55. évfolyam
2007. szeptember
Ára 40 dinár
Köszöntő „Hol volt, hol nem volt, az Óperenciástengeren is túl, az Üveghegyeken is túl, ahol a kurtafarkú kismalac túr, volt egyszer egy...” – a magyar népmesék így indulnak. De hol lehet ez a titokzatos hely? Mi lehet az az Óperenciás-tenger? A mese a régi világra vonatkozik, ezért a mesét be kell hogy vezesse egy időutazás, utazás a mából a régmúlt világba. Honti János A mese világa című könyvében azt írja, hogy az Óperenciás-tenger nem egy földrajzi értelemben vett tenger, hanem azt a korszakot jelöli, amikor a vizek, a tengerek nagy kiterjedése volt jellemző; az özönvíz világkorszakát jelenti. Mások egy valós tengert vagy folyót vélnek hinni az Óperenciás-tenger elnevezésben. Akár így, akár úgy, az Óperenciás-tenger csupa titok, csupa rejtély. És ettől lettek a rajzaitok is oly különösek. Így nyár múltával még közelebbi hozzánk a tenger-élmény, ezért is CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
terveztem a szeptemberi Mézest tengeresre. De hamarosan jön a dinós szám is, ahogy megígértem! Jó böngészést, kis tengerészeim! És jó tanulást, csak nehogy úgy járjatok, mint az elvarázsolt osztály gyerkőcei! Csilla
Kínai dallam Tóth Kornélia, 3. osztály, Magyarittabé
Nyereményjáték új előfizetőinknek! Két főnyeremény: GYERMEKKERÉKPÁROK! SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT oktatásügyi, tájékoztatási, valamint kisebbségi titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (4., 6., 30–31. o.) és Recskó Diana (3., 5., 10–11. o.) MÉZESKALÁCS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magy Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Megbízott főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Egyik nyárfa, másik nyírfa: vén törzsemben meg volt írva! Ősszé válok. Már nem bánom. Lombom rezdül: van két lányom!
A Mézeskalács megjelenését támogatta:
ISSN 0352–6070
Ősszé válok. Már nem bánom. Szélvész rázhat: van két lányom!
Egyik nyírfa, másik nyárfa: tán nem leszek többé árva... Koronámat égnek tárom: ősszé válok! Van két lányom. Kovács András Ferenc
3
Csillagszeműek
Szeptemberi kerge fecske egy kerge fecske körbeszáll a villanydrót fölött karcsú teste ó ma este frakkba öltözött
Fecskedrótról lecsivitel kerge fecske cár: ugyan dehogy ez csupán a fecskebúcsúbál
a villanydróton nagyban áll a kerge fecske bál fecsketrónon ül középen kerge fecske cár
jól tudod te ferge kecske szeptemberre jár holnap minden kerge fecske afrikába száll. Fülöp Gábor
egy ferge kecske arra jár e bálterem alatt s látja hogy a villanydróton fecskecár mulat
Ez a ház, csodaház, benne minden óvodás rajzol, fest és játszik, amikor meg föltekint csillagszeme látszik.
Egy csillag, két csillag, három, de megnőtt mindegyik a nyáron! Szűcs Imre
miért hogy a villanydróton áll a fecsketánc fecskeherceg elvesz tán egy kerge fecskelányt?
Az egyszerű hétköznapi eseményekről Fülöp Gábor a rímek és ritmusok segítségével izgalmas történetet varázsol. Csupa játék, szavakból forgácsolt játékszer, amellyel sokáig lehet játszani. (Szőke Anna)
4
5
Szupermen a
A garázsajtóhoz egy káposztáskő van támasztva. A levelüket hullató fákon az egész környéken a legmagasabb, a legkiemelkedőbb valami, amire az alig négyéves Szupermennek föl lehet és föl is szabad másznia. Persze az emeletes
6
házakra is fölmászhatna, de azokra csak belülről lehet, a lépcsőkön. S azt meg is teszi a Szupermen mindennap több ízben is az első emeletig, addig az ismerős lakásajtóig, ami mögött szintén minden ismerős. A fa nyakába pedig csak akkor
káposztáskövön jut föl, ha a nagyapa oda fölemeli. Mert fára mászni még nem tud a Szupermen. Sok mindent tud már, például kerékpárt hajtani támasztó pótkerekek nélkül, fapuskával oroszlánt leteríteni, már fütyülni is próbálkozott, de nem evett még elég sárgarépát, s így nem olyan éles még a füttye, amilyen a sárgarigóé, de a kitartó sárgarépa-fogyasztás bizonyára meghozza a várt eredményt. És hogy ne soroljam, mi mindent tud még a Szupermen. Kardozni is, aminek ugyan vívás a becsületes neve, de mire megtanulja az igazi nevét, vívni is úgy megtanul, ahogy azt a katonák csinálják a tévében. Itt van hát az a káposztáskő a garázsajtónak támasztva, ha arra Szupermen fölkapaszkodik, fölágaskodik, majdnem akkora lesz, mint a nagyapa. És mert Szupermen egyben rettenthetetlen is, föl is kapaszkodik a káposztáskőre. Mind a két kezével görcsösen a garázsajtóba kapaszkodva. Mert azért bátorság ide, bátorság oda, csak kőszikla az a káposztáskő, ha mindjárt nem is Himalája csúcsa, amiről Szupermen ez ideig még nem sokat hallott. – Fogjál meg, nagytata! – kiáltja Szupermen, nem kis kétségbeeséssel a hangjában, amikor már a káposztáskő tetején áll. Kapaszkodik ugyan, kapaszkodik mindkét kezével a garázsajtóba, de ami biztos, az biztos. Nagyapa a hős Szupermen segítségére siet, s amikor már fogja mind a két kezét, Szupermen szívét rettenthetetlen bátorság tölti el, s diadalmasan fölkiált.
– Ugye, milyen nagy vagyok, nagytata? – Bizony, már a mellemig érsz. Áll Szupermen egy darabig, dicsőségének csúcsán, azaz a káposztáskövön, amikor gondol egy még vakmerőbbet: – Tudod, mit, nagytata? – Mondjad! – Másszunk föl az égbe! – Másszunk! De hogyan? – Hozunk egy létrát. – És minek fogjuk azt a létrát nekitámasztani? Töpreng egy keveset Szupermen, majd kivágja: – Egy csillagnak. Megvárjuk, míg este lesz, és akkor. Jó? El kell ismernem, nem rossz ötlet, csak ki kell várni, míg beesteledik. – Addig te fönt akarsz állni ezen a káposztáskövön? – kérdezi nagyapa az eget kémlelő Szuperment. – Most már lemegyek, de fogd a kezemet, nagytata! Fogja, hogyne fogná, utóvégre nem olyan egyszerű egy Szupermennek lekászálódni egy káposztáskőről. Németh István Ajánlatos a nagycsoportosok körében földolgozni, akkor, amikor kiscsoportosok vagy napközisek is vannak az intézményben. A rájuk való odafigyelésre hívja fel a figyelmet, s rávilágít a kicsik világára, bármily picik is a földön, de ők erősek, bátrak, a világ legmagasabb káposztáskövére is fölállnak.
7
A lovas kocsi
Az úton egy szép ló szalad, mögötte a kocsi halad. A kerék egy kövön pattan, valami meg nagyot kattan. A kocsis előtt már világos, hogy további útja biz’ homályos. Puskás Renáta, 3. osztály Petar Kočić iskola, Temerin
Napnyugta Midőn a nap nyugovóra halad és a hold felváltani szalad, véget ér a világos, az ablakon a táj már homályos. Az ajtón a zár kattan, a kisfiú ágyba pattan. Tóth Klaudia, 2. osztály Nikola Tesla iskola, Újvidék
8
Torzsarágó
Hazudós mese
Van úgy, hogy valaki akaratán kívül válik híressé. Így történt Torzsarágóval, a szürke nyuszival, aki egy napon híres lett. Egy nap Káposztaország királya rendeletet hozott, hogy aki megtalálja az eltűnt tízkrajcárosát, azé lesz a királyság fele. Mindenki keresni kezdte a tízkrajcárost, csak Torzsarágó, a szürke nyuszi henyélt a hűvösben és lustálkodott. Egyszer csak káposztarágás közben kisült, hogy rátalált arra, amit mindenki keresett. Így lett a lusta nyusziból gazdag Torzsakirály.
Egyszer régen, amikor nagy voltam, télen a jégen napoztam. Míg a jégen melegedtem, egy nagy gólyát láttam. Nehéz rókát vitt a szájában, majd széthasadt a szája. Erre a huncut róka, uccu neki, úgy elszállt, hogy még a szárnyát sem láttam. Aki nem hiszi, járjon utána! Bodor Endre, 3. osztály Sonja Marinković iskola, Lukácsfalva
Resnyák Szilvia, 4. osztály Nikola Tesla iskola, Újvidék
Felejtős mese Hétfőn otthon felejtettem a tornanadrágomat. Kedden a füzetemet. Szerdán a ceruzámat. Csütörtökön a vonalzómat, pénteken a tolltartómat. Legközelebb rám szólt a tanító néni. Anyu hétfőn kifelejtette a krumplit a levesből. Kedden megégette a palacsintát. Szerdán a kifliből felejtette ki a lekvárt. Csütörtökön kihagyta a kompótból a cukrot. Pénteken anyu elfelejtette kisütni a kedvenc kalácsomat. Kovács Anikó, 3. osztály Sonja Marinković iskola, Lukácsfalva
A fából faragott Péter Cseh Kinga, 3. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
A baj
Barangolás az űrben Szilágyi Mucsi Dávid, 3. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
Ha a cipőm szalad, a lábam is vele halad. Talpam alatt kavics pattan, az ablaküveg kattan. Most már világos, hogy a jövőm homályos. Jánosi Ricsárd, 3. osztály Petar Kočić iskola, Temerin
9
Az elvarázsolt osztály (Részletek) Hol volt, hol nem volt, volt egyszer harminc mákvirág. Ezek a mákvirágok nem a mákföldön termettek. Egy iskola negyedik osztályának tanulói voltak. Nos, e harminc mákvirág, vagyis az egész negyedik osztály annyi, de annyi borsot tört a tanítók orra alá, hogy bár az iskolaév kezdetétől még csak két hónap telt el, már az ötödik tanító vesződött velük. Egyszer, amikor a nagyszünet után belépett az osztályba, az elébe táruló látványtól majdnem megütötte a guta. A gyerekek nem ültek a helyükön, hanem az ablakpárkányon futkostak, kézen állva sétáltak az osztályban, a legvásottabbak pedig a lámpákon hintáztak, és a lehúzható táblán lifteztek. A gyerekek végre megunták a cirkuszi mutatványokat, és a dermedten álló, pulykavörös tanítójuknak szamárfület mutogatva beugráltak a padokba. A szerencsétlen tanító erre rettenetes dolgot cselekedett: felkiáltott. Egy felkiáltás még nem a világ, ennek mégis borzalmas következményei lettek. Mert így kiáltott fel: – Ó, ti rosszposztók! Ti pedagógusszomorító imposztorok! Bár a padhoz nőnétek, s egy álló évig és egy álló napig ne tudnátok az iskolapadtól elmozdulni! Arra, ami most történt, sem a világtörténelemben, sem pedig az iskolák történetében nem volt más példa: a harminc mákvirág, a harminc negyedik osztályos tanuló, fiúk, lányok vegyesen, mind odanőtt a padjához, mind szorosan összeforrt a padokkal. A tanító megdörzsölte a szemét. Arra gondolt, hogy ez csak egy újabb tanárbosszantó rossz tréfa lehet. Mindenképpen
10
végére akart járni, ezért vigyázzt vezényelt. A szerencsétlen padhoz nőtt tanulók rémülten próbáltak engedelmeskedni. Nagy nehezen, görnyedezve kísérelték meg, persze padostul, a vigyázzállást. – Tyű! Ennek fele sem tréfa! – rémült meg a tanító, és ijedtében égnek álló hajjal kirohant az osztályból, egyenesen a tanáriba. Az igazgató nyomban rendkívüli tanácskozásra hívta össze a tanári kart. A kétségbeesett szülők a hajukat tépték, a kezüket tördelték, mert sehogy sem tudták csemetéiket a padoktól elválasztani. A gyerekek hangosan bömböltek, és zokogva kérték, szabadítsák meg őket. A tanári kar sebészeti beavatkozást ajánlott a szülőknek. – Még csak az kellene, hogy megműttessük a mi drága, aranyos és szófogadó gyerekeinket! – kiabálta a szülők többsége. A tanácskozás jó ideig megfeneklett, de végül mégis zöld ágra vergődtek. Az éjféli lapban az alábbi hirdetést tették közzé: „Harminc padhoz nőtt tanuló szabadítóját keressük. A szabadítónak feltétlenül tekintettel kell lennie az iskola bútorzatára, kárt nem tehet a berendezésben. A jelentkezők az iskola igazgatójánál jelentkezzenek, és hozzák magukkal iskolai bizonyítványukat, valamint a hivatalos igazolást arról, hogy egyszer már valamit kiszabadítottak. A tanulók szabadítóját jutalomban részesítjük.” Az iskolában a padhoz nőtt tanulók kétségbeesetten ordítottak, hogy haza akarnak menni, focizni szeretnének, és a felnőttek találjanak már ki végre valamit, hogy szenvedésük véget érjen. Tanítójuk pedig, aki minden szörnyűség okozója volt, magába roskadva ült a katedránál, és vizes törölközőjével boro-
gatta a fejét, s azon tűnődött, mikor, hogyan és hol tett szert ennyi varázserőre. Másnap reggel máris jelentkezett az első számú szabadító, egy tudós kémikus. – Kémiai módszerrel szabadítom meg a szerencsétlen tanulókat – mondta a kémikus, és tüstént hozzá is fogott, hogy egy újonnan kikísérletezett, mindent maró savval leválassza az első tanulót a padról. De a tanuló tüstént olyan jajgatásba kezdett, hogy az igazgató azonnal megtiltotta a maró sav használatát. A kémikus sóhajtva összecsomagolt, és visszatért eredeti hivatásához. A második jelentkező egy ezermester volt. Egy elektromos fúrógéppel egy megszeppent kislányt akart a padtól elválasztani.
– Ne félj! Ultrahanggal működő fúró, garantáltan fájdalommentes – mondta mosolyogva, de a kislány mégis visított, és amikor füst és láng csapott fel a padból, az igazgató közbelépett. Az ezermester szégyenszemre eltávozott. A tüzet gyorsan eloltották, a kislány kormos arcát megmosták, és izgatott reménykedéssel várták az újabb jelentkezőket. A harmadik jelentkező egy mindennapi megjelenésű, kócos fiatalember – csak a harmadik napon állított be. Hát ez a borzas fiatalember először szépen végighallgatta az egész históriát, és aztán ahelyett, hogy a padhoz nőtt tanulókhoz ment volna, a szerencsétlen tanítóhoz lépett, akinek már alig látszott ki a képe a sok borogatás alól. – Ön varázsolta el a gyerekeket, tehát önnek is kell visszavarázsolnia őket! – mondta. – De hogyan? – nyögte a szerencsétlen tanító alig hallhatóan. – Természetesen a varázsige fordított elmondásával. A szegény tanító felállt, gondolkodott egy sort, és amikor végre eszébe jutott a végzetes varázsige, fájdalmas hangon újra elmondta – fordítva: – Ó, ti jó gyerekek! Ti engedelmes tanítványok! Bár lennétek újra olyanok, mint voltatok, váljatok el hát a padoktól, és egy álló évig és egy álló napig, még véletlenül se nőjjetek össze velük. Abban a pillanatban vége lett a varázslatnak: a harminc mákvirág boldogan ugrott ki a padból, a fiúk focizni szaladtak, a lányok pedig kacagva fogócskáztak. Az örömmámorban úszó szülők hálásan szorongatták a borzas hajú fiatalember kezét, az igazgató pedig jutalomképpen egy dúsan aranyozott oklevelet nyújtott át neki, miszerint varázslási tanácsadásból kitűnően vizsgázott. Kriszta Bendová
11
Napról napra a természetben
Anyag- és eszközszükséglet: középvastag fonal, könyv, olló. Elkészítés: A pamutfonalat tekerjük egy nagyobb könyv köré körbe annyiszor, hogy a könyvről majd levágva a polip 8 fonott lábának 3-3 ágához arányosan elegendő pamutunk legyen! Kössük össze jó szorosan a fonalakat az egyik végtől kb. 1 cm távolságban, majd ez alatt kb. 4–5 cm-re, ami a feje lesz! A többi pamutból 8 részre osztva készítsük el fonással a lábakat! Az arcát (szem, száj) hímzéssel alakítsuk ki!
12
*** Találós kérdések • Se oldala, se feneke, mégis megáll a víz benne. • Az ágak már kopaszok, rövidek a nappalok. • Szereted, vagy nem szereted, ha szereted – megkönnyezed.
(hagyma)
Fonalpolip
• Kemény dióba harapott. (Nagy feladatra vállalkozott.) • Lesz még szőlő, lágy kenyér. (Lesz még jó sorunk.) • Úgy feszít, mint egy szem krumpli két zsákban. (Gőgösen jár-kel, noha nincs rá semmi oka.) • Megérik, mint őszre a kökény. (Öregségére jön meg az esze.)
(ősz)
***
Szólásmondás
(felhő)
A jó, öreg bagoly mindent lát, és mély, zengő hangján rákezdi: uhu, uhu, uhu! Huhogása messze visszhangzik, száll az erdőn keresztül a mezőkig, s vele szárnyal a szomorú hír: vége a nyárnak! Kinyíltak az első őszi kikericsek, másik nevén az őszikék. Most már csak ezek a törékeny, világoslila virágok díszítik a lekaszált réteket: az őszike az évszak utolsó virága. Megjelenése is azt jelzi, hogy vége a nyárnak. Vigyázat! Nem szabad leszedni az őszi kikericset, mert mérgező! Már néhány napja egyre több fecskecsalád gyülekezik a magasfeszültségű huzalokon, ahol vidáman izegnek-mozognak, izgatottan fecserésznek órákon keresztül. És hogy miről beszélgetnek? Terveket szőnek az utazásukkal kapcsolatban, megbeszélik, hogy mikor indulnak, melyik útvonalon mennek, hányszor fognak pihenőt tartani.
Játék
Tapsos játék Minden kultúrában százával találunk tapsjátékokat. Szerte a világon minden játszótéren láthatunk tapsjátékot örömmel játszó gyerekeket. Barátság és csoportba tartozási érzés alakulhat ki egy-egy tapsjáték folyamán. A mozgáskoordináció is nagysze-
rűen fejlődik ezekben a játékokban. Ezeknél a játékoknál az ismétlések folytán ugyanaz a jelenség játszódik le, ami a többi ritmikus, kiszámítható tevékenységnél: növekszik általuk a gyerekek biztonságérzete. Következzen egy ilyen játék:
Tengerjáró tengernagy A gyerekek párban állnak egymással szemben. (A „vállkereszt” azt a mozdulatot jelenti, amikor a kart a mellkason keresztezve a vállunkra tesszük a kezünket.) Egy tengerjáró tengernagy, (vállkereszt, taps, páros taps, vállkereszt, taps, páros taps háromszor) csak leste, a víz mily tenger nagy. (vállkereszt, taps, páros taps, vállkereszt, taps, páros taps háromszor) Szólt: „Sima táj, mint mit a henger hagy. –” (vállkereszt, taps, páros taps, vállkereszt, taps, páros taps háromszor) Tengernagy, fura ember vagy! (vállkereszt, taps, páros taps, vállkereszt, taps, páros taps kétszer) Kim Payne nyomán
vállkereszt
taps
páros taps
13
Tengertánc Ezer hullám, ezer ránc, forgó-morgó tengertánc. Emelkedünk, völgybe szállunk, fehér vitorla a szárnyunk. Előttünk a víz sörénye, hátul örvény fut a mélybe, hajónk mesebeli táltos, víg szelekkel messzi szálldos – tengerhinta, tengertánc, szebbet, pajtás, mit kívánsz?
A tengerek keletkezése Kezdetben, 4 és fél milliárd évvel ezelőtt a Földön nem volt víz. Bolygónk egész felszínén tűzhányók működtek, füstöt és izzó lávát okádva. A füstből gázburok keletkezett a Föld körül, vízpárával telítve, amely eső formájában visszajutott a földre. A víz lefolyt a hegyek lejtőin, öszszegyűlt a földkéreg repedéseiben és bemélyedéseiben. Így keletkeztek a folyók, a tavak és a tengerek. A tenger fölött születnek a felhők, elpárolgott vizük eső alakjában a földre hull – ezért is nagyon fontosak a tengerek a föld lakóinak.
Csávossy György
Győrfi Tihamér 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Jakob Streit, aki a bibliai teremtéstörténeteket dolgozta át, így meséli:
A harmadik nap
Domanić Dalibor, 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
14
Mivel a világ fényes, levegős és tüzes volt, a szél gyakran újabb tűznyalábokat csapott fel. „Le kell kissé hűtenünk ezt a világot!” – mondták az angyalok. És Isten segítségével megteremtették a vizet, az pedig szétáradt a világban. A tűzből az hallatszott: „Víz, felforralunk!” És minden forrt, buzogott és sistergett. Isten azt mondta: „Szét kell választani a vizet és a tüzet!” Ekkor az angyalok a vizet a mélybe árasztották és a tüzet magasabbra vitték. A mélyben egy tenger keletkezett. A tenger alapot is kapott, és ez szilárd volt. Ez lett az első föld, de ez még a víz alatt volt. És Isten azt mondta: „Teremtsetek élő, zöld növényeket!” Ekkor jöttek a növényangyalok és megteremtették az első növényeket a vízben. De ahogy a növények a sötét vízfenékből kinőttek, fény után vágyakoztak, magasra, egyre magasabbra nőttek, egészen ki a vízből. (Jakob Streit: És lőn világosság)
15
HI-SZEN, a guruló madár (Részletek) Van valahol egy parányi élőlény, szürke, bolyhos kis csomó: HI-SZEN-nek hívják. Madár ő, de repülni nem tud, még csak gurulni sem. Valamit mégis tud: csodálatos dolgokat tud mesélni barátságról, szeretetről. Bárhová vetette sorsa a nagyvilágban, mindig megtalálta a módját, hogyan kell jónak lenni, másokon hogyan lehet segíteni... Most épp a tengerrel, és annak lakóival ismerkedik. … – Ejha! – kiáltott fel elragadtatásában HISZEN. – Mi ez a nagy kék vagy zöld, helyenként sárga, amely alattunk kezdődik el, és a végtelen messzeségben ér véget? – Ez a tenger – válaszolta a pacsirta a sokat utazók szerénységével. – A tenger nagy víz. Hallottam már róla. Nagyon sok kis és nagy szörnyeteg él a tengerben. – Ó, nem szörnyetegek ők. Ugyanolyan élőlények, mint a szárazföldön élők, csak az a különbség, hogy a vizet lakják.
– És sohasem fáznak meg? – érdeklődött HI-SZEN. – Miért fáznának meg? … Soha nem látott, szemkápráztató világ tárult fel a guruló madár szemei előtt. Látott óriásmedúzákat, melyek átlátszóan lebegtek a vízben, mint óriás tányérok, széleikről lecsurgott az átlátszó, sokszálú, gubancos makaróni. Halraj közé keveredtek, pöttyös, csíkos, világító és mindenféle halak tömegén verekedték át magukat a csikóhallal. Találkoztak polippal, melynek óriási karjai voltak, s nagy, idétlen feje; a szörnyű küllemű jószág nem bántotta őket, csupán lusta mozdulatokkal jelezte, hogy táguljanak birodalma közeléből, ha jót akarnak. HI-SZEN gyönyörködve nézte a tenger piros csillagait. …
Kovács Henrietta 3. osztály, Magyarittabé
16
Fejős Nelli 3. osztály, Martonos
Lehunyta gombszemeit, s azon nyomban álomba merült. Pedig nem alszik őkelme, ha sejti, hogy éppen arra kószál a tengerek legfélelmetesebb ragadozója, a félelmet és kegyelmet nem ismerő fenevad, a fehér cápa. Amint a nagy hal észrevette a gombócot, kíváncsian odasiklott a kőhöz, amelyen aludt. Milyen kedves kis jószág – gondolta, s melegség öntötte el marcona, ragadozó szívét. Azzal odaheveredett a kő mellé, hogy őrizze kicsiny védence álmát. Volt is kitől megvédenie! Mindenféle kóbor halak vetődtek arrafelé, zsákmányra lesve, s ha nincs ott az óriási fehér cápa, talán még valami... Belegondolni sem jó, mi történik akkor. Nagysokára HI-SZEN kinyitotta a szemét, hogy megállapítsa: történt-e valami lényeges a tenger alatti világban, amíg ő aludt. Ha lába lett volna, bizonyára nyomban inába száll a bátorsága, amikor, közvetlenül
az orra előtt, megpillantotta a kedélyesen heverésző fehér cápát. – Hiszen ez cápa! Jaj, segítség! – Hát felébredtél? – kérdezte jóságosan a cápa. – Ettél volna meg álmomban, te vérengző szörnyeteg! – ripakodott rá a guruló madár. – Nem szégyelled magad? Halálra ijesztettél! A cápa restelkedve kapkodta a vizet. – Igazán ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! Arról pedig – szomorodott el még jobban –, hogy ilyen szörnyen ijesztő a külsőm, nem én tehetek. HI-SZEN egyszerre megsajnálta őt. – Nem is olyan szörnyű a külsőd, pajtikám. Sőt egészen szép, áramvonalas a felöltőd. A cápa sütkérezett a nem várt dicséretben. – Hanem miért tartanak téged vérengző fenevadnak? – érdeklődött a gömböc. – Nem tudom, nem is tudom. Talán azért – tűnődött a cápa –, mert kissé falánk vagyok. Zalán Tibor
17
Juhász Róbert, 2. osztály, József Attila iskola, Újvidék
Takács Hunor, 7 éves, Péterréve
Sőregi Tamás, 2. osztály, Magyarkanizsa
Fercsik Henrietta, 6 éves óvodás, Péterréve
Óperenciás-tenger
Doroszlovácski Sztefán, 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Kálmán Hajnalka, 2. osztály, Magyarkanizsa
Jurcsák Hajnalka, 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Fodor Ákos, 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
18
Petro Éva, 2. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
Szántai Tamás, 2. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin Lukács Kata, 3. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
19
A titokzatos halember A derék Hold az égről már leszolgált. Átadta helyét a derengésnek. A süppedő ingoványt összemosta a távolság a hajnali szürkülettel. Harmat áztatta hajnalon vetettek hálót a Fertőn a kapuvári halászok. Egyszer csak hatalmas erő húzta mélyre a kifeszített hálót. Óriási zsákmány reményében futottak össze a halászok. A nagy bajjal kiemelt hálóból amolyan halféle ember keveredett elő. Testét pikkelyek borították. Ujjai közt úszóhártya feszült. Harcsához hasonló szája berregő hangokat hallatott, beszélni nem tudott. A halászok a furcsa szerzettel a kapuvári várkapitányhoz futottak. A látványra összecsődült a környék apraja-nagyja. A várkapitány úgy döntött, emberré neveli a vendéget. Ruhát, élelmet hozatott neki és a Hanságról Hanyi Istóknak nevezte el.
A jövevény gondját Juliska, a várkapitány szépséges leánya viselte. Hamarosan kiderült azonban, hogy Istók csak szénát és szalmát eszik, ruhát pedig nem tűr meg magán. Idegen láttán a vízbe ugrik és hal módjára elúszik. A környék lakói gúnyt űztek belőle. Csak Juliska védte meg. Történt pedig, hogy a vár népe lakodalomra készült. Juliska esküvőjére. Már javában állt a lagzi, amikor Istók nagy kosárral jelent meg a sokaságban. A menyegzői asztalra egy kosár kígyót és békát öntött. Ezzel kedveskedett jótevőjének. A násznép riadtan menekült. Futott ki merre látott. Istókot pedig pincefogságra ítélték. A vadember azonban nem tűrhette a rabságot. Börtöne falát megfúrta. Zárkájából megszökött és örökre eltűnt a Hanság mocsaraiban. (Népmonda nyomán)
Környezetvédelem
Találka a parton Találd ki! Mivel találkozhatsz a leggyakrabban a parton? A) Tengeri szörnnyel B) Homokvárral C) Szeméttel Villog a világítótorony fénye! Segítség! Segítség! Veszélyben a tengerpart! Szemét van a vízben. Szemét van a parton. Komolyan. A tengerekben rengeteg állat él. És az emberek sem élhetnek a tengerek nélkül. A levegő nagy része, a nedvesség, a csapadék, az időjárás, mind attól függ. De mit tehet egy gyerek? Egyedül nem mentheted meg az egész óceánt... De egy kicsiny darabját igen! Íme, néhány dolog, amiről érdemes elgondolkodni, ha legközelebb kimégy a partra. Tudod-e? • A tengerekbe dobott műanyag zacskók és más műanyagtartalmú hulladékok évente egymillió élőlényt ölnek meg!
Romić Béla 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
20
• A legtöbb szemetet a hajókról dobják a vízbe, de van, ami a partról kerül bele, vagy a túltöltött, közeli szeméttárolókból. • A víz színén lebegő műanyag a tengeri állatok számára gyakran élelemnek tűnik. Például, a nejlonzacskót a tengeri teknős medúzának nézheti, ám ha lenyeli, elpusztul. • A madarak is bajba kerülhetnek. Néha összetévesztik a kis műanyagdarabokat az élelemmel és megfulladnak tőlük. • Tehát, ha a partot megtisztítod a hulladékól, megmentheted egy állat életét. Mi a teendő? • Ne szemetelj a parton! • Ha a partra mész, vigyél magaddal egy szemeteszsákot is. Próbáld hulladékkal megtölteni, kösd össze a zsák száját, és dobd a szeméttárolóba. (Ha ilyen nincs a közelben, vidd magaddal.) • Ha palackot vagy konzervdobozt találsz, vidd haza, és tedd a többihez. • Ha horgászni mész, sose hagyd a zsinórt a vízben. A madarak és a halak belegabalyodhatnak és elpusztulnak.
Válasz: C. Sajnos az emberek megfeledkeznek arról, hogy a tengerekben állatok is élnek.
21
A tenger mélyén
22
23
Miért nem áznak el A kacsák a fél életüket a vízben töltik, gyakran le is merülnek, és mégsem áznak el. A víz cseppekbe gyűlve potyog le a tollukról. Lehet, hogy a kacsa tolla zsíros?
2
Kísérlet
Hozzávalók: • két kacsatoll (más vízimadár tolla is megfelel) • mosogatószer • egy kevés étolaj • két tányér
1 3
a kacsák a vízben? Tegyél néhány teáskanálnyi étolajat a tányérba, és mártsd bele a másik tollat (azt, amelyiket nem szappanoztad össze). Amikor kihúzod, látni fogod, hogy a toll teleszívta magát olajjal, és jóval nehezebb, mint előzőleg. (3. és 4.) Tanulság: A madarak tollát valóban mindig zsír vagy faggyú borítja. Ez életbevágóan fontos, mivel tollruhájuk így tiszta és szellős marad, s megóvja őket a víztől. A vízimadarak szinte mentőövet hordanak, ami ráadásul még a hidegtől is megvédi őket. De a többi madárnak sem árt az eső. A szappan viszont lemossa a tollról a faggyút, így a víz eláztathatja a tollat. Ez a faggyúréteg tehetetlen az olajszennyeződésekből származó olajjal szemben.
4
Olajszennyeződés
Tennivalók
Mártsd be a tollakat tiszta vízbe, majd húzd ki őket. Nem lettek nedvesek, mert a víz lepereg róluk. (1.) Ha a tollak valóban zsírosak, akkor szappannal le tudjuk mosni róluk a zsírt. Tölts egy tányérba meleg vizet, és
24
tegyél bele egy kevés mosogatószert vagy szappant. Mártsd bele alaposan az egyik tollat, hogy a víz minden részén érje. Kicsit körözz a tollal a vízben (2.), majd tartsd a folyó víz alá. Vajon most is lepergett róla a víz?
A madaraknak a farkuk tövében van egy különleges mirigyük, amely olajos folyadékot termel. Amikor a madár tisztálkodik, ezt a folyadékot keni szét a tollazatán, amitől az vízállóvá válik. A tengeri madarak legfélelmetesebb ellensége az olajszennyeződés. Az olaj könnyebb a víznél, ezért a felszínen lebeg. Többnyire egy-egy tartályhajó katasztrófája során került a vízbe. Sajnos az is előfordul, hogy gátlástalan hajósok a nyílt tengeren a régi olajat egyszerűen
a vízbe engedik. Előző kísérletedből már tudhatod, mi történik egy madárral, ha olajtócsába kerül. Az olaj behatol a tollai közé, s a madár megfulladhat, de meg is fagyhat, ha nem sikerül kijutnia a partra. Napjainkban az olajszennyeződésnek sajnos sok ezer madár esik áldozatul.
25
A tenger lakói A kis tengeri halak lustán úszkálnak, cél nélkül bolyongnak erre-arra, hogy aztán újból megpihenjenek valamelyik fehér homokzátonyon. Ahogy megpillantják a napsütésTari Mónika 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Harci Izabella 7 éves, Péterréve
Beszédes Dzsesszika 3. osztály, Martonos
ben csillogó tengerfelszínt, néhány farokcsapással gyorsan fent teremnek, felélénkülnek, villámgyorsan cikáznak. Pikkelyeik a napsütésben ezüstösen csillognak. Majd egy szempillantás alatt már lent is vannak a tenger mélyén, hogy finom algát keressenek maguknak. A szövevényes algák a tenger mélyén egy elsüllyedt, csöndes őserdőhöz hasonlítanak, melyet néha könnyű áramlatok rezgetnek meg, mint a szellő.
26
Kocsobán Attila, 3. osztály, Magyarittabé
A medúza teste áttetsző és kocsonyás, felülről domború, alulról homorú. Úgy úszik, hogy az ernyőit ütemesen mozgatja, a víz kilövődik mögüle. A medúza nagyon szép, amikor úszik, és mozgatja teste kettős ernyőjét. Ez az ernyő csápokkal szegélyezett, amelyek csípnek! Hullámzó fátyolra emlékeztet. A medúza szája az alsó ernyő közepén helyezkedik el. Kedvenc ételei a rákocskák, ízeltlábúak és a plankton. Hogy mi az a plankton? Ez a különös táplálék egy sűrű húsleveshez hasonlít, és nagyon tápláló, mert pici állati és növényi szervezetekből (pl. algákból) áll. A plankton ide-oda vándorol a vízben, a tengeráramlásokkal együtt mozog. A polip egy nagy puha testű állat. Nem támadó természetű, de tapogatócsápjai
félelmetesen erősek. A fején lévő dülledt szemek és a mindenhonnan előtekergőző, tapogatókorongokkal teli csápok már önmagukban is meglehetősen nyugtalanítóak. Miután jól belakmározott ehető kagylókkal és rákokkal, hazafelé tart a hatalmas tapogatócsápjai segítségével. Egy sziklába vájt barlangot választott lakhelyéül, és amint megérkezik, bemászik a barlangjába. Néhány perc után azonban újra megjelenik, mert úgy döntött, hogy most úszni fog. Hogyan? A polip felduzzasztja nagy központi táskáját, majd gyorsan kiüríti az összes vizet. A hátrafelé kilökött víz löki előre. Ha pedig veszély leselkedne rá, védekezik: vagy megváltoztatja a színét, és ezzel megzavarja üldözőjét, vagy fekete folyadékot spriccel ki magából, amely ködöt von köréje. Így hárítja el magától a veszélyeket.
27
Színezz a megadott minta szerint!
28
Folytasd a hullámokat!
29
Mézes Maci kalandjai Más a világ víz alatt és víz felett, még ha a vízparton ülve nem is tűnik fel neked.
Izgalmas a tenger mélye, sok-sok titkot rejteget, csak fel őket fedezned.
30
Sok titokra fény derül, ha kinyitod a szemed.
Írta és rajzolta: Belec S. Anikó
A búvárkodáshoz néha nem árt a búvárszemüveg,
Hogy mihez koccant a fejed, azt is észreveheted.
hogy ne tévesszen meg az, mit először látni vélsz a felszínen.
31
Folytasd! Találd meg az összes kör formát, majd színezd ki!
32
33
KISKÉPTÁR
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások meséi, rajzai érkeztek a Mézeskalács címére:
Versillusztráció. Imamović Inesz, 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka Szünidő. Tomić Szandra, 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Bácskertes: Szaszivárevity Edvárd, Guzsvány Szilvia, Varga Patrik, Pekan Dijana, Jánosi Tamás; Zámbó Illés (óvodás); Újvidék, Petőfi Sándor iskola (tanítónő Medvecki Uracs Ildikó): Sulc Krisztián, Kazinci Krisztián, Sörös Andor, Gombos Mariella, Dluhi Tivadar, Doroszlovácski Sztefán, Stefán Tímea; Nikola Tesla iskola (tanító Baranyi Béla): Hódi Andrea, Tóth Klaudia, Sántha Kinga; (tanítónő Evetovics-Bozóki Klára): Resnyák Krisztina, Kocsár-Gyalai Klaudia, Ótos Annabella, Resnyák Szilvia; Szabadka, Đuro Salaj iskola (tanítónő Soós Hedvig): Jenei Dorina, Akarjás Valentina, Tomić Szandra, Párdity Lídia, Romić Márta, Torma Teréz, Pósa Nikoletta, Kőműves Teodóra; (tanítónő Fleis Anasztázia): Fodor Ákos, Majlát Szebasztián, Tari Mónika, Juhász Attila, Romić Béla, Lišćević Lili, Farkas Szilveszter; J. J. Zmaj iskola (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Pető Dávid, Molnár Andor, Pivárcsik Nikol, Imamovity Inesz, Szilveri Dániel, Darazsac Diána, Horvát Tünde, Pölhe Tamás, Tóth Johanna, Besnyi Botond, Papp Iván, Golić Attila, Győrfi Tihamér, Jurcsák Hajnalka, Vukov Johanna, Bencun Mia; Martonos (tanítónő Obu Anikó): Ágoston Annabella, Bagi Valentina, Turuc Katarina, Faragó Rolland, Prenkpalaj Katarina, Túrú Beáta, Beszédes Dzsesszika, Fejős Nelli, Körmöci Dávid, Borsos Attila, Dencs Gábor; Magyarittabé (tanítónő Kazi Mária): Deák Flórián, Petes Valentina, Gligor Ervin, Eszes Roxana, Hollai Edina, Kovács Henrietta, Kocsobán Attila, Péter Ádám, Tóth Kornélia; Lukácsfalva (óvónő Petrović Éva): Bodor Oszkár, Jelić Luka, Hlavcsa Mateja, Svarc Ervin; (tanítónő Milankov Judit): Bodor Endre, Kovács Anikó; Oroszlámos: Kovács Robika (1. osztály), Kovács Valentin (3. osztály), Horvát Dragan Dávid (4. osztály); Szabadka: Ács Edvin (óvodás). Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
Az oldalakon jelek segítik a tájékozódást
Hurrá, itt a nyár. Mihalecz Dórika, 6 éves óvodás, Péterréve Nyuszik. Farkas Szilveszter, 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
mese, vers
környezet
feladatok
ilyen is van
¯
Harangláb a Kátai-tanyán. Ágoston Annabella, 3. osztály, Martonos
34
néphagyomány, hagyományápolás
ének Anyu és én. Bukovics Klementina, Óbecse
játék
rajziskola
állatvilág
barkács
sütés-főzés
35
Óperenciás-tenger
Sörös Andor, 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Pető Dávid, 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Jankovics Bocskovics Éva, 2. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
Kazinci Krisztián, 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Pósa Viktória, 2. osztály, Magyarkanizsa
Masa Osszián, 2. osztály, Magyarkanizsa
