56. évfolyam
2008. szeptember
Ára 40 dinár
Köszöntő Köszöntök minden új és régi hű olvasót. Remélem ugyanolyan örömmel és kedvvel böngésztek a Mézeskalácsban, mint amilyen örömmel és szeretettel készül nektek az újság. Küldjetek sok rajzot! Szeptember 15-éig várom a Paripám, csodaszép... című rajzaitokat. Csilla
***
A szeptemberi Mézeskalács az olimpiai játékok jegyében készült. Sok mindent megtudhattok róla. Az ókori Görögországban ha a győztes atléta hazatért a versenyről, az apja kibontotta a ház falát, és új ajtót készített a bajnok számára, hogy azon léphessen be. Utána ezt az ajtót befalazták, hogy a küszöbét senki se léphesse át többé. CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
Én mint balerina Tóth Melissza, 2. osztály, Törökfalu
A Mézeskalács megjelenését támogatta:
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Aranylevél
SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (14–15., 16. o.) és Recskó Diana (3., 26–27. o.) MÉZESKALÁ CS – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Kókai Péter n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8, fax: 475-400-9 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
Aranylevél, míg földet ér, még táncra kél vele a szél.
Aranylevél most útra kél, de visszatér, még visszatér!
Libeg-lebeg az út felett, zenét zizeg és integet.
Lehull a nap, egy szép kalap: az éjszaka utánakap.
Lebeg-libeg, így érzi meg, már lesben áll a nagy hideg.
Visky András
3
Nem én írtam Füzetemben, sajnos, sok a tintapaca, nem tudni, hogy én írtam-e vagy a szomszéd unatkozó kismalac. Füzetemben, sajnos, sok az ákombákom, nem tudni, hogy én írtam-e vagy egy nyúl, míg ugrabugrált árkon-bokron. Füzetemben, sajnos, sok az irkafirka, nem tudni, hogy én írtam-e vagy egy cinke kint a hóban sírva-ríva. Füzetemben, sajnos, minden girbegurba, bárcsak egyszer az a malac, az a nyúl és az a cinke megjavulna!
Tessék engem megdicsérni ha én pénzt jövök kérni tessék engem megdicsérni
ha nem jövök haza délig tessék engem megdicsérni
ha nekem az orrom vérzik tessék engem megdicsérni
ha a verset nem mondom végig tessék engem megdicsérni
ha a meggyfáról leesek értik tessék engem megdicsérni
Domonkos István
ha a kútba akarok nézni tessék engem megdicsérni Torma Teréz 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
ha a padláson akarok élni tessék engem megdicsérni
Kopasz Andrea 7 éves, Kevi
Markó Béla
Tari Mónika 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
4
Petro Éva 3. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
5
Híresincsi Híresincsen iskola is van, hogyne volna. De nem ám olyan akármilyen iskola, amilyen minden bokorban, akarom mondani, minden faluban megterem, hanem igazi híresincsi iskola. Nyolc osztálya van, a legkisebbek a nyolcadik osztályba iratkoznak be, s kijárják a hetedik, a hatodik, az ötödik, a negyedik, a harmadik, a második s végezetül az első osztályt. A nyolc esztendő alatta a legfőbb tantárgy a felejtéstan. Aki kijárja a nyolc osztályt, és szorgalmasan felejt, az tizennégy esztendős korára fele annyit tud, mint más hatesztendős korában. Ebben az iskolában minden ment egy ideig, mint a karikacsapás. De egy szép nap beíratták a nyolcadik osztályba Pergő Petit, aki attól fogva mindig leghátul ült szégyenszemre az okospadban, s ha felszólították felelni, s megkérdezték tőle, mennyi kétszer kettő, akkor nem azt mondta, hogy öt, sem azt, hogy három, hanem megmondta, hogy négy, sem-
Domanić Dalibor 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
6
miképp se volt hajlandó ezt elfelejteni. De még ez sem volt elég őkelmének. Mert amíg a többiek nagy szorgalmasan készítették a leckéjüket madártojásszedés-tanból meg nyelvöltögetés-tanból meg semmittevéstanból, addig ő csak otthon ült és játszott. Számtant játszott meg földrajzot játszott meg olvasást játszott, s amilyen haszontalan volt, talán még nyelvtannal is hancúrozott. Szegény özvegy édesanyja csak kesergett, csak bánkódott. De amikor látta, hogy egy szem gyermekén nem fog sem a szép szó, sem a szidalom, hát a nyakába kanyarított egy jókora tarisznyát, tele hamuban sült pogácsával, s azt mondta: – Eleget bajlódtam, eleget veszkődtem veled. Látom, hogy itt Híresincsen sohase lesz már ember belőled. Eredj, keress olyan földet, ahol elnézik neked, hogy folyton-folyvást játszol, ahelyett hogy tanulnál. Fel is út, le is út.
iskola Nekivágott hát Pergő Peti a nagyvilágnak. Igen ám, de amint ballagott kifele a faluból, sorra találkozott az iskolapajtásaival. Azok megirigyelték a jó dolgát, s kibökték, hogy ők is unják már a sok tanulást, és játszani akarnak számtant, nyelvtant, olvasást. Azzal kapták magukat, Péterhez szegődtek, hogy indulnak ők is világgá. Észrevették a híresincsi szülők, hogy itt nincs rendjén valami. S mire Péter, no meg nyomában az iskola valahány nebulója a falu végére ért, ott várták őket a papák meg a mamák s közbül még egynéhány nagypapa és nagyanya is. Aztán fennszóval kérdezték kedves magzataikat, hová igyekeznek olyan nagyon. Mondták, hogy ők bizony Péterrel tartanak, mert elegük van a sok nehéz tantárgyból, világgá mennek, megkeresik azt a földet, ahol csak játszani kell számtant, olvasást, nyelvtant s más egyéb efféle játékokat.
– Ne menjetek sehová, semerre – mondták erre a híresincsi szülők meg nagyszülők. – Ha már semmi áron sem akartok tanulni, ha egyre csak a játékon jár az eszetek, hát legyen a kívánságtok szerint. Maradjatok itthon, s nap mint nap járjatok el az iskolába. Még az iskolát is megfordítjuk a játék kedvéért, s ezentúl a kis nebulókat nem a nyolcadik osztályba íratjuk be, hanem az elsőbe, és a legnagyobbak járnak majd a nyolcadikba. Ahogy mondták, úgy is lett. Azóta nincs egyéb a híresincsi iskolában, csak játék meg mulatság. A legkisebbek az első osztályban azzal mulatnak, hogy megismerkednek a betűkkel meg a számokkal. A nyolcadik osztályban meg már történelmet, földrajzot s más egyéb efféle játékokat játszanak. Úgyhogy ma már csakugyan érdemes a híresincsi iskolába járni. Hárs László
Sziveri Dániel 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
7
Barkács
Ceruzatartó
Ceruzáid, tollaid, ecseteid egy helyen elférnek ebben a tartóban. Anyagszükséglete: PVC-bevonatú huzal, 5 mm vékony falap. Elkészítése: Sablonnak használjunk egy poharat! A PVC-s huzalt tekerjük rá a pohárra a talpától a tetejéig! A huzal kezdő és befejező végéről 1 cm-re leszedjük a bevonatot. Az 5 mm vékonyságú falapból levágunk egy 8×8 cm-es darabot. A pohárról lehúzva a PVC-tokot ráhelyezzük a lapocskára egyenletesen elosztva, s ceruzával megrajzoljuk a nyomát. Ezen a lapon 3 lyukat fúrunk az ábra szerint. Az egyes lyukakba beledugjuk a huzal alsó végét. A páros lyukon keresztül egy vékony dróttal a laphoz erősítjük a huzaltok alsó ívét. A felső szál sima végét eldugjuk a két felső huzalkarika közé.
8
Kiből lett a híres futballkapus? Attila válogatós legényke volt. Nem ette meg a görögdinnyét, mert annak sok a magja. A szőlő szerinte savanyú, a csokoládé meg túlságosan édes; a tészta puha, a hús meg a fogai közé szorul. A húga el is nevezte Nemszeretem Attilának. Csak egy valamit kedvelt igazán, a labdarúgást. De azt nagyon, nagyon! Minden álma az volt, hogy ha felnő, focikapus lesz, de nem is akármilyen, hanem csodakapus. Dicsekedett is az osztálytársainak, hogy ő máris úgy véd, mint senki más. Hamarosan alkalma nyílt tudományának bizonyítására. Két osztálynak egy időben volt a tornaórája, és a tanító néni megengedte, hogy osztályközi labdarúgó-mérkőzést játsszanak. A kapus ki más lehetett volna, mint Attila. Az első gólt a feje fölött rúgták be, a másodikat a hasa alatt, a harmadikat meg – szégyenszemre! – a lába között. A három potyagóllal el is vesztették a mérkőzést. Attila végül már sírt tehetetlen dühében.
– Mindennap focizok a kutyusommal, és egész nyáron nem kaptam ennyi gólt! A rejtélyt Gábor, Attila padtársa oldotta meg: – Azt hiszem, Attila azért ilyen gyönge, vézna, mert még a tízóraiját sem eszi meg. Ma is láttam, amint az egészet a táskájába csúsztatta. Otthon pedig a kutyus elé dobja. – Márpedig aki erős, egészséges akar lenni – mondták az osztálytársai –, annak nem szabad válogatnia, minden ételt meg kell ennie. Úgy talán még jó sportoló is lehet.
Attilára, úgy látszik, hatott a sok jó tanács. Kezdetben nehezen szánta rá magát a rendszeres evésre, de lassacskán minden étellel megbarátkozott. Azt beszélik, hamarosan ő véd majd nemcsak az osztály, hanem az iskola válogatott csapatában is. Balázs Anna (A mese az írónő Mesebeli történetek című köte tében található, ami a Forum Könyvkiadó gondozásában jelent meg.)
Sörös Andor 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
9
Éljen a sport!
Együtt sportolni remek!
Sportolni lehet egyedül is, de jobb társaságban. sétalovaglás póniháton futóverseny
Aki elsőként ér célba, az győz!
Kerékpáron gyorsabb, mint gyalogosan. Előre nézz! Figyeld az utat! Az uszodában megtanulunk úszni és fejest ugrani.
úszóövek
10
úszógumik
a tandem úszószemüveg és fürdősapka
mély víz
gyermekmedence
törülköző
úszók
11
Ez is sport Kakasviadal Álljatok egymással szembe, karotokat fonjátok keresztbe a melletek előtt. Egy lábon szökdelve, a vállatokkal „lökdössétek” egymást, mint két dühös kis kakas. Viaskodhattok guggolásban is.
Húzás-tolás
Ez is olimpia
A lényege az, hogy mulatságos sportágakat találunk ki, mint pl. egy lábbal végigugrálni a szobán, vagy hátrafelé menni, miközben a kezünkkel verdesünk, mintha szárnyunk lenne; négykézláb mászni, s közben a fejünkön egy könyvet egyensúlyozni... És mindenféle egyéb butaságot kitalálhatunk. Kombináljuk össze különböző dolgokat, mint például ugrálást, éneklést vagy pingponglabdavivést egy kanálban. A szülők és a gyerekek összemérhetik ügyességüket, s aztán győztest hirdethetnek az egyes „sportágakban”, vagyis eldöntik azt, hogy ki a leggyorsabb vagy a leglassúbb. Meghatározhatunk egy rajtvonalat és egy célvonalat, és a feladat az lesz, hogy egyszerűen el kell jutni a rajttól a célig.
Hamad Ászim 2. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Babzsákolimpia
Álljatok egymással szembe, fogjátok meg a társatok kezét. Kinek sikerül előbb elhúzni a társát? Erősen fogjátok egymás kezét!
Most fogjátok meg a szemben álló társatok vállát és igyekezzetek eltolni őt. Az a győztes, aki eltolja a másikat.
12
Játék
A babzsákkal nagyon jókat lehet játszani. Íme néhány babzsákjáték, amely próbára teszi az ügyességet és célzóképességet. Ezekhez a játékokhoz több babzsákra is szükség lesz, attól függően, hogy hány gyerek játssza. Először dobjunk egy babzsákot a földre. Menjünk odébb két méterrel, majd minden játékosnak el kell hajítania a maga babzsákját, mégpedig úgy, hogy a lehető legközelebb legyen az első babzsákhoz, de ne érintse meg. A győztes
dobja az első babzsákot a következő körben játszóknak. Egy másik változat az, ha kihúzunk egy szalagot a padlón, kb. két méterre a játékosoktól. Az a játékos a győztes, aki a legközelebb dobja hozzá a babzsákját anélkül, hogy túldobná rajta, s legközelebb ő kezdheti a játékot. Jó játék még a babzsákkosárlabda. Tegyünk le egy nagy edényt a konyha vagy a nappali közepébe; az lesz a kosárgyűrű. A kétméteres dobótávolság általában megfelelő.
13
Az igazságtevő nyúl A Majom éppen a diófán ült, és diót evett. Vidáman köpködte a dióhéjat, dudorászott is, jókedve volt, mert sütött a nap, egyetlen erősebb állat sem járt arra – s végül: evett, hát azt hitte, övé a világ. Aztán meglátott egy hangyát. – Hm – mondta rátartian –, miféle légypiszok izeg-mozog ott? – Nem piszok vagyok – mondta sértődötten a Hangya. – Hangya vagyok. – Az mindegy – mondta a Majom –, tűnj el innen! – Miért, zavarlak? – csodálkozott a Hangya. – Éntőlem aztán nyugodtan ehetsz itt ítéletnapig is. – Ne feleselj – legyintett nagyképűen a Majom –, mert úgy kupán váglak, hogy... Milyen napot mondtál az előbb? – Ítéletnapot. – No, addig fogsz jajgatni! – De nekem itt dolgom van – mondta a Hangya. – Nem hagyhatom abba a te szeszélyed miatt a munkám. A Majom elképedt, fölhúzta a szemöldökét, és mind a két kezét csípőre tette (közben a farkával kapaszkodott, hogy le ne essen). – Ezt a szemtelenséget! – kiáltotta. – Ide figyelj, te pöttypiszok, piszokpötty, vagy hogy is nevezzelek! – Legjobb lesz, ha tisztességes nevemen nevezel – mondta mérgesen a Hangya. – Ugyanolyan jogom van itt járkálni, mint neked. A Majom erre már felelni sem tudott, elképedésében egy fél diót leejtett a földre.
14
– Jogod? Még hogy jogod? – Éppen olyan állat vagyok, mint te – mondta a Hangya. A Majom teli torokból nevetni kezdett. – Ez megőrült – mondta, és körülnézett, kinek mutathatná meg az őrült hangyát. De éppen nem járt arra senki.
– Egyáltalán nem őrültem meg – felelte a Hangya –, igenis, éppen olyan állat vagyok, mint te. – Éppolyan erős? – kérdezte gúnyosan a Majom. – Éppolyan – mondta a Hangya. – Éppolyan gyors? – kérdezte a Majom, és a hasát fogta nevettében.
– Éppolyan! – mondta dühösen a Hangya. – No, gyere – nevetett a Majom, és a hasát fogta nevettében. – Jó – mondta elszántan a Hangya, és edzésképpen csinált két fekvőtámaszt. Lementek a fa alá. – Először versenyt futunk – mondta a Majom. – Látod azt a fát? – Látom – mondta a Hangya. – Az a cél. Háromra indulunk – mondta a Majom. És számolni kezdett. Háromra elrohant. Futott a Hangya is, ahogy a lába bírta. Alig került ki öt fűszálat, a Majom már kiabált a másik fától. – Hol vagy? – Itt – morogta dühösen a Hangya. – No látod, bikfic! – Kerülgetnem kellett a fűszálakat – védekezett a Hangya. A Majom ettől nevetőgörcsöt kapott. – Most súlyt emelünk – mondta aztán. – Itt ez a kő, először fölemelem én, aztán te. Fogta a követ, földobta a levegőbe, még kiáltott is, hogy „hopplá”, elkapta, és letette a földre. – Most te jössz! A Hangya nekidurálta magát, nyomni kezdte a vállával a követ, a vér mind a fejébe tódult az erőlködéstől. A kő meg sem mozdult, a majom vigyorgott. – No, most fáramászó versenyt rendezünk – mondta. – Gyere ide a fa alá, háromra indulunk. A Hangya tenyérnyit haladt, a Majom már fönt volt a csúcsán. – Most megérdemelnéd, hogy eltapossalak, mert szemtelenkedtél! – mondta a Majom, amikor lemászott. – Ha még egyszer azt mered mondani, éppen olyan állat vagy, mint én, magadra vess! A Hangyának vörös lett a füle a szégyentől. A Majom elfordult, keresni kezdte a fél dióját, amit az imént leejtett.
15
Az igazságtevő nyúl – Hol lehet a fél dióm? – kérdezte félhangosan. – Bocsánat – hallatszott ekkor egy hang –, éppen most ettem meg. Nem tudtam, hogy a tied. – Előlépett a Nyúl, és megemelte a lapulevelet, amit kalap helyett a fején hordott. A Majom megörült, hogy végre valakinek elmondhatja a történteket. Még a fél dióval sem törődött. Amikor az elbeszélés végére ért, a Nyúl hitetlenkedve csóválta a fejét. – Csakugyan legyőzted? – Talán nem hiszed? – kérdezte sértődötten a Majom. – Volt versenybíró? – kérdezte válasz helyett a Nyúl.
16
– Nem volt. – Akkor nem érvényes – mondta a Nyúl. – Ismételjétek meg a versenyt. Én leszek a versenybíró. – Nekem aztán mindegy – mondta fölényes mosollyal a Majom. – Na, akkor lépjél száz lépést – mondta a Nyúl a Majomnak. A Majom lelépte a száz lépést, a századiknál földbe szúrt egy száraz gallyat. – Ott lesz a cél – kiabálta a Nyúl, a Majom bólintott. – Nem akarok versenyezni – mondta ekkor sírósan a Hangya. – Úgyis legyőz. Mégiscsak különb állat nálam.
– Csönd! A versenyzők nem beszélnek feleslegesen – mondta szigorúan a Nyúl, aztán körülnézett. – Hol vagy? – Itt – mondta a hangya egy tökmag árnyékában. Közben visszaért a Majom. – Kezdhetjük. – Várj – intett a Nyúl, és odaszólt a Hangyának: – Lépjél te is száz lépést! A Hangya is lépett százat, éppen az egyik fűszáltól a másikig tartott. – Ez minek? – kérdezte gyanakodva a Majom. – Világos, te is száz lépést futsz, meg ő is. Mit nem értesz ezen? Az előbb talán nem így csináltátok? – De nem ám! – mondta harciasan a Hangya. – Akkor nem volt igazságos – legyintett a Nyúl. – Most viszont száz hangyalépés meg száz majomlépés. Ez igazságos lesz. A Majom mondani akart valamit, de a Nyúl rászólt: – Csönd! Én vagyok a versenybíró! Futottak. A Majom még a táv felét sem tette meg, a Hangya már ott volt a másik fűszálnál. – Sajnos, lemaradtál – mondta a Majomnak a Nyúl. A Majom dühöngött. – Majd a súlyemelés dönt! – ordította. – Előbb mérlegelünk – mondta a Nyúl. – Mit csinálunk? – bandzsított a Majom. – Mérlegelünk – mondta a Nyúl, s egyik fülére ültette a Hangyát, a másikra rátett egy kövecskét. – Ez a fülmérték – magyarázta, s később hozzátette: – Rendben. Éppen egyforma súlyúak. A Hangya játszva fölemelte a hangyasúlyú kövecskét. – Most te jössz, te is emelj fel egy követ, aminek akkora a súlya, mint neked – mondta a Nyúl.
– Talán engem is a füledre ültetsz? – gúnyolódott a Majom. – Nem – mondta a Nyúl, azzal jól megnézte a Majmot, aztán szemügyre vett egy nagy követ – ezt szemmértékkel csinálom. Ugyanolyan pontos, mint a fülmérték. A Majom erőlködött, még a szeme is kiguvadt, amíg felemelte a követ. – A Fülesbagoly kitűnően gyógyítja a sérvet – szemtelenkedett a Hangya. – Még egy ilyen megjegyzés, és kizárlak a versenyből – kiabált a Nyúl. A Hangya a nála kétszerte súlyosabb követ is megemelte, a Majom nem tudta. Ordított mérgében: – Majd a fára mászás! – Pardon, csak mászás – javította ki a Nyúl, a Majom nem értette. – Ugyanis fára csak te fogsz mászni. Nézzük... – Ezzel nézni kezdte a fát. – Ötször magasabb, mint te – mondta a Majomnak –, ez a fűszál meg ötször magasabb a Hangyánál. Tehát ő erre a fűszálra mászik. A Majom kitűnően mászott, ugyanakkor ért fel a fa csúcsára, mint a Hangya a fűszál tetejére. – Döntetlen – mondta a Nyúl. – Ebben valamit javítottál. De az összetett versenyt a Hangya nyerte. A Majom akkor már lent állt a földön, elöntötte a pulykaméreg, fölkapott egy husángot, és elordította magát: – Megálljatok! – Futás – vezényelt a Nyúl, gyorsan fölkapta a hangyát, és elvágtatott, ahogy a lába bírta. Az erdőszélen megálltak, a Nyúl lihegett a fáradtságtól, letette a Hangyát. Egymásra nevettek. – Győztünk – mondta a Nyúl. És ez igaz is. Győztek! Lázár Ervin
17
Olimpia Karatézók. Pivárcsik Niki, 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Kerékpározok. Jónás Dániel, 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Szertorna. Jurcsák Hajnalka, 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Teniszezők. Tóth Johanna, 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
18
Vízilabdázók. Pósa Viktória, 3. osztály, Magyarkanizsa
Sportolók. Horák László, 3. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
19
Az olimpiai játékok
Az olimpiai játékok
Ókori olimpiák
Futók és diszkoszvető
Az ókori görögök bölcsek és erős fizikumúak voltak. Erejüket a sportból merítették. A városállamoknak megvoltak már régebben is a sajátos versenyei valamelyik isten tiszteletével kapcsolatban. Időszámításunk előtt 776-tól Olümpia városában már szervezett
Az olimpiai láng meggyújtása
formában rendezték meg az olimpiai játékokat. Az Olümpiát szent helynek tekintették. Az olimpiai játékokon csak szabad görög polgárok vehettek részt. Nők és gyerekek nem, sőt a nők még csak nem is nézhették .A játékok alatt szünetelt a háború és az ellenségeskedés.
Milyen versenyjátékok voltak? Futás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, távolugrás, birkózás, bokor, lóverseny, lovaskocsi verseny. Ezeken kívül zenélésben és éneklésben is versenyeztek. A győzteseket ha nem is istennek, de félistennek tartották (ember isteni tulajdonságokkal). Ezért is volt a fődíj a babérkoszorú, hisz Apolló isten is ilyen koszorút viselt.
*** Az olimpiai győztes férfi fejét babérkoszorú díszíti
20
1000 éven át tartottak a játékok, de mivel idővel veszített a népszerűségéből, 393-ban a bizánci császár betiltatta.
Újkori olimpia
Az olimpiai láng meggyújtása
1500 évnek kellett eltelnie, míg újból igény mutatkozott a játékok megrendezésére. A 19. századi archeológusok feltárták Olümpiát, megtalálták a régi iratokat, a győzteseknek szóló ódákat, atlétaszobrokat és kerámia vázákon lévő rajzokat, amelyek az ókori görög olimpiai játékokat ábrázolják.
*** 1896-ban Athénban rendezték meg az első újkori olimpiai játékokat. Az olimpia a népek közötti testvári kapcsolatok ápolását hirdeti. Ennek a gondolatnak ragyogó megtestesítője volt az első Athénban tartott olimpia. Mivel 4 évente rendeznek olimpiai játékokat, a második 1900-ban Párizsban volt. Érdekessége, hogy ezen már nők is részt vehettek (golfban és teniszben). 1924-től bevezették a téli olimpiát is, melynek versenyszámai a következők: síugrás, korcsolya, jégkorong.
Szimbólumok A kör, mint a legtökéletesebb geometriai forma, fejezi ki legjobban az olimpiai játékok mozgalmának teljességét. Azért 5 kör, mert régen azt hitték, öt földrész van (Európa, Ázsia, Afrika, Dél-Amerika, Észak-Amerika). Azóta persze köztudott, hogy hét földrész van, de az öt karika megmaradt jelképnek. Színei: kék, fekete, piros, sárga, zöld. Ezek a színek valamelyike szerepel a világ országainak zászlóján.
Az olimpiai láng Olümpiában színésznők papnőknek öltözve tükörrel, a Nap segítségével (tükörrel befogják a Nap sugarait) gyújtják meg az olimpiai lángot. Ebből gyújtják meg a fáklyát, amelyet sportolók visznek az olimpiai játékok helyszínére.
21
Már az egyiptomiak is játszottak
Fiúk játékai
Birkózás és vívás
A fiúk kihegyezett botokkal gyakorolják a dobást egy, a földön elhelyezett céltáblára. A kecskegidának nevezett játék az egyik nagy kedvenc. Két gyermek leül egymással szemben, karjaikkal és lábaikkal akadályt képeznek a többieknek, az ugróknak. Vigyázat! A földön ülő gyerekeknek joguk van elkapni és esetleg fellökni a többieket, akik megpróbálják átugrani őket.
A két ellenfél puszta kézzel esik egymásnak, őket a bíró figyeli. A játék célja, hogy a játékosok ellenfelüket fellökjék és a földhöz szorítsák. Egy másik szórakozás a vívás. Botokkal vívnak, és azt a kart, amelyik szabadon van, bőrkötéssel védik.
22
Az első olimpiai játékokat Krisztus előtt 776-ban tartották Görögországban. Ettől kezdve a görögök négyévenként megrendezték a játékokat Olümpiában, Zeusz isten tiszteletére. A vallási ünnep keretében zajló sportjátékok idejére még a háborúzó görög városállamok is békét kötöttek.
Kik voltak a résztvevők? A versenyzők férfiak vagy fiatal fiúk voltak. Nők nem vehettek részt a játékokon, még nézőként is tilos volt megjelenniük! A kiválasztott versenyzőknek hónapokig kellett edzeniük. A játék első
Vízi párviadal Kis papiruszbárkáikon az egyiptomiak ütközeteket játszanak el. Mindenkinél van egy hosszú bot. Amikor eltávolodik egymástól a két bárka, lendületet vesznek, hogy egymásnak menjenek. Aztán a bottal megpróbálják feldönteni az ellenfél hajóján lévőket, vagy addig mozgatni a hajót, amíg annak legénysége a vízbe nem esik.
Az olimpiai játékok
napján esküt tettek, hogy becsületesen fognak küzdeni, és nem fognak csalni.
Milyen versenyszámok voltak? A versenyzőknek stadionfutásban, kettős futásban, hosszútávfutásban, fegyveres futásban, birkózásban, ökölvívásban, pankrációban (szabad stílusú birkózás), öttusában (futás, távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, birkózás), lovaglásban és négyes fogatok (négy ló által húzott szekerek) hajtásában kellett összemérniük erejüket. A gyerekeknek külön versenyszámokat rendeztek.
Lányok játékai Szalmával töltött bőrlabdákkal zsonglőrködnek, amiket szívesen dobálnak egymás hátán ülve. Ezenkívül gyakran játszanak még babákkal is.
Gerelyhajítás
Birkózás
Távolugrás
Diszkoszvetés
23
Ilyen is van
Olimpiai játékok
Igazság, szépség, erő. – ez volt az ókori görög olimpia lényege. Az igazság a sportszerű versenyzést jelenti. A szépség a versenyző mozgására, tartására utal. Az erő pedig vonatkozhat arra, hogy milyen gyorsan fut, milyen magasra ugrik valaki, de arra is, hogy mekkora akaraterővel küzd. A kisiskolásoknak is rendezhetünk olimpiát. Kezdve a megnyitóval, beöltözött atlétákkal, az olimpiai lánggal; a versenyszámokon, pontozáson át egészen a záróünnepségig és az ünnepi lakomáig.
görögök is a hármas taghozódás elve szerint dolgoztak: a test (a kar, a láb ereje), a lélek (elengedett mellkas és hát), és a szellem (a szabad fej, amelyet a test hordoz). Futás közben az atléta tartsa testét függőlegesen, mozgása legyen könnyed.
Gyakorlás A gyerekek majdnem annyira élvezik az edzéseket, mint magát a versenyt. Fontos, hogy a gyerekek hónapokon keresztül, heti két vagy három alkalommal egy-egy órát gyakoroljanak. Egy-két nappal az olimpia előtt a frissen alakult városállamok csapatai edzéseket tartanak.
Minimaraton Ez három-négyszáz méteres síkfutás. Egyszerre mintegy tízen versenyezhetnek. A váltófutáshoz az atlétáknak be kell gyakorolniuk, hogy futás közben adják-vegyék át a váltóbotot (tekercset).
Maraton Ez egy másfél kilométeres, amolyan mezei futás. Nem minden gyerek képes lefutni másfél kilométert, ezrét általában nyolcas alakú pályát jelölünk ki, hogy aki nem bírja tovább, a felélnél kiállhasson. Mondjuk a gyerekeknek, hogy képzeljenek a fejükre babérkoszorút, hogy a karjukat engedjék szabadon lendülni, s hogy a munkát a lábnak kell végezni, így biztatva őket szép futásra. A
24
Vágta A táv száz méter: ötven méter a póznáig, majd azt megkerülve ötven méter vissza a célvonalhoz: nemcsak valami felé, hanem valamitől távolodva is futunk.
Távolugrás 1. lépés: nekifutás (Az elugróhelynél legyen a legnagyobb a sebesség!); 2. lépés: elugrás. A jó távolugró elugráskor kihasználja a gravitáció erejét. A súly segít, hogy hosszú legyen az ugrás. Amikor a gyerek elrugaszkodik az elugróhelyhez, a „föld súlya” kell, hogy erőt adjon neki a levegőbe ugráshoz; 3. lépés: repülés a levegőben. Minél tovább marad a távolugró a levegőben, annál hosszabb (és szebb) lesz az ugrás. Ösztönözzük a gyereket, hogy használják ki a levegő-elemet: élvezzék a repülés érzését; 4. lépés: talajfogás. Az ugrás hosszát az elugrás helyétől mérjük, addig a leghátsó nyomig, amit a test a homokban hagy. A görögök ugyanakkora hangsúlyt fektettek az ugrás minőségére és kecsességére, mint a hosszúságára. Magasugrás A görögöknél nem volt a mai magasugrásnak megfelelő szám. Az egyetlen ehhez hasonló esemény egy ősi rúdugrásféle volt, élő lovak fölött.
a Waldorf-iskolákban Gátugrás Ehhez az ugráshoz szemből futunk neki a kötélnek, és úgy ugorjuk át, ahogy a gátfutók a gátat. Az ugrás magasságát nem hagyományos módon mérjük, hanem a gyerek magasságához arányítvaBirkózás Az ókori Görögországban, különösen a görög–római időkben a birkózás eléggé brutálisan zajlott, ezrét a gyerekek
számára módosítottuk a szabályokat. Ha a résztveők súlycsoportokra vannak osztva, igazságosabb lesz a verseny. A karok mellmagasságban összekapaszkodva kört, „varázsgyűrűt” alkotnak. Az ilyen birkózásnak az a titka, hogy a gyűrű kerekségét amennyire csak lehet, megtartsuk. Az atléták nem vehetik igénybe a toláshoz a fejüket vagy a vállukat, ez megtörné a kört. Minden munkát a láb végez. Az olimpián diszkoszvetés és gerelyhajítás is szerepelhet. Az olimpiai tábor Csodálatos élmény, amikor több iskola diákjai, akik régóta készülnek az olimpiára, végül találkozhatnak. Az osztályok már egy-két nappal az olimpia előtt összegyűlnek az adott helyen. Itt városállamokba osztjuk a gyereke-
ket (Athén, Théba, Korinthosz, Spárta stb.) Az olimpia előtti nap gyakorlással telik. Ezután egy óriási közös játékot szervezünk. (Például a Várostrom.) A megnyitó A beöltözött atléták városállamonként felsorakozva, dobszóra menetelnek az olimpiai láng felé. Minden városállam élén egy fáklyavivő megy égő fáklyával, amelyet a tábortűzről gyújtott meg. (A fáklyakészítés egyik egyszerű módja, ha fanyélre rongyot tekerünk és lámpaolajba mártjuk. Ezzel persze borzasztó nagy elővigyázatossággal kell bánni.) Ezután elhangzik egy szónoklat vagy vers, amelyben kérjük az isteneket, hogy adjanak erőt és méltóságot az atlétáknak. Ezután a fáklyavivők meggyújtják az olimpiai lángot (Ez egy parafinba áztatott kenderzsák, amelyet egy megemelt t alapzaton fémtartóba helyezünk.) Ez a jel arra, hogy megkezdődött az olimpia. Az ünnepi lakoma Minden atléta családja hozzájárul egy tál étellel, amit közösen hosszú asztalokon tálalnak. Közben a zenészek játszanak, a városatyák pedig mint házigazdák, vendégül látják a versenyzőket. A lakoma lehet délben, és utána folytatódnak az események, vagy később, délután, amikor már minden versenyszám lezajlott. A lakoma ideje alatt a bíráknak van idejük felkészülni a díjkiosztásra. Versolvasás Az ősi hagyománynak megfelelően az atléták verseket is írhatnak, és az isteneknek szóló felajánlásként felolvashatják őket.
25
Hogyan focizott – Ma futballmérkőzés lesz – mondta Csahos, a kiskutya. – A Nyúl Fivérek csapatával játszunk. Te vagy a legügyesebb, Fehértappancs. Szóval te leszel a kapusunk. Fehértappancsnak, a kandúrnak olyan jólesett a dicséret, hogy kérdőjellé kunkorította a farkát. – Köszönöm. Ne féljetek, egyetlen gólt sem fogok beengedni! – Hát ez nagyszerű! – örvendezett a kiskutya. – Az egyik csatár én leszek, és magam mellé veszem még Döfölőt, a borjút és Zselét, a kecskegidát. Hápisápi, a kiskacsa és Pí, a csibe hátul maradnak. Ők lesznek a hátvédek. – Értettük! – felelték kórusban az állatok.
26
– Nagyon szeretek focizni! – tette hozzá a csibe. Pontban tizenkét órakor megérkezett a Nyúl Fivérek autóbusza is. Kukorás, a játékvezető megadta a jelt, és a csapatok kifutottak a rétre. A kapusok kesztyűt húztak, és ugrándoztak egy kicsit saját kapujuk előtt. Bemelegítettek. Persze rengeteg szurkoló érkezett. Csipkerózsika, a kotlós egy fészekalja csibével jelent meg a mérkőzésen. Mú, a tehén az egész csordát elhívta. De ott voltak Csahos rokonai is. Két teherautóval hozták a Nyúl Fivérek szurkolótáborát is. És elérkezett az ünnepélyes pillanat: Csahos csapatkapitány és Torzsarágó, a Nyúl Fi-
Fehértappancs vérek csapatkapitánya a pálya közepén kezet fogott, s ezzel megkezdődött a mérkőzés. A labda egyik játékostól a másikhoz került, de gól nem esett. Nem tudni, hogyan végződött volna az első félidő, ha nem jelenik meg váratlanul egy szurkoló – Morzsa, a kisegér. Fehértappancsnak már attól is felborzolódott a hátán a szőre, ha Morzsa nevét hallotta. A kisegér ugyanis elég gyakran bosszantotta, gúnyolta a kandúrt, s ráadásul mindig a macska orra előtt iszkolt be az egérlyukba. Így Fehértappancs nem tehetett egyebet, mint várt a következő alkalomra. A Nyúl Fivérek támadást indítottak, és Fehértappancs pontosan ebben a pillanatban
meglátta Morzsát, a kisegeret. Amint észrevette, vérbe borult a szeme, és egészen megfeledkezett arról, hogy neki a kaput kell védenie. Be is szállt a kapuba a labda. A Nyúl Fivérek örömükben ugrándoztak, boldogan ölelgették egymást. Kukorás nagyot kukorékolt, s ez azt jelentette, hogy vége az első félidőnek. A játékosok visszavonultak az öltözőbe. Csahos odament Fehértappancshoz, és felelősségre vonta: – Mi van? Mi történt? Ezt a labdát, amelyet te beengedtél, még Pí, a csibe is kivédte volna! Fehértappancs egy szót sem szólt, csak lehorgasztotta a fejét. Az egész csapat felzúdult, de Hápisápi, a kiskacsa közbeszólt: – Én tudom, miért engedte be Fehértappancs azt a gólt... – Miért? – kérdezte Csahos. – Mert nem a labdát figyelte, hanem a kisegeret... – Morrrrzsa volt az?! – mordult fel a kiskutya. – Szóval ő tette harcképtelenné a legjobb játékosunkat? No majd én elkergetem! És elszaladt, hogy megkeresse az egeret. De Morzsa nem akarta megvárni, hogy elcsípjék, elszaladt ő magától. A második félidőben Zselé beadásából, Csahos lőtt egy gólt a Nyúl Fivéreknek. A mérkőzés végén a játékosok örültek, hogy a végeredmény döntetlen lett. De a szurkolók nem voltak megelégedve. – Még ilyen játékot-kot-kot-kot...! – kotkodácsolt elégedetlenül Csipkerózsika, a kotlóstyúk. – Oda a mu-mu-mundér becsülete! – sopánkodtak a tehenek. – Semmi vész! – nyugtatta meg a szurkolókat Csahos. – Legközelebb biztosan győzni fogunk! Mihail Pljackovszkij
27
Folytasd a megkezdett mintákat! Találd meg az összes
28
formát, majd színezd ki!
29
A három versenyugró A bolha, a szöcske meg a béka fogadást kötöttek, melyikük tud magasabbat ugrani. – A győzteshez feleségül adom a lányomat! – jelentette ki az öreg király. Elsőnek a bolha állt ki, s nagyon finoman viselkedett, jobbra-balra köszöngetett a publikumnak. Utána a szöcske következett. Ő már jóval nehezebb volt, de ő is fesztelenül hajolt meg zöld egyenruhájában, mintha vele szülelett volna. A béka nem csinált semmit, de mindenki tudta, hogy annál többet gondolkodik. Megkezdődött hát a verseny. A bolha olyan magasat ugrott, hogy eltűnt a közönség szeme elől.
A szöcske csak feleakkorát tudott ugrani, ráadásul éppen a király arcára pattant. A béka jó ideig csöndesen gondolkozott, mielőtt nekiveselkedett volna. A nézők már azt hitték, nem is tud ugrani. De hopp! A béka egyszer csak ugrott egyet, nem is éppen magasat, inkább oldalt, egyesen az aranyzsámolyon üldögélő királylány ölébe. Az öreg király nyomban kihirdette az ítéletet: – Az ugrotta a legmagasabbat, aki fölért az én felséges leányomhoz! Ez csak olyannak juthatott eszébe, akinek van sütnivalója. A béka bebizonyította, hogy neki van. Így hát a béka nyerte el a királykisasszony kezét. H. C. Andersen nyomán
Az én falum, az én várásom
Magyarkanizsa
Az utcánk Valter Ignác, 3. osztály,
Ugra-bugra A nagytemplom Kálmán Hajnalka, 3. osztály A nyúl hátsó lába erősebb, izmosabb, mint a mellső. Azzal löki el magát a földtől, és ugrik oly nagyot. Ugyanezért ugróbajnok a kenguru, a béka, a szöcske, sőt a bolha is. A béka 13-szor, a szöcske 30-szor, a bolha 200-szor akkorát ugrik, mint a testhossza. Képzeld el: ez akkora teljesítmény, mintha te 13, 30 vagy 200 métert ugranál.
30
A mókus nem dísznek hordja pompás szőrmefarkát: ugrás közben kormányoz, egyensúlyoz vele. Farka fékezi az esést, mint egy ejtőernyő, télen pedig puha paplan. (Szivárvány)
Az én utcám Rózsa Barbara, 4 és fél éves óvodás
Kanizsai utca Baksa Nikoletta, 3. osztály A nagytemplom utcája Rekecki Dóra, 3. osztály
31
Hogyan talál rá kedvenc virágára a katicabogár? Vezesd végig a ceruzádat a helyes úton!
32 33
Stefán Tímea 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Gombos Mariella 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
1 – piros 2 – sárga 3 – fekete 4 – zöld 5 – barna 6 – sötétzöld 7 – narancssárga
9 – zöld 10 – rózsaszín 24 – sárga 25 – narancssárga 30 – lila 35 – piros 42 – világoskék
Számolj és színezz!
A fák tündérei Gombos Mariella 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék
Szűgyi Levente 2. osztály, Ada
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére: Újvidék, Petőfi Sándor iskola, 3.7 (tanítónő Medvecki Uracs Ildikó): Gombos Mariella, Sörös Andor, Dluhi Tivadar, Stefán Tímea, Virc Pamela, Kazinci Krisztián, Sulc Krisztián, Doroszlovácski Sztefán; 2.8 (tanítónő Szatmári Melitta): Pásztor Kicsi Tamás, Gábor Annabella, Gábor Krisztina, Rumi Lilla, Hamad Ászim, Bolesznikov Anita, Vaszlavik Márkó, Szoboszlai Leona; Szabadka, J. J. Zmaj iskola, 3. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Papp Iván, Tóth Johanna, Vukov Johanna, Pivárcsik Nikol, Molnár Andor, Jurcsák Hajnalka,
Besnyi Botond, Bencun Mia, Pölhe Tamás, Tót Andor, Golić Attila, Horvát Tünde, Darazsac Diána; Đuro Salaj iskola, 4. c (tanítónő Brasnyó Cs. Erzsébet): Jenei Norbert; 3. c (tanítónő Soós Hedvig): Tomić Szandra, Torma Teréz, Romić Márta, Akarjás Valentina; Magyarkanizsa, 3. c (tanítónő Bozsó Mária): Pintér Zsófi, Orosz Tamás, Baksa Nikoletta, Puskás Rebeka, Berényi Ákos, Kálmán Hajnalka, Bicskei Zoltán, Pósa Viktória, Fábián Bálint, Varga Nagy Szilárd, Vuković Barbi, Horvát Bálint, Gy. Nacsa Botond, Gojkov Sára, Masa Osszián, Re-
Megfejtés Melyik mese van a rajzon? 1. Gyuri kakas és a gyík; 2. A répa; 3. Az elrabolt Nap vagy a Nagytakarítás a Napnál; 4. A kiskakas gyémánt félkrajcárja; 5. A kis gömböc; 6. A halász és a nagyravágyó felesége, de a Gonosz mostoha is ráillik
Farkas Szilveszter 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Tornyi Patrik 3. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
Jutalmat kap: Nagy Perge Veronika, Zenta; Zabos Aurél, Zentagunaras; Pető Dávid, Szabadka
Fercsik Henrietta 7 éves, Péterréve
34
Puskás Rebeka 3. osztály, Magyarkanizsa
Varga Noémi 2. osztály, Emlékiskola, Zenta
kecki Dóra, Valter Ignác, Sőregi Tamás; Orom, 3. o. (tanítónő Nógrádi Anikó): Cifra Branko, Kovács Dorottya, Horváth Rolland, Berec Klaudia; Péterréve, Labud Pejović óvoda (óvónő Mihalecz Éva): Pergel Kata, Urbán Boglárka, Tóth Anabella, Szabó B. Anett, Seres Szandra, Balassa Boglárka, Pozsár Leó, Péter Emese, Mészáros Ákos, Seres Dénes; Kaslik Mónika, Magyarittabé; Horváth Edina, Emlékiskola, Zenta. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
A Róka-tanyán
Június 1-jén családi kiránduláson voltunk a Róka-tanyán. A gyülekező az iskolánk előtt volt. Autókkal mentünk ki a tanyára, ahol egy néni fogadott bennünket. Mindenki helyet foglalt egy-egy asztalnál. A szülők beszélgettek. Mi, gyerekek, játszottunk. Lementünk a tóhoz, megnéztük a pecásokat. Én nem horgásztam, csak az apukák. Sokan fogtak halat. Megnéztük a háziállatokat. Azután Niki és én felmásztunk a cseresznyefára, és jót ettünk a cseresznyéből. Mivel nagyon meleg volt, vízipisztollyal spricceltük a fiúkat. Ezután elmentünk ebédelni. Ezután jött a nagy élmény. Traktorral elmentünk kocsikázni. Leálltunk egy szép templomnál, majd egy icuri-picuri iskolához értünk. Ott a játszótéren játszottunk. A tanyán a tanító néni felvágta a kuglófot, amit ő sütött meglepetésként. Sajnos kora délután haza kellett menni, mert jött a vihar. Hazafelé elmentünk megmosni az autónkat a Nikiékkel. A játszótéren árvizest játszottunk, mert esett az eső. A menedékhely a házikó volt. Máskor is szívesen elmennék a Róka-tanyára. Bencun Mia, 3. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
35
Olimpia
Éremosztás Gojkov Sára, 3. osztály, Magyarkanizsa
Kosárlabdázók. Imamović Inesz, 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Zsákolás. Molnár Andor, 3. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Korcsolyázók. Kathai Nikolett, 3. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
Foci. Csordás Krisztián, 3. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
Asztalitenisz. Jónás Dániel, 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
