56. évfolyam
2008. június
Ára 40 dinár
Köszöntő Kutyám több is volt. Mindre barátként emlékszem vissza. Az első egy sárhegyi kutyus, gyönyörű drapp bundája és meleg tekintete volt. Ő volt Lédi, a kutyák királynője. Őt követte Csoki, aki nevét a finom tejcsokoládéról kapta, mert pont olyan színű szőre volt, mint kedvenc csemegémnek. Csibész egy puli kutya volt. Csibészes tekintetével, fürtös tincseivel, hűséges ragaszkodásával ő állt a szívemhez a legközelebb. Együtt jártunk futni, úszni, sétálni. De csibészes volt a természete is: gyakran átterelte a szomszéd libáit hozzánk, ott gágogtak szegény libák egymás hegyén-hátán. Csibész meg ült előttük rettent büszkén. Samut törpesnaucernek álcázva hozhattuk csak haza, ha anyu megtudta volna, hogy egy óriássnaucer lesz az új lakótársunk, buszozhattunk volna vissza Gunarasra, ahonnan egy hátizsákban érkezett hozzánk. CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
Tücsök a dédié volt, és akkor okozott legnagyobb meglepetést és örömöt, amikor három kis pajkos kutyája született: Bojtos, Hópehely és Morgó. Morgó maradt velünk, a többit elajándékoztuk. Azért lett Morgó a neve, mert először ő morgott, amikor a hosszú kályhacsőbe bebújtak és nem tudtak kijönni. Morgó most velünk lakik. Ha ránézek már veti is hanyatt magát, hogy simogassam. Mert a kutyák nagyon szeretik, ha simogatjuk őket, és a kutyák nagyon tudnak szeretni minket, embereket. Csilla
Nyári rajz
A Mézeskalács megjelenését támogatta:
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Hogy mit láttam? Elmondhatom. De jobb lesz, ha lerajzolom.
SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (6–7. o.) és Belec S. Anikó (3., 14–15. o.) MÉZESKALÁ CS – óvodások és kisiskolások lapja Megjelenik a tanévben havonta egyszer YU ISSN 0352-6070 Alapító: Magyar Nemzeti Tanács Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia Igazgató: Mihók Rudolf Főszerkesztő: Kókai Péter Szerkesztő: Tripolszki Csilla Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály 021/475-400-8, fax: 475-400-9 Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel)
2
Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű, ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder, ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó nézegetem. Nézegetem, ha hull a hó: ez volt a ház, ez volt a tó. Nemes Nagy Ágnes
3
A kis kutya A kis kutya mégis a legszebb állat. Magasba trónol fönn a vánkoson, csodálva nézem sokszor órahosszat és fürge szívverését számolom. Ha álmodik csontokról és ebédről, gondolkozom, milyen a kutya-álom? Milyen lehet az élete, az álma ezen a vad és végtelen világon? Szegényke mindig bús. Kérdem, mi bántja, s virgonc szemem kerüli futva-félve. Egy néma-csöndes bánat titka ködlik enyves szemébe, barna, bölcs szemébe. És firtatom: nem szeret úgye senki, s buksi fejét búsan térdemre ejti. És szólítom: menjünk a kertbe ki, s lengő fülét lassan leengedi.
A kölyökkutya
Vagy unszolom: hazádtól messze estél? És mélabúsan önmagába mélyed. Vagy kérdezem: fáj, úgye fáj az élet? S reám borul, akár egy drága testvér. És nógatom: szólj a kutyavilágról, hol testvérkéd, apuskád messze él, és kutyaházak vannak, kutyaszobrok. Száját feszítem és mégsem beszél. Vagy kérdezem: anyácskád gyászolod te, úgye-úgye, hogy nem jő róla hír? Nem tud beszélni, a kedveske néma. És sír, és sír... Szegény kis kutya sír. Úgy élünk együtt, két kis idegen, valahol messze, mese-szigeten.
Van egy pici kölyökkutyám, tegnapelőtt kaptam, a lábtörlőn alszik, nem is ugat gyakran. Ha nem alszik, szaladgál, összerágcsál mindent, anya gyakran szidja, úgy, ahogyan minket. A kutyával együtt egy új cipőt is kaptam, zöld fűző volt venne, és csak egyszer volt rajtam. Tegnap sáros lett, az ajtó elé tettem, fűzőjét most nem találom, eltűnt egészen. Keresem, kutatom, de sehol se látom, fűző nélkül a cipőből kiesik a lábom. Tudom, hogy a kutyák néha füvet is esznek – csak nem nézte a zöld fűzőmet frissen sarjadt fűnek?
Kosztolányi Dezső Kovács Barbara
Balassa Bernadett 6 éves óvodás, Péterréve Sári Anetta 6 éves óvodás, Péterréve
4
Urbán Levente 5 éves óvodás, Péterréve
Urbán Boglárka 6 éves óvodás, Péterréve
5
Morgó és Mamorgó
Kisbalázséknál hármat csengettek. Kisbalázs éppen a reggeli kávéját kortyolgatta. Az ismerős csengetésre olyan hirtelen ugrott fel, hogy a kávésbögréjét is feldöntötte. A kávé az abroszra folyt, a bögre meg legurult földre, és ripityára tört.
6
Bánta is most ezt Kisbalázs! Hanyatthomlok rohant ajtót nyitni. Tudta, hogy a várva várt péceli nagyapa érkezett meg. Hát persze hogy ő volt. De nem egyedül. A karjába egy eleven kölyökpuli csimpaszkodott.
– Hű, egy igazi kiskutya! – álmélkodott Kisbalázs, és ugrált, tapsolt örömében. – Nekem hoztad, ugye, nagyapókám? – kérdezte. – Itt hagyod örökbe? – Már hogyne hagynám itt, amikor a tied. Hiszen régóta ígérek neked egy kiskutyát. Ilyen helyre kis jószágra áhítoztál,
igaz-e? – hunyorított huncut szemével nagyapó az unokájára. A kisfiú és a kiskutya hamar összebarátkozott. A puli tömzsi lábaival minduntalan Kisbalázs sarkában volt. Fényes gombszeme, okos tekintete tüstént elárulta: éhes-e, szomjas-e, játszani kíván-e? Órák hosszat hancúrozott a két jó pajtás. Ám éjszakánként Kisbalázst gyakran felébresztette a puli fura morgása, keserves vinnyogása. A morgása még kedvére való volt, jól mulatott rajta. El is nevezte puliját Morgónak. De a vinnyogása szeget ütött a fejében. El-eltöprengett rajta: „Mi lehet az oka? Mi bántja? Talán rosszat álmodik? Vagy nagyapó után bánkódik? Hogy segítsek rajta?” Édesapjától kérdezte meg, ugyan mivel vigasztalhatná meg kedves cimboráját. – A friss levegő hiányozhat neki. Falun megszokta, hogy mindig a szabadban legyen. Vidd gyakrabban sétálni – tanácsolta édesapja. Kisbalázs ezentúl korábban kelt, és vitte Morgót a közeli akácosba. Jót is tett mindkettőjüknek a sok mozgás, szél, nap, mert olyan étvágyuk támadt, akár a farkasoknak. Morgó nem is vinnyogott már annyit éjjel. Elszaladt egy hét, elfutott kettő is. Egyik délután, amikor a kék, zöld, sárga toronyházak között kószáltak, honnan, honnan nem, egy nagy, kóbor kutya termett előttük. Ugyancsak puli fajta. Gubancos, fekete szőre hosszú és rojtos volt, mint a havasi pásztorok subája. Kisbalázs először elkergette, féltette tisztára kefélt puliját tőle. Ám hiába űzte el, a nagypuli csak visszatért, éa a nyomukban kullogott. Megszökhettek tőle, elbújhattak előle, a nagypuli pompás szimatával pillanatok alatt felfedezte őket. Hű kutyaszemével olyan érdeklőn nézett Kisbalázsra, hogy
7
Morgó és Mamorgó a kisfiú végül is megsajnálta, nem volt szíve elkergetni többé. Már csak azért sem, mert észrevette, hogy Morgó egy cseppet sem húzódozik kóbor rokonától. Olykor-olykor még hozzá is dörgölte nedves orrocskáját. Amikor hazaindultak, a nagypuli a kapujukig kísérte őket, leült a ház előtt, és bánatosan nézett utánuk. Másnap reggel, hogy kilépett Kisbalázs Morgóval a kapun, hát mit lát?! A nagypuli azon a helyen ül és vár, ahol előző nap hagyták. Mint egy szobor, mozdulatlanul. Őket strázsálta egész éjjel. Ahogy meglátta őket, azon nyomban hozzájuk szegődött, és nem tágított mellőlük, míg csak el nem tűntek a kapu mögött. Harmadnap már régi barátokként üdvözölte őket. Csaholva, farkát csóválva sündörgött Kisbalázs körül. Megérezte a szemfüles, hogy a kisfiú valami finomat tartogat a számára. Nem is csalódott, valódi kutyacsemege, csirkecsont volt Kisbalázs kezében gondosan papirosba bugyolálva. A nagypuli alig bírta kivárni, hogy megkapja, és olyan boldogan rágcsálta a csontot, mintha még soha életében nem evett volna ilyen ízletes eledelt. Kisbalázs titokban hozott ennivalót a nagypulinak. Nem beszélt róla otthon, mert attól tartott, megszidják, hogy egy ilyen gondozatlan, torzonborz kutyát szedett fel. Hetek teltek, hetek múltak, és a nagypuliért csak nem jelentkezett senki. „Vajon honnan került ide?” – törte a fejét gyakran a kisfiú. „Elcsavargott, megszökött, mert rosszul bántak vele” – gondolta. „Milyen szomorú volt, amikor találkoztunk. Most
8
meg milyen vidám, ha megpillant bennünket.” Egyre jobban összebarátkoztak. Hol az árnyas-napos akácost járták keresztülkasul, hol meg az új lakótelepüket barangolták be. Jó volt így hármasban, sosem unatkoztak. Ám egyszer, karácsony táján megbetegedett Kisbalázs. Köhögött, lázas volt, pár napig nem kelhetett föl. Egy időre befellegzett a közös sétáknak. Nagyon nekibúsult emiatt a kisfiú. Ha lehunyta a szemét, mindjárt megjelent előtte a nagypuli várakozó, hűséges szeme. „Vajon mit gondol most rólunk? Talán azt hiszi, rászedtük, le akarjuk rázni a nyakunkról, hogy nem mutatkozunk” – ke-
sergett magában. „És ha mégis vár ránk a hidegben, éhesen is” – tűnődött Kisbalázs. De rosszkedve nem hagyta el, bár Morgó mellette gubbasztott szokatlanul szelíden, mintha őt is bántaná kisgazdája bánata. Vagy talán neki is hiányzik a séta meg a nagypuli? Egy óvatlan pillanatban a kispuli se szó, se beszéd, kisurrant a résnyire nyitva felejtett ajtón. Balázs éppen elszenderedett, de csak pár pillanatra. Felriadt a halk neszre, és rémülten látta, hogy a kispulinak hűlt helye. Kétségbeesetten hívta édesanyját, kérte, keresse meg, hozza viszsza kis pajtását. – Még elgázolhatja egy autó! Hiszen nélkülem még nem volt kinn az utcán. Ám egyszer csak éktelen csaholás, harsány vakkantás hallatszott a becsukott ajtó mögül. Mikor Kisbalázs édesanyja ajtót nyitott a szökevénynek, ugyancsak
tágra nyílt a szeme csodálkozástól, mert egy puli helyett kettő kért bebocsátást. – Hát te meg kit hoztál – fordult a kispulihoz. – Beteglátogatót? Kisbalázs arca tüstént felvidult: – Igen, igen, hozzám hozta Morgó – kiáltott fel örvendezve Kisbalázs. És elmondott szóról szóra mindent, amit eddig eltitkolt a nagypuliról. A végén kicsit remegni kezdett a hangja: – Anyukám, fogadjuk örökbe a nagypulit! Senkije sincs, csak mi. Morgónak is jó lenne egy pótmama, jobban aludna. – Hát – szólalt meg kisvártatva édesanyja –, behívjuk édesapát, és majd együtt kifundálunk valamit. Kisbalázs édesapjának is elmesélte töviről hegyire a nagypuli történetét, hogyan szegődött hozzájuk ez a gazdátlan kutya. Apukája elnevette magát: – No, nem bánom – nyomott egy barackot kisfia kobakjára a titkolózásért –, itt maradhat, ha vállalod a gondozását. Mi meg ingyen kosztot, kvártélyt adunk neki. Hogy vállalta-e Kisbalázs?! De még mennyire! Csak úgy ragyogott a szeme az örömtől. – Most már csak nevet kell találnunk neki – mosolygott jókedvűen édesanya. – Legyen Mamorgó! – kiáltott fel Kisbalázs. Úgyis hasonlítanak egymásra, és az is benne van félig, hogy Morgó mamája. Mamorgó hamarosan megszokta új nevét, új helyét, és amikor megfürösztötte, megkefélte Kisbalázs, mintha nem is az az ágrólszakadt, loboncos kutya lett volna, amelyikkel összetalálkoztak. És ettől a naptól fogva a kispuli sem vinnyogott többé éjszakánként. Osvát Erzsébet
9
Kutyák
Szalonagár
Afgán agár
Yorkshire terrier
Ír farkaskutya Angol spániel
Boxer
Bernáthegyi
Törpeuszkár
Tacskó Dalmata
Németjuhász
Spániel
10
Kopó
11
A csontváz A csontok rendkívül fontosak. A csontok támasztják meg a testet, s vannak köztük olyanok is, amelyek a belső szerveket védik. Nélkülük nem tudnál megállni a lábadon. Csontjaid összességét csontváznak hívják. Minden egyes csontdarabkának – az apróknak éppúgy, mint a nagyoknak – külön neve van.
Hoppá! Vigyázz a lépcsőn! Ez a kisfiú eleset.
12
Kutyatár Pajtás
Az én kutyám
Nekem a kedvenc állatom a kutya. Neve Pajtás. Apámtól kapta a nevét. Patkányfogó és fekete szőrű. Nagyon szereti a csontot. Kedvenc szórakozása a futás. Mindig adok neki friss vizet és ebédet. Azért szeretem, mert igazi pajtásom és nagyon hűséges. Domanić Dalibor, 2. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Az én kutyám farkaskutya volt. Nagyon kedves volt, és játszótársként szerettem. Jó étvágya volt neki. A szalonnát szerette és a sonkát. A neve Mocsi volt. A nyakörve nagyobb volt, mint ő. Mindig odajött az asztalhoz, és nyüszítve kért enni. Mi adtunk neki finom sonkát és zsíros kenyeret, aztán meg vizet. Ebéd után együtt sétáltunk Mocsival. Hazajöttünk és labdáztunk. Utána fáradtan vetődtem az ágyba, de a kutya nem jöhetett be éjszakára. Könyörögtem anyunak, és aztán végre valahára beengedte. Egy kis kosárba tettünk paplant és egy kis pokrócot. Ezután jó hosszút aludtunk. Másnap újult erővel mentünk az én kis tarka kutyámmal játszani. Pósa Viktória, 2. osztály Magyarkanizsa
Foltos
Sok állatnak, például a kutyának is van csontváza. De akadnak olyanok is – így például a kígyók –, amelyeknek nincsen.
A röntgenfelvételen látható, hogy eltört a sípcsontja.
Néhány hétig gipszcsizmát kell hordania, hogy a csont összeforrjon.
Kedvenc állatom a kutya. Neve Foltos. Az egyik mamámtól kaptam. Alacsony és foltos. Általában csontot eszik, de néha apukám kutyaeledelt ad neki. Kedvenc szórakozása, hogy amikor hazajövök az iskolából, nekem ugrik és üdvözöl. Nyáron mindig adok neki friss vizet. Amikor szomorú vagyok, pajkosságával felvidít. Darazsac Diána, 2. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Az én Buksim
A kedvenc állatom a kutya. A neve Pici. A kutya a mamáé. Hasonlít a farkaskutyára. Barna, rövid szőre van. Ételmaradékot és kész kutyaeledelt eszik. Kedvenc szórakozása, hogy zavarja a macskákat. Pici a mamáé, ezért csak néha etetem. Szeretem, mert kedves. Pölhe Tamás, 2. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Van egy kutyám, úgy hívják, hogy Buksi. Fekete a szőre. Van neki egy kiskutyája, amit úgy neveztünk, hogy Mackó. Amikor elmegyek a mamámékhoz, rögtön megnézem. Egyik nap láttam, hogy kinyílt a szeme és kék színű. Buksink ebéd után megkapja az ebédjét, a maradékot. Még meg is böfiztetem. Ha Mackó nagyobb lesz, majd én etetem. Ha majd eljönnek az unokahúgomék, elmagyarázom nekik, hogy kell etetni és itatni, ők is segíthetnek. Sőregi Tamás, 2. osztály Magyarkanizsa
Papp Szabina, 6 éves óvodás, Péterréve
Baranyi Vivien, 1. osztály, Emlékiskola, Zenta
Pici
13
Két barát nyolc tappancson
Cap és Capper Egy szép tavaszi reggelen Uhu bagoly egy rókalányra lett figyelmes, aki az erdőből jött kifelé. Valamit vitt a szájában. Azt a valamit óvatosan letette a fűbe a kerítés mellé majd visszaszaladt az erdőbe. Uhu nagyon óvatosan odaszállt a kerítéshez, hogy megnézze, mi van ott. Egy félénk rókabébi ücsörgött a fűben. – Ne félj! – mondta Uhu. – Új otthont kell keresnünk neked. A kerítés másik oldalán egy parasztporta volt. Egy özvegyasszony élt ott. Az asszony épp egy tehenet fejt az istállóban, amikor kintről zajt hallott. Uhu bagoly várt és fülelt. Hirtelen egy puskalövést hallott az erdőben. A rókamama nem jött vissza. – Lehet, hogy lelőtte őt egy vadász – gondolta Uhu bagoly. Kiszaladt a ház elé. Néhány nagyon izgatott madár ült a kerítésen. – Mi baj van? – kérdezte az asszony. Amikor az asszony meglátta a rókabébit, azonnal elhatározta, hogy magához veszi. Capnek nevezte el a kisrókát. Az özvegy sok szeretettel gondoskodott róla és Cap nagyon boldog volt. Szívesen játszott. Minden érdekelte: a tehén, a tyúkok és a pilangók. A parasztporta közelében lakott egy vadász. Volt egy öreg kutyája, Chef, és egy kiskutyája Capper. Chef vadászkutya volt, és Capper is az szeretett volna lenni, ha felnő. Egy napon Cap biztos távolságból megfigyelte őket. Chef mélyen aludt. De Cappernek jó szimatja volt. Valami idegen szagot érzett a levegőben. Capper kíváncsi volt rá, mi lehet az. Követte a nyomot és orra egy korhadt, lyukas farönkhöz vezette. A farönk másik végén Cap nézett vele farkasszemet. – Mit csinálsz? – kérdezte Cap. – Egy nyomot követek! – mondta Capper. – Milyen nyomot követsz? – kérdezte Cap. – Azt hiszem, a tiéd! – mondta Capper. A kisróka és a kiskutya nagyot kacagott ezen. Így kezdődött el a barátságuk. Cap és Capper mindennap találkoztak. Néha együtt szaladgáltak, néha együtt úsztak. De nem tudták, hogy rókák és kutyák nem barátkozhatnának.
14
A vadász észrevette, hogy Capper az erdőben mászkál, ezért hozzákötözte egy hordóhoz. – Ne csavarogj örökké! – mondta a kiskutyának. – A jó vadászkutyák otthon maradnak. Cap meglátogatta a barátját. – Többé nem játszhatom veled – mondta Capper. – Itt kell maradnom. Cap meglátta a nagyobbik kutyát. Chef a hordójában aludt. – Hú, de nagy! – kiáltott Cap. – Vigyázz! – mondta Capper. De elkésett a figyelmeztetéssel. Chef felébredt, és rámorgott Capra. Cap rettenetesen megijedt, és amilyen gyorsan csak tudott, elszaladt onnan. Pontosan a csirkeól közepébe ugrott ijedtében. Amikor a tyúkok meglátták a kisrókát, hangos kodácsolással kirepültek az ólból. Mindenfelé toll szállt a levegőben. Kotkodács! Kotkodács! Cap nem értette, miért olyan izgatottak a tyúkok. De azt érezte, hogy minél előbb el kell tűnnie innen. Ahogy az erdő felé menekült, a vadász dühösen nézett utána. – Hagyd békén a tyúkjaimat! – kiabálta a vadász a bőrét mentő rókának. – Ha még egyszer meglátlak itt, rád eresztem a kutyákat! Beköszöntött az ősz, vele a hideg idő. Eljött az idő, hogy Capper megtanuljon vadászni. A vadász felpakolta a kocsijára a kempingfelszerelést és azt mondta Chefnek és Cappernek:
– Most egy hosszú vadászútra indulunk! – A két kutya nagyon izgatott volt. Capper a hátsó ülésen ült, amikor elindultak. Onnan nézett vissza bánatosan barátjára, Capre. Nagyon szomorú volt a búcsú. Biztosan fognak egymásnak hiányozni. Uhu megpróbált Capnek mindent elmagyarázni. – Ha Capper jövő ősszel visszajön – mondta Capnek –, már nem lesz a barátod. – Ez nem igaz – mondta Cap. – Mi mindig barátok maradunk, Capper és én. Capper egész ősszel és télen úton volt. Sokat kellett tanulnia, hogy jó vadászkutya legyen belőle. Először nehezére esett lépést tartani a nagykutyával. De mire elmúlt a tél, Capper néhány dolgot jobban tudott, mint Chef. A vadász büszke volt Capperre. – Most már két jó vadászkutyám van – gondolta örömmel. Nyáron visszatért a vadász a két kutyával. Capper most nagyon fontosnak érezte magát, hisz már igazi vadászkutya volt. Néhány nap múlva eljött hozzá Cap. Chef aludt. – Hello, Capper! – köszöntötte őt Cap. – Hogy megnőttél! – Igen, Cap – mondta Caper megfontoltan. – Te is. Chef rókákról álmodott, de valami felébresztette. Óvatosan kinyitotta a szemét. És ott állt néhány
lépéssel előtte egy igazi róka! Cap és Capper nem vették észre, hogy Chef felébredt. – Ugye, mi még mindig barátok vagyunk? – kérdezte Cap. – Mi már nem lehetünk többé barátok, hiszen én vadászkutya vagyok! – felelte Capper. És akkor Chef hirtelen Capre vetette magát, miközben ijesztően morgott. Cap meghátrált, félt és teljesen összezavarodott. – Menekülj Cap! – hallotta maga mögött Cappert. És Cap menekült, ahogy csak tudott. A vadász fegyverrel a kezében kirohant a kunyhóból. – Már megint ez a róka! – kiáltotta. – Most nem menekülsz! A vadász gyorsan elengedte a kutyákat. Azok rögtön a róka után vetették magukat. Cap tudta, hogy nagy veszélyben van. Hallotta maga mögött a kutyák ugatását. Átugrott egy falon és felmászott egy meredek lejtőn. Cap hátranézett. A kutyák már majdnem utolérték. Fenn a hegyen vasúti sín vezetett. Cap búvóhelyet keresett. Észrevett egy rakás talpfát és bemászott alá. Jó búvóhelynek bizonyult, mert Chef elfutott mellette. De Cappernek jó orra volt. Elkezdett szimatolni a földön. Cap csapdában volt és nem tudott menekülni. Capper hallotta, ahogy a vadász felmászott a lejtőn. Capper ránézett Capre. – Nem akarom, hogy lelőjenek – mondta Capper. – Futni hagylak. A vadász odaért a sínekhez. – Merre ment, Capper? – kérdezte a kutyát. Capper úgy szaglászott, mintha nyomot keresne. Elcsalta a vadászt Cap búvóhelyétől. Cap előbújt rejtekhelyéről, amint eltűntek a szeme elől a kutyák és a vadász. Amilyen gyorsan csak tudott leszaladt a hegyoldalon és meg sem állt hazáig. A szíve a torkában dobogott. Most már tudta, hogy a vadászkutyák rókákra is vadásznak. Mire a kerítéshez ért, alig kapott levegőt. Ott már várt rá az özvegyasszony. A karjába vette Capet. – Már attól féltem, hogy történt veled valami – mondta. – Olyan sokáig távol voltál. Nagyon boldog vagyok, hogy újra itthon vagy! Ezen az éjjelen Cap a Holdat nézet, és Capperre gondolt. És Capper is a Holdat nézte és Capre gondolt. Mindketten tudták, hogy nem játszhatnak többé egymással. Minden megváltozott. De szíve mélyén Cap érezte, hogy Cappert soha nem felejti el. És Capper tudta, hogy Cap mindig hiányozni fog neki.
15
A kutya Ma a tizennégy emeletes toronyházban lakó kisfiúról mesélek el egy történetet. Sokszor látom, amikor arra megyek feléjük, hogy a hatalmas épület oszlopai között ténfereg, mint aki nem tud mit kezdeni az idejével. Néha egy futball-labda nagyságú gumilabdát ütöget a falhoz, néha meg csatlakozik a sántaiskolázó kislányokhoz. A múlt vasárnap reggel arra lettem figyelmes, hogy egy bozontos szőrű, bizonytalan színű kutya álldogál mellette. Először azt hittem, az övé, de aztán hallottam, hogy mit beszél a mereven álldogáló állathoz. – Ki volt a gazdád? – kérdezte tőle. A kutya persze nem szólt semmit, úgy tűnt, kissé bizalmatlanul néz a gyerekre, de azért egyszer-kétszer megcsóválta a farkát, mintha nem tudta volna, barát beszél-e hozzá vagy ellenség. – Ne sírj – mondta neki a kisfiú –, nem minden ember rossz. Itt nem lesz bántódásod. Éppen kutyára lenne szükség ebben a házban. A lépcsőfeljárat és a liftajtók között van is kutyaház számára hely. Van itt egy asztalos, az megcsinálná. Ha megismered a lakókat és csak az idegenekre ugatsz, akkor biztosan megszeretnek a házbeliek, meglátod. A kutya hirtelen leereszkedett a hátsó lábaira, és úgy figyelte tovább a fiút. Farka meg-megrándult a szürke betonkockákon. – Még mindig tétovázol? – kérdezte a gyerek. – Én őszintén beszélek hozzád. Komolyan gondoltam. Nem is mernélek becsapni, mert akkor megharapnál. Inkább legyél a barátom, és akkor, ha a parkba me-
16
Horváth Rómeó 5 éves óvodás, Péterréve
Kovács Erik 2. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
gyek játszani, te is jössz velem. Én leszek a Davy Crockett, te meg az indiánkutya, jó? Beszéd közben lassan közeledett az állathoz. Az mozdulatlanul várta, szemét le nem vette róla, csupa bizonytalan feszültség, ideges rettegés volt. A gyerek érezte ezt, mert nyugtató hangon beszélt tovább: – Ugye jó pajtásom leszel? Látom, hogy hízelegni akarsz. Nekem is tetszel. Most megsimogatom azt a buksi fejed, aztán megbeszéljük, hogy mi legyen a neved. Buksi? Vagy Bodri? A kutya már ütemesen csóválta a farkát, fejét lecsapta, újra felemelte. A kisfiú lehajolt hozzá és óvatosan emelni kezdte a kezét. Ekkor megzörrent a háta mögött a hatalmas üvegajtó.
– Mit csinálsz itt? Meglepetten fordult hátra, a kutya pedig szűkölve hátrált. – Nem mész innen! Mész innét! – ordította az apja. Dobbantott és fenyegetően meglóbálta a gyerek kiskabátját. A kutya nem szaladt el, csak féloldalasan hátrált az épület előtt parkoló gépkocsik felé. – Apa, ez az én kutyám. Apa, ne hajtsd el! – könyörgött a gyerek. – Mit beszélsz! – Az apja közelebb lépett, és ráadta a kiskabátot. – Ha nem jövök ki, még megharap.
Újra dobbantott egyet a kutya felé. Az leült az autók előtt, de a dobbantásra fölugrott, és megindult az utcán. – Hízelgett nekem – mondta a kisfiú. – Szeretett engem. – Minek az neked? – kérdezte az ember. – Különben is mérges, nézd csak, hogy vicsorít. A kutya már a sarkon járt, nem szaladt, csak baktatott. Ott még egyszer hátrafordult, és megnézte a hatalmas tizennégy emeletes toronyházban lakó kisfiút, mielőtt végleg eltűnt volna előle. Gobby Fehér Gyula
Korom Erika 2. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
17
Kutyatár
Biacsi Nikolett 2. osztály, Magyarcsernye Kopasz Dávid 5 éves óvodás, Zenta
Akarjás Valentina 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Huszágh Dorina 3 éves óvodás, Zenta
Berényi Ákos 2. osztály, Magyarkanizsa Majoros Norbert 2. osztály, Magyarcsernye
18
Deák Oszkár 2. osztály, Magyarcsernye
Romić Márta 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Tomity Szandra 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Cseh Emil 1. osztály, Orom
Vukov Johanna 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Tratyik Edvárd 1. osztály, Orom
19
Szárnybontogató A kutyám
Az én kutyám, Csoki
A kutyámnak nagy szőre és füle van, ő egy puli kutya. Ebédnél ellopja a húsomat. Sokat játszom vele. Néha félek tőle, mert elkezd rám morogni. Én beszaladok a házba, úgy félek. Ha megnyugtatják, aztán megint játszunk, játszunk, játszunk. Igaz, néha kiharapja a labdát, rám ugrik, amit nem szeretek. Ilyen nagyon, de nagyon csintalan az én kutyám. Mégis nagyon szeretem. Berényi Ákos, 2. osztály Magyarkanizsa
Nekem van egy kutyám, Csokinak hívják. Egyéves korában találtunk rá. Fekete a szőre, ezért neveztük el Csokinak. Néha csintalan, és van, amikor rossz. De azért szeretem. Nagyon játékos. Fél a hangos zajtól. A víztől is fél. Egyszer elszökött. Órákig vártuk. És végre megjött. Sok kutyaropit kapott. Remélem, többet nem szökik el. Valter Ignác, 2. osztály Magyarkanizsa
Kedvenc háziállatom Az én kedvenc háziállatom a kutya. A neve Rex. Bezdánból kaptam. Termete nagy, mert farkaskutya. Bundája tarka, a szeme barna. Rex nem válogat, mindent szívesen megeszik. Általában én etetem. Szeret játszani. Ha eldobok egy darab fát, visszahozza. Ezért megsimogatom, aminek örül. Pap Nikolett, 2. osztály Bácskertes
Katona Sára 1. osztály, Emlékiskola, Zenta
20
A kedvencem A kedvenc állatom a kutya. Nándinak hívják. A mamámtól kapta a nevét. Fekete színű. Hosszú, dús, fekete a szőre. Hegyes fülei vannak. Hosszú farka van. Kedvenc eledele a csont. Játékos természetű, szeret futni. Azért szeretem a kutyámat, mert aranyos, és jókat lehet vele játszani. Tot Dárió, 2. osztály Október 10. iskola, Szabadka
Kovács Dorottya 2. osztály, Orom
Kedvenc állatom Kedvenc állatom a kutya. A neve: Aramisz. Nevét anyukámtól kapta. Sárgásbarna és fekete színű. Szőre közepes hosszúságú és nem bolhás. Fülei közepesek. Farka hosszú. Kedvenc eledele a csont és a főtt dara. Nagyon játékos természetű. Szeret labdázni és futkározni. Nagyon szeretem, mert mindig vigyáz rám. Szőke Hilda, 2. osztály Október 10. iskola, Szabadka
Varga Mihály 2. osztály, Bácsföldvár
Pintér Zsófia 2. osztály, Magyarkanizsa
Cirok Balázs 1. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Játék
A kutya meg a csont
Kellék: egy rövid bot vagy labda, két pad Játéktér: A játékosok éhes kutyák, akik a „csontot” (labda, bot) minél hamarabb meg akarják szerezni. Osszuk két csapatra őket. Mindkét csapat egy-egy padon ül. Mindkét csapatban adjunk számot a játékosoknak: 1. játékos, 2. játékos stb.) A vezető kiált egy számot, például azt, hogy „Ötös!” Erre mindkét csapat ötödik játékosa felpattan, és meg akarja kaparintani a csontot. Aki elsőnek kapja föl, kergeti vele a másikat, és meg akarja fogni. Ha sikerül, a megfogott gyerek csatlakozik a kergető csapatához. Azok győznek, akik a játék végén többen vannak.
21
Kié a csont?
Neki mindenkinél jobban kell a csont, hiszen annyi gyereke van! – Ez az én csontom! – csaholja Pif. – De én láttam meg elsőnek! – morog Adonisz, a szomszéd kutya.
Zizi kutyus nem vitatkozik, sokkal egyszerűbben dönti el a kérdést.
Pif nem haragszik Zizi mamára. Sőt, elhozza a csöppségeknek a rosszabb napokra félretett csemegéjét is.
22
23
Szárnybontogató Csalimese
Legkedvesebb játékom
Volt a világon egy macska. Elment repülőjegyet venni. A csigával elutazott Afrikába. Ott találkozott a kutyával. A macska úgy megijesztette, hogy a kutya felszaladt a pálmafára. A legvastagabb ág letört alatta, és a macska megette. Tóth Johanna, 2. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
A legkedvesebb játékom egy játékcica. Anyukámmal és apukámmal vettük a játékboltban. Cirminek hívják. Rövid szőre van, barna színű és kék a szeme. Szabad időmben játszom vele. Néha megfürdetem és megfésülöm. Azért szeretem, mert aranyos és pici. Fehér Flóra, 2. osztály Október 10. iskola, Szabadka
A leopárd Afrikában élt egy leopárd. Ennek a leopárdnak nem voltak pöttyei. Egyszer ez a leopárd a húsvéti nyuszitól kért piros pöttyöket. Kapott rózsahimlőt és így indult el az iskolába. Ott mindenki kinevette. Ismét elment a húsvéti nyuszihoz, hogy kérjen fekete pöttyöket, melyeket meg is kapott. Visszament az iskolába, ahol mindenki megcsodálta a pöttyeit. Ennek köszönhetően ő nyerte meg az iskolai jelmezversenyt. Besnyi Botond, 2. osztály J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Kedvenc játékom A kedvenc játékom a nyúl. Egy ismerősömtől kaptam. Rágcsának hívják. Fehér a szőre, hoszszúak a fülei, és nagyok a lábai. Szabad időmben játszom vele. Három naponta megfésülöm. Szeretem, mert nagyon aranyos. Sebastian Márk, 2. osztály Október 10. iskola, Szabadka
Csőke Adrián 1. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
24
Ha varázskrétám lenne Ha varázskrétám volna, Barbie babákat rajzolnék vele. Szép ruhákba öltöztetném őket, mivel divattervező szeretnék lenni. Jenei Dorina, 2. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
A varázskréta Ha varázskrétám lenne, egy Napot rajzolnék vele. A Nap lila és rózsaszínű volna. A közepében tarka pillangók röpdösnének. A szél meszszire fújná a vadrózsa illatát. Remélem, hogy a vágyam hamarosan teljesülni fog. Pósa Nikoletta, 2. osztály Đuro Salaj iskola, Szabadka
Itt a tavasz Csillingel a harangvirág, Csiling, csiling, Kinyílott a tulipán, És a szép nárcisz. Mint a kis ibolya, Az orgona is már virágzik. Szűgyi Levente, 1. osztály, Ada
Németh Andrea, 5 éves óvodás, Újvidék
Az én szülőfalum Lukácsfalva. Nagybecskerek közelében helyezkedik el. Falum kis település. Hat utcája és hatszáztíz lakosa van. Nagyon szép nagy utcája van, mert minden ház előtt fenyőfa díszeleg. A központjában az iskola épülete emelkedik. Itt van az óvoda is. Az emberek főleg kertészettel foglalkoznak. Így hát sok az üvegház. Falunk híres a paradicsomtermelésről. A helység végén nyúlik a Fehér tó, amelyben sok hal van, de nyáron fürödni is lehet benne. Szülőfalumat nagyon szeretem, különösen este. A csendes éjszakákat a különböző madarak dalolása ékesíti. Bodor Endre, 3. osztály Falum neve Lukácsfalva. Itt magyarok, szerbek és romák élnek. A központban a posta, a helyi iroda, két üzlet és két templom is áll. A településtől nem messze található a Császár-tó. Tavasszal és ősszel sok kiránduló jön s gyönyörködik a természetben. Mi néha a tanító néninkkel elsétálunk a tó partjáig, ahol egy utasszállító hajó van kikötve. Nagyon sok ritka madár fészkel itt. Szeretem szülőfalumat, mert itt születtem és itt élnek a barátaim. Kovács Anikó, 3. osztály
Az én falum, az én városom
Kovács Anikó, 3. osztály, Lukácsfalva
Hlavcsa Mateja, 1. osztály, Lukácsfalva
Szentmihály Közép-Bánátban elterülő falu, Nagybecskerek közelében. Szerb neve Mihajlovo.
Csipa Endre, 2. osztály, Szentmihály
László Vanessa, 2. osztály, Szentmihály
25
Bors néni kertje
Az én falum, az én városom „Szép kis város Temerin, Temerin, ott készül a pelerin, pelerin...” (Takács Ilona: Táncritmusban)
Bollók Klementina 2. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
Tóth Olivér 2. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
Fent, fent, legfelül, ott, ahol a varjú ül, a hetedik emeleten – azon is túl? Igen, igen, fent, fent, magasan, Bors néninek kertje van. Benne három mályvatő, kivirít a háztető, Bors nénié három mályva, rózsaszínű, lila, sárga, hogyha hullik tarka hó, az a mályváról való.
Kis Bicskei Katalin 5 éves óvodás, Zenta
Hogyha pedig eső esik: fent a mályvát öntözgetik. Nemes Nagy Ágnes Pálinkás Elizabett 2. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
Tóth Kása Norbert 5 éves óvodás, Zenta
Papp Laura 2. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
Kiss László 2. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
26
Zsoldos Kristóf 4 éves óvodás, Zenta
27
Kösd össze a számokat 1-től 25-ig, és megtudod, mi ugrik át a karikán.
Segíts a kutyusnak megtalálni a csontot: színezd ki a ponttal jelölt mezőket!
Másold át a rajzot a lap alsó felére a négyzetháló segítségével!
28 29
Szirtépítők
Környezetvédelem Bizony, bizony, a környezetszennyezés káros dolog! Nézzük csak itt a rajzon! Ugyanaz a táj, de míg a bal oldalon a füstöt, szennyezett folyót, szemetet és korhadt fát látni, addig a jobb felén a rajznak már tisztaság, rend és szép környezet gyönyörködtet. Hogy tehetjük a barátságtalan tájat széppé?
Mi a korall? A különös, korallpolipnak nevezett állatka a tengeri rózsák és medúzák közeli rokona. Mindegyik polipocska egy kocsonyás állagú kis tömlőből áll, amelynek felső végén tapogatókkal körülvett nyílás van: ez az állatka szája. Tapogatóival fogja el azokat a parányi élőlényeket, amelyekkel táplálkozik. Miután megemésztette eledelét, a maradékot a száján át távolítja el. A tömlő belsejében apró algák élnek, nélkülük meghalna a polip. Minden korallállatka egy maga építette mészkőburokban él. Sok polip együtt korallszirtet alkot.
Jablonszki Adrienn, 2. osztály, Hódegyháza
Szirtek a trópusi tengerekben A korallpolipok milliói éveken át tartó munkával valóságos korallfalakat építenek a meleg vizű tengerekben. A Nagykorallzátony, Ausztrálitól északra, korallszirtek bámulatosan hosszú, 2000 km-es sora. Megfelelő életkörülmények esetén a koralltelep nagysága 24 cm-rel növekedhet évről évre. A korallzátonyok körül zajlik az élet! Állatok sokasága fordul itt elő: szivacsok, medúzák, óriás tengeri csillagok, rákok, férgek, tarka halak, murénák, barrakudák, sügé-
30
rek és... cápák! Egyhektárnyi felületen a halászok olykor 2000 kg halat is foghatnak!
Ügyeljünk arra is, hogy az összegyűjtött szemetet elszállítsuk a szeméttelepre, vagy az arra kijelölt helyre. Flajsz Ádám, 7 éves óvodás, Hódegyháza
Ahogy ez a rajz is mutatja: ha nem szemetelünk, még a madarak sem sírnak és a nap is vidámabban süt. Papp Iván 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Így aztán a kitakarított faluban, városban és erdőben vígan karikázhatunk, szívhatjuk a friss levegőt, és lehet, hogy az erdőlakók is táncra perdülnek örömükben. Bodnár Norbert 2. osztály, Október 10. iskola, Szabadka
31
Számolj és színezz! 0 – narancssárga 30 – lila 27 – piros 2 – sárga 4 – zöld 5 – kék 8 – rózsaszín 9 – fekete 20 – sötétzöld 21 – sötétkék 18 – barna Pfájfer Hella 3. osztály, Doroszló
Számolj és színezz! 16 – zöld 25 – citromsárga 2 – rózsaszín 4 – barna
32
13 – barna 10 – sötétkék 100 – fehér 50 – világoskék Pető Dávid, 2. osztály, J. J. iskola, Szabadka
1 – fehér, 6 – narancs, 7 – sötétkék, 9 – sárga, 10 – zöld Molnár Andor, 2. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
33
Kisképtár
Egészséges táplálkozás Fehér Flóra 2. osztály, Október 10. iskola, Szabadka
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére
Nyár Francia Ervin 7 éves óvodás, Péterréve
Zenta, Emlékiskola, 1. b: Varga Noémi, Gubik Fanni, Eszes Kitti, Kovács Gabriella; Szivárvány óvoda (óvónő Recskó Diana): Kis Bicskei Katalin, Tóth Kása Norbert, Zsoldos Kristóf; (óvónő Zsoldos Kornélia): Rác Kevi Tamara, Brada Balázs, Boros Gyevi Gergő, Bagdal Zoltán, Molnár Gábor Ádám, Szöllősi Kristóf, Heinrich Ágnes, Kalmár Mónika, Tešić Mária; Bóbita óvoda (óvónő Hajnal Erzsébet): Mucsi Krisztina, Rác Emília, Lőrinc Viktória; Százszorszép óvoda (óvónő Szórád Ágnes): Újházi Zsanett, Kopasz Dávid, Bálint Sára, Huszágh Dorina; Magyarcsernye, 2. osztály: Vladuc Ágota, Márton Róbert, Majoros Norbert, Biacsi Niko-
lett, Deák Oszkár; Horgos, 3.2 (tanítónő Gonczlik Etelka): Ilija Bence, Sánta Andrea, Szalma Renáta, Bende Noémi, Szaniszló Konrád, Katona Éva; Topolya, Nikola Tesla iskola, 1. c (tanítónő Čagalj Valéria): Tomik Dominik, Cirok Balázs, Délity Regina, Pastyik Nikoletta, Lőrinc Arnold, Dér Adrián; Szabadka, Széchenyi István iskola, 2. c (tanítónő Szirák Kinga): Futó Valentina, Kabai Kornélia, Szabó Alex; Đuro Salaj iskola, 3. c (tanítónő Fleis Anasztázia): Majlát Szebasztián, Liscsevity Lili, Romić Béla, Tari Mónika, Farkas Szilveszter; 2. c: Jónás Dániel, Torma Teréz; Újvidék, Nikola Tesla iskola, 2. osztály (tanítónő Horváth Patarica Anna):
Levelesláda Orgona és tündér Boros Annamária, óvodás, Zenta
34
Mesemadár és barátai Pazaver Panna, 4 és fél éves óvodás, Péterréve
A jégtündér ajándéka Rostás Angéla, 3. osztály, Tornyos
A táltos ökör Rác Kevi Tamara, 5 és fél éves óvodás, Zenta
Kedves Mézeskalács! A gólyákról küldünk néhány rajzot, mivel óvodánk kéményén fészkelnek, és mióta megjöttek nap mint nap figyeljük őket. Sok szeretettel a végzős nagycsoportosok és Vázsonyi Ágota óvónő, Magyarkanizsa
Graca Sóti Ágnes 6 éves óvodás
Nagy Dorottya 6 éves óvodás
Varga Dániel 5 éves óvodás, Péterréve Mozetić Adrián, Gombár Krisztina, Cibula Árpád, Szabadi Baranyi László, Baller Anita, Vastag Violetta, Burka Teodóra; Hódegyháza (óvónő Kobrehel Beáta): Bacsó Alen, Vastag Emese, Vastag Hédi, Ördög Henrietta, Kobrehel Ákos, Nagy Dávid; Temerin, Kókai Imre iskola, 2. a (tanítónő Hornyik Mária): Petro Éva, Pálinkás Elizabett, Katona Kinga, Szűcs Dávid, Horák László, Tóth Emília, Csordás Krisztián, Kothai Nikolett, Gyuga Alisza, Samu Dávid, Bankó Denisz, Nagyidai Andrea, Csépe Dominik, Bujdosó Enikő, Szántai Tamás; Szaján, 2. osztály (tanítónő Gyémánt Mónika): Retek Edmond, Bóka Boglárka, Bem Tibor; 4. osztály: Zsigovity Tünde, Tóth László; Zámbó Illés óvodás, Bácskertes; Karna Dániel 1. a, Karna Enikő óvodás, Kishegyes; Tápai Ramóna 3. osztály, Petőfi Sándor iskola, Újvidék; Mogyorósi Vivien 1. d, Csáki Lajos iskola, Topolya; Tóbiás Fanni, Ada; Rostás Lóránt 3. osztály, Tornyos. A vakáció alatt is küldhetitek rajzaitokat a Mézeskalácsnak. Mindenkinek szép nyarat kíván a szerkesztőség.
35
