58. évfolyam • 2010. szeptember • Ára 40 dinár
Köszöntő Ez a nyár mindenkinek kicsit más volt. Volt, aki a Tiszában úszott, más a medencébe ugrált nagyokat, vagy épp a tengerben gyönyörködhetett. Volt, aki táborozott, volt, aki a nagyinál barac kot szedett, esetleg a barátaival játszott jókat. De az biztos, és ebben mindenki egyet ért, hogy a jégkrém jó hűs volt, a főtt ku koricát ugyanolyan örömmel majszoltuk, mint tavaly, a dinnye is édes volt, és a bé kák meg a tücskök esténként ugyanolyan koncertet adtak mindannyiunknak. Most pedig kezdődjön hát az új tanév! Figyeljétek a pályázatokat, és küldjétek a szebbnél szebb rajzokat, írásokat! Csilla Búcsúzóul egy kis kedvcsináló, iskolába hívogató erdélyi népdal:
CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
Iskolába hívogató Ti is azonképpen Jertek el csak szépen Iskolába! Jó tanítónk vagyon Kit Isten megáldjon, Ki minket vár.
Rajzpályázatok – Szőlő- és almaszüret – Lovagok világa – Kedvenc fám – A Tókirály palotája (Wass Albert: Tavak könyve, lásd a 30–31. o.) – Honfoglaló magyarok
Az én táskámba minden belefér. Az én táskámba belefér három narancs, két szék, egy szem földieper, sok füzet, öt ablak, egy labda, Bandi sapkája, az eperfagylalt, amit Bandi vett nekem, az én táskámba belefér még három csillag, amit holnap teszek bele. Ladik Katalin
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Az én táskám
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (6–7. o.), Recskó Diana (3., 31. o.), Müller Kati (26–27. o.) – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Megbízott igazgató: Bordás Győző n Főszerkesztő: Pressburger Csaba n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
3
Új életet kezdek
Már kicsomagoltam a bőröndömet! Sok nyári kincsem pihenni mehet! Merészen, mint egy hajóskapitány, hajnalban kelek. Mosdom, azután
Mátyás király és a szegény tanító
Kovács Fanni, 4. osztály, Orom
mint a felnőttek, munkába megyek. Emlékeznek rám az erdők és hegyek, patakmedrek, labdák és vonatok, de szeptember van... Itthon a nagyok ajtófélfára jegyzik, hogy jövök, s néha megkérdik véleményemet. Hajóformájú álmaim fölött vakáció formájú ég lebeg. Egyed Emese
4
Egyszer Mátyás király egy faluban megesteledett. Kérdezősködött, hogy hol szállhat meg éjszakára. Innen is, onnan is továbbküldték. Szegény vándorból nem sok hasznot néztek ki a falusiak. Azt mondja neki a kocsmáros: – Menjen el a tanítóhoz, az biztos, hogy befogadja! El is ment Mátyás, s a tanító valóban beinvitálta a házába. Nagyon szegény volt a tanító, de mégis finom vacsorával vendégelte meg a szegény utasembert. Szépen el is beszélgettek a világ folyásáról, s aztán nyugovóra tértek. Másnap reggel Mátyás visszament a kocsmába, hogy megköszönje a kocsmárosnak a jó tanácsot. Hát mit lát? A fogason ott lógott a tanító kabátja. – Hát ez a kabát hogy került ide? – tudakolta Mátyás? – Az este a tanítón láttam. – Igen, az övé volt. Az ennivaló fejében hagyta itt, amivel kendet megvendégelte – világosította fel a kocsmáros. Mátyás igen meghatódott a tanító jóságán. Elhatározta, hogy fényesen megjutalmazza. Hazament Budára, s egy nap hívatta a tanítót.
Bicskei Debóra, 4. osztály, Oromhegyes
Szegény, nem tudta elgondolni, hogy mi rosszat tehetett, amiért egyenesen a király elé hívatták. Mátyás fényes ebédet adott a tiszteletére. Búcsúzásul még meg is ajándékozta. Neki adta a saját köntösét,
aminek a zsebeit jól megrakta pénzzel. Ezt tették a többi urak is. A tanítót hatlovas hintón vitték haza a falujába. Így jutalmazta meg Mátyás király a szíves vendéglátásért. Népmese
5
A pipacs és a búzavirág Az eső elállt, az érett búzakalászok táncba kezdtek az újból előbúvó nap alatt, s dúdolva, zizegve hajladoztak a szélben. A pipacsnak meg egyenest olyan jókedve kerekedett, hogy így szólt a kék búzavirághoz: – Gyere, játsszunk valamit! – Jó – felelte a búzavirág –, énekeljünk mi is, versenyt a kalászokkal! – Azt nem, a kalászoknak sokkal szebb hangjuk van. Csak zizegjenek magukban. – Nagyszerű! – kiáltotta el magát a búzavirág. – Játsszunk bújócskát! A pipacs boldogan beleegyezett, nem látta, hogy a búzavirág ravaszkásan mosolyog. – Te leszel a hunyó – szólt a búzavirág –, én most elbújok, és keressél meg! A pipacs erre lehunyta piros szirmait, majd tízet számolt, s elindult keresni
6
a búzavirágot. De bizony hiába, mert az úgy elbújt a búzatáblában, hogy három nap, három éjjel se
lehetett volna megtalálni. Végre is a pipacs megunta a keresgélést, és elkiáltotta magát:
– Bújj elő, nem játszom tovább! Hát a búzavirág éppen előtte ugrott föl nagy nevetve. – Látod, itt voltam az orrod előtt, mégse találtál meg! Erre mérges lett a pipacs, és így szólt: – Nem bánom, játszszunk tovább. Most én bújok el.
Úgy csinált, mintha elindulna a búzatábla végére, de hirtelen lehajolt. Gondolta, úgy tesz, mint a búzavirág, ott marad a helyén, az meg hadd keresse őt a tábla végén. Alig tudott felállni a csodálkozástól, mikor kisvártatva megérintette a búzavirág, és rákiáltott:
– Megvagy! Szégyellte most már magát, ezért újból megkérte a búzavirágot, hogy játsszanak még tovább. – Még egyszer elbújok – mondta –, most próbálj megtalálni! Most már a búzatábla legvégén bújt el, de hiába, mert a búzavirág ott is rögtön megtalálta. – Most már látom, ügyesebb vagy nálam – mondta, és szomorúan lehajtott szirmokkal indult visszafelé. Egy arra szálló fürj megsajnálta, és vigasztalni kezdte: – Dehogyis ügyesebb, csak ravaszabb nálad! Azért ajánlotta, hogy bújócskát játsszatok, mert téged könnyű megtalálni. A te piros színed kivirít a búzából, míg ő úgy elbújhat, hogy senki se találja meg! – Hogy én erre nem gondoltam! – kiáltotta mérgesen a pipacs, és három napig rá sem nézett a búzavirágra. Csak aratás után békültek ki, amikor ott feküdtek a lekaszált búza között, s egy kislány fölszedte és csokorba kötötte őket. Zelk Zoltán
7
Játék
Világjáró
Saját készítésű betű
Varga Virág 6 és fél éves óvodás, Bácsgyulafalva
Ez a játék remek alkalom arra, hogy a gyerekek megtanulják az ábécé betűit. Bennünket is próbára tesz, hiszen nekünk kell előhalásznunk néhány nyelvtörő szót. Vágjunk ki jó sok betűt magazinokból vagy napilapokból, vagy esetleg írjunk apró kartonnégyzetekre. Minden gyakori mássalhangzóból legalább kettőt készítsünk, és minden egyes magánhangzóból hármat. Az olyan gyermek számára, aki még nem tud olvasni, gondoljunk ki egy szót (de ne mondjuk ki), és mondjuk el a betűit sorrendben, egyesével. A gyermek sorba
8
rendezheti őket a padlón, vagy egy asztalon. Segítsünk egy kicsit neki kitalálni, hogy milyen szó állhat össze a betűkből. (Ez jó módszer arra,
hogy megmutassuk, hogy a különböző hangok hogyan illeszkednek.) Nagyobb gyerekeknél épp fordítva tegyünk: segítsünk nekik kitalálni, hogy melyik az a szó, amire gondoltunk, és hagyjuk, hogy ők maguk rakják ki betűkből a szavakat, amelyekre tippeltek. Miután ráuntunk a betűzgetésre, próbáljuk ki az alábbi mókás variációt. Mondjuk a gyermekünknek, hogy véletlenszerűen rendezze sorrendbe a betűket, és aztán mi próbáljuk meg kiejteni a szót. No gyorsan, hányszor tudjuk kimondani hibátlanul a „mxtizoqreewf” szót?
Egyiptom Egyiptom sivatagi ország, amelyet a világ második legnagyobb folyója, a Nílus szel ketté. Délről északra egy hatalmas völgybe folyik, mielőtt elérné a Földközitengert, amelyhez egy nagy, mocsaras deltatorkolaton keresztül csatlakozik.
Balassa Szabina 4 és fél éves óvodás, Péterréve
9
Egyiptomi írás – hieroglifák
A mindennapi életből merített képek Az egyiptomi írás hieroglifáknak nevezett kis képekből épül fel. Mindegyik egy, a mindennapi életben jelen lévő elem alapján jött létre: egy férfi, egy szem, egy kacsa, egy toll, egy nádszál, egy hajó, víz, az ég, egy kötél... Az Óbirodalomban nagyjából 750 különféle jel létezett. Az idő múlásával az írnokok újakat hoznak létre. Kleopátra korában kb. 2500 jel létezett!
Egy szent írás Az egyiptomiak szerint Thot volt az, aki megmutatta az embereknek az írást. Ezért a hieroglifák szentek, csak vallási, azaz templomokban, sírokban lévő szöveget szabad velük írni.
Könnyebb írás A mindennapi életben, az adminisztrációhoz, számontartások vezetéséhez az írnokok az egyszerűbb írást, a hieratikus írást használják. Ebben az írásban a hieroglifákat egyszerűbb, gyorsabban rajzolható jelekkel helyettesítették.
10
Egyiptomi írnokok
Négy-öt évnyi tanulás kell ahhoz, hogy valaki megtanuljon hieroglifákat írni és olvasni.
Hogy lesz valaki írnok? Általában apáról fiúra száll ez a mesterség. A gyerekek 9 éves koruk környékén kezdenek el tanulni, a legnagyszerűbb iskola a királyi sarjakat várja a fáraó palotájában. A többi gyerek a templomokban tanul.
Szigorú nevelés Kevés gyereknek van joga ehhez az oktatáshoz. A tanulók megtanulnak olvasni, majd szövegeket másolni, például meséket. A tanárok rendszeresen diktálnak nekik. Jobb nem hibázni, mivel a tanárok szigorúak, néha pálcával verik meg a diákokat.
Mire írnak?
A papiruszlapok drágák. A hivatalos szövegeket és a szent könyveket írják csak papiruszra. Hogy megtanuljanak írni, a gyerekek kerámiadarabokon, kisebb köveken, gipsszel bevont fán gyakorolnak.
Miből van a tinta? A fekete tintát szénből nyerik. A vöröset okkerből (agyagos föld). Mielőtt dolgozna, az írnok vízben felhígítja az anyagokat.
Milyen eszközeik vannak? Legfontosabb eszközük az írónád (kalamus). Ez egy vékony nádszál, ferdére vágott heggyel. Hogy templomok és sírok falára írjanak, az írnokok csomózott papiruszból készült ecseteket és keféket használnak.
11
A vadgalamb és a szarka
Dúdoló
Madár voltam álmomban Döbrentey Ildikó – Gryllus Vilmos
Tudod-e, miért nem ért a vadgalamb a fészekcsináláshoz? Miért rak olyan hitvány fészket, hogy csak néhány száraz ágból van összetákolva? Elmondom én. A vadgalamb kérte a szarkát, hogy tanítsa meg őt fészekrakásra. Ebben a szarka igen nagy mester. Olyan fészket tud csinálni, hogy ahhoz a héja hozzá sem fér. A szarka szívesen elvállalta a tanítást, s fészekrakás közben – míg egyegy gallyat a helyére illesztett – mindig mondogatta: – Csak így, csak úgy! Csak így, csak úgy! – Tu-dom, tu-dom, tu-dom! – búgta a vadgalamb. A szarka elhallgatta egy darabig, de utoljára megharagudott. – Ha tudod, hát csináld! – s otthagyta a fészket fele munkájában. A vadgalamb azóta sem tudott ebből a mesterségből többet megtanulni. Népmese Gazdag Bence 2. osztály, Horgos
Kunszt Dominik 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Barabás Ede 3. osztály, Székelykeve
12
Sári Anetta 3. osztály, Péterréve
¯
13
Füzike – Parkok, ligetek, erdők törpemadara. Rovarokat eszik. Néha fejjel lefelé lógva csipegeti a levelekről a tetveket. Csak a hím énekel. Ősszel melegebb tájra költözik.
Madarak – pályázatra érkezett Jégmadár – Piros hasú, kék hátú madár. Kis halakkal táplálkozik, a víz felett lebegve vár zsákmányra, s lebukik utána a víz színe alá is. Gyurgyalag – Tarkabarka tollazatú madár. Csak nyáron van nálunk, különben a trópusokon él. Lakása a homokfalba vájt barlang. Mátyásmadár/Szajkó – Színe borvörösszürke. Kiválóan tud utánozni bármilyen hangot, amit hall a környezetében. Nyugtalan, élénk, agyafúrt madár. Mindenevő. Veszedelmes fészekpusztító, ezért kártékony madár, és nem is védett.
Kanári – Éneklő madár. Háta sárgászöld, hasa sárga, szárnyai, farka feketék. Fogságban egészen sárga. Hazája a Kanári-szigetek. Magvakkal, fügével táplálkozik. Tojása zöld, barna pöttyös. Őszapó – A veréb alakúak rendjébe tartozó apró madár. Rövid csőre van. A párok úgy alszanak, hogy szorosan egymás mellé bújnak, és egyik a másikat szárnya felével betakarja. Hasznos madár, sok káros rovart elpusztít.
Kanári – Balassa Bernadett, 3. osztály, Péterréve
Jégmadár – Barabás Ede, 3. osztály, Székelykeve
Füzike – Balassa Boglárka, 3. osztály, Péterréve Őszapó – Dobó Csaba, 3. osztály, Oromhegyes
14
Füzike – Faragó Karola, 6 éves óvodás, Temerin
Gyurgyalag – Gyarmat Anita, 6. osztály, Ada
Kanárik – Ercsi Anita, 2. osztály, Csáki Lajos iskola, Topolya
Mátyásmadár – Sörös Alekszandra, 5. osztály, Tóthfalu Gyurgyalag – Zsoldos Dominik, 2. osztály, Magyarkanizsa
15
Rozsdafarkú – Pici, fekete vagy barna madár, csak a farka rozsdavörös. A földön ugrálva vagy a levegőben repülve fogdossa táplálékát.
Madarak – pályázatra érkezett
Albatrosz – Vízimadár. Félreeső szigeteken fészkel (déli tengerek). Tápláléka halakból áll. „Hajók nyomán csatangol” és „szárnyán kalandra szállt” – írja róla Charles Baudleaire Az albatrosz című versében.
Marabu – Az afrikai szavannák jellegzetes madara, folyópartok és tavak mentén található. Feje és nyaka csupasz. Dögevő, halakat, hüllőket, sáskákat is fogyaszt. Nehézkesen repül. Csapatban él. Kea – Új-Zélandon gyakori madár. Ha veszedelmet érez, felfújja magát és úgy támad.
Kea – Sebestyén Mártin, 3. osztály, Székelykeve
Albatrosz – Papp Albert, 3. osztály, Székelykeve
Rozsdafarkú – Takács Nikoletta, 6. osztály, Ada
Marabu – Csabai Márk, 3. osztály, Zentagunaras
Kea – Gazdag Bence, 2. osztály, Horgos
Marabu – Babuskov Norbert, 4. osztály, Muzslya
Rozsdafarkú – Faragó Rita, 3. osztály, Kókai Imre iskola, Temerin
16
Albatrosz – Cérna Krisztina, 2. osztály, Horgos
Marabu – Bagi Viktória, 3. osztály, Magyarkanizsa
17
Madarak
Pálfi Nikoletta 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Horvát Kitti 2. osztály, Oromhegyes
Harmath Tamara 4. osztály, Tóthfalu
Obu Katalin 4. osztály, Martonos
Bognár Georgina 4. osztály, Orom
Lak Zoltán 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
18
Pósa Bettina 4. osztály, Tóthfalu
Schön Leona 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Varga Viktória 3. osztály, Péterréve
Nyilas Andrea 5. osztály, Tóthfalu
Kónya Anita 4. osztály, Muzslya
Bata Réka 2. osztály, Oromhegyes
19
Szárnybontogató Meseországban
A királyi család
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Borostyán nevű tündér. Ez a tündér mindennap meglátogatott engem és a testvéremet. Egyszer Meseországba varázsolt bennünket. Ott találkoztunk Hófehérkével és a hét törpével, Csipkerózsikával és Hamupipőkével. Szív alakú süteménnyel és varázsitallal kínáltak. Csodálatosan éreztük magunkat. Borostyán megígérte, hogy máskor is ellátogathatunk erre a gyönyörű helyre. Cseszkó Edina, 4. osztály, Orom
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl élt egy királyi család. Annak a királynak olyan leánya volt, hogy mindent elhitt. Egyszer a királylány elment sétálni. Amikor hazaért, azt mondta, hogy egy tündért látott. De nem hitte anyja, apja sem. A király elküldte a lányát sétálni, meg még a grófot is. A gróf is látta a tündért. El is hozták, és aztán a tündér ott szolgált. Itt a vége, fuss el véle. Bicskei Debóra, 4. osztály, Oromhegyes
Eszter szerelmes lett Volt a világon egy szép palota. Abban a palotában élt egy király és a leánya. Amikor Eszter kinézett az ablakon, meglátott egy jó modorú királyfit. Találkoztak egy bálban, és másnap a királyfi elvette feleségül Esztert. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Utasi Patrik, 4. osztály, Oromhegyes
Egér kukoricacsutkából
Mondjam még? (Tamkó Sirató Károly verse nyomán) Volt egy kislány csodaszép! Tovább is van, mondjam, még? – Mondjad! Volt egy fiú szeme kék! Tovább is van, mondjam még? – Mondjad! Ha neked ez nem elég, fogd meg a kislány kezét! Papp Albert, 3. osztály, Székelykeve
Birkás Tibor 2. osztály, Mohol
20
Barkács
A kukorica minden része nagyon jó alapanyag játékok és díszek készítéséhez. Az elkészített munkadarabok szépek, esztétikusak és sokáig eltarthatók. Anyag- és eszközszükséglete: 8-10 cm-es kukoricacsutka, kukoricacsuhé, rafiaszál, meggymag, szög, ragasztó, lombfűrész. Elkészítése: A 8-10 cm-es fehér kukoricacsutka végéből lefaragunk és kerekre formáljuk. Szöggel lyukat fúrunk bele, majd beleragasztjuk a kukoricacsuhét. Ez lesz az egér farka. Orrát a csutka hegyesebb vége adja, melyre rafiaszálból készítünk bajszot, szemének pedig meggymagot használunk. Füléhez egy téglavörös csutkára lesz szükségünk, amit lombfűrésszel vékonyra szeletelünk. A felvágott szeletet ragasztással tesszük a megfelelő helyre.
21
Egérvadászat A minap a cica nagyot ásítva ébredt fel a tűzhely mellett. – Jó volna egy kis egérpecsenye – szólott –, megéheztem az alvásban. Azzal elindult egérvadászatra. Nem vitt magával sem puskát, sem kardot. Megfogja ő az egeret a körmével is. Fölfutott a falon a kamra ablakába, és ott meglapulva leste, mikor jön az egér. A kamra csöndes volt, a hurkák mozdulatlanul lógtak a rúdon. A lekváros fazékhoz most méhek sem jártak. Szóval csend volt a kamrában. De a cica azért csak fülelt.
Egyszer csak hallja ám az ablak mellett, hogy szopogat valaki valamit! Beljebb pislant, hát látja, hogy egy fürge kis szürke egér szopogatja a hurkán az ujját. A cica szeme ragyogott. Óvatosan összehúzta az izmait. Aztán – hopp! – beugrott a hurkák közé az egérre. De az egér abban a pillanatban észrevette a veszedelmet. Mint a villám surrant tovább a hurkákról a bögrék mellé. A cica utána.
Megyeri Márk, 2. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
22
Hurka lepotyogott, bögre legurult, de a fürge kis egér még hamarabb lenn termett. Egy üres hordó állott a kamra közepén. Arra ugrott az egér. Hopp, utána a cica! Mikor a cica megfordul, hogy szembeütközzék, a kis egér átugrik a cicán, úgyhogy a cica csak a levegőbe kap, de nem fog semmit. – Ejnye, kópé! Most egyúttal tovább is bújna az egér, az üvegek közé. – Rejtsetek el, üvegek! – így cincog a kis egér. – Rejtsetek el engem! Nyomomban a cica! Be akar ám kapni.
Az üvegek sűrű csoportban állottak, de nem tudták elrejteni az egeret, mert átlátott a cica a derekukon. Oda is ugrott. Szétrúgta az üvegeket. Az egér ugyanabban a pillanatban az üres kosárba surrant. – Takarj el, takarj el! – így szól az egér a kosárhoz. – Nyomomban a cica, és be akar kapni. A kosárnak nem volt ideje eltakarni az egeret. A cica beugrott a nyílásán, és meghemperedett a kosárral együtt. De az egér ezalatt kiugrott egy kis lyukon, és a tojásos kosár mellé rejtőzött. – Jó tojásos kosár – így szólott remegve – sarkamban a cica. Takarj el, takarj el! A tojásos kosár el is takarta az egeret.
Fodor Kinga, 2. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
23
Hej, de a cica megérezte a pecsenye szagát! – Most megfoglak! – szólott ugráshoz lapulva. Azzal zsupsz, ráugrott a tojásokra. Persze az egér megint kisiklott a körmei közül. Felugrott a vizes sajtár tetejére. – Jó vizes sajtár – szólott a kis egér –, hadd üljek egy kicsit a fejeden! Kerget a cica. Odalenn nem biztos az életem. A vizes sajtár meg se moccant, úgy tartotta az egeret, de az éles szemű cica ott is észrevette. A cica felugrott. Az egér leugrott. A kamra falához támasztva állott az új seprű. Arra szaladt fel az egér. Nyomában a cica. – No, most nem menekülhetsz – szólott a cica. – Jaj, végem van! – cincogott a kisegér, és felhúzódott a seprűnek a legeslegtetejére. Ez volt a szerencséje. Mert ahogy a cica utána kapaszkodott feljebb és feljebb, a seprű eldűlt, és belevágta a cicát a vizes tálba. Mikorra a cica kiugrott a tálból, már akkor benne volt a kabátban, amely a szegen lógott.
24
– No – gondolta a kis egér –, itt már nem talál meg a cica. De bizony megtalálta. A székről egyenesen beleugrott a kabát ujjába. Szerencséje az egérnek, hogy szűk volt a kabát ujja. A cica megszorult benne. Mind a húsz körmével dolgozott, míg ki tudta belőle magát szabadítani. A cicának ezt a kínálódását az egér a csizmaszárból nevette. – Nevess csak – mondta a cica –, majd nem nevetsz te mindjárt! Beugrott az egér után a csizmaszárba. De már akkor az egér nem félt. Tudta, hogy egy kis lyuk is van a csizma talpán. Azon a kis lyukon át kisurrant, és eltűnt a kamra kövei között levő egérlyukban. A cica egy darabig kotorászott az első lábával a csizmában, de aztán, mikor meglátta a lyukat a csizma talpán, gyorsan visszavonult. – Elkéstem – szólott a fejét csóválva, mikor az egérlyukat megpillantotta –, ma nem eszünk egérpecsenyét. Cica, cica, ha csak az volna a baj! De mit szól majd édesanyám, ha meglátja a törött tojást, gurult fazekat és egyéb rendetlenséget? Cica, cica, jó lesz, ha ma nem mutogatod magadat a konyhában!
Egérút Egyszer volt egy kisegér, dézsmálta az árpát, zsákjával a malomban három magtárt járt át. Mást is lopott, mivelhogy kedvence a búza, kár is lenne tagadni, lisztes lett a blúza. Hadd mondjam, a kisegér imádta a tejfölt, ám amikor rátalált, a pöttyös bögre feldőlt. Úgy hírlik, a kisegér szerette a korpát, vajon miből süthette ezt a dobostortát? Azt mondják, a kisegér kívánta a szénát, jól beevett belőle, füle-farka szétállt. Ez a torkos kisegér csent egy üveg óbort, meg is itta estelig, s másnap délig horkolt. Nagy Bandó András
Nagyon éhes az egérke. Vezesd el a sajtig!
Egérvadászat
25
Cinóber Encián
Mily csapás! Mely kárhozat! Most, divatfi, légy ügyes, mert kiadta mindenét már szekrény: rémüres!
Mit zakó! Frakk, sál, zsabó, pantalló, kalap, csuha, kockás sapka, s mit tudom, mennyiféle jó ruha... Hogy csodálták! Szájukat tátották csoportosan, hogyha néha megjelent spencerében sportosan... Túl a svájci Sajthegyen, túl az Óperencián egy ruhásszekrény megett élt Cinóber Encián. Nem volt nála szebb egér Alcinc és Felcinc között, merthogy ő hétköznapra is ünneplőbe öltözött. Egy szó mint száz: öltözék nem volt rajta, gyatra, bő, mert nagy gondot fordított bármely új divatra ő.
Vége – összerágatott. Bár egy ósdi rossz kabát, annyi sincs, hogy egy egér még kicsípné jól magát... S minden ismerős egér séta közben visszaint, s összesúg: „Cinóberünk jól kiöltözött megint...”
„Fránya szekrény!” – így kiált fel Cinóber, s mert eszét veszti majdnem: bútorát kezdi rágni szerteszét...
Évre év, divatra meg más divat jött esztelen, ő csak rágott s öltözött, hogy korzózna fesztelen...
Sem szekrény, se szép ruhák. Szégyenében mit tegyen? Usgyi – pőrén elszalad túl a svájci Sajthegyen.
Róla szállt a szóbeszéd: „Rajta óbeszép az üng, nemhiába – csak nekünk öltözik Cinóberünk!”
Alcinc és Felcinc között fut Cinóber Encián, bár a híre fennmarad túl az Óperencián. Kovács András Ferenc
Oly nagyot, hogy mindenét már ha rég divatja ment, összerágta, hisz minek tartaná halomba bent? Hisz tehette! Nem vala holmi csipcsup lyuklakó: vén szekrénye mélyiben mázsaszámra állt zakó...
26
Ám a szekrény győzte még, köpte még az ingeket és ruhákat, mikben ő majd a korzón integet...
27
Szárnybontogató Az én kedvencem
Kedvencem és én
Az én nimfapapagájomat Böbének hívják. A tolla citromsárga és szürke színű, de a pofija narancssárga. Tavaly nyáron kaptam egy bácsitól, mivel a régi papagájom elpusztult. Sokat van szabadon. Nagyon szelíd, mégis félnek tőle. Anya ismerőse egyszer annyira megijedt, hogy most már nem mer bejönni, ha Böbe szabadon van. Dóci Ivett, 3. osztály, Ada
Van egy kiskutyám, a neve Zokni. Barna szőrű és rövid lábú. Elválaszthatatlanok vagyunk. Amerre megyek, jön velem. Így történt hát, hogy egy nap elmentem a futballpályára játszani, s elvittem magammal őt is. Megtanítottuk focizni. Azóta, amikor nincs akivel futballozzak, ő velem játszik. Sebestyén Dávid, 3. osztály, Székelykeve
Az én bárányom
Az én kedvenc állatom egy nyúl. A neve Tapsi. Nagy a füle, bolyhos a farka. A szeme színe piros, a bundája szürke. Szeret ugrálni.
Az én bárányom neve Cumi. A nevét én adtam neki. Amikor kisbárány volt, anyukájának nem volt elég teje, és cumisüvegből adtam neki tejet. Így neveztem el a bárányomat Cuminak. Nagyon kedvelem, mert ha szólítom, azonnal fut hozzám. Külön adok neki a tenyeremből kukoricát, a kezemből szénát. Ezért szeretem én a Cumimat, amely már birka lett. Még mindig úgy szeretem, mintha kisbárány lenne. Urbán Boglárka, 3. osztály, Péterréve
28
Kedvenc állatom
Nagyon kedveli a répát és a káposztát. Szeretem simogatni, mert a bundája puha. Remélem, még sokáig velem marad! Pecsenka Viktória, 3. osztály, Péterréve
Rajzold le a szószerkezet jelentését! csíkos váza
piros háztető
széles masni
zöld sapka
vékony masni
három égő gyertya
egy tál gombóc
nevető bohóc
színes pillangó
hosszú kígyó
Az én kedvencem Volt egy macskám, Cirmi. Ő egy tarka cirmos cica volt. Az unokatestvéremtől kaptam. Amikor Cirmi kicsi volt, mindig a kerékpárom kosarába tettem, és együtt bicikliztünk. Egyszer születtek kiscicái. Egy nap Cirmi elment. Soha többé nem láttam. Mindennap vártam, de ő nem jött vissza. Páncsics Krisztián, 3. osztály, Ada
Sörös Viktória 3. osztály, Palics
29
Tavak könyve Első mese Figyelj jól ide! Legelőször is azt kell megmondjam, hogy a Jóisten, mikor ezeket a mi furcsa kis tavainkat megteremtette, egy egészen kicsit szomorú volt. Tudod, a Jóisten is szokott szomorú lenni, ha valami csúnya és rossz dolgot lát, és lehet, hogy éppen abban a percben valami olyasmit látott, ami nem tetszett neki. Szóval, a Jóisten szomorú volt egy kicsit – majdnem bizonyos, hogy az emberek okozták ezt –, és egy pillanatra elmerengett a maga szomorúságában. S mivel éppen abban a pillanatban teremtette meg a tavakat, ezeket a mi kis tavainkat, melyekhez hasonlókat bizonyára nem fogsz találni sehol a világon: azért lettek ezek a tavak is olyan furcsák és olyan álmodozók, hogy aki látja őket, önkéntelenül valami szépet és kicsit szomorút kell érezzen. A Jóisten aztán felrezzent a merengéséből, és ujjával gyorsan egy vonalat húzott minden tó partja körül, és ebből a vonalból abban a szent percben kinőttek a nádasok, megláthatod őket, ott vannak most is a tavak mellett, éppen úgy, ahogy a Jóisten azt akarta. Aztán fogott a Jóisten egy marék kavicsot, és azt bedobta a vízbe. És abból lettek a halak – megláthatod őket, ha keresed –, és olyanok lettek éppen, amilyeneknek őket a Jóisten akarta. Aztán egy másik marék kavicsot bedobott a nád közé, és abból lettek a különféle nádi állatok és a nádi madarak, amik ugyanúgy ottan vannak most is. Harmadszor pedig feldobott egy marék kavicsot a levegőbe, és abból lettek a vadrucák, a gémek és mindenféle más vízimadarak. Ha nem hiszed, menj le a tó mellé, és megláthatod őket ebben a percben is,
30
ugyanúgy, ahogy a Jóisten akkor megteremtette valamennyit abból az egy marék kavicsból. Az égre felakasztotta a Napot és a Holdat, Álomhozót, az esti csillagot és Hajnalhozót, a reggeli csillagot, és rájuk bízta a nappalt meg az éjszakát, s a nappalnak meg az éjszakának a gyermekeit: estét és reggelt. Mikor pedig mindezzel készen volt, akkor belenyúlt mélyen a zsebébe (jó nagy zsebe volt a Jóistennek, kellett is, hogy sok minden elférjen benne), és előkotorta onnan a nádi manókat. Letette őket a földre, és azt mondta nekik: – Eridjetek, és tanítsátok meg mindegyiket a maga munkájára. A nádi manók pedig szétszaladtak a nádasokba, szétszaladtak a vizeken és a partokon mindenütt, és tanítani kezdték az állatokat. A madarakat megtanították repülni, az állatokat szaladni s a halakat úszni. A rucát hápogni, a gémet halászni, a menyétet vadászni, a vízirózsát virágozni, a nádat nőni s a bíbicet jajgatni. Egyszóval mindenkit a maga munkájára, arra a munkára, amit attól kezdve mind a mai napig végez, megnézheted ma is, ha kíváncsi vagy. Egyszóval így keletkeztek a tavak s a népek, akik a tavakat lakják. Sok ilyen tó volt, éppen annyi, mint ma. De ezek alatt a tavak alatt volt még egy másik nagy tó is, jól bent a föld alatt, úgyhogy nem lehetett látni, és ma sem lehet belőle látni semmit, pedig egészen nagy és valóságos tó az, ha erősen gondolsz rá, már látni is fogod magadban. Ennek a tónak a partján lakott a Tókirály.
Szép palotája volt ott a Tókirálynak, tiszta gyöngyházból, a küszöbök és a kilincsek pedig valóságos gyöngyből. Rendes ajtói voltak annak a palotának és rendes ablakai és a tetején rendes kéménye, nem is egy, hanem kettő, és a kéményekből rendes füst szállt föl. Le is rajzolhatod egy darab papírra, hogy magad is lássad, milyen rendes palota volt az. Ott lakott a Tókirály, aki minden királyok között a legöregebb, és akinek hosszú hínárszakálla kilógott a palota ablakán (ezt jól teszed, ha odarajzolod), belelógott a nagy kék vizű tóba, és szétterülve a vízen, átért egészen a szemben lévő partig. Ebben a szakállban bújtak el a kicsi ezüst halak és a kicsi aranyhalak, minden olyan alkalomkor, amikor egy nagyobb hal megkergette őket. Volt a Tókirálynak egy szépséges szép kicsi leánya is, akinek Szille volt a neve, és aki tündér volt természetesen, mint ahogyan az ilyenféle királyleányoknál rendesen lenni
szokott. Szille is ott lakott abban a palotában, és egyáltalán nem volt boldog, mert mindig egyedül volt, és nem volt senki, akivel játszhatott volna. – Édes jó apám – mondta egyszer a hosszú szakállú Tókirálynak –, engedd meg, hogy felmenjek a tavakra játszani. Tókirály megrázta a fejét, hogy hosszú hínárszakállának valamennyi szála megmozdult belé, és a kicsi ezüst halak és a kicsi aranyhalak mind megijedtek ettől, és azt felelte: – Én bizony nem engedem meg, hogy olyan messze menjél, mert kicsi vagy és eltévedsz ott kint a tavakban. És még abban a percben megtiltotta a halaknak, hogy megmutassák Szillének az utat, amely a tavakhoz vezet. De Szille nem nyugodott meg. Ettől kezdve nem gondolt egyébre, csak hogy kijusson valamiképpen a tavakra. (Folytatjuk) Wass Albert
31
Színezd ki a képet! 1 – sárga, 2 – rózsaszín, 3 – lila, 4 – barna, 5 – zöld, 6 – kék, 7 – piros
32
Kösd össze a számokat 1-től 70-ig! Színezd ki a képet!
33
Ilyen volt a nyár
Domonkos Georgina 2. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
Szabó Dávid 3. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
34
Kádár Áron 4. osztály, Orom
Kovács Fanni 4 éves óvodás, Péterréve
Nagygellér Izabella 4. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Nagy Leona 5 éves óvodás, Péterréve
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Tóthfalu, 3. o. (tanítónő Bálint tázia, Birkás Tibor, Komjáti RóKlára): Pósa Bettina, Bartus Re- bert, Pajor Ákos, Borsos Helga, beka, Harmath Tamara, Cérna Nagy Fejes Helga; 2. c (tanítónő Martina, Sörös Angelika, Vajda Szőke Katalin): Csillag Anita, AlMargaréta, Nagy Kitty; 4. o.: mádi Anett, Denkovics Dorján, Fátyol Sarolta, Akarijás Brigitta, Felsőhegy, 2. o.: Máté Klaudia, Nyilas Andrea, Horvát Brigitta, Kálmán Dávid, Mucsi Maja, VojSörös Alekszandra, Borsos Bá- vodity Ágoston, Sípos Klaudia, lint; Oromhegyes, 1. o. (taní- Kormos Glória, Csernák Csaba, tónő Balázs Katalin): Horváth Mészáros Csaba; Pecesor, LaPetronella, Magyari Loretta, bud Pejović óvoda (óvónő Pósa Henrietta, Beszédes Eme- Ágoston Krisztina): Apró Leose, Tóth Teréz, Fejős Ferenc, na, Andruskó Henrietta, Novák Magyari Csaba, Takács Patrik, Henrietta, Lengyel Lilla, Szerda Bicskei Kristóf, Bata Tamás, Bíró Adrián, Hanák Kornélia, Boja Bálint, Bata Réka, Beszédes Dá- Kornélia, Tót Berta, Tót Kriszniel, Horváth Patrick, Konc Sza- tof, Andruskó Rebeka, Lengyel bolcs, Horvát Kitti; 2. o.: András Levente, Bicskei Mátyás, Vladić Krisztina, Radulov Krisztina, Kó- Denisz; Királyhalom, 2. o.: Dakai Valentina, Bata Szofi, Bajusz bić Dávid, Sutus Deján, Dancsó Réka, Pekla Klaudia, Dávid Vik- Dániel, Fodor Emília, Szuromi tor, Mácsai Ákos, Takács Szilárd, Gábor, Erdélyi Enikő, Szalma BáFejős Szintia, Dobó Csaba; To- lint, Sábity Mónika, Masa Emese, polya, Nikola Tesla iskola, 3. c Farkas Mirabella, Kovács Fanni, (tanítónő Čagalj Valéria): Nagy- Zelić Dani, Makra Dominik, Sejgellér Izabella, Cirok Balázs, Mo- dić Alex, Gulyás Oldal Natália, gyorósi Vivien, Kiss László, Fabó Szél Ákos, Kolečević Antónia, Krisztián, Balázs Bence, Becskei Savić Szandra, Lőrinc Norbert; Denisz, Vida Alekszandra, Dér Magyarkanizsa, Poletarac Adrián, Tomik Dominik, Pastyik óvoda (óvónő Juhász Piroska): Nikoletta, Délity Regina, Bábi Panić Alexandra, Bús Denisz, Bence; 1. d: Kokrehel Kitty, Ron- Radu Leontina, Molnár Henrietcsák Rebeka, Blaženović Marija, ta, Sarnyai Linetta, Törteli Anna, Kollár Nikolett, Szokol Mariann, Bálint Anasztázia, Pósa Gréta; Fabó Heléna, Turuc Árpád, Tót 3. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Réka, Sétáló Kornél, Vágner Pósa Viktor, Kiss Tímea, MiluZoltán, Lukács Iláj, Stojanović tinovity Dávid, Bagi Viktória, Ivana, Pintér Ferenc, Vojnity Hódi Beatrix, Kovács Kitti, Buza Melissa, Tóth Lázár; 1. c (taní- Botond, Takács Barbara, Hubai tónő Cirok Csilla): Tóth Márk, Dávid, Gál Orsolya; PéterréMatuska Kinga, Tomić Teodor, ve: Bozsóki Nikoletta óvodás; Mernyák Ramóna, Fekecs Júlia, Nagykikinda: Gábor NikoletKatona Boglárka, Csizmár Imo- ta, 1. o.; Zenta, Berec Emese la, Lakatos László, Nagy Alen, óvodás; Bácsgyulafalva: Cene Csernék Dominik, Prokec Dávid, Friderika, 1. o.; Magyarkanizsa: Baravics Erika, Kiss Martin, Nerić Szivák Lujza, 2. o. Tijana, Balog Anikó; 2. c: Újházi Továbbra is küldjétek Elizabett; Mohol, 1. c (tanítónő rajzaitokat, meséiteket a Boros Mónika): Mester Anasz- Mézeskalácsnak!
Postaláda Kedves Mézeskalács! Mindig nagy örömmel várjuk a Mézeskalács új számát. Figyelemmel olvassuk az érdekes meséket, fogalmazásokat, és nézzük a szép rajzokat. Mi a moholi Novak Radonić iskola 2. c és 3. c osztályának tanulói és tanítói vagyunk. Küldjük néhány rajzunkat, remélve, hogy elnyeri tetszésüket, és a Mézeskalács következő számában helyet kapnak. Tisztelettel a moholi 2. c és 3. c tanulói és tanítói
Kedves Mézeskalács szerkesztősége! Nagyon örültem a pályázatnak, amely megjelent az újságban, mivel kedvenc időtöltésem a madarak rajzolása. Egész füzet van már tele rajzokkal. A Madarak című könyvet állandóan magamnál hordom és olvasgatom. Otthon gondozom és szeretgetem a galambokat, a törpecsirkéket és a baromfit. Jól ismerem és szeretem a madarakat. Engem Gyarmat Anitának hívnak, és az adai Cseh Károly iskola 6. osztályosa vagyok a kisegítő tagozaton. Szívesen olvasom a Mézeskalácsot. Üdvözlettel Anita
Szia Mézeskalács! Szeretem a kihívásokat, és imádom az állatokat. A madaras pályázat, amit meghirdettek, nagyon tetszett. Ezért is ragadtam színes ceruzát és rajzoltam. Üdvözlettel Ercsi Anita, 1. c, Csáki Lajos iskola, Topolya, a tanító nénim Fehér Turuc Kinga
35
Madarak
Beszédes Emese 2. osztály, Oromhegyes Vajda Margaréta 4. osztály, Tóthfalu
Hajdú Klaudia 3. osztály, Péterréve
Mišković Anna 3. osztály, Magyarkanizsa
Szabó Tímea 3. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Bajusz Réka 3. osztály, Oromhegyes
