58. évfolyam • 2010. november • Ára 40 dinár
I SSN 0352 - 6070
9 770352 607004
10011
Köszöntő
Fűben-fában orvosság, tartották a régiek. És valóban! Erdőn, mezőn, kertben, árokparton varázsfüvek, csodás erejű fák élnek, amelyek ősidők óta gyógyítanak embert, állatot. Alig van még egy tudomány, amely ennyi babona mellett olyan sok hasznos tapasztalatot nyújtott volna, mint a növényi szerekkel való gyógyítás. A régiek közül sokan gondolták, hogy aki ismeri a fákban rejtőző csodálatos gyógyító erőt és képes velük elűzni a betegséget, annak igazán egyszerű a kutyává, macskává változás. A népmesékben az ördöngös szüle, a boszorkány és a vasorrú bába a füvekhez is ért. Emlékezzetek: a sárkánnyal küzdő vitéz sebeit forrasztófűvel gyógyítja. A néphitben a mese gyakran keveredik valósággal. Mivel régen kevesen tudták, mi teszi gyógyítóvá az egyik növényt, ártalmassá a másikat, azt képzelték, valami szellem lakik bennük. CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
*** A novemberi Mézes most egy kicsit többet foglalkozik a fákkal és a gyógynövényekkel. Ezeken a hideg napokon jólesik egy csésze forró tea. Teagőzben olvasgatni, nincs is most ennél jobb dolog! Csilla
PÁLYÁZATOK
• Környezetvédelem (lásd 13. o.) • ??? (4. o.) • Kérdezgető (lásd októberi Mézeskalács, 7. o.) • Rajzpályázatok – A tókirály palotája (26–27. o.) – A fenyőfa éneke (nov. 15-éig) – Pingvinek és jegesmedvék – Lovagok világa – Honfoglaló magyarok – Rendőrök
Ropja a táncot a falevél, s a kis pók is, aki vele él, pót-vatta alatt, ereibe fogódzva, becsomagolva télire… Sodorja, sodorja a szél – hova-hova, kis pók, falevél? Csanády János
Surányi Zsóka 1. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Kis pók, falevél…
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (30–31. o.), Recskó Diana (3., 26. o.) – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Megbízott igazgató: Bordás Győző n Főszerkesztő: Pressburger Csaba n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
3
Napról napra a természetben Jósol a természet Eső várható – ha többrétegű a felhőzet – ha a felhők színe sötétszürke – ha a felhők gyorsan gomolyognak – ha a füst felszáll, majd a felszínen gyűlik össze – ha a távoli hangok is jól hallhatók.
??? Miért csíp a csalán? Mert szúrós csalánszőrök borítják. Minden csalánsejten egy lepattanó fejecske ül. Az alatta lévő sejtfal olyan, mint az injekciós tű, behatol a bőrbe, és rajta keresztül hangyasav és egyéb csípős anyagok folynak a bőr alá. Ezek okozzák a fájdalmas, viszkető érzést. Ha nem vakarjuk, gyorsan meggyógyul a bőr.
Vinter Alex 2. osztály, Felsőhegy
Havazás lesz – ha a varjak, csókák, seregélyek kavarognak – ha a nyulak és más apróvadak az erdőbe húzódnak.
??? Hogyan úsznak a pingvinek a víz alatt? Mi az üvegházhatás? Ha tudod a választ, írd meg nekünk! Bálint Krisztián 6 és fél éves óvodás, Zenta
4
Hogyan védekeznek az állatok a hideg ellen? A hideg beálltával sok emlősállat vastagabb bundát ölt. Mások, mint a denevér vagy a mormota, téli álmot alszanak. Sok madár melegebb vidékre vándorol, az otthon maradók pedig felborzolt tollaik között őrzik meg a meleg levegőt.
Ezt játszották régen
Falhoz verő Eszköz: labda A játékos falhoz dobja a labdát, majd elkapja. Közben mondja: – Egy kéz (egy kézzel kell elkapni) – két kéz (két kézzel kell elkapni) – sima (elkapás előtt két kezét a tenyerével összesimítja) – csattanós (elkapás előtt tapsol) – szájbavágós (elkapás előtt egyik kezét a szájához veri) – fülbehúzós (elkapás előtt megfogja a füleit) – Jaj, de karcsú vagyok én! (csípőre teszi a kezét elkapás előtt) – lábas (egyik lába alatt dobja a falhoz a labdát) – kisegyes (elkapás előtt ugrik egy kicsit) – hátas (háta mögött dobja a falhoz a labdát) – forgós (elkapás előtt egyet fordul). Ha végig tudja csinálni, jön a következő játékos. Győz, akinek több iskolája gyűlik össze.
Fűzfasíp A fűzfavesszőt (kb. 10–25 cm) kifejtik a héjából. Ék alakban nyílást vágnak, majd kibújtatják a héjából az ágat. Erről a csupasz ágról lefaragnak 2-3 cm-t azon a végén, amelyet szájba helyezve fújnak. Ezután visszahúzzák a „bundájába” a vesszőt, megfújják, és kellemes, ciripelő hangot hallat. (Szőke Anna gyűjtése nyomán)
5
A lázadó tündér A kis erdei tündér egyedül bóklászott az erdőben. Magányos volt. Ezt annak köszönhette, hogy nem vállalt semmilyen feladatot. Nem akart virágról, fűről, fáról vagy egyéb növényről gondoskodni, mint a többi tündér. Tulajdonképpen semmit sem akart. Vagy mégis? Maga sem tudta. Gyakran kísérte irigy pillantásokkal a többi tündért, akik örömmel szorgoskodtak a virágaik vagy a növényeik körül. Csodálta a manókat, akik mindig énekeltek és jókedvűek voltak egész nap, akkor is, amikor keményen dolgoztak. Mit is kellene csinálnia? Mi lehetne a feladata? – Eredj el a gyökérboszorkányhoz! – tanácsolta a szalamandra. – Belenéz a kristálygömbjébe és megmondja, hogy milyen munka való neked. – A gyökérboszorkányhoz? Hát én nem is tudom... – tétovázott a kis tündér. De végül mégis felkereste a boszorkányt. Az belenézett a kristálygömbjébe és titokzatos mosollyal így szólt: – Tudod mit kellene tenned? Tedd azt, amihez kedved van. Ne hagyd, hogy mások befolyásoljanak! Ha nevetnek rajtad, nevess velük. Meglátod, előbb vagy utóbb elfogadnak olyannak, amilyen vagy. Megértetted, amit mondtam?
6
A tündérke egy pillanatnyi hallgatás után így válaszolt: – Komolyan mondod, hogy azt tehetem, amihez kedvem van? – Igen – bólintott a gyökérboszorkány –, komolyan mondom. Meglátod, boldog leszel. A tündérke csak egy percig habozott, azután felugrott és megkönnyebbülten felkiáltott: – Végre! Végre azt tehetem, amit csak akarok. Viszontlátásra! Boldogan, könnyű szívvel repült az erdő legmélyére. Ott letelepedett egy faágra, és az ujjaival összekócolta a haját. Csuda jó érzés volt! Ezután kibújt fátyolruhácskájából, és helyette száraz fűből készített magának szoknyát. Trikót és nadrágot mohából varrt, majd cipőt és a trikóra hosszú ujjat fenyőtobozból barkácsolt. De ez még nem volt minden. Torzonborz hajába gallyakat tűzött, makkot aggatott rájuk, sőt még egy gomba is került a fejére. A nyakába áfonyaláncot akasztott, és ködcsíkból tekert a nyakára sálat. – Milyen csodálatos! – lelkendezett a kis tündér. – Mennyivel kényelmesebbek ezek a ruhák! Most végre azt viselem, amiben jól érzem magam, és azt teszem, amihez kedvem van. A többiek persze csúfolták és pletykáltak róla. De nem törődött velük. Hama-
rosan lázadó tündérnek kezdték nevezni. Szokásává vált összegyűjteni a letört gallyakat. Azóta láthatsz rőzserakásokat az erdőben, kisebbeket és nagyobbakat. Ha megint utadba kerül egy rőzserakás,
jusson eszedbe, hogy a kis lázadó tündér hordta össze az alatta megbújó apró erdei állatok nagy örömére. Christl Vogl meséje és rajza
7
Szólások
Népszokások
November – Szent András hava November 30., András napja
1. NEM LÁTJA A FÁTÓL AZ ERDŐT. 2. NAGY FÁBA VÁGJA A FEJSZÉJÉT. 3. MAGA ALATT VÁGJA A FÁT. 4. KEMÉNYFÁBÓL FARAGTÁK.
Találós kérdések Melyik termésre gondolok? – Erdőn terem, s kalapos. – Fán nő, pikkelye van, de nem hal.
Amott egy nagy kerek felhő, alatta egy kerek erdő, kerek erdőn kerek tisztás, közepében kicsi kis ház, abban lakik Kereki, ki az erdőt kerüli.
– Kívül veres, belül szőrös, Fejibe párta, hátuljába pálca. Levelet hoz, de nem postás, ásója nincs, és mégis ás. Lába lent a földbe túr, koronája van – nagy úr. Karjaival integet, mondd meg gyorsan, mi lehet? Hány falevél van az ágon?
(Ahány szára)
A kéregből készíthető játékok átvezetnek bennünket a fák, az erdők világába. Ne bántsd az élő fát! Ha lehúzod a kérgét, a fa elszárad, kipusztul. A vízparton vagy erdőben járva a kidőlt fáról könnyű lehúzni a kérgét. Jól használható a fűzfa, az égerfa és a nyárfa kérge. Egész évben fel lehet használni, csak előbb be kell áztatni, meleg vízben egy-két óra alatt puhul meg. Régen gabonatároló edényeket vagy méhkast készítettek belőle. Ti készíthettek belőle ivóedényeket, tartókat.
Mondóka
(Fa)
Szőlőprés
A kéreg
(Csipkebogyó)
Múzeumi séta
5. FÁT LEHET VÁGNI A HÁTÁN.
A) Aki meggondolatlanul beszél vagy cselekszik, könnyen okozhat saját magának bajt. B) Az erős és kitartó embereket nem könnyű megingatni hitükben, és eltéríteni eredeti szándékuktól. C) Különlegesen nehéz dologba kezdett. D) A türelmes embert nehéz kibillenteni nyugalmából. E) A kevésbé fontos dolgok elterelik a figyelmét a lényeges dolgokról.
(Fenyőtoboz)
Kaslik Anasztázia, 2. osztály, Magyarittabé
(Makk)
Férjjósló és férjszerző leánynap, sokféle varázslással. Szent András napján a legény vagy leány egész nap böjtöl. Csak három szem búzát eszik és három korty vizet iszik. Imádkozik. Akkor éjjel megálmodja, hogy ki lesz a párja.
8
Kösd össze a szólásokat a magyarázatukkal!
Cserevics Szkolasztika 1. osztály, Zentagunaras
9
A fa meg a táncosnő Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Ebben a hatalmas erdőben (majdnem akkora volt, mint egy porszem) élt egy Pici Táncosnő. Egy Odvas-Göcsörtös Fa tövében lakott olyan egyedül, mint az ujjam. Puha moha vánkosa, Napsugár a táltosa, Tünde csend az étke, Kék ég a fejéke. Bizony, nem volt kastélya, palotája, még takaros kis házikója sem. De azért ne féltsétek. A Pici Táncosnőnek nem is volt szüksége házikóra, kastélyra vagy – uram bocsá’ – palotára, mert egész áldott nap táncolt. Táncolt reggel, táncolt délután, táncolt este, de még álmában is. És nagyon-nagyon boldog volt.
Az Odvas-Göcsörtös Fa figyelte a Pici Táncosnőt, és ahogy figyelte-csodálta, lassanlassan szerelmes lett belé. Egyik délután aztán, többszöri nekigyürkőzés után megszólította: – Milyen szépen táncolsz. – Ki szólít? – kérdezte a Pici Táncosnő egy helyben pörögve. – Én… – billentette meg a Fa egyik odvasgöcsörtös ágát. A Pici Táncosnő körültáncolta a Fát. – Mit is mondtál? – kérdezte. – Hogy nagyon szépen táncolsz. A Pici Táncosnő kecsesen meghajolt. – Tudom! – mondta komolyan. Az Odvas-Göcsörtös Fa epekedve nézte a szellőként forgó-pörgő Táncosnőt.
Rácz Zoltán 2. osztály, Ada
Gyuranik Izabella 1. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
10
– Úgy szeretnék egyszer én is táncolni – sóhajtotta –, de sajnos nem tudok. – Pedig egyszerű – legyintett a Pici Táncosnő. – A legfontosabb a mozdulat. Minden tánc a mozdulatban gyökerezik. – Hajaj – sóhajtott még nagyobbat az Odvas-Göcsörtös Fa –, a baj csak annyi, hogy én meg a földben gyökerezem. Lehet, hogy sohasem fogok tudni táncolni. Szomorúan nézte a búgócsigaként forgó Pici Táncosnőt. És egyre szerelmesebb lett. Hirtelen kibökte: – Szeretlek… A Pici Táncosnő megtorpant a levegőben. – Mit mondtál? – kérdezte kis idő múltán. – Szeretlek. Az Odvas-Göcsörtös Fa minden ízében remegett. – Az meg mi? – vonta meg a vállát a Pici Táncosnő. – Hát… – az Odvas-Göcsörtös Fa minden levele égnek állt –, hát nem tudod… mi a szerelem? A Pici Táncosnő megrázta a fejét: – Én csak táncolni tudok. Mást nem. Hallgattak. Az Odvas-Göcsörtös Fa csüggedten lógatta ágait. A Pici Táncosnő lábujjhegyen állva, töprengőn nézett maga elé. Az Odvas-Göcsörtös Fa megszólalt: – És… khm… mit szólnál ahhoz, ha… ööö… te megtanítanál táncolni, én meg… izé… elmondanám neked, mi fán terem a szerelem. A Pici Táncosnő a fejét ingatta: – Táncolni nem lehet csak úgy megtanulni. A tánc vagy benne van az ember szívében, vagy egyszerűen nincs sehol. – Ez a szerelemmel is így van – bólogatott a Fa –, de azért megpróbálhatjuk, nem? Mondd hát, mit kell tennem. – Hát… először is… moccannod kéne.
Bús Viola 3. osztály, Magyarkanizsa
Az Odvas-Göcsörtös Fa nagy recsegés-ropogás közepette kihúzta gyökereit a földből. Néhány tétova mozdulatot tett. – És most? – Most nyújtsd a karod. Az Odvas-Göcsörgös Fa odatartotta ágait a Pici Táncosnőnek. Amint az apró kezek megérintették a rücskös fakérget, a Pici Táncosnő valami csodálatos meleget érzett végigáramlani a karjain. Ugyanazt az iramló meleget érezte az Odvas-Göcsörtös Fa is. – Ez lenne a szerelem? – kérdezte magában a Pici Táncosnő. – Ez lenne a tánc? – kérdezte magában az Odvas-Göcsörtös Fa is. Lassan forogni kezdtek. Ez volt a legszebb tánc, amit a hatalmas erdő valaha látott. Felemelkedtek a levegőbe, az erdő fölé. Ott forogtak-pörögtek-hajladoztak egy ideig, aztán már csak két izzón ragyogó csillag ringott az alkonyba bújó égen. Szántai János
11
Zöld oldal
A faiskola
Viki ma olvasgatás közben felkiáltott: – Miki, gyere csak ide! Ezt hallgasd meg!
Rég úgy képzeltem a faiskolát, hogy fatanárhoz jár sok fadiák. Fapadsorokban ülnek valahányan, akár egy közönséges iskolában, de fatízpercben igazi helyett esznek fakolbászt, isznak fatejet.
G
—————————
Y
—————
R
————
U
—————
Melyik fákat rejti a rajz? Megtudhatod, ha a lomb betűit megfelelő sorrendben rakod.
12
Folytatni akarta, de közbevágtam: – Ugyan már, ez bolondság! – Igen, még hogy faiskolába járnak a fák! – nevetett Viki. Nagyapa éppen belépett a szobába, és meghallotta Viki utolsó mondatát.
– Hát az igaz, hogy a fák nem járnak iskolába, de faiskola mégis van. Holnap együtt megyünk az erdőbe, és megmutatom. Másnap kocsiba ültünk, és végül megálltunk egy nagy, elkerített területnél, ahol csupa pici fa sorakozott egymás mellett. – Ez a faiskola – mondta Nagyapa. – Miért kell bekeríteni? – kérdeztem. – Az erdei vadak ellen védjük. Ezek a fák az elültetett magvakból 4 év alatt fejlődtek. Időnként küldünk belőlük a rendelőknek. Nagyon fontos, hogy minél több fát ültessenek az országban. – Sokára lesz a kicsi fából nagy? – kérdezte Viki. – Bizony sokára, fajtájától függ, 15–20 év alatt. Persze az öreg fák 100–200 évesek, és még idősebb is van.
Kalmár Orsolya 4. osztály, Orom
13
Famese
Pavlović Ida, 2. osztály, Nagybecskerek
Hatalák Ivett, 1. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta Tóth Tamás, 2. osztály, Nagybecskerek
14
Volt egyszer egy facsalád, nem volt családfája, a sok kicsi facsemete csak felnyurgult, úgy nőtt bele a faiskolába. „Értitek a faanyagot? Minek vágtok fapofát?” Így faggatta őket legott a fatanáruraság. De a sok kis facsemete inkább csak fagottozott, fabulákat fabrikált, vagy fafagyit falatozott, de a fatudományokhoz fajankónak bizonyult, a többi fakockafejhez sehogyan se viszonyult. Eladdig, hogy a fatanár elfakulva kifakadt: „Hű, favilla, fakarika! Ki, fakanál, ki, fakard!
Azt a fancsali fajzatát! Na, majd megraklak, ne félj! Fakupa lesz belőletek, vagy fakutya, sőt, fahéj! Nem famulus! Mért kupáljam hát akkor fafejetek? Ilyen fanyar és fantaszta fákat nem is ismerek! Faramuci, faragatlan farizeus farakás!” Addig-addig ordított, míg berekedt a fatanár, belefásult, és belátta, hogy fatális tévedés ennyi bunkó, tuskó fattyat tovább nyesegetni, és – „Fabatkát se ér”-t kiáltva – nem engedte őket többet a faiskolába. Így telt hát be a fa-fátum a pofátlan fapofákon. Szabó T. Anna Szómagyarázó • fagott = fúvós hangszer • fabula = mese
• fakutya = szánkó • fanyar = kesernyés • fatális = végzetes • fátum = végzet
Kitli Tamara, 2. osztály, Ada
Húzd alá azokat a szavakat, amelyek úgy kezdődnek, hogy fa…!!!
Véber Amarilla, 2. osztály, Ada
15
Mikor kezdődik a szüret? (Részletek) Késő őszi reggel volt, Zsófiék kertje ködben didergett. Az erdőből szél nyargalászott elő, meg-megállt, majd újból nekilódult a hegyoldalban. Kisütött a nap. A Balaton vizén éjszakázó vadlibák szárnyra kaptak, s V alakú csapatokba rendeződve, gágogva vonultak a kopaszodó szőlőskertek fölött. A vadludak előcsalogatták a présházból Zsófit. Hunyorogva állt a kert közepén, s a botra támaszkodó, hajlott hátú öregembert csak akkor vette észre, amikor az beköszönt a házba: – Adjisten, jó napot! Zsófi összerezzent, s a vadlibákról az öregemberre nézett. – Itt az András bácsi! Gyere, apu!
Zsófi apja nagy kosár fahasábbal bukkant elő. A vesszőkosarat letette a teraszon, és kezet fogott az öreggel. András bácsi különös ember volt. Ismerte a vadállatok szokásait, a titokzatos erdőt, és ha egyedül volt a hegyen, beszélgetett a fákkal, szőlőtőkékkel, még a haszontalan gizgazokkal is. Háza a Balaton partján állt, a nádas közelében, szőlője, pincéje pedig a dombhajlaton túl, messze fenn az erdők között. A hosszú utat, a meredek kaptatót naponta megjárta, s hogy felfelé egy kis pihenőt tartson, gyakran benézett Zsófiékhoz. Leült, kortyolgatva, ízlelgetve megivott egy pohár bort. – Nem időzök tovább. Felszállt a köd, sietek a hegyre. Belekapok a szüretbe! Zsófi már sok csalafinta bölcsességet hallott András bácsitól. Tudta, hogy a szőlő a görbe hátú embert szereti, a tarack pedig az
Cseszkó Edina, 4. osztály, Orom
16
egyenes hátút, de hogy késő ősszel, a fagyok előtt szüreteljen valaki, ilyesmiről még nem hallott. A kert aljában sorakozó szőlőtőkékre nézett. A karók mellett csupaszon meredeztek a vesszők, az elsárgult, lehullott leveleket rég szanaszét hordta, barázdába söpörte a szél. – Miféle szőlője van András bácsinak? – kérdezte Zsófi. Az öregember napcserzett arcán ravaszkás mosoly bujkált. – Nem az idei szüretre készülök én, az megvolt október elején. A must leforrt, föl is töltögettem a hordókat. Most már a jövő évit kell elkezdeni. – Akkor sem hiszem – dünnyögte Zsófi. – Hol van most szőlő, amit szüretelni lehet? – Még a rügyek alatt, benne a vesszőben – felelte András bácsi, aztán felemelte a mutatóujját, és magyarázott tovább: – Ezért a jó szőlősgazda késő ősszel a sümegi kapával kezdi a szüretet. Ha nem takarná be földdel a tőkéket, télen lefagynának a rügyek, és jövőre nem fürt, levél se nőne a szőlőn! Nem volna mit szüretelni… – Mi már bekapáltuk a miénket – mondta apu.
– Én csak most kezdem. Sötétedésig tán egy vágót bekapálok. Nem is jövök le, fönn alszom a hegyen, és úgy számítom, négy-öt nap alatt végzek az egésszel. Aztán tavasszal, amikor az erdőszélen elhangzik a madárkiáltás, hogy nyitnikék, akkor én szót fogadok nekik, kézbe fogom a sümegi kapát, kinyitom a szőlőt, és metszőollóval folytatom a szüreti munkát. – Aztán meg a permetezőgéppel! – kiáltotta Zsófi. – Látom, érted már… Egész nyáron permetezek, kötözöm a szőlőt, kapálok még négyszer, és ha a jégeső nem teszi pocsékká a termést, október elején kimosom a prést, a kádat, előveszem a puttonyt, és befejezem a szüretet. A szőlőt leszedegetni, puttonnyal felhordani a pincéhez, kipréselni a levét, ez is nehéz munka, de ez már a szüret befejezése – mondta András bácsi, és nehézkesen felállt. Az öreg szőlősgazdát a kertkapuig kísérték Zsófiék. Lábuk alatt zörgött a száraz diófalevél. Elkésett vadlibák vonultak az égen, de Zsófi most nem törődött velük. András bácsit nézte, ahogy botra támaszkodva, lassan eltűnik a kocsiút kanyarulatában.
Bicskei Krisztián, 2. osztály, Magyarkanizsa
17
Őszi szüret
Ökrös Kyra 1. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Danyi Gergely 2. osztály, Horgos
18
Majd ha a csillag ágak közt villog kincskeresőn,
Nézd, hasas körte mindenütt körbe fák magasán.
akkor az ajtót elreteszeld jól, szítsd a tüzet.
Hozd csak a létrát, fokain lépj át, itt az idő! Kései álom fekszik a tájon, ködlepedő.
Répás Kata 6 éves óvodás, Felsőhegy
Habonyi Marcell 2. osztály, Magyarkanizsa
Ó, ó potyogó tarka mogyoró, őszi szüret.
Törd a mogyorót, készítsd takaród, míg a szél fagyot űz.
Valkay Tardos 2. osztály, Magyarkanizsa
Bosznai Edina 2. osztály, Magyarkanizsa
Cinke a fákon, odabenn lángol és pattog a tűz.
Liliom Márton 4. osztály, Orom
Brasnyó István
Német Ildikó 2. osztály, Horgos
Buza Tamás 4. osztály, Orom
Tóth Sára 4 éves óvodás, Kishegyes
19
A bodzatea Tegnap Vikivel kint voltunk a Veres-domb alján. Hirtelen olyan zápor kerekedett, hogy percek alatt facsarni lehetett volna a vizet a ruhánkból. Mielőtt hazaszaladtunk volna, előbb kicsit tapicskoltunk a tócsákban. Otthon nagyanya mindkettőnket rögtön ágyba dugott. Aztán két nagy bögre forró teát hozott. – Igyátok meg, és takarózzatok be jól! – Mi ez? – kérdeztem, mert furcsa, édeskés íze volt. – Bodzatea, megelőzi a hűlést, mert kiizzaszt. Nekem egész gyűjteményem van gyógynövényekből, holnap megmutatom a kamrában. Mára már kutya bajunk sem volt. Nagyanya megmutatta a kis üvegekben elrakott szárított gyógynövényeket, és egy könyvet róluk, amelynek színes ábráit sokáig nézegettük.
Színezd ki a bodzát! A bogyói sötétlilák legyenek!
20
Teagőz Itt az ősz, a szép mezőkre bizony leomlik a dér, meleg levélpaplan alá menekedik, ami él.
hanem gyógyfüveket gyűjtött, megszárított eleget: hogyha meghűl, kap egy csésze herbateát, meleget.
Finom meleg paplan alatt alusznak a gyerekek, álmukban még bejárják a nyáron látott tereket.
Mert a mezők ránk vigyáznak, tőlük illan, mint az őz, őszi, téli asztalunkra csészékben a teagőz.
Aki nyáron nemcsak sétált, rohangált a nyomokon, hancúrozva taposott át térdig érő gyomokon,
Lászlóffy Aladár
Parigrosz Dániel, 2. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
21
Moha és Páfrány
Hogyan főztek csipketeát Zsongó tavasz volt, de Páfrány megint meghűlt. Úgy tüsszögött, hogy remegett bele a házikó. – A Páfrány-féle nátha ellen legjobb a csipketea – mondta Moha, és elindult a csipkebokorhoz. – Te már csipkebogyót szeretnél, pedig én még csak most virágzom – mondta neki a bokor. A csipkebokor olyan volt, akár egy virágoskert, és minden virágjában lakott egy Rózsika, aki takarított benne. – Mire ez a sok virág elvirágzik, és megérik a csipkebogyó, Páfrány kitüsszögi a lelkét – aggódott Moha. – Ha legalább egy szem csipkebogyó akadna, az is segítene. Ekkor a napocska aranyujjával megérintette a vállát. – Majd én segítek neked, Moha. Tölcsért formált a kezéből, ránézett egy csipkerózsára. S lám, csodák csodája, már nem virág nyílt ott, hanem érett csipkebogyó piroslott. Moha gyorsan alátartotta a sipkáját. Aztán főzték a náthát gyógyító teát. Moha főzte, Páfrány csak nézte, mert viszsza kellett tartania a tüsszentést, nehogy eloltsa a tüzet. Már pára szállt fel a teáskannából, amikor valaki kopogott az ajtón. Rózsika volt az, akinek a virágját a napocska csipkebogyóvá érlelte. – Hogy képzelitek ezt? – ripakodott rá a két kis emberre. – Most hol takarítsak? Takaríts nálunk, a házikóban – mondta volna Páfrány, csakhogy amint szóra nyitotta a száját, eltüsszentette magát. Minden megrázkódott, a polcokon összekoccantak a bögrék, a lisztesládából szétszállt
22
a liszt, és a kemencénél szanaszét szóródott az aprófa. S nem volt már ott sem a teáskanna, sem Rózsika. Moha és Páfrány egy ideig ölbe tett kézzel ültek, aztán elindultak, hogy megkeressék Rózsikát. Bejárták az erdőt, minden zugba bekukkantottak, de Rózsikát sehol sem találták. A tisztáson azt mondta Moha: – Ott van a csalitban! Ott párolog a kanna! Hanyatt-homlok rohantak a csalitba. De a csalitból dühösen forgó szem meredt rájuk, és dörmögés hangzott: – Álljatok gyorsan odébb egy házzal, de tüstént! Hát egy borz ült ott, és füstfelhőt eregetett a pipájából. A két kis ember továbbment, és Páfrány inkább rátért az útra, nehogy eltüsszentse magát. Hamarosan eljutottak egy másik tisztásra. Szederbokrok voltak ott, minden pillanatban kis felhő szállt fel közülük. Moha örvendezve felkiáltott: – Ott van Rózsika a szederbokorban! Ott párolog a kanna! Sajnos a szederbokrok közt hamarosan felfedezték Pattanóbogarat. Épp egy ágyúval gyakorlatozott. Ide-oda száguldozott vele, célzott és lőtt. Mikor meglátta Mohát meg Páfrányt, rájuk kiáltott: – Hordjátok el magatokat innen, ide tilos lépni! Ha itt tüsszentesz, Páfrány, beléd lövök az ágyúval! Az emberkék hát továbbmentek. Kijutottak a harmadik tisztásra. Azon a tisztáson egy csillogó kis tó volt, sás nőtte körül. Felhők szálltak fel belőle, és bugyborékolás hallatszott.
Farkas Visontai Dávid, 2. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
Galac Martin, 2. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
Moha így szólt: – Ni csak, Rózsika, a sásban van. Ott száll fel a gőz a kannából! Dehogy volt ott Rózsika, Vízimanó főzte kis fazékban a ködöt. Alighogy meglátta a két emberkét, elkezdett kiabálni: – Ha a fazekamba tüsszentesz, Páfrány, bizony isten, vízbe fojtlak! Mindkét kezével fenyegette őket, nem ügyelt eléggé a fazékra, abból meg kifutott a köd. Moha meg Páfrány úgy eltévedt a fehér ködben, mint a fekete éjszakában. Bolyongtak jobbra, bolyongtak balra, bolyongtak minden irányban. Így szólongatták egymást: – Hahó! Majd ismét: – Halihó! Aztán: – Halihóóó! Ekkor Moha nekiment valaminek. Mikor jobban megnézték, hát az ő házikójuk volt.
– Addig-addig bolyongtunk, míg végül hazavetődtünk – mondta Moha. – De mit érünk vele, ha nincs itt Rózsika a teáskannával? Bementek a szobába. Hát ott ült Rózsika az asztalnál, s egy csészébe csipketeát töltött a kannából. – De jó, hogy megjöttetek. Már féltem, hogy kihűl a tea – fogadta őket. – Hát te hol voltál, amíg kerestünk? – kérdezte Moha. – Hát hol lettem volna? – csodálkozott Rózsika. S egy szót sem szólt többet, hanem teletöltötte Páfrány csészéjét csipketeával. Páfrány ivott belőle, és olyan finoman tüszszentett, hogy a tüsszentésétől csipkebokor nyílt ki az ablak alatt. – Ez az enyém! – tapsikolt Rózsika. Kifutott a házikóból, birtokba vette az új csipkebokrot, és máris sürgött-forgott benne. Václav Čtvrtek – Zdeněk Smetana
23
Varázsfüvek A falu szélén, közel az erdőhöz, egy nádtetős házikó állt. Több csalán nőtt arrafelé, mint fűszál, és több bodza, mint kerti virág. Egy öregasszony lakott a házban. Naphosszat az erdőt és a réteket járta. Visszatérve különös szagú füveket, ritka virágokat hozott a kosarában. A rakomány egy részét a padlásra vitte, másik részét a kamrába. Sokan mesélték azt, hogy a néne ért a növények nyelvén, füvei varázsfüvek, amelyek segítségével minden bajra képes orvosságot kotyvasztani.
*** Az ősi birodalmak közül Egyiptomról tudjuk, hogy itt nem csupán felhasználták,
Színezd ki a rajzot!
24
hanem termesztették is a gyógynövényeket. Később az ókori görögök és rómaiak már tudományos könyvekbe le is írták ismereteiket. A középkorban szerzetesek foglalkoztak gyógynövénytermesztéssel. Sokat köszönhetünk a földrajzi felfedezések hőseinek is, fontos gyógynövényeket hoztak magukkal.
Galagonya A galagonyabokorral bánjunk óvatosan! Az ágain hosszú tövisek vannak. Ősszel szedhető a termése, amely 1,5 cm hosszú, szép vörös. Főzetéből szívműködést erősítő teát főznek.
Kamilla
Hárs
Ősidők óta ez a leggyakrabban használt háziszer. Egészen egyszerű, szerény kis növény. Áprilisban, májusban szedhető. Otthon megszárítva mindig kéznél van, ha szükség van rá. Forrázata jó borogató, görcsoldó és gyulladás ellen is hatásos.
Leginkább hegyvidéki erdőkben vagy északi fekvésű parkokban fordul elő. Virágját megszárítják, ebből készül a finom tea. A méhek is nagyon kedvelik a hársfa virágját, ebből készítik a finom hársmézet.
Csipkebogyó A csipkebogyó a vadrózsa termése. Piros bogyóiban sok a C-vitamin, amit megőriz még télen is, amikor legnagyobb szükségünk van rá. A csipkebogyóból lekvárt és szörpöt is készítenek.
Színezd ki a rajzot!
25
Tavak könyve Első mese – harmadik rész Így beszélt a jószívű és bölcs vízirózsa, és Szille nagyon szépen megköszönte neki az ígéretet, amit tett, és ő is megígérte, hogy nem csinál semmi bajt a tó lakói között. És már nem sírt olyan nagyon, de azért még mindig sírt egy kicsit. És akkor megszólalt a nádas is, aki szintén egy különös jószívű nádas volt, és sajnálta nagyon Szillét, és azt mondta:
26
– Ígéretet teszek neked én is, hogy ha jól viseled magad, valahányszor csak akarod és felemeled a jobb kezedet, és ezzel jelt adsz nekem, én elindítom a legcsendesebbik szellőt, amit a szolgálatomban tartok, és muzsikálni fog neked mindaddig, amíg akarod. Én ezt teszem érted, a mai naptól kezdve örökkön-örökké…
Így beszélt a nádas, és ebből is láthatod, hogy milyen jószívű nádas lehetett. Szille pedig megköszönte szépen, és már alig-alig sírt. Ekkor pedig megszólalt a szúnyog, amelyik a legszélső nád levelén ült, és amelyik egy kiválóan okos szúnyog volt, legokosabb a szúnyogok között. És így szólt, valamennyi szúnyog nevében: – Én pedig ígéretet teszek neked, hogy ha jól viseled magad, és egyetlen szúnyognak sem téped ki a szárnyát, és egyetlen szúnyognak sem téped ki a lábait, és egyetlen szúnyogot sem ütsz agyon, akkor én, valahányszor akarod és jelt adsz rá a bal kezeddel, muzsikálni fogok neked, és muzsikálni fog velem együtt valamennyi szúnyog. Én ezt teszem érted, a mai naptól kezdve örökkön-örökké… Ugyebár, micsoda egy okos szúnyog volt? Szille pedig már nem sírt akkor, hanem egészen komolyan nézett maga el;, és gondolkodott. – Elfogadom az ajánlatodat szúnyog, és nem tépem ki sem a szárnyadat, sem a lábadat, se nem ütlek agyon. Sem téged, sem valamennyi többi szúnyogot. De ezzel szemben a muzsikáláson kívül meg kell ígérjed, hogy nem fogsz soha megszúrni engem, és nem fog megszúrni egyetlen szúnyog sem soha. Ígéred ezt is, szúnyog?… – Ígérem – felelte a szúnyog és mosolygott, mert látta, hogy Szille is okos, aminthogy valóban okos is volt, láthatod.
Most már Szille is mosolygott, és elfoglalta helyét a vízirózsa virágjában, és nagyon tetszett neki ez az új játék. – De megálljunk csak – mondta, és a béka felé fordult, aki egy nagy zöld levélen ült, és elég ostobán nézett maga elé, mivel a békák általában elég ostobák – megálljunk csak –, mondta még egyszer, és a tücsökre nézett, aki kint ült a parton és figyelt, hogy mi lesz, mivel a tücskök mindig olyan figyelő természetűek. – Ti ketten mit tesztek érettem?… – Muzsikálunk neked – mondották azok egyszerre –, egyebet nem tudunk csinálni… – Na jó, beleegyezem – felelte Szille és kacagott, mert tetszett neki a saját okossága –, így most már muzsikusom van elég. De veletek mi lesz? – kérdezte, és a halak felé fordult. – Ti mit tesztek érettem? – Mi mindent megteszünk, amit parancsolsz – felelték a halak. – Rendben van – felelte Szille, és ebben a percben meglátott egy nagy tarka éjjeli pillangót, amint mézet szedett az egyik liliomból – és te, mondd csak, mit akarsz tenni értem? A pillangó egy kicsit meglepődött, mert egyébként jóindulatú volt és ostoba, hamar így felelt: – Én mézet gyűjtök neked, amikor akarod. – Rendben van ez is – kacagott Szille boldogan, és egészen elnyújtózott a vízirózsában –, most már nincs is szükségem semmire. Aludni akarok. (Folytatjuk) Wass Albert
27
1
5
3
2
6
4
7
Melyik útvonalon jut ki a cica az útvesztőből?
28
8 Másold át a kutyust és a gazdiját!
29
Mi legyek
Az ápolónő
Legjobb barátnőm, Mancs Leonóra azt mondta, hogy az ő nővére a legjobb teremtés a világon. Erre szerényen csak annyit kérdeztem, honnan veszi ezt az egetverő ostobaságot, mire Mancs valami olyasmit morgott, hogy ő nem is tudja, miért barátkozik velem, és sértődötten elvonult. Tűnődve néztem utána, vajon mi üthetett belé. – Ez nem volt szép tőled! – szólalt meg Szöcske Öcsi a hátam mögött. – Leonóra igazat mondott. – A kórházban találkoztam Mancs Leonóra nővérével – folytatta Öcsi –, amikor a mandulámat vették ki. – Neki is kivették a manduláját? – Dehogy! – nevetett Szöcske Öcsi. – Ott dolgozik. Ápolónő. Ő tartotta rendben az ágyunkat, ügyelt rá, hogy mindig időben megkapjuk az orvosságokat, hogy tiszta kötés legyen Zsiráf Zsigmond torkán, hogy kényelmes helyzetbe állítsa az emelőszerkezetet, amely Kenguru Balázs begipszelt testrészét tartja. Mindezt vidáman tette. – Maci Micivel valósággal kézilabdázott, amikor a priznicet kellett cserélnie, és ezen a két vásott Macska kölyök, Matild és Móricka is olyan jól mulatott, hogy közben teljesen megfeledkeztek róla: éppen a műtőbe mennek, ahol bizony Bengáli professzor várja őket, hogy megoperálja törött körmöcskéiket. Bundás Benedek alig tudta elaltatni a két vidám fickót, akik talán még
30
álmukban is kuncogtak a jóságos ápoló néni mutatványain. Ő pedig fertőtlenített kesztyűt húzott, kendőt kötött a szája elé, és segédkezett a műtétnél.
Álmélkodva és egy kicsit restelkedve hallgattam Szöcske Öcsi beszámolóját, mert magam is kezdtem belátni, hogy Mancs Leonóra igazat mondott. – Amikor visszajöttek a kórterembe – mesélte tovább Öcsi –, az ápolónő megint jóságos és vidám „anyukává” változott. Először is körbejárta a betegeket, hogy nincs-e valakinek valami kívánsága. Aztán leült a Macska gyerekek közé, és
mesélni kezdett. Ettől nemcsak Matild és Móricka felejtette el a műtét okozta kellemetlenségeket, hanem a többi beteg is valahogy jobban érezte magát… – Szeretnélek megkérni valamire, Öcsi – mondtam végül csendesen, lesütött szemmel. – Ha találkozol Mancs Leonórával, mondd meg neki, hogy ne haragudjon… Cser Gábor
31
Tizenegyből választhatsz 1
Mindegyik keretet másmilyenre színezd!
32
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
A tizenegy teherautó képe közül az egyik teljesen megegyezik a bal felső sarokban látható, tükörbe állított negatívval. Vajon melyik? Ha jó megfigyelő vagy, gyorsan rájössz!
33
Fejezd be a művet!
1
6
2
7
3
4
5
8
9
10
Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrus című festménye látható a puzzle-képen. Az itt látható tíz megszámozott darabka közül ötöt kell a betűkkel jelölt helyekre beilleszteni. Nos, sikerül?
34
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Nagybecskerek, 2. o. (tanítónő Gera Anna): Gyémánt Laura, Kovács Wagner Dániel, Bukosza Márk, Pavlović Ida, Trankulov Glória, Mihályfi Dávid, Dorogi Nikoletta, Borbély Alex, Tóth Tamás, Szőke Ákos, Lukács Áron, Nagy Aurea, Budai Róbert; Magyarkanizsa, 2. d (tanítónő Cseszkó K. Erika): Sarnyai Nikolett, Sóti Alexandra, Bosznai Edina, Újházi Dániel, Valkay Tardos, Habonyi Marcell, Kalmár Viktor, Kónya Beáta, Gábor Jankó, Bicskei Krisztián, Nagy Zsombor, Szabó Ádám, Pozsonyi Balázs, Bajusz Árpád; Ada, 2. e: Szabó Szabolcs, Fadik Anikó, Gordos Máté, Apró Noémi, Gordos Bence, Csordás Beáta, Lehócki Lúcia, Hadik Anett, Kiss Boglárka; 1. c (tanítónő Berta Rózsa): Petrics Réka, Bogičević Ana, Gordos Ágnes; 2. c (tanítónő Fejel T. Stefánia): Búcsú Áron, Virág Henrietta, Rácz Zoltán, Kubina Molli, Csonka Bence, Fekete Fiorella, Kitli Tamara; 2. b: Koós Enikő, Tóbiás Bettina, Véber Amarilla, Kovács Virág; Pecesor, óvoda (óvónő Ágoston Krisztina): Vladić Denisz, Lengyel Levente, Apró Leona, Hanák Kornélia, Sági Boglárka, Lengyel Lilla, Boja Kornélia, Andruskó Regeka, Tót Berta, Andruskó Emese, Németh Orsolya, Aranyos Stefánia; Péterréve, óvoda (óvónő Mihalecz Éva): Balassa Szabina, Varga Rebeka, Kovács Fanni, Krizsák Bernadett, Bovánovics Lúcia, Vastag Ágnes, Iktait Tarja, Nagy Leona, Vastag Szebasztián; (óvónő Kiss Márta): Magó Rebeka, Varga Nikoletta, Balassa Emese, Cirók Flórián, Szabó Dávid, Balassa Petra, Sipos Rebeka; (óvónő Fekete Melinda): Prodanov Aleksandra, Hegedűs Anasztázia, Varga Aleks, Pozsár József, Kolompár Krisztina, Halasi Emese, Acsai Karolina, Gödöllei Bence, Ibisaj Mirjana, Buza Szanella, Ibisaj Dejana, Radóc Zoé; Magyarittabé 2. o. (tanítónő Barna Mária): Kaslik Anasztázia, Kocso-
bán Anetta, Körtési Natália, Kovács Lonetta, Cséki Nikoletta; Horgos, 1.4 (tanítónő Bencsik Kalmár Éva): Visnyei Fanni, Miskolci Ramóna, Pataki Jázmin, Gorác Lora, Fogel Enikő, Szélpál Dianna; 2.2 (tanítónő Gonczlik Etelka): Huzsvár Zsófia, Calbert Anikó, Sisa Orsolya, Rauk Tibor, Szalma Lehel, Cérna Krisztina, Fodor Fanni, Babarci Bernadett, Pósa Valentin, Gazdag Bence, Varga Márk, Pónác Darko, Gyalus Valentina, Fodor Bence; 2.3 (tanítónő Csorba B. Márta): Kolompár Hajnalka, Szalma Nikoletta, Szögi Klaudia, Dognár Anna, Farkas Zoltán, Bálint Márk, Csikós Kata, Mészáros Mónika, Danyi Gergely, Vén Leila, Német Ildikó; 3.3 (tanítónő Kabók Zsuzsanna): Seres Lilla, Horvát Natália, Katona Egon, Krekuska Klaudia, Berényi Emese, Szabó Franciska, Berényi Edina, Magyar Valentin, Cérna Gábor, Nyers Fanni, Kolompár R. Edmond, Szűcs Kitti, Molnár Dominik, Mukić Edina; Temerin, 1. a. (Hornyik Mária tanítónő): Tót Mariann, Nagy Kevin, Puszti Norbert, Tóth Daniella, Morvai Eszter, Hajdúk Arnold; Felsőhegy, óvoda (óvónő Csetle Judit): Jovanović Nina, Kalmár Leona, Gulyás Gerhárd; (óvónő Bartus Klára): Deák Barbara, Répás Kata, Polyák Ákos; Szabadka, J. J. Zmaj iskola, 1. c (tanítónő Grubanov Martinek Emília): Losonczi Miklós, Zemkó Attila, Horvát Réka, Fehér Noémi, Nikolics Blanka, Ökrös Kyra, Kávai Rita, Szakál Edina, Horvát Szebasztián, Sipraga Luna, Spasić Nikola, Savović Mila, Miskolci Helga, Sztoján Kiss Lehel, Dékány Máté; Jovan Mikić iskola, 2. c (tanítónő Torma Éva): Mészáros Dzsina, Tóth Noémi, Fehér Konrád, Gubena Ábel, Hanák Krisztián, Horti Szebasztián, Tót Szilárd; Zenta, Thurzó Lajos iskola, 2. b (tanítónő Gömöri Irén): Galac Martin, Nagy Mélykúti Elizabetta, Varkas Vison-
tai Dávid, Parigrosz Dániel; 1. a (tanítónő Döme Mária): Surányi Zsóka, Hatalák Ivett; Bóbita óvoda (óvónők Bódi Mária, Elek Dabis Andrea): Pálfi Áron, Csicsai Anna, Bálint Krisztián, Nagy Mélykúti Ádám, Szénási Dávid; Udvarnok, 3. o.: Szalma Attila, Gúth Emília; Kishegyes, Tóth Sára óvodás; Zentagunaras, Csabi József 3. o.; Péterréve, Vadnai Erika 2. o., Vadnai Áron 3.2; Ada, Kabók Levente óvodás; Zenta, Kecskés Maconkai Orsolya óvodás; Szabadka, Grubanov Dorottya óvodás; Kizúr István iskola: Molnár Dávid 2. d. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
Postaláda Kedves Mézeskalács! Örömünkre szolgál, hogy újra kezünkbe vehetünk. Az elmúlt években nagyon megszerettünk TÉGED, sok szép olvasnivalót találunk lapjaidon és jó viszontlátni rajzainkat, írásainkat is. A továbbiakban is sok sikert kívánunk a munkádhoz: az oromi Kis Ferenc iskola 4. osztálya * Szeretettel üdvözöljük a Mézeskalács szerkesztőségét. A nagybecskereki Sonja Marinković iskola másodikosai vagyunk. Szívesen olvassuk a Mézest. Sikeres évet kívánunk! Nikoletta, Márk, Glóri, Tamás, Áron, Mónika, Alex, Dániel, Dávid, Laura, Ákos, Róbert, Ida, Anita, Aurea és Gera Anna tanítónő * Üdvözli a szerkesztőség tagjait és a Mézeskalács olvasóit egy új kis közösség, a temerini 1. a osztály 18 tanulója és Hornyik Mária tanítónő
35
A Tókirály palotája
Sild Flóra 5 éves óvodás, Szabadka
Tóth Noémi 2. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Nagy Mélykúti Ádám 6 éves óvodás, Zenta
Szűcs Dóra 3. osztály, Magyarkanizsa
Bálint Réka 3. osztály, Magyarkanizsa
Újházi Norbert 3. osztály, Péterréve
