10006 9 770352 607004
I SSN 0352 - 6070
58. évfolyam • 2010. június • Ára 40 dinár
Köszöntő Sehol a Földön nincs annyi titokzatosság és szépség, mint az óceánok mélyén. Ennyi forma és szín; különleges állatok és növények, fények és árnyékok, mélységek és magasságok. Elsüllyedt hajóroncsok, kincsesládákkal, és elsüllyedt városok. Igazgyöngyöket rejtő kagylók, korallzátonyok, millió apró halraj és
Bicskei Zsuzsanna 3. osztály, Pecesor CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
Rajzpályázat szeptemberre
vidáman ugrándozó delfinek. Mondák és legendák születtek szirénekről, hallá változott királylányokról. Hajók és világítótornyok. És víz, víz, víz, mindenütt körbe-körbe víz. Merüljünk együtt az óceán mélyére! Jó nyarat kívánok nektek, képzeletbeli kis búvártársaim! Csilla
– Tanító nénim – Iskolám – Alma- és szőlőszüret *** A madárrajzoló és madárkereső pályázatunk nyertese: Ozsvár Petra, Adorján Gratulálunk neki, jutalma egy szép könyv!
2. A tenger álmodik. Viharlámpa leng, iszap kavarog, csigák forgolódnak,
ezüst és vas összecsengve bújnak, merülnek, és a mélyben ringva ülnek. Bogdán József
Visnyei Éva 1. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
A tenger álma
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Belec S. Anikó (6–7. o.) és Recskó Diana (3., 22–23. o.) – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Megbízott igazgató: Bordás Győző n Főszerkesztő: Pressburger Csaba n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
3
Felébredtek a cicák, megmosdottak szépen, s lesik, jön-e Gabikánk már a tejecskével.
A cicák
Evés után elmennek cicaiskolába, mert a napot nem lehet lopni a konyhába.
Csalimese Fogtam halat akkorát, amekkorát, akkorát... Az a hal volt oly robosztus, mint egy vízibusz, avagy egy görög kolosszus. Elfért volna bizony benne két tábornok regimentje. Ha elhoztam volna nektek, tán száz évig halat esztek.
Aranyászok jöttek arra, megéheztek ám a halra. Sokan voltak, nekik adtam, én meg éhkoppon maradtam. Így végződik hát a mese: volt, nincs halam – egye fene. Barak László
Tripolszki Péter, 3. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
Zoli, Zita, Joci, Ica Zoli, Zita, Joci, Ica óvodába járnak, s mosdanak, mint a kis cica, ha tejecske várja. Egészséges szép gyerekek ti is akkor lesztek, ha megmossátok kezetek mindig, mikor esztek. Bencz Mihály
4
Bencz Mihály bácsföldvári születésű költő volt. Ezt a két verset, amelyek a Muzsikáló ezüsthúr – ökörnyál című kötetben jelentek meg, halálának 40. évfordulója alkalmából, megemlékezésként közöljük.
Kösd össze a számokat 1-től 38-ig! Ha van kedved, ki si színezheted a képet.
5
Teknőben a tenger Tengerre akartak menni a babáim. Hohó, várjatok csak, még nem érkezett el a nyári szabadság ideje! De ők csak nyafogtak, siránkoztak; napozni, fürödni akartak a tenger sós vizében. – Mit tegyek? – törtem a fejem. Végre mentő ötletem támadt. Előcipeltem nagyanyám régi mosóteknőjét, az udvar legmelegebb zugában félig töltöttem vízzel. Igen ám, de a tenger vize kék... Na, majd ezen is segítünk – gondoltam magamban, és gyorsan eltűntem a házban. Hamarosan egy telt szatyorral tértem vissza a teknő mellé, vagyis a tengerpartomra. Egy tubus kék festék megtette a magáét. Hárommaroknyi sót szórtam a vízbe, aztán a tavaly összegyűjtött kagylókat, csigákat és sünöket szépen elhelyeztem a teknő aljában. Egy jókora kődarab volt a szikla – és íme, már kéklett is a tenger a teknőben. Micsoda lubickolást csaptak a babáim! A bátrabbak, akár a búvárok, víz alá merültek, és boldogan hozták fel a tenger mélyéből a csigákat, a kagylókat. Prüszköltek a sós víztől; ugráltak, úszkáltak, míg csak bele nem fáradtak. Utána kifeküdtek a gumipárnára napozni. Addig gyönyörködtem bennük, míg én is megkívántam a tengert. Belevágtam hát magam a teknőbe, csak úgy fröccsent a kék víz a szemembe, arcomba. Anya vetett véget a furcsa tengeri kiruccanásnak. Amikor kiemelt a vízből, elnevette magát. Kék voltam az orrom hegyétől a talpamig. Fehér bikinim soha többé nem lesz már fehér. Csak ekkor vettem észre, hogy a babáim is eléggé megsínylették a teknőtengert. Anyu azt ígérte, hogy fürdőkádba dug, és addig súrol valamennyiünket, amíg el nem tünteti rólunk a teknőtenger utolsó cseppjét is. Balázs Anna (A Mesebeli történetek c. könyvből)
6
7
Gondolatok a vízről Évről évre több ember él a Földön, ugyanakkor a rendelkezésre álló vízmennyiség változatlan. A vizet mindnyájan ugyanazokból a föld alatti forrásokból, ugyanazokból a folyókból, patakokból kapjuk. Ha elképzeled, hogy egy napig víz nélkül kellene lenned, rájössz, milyen értékes is a víz. De egy kis odafigyeléssel takarékoskodhatunk is vele.
Gondold végig, hányféle módon használták az emberek a tengereket és a folyókat az élelem megszerzésére, szállításra, szemételhelyezésre, energia előállítására vagy vízi sportokra. A tengerek olyan hatalmasnak, a víztartalékok olyan bőségesnek tűntek, hogy nem vigyáztunk rájuk. Itt az idő, hogy változtassunk gondolkodásunkon, cseleke-
deteinken. Most kell helyrehozni a kárt, amit okoztunk. Szerencsére, mindannyian segíthetünk megvédeni a tengereket, folyókat, tavakat és patakokat. Ha szivárgásdetektív, vízmentő vagy parttestőr leszel, sokat tehetsz. És közben még szórakozol is! Marydele Donnely Tengerkutató Központ
Környezetvédelem
Találka a parton Villog a világítótorony fénye! Segítség! Segítség! Veszélyben a tengerpart! Szemét van a vízben. Szemét van a parton. Komolyan. A tengerekben rengeteg állat él. És az emberek sem élhetnek a tengerek nélkül. A levegő nagy része, a nedvesség, a csapadék, az időjárás, mind attól függ. De mit tehet egy gyerek? Egyedül nem mentheted meg az egész óceánt... De egy kicsiny darabját igen! Íme, néhány dolog, amiről érdemes elgondolkodni, ha legközelebb kimégy a partra.
Tudod-e?
Tudod-e, hogy tőled is függenek a tengerek, a folyók, a tavak, a patakok? Bárhol élsz, cselekedeteid kihatnak arra, hogy mi történik ezekkel – és hogy mi történik a víztől függő állatokkal.
• A tengerekbe dobott műanyag zacskók és más műanyagtartalmú hulladékok évente egymillió élőlényt ölnek meg! • A legtöbb szemetet a hajókról dobják a vízbe, de van, ami a partról kerül bele, vagy a túltöltött, közeli szeméttárolókból. • A víz színén lebegő műanyag a tengeri állatok számára gyakran élelemnek tűnik. Például, a nejlonzacskót a tengeri teknős medúzának nézheti, ám ha lenyeli, elpusztul.
• A madarak is bajba kerülhetnek. Néha összetévesztik a kis műanyagdarabokat az élelemmel és megfulladnak tőlük. • Tehát, ha a partot megtisztítod a hulladéktól, megmentheted egy állat életét.
Mi a teendő? • Ne szemetelj a parton! • Ha a partra mész, vigyél magaddal egy szemeteszsákot is. Próbáld hulladékkal megtölteni, kösd össze a zsák száját, és dobd a szeméttárolóba. (Ha ilyen nincs a közeledben, vidd magaddal.) • Ha palackot vagy konzervdobozt találsz, vidd haza, és tedd a többihez. • Ha horgászni mész, sose hagyd a zsinórt a vízben. A madarak és a halak belegabalyodhatnak és elpusztulnak.
Járj utána! • Minden évben parti nagytakarításokat rendeznek világszerte. Az emberek egybegyűlnek, s három órán át bejárják a partszakaszt. Több millió kiló szemetet szednek össze így, és sok állatot mentenek meg ezzel.
Csikós Emese óvodás, Bácskossuthfalva
Tallósi Anasztázia 3. osztály, Doroszló
8
Szakács Árpád 2. osztály, Orom
Ballangó Klementina 1. osztály, Oroszlámos
9
Tenger Mondd, tenger, mondd: hány folyó hordja az iszapod? Mondd, tenger, mondd: hány korall építi iszonyatod? Tenger, befogadod a szennyet, az iszapot, zátonyok rakódnak benned, tornyok – ó tenger: mégis a kékséget mondod, arcodon az eget ragyogtatod! Kiss Benedek
Kiss Gábor 2. osztály, Péterréve
Damjanov Emanuella 1. osztály, Erzsébetlak
Mester Krisztián 1. osztály, Péterréve
Molnár Henrietta 6 éves óvodás, Magyarkanizsa
Régen, amikor az emberek még némák voltak, a halak gyűlést tartottak, sajnálkoztak egy csomót az emberek miatt, aztán nekik adták a beszédet. Ezt anya mondta. Én meg azt mondom, ha kicsit nagyobb leszek, összegyűjtöm a szavakat egy műanyag zsákba, és beleöntöm őket a tengerbe. Hadd beszéljenek ezután a halak is. Kiss Ottó
Hajdú Klaudia 2. osztály, Péterréve
10
Kiss Klaudia 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Biró Mónika 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Šućov Daniella 1. osztály, Magyarkanizsa
11
Állatvilág
A delfinek
Állatvilág
A kagylók
A kékkagyló nagy utazó?
A delfinek elsősorban tengerben élő emlősök, de olykor előfordulnak édesvízben is. Csapatokban élnek, a tenger mélyéről szerzik táplálékukat: tintahalakat, halakat – például makrélát esznek. Gyakran feljönnek a felszínre levegőt venni a koponyájuk tetején lévő légzőnyíláson keresztül. Nagyon intelligensek, és kedvelik az ember társaságát. A nősténynek a párzás után kb. 11 hónappal egyetlen kicsinye születik. Öt-hat hónapig szoptatja, míg a kicsinek ki nem nőnek a fogai.
Hogyan tájékozódnak a delfinek?
Nem, ugyanis élete legnagyobb részét egy sziklához kötődve tölti. Testéből fonálszerű váladékot bocsát ki, ezzel „kapaszkodik”. El tudja tépni, hogy azután egy távolabbi sziklánál telepedjen meg, de sohasem megy nagyon messzire.
Hol élnek a szívkagylók?
A szívkagylók leássák magukat a homokba. Jelenlétükről a parti homokban látható kis lyuk árulkodik. Ezen keresztül szívják be, illetve ürítik ki a vizet.
Minden osztrigában egy gyöngyszem?
A hüvelykagyló bújócskát játszik?
A delfinek nem látnak igazán jól. Úgy tájékozódnak, hogy az emberi fül számára érzékelhetetlen ultrahangokat bocsátanak ki, amelyek akár a legkisebb akadályba ütközve is visszaverődnek. Így a delfinek biztonsággal tájékozódnak.
Miért vannak veszélyben a delfinek? A delfinek rendszerint egy-egy tonhalraj fölött úsznak, mivel a tonhalak cápát észlelve azonnal menekülni kezdenek, riasztva ezzel a delfineket is. Ezáltal nagy veszély fenyegeti őket, mert a halászok jól tudják ezt, így ahol delfineket látnak, kivetik hálójukat. Sok delfin kerül a halászok hálójába, és pusztul el emiatt. A tenger alatti robbantásoknak és a vízszennyezésnek is számos delfin esik áldozatul.
12
A hüvelykagyló olyan gyorsan és mélyen fúrja be magát a homokba, hogy nagyon nehéz elkapni. Így védekezik támadói és a túl nagy hőség ellen.
Nem. Csak egyetlen osztrigafajban képződik gyöngy. Elegendő egy parányi homokszem: ezt a kagyló körbezárja és váladékával veszi körül. Így alakul ki az értékes igazgyöngy.
13
Az óceán rejtélyei A hosszú évszázadok alatt sok minden elsüllyedt az óceánokban. Hihetetlen kincsek fekszenek a tengerfenéken és vonzzák a kincskeresőket és a kalandvágyókat. 2000 éve Platón egy elsüllyedt földrészről írt. Ennek a földrésznek Atlantisz volt a neve, ami azt jelenti, hogy az Atlanti-óceánban kellett elterülnie. Az emberek pompás épületekben éltek, a templomok aranyban és ezüstben ragyogtak. Egy özönvíz az egész földrészt elöntötte. A mai napig különböző helyeken kutatják, keresik nyomait, de Atlantiszt az óceán mélyén még nem találták meg. Egy hasonlóan relytélyes hely az óceánban a Bermuda-háromszög: a Bermuda-szigetek, Florida és Puerto Rico közötti rész. Ezen a helyen már több hajó és repülő eltűnt, de a roncsokat sehol sem találták meg. Pontosan ezen a területen belül található a Saragossatenger, ahol az angolnák világra jönnek.
Természeti kincsekben is gazdag az óceán, hisz itt találhatóak a korallok és a gyöngykagylók is.
14
A gyöngyhalászoknak felszerelés nélkül, visszatartott lélegzettel kell a tengerbe alámerülniük. A nagy nyomáskülönbség miatt a fülük is belefájdulhat. Már 3–5 méter mélyen is a nyomás olyan erős, hogy a fülünk dobhártyája nem bírná ki. 25–30 méter mélyen a víz akkora erővel hat a testre, hogy a tüdő összepréselődne. Az ember csak sok és kitartó gyakorlással tud a mélybe alámerülni. Ha már az elsüllyedt kincsekről beszélünk, meg kell említeni az elmerült kinccsel teli hajókat is. 1654-ben egy kincsekkel megrakott hajó Spanyolországból Dél-Amerikába tartott, és Ecuadornál elsüllyedt. Csak 1996-ban találtak rá. Értékes ezüstöt és pénzérméket rejtett. Ezeket biztonságba helyezték, és azóta múzeumban őrzik.
15
A fókabőr Élt Izland szigetén, Myr dalban egy férfi, aki egy nap a sziklák közt barlangot talált. A barlangból zene és tánc zaja hallatszott, kinn a parton pedig fókabőrök hevertek. Felemelt egy fókabőrt, hazavitte, és elzárta a ládikájába. Amikor később hazaérkezett, a láda előtt egy mezítelen szép leányka ült, és keservesen zokogott. Ez volt a fóka, s az ő bőrét zárta a férfi a ládába. Az ember vigasztalta a leányt, ruhát adott neki, s minthogy igen megszerette, feleségül is vette. Nagyon boldogok voltak, és sok gyermekük született. Az asszony azonban gyakran kiment a tengerpartra, és vágyakozva nézett a meszszeségbe. A gazda mindig magával hordta a láda kulcsát. Egy napon azonban otthon felejtette a párnája alatt, amikor halászni ment. Este hazatért, s látta, hogy eltűnt a bőr a ládából, és eltűnt az asszony is. Az asszony ugyanis véletlenül megtalálta a kulcsot, kíváncsiságból kinyitotta a ládát, s megtalálta
16
benne a fókabőrt. Ekkor nem bírt többé magával, elbúcsúzott gyermekeitől, s eltűnt a tengerben. Mielőtt a tengerbe ugrott, így énekelt: Sír az egyik szemem, másik szemem nevet, A tengerben hagytam hét szép gyermekemet, Itt a földön hagytam hét szép gyermekemet. A gazda nagyon szomorkodott, hogy elhagyta a felesége. Amikor csónakjával kiment a tengerre, gyakran úszott körülötte egy fóka, s úgy tűnt, mintha könnyek hullanának szeméből. Ettől az időtől fogva az ember mindig nagyon sok halat fogott, s ha a gyermekek a tengerpartra mentek, a fóka tarka halakat és szép kagylókat dobott eléjük. Anyjuk azonban soha többé nem tért vissza hozzájuk. Germán monda
Hableányokról A Keleti-tenger környékén gyakran mesélnek a hableányokról. Azt mondják, hogy aranyhajuk van, igen szép arcuk, azonban deréktől lefelé haltestűek. Ha nyílt tengeren találkozik velük a hajó, tudják, hogy vihar közeledik. Néha előfordult az is, hogy az erős hullám partra vetette őket. Ez történt egyszer Wenningstedtben is. A hableányt betették egy vízzel telt dézsába, de annyira sírt, hogy a falu bírája hamarosan viszszavitte a tengerbe. Víziembereket is láttak régen a tengerben. Egyszer egy hajó szörnyű viharba került; ek-
kor a kormánynál megjelent a víziember, és a kapitánnyal akart beszélni. Azt kérte, hogy a kapitány felesége jöjjön vele a tengerbe, mert a víziember felesége éppen vajúdik, s asszonyi segítségre van szüksége. A kapitány jószívű felesége engedett a kérésnek, eltűnt a habok alatt, és hamarosan megszűnt a vihar. Néhány órával később viszszaérkezett a hajóra, igen szép gyöngyökkel, amelyeket a víziembertől kapott ajándékba a segítségért. Még a ruhája sem lett vizes utazás közben. Germán monda
17
Az óceán mélyén
Német Anasztázia 1. osztály, Magyarkanizsa
Kadvány Balázs 1. osztály, Magyarkanizsa Tomek Viktória 1. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
Dongó Ákos 2. osztály, Horgos
Lepár Emese 1. osztály, Ada
Horváth Rómeó 1. osztály, Péterréve Hodonicki Noémi 1. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
Gubik Laura 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Csubrilo Máté 2. osztály, Martonos
18
Kalmár Attila 2. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta Lukácsi Balázs 3. osztály, Oroszlámos
Tripolszki Ádám 1. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
19
Barkács
Ficánkoló halacskák
Játék
Cápák és polipok
Játéktér: húsz gyereknek 25 lépés hosszú, 15 lépés széles. Az egyik gyerek a cápa. A többiek kezdetben halak, és a játéktér egyik végén állnak. A cápa azt kiáltja: „Gyertek, halacskák, úszkáljatok a tengeremben!” A halaknak úgy kell átérniük a másik oldalra, hogy el ne kapja őket a cápa. Ha egyszer elindulnak, folyamatosan „úszniuk” kell a túlsó part felé, nem menekülhetnek vissza. A tenger túlsó partján már nem leselkedik rájuk veszély. A halak mindig megvárják, amíg a cápa hívja őket: „Gyertek, halacskák, úszkáljatok a tengeremben!” (Fontos, hogy mindenki egy irányba ússzon.) A cápa felszólítására azonnal el kell indulniuk. Akit megfognak, az ott helyben törökülésben leül, és polippá változik. (Törökülésben nem tudnak rugdalózni, s így kisebb a veszély, hogy valaki elbotlik a lábukban, és megsérül.) A polip elkaphatja a mellette elhaladó halakat, de ülve kell maradnia. A polip által elkapott halak is polippá válnak. A cápa célja, hogy minden hal polippá változzon. Miért jó? Kilencéves kor körül a gyerekek egyre inkább megértik, hogy az élet akadályokkal és csapdákkal teli, veszélyes utazás. Hétéves koruk körül külső akadályként a forgó ugrókötelet vezettük be a gyerekek játékaiba. Annak azonban előre látható ritmusa van, míg az itt tapasztalt akadályok nem olyan szabályosak és sokkal bonyolultabbak. Ebben az életszakaszban bízhatunk abban, hogy a gyerekek élvezni fogják a több kikerülést és fordulást igénylő játékokat, amilyen például a Cápák és polipok nevű játék, ahol az éhes polipok csapkodó karjai elől kell menekülniük.
Anyagszükséglete: faág, cérna, papír, színes ceruzák, olló, ragasztó. Elkészítése: Színezd ki a papírlapot a szivárvány minden színével, azután vagdosd fel 1 centiméter széles, 10 centiméter hosszú csíkokra. A csíkokat hajtsd félbe, majd az ábrán látható módon fond össze őket. Végül rögzítsd egy csepp ragasztóval a végüket. Az uszonyokat ollóval tetszés szerint megváltoztathatod. A ficánkoló halacskákat cérna segítségével függeszd fel a faágra.
20
Nagy Torma Adrián 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Tisity Anita 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
21
Hol volt, hol nem, volt egyszer egy folyó. Folyón innen lakott egy szegény halászember. Folyón túl lakott egy gőgös, rátarti, hasznaleső, hatökrös gazda. Történt egyszer, hogy a szegény ember elment halászni, és nagy szerencse érte. Kicsiny aranyhalacskát fogott ki a folyóból, és az nem volt más, mint a csukakirály legkisebb fia. Kérve kérte, kegyelmezzen meg az életének. Ha visszabocsátja a folyóba, megadja néki azt, mi a legjobban hiányzik. A szegény halász kibökte, hogy neki bizony a só hiányzik leginkább. Sót csak drága pénzért mérnek, s ezért keservesen, sótalan eddegéli egyetlen eledelét, a hajában főtt krumplit. No, amint kimondta, máris ott termett mellette a csónakban egy malmocska. – Most már mindétig jut só az ételedbe – szólt az aranyhalacska. – Mert csak annyit mondasz: járjál sót, malmocska! – és a malmocska megindul, őrli a sót mindaddig, amíg nem mondod: álljál sót, malmocska! Akkor megáll. A szegény halász hálálkodva viszszabocsátotta a folyóba a csukakirály legkisebbik fiát, s nagy boldogan ment haza a malmocskával. Híre futott hamarosan a csodának. Jöttek a falubeliek egy kis sóért. A túlparton lakó hatökrös gazdának is fülébe jutott a halász szerencséje. Mindjárt arra gondolt, hogy milyen jó volna, ha a sójáró malmocska neki járná a sót, az ő gazdagságát növelné. Meg akarta vásárolni a malmocskát, de a halász nem
22
Miért sós a tenger vize
adta semmi áron. „No, ha nem adod pénzért, majd megszerzem ingyért” – mondta magába, s egy éjszaka átevezett az innenső partra. A szegény halász kunyhójában mindenki aludt, csak a malmocska járta a sót szakadatlan. Belopódzott, és ellopta a malmocskát. Futott a folyóhoz, beugrott a csónakba s eltaszította magát a parttól. Már künn volt a vízen, amikor látta, hogy az evezője a parton maradt. De akkor már késő volt: a csónakot sodorta az ár beljebb-beljebb a folyó közepe felé. Nem mert kiáltani, mert félt, hogy felfedezik a tolvajlást, és vissza kell adnia a malmocskát. Hát csak lapított. A csónakot pedig vitte-vitte a folyam sodra, egyenesen a tenger felé. A malmocska meg járta, járta a sót, amely már egész dombocskává púposodott. A gazda kérte, kérlelte a malmocskát, hogy álljon meg, de mindhiába, mert nem tudta az igazi varázsigét; nem tudta, hogy azt kell mondania: „Álljál sót, malmocska.” A csónak kiért a nyílt tengerre, de ekkor már annyi só gyűlt össze benne, hogy süllyedni kezdett. A gőgös, rátarti gazda most már sírt-rítt, rimánkodott, könyörgött – mindhiába. A malmocska csak járta a sót mindaddig, amíg a csónak nem bírta tovább a nehéz terhet, s lesüllyedt a mélybe a sóval, a malmocskával s a gazdával egyetemben. S azóta a malmocska a tenger fenekén csak járja, járja a sót szünetszakadatlan, és ezért sós a tenger vize. Hárs László
23
Barkács
Aranyhalacska
Anyagszükséglete Egyszínű anyag, flitterek, vatta vagy vatelinhulladék. Elkészítése Megrajzoljuk a halformát egy kartonra, s ezt szabjuk ki duplán az anyagból. A testet szélein apró öltésekkel összevarrjuk, rést hagyva a tömésnek. Vattával feszesen kitömjük, majd beillesztjük a farokrészt, az uszonyt, és bevarrjuk. Világos színű anyagból csíkot szabunk, ez lesz a halacska szája. Szemnek gombot használhatunk. Befejezésül a pikkelyeket varrjuk fel a hal testére. Ha nincs flitterünk, elkészíthetjük a pikkelyeket filcdarabokból is. Így nemcsak játékszer lesz az aranyhalacska, hanem tűpárnaként is használhatjuk. 10-12 cm-es méreteben elkészítve, biztosítótűvel kitűzőként is kiegészítője lehet öltözékünknek.
24
Másold át négyzetről négyzetre ezt a szép delfint! Utána színezd ki!
25
Ezen a képen a tengerek lakóit látod: halakat, polipot, tintahalat, kagylókat, rákot, ráját, egy, a tojásból éppen kibújó teknőst. Ám, ha nagyon figyelmesen nézed a képet, megtalálod azt a 8 szárazföldi állatot, amelyek a tengerlakók közé keveredtek. Megtalálod őket?
26 27
Claude Monet (ejtsd: klód moné): Sziklák Bell Ile-en (ejtsd: bel ilen). Monet francia festő volt, 1840től 1926-ig élt. Az itt látható képén a Franciaország északnyugati részén található sziget szikláit és a sziklákat ostromló hullámokat ábrázolta. Ha egy ideig csöndben nézed a festményt, lelked mélyén meghallod az Atlanti-óceán hullámainak hangját.
Szárnybontogató Kedvencem és én
Különös barátság
Van nekem egy kutyám, ő az én kedvencem. A neve Mia. Egy napon az történt, hogy a mamám este véletlenül bezárta Miát a garázsba. Reggel, mikor iskolába indultam, hívtam, de ő nem jelentkezett. Keresni kezdtem az udvarban. Megijedtem, hogy elment. Egyszer csak valami kaparást hallottam a garázsból. Gyorsan odaszaladtam, kinyitottam az ajtót, és kiengedtem Miát. Nagyon megörült. Én is boldog voltam, hogy megtaláltam. Sebestyén Krisztián, 2. osztály, Székelykeve
Vasárnap sétálni mentünk a kutyánkkal. Messziről megpillantottunk valamit. Közelebb érve, láttuk, hogy egy medve az. Odasétáltunk hozzá, és megsimogattuk. A maci úgy döntött, hogy velünk tart. Amikor hazaértünk, mézzel kínáltuk. Nagyon megörült a finomságnak, és azt mondta, hogy nálunk szeretne lakni. Építettünk neki egy barlangot, hogy legyen hol meghúznia magát. Elneveztük Liliomnak. Liliom megbarátkozott Rokival, a kutyánkkal. Roki megtanította a vendégünket ugatni, a kutya pedig a brummogást gyakorolta. Jól megértették egymást, ma is együtt őrzik a házunkat. Berényi Barbara, 3. osztály, Királyhalom
Utam a Sárkány-völgybe Egyszer régen eljutottam Sárkány-völgybe. Kora reggel kimentem vízért a kútra. Mikor lehajoltam a vödörrel, hogy bemerítsem, meglökött egy boszorkány, és beleestem a kútba. Valahogyan lejutottam a kút aljára, ahol egy ajtót pillantottam meg. A bejáratnál egy négyfejű sárkány az útlevelemet kérte, amit valahogy meg is találtam. Miután alaposan szemügyre vette úti okmányomat, továbbengedett Sárkány-völgybe. Ott aztán sokféle sárkányt lehetett látni! Tudjátok-e, hogy milyen az igazi sárkány? Nem olyan, amilyennek a mesében leírják. Igazából citromsárga színe van, hosszú a füle, és kurta a farka. Higgyétek nekem el, mert saját szememmel láttam! Még lovagolni is lehetett rajtuk, de ezért fizetni kellett. Nekem sajnos egy para sem volt a zsebemben, így nem lovagolhattam. Ha ti is eljuttok Sárkány-völgybe, és szeretnétek sárkányon lovagolni, vigyetek magatokkal pénzt! Barát Zsuzsanna, 3. osztály, Királyhalom
28
Tündérmese Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy palota. Abban lakott egy király meg a lánya. Egy napon a leány kiment a kispadra, és látta, hogy valami csillog a bokor mögött. Odament, és megnézte, hogy mi az. – Te ki vagy? – kérdezte. Aztán előbújt a tündér. Azt mondta a leány: – Gyere elvezetlek a palotába. Ahogy mentek, a leány meglátott egy királyfit. Rögtön csaptak egy nagy lakodalmat. Boldogan élnek, ha meg nem haltak. Fehér Kitti, 3. osztály, Oromhegyes
Hajdú Krisztina 1. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
Szárnybontogató Az én iskolám
Az én iskolám
Az én iskolám neve Kis Ferenc Általános Iskola. A falu központjában épült. Az iskolámnak nyolc tanterme van, egy uzsonnázója, egy tornaterme és két tanári irodája. A folyosókat a gyerekek rajzai és dísznövények díszítik. Van két játszóterünk és egy nagy futballpályánk, ahol a gyerekek a szünetben játszanak. Van még egy szép gombaházunk, ahol, ha meleg idő van, tanulhatunk is. Én szeretek ebbe az iskolába járni.
Az én falumban van egy iskola. Petőfi Sándor Általános Iskolának hívják. Ott szoktunk játszani, tanulni, sportolni. Csak azt nem szeretem, amikor a másik osztály bekopog, és óra alatt elrakják a csizmánkat. Uzsonna közben is mindig suttognak, ami nekem nagyon gyanús. Hát majdnem egész nap ez történik velünk. Az a jó az iskolában, hogy lehet rajzolni. Én nagyon szeretek rajzolni. Amikor tornázunk, előbb futunk néhány kört, utána sétálunk. Szoktunk labdázni, kiütőcskézni, fogócskázni, meg Mókusok a házból ki! játékot játszani. Az óra végén valaki meglocsolja a virágokat. Természetből hasznos és érdekes dolgokat tanulunk. Nekem nagyon tetszik az iskola, és úgy szeretem, hogy nem akarok másik iskolába járni.
Tót Celeste, 2. osztály, Bácsgyulafalva
A mi iskolánk Közel van az iskola, könnyű odaérni, Edina és Tímea, így sosem fog elkésni. Simon Tímea, 2. osztály, Bácsgyulafalva
Bovánovics Lúcia 4 éves óvodás, Péterréve
Ördög Enikő, 4. osztály, Tóba
Egedi Melánia 2. osztály, Bácsgyulafalva
29
c n e v d e K ékom ját
c n e v m d e K éko ját Samu Aleksz 2. osztály, Székelykeve
30
Törteli Anna 7 éves óvodás, Magyarkanizsa
Mészáros Dzsina 1. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Takács Mátyás 2. osztály, Ludas
Gyalus Valentina 1. osztály, Horgos
Vrábel Áron 1. osztály, Magyarkanizsa
Erdélyi Roland 2. osztály, Palics
Molnár Henrietta 6 éves óvodás, Magyarkanizsa
Pataki Ádám 6 éves óvodás, Magyarkanizsa
Hanák Ákos 1. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
Apró Zsanett 1. osztály, Ada
Turu Anasztázia 1. osztály, Majsai Úti iskola, Szabadka
31
Vezesd el a hajót a világítótoronyhoz!
32 33
Színezd ki a balra úszó halakat zöldre, a jobbra úszókat sárgára! Rajzolj még vízinövényeket, csigákat, medúzát és egy csikóhalat is!
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére
Mese az erdőről „Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj és lábujjhegyen!” (Wass Albert)
Polyák Enikő 7 éves óvodás, Zenta
Surányi Balázs 6 és fél éves óvodás, Zenta
Bauerfein Kristóf 4 és fél éves óvodás, Zenta
Zsoldos Kristóf 6 éves óvodás, Zenta
Ludas, 2. o. (tanítónő Slávik Tímea): Aladzsity Máté, Urbán Adrián, Tót Takács Natália, Takács Mátyás; Zenta, Pitypang óvoda: Polyák Enikő, Surányi Balázs, Rác Sz. Norbert, Bauerfein Kristóf, Mihalickó Tamara, Barsi Áron, Kovács Hajnalka, Horváth Ervin; Szabadka, Széchenyi István iskola, 2. b (tanítónő Lilić Elvira): Káposzta Antónia, Bata Virág, Szabó Dávid, Masa Csilla, Gyurásevity Levente, Gubik Laura, Gabrity Ivett, Nagy Torma Adrián, Mrkáljevity Alen, Papp Daniella, Tisity Anita, Flajsman Petra, Imre Márk, Csikós Tamara, Mihájlovity Olivér, Szakács Szebasztián, Torma István, Agatity Andrea; Đuro Salaj iskola, 1. c (tanítónő Fleis Anasztázia): Kollár Natália, Bognár Viktória, Bővíz Rudolf, Bálizs Máté, Schön Leona, Fodor Krisztina, Vén Karolina, Rogović Nikola; 2. c: Fehér Vivien, Bognár Tímea, Lőrik Adrián, Szabó Batancs Viktor; 4. c: Párdity Lídia, Torma Teréz, Jónás Dániel, Jenei Dorina, Romić Márta; Hódegyháza, 4. o.: Urbán Leontina, Jablonszki Adrienn, Kobrehel Réka, Lajkó Vivien, Varga Árpád; Magyarkanizsa, 1. e (tanítónő Domonkos Izabella): Magosi Máté, Zsoldos Dominik; 2. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Bálint Réka, Bagi Viktória, Mišković Anna,
Rózsa Bettina, Bús Viola, Sarnyai Boglárka, Kiss Tímea, Takács Barbara; Martonos, 3. o. (tanítónő Huszta László Anna): Tratyik Kornélia, Obu Katalin, Telek Krisztián, Olovics Emese, Keszég Loránd, László Emese; 4. o. (tanítónő Borsos Georgina): Varga Valentin, Fodor Erika, Beszédes Ketrin, Börcsök Evelin; Orom, 3. o.: Borsos Kitti, Bognár Georgina; Horgos, 1.2 (tanítónő Gonczlik Etelka): Pónác Darko, Babarci Bernadett, Fodor Fanni, Huzsvár Zsófia, Rauk Tibor, Cérna Krisztina, Gazdag Bence, Győri Lídia, Varga Márk; 2.3 (tanítónő Kabók Zsuzsanna): Farkas Natália, Horvát Natália, Molnár Dominik, Berényi Edina, Berényi Emese, Szabó Franciska, Tillinkó Hunor, Katona Egon, Szalma Lénárd, Szűcs Kitti, Cérna Gábor, Seres Lilla, Mukić Edina, Krekuska Klaudia; Székelykeve, 2. o. (tanítónő Krničan Nagy Magdolna): Dani László, Papp Albert, Kató Sarolta, Erős Misel, Sebestyén Mártin, Barabás Ede; Pecesor, Labud Pejović óvoda (óvónő Ágoston Krisztina): Lengyel Lilla, Szerda Adrián, Bicskei Mátyás, Andruskó Henrietta, Lengyel Levente, Boja Kornélia, Hanák Kornélia, Tót Berta, Andruskó Rebeka; Muzslya, 3.5 (tanítónő Kovács Lídia): Kónya
Kedves Csilla! A nagymamám a napokban azt mesélte, hogy fiatal korában sokat sétált a mezőn, mert szerette a természetet. Imádta a mezei virágokat, a pipacsot és a szarkalábat, de nagy kedvencei a szorgos méhecskék voltak. Leült egy virág mellé, és figyelmesen nézegette, amint az apró állatkák kis lábaikkal ügyesen kavargatják a virágport az illatos mezei virág szirmai között. Milyen nagy szorgalommal gyűjtik a virágport, amiből aztán finom édes méz készül! A nagymamám még a mai napig sem tudja elhinni, hogy mire képesek ezek az apró állatkák. Csilla, nagyon szeretném, ha mi együtt egyszer kisétálnánk a mezőre, és megfigyelnénk a méhecskéket! Üdvözlettel Ördög Enikő, 4. osztály, Tóba
34
Rác Sz. Norbert 5 és fél éves óvodás, Zenta
Sáfrány Gál Krisztián 4. osztály, Szabadka
Anita, Szabó Alex, Varga Karolina, Szalma Eleonóra, Kónya Leon, Babuskov Norbert, Horváth Inesz Lenke, Kátai Szimóna, Gabona Andor, Pávlovity Anetta, Német Edvin, Majoros Ervin, Pálfi Attila; Péterréve, 2.3 (tanítónő Varga Edit): Papp Szabina, Kiss Zoltán, Ágoston Edina, Lakatos Emília, Csábi Sára, Balassa Boglárka, Urbán Boglárka, Varga Viktória, Fercsik Henrietta, Kiss Gábor, Horváth Dávid, Hajdú Klaudia, Korhecz Csaba, Sári Anetta, Balassa Bernadett; Zenta: Molnár Szipán Emese, Thurzó Lajos iskola: Kalmár Attila, 2. b; Adorján: Ozsvár Petra, 3. o.; Bácsgyulafalva: Romić Lénárd óvodás, Simon Tímea, Simon Edina, 2. o.; Topolya, Nikola Tesla iskola: Turuc Árpád, 1. d; Csáki Lajos iskola: Bodor Nicole Niké, 2. d, Ercsi Anita, 1. c; Nagykikinda, Szent Száva iskola: Détári Klaudia, 1.5; Temerin: Faragó Karola óvodás, Kókai Imre iskola: Faragó Rita, 2. b; Szenttamás: Bakos Mihály, 2.2; Ada: Kiss Bence, Gyarmat Anita óvodás; Zentagunaras: Csabai Vivien óvodás, Csabai Márk, 2. o.; Kishegyes: Lénárd Anett Fruzsina óvodás; Újvidék: Kelemen Tímea óvodás. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
Tisztelt szerkesztőség! Szeretjük olvasni a Mézeskalácsot, minden hónapban nagyon várjuk. Jó munkát és kitartást kívánunk a szerkesztéshez! Molnár Rózsa tanítónő és az 1–3. osztályos tanulók Oroszlámosról
35
Az óceán mélyén
Palatinus Tímea 4. osztály, Tóba
Varga Viktória 2. osztály, Péterréve
Fejős Anna 1. osztály, Magyarkanizsa
Kasza Ábel 3. osztály, Királyhalom
Kolter Annamária 3. osztály, Jovan Mikić iskola, Szabadka
Sárkány Viktória 2. osztály, Palics
