58. évfolyam
2010. január
Ára 40 dinár
Köszöntő
Ugye ismeritek Mazsolát? Tudjátok, azt a kismalacot, aki addig rágta és rágta Manócska tökházát, míg az meg nem sajnálta és be nem fogadta. Hogy együtt lakjanak, mert kettesben mégiscsak jobb, mint egyedül. Két kedvenc történetem van. Az egyik, amikor Manócska Mazsolát akarja fürdetni, de ő inkább kint vacog, mintsem hogy megfürödjön, és mikor sikerül végre becsalogatni, olyan visitást-sivalkodást rendez, hogy csak úgy rezeg bele a tökház. Remélem, ti nem igy fürödtök!!! A másik kedvencem, amikor Mazsola hóvirágot szed Manócskának, ám a csokrot hazafelé menet bekebelezi. Te is szoktál ilyen csibészségeket csinálni? Meséld el, vagy rajzold le nekünk! Addig is jó csibészkedést! Csilla
Rajzpályázatok – Madárháton a világ – Milyen lehet egy madár hátán utazni? Mi mindent látni Földünkből odafentről? (március 10-ig) – Kedvenc játékom – Mackóvilág – Az óceánok és tengerek mélyén Meseíró pályázat A nagy érdeklődésre való tekintettel pályázatunkat meghosszabbítjuk március 10-ig. Addig is elő a fantáziával és a mesélőkedvvel!
Bokor Bernadetta, 4. osztály, Tóba CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
A Mézeskalács megjelenését támogatta:
Kialszik a villany, álommanók jönnek. Óvatosan betakarnak, vigyázzák a csöndet.
Ablakod üvegén kis katica koppan, ott, ahol a fenyők árnya néha-néha moccan.
Gyönyörű az éjjel, gyermekálmok szállnak. Most a titkos kívánságok mind valóra válnak. Tóthárpád Ferenc
SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Éjszaka
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (15. o.); Belec S. Anikó (3., 22–23. o.) – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Megbízott igazgató: Mihók Rudolf n Főszerkesztő: Pressburger Csaba n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
3
Népszokások
Ördög Enikő 4. osztály, Tóba
A január régi magyar neve: Boldogasszony hava. A hónap névadója Janus, a kezdet és a vég istene volt, neki tulajdonítható, hogy a korábbi márciusi, majd szeptemberi érkezés helyett a rómaiak utóbb január 1-jén kezdték az évet. A januári évkezdetet XIII. Gergely pápa naptárreformja tette általánossá a katolikus országokban 1582-ben.
Január 6. – Vízkereszt
Kívánok hát... A kályhába meleget, sok-sok vidám gyereket! Megérdemelt kenyeret, pénzzel rakott szekeret!
Eljövendő években megértést az útra! Bú s a bánat ugorjon a legmélyebb kútba!
Egészséget, nyugalmat, örömre sok alkalmat! Házatoknak a béke legyen mindig vendége!
Nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. E nap az ünnepi keresztelések napja. A katolikus egyház szokása szerint tömjént és vizet szentelnek. A házszentelés szokása a háromkirályok tiszteletéhez kapcsolódik. A királyok nevei: Gáspár, Menyhért, Boldizsár; perzsa, héber és babiloni eredetűek. Sok kedves régi népszokás fűződik ünnepükhöz, január 6-hoz. Így az őket megjelenítő alakoskodók felvonulása játék. Ennek része volt a Csillagozás: a díszes papírsüvegekben járó gyermekek csillagot hordoztak, csillagéneket énekeltek. A Háromkirályok játékban három fiú beöltözik fehérbe, a fejükre süveget tesznek. A püspöki süvegen a Nap, a Hold és a Csillag jelkép szerepel. Csoportról csoportra járva énekelnek. A köszöntésért ajándékot kapnak.
Tóthárpád Ferenc
Aranyos Tímea 4. osztály, Tóba
4
Rácz Zoltán 1. osztály Ada
5
A cukorrépa meg a zöld disznó (Részlet)
Szűcs Dóra 2. osztály, Magyarkanizsa
...El is aludt. Álmában turkált, és talált egy nagy cukorrépát. A kellemes álom hatására másnap elkéredzkedett egy kicsit turkálni. Édes répát találni a földben – ez az igazi malacboldogság! Akkortájt már fagyott, és a föld kemény volt, akár a kő. Nem ment a turkálás, sehogyan sem ment. Mazsola elkedvetlenedett, és haza akart menni. Ám akkor, mintha csak a földből nőtt volna ki, ott termett Egérke, Mezeiék legkisebb lánya. – Mit csinálsz, Mazsola? – kérdezte cérnavékony hangon. – Turkálok! – válaszolt Mazsola, és orrával odébb lökött egy fagyos göröngyöt. – Ó, bizony, tud is egy ilyen kismalac a fagyos földben turkálni! – cincogott Egérke. – A
6
nagy disznók, azok igen! Egyszer láttam egy vén vaddisznót, akkora gödröket túrt, hogy belefért volna a házatok. – Az is valami? – röffent rá Mazsola fitymálón. – Én még nagyobb gödröket túrok, tudd meg! És akkora cukorrépákat túrok ki a földből, hogy tavaszig sem bírnád megenni! Egérke roppant izgatott lett: – Túrjál ki egy olyan nagy cukorrépát! Most, itt, rögtön! Kell nekem egy olyan nagy cukorrépa! Mazsola zavarban volt. Röstellte megvallani, hogy a fagyos földdel nem bír; nekiállt hát turkálni, de bizony a kemény rögök nem engedtek. Turkált, turkált, egyszer csak Egérke azt mondta: – Nini, vérzik az orrod! Mazsola ijedtében tüstént abbahagyta a turkálást. Egérke gúnyosan cincogta: – Látod, nem is tudsz fagyos földben turkálni, hihi! Azzal elszaladt, de még messziről is lehetett a nevetését hallani. Mazsola sírva ment haza. – Vérzik az orrom, Manócska, ui, ui! – visított torkaszakadtából. – Kötözd be Mazsola orrát, kötözd be hamar, ui, ui! Manócska lemosta Mazsola orráról a földet, és megállapította, hogy már nem is vérzik. Igen ám, de Mazsola ragaszkodott hozzá, hogy kössék be az orrát. A békesség kedvéért Manócska be is kötötte. Akkor meg kiderült: Mazsola így nem tud vacsorázni. Levették hát a kötést, Mazsola azonban annyira sajnálta az orrát, hogy mindenáron ápoltatni akarta. – Fektess le, Manócska! – nyöszörögte elhaló hangon.
Takács Barbara 2. osztály, Magyarkanizsa
– De hiszen még nem is vacsoráztál! – Hadd vacsorázzam ma az ágyban! – Még mit nem, ekkora felfordulást egy malacorr miatt! – zsémbelt Manócska. – Ülj csak az asztalhoz és egyél! Az asztalon hagymás zsírral leöntött köleskása gőzölgött. Mazsola máskor meg akarta volna az egész tálat enni. Most azonban szótlanul ült a helyén, és türelmesen várt, míg Manócska tálalt neki. Csak nem beteg ez a Mazsola? – nézett rá Manócska fürkészőn. – Semmi sérülés nem látszik az orrocskáján. De hát akkor mi érhette? Vacsora után Mazsola azonnal ágyba kívánkozott. Manócska ettől már komolyan megijedt. Talán lázas? – tapogatta Mazsola homlokát. Mazsola azonban nem volt lázas, csak szomorú. – Bántott valaki? – kérdezte Manócska. – Nem, senki – válaszolt Mazsola –, de úgy szeretném, ha mesélnél! – Miről? – A zöld disznóról! – csillant fel Mazsola szeme. Nagyon szerette, ha a zöld disznóról
mesélnek neki. Így hát Manócska letelepedett a szalmaágy szélére, és mesélni kezdett: – Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy öreg-öreg anyóka, aki már nem bírta a kapát, s ezért a kertjében mindent fölvert a gaz. Ha a töpörödött kis anyóka a kertbe ment, ki sem látszott a magasra nőtt paréj, madársóska, bürök, csalán, vadrepce meg ökörfarkkóró közül. „Ó, bárcsak volna egy kismalacom! – sóhajtott szegény anyóka. – Az tudom, kitúrná a kertből a gazt, és még ásnom sem kellene, mindjárt elvethetném a babot, a sóskát, meg... meg...” – Meg? – kérdezte Mazsola hirtelen támadt érdeklődéssel. – Még mit vethetne el? Manócska eredetileg sárgarépát akart mondani, eszébe jutott azonban, hogy akkor Mazsola rögtön sárgarépát fog kérni. Ezért inkább azt mondta: – Meg a cseresznyepaprikát. Mazsola ugyanis nem szerette a csípős cseresznyepaprikát. Manócska zavartalanul mesélhetett tovább: – Egyszer a sok gyom között, hogyan, hogyan sem, tök is termett a kertben. Mikor anyóka meglátta, összecsapta a kezét:
Beszédes Sári 6 éves óvodás, Zenta
7
A cukorrépa meg a zöld disznó „Micsoda szép, dundi tök! Akár egy kis zöld malac! Lám, még kunkori farkincája is van. Hogy miért nincs nekem egy kis malacom, azt sem bánnám, ha ilyen zöld volna, mint ez a tök!” Hát uramfia, másnap reggel, ahogy kinéz az ablakon, mit lát: valóságos zöld malac turkál a kertben, kunkorifarkú kis zöld disznó. Ez volt ám aztán a nagy öröm! A zöld disznócska mind kitúrta a kertből a haszontalan gyomokat, és a jó, porhanyós földbe anyóka ültethetett babot, sóskát... ejnye, meg még mit is? – Cseresznyepaprikát! – motyogta Mazsola, aki máskor mindig el szokott aludni a mese végére. Manócska meg is kérdezte tőle: – Mi az, Mazsola? Nem vagy még álmos? – Álmos vagyok, csak gondolkozom – válaszolt Mazsola.
A meglepő válasz hallatára Manócska nagyot nézett: – Gondolkozol? – Igen. Azon gondolkozom, hogy Egérke kiállhatatlan, szemtelen, nagyszájú, és soha többé nem fogok játszani vele. – Ejha! Aztán miért? – Mert azt kiabálta, hogy nem tudok fagyos földben turkálni. – Hát tudsz? – Hát nem. De azt mondtam, hogy tudok. – Ahá! Szóval hencegtél! Mazsola erre nem szólt semmit. Rövid gondolkozás után eltűnt a takaró alatt. Manócska eligazgatta a takarót, és már tudta, hogy nem az orra miatt volt Mazsola egész este olyan kifordított, hanem azért, mert szégyenben maradt a hencegésével. Bálint Ágnes
Almási Viktória, 6 éves óvodás, Magyarkanizsa
8
Apró Zsanett 1. osztály Ada
Játék
Medvevadászat
Jelöljetek ki közületek néhány gyereket medvének! A többiek legyenek a vadászok! A medvék kapjanak egy kis előnyt, hogy nyugodtan elrejtőzhessenek! A vadászok ezután induljanak a keresésükre! Ha megtalálták a medvéket, kezdődhet a hócsata! A medvék a búvóhelyen előre készítsék el a hógolyóikat, a vadászoknak viszont nem lehet tartalék
hógolyója! A medvéket ötször, a vadászokat egyszer kell eltalálni ahhoz, hogy kiessenek a játékból. Az lesz a győztes, aki előbb dobja ki az összes ellenfelét a játékból. A játék akkor jó, ha közben vigyáztok egymásra és magatokra is! Ne gyúrjatok túlságosan kemény hógolyókat!
Bosnyák Ilija 2. osztály Magyarkanizsa
9
Állatvilág
Állatvilág
Malacok A mama: a koca, a papa: a kan és kicsinyeik, a kismalacok alkotják a népes disznócsaládot. Sertésnek is nevezik őket.
A disznórokonság találkozója
Nem minden disznó rózsaszín, de valamennyi rokonságban van egy vadon élő állattal, a vaddisznóval. Melyik hasonlít rá a legjobban? 1. Az angol nagyfehér sok húst ad. 2. A baszk sertésnek kerek a feje, és lecsüngő fülei vannak. 3. A gascogne-i fajta koromfekete.
A koca kétszer egy évben akár tizenkét kismalacot is ellik. Születése után a kismalac szopni kezd, mindig ugyanabból a csecsből.
4. A korzikai sertés szabadon sétálgat a természetben. Imádja a kirándulók ételmaradékait! 5. Ez itt a Hampshire sertés. 6. Ez a belga sertés rózsaszín alapon fekete foltos.
A kan disznó nem válogatós, bármit megeszik: kukoricát, főtt krumplit, korpát. Orrával gyökereket, férgeket túr ki a földből.
10
7. A gombászó sertés kiszimatolja és orrával kitúrja a földből a szarvasgombát.
11
Pozsár József 5 éves óvodás Péterréve
Malacka, a tévésztár Ki ne ismerné közületek Malackát, az erdei kis házikó lakóját, aki forró vizet öntött a gonosz farkasra? Nos hát Malackát meghívták a televízióba, hogy lépjen fel Télapóval az újévi műsorban, ő legyen a szerencsemalac. Malacka boldogan eleget is tett a meghívásnak. Titokban azt remélte, hogy igazi tévésztár lesz belőle. Eljött a nagy nap. Gyönyörű, csillogó fenyő alá ültették a piros
Szerda Adrián 6 éves óvodás Pecesor
12
masnis, tisztára mosdatott Malackát. Ráparancsoltak, hogy nyugodtan maradjon a helyén, és a megadott jelre kezdjen éktelen sivalkodásba. Minden rendben is lett volna, ha a fenyőfáról lelógó ezüst diók, cukorkák, csokoládék nem csiklandozták volna annyira rózsaszínű orrocskáját. De bizony azok ott himbálóztak körülötte, egyre csábították.
Tót Krisztof 6 éves óvodás Pecesor
Nemsokára bevonult Télapó, hatalmas puttonyával és díszruhás kíséretével. A gyerekek tapsoltak, csillogó szemekkel bámulták, lesték minden szavát. Télapó mindenkit köszöntött, míg hósapkás manócskái mókáztak körülötte. Amikor Télapó már éppen az ajándékokat akarta szétosztani a gyerekeknek, akkor ijedt csak meg Malacka. Fülei mozogni kezdtek, farka pedig még jobban kunkorodott. – Mi lesz, ha nekem nem marad ajándék? – gondolta, majd gyorsan kezdte lekap-
kodni a fáról a finom falatokat, de mielőtt biztos helyre menekülhetett volna, valaki elkapta a farkát. – U-i-i! U-iii! – visított a megbeszéltnél korábban Malacka. A gyerekek nevettek, tapsoltak. Télapó sodorintott egyet a bajuszán, aztán kezébe vette a megszeppent Malackát, magasba emelte, és boldog, sikerekben gazdag új évet kívánt mindenkinek. Balázs Anna Mesebeli történetek c. könyvéből
Mák Andrea 3. osztály Muzslya
13
Világjáró malacika Ismertem egy világjáró dundus-dundi malackát, ki több ízben barangolta be Burundit s Alaszkát.
Tahitiben hajótörést is szenvedett malacka! (Onnan tudjuk, mert megírta, s postázta egy palackba.)
Járkált, vájkált Uruguayban, tyúkudvaron rohant át, körbetúrta Tanzániát, Ugandát meg Ruandát.
Elutazott Új-Zélandba, Zimbabwéba, Iránba... Egyszerre több útnak indult mindenféle irányba...
Mesélik, hogy Mexikóban ő volt egykor a kacika, s azóta már nem is malac, hanem Szenyor Malacika!
Bizony sokat, sokfelé ment! (S csak azt bánja malacka, hogy még sose mehetett el sósheringnek Galacra!)
Hívta Tibet, hívta Fidzsi, Argentína s Kazahsztán! Indiából Csádba röppent, s Bahamába – az aztán!
Járta Kínát, látta Japánt, Limpopót s a Zambezit... Vélte, hogy az undok Andok csak rakásnyi andezit...
Hírlik, úri malacként ért Peruba és Laoszba, mert elébb a pantallóját s a csülkét is lemosta.
Megtanulta, hogy Rióban röfög a sok anakonda, bár Kongóban több a kondás, s nagy örömben van a konda!
Mondják, váltig hivatkozott holmi Verne Gyulára, s Egyiptomban föl-fölmászkált három ernyedt gúlára.
Szentül hitte, hogy kanászok lakják Kandyt s Kanadát, hol a szabad összmalacság várja disznók kamatát...
Pletykálják, hogy Floridában ennyit ült meg annyit ült, s csak Párizsban csináltatott pedikűrt meg manikűrt.
Meghatotta Marokkó, de nem hatotta meg Kenya: ott majdnem egy törzsfőnöknek lett betevő flekkenja!
S hogy bejárta ángyabugyát, Mántuát meg Páduát! S tévedésből jó puhára főzték őt a pápuák!
Tárt karokkal várta Thaiföld, Togo, Tonga, Turkesztán – de mivel már mindent látott, inkább földet túrt eztán.
14
Megismerte Malit, Balit, Limát Szenyor Malacika – mégis jobban esett itthon máléliszt s káposztacika.
Hát így járt a világjáró dundus-dundi malacka... Most se tudja: merre fekszik bús Burundi s Alaszka?
Már ő végleg világlátott – minek Kuba, Katar, Ghána? Már elég, ha moslékot lát – ugyan miért szaladgálna?
Bezzeg ő a pocsolyában fekszik, s fetreng a vén ólban! Körbefutja a trágyadombját, de köszöni: azért jól van. Kovács András Ferenc
15
Mesepályázat
Fürödni mennek a malacok Kunkori a falka farka, kong a konda kolompja.
Nincs szüksége malasztra, ez a falka malac ma,
ha nem esik sárgaságba, belelép a márgasárba. Túri Gábor
Julis néni kolbásza Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Julis nevű öregasszony. Ennek az asszonynak volt egy sovány disznója, amelyet levágott és betöltött kolbásznak. Az asszony nagyon szerette a kolbászt, de félt, hogy hamar elfogy. Ezért felvitte a padlásra, majd lehozta, ismét felvitte, majd lehozta... felvitte, majd lehozta... Rajz és mese: Dávid Viktor, 2. osztály, Oromhegyes
Találós kérdések Mi hasonlít legjobban a disznóhoz? A malac
* Hol van a disznónak a legtöbb húsa? A füle mögött, a farkán innen * Mi jobb a disznónál? A két disznó Szabó Alex 3. osztály Muzslya
16
*
Csalimese Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon innen, az Óperenciás-tengeren túl, volt egy kurta farkú malacka. Malacka felment a hegyre, meg lefutott... felment a hegyre, meg lefutott... Rajz és mese: Bajusz Réka, 2. osztály, Oromhegyes
Három öreg, hat malac, kilenc disznó, mennyi az? (18)
Babuskov Norbert 3. osztály Muzslya
Mondóka Ez a malac piacra megy, ez itthon marad, ez kap finom pecsenyét, ez semmit se kap, ez a malac visít nagyot: Uí, uí, éhes vagyok!
17
Kisképtár
Kispál Annabella 1. osztály, Ada
18
Kalmár Leona 4 éves óvodás, Felsőhegy
Zsiga Anett 2. osztály, EmArt Műhely, Szabadka
Radvánszki Noémi óvodás, EmArt Műhely, Szabadka
Diósi Anita 2. osztály, Palics
Meggyesi Márk 2. osztály, Palics
Baravics Erik 1. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Pék Sára Borbála 6 éves óvodás, Zenta
Tóbiás Bettina 1. osztály, Ada
Bicskei Mátyás 5 és fél éves óvodás, Pecesor
Beszédes Emese 1. osztály, Oromhegyes
Hanák Kornélia 4 éves óvodás, Pecesor
19
A pénz története
Időjárás
Mátyás pénze
Mátyás bölcs, igazságos királya volt Magyarországnak. Palotája csupa márvány, volt elegendő aranya, ezüstje. Milyen volt a pénze? Legfontosabb az aranypénz volt. Irigykedve és csodálattal emlegették. A pápa követe ezt írja Mátyás király aranypénzveréséről: „Erdélyben, Nagybányán arany- és ezüstpénzek készülnek, innen évenként körülbelül 20 000 arany kerül ki; másodszor ugyancsak Erdélyben, Szebenben, ez évente 6000 aranyat szolgáltat. Harmadszor Körmöcön, hol 12 000 aranyat vernek; negyedszer Budán, amely évenként 6000 aranyat szolgáltat. A pénzverő házak tehát összesen 44–50 000 aranyat jövedelmeznek.” Így azután nem lehet csodálni, hogy a magyar aranyak szinte mindenhová eljutottak. Föld mélye, tenger hulláma veti fel most addig őrzött kincsét Európa-szerte, és Mátyás aranya gyakran fordul elő benne. Mátyás király Körmöcbányán verette aranypénzét. Az aranypénzt Károly Róbert óta jó minőségben verték, vele tehát nem volt baj. Annál több az ezüstpénzzel! Gyakran már nem is ezüst volt, hanem inkább réz. S ezt a pénzt minden évben új pénzre kellett váltani, a régi elveszítette értékét.
20
Uralkodásának elején Mátyás sem tudott minden rosszat jóra fordítani. Csak 1467-ben – kilencévi uralkodás után – jutott hozzá, hogy a pénzverésben is rendet teremtsen. Ekkor új pénzt veretett jó ezüstből. Évtizedek múlva, a nagy király halála után is lehetett fizetni vele; éppen ezért némelyike olyan kopottan kerül elő, hogy alig lehet ráismerni. S hogy a nép is meg tudja különböztetni a régit az újtól, mindegyik pénzére, aranyra, ezüstre, forintra, garasra, dénárra, de még a kicsi obulusra is egy egészen új képet, a Madonnát – Szűz Mária a kis Jézussal – tétette rá. S Szent László mellett ez a Madonna-kép lett a magyar pénzek állandó ábrája. Utoljára 1939-ben vertek Madonnát magyar pénzre, vagyis majdnem félezer évig díszítette pénzeinket. A magyar pénzeket egész Európában szívesen fogadták. S akadt, aki a magyar királyt, illetve az ő mesterembereit hívta segítségül. Ilyen volt például III. Iván moszkvai nagyfejedelem, aki Mátyás királytól gyakorlott bányászokat és pénzverésben jártas mestereket kért, hogy elkészítsék az első orosz aranypénzt. Gerdai István nyomán
Mikor eső, mikor hó...
Néha éppen csak szemerkél az eső, máskor meg olyan sűrű bőséggel zuhog, hogy nem is lehet átlátni függönyén. Az is előfordul, hogy nem is esőcseppek, hanem kisebb-nagyobb jéggolyócskák záporoznak a magasból. És ki ne ismerné, szeretné a csodálatos hóesést, a fagyos tél csapadékát? A meleg nyár jellegzetes és látványos eseménye a zivatar. Hordozója a sötéten gomolygó zivatarfelhő. Nyáron a nap már kora hajnaltól melegen tűz a földre. A vizek erősen párolognak, a levegő mindjobban felforrósodik, sebesen tör fel a magasba, és igen sok vízpárát visz magával. Fent, a hideg légrétegekben aztán gyorsan felhővé alakul a pára. Ez a felhő kezdetben óriási kupolához hasonlít, ilyenkor gomolyfelhő a neve. Aztán rohamosan növekszik, csatlakozik, további gomolyfelhőkhöz. Ha növekedése elején szabadul meg vízterhétől, záporeső hullik a földekre. Minél később indulnak el belőle a cseppek, annál nagyobb tömegben zúdulnak alá – kitör a zivatar, a vihar. A zivatarfelhő nem áll egy helyben. A légmozgás szüntelenül tereli, sodorja. Sőt a be-
lőle kizúduló hűvös csapadék maga is szelet kavar. Ez a szél mindenütt a zivatar előtt jár, jelzi közeledtét. Néha oly erős, hogy fákat csavar ki, háztetőket sodor le, sőt a szabadban rekedt állatokat is ledönti lábukról. Sok kellemetlenséget, kárt okozhatnak, elsősorban termőföldeken, különösen ha jégesővel társulnak. A jégeső akkor keletkezik, amikor a zivatarfelhő a szokásosnál magasabbra nyúlik, oda, ahol a levegő hőmérséklete már fagypont alatt van. A hulló esőcseppek ezen a hideg levegőrétegen áthatolva megfagynak, és kisebb-nagyobb jégszemekként hullanak a földre. A hosszú, kitartó esőzések a nagy kiterjedésű, lassan úszó esőfelhőkből hullanak. Ezek a felhők alacsonyabban járnak a zivatarfelhőknél, keletkezésük is lassúbb. Az egész eget beborítják fölöttünk, és ha nem is oly bő zuhataggal, mint a zivatar, ám sokkal tartósabban áztatnak bennünket. Az esőfelhők télen hófelhőkké alakulnak. Az apró páraszemcsék ilyenkor nem vízcseppekké állnak össze, hanem hókristályokká fagynak. Ezek a hókristályok oly változatos, oly gyönyörű alakokat öltenek, hogy az ember csak bámul. Mikor aztán elég nagyra megnőttek, hullani kezdenek lefelé.
21
Mese az erdőről (Harmadik rész) – Most pedig – mondotta az angyal, amikor ezzel elkészültek – tanítsátok meg a madarakat énekelni! Ez a ti munkátok. A tündérek nyomban szét is rebbentek, hogy megkeressék a madarakat. És az erdő hamarosan elkezdett fütyülni, búgni, csivitelni. – Így hát – bólintott az angyal elégedetten –, ezzel megvolnánk. Na most ti, rest manónépség! Eridjetek, és tanítsátok meg az állatokat dolgozni. Mindegyiket a maga mestersége szerint. Ez legyen a ti foglalkozásotok! Tetszett ez a játék a manóknak, és egyszeribe szerte is szaladtak, hogy megkeressék az állatokat, és megtanítsanak nekik mindent, amit egy jól nevelt erdei állatnak tudnia kell, kinek-kinek a maga mestersége szerint. A borzot megtanították gödröt ásni, a rókát egerészni, az őzet legelni, a nyulat ugrándozni, a mókust fára mászni. Az angyal pedig lassan fölsétált a sziklához, melynek tetején Visszhang lóbálta a lábát, s onnan nézett az erdőkre. És látta, hogy jól ment minden. A Szellő járta a fákat, és a fák beszélni tanulták az erdő suttogó nyelvét. A madarak szorgalmasan gyakorolták a maguk dalait, és az állatok igyekeztek ellesni a manóktól mindazt a sok tudományt, amire szükségük lehetett. És minden manó és minden tündér végezte hűségesen a maga dolgát, amivel az angyal megbízta. Az angyal körülnézett. És ahogy ott állt a sziklán, érezte, hogy valahol valami még
22
hiányzik. Egyszerre csak megakadt a szeme egy kis árva, zöld ruhás tündérkén, aki szomorúan álldogált a szikla tövében. – Hát te kicsoda vagy? – kérdezte az angyal meglepődve. A kis, zöld ruhás tündérke lehajtotta a fejét és szipogott. – Én senki se vagyok – felelte esetten –, nekem még nevem sincsen... Öreg Csönd felmordult odalent. – Ne törődj vele, jó angyal! – dünnyögte bosszúsan. – Az én kisebbik lányom ez. Olyan haszontalan, hogy semmire se tu-
dom használni. Ha rábízom a csigákat, szétszaladnak. Ha rábízom a mohát, kiszárad. Még a ködöt se tudja reggelenként megőrizni a réteken. Folytonosan csak mesélni akar, mesélni, mesélni! Én pedig nem állhatom ezt. Azt szeretem, ha mindenki hallgat. Mit kezdjek két ilyen leánykával?Az egyik mindig kiabálni akar, a másik mesélni. Gondolhatod, mennyi bajom van velük... Az angyal kíváncsian nézett a zöld ruhás tündérkére. – Aztán miről tudsz mesélni? – kérdezte. – Mindenről! – csillant föl a tündérke szeme. – Fákról és felhőkről, madarakról és állatokról...! Arról, amikor lemegy a nap
meg arról, amikor fölkél a hold és ezüstport szitál a fák tetejére...! – Várj, csak, várj csak – vágott a szavába az angyal mosolyogva –, várj egy cseppet! Azzal lehajolt, és megérintette a sziklát. És abban a pillanatban csillogó víz bugygyant elő a kövek közül azon a helyen. – Neked adom a forrást és a patakot – mondta az angyal –, játszhatsz benne és mesélhetsz benne kedved szerint éjjel és nappal, örökkön-örökké, és soha senki meg nem háboríthat. Jó lesz így? A kis zöld ruhás tündérke abban a szempillantásban beleszökött a forrás vizébe, tapsolt, kacagott és szökdelt lefele, a kövek között, csodálkozó réteken és álmodozó tisztásokon át. Kacagott és mesélt, mesélt, mesélt. A köveknek a fákról, a fáknak a kövekről, a madaraknak a virágokról és a virágoknak a madarakról. Surrant, csilingelt, fecsegett, dalolt, szökdelt és tréfált, és közben csodálatosan szép és titokzatos meséket mesélt az erdőről. A fák mosolyogni kezdtek, a kövek kacagtak, a virágok vidáman bólogattak, és a kelyhek szirmaira kiültek a virágtündérek hallgatni a mesét. (Azóta is egyre mesél. Amikor az erdőn jársz és rábukkansz valahol egy forrásra, ülj le melléje csöndesen és figyelj. Nagyon csöndes légy, és akkor hallani fogod a zöld ruhás tündérke hangját a surranó vízből. Ha pedig jó füled van és érted az erdő nyelvét, akkor meghallod azokat a csodaszép meséket, amiket a forrás, a csermely, a patak tündére elmond ilyenkor a fáknak.) (Folytatjuk) Wass Albert
23
Mesepályázat Iciri-piciri mese Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy iciri-piciri kisfiú, sőt még annál is kisebb volt, apróbb a legkisebb mákszemnél is. Ez a kisfiú én lennék. Kiskorom óta egy plüssállatkával alszom, egy kiskutyával, akinek a neve Totó. Totó esténként, mikor az álompor ránehezedik a szememre, összezsugorodik olyan kicsire, hogy alig lehet látni. Ilyenkor a kicsiny kezeim közül óvatosan kicsusszan, majd a fülembe telepszik, és csodálatos meséket suttog vékonyka hangján. Hogy ezt honnan tudom? Ezt is ő mesélte. Az egyik mese nagyon megtetszett, sőt ez a kedvencem. A tengerparton játszottunk Totóval. Homokvárat építettünk, de olyan homokvárat, hogy a legerősebb sereg sem tudta volna ledönteni. Egyszerre csak felkapott minket a szárnyai közé egy gyönyörű sirály. Magasra, a felhők közé repített minket. Csodálatos érzés volt, a szívem hangosan dübörgött a tenger láttán. Totó minden este mesélt nekem. A mesék minél hihetetlenebbek voltak, annál csodála-
András Krisztina, 2. osztály, Oromhegyes
24
tosabbak. Sok-sok esztendő múlt el, és iskolás lettem. Valamely estéken még mindig visszaemlékszem az álmaimban Totó meséire. Buza Tamás, 3. osztály, Orom
Süni és Dínó Süni egy dinoszaurusz volt. Dínó pedig egy sündisznó. Dínó egy léggömbön lakott. Süni viszont az Etna tűzhányón. Dínó és Süni imádtak repkedni a léggömbbel. Gyakran felmásztak Sünihez az Etna tűzhányóra. Aki nem hiszi, járjon utána! Szűcs Dóra, 2. osztály, Magyarkanizsa
Csalimese Egyszer volt, hol nem volt, még az Üveghegyeken is túl, ahol a kis, kurta farkú malac túrt, ott élt egy táltos két kis csikójával. Azok mást sem csináltak egész nap, csak szoptak, ugráltak és szaladgáltak. Másnap is szoptak, ugráltak és szaladgáltak. Ha mást is csináltak volna, az én mesém is tovább tartott volna. András Krisztina, 2. osztály, Oromhegyes
Mesepályázat Én és a tündérkém Egyszer volt, hol még soha nem volt, volt egyszer egy zöld kis házikó. Mármint az én házam. Egy szép reggelen azt mondta a testvérem, hogy esténként az ő lelkében egy iciri-piciri tündérke lakik. Előbb nem hittem, de mikor beesteledett, siettem az ágyamba, hogy meghallgassam a tündér meséjét. Mikor már fél óra elmúlt, mély álomba merültem. Egyszer csak meghallottam álmaim legszebb meséjét. Egyszerre nemcsak hallottam, hanem láttam is. Ebben a mesében a kedvenc foglalkozásom volt főszerepben. A rajz és a festészet. Azt varázsolta a kis tündér, hogy a szobám teljesen színes, és azokból a színekből csodálatosan szép rajzokat készítettem. A gyönyörű aranyecsetemmel művészi vonalakat húztam. A szobám falára álmaim palotáját festettem. Lerajzoltam az egész világot. Nem hittem volna, hogy egy nap alatt ilyen csodálatos rajzokat tudok készíteni. Persze tudtam, hogy ez csak tündérmese. Azóta is a tündér
minden este meglátogat. Legutóbb azt súgta a fülembe, hogy ha nagyon kitartóan dolgozom, álmaimból nagyon sok minden meg is valósulhat. Bognár Georgina, 3. osztály, Orom
A macska vacsorája A macska fölborzolta tollas hátát, és felszögezte 6 lábára patkóit. Elment, hogy elkapja a piros egeret. Sok várakozás és rejtőzködés után elkapta és megette az egeret. Itt a vége, fuss el véle! Buza Botond, 2. osztály, Magyarkanizsa
Csalimese Hol volt, hol nem volt, Tiszán innen, Dunán túl, azon innen, volt egy tarka rét. Ott nyílott a tulipán. Reggel kinyitotta, este bezárta a szirmait... Reggel kinyitotta, este bezárta a szirmait... Mácsai Ákos, 2. osztály, Oromhegyes
Csábi Szilvia 6 éves óvodás Péterréve
25
Rajziskola
A gömb
A szivárványjáték elemeiből kirakhatsz gömbszerű formát. Ehhez viszont ki kell egészíteni a játékkészletet. Szükség van az ötféle, különböző alakú elem mellett egy hatodik fajtára is. Ez is rombusz alakú legyen, és minden eddiginél keskenyebb.
26
Az elemekből kirakott forma mennyire lesz gömbölyű? Mennyire lesz gömbhöz hasonló? Ez attól függ, hogy az egész formán belül hogyan választjuk meg az egymás mellé kerülő színeket. De attól is, hogy milyen a háttér színe.
Az én városom Ki ne ismerné Szabadkát, ezt az északbácskai szép várost? Az egyik rajzon a városháza áll – magyar népi motívumokkal díszített szecesszió korabeli épület. És ki ne hallott volna már Palicsról? Az állatkertje Szerbia egyik legszebb létesítménye, a Víztorony, a Bagolyvár és a Női strand ma már műemlék, a Palicsi-tó pedig a legnagyobb tó Vajdaságban.
Róka Hargita 2. osztály, Palics
Trukl Dániel 2. osztály, Palics
Bózsó Szintia 2. osztály, Palics
Sörös Viktória 2. osztály, Palics
Pesti Emese 2. osztály, Palics
27
28 Csúsztasd le a betűket a vonalak mentén a hozzájuk tartozó üres mezőkbe, majd írd is be őket! Milyen ízű tea gőzölög a kannában?
Rajzold át a malackát a hálóba négyzetről négyzetre haladva!
29
Hat pár vázát kell párba állítanunk. Segíts te is!
Közlekedj okosan!
Közlekedj okosan!
De azért váratlanul soha ne lépj le a járdáról. A vezetőnek időre van szüksége, amíg felismeri, hogy lassítania kell. Az autó ezalatt is halad.
A legbiztosabb azonban, ha olyan helyen mégy át a túloldalra, ahol közlekedési lámpa vagy rendőr irányítja a forgalmat! A gyalogosforgalmat irányító készüléken két lencse van.
De ha már megkezdte a fékezést, a súlyos jármű akkor sem áll meg azonnal! Egy negyven kilométer sebességgel haladó autó... ...száraz úton még 9 métert tesz meg a teljes megállásig! Nedves, vizes úton 14 métert!
Havas úton kb. 30 métert!
Jegesen pedig csaknem 60-at!
A gyalogos könnyen meg tud állni. Egyszerűbb és biztosabb, ha megvárod, amíg elhalad a jármű előtted, és csak akkor lépsz le a járdáról, ha nem közeledik másik!
30
A felső piros álló gyalogost ábrázol. Amikor ez világít, nem léphetsz az úttestre ! Várakoznod kell! Amikor az alsó, zöld, lépő gyalogost mutató lámpa ég, akkor indulhatsz! Ha ez a zöld fény villog, azt jelzi, rövidesen piros, azaz tilos jelzés következik! Igyekezned kell, hogy mielőbb átérj a túloldalra! Tehát ez a sorrend – ne feledd: piros, zöld, villogó zöld, ismét piros.
31
Rozmárvacsora
Merre kell az útvesztőben másznia a rozmárnak, ha mielőbb el szeretne jutni vacsorájához, a halacskához? Fogj egy ceruzát, és jelöld be az útját!
32
Mondd el, melyik nyíl merre mutat! Jelöld a balra mutató nyilakat pirossal, a jobbra mutatókat kékkel! A fölfelé mutató nyilakat zölddel, a lefelé mutatókat sárgával!
33
Angyalok jártak nálunk Fercsik Imre 2. osztály Péterréve
Patarcsity Edina 1. osztály EmArt Műhely, Szabadka
Szenci Krisztián óvodás, Péterréve
34
Fercsik B. Máté 2. osztály, Péterréve
Ibišaj Mirjana 4 éves óvodás, Péterréve
Gajdos Tamara 2. osztály, Péterréve
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Pecesor, Labud Pejović óvoda (óvónő Ágoston Krisztina): Boja Kornélia, Hanák Kornélia, Andruskó Henrietta, Andruskó Rebeka, Tót Berta, Tót Krisztof, Szerda Adrián, Bicskei Mátyás; Felsőhegy: Cinege óvoda (óvónő Bartus Klára): Deák Barbara, Kalmár Leona, Surányi Anita; Palics, 2.4 (tanítónő Törköly Erzsébet): Bózsó Szintia, Drobina Dániel, Diósi Anita, Visnyei Lilla, Balley Ingrid, Meggyesi Márk; Újvidék, József Attila iskola, 3. b: Ördög Albert, Ruzsicska Zoltán, Lahos Igor, Novák Dominik-Alex; Magyarkanizsa, 2. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Almási Bence, Bús Viola, Szűcs Dóra, Mišković Mark, Hódi Beatrix, Gál Orsolya, Buza Botond, Milutinovity Dávid, Katona Karolina; 3. n (tanítónő Bálint Eleonóra): Törteli Ákos, Bosnyák Ilija; Gunaras, 1. o.: Csorba László, Farkas Barbara, Szunomár Klaudia, Posztós Nikoletta; 2. o.: Oroszi Brigitta, Lövei Alekszandra, Hornyák Hédi, Faragó Fanni, Kádár Balázs, Szabó Szabados Ádám, Tóth Leó, Benák Szilárd, Kovács Hédike, Homolya Szintia, Tót Brigitta, Szügyi Szabolcs, Menda Bence, Kocsis Krisztina, Csikós Mátyás, Kis Dzseszika, Keresztes Martin, Obajdin Dániel, Doszkocs Ádám, Boros Rómeó, Ozorák Márk, Faragó Egon, Tóth Boglárka; Doroszló, 3. o. (tanítónő Hegedűs Erika): Szalai Mónika, Dékány Áron, Horváth Anna, Kemény Szamanta, Turkály Kristóf, Tallósi Anasztázia; Szabadka, Széchenyi István iskola, 2. b (tanítónő Lilić Elvira): Csikós Tamara, Tisity Anita, Mihájlovity Olivér, Flajsman Petra, Bata Virág, Torma István, Gubik Laura, Gabrity Ivett, Nagy Torma Adrián, Mrkályevity Alen; Đuro Salaj iskola, 2. c (tanítónő Brasnyó Cs. Erzsébet): Szabó Batancs Viktor, Szabó Tímea, Fehér Vivien; 3. c (tanítónő Zemkó Rózsika): Kanyó Krisztina; 4. c (tanítónő Soós Hedvig): Romić Márta, Torma Teréz, Jenei Dorina, Párdity Lídia, Akarijás Valentina, Jónás Dániel; Jovan Mikić iskola, 3. c (tanítónő Aranyos Valéria): Gyarmati Edina;
4. c (tanítónő Kucsera Szuzanna): Csanádi Anikó, Lévay Csenge, Kovács Boglárka, Jaramazović Emma, Marcikić Leon; Péterréve, Labud Pejović óvoda (óvónő Mihalecz Éva): Mészáros Ákos, Péter Emese, Balassa Szabolcs, Urbán Levente, Varga Rebeka, Pozsár Leó, Bovánovics Lúcia, Molnár Nikolett, Nagy Leona, Balassa Szabina; Horgos, 1.2 (tanítónő Gonczlik Etelka): Sisa Orsolya, Babarci Bernadett, Pósa Valentin, Varga Márk, Fodor Fanni, Huzsvár Zsófia, Győri Lídia, Rank Tibor; 2.3 (tanítónő Kabók Zsuzsanna): Szalma Lénárd, Molnár Dominik, Cérna Gábor; Székelykeve, 2. o. (tanítónő Krničan Nagy Magdolna): Dani László, Kató Sarolta, Tőzsér Teodóra, Papp Albert, Erős Misel, Sebestyén Laura, Erős Andor, Erős Emília; Oromhegyes, 1. o.: Bata Réka, Bíró Bálint, Bata Tamás, Fejős Ferenc, Beszédes Emese, Bicskei Kristóf, Tót Teréz, Magyari Loretta, Pósa Henrietta, Horvát Kitti; 3. o.: Fehér Kitti, Utasi Patrik, Bicskei Debóra, Csikós Kristóf, Sőreg Máté, Törtei Lehel, Milutinovics Orsolya, Sőreg Stella, Bálint Tamás, Molnár Ramóna, Németh Eszter, Balázs Bence, Nagy Aleksz, Szabó Krisztián; Mohol: Boja Lúcia óvodás; Magyarittabé: Kaslik Anasztázia; Torda: Kószó Tomika, 2. o. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
Tisztelt szerkesztőség! Mi az oromhegyesi Kis Ferenc Általános Iskola második osztályosai vagyunk. Első önálló meséinket leírtuk számotokra is, mert nekünk nagyon tetszettek. Reméljük ti is így gondoljátok! Jövőbeli munkátokhoz sok sikert! Üdvözlettel a 2. osztály Oromhegyesről
35
Malackák
Sutus Dejan 2. osztály, Királyhalom
Flajsman Petra 2. osztály, Széchenyi István iskola, Szabadka
Mišković Anna 2. osztály, Magyarkanizsa
Szalma Bálint 2. osztály, Királyhalom
Szabó Zsolt 2. osztály, Törökbecse
Lőrinc Norbert 2. osztály, Királyhalom
