10005 9 770352 607004
I SSN 0352 - 6070
58. évfolyam • 2010. május • Ára 40 dinár
Köszöntő Milyen lehet madárháton a világ? Ezt a kérdést tettük fel néhány hónapja, és úgy látszik, sokaknak sikerült elképzelni, hogy milyen is lenne egy ilyen utazás. Nagyon sok rajz érkezett, és én ebből megtudtam, ki merre járt, és milyen madáron utazott ezen a képzeletbeli repülésen.
*
Láttatok már vadludakat az égen? Vajon miért repülnek V alakban? Amikor egy-egy madár suhint egyet a szárnyával, felhajtóerőt képez az őt követő madár számára. Így a csoportban haladó madár hosszabb utat tud megtenni, mint az egyedül haladó. Amikor egy vadliba kiesik a V alakból, hirtelen úgy érzi, mintha mázsás súly húzná lefelé, és ezért gyorsan visszatér a csapathoz. Amikor egy lúd elfárad, hátra repül, és egy másik foglalja el a helyét a V csúcsán.
Pályázat Ha ezek közül 3-at le tudsz rajzolni, könyvjutalmat nyerhetsz! • marabu • füzike • kanári • jégmadár • gyurgyalag • őszapó • rozsdafarkú • kea • mátyásmadár • albatrosz A rajzok mellé még fel kell sorolnod azokat a madarakat, amelyeket a fentieken kívül megemlít a májusi Mézeskalács. Jó rajzolást és böngészést! Határidő május 20. Csilla
*
És azt tudjátok-e, hogy a gólyák azért képesek akkora utat megtenni, mert a Föld mágneses tere segíti őket a repülésben. CIP – A készülő kiadvány katalogizálása A Matica srpska Könyvtára, Újvidék (Novi Sad)
Futó Inesz óvodás, Szabadka
A Mézeskalács megjelenését támogatta: SZERBIAI MŰVELŐDÉSI MINISZTÉRIUM
ISSN 0352–6070 COBISS.SR.-ID 16291074
Vajdaság AT Oktatásügyi, Tájékoztatási, Valamint Kisebbségi Titkársága
A határon túl élő magyarok megsegítéséért
Fedőlap és illusztrációk: Recskó Diana (10–11. o.) és Belec S. Anikó (3., 6–7. o.) – óvodások és kisiskolások lapja n Megjelenik a tanévben havonta egyszer n n YU ISSN 0352-6070 n n Alapító: Magyar Nemzeti Tanács n Kiadó: Magyar Szó Lapkiadó Kft., Újvidék, Szerbia n n Megbízott igazgató: Bordás Győző n Főszerkesztő: Pressburger Csaba n Szerkesztő: Tripolszki Csilla n n Grafikai szerkesztő: Buzás Mihály n n ( 021/475-400-8 n Leveleiteket az alábbi címre küldhetitek: Mézeskalács, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1/III. n n Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza n URL: http://www.jopajtas.info, e-mail:
[email protected] n n Terjeszti a Magyar Szó Lapkiadó Kft. terjesztőosztálya. Tel/fax: 021/557-304, 021/557-244 n n Nyomtatja: Magyar Szó Ktf. – FORUM Nyomda, Újvidék, felelős vezető: Berta Zoltán igazgató n n Előfizetés egy évre 400 dinár (csak belföldi kézbesítéssel) n
2
A mélység, az ugyanolyan, mint a magasság, csak máshonnan kell nézni. Kiss Ottó
3
Verébhangon
A madarak testét tollak borítják. Ezek lehetnek: evezőtollak, fedőtollak és pehelytollak. A farcsíkmirigy váladéka teszi vízhatlanná a madarak tollazatát.
– Három veréb az erkélyen, csip-csip-csirip, csipcsirip. – Hol aludtatok az éjjel, csip-csip-csirip, csipcsirip? – Nincs itt fészek, nincs kalitka, csip-csip-csirip, csipcsirip: bebújunk egy betonlikba, csip-csip-csirip, csipcsirip. – Éreztétek-é a fagyot, csip-csip-csirip, csipcsirip? – A csőrünk is összefagyott, csip-csip-csirip, csipcsirip.
Fehér Kitti, 3. osztály, Oromhegyes Kurucz Zsuzsanna óvodás, Bácskossuthfalva
– Mégis danolásztok szépen, csip-csip-csirip, csipcsirip... – Kisütött a nap az égen, csip-csip-csirip, csipcsirip. – Mit szóltok kenyérmorzsákhoz, csip-csip-csirip, csipcsirip? – Jobb a viszonyunk a fánkhoz, csip-csip-csirip, csipcsirip. – Húsmaradék jól jönne-e, csip-csip-csirip, csipcsirip: – Kendermag jobban ízlene, csip-csip-csirip, csipcsirip. – Hát bogarak, kukac, féreg, csip-csip-csirip, csipcsirip? – Azt meghagyjuk a fecskéknek, csip-csip-csirip, csipcsirip!
Németh Viktória Zsóka 1. osztály, Ada
4
Zs. Nagy Lajos
Hogyan írtak régen lúdtollal? Sokan vannak azon a véleményen, hogy a számítógépek elrontották az embereket – és a szépírás már a múlté. De ha sikerül csirketollat (vagy ami még jobb, lúdtollat vagy pulykatollat) beszereznünk, akkor elvihetjük gyermekünket egy letűnt korba, amikor talán – de csak talán – a szavak és gondolatok megfontoltabb, okosabb módon történő papírra vetése volt szokásban. Mielőtt odaadnánk a gyermeknek a tollat, vegyük kézbe, és vágjuk le a hegyét ferdén. Ezután vegyünk elő temperát, és hígítsuk fel egy kis vízzel. Ekkor persze szükség lesz egy kis magyarázatra; mondjuk el, hogy valamikor régen így írtak az emberek (és vannak olyan kultúrák, ahol még mindig így írnak). Hagyjuk, hogy először a gyermek valamilyen vacak papíron gyakoroljon – az is eltart egy jó ideig, mire megtanulja, hogyan kell he-
lyesen megtölteni a lúdtollat (pennát). Miután ráérzett a dolog ízére, elküldheti különleges üzenetét kedvenc rokonának. Várjuk meg, amíg az írás megszárad, mielőtt összehajtjuk, és postára adjuk.
5
Volt egy gólyám (Részlet) Még a szép idő elején, amikor Mihálylyal, a barátommal, az üveges ajtó mögül éppen azt lestük, hogyan építi a fészkét a mi gólyapárunk, Mihály egyszerre rám mordult: – Ne mocorogj annyit, lát minket! – Dehogy lát! – mondtam. – Nem lát be az üvegen át! – De egyre-másra idenéz. Fél szemmel mindig idenéz! – így Mihály. S ez igaz is volt. A nagyobbik, a hím gólya fel-felkapta a fejét, s ilyenkor oldalt fordulva felénk leskelődött. De akkor éppen megsuhogott a levegő, s jött a gólya párja, előrenyújtott lábbal lezökkent (ezt mindig is szerettem nézni, ahogy ezek a nagymadarak tétován, már-már maflán leereszkednek), a csőrében pedig egy girbegurba gurdaly volt. Egy darabig még egyensúlyozgatta a gurdalyt, aztán a fészek szélére tette. A másik, a hím erre tuszkolni kezdte a csőrével, igazgatta a többi ágféle közé. – Nézd, nézd – suttogta Mihály rekedten az izgalomtól. Persze hogy néztem. A gólya most ráállt az új ágra, és topogott rajta. Mikor az egyik felén lépegetett, a másik felkunkorodott, s azt a csőrével nyomkodta. Aztán leszállt róla, s valahova elnézett. – No, ez megvolna – mondtam. Akkor egy mozdulat, s a gally megint a csőrében volt. Tartotta nyújtott nyakkal.
6
Egy fejbillentés, s a gally kiesett a csőréből, le a fészek mellett, végigsúrolta a nádtetőt, és lehullott az udvarunkra. – Ezt kidobta – súgta Mihály –, nem kellett neki. – Dehogynem! – A hím kitárta a szárnyát, s lesiklott a fészekből. Le az udvarunkba. Hátrahőköltünk. A hatalmas, kitárt szárny ott csapott egyet az ajtónk előtt, szinte súrolta az üveget. Aztán a gólya már odalent állt az udvar földjén. Nem, nem a túlsó oldalon, ahova az az ágféle leesett, hanem kicsit
A toll
féloldalt az ajtó előtt, tőlünk alig egy méternyire. Mintha csak be akarna jönni látogatóba. Nekünk Mihállyal elállt a lélegzetünk. A gólya fél szemmel felpillantott ránk, mintha csak tudná, hogy ott vagyunk, aztán a maga kényes-kényelmes mozdulatával most lépett egyet felénk. Megint egyet, s a csőrét előrenyújtotta, le a fal tövéhez. Mondtam már, hogy ha jól megnézi az ember, minden egy kicsit más. Kivált közelről. Nos, ez a gólya így kartávolságnyiról, fekete-fehér frakkjában nem volt olyan ragyogó, olyan vasárnapias, mint odafönt a fészekben. A sárga pikkelyes
csüdjén, a körmei szélén itt-ott sárnyomok voltak. A begyén a fehér pihetollak meg csapzottan kifordultak. De így közelről maga a madár volt valahogy hihetetlen. Egy őskorból itt maradt, egy ki nem halt madáróriás. S most itt áll szemtől szemben. Még az is jól látszott, ahogy a lélegzete lebegtette a pihéket a csőrtövi orrlikain. A gólya most hirtelen felemelt valamit, az ajtókeret miatt nem is láttam, hogy mit, s mikor már feltűnt a magasra emelt csőrében, akkor sem ismertem fel rögtön, olyan esetlenül lógatta. De hisz ez a papucs, édesanyám papucsa! Mit akar vele? Nem tudom, mennyi idő alatt gondol meg valamit egy gólya. De az biztos, ez hosszan gondolkozott. Állt peckesen, s a papucs meg leesni készen a csőrében. Aztán valóban leesett. – No, ennek sem lesz soha papucsa – így Mihály. De egy fehér villanású, hersegő szárnycsapás közvetlenül az orrunk előtt, hogy mind a ketten összerezzentünk tőle, s már nyújtott nyakkal vitte is a levegőben. – A mindenit, hiszen az édesanyámé! – Magam sem értem, de csak most jutott eszembe, hogy nem kellett volna hagynom. Megtaszítottam Mihályt, hogy kirohanjak. – Hagyd, már úgyis elvitte – kapott el Mihály. A gólya a fészek peremén magasra tartotta a zsákmányt, majd lenyúlt – s volt-nincs a papucs eltűnt. Lengyel Balázs
7
Repülés
Állatvilág
Mindent a madarakról A madarak a hüllőmedencéjű dinoszauruszok (saurischia) ágából alakultak ki. A tollas dinoszauruszokból alakult ki a legkorábbi ismert madár, a jurakori archaeopteryx. *** A madarak emésztőszervei a begy és a zúza. A begy a nyelőcső tágulata. A zúzával a táplálékot őrlik meg, mivel nincs foguk (akadályozná őket a repülésben). A madaraknál előfordul, hogy homokot vagy apró kavicsokat nyelnek le, hogy azok segítségével összezúzzák a táplálékot. *** A madarak lábának különleges izma a musculus pectinus, amely a térdízülethez tapad, és inakkal az egyes lábujjakhoz csatlakozik. Ha a madár behajlítja a térdét, ez az izom megfeszül, és a madár lábujjai összezáródnak, ezzel biztosítva a kapaszkodást. *** A madarak hangképző szerve nem a gégében, hanem a főhörgők elágazásánál található, ezért két helyen is képződik hang. A madár így képes egyszerre énekelni és levegőt venni, illetve egyszerre több hang kiadására is képes lehet. (A fülemüle egyszerre négy különböző hang kiadására is képes.)
Vén Leila 1. osztály, Horgos
8
A madarak alkalmazkodtak a repüléshez. A mellső végtag szárnnyá alakult. Az erős repülőizmok eredése a mellcsonton kiemelkedő tarajon található. Tollaik a bőr származékai, a szárnyés faroktollak a repülésre és a kormányzásra szolgálnak. Szivacsos szerkezetűek a csontjaik, ezért könnyebbek. A repülés nagy izommunkát igényel, ezért van szükségük fejlett légzésre és keringési rendszerre.
A repülés fizikai alapjai A madarak repülését a szárny felépítése teszi lehetővé. A madarak szárnya repülés közben úgy tereli a levegőt, hogy a szárny felett gyorsabban áramoljon, mint
Törtei Lehel, 3. osztály, Oromhegyes
alatta. Így a felül áramló levegő nyomása kisebb lesz. A madár az ebből adódó aerodinamikai felhajtóerőt használja fel a repüléshez. A madárszárny (és a legtöbb repülő állat szárnyának) különlegessége, hogy
lecsapáskor a szárnyprofil az állat sebességétől függően változtatható, így képes a rá ható felhajtóerőt változtatni. A madarak között egyedülálló a kolibrifélék repülési technikája. Szárnyaikkal előre-hátra csapkodva nyolcast írnak le a levegőben, így képesek egy helyben lebegni. (Erre egyetlen más madár sem képes.) Ehhez rendkívül gyorsan kell verdesniük: a legkisebb kolibrik másodpercenként akár hetven szárnycsapásra is képesek lehetnek.
Boldizsár László 2. osztály, Péterréve
9
Macóka
Fészekrablók Macóka úton-útfélen hallotta, hogy egyesek jó pénzt fizetnek mindenféle madártojásért. Nem azért veszik, hogy megegyék. Gyűjtik őket, mint más a bélyeget. Ezért Macóka úgy döntött, hogy ő is elmegy madártojásért az erdőbe. Amint barátai meghallották, miben töri a fejét, elhatározták, ők is vele tartanak. Egy reggel fel is kerekedtek. A hét barát pompás látványt nyújtott. Macóka hosszú, villás végű botot vitt, hogy azzal rázza meg a fészkeket. Kengu széles szájú lepkehálót hozott, hogy azzal kapja el a lehulló tojásokat. Csacsinál horog volt és mászókötél. Boci látócsővel szándékozott felkutatni a magasban a fészkeket. Paci vállán gereblye himbálózott, hogy a tüskés bokrokba rakott fészkeket kihúzza vele. Teve csúzlit lóbált, azzal lövi majd le a fészket, amit másképp nem érnek el. És arra számítva, hogy a kotló madarak megdü-
10
hödnek, és megtámadják őket, Elef Anti öreg tölcséres flintát hozott. Úgy masíroztak végig a kisvároson, mint egy csatába induló regiment. Büszkén figyelték, milyen riadt képpel bámulják őket a járókelők. Mikor épp az erdőhöz értek, egy idős úr andalgott elő a fák közül, és barátságosan köszöntötte őket. – Van szerencsém! Hová, hová, ha szabad kéredznem? – Madártojást szedni!!! – kiáltották kórusban. És Macóka hozzátette: – Pénzt kapunk érte! – Óriási! – mondta az idős úr, és meghajolt, kalapját szívéhez szorítva. – Szívesen veletek tartanék, de sajnos nem lehet, hanem szívesen adok egy forintot minden egyes tojásért... – Áll az alku! – vágta rá Macóka. – Egy forint minden egyes tojásért.
És barátai lelkesen kiáltották: – Hurrá, egy forint minden egyes tojásért! – Még nem fejeztem be – szólt az idős úr –, mert úgy értem, hogy... De nem folytathatta, mert Macóka és barátai már becsörtettek az erdőbe. Az idős úr kissé szomorúan sóhajtott. Aztán talált egy kis füves buckát az erdőszélen, és ledőlt a napsütötte fűbe. Elálmosodott, így hát arcára terítette a zsebkendőjét, és elszunyókált. A madarak csodálatosan énekeltek, és ő mosolygott álmában. Nagyon szépet álmodott. Nem tudta volna megmondani, meddig aludt, de arra ébredt, hogy Macóka és barátai csörtetnek kifelé az erdőből. – Aha! – mondta az idős úr, és abban a minutumban felült: – Nos, hogy sikerült a tojásvadászat? A hét barát félrefordította siralmas ábrázatát, és szó nélkül továbbmasírozott. Az öreg felugrott, és utánuk loholt. – Hé, fiúk – kiáltotta –, én adok egy forintot minden egyes tojásért... – Uram – szólt hátra Macóka a válla fölött –, nagyon jól értettük az ajánlatát. Egy forint minden egyes tojásért. Csakhogy...
– Csakhogy folyton félbeszakíttok! – mondta az idős úr kissé mérgesen. – Azt akartam mondani, hogy egy forintot adok minden egyest tojásért, amit nem kaparintotok meg. Erre már megállt Macóka, és a barátai is megálltak. Egy forint minden tojásért, amit nem kaparintottak meg? Félkörben körülfogták a fura emberkét. Kengu szólalt meg elsőnek: – Én felmásztam egy tölgyfára, hogy kiszedjek három tojást a bagolyfészekből, de nem sikerült, csak a bagolymama karmai szántották végig a képemet. – Óriási! – mondta az öreg, és előhúzta az erszényét. – A három bagolytojásért, amit nem szereztél meg, jár neked három forint. Boci következett. – Én sirályfészek után másztam egy szikla tetejére. Abban is három tojás volt, de egyet sem kaparintottam meg, csak a szikla kaparta föl a bőrömet, amikor visszacsúsztam. – Pompás, akkor kettőtöknek hat forint jár – mondta az öreg, és az erszényébe nyúlt. – Engem tessék meghallgatni! – kiáltott Teve. – Hat tojás volt a hattyúfészekben, a
11
Fészekrablók madarak csőre és karma nyomát. Több madár rontott nekem, mint a barátaimnak együttvéve. – Hát bizony – mosolygott kedvesen az öreg –, alaposan helybenhagytak. No és, hány tojást sikerült nem megkaparintanod? Neked is megadom, ami jár. – Nem értem – csóválta a fejét Macóka –, miért tetszik ennyi pénzt elpazarolni nem létező tojásokra? – Okos kérdés – bólintott a derék öreg, és vidáman megcsörgette az erszényét. – Nos hát, én nagyon szeretem a madarakat. És szívesen odaadnám minden forintomat, hogy többé senki se fosztogassa a madarak fészkeit. – Akkor tessék csak megtartani a pénzt – mondta Macóka szelíden. – Beszereztünk egy csomó karomlást, daganatot és kék-zöld foltot, és külön fizetséget nem érdemlünk. Mert hát – fordult barátaihoz –, ha jól meggondoljuk, elég nagy butaság ez a madártojásgyűjtés. Aaron Judah Fordította: Tótfalusi István
• Melyik korban énekelnek legszebben a madarak? • Mi az? Fúr-farag, nem ács. • Melyik ló tud szárnyon szállni? • Egy fán tizenkét veréb. Ha a vadász egyet lelő közülük, hány marad a fán? • Az erdőket járja, nevét kiabálja. • Zöld a mellénye, fekete a kalapja, szürke a köpenye, piros a csizmája. Ki az?
(cinege)
12
• TÓPARTON • TÖLGYFÁN • SZIKLÁN • BOZÓTBAN
(kakukk)
• BAGOLY • SIRÁLY • HATTYÚ • CINKE
Találós kérdések (Egy sem, mert a többi elrepül.)
Melyik madárnak hol volt a fészke?
(holló) (harkály)
Emlékszel-e?
Írd be a gólya testrészeit: szárny, csőr, nyak, fej, lábujjak, lábszár, mellkas!
(bokorban)
tóparti szittyóban, de egyet sem szereztem, mert a két hattyúszülő elkapta a két fülemet, és fejjel belelódított a vízbe. – Az eddig tizenkét forint – számolta össze az idős úr. – Hát még? Neked hogy sikerült? – kérdezte Csacsitól. – Én egy cinkefészket láttam a bozótban – felelte Csacsi –, két tojás volt benne, de a cinkemama meg a cinkepapa csőrükbe kapták és biztos helyre vitték. – Akkor már tizennégy forinttal tartozom – mondta az öreg. Aztán kérdőn nézett föl Elef Antira. – Talán el sem tetszik hinni – mesélte Anti –, de az én fészkemben tíz tojás volt. Pontosan meg tudtam számolni őket arról az ágról, amelyikre felmásztam érte, de abban a pillanatban le is tört alattam. Egyetlen tojást szereztem csak, ezt a tojásnyi daganatot a tarkómra. – Nos hát – bólintott az öreg –, ha nem számítjuk a tarkódra kapott tojást, akkor már huszonnégy forintnál tartunk. No és te? – fordult Macókához. – Nagyon csendes vagy. Te nem is próbáltál tojást szedni? – Jaj, dehogynem – nyögött Macóka. – Tessék nézni ezeket a karmolásokat, a fészkelő
13
Madarak
Sárkány Klaudia 2. osztály, Martonos
Lakatos László 1. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Bicskei Mátyás 5 és fél éves óvodás, Pecesor
14
Egy kisfiú nagyon szeretett volna fecske lenni. Azt hiszitek, talán szúnyogpaprikásra éhezett? Ó, dehogy! Azért, mert azt hitte, hogy akkor nem kell neki tanulni. Nohát, szerettem volna, ha tegnap látta volna ez a kisfiú, amit én láttam. Azt láttam, hogy hogyan tanítja a nagy fecske a picit röpülni. Fecskeanya kiparancsolta a fiókáit a fészekből a tornác párkányára. Úgy gubbaszkodtak ott a buksik, mint az iskolás gyerekek a padban. Fecskeapa pedig kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott: – Gyertek, csak csicseri! Bátran csak, ficseri! Hárman szót is fogadtak, és átlibbentek fecskeapához. Hanem a negyedik buksi csak lihegett, pihegett, a szárnyát is megemelte egy kicsit, de aztán csak visszalépett a párkányra. Csicsergett keservesen, hogy a röpülés nem neki való tudomány. – Nem szégyelled magad? – koppantotta meg fecskeanya a feje búbját. És taszított rajta a szárnyával akkorát, hogy nyaklevesnek is beillett. Erre aztán mégiscsak szárnyra kapott a buksi.
iskolája – Messze, messze, messze? – kiabált kétségbeesetten, ahogy a levegőben bukdácsolt. – Erre, erre, erre! – biztatták az apja meg a testvérkéi az eperfáról. Tízszer tették meg az utat egy délelőtt a kisfecskék a tornácról az eperfáig meg viszsza. Akkor aztán az öregek azt mondták, hogy elég ennyi tudomány egy napra. Másnap azonban már a háztetőre is kihozták a fiatalokat. Harmadnap pedig már a szomszédban kóstolgatták a legyet, hogy ott jobb ízű-e, mint nálunk. Azt is láttam már, mikor a gólya tanította a fiát békát enni. Az anyagólya röpült előre a békával a csőrében, a fia utána. Kétszer-háromszor megkerülték a kéményt, akkor az anyamadár följebb röppent, és kiejtette csőréből a békát. A gólyafióknak röptében kellett ezt elkapni. Ha nem sikerült neki, akkor az anyja megbúbozta. Tyúkanyónak is sok baja van a csirkéivel, míg kitanítja velük az iskolát, mert a kiscsirkének is nehéz feje van kezdetben. Bizony, bizony, mindenkinek tanulni kell, ha tudni akar! Móra Ferenc
Mészáros Ákos 6 éves óvodás, Péterréve
Vladić Denisz 4 éves óvodás, Pecesor
Bálint Tamás 3. osztály, Oromhegyes
15
Barkács
Madaras függődísz Hangulatos díszei lehetnek a gyerekszobának a madarak, amelyek papírból készülnek. Ezt a díszt célszerű olyan helyre felakasztani, ahol nagyobb a hely, így ahányszor elmegyünk a madárkák mellett, vagy a légmozgás segítségével megmozdulnak, „repülnek”. Anyagszükséglete: színes karton, cérna, pálca. Elkészítése: Elkészítésük rendkívül egyszerű. Rajzoljuk le ezt a madarat! A színe tetszőleges. Egy madárhoz – különösen akkor, ha a papírnak csak egyik oldala színes – 2 db szükséges. Azonos színű, de vékonyabb papírból csináljunk (madaranként) 3 db legyezőt! Mielőtt a két madártestet összeragasztanánk, helyezzünk a kettő közé cérnát, a farka helyére pedig ragasszunk 1 db legyezőt! A további két legyező lesz a madár két szárnya. Ezután két pálcát kössünk össze jó erősen, kereszt alakban. (A kötést ragasztással is erősítsük meg!) Az egyszerűbb változatnál 5 db különböző vagy azonos színű madárra van szükségünk. Négyen a pálcák végein repülnek egy pedig a középen.
16
Játék
Madárijesztők Az egyik gyerek a gazda. A gazda kukoricát ültetett, de egy csapat varjú (a többi gyerek) minduntalan megdézsmálja. Ezért a gazda kergeti és meg akarja fogni őket. Az a varjú, amelyet sikerül megfognia, varázslatos módon madárijesztővé változik, és széttárt karral, terpeszben egy helyben megáll. A madarak felszabadíthatják a madárijesztőket, ha átmásznak a lábuk alatt. Amíg a madárijesztő alatt vannak, a gazda nem foghatja meg őket. Amint azonban kimásznak, mindkettő – a varjúvá visszaváltozott madárijesztő, s az őt
Tót Berta, 5 éves óvodás, Pecesor
kiszabadító varjú is – veszélybe kerül, megfoghatják őket. Miért jó? Ez is egy olyan hagyományos játék, amely azt példázza, milyen hatéko-
nyak a képek a játékszabályok megtanításában. Ez nem egyszerűen csak egy érdekesebb módja a szabályok elmondásának: a gyerek fejlődésében fontos szerepet tölt be a képzelőerő fejlesztése, ezért ez fontos pedagógiai feladat. A gyerek gondolkodási és következtetési képessége a képzelete által alkotó, és nem száraz, lineáris módon fejlődik. A problémamegoldó képességek is a képzeletgazdag gondolkodás fejlődésével erősödnek. Mészáros Mónika, 1. osztály, Horgos
17
Madárháton a világ
Szabó Batancs Viktor 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Németh Eszter 3. osztály, Oromhegyes
Nagy Aleksz 3. osztály, Oromhegyes
Kasza Lehel 3. osztály, Királyhalom
Nagy Martin 1. osztály, Horgos
Konc Kriszta 3. osztály, Orom
Buza Tamás 3. osztály, Orom
Pozsár Leó 7 éves óvodás, Péterréve
Romić Márta 4. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Balog Lenke Eszter 8 éves, Petőfi Művelődési Egyesület, Nagybecskerek
18
Szabó Kinga 6 éves óvodás, Horgos
Horvát Kitti 1. osztály, Oromhegyes
19
Dúdoló
Fecske
Kodály–Weöres
Német Ildikó 1. osztály, Horgos
A holló és a galamb kirepülése Negyven napon át állandó szél hajtotta kelet felé a bárkát. Egy napon Sét a fölső kamrából lement Noéhoz a középsőbe és azt mondta neki: „Apám, olyan csend van nálam ott fönt. Nem esik több csepp a tetőre. Bizonyosan véget ért a nagy esőzés!” Ekkor fölment Noé, és valóban, megszűnt minden zúgás és csöpögés. Azt mondta Noé: „Adjátok ide a létrát! Kinyitom a felső nyílást és kinézek.” Nagy erővel kinyitott egy ablakot és körbenézett, de nem látott mást, csak vizet, vizet és sötét ködfelhőket. Sém azt mondta: „Engedj ki egy hollót, az messzi re tud repülni. Talán hoz nekünk valami hírt.” Így aztán kiengedett Noé egy hollót. Az széltében-hosszában körözött a víztenger felett, elrepült a távolba és nem tért többé vissza a bárkába. Ő volt az első, aki megtalálta az új világot.
Később Noé egy galambot engedett ki, hogy megtudja, van-e már száraz föld a közelben. Néhány óra múlva visszarepült a nyíláshoz, mert sehol sem tudott megpihenni. Noé becsukta az ablakot és azt mondta: „Türelmesen ki kell várnunk, mit parancsol nekünk az Úr.” Hét nap múlva újból kiengedett egy galambot a tutajból. Estére érkezett vissza és nézzetek oda, egy olajfalevelet szakított és hozott a csőrében. Ekkor tudta Noé, hogy leapadt a víz a földről. De honnan hozta a galamb a levelet? Arról a hegyről, amit az olajfák hegyének hívnak, ahová majd Jeruzsálemet építik és ahol még sok minden történik. Harmadszor engedte ki Noé a galambot újabb hét nap múlva. Nem tért vissza. Ebből tudta, hogy hamarosan itt lesz az ideje, hogy az új világba lépjenek, de Isten jeladására vár. Jakob Streit
Sőreg Máté 3. osztály, Oromhegyes
Szögi Klaudia 1. osztály, Horgos
20
¯
21
Állatvilág
Madarak Barázdabillegető Kis testű, hosszú farkú madár. Szaladgálás közben valóban billegeti a farkát, de a szántóföldi barázdához szinte semmi köze. Tavak, folyók, pocsolyák partján él, rovarokkal, férgekkel, pókokkal, csigákkal táplálkozik. Az ország minden táján megtalálható, de télen elköltözik tőlünk. Enyhe tél után már februárban megjelenik. Fészekrakásra szívesen választja a vízparti épületek tetőszerkezetét. (Latin neve: Motacilla alba.)
Kanalasgém
Holló Történelmünk legismertebb madara. Mátyás király címerállata, Szilágyi Erzsébet levelét ez a madár vitte. A varjúfélék e nagytestű madara jutalmul mára a védettek közé soroztatott. Fák tetején él és költ, a tojó foglalkozik a fiókákkal, a hím eteti őket. Rovarokat, apró emlősöket, gyíkokat, kétéltűeket fogyaszt, de az ínséges téli hónapokban megeszi a fagyott magokat, ráfanyalodik az elhullott állatok húsára is. Télen-nyá ron nálunk lakik, védettsége óta nő a száma nálunk. (Latin neve: Corvus corax.)
22
Hosszú csőrű, hosszú lábú, nagy, fehér vízimadár (valamivel kisebb a gólyánál), jellegzetessége a lapos, széles csőrvége, amit szűrőként használ. Halastavakban, sekély vizekben méltóságteljesen lépked, csőre végével kiszűri a vízből az ehető élőlényeket. Vízirovarokat, csigákat, piócákat, békalárvákat, apró halakat eszik. Ősszel tovább megy a Földközi-tenger melegebb vidékeire. (Latin neve: Platalea leucorodia.)
Ökörszem Ha télen madárdalt hallasz, akkor az valószínűleg ökörszem. Állandóan nálunk él, vizes partoldalak lakója, parányi kis madár (9 gramm a súlya), állandóan felfelé álló farkáról is fel lehet ismerni. Száraz levelekből gömb alakú fészket rak, aminek oldalt van a bejárata. Pókot, hernyót, rovarokat eszik. (Latin neve: Troglodytes troglodytes.)
23
Játék
Vízimadár Kellék: különböző nagyságú üveggolyók (kavicsok), tornamatrac vagy szőnyeg Kérjük meg a gyerekeket, hogy vegyék le a cipőjüket és a zoknijukat. Az üveggolyókat szórjuk szét a matracon vagy a szőnyegen. mondjuk nekik, hogy legyenek vízimadarak, s lássuk, hány golyót tudnak felvenni a lábujjukkal, miközben az alábbi versikét skandáljuk. (Nem hajolhatnak le, hogy a kezükkel átvegyék a golyót a lábujjuk közül! Meg kell próbálniuk olyan magasra emelni a lábukat, amilyen magasra csak tudják, és közben a golyónak nem szabad leesnie.)
Petronijević Dimitrije 1. osztály, EmArt Műhely, Szabadka
lódjon. A sportcipőket csak sportoláshoz használjuk. Máskor viseljünk egyszerű, vékony talpú cipőt vagy szandált, és amikor csak en-
gedi az idő, szaladgáljunk mezítláb. Ez és a láb rugalmasságát növelő játékok hozzájárulnak a gyerek általános egészségéhez.
A tóban mint szürke fém, áll a hosszú lábú gém. Lassan lépdel, peckesen, épen most jár hallesen. Ha netán egy halra lép, ott nem hagyja semmiképp. Lábujjával fölveszi, s jó étvággyal megeszi. Miért jó? A láb elveszíti azt a képességét, hogy egészséges módon, önmagától formá-
24
Lengyel Lenvete 4 éves óvodás, Pecesor
Szárnybontogató Tavasz
Megérkezett a tavasz. Repülnek a madarak, meg a lepkék. Virágoznak a virágok. Süt a nap. Itt a tavasz, a gyerekek örülnek. Polákovity Emma, 1. osztály, Nikola Tesla iskola, Újvidék
Édesanyám Az anyukám neve Bátori Izabell. Harmincöt éves. Anya háziasszony, az a munkája, hogy tisztán tartsa otthonunkat, s mindig meleg étel várjon, amikor hazaérek az iskolából, valamint segítsen tanulni. Anya alacsony termetű. A haja göndör hullámos, mint a tenger. Igazából barna, de festi, így most vöröses és vállig érő. A szeme barna, csillogó, amikor rám néz. Abban a percben nem is szemek, hanem gyémántok. Anyu arca kedvesen mosolyog, habár néha szomorú és sírós a tekintete. Anya színes és divatos ruhákat hord. A kedvenc színe a piros, de szereti a zöldet és a feketét is. Szeret nyáron csinos papucsokat hordani. Sok kellemes illatú parfümje van, azok közül szokott választani. Anyu nem nagyon szigorú, legtöbbször csak akkor kiabál, amikor rossz fát teszek a tűzre, de nem mérges sokáig. Amikor beteg vagyok gyengéd hangja mindig megnyugtat.
Már volt olyan eset, amikor elment az áram. – Olvasol nekem egy mesét? – kérdeztem. – Lenne más dogom is, de igen – mondta türelmesen. – Olvasok egy gyönyörű mesét. Majd holnap elvégzem a dolgomat! Szerintem anyám lelke gyönyörű. Sugárzik belőle a szeretet, kedves hangja és tettei dédelgetnek. Mindenkivel törődik, csak magával nem, mert nincs rá elegendő ideje. Szerintem nagyon szoros kötelék tart minket össze. Bátori Csillag, 4. osztály, Cseh Károly iskola, Ada
Dédmamám Az én dédmamám neve Szabó Margit. Ő nyolcvanegy éves. Egy napon van a születésnapunk. Neki őszesfekete haj van és barna szeme. A mama már több éve beteg és tolókocsihoz van kötve, ezért csak hálóinget visel. Mi együtt lakunk, és ő többször a mi segítségünkre szorul. Én is szívesen segítek neki, mert nagyon szeret engem. Ajándékot nem bír venni nekem, de nagyon sokat mesél a régi időkről. Azt mondják, hasonlítok rá. Nagyon szeretem. Celluska Éva, 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
Nagymamám Nagymamám neve Sára. Ő anyukám édesanyja. Gunarason él. Sajnos pár éve egyedül. Sötét, göndör haja van, amit mindig rövidre vágat. Szeme kék. Sári mama csöndes, melegszívű asszony. Ha tudja, hogy megyünk hozzá, mindig sok finomsággal kedveskedik. Ha több napig ott vagyok nála, igyekszem segíteni neki. Sok állata van, azokat eteti és gondozza, takarmányt készít nekik. Nagyon szeretem őt, mert mindent megtesz értünk. Cservenák Ákos, 2. osztály, Nikola Tesla iskola, Topolya
25
Csonti Szilvia 1. osztály, Szent Száva iskola, Nagykikinda
Benkovics Andrea 6 éves óvodás, Zenta
Anyák napjára
Kicsi köszöntő Gyulai Lilla 6 éves óvodás, Zenta
Törtei Hédi 6 éves óvodás, Zenta
Becsei Evelin 1. osztály, Törökbecse
26
Olvad el a hideg hó, nem vagyok én mindig jó, mégis szeret anyácskám, szelíd szeme vigyáz rám, korábban kel, mint a nap, kis csupromba tejet ad, s tiszta vagyok, mint a hó... Édesanyám nagyon jó!
Farkas Lea 6 éves óvodás, Zenta
Elolvad a kemény jég, melegedik már az ég. Siessetek, ibolyák, virágozz, cseresznyeág. Erdők, kertek, ablakok, bár egy csokrot adjatok! Simogasd meg, meleg ég! Édesanya legyen szép! Lászlóffy Aladár
Surányi Anita 6 éves óvodás, Felsőhegy
Bálint Anasztázia 6 éves óvodás, Magyarkanizsa
Kuzsner Karolina 5 éves óvodás, Péterréve Sambert Gergő, 6 éves óvodás, Zenta
27
A vadludak nem találják vezetőjüket. Segíts nekik, vezesd el őket te!
28
Kösd össze a számokat 1-től 44-ig!
29
Nagymama és a méhek Reggel, mikor még a nap mélyen alszik, nagymami az udvaron dolgozik. Öntözi a virágokat, hogy nőjenek, hogy a méhek virágport gyűjtsenek.
Sóti Nikolett 1. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
Iciri-piciri
Szorgoskodik, segít, hogy a kaptárban készüljön sok-sok mézecske, hogy az egészségünket védje. Fehér Melinda, 4. osztály, Tóba
Sarnyai Linetta 6 éves óvodás, Magyarkanizsa
30
Aladzsity Máté 2. osztály, Ludas
Kiss Gábor 2. osztály, Péterréve
Nagy Szebasztián 2. osztály, Palics
Német Kitti 2. osztály, Palics
Ajaj, hol volt hol nem... Volt egyszer egy iciri piciri házacska; ott lakott egy iciri piciri kis macska. Volt annak két iciri piciri kis ökre, rákaptak egy iciri piciri kis tökre. Csizmát húz az iciri
piciri kis macska, hová lett az iciri piciri barmocska. Bejárja az iciri piciri kis erdőt, s nem leli az iciri piciri tekergőt. Bejárja az iciri piciri kaszálót, s nem látja az iciri piciri kószálót. Rátalál egy iciri piciri kis tökre,
bánatában iciri picirit meglökte. Felfordult az iciri piciri tököcske, benne a két iciri piciri ökröcske. Megörült két iciri piciri ökrének: Vége van az iciri piciri mesének! Móricz Zsigmond
Mészáros Anett 1. osztály, Thurzó Lajos iskola, Zenta
31
Színezd ki a madarat az utasítás szerint!
1 – sárga, 2 – rózsaszín, 3 – piros, 4 – barna, 5 – kék, 6 – zöld
32
A téglalapok szigeteket jelölnek, hidak kötik össze őket. A szigetből kiinduló hidak számát jelzik a számok. A hidak csak vízszintesen és függőlegesen haladhatnak, nem keresztezhetik egymást, és a szigeteket sem.
33
Húsvét volt...
Hímes tojások Én örültem, míg élt nagyapám, mert húsvétkor mindig együtt festettük a hímes tojásokat. Nagyon örültem, hogy vele lehettem. Szerettem volna még egy húsvétot vele tölteni, de sajnos már nem él! Nevetgélnénk és mennénk locsolkodni, tüzelnénk a sporheltbe, míg nagymama festené a tojásokat, a hímes tojások pedig mind tündökölnének a napfényben. Talpai Lóránd, 4. osztály, Tóba
Kollár Natália 1. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
Kocsis Melani 2. osztály, Palics Bicskei Debóra 3. osztály, Oromhegyes
András Krisztina, Dávid Viktor, Dobó Csaba, Fejős Szintia, Mácsai Ákos, Radulov Krisztina, Takács Szilárd, 2. osztály, Oromhegyes
34
Németh Imre 2. osztály, Péterréve
Lapzártáig a következő óvodások és iskolások küldeménye érkezett a Mézeskalács címére Szabadka, Đuro Salaj iskola, 2. c (tanítónő Brasnyó Cs. Erzsébet): Bognár Tamara, Szabó Batancs Viktor, Fehér Vivien, Szabó Tímea, 3. c (tanítónő Zemkó Rózsika): Kanyó Krisztina; 4. c (tanítónő Soós Hedvig): Párdity Lídia, Jónás Dániel, Jenei Dorina, Akarijás Valentina, Torma Teréz, Romić Márta; Majsai Úti iskola, 1. c (tanítónő Kokotović Rita): Nagy Andor, Tóth Flóra, Turu Anasztázia, Fa Ádám, Domonkos Georgina, Vojnić Tunić Samanta, Horváth M. Barbara, Hanák Ákos; 1. e (tanítónő Turu Bernadetta): Visnyei Éva, Ikotity Áron, Tomek Vivien, Vass Zoltán, Tomek Viktória, Csizmadia Tamás, Hodonicki Noémi, Dózsa Martina, Dancs Petra, Kőrösi Eszter, Simon Valentin, Szekeres Dominik, Farkas Noémi; Palics, 2.4 (tanítónő Törköly Erzsébet): Balley Ingrid, Ábrahám Balázs, Sörös Viktória, Sztántity Márk, Megyeri Márk, Visnyei Lilla, Bózsó Szintia, Drobina Dániel; 2.3 (tanítónő Lipták Hargita): Sárkány Viktória, Kocsis Melani, Nagy Krisztián, Varga Polyák Réka, Nagy Szebasztián, Szebenyi Tímea, Bajúsz Egon, Német Kitti; Péterréve, 2.3 (tanítónő Varga Edit): Urbán Boglárka, Hajdú Klaudia, Kiss Gábor, Sári Anetta, Csábi Sára, Balassa Bernadett, Varga Viktória, Kiss Zoltán; 2.2 (tanítónő Recsó Gallusz Anna): Németh Imre, Lengyel Zsanett, Boldizsár Klaudia, Tóth Larissza, Fekete Lúcia, Varga József; Labud Pejović óvoda (óvónő Mihalecz Éva): Lévai Helga, Urbán Levente, Péter Emese, Kovács Fanni, Balassa Szabina, Mészáros Ákos, Kuzsner Karolina, Bovánovics Lúcia, Nagy Leona, Balassa Szabolcs, Varga Rebeka; Magyarkanizsa, Poletarac óvoda (óvónő Juhász Piroska): Pósa Ilka, Berec Dávid, Pósa Gréta, Sarnyai Linetta, Molnár Henrietta, Pataki Ádám, Bálint Anasztázia, Törteli Anna, Kollár Patrik; 1. e (ta-
nítónő Domonkos Izabella): Šućov Daniella, Kadvány Balázs, Terényi Bence, Pósa Csenge, Tót Viktória, Takács Anikó, Újvári Lilla, Fejős Anna, Zsoldos Dominik, Magosi Máté, Pihe Tamara, Magosi Áron, Német Anasztázia; 2. n (tanítónő Bálint Eleonóra): Bošnjak Ilija; 1. d (tanítónő Cseszkó Körmöci Erika). Bosznai Edina, Bozsonyi Balázs, Bicskei Krisztián, Törteli Petronella, Szabó Ádám, Sarnyai Zsófia, Domonkos Olivér, Valkay Tardos, Kónya Beáta, Sóti Alexandre, Habonyi Marcell, Kalmár Viktor, Bajusz Árpád, Gábor Jankó; 2. d (tanítónő Bajusz Rózsa): Buza Botond, Gál Orsolya, Hubai Dávid, Kovács Kitti, Szűcs Dóra, Cseszkó Dorottya, Kiss Tímea, Bálint Réka; Gunaras, 2. o.: Csikós Mátyás, Szabó Ádám, Tóth Leó, Oroszi Brigitta, Tóth Boglárka, Homolya Szintia, Lövei Alekszandra, Kocsis Krisztina, Faragó Fanni, Faragó Egon; Pecesor, Labud Pejović óvoda (óvónő Ágoston Krisztina): Apró Leona, Novák Henrietta, Tót Krisztof, Andruskó Henrietta, Lengyel Levente, Bicskei Mátyás, Tót Berta, Boja Kornélia, Andruskó Rebeka, Vladić Denisz, Lengyel Lilla, Hanák Kornélia; Felsőhegy, 2. o. (tanítónő Török Tímea): Sípos Klaudia, Surányi Dalma, Kólity Kinga, Mészáros Csaba, Kormos Glória,
Deák Orsolya, Máté Klaudia, Vinter Alex, Bilicki Antónia, Mucsi Maja; Zenta, Thurzó Lajos iskola, 2. b (tanítónő Horváth Mária): Kalmár Attila, Ribár Heidi, Tóth Horgosi Sarolta, Kolompár Tünde, Német Szilvia, Baráti Gabriella, Farkas Visontai Zoltán, Antal Alexandra; 1. b (tanítónő Gömöri Irén): Sóti Nikolett, Mészáros Anett; Szivárvány óvoda (óvónő Zsoldos Nelli): Búrány Imola, Ferenc Dániel, Árok Petra, Ferenc Dénes, Bagdal Orsolya, Balázs Máté; (óvónő Recskó Diana): Farkas Lea, Szőke Zsóka, Sambert Gergő, Benkovics Andrea, Gyulai Lilla, Beszédes Sára, Virág, Boglárka, Andor, Kristóf, Tivadar, Ricsi, Szebasztián, H. Zsóka, Bálint; Ada, 1. e: Koós Nikolett, Apró Noémi, Lepár Emese, Dévity Alex, Kis Boglárka, Csordás Boglárka, Gulics Klaudia, Lehócki Lúcia, Gordos Bence; Bácsgyulafalva, 2. o.: Egedi Melánia, Simon Tímea, Tót Celeste; Tornyos: Rózsa Rebeka óvodás; Újvidék: Bezkorvajnij Teodóra óvodás; Ürményháza: Móric Tina óvodás; Zenta: Kecskés Maconkai Orsolya óvodás; Szabadka: Futó Inesz óvodás, Sáfrány Gál Krisztián, 4. o., Sáfrány Gál Szebasztián, Kujundžić Alex, 3. o. Továbbra is küldjétek rajzaitokat, meséiteket a Mézeskalácsnak!
Postaláda Szia, Mézeskalács! Küldöm a rajzomat, mert nagyon szeretem ezt az újságot. Üdvözlöm az 1.3 osztályt, a szerkesztőséget és mindenkit, aki ismer. – Becsei Evelin, 1. osztály, Törökbecse
Tisztelt Szerkesztőség! A gyerekeknek nagyon tetszett a megadott téma, és szívesen rajzoltak. Üdvözlettel Csorba Bošnjak Márta tanítónő, Horgos, 1. osztály
35
Madárháton a világ
Horváth Petronella 1. osztály, Oromhegyes
Szabó Krisztián 3. osztály, Oromhegyes
Földi Evelin 3. osztály, Királyhalom
Varga Róbert 4. osztály, J. J. Zmaj iskola, Szabadka
Kocsis Melani 2. osztály, Palics
Bognár Tamara 2. osztály, Đuro Salaj iskola, Szabadka
