1896.
YII. évfolyam.
A HET
MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési
Egész évre Félévre „. .„• Negyedévre
feltételek:
frt 10.— » 5.— » 2.50
POLITIKAI
ÉS IRODALMI
SZERKESZTI
Egyes szám ára 20 kr.
K I S S
SZEMLE.
JÓZSEF.
51/363. szám. kiadóhivatal' BUDAPEST,' VII. ker., Erzsébet-kÖrut 6. sz. Hi
rdetések
felvétele
ugyanott.
Kéziratok nem adatnak
vissza.
— B u d a p e s t , deczember hó 20. <§Mr •
Olvasóinkhoz. . ' Most hét éve, h o g y . e l a p o k a t megindítottuk, hét éve, h o g y irodalomban, m ű v é s z e t b e n , társadalmi é s politikai kérdés e k b e n a l e g s z a b a d e l v ű b b e s z m é k és i r á n y o k s z ó v i v ő i v a g y u n k . H o g y o l v a s ó i n k a mi n é z e t e i n k e t v a l l j á k é s e s z m é i n k e n l e l k e s e d n e k , arról t a n ú s á g l a p u n k térfoglalása, hét évi f e n n á l l á s u n k . A n y a g i é s z k ö z ö k n e m á l l o t t a k és m a s e m állanak r e n d e l k e z é s ü n k r e é s a r o h a m o s a n m e g n ö v e k e d e t t v e r s e n y elsöprőit v o l n a b e n n ü n k e t , ha a k ö z ö n s é g b e n n e m t a l á l t u k v o l n a m e g fentartó t á m a s z u n k a t . Ézt a t á m o g a t á s t a m u n k á n k k a l s z e r e z t ü k m e g é s ezentúl is munkánkkal akarjuk kiérdemelni! Mikor nyolczadilc é v f o l y a m u n k á t megindítjuk, k é r j ü k o l v a sóink bizaimát j ö v ő r e is.
Hívek' m á r a d u n k
ö n m a g u n k h o z — ez
minden, á m í t k e é s e g t e t ő c s a l o g a t ó í g é r e t e k h e l y e t t m e g f o g a d u n k . A k i k i s m e r n e k b e n n ü n k e t , n e m f o g j á k ezt k e v e s e l n i . Budapest, 1897. deczember 5-én.
A Hét
szerkesztősége.
K r ó n i k a Honfibú.
— decz. IS. •Azt hiszem, 1872 tavaszán jelent meg elsőben a Váczi-uczczán az a báró Podmaniczky Frigyes, aki, hiába, mégis a leghatásosabb alak minálunk az ő hábitusával. Ilyesmit csak az angol humour tudhat alkotni. És valóban az alkotta. Egy londoni szabómester humourje. Nagy ember, határozottan nagy ember az a szabómester. Hogarth, de nem • rajzol, hanem szab; Dickens, de nem ir, hanem varr. Már ez is mutatja nagyságát. Ha olló helyett czeruzát fog, ha tű helyett tollat ragad, alkalmasint belérekedt volna minden tálentom. Ő azonban, mint minden igazi nagy, ismerte tehetségét és meg tudta választani , a formát, melyben gondolata csorbítatlanul fejeződik ki. Megismerte, hogy az ő hatalmas eszközei a posztó, a czérna meg a gomb. — Tudatlan sihederkoromban hallottam először Hermán Ottótul, hogy az angol humour meg a magyar humor közel atyafia egymásnak. Konkrét ismeretek hiján, a báró Podmaniczky Frigyes hábitusa bizonyította be előttem ez állítás igazságát. Csodálatos, milyen közel van hozzánk az a vaskos, de nem goromba jókedv, az a mély, de nem sértő embercsufolás. Angliát kivéve minden országban rikitó hatása lenne e karikatúrának; alkalmasint fölbomlanék az uczczák rendje. Nálunk nem
-kaczág senki. De mindenkinek szeretettel mosolyog a belseje ; és ez igen kedves, igen értékes és vidámságában is komoly érzés. Haj, micsoda derült filozófia van amá bugyogó pötyögősségében 1 Micsoda aranyos méla kedvvel szemlélheti a világot az a két szem, amely azt a két •gombot oly dicsőén és oly képtelenül alant tudta elhelyezni a kabát hátán 1 ... De nem erről akarok én most beszélni. Azt kell megmondanom, hogy mikor az édesapám először látta meg a szeretetreméltó és igazán nemes bárót ebben a hábitusban, igy szólt hozzám a Lechner boltja előtt: — No most már nem féltem a magyart, ha Friczi is európai ruhában jár. Podmaniczky ugyanis egész '72-ig magyar ruhában járt. Hősi konoksággal és zajos derültséget keltve. Mert az ő hunn-szittya jelmezei is Londonban, ama halhatatlan mester műhelyében készültek; amiből apokalyptikus csodák támadtak. Az a nagy humour ez úttal ismeretlen téren dolgozván, öntudat nélkül működött. Hatalmas énjét belekeverte a magyar divatképek motívumaiba; és megszületett a Podmaniczky-Zrinyi Miklós. A Themse és a Berettyó vizének keveredése. A night-gown átilia. A szilajon felsujtásozott plundra. A pepita waterproof kaczagány. Édesapám szavaiban volt egy kis ártatlan mosolygás, annak az eltűnt hábitusnak szóló; de máskülönben komolyan beszélt, mikor azt mondta, hogy e csökönyös magyar európaivá vedlésében nemzetünk megerősödését látja. Vagyis még a túlzók is hiszik már, hogy ezekre a tüntetésekre nincsen többé' szükség. Hogy a magyar nem nadrággal fejezi ki manapság a jogait, hanem alkotmányának és szabadságának erejével. Édesapám egyike volt azoknak, akik. 1859-ben, a Kazinczy-ünnepkor, azt a ruhademonstrácziót kezdték; és ép ezért kicsinyléssel nézett e dolog későbbi hazafias elfajulására. Diákosan óvatos és furfangos szekatúra volt az a magyar viselet. Ha beszédet nem szabad mondani, kiabáljon a szűr piros tulipánja. Ha az aczéltoll nem mozdulhat, lengjen a kalapon a darutoll. Ebbe ugyan már nem szóihát bele a német, hiába bosszankodik. Mihelyt olyan erőre kezdtünk kapni, hogy forgathattunk más fegyvereket is: a józanok felhagytak e gyermekes tüntetéssel. Édesapám a legelsők között; és pedig azért, mert akkoriban, anno 1866 a német ruhásakat szokás volt lehazaárulózni. Hát Bolond Miska állott elébe ennek a lehazaárulásnak. Öt évvel azelőtt védeni merte azokat, akikre azt mondták: »meghalt !« Szomorú napokban szembe szállott azzal a rettenetes babonával, hogy Magyarországon minden harmadik l
872 ember osztrák kém: fennen hirdette: »de spiclibus, qui non snnt, nulla quaestio fiat«. Az ízetlen maskarává fajult magyarkodásban tehetetlen napok emlékét, gyöngeségünk jelének maradványát látta. Azért kívánta, hogy tűnjék el és soha ne is kerüljön többé vissza. Históriai törvény, hogy a magyar mindig csak elnyomás közepett, megkötött kézzel lábbal szokott szittyáskodni, — egyéb nem telvén tőle. Akkor virágzik a sujtás, a sallang az uczczán és az irodalomban, akkor burjánzik a népieskedés, a kelmeiség, és akkor csekély, inaszakadt és meddő minden. Ilyen volt a József császárra következő reakczió, ilyen az ötvenes-hatvanas évek tengődése. Mikor olyan hatalmas volt a magyar, aminő Mátyás király óta egyszer sem : a szabadságharcz legdicsőbb napjaiban, nyoma sincs ennek a szegényes czifrálkodásnak. Magyar a magyar, de nem magyaroskodik. A czifra szironyos karikás nem szimbólum, hanem a guerilla- betyárok fegyvere-: vasas németet űznek véle. A kulacsban nem a haza »eszménye« van; csak bor és ütközet után iszik belőle a honvéd. A Petőfi véres kezekkel pengetett lantja meg a Sárosi arany trombitája nem a »kemenesi czimbalom«; hangja robogó hadakat lelkesít öldöklésre, halálra; és nem bűsuló hazafiaknak, sóhajtozó honleányoknak szánt téli szórakozás. Sehol fitogtató nemzetieskedés, sehol üres karakánság, sehol zsebben mutatott füge, csak erő, erő és erő, tett, tett és tett.
Eredmény vagyunk. A miről ma ötven esztendeje csak az álmodók álmodoztak, hogy leszen valamikor európai magyarság, melyben megtestesül a nemzet géniusza : az ősi hagyomány, a régi műveltség és a művészetig emelkedett néplélek háromsága, az ma megvan. Soha nem ismertük még ennyire történetünket, irodalmunkat, nyelvünket, hazánkat, nemzetünket, mint ma; és ez az ismeret soha sem volt még ennyire általános. Minden Írástudó emberünk egy erőssége, egy harczosa kultúránknak; és e milliók között nincsen, a ki azt mondaná, hogy nem ez az igaz ut. Ezt mondják még azok is, akik vénségökben már nem birnak velünk lépést tartani. És ha keresem a prófétát, a ki előttünk világított ez ösvényen, megtalálom Arany Jánosban. Ő a tökéletes. A többi nagyságot, erőt magában egyesitő. Az ő tanítványa, sokszor öntudatlanul, mindenki, a ki a magyar műveltségért dolgozik. A politikus. A költő. A képzőművész. A technikus. A zoológus, a ki faunánk életét a rengetegben lesi. A középkori kéziratokat hüvelyező paleografus. A kis éjjeli ujságiró. Minden lélek, minden elme, aki tudja, hogy magyar és filozófiai czéllal halad fényes vagy ködös pályáján. Egy isteni erő triumfusa ez.
... Kozmopolita ... Kicsoda az ma közöttünk, magyarok között? Mutassatok rá ujjal ország-világ előtt; kiáltsátok a nevét minden piaczon, a hol pellengér állott valaha. Ez a testetlen vád, ez a nevetlen gyanúsítás minmagunknak a megcsúfolása és annyira a természet ellen * való, hogy "idegen eredetét kell sejtenem. Mert nem feleMostanság megint egy afféle kacskaringós, népies- dem, amire az édes apám tanított: »Magyar hazaárulóról kedő patriotizmus kezdetét látjuk. A jelek még csekélyek; nem tud a história.« csak holmi fejérvári bicska és egymásnak lekozmopolitáÉs az a vád, hiába, megvan. Teli volt a levegő. És zása; de a dolog az ő baczillus-szaporaságánal fogva két- munkál és hat a legjobb emberek között is. Lelki járvány ségtelenül igen nagy mértékben is el fog következni. Ezt mint a középkori chorea Sancti Viti. Rángatódzásra, ugegész bizonyossággal jósolom. rándozásra, dühre indítja az erőseket, az okosakat, a szeÉs emberségemre mondom: rémüldözök. Mert logi- lídeket is. Nyavalyás Vitustáncz az egyre szilajodó csárkám arra tanit, hogy rettenetesen kevés lehet az erőnk, dás az irodalmi Makkhetesekben; és szimptómái: a kerettenetesen kevés az életrevalóságunk, rettenetesen kevés serű kurjongatás, a honfiúi pörkölt, a daczos kulacs, a a szabadságunk, ha ismét mutatkozik ez a baljóslatú fenyegető csáti bicska, a szemrehányással telitömött kosrégi tünemény. tök, a hazáért reszkető miskolczi kocsonya, a pártás Hun. . . Teringette, hát idáig vitt bennünket az a niák, a tárogató vészes riadása meg az egetverő, azaz Bánffy ? hogy halk, Jézus! — csatakiáltás... De ha jobban meggondolom a dolgot, azt kell monDehát ki ellen mindez, uram istenem, ki ellen? danom arra a borzas macskabajuszra: »Mi tagadás, a Mert hogy valaki ellen van, az fizikai valóság. Maczicza nem vétett.« Legnagyobb hatalmunk, magyarsá- gyar a magyarságával tüntetni nem szokott tárgy nélkül; gunk, soha sem volt olyan ép, olyan egységes, olyan és nem, ha nincsen elnyomás alatt. Kicsoda hát az eldiadalmas, mint ma. Ne mosolyogjunk a szokatlan bókon, nyomó ? Ki teszi ma a láfiát a mi nyakunkra, ki az a melyet most magunknak mondok: ez az utóbbi harmincz fattyú vagy isten ? Kinek kell ma oda vágnunk szűr, pipa, csendes esztendő munkában telt el. Alkotni bizony nem tokányos és rossz versek rejtett szimbólumában, hogy alkottunk nagy dolgokat; de építettünk a meglevőből, »ne bántsd a magyart!« Ki bántja, teringette, ki bántja? ástunk, összeraktuk a széjjelszórt töredékeket, méreget- Mi teszi érthetővé szegény, kétségbeesett napok újra keltünk, számítgattunk egészen európai architektusok mód- tét, egy tömlöcz-kor feltámadását e gyermekes, e félénk, jára vagy legalább mint téglahordók szolgáltunk, de hiába, ez erőtlen és mégis ádáz demonstrácziókban ? Hol az elmégis csak tettünk valamit, mert ime áll a magyar kul- lenség? Hol a hóhér? Hol Jubál Károly, akit fakó szürtúra épülete, eddig nem látott nagyságban és erősségben. kületkor kifele visznek a talyigán és öreg, tar fejére csönTudományunk, irodalmunk reá tért az egyetlen igaz útra, desen hull a' hó... Mint azt az én apám látta, a Hölgya nemzeti irányba és lehetetlen onnan többé letévednie. futár korrektúrájával talpalván a nyomdába. Csak epigónok vagyunk; ámde bennünk vált győzedel* mesen iskolává mindaz, ami egykor magányosan küzdött.
873 Lészen pedig az Otthonban és egyebütt néminemű kavarodás, hogy Tóth Béla högyibe mászott a Pósa-asztalnak. Nem azért, mintha ez az én névszerint emiitett tisztelt barátom valami igen kiváló férfiú, például országgyűlési képviselő volna; de mert egyáltalán mászik valaki és mert az a kedves, népszerű és országos hirnek örvendő hely eddigelé semmiféle högyibemászást nem tapasztalt. Pedig lám ép Pósa Lajos tudja legjobban, hogy nincs itt szó semmiféle mászásról. Mert az az ur őt becsüli és szereti. És ez a becsülés, ez a szeretet neki szent öröksége. Haj, de megférhetetlen és rossznyelvű ember, mint mindenki, a kinek nincs senkije, akivel megférjen vagy meg ne férjen; és akinek nincs kivel nyelvelnie, se jót, se rosszat. Egy ötszegletü szobácskában kuporog, plaidbe csavarodva, zsöllyébe süppedve és várja az újságokat és a krajczáros esti lap késése miatt öldökléssel fenyegetőzik. Az ő világa ezekből a rojtosszélű papirosokból van Bennök a parlament, a színházak, az Otthon, a Pósa-asztal, a sikerek és minden, a mit ő sose lát és a mit szidni lehet. Biz ez gyarlócska berendezés. Papiroson át szűrni az ember agya velejébe az univerzumot és egyéb apróságokát. Hogyan ereszt a szűrő? Ért-e a desztillálás tudományához a patikárus, a zsurnaliszta ? Ezért fogják el azt a magányost kétségek az efféle czik: kely vége felé. Hátha csupa ködöt szurkál a pennájával. A riporterek lelke rajta. Eiég az hozzá, újságban olvasva a Pósa-asztal kellemetlen egy asztal. Azt már a priori mondom, ahhoz nem is kell újság, hogy az én időmben, meg előbb is, nem járta minálunk, hogy táplálkozó kompániák irodalmi testületek nyilvánosságát és a nyilvánossággal járó súlyt követeljék maguknak. Ezt nem cselekedte se a Csiga, se Prés, se a Komló, se a Kávéforrás; pedig ottan voltanak igazán kemény asztalok és gyakran ország leste, mit beszélnek ott halkan. Ha egy kompánia kőnyomatost sugalmaz, tüstént mókus-ucczai jól szervezett asztaltársasággá filiszteredik, és föl lehet tenni róla, hogy elnököt, alelnököt, titkárt, pénztárost, kölcsönkönyvtárost választ, szegény gyermekeket ruház dikczió és czimbalom kísérettel; szóval pugris, hasznos, komoly és Ízléstelen, a bohémeek minden nemessége, haszontalansága, vigsága és jóizlése nélkül. Ez szinte hihetetlen, mikor annyi igazi iró ül ott. Vagy hacsak Pósa, ez a poéta-ember ülne is ott egymaga, No de ez a kisebb baj. Lehet, most már igy forog a világ — én nem tudok róla — és ennek igy kell lennie. Kicsi baj azok a blahánézással, jókaizással kapcsolatos publikus ünnepek is, amelyeken nem szeretnék kompareálni, mert legalább a leírásokból azt érzem, hogy kegyetlenül pudeálnám, magamat § mondva csinált eredetiségek, megállapitott elmésségek, berendezett meghatottságok, kellő pillanatban előpenderedő koszorús szüzek meg tudja az ördög, mi közepett. De az már öreg baj, hogy a Pósa-asztal sirva vigad, tamásiasan rázván az öklét a füle mellett ebben a gyatra kozmopolita-világban. Zűgva-bűgva bűsul, mint harang kongása, mint rengeteg erdőn galamb zokogása; mint a tépett zászló sötét förgetegben, mint a ledőlt oszlop maltergörgetegben.
Min busul, frecandum puci! Min? Min zúg, búg, kong, zokog stb.? Miért harang, galamb, zászló, oszlop stb. ? R. s. v. p. (Sipulusz, a Bordeaux-látott Sipulusz, magjarázattal fog szolgálni e titkos értelmű betűk felől; de alássan kérem, valahogy ne hüvelyezze nyíregyházi kulcs szerint igy? »Rituális sakterek véres pászkája.« Jaákh.
Tambura. Tamburáznak, Kocsmaházban
rácz hegedűt vernek, lányok énekelnek.
Idegen a dalolásuk, Idegen a ruhájok.
.
1
Magyar ifjak bolondulnak Utánok. Énekes lány kacsingatva néz szét, Részeg ember dobálja a pénzét. »Rácz kisasszony, eszem azt a Teremburás kis szádat, Adj egy csókot, fizetem a Szoknyádat.« Vén muzsikus az ajtó sarkában Búslakodik egyedül, magában. »Verje meg a czigány átok Azt a fura szerszámot, Drót-hegedűn mulatozó Világ ot.« Fut az éjfél, kipirul a hajnal, Tele van a kocsmaház zsivajjal. Harangoznak kis misére, Csak azért is »csuhaj < rá-. Egyedül a czigány lélek Sóhajt rá. Vén muzsikus, mit állsz ott hiába ? Nem illesz te már ebb' a világba. Eredj haza,- huzz reá egy Keseredett keserűt S vágd a falhoz azt az ócska Hegedűt. Jékey
Aladár.
Nem hiszem, h o g y a n y o m o r ú s á g n a k a gyűlölet s z i t á s a legyen
az orvossága. *
Béke
időn
egy
szó
megér
annyit
mint
egy
kardcsapás
háborúban.
Lubbock. 1.»
a
874
[Szinpadok számára kézirat. 1
K A L A N D . Dramolet két részben. írták:
M A K A I
E M I L
és SZÉCSI
FERENCZ.
(A Yigszinház közelebbi újdonsága,) S Z E M É L Y E K :
Gál Gyula. ' • Tapolczai Dezső. PIERKETTE . . . Delit Emma. A
GRÓP . . . .
PLERROT . . . .
Nikó Lina. Pécsi Paula. Szerémi Zoltán.
A NÉNI GYÖNGYVIRÁGOS UOMINO
.
PINCZÉR
E L S Ő SZIN. A szín középen kétfelé van osztva. Jobbra szegényes bútorzatú, de rendben tartott szobácska,
fehér függönyök az ablakon,
ugyanitt
néhány
cserép virág. Oldalt két ágyfej látszik.
Balra szintén szegényes berendezésű szoba, melyben minden bohémé rendetlenségre vall. Az előtérben
Íróasztal,
ablak,
a
háttérben
vaságy.
Oldalt
I. J E L E N E T .
A NÉNI (egyedül a baloldali szobában). Mint annyiszor, ma is hiába Tisztogatok e kis szobába. Mióta élek: annyi szent, Még sohasem volt benne rend. Lám odaát, nem ugy mint itten, Oly rendes és oly tiszta minden! Bizony az a ki odajár, Az maga is egy n a p s u g á r . . . De itt! — Minek e sok papír ? Mindig szaval, mindig csak ir, Hol verseket lakodalomra. Pohárköszöntőt sörre, borra, Hol meg szerelmes levelet Firkál — a gavallér helyett. Sovány kenyér! Bizony szegények, Jobb nékik, hogyha külön élnek. Óvjon meg attól a teremtő, Hogy egybekeljen ez a kettő. Külön koplalni könnyű még, De együtt — az már szörnyűség! Pedig, akármily furcsa, mégis Egymásnak szántam őket én is. Két jószívű, eszes gyerek, Nagyon egymáshoz illenek. Csak ez a borzas jómadár Komoly munkába fogna már! Vagy őgyeleg esőbe-hóba Vagy költeményt ir hébe-hóba .. . (Az almáriumból, a mely a középső fal ajtaját takarja cl, . kivesz egy Picrrot-kosztíimöt.) Nem jóba járhat a hamis, Ezt hozta haza tegnap is. Meg is mutattam odaát, E lisztes zsákos maskarát. Oh én tudom, hogy mire jó — Ilyenbe jár sok naplopó A bálba, a hol hajnalig Iszik, danol, duhajkodik. Mulatni menne lám a kincsem ? Hogy is ne! — Ahhoz pénze nincsen, Hisz épen tegnap adta át A szobabérre — v a g y o n á t . . . (Egy pár ezüstpénzt csörget.)
A rossz! A csúf! — No de ha már (Keresztet vet.)
melyből
fehér háztetőkre
nyilik
kilátás.
Jobb
A kis gézengúz bálba jár, Legyen szegénynek vacsorára Egy pár ezüst: a szoba ára . . . (A pénzt a kosztüm zsebébe csúsztatja.) II. J E L E N E T . NÉNI, PIERROT. PLERROT (lerázza magáról a havat).
Az égből mintha jégcsap esnék Olyan hideg van. — Ah jó estét Mamus... NÉNI (tettetett haraggal).
Te vagy? Csodák csodája, Hogy haza is jösz valahára. Szégyeld magadj te naplopó, Te semmihá.zi! PIERROT.
Csupa hó Vagyok. Szánjon meg és ne szidjon Azt hittem, melegebb lesz itthon . . . NÉNI.
Ugyan miből fűtsünk be néked ? Az ember azt hiszed, megélhet Abból, ha folyton csavarog — PIERROT.
De látja, itthon is vagyok .. . A NÉNI.
A csúf idő kerget haza. PIERROT.
No nincs egészen igaza. Ma néni, irnom kell sokat, Ölelkező verssorokat. Ölelkezőt — mert ilyen illik Lakodalomra tudniillik . . . A szomszédunkba1 lenn a hentes Nagy aranylakodalmat rendez. S elengedi a versemért A mult heti vacsorabért. Lesz újra pénz! Befüttetek S a mire nyár lesz — oly meleg Lesz ez a kis padlásszoba, Hogy elköltözünk máshova . . .
és bal
a nézőtől
számítva.
Esti
szürkület.
A NÉNI.
Nono kölök! Én óva intlek, Ne higyj saját reményeidnek. Jobb volna tisztes útra térni S nem renyhén napról-napra élni. Gondolj jövődre, mi lesz ebből ? Miért irtózol ugy a rendtől ? Hallgass reám s eszed ne járjon Könnyelmű léha maskarákon, Romlásba visz, meglásd, a b á l . . . PlERROT (félre).
Hogyan, a néni tudja már ? A NÉNI.
Hogy balba készülsz, ne tagadd. PlERROT.
Mit bálba én ? A NÉNI.
Nem is szabad Ilyesmire gondolni néked, Mert aki egyszer oda téved, Megkedveli a bűnt, a rosszat S lesz a gonosznál is gonoszabb . . . PlERROT.
Ugy lesz, ahogy akarja, néni, Eztán munkámból fogok élni. Meglátja, lesz majd idebent Toll, tinta, gyertya s mintarend, Csak legyen egyszer feleségem . . . A NÉNI.
No még csak ez hiányzott
éppen!
PlERROT (a szomszéd s z o b á r a mutat).
- De hisz — menyasszonyom s szeret. A NÉNI.
A szerelemből nem lehet Megélni. PlERROT.
Én majd dolgozom Reggeltől estig. A NÉNE
No bizony Az is dolog a mit te végzel!
875 A versírással mit sem érsz el! Ez irka-firka — nem egyéb! Fészekrakáshoz nem elég. Mig tollad a rímeket ontja, Ő künn a gyárba' van naponta. Te itthon gyártasz szóvirágot, Ő kis kezével művirágot.. . Bizony ő dolgozik serényen S alig van annyija, hogy éljen! Te meg henyélsz s uraskodol, Mig küszöbödön a nyomor. PIERROT.
PIERROT.
Hadd szivom ezt az illatot Az ő lehelletét... Kezének Nyomát látom, amerre nézek. Csupa mosoly, csupa derű, S mily tiszta, milyen egyszerű ! E széken és e lámpa mellett Ül néha éjjel és himezget, Itt hajtja fejét pihenőre És álmodik — mint én felőle . . . Ha tudná nénikém — A NÉNI.
De n é n i . . . A NÉNI.
Szót se! írd a verset Es hinni álmodban se merjed, Hogy ezt a kis lányt megkapod, Lehet százszor menyasszonyod . . . (El a jobboldali szobába.)
No végezz! A hentesvershez épp elég ez . . . (Becsukja az ajtót s olajat önt a lámpába.) Ha még egy perczig itt marad, A szivem tüstént meghasad. No tessék . . . már is könnyezek. Rossz csont —• de olyan jó gyerek!
PIERROT (aki e k k ö z b e n g y e r t y á t g y ú j t s beleteszi egy üres borospalaczkba).
PIERROT (a baloldali szobában egy darab égő gyertyát tesz a kályhába).
Rosszkedvű ma a nénike, Pedig vajból van a szive. Talán ha megbékíteném . . . (Utána sompolyog s kinyitja a jobboldali szoba , . ajtaját.)
E gyertyaláng, fel-fel libegve, A fűtött kályhát képviselje . . . Szerelmi hangulat fog el, Dalolni vágyom — s irni kell. A versírásból próza lesz. Szegény poéták sorsa ez. A hentes aranylakodalma Nem épp a legszebb téma dalra, De mindegy. Lengje át e dalt Egy-pár magasztos eszme majd. Kifejtek i d e á l o k a t . . . Eh, nevetséges gondolat! Mit ért a hentes ideálhoz? Ha egyszer ő egy versre áldoz, Legyen a vers testére szabva S a jó étvágyról szó a dalba' — Tehát az étvágy! a gyomor! A mire rimel a n y o m o r . . . Gyomor, nyomor: e rim hatásos, Mert belefér tengernyi pátosz. E két szó nálam egybeolvad S magától vezeti a tollat. (Leül az asztalhoz.)
Ereszszen csak be nénikém! A NÉNI (a j o b b o l d a l i
szobában).
Hogy is ne! Mondtam már ezerszer Tilos! PIERROT.
De néni csak ez egyszer. A NÉNI.
Nem engedem. PIERROT.
E kis szobába' Megszáll az ihlet — A NÉNI.
Mindhiába! PIERROT.
Ha illatát magamba szivom, A verset hamarább megírom. A NÉNI.
Tudod, ezt sohse engedem, Soha! PIERROT.
Én édes istenem! Hiába hivom én a múzsát, Ha ezt az ajtót itt b e h ú z z á k . . . A NÉNI ( m e g e n g e d v e , h o g y P i e r r o t a k ü s z ö bön megállhasson).
Tekints e kis paradicsomba, De aztán takarodj be nyomba. Hé, át ne lépd a k ü s z ö b é t ! . . . Lásd, itt nincs semmi szanaszét. Tanuld meg ficzkó, ezt a rendet — De ehhez látom semmi kedved. Mért kapsz szivedhez, mi bajod ?
Sietni kell. Egy óra múlva Megyek álarczba' randevúra. Egy finom uri dáma kérte — Tanúm ez illatos levélke. (Olvassa a levél aláírását: »Gyöngyvirágos Dominó«.) A dominója gyöngyvirágos, 0 maga bizonyára bájos. Követ régóta, észrevétlen, Mint meg is irja e levélben. Tetszem neki — s ez végre is Rá vall a jó Ízlésre i s . . . (A levelet megszagolja:) Megrészegít az illata — Ah,' milyen lehet ő maga ! Nyúlánk, finom, fehér kezű — Ez egyszerűen nagyszerű! Miért ne mennék istenem ? Egy kis kaland — több semmisem! Mást ugy sem szeretek soha, (Csókot dob a szomszéd szoba felé.)
Mint szép lakódat, kis szoba! Nem leszek hűtlen — isten úgyse! A z t á n . . . ő meg nem tudja ugy se. Megvárom itt, a mig lefekszik, A vers az várhat holnap estig, Aztán kisurranok vigyázva, Nem tudja senki meg a házba ! S mire pirkadni kezd az ég En itthon leszek újra rég! (Ir 9 Gyomor... nyomor... ez a probléma ma. Gyomor... (A néni lámpát gyújt a jobboldali szobában. Jön Pierette.)
III.
JELENET.
PIERROT, PIERETTE, NÉNI, PlliRRKTTE.
Jó estét, kis mama. A NÉNI.
Jó estét, édes. PIERETTE (Pierrot szobájára mutat): Haza jött ? A NÉNI.
Igen. Pár perczczel ezelőtt. PIERRETTE.
Es csakugyan a bálba készül ? • A NÉNI.
Még kitelik gonosz fejétül. De az imént, hogy irni kezdett, A hentes rendelt nála v e r s e t . . . PIERRETTE (szenvedélyesen).
Az a ruha, mit maga l á t o t t . . . A NÉNI.
Mért menne bálba ? Mit csinál ott ? PIERRETTE.
Mulatni fog és megcsal engem. Jaj néki, csak elmenni merjen ! Maga lefekhet nénikém — • Résen leszek ma este én! (A néni ágyához ül és kötöget, később elszundikál.) PIERROT (szavalva). »Igen, e század
gyomra
rossz...«
PIERRETTE (félre).
Mily ravasz és mily óvatos! PIERROT (szavalva). »Ki vacsoráját nem emészti, Magát rendesen elemészti. ..« PIERETTE (kopogtat a középfal ajtaján). Jó estét! Ugy-e nem haragszik? A múzsája ma úgyis alszik . . . PIERROT (felugrik helyéről). Ön az ki3 angyal! Nem csoda, Hogy ez a vers oly ostoba; Ha maga nincs a közelembe' Egy gondolat se jut eszembe.
876 PIERRETTE.
Mit ir? PIERROT.
Egy ódát a gyomorról.
PIERROT.
Nos — a ha 1! Azaz csak egy szardina vége — Oh czethalak korcs nemzedéke Mivé fajultak unokáid ! . . .
PIERRETTE.
No mondhatom, hogy soha jobbkor. Az étvágyat dicséri hát — Evett-e mondja vacsorát ? PIERROT.
Nem cn . . . azaz, hogy persze ... de — Legutoljára egy hete. És ön ?
Megálljon. Nem tudom . . . 11a eszembe jut — megsúgom. PIERROT.
A helyzet egyszerű t e h á t : Ketten nem eltünk vacsorát. Miért is illő tisztelettel, Lakosztályomba önt ezennel Vendégül hivom szép kisasszony, En háziúr, ön háziasszony . . . P1ERRETTE (félre).
A terveit be' megzavarnám, Ha meghívását elfogadnám. Azért beszél ily nyájasan, Mert ez az ajtó zárva van . . . RROT
(aki e z a l a t t mindent ö s s z e - v i s s z a forgat a szobában).
' Lesz itt talán egy-két hasáb fa, Tüstént pattogni fog a kályha. Lesz valahol még thea, h a l . . .
PIERROT.
Megfoghatatlan, Hogy nincs sehol a theakatlan. De még megfoghatatlanabb, Hogy nincs egy árva fadarab. Vizet min melegítenék, ha Kivételesen volna t h é a ' De szerencsére n i n c s . . . PIERRETTE.
Megálljon, Így nem lesz vacsora, barátom. Ha jó az isten, ugy talán Segithetek az ön baján. (Szintén felkutatja a szobát.) Üres . . . de hátha lelek itt A kosaramba valamit. Az ilyen ösztön sohse csal — PIERROT.
Megvan! PIERETTE.
Mi van meg ?
(Fenn.) Ön talán álmos? PIERROT.
Ön a mint látom, deklamál itt. Szép, szép a hév, a mely ragadja — Bár tudna theát főzni rajta . . . Belátja ugy-e, mennyit ér A vers, a múzsa, a babér. Mind ugy eloszlik, mint a pára És nem elég egy vacsorára . . .
Ön igazságtalan ma, édes. Mind elfogult az, aki éhes! Egy-két hete véletlenül Szerencse csillagom kerül S nincs alkalom, a mire múzsám, Mint azelőtt, befogni tudnám. Jós czéduláim itt hevernek, Dé nincs bazár, a melybe kelnek. Van vig poéma egy halommal, De nem kell senkinek se bordal. Keresztelő se volt e héten, Hol elkél egy-két költeményem. A lakodalmak szörnyű gyérek, Pedig van nászdalom tömérdek. Hja — mert az emberek maholnap Talán már megse házasodnak . . . Kétségbe még sem illik esni, Elvégre nem kell mindig e n n i ! PIERRETTE.
De néha.
Oh dehogy! PIERRETTE (félre).
Aludni küld ? — Ő menni fog! (Fenn.) Ugyan, mesélje el tovább, Ne hagyjuk ott a vacsorát. Első fogás — PIERROT.
Töltött csiga Vagy pástétom vagy osztriga, Utána hal, fogas kirántva — Vagy harcsa, ponty — ahogy kivánja. És a z u t á n . . . PIERRETTE.
Egy
perezre
Ne még, ne kérem. illatát hadd érzem . . .
PIERROT.
Mi a fogas? A hal nem étel, Halat ki böjtöl, az ebédel. Kétféle hus lesz: őzszelet — PIERRETTE.
Ne őzet édes, ha szeret. Az őz okos kis állat. Egynek A kedvemért adjon k e g y e l m e t . . . PIERROT.
PIERROT.
Persze néha kell. PIERRETTE.
PIERRETTE (félre).
E tettetés mind arra vall, Hogy menni fog —
Csak azért is tartóztatom.
PIERRETTE.
PIERROT. P1ERRETTE.
PIERRETTE (félre).
No jó. A kedvét megteszem. — Pinczér ! Ma őzhúst nem eszem . . . Lesz jérczehus, olasz saláta — PIERRETTE.
Ma is . . .
Befőtt narancs is . . .
PIERROT.
Ugy látszik ön se lel A kosarába' s e m m i t . . . PIERRETTE.
Éppen Ma délbe' volt sovány ebédem ! Csak egy kevés kenyér maradt — Az is nagyon száraz falat. . . Oh mennyi kenyeret ehetnék, Ha én most gazdag leány lehetnék PIERROT.
Nincs kenyerünk,de van reményünk — No látja ebben egyetértünk . . . Kis nézeteltérés talán A részletekbe' van csupán. Ön megelégednék kenyérrel, Az én Ízlésem ebbe' tér el. Ha nyomba teljesedne vágyam : Ugy valahol fűtött szobában Az asztalon két gyertya égne S terítve volna két személyre. — (Fenn.) Nem fekszik még le angyalom ?
PIERROT.
Eltalálta ! Utána pudding vert sodóval, Trappista-sajt kokuszdióva 1, Ez az ebéd — PIERRETTE.
Diskrét, finom! PIERROT.
Nem is bolondság, mondhatom. S a miről eddig szó se volt: Szürcsölni fog ötféle b o r t . . . S koczintva vigan — .reggelig Fejünkre köd ereszkedik, Elmámorit illatja, szine, Mi meg hozatjuk sine-fine Amig a mámor peroze tart, A pinczérekkel az italt, A bort, a pezsgőt, a theát — Vivát a jó ebéd, vivát! Az ember végre egyszer é l . . . Jerome! A Mumniot — (Folytatjuk).
877
Krónika II. A
leszakadt
aranyhid.
— decz. 16. Hogy az Ábrányi Kornél esete mennyire nem tragikus, annak az a legjobb jele, hogy, mire e sorok megjelennek, mindenki azt kérdi majd : igaz a, mi is történt csak a szép Kornéllel? Mert öt nap alatt teljesen elfelejtették, hogy ez az elmés és kedves ember politikai halott volna, akit jusztifikáltak, meglincseltek, s példaadás okáért négy tagba vágva szegeztek ki a székváros kapuira. Mikor A király czimű hires könyve megjelent, s én baráti körben elmondtam, hogy írunk róla, unisono azt kérdezték: reméljük, le fogod rántani ? S mikor tegnap este elmondtam, hogy ma az Ábrányi dolgáról írunk, ugyancsak unisono szóltak : reméljük, nem fogod lerántani ? Aki körül ilyen kiegyenlítő módon hullámzik a közvélemény, az minden inkább mint halott, s igaza van annak a barátjának, aki igy nyugtatott meg bennünket: ne féltsétek Kornélt, ő a magyar politikának afféle porcze!lán-nippe-je, aki még sohse tört el ugy,' hogy össze ne lehetett volna ragasztani. így, a keresztnevén, nem a magam nevében nevezem, mert nem tartozom ama nagyszámú szerencsések közzé, akik ezzel a sok vonzalmat keltett férfiúval bizalmas lábon állanak. Ám e veszteségből megvan legalább az' a nyereségem, hogy teljes tárgyiassággal nézhetem azt az erkölcsinek nevezett felháborodást is, mely most hétfőn Ábrányi Kornélt állítólag elsöpörte, s amely szörnyű itélet, az újságok tanúsága szerint, a renegátnak szólott, aki hétfőn akarta megépíteni az aranyhidat, hogy az ellenzékből átmenjen a kormány pártjába. A Magyar Hirlap csöndes malicziával irta le a statárium színhelyét. Az előadói széken, úgymond, Pulszky Ágost ült, aki a mérsékelt ellenzékből került a szabadelvű pártba. Ábrányi közelében szigorú némaságban ültek gróf Szapáry László volt pártonkívüli, Győrffy Gyula, volt negyvennyolczas és Szentiványi Kálmán, volt nemzeti párti képviselő urak. Hozzátehette volna: az elnöki székben véletlenül nem ült Szilágyi Dezső, a mérsékelt ellenzék volt vezére, s a Házban bizonyára jelen volt Tisza Kálmán, a volt balközép hires törzsfőnöke is. S amennyiben az Ábrányi Kornél ellen támadt erkölcsi fölháborodás két elemből alakult: az ellenzék dühös lármájából s a kormánypárt kárörvendő némaságából, ez a második elem bizonyára nem az erkölcs volt. Mert legalább is azon az oldalon mindenkinek tisztában kellene vele lenni, hogy a magyar parlamentarizmus természete szerint ez a renegátság egyetlen módja a parlamenti szükséges váltógazdaságnak, az ellenzék valóságos kormányrajutásának. Mert embere válogatja, hogy ez a renegátság csak puszta külsőség legyen, amely alatt a leggyönyörűbb elvhűség rejtőzhet, s hogy az evvel járó támadások elviselése nem nagyobb szolgálata-e a hazának, mint az élő tiltakozásban való megkövesedés kátói kényelmetessége. Tisza Kálmán személyében az ellenzék jutott kormányra, amely a kiegyezés után nem maradhatott józanul tovább is azon az állásponton,
melyen a kiegyezés előtt taktikai okokból állania kellett. A Szilágyi-Szapáry s a Szilágyi-Wekerle kormányban megint csak az ellenzék ült kormányszéken, mert hiszen a közigazgatás államosítása és a radikális egyházpolitika homlokegyenest ellenkezett a Tisza Kálmán hagyományaival. A nagyságos szolgabiró, jegyző és miniszteri titkár urak némaságában tehát nem annyira az erkölcs vált szótalanná, mint inkább az eszkimók rémülete. Éppen elegen vagyunk ehhez a kevés fókához — gondolták, s kiszolgáltatták a szép Kornélt a Kossuth-párt haragjának. Magának a Kossuth-pártnak e szereplése is fölöttébb érdekes. Ez a tiszteletreméltó párt is mártirja az elvhűségének, mert a renegátság bélyegét sütik rá, amért a maga nemes, uri és liberális hagyományait nem hagyja. A vértanuk e derék tábora már régóta keresi az alkalmat, hogy ama bélyeget lemossa magáról, de nagyon igazságtalan volt, mikor erre a szent czélra az Ábrányi Kornél vérét itélte a legalkalmasabbnak. Annyira még sem ártatlan a szép Kornél, hogy a vérével páskát lehessen sütni. S a Kossuth-pártot utol is érte a nemezis, meit Ugronék most azt mesélik, hogy e fölháborodásban Kossuthék a kormánypárt kirendeltjei voltak, amely Jókait bukni hagyja, de a Madách elveit tiszteletben tartja. S Ábrányi Kornélt megvigasztalhatja, hogy az ő tragédiája csak az ember örök tragédiája volt. Láthatják, kérem, nem taksálom tul sem az Ábránzi Kornél balesetét, sem a Ház erkölcsét, sem az egész eset komolyságát. De elég nagyra nem taksálhatok két dolgot: az Ábrányi Kornél hires ügyességét, s a magyar ember ismeretes jó szivét. Hogy kerülhetett a szép Kornél ilyen csávába, s a képviselőtársai hogy lehettek hozzá ilyen kegyetlenek ? A felelet az, hogy ez a kedves és szeretetreméltó ember az ő kis játékai közben olyan valamihez talált nyúlni, amivel még az ő ügyessége sem tud megbirkózni, — s bármilyen czinikus is legyen erre mifelénk a világ, vannak dolgok, amikben még a czimboraság sem érti meg a tréfát. Elismerve, hogy az Ábrányi Kornél ellen zúdult harag suba alatt előre rejtegetett kő volt: amíg a külső dolgok körül kalandozott, s a római pápán kezdve Strossmayer püspökön által Kolozsváry Kiss Istvánig mindenkit belegubanczolt az elméssége lebegő ökörnyálába, azt a követ hiába akarták volna a fejéhez vágni. De a szép Kornél áttért a kvótára — s ekkor már az isten sem segíthetett rajta. Barthe! Straussberg, aki dr. Strousberg néven tette gyanússá az irói álneveket, az ő hamis bukásán ítélkező törvényszék előtt egyszer azt a nagy emberismeretre valló kijelentést tette, hogy: igaz, tekintetes törvényszék, eladni a magyar ember eladja a hazáját, de szállitani nem szállítja. S valóban, a czinizmusnak s a hazafiatlanságnak ez a hajszálnyi vékony mesgyéje vörös fonálként kigyódzik végig az egész magyar histórián, s derékon szeli az Árpádok, a Hunyadiak idejét is. Magyarországot ekkor is eladták egynehányszor hol a német, hol a görög császárnak, hol a cseh királynak s az osztrák fejedelemnek. Maguk a Habsburgok drága pénzen a magyar uraktól vagy háromszor egymásután vásárolták meg Magyaror-
878
JOUR-ALAKOK. VEIGELSBERG
VIKTOR-tól.
I. URAK.
A b a k f i s e k ideálja.
Az aszonyok
kedvencze.
Akinek k o m o l y s z á n d é k a i
á
vannak.
- x í ,
\ 7 i r
A h a m i s k á s n a g y b á c s i , altit s z e r e t n é n e k Akinek m i n d i g j ó é t v á g y a
van.
A kis B e e t h o v e n .
kidobni. Aki m i n d i g Parisról
A kis B r ó d v Sándor.
beszél.
879 Szagol a német imperiilmnak, s közben még a török is rajtaveszteit az üzleten. Mindazonáltal Magyarország még ma is a magyaroké — jobban, mint valaha. Most is fölzűg a panasz, hogy a nemzet képviseletét pénzzel hamisították meg, s azt is megmondják, miért: hogy a kvótában Magyarország érdekeit kiszolgáltassa az osztráknak. Pedig végre is ez a kvóta nem a legnagyobb dolog, s ha még oly sűlyos teher is volna, nem vág az országnak sem a függetlenségébe sem az életébe. Mindazonáltal ez a kis dolog elég arra, hogy a fekete sárgaságáról nevezetes szabadelvű pártot elöntse az osztrák ellen való gyűlölség. — Ez a másodrendű kérdés elegendő arra, hogy az egységéről hires pártot megbontsa, s egymás ellen állitsa a párt régi vezéreit az ujakkal. Mig az uj kereskedelmi szerződésben szó nélkül dobjuk oda az osztráknak a vasúti politikának s az iparunk fejlesztésének szabadságát s más egyéb ilyen értékeket, melyek meliett a magasabb kvóta pénzkülömbözete eltörpül, a kormánynak rettenetes munkájába fog kerü'ni, hogy akár csak két százalék kvóta-emelést is keresztül hajszolhasson a törvényhozáson. Mert a közvélemény ugy érzi, hogy a magasabb kvóta követelése osztrák részen a régi Gesammt-monarchie jelképe, s ebben a kérdésben nem ismer se tréfát, se czinizmust, se engedékenységet, se jószívűséget. A mi analfabet képviselőházunk, melynek eddig a Tárarabumdié volt a nemzeti himnusza, egyszerre csak lakomával ünnepli egy poéta verseit, bizonyára nem az aesthetika kedvéért, hanem mert alkalmas időben dobták újra piaczra a kurucz idők németgyűlöletét. Ez a pénzen választott képviselőház, melyet egyenesen a kvóta emelésére ülettek össze, fölzűdult haragjában, mikor a szép Kornél az ő aranyhidját a kvóta aranyaiból akarta megépiteni. Mert a politikában vannak dolgok, amiket megtenni szabad, de kimondani nem, s a jobboldal is ugy érezte, hogy mikor Ábrányi Kornél kimondja azt, amit ők meg fognak tenni, átlépett ama vékony mesgyén, a czinizmusból a hazafiatlanságba. Nem hinném, hogy igazán átlépett s éppen nem hiszem, hogy rossz szándékkal. Legfelebb az ő játékos kedvének szeretetreméltó pajkosságában s kedves szórakozottságában tette, ha tette. De hogy, ami más alkalommal lehetetlen lett volna, épp ez alkalommal sikerült az ő lábának gáncsot vetni, annak sok mindenfele csúf oldalain kivül megvan az a fénylő oldala, hogy ez a képviselőház összeülhetett pénzen, de szállítani az országot ez se fogja. S Ábrányi Kornélnak, aki annyira szereti a történeti igazságokat, meg lehet az a másik vigasztalása is hogy éppen az ő balesete egy ennyire megnyugtató tör-, ténetl igazságot tett nyilvánvalóvá. Tar
Lőrincz.
A j á n l á s . (Egy verskötetre).
Es lassan elhervad szivünkben A legutolsó
rózsaszál
S a szélben nszó levelekkel Az ifjúság is tovaszáll. A csöppnyi jóért, amit éltünk, Az elmúlása nagy kamat. Én megfizettem, — eltemettem Az édes
ifjúságomat.
Az ifjúságom
temetője
Ez a szegény kis verskötet, Egy szomorú, szent szerelemnek Emeltem benne sirkövet. Egyetlenegyszer minden évben Mikor hatoltak napja van, Mikor a mécsek föllobognak S a boldog is
boldogtalan:
Vedd a kezedbe ezt a könyvet S gondolj reám is egy kicsit, Kinek szegény,
megsiralailan
Szép ifjúsága nyugszik itt. En messze tőled ezt megérzem, Szivem még egyszer megrezeg S arczképeden forró,
szerelmes
Csókkal borítom kis kezed. Aztán, ha újra látjuk
egymást,
Ne fordulj félre hidegen S ne kérdd: »Miért báni út reám úgy E barátságos
idegen ? Heltai
Jenő.
Egy gyülekezet önkénye csak olyan önkény mint az egy emberé.
Charles Dupuv.
*
Ki sokat ad, még többet is adhatna ; ki mindent odaad — bolond.
Az ideál. A nemzetüknek csak akaratuk ellenére teremnek embereik.
meg a nagy
Hí
A bürokrata szemében csak akkor válik aktualissá valamely kérdés, ha mázsányi akta halmozódott össze róla.
Szegény poéta rímbe szedte Selyem haját sötét szemét ; Ábrándozó festő ecsetje Lefesté eszményképeként.
A csinos huszártiszt érette Fejét gol.vóva! zúzta szét; A bankár, ki szintén szerette, Cíupán megkérte a kezét.
Mikolth.
§80
Makránczos elefánt. RUDYARD KIPLING-tó'l.
Volt egyszer Indiában egy kávé-ültetvényes, aki kávé-ültetés végett hozzáfogott egy erdős terület irtásához. Mikor a fákat mind kivágta s a cserjéket fölégette, még ott maradtak a tuskók. ,A dinamit drága dolog, a lassu-tüz pedig lassú. A legszerencsésebb megoldása a tuskóirtásnak az állatok' nagyura, az elefánt. Vagy kibökdösi a földből a tuskót az agyarával — ha van neki — vagy pedig kihúzza kötéllel. Az ültetvényes tehát elefántokat bérelt, egyesé.v.el, kettesével és hármasával, és hozzálátott a munkához. A legeslegjobbik elefánt a legeslegroszszabbik hajcsárnak vagy mahont-nak a tulajdona volt, és e remek baromnak Moti Guj vala a neve. Tulajdon jószága volt ő a mahoutjának, ami benszülött fejedelem uralma alatt nem lett volna igy, mert Moti Guj királyok irigységére méltó állat vala, és a neve magyarán azt tette: gyöngy-elefánt. Mivelhogy az ország brit uralom alatt volt, Diza, a hajcsár, háborítatlanul élvezte tulajdonjogát. Korhely volt. Ha az elefántja erejével sok pénzre tett szert, leitta magát s Moti Gujnak jól elverte az elsőlábain való gyenge körmeit egy sátor-czövekkel. Moti Guj ilyenkor sohasem taposta ki a Diza testéből a szuszt, mert tudta, hogy a verés után Diza sírva öleli meg az orrmányát és elmondja őt szerelmének, életének, lelke májának, és ad neki innya. Moti Guj nagyon szerette az italt, kivált az arrakot, jóllehet megitta a pálmagugyit is, ha jobbat nem kapott. Diza azután lefeküdt aludni a Moli Guj elsőlábai közé, és mivelhogy Diza rendszerint az országút közepét választotta ki erre a czélra és Moti Guj őrt állott felette, és se lovat, se gyalog embert, se szekeret át nem bocsátott, a forgalom megrekedt mindaddig, amíg Diza jónak 'nem látta, hogy fölébredjen. Napközben nem jutott idő az alvásra itt az irtáson: sokkal nagyobb volt a bér, semhogy ilyesmit meg lehetett volna koczkáztatni. Diza ott ült a Moti Guj nyakán s adogatta neki a parancsot, Moti Guj pedig bökdöste kifelé a tuskókat — mert pompás egy pár agyara volt, vagy pedig húzta a kötelet — mert remek szügye volt - míg Diza a füle tövét rugdosta és azt mondta neki, hogy ő az elefántok királya.. Este aztán Moti Guj a maga bárom mázsányi zöld takarmányát egy öreg liter arrakkal öblögette le, ,Diza pedig szintén ivott és azután danolgatott a Moti Guj lába közt, a mig el nem érkezett a lefekvés ideje. Hetenként egyszer Diza levezette "Moti Gujt a folyóra s Moti Guj nagy kéjjel feküdt végig a sekély vizben, mig Di^a élesmosóval meg egy téglával dolgozta meg az oldalát. Moti Guj sohasem tévesztette össze az utóbbinak a puffanásait az előbbinek a csapásával, amely arra figyelmeztette, hogy forduljon a másik oldalára. Azután Diza megvizsgálta a négy lábát, megnézte a szemét s kifordította hatalmas füleinek a leffentyüit, hogy vájjon nincs-e szemgyuladása vagy sebesedése. E vizsgálat megejtése után vígan tértek vissza kettecskén, Moti Guj fényes-feketén, tizenkét láb hosszú galyat lengetve az orrmányában, Diza pedig felkötözgetve hosszú, nedves haját. Békés, jól töltött élet volt ez mindaddig, míg Diza újra szükségét nem érezte annak, hogy nagyot igyék. Dorbézolni kívánkozott. Az apró kortyok, a mikkel semmire sem mehetett, kivetkőztették az emberségéből. . Beállított az ültetvényeshez és —— Meghalt az anyám, mondá sírva. r~ A legutóbbi ültetvényen halt meg két hónappal
ezelőtt, és tavaly is meghalt már egysker, mikor nálam dolgoztál, mondá az ültetvényes, aki ismerte a maga embereit! — Akkor hát a néném halt meg, aki második anyám volt nekem, mondá Diza, még keservesebben sírva. — Tizennyolcz neveletlen árva maradt utána egy falat kenyér nélkül, és nekem kell betömnöm a szájacskáikat, — tevé hozzá, fejét a földhöz verdesve. — Ki hozta neked ezt a hírt? kérdé a gazda. . — A posta, felelt rá Diza. — A posta a mult hét óta nem járt erre. Eredj vissza, dolgodra. — Pusztító nyavalya lepte meg a falumat, és valamennyi feleségem haldoklik, jajgatott Diza, most már igazi könyeket hullatva. — Hívjátok elő Csihunt, aki a Diza falujából való, mondá a gazda. Csihun, van-e ennek az embernek felesége ? — Ennek! mondá Csihun. — Dehogy! Nincs olyan asszony a falunkban, aki rá nézne. Inkább az elefánthoz mennének feleségül. Csihun hápogott. Diza sírt és bőgött. — Mindjárt bajba keveredel most, szólt rá a gazda. — Eredj s láss dolgod után. — No hát megmondom a tiszta igazságot, mondá Diza, nagyot nyelve. — Nem voltam részeg két hónap óta. El szeretnék menni, hogy tisztességesen leihassam magamat — messzire ettől a mennyei szép ültetvénytől. Így aztán nem leszek útjában senkinek. A gazda elmosolyodott: — Diza, igazat mondtál, és én el is eresztenélek rögtön, ha Moti Gujjal bírni lehetne, amíg te oda vagy. Hiszen tudod, hogy csakis neked fogad szót. — Mennyeknek világossága, élj negyvenezer esztendeig! Csak tíz kurta napig leszek oda. Azután, hitemre, becsületemre, lelkemre mondom, visszajövök'. Addig is pedig megengeded-e, égnek szülöttje, hogy előhívjam Moti Gujt ? Az engedély megadódván, Diza elrikkantotta magát, mire a hatalmas jószág előczammogolt egy facsoportnak az árnyékából, ahol port hintegetett magára, a gazdáját várva. — Szivemnek gyertyája, ittas embernek oltalmazója, hatalomnak hegysége, add ide a füledet, szólt ho^zá Diza, megállva előtte. Moti Guj előre csapta a fülét és tisztelgett az orrmányával.^ — Én most elmegyek, mondá Diza. Moti Guj pislogott a szemével, ő is- szeretett elkóborolni, mint a gazdája. Sok jóízű dolgot lehet olyankor az útfélről elkapkodni. — De te, vén csámpás, itt maradsz és dolgozol. A pislogás kialudt a Moti Guj szeméből. Nem szerette a tuskó-bökdösést. Bántotta az agyarát. — Tíz napig leszek oda, te gyönyörűséges jószág. Tartsd fel az első lábadat, hadd írjam fel rá, te vén morcsos. Diza elővett egy sátor-czöveket és tizet koppantott vele a Moti Guj körmeire. Moti Guj röfögött hozzá s váltogatta a lábát. — Tíz napig, folytatá Diza, — tiz napig dolgozol, ' bökdösöd, vontatod a tuskókat, amint Csihun parancsolni fogja. Vedd föl Csihunt és ültesd a nyakadra! Moti Guj felkunkoritotta az orrmánya hegyét, Csihun rátette a lábát s Moti Guj fölvetette a nyakára. Diza most odaadta Csihunnak a nehéz aukaszí-t, a vasból való elefánt-ösztökét. Csihun ugy megkalapálta vele a Moti Guj tárfejét mint az utczakövező a gránit-koczkát.
881 Moti Guj trombitált. — Csendesen, te erdei ártány, Csihun lesz a te gazdád tiz napig. Most pedig búcsúzzál el tőlem, te szivem szerint való barom. Oh uram-királyom! minden élő elefántoknak gyöngye, csordák lilioma, óvd meg a te becses egészségedet, légy erényes! Ég veled! Moti Guj rácsavarta az orrmányát a Diza derekára s kétszer fölemelte a levegőbe. Ez volt az ő bucsuzása módja. — Majd dolgozik most már, szólt Diza a gazdához. Elmehetek-e? Az ültetvényes bólintott, és Diza eltűnt az erdőben, Moti Guj pedig visszaballagott, tuskót irtani. Csihun nagyon nyájasan bánt vele, de ő azért csak elhagyottnak, boldogtalannak érezte magát. Csihun édes fűszereket adott neki és vakargatta a tokáját, a Csihun kis gyereke pedig turbékolgatott neki, mikor vége volt a munkának, s a Csihun felesége kedves jószágnak nevezte. De Moti Guj megcsontosodott agglegény volt, mint Diza. Nem volt érzéke a családi kellemetességek iránt. Neki a nagy világ kellett újra — az ital, a mámoros álom, a kegyetlen verés, meg a szilaj kedveskedés. Hanem azért ő csak dolgozott tisztességesen, és az ültetvényes bámult. Diza addig ment-mendegélt az országúton, amig elő nem talált egy lakodalmas menetet, s addig ivott, tánczolt és mulatott .velők, hogy tisztára megfeledkezett az idő folyásáról. Felvirradt a tizenegyedik nap hajnala és Diza nem jött meg. Moti Gujt eloldották a köteleiről, hogy megkezdje a napi munkát. Kifordult, szétnézett, azután vállat vc-nt s elballagott, mint akinek másutt van dolga. — Hé! hóha! gyere vissza, te! kiáltott utána Csihun. — Gyere vissza és tégy fel a nyakadra, te ormótlan hegység! Fordulj vissza, Himalája gyöngye! Jndia ékessége, térj meg, mert különben leverem annak a kövér m a n c s o d n a k minden k ö r m é t !
Csihun szelíden gurgulyázott, de nem engedelmeskedett. Csihun utána szaladt egy kötéllel és elkapta vele. Moti Guj előrecsapta a fülét és Csihun tudta, hogy ez mit jelent, jóllehet nagy garral szólt rá: — No csak ne bolondozz velem! Vissza a helyedre, te ördög-fajzat ja ! — Hrrrummp! szólt Moti Guj. S ez volt az egész — ez, meg az előrecsapott fül. Moti Guj zsebébe dugta a kezét, rágicsált egy faágat, mint valami fogpiszkálót és sétálgatott az irtás körül, csúfolva a többi elefántokat, akik éppen most fogtak munkához. Csihun jelentést tett a dolgok mibenlétéről a telepi tvényesnek, aki kutyakorbácscsal jött elő, amelylyel dühösen cserditgetett. Moti Guj megtisztelte a fehér embert azzal a bókkal, hogy megkergette vagy kétszáz méternyire az irtáson keresztül és be-»hrrrump«-olta a házába. Ő maga pedig megállott a ház előtt és nagyokat nevetett magában a pompásan sikerült tréfán. — Elpáholjuk 1 mondá az ültetvényes. — Olyan püíölést elefánt még nem kapott, amilyen ez lesz. Adjatok Kala-Nagnak meg Nazimnak egy-egy lánczot, tizenkét láb hosszút és hagyjátok meg nekik, hogy húszat csapjanak rá. Kala-Nag (ami azt teszi: fekete kigyó) meg Nazim, a két legnagyobb elefánt volt a telepen és egyik teendőjük a súlyosabb büntetések végrehajtása vala — mivelhogy elefántot ember nem verhet el kellően. Fogták a kancsuka lánczokat és csörgették az orrmányukban, amint két oldalról közeledtek Moti Gujhoz, maguk közé akarván őt fogni. Moti Guj az ő harminczkilencz esztendős egész életében soha sem kapott még
korbácsot és most sem volt szándékában megpróbálkozni vele. Várakozott hát, jobbról balra lóbálva a fejét és kinézve ezalatt a Kala-Nag kövér oldalában azt a legalkalmasabb pontot, ahol egy tompa agyar a legmélyebben furódhatik be. Kala-Nagnak nem volt agyara; a láncz volt a tekintélyének a jelvénye; hanem azért az utolsó pillanatban messzire eloldalgott Moti Gujtól és ügy tőn, mintha a lánczot csak mulatság okáért hozta volna ki. Nazim még idejekorán megfordult s hazaballagott. Nem érezte magát ma viaskodó kedvében; és igy Moti Guj magára maradt az előrecsapott füleivel. Az ültetvényest ez arra birta, hogy ne bolygassa tovább a dolgot, és Moti Guj visszasétált az irtáshoz, műkedvelői szemlét tartani. Az olyan elefánttal, aki nem akar dolgozni és nincs megkötve, körülbelől olyan könnyen lehet bánni, mint viharos tengertől hányt hajón egy elszabadult nyolczvanegy-tonnás ágyúval. Ráveregetett öreg czimboráinak a hátára és kérdezte tőlök, hogy könnyen mozdulnak-e a tuskók; badarságokat beszélt össze a munkáról meg az elefántoknak hosszű delelésre való elidegeníthetetlen jogairól; s ide-oda járván, tökéletesen demoralizálta a telepet napszállatig, mikor is visszatért a czölöpeihez vacsorálni. — Ha nem dolgozol, nem is eszei, mondá neki Csihun mérgesen. — Vad elefánt vagy te, nem pedig jónevelésü jószág. Eredj vissza a dsungláidba. A Csihun kis barna gyereke a kunyhó földjén hentergett és nyújtogatta karocskáit a bejárást elálló óriási árnyék felé. Moti Guj nagyon jól tudta, hogy ez a baba Csihunnak a legdrágább jószága a világon. Kinyújtotta az orrmányát, csábító kunkorodással a végén, s a barna baba örömkiáltással vetette rá magát. Moti Guj megfogta s emelte fölfelé, mignem a barna baba valahol fenn a levegőben sikongott, tizenkét lábnyira az apja feje fölött. — Nagy ég! kiáltott föl Csihun. — Dercze-pogácsát a legjavából, két-araszosat, rumba mártva, azt kapsz rögtön, és hozzá két mázsa frissen vágott gyenge czukornádat . . . csak méltóztassál épkézláb letenni azt a hitvány porontyot, aki nekem az életemnél, lelkemnél is kedvesebb. Moti Guj óvatosan letette a barna bábát a két első lába közé, amelyek egy perez alatt fogpiszkálóvá forgácsolhatták volna a Csihun egész kunyhóját, és várakozott az elemózsiára. Megette, s azután a barna baba elmászhatott. Moti Guj pedig szundikált és Dizára gondolt. Az elefánt természetével kapcsolatos számos rejtelmek egyike az, hogy óriás testének kevesebb alvásra van szüksége, mint bármi más élő teremtésnek. Négy-öt óra egy éjszaka elég neki — kettő ugy éjfél előtt az egyik oldalán, kettő pedig ugy egy óra után a másik oldalán. A csendes órák többi részét csámcsogással, mozgolódással és hosszű dörmögő monológizálással tölti el. Éjfélkor hát Moti Guj el-kiment az ő czölöpjei közül, mert az a gondolata támadt, hogy Diza talán részegen fekszik valahol a sötét erdőben és senki sincs, aki vigyázzon rá. Egész éjjel cserkészett a bozótban, prüszkölve, trombitálva és hatalmas füleivel csapkodva. Lement a folyóra is, és keresztül bőgött a sekély hély'ejken, ahol Diza őt mosni szokta, — de semmi felelet. Nem tudta megtalálni Dizát, de fölzavarta a telep összes elefántjait és csaknem halálra ijesztett néhány czigányt az erdőben. Hajnalban Diza visszaérkezett a telepre. Valóban nagyon is leitta volt magát s el volt rá készülve, hogy baja lesz szabadságidejének a moghosszabbitása miatt. Nagyot lélekzett, mikor látta, hogy a gazda háza meg az egész telep még épségben van, mert ismerte ő a Moti Guj természetét; és sok hazudozással és hajlongó szá
882 lám inal állított be a gazdához. Moti Guj visszatért a Scheitelbachnak mindig volt pénze és tőkéjét pillaczölöpeihez, früstököini. Az éjjeli kóborlás éhessé tette. natnyi pénzzavarok képezték. — Hivd elő a barmodat, mondá az ültetvényes és Ilyenkor a furfangos gavallér rendesen menyasszoDiza elrikkantotta magát azon a titokzatos elefántnyelven, nyait vagy leendő anyósait pumpolta meg; akik mindig mely némely hajcsár hite szerint Kinából származott, a ezer örömmel állottak rendelkezésére a család jövendőbeli világ teremtésekor, midőn az elefánt volt az ur és nem fényességének. Mert hiszen a legridegebb, a legfukarabb az ember. anyós is meglágyult, mint a vaj, ha a vő in spe elkezMoti Guj meghallotta és előjött. Az elefánt nem dett dobálózni herczegi, fejedelmi rokonságával és A-tól S'.okott vágtatni. Különböző sebességgel mozog egyik hely- Z-ig kívülről reczitálta el a góthai almanachot. ről a másikra. Ha egy elefánt el akarna fogni egy gyorsÉs a szerencse sokáig kisérte mosolyával, udvarolt, vonatot, vágtatni nem tudna, de a vonatot el tudná fogni. jegyet váltott és pumpolt; — aztán eltűnt, mint a kámÍgy Moti Guj is majdnem előbb volt az ültetvényes ajtaja for, hogy másutt próbáljon szerencsét. előtt, semmint Csihun csak észre is vette, hogy megVégre betelt a mérték, és Scheitelbach Ambrus lépre mozdult. került. Fényes termek helyett a börtön rideg czellája várja, A karjaiba borult Dizának, csakúgy trombitálva ahol szép, szerelmes lányok suttogása helyett, majd csak ölömében, s az ember meg az állat együtt sirt és örült a porkoláb mogorva hangját hallja, vagy az őr tompa egymásnak; tetőtől-talpig megtapogatva egymást, hogy lépéseit ajtaja előtt, amelyek éppen nem hasonlítanak menem esett-e bennök valami kár. •nuette lépésekhez. — Most pedig gyerünk munkára, szólt Diza. — Scheitelbach esete fölelevenít emlékezetemben egy Emelj föl, magzatom, örömöm! réges-régen feledésbe merült históriát, amely még a száMoti Guj fölvetette a nyakába, s ugy menteit ki az zad elejcn történt és egyik jó öreg nagynéném mesélte irtásra, csökönyös tuskókat keresni. el nekem. Az ültetvényes sokkal inkább bámult, semhogy haraA kis, alacsony, piros képű asszony valahányszor gudni tudott voina, csak valami szédelgőről hallott vagy olvasott, mindig emiitette. — No, épen olyan, mint a Hellenbach Zsuzsi esete — amit még szegény apámtói hallottam. FÉLMÚLT IDŐKBŐL. Az eset, amely szinte aktuálissá vált most az elegáns házassági szédelgő elfogatásakor, a következő: S v i n d l e r e k .
* •
Hiúság — asszony a neved! Ugylátszik Hamlet mondását választotta életének vezérlő elvéül Scheitelbach Ambrus, a ki már suhancz korában észrevette, hogy a táncziskola leánykái szívesen nyugtatják rajta sokat jelentő pillantásaikat. Az előkelő, csinos megjelenésű férfi ' kitapasztalván az asszonyi állatok hiúságát, azt is csakhamar észrevette, hogy különösen' sokat adnak hangzatos nevekre és előkelő czimekre. Ezért nem is várva be, hogy valami kósza kutyát megnyúzzanak az ő nemes leveléért, kapta és megtette magát grófnak, majd kapitánynak, még pedig olyannak, aki egyik volt orosz czár balkézi feleségének az unokaöcscse. — Gróf Tisza István — OrlanofF kapitány. Milyeh pompásan is hangzottak ezek a nevek, mikor a vastag szőnyeggel borított előszobából, az arany treszszes, vállboitos lakáj bekiáltotta a csillárok fényétől szinte iángözönbe borult terembe. A Tiszát két sz el, francziásan ejtette — mert hát Tisza István gróf Párizsban élte világát és bejutott a Faubourg Saint Germain olyan arisztokrata családjaihoz, a kiknek ősei a Guisek, meg De Luynes, a nagy connetable alatt virágzottak. Különösen az olyan házakba ment szívesen a charmant comte hongrois, ahol eladó lány vagy férjhez menni vágyó özvegy menyecske volt. Szépségre, kon a nem sokat adolt, a fő a vagyon volt — mert Tisza gróf épen nem osztotta Dunbar Fanny imádójának a véleményét, hogy akár egy szál szoknyában. Evekig űzte szélhámoskodásait a franczia fővárosban, sőt az a csodálatos, hogy Budapesten is hosszabb ideig szerepelt, ahol Orianoff kapitánynak nevezte magát. Több igen előkelő szalonba bejutott, dicsekedett Volhyniában lévő óriási birtokaival és egyre nagynénjét, a czár özvegyét emlegette, aki nem volt más, mint Dolgorucki herczegnő, II. Sándor morganatikus felesége.
Nagyhírű, fényes kastély volt a nuilt század végén és a század első tizedeiben a paczolai Hellenbachok hontmegyei, szemerédi kastélya. A ház leánya, á szép Zsuzsánna, a közeli megyék urfiait mind Szemerédre vonzotta, de jöttek az erdős, ligetes szép tájékra messze főidről, Szatmár, Bihar, meg Szabolcsmegyéből is kérők. A század elején lehetett, mikor hire futott, hogy hiába virágzik a szemerédi kúria virágos almafája, nem köti ahhoz a lovát senki fia többé. Édes, mézes beszéddel, szép szóval, de meg ragyogó két csillagszemével is, megvette a szivét Zsuzsikának egy messze országból jött deli levente, aki most reggeltől késő estig ott van a szemerédi kastélyban — virágillatos, harmatos éjszakában meg kivilágos kivirradtig huzatja ablaka alatt az akkor divatozott nótát: Nincs szebb madár a fecskénél —
Hires nóta volt az akkor és Beleznay Samu egy ízben félóráig, féllábra állitva a hires pestmegyei czigányprimást, Belő Lacfzit, igy húzatta a budai Liiel-vendéglőben. A daliás levente, aki Hellenbach Zsuzsánna kegyeit megnyerte, La Valette d'Ucleanx grófnak mondta magát és érzékeny színekkel festette le a franczia királytragédiát,- a mely őt szülőitől, hazájától s egyelőre vagyonától is megfosztotta. Az egyelőre szót mindig hangsúlyozta és hozzátette, hogy csak űzzék el ismét a bitorló korzikait, a valódi király, az ő királya, vissza fogja neki adni birtokait és családi kincseit. De addig élt Szemeréden — és még zsebpénzt is imádott menyasszonyától kapott, a mit kelet legfényesebb 'gyöngyeivel igért beváltani egykoron. Az érzékeny szivü Zsuzsánna, aki Grandison regényeit olvasgatta, könyezett a király-tragédián és könyeinél is bővebben ontotta az aranyakat jövendőbelijének.
883 Már a lakodalomra is elkészültek és kitűzték a lány-siratót, a melyre közelből és távolból jöttek a vendégek. Köztük volt az öreg Vay József is, néhai József császárnak meghitt embere, consiliárius és régi hírneves országgyűlések vezérszónoka. Annak idején gyakori vendég volt az öreg ur Szemeréden és szó volt róla, hogy egyetlen legény-fia, a szemre, főre csinos és nagyreményű Ábris utfi vezesse oltárhoz Zsuzsánna szüzet. A dolgok másképen fordulván, Vay József nem tartotta illőnek haragot mutatni és a meghivást kapva, Ábris urfival együtt kompareáltak Szemeréden. Nagy sziveslátásban esett részük és a Zsuzsánna kisasszony atyja váltig sajnállotta, hogy az a kerge lány ugy- belebolondult abba a vékony pénzű francziába, hogy régi planumukból semmi se lehet. Vay csakhamar másra, nevezetesen Párizsra terelte a beszédet, hozzátévén, hogy nem igen szívesen emlékezik erre a városra, mert elsőszülött fia: József, éppen a forradalom zavaraiban itt tünt el megfoghatatlan módon. — Oh, jövendőbeli vőm bizonyára íog erről is tudni, mert igen fáin, világlátott ember ... jegyzé meg a házi ur. És e pillanatban már be is lépett a jövendőbeli vő és három lépést kissé oldalt téve, aztán nyakát a felső testtel egy vonalba helyezve, trianoni mód szerinti pukkedlival üdvözölte az illustris vendégeket. Vay József amúgy is pittyedt szája még jobban lepittyedt és nyakát behúzva százrétü fehér kravátlijába, meredten és hosszan nézte a tánczlépésskben közeledő grófot. Ez pedig mint a szélkelep elkezdte mondani egész elete históriáját, azzal végezvén a betanult mondókát, hogy a ködös hajdankorban, mikor Francziaország csupa apró királyságra oszlott, éppen ugy, mint a D'Alboinok, a . - Croyok, a Montmortncyak, az ő ősei is királyok voltak, és az ő atyját XVI. Lajos váltig cousin-xx&k nevezte. A kor.ziliárus ur hagyta beszélni, aztán csöndesen utánna tette: — Annál szebb, hogy vagyona elpusztulván, a királyok ivadéka a fodrászság jövedelmező mesterségére adta magát. Csak a házi ur hallotta meg a csöndes mondást és elképedve nézett régi barátjára. — Ugy bizony, ez az ipse fodorította a vuklijaimat és adjusztálta a czopfomat, mikor a József fiamat kerestem Párizsban — — A leleplezett királyi vér nem tagadott semmit. Bevallotta, hogy valóban fodrász s hogy a forradalom után egy gróf Clamm-Gallasszal, a ki Mária-Antoinette mellett volt chevalier d'honneur, jött ki Francziaországból és több .ideig mint komornyik tartózkodott a gróf friedensdorfi birtokán. A sirató-ból természetesen nem lett semmi és mert a nevetséges nemcsak Párizsban, de még Szemeréden is öl, Zsuzsánna szűz csakhamar kiábrándult, a királyok ivadéka pedig ugy elpárolgott Hontvármegyéből, hogy csak a hire maradt meg, az is a mindenre emlékező, jó öreg nagynénik jóvoltából csupán. Hellenbach Zsuzsánnát később Stainlein János Eduárd vette el, aki valóságos titkos tanácsos és osztrák miniszter lett és nagy szerepet játszott Ferencz császár és király udvaránál. Vicomte
Letoriére.
INNEN-ONNAN. A dadogó Demosthenes. A csütörtöki ülésen Bánffy Dezső fölkelt és másfél óra hosszat vagdalkozott az ellenzékkel, hogy az csak ugy hüledezett belé. Végünk van, mondogatták egymásnak a folyosón, ha most már beszélni is tud, akkor mehetünk zabot hegyezni. Ez a szónoki siker csakugyan meglepő volt, bár épenséggel nem érthetetlen. Elvégre is az a félszegség, melylyel Bánffy eddigelé nyilatkozott, éppen csak a gyakorlatlanság és az elfogultság eredménye volt. Bánffy, a mikor beszélget, mindig eleven, ötletes és elmés és sohasem tátik-tetikezik. De ha szónoklatba fogott, menten szögletessé vált. Hát most két esztendő alatt beletanult a beszéd mesterségébe is és most máivége a tatik-tetiknek. Ugy járt, mint hajdan Demosthenes, a ki szónoki pályafutását szintén a dadogáson kezdte. Tán nem is dadogott a szó szoros értelmében, hanem görögül tatik-tetikezett. És kiment a tenger partjára és a harsogó hullámokat tulkiáltva, vált a világ első szónokává. Bánffynak nem kellett a tenger, harsogott körülötte eléggé az ellenzék s oly félelmetesen, hogy bizony sokszor elakadt a szava. Aztán meg, hogy oly sokszor hallotta, hogy nem szónok, ez is bátortalanná tette. De elvégre is jóizü magyaros gondolkodása segített rajta: ej, csak nem olyan nagy dolog a — gorombáskodás! Tengernek tekintem a tisztelt házat és viznek, a mi harsog. És ugy cselekedvén, olyan szemenszedett parlamentáris gorombaságokat vágott a tisztelt hullámok fejéhez, hogy azok menten elcsöndesedének és uralkodott vizeik • felett az immár nem dadogó Demosthenes. A különös csak az, hogy a mig Bánffy csak kormányozni és cselekedni tudott, az ellenzék kutyába sem vette. De most, hogy beszélni is tud — meghökkennek tőle. Ujabb jele annak, hogy minálunk a Lgjobb tettnél is százszor szebben beszél a szó. *
*
*
Czlnizmus és hipokrizis. Valami klasszikus szónoki mű a Bánffy Dezső feltűnést keltő beszédje? Épen nem. Nem is szónoklat, csak sima formájú ötietek sora, melyek mindegyike elevenre talált. Nem is valami tartalmas, ami pozitív politikai ideákat illet, csak egyes észrevételek az ellenzéki szónoklatokegyes észrevételeire. És mégis óriási. a hatása intra et extra muros. Az ellenzék e hatást abban találja meg, hogy Bánffy beszédje a leghallatlanabb czinizmus. Miért ? Mert nyíltan megmondta, amit mindenki tud, hogy Magyarországon tiszta választás nincsen s ha ezt tudva, mégis a pénzt és kortesfogásokat felpanaszolják, akkor ez nem egyéb képmutatásnál. — Nem akarom eldönteni, valóban czinizmus-e ilyesmit kormányelnöki székből enuncziálni, csak konstatálom, hogy amit Bánffy mondott, az akár czinizmus, akár nem, szent igazság. S akik a felirati vita ürügye alatt hetet havat összehordanak a lefolyt választás atroczitásairól, azok csakugyan mind képmutatók, mivel olyas valami ellen beszélnek a fórumon, amiben a piaezon teljesen megnyugodnak. S szinte hihetetlen volna, mennyire fel tudja a tisztelt, házat kavarni egy őszinte szó, ha nem tudnánk, hogy a politikában nagyon ritka az őszinte, nyers igazság. Pedig azt az igazságot már rég ki kellett volna mondani s nagy érdeme Bánffynak, hogy végre kimondotta. Mert a kormány eddig kötelességének tartotta, hogy a választásokat támadó ellenzék ellenében puszta tagadással és szépitgetéssel védekezzék. Ez a védelem természetesen csak gyöngye lehetett a köztudomásu tények ellenében. S az ellenzik vigan fújhatta a nótát, mert tudta, hogy a kormány nem fog azzal előállani, hogy hát jól van, miért legyünk mi jobbak, mint kegyelmetek s ha nem vagyunk jobbak, miért volnánk roszszabbak ? A felfogás az volt, hogy a kormány csinálhatja a visszaéléseket, de nem beszélhet rólunk s ebből támadt az ellenzék ereje. Most végre Bánffy kimondta az igazságot: hát aztán ? S az ellenzék perplex, mert erre nem tud. felelni. Rámondja,
884 hogy czinikus, de azt nem mondhatja, hogy valótlan. S egyszeriben a czinismusával Bánffy kerekedett felül s ha az ellenzék ezentúl is folytatja a választási Vitat, igen dicstelen a munkája, mert bevallottan képmutatónak lenni olyan, mintha valaki álarczos bálon a nyakában viselné a lárvát. * *
*
¿x Poszthumus levelek. Egy skandalum játszódott le a héten az újságok hasábjain, mely igen szomorú és igen kényes regényeknek szolgálhat témául. Csakhogy erről a témáról,' jobban mondva ezekről a témákról, nem lehet írni, mivel mindegyik kényes. Es napokon keresztül pertraktálták az újságok és nem írtak róla semmit, mivel igen kényes. Épen csak maguk a hősök és hősnők szóltak hozzá, sorra adván a nyilatkozatokat, hogy ők nem részesei a botrányos esetnek. Elhisszük. A szomorú épen az a sor, mely kénytelen volt felvonulni, vervén a mellét, hogy ő ártatlan. De ki a bűnös ? A homályban marad és nem nyilatkozik. Az nem veszitett semmit. S feltámadnak halottaiból az öngyilkos királyfi és a hagymázban elhalt ujságiró és emlékükre árnyat vet az a történet, melyről nem tudnak semmit s mely azért kényes, mivel nem tudnak belőle semmit. S bepillantunk egy család regényébe, melyről szintén nem tudunk semmit, épen csak azt látjuk, hogy sok dolog történik ott és csak olyan következménye van, ami ellenkezik igazságérzetünkkel. Szánalom ébred az egyik, elnézés a másik iránt, de egyikről sem szabad beszélni,' mert nem lehet beszélni. Kényes, nagyon kcnyes. Es mégis foglalkozik vele mindenki s ha az újságok hasábjairól le is szorult az ügy s a nyilatkozók visszamerülnek a mindennapos élet fcledségébe, mégis csak motoszkál az elmékben a kérdés: vájjon mi történt, hogy nem lehet elmondani s ki vagy mi iránt kell köteles gyengédséggel viseltetnünk, mikor mindaz, amit sejtünk, nagyon kényes ugyan, de ósak azért, mivel nagyon piszkos! *
*
*
•o Az ál Hai'un-al-Rasid. Detektiv-históriát beszélek. És én magam vagyok benne a detektív. Ne tagadjuk, uraim, de sőt önök se, hölgyeim, hogy a detektivség érdekes mesterség, és mindnyájan űzzük, többé-kevésbbé készakarva. Meglátni valami láthatót, amit voltaképen mindenki láthatna, de csak mi látjuk; nyakon csípni a véletlent és kihüvelyezni belőle valami nagy, meglepő dolgot; ismeretlenségbe burkolózva figyelni meg kényelmesen és hidegvérrel egy jelentős eseményt, melyről csak mi tudjuk, hogy jelentős : gyönyörűség, sejtelmes gyönyörűség. Az ember egy angol rendőri regény főalakjának érzi magát cs arra ébred, hogy a neve többé nem is az, ami az adóivén meg a könyvein van, hanem legalább is Timm Snuff és polgári foglalkozására nézve londoni detektív. Mindehhez pedig járul az este, a füstszagú köd, a sok izzadt gázlámpa, a Whitechapel kietleu sikátorszövevénye stb. Kellemes borzalom fut végig rajtunk, hátunkon kéjes libabőr bizsereg. Teringette, szép dolog detektivnek lenni . . . De hadd mondom hát el a történetet. Folyó évi deczember hó 9 én este 6 óra 15 perczkor a népszinház előtt vártam a villamost. A 87-es számú kocsi jött. Jónevelésii világpolgár vagyok. Mindig megvárom, mig lcszállanak a leszállandók. Most azonban csak egy ember szállt le. Egy előkelő szikárságu, czilinderes ur. Keskeny arcz. Tömött szürkés szakái. Vastag, fekete csontfoglalványu orrcsiptető. Negyvenöt ötven cv. Hm, hol láttam én ezt az urat ? Mert valahol láttam, az bizonyos. Hohó, megvan! A képes újságokban láttam. És bármilyen őrültségnek, bármilyen képtelenségnek is tessék, ez a villamos vasúton járó ur nem más, mint — haj, ha ugy tudnám intézni, hogy itt hatásos felfüggesztés kedvéért a másik oldalon folytatódjék ez a nyomtatás! — ez a villamos vasúton járó ur nem más, mint a villamos vasút igazgatója, Balázs Mór. Tisztelt olvasóim között akadni fognak nyomorultak, akik erre azt mondják, hogy ez czéizatos hazugság, mert a közlekedő eszközök igazgatói a világteremtés negyedik-, sőt harmadik napja óta mindig a saját fogatukon
jártak és soha sem ültek az igazgatásuk alatt levő vehikulumokra még legrosszabb tífuszos álmukban sem. Én azonban bizonyíthatok. Az illető konduktor (54-ik szám) hit alatt fogja vallani, hogy az az ur, az a vastag fekete csontfoglalványu czvikkeres, csakugyan Balázs Mór volt. A konduktor szalutált is neki. Nem valami különös ünnepiséggel, csak mint minden szabadjegyesnek. Ami arra vall, hogy az illető ur gyakran használja a szabadjegyét, és pedig egész polgári módon, rendesen mindennap, nem holmi harunalrasidi tönkre-hatásokat vadászva. Sőt igazi ál Harun-al-Rasid, mert ime a saját szakálát viseli, nem öltözött damaszkusi kalmárnak és nem titkolja egy csöppet sem, hogy ő az elektromos khalifa. Es okvetetlen azért szállott föl a villamosra, mert mennie kellett valahova, mennie, egészen földi ember módjára, mint nekem, neked cs minden más közönséges halandónak. Hm, most kezdem már érteni, hogy a villamoson miért van kelleténél kevesebb piszok, gorombaság és elhasznált jegyekkel való trafikálds. Tolongás biz az van, kelleténél több is; de vigasztal, hogy az ezeregy éjszakával annyira ellenkező Harun-al-Rasid oldalbordája is ép oly demokrata módon szenved ily alkalommal, mint az enyim. Es ez a tudat felemel. Es igen becsülöm ő fekete csont czvikkeres felségét, az igazságost. *
*
*
•o A száraz lumpolás. A legborzasabb bohémeség sem jár annyi kellemetlen pose-zal, mint az idealizmus. íme a nagy idealista Horvát Boldizsár átplántálván hozzánk a sajtóügyi esküdtszéket, csupa ideális pose-ból vele hozta az angol juryk egy elavult, parókás hagyományát is: hogy az esküdtek az egész pör alatt le vannak zárva és nem érintkezhetnek a világgal. 'A XVII. században, odakint, megvolt az intézkedésnek a maga józan oka. Az esküdtek meggyőződésének és személyének bátorságát fenyegethette a hatalom komor tekintete és a pártok heve. De uram istenem, mire való ez a bezárós komédia ma cs nálunk ? Miért töltsek én, esküdt, egy rettenetes napot és egy még rettenetesebb álmatlan éjszakát fogságban, testi-lelki kínpadon, hogy egyfolytában hallgassak végig ötven tanút, aki mind azt vallja, hogy Glanz Mór hiripi metsző nem saktolta le vagy lesaktolta a jelenlévő Bogárdi Zsuzsikát! Mire való ez a hóhéri overworklng, melynek aztán rendszerint napokig betege az egész bíróság, az ügyvédek, a tizennégy esküdt, a vádló, a vádlott, a tanuk, de még az újságírók is, akik kötelességből szintén ott virrasztanak ezen a hiábavaló torturán. Mire való az a bohózatos pedánsság, hogy hivatalból megsemmisítik az egész tárgyalást, ha én esküdt, a gyötrelemnek tizenötödik órájában, éjfél után, esetleg oda szólok egy pajtásomnak, aki a hallgatóság között ü l : »Értesítsd a családomat, hogy reggelig nem mehetek haza.« Mire való ez? Személyemet féltik a saktertől ? Rég voltam én Bogárdi Zsuzsika. Vagy attól tartanak, hogy vagy a sakter, a vádló, vagy az Alkotmány reportero, a vádlott, a tárgyalás szünete alatt megveszteget öt avagy egy millió forinttal ? Hát azt kikérem magamnak, hogy attól tartsanak. Én esküt tettem és ép oly hites személy vagyok, mint a biróság tagjai. A biróság tagjait nem zárjak el a világtól. Miért, mi jusson zárnak hát el engemet ? Vajon miért ne lehetne ezt a r.égy vagy öt napra való pört négy vagy öt napon, a rendes órákban tárgyalni ? Amint hogy cselekszik Kolozsvárit és Maros-Vásárhelyen, ahol már rég nem hederítenek az ideális Horvát Boldizsár májusi rendeletének ez anglomániás pontjára. Igaz, ott csűrés-csavarás révén rázták le ezt a képtelen paragrafust; de miért nem akad végre egy igazságiigyminiszter, aki egy tolvonással eleget tesz a rendnek és a józan észnek. Mindezek azért jutnak az eszembe, mert a budapesti sajtóbiróság elnöke ép most rendelte el, hogy a sajtópörök ezentúl délután három órakor kezdődjenek. Cselekedte pedig ezt a jó méltóságos ur azért, mert azt hiszi, hogy délután majd több esküdt fárad föl a törvényházba és a juryt nem kell aljegyzőkből meg ügyvédbojtárokból összefogdosni, mint eddig. Bizony rosszul hiszi. Az esküdtek még jobban fognak szök-
885 dösnl polgári kötelességeik elöl. Mert eddig gyakran volt reményünk, hogy fényes nappal szabadulhatunk a fogságból. Mostantól fogva azonban a hajnalpirkadás a legrövidebb terminus. Es az ilyen száraz lumpolástól húzódozik minden bölcs ember.
SZÍNHÁZ. Mariana. Színmű
.4 f ö l v o n á s b a n .
Irta Jósé Echegaray.
Fordította S:atav
A nemzeti s z í n h á z b e m u t a t ó j a 1896. deczember
lS-án.
Emil.
ki nem 'moshatta. Ezcrt nem hisz annak, akit szeret, ezért gyötri azt, akiért eleped, ezért nem lesz azé, aki nélkül nem élhet. A darabnak ez nem a meséje, csak az alapgondolata ; ami cselekmény ezen föltornyosul, ahhoz nem nyúlok, csak a csúcsánál állapodok meg: a végzetnél. Mert a Mariana szerelmese nem más, mint ama csábitónak a fia, s Mariana is meghal miatta, mint az ő anyja annak az apja miatt. Echegaraynak az a művészete, hogy ezt a mesés cselekményt a hétköznapos élet valószerű adataiból építi meg, mathematikus pontossággal, mint a hogy az álmatagul komor Escurial is kőből, mészből és homokból épült. Nem megyek bele annak taglalásába sem, aminek megemlítésével azonban tartozom: hogy Mariana e kigyó marásától olyan kegyetlenül kaczér és szivtelenül szeszélyes. Lehetséges, hogy Echegaray a nők kaczérságát általában ilyen fenséges. okokkal akarja megmagyarázni s egyben menteni is, s hogy az egész darab az asszonyi kaczérság apológiájául Íródott. Bizonyos, hogy az okok nem mindig ilyen csudásak; leggyakrabban az a fő ok, hogy az asszonynak csakúgy tetszik minden férfi, mint a legtöbb férfinak minden asszony, s nem köti magát egyhez, nehogy a többiről le kelljen mondania. De a Mariana esetébe Echegaray csudálatos ékesszólással tudja az okot beleilleszteni s a művész sosem tartozik többel, mint ad hoc igazsággal, egy esetnek a logikájával, legyen az bár képzelt eset is.
A metaforák darvaí röpködtek körülöttem, mikor főpróba után kitámolyogtam az uczczára: mind csupa kóválygó, kergetőző leszögezhetetlen szürke érzés, amit képpel inkább el lehet mondani, mint szóval. Avval az angol anekdotával könnyitenék a lelkemen, hogy mi a külömbség a rhevma meg a köszvény között ? A rhevma olyan érzés, mintha zsebkéseket vágnának az ember ezombjába, a köszvény meg olyan, mintha ezeket a késeket megforgatnák benne. így forgatja meg Echegaray az ő késeit, s evvel a torquemadás fokozattal Hezitálja tul a többi latinság ideglzgató szörnyűségeit. Elképzelem Torquemadát, hogy az ő kegyetlen kieszeléseit micsoda S megint csak képhez kell fordulnom, hogy a Makimért grandezzával mérte rá az áldozataira, s az ő ravasz újságai számára mint élt bizonyára a szentencziák riana technikáját lefössem. Egy elektromos mesét olvashagyományosan ünnepi chablonjaival. S Echegaray is, tam a minap, egy fuvarosról, a ki éjnek idején hajtott miközben forró olajat, spanyol csizmát és hüvelykszoritót végig az országúton, hosszan elnyúló aczélsodrony kerítés szónokol bele az emberek lelkébe, a rhetor kimértségével mellett. Sebeshaladtában egyszerre csakúgy látta, hogy szikteszi, megkövesedett formák közt s ódon eszközökkel. rák kelnek a kerítésen, mind gyakrabban, mind sűrűbben, S mint ahogy az inkvizicziónak akár igaza volt, akár végre egész zengő és kigyódzó szalagokbán futottak vele nem, az áldozatai igazán meghaltak: Echegaray sem vé- együtt, majd átterjedtek a kocsija vaspántjaira is, a keregez félmunkát, s a tett helyén aztán hiába vitatkozunk kek abroncsaira, a lovak szerszámára, szőrére, sörényére, rajta: az igazságnak könyörtelen birája volt-e, vagy a a mig végre lángba boritották a kerítést, a lovakat, a kocsit, őt magát is, a mint üvöltő rémülettel vágtatott hazudság vérszomjas tigrise? / A tragédia, amit elénk lök, középfajtája a spanyol bele az éjszakába... A tudósok ezt az esetet a légkör végzettragédiáknak s a norvég örökletességi drámáknak. elektromosságából származtatják, s a végzetnek ezt a A kettő között olyasféle a külömbség, mint az ezeregy levegőben lappangó erejét is igy osztja el Echegaray az éjszaka jóslatos meséi s a telepátia teóriáját támogató ő drámáján. A darab egészen a hétköznap országútján hiteles esetek között. A jóslat azt mondja, hogy a király- indul, csak olykor czikkázik föl egy-egy magyarázó szikra, finak kigyó okozza majd halálát, s ez az ő egész életét majd a főmotivum mind erősebben fölsziporkázik, mig aszerint alakítja, hogy soha kigyó hozzája ne férkőzhes- aztán zengő és kápráztató akkordokban és hullámokban sen. S mégis, mind az ő ovakodásaí, cselekedetei s abban- végigömlik a szinpadon s végezetül lángba boritja még hagyásai voltaképp csak arra szolgálnak, hogy ama les- a nézőteret is, hogy az emberek rémülten menekülnek kelődő kígyónak megnyissák az útját s megkönnyítsék a ki az éjszakába: hála istennek, itt az az áldott lóvasut; munkáját. Az arabs mese királyfiról meséli ezeket, jaj, csak hogy már ez is nem villamos! Ebben a darabban is megvan az Echegaray vonaFlammarion meg egy guadelupi mérnökről, ennyi az egész külömbség, s az Echegaray darabján végig is legfelebb lainak szinte bántó élessége, a pátoszának komor fönsége azon töprenkedünk: mért járnak az ő emberei polgári — talán nem is annyira az övé, mint inkább a fajáé, ruhában, s mért nincs rajtuk a régi spanyolság fodros melynek földjén a hegyek sziklák, a fény vakítóan fehér, gallérja s lebegő köpenye? Amely érzést még a spanyol az- árnyék vakítóan fekete, s a világosból a sötétbe, a nevek is megerősítik bennünk, idegenekben, akik számára melegből a hidegbe lombok és párák nem enyhitik az áte trochéusos lejtésű szép érthetetlenségek a romantikával menetet. Az meg azonban az Echegaray fogyatékossága, melylyel a Cervantes nemzetét nem lehet vádolni, hogy forrtak szorosan össze. Marianának kigyója a férfi, amilyennek az édes igazi humora nincsen. Ha gúnyol vagy csipked: félszeg,, anyja szerencsétlenségéből megismerte. Kis gyermek • volt, ügyetlen és baiiális. Különben sem idegenkedik a banális mikor rájött, hogy az apja gonosz s az. anyja boldogta- igazságoktól, de a rhetorikája hevében ujjá tudja izzaszlen. S egy szörnyű éjezaka arra ébredt, hogy kirántják tani a kopott monétákat s a színpad magnéziumos fényékis ágyából, lázas sietséggel öltöztetik, és szöknek vele Lon- ben a föstött péppapir is aczélnak tetszik. S a spanyol donba: az ő szép anyja meg egy szép férfi. Egy szép dikezió mesterkélt megkötöttsége még javára válik a szépférfi, aki csupa édesség volt Madrikban, és csupa epe ségének, mint ahogy a kothurnus terhe méltóságos járásra lett Londonban, s mig az anyja könnyei Madridban csak kényszeritette a görög színészt. De épp ily gazdag ez a pergettek, Londonban már patakzottak. A csábító meg- darab igaz költői szépségekben és gyönyörűen találó szökik, az asszony a temetőbe kerül, a gyermek az mondásokban is. Ám egészben véve Echegaray mindig utczára; s mikor mindezeknek nyomait elmosta az idő, a idegen és különös marad előttünk, mint egy falábon járó piérgüket a nagy lyány s később fiatal özvegy szivéből Herkules.
886 A közönséget a darab hiperralíinált komppzicziója kifárasztotta; mire a következő fölvonásban az elébbiiiek magyarázatát megkapta, elfásult már iránta; minden föl vonás végén úgy érezte, hogy itt végződik a cselekmény, s mire a negyedik fölvonásban valóban megkezdődött, sokan megszöktek az izgalmak elől. Egy bölcs ember meg is mondla a balsiker okát: hogy szubtilitást magyarázni nem szabad; azt vagy hiszik, vagy nem, de mégoly mélyreható megokolás sem teszi hitelesebbé. Így történt, hogy a közönség megcsalódott az Echegaray e darabjában ; nyilvánvalóan éppen ő tőle mást várt, mint amit kapott, mert akinek mindent egybefogó kezét ismerte, nem tudta megszokni, hogy ez erős kézben is szétiuállhat valami. Nem segíthetett ezen az előadó művészek igyekezete sem, akik, s közzülök különösen Márkus Emma asszony nagy ambiczióval élték bele magukat a darab idegen • levegőjébe. A kitűnő művésznő ma is nagyot produkált; különösen az ő páratlan- beszélő művészete s pointező képessége vált kitűnő tolmácsolójává az Echegaray szimmetrikusan tagolt, gondosan' kicsiszolt s néha ta'án túlságosan kihegyezett mondatainak. A fekete paróka nagyon jól illett neki; két estély-toilettejére moraj kelt ez asszonyközönségben, s e toillettek, hiven a spanyolsághoz, ha lehet, még szebbek, még pompásabbak voltak, mint amilyen elegánsok. Nem feledkezett meg a szép Mariana a spanyol nők legyező-játékáról sem, s nem teledkezett meg arról sem, hogy egy-egy lágy szóval s melegebb mosolyiyal ne enyhítse a darab szörnyű komorságát. A Bercsényi ur méltóságos öreg urát nyílt szinen megtapsolták, s mindenki észrevette a rendezés és a színpadi berendezés körül kifejtett becsületes igyekezet. Pató Pál.
IRODALOM. Nevető
számok.
— Sliilibx.liUui é v k ö n y v . K i a d j i a m. kir. orsz. statisztikai hivatal. —
Ma már — hál' Istennek — olcsón jutunk az igazsághoz. Ahogy a gépek szükségtelenné tették az iparban az ember kezemunkáját, éppen ugy nélkülözhetővé lön az ember esze is a tudományokban a számok mechanikája által. Ma többé nem kell ész a tudományhoz, teljesen elég hozzá a statisztika. A statisztika nem egyéb, mint a — tudvalevőleg csalhatatlan — számok kombinácziója. Az állami lutriban 90 számból 180.000 temót lehet összekombinálni. Minthogy pedig az országos statisztikai hivatal által most kiadott évkönyvben van legalább 90 milliárd szám, világos, hogy eze.bői a statisztikai igazságoknak 1 S 0 , 0 0 0 . 0 0 0 . 0 0 0 . 0 0 0 (egyszáznyolezvanezer milliárd) ternóit lehet összekombinálni. Próbáljunk hát e ternókból néhányat megütni. Van a magyar birodalomban 12.000 templom és van 7 0 . 0 0 0 korcsma, vendéglő és kávéház. Jut tehát minden egyes templomra G korcsma, ami azt jelenti, hogy az emberek inkább hatszor mennek a korcsmába, mint egyszer a templomba. Ez egyébként istenes dolog, mert Isten éppen csak minden hetedik napot kötötte ki magának az emberektől. Meglepő, hogy a 76,000-nyi korcsma daczára nincs az országban több, mint 5 0 0 kefekötő. Jut tehát minden kefekötőre 150 korcsma. Innen érthető, hogy mért van a kefekötőknek olyan szörnyű iszákos hirük ! Van az országban 0 5 0 0 fazekasmester és 1500 drótostót, a mi azt jelenti, hogy hazánkban évenként négyszer annyi fazekat készítenek, mint amennyit eltörnek. Ha ez az arány évek hosszú során át igy fog maradni, akkor hazánkat a leg-
rettenetesebb veszély fenyegeti. Tegyük fel Ugyanis, liogy minden fazekas évenként 1000 fazekat készít, a 0 5 0 0 fazekas tehát 6 millió 500 ezer fazekat. Eltörnek ebből évenként 1 millió 500 ezer fazekat ugy, hogy marad 5 millió fazék 1 évben, 50 millió tíz évben, 5 0 0 millió 100 évben és 5 0 0 0 millió 1 0 0 0 évben. A második millennáris évfordulónál tehát 5 0 0 0 millió fazék fogja elborítani hazánk szent földjét ugy hogy nem lesz hely számunkra másutt, mint csak a fazekakban cs a legszörnyűbb csirkehalállal: a megfőzettetéssel kell meghalnunk. Kellemesebb kilátásokkal kecsegteti azonban jövőnket külkereskedelmünk állapota. Hazánk ugyanis évente mintegy 1 20 millió forint értékű jószággal többet visz ki a külföldre, mint a mennyit onnan behoz. A kiviteli többletünket a külföld természetesen készpénzzel köteles megfizetni. Kapunk ekként a küllőidtől évente 120 millió forintot, 10 év alatt 1200 miihót, 100 év alatt 1 2,000 milliót és 1 0 0 0 év alatt 120,000 millió forintot. Ha ezt a pénzt kamatok-kamatokra helyezzük el, ugy az 1000 év alatt legalább ezerszer annyira vagyis 120,0()0 milliárd forintra fog rúgni. Ha már most föltesszük, hogy 1 0 0 0 év alatt hazánk lakossága is 17 millióról föl fog emelkedni 120 millióra, még akkor is nyilvánvaló, hogy a második millennáris évfordulónál minden magyarnak — még a szopós gyereknek is — egy millió forint fogja verdesni a zsebeit. Milyen kilátások egy uj ezredévre! Oh áidott statisztika, hogy megnyitod számunkra a kilátásokat és különösen, hogy megmentesz igy bennünket a megfőzettelés kinos rettegésétől. Mert h'szen most már mindenki - - még ha nem is tartozik' a statisztikusok tudós czéhéhez — kitalálhatja, hogy mit kell tennünk ama bizonyos 5 0 0 0 millió fazékkal? Veszünk a 1 20,000 milliárd forintunkért, — darabját gavallérosan, mintegy harmadfél forintra számítva — 5 0 , 0 0 0 milliárd stíriai kappant, hogy ezek legyenek olyan szivesek: helyettünk megfőni. De mégis légy átkozott, óh statisztika ! Kimutatod, hogy hazánkban most évenkint csak 18 millió liter bort termetnek s igy juttatsz minden egyes magyarra évente egyetlen egy literke bort. Naponta tehát — a statisztikai évkönyv komolyadatai szerint — minden magyarnak a torkára csak egy liter bornak a négyszázadnyi része, vagyis egy czenlilitcrnek csak a negyedrésze jut. Ötvenezer-milliárd stirial kappanra egy negyedczentilitcr bor! ( 5 0 . 0 0 0 , 0 0 0 , 0 0 0 , 9 0 0 stíriai kappan: J/sdo l i t e r b o r ) ' '-S ezt a statisztikai hivatalt, a melyik ilyen statisztikai jövőt fest elibünk, tartja hivatalos pénzen a magyar kormány ! Hiszen ez ötvenezer-milliárd csirkéből készült paprikással akar előbb megetetni, hogy aztán egy negyedczentilitcr bor cseppjeive! agyonszomjaztathasson bennünket! Forduljunk hat cl e szörnyű látképtől vidámabbhoz : ahhoz, hogy minő viszonyban vannak bakáink cselédeinkkel ? A baka és a cseléd viszonya alatt ne tessék valami neveletlen szerelmi viszonyt gondolni. A statisztikában nincs szerelem, ott a számvisszonyok uralkodnak. Minthogy 1 10,000 aktív bakánk és 9 0 , 0 0 0 szolgáló cselédlányunk van, a baka és cseléd közti viszonyt ez a számarány fejezi ki 1 1 : 9. Tizenegy bakára esik e hazában 9 szolgáló lány. Hogy mikép osztozkodnak azon, arról hiányzik a statisztikai évkönyvben minden további felvilágosítás s azért hagyjuk mi is a »homályban« e kérdés megoldását. Van azonban hazánk »családi állapotában« egy szörnyű erkölcstelenség, amelyre már föl kell hívnunk koronaügyészünk figyelmét. A statisztikai évkönyv szerint van ugyanis az országban 3.520,000 nős férfi és 3 . 5 8 0 , 0 0 0 férjezett nő. Természetszerűleg annyi nős férfinak kellene lenni, mint ahány férjezett nő van, holott a statisztika 60,000-rel több férjezett nőt mutat ki. Nyilvánvaló, tehát, hogy hazánkban minden 60-dik férjnek két darab törvényes neje van, amely országszerte dívó bigamia ellen ezennel felemeljük tiltó szavunkat.
897 Statisztikánk továbbá azt is kimutatja, hogy minden 1000 lélekre esik évente 42 élve születelt lélek; a többi 958 tehát halvaszületett. Ezzel egyszersmind a halvaszületett nagyapák problémáját is megoldva találjuk, amennyiben minden J 000 lélekből lesz átlag legalább 100 az élet folyása alatt nagyapává s igy a fenti arány szerint ( 1 0 0 0 : 9 5 8 ) hazánkban minden 1000 ember között 95 halvaszületett nagyapa van. És csakugyan kell is, hogy a nagyapák 95 százaléka halvaszületett légyen, mert különben máskép nem volnánk képesek megoldani a következő problémát: Nekem volt apám és anyám, tehát 2 szülőm. Ezek mindegyikének szintén 2 szülője, tehát 4 nagyszülőm. Ezek mindegyikének ismét 2 — 2 szülője, nekem tehát ugy tovább 8, 16, 32, 64, 128, .256, 512, 1024 millió, billió, trillió stb. ős-szülőm volt. Iikkép visszamenve a számításban Ádám apánk idejéig, a mikor e földön csak egyetlen ember volt, nekem magamnak volt annyi nagyapám, ahány csak elfért a föld hátán, minthogy pedig ma él legalább 1000 millió ember, azért e földön akkor legalább ezermilliószor annyi nagyapa élt, mint amennyi egyáltalán elfért rajta. Ezt pedig föltenni is abszurdum, miért is kénytelen volt a statisztika meghonosítani a tudományban a halvaszületett nagyapák intézményét Páiyi.
40 4 0 4 0 1 010 10 1010 '0 40 4010
10 10 10 4 0 10 ¡0
4j010
U C s a k m é g r ö v i d i d e i g lesz k i á l l í t v a ! ! fapJJ
At'r-ffc/* *
Belépti dij 50 kr. A v á r o s l i g e t b e menő v i l l a m o s kocsik
040404 T ^
Q
0* 0* 0*0*0*04 J J Ö
G
É
végállomása.
0, 0*0*0*0*0*0*0* rekedtsé
S
00
000*
S - elnyálkásodás ellen
9
legjobb RÉTHY gyógyszerész; P e m e t e f ű c z u k o r k á j a : Doboz ára 30 kr. Klement János veje
GRÖBER
LAJOS kosárfonodája
*
Budapest, IV., Kigyó-utcza 6. sz. Fiók-üzlet : Haris-bazár.
HETI POSTA
AJÁNLJA
V K a s s a V.
DÚSAN
FELSZERELT
kosár-árú raktárát. Árjegyzéket
A Gartenlaubéra pazarolt dicséreteit nem irigyeljük
bérmentve
küld.
ettől a laptól. Mi a .lehető legizetlerebb kotyvaléknak tartjuk, melyről a z t hittük,
hogy
magyar ajk elfanyarodik
tőle.
Fájdalom, nálunk a
német izlés m é g mindig dominál. O l v a s s o n angol v a g y francízia revucket, e z ki fogja kúrálni. Akkor arról is m e g fog g y ő z ő d n i , h o g y v a n nak s z á m o t t e v ő m a g y a r rcvuek is. Szerénységünk tiltja, h o g y lapun-
KANITZ C. ÉS F I A I BUDAPEST, IV. ker., Dorottya-utcza 12. szám alatt
kat is ezek k ö z é s o r o z z u k . Miskolcz.
( e g y külön udvari
Köszönjük
érdeklődését.
Különleges
számokat
s o h a s e m szoktunk adni, arra törekszünk, h o g y minden számunk élvezhető legyen.
Verselő.
k a r á c s o n y : rendeznek,
G a l e o t t o . Kissé kijött a formájából. Mást kérünk. Abazzia.
helyiségben)
mi
Küldeményei oly sűrűn érkeztek, h o g y m é g
el s e olvashattuk.
c é g c l a d á s i melyen
levélpapírok, broneze- és bördiszmüáruk s egyéb ajándéktárgyak roppant olcsó árakon a d a t n a k el.
! ! Legújabb találmány ! ! Az Első biztosító intézetnél katonai szolgálat esetére ő cs. és kir. fensége József főherczeg védnöksége alatt, (Budapest, V„ Erzsébet-tér 1.) f. évi november havában 1,325,400 koronáról szóló belépési nyilatkozat nyújtatott be s 1,306,000 koronáról szóló kötvény lőn kiállitva. A biztosítási tőke immár tehát 22.745,000 koronára rug. Az intézet tudvalevőleg fiúgyermekek számára biztosit tőkéket és járadékokat a katonai szolgálat költségeinek fedezésére; — illetve be nem soroztatás estén ellátás czéljából a nagykorúság idejére.
Angol festő szappan.
MATP0LE s o a p ;
KISS JÓZSEF. KÓBOR TAMÁS.
Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Főmunkatárs:
Mos és f e s t m i n d e n 1Vem fogja, a kezet! S e l y e m - d a m a s z t o k 65 k r t ó l 14 frt 6 5 krig méterenként — valamint fekete, fehér, s z i n e s H e n n e b e r g - s e l y e m 3 5 krtől 14 fi t 6 5 krig méterenként sima, csikós, k o c z k á z o t t , mintázott, d a m a s z t stb. (mintegy 2 4 0 k ü l ö n b ö z ő minőség, 2 0 C 0 szin és m i n t á z a t b a n stb.) a megrendelt áru p c s t a b é r é s v á m m e n t e s e n a h á z h o z s z á l l í t v a , m i n t á k a t p o s t a f o r d u l t á v a l k ü l d : H e n n e b e r g G.
(cs. k. u d v . s z á l l í t ó ) s e l y e m g y á r a Z ü r i c h b e n .
Svájczba
c z i m z e t t levelekre 10 kros, levelezőlapokra 5 kros bélyeg r a g a s z tandó. Magyar nyelven irt megrendelések p o n t o s a n elintéztetnek. 6
kelmét, selymet
t i z e n ö t perez alatt. Színét nemhagyja '.
E g y d a r a b ára 40 kr. Fekete 50 kr
"Vezérképviselőség'
az o s z t r - m a g y . m o n a r c h i a , a b a l k á n á l l a m o k . Török- és G ö r ö g o r s z á g részére :
Budapest, IV. ker., Bálvány-utcza 5. szám. Főraktár;
MÉRTEY TESTVÉREK
B u d a p e s t , V á c z i - k ö r ú t 20.
czógnél
M i n d e n ü t t kapható. 3
ki Athenaenm Olvasótárának minden kötete szép kötésben kötve 50 kr.-ért külön-külön kapható
Most indult meg az
Kéthetenkint egy kötet.
'•Sj
M
h
v
m
v
u
m
Q
l
m
Kethetenkint egy kötet.
s
á
l
M
m
l
i
Ötödik folyama P A U L BOURGET nagy feltűnést keltő legújabb regényével
4 fi
V
É
G
Z
E
T
E
S
I
D
Y
L
L
(SJinHen kötőt á r a Hiszos kötésben 50 kr.
-I A
Az „Athenaeum Olvasótárában" eddig megjelent kötetek betűrendben: Abonyi Árpád. Bosnyák képek. (Novellák.) — Novellák. Két kötet. — A mamuth. Regény. — A második férj. Regény. Két kötet. i f j . Ábrányi Kornél. Az élet tarkaságaiból. Novellák. — Régi és u j nemesek. Regény. Kettős kötet. Álarcon. Különös történet k. Ambrus Zoltán. Niniveh pusztulása és egyéb elbeszélések. Annunzlo. A gyermek. Regény. Két kötet. Bartók Lajos. A szemfényvesztők. Regény 2 kötet. Benedek Elek. Huszár Anna. Regény. Beniczkyné-Bajza Lenke Két sziv harcza. Regény. Két köt.
rf(A <J (Cfa
Á
A
Á A A A
A
A
A
A A
Itt és a jövő életben. Regény. Két kötet. Björnson Björnstjerne. Isten nyomai. Reg. Két kötet. B o g d á n o v i c s György. (Beksics G.-né,) A bukottak. Reg. B o a r g e t Pál. Asszonyi sziv. Regény. Két kötet. — Hazugságok. Regény. Három köt. — Bűnös szerelem. Regény. 2 kötet — Végzetes idyll. Regény, 3 kötet. Catulle Mendós. Tavaszi románcz. Elbeszélés. Charot M. Dumont Jakab. Regény. Chaudeneux. A pénztárnok házassága. Regény. Colomb. Carilés leánya. Regény. Coppée. Nyolez beszély. Csengey Gusztáv. A vadonban. Regény. Két kötet. Daudet Alphonse. A Kápolna. Regény. Három kötet. Daudet Ernö. Robernier asszony. Regény. Degró Alajos. Az elzárt gyámleány. Regény. Donászy Ferencz. Anarkalli. Regény. 2 kötet. Erdélyi Gyula. A mult. Regény. Feuillet Oktáv. Bellali. Regény. — E g y párisi nő története. Regény. Fotherglll. A rokonok. Regény. Három kötet. Gaál Mózes. Apró történetek. Halévy. A herczegné. Regény. H a w t h o r n e . Maimaison Arkibáld. Regény. J ó k a i Mór. Két menyegző és egyéb elbeszélések.
J ó k a i M. Az egyhuszasos leány és egyéb elbeszélések. J u s t h Zsigmond. Delelő és egyéb elbeszélések. Kabos Ede. Koldusok. Elbeszélések. Kipling Rudyard. Elborult világ. Regény. 2 kötet. Kóbor Tamás. F a g y . Novellák. Korolenko. A vak zenész. Regény. Malonyay Dezső. Vergődés. Elbeszélések. Margitay Dezső. A hivatal. Regény. Márkus J ó z s e f . Hamis bálványok. Elbeszélések. Oulda. Santa Barbara és egyéb elbeszélések. P é k á r Gyula. Homályban. Elbeszélések. P r é m J ó z s e f . Félvér. Regény. P r é v o s t Marcel. Lemondás. Regény. 2 kötet. Reybaud. Malpeire kisasszony. Regény. Rufflny. Paragreenék a párisi világtárlaton. Humoros elbeszélés. Sand George. Flamarande. Regény. Két kötet. Sebők Zsigmond. Elbeszélések. S e r a o Matild. Riccardo Joanna élményei. Regény. Két kötet. Szabóné Nogáll J a n k a . Elbeszélések. S z i k l a y János. A szerelem apostolai. Regény. T h a c k e r a y . Titmarsh Sámuel históriája. Theuriet. A marquis keresztfia. Regény. Kettős kötet. —• Becsvágyból. Regény. Kettős kötet. Thury Zoltán. Regénymesék. Elbeszélések. Tolnay Lajos. Csak egy asszony. Regény. — A z urak. Regény. — Életképek. Elbeszélések. Tóth Béla. Tollhegygyel. Elbeszélésék. Uchard. Barbassu nagybátyám. Regény. Kettős kötet. V e r g a G l o v a n n i . Elena férje. Regény. — Éva. Regény. — A királytigris. Regény. V é r t e s i A r n o l d . Fürdőn. Regény. — Mézeshetek. Regény. — Mindhiába. Regény. V é r t e s i G y u l a . Elbeszélések.
Minden kötet ára kötve 50 krajczár. Az
Athenaeum
0 1 v a s ó t á r á « - r a megrendelést és előfizetést elfogad minden könyvkereskedés és a kiadóhivatal (Athenaeum könyvkiadóhivatala, Budapest, IV., Ferencziek-tere 3. sz.) Előfizetési á r a h á z h o z k ü l d v e : egy teljes évfolyam ( 2 4 kötet) 12 f r t ; egy fél évfolyamra ( 1 2 kötet) 6 írt.
Az Athenaenm Olvasótárának minden kötete külön-külön is kapható. Minden kötet ára kötve 50 kr.
Y fid r*
d d fi f •y A 10 fe : id fe fe
A
k k K
K k.
K A
(k K
(k ik tk (k il kk
Sk
Qz
Kaphatók at inden
flfhenaeum
l
j
á
n
megjelent
Kaphatóik
Czélszerü és szép
könyvkereskedésben.
J
kiadásában
d
é
K
m
ű
v
c
K
¿
K
a
r
á
minden
c
s
o
n
y
kön yvkeresk
r
a
edésben.
.
H BÁRSONY ISTVÁN. Erdőn Mezon. MADACH IMRE. Az ember traIlii III OF VIONOA. ETŐFI SÁNDOR. Összes müvei. F LEANYVARI BOSZORKÁNY.- MADÁCHIMÉ. összes művei. P A ÓKAI MÓR. Egy magyar nábob. J H IAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE. EVICZKY GYULA. Összes kőiH IZSÓ MIKLÓS élete és munkái. I III (7, \ l l i \ k
(1700-1720).
Fél pergament 3 frt, 3 frt.
írt a : ENDRŐDI SÁNDOR. kötésben Kuruczkorbeli bugyelláris kötésben
Természeti és vadá-zati képek. Nagyalakú diszmü számos szövegképpel és 16 kiilön műmelléklettel. Ára pompás diszkötésben 10 frt.
Irta:
6 kötet. Három rézkarczczal. I. Életrajz, elb. költ. II. Lyrai költ. (1846 ig). III. Lyrai költ. (1847—49-ig). IY. Drámai művek. Töredékek. V. Novellák, naplók, uti jegyzetek. VI. Levelek. Hírlapi czikkek. Hat pompás diszkötésben 28 frt.
1 1
I agyar irodalom története.
W I Képes diszmii két kötetben. A legjelesebb ! " • szukférfiak közreműködésével szerkeszti: BEÖTHY ZSOLT. 499 szövegképpel és 77 külön műlappal. A két kötet pompás félbőr diszkötésben 18 f r t .
i ' • 400 fényes kivitelit külön műmelléklettel. Szerkeszti: SZILÁGYI SÁNDOR. Eddig négy kötet jelent meg. Minden kötet ára díszes és tartós félbőr köt. 8 frt.
Minden korbeli fiatalok
részére.
MAGYAR MESE- é s ® @ © ® @ ® @ MONDAVILÁG. Meséli: B E N E D E K
ELEK.
ÖT KÖTET. Á r a kötetenkint több m i n t 100 képpel, d i s z k ö t é s b e n 3 frt.
ÍTlWliÓio ZICHY MIHÁLY 20 remek ^ L U I l l J u . fénynyomatuképével. Pompás diszkötésben 16 f r t . Diszkötésben selyembetéttel 18 frt.
TEGNER ÉZSAIÁS. 12 réznyomatu képpel, szerző arczképével és számos szövegképpel. Ára pompás diszk. 12 frt.
Költői beszély. I r t a : Gróf ZICHY GÉZA. ZICHY MIHÁLY 13 remek rajzaival. Nagy alakú diszmü. Pompás diszkötésben aranymetszet tel. Á r a 10 frt.
EINE. Oalok k ö n y v e .
K i a d t a : GYULAI P Á L . I. kötet Lyrai költemények. II.—III. kötet. Drámai és vegyes költemények. Második kiadás._ Három pompás vászon diszkötésben aranymetszéssel. Ára 14 f r t .
¿ B R S ' *
Thumann P á l 122 rajzával. Pompás diszkötésben aranymetszéssel. Ára 6 frt.
Jubiláris emlék-kiadás, szerző arczképével. — Hatvankét szövegképpel és nyolcz szines aquarell-képpel. Ára dombornyomása diszkötésben 9 f r t . Könyvkedvelő félbőrkötésben 10 frt. F ' / I I K Y I A i V (Athenaeum-féle. • A tudof 41111 l | | Váll A költő életrajzával. Rendezte L l i l I l L A I l / i * . mányok encziklopédiája, R I L I I I U I j U . KORODA PAL. Két díszes különös tekintettel Magyarországra. 96 térbrokát-vászonkötésben aranymetszéssel. Ára 6 frt. képpel és műméllékletekkel. Szakférfiak közreműködésével ACSÁDY IGNÁCZ. Két díszes Irta SZANA TAMÁS. Hét heliogravure melléklettel és szerkeszté 22 szövegképpel. fél bőrkötés 16 frt. Ára 6 f r t . Japáni papiron 12 frt. ben
Serdülő leányok szamara. Fiatal leányok regénytára. számára. Irta Katalin. BENEDEK S f f i fiatalELEK.leányok Ára diszkötésben 3 frt. fiatal leányok számára. Irta PipiskeI• Regény SZABÖNÉ NOGÁLL .TANKA. Ára diszkötésben 3 frt. A legkisebb leány. X t a '3 frt.S MÓZES. Á i a diszkötésben T ö n d é r in e s é k a v a l ó élet b ö I. Irta Ambrozovics MESZLÉNYI ILONA. kötésben
Ára disz3 frt.
NOK könyvtára: I l l e m . A jó társaság szabályai. I r t a EGY NAGYVILÁGI HÖLGY. Ára diszk. 2 f r t 40 kr. A n ö i s z é p s é g fentartásának. ápolásának és növelésének titka. Ára diszk. 2 f r t 40 kr. A z O t t h o n . Útmutató a ház czélszerü és izlésteljes berendezése és vezetésére 37 ábrával. Ára diszkötésbeD 2 frt. 60 kr.
Hölgyek kertészeti kézikönyve, összeállította egy n a g y v i l á g i h ö l g y . Ára diszk. 2 f r t 60 kr. K i s g a z d a s s z o n y . Egy fiatal leányka naplójából. I r t a SZABÓNÉ I L L É S I PIROSKA. Ára diszkötésben 2 f r t 60 kr.
im
Eis täri* A-W
flz
Kaphatók
in Inden
Jil-V iJ
^
j
á
n
d
é
K
Serdülő fiuk számára. A Magyar Népköltés Gyöngyei. Gyűjti B E N E D E K E L E K . Ára diszes kiállít. 3 frt. A Magyar Költészet Kincsesháza.
A magyar költészet történelmének ismertetése kapcsán műfajok szerint csoportosította ENDRŐDI SÁNDOR. Nagy 8-ad rét alak, # 1508 hasáb. A leggazdagabb magyar anthologia. Ára kötve 5 frt.
im
FLAMMARION. Csillagászati Olvas-
I
fcO*
\
v
c
K
¿
K
a
r
á
IMllll IIÖVD Regényes korrajz Budavára vissza111111(1 IIIIM » foglalása korából. Irta DONÁSZY
FERENCZ. Számos képpel. Ára diszkötésben 4 f r t 50. 100 kísérlete és prodnkeziója. Három 1 I M I I - 1 I I . kötet. Ára 9 frt. Minden kötet ára több mint 100 képpel diszesvászonkötésben külön-külön 3 frt.
Tlllll T i t
A Rabszolga Karaván. S f f i S í
szok ellen vivott harczokból. Falkenhors- és May nyomán átdolgozta Á R K Ö 7 Y RIKÁRD. Képpekkel Ara diszes vászonkötésben 2 f r t 40 kr.
Aliraha-sa a puskaporképö. Kornyáli Békés Gáspár a nagy
melyet 1863-ban Teheránból a Turkraann sivatagon át a kaspi tenger keleti partján Chinába, Bokharába és Szamarkándba tett és leirt. 9 képpel. Ára diszk. 3 frt.
HALMAIM
GYŐZŐ.
Ilazalias köl-
í e i n é i i y c k . 1856—1804. Ára diszkötésben 2 f r t
Egy Magyar Diák Elete Mátyás Irta
I)0íf Itl IP'! li'l II Á S Z T FERENCZ. Törté11111(111(111' nefi elbeszélés, számos korhű képpel. Ara diszkötésben S f r t 50 kr.
T l l i l l í l i Miki<1V «gényes korrajz Nagy Lajos I IIIM1II 1I1IVIH5. idejéből. I r t a DONASZY FEK
Üs
ű
Görög-római mythologia. Petiscus U v I J l l l | I U ü . nyomán irta OERÉB JÓZSEF. Nyolcz fénynyomatti képpel és számos szövegképpel. Ára diszkötésben s frt.
lildlIHIIY. 7 ( H l lllhíiw
ZA r a
A V
m
Amerika nyugat vidékéről. Trta P A J E K E N J . FRIGYES. Ára diszes vászonkötésben 3 frt.
VAMBÉRY ÁRMIN. Középázsiai K a -
•Vif-V
megjeleni
Érdekfeszítő és tanulságos dolgozatok. Képekkel. Ára diszkötésben 4 frt.
lll'l nVílL
gras
kiadásában
Czélszerü és szép
könyvkereskedésben.
j
.«Vi*.
fltlignagum
RENCZ. Számos képpel. Ára diszkötésben 3 frt 50.
makönyvek, diszművek,
>111M III I d I ' f i II
Történeti elbeszélés. I r t a
BÖN-
(111(1 IIIII I IIII. QftRFr JÁNOS. Képekkel. Ára diszes vászonkötésben
1 f r t 50 kr.
Gyermekek számára. 1 f r t 20 kr.
AIAIiliYAT. Derék Ferkó. K \ iIIII!) náni
Regék
I l l l l l d l l t l l l . Ára
S
és mesék. 2 szines képpel.
1 frt 20 kr.
K I N G S L E Y KÁROLY. A Hősök, Görög tündérmesék. Hat kőnyomata képpel. Diszk. Ára 2 f r t 50 kr
ifjúsági
minden
c
s
o
n
y
r
a
m
.
HÖFFMANN FERENCZ. Közkedveltségü ifjúsági iratai. 33 köt. Minden 50kötetkr. & SCIIHII) KRISTÓF. Közk. ifj. iratai. 20 kötet. Minder. kötet. Ára
70 kr.
GREGUSS. Meséi. Ára 50 kr. ANDERSEN. V á l o g a t o t t m e s é i .
1 f r t 20 kr.
6 szines képpel. Ara
HOFF VIANN FERENCZ.Tarka könyv.
150 erkölcsi elbeszélés. Ára diszkötésben 2 f r t 40 kr.
SCHMID KRISTÓF. Tannenburgi Róza. 6 szines képpel. Ara 1 frt 20 kr. S C6 Hszines M Dképpel. KRISTÓF. G e n1ofrtv é20v akr.. Ára BENEDEK ELEK. Csudaszép Mesék.
l
g
> •3
d -a E
m rjm
Remek kiállítású nagyalakú képes mesekönyv 5 frt.
Robinson Crusoe Élete és Kalandja. 6 szines képpel. Ára
Kaphatók könyvkereskedésben.
Hetedhét o r s z á g r ó í . ^ s 2S f?r t y 40k ikv.t MAN. Képekkel. Ára diszk.
sz0
FOBGÖ BÁCSI könyvtára lLZt ZSó Minden kötet számos képpel kötve 80 kr. BENEDEKNÉ INDA El ETELKA. lÓTWtcl/'l
•IllllMMVd. lli AlIMI
fs&jr5 «
Elbeszélések. Képekkel. Ára csinos vászonkötésben 1 frt 50 kr.
ÍV/CÍhL
Égy
gyermek
életéből.
Irta
I l d / i S l I i n . SZÓLLÖ8SYO. Ara lfrt 60 kr.
iratok, mesék, képes
z>-
könyvek stb. stb.
kimentő diszes á r j e g y z é k é t kívánatra ingyen küldi a kiadó: . . A T H E N A E U M - ' Budapest, IV. ker. Ferencziek-tere 3, a hol a míivek a pénz előleges beküldé ével megszerezhetők, gyors és pontos szétküld s mellett.
m
f
