2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. b10 Natura 2000 kifizetések című képzéshez

1

KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott b10 Natura 2000 kifizetések című képzéshez

A képzési program kódszáma: b10 A képzési program megnevezése: Natura 2000 kifizetések című képzés a külön jogszabályban meghatározott ezen támogatási jogcímhez kapcsolódóan, beleértve az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 128/2007. (X. 31.) FVM rendeletet. A képzés során megszerezhető kompetencia: általános ismeretek a természetvédelemről és a Natura 2000 területekről a Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodás a Gazdálkodási Napló vezetése az agrárszakigazgatás rendszere

A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -

iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség

A képzés óraszáma: -

elmélet: 14 óra gyakorlat: -

A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

2

A képzés tematikája és óraterve: Sorszám 1.

2. 3. 4.

Témakör Speciális rész - 1. Modul – Általános ismeretek a természetvédelemről és a Natura 2000 területekről - természetvédelmi alapismeretek; - a mezőgazdaság kulcsszerepe a környezet- és természetvédelemben; - a hazai természetvédelem működése; - az EU ökológiai hálózata: a Natura 2000 hálózat bemutatása; - jogi szabályozás; - a Natura 2000 területeken előforduló közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyek, valamint a növény- és állatfajok bemutatása - 2. Modul – A Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatáshoz kapcsolódó információk - 3. Modul: Gazdálkodási napló vezetése - 4. Az agrárszakigazgatás rendszere

elméleti óraszám

gyakorlati óraszám

4

8

-

2

A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1. téma: Általános ismeretek a természetvédelemről és a Natura 2000 területekről (szerző: Győri-Koósz Barbara) 1.1. Természetvédelmi alapismeretek – a biodiverzitás A biodiverzitás – az élet elképesztő sokfélesége a Földön – teszi a bolygónkat nemcsak lakhatóvá, hanem gyönyörűvé is. Az emberiség függ ettől a sokféleségtől és ennek következtében létünk és életminőségünk ezer szállal kapcsolódik hozzá: élelem, energia, fa és egyéb nyersanyagok, megfelelő összetételű levegő és tiszta víz teszi lehetővé az életet és működteti a gazdaságot. Ugyanakkor természetes környezetünknek vannak kevésbé kézzelfogható javai is, mint például az esztétikai élmény, művészeti és technikai inspiráció, kikapcsolódás. Az Európai Közösség szerteágazó és hatalmas kulturális sokfélesége és gazdasági szerkezete tükröződik a vidéki tájakban, a mezőgazdaságban és a természeti élőhelyekben. Gazdái és gondviselői vagyunk egy csodálatos természeti örökségnek, amelyet remélhetőleg továbbadhatunk a jövő generációknak. Az utóbbi 25 évben az EU tagállamai közösen minden eddiginél átfogóbb hálózatot építettek ki, mely magában foglal több mint 26.000 közösségi jelentőségű területet, mintegy 850.000 km2 –t, az Európai Unió több mint 17%-át. Ezen területcsoportok összességét nevezzük Natura 2000 hálózatnak – amely a közösségi jog által „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

3 védett területek legnagyobb összefüggő hálózata a világon – az EU állampolgárainak elkötelezett szövetsége a biodiverzitás megőrzéséért. 1.2. Miért volt szükség a biodiverzitás európai szintű védelmére? A Földünket benépesítő természetes élővilágot az emberiség többféleképpen is átalakítja. A természetet romboló hatások négy nagyobb csoportra oszthatók: az élőhelyek feldarabolódása, idegen fajok betelepítése, élőhelyek átalakítása, és szennyezés, amelyek következtében természeti környezetünk kezdi elveszíteni a bevezetőben említett eddigi ingyenes „ökoszociális” szolgáltató képességeit (tiszta levegő, víz, termékeny talaj, legelő, tűzifa, egyéb haszonvételek valamint sport és kikapcsolódás). A korábban kialakított intenzív gazdálkodás a túlhasznosítással, vagyis hosszútávon nem fenntartható területgazdálkodással szél- és vízeróziót, vegyszer-felhalmozódást és egyéb termőképesség csökkenést okozott az egész világon a fejlett és fejlődő gazdaságú országokban egyaránt. Az első természet- és környezetvédelmi kezdeményezések eredményeképp létrejövő, a termőföldek között szigetszerűen elhelyezkedő természetvédelmi területek rendszere sajnos nem oldotta meg a problémát az ember és a természet hosszútávon fenntartható együttélésének kérdésében. Ez a rendszer ugyanis hosszabb távon nem képes biztosítani az élővilág hálózatszerű működésének fenntartását, azzal, hogy szigetszerű rezervátumba kényszeríti közös természeti értékeinket, a ritka növényés állatfajokat. Tehát mind természetvédelmi, mind gazdálkodói szinten szemléletváltásra volt szükség. A Natura 2000 hálózat a felsorolt problémákból többre is megoldási lehetőséget kínál. A szigetszerűen megőrzött természetközeli területeket zöld folyosókkal kapcsolja hálózatba. Így biztosíthatja az élőlények vándorlásához szükséges útvonalakat, az egyes fajok egymástól távol lévő populációi között az átjárhatóság lehetőségét és ezzel a genetikai állományuk változatosságának fenntartását, a természet sokszínűségének és ökoszociális szolgáltatásainak, többek között termőképességének megőrzését. Egy ilyen jellegű hálózat szükségességének a felismerése válasz volt a vadvilág élőhelyeinek nagyarányú rombolására és elaprózódására, amelynek tanúi voltunk az előző évtizedekben. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség megerősítette, hogy a legutóbbi években sok európai faj hanyatlásnak indult, a természetben 64 őshonos növényfaj kipusztult, a madárfajok 38%-a és a lepkefajok 45%-a fenyegetett, sérülékeny, ill. veszélyben lévő populációkkal, és Európa első ízben lehetett tanúja egy olyan faj kihalásának (egy hegyikecske faj) amely már szerepelt az élőhelyvédelmi irányelv listáján. Nagy nyomás nehezedik az élőhelyekre és ökológiai rendszerekre: például Észak- és Nyugat-Európa vizes élőhelyei 60%-kal csökkentek az utóbbi évtizedekben. A legutóbbi évtized folyamán a természetes élővilág helyzete tovább romlott (pl. Csehországban újabb lepkefajok tűntek el). Az ezért a veszteségért felelős terhelő tényezők a városiasodás, az infrastrukturális és turisztikai fejlődés, a mezőgazdasági és erdészeti tevékenységek mind intenzívebbé válása. A fentiekben leírtak alapján a Natura 2000 hálózat kulcsszerepet játszik az EU biológiai sokszínűségének (biodiverzitásának) megóvásában, célja az Európában honos karakterfajok, valamint a ritka vagy csak itt előforduló állatok és növények megőrzése a magunk és a jövő nemzedékek számára. Az élőhelyvédelmi irányelv mintegy 200 élőhelytípust és 700 növényés állatfajt azonosít, melyek az Európai Közösség számára jelentőséggel bírnak. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

4 Ezeknek az értékeknek a megőrzése hosszútávon nem érhető el a természet elszigetelt, zsebkendőnyi területeinek megóvásával, bármilyen nagy legyen is egyedi értékük. A területek hálózatának létrehozásával ezen élőhelyek és fajok teljes kiterjedésének keresztmetszetén a Natura 2000 dinamikus és élő hálózat megvalósítását célozza, garanciát nyújtva azok megőrzésére. A közösségi természetvédelmi irányelvek keretében az élőhelyvédelmi intézkedéseket egyéb fajvédelmi rendelkezések egészítik ki. 1.3. A hazai természetvédelem működése: illetékességi kérdések Magyarországon jelenleg 10 nemzeti park igazgatóság található, amelyek működési területe az egész országot lefedi. A 29/2004.(XII. 25.) KvVM rendelet 2005. január 1-ei hatállyal szétválasztotta a természetvédelem hatósági és kezelési jogköreit; ennek értelmében szétváltak az illetékességi és működési határok is. A korábban a nemzeti park igazgatóságok kezében lévő természetvédelmi hatósági jogkört és kezelési feladatkört kettéválasztották. A természetvédelmi hatósági munkát a továbbiakban az összevont zöldhatóság, vagyis a környezetvédelmi és vízügyi felügyelőség természetvédelmi jogkörrel összevont intézményei, a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (országosan összesen 10 db) látják el, míg a természetvédelmi kezelési tevékenységeket - a természetvédelmi őrszolgálat és szakmai háttérbázis működtetésével együtt - továbbra is a nemzeti park igazgatóságok végzik. A nemzeti park igazgatóságok biztosítják tehát elsősorban a természetvédelmi munkában a terepi jelenlétet, őrszolgálati ellenőrzéseket, a területkezelés irányítását, a védett területeken a kutatási, oktatási tevékenységek felügyeletét, továbbá a bemutatásban és ökoturizmusban is részt vesznek. A felügyelőségek ugyanakkor a beadott kérelmek egyablakos ügyintézési lehetőségét biztosítva intézik a környezetvédelmi, vízügyi és természetvédelmi jogköröket érintő engedélyezéseket és szakhatósági állásfoglalásokat, az esetleges panaszok kivizsgálását. 1.4. A mezőgazdaság kulcsszerepe a környezet- és természetvédelemben A mezőgazdaságnak évezredek óta kulcsszerepe van az emberiség életben maradásában és fejlődésében. Alapvető természeti értékeket hordoznak agrárterületeink: a legelők, a szántóföldek melletti fasorok, bokorsorok, csatornák, maguk a szántók, a tanyák, istállók és az agrártáj számos más összetevője. Legértékesebb fajaink közül többnek kizárólagos, másoknak kiegészítő élőhelyei a különböző mezőgazdasági területek, például a nemzetközi vörös könyv alapján világszerte veszélyeztetett túzoknak, parlagi sasnak vagy a harisnak. A környezetbarát agrárgazdálkodás alapvető eszköz a mezőgazdasági területek élővilágának fenntartásában. Például a növényvédelmi intézkedések esetében a vegyszerekkel szemben természetkímélőbb módszerek alkalmazása a biológiai és mechanikai védekezés illetve a vetésforgó, rezisztens fajták kiválasztása, a természetes ellenségek számára megfelelő életfeltételek kialakítása, stb.). A mezőgazdasági területek élővilága alapvető mintázatainak, kapcsolatrendszerének megismerésével a lehetőségek tárháza nyílhat meg a hosszú távú termőképesség megőrzésének (talaj tápanyagforgalom, talajvíz megőrzése) valamint a vegyszerek, nehézfémek és egyéb növényekbe és állatokba jutó káros anyagok kiküszöbölése érdekében. Az Európai Unió természeti értékeinek pusztulása, elsősorban a mezőgazdasági területekhez kötődő fajok drasztikus állománycsökkenése, a mezőgazdasági túltermelés és a vidék elnéptelenedése átfogó és nem csak termelésre épülő vidékpolitikát és többfunkciós mezőgazdálkodást igényel.


5 A Natura 2000 hálózat támogatja a fenntartható gazdálkodást, célja tehát nem a gazdasági tevékenységek kizárása vagy hátráltatása, inkább csak segít a helyi gazdálkodási paraméterek meghatározásában, kialakításában, amelyek által megőrizhető a biológiai sokféleség is. A Natura 2000 területek lehatárolásának és fenntartásának célja az azokon található, az élőhelyvédelmi irányelv 1-3. számú mellékletében meghatározott fajok, és a 4. számú mellékletben meghatározott élőhelyek kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot, illetve a fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása. A Natura 2000 területekkel kapcsolatban az irányelv (1) bekezdésében meghatározott célját más, különösen az ország társadalmi-gazdasági fejlődése, illetve a honvédelmi érdek szempontjából lényeges, törvényben vagy a kormányrendeletben meghatározott, fontos közérdeket szolgáló fejlesztési célokkal összehangoltan kell megvalósítani. 2. 1. A Natura 2000 az Európai Unió ökológiai hálózata Az intenzív gazdasági fejlődés, a környezeti erőforrások fokozódó mértékű kihasználása a viszonylag érintetlen, természetes állapotú élőhelyeket a töredékére csökkentette, ezzel együtt a bennük élő fajdiverzitás és számos faj egyedszáma is drasztikusan csökkent. A természeti örökség megőrzésének igénye nyomán kialakuló természetvédelem felismerte, hogy a fajok hatékony védelme csupán élőhelyeikkel együtt, komplex ökológiai rendszerben történhet. E stratégia szellemében hozta létre az Európai Unió a Natura 2000 természetvédelmi hálózatát. A Natura 2000 egy olyan összefüggő európai ökológiai hálózat, amely a biológiai sokféleség megőrzését a közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, vadon élő állat- és növényfajok védelmén keresztül biztosítja és hozzájárul kedvező természetvédelmi helyzetük megóvásához, illetve helyreállításához. A Natura 2000 a fenntartható fejlődés alapelvét előtérbe helyezve összehangolja a tudományos, gazdasági és társadalmi fejlődési igényeket a természetvédelem céljaival. A Natura 2000 hálózat jelentős mértékben hozzá fog járulni a vidék fenntartható fejlődéséhez, a vidéki munkaerő foglalkoztatásának növelésével, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek teremtésével, a vidék turisztikai vonzerejének növelésével, biotermékek kereskedelmével és az agrár-környezetgazdálkodási intézkedésekkel. 2.2. Hogyan alakult ki a Natura 2000 hálózat? A Natura 2000 területek szakmai kijelölése a természetközeli területek, illetve a közösségi jelentőségű növény- és állatfajok előfordulásának, valamint a ritka, veszélyeztetett élőhelytípusok hazai felmérései alapján kezdődött. Az aktuális magyarországi és európai állományadatokat, civil és EU-s egyeztetéseket összefogta egy tudományos szellemi alkotóműhely is, a Pannon Biogeográfiai Szeminárium. Magyarország az alábbi európai biogeográfiai régiók közül a pannon biogeográfiai régióhoz tartozik. Az egyes régiók tudományos lehatárolása földrajzi elhelyezkedés, klimatikus viszonyok, valamint az ott jellemzően előforduló növény- és állatvilág alapján történt.


6 2.3. Biogeográfiai régiók A Natura 2000 területi javaslatok kiértékelésének megkönnyítésére és a nagy földrajzi változatosságból fakadó nehézségek kiküszöbölésére az Európai Unió területét tehát biogeográfiai régiókra osztották fel. Az EU korábbi 15 tagállamára 6 biogeográfiai régiót jelöltek ki: boreális, kontinentális, alpin, atlantikus, mediterrán, makaronéziai. Ezeket a régiókat növényzeti és éghajlati tulajdonságaik alapján különítették el oly módon, hogy a nem zonális vegetációval borított területeket és a szórványos kis szigeteket beleolvasztották az azokat körülölelő régiókba. Az EU keleti bővítésének eredményeként még három új régióval gazdagodott a térkép: pannon, sztyep, fekete-tengeri régió.

Forrás: http://dataservice.eea.europa.eu


7 Az élőhelyvédelmi irányelv az Európai Unió jelenlegi területét tehát 9 ökológiailag összefüggő biogeográfiai régióra osztotta fel. Ezek a következők: atlantikus, kontinentális, alpesi (melyek magukba foglalják a Pireneusok, Alpok, Kárpátok, Dinári-hegység, Balkáni – és Rhodope-hegység és részben Skandinávia területeit), mediterrán, boreális (Finnország, Svédország, Észtország, Lettország és részben Litvánia), makaronéziai (Madeira, Azoriszigetek, Kanári-szigetek), pannon (elsősorban Magyarország, valamint kisebb területek Csehországban, Szlovákiában és Romániában), sztyep és fekete-tengeri régió (Románia és Bulgária egy része). Egyelőre az EU határain kívül található még az anatóliai és az arktikus régió, a mellékelt térképen egyébként valamennyi biogeográfiai régiót feltüntettük. A Natura 2000 területeket az egyes biogeográfiai régiókon belül jelölték ki. Ez az országokon átívelő rendszerezés megkönnyíti a hasonló természeti körülmények között élő fajok és élőhelyek védelmét. 3.1. A Natura 2000 hálózat létrehozásának jogi háttere A Natura 2000 hálózat létrehozásának jogi hátterét az Európai Unió két természetvédelmi irányelve képezi. Már itt kiemeljük, hogy a Natura 2000 hálózat egy kiegészítő eszköz a hazai természetvédelem számára. A hálózat területei nem helyettesítik a hazai védett természeti területek rendszerét, hanem azt kiegészítik. A madárvédelmi irányelv A madárvédelmi irányelv - a Tanács 79/409/EK (1979. április 2.) sz. irányelve a vadon élő madarak védelméről - általános célja a tagállamok területén, természetes módon előforduló összes madárfaj védelme. Az irányelv 1. számú melléklete tartalmazza azoknak a madárfajoknak a jegyzékét, amelyek védelmére különleges madárvédelmi területet kell kijelölni a tagállamok területén. A különleges madárvédelmi területeket az 1. számú mellékleten felsorolt, az adott országban rendszeresen előforduló, továbbá a rendszeresen átvonuló madárfajok jelentős állományainak otthont adó élőhelyek, valamint a vízimadarak szempontjából nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek alkotják. Az 1. számú mellékleten felsorolt madárfajokból 78 fordul elő hazánkban, továbbá 13 egyéb rendszeres átvonuló vagy telelő faj. Az élőhelyvédelmi irányelv Az élőhelyvédelmi irányelv - a Tanács 92/43/EGK (1992. május 21.) sz. irányelve a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények védelméről – fő célkitűzése a biológiai sokféleség megóvása, a fajok és élőhelytípusok hosszú távú fennmaradásának biztosítása, természetes elterjedésük szinten tartásával vagy növelésével. Az irányelv írja elő az európai ökológiai hálózat, a Natura 2000 létrehozását. Az irányelv rendelkezik a különleges természet-megőrzési területek kijelöléséről, melyet az I. számú mellékleten szereplő közösségi jelentőségű természetes élőhelytípusok, és a II. számú mellékleten szereplő közösségi jelentőségű állat- és növényfajok védelmére kell kijelölni.


8 A Natura 2000 területek rendszere, az EU 27 tagországának ökológiai hálózata

Forrás: http://biodiversity.eionet.europa.eu

3.2. A magyarországi Natura 2000 területeken előforduló közösségi és kiemelt közösségi jelentőségű élőhelyek, valamint növény- és állatfajokról A jelölő fajok és élőhelyek, a "pannonikumok" A közösségi jelentőségű élőhelytípusok listájára azok az élőhelytípusok kerültek fel, amelyeket az eltűnés veszélye fenyeget, vagy kicsi a természetes elterjedésük, vagy egy adott életföldrajzi régión belül jellemző sajátosságokkal bírnak. A közösségi jelentőségű fajok a veszélyeztetett, a sérülékeny, a ritka vagy a bennszülött fajok köréből kerültek ki. Az irányelvek eredeti mellékleteinek összeállításánál az unió aktuális területén elforduló fajokat és élőhelytípusokat vették figyelembe. A később csatlakozó tagországok számos javaslatot tettek a mellékletek bővítésére. Magyarország természetes élőhelyei, állat- és növényfajai egyedülálló értéket képviselnek Európában. Az irányelv I. számú mellékletén található élőhelytípusok közül 46, a II. számú mellékletén felsorolt fajok és alfajok közül 40 növény- és 108 állatfaj fordul elő hazánkban. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

9 A Natura 2000 könnyebb kezelhetősége érdekében az EU területén kialakított biogeográfiai régiók közül a pannon biogeográfiai régió csaknem teljes egészében Magyarország területére esik, számos csak hazánk területén elforduló élőhelytípust és fajt, ún. "pannonikumokat" hordozva. Ilyen élőhelyek például a pannon lejtősztyeppek és sziklafüves lejtők, a pannon löszgyepek és homoki gyepek, a fás élőhelyek közül a pannon gyertyános tölgyesek és pannon homoki borókás-nyárasok. A hazai flórában és faunában a Kárpát-medence földrajzi adottságainak köszönhetően, magas az itt kialakult, azaz bennszülött fajok aránya, de a korábbi földtörténeti korokban (pl. jégkorszak) itt élt maradványfajok is szép számban megtalálhatók. Ilyen például a Kis- és Nagyszénás dolomitsziklagyepein virágzó pilisi len, a Bükk, Börzsöny, Pilis és Gerecse néhány pontján előforduló magyarföldi husáng és a Visegrádi-egységben és a Pilisben cseres-tölgyesekben honos magyar vadkörte. A gerincesek közül hazánk legveszélyeztetettebbjét, a nedves réteken illetve sztyep réteken fennmaradt, kistermetű rákosi viperát és egy jégkori maradványfajt, az északi pockot emeljük ki. Utóbbi csak speciális élőhelyeken fordul elő, amelyek édesvízi mocsarak feltöltődésével keletkeztek.

Pannonikumok: pilisi len és rákosi vipera. Forrás: www.dinp.nemzetipark.gov.hu, http://hu.wikipedia.org/wiki/Rákosi_vipera

4. 1. A kijelölés folyamata A Natura 2000 hálózat területeit, vagyis a különleges madárvédelmi területeket és a különleges természetmegőrzési területeket a tagállamok jelölik ki. A területek kijelölésénél kizárólag szakmai szempontokat szabad figyelembe venni, gazdasági-társadalmi megfontolások nem játszhatnak szerepet. A szakmai javaslatok – tudományos és felsőoktatási intézmények illetve saját felmérések – alapján a nemzeti park igazgatóságok dolgozták ki a konkrét területekre vonatkozó javaslatokat, majd a javaslatok társadalmi szintű véleményeztetése következett. A végső szakmai és közigazgatási egyeztetés felelőse a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM).


10

Forrás: Magyarország és a Natura 2000. (Öko Rt. 2002) Különleges madárvédelmi területek (SPA) A különleges madárvédelmi területek (Special Protection Area, rövidítve: SPA) kijelölésénél figyelembe vették a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által összeállított fontos Madárélőhelyek (Important Bird Area - IBA) magyarországi hálózatát. A madárvédelmi Natura 2000 területek kialakítását e hálózat és a nemzeti park igazgatóságok által összegyűjtött adatok alapján végezték. A különleges madárvédelmi területek a Natura 2000 hálózaton belül azokat a nemzetközileg is kiemelkedő fontosságú területeket jelentik, amelyek kritikusak a vadon élő madárfajok populációinak fennmaradása szempontjából. Különleges természetmegőrzési területek (pSCI, SAC) A különleges természetmegőrzési területek (proposed Site of Community Importance, Special Area of Conservation) kijelölése három lépcsőben történik. Első lépésben a tagállamok összeállítják a jelölt különleges természetmegőrzési területek nemzeti listáját. A nemzeti listák alapján az Európai Unió Bizottsága a tagállammal konzultálva három éven belül kialakítja a közösségi jelentőségű területek végleges listáját. A tagállamok a jóváhagyott közösségi jelentőségű területeket hat éven belül kihirdetik különleges természetmegőrzési területként és biztosítják a területek kedvező természetvédelmi helyzetét. Az Európai Bizottság 2008/26/EK számú határozatával 2007. november 13-án az élőhelyvédelmi irányelv (92/43/EGK) értelmében a pannon bioföldrajzi régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó jegyzéket elfogadta. Ezáltal Magyarországon a „jelölt Natura 2000 területek” az élőhelyvédelmi irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján „jóváhagyott Natura 2000 területekké” váltak.


11

4. 2. Hazai Natura 2000 területek Hazánkban 55 különleges madárvédelmi terület és 467 különleges természet-megőrzési terület került kijelölésre. E két területtípus részben átfed, összes kiterjedésük 1,95 millió hektár az ország területének 20,6 %-a, melyen a pannon biogeográfiai régióhoz kötődő élőhelytípusok, valamint növény- és állatfajok fordulnak elő. Az EU-15 Natura 2000 hálózatba került területi átlaga 17,5%, a bővítés után az EU-27 átlaga 20% körül alakult. Ez annak köszönhető, hogy a kevésbé iparosodott kelet-európai országokban jobb állapotban és nagyobb területen maradt meg a természetes élővilág. A pannon biogeográfiai régióhoz tartozó hazai területek fenntartása és megőrzése, melyek az EU-n belül szinte egyedülálló értéket képviselnek, kiemelt jelentőséggel bír. A Natura 2000 területek kijelölését a legnagyobb körültekintéssel kellett elvégezni. Ha az Európai Bizottság úgy találja, hogy a kijelölt területek nem elegendőek az irányelvben meghatározott célok eléréséhez, vagy a tagállamok nem gondoskodnak a területek megfelelő védelméről, a tagországgal konzultációt, szakmai egyeztetést kezdeményez. Amennyiben az egyeztetések után is úgy ítéli meg, hogy a teljesítés hiányos, szankcióval élhet. A területjavaslatok kidolgozása az európai uniós kritériumoknak megfelelően szigorúan szakmai (ökológiai) szempontok alapján történt (faj vagy élőhelytípus állománynagysága, állománysűrűsége, hazai elterjedése, hazai és nemzetközi védelmi helyzete, élőhelyigénye). A szakmai egyeztetéseket követően a jelölő fajok és élőhelyek előfordulása alapján hazánkban a nemzeti park igazgatóságok dolgozták ki a Natura 2000 hálózat területi lehatárolását. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

12 A munka érdemi része 2003-ban zajlott le, melynek során topográfiai térképen történt meg a területek lehatárolása. Mivel a hazai jogrendben a területi érintettség a helyrajzi számok listájával jeleníthető meg, 2004-ben a KvVM Természetvédelmi Hivatala megbízásából a Földmérési és Távérzékelési Intézet elvégezte a lehatárolt területekre vonatkozóan a helyrajzi számok kigyűjtését. A kijelölt hálózat minisztériumi szintű egyeztetését követően a Natura 2000 területekre vonatkozó szabályokat a 2004. október 8-án hatályba lépett 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelet tartalmazza. A hazánkban található Natura 2000 területeket, az irányelvekben meghatározott közösségi jelentőségű fajokat és élőhelytípusokat a rendelet mellékletei tartalmazzák - nemzeti park igazgatóságok szerinti csoportosításban. A 275/2004. (X. 8.) számú kormányrendelet mellékletében kihirdetett területekkel érintett helyrajzi számok listáját a környezetvédelmi miniszter közlemény formájában, a Magyar Közlönyben tette közzé 2005. júniusában. A Magyar Közlönyön kívül a helyrajzi számok mai napig elérhetőek a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (www.kvvm.hu) honlapján, a működési területük szerint illetékes nemzeti park igazgatóságokon és a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségeken. A Natura 2000 területekkel érintett helyrajzi számos listán túlmenően az érintettek tájékoztatást kaphattak arról, hogy az adott Natura 2000 terület mely közösségi jelentőségű élőhely(ek)re és faj(ok)ra lett kijelölve. A földtulajdonosoknak a jogszabály alapján a Natura 2000 hálózattal érintett földrészletek listájának a kihirdetéstől (június 10.) számított 90 nap állt rendelkezésére, hogy az illetékes nemzeti park igazgatóságnál észrevételt tegyenek, ez az időszak a valóságban több, mint egy évig tartott. Észrevételeket akkor lehetett tenni, ha a Natura 2000 területté nyilvánítás feltétele, vagyis a kijelölés alapjául szolgáló fajok és élőhelyek jelenléte az adott területen nem vagy csak részlegesen volt igazolható. Amennyiben valaki úgy ítélte meg, hogy a területén közösségi jelentőségű faj vagy élőhely jelentős állománya fordul elő és ennek alapján a terület Natura 2000 hálózatba való felvétele indokolt, ennek jelzésére is lehetősége volt. Az észrevételek, esetleges technikai hibák elbírálása után, valamint az EU elvárása alapján a miniszter 2006-ban a 45/2006. (XII. 8.) KvVM rendeletben hirdette ki a Natura területekkel érintett helyrajzi számok listáját. Az országon belüli jogalkotási folyamattal párhuzamosan hazánk hivatalosan is leadta az Európai Unió hivatalos szerveihez a Natura 2000 hálózatra vonatkozó részletes javaslatot, melynek megkezdődött a nemzetközi szintű ellenőrzése. A 2005. szeptemberében, európai szakértők részvételével lezajlott Biogeográfiai Szeminárium eredményeként az Európai Unió egyes fajok és élőhelyek tekintetében pontosítást, illetve hazánk területén további területek kijelölését kérte. A madárvédelmi irányelv 79/409/EGK 4. cikkelyének (1) és (2) bekezdése alapján 2007-ben az Európai Unió Bizottsága a kijelölést hivatalosan is hiányosnak ítélte és Magyarországot, mint tagállamot újabb madárvédelmi területek kijelölésére kötelezte. Ugyanakkor az élőhelyvédelmi irányelv 92/43/EGK 6. cikkelyének (3) bekezdése alapján szükséges Natura 2000 területekre jelentős hatású beavatkozások hatásvizsgálatának betartására, illetve annak szigorítására hívta fel a figyelmet.


13 5. 1. A védelem megvalósításának útja A Natura 2000 területek kihirdetésétől fogva a tagállamok meghozzák a szükséges védelmi intézkedéseket. A Natura 2000 terület kedvező természetvédelmi állapotának megőrzése vagy elérése érdekében jogi, hatósági, gazdasási és szerződéses intézkedések kerültek bevezetésre szükség esetén az egyes Natura 2000 területekre fenntartási tervek készítése kezdődött el. Az élőhelyvédelmi irányelv egyértelműen kifejezi, hogy a Natura 2000 területek kijelölésével nem a gazdasági fejlődés leállítása, nem zárt rezervátumok létrehozása a cél, ahol minden tevékenység tiltott. A gazdálkodás bizonyos formái a területen továbbra is folytathatók, ha az összeegyeztethető a védelemmel. A védelmet elsősorban azon fajok és élőhelytípusok szempontjából kell biztosítani, amelyek alapján a területet kijelölték. Fontos kiemelni, hogy a területek felterjesztésének időpontjától, függetlenül attól, hogy a javasolt terület elfogadásra kerül vagy nem, a szükséges intézkedéseket meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljük a természetes élőhelytípusok, illetve a fajok élőhelyeinek leromlását. A területek védelmének megvalósítását az EU a tagállamokra bízza. Ez megvalósulhat jogszabályi tiltással, de emellett hatósági vagy a gazdálkodókkal kötött szerződéses megoldás is alkalmazható. Eddig a természetvédelemnek kizárólag hatósági – elsősorban tiltási és bírságolási - eszközei voltak. A hatósági védelem esetében a Natura 2000 területeken meghatározott tevékenységekhez a természetvédelmi hatóság engedélye vagy szakhatósági hozzájárulása szükséges. Az Európai Unióhoz való csatlakozással erősebbé vált az támogatással egybekötött metódus, amelyben az állam a gazdálkodót természetvédelmi szempontból kedvező területhasználati, gazdálkodási módszer alkalmazása esetén kompenzálással illetve támogatással segíti. A természetvédelmi törvényben illetve a természetvédelmi kezelési tervekben előírtak betartása egyébként külön szerződés nélkül is kötelező. Az EU és a Magyar Állam közös finanszírozású, önkéntes alapú természetvédelmi, agrár-környezetvédelmi célprogramjainak bevezetésével azonban a természetkímélő gazdálkodási módok alkalmazásához védett és nem védett Natura 2000 területekre is lehet kompenzációt igényelni. 5.2. Értékelések és fejlesztések: kutatás, monitorozás Az irányelvek a Natura 2000 területekre monitorozási és kutatási feladatokat is előírnak. A közösségi jelentőségű fajok és természetes élőhelyek védelmi helyzetének rendszeres ellenőrzése céljából azok állományát, hazai elterjedését és természetvédelmi állapotát rendszeresen ellenőrizni kell, és különleges figyelmet kell fordítani a közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok kutatására. Az Európában vadon élő madárfajok állományának védelméhez, kezeléséhez és hasznosításához szükséges kutatást is elő kell segíteni, pl. be kell engedni a monitorozást végzőt az adott földrészletre. A monitorozás tekintetében még nincsenek egységesített előírások és módszerek, de a hazánkban 1997-óta működő Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer keretében kidolgozott mintavételi eljárások jó alapot nyújtanak a Natura 2000 területek állapotának nyomonkövetéséhez. 5.3. A védelem eszköztára Hazánkban a Natura 2000 területekkel kapcsolatos természetvédelmi eszközöket és célokat az európai közösségi jelentőségű, természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelet határozza meg. A jogszabály alapvetően két részre bontja a hálózatot: az egyéb jogszabályok alapján országos védelem alatt álló területeken továbbra is a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény szabályozása az irányadó. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

14 A hagyományos, hazai természetvédelmi oltalom alatt nem álló területekre vonatkozóan e kormányrendelet részletesen felsorolja a hatósági jogköröket, melyekkel a jelölő fajok és élőhelyek védelme biztosítható. A Natura 2000 területekre vonatkozó szakhatósági jogköröket 2009. március 1-jétől külön kormányrendeletek tartalmazzák. A Natura 2000 hálózat fenntartására, kezelésére vonatkozóan az egyik legfontosabb új eszköz a területalapú támogatás, melyet a 275/2004. Kormányrendelet 6. § (2) bekezdés tesz lehetővé. A támogatási mód elkészítése jelenleg folyamatban van. A 8. § (1) bekezdés felhatalmazása alapján a területhasználati szabályokat Kormányrendelet határozza meg. Ennek koncepciója, hogy hasznosítási irányonként (pl. gyep, erdő hasznosítás) meghatározza azokat az alapvető gazdálkodási szabályokat, melyek a természeti értékek károsodásának kizárását, megelőzését biztosítják (pl.: környezetromboló tápanyag utánpótlási módok kizárása, elfogadható kaszálási módok és időpontok meghatározása, stb.), és e szabályozással arányban álló területalapú kompenzációt fizet az agrártámogatások eszközrendszerén keresztül. A kötelező előírások betartásának kompenzálása mellett a magasabb szintű, önkéntes vállalásokon alapuló agrár-környezetgazdálkodási célprogramok támogatásai biztosíthatnak forrásokat a Natura 2000 területek megőrzésén túl az élőhelyek és természeti értékek természetvédelmi kezelésére és fejlesztésére. A természeti értékek megőrzése és gondozása is járhat tehát gazdasági előnyökkel, amit már Magyarországon is számos példa bizonyít. A hálózat felállításának legnagyobb előnye, hogy Magyarország természeti értékei, egy az eddiginél magasabb szintű, európai uniós jogi védelmet kapnak, ami nagymértékben támogatja a hazai természetvédelmi törekvéseket és munkákat, elősegítve páratlanul gazdag természeti értékeink hatékonyabb védelmét. 6. 1. Szabályozott finanszírozási / támogatási lehetőségek Az Európai Unió Közös Agrárpolitikai reformjainak egyik alapvető intézkedése, hogy néhány kivételtől eltekintve a közvetlen termelői támogatásokat elválasztotta a termeléstől. Azonban a termelési kötelezettségtől zömében elválasztott közvetlen támogatások kifizetését – az egyéb területalapon kifizetett támogatással együtt – egy egységes szakmai feltételrendszer szabályainak teljesítéséhez kötötték. Ez a kölcsönös megfeleltetés (cross compliance) rendszere (részei: a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények (JFGK) és a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot (HMKÁ) előírásai). A kölcsönös megfeleltetés közvetlen kapcsolatot teremtett a mezőgazdasági tevékenység, valamint a mezőgazdasági jogrend és a környezetvédelmi célok megvalósítása, továbbá jogrendszere között. A környezetvédelmi tevékenység közszolgálat és sok esetben gyengíti a termelés rövid távú jövedelmezőségét, ezért pénzügyi forrásokkal segíteni kell a gazdasági tevékenység hatékonyságának megőrzését is. Az EU a kölcsönös megfeleltetés bevezetésével közvetíteni szándékozik az állampolgárok felé, hogy a gazdálkodók nem „ingyen” kapják a támogatásokat, hanem azért (is), mert olyan pozitív társadalmi szolgáltatásokat állítanak elő tevékenységük során, amelynek piaci ellentételezése (pl.: az árakon keresztül) lehetetlen. A Jogszabályban foglalt Gazdálkodási Követelmények (JFGK) Natura 2000 területekhez kapcsolódó részei a következők: JFGK 1. A vadon élő madarak védelme; JFGK 5. A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelme. A gyep (legelő, rét) hasznosítású területek hazai és európai közösségi szempontból is a legveszélyeztetettebb élőhelytípusok közé tartoznak, ezért azok kiemelt figyelmet kapnak az EU legtöbb „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

15 tagországában (pl. az állandó gyepterületek megőrzésére vonatkozó közösségi szintű szabályozás). Ezek hazai jogszabályi háttere az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Kormány rendelet valamint a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Kormány rendelet vonatkozó rendelkezései. A 275/2004. (X. 8.) Kormány rendelet 9 §. (2) bekezdése például kimondja, hogy „A védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területen a felügyelőség engedélye szükséges a) a gyep feltöréséhez, felülvetéséhez, faültetvénnyé alakításához; c) az erdőkről és az erdő védelméről szóló törvény, valamint a fás szárú energetikai ültetvényekről szóló kormányrendelet hatálya alá nem tartozó fa, facsoport, fás legelőn lévő fa telepítéséhez, kivágásához, kivéve a csatorna medrében, az üzemi vízszintnél a nedvesített keresztszelvényben lévő fa, facsoport mederfenntartási céllal történő kivágásához. 8. § (1) A Natura 2000 terület fenntartási céljainak elérését nem veszélyeztető vagy nem sértő és a Natura 2000 terület jelölésekor jogszerűen, jogerős engedélynek megfelelően folytatott tevékenység korlátozás nélkül folytatható. (2) A védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 területen tilos engedély nélkül vagy az engedélytől eltérő módon olyan tevékenységet folytatni, illetve olyan beruházást végezni, amely - a 4. § (1) bekezdésére figyelemmel - a terület védelmi céljainak a megvalósítását akadályozza. A Natura 2000 területeken a különböző hasznosítási irányok tekintetében szántóra nincs korlátozás. NATURA 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Korm. rendelet előírásait részletesen a tananyag második felében, „A Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatásokhoz kapcsolódó információk” című fejezetében taglaljuk. Amennyiben a Natura 2000 gyepterület egyben védett természeti terület is, úgy az e rendeletben foglaltakat a védett természeti területekre vonatkozó külön jogszabályokban foglaltakkal együtt kell alkalmazni. A kölcsönös megfeleltetés rendszerének fő célja a szabályok betartásának elősegítése, a gazdálkodás részévé tétele, nem pedig a szankcionálás. Azonban a gondatlan, vagy szándékos szabálytalanság esetén arányos támogatáscsökkentést kell alkalmazni. Szándékosság esetén akár több éves támogatásból való kizárás is elképzelhető. A kölcsönös megfeleltetés tehát az egyes közösségi mezőgazdasági támogatások teljes összegéhez való hozzájutáshoz betartandó előírások és követelmények összessége, illetve az ezekhez kapcsolódó ellenőrzési- és szankciórendszer”. A természetvédelmi és a Natura 2000 területeken a gyepek, illetve a általában a védett fajok károsítása, elpusztítása esetén (pl. védett növények lekaszálása, beszántása) a természetvédelmi törvény (1996. évi LIII. törvény) alapján a természetvédelmi hatóság természetvédelmi bírságot róhat ki, illetve természetkárosítás bűncselekménye miatt eljárást indíthat az elkövetők ellen. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, mint kifizető ügynökség ugyanakkor szankcióként a támogatási összeget csökkentheti a kölcsönös megfeleltetés rendszerén belül. A gazdálkodók szempontjából most jelentős pozítív változás, hogy a természeti értékek megőrzésének önkéntes feladatvállalásával, jelen esetben a Natura 2000 területekhez tartozó gyepek fenntartásával több kifizetésre is jogosult a földhasználó. A Natura 2000 gyepterületek földhasználati szabályainak betartása a hagyományos gyepgazdálkodási gyakorlatot figyelembe véve nem jelent számottevő többletterhet a gazdálkodók számára. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

16 A rendelet előírásai elsősorban a jelenlegi állapot fenntartására koncentrálnak, amelyek betartásának ellentételezéseképpen a gazdálkodót 38 euró/ha kompenzációs kifizetés illeti meg, a vonatkozó 128/2007. (X. 31.) számú FVM támogatási rendelet alapján. A gyepek mellett egyéb Natura 2000, például szántó területeken is van lehetőség a védett fajok okozta esetleges hozamkiesés kompenzációjára: például az önkéntesen választható agrár-környezetgazdálkodási célprogramokhoz csatlakozáson keresztül a gazdálkodók többlet támogatásokhoz juthatnak. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) több intézkedésére is jellemző, hogy amennyiben Natura 2000 területen történik a beruházás és/vagy gazdálkodás, akkor az mind a tevékenység (beruházás) támogathatóságát, mind a támogatás mértékét befolyásolja, továbbá a kérelmek elbírálása során adott többletpontok révén a támogatás elnyerését is segíti. Tehát a jelenlegi ÚMVP támogatások több típusa is kötődik a Natura 2000 területekhez. Néhány példát felsorolunk az alábbiakban. Jogosultsági feltétel szerint: • Natura 2000 gyeptámogatás – 128/2007. (X. 31.) FVM rendelet • Nem termelő mezőgazdasági beruházások támogatása - 33/2008 (III. 27.) FVM rendelet • A fás- és lágyszárú energiaültetvények támogatásánál a Natura 2000 terület kizáró tényező - 71/2007. (VII.27.) és 72/2007. (VII. 27.) FVM rendelet A támogatás mértékét (intenzitását) befolyásolja: • az állattartó telepek korszerűsítésénél a támogatás mértékét befolyásolja, Natura 2000 terület esetén +10% az eltérés – 27/2007. (IV. 17.) FVM rendelet • kertészeti beruházások, szárítók, egyéb növénytermesztési létesítmények támogatásánál Natura 2000 területen +10% a támogatás mértéke – 25/2008. (III. 7.) és FVM rendelet • az ültetvény-telepítési, korszerűsítési beruházások támogatásánál az elszámolható kiadások mértéke +10% -kal magasabb Natura 2000 területeknél - 75/2007. (VII. 27.) FVM rendelet Többlet pont a támogatási kérelem elbírálásánál: • Agrár-környezetgazdálkodási támogatások - 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet • Nem termelő beruházások mezőgazdasági területen – 33/2008. (III. 27.) FVM rendelet • Erdészeti potenciál helyreállítása - 32/2008. (III. 27.) FVM rendelet • Erdő-környezetvédelmi intézkedések - 124/2009. (IX. 24) FVM rendelet 6.2. Támogatások a MePAR szerint A területalapú támogatások egy modern térkép és légifotó alapú térinformatikai nyilvántartási rendszer: a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszer (MePAR) alapján kerülnek kifizetésre. Ebben a rendszerben a Natura 2000 területek az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 5. §-ának előírásai szerint, fizikai blokk szinten kerültek lehatárolásra a MePAR-ban. A gyakorlatban ez „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

17 azt jelenti, hogy az egész fizikai blokk vagy rendelkezik Natura 2000 jogosultsággal, vagy sem, részbeni érintettség nem lehetséges. Földhivatali bejegyzés A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. tv. 41/A § (2) bekezdése valamint a 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelet alapján a Natura 2000 területek kijelölésének tényét a földhivatali ingatlan-nyilvántartásban - helyrajzi számos rendszerben - fel kell jegyezni, mely elsősorban a természetvédelmi hatóság hatáskörébe tartozó feladatokhoz (pl. engedélyezési eljárásokhoz) kapcsolódik. 6.3. Natura 2000-et érintő tervek, beruházások engedélyeztetési szempontjai A Natura 2000-et érintő tervek, beruházások hatásbecslési eljárását a 275/2004. Korm. rendelet 10-10/A.§ -a, 14-15. sz. melléklete alapján kell kivizsgálni, amelyet az alábbi ábrán foglaltunk össze. A szabályozás fontos eleme, hogy bármely beruházásra vagy tervre, amely jelentős hatással lehet a Natura 2000 területek természetvédelmi állapotára, veszélyezteti a területek állagát, hatásbecslést kell végezni. A hatásbecslésnek elsősorban a területen található jelölő élőhelytípusokra és a fajokra kell összpontosítani. A terv vagy beruházás csak akkor hagyható jóvá, ha a közösségi jelentőségű fajok vagy élőhelytípusok fennmaradására az nem jelent veszélyt. Ha nincs más megoldás és valamely kiemelt közérdek által kényszerítve egy tervet vagy beruházást mégis végre kell hajtani, a tagállamnak minden kármérséklő és kiegyenlítő intézkedést meg kell tennie a Natura 2000 területek egységének megóvása érdekében. Részletesen írásba kell foglalni a tervezett beavatkozást, illetve annak indokait, negatív (esetleg pozitív) hatásait, továbbá a Natura 2000 területen szükséges kompenzációs, kiegyenlítő intézkedéseket.


18

Forrás: Magyarország és a Natura 2000. (Öko Rt. 2002) Irodalomjegyzék: • http://ec.europa.eu/environment/nature/index_en.htm • http://biodiversity.eionet.europa.eu • http://dataservice.eea.europa.eu • http://www.natura.2000.hu • http://www.fvm.hu • http://www.umvp.eu • Magyarország és a Natura 2000 - I. Natura 2000 - Európai hálózat a természeti értékek megőrzésére. Öko Rt, Budapest, 2002. • Tóth P. (KvVM): A Natura 2000 hálózat működtetésének gazdálkodási összefüggései. Előadás. Magyar Agrár-környezetgazda Egyesület Föld Napi Konferenciája, 2009. április 22, Dévaványa. • http://www.zoldhatosag.hu • http://www.dinp.nemzetipark.gov.hu • http://hu.wikipedia.org/wiki/Rákosi_vipera (Fotó: Edvard Mizsei 2006.) „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

19

2. téma: A Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodás (szerző: Kinorányi Éva)

I. A Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatásokhoz kapcsolódó információk A Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályairól szóló 269/2007. (X. 18.) Korm. rendeletben (továbbiakban: Korm. rendelet) meghatározott földhasználati előírások olyan alapszintű előírások, melyek a gyepek jó állapotának megőrzését, a hosszútávon fenntartható gyephasznosítást, illetve az ott előforduló védendő természeti értékek megőrzését célozzák, lényegében a "jó gazda gondossága" típusú hozzáállást hivatottak erősíteni. A kötelező előírások teljesítésért kompenzációs kifizetést igényelhetnek a Natura 2000 hálózatban kijelölt gyepterületek földhasználói (tulajdonos vagy bérlő). Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a Korm. rendeletben előírtakat abban az esetben is be kell tartani, ha nem igényelték az adott Natura 2000 területre a kompenzációs támogatást. A Natura 2000 besoroláson túl természetvédelmi oltalom alatt is álló területeken a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény, végrehajtási rendeletei és az adott területre vonatkozó természetvédelmi kezelési tervben foglalt előírások a mérvadóak. A Korm. rendeletben foglalt előírások az egész országban egységesen vonatkoznak minden Natura 2000 gyepterületre, míg a természetvédelmi oltalom alatt álló területekre vonatkozó speciális előírásokat a környezetvédelmi miniszter által rendeletben kihirdetett természetvédelmi kezelési tervek tartalmazzák, amennyiben ezek elkészültek az adott védett terültekre.

I.1. Az egyes földhasználati előírások értelmezése: „3. § (1) A gyepterületeket legeltetéssel, illetve kaszálással kell hasznosítani.” A gyepterületek megőrzéséhez fontos azok gondozása, mivel annak elmaradása esetén fellép a gyomosodás, a cserjésedés veszélye, később megindulhat a beerdősülés. A gyepterületeket vagy csak kaszálással, vagy csak legeltetéssel illetve a kettő kombinációjával is lehet hasznosítani. „3. § (2) Gyepterületen csak szarvasmarha, juh, kecske, szamár, ló és bivaly legeltethető.” A Natura 2000 gyepterületeken liba nem legeltethető, mivel a trágyája szinte kiégeti a gyepet, ami így nehezen regenerálódik és könnyen gyomosodik. Továbbá a füvet tövig rágja, így akár teljesen tönkreteheti a legelőt, ha nagy csapatokban tartják. A sertés szintén nem jó legelő állat, hiszen mindenevő, kiváló szaglásával megérzi a giliszták, csigák, rovarlárvák, férgek, békák, egerek jelenlétét a talajban és ezeket túrással felkutatja, elfogyasztja, ezáltal a gyepfelszín károsodik. „3. § (3) A gyepterület túllegeltetése tilos.” A túllegeltetés, vagyis a legelő állateltartó képességénél nagyobb állatlétszám legeltetése a gyep szerkezetét károsíthatja, csökkenhet a fajszám, nyílttá válhat a talajfelszín, ami gyomosodáshoz vezethet és az erózió veszélye is nagyobb. A legelő állateltartó képessége az állatok táplálékszükséglete és a gyep termőképessége alapján számítható ki. Az optimális „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

20 állatszámmal végzett legeltetés biztosítja a folyamatos, kismértékű zavarást, amely szükséges az optimális fa- és cserje borítottság, valamint a fajdiverzitás fennmaradásához. A gyepek túllegeltetésének elkerülését célzó korábbi szabályzás, amely gyeptípusonként határozta meg a legeltethető állatsűrűség alsó és felső határát, nem volt tartható, hiszen a gyepek eltartó képessége sok mindentől függ, nem csak a gyeptípustól. „3. § (4) A gazdálkodási tevékenység során a gyepfelszín maradandó károsítása tilos.” A gyepfelszín bármilyen károsodása túlzottan megnyitja, ezáltal tönkreteszi a gyepnemezt, utat engedve a nemkívánatos gyomnövényeknek (1. kép). A gyepfelszín megóvása érdekében kerüljük a fogasolást, boronálást, gyepszellőztetést. Felázott gyepterületekre ne hajtson rá gépjárművel, munkagéppel. Különösen igaz ez a földutak melletti gyeprészekre. Felázott talajon a legeltetést sem javasolható, mivel az állatok könnyen felsérthetik a nedves gyepfelszínt és emellett a talajtömörödést is fokozzák. 1. kép Károsodott gyepfelszín

Forrás: Gazdálkodói Kézikönyv - 2009

„3. § (5) Tápanyag-utánpótlás csak a legelő állatok által elhullajtott ürülékből származhat, trágya kiszórása tilos.” Bár a hazai gyakorlatban ez az előírás nem tekinthető komoly megszorításnak, mégis fontos, mert a műtrágya, a hígtrágya és a feleslegesen kijuttatott szerves trágya károsan hathat a gyepek fajösszetételére, szerkezetére, biológiai sokféleségére. A túlzott és rendszeres tápanyag-bejuttatással az erőteljesebb növekedésű fajok (herefélék, intenzív fűfajok gyomok) kerülnek túlsúlyba a gyepen, kiszorítva így más ritka fajokat. A trágyázás miatt megnövekedett nem kívánatos növényzet ezzel egyidejűleg számos madárfaj élőhelyét teheti tönkre. „4. § (1) A terület legalább 5, legfeljebb 10%-át - beleértve a természetvédelmi érdekből hatósági határozattal elrendelt eseti korlátozással érintett földterületeket is - kaszálásonként változó helyen kaszálatlanul kell hagyni.” A rétek, kaszálók számos földön fészkelő madárnak szolgálnak fészkelőhelyül. A kaszálatlanul hagyott foltok egyrészről búvóhelyet tudnak biztosítani a kaszálás során megzavart madarak számára, másrészt őszi-téli táplákozóhelyet biztosítanak, illetve a korán szaporodó fajok esetében ideális élőhelyek a következő tavasszal. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

21 Ezt a következő kaszálásnál is vegyük figyelembe! A kaszálás területi és időbeli ütemezésével olyan mozaikos térszerkezet alakítható ki, mely lehetővé teszi, hogy a földön fészkelő madarak fészekaljai épségben maradjanak a fészkek elhagyásáig, a növényzetben megbújó madarak, rovarok búvóhelyet találhassanak és a későn virágzó növényeknek is legyen elegendő ideje a magérlelésre. A természetvédelmi hatóság természetvédelmi érdekből meghatározhatja, hogy mely területeken és mikor nem szabad kaszálni, mert ott valamilyen ritka növényfaj virágzik, vagy madárfaj fészkel. Az így korlátozott terület beleszámít a kötelezően kaszálatlanul hagyandó területbe. Amennyiben a természetvédelmi hatóság a Korm. rendeletben meghatározott 10%nál nagyobb területen rendeli el a kaszálási tilalmat, a természet védelmét szolgáló egyes támogatásokra, valamint kártalanításra vonatkozó részletes szabályokról szóló 276/2004. (X. 8.) Korm. Rendelet 5. §-a alapján, a jogszabályban foglalt feltételek mellett kártalanítást igényelhet. A kártalanítási igényt a természetvédelmi hatósághoz kell bejelenteni. „4. § (2) A belvíz gyepterületről történő elvezetése és a gyepterület öntözése tilos.” A gyepterületek vízgazdálkodása rendkívül komoly hatással van a gyeptársulás növényeire. Annak érdekében, hogy a jelenlegi társulások védelmét biztosítsuk az öntözést teljes mértékben tiltani kell. A belvíz levezetése jelentősen hozzájárul egyes területek kiszáradásához, számos élőhely megszűnéséhez. A belvizes foltokon általában eltérő növénytársulás található, melyek megőrzése természetvédelmi szempontból is kívánatos. A nedves rétek lecsapolása a legértékesebb növény- és állatfajok élőhelyeit veszélyezteti. A szikes területeken a laza parti, nedves részek értékes élőhelynek és táplálkozó helynek számítanak számos fokozottan védett madár számára, ezért megőrzésük kiemelt szempont. „4. § (3) Napnyugtától napkeltéig a gépi munkavégzés tilos.” Az éjszakai kaszálás során a gyepterületeken élő állatfajok nehezebben mérik fel a közeledő veszélyforrást, és a menekülésük is körülményesebb, ezért jóval nagyobb számban eshetnek áldozatul a kaszálásnak, mint nappal. A kaszálás mellett az egyéb éjszakai munkavégzés (pl. szénagyűjtés, kaszálás, rendsodrás, bálázás) nem az állatfajok közvetlen veszélyeztetése miatt nem megengedett, hanem elsősorban az adott terület zavarása miatt kialakuló közvetett veszélyforrások miatt (pl. a zavarás miatt a fészket elhagyó madarak fészkeit a különféle ragadozók könnyebben kifoszthatják). Az előírás célja éppen ezért az, hogy csak nappal történjen munkavégzés, nem zavarva meg így az állatok nyugalmát. „4. § (4) A Natura 2000 gyepterületeken a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség), helyi jelentőségű védett természeti területnek minősülő Natura 2000 gyepterület esetében a települési önkormányzat jegyzőjének, a fővárosban a főjegyzőnek az engedélye szükséges, amelyet természetvédelmi hatósági jogkörében eljárva ad ki: a) a nád irtásához, valamint b) az október 31. és április 23. között történő legeltetéshez.” A nád, mint termőhely-idegen faj megjelenése, jelentős problémát okozhat egyes gyeptípusokon, pl. mocsárrétek, de irtása odafigyelést igényel, mivel élőhelyet nyújthat egyéb, fontos fajoknak. A téli legeltetés gyepkárosodást okozhat, elsősorban a nedves talajokon, ahol főleg a nagy testű jószágok (elsősorban a szarvasmarhafélék) hagynak mély nyomokat. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

22 A hazai gyakorlatban azonban megszokott a magyar szürke szarvasmarha vagy más, extenzív tartást jól viselő húsmarhafajták rideg tartása, téli legeltetése, mely így az előírás alapján csak engedéllyel lehetséges. 4. § (5) Vadgazdálkodási létesítmények, berendezések kialakításához a vadászati hatóság engedélye szükséges. A vadetetők, szórók, dagonyák bizonyos esetekben jelentős mennyiségű vadállatot vonzhatnak a területre. A létesítmények körül megnőtt állatsűrűség és a megnövekedett taposási kár kedvezőtlenül hat a gyep szerkezetére, ezért fontos, hogy úgy kerüljenek ezek kialakításra, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzák. A szórók, etetők kialakítása az invazív gyomok elterjedését is segítheti, amennyiben a téli etetés időszakában a felhasznált takarmány gyommagvakkal szennyezett. 5. § (1) A kaszálást a kaszálandó terület középpontjából indulva vagy a táblaszél mellől, az ott élő állatok zárványterületre szorítása nélkül kell elvégezni. A kaszálás során vadriasztó lánc használata kötelező. A kasza elől menekülő állatok a nagyobb takarást nyújtó, addig még le nem kaszált részekre menekülnek. A spirálisan, a tábla szélétől a közepére irányuló kaszálási mód során a területen lévő állatok (békák, gyíkok, madarak, emlősök), megzavarva a munkavégzéstől, egyre kisebb területre szorulnak be, mivel menekülési útvonalat nem találnak. Az állatok védelme érdekében a kaszálás során hagyjunk menekülési útvonalat az állatoknak. Kíméletesebb az ún kiszorító kaszálási mód alkalmazása, ahol a tábla közepéről folyamatosan a szegély területekre menekülhetnek, vagy a sávos kaszálás, ahol szintén találhatnak megfelelő menekülő sávot az állatok. (2. kép) A vadriasztó lánc az állatok időben történő felriasztására szolgál. A traktor elejére felszerelt vas tartórúd, melyről 5 cm-enként vasláncok lógnak (3. kép), szinte átgereblyézi a területet és a mozgással, valamint a hanghatással menekülésre kényszeríti az egyébként meglapuló állatokat, így jelentősen csökkentheti a kaszálás során elpusztuló vagy megsérülő egyedek számát.


23 2. kép A helytelen és helyes (madárbarát) kaszálási módok

Forrás: Környezetkímélő gazdálkodás – Tájékoztató az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Agrár-környezetgazdálkodási támogatásáról 3. kép Vadriasztó lánc

Forrás: Gazdálkodói Kézikönyv - 2009

5. § (2) Az inváziós és termőhely-idegen növényfajok megtelepedését és terjedését meg kell akadályozni, állományuk visszaszorításáról gondoskodni kell mechanikus védekezéssel vagy speciális növényvédőszer-kijuttatással, ezen a technológián túl egyéb vegyszerhasználat tilos.


24 Az inváziós, tájidegen fajok, mint például a selyemkóró, aranyvessző, gyalogakác stb. szélsőséges esetben a teljes gyepflórát kipusztíthatják, de a gyep fajösszetételére mindenképp kedvezőtlen hatással vannak. Ezek a növények (pl.: selyemkóró) sok esetben mérgezőek is, illetve az állatok nem szívesen fogyasztják, vagyis a gyep szénaminőségét jelentősen rontják, tehát gazdálkodási szempontból is károsak. Visszaszorításuk igen nehéz, de magszórással történő szaporodásuk virágzás előtti kaszálással és legeltetéssel megelőzhető. A növényvédő-szerek, gyomirtók, rovarölők használata a sokféleség drasztikus csökkenésével járhat. A gyomirtó szerek kedvezőtlen hatással vannak a gyepek fajösszetételére, szerkezetére. A rovarölő szerek a területen előforduló rovarvilágra lehetnek káros hatással. Amennyiben az inváziós fajok terjedése miatt elkerülhetetlen valamilyen vegyszer alkalmazása, akkor lehetőleg olyan kijuttatási módszert alkalmazzunk, ahol a legkisebb mennyiségű vegyszert lehet kijuttatni a legpontosabban, pl. ecsetelés, pontpermetezés. A speciális növényvédőszer-kijuttatás a valamely inváziós vagy termőhely-idegen növényfaj ellen pontos, cseppmentes és célirányos vegyszer-kijuttatással - így különösen a tuskó-, sarjvagy levélkenés, a pontpermetezés, a tőinjektálás technológia alkalmazásával - történő védekezést jelenti. 5. § (3) A kaszálás tervezett időpontját a tevékenység megkezdése előtt a földhasználónak legalább öt munkanappal írásban be kell jelentenie a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóságnak. Amennyiben a (2) bekezdés szerinti védekezés során a földhasználó nem tudja betartani a 4. § (1) bekezdésében előírt 5%-os határértéket, úgy ezt a kaszálás időpontjáról szóló előzetes bejelentésével egy időben jeleznie kell a működési terület szerinti nemzeti park igazgatóságnak. A kaszálás időpontja rendkívül jelentős a területen fészkelő madarak és az ott nyíló késő tavaszi, nyár eleji növények védelmének szempontjából. A túl korai, nem megfelelő időben végzett kaszálás veszélyezteti a földön fészkelő madarakat, és idővel kiszoríthatja a későn virágzó növényfajokat. Amennyiben a területen ennek veszélye fennáll, a természetvédelmi hatóság meghatározhatja, hogy mely területeken és mikor nem szabad kaszálni. A állat- és növényvilág védelme szempontjából a késői, június végi-július eleji kaszálás a legmegfelelőbb. A kaszálás bejelentésével a nemzeti park igazgatóság szakmai támogatást tud biztosítani a gazdálkodó számára a kaszálatlan folt kialakításával kapcsolatban. A bejelentéssel lehetővé válik annak ellenőrzése, hogy valóban hasznosították-e a gyepterületet, illetve valóban madárbarát módon történt-e a kaszálás. 5. § (4) Gyepterületen a szálas takarmány tárolása a kaszálást követő 30 napon túl tilos. A levágott növényi részek tömege hátráltatja a növedék fejlődését, és kihatással lehet a fajösszetétel alakulására is. A bálák és a szénaboglyák alatt a gyep növényzete idővel károsodik, illetve el is pusztulhat. Az így kialakult foltokon az invazív növények rendkívül hamar meg tudnak telepedni, ezáltal elfertőzni a teljes területet. Ennek elkerülése érdekében a levágott növényi részeket minél előbb távolítsuk el a területről.


25

I.2. A kompenzációs támogatás igénybevétele A kompenzációs támogatás igénybevételének feltételeit „Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból a Natura 2000 gyepterületeken történő gazdálkodáshoz nyújtandó kompenzációs támogatás részletes szabályairól szóló 128/2007. (X. 31.) FVM rendelet” tartalmazza. A rendeletet a 17/2009. (III.6) FVM rendelet és a 36/2009. (IV. 3.) FVM rendelet módosította. A támogatás célja, hogy a Natura 2000 gyepterületeken elősegítse a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok és növények kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartását, illetve az e területek kijelölésének alapjául szolgáló természeti állapot megőrzését, valamint biztosítsa az azt létrehozó, illetve fenntartó gazdálkodás feltételeit. Az ezt elősegítő előírások (lásd fent) betartásáért a területet művelő gazdálkodót kompenzációs kifizetés illeti meg, melynek mértéke évente 38 euró/ha összegnek megfelelő forintösszeg. A támogatás normatív, területalapú támogatás, melyre minden, a jogosultsági feltételeknek megfelelő, Natura 2000 gyepterületen gazdálkodó jogosult. A támogatási kérelmek közt nincs rangsorolás, minden a formai és tartalmi követelményeknek megfelelő kérelme elfogadásra kerül.

I.2.1. Jogosultsági feltételek A rendelet alapján támogatás a legalább 0,3 hektárt elérő, az adott gazdálkodási év teljes időtartama alatt – adott év szeptember 1. és a következő év augusztus 31. között – gyepként hasznosított és a MePAR-ban lehatárolt Natura 2000 területre igényelhető. A Natura 2000 fizikai blokkokat az Irányító Hatóság közleményben teszi közzé. Egy adott fizikai blokk vagy Natura 2000 terület, vagy nem az, részbeni érintettségről nem lehet szó. Korábban nem lehetett támogatást igényelni azokra a gyepterületekre, melyekre a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetgazdálkodási intézkedése keretében támogatást vettek igénybe, mivel a Korm. rendeletben szereplő előírások részét képezték az agrárkörnyezetgazdálkodási támogatás igénylése során vállalt kötelezettségeknek, melyek ellentételezésre is kerültek. A fentiektől eltérően a 61/2009. (V.14.) FVM rendelet alapján igényelhető új AKG intézkedésben való részvétel azonban nem kizáró ok! A két intézkedés kapcsolatának részletezését lásd később. Nem támogathatóak továbbá az állami tulajdonban és a honvédelmi szervek vagyonkezelésében álló területek sem, valamint nem jogosultak a támogatás igénybevételére költségvetési szervek, és az a gazdálkodó szervezetek, amelyekben a Magyar Állam tulajdoni hányada meghaladja az 50%-ot.

I.2.2. Kötelezettségek A támogatás igénybevételével vállalni kell, hogy mezőgazdasági tevékenysége során betartja a Korm. rendeletben meghatározott földhasználati előírásokat (lásd fent). a hasznosítás során a gazdaság teljes területén betartja a. az egységes területalapú támogatások és egyes vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” fenntartásához szükséges feltételrendszer, valamint az állatok állategységre „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

26

való átváltási arányának meghatározásáról szóló 50/2008. (IV. 24.) FVM rendeletben meghatározott HMKÁ előírásokat; b. a 73/2009/EK rendeletben rögzített irányelvek alapján a külön jogszabályokban meghatározott - a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó előírások egyik részét képező - jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket (JFGK), az adott gazdálkodási évben naprakész Gazdálkodási Naplót vezet a gazdaság teljes területére vonatkozóan, valamint megőrzi az abban szereplő adatok alátámasztására szolgáló számlákat és bizonylatokat. adott gazdálkodási évben részt vesz az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretén belül, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott, a Natura 2000 területen gazdálkodók részére évente egy alkalommal szervezett képzésen, vagy hitelt érdemlően igazolja, hogy 3 évnél nem régebben részt vett ilyen képzésen;

I.2.3. Kérelem beadása A támogatási kérelmet, mely egyben kifizetési kérelem is, elektronikus úton, ügyfélkapus azonosítással kell benyújtani az egységes területalapú támogatás iránti kérelemmel egy időszakban. A kérelem ügyfélkapus azonosítással a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal e-kerelem.mvh.gov.hu internetes honlapján található elektronikus űrlap kitöltő szolgáltatás segítségével hozható létre, ami a www.mvh.gov.hu vagy a www.magyarorszag.hu internetes portálon keresztül érhető el. Az elektronikus kérelembenyújtás technikai feltételeit az egyes mezőgazdasági és agrárvidékfejlesztési támogatások igénybevétele esetén az elektronikus kérelembenyújtás alkalmazásáról szóló 80/2008. (IV. 4.) Korm. rendelet 2. § (1)-(5) bekezdései és 3. §-a szabályozzák. Egy mezőgazdasági termelő egy adott kérelem benyújtási időszakban csak egy kérelmet nyújthat be. Mint az összes többi területalapú támogatás esetében, a Natura 2000 kompenzációs kifizetéseknél is az adminisztratív, illetve helyszíni ellenőrzések, valamint a keresztellenőrzések lefolytatása után kerül folyósításra a támogatás.

I.2.4. Ellenőrzés A jogosultsági feltételek és a kötelezettségvállalások teljesítését az MVH külön megállapodás alapján az illetékes - különösen a természetvédelmi - szakhatóságok bevonásával ellenőrzi minden évben. A gazdálkodónak a helyszíni ellenőrzés során igazolnia kell tulajdoni lappal vagy földhasználati lappal, bérleti szerződéssel, illetve a felsorolt dokumentumok hiteles másolatával, hogy a kérelemben megjelölt mezőgazdasági parcellák hasznosítására jogosult. Továbbá be kell mutatnia a Gazdálkodási Napló adott gazdálkodási évre vonatkozó példányát, valamint az abban szereplő adatok alátámasztására szolgáló számlákat és bizonylatokat. Az intézkedés ellenőrzésén túl a kölcsönös megfeleltetés keretében végzett ellenőrzések is érinthetik a gazdálkodókat, mivel a kölcsönös megfeleltetés követelményrendszere magában foglalja a Natura 2000 gyepterületek fenntartásának földhasználati szabályait is. Ezeket az ellenőrzéseket attól függetlenül is elvégzik, hogy az adott gazdálkodó igényelt-e Natura 2000 kompenzációs támogatást, vagy sem. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

27

I.2.5 Jogkövetkezmények Amennyiben a gazdálkodó nem tartja be a Korm. rendeletben, illetve a támogatási rendeletben előírtakat, az jogkövetkezményekkel jár. Ha a gazdálkodó nem naprakészen vezeti a Gazdálkodói Naplót, vagyis az ellenőrzéskor nem a legaktuálisabb állapotot tükrözi, akkor első alkalommal figyelmeztetést kap, a második és minden további alkalommal viszont a támogatás 20%-kal csökkentve kerül kifizetésre. Ha a gazdálkodó nem vesz részt a kötelezően előírt képzésen, szintén csökkentésre kerül 20%-kal a részére megítélt Natura 2000 kifizetés. Ha megállapítható, hogy a gazdálkodó a Natura 2000 gyepterületét sem kaszálással, sem legeltetéssel nem hasznosította, az adott jogsértéssel érintett mezőgazdasági parcellára eső támogatás nem kerül kifizetésre. Ha megállapítható, hogy a gazdálkodó nem engedélyezett állatfajjal legeltette a gyepet, vagy azt túllegeltette, illetve a felszínén maradandó kárt okozott, szerves vagy műtrágyát szórt ki, az adott jogsértéssel érintett mezőgazdasági parcellára eső támogatás 60%-kal csökkentve kerül kifizetésre. Ha megállapítható, hogy a gazdálkodó nem hagyott megfelelő nagyságú kaszálatlan területet, vagy elvezette a területről a belvizet, illetve öntözött, továbbá éjszakai munkavégzés történt az adott jogsértéssel érintett mezőgazdasági parcellára eső támogatás 40%-kal csökkentve kerül kifizetésre. Ugyanilyen szankció jár abban az esetben is, ha a gazdálkodó engedély nélkül végzett nádirtást, vagy téli legeltetést. Amennyiben a gazdálkodó engedély nélkül létesített vadgazdálkodási létesítményt, az adott jogsértéssel érintett mezőgazdasági parcellára eső támogatás 10%-kal csökkentve kerül kifizetésre. Ha megállapítható, hogy a gazdálkodó nem megfelelő módon végezte a kaszálást, nem használt vadriasztó láncot, nem vagy nem megfelelően védekezett az inváziós vagy termőhely-idegen fajok ellen, illetve ezen kívül vegyszert használt, továbbá nem jelentette be a kaszálás tervezett időpontját, vagy a szálas takarmányt túl hosszú ideig tartotta a területen, az adott jogsértéssel érintett mezőgazdasági parcellára eső támogatás 20%-kal csökkentve kerül kifizetésre. Amennyiben a földhasználati előírások közül egynél több előírást nem teljesít, úgy a jogkövetkezmények összeadódnak, azonban együttes mértékük nem haladhatja meg a támogatási összeg 100%-át.


28

3. téma: Gazdálkodási Napló vezetése (szerző: Kinorányi Éva)

II. Gazdálkodási napló kitöltésével kapcsolatos gyakorlati információk A támogatási jogszabály előírja, hogy azon gazdálkodóknak, akik kompenzációs támogatást igényelnek Natura 2000 gyepterületeikre, gazdálkodási naplót kell vezetniük. A gazdálkodási napló a gazdálkodási folyamatok leírását, az üzemleírást, valamint a különböző számítások eredményeit, mint az adatok összegzését és az állandó, valamint az évente változó üzemi adatokat tartalmazza. A gazdálkodási naplónak valós tevékenységeken kell alapulnia, melyet a helyszíni ellenőrzés során is ellenőrizhetnek az illetékes hatóságok. A gazdálkodónak gondoskodnia kell a gazdálkodási napló valós folyamatokon alapuló, folyamatos és naprakész vezetéséről, figyelemmel az egyes gazdálkodási évek elkülöníthetőségére. A gazdálkodási év az adott év szeptember 1-én kezdődő és a következő év augusztus 31-ig tartó időszak. A 2007/2008, illetve a 2008/2009 gazdálkodási években a többszörösen módosított 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet 2.§ (6) bekezdése alapján kellett vezetni a gazdálkodási naplót, melyek másolati példányát minden év augusztus 31. és október 31. között kellett eljuttatni a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ (a továbbiakban: MgSzH Központ) címére (1118 Budapest, Budaörsi u. 141-145.). A 2009/2010 gazdálkodási évtől kezdődően viszont a 61/2009. (V.14.) FVM rendelet 21. mellékletében szereplő gazdálkodási naplót kell vezetni. Fontos változás, hogy a gazdálkodási naplót NEM kell beküldeni egyik intézményhez sem. A gazdálkodási naplót papír alapon és elektronikus formában is lehet vezetni. Természetesen a rendelet mellékletében megadott papír-alapú, illetve digitális („excel”) formátumtól el lehet térni, azonban mind az elektronikus (gazdálkodási napló szoftverek), mind a papír alapú kitöltés esetén az előírt minimális adattartalom vezetése kötelező. Az ellenőrzés érdekében az elektronikus gazdálkodási napló vezetésekor is szükséges az adatok papíralapú hitelesítése legkésőbb a gazdálkodási év befejezésekor. Rendkívüli adatbekérés (helyszíni ellenőrzéskor, vagy postai bekérés) esetén kizárólag a kinyomtatott, kézjeggyel hitelesített gazdálkodási napló fogadható el. A gazdálkodási naplót és a kapcsolódó dokumentumokat a kötelező nyilvántartásokra vonatkozó előírások szerint legalább 5 évig meg kell őrizni. A Natura 2000 gyepterületek vonatkozásában a gazdálkodási napló következő adatlapjait kötelező legalább vezetnie az ügyfélnek: Főlap GN-01: Összesítő adatlap az adott gazdálkodási évre vonatkoztatva GN-06 Táblaösszesítő nem AKG-s területekről GN-07 Folyamatos műveleti napló táblánként GN-08 Legeltetési napló – amennyiben releváns GN-15 Állatállomány összesítő az adott gazdálkodási évben – amennyiben releváns GN-18 Megjegyzések – amennyiben releváns GN-19 Összesítő adatlap „vis maior” esetek nyilvántartására – amennyiben releváns „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

29 Amennyiben a gazdálkodónak más kötelezettségéből kifolyólag (KAT, AKG támogatások) is kell gazdálkodási naplót vezetnie, a kötelezően vezetendő oldalak az adott támogatás szerinti elvárásoknak megfelelően alakulnak. Természetesen, ha a gazdálkodó úgy dönt, hogy egyéb szempontokat is figyelembe véve a nem kötelező adatlapokat is vezeti, annak semmilyen akadálya nincsen. Főlap A gazdálkodási napló „főlapja”, azaz „címlapja” a támogatásban részesülő gazdálkodó általános alapadatait foglalja össze, melyek rendszerint nem változnak gyakran. Amennyiben módosulnak a rögzített adatok, akkor új lapot kell kiállítani a régi mellé csatolva, hogy a változások láthatóak legyenek. Vezetése mindenkinek kötelező. GN-01: Összesítő adatlap az adott gazdálkodási évre vonatkoztatva Az egész gazdaság területi adatait és állatállományát összesítő adatlap (GN-01) évente vezetendő adatokat tartalmaz, melyeket a gazdálkodási év elején– illetve annak zárásakor kell rögzíteni. Az éves állatlétszámot az „egységes területalapú támogatások és egyes vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” fenntartásához szükséges feltételrendszer, valamint az állatok állategységre való átváltási arányának meghatározásáról” szóló 50/2008. (IV.24.) FVM rendelet szerinti átváltási arányok alapján számított állategységben (ÁE) kifejezve kell megadni. GN-06 Táblaösszesítő nem AKG-s területekről A „Táblaösszesítő nem AKG-s területekről” című adatlapot évente egyszer kell elkészíteni a kifizetési kérelem beadása után a gazdaság egész területére vonatkozóan. GN-07 Folyamatos műveleti napló táblánként A folyamatos műveleti napló a részletes műveleti adatok folyamatos, táblánkénti rögzítésére szolgálnak hasznosítástól függően. A heti rendszerességgel kell vezetni, táblánként, gazdálkodási évenként. Az adatlapot minden Natura 2000 gyepterületre vezetni kell, függetlenül attól, hogy igényeltek-e rá kompenzációs támogatást vagy sem. GN-08 Legeltetési napló A folyamatos műveleti napló mellett legeltetéses hasznosítás esetén legeltetési naplót is kell vezetni. A részletes műveleti adatok folyamatos, táblánkénti rögzítésére szolgál, heti rendszerességgel kell vezetni, gazdálkodási évenként. Az adatlapot a gazdaság összes gyepterületére vonatkozóan kell vezetni, Natura 2000 és nem Natura 2000 gyepekre egyaránt. GN-15 Állatállomány összesítő az adott gazdálkodási évben Az adatlap kitöltése csak a háztartási igényeit meghaladó mértékben állattartást végző természetes és jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság részére kötelező. Ennek mértéke vegyes állattartás esetében összesen 5 számosállat/ingatlan, baromfi esetében 3 számosállat/ingatlan. Az adatlapot az egész gazdaságra vonatkozóan kell vezetni, az 50/2008. (IV.24.) FVM rendelet szerinti átváltási arányok alapján számítva. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

30 GN-18 Megjegyzések A „Megjegyzések” lapon elsősorban a gazdálkodási napló egyes lapjainak „megjegyzés” című oszlopaira hivatkozással kell kifejteni a megjegyzést, illetve csatolni a kapcsolódó dokumentumokat, így minden megjegyzésre utalás könnyen visszakereshető. GN-19 Összesítő adatlap „vis maior” esetek nyilvántartására Az „Összesítő adatlap "vis maior" esetek nyilvántartására” című adatlap egy emlékeztető, mely az adatok követhetőségét, az ellenőrzést könnyíti. A termesztésnek, illetve ehhez kapcsolódóan, a rendelet által megkövetelt különböző előírások teljesítésének (külső körülmények miatt történő) meghiúsulása csak abban az esetben minősíthető önhibán kívülinek, azaz „vis maior”-nak, ha annak hivatalosan igazolt bejelentése és a hatóság (MVH) általi elfogadása megtörtént. A „vis maior” esetekre vonatkozó szabályokat a 44/2007. (VI. 8.) FVM rendelet és a 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet állapítja meg. A dokumentációs kötelezettségek teljesítése, a gazdálkodási napló vezetésének gyakorisága, lezárása a gazdaság különböző szintjein, valamint a különböző hasznosítási irányok vonatkozásában, az alábbiak szerint kell, hogy történjen a Natura 2000 gyepterületekre kötelezően vezetendő adatlapok vonatkozásában: sorszám -

GN-01

Adott „GN” lapok vezetésének megnevezés

Főlap

Összesítő adatlap (Éves, gazdasági)

Táblaösszesítő nem AKG-s területekről Folyamatos műveleti GN-07 napló táblánként GN-06

GN-08 Legeltetési napló Állatállomány GN-15 összesítő az adott gazdálkodási évben GN-18 Megjegyzések Összesítő adatlap "vis GN-19 maior" esetek nyilvántartására

kitöltési területegység

Gyakorisága és pontossága

lezárása

szintje

Változáskor

A program kezdetén, ill. változás esetén

kérelmező szintű

teljes gazdaság

Gazdálkodási év végén

kérelmező szintű

teljes gazdaság

gazdaság szintű

tábla

táblánként

tábla

gazdaság szintű

tábla

gazdaság szintű

teljes gazdaság

Gazdálkodási évenként A földhasználati összesítőt a gazdálkodási év elején, az állatállomány összesítőt a gazdálkodási év zárásakor Gazdálkodási évenként, annak zárásakor Heti rendszerességgel Heti rendszerességgel

Gazdálkodási év végén Gazdálkodási év végén Gazdálkodási év végén

Gazdálkodási évenként, annak zárásakor

Gazdálkodási év végén

Változás esetén

Folyamatosan a program végéig

Bejelentés után rögzítendő

Folyamatosan a program végéig

gazdaság szintű

teljes gazdaság

gazdaság szintű

teljes gazdaság

A heti rendszerességgel vezetendő adatlapok esetében a műveletek rögzítését azok elvégzésekor, de legalább egy héten belül kell beírni a művelet dátumának lehetőleg napi, de legalább heti pontosságú feltüntetésével. A gazdálkodási napló kitöltési útmutatóját az Irányító Hatóság vezetője közleményben teszi közzé, mely áttanulmányozását feltétlenül javasoljuk. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

31

III. Egyéb fontos információk III.1. Az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés (gyepgazdálkodási, természetvédelmi célprogramok) és egyéb intézkedések harmonizálása a Natura 2000 célkitűzéseivel A 128/2007. (X. 31.) FVM rendelet alapján nyújtható kompenzációs kifizetés a Natura 2000 területek természetvédelmi állapotának fenntartását célozzák. A területek fejlesztését célzó természetvédelmi tevékenységek az agrár-környezetgazdálkodási (AKG) intézkedés természetvédelmi célú zonális célprogramjain keresztül valósulhatnak meg. A Natura 2000 gyepterületekre vonatkozó földhasználati előírások és az AKG gyepgazdálkodási célprogramok előírásai részben vagy egészben átfednek egymással. Amennyiben a gazdálkodó ugyanarra a területre mindkét támogatást igénybe kívánja venni, ugyanazon előírások betartásáért kétszeresen kerülne támogatásra. A túlkompenzáció elkerülése miatt a mindkét helyen szereplő, költségvonzattal járó előírások betartását csak az egyik támogatás keretén belül lehet kompenzálni, ezért a Natura 2000 gyepterületen gazdálkodók esetében az ugyanarra a területre vonatkozó AKG támogatások összege csökkentésre kerül a „közös” előírásokra vonatkozó támogatási részösszeggel. A horizontális gyepgazdálkodási célprogramok előírásai közt csak egy olyan költségvonzattal járó előírás szerepel, amit a Natura 2000 gyepterületekre vonatkozó földhasználati előíráscsomag is tartalmaz. A gazdálkodó tehát a Natura 2000 területre járó kompenzáció mellett az ezen előírásért járó összeg nagyságával (31 euró/ha) csökkentett horizontális AKG támogatást kapja meg. A zonális gyepgazdálkodási célprogramok előírásai közé a Natura 2000 gyepterületekre vonatkozó földhasználati előírások mindegyike beépítésre került. A gazdálkodó a Natura 2000 területre járó kompenzáció mellett a zonális AKG célprogram előírásainak betartásáért járó támogatásból a Natura 2000 támogatás teljes összegével (38 euró/ha) csökkentett támogatási összeget kapja meg. A Natura 2000 támogatás és a „csökkentett” zonális AKG támogatás együttes összege így megegyezik a „teljes mértékű” zonális AKG támogatással.

Célprogramok

AKG támogatások kifizetései euró/ha Nem Natura területen Natura területen

Natura kifizetés euró/ha

AKG+ Natura kifizetés euró/ha

Horizontális gyepgazdálkodási célprogramok Extenzív gyepgazdálkodás Ökológia gyepgazdálkodás

Legeltetés

108

77

115

Kaszálás Legeltetés Kaszálás

71 116 79

40 85 48

78 123 86

155 116 139 116

117 78 101 78

279

241

279

305

267

305

Zonális gyepgazdálkodási célprogramok Gyepgazdálkodás túzok élőhely-fejlesztési Legeltetés előírásokkal Kaszálás Gyepgazdálkodás élőhely-fejlesztési Legeltetés előírásokkal Kaszálás Gyeptelepítési célprogramok – 2. év Környezetvédelmi célú földhasználat váltás vegyes Természetvédelmi célú gyeptelepítés vegyes

38


155 116 139 116

32

III.2. A Natura 2000 területekre vonatkozó fenntartási tervek alkalmazása A Natura 2000 területen található közösségi jelentőségű és a kiemelt közösségi jelentőségű fajok, illetve élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzését, fenntartását, valamint helyreállítását szolgáló intézkedéseket a következők állapítják meg: természetvédelmi kezelési terv; más - külön jogszabály alapján készített - természetvédelmi célú vagy valamely Natura 2000 terület védelmét szolgáló, illetve arra kihatással lévő terv; fenntartási terv, amennyiben az a Natura 2000 területen található közösségi jelentőségű és kiemelt közösségi jelentőségű fajok, illetve élőhelytípusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása és helyreállítása érdekében szükséges, ideértve a külön jogszabály alapján az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból finanszírozott Natura 2000 fenntartási tervet is; a Natura 2000 célok megvalósítását érintő szerződés. A fenntartási tervet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 13. számú melléklete szerint kell készíteni. A tervet elkészítése során egyeztetni kell a nemzeti park igazgatósággal, az alapszabály (alapító okirat) szerint környezet- és természetvédelmi célra alakult társadalmi szervezetekkel, a Natura 2000 területen illetékességi vagy működési területtel rendelkező területi államigazgatási szervekkel és települési önkormányzatokkal, a Natura 2000 területtel érintett földrészletek tulajdonosaival és vagyonkezelőivel, valamint ezek gazdasági érdekképviseleti szerveivel. A fenntartási terv a Natura 2000 terület kezelésére vonatkozó javaslatokat, valamint ezek megvalósításának lehetséges eszközeit tartalmazza, és jogszabály eltérő rendelkezése hiányában kötelező földhasználati szabályokat nem állapít meg.

III.3 A különböző támogatások együttes felvételének lehetőségei Egy adott Natura 2000 gyepterületre vonatkozóan az alábbi területalapú támogatások vehetők fel egyszerre a kompenzációs kifizetésen kívül: egységes területalapú támogatás (SAPS, majd SPS) kedvezőtlen adottságú területekre járó kompenzációs kifizetés, amennyiben a terület KAT terület is egyben - 23/2007. (IV. 17.) FVM rendelet és 24/2007. (IV. 17.) FVM rendelet agrár-környezetgazdálkodási kifizetések gyepgazdálkodási célprogramjai 61/2009. (V.14.) FVM rendelet A területalapú támogatások mellett lehetőség van nem termelő mezőgazdasági beruházások támogatásának igénybevételére is. Ezek olyan beruházások, melyeknek közvetlen gazdasági eredménye nincs, de hozzájárulnak a vidéki táj megőrzéséhez, a növény- és állatvilág fajgazdagságának növeléséhez, valamint az önként vállalt agrár-környezetgazdálkodási előírások betartásának és teljesítésének elősegítéséhez is. Támogatást a Natura 2000 területeken gazdálkodók az alábbi tevékenységekre vehetnek igénybe: sövénytelepítés, mezővédő fásítás, füves mezsgye létesítése, ültetvények sorközgyepesítése, rovarteleltető bakhát létesítése, természetvédelmi célú gyeptelepítés természetes alapanyagú kerítések kialakítás, természetes alapanyagú madárvédelmi berendezések telepítésére. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

33 A támogatás igénybevételére - a kérelmező akkor jogosult, ha az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V.14.) FVM rendelet alapján a tervezett beruházással érintett területre vonatkozóan az előzetesen jóváhagyott területekre vonatkozó támogatási kérelemnek helyt adó vagy részben helyt adó határozattal rendelkezik. Támogatást vehetnek továbbá igénybe a Natura 2000 területek földhasználói, akik a művelethez kapcsolódó földterület hasznosításával összefüggésben felmerülő kiadásokat, illetve kockázatokat viselik, ha a területileg érintett nemzeti park igazgatóság igazolja, hogy a tervezett beruházás természetvédelmi értéke az adott területen magas. A támogatási kérelmeket minden év június 1. és június 30. között lehet benyújtani elektronikus úton. A kérelem szintén ügyfélkapus azonosítással a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal e-kerelem.mvh.gov.hu internetes honlapján található elektronikus űrlap kitöltő szolgáltatás segítségével hozható létre, ami a www.mvh.gov.hu, vagy a www.magyarorszag.hu internetes portálon keresztül érhető el. A támogatás nem normatív, alapját a beruházás során keletkezett számlák, illetve a benyújtott számlaösszesítők képezik. A támogatás mértéke az ezek alapján elszámolható kiadások 100%-a, de legfeljebb a támogatási jogszabályban, intézkedésenként meghatározott összegek erejéig. A támogatás igénybevételének részletes feltételeit az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nem termelő mezőgazdasági beruházásokhoz nyújtandó támogatások részletes feltételeiről szóló 33/2008. (III.27.) FVM rendelet tartalmazza. Irodalom: Hivatkozott jogszabályok Ángyán J, Tardy J. Vajnáné Madarassy A. (szerk.) (2003): Védett és érzékeny természeti területek mezőgazdálkodásának alapjai, Mezőgazda Kiadó, Budapest

4. téma: az agrár-szakigazgatás rendszere (szerző: Dr. Mikó Zoltán) 1. Az agrárgazdaság és a vidék nemzetgazdasági jelentősége Napjainkban a mezőgazdaság jelentőségét alapvetően három tényező határozza meg: • forrása az élelmiszerellátásnak és a könnyűiparnak • természetes életközege a vidéki, elsősorban a falun élő népességnek, vagyis a lakosság többségének • meghatározó szerepet tölt be az ökológiai egyensúly fenntartásában. A magyar agrárgazdaság a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában és a vidék fejlődésében alapvető szerepet játszik. Magyarország jelentős természeti kincse a mezőgazdasági termelésnek, különösen jó feltételeket nyújtó termőhely. Az ország természeti adottságai történelmileg stabil agrárkultúrát alapoztak meg. Figyelemmel az Európai Unió Közös Agrárpolitikájára is a mezőgazdaság multifunkcionális jellege a meghatározó. Ez annyit jelent, hogy a • a gazdasági • a szociális, és • a természeti, valamint környezetvédelmi szempontok együttesen jelentkeznek a mezőgazdaságban, valamint az arra vonatkozó szabályozásokban.


34 Hazánk 2004. május 1-vel tagja lett az Európai Uniónak, így a Közös Agrárpolitika (KAP) kedvezményezettjévé vált. A hazai gazdaságok számára is elérhetővé vált, hogy igénybe vegyék az EU agrár, illetve vidékfejlesztési támogatásait. A KAP reform 2007-2013-as időszakra érvényes változása a közvetlen támogatások termeléstől elválasztását tűzte ki céljául, míg az agrár vidékfejlesztésen belül mind a versenyképességnek, mind pedig a tudatos környezetgazdálkodásnak egyre bővülő szerepet szán. E politika pénzügyi alapjait az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az ezt kiegészítő nemzeti források biztosítják. Ezen új támogatási rendszer működtetése sajátos intézményi és eljárási szabályok megalkotását tette szükségessé 2. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatás intézményi struktúrája 2.1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Az EU Közös Agrárpolitikája jelentősen átrendezte a minisztériumi munkát, melynek legfőbb területei az alábbiak: a) stratégiaalkotás (közösségi támogatási tervek, programok elkészítése) b) jogalkotás c) költségvetési tervezés d) egyedi hatósági ügyek intézése e) a Közös Agrárpolitika kialakításának végrehajtását szolgáló nemzeti intézményrendszer működtetése f) humánerőforrás-politika, g) irányítás és h) ellenőrzés. A közösségi támogatási tervek, programok közül ki kell emelni a Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között kidolgozott Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programot (AVOP), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT). Az EU ezeket a programokat 2007-ig a Strukturális Alapokból támogatta. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform részeként fogadta el az Európai Unió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP), amelynek finanszírozását egy, az EU költségvetésében önálló pénzalapként megjelenő Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja. 2.2. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Az MgSzH-t elnök vezeti. Az MgSzH feladatát Központja és a területi szervei útján látja el. Az MgSzH Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A területi szervek önálló hatáskörrel rendelkezzenek. A területi szervek megyei szinten szerveződnek. Az MgSzH Központja az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a nevében megjelölt közigazgatási területre (megye) terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ jár el. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

35 Amennyiben a Központ jár el első fokon, döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. Az MgSzH-t a Kormány rendeletben az alábbi hatósági feladatok ellátására jelölte ki: a) növénytermesztési hatóság, b) talajvédelmi hatóság, c) állategészségügyi hatóság, d) tenyésztési hatóság, e) erdészeti hatóság, f) vadászati hatóság, g) halászati hatóság, h) takarmányozási hatóság, i) borászati hatóság, j) növényvédelmi szerv, k) mezőgazdasági igazgatási szerv l) élelmiszer-biztonsági szerv, m) zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szervként. Speciális hatósági jogosítványokkal rendelkezik: a) a hatósági állatorvos, a hatósági főállatorvos mint állat-egészségügyi hatóság b) a növényvédelmi felügyelő mint növényvédelmi, illetve élelmiszer ellenőrző hatóság, c) a takarmányfelügyelő mint takarmányozási hatóság, valamint d) a zöldség-gyümölcs minőség-ellenőr mint élelmiszerellenőrző hatóság. A növények, növényi termékek határforgalmának növényvédelmi ellenőrzését az MgSzH területi szerveinek növény-egészségügyi határkirendeltségei látják el. E rendelkezés az egységes európai piac működését is biztosító Schengeni Egyezmény életbe lépését követően az Európai Unió külső határainak növény-egészségügyi ellenőrzésére, biztosítására terjed ki. Az agrárigazgatáshoz évek óta szorosan kapcsolódik a falugazdász-hálózat, amely szintén az MGSZH keretein belül működik. A visszaélések elkerülése végett a kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszíni ellenőrzési feladatok ellátására csak az MGSZH területi szervének alkalmazásában álló olyan köztisztviselő jogosult, aki rendelkezik a kormányrendeletben meghatározottak szerint kiállított igazolvánnyal. 2.3. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Az MVH a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal. Az MVH önállóan gazdálkodó, előirányzatai felett teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv . Az MVH feladatát a központi szerve, igazgatóságai, valamint területi szervei útján látja el, amelyek külön-külön önálló jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A központi szerv és az igazgatóságok illetékességi területe az ország egész területére kiterjed. Az MVH-n belül az alábbi igazgatóságok működnek: a) Piaci Támogatások és Külkereskedelmi Tevékenységek Igazgatósága b) Közvetlen Támogatások Igazgatósága c) Intervenciós Intézkedések Igazgatósága d) Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatósága e) Pénzügyi Igazgatóság „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

36 f) Területi Igazgatóság. Az egyes támogatásokkal igénybevételével kapcsolatos első fokú hatósági feladatokat az igazgatóságok látják el, míg a határozatok ellen benyújtott fellebbezést az MVH központi szerve bírálja el. Az MVH területi szervei megyei szinten kerültek kialakításra. Az MVH EU támogatások kifizetési feladatait csak abban az esetben láthatja el, ha megfelelő eljárás után akkreditálták. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Illetékes Hatóságként felelős az MVH-nak a közösségi vívmányoknak megfelelő akkreditációjáért. E feladatkörben a miniszter – külön jogszabályban foglaltak szerint – jogosult az akkreditáció megadására, illetve szükség esetén megvonására. Az MVH, mint akkreditált kifizető ügynökség ellátja az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtott támogatások lebonyolításával összefüggő, valamint az EU által notifikált egyes nemzeti támogatásokkal – ide értve a kárenyhítési támogatásokat is – összefüggő feladatok. Az EU által megkövetelt Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer (IIER) működtetése szintén az MVH feladatkörébe tartozik, ezen belül az MVH működteti különösen a) a külön jogszabályban meghatározott gazda- és ügyfélregisztert, b) a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), amely a terület alapú kifizetések kizárólagos hivatkozási alapja. 2.4. A földhivatalok A földügyi szakigazgatás jelenlegi szervezetrendszere az egységes ingatlannyilvántartás bevezetésével alakult ki. 1972-ben, az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakulásával a bíróságok által vezetett telekkönyv feladataival együtt beolvadt a földhivatalok szervezetébe. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az ingatlanügyi szakigazgatási tevékenység kiterjed a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlannyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ellátására, mely a földhivatal hatáskörébe tartozik. Földhivatal működik a megyékben, a fővárosban (megyei földhivatal) és a körzetekben ( körzeti földhivatal). Az ingatlanügyi szakigazgatási feladatokat mint ingatlanügyi hatóság - ha jogszabály kivételt nem tesz a) első fokon a körzeti földhivatal (a fővárosban: fővárosi kerületek földhivatala), b) másodfokon a megyei földhivatal (a fővárosban: fővárosi földhivatal) látja el. A földhivatal hivatalvezető irányítása alatt működik. A megyei földhivatal feladatkörén belül a szakmailag összefüggő feladatokat osztályok látják el. A megyei földhivatal szervezeti felépítését, működési rendjét az egyes osztályok részletes feladatait a megyei földhivatal Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza. 3. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának szabályozási rendje A legszűkebb értelemben az agrárium körébe csak a mezőgazdasági termeléssel (növénytermesztés, állattenyésztés) kapcsolatos területek tartoznak.


37 Az EU közös agrárpolitikája viszont nem csak ezen kérdésekre koncentrál, hiszen pl. az állat, illetve növényegészségügy területén kimutatható a kapcsolat az élelmiszerszabályozással is, de 2007-től kezdődően az agrár-vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika önálló pillérévé vált. A földhasználattal kapcsolatos kérdések nem választhatók el pl. az erdőgazdálkodástól, a környezetgazdálkodástól, valamint az agrár-vidékfejlesztéstől. Ezen struktúrák esetében pedig szintén 2009-től kezdődően az egyes támogatások igénybevétele esetén szakmai feltétel az un. kölcsönös megfeleltetés (cross compilance), amely bizonyos agrár környezetvédelmi és állatjóléti rendelkezések mezőgazdasági üzemi szintű betartását teszi szükségessé, melynek ellenőrzése az egyes agrár-szakigazgatási feladatokat ellátó hatóságok feladata. Az agrárszakigazgatás sajátos területe az EU piaci rendtartásainak működtetése, a támogatási rendszer működtetése. Az agrár és vidékfejlesztési igazgatás egyik legfontosabb feladata a közösségi illetve nemzeti forrásokból nyújtott támogatások igénybevételével összefüggő, nemzeti hatáskörbe tartozó végrehajtási feladatok ellátása. Az EU csatlakozást követően a közös agrárpolitika részeként mind a támogatási rendszerre, mind pedig az agrártermékek piacszabályozására olyan, az EU által alkotott jogszabályok léptek hatályba, amelyeket közvetlenül is alkalmazni kell Magyarországon. Ennyiben a csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési szabályozás egy jelentős területén a nemzeti szabályozási szuverenitás megszűnik, illetve jelentősen korlátozódik, a szabályozás pedig elsősorban a jogharmonizációra, valamint a Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy - CAP) nemzeti végrehajtását biztosító, az EU által is akkreditált intézményrendszer kialakítására, működtetésére fog összpontosulni. Az EU csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési jogalkotáson ment keresztül. Az EU kizárólagos szabályozási hatáskörébe tartozó kérdésekben megszűnt a nemzeti jogalkotási hatáskör, és a tagállamoknak csak az EU intézményrendszerén keresztül van módjuk a jogalkotási folyamat befolyásolására. A nemzeti szabályozás e kérdések tekintetében legfeljebb a végrehajtással kapcsolatos intézkedések meghozatalára korlátozódik. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű jogszabálya mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény, valamint az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről rendelkező 2008. októberében elfogadott törvény. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának intézményei közül megkülönböztetünk: a) irányítási feladatokat, illetve b) végrehajtási feladatokat ellátó szerveket. Az illetékes hatóság a 885/2006/EK bizottsági rendelet alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. A miniszteri szintű hatóság kijelölése tagállami kötelezettség. A miniszter illetékes hatósági jogkörének gyakorlása során többek között felelős a kifizető ügynökség akkreditációjáért. Az illetékes hatóság fontos feladata, hogy a kifizető ügynökségnél az akkreditációs feltételek teljesítését folyamatosan ellenőrizze. Az irányító hatóság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 75. cikke alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. Az irányító hatóság felelős az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program hatékony végrehajtásáért, valamint eredményes és szabályszerű irányításáért.


38 Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a kifizető ügynökségként eljáró MVH a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásába szakértőként, illetve egyes technikai jellegű feladatok ellátására más szervezetet is bevonhat. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform értelmében legkésőbb 2009-től az egyes agrár, valamint vidékfejlesztési támogatások esetében alkalmazni kell a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó közösségi előírásokat. A kölcsönös megfeleltetés lényege az, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 2. tengelyéből nyújtott egyes (döntően környezetvédelemhez kapcsolódó) támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelőknek – e támogatások teljes összegű kifizetésének feltételeként – be kell tartaniuk 19 kiemelt szakmai (környezetvédelmi, köz-, növény-, és állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági, illetve állatjóléti) követelményt. A rendszer olyan minőségi, szakmai előírásokat tartalmaz, amelyek az európai kultúrához tartozó élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság, valamint a környezettudatos gazdálkodás szavatolásának alapfeltételei. A kölcsönös megfeleltetési rendszer működtetésének fő felelőse, a támogatások tekintetében a szankciót megállapító szervezet az un. kifizető ügynökség, hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Az MVH az ellenőrzések végrehajtásába bevonja azokat a hatóságokat, (MGSZH amelyeknek a feladat- és hatáskörébe egyébként is beletartoznak a kölcsönös megfeleltetés körébe is tartozó előírások hatósági ellenőrzése. A 1698/2005/EK rendelet 68. cikke értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia egy olyan nemzeti vidéki hálózatot, amely helyi szinten összefogja a vidékfejlesztéssel foglalkozó szerveket, illetve szervezeteket. A nemzeti vidéki hálózat alapelemei a helyi akciócsoportok. A nemzeti vidéki hálózat felállításával, valamint irányításával kapcsolatos feladatok ellátásában az Irányító Hatóságot FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete segíti. Az EU szigorú követelményeket támaszt a közösségi forrásokból folyósított támogatások kifizetésével összefüggő feladatok ellátására alkalmasnak minősíthető rendszerrel szemben. Ezeket az elvárásokat az ún. akkreditációs kritériumok határozzák meg. Ezen kívül szintén előírás, hogy a közvetlen támogatások kifizetéséhez, ezen támogatások elbírálásakor, ellenőrzésekor kötelező az ún. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) keretében való végrehajtás. A rendszernek a következő főbb alapadatnyilvántartásokra kell épülnie: • számítógépes adatbázis • mezőgazdasági parcella-azonosítási rendszer, • támogatási jogosultságok azonosítására, és nyilvántartására szolgáló rendszer • állatok azonosítási és nyilvántartási rendszere, • támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőket nyilvántartó rendszer, • integrált ellenőrzési rendszer. A tagállam az integrált rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmek teljes körén adminisztratív ellenőrzést hajt végre. A közvetlen kifizetések adminisztratív ellenőrzése során a különböző adatbázisok összevetésével ellenőrizni kell a termelő által benyújtott támogatási kérelemben szereplő adatok helyességét.


39 A teljes körű adminisztratív ellenőrzés mellett kerül sor az un. „fizikai ellenőrzések” végrehajtására, amelyeket a kifizető ügynökség (vagy az általa megbízott hatóság) a gazdák egy – mintavétellel kijelölt – szűkebb körére vonatkozóan végez el. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a termelő objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a támogatási feltételeket. A támogatás igénybevétele szempontjából ezen objektív okokat csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok fennállását megfelelő módon igazolják. Fontos kiemelni, hogy az elháríthatatlan külső oknak okozati összefüggésben kell lennie azzal a körülménnyel amelyre hivatkozva az esetleges mulasztást igazolni kívánják. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elháríthatatlan külső okként (vis maiorként) ismer el olyan különleges körülményt, cselekményt vagy eseményt, amely előre nem látható, és amelynek következményeit az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítása esetén sem, vagy csak aránytalan áldozat árán lehetett volna elhárítani. Ilyen körülmények elsősorban a következők lehetnek: a) az ügyfél halála; b) az ügyfél hosszú távú munkaképtelensége; c) a mezőgazdasági üzem jelentős részének vagy a mezőgazdasági üzemhez tartozó földterület kisajátítása, vagy jogszabály alapján történő átminősítése, amennyiben ez a kötelezettségvállalás, illetve a kérelem benyújtása időpontjában nem volt előrelátható; d) a mezőgazdasági üzem földterületét, vagy az erdősített területet sújtó természeti csapás, illetve szélsőséges időjárási körülmény (földrengés, árvíz, szélvihar, aszály, belvíz, tűzeset, jégkár, fagykár stb.); e) a mezőgazdasági üzem részét képező, állattartást, illetve egyéb mezőgazdasági tevékenységet szolgáló építmények elháríthatatlan külső ok következtében történő megsemmisülése; f) az ügyfél állatállományának egy részét vagy teljes egészét sújtó járványos, fertőző megbetegedés; g) az ügyfél gondossága ellenére az állatállománya egészének vagy egy részének elhullása vagy kényszervágása; h) zárlati, vagy a Magyar Köztársaság területén még nem honos károsító, illetve károkozó ellen hozott hatósági intézkedés. A fenti eseteket csak akkor lehet elfogadni, ha azokat az ügyfél vagy annak örököse hatósági igazolással vagy más hitelt érdemlő módon tudja bizonyítani. Ilyen igazolás kiállítása kérhető többek között a káresemény bekövetkezésének helye szerint illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MgSzH). Az EU Közös Agrárpolitikájának egyik sarkalatos eleme, hogy a termékpálya rendtartásokra vonatkozó szabályozási, és alapvető döntési feladatokat a Tanács, illetve a Bizottság hatáskörébe tartoznak. A nemzeti részvétel alapvetően a döntés előkészítési folyamatban való részvételre, illetve bizonyos technikai végrehajtásra ( kvóta nyilvántartás, intervenciós felvásárlás, adatszolgáltatás). Erre figyelemmel az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerét a csatlakozást követően jelentősen át kellett alakítani annak érdekében, hogy az feleljen meg az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját működtető intézményrendszerrel szemben támasztott követelmények. Az EU agrárgazdasági struktúrájának az alapját a családi gazdaságok alkotják. Az elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő strukturális hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése érdekében államilag elismert termelői szervezetek alakíthatóak. Ezek két formája ismert: a) a termelői csoport, és b) a termelői, értékesítő szervezet. „Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

40 A 2007. évi XVII. törvény az agrár, illetve vidékfejlesztési támogatások esetén – függetlenül attól, hogy azokat milyen arányban finanszírozza az EU illetve a nemzeti költségvetés – kétféle eljárási rendet különböztet meg: a) a kérelemre indult eljárások illetve b) a pályázat alapján indult eljárások. A két eljárás között számos lényegi különbség van: A kérelemre induló eljárásokat jogszabályban hirdetik meg , míg a pályázatra induló eljárásokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, úgyis, mint irányító hatóság által kiadott pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre induló eljárások esetén a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit a 2007. évi XVII. törvényben írt eltérésekkel alkalmazzák, míg a pályázati eljárások részletes szabályait miniszteri rendelet, illetve a pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre indult eljárásokban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) határozatot hoz, esetenként hatósági szerződést köt, míg a pályázati eljárások során a jogosulttal támogatási szerződést kötnek. A kérelemre indult eljárások esetén az az ügyfél, aki a döntéssel nem ért egyet, azt megfellebbezheti, és végső soron jogszabálysértés esetén a bírói jogorvoslat is biztosított. A pályázati eljárások esetén mivel nincs határozat, ezért a közigazgatási jogorvoslatra nincs mód, legfeljebb kifogással élhetnek a döntés ellen, illetve súlyosabb eljárási szabálysértés esetén a döntés bíróság előtt is megtámadható. Törvény közérdekből nyilvános támogatási adatnak minősíti támogatásban részesülő ügyfél: a) nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét , b) regisztrációs számát, c) a támogatás jogcímét, valamint d) a támogatás jogerősen megállapított összegét. Az előzőekben feltüntetett adatoknak az MVH honlapján történő kötelező közzététele független attól, hogy a támogatást kérelem, vagy pályázat alapján nyújtották. A 2007. évi XVII. törvény a közösségi jogszabályokkal összhangban a támogatási feltételek nem teljesítésének, vagy jogosulatlan igénybevétele esetére az alábbi sajátos jogkövetkezmények alkalmazását biztosítja: a) a támogatás visszafizetése b) késedelmi pótlék kiszabása c) mulasztási bírság kiszabása d) egyes támogatások igénybevételéből való kizárás e) kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti külön rendelkezések. A nagy számban benyújtásra kerülő támogatási kérelmek feldolgozása megköveteli az elektronikus ügyintézés minél szélesebb körben történő alkalmazása. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelmeket kötelező elektronikus úton benyújtani. A vidékfejlesztési politika célja a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani.


41 Az egymással belső koherenciában lévő fejlesztési dokumentumokban Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) , Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) megjelölt stratégiák és a megvalósítás tervezett tevékenységei ezt célozzák. Ezen folyamatban levő támogatásokat 2007-től kezdve fokozatosan felváltotta az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP). Az ÚMVP keretében igénybe vehető támogatások szabályozási struktúrája az alábbi: a) horizontális szabályozás: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendeletben b) vertikális szabályozás: az egyes intézkedésekre vonatkozóan önálló FVM rendeletben a támogatás igénybe vételével kapcsolatos sajátos szabályok A horizontális szabályok sajátossága, hogy – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – valamennyi intézkedés esetén együtt kell alkalmazni a vertikális szabályokkal. A horizontális szabályok megkülönböztetik támogatási kérelmet, illetve a kifizetési kérelmet. A támogatási kérelem elbírálása az igénybevétellel kapcsolatos általános jogosultsági feltételek, míg a kifizetési kérelem elbírálása – több éves programok esetében – a kifizetéshez szükséges időszaki feltételek teljesítését jelentik. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelem egyben kifizetési kérelemnek is minősül. Nem nyújtható támogatás azon ügyfelek részére, akik nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételeinek.

A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik.

A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki.

A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*:

…… témá(k)hoz ………………… stb.

………………………(név);

szakirányú

felsőfokú

végzettsége:

…… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb.


42

A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -

a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….

*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.


2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. b10 Natura 2000 kifizetések című képzéshez

Recommend Documents