2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. an12 A fásszárú energiaültetvények telepítése és kezelése című képzéshez

1

KÉPZÉSI PROGRAM a 139/2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott an12 A fásszárú energiaültetvények telepítése és kezelése című képzéshez A képzési program kódszáma: an12 A képzési program megnevezése: A fásszárú energiaültetvények telepítése és kezelése című képzés

A képzés során megszerezhető kompetencia: - az agrárszakigazgatás rendszere - fás szárú energiaültetvények telepítésére vonatkozó jogszabályok - fás szárú energianövények termesztéstechnológiája, betakarítás, tárolás - a biomassza felhasználása, illetve feldolgozása (tüzeléstechnika, pelletálás)

A képzésen való részvételhez javasolt előképzettség: -

iskolai alapképzettség 8 v. 10 osztály ……………………………………………… szakképesítés, végzettség

A képzés óraszáma: -

elmélet: 22 óra gyakorlat: -

A képzés módja: csoportos képzés (csoportlétszám legfeljebb 30 fő)

A képzés tematikája és óraterve: SorTémakör szám 1. - az agrárszakigazgatás rendszere 2. - fás szárú energiaültetvények telepítésére vonatkozó jogszabályok 3. - fás szárú energianövények termesztéstechnológia, betakarítás, tárolás

elméleti gyakorlati óraszám óraszám 2 2 12

„Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap: a vidéki területekbe beruházó Európa” Az Európai Unió és a Magyar Köztársaság támogatásával

-

1

2

4.

- a biomassza felhasználása illetve feldolgozása (tüzeléstechnika, pelletálás)

6

-

A képzési program részletes tematikája (oktatási segédlet szintjén) 1. téma: Az agrárszakigazgatás rendszere (szerző: Dr. Mikó Zoltán) 1. Az agrárgazdaság és a vidék nemzetgazdasági jelentősége Napjainkban a mezőgazdaság jelentőségét alapvetően három tényező határozza meg: • forrása az élelmiszerellátásnak és a könnyűiparnak • természetes életközege a vidéki, elsősorban a falun élő népességnek, vagyis a lakosság többségének • meghatározó szerepet tölt be az ökológiai egyensúly fenntartásában. A magyar agrárgazdaság a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában és a vidék fejlődésében alapvető szerepet játszik. Magyarország jelentős természeti kincse a mezőgazdasági termelésnek, különösen jó feltételeket nyújtó termőhely. Az ország természeti adottságai történelmileg stabil agrárkultúrát alapoztak meg. Figyelemmel az Európai Unió Közös Agrárpolitikájára is a mezőgazdaság multifunkcionális jellege a meghatározó. Ez annyit jelent, hogy a • a gazdasági • a szociális, és • a természeti, valamint környezetvédelmi szempontok együttesen jelentkeznek a mezőgazdaságban, valamint az arra vonatkozó szabályozásokban. Hazánk 2004. május 1-vel tagja lett az Európai Uniónak, így a Közös Agrárpolitika (KAP) kedvezményezettjévé vált. A hazai gazdaságok számára is elérhetővé vált, hogy igénybe vegyék az EU agrár, illetve vidékfejlesztési támogatásait. A KAP reform 2007-2013as időszakra érvényes változása a közvetlen támogatások termeléstől elválasztását tűzte ki céljául, míg az agrár vidékfejlesztésen belül mind a versenyképességnek, mind pedig a tudatos környezetgazdálkodásnak egyre bővülő szerepet szán. E politika pénzügyi alapjait az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az ezt kiegészítő nemzeti források biztosítják. Ezen új támogatási rendszer működtetése sajátos intézményi és eljárási szabályok megalkotását tette szükségessé 2. Az agrár-és vidékfejlesztési igazgatás intézményi struktúrája 2.1. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Az EU Közös Agrárpolitikája jelentősen átrendezte a minisztériumi munkát, melynek legfőbb területei az alábbiak:


2

3 a) b) c) d) e)

stratégiaalkotás (közösségi támogatási tervek, programok elkészítése) jogalkotás költségvetési tervezés egyedi hatósági ügyek intézése a Közös Agrárpolitika kialakításának végrehajtását szolgáló nemzeti intézményrendszer működtetése f) humánerőforrás-politika, g) irányítás és h) ellenőrzés. A közösségi támogatási tervek, programok közül ki kell emelni a Nemzeti Fejlesztési Terv keretei között kidolgozott Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Programot (AVOP), valamint a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT). Az EU ezeket a programokat 2007-ig a Strukturális Alapokból támogatta. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform részeként fogadta el az Európai Unió az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programot (UMVP), amelynek finanszírozását egy, az EU költségvetésében önálló pénzalapként megjelenő Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) biztosítja. 2.2. A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) Az MgSzH-t elnök vezeti. Az MgSzH feladatát Központja és a területi szervei útján látja el. Az MgSzH Központja és területi szervei is önálló jogi személyiséggel rendelkeznek. A területi szervek önálló hatáskörrel rendelkeznek. A területi szervek megyei szinten szerveződnek. Az MgSzH Központja az egész országra kiterjedő illetékességgel rendelkezik, az MgSzH területi szerveinek illetékességi területe – amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik – a nevében megjelölt közigazgatási területre (megye) terjed ki. Ha jogszabály másképp nem rendelkezik, az MgSzH hatáskörébe tartozó közigazgatási hatósági ügyben első fokon a területi szerv, másodfokon a Központ jár el. Amennyiben a Központ jár el első fokon, döntése ellen közigazgatási eljárás keretében fellebbezésnek helye nincs. Az MgSzH-t a Kormány rendeletben az alábbi hatósági feladatok ellátására jelölte ki: a) növénytermesztési hatóság, b) talajvédelmi hatóság, c) állategészségügyi hatóság, d) tenyésztési hatóság, e) erdészeti hatóság, f) vadászati hatóság, g) halászati hatóság, h) takarmányozási hatóság, i) borászati hatóság, j) növényvédelmi szerv, k) mezőgazdasági igazgatási szerv l) élelmiszer-biztonsági szerv, m) zöldség-gyümölcs minőség-ellenőrzési szervként. Speciális hatósági jogosítványokkal rendelkezik:


3

4 a) a hatósági állatorvos, a hatósági főállatorvos mint állat-egészségügyi hatóság b) a növényvédelmi felügyelő mint növényvédelmi, illetve élelmiszer ellenőrző hatóság, c) a takarmányfelügyelő mint takarmányozási hatóság, valamint d) a zöldség-gyümölcs minőség-ellenőr mint élelmiszerellenőrző hatóság. A növények, növényi termékek határforgalmának növényvédelmi ellenőrzését az MgSzH területi szerveinek növény-egészségügyi határkirendeltségei látják el. E rendelkezés az egységes európai piac működését is biztosító Schengeni Egyezmény életbe lépését követően az Európai Unió külső határainak növény-egészségügyi ellenőrzésére, biztosítására terjed ki. Az agrárigazgatáshoz évek óta szorosan kapcsolódik a falugazdász-hálózat, amely szintén az MGSZH keretein belül működik. A visszaélések elkerülése végett a kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a helyszíni ellenőrzési feladatok ellátására csak az MGSZH területi szervének alkalmazásában álló olyan köztisztviselő jogosult, aki rendelkezik a kormányrendeletben meghatározottak szerint kiállított igazolvánnyal. 2.3. A Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) Az MVH a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt álló központi hivatal. Az MVH önállóan gazdálkodó, előirányzatai felett teljes jogkörrel rendelkező központi költségvetési szerv . Az MVH feladatát a központi szerve, igazgatóságai, valamint területi szervei útján látja el, amelyek külön-külön önálló jogi személyiséggel nem rendelkeznek. A központi szerv és az igazgatóságok illetékességi területe az ország egész területére kiterjed. Az MVH-n belül az alábbi igazgatóságok működnek: a) Piaci Támogatások és Külkereskedelmi Tevékenységek Igazgatósága b) Közvetlen Támogatások Igazgatósága c) Intervenciós Intézkedések Igazgatósága d) Vidékfejlesztési Támogatások Igazgatósága e) Pénzügyi Igazgatóság f) Területi Igazgatóság. Az egyes támogatásokkal igénybevételével kapcsolatos első fokú hatósági feladatokat az igazgatóságok látják el, míg a határozatok ellen benyújtott fellebbezést az MVH központi szerve bírálja el. Az MVH területi szervei megyei szinten kerültek kialakításra. Az MVH EU támogatások kifizetési feladatait csak abban az esetben láthatja el, ha megfelelő eljárás után akkreditálták. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, Illetékes Hatóságként felelős az MVH-nak a közösségi vívmányoknak megfelelő akkreditációjáért. E feladatkörben a miniszter – külön jogszabályban foglaltak szerint – jogosult az akkreditáció megadására, illetve szükség esetén megvonására. Az MVH, mint akkreditált kifizető ügynökség ellátja az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtott támogatások lebonyolításával összefüggő, valamint az EU által notifikált egyes nemzeti támogatásokkal – ide értve a kárenyhítési támogatásokat is – összefüggő feladatok. Az EU által megkövetelt Integrált Igazgatási és Ellenőrző Rendszer (IIER)


4

5 működtetése szintén az MVH feladatkörébe tartozik, ezen belül az MVH működteti különösen a) a külön jogszabályban meghatározott gazda- és ügyfélregisztert, b) a Mezőgazdasági Parcella Azonosító Rendszert (MePAR), amely a terület alapú kifizetések kizárólagos hivatkozási alapja. 2.4. A földhivatalok A földügyi szakigazgatás jelenlegi szervezetrendszere az egységes ingatlannyilvántartás bevezetésével alakult ki. 1972-ben, az egységes ingatlan-nyilvántartási rendszer kialakulásával a bíróságok által vezetett telekkönyv feladataival együtt beolvadt a földhivatalok szervezetébe. A jelenleg hatályos szabályozás értelmében az ingatlanügyi szakigazgatási tevékenység kiterjed a földtulajdon, a földhasználat, a földvédelem, az ingatlannyilvántartás, földértékelés, a földmérés és térképészet külön jogszabályokban meghatározott hatósági feladatainak ellátására, mely a földhivatal hatáskörébe tartozik. Földhivatal működik a megyékben, a fővárosban (megyei földhivatal) és a körzetekben ( körzeti földhivatal). Az ingatlanügyi szakigazgatási feladatokat mint ingatlanügyi hatóság - ha jogszabály kivételt nem tesz a) első fokon a körzeti földhivatal (a fővárosban: fővárosi kerületek földhivatala), b) másodfokon a megyei földhivatal (a fővárosban: fővárosi földhivatal) látja el. A földhivatal hivatalvezető irányítása alatt működik. A megyei földhivatal feladatkörén belül a szakmailag összefüggő feladatokat osztályok látják el. A megyei földhivatal szervezeti felépítését, működési rendjét az egyes osztályok részletes feladatait a megyei földhivatal Szervezeti és Működési Szabályzata tartalmazza.

3. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának szabályozási rendje A legszűkebb értelemben az agrárium körébe csak a mezőgazdasági termeléssel (növénytermesztés, állattenyésztés) kapcsolatos területek tartoznak. Az EU közös agrárpolitikája viszont nem csak ezen kérdésekre koncentrál, hiszen pl. az állat-, illetve növényegészségügy területén kimutatható a kapcsolat az élelmiszerszabályozással is, de 2007-től kezdődően az agrár-vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika önálló pillérévé vált. A földhasználattal kapcsolatos kérdések nem választhatók el pl. az erdőgazdálkodástól, a környezetgazdálkodástól, valamint az agrár-vidékfejlesztéstől. Ezen struktúrák esetében pedig szintén 2009-től kezdődően az egyes támogatások igénybevétele esetén szakmai feltétel az un. kölcsönös megfeleltetés (cross compilance), amely bizonyos agrár környezetvédelmi és állatjóléti rendelkezések mezőgazdasági üzemi szintű betartását teszi szükségessé, melynek ellenőrzése az egyes agrár-szakigazgatási feladatokat ellátó hatóságok feladata. Az agrárszakigazgatás sajátos területe az EU piaci rendtartásainak működtetése, a támogatási rendszer működtetése. Az agrár és vidékfejlesztési igazgatás egyik legfontosabb feladata a közösségi illetve nemzeti forrásokból nyújtott támogatások igénybevételével összefüggő, nemzeti hatáskörbe


5

6 tartozó végrehajtási feladatok ellátása. Az EU csatlakozást követően a közös agrárpolitika részeként mind a támogatási rendszerre, mind pedig az agrártermékek piacszabályozására olyan, az EU által alkotott jogszabályok léptek hatályba, amelyeket közvetlenül is alkalmazni kell Magyarországon. Ennyiben a csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési szabályozás egy jelentős területén a nemzeti szabályozási szuverenitás megszűnik, illetve jelentősen korlátozódik, a szabályozás pedig elsősorban a jogharmonizációra, valamint a Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy - CAP) nemzeti végrehajtását biztosító, az EU által is akkreditált intézményrendszer kialakítására, működtetésére fog összpontosulni. Az EU csatlakozást követően az agrár-vidékfejlesztési jogalkotás jelentős átalakuláson ment keresztül. Az EU kizárólagos szabályozási hatáskörébe tartozó kérdésekben megszűnt a nemzeti jogalkotási hatáskör, és a tagállamoknak csak az EU intézményrendszerén keresztül van módjuk a jogalkotási folyamat befolyásolására. A nemzeti szabályozás e kérdések tekintetében legfeljebb a végrehajtással kapcsolatos intézkedések meghozatalára korlátozódik. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű jogszabálya mezőgazdasági, agrárvidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény, valamint az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről rendelkező 2008. októberében elfogadott törvény. A Közös Agrárpolitika (KAP) nemzeti végrehajtásának intézményei közül megkülönböztetünk: a) irányítási feladatokat, illetve b) végrehajtási feladatokat ellátó szerveket. Az illetékes hatóság a 885/2006/EK bizottsági rendelet alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. A miniszteri szintű hatóság kijelölése tagállami kötelezettség. A miniszter illetékes hatósági jogkörének gyakorlása során többek között felelős a kifizető ügynökség akkreditációjáért. Az illetékes hatóság fontos feladata, hogy a kifizető ügynökségnél az akkreditációs feltételek teljesítését folyamatosan ellenőrizze. Az irányító hatóság az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 75. cikke alapján az agrárpolitikáért felelős miniszter. Az irányító hatóság felelős az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program hatékony végrehajtásáért, valamint eredményes és szabályszerű irányításáért. Az EMGA és az EMVA keretében végrehajtott intézkedések esetében a kifizető ügynökségként eljáró MVH a hatáskörébe tartozó feladatok ellátásába szakértőként, illetve egyes technikai jellegű feladatok ellátására más szervezetet is bevonhat. A 2007-2013-as időszakra érvényes KAP reform értelmében legkésőbb 2009-től az egyes agrár, valamint vidékfejlesztési támogatások esetében alkalmazni kell a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó közösségi előírásokat. A kölcsönös megfeleltetés lényege az, hogy a mezőgazdasági közvetlen kifizetésben, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap 2. tengelyéből nyújtott egyes (döntően környezetvédelemhez kapcsolódó) támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelőknek – e támogatások teljes összegű kifizetésének feltételeként – be kell tartaniuk 19 kiemelt szakmai (környezetvédelmi, köz-, növény-, és állategészségügyi,


6

7 élelmiszerbiztonsági, illetve állatjóléti) követelményt. A rendszer olyan minőségi, szakmai előírásokat tartalmaz, amelyek az európai kultúrához tartozó élelmiszerminőség és élelmiszerbiztonság, valamint a környezettudatos gazdálkodás szavatolásának alapfeltételei. A kölcsönös megfeleltetési rendszer működtetésének fő felelőse, a támogatások tekintetében a szankciót megállapító szervezet az un. kifizető ügynökség, hazánkban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Az MVH az ellenőrzések végrehajtásába bevonja azokat a hatóságokat, (MGSZH amelyeknek a feladat- és hatáskörébe egyébként is beletartoznak a kölcsönös megfeleltetés körébe is tartozó előírások hatósági ellenőrzése. A 1698/2005/EK rendelet 68. cikke értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia egy olyan nemzeti vidéki hálózatot, amely helyi szinten összefogja a vidékfejlesztéssel foglalkozó szerveket, illetve szervezeteket. A nemzeti vidéki hálózat alapelemei a helyi akciócsoportok. A nemzeti vidéki hálózat felállításával, valamint irányításával kapcsolatos feladatok ellátásában az Irányító Hatóságot FVM Vidékfejlesztési, Képzési és Szaktanácsadási Intézete segíti. Az EU szigorú követelményeket támaszt a közösségi forrásokból folyósított támogatások kifizetésével összefüggő feladatok ellátására alkalmasnak minősíthető rendszerrel szemben. Ezeket az elvárásokat az ún. akkreditációs kritériumok határozzák meg. Ezen kívül szintén előírás, hogy a közvetlen támogatások kifizetéséhez, ezen támogatások elbírálásakor, ellenőrzésekor kötelező az ún. Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) keretében való végrehajtás. A rendszernek a következő főbb alapadatnyilvántartásokra kell épülnie: •

számítógépes adatbázis

•

mezőgazdasági parcella-azonosítási rendszer,

•

támogatási jogosultságok azonosítására, és nyilvántartására szolgáló rendszer

•

állatok azonosítási és nyilvántartási rendszere,

•

támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőket nyilvántartó rendszer,

•

integrált ellenőrzési rendszer.

A tagállam az integrált rendszer keretében benyújtott támogatási kérelmek teljes körén adminisztratív ellenőrzést hajt végre. A közvetlen kifizetések adminisztratív ellenőrzése során a különböző adatbázisok összevetésével ellenőrizni kell a termelő által benyújtott támogatási kérelemben szereplő adatok helyességét. A teljes körű adminisztratív ellenőrzés mellett kerül sor az un. „fizikai ellenőrzések” végrehajtására, amelyeket a kifizető ügynökség (vagy az általa megbízott hatóság) a gazdák egy – mintavétellel kijelölt – szűkebb körére vonatkozóan végez el. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a termelő objektív okok miatt nem tudja teljesíteni a támogatási feltételeket. A támogatás igénybevétele szempontjából ezen objektív okokat csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok fennállását megfelelő módon igazolják. Fontos kiemelni, hogy az elháríthatatlan külső oknak okozati összefüggésben kell lennie azzal a körülménnyel amelyre hivatkozva az esetleges mulasztást igazolni kívánják. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) elháríthatatlan külső okként (vis


7

8 maiorként) ismer el olyan különleges körülményt, cselekményt vagy eseményt, amely előre nem látható, és amelynek következményeit az adott helyzetben elvárható gondosság tanúsítása esetén sem, vagy csak aránytalan áldozat árán lehetett volna elhárítani. Ilyen körülmények elsősorban a következők lehetnek: a) az ügyfél halála; b) az ügyfél hosszú távú munkaképtelensége; c) a mezőgazdasági üzem jelentős részének vagy a mezőgazdasági üzemhez tartozó földterület kisajátítása, vagy jogszabály alapján történő átminősítése, amennyiben ez a kötelezettségvállalás, illetve a kérelem benyújtása időpontjában nem volt előrelátható; d) a mezőgazdasági üzem földterületét, vagy az erdősített területet sújtó természeti csapás, illetve szélsőséges időjárási körülmény (földrengés, árvíz, szélvihar, aszály, belvíz, tűzeset, jégkár, fagykár stb.); e) a mezőgazdasági üzem részét képező, állattartást, illetve egyéb mezőgazdasági tevékenységet szolgáló építmények elháríthatatlan külső ok következtében történő megsemmisülése; f) az ügyfél állatállományának egy részét vagy teljes egészét sújtó járványos, fertőző megbetegedés; g) az ügyfél gondossága ellenére az állatállománya egészének vagy egy részének elhullása vagy kényszervágása; h) zárlati, vagy a Magyar Köztársaság területén még nem honos károsító, illetve károkozó ellen hozott hatósági intézkedés. A fenti eseteket csak akkor lehet elfogadni, ha azokat az ügyfél vagy annak örököse hatósági igazolással vagy más hitelt érdemlő módon tudja bizonyítani. Ilyen igazolás kiállítása kérhető többek között a káresemény bekövetkezésének helye szerint illetékes megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivataltól (MgSzH). Az EU Közös Agrárpolitikájának egyik sarkalatos eleme, hogy a termékpálya rendtartásokra vonatkozó szabályozási, és alapvető döntési feladatokat a Tanács, illetve a Bizottság hatáskörébe tartoznak. A nemzeti részvétel alapvetően a döntés előkészítési folyamatban való részvételre, illetve bizonyos technikai végrehajtásra ( kvóta nyilvántartás, intervenciós felvásárlás, adatszolgáltatás). Erre figyelemmel az agrárpiaci rendtartás intézményrendszerét a csatlakozást követően jelentősen át kellett alakítani annak érdekében, hogy az feleljen meg az Európai Unió Közös Agrárpolitikáját működtető intézményrendszerrel szemben támasztott követelmények. Az EU agrárgazdasági struktúrájának az alapját a családi gazdaságok alkotják. Az elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő strukturális hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése érdekében államilag elismert termelői szervezetek alakíthatóak. Ezek két formája ismert: a) a termelői csoport, és b) a termelői, értékesítő szervezet. A 2007. évi XVII. törvény az agrár, illetve vidékfejlesztési támogatások esetén – függetlenül attól, hogy azokat milyen arányban finanszírozza az EU illetve a nemzeti költségvetés – kétféle eljárási rendet különböztet meg: a) a kérelemre indult eljárások illetve b) a pályázat alapján indult eljárások. A két eljárás között számos lényegi különbség van:


8

9 A kérelemre induló eljárásokat jogszabályban hirdetik meg , míg a pályázatra induló eljárásokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, úgyis, mint irányító hatóság által kiadott pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre induló eljárások esetén a közigazgatási hatósági eljárásról és szolgáltatásról szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) rendelkezéseit a 2007. évi XVII. törvényben írt eltérésekkel alkalmazzák, míg a pályázati eljárások részletes szabályait miniszteri rendelet, illetve a pályázati felhívás tartalmazza. A kérelemre indult eljárásokban a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) határozatot hoz, esetenként hatósági szerződést köt, míg a pályázati eljárások során a jogosulttal támogatási szerződést kötnek. A kérelemre indult eljárások esetén az az ügyfél, aki a döntéssel nem ért egyet, azt megfellebbezheti, és végső soron jogszabálysértés esetén a bírói jogorvoslat is biztosított. A pályázati eljárások esetén mivel nincs határozat, ezért a közigazgatási jogorvoslatra nincs mód, legfeljebb kifogással élhetnek a döntés ellen, illetve súlyosabb eljárási szabálysértés esetén a döntés bíróság előtt is megtámadható. Törvény közérdekből nyilvános támogatási adatnak minősíti támogatásban részesülő ügyfél: a) nevét (elnevezését), lakóhelyét, székhelyét, telephelyét , b) regisztrációs számát, c) a támogatás jogcímét, valamint d) a támogatás jogerősen megállapított összegét. Az előzőekben feltüntetett adatoknak az MVH honlapján történő kötelező közzététele független attól, hogy a támogatást kérelem, vagy pályázat alapján nyújtották. A 2007. évi XVII. törvény a közösségi jogszabályokkal összhangban a támogatási feltételek nem teljesítésének, vagy jogosulatlan igénybevétele esetére az alábbi sajátos jogkövetkezmények alkalmazását biztosítja: a) a támogatás visszafizetése b) késedelmi pótlék kiszabása c) mulasztási bírság kiszabása d) egyes támogatások igénybevételéből való kizárás e) kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti külön rendelkezések. A nagy számban benyújtásra kerülő támogatási kérelmek feldolgozása megköveteli az elektronikus ügyintézés minél szélesebb körben történő alkalmazását. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelmeket kötelező elektronikus úton benyújtani. A vidékfejlesztési politika célja, a vidéki térségekben élő emberek életminőségének javítása, a vidéki térségek további lemaradásának megakadályozása, felzárkózásuk esélyeinek biztosítása. A beavatkozás fókuszában az áll, hogy a vidéki társadalom és gazdaság szereplői számára megfelelő életkörülményeket és működtetési lehetőségeket lehessen biztosítani. Az egymással belső koherenciában lévő fejlesztési dokumentumokban Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP), Nemzeti Fejlesztési Terv (NVT) megjelölt stratégiák és a megvalósítás tervezett tevékenységei ezt célozzák. Ezen folyamatban lévő támogatásokat 2007-től kezdve fokozatosan felváltotta az Új Magyarország Vidékfejlesztési program (ÚMVP).


9

10 Az ÚMVP keretében igénybe vehető támogatások szabályozási struktúrája az alábbi: a) horizontális szabályozás: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap társfinanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól szóló 23/2007. (IV. 17.) FVM rendeletben b) vertikális szabályozás: az egyes intézkedésekre vonatkozóan önálló FVM rendeletben a támogatás igénybe vételével kapcsolatos sajátos szabályok A horizontális szabályok sajátossága, hogy – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – valamennyi intézkedés esetén együtt kell alkalmazni a vertikális szabályokkal. A horizontális szabályok megkülönböztetik támogatási kérelmet, illetve a kifizetési kérelmet. A támogatási kérelem elbírálása az igénybevétellel kapcsolatos általános jogosultsági feltételek, míg a kifizetési kérelem elbírálása – több éves programok esetében – a kifizetéshez szükséges időszaki feltételek teljesítését jelentik. Jogszabályban meghatározott esetben a támogatási kérelem egyben kifizetési kérelemnek is minősül. Nem nyújtható támogatás azon ügyfelek részére, akik nem felelnek meg a rendezett munkaügyi kapcsolatok általános és különös feltételeinek.

2. téma: Fás szárú energiaültetvények telepítésére vonatkozó jogszabályok (szerző: Varga Tamás) Jelen képzési anyag célja, a fás szárú energiaültetvények létesítésére (telepítésére), művelésére, felszámolására vonatkozó szabályozási környezet ismertetése, bemutatása. A fás szárú energiaültetvények szabályozására vonatkozó legfontosabb jogszabályok a következők: -

- a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.); az erdőről és az erdő védelméről szóló 2009. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Etv.); a fás szárú energiaültetvényekről szóló 71/2007. (IV.14.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. R.); a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII.25.) Kormányrendelet (a továbbiakban: EKHE R.); a fás szárú energetikai ültetvények telepítésének engedélyezése, telepítése, művelése és megszüntetése részletes szabályairól, valamint ezen eljárások igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 45/2007. (VI.11.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vhr.); az erdészeti szaporítóanyagokról szóló 110/2003. (X.21.) FVM rendelet.

A képzési anyag a lezárás időpontjában (2009. szeptember 11.) hatályos jogszabályok alapján került összeállításra, ezért a jogszabályok változása esetén szükséges a módosítások figyelembevétele! Az esetleges jogszabály-változások tájékoztatás céljából az FVM honlapján is elérhetőek (www.fvm.hu felső menüsor, jogszabályok). Az FVM jelenleg szakértői szinten vizsgálja a fenti jogszabályok módosításának lehetőségét, a Korm. R. és a Vhr. módosítására várhatóan a közeljövőben sor fog kerülni.


10

11 Fás szárú energiaültetvény fogalma, a szabályozás hatálya A fás szárú energetikai ültetvény a Vhr.-ben meghatározott fajú, illetve fajtájú fás növényekből energetikai alapanyag előállítására létesített speciális ültetvény (Korm. R. 2.§ (1) bekezdés). Az Etv. 4.§ (2) bekezdés h) pontjában, valamint a Korm. R-ben foglaltaknak megfelelően a fás szárú energiaültetvényekre nem az Etv.-ben, hanem a Korm. R-ben foglalt speciális szabályokat kell alkalmazni. A fentiek alapján a fás szárú energiaültetvény nem minősül „faültetvénynek”, ennek megfelelően nem tartozik az EKHE R. 3. számú mellékletének 8. pontjának hatálya alá (ennek ellenére az EKHE R-et alkalmazni kell, ha 50 ha-t meghaladó, korábban kivett területen történik sarjaztatásos ültetvény telepítése, illetve a 7. bekezdésben foglaltak szerint kell eljárni, ha 30 ha-t meghaladóan, korábban erdőterületként nyilvántartott ingatlanon történik telepítés). A Korm. R hatálya az 1500 m2-ert meghaladó területű energiaültetvényekre terjed ki. A fás szárú energiaültetvényeknek – művelési módjuk alapján – két típusa különböztethető meg: - hengeres ültetvény, amely egy termelési ciklusra létesített és az ültetvény vágásfordulója nem haladja meg a tizenöt évet; - sarjaztatásos ültetvény, amely több termelési ciklusra létesített, a letermelési gyakorisága nem haladja meg az öt évet. Fás szárú energiaültetvényekre vonatkozó általános szabályok Fás szárú energiaültetvény létesítése (telepítése), felszámolása engedélyköteles tevékenység. A telepítési engedély nélkül telepített, illetve a Korm. R-ben foglalt kötelezettségek megsértésével létesített ültetvény felszámolását az eljáró hatóság – az ügyfél költségeire – a Ket. rendelkezéseivel összhangban elrendelheti. Az eljárás általános szabályait a Ket., a speciális szakmai szabályokat a Korm. R. tartalmazza. Fás szárú energiaültetvények vonatkozásában az eljáró hatóság a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MgSzH), azon belül a végrehajtással összefüggő feladatokat a területileg illetékes erdészeti igazgatóságok látják el (Korm. R. 1.§). Engedélyezési eljárás folyamata Fás szárú energiaültetvény telepítésére irányuló kérelmet a területileg illetékes MgSzH-hoz kell benyújtani, a Korm. R. 1. számú melléklete szerinti formátumban, amely a következő adatokat tartalmazza: - a kérelmet benyújtó azonosító adatait; - az ügyfél MVH regisztrációs számát; - a telepítéssel érintett terület azonosító adatait (HRSZ, területnagyság, blokkazonosító, művelési ág, minőségi osztály, kataszteri tiszta jövedelem stb.); A telepítési engedélyt, a telepítéssel érintett ingatlanonként külön-külön kell benyújtani (Korm. R. 3.§ (2) bekezdés). A telepítési engedélyhez mellékelni kell a következő dokumentumokat: - ha a telepítés nem saját tulajdonú földterületen valósul meg, akkor a tulajdonosoknak,


11

12

-

-

tulajdonostársaknak az ingatlan másirányú használatára vonatkozó beleegyező nyilatkozatát (osztatlan közös földtulajdonon történő telepítés esetében az összes tulajdonostárs beleegyezése szükséges); ingatlan nyilvántartási alaptérkép 1:4000 méretarányú másolatát, bejelölve rajta a telepítéssel érintett területet; sarjaztatásos ültetvény létesítése esetén a fajta sarjaztatásos művelésre történő alkalmasságát igazoló nyilatkozatot, amelyet nyár, fűz esetében a fajtatulajdonos, akác esetében az Erdészeti Tudományos Intézet állít ki (Budapest, Frankel Leo u. 42-44., honlap: www.erti.hu); telepítési tervet, amelynek legalább a következőket kell tartalmaznia (Korm. R. 4.§ (1) b) pont): o alkalmazott faj, fajta meghatározását; o a szaporítóanyag származására vonatkozó nyilatkozatot; o alkalmazott technológia leírását, a telepítés, ápolás és megszűntetés vonatkozásában.

Tekintettel arra, hogy a telepítési terv összeállítása speciális szaktudást igényel, ezért annak összeállítására javasoljuk a területen jártas szakember (erdész) segítségének igénybevételét! Az engedélyhez csatolni kell továbbá az eljárási díj megfizetését igazoló dokumentum másolatát. Az engedélyezési eljárás díjat a területileg illetékes MgSzH Magyar Államkincstárnál vezetett előirányzat-felhasználási keretszámlájára átutalással, vagy készpénz-befizetéssel kell teljesíteni (ezek listája megtalálható a Vhr. 2. számú mellékletében). Az eljárási díj mértéke 14.000 forint, továbbá minden megkezdett öt hektár után plusz ötezer forinttal emelkedik. Ugyanazon ügyfél, azonos időpontban benyújtott kérelme esetén, ha a kérelemben megjelölt ingatlanok öt hektárnál kisebbek és szomszédosak, vagy azonos dűlőben helyezkednek el, akkor ez eljárási díj a fentiek fele (Vhr. 5.§ (3) bekezdés). A másodfokú eljárás (fellebbezés esetén) igazgatási szolgáltatási díjának a mértéke a fenti díjak kétszerese. A telepítés (illetve megszűntetés) elvégzéséhez kapcsolódó helyszíni szemle díja kilencezer forint. Jelenleg, a következő alapfajok valamelyikéből levezethető kultúrából engedélyezhető fás szárú energiaültetvény telepítése: - Fehér nyár (Populus alba); - Fekete nyár (Populus nigra); - Szürke nyár (Populus x canescens); - Rezgőnyár (Populus tremula); - Fehér fűz (Salix alba); - Kosárfonó fűz (Salix viminalis); - Fehér akác (Robinia pseudoacacia); - Mézgás éger (Alnus glutinosa); - Magas kőris (Fraximus excelsior); - Keskenylevelű kőris (Fraximus angustifolia); - Vörös tölgy (Quercus rubra); - Feketedió (Juglans nigra); - Korai juhar (Acer platanoides). A konkrét fajtának rendelkeznie kell az EU, vagy más EGT részes tagállam


12

13 fajtaelismerésével, illetve szerepelnie kell a nemzeti szaporítóanyag fajta jegyzékben, vagy CPVO, illetve magyar állami elismerést kapott. Sarjaztatásos ültetvény jelenleg kizárólag akác, fűz és nyárfa fajtákból telepíthető (Vhr. 2.§ (1) bekezdés). Természetvédelmi oltalom alatt álló, vagy Natura2000 területeken akác nem telepíthető (Vhr. 2.§ (4) bekezdés). A telepítési engedély benyújtását követően – annak tartalmi és alaki ellenőrzése után– az MgSzH 15 napon belül a kérelem befogadásáról értesíti az ügyfelet, vagy 30 napos határidővel a hiányzó adatok pótlására szólít fel (a hiánypótlás jogvesztő hatályú, annak elmulasztása esetén a telepítési kérelem elutasításra kerül). A telepítési engedélykérelem hiánytalan beérkezését követően az MgSzH a Ket.-ben foglaltak szerinti határidővel (30 napon belül) hozza meg határozatát. A telepítés a jogerős határozat birtokában kezdhető meg, a határozatban foglaltak szerint. Kizárólag minősített, a 110/2003. (X.21.) FVM rendeletben foglaltaknak megfelelő szaporítóanyag felhasználásával végezhető el a telepítés (Vhr. 1.§). A telepítés elvégzését, annak befejezését követő tizenöt napon belül be kell jelenteni az MgSzH-nak. Az eljáró hatóság ezt követően helyszíni szemlét folytat le, ahol ellenőrzi a telepítés és a telepítési engedély közötti összhangot. Annak szabályszerűsége esetén az MgSzH – a telepítő kérelmére – hatósági bizonyítványt állít ki az ügyfél részére. A telepítés elvégzését követően – ha az szükséges – az ügyfélnek kérelmeznie kell az ingatlan fekvése szerint területileg illetékes földhivataltól a művelési ág megváltoztatását az ingatlan nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény végrehajtásáról szóló 109/1999. (XII.29.) FVM rendeletben foglaltakkal összhangban. A sarjaztatásos fás szárú energiaültetvényt szántó, a hengeres ültetvényt fásított-terület művelési ágban kell nyilvántartani. A fás szárú energiaültetvény fenntartására vonatkozó kötelezettségek A fás szárú energiaültetvény fenntartására vonatkozóan a következő kötelezettségek állnak fent: - a fás szárú energiaültetvény telepítéséről, a művelésről és felszámolásáról munkanaplót kell vezetni; - az ültetvény spontán továbbterjedését meg kell akadályozni. Ha az ültetvény az ökoszisztémát veszélyeztetően a telepítéssel érintett ingatlan határvonalain túlterjeszkedik és az ügyfél az MgSzH felszólítását követően sem gondoskodik a terjedés megakadályozásáról, akkor az MgSzH elrendelheti az ültetvény felszámolását (Korm. R. 7.§ (2) bekezdés c) pont). A munkanaplónak a Vhr. 4.§-ban foglaltak szerint tartalmaznia kell az elvégzett munkaműveleteket, a letermelésre vonatkozó információkat, valamint az alkalmazott agrotechnológiát. A munkanaplót telepítéssel érintett parcellánként kell vezetni. Szakmailag a munkanapló vezetésével kapcsolatban javasolt, hogy abban a következő adatok kerüljenek folyamatos felvezetésre: - az elvégzett munka pontos megnevezése, ideje; - talajműveléshez kapcsolódóan a munkamélység (pl. tárcsázás 12 cm mélyen);


13

14 -

a kijutatott vegyszerek megnevezése, dózisa (növényvédő szer, műtrágya); kijuttatott szervestrágya típusa, hektáronkénti dózisa; letermelés időpontja, letermelt mennyiség; öntözés esetén a kijutatott öntözővíz mennyisége ét (mm); szikkasztás céljából telepített ültetvény folyamatos öntözése esetén a kiöntözött szubsztrát havi mennyisége ét (m3/ha), átlagos N-tartalma át.

A fás szárú energiaültetvény életciklusának a végén az ültetvényt úgy kell felszámolni, hogy a terület mezőgazdasági művelésre továbbra is alkalmas legyen, továbbá a fás kultúrát maradéktalanul el kell távolítani, megakadályozva annak spontán továbbterjedését (Korm. R. 5.§). Az ültetvény felszámolását követően a felszámolás tényét az MgSzH-nak tizenöt napon belül be kell jelenteni.

3. téma: A fás szárú energianövények betakarítása, tárolása (szerző: Kocsis László)

termesztéstechnológiája,

1. Az energiaültetvény termesztéstechnológiájának általános leírása A fás-szárú növények energetikai célú mezőgazdasági termesztése a világon és így hazánkban is újszerű termelési folyamatnak számít, bár Európában sokfelé, így hazánkban is több éve folynak a telepítésre, betakarításra és hasznosításra vonatkozó kísérletek. Azonban ennek ellenére az energiaültetvényekben telepített fás-szárú növények termesztésében nem állnak rendelkezésre nagy termőterületekre kiterjedő hosszú távú tapasztalatok Az eddig rendelkezésre álló irodalmi adatok – kisparcellás kísérletek – kedvezően támasztják alá az energiaültetvényekre vonatkozó kedvező terméshozamú értékeket 3,0-4,0 t/ha szárazanyagot. Az energiaültetvények telepítésekor – szemben a köztudatban uralkodó leegyszerűsítő elképzelésekkel – a telepítendő fás-szárú energianövény igényeit és az adott termőhelyi adottságokat nagyon gondosan kell összehangolni. Éppen azért, mert az energiaültetvényeket általában az élelmiszer alapanyag termelésből kiszoruló területekre telepítik, a termőhelyi adottságok, a talajféleségek, a talajállapot, vízháztartás és tápanyag-ellátottság tekintetében is jelentős mértékű eltérést mutathatnak. Mindezek mellett előny, hogy a termesztéstechnológia a hagyományos szántóföldi növénytermesztésbe beilleszthető, ill. a munkaműveletek jelentős része a gabonatermesztésben alkalmazott gépekkel jól vagy rosszul, de elvégezhető. A telepítést megelőző talajművelés, tápanyag-visszapótlás, vegyszerezési munkák, a kellő gondossággal kiválasztott munkagépekkel elvégezhetők. Az energiaültetvény termesztéstechnológiájának folyamatábráját az 1. ábra szemlélteti. A technológia munkaműveletei a következő nagyobb blokkokra – mint tápanyag-kijuttatás, talaj-előkészítés, vegyszeres gyomirtás, telepítés, betakarítás – bontható, az egyes blokkok pedig az ökológiai adottságoknak megfelelően még egyéb rész munkaműveletekkel egészíthető ki.


14

15

Szaporítóanyag készítés

Tápanyagvisszapótlás

Talajművelés

Vegyszerezés

Telepítés

Növényápolás

Betakarítás

Alap műtrágyázás

Lazítózás

Gyomirtás

Magágykészítés

Gombaölő vegyszerezés

Kézi tárcsás kasza

Tápanyag utánpótlás

Szántás

Talajfertőtlenítés

Ültetés

Rovarirtó vegyszerezés

Kézi motorfűrész

Vetőágy lezárás

Vegyszeres gyomirtás

Magajáró szecskázó

Mechanikus gyomirtás

Vontatott betakarító

Szántás elmunkálás

Tárcsás lazítás elm.

1. ábra A technológia folyamatábrája


16 Az energiaültetvények technológiai munkaműveleteit az adott blokkvázlatból természetesen a vállalkozás ökológiai adottságainak megfelelően kell kiválasztani és alkalmazni, az egyes munkaműveletek az ökológiai adottságoknak megfelelően el is hagyhatók, illetve felcserélhetők egymással. A TECHNOLÓGIA MUNKAMŰVELETEK RÉSZLETES ISMERTETÉSE A következőkben a fás szárú energianövények termesztéstechnológiájához szükséges technológiai elemek kerülnek ismertetésre. Bemutatásra kerülnek a tápanyag-visszapótlás, a talajművelés, a vegyszeres gyomirtás, a telepítés-dugványozás, a növényápolás, a betakarítás illetve szállítás és tárolás műveletei és gépei. Tápanyag-visszapótlás A tápanyag-visszapótlásra, illetve a termőhely megfelelő tápanyagellátására, a termőhelyi adottságokra, a talajállapot, vízgazdálkodás felmérése mellett azért is nagy gondot kell fordítani, mert az energiaültetvények telepítése több éve hosszú tenyészidőre több évenként lebonyolítható vágásfordulókra történik. Mindezekből következik, hogy a telepítés előtti alaptápanyag kijuttatását viszonylag nagy mennyiségű kiszórással kell elvégezni. Az energiaültetvények alaptápanyag ellátása Káliumés Foszfor-tartalmú műtrágyákkal történhet az őszi talajművelési munkákat megelőzően. Abban az esetben, ha elegendő és jó minőségű almos szerves trágya áll rendelkezésre, annak felhasználását a fás-szárú energianövények biztosan meghálálják. Az alaptrágyázást azonban lehet kombinálni úgy is, hogy a rendelkezésre álló szerves trágya adagokat kiegészítjük a szükséges műtrágya hatóanyagokkal. Az energiaültetvények telepítése a mezőgazdasági termelésben megszokott területnagyságokhoz képest általában kisebb termőterületen történik, ez azt jelenti, hogy a tápanyag-visszapótlásra almos istállótrágyázás esetén a hagyományos szervestrágya-szórási technológiák alkalmazhatók (2.ábra).

2. ábra Szervestrágyszórás


16

17 Az alaptrágyázás szempontjából a hígtrágyák használata csak akkor jöhet szóba, ha a kiépített létesítmények rendelkezésre állnak és a hígtrágya is hatóanyag szempontjából megfelelő mennyiségben áll rendelkezésre. Az energiaültetvények telepítésekor az alaptrágyázás hatóanyagát legtöbbször Foszfor- és Kálium-tartalmú, szilárd műtrágyák kiszórásával célszerű kijutatni, de éppen a Kálium és Foszfor-felvétel biztosítására kevés Nitrogén hatóanyagot is ki kell adni. Az alapműtrágyák kiszórásának munkafolyamatai a szervestrágya-szórásával megegyeznek, csak ebben az esetben a kisebb teljesítményű röpítőtárcsás szórógépek rakodása kézzel, míg a nagyobb teljesítményűeké konténerből rakodóval vagy átrakó kocsival történhet. A szilárd műtrágya kijuttatására röpítőtárcsás függesztett vagy vontatott gépek használhatók.

3. ábra Függesztett röpítőtárcsás műtrágyaszóró gép Talajművelés Az energiaültetvényekben termesztett fás-szárú növények a tápanyagok felvételét a talajban levő vízkészlet segítségével veszik fel. A termőhelyi vízkészletének jelentős részét elsősorban az őszi időszakban, télen lehullott csapadékkal – annak megőrzésével – lehet biztosítani, s ez egyben a növény alapművelését is meghatározza. A fás-szárú energianövények mélyen átlazított talajt igényelnek, amely talaj az őszi és téli csapadék biztonságos befogadására és tárolására is alkalmas. Talajművelésének legfontosabb eljárásai a következők:


17

18 Tarlóhántás

Tarlóápolás

Mély- vagy középmély lazítás

Szántás v. szántás nélküli alapművelés

Szántás v. alapművelés elmunkálás

Ültetőágy készítés

A korai betakarítású növények után a talajelőkészítés első művelete a tarlóhántás: ennek célja egy, általában 8-12 cm vastagságú porhanyós, szervesanyagokkal kevert talajréteg kialakítása, s ezzel párhuzamosan a talajnedvesség megőrzése, a biológiai élet, azaz a talajfauna fenntartása. További fontos célja a hatékony gyomirtás, amellyel a gyommagvak mielőbbi kelését kell elősegíteni. Legjobb, ha a tarlóhántást közvetlenül az elővetemény betakarítását követően végezzük, s a műveletet – történjék az tárcsás boronával, kultivátorral, vagy egyéb eszközkombinációval – azonnali lezárással vonjuk össze. A tarlóhántás előtt célszerű az alapműtrágyákat is kijuttatni (az előző fejezetben részletezettek szerint), mivel azok megfelelő szintű talajba munkálása, takarása és így feltáródásuk elősegítése jó színvonalú tarlóhántással biztosítható. A tarlóhántási feladatokra zömében a különböző tárcsás boronák használatosak. Ezek közül legnépszerűbbek a kétsoros, „V-elrendezésű” tárcsatagokkal ellátott középnehéz és nehéz tárcsás boronák, amelyek mind az agrotechnikai és az energetikai, mind pedig az üzemi (pl. nagy területteljesítmény) igények kielégítésére jól megfelelnek. A különböző nehéz tárcsás borona családok továbbfejlesztett egységei megtartották azokat a legfontosabb műszaki jellemzőiket, amelyek az agrotechnikai követelmények maradéktalan kielégítésével is elfogadottá tették ezen eszközöket. A tárcsalapok átmérője, osztástávolsága, fajlagos terhelése és élkiképzése a biztosítéka a különböző kötöttségű talajokon történő egyaránt hatékony munkavégzésnek. Az egyes gépcsaládok minden egyes tagjához lezáró hengerborona egységek rendelhetők, amelyek fokozat nélkül előfeszíthető, tekercsrugós terhelésű művelő elemei biztosítják a megfelelően tömörített és keresztirányban is jól elegyengetett felszínlezárást. Az őszi mélyszántás megkezdéséig a hántott tarló ápolását jelentő talajművelési munkákat annyiszor kell megismételni, ahányszor azt a talaj kigyomosodása és az elővetemény elhullott magvainak „árvakelése” indokolttá teszi. A kelőfélben lévő gyomok irtását hatásosan végezhetjük a magágykészítő gépekkel. A magágykészítő gépekre szerelt rugós fogú borona a csírázó, kezdeti fejlettségű gyomnövényeket és az árvakelést jól irtja, a magágykészítő gép hengerboronája pedig a lazított talajt enyhén visszatömöríti. Száraz időjárás esetén, amikor a könnyű magágykészítő gépektől nem várható megfelelő munka, a hántott tarló ápolására a tárcsás boronák használata szükséges, és a tárcsázott talajt hengerezéssel le kell zárni.


18

19 A mély- vagy középmély-lazítók használata forgatásos talajelőkészítés előtt az energiaültetvények telepítésekor – mivel a telepítés több évre történik – elengedhetetlen. A mélylazítás energia-felhasználása a „V” gerendellyel rendelkező talajlazítók használatával csökkenthető. Az 5-6 vagy 7 lazítószerszámmal szerelt „V” gerendelyű lazítók általában függesztett kivitelűek. A „V” gerendelyű mélylazítók 45-60 cm munkamélységben történő működtetéséhez min. 180-200 kW motorteljesítményű traktorok szükségesek, melyek 4-5 km/h munkasebességgel tudnak dolgozni 4,8-5,0 m munkaszélesség mellett, így az összes munkaidőre vonatkozó területteljesítmény kb. 1,3-1,6 ha/h lehet.

4. ábra Mélylazító A lazítási munka viszonylag magas energia, gázolaj-felhasználási költsége a későbbiekben a talaj, levegő és vízgazdálkodásban megtérül, különösen fontos ez a belvizes és víznyomásos területeken. A forgatásos talajművelés a hagyományos középmélyszántó ágy-, ill. váltvaforgató ekékkel elvégezhető. A mélyszántó ekék munkáját elősegítő kiegészítő berendezések – tárcsás csoroszlyák, beforgató lemezek – használata az eketestek forgató hatását segítik, továbbá megkönnyítik a szármaradványok bemunkálását és csökkentik az eke vontatási ellenállását. Az ekékre szerelt mélyszántó eketestek optimális munkasebessége 8 km/h körüli. Ezt meghaladó munkasebesség mellett az eke forgató, aprító- és porhanyító munkája romlik. Ezért az üzemben rendelkezésre álló erőgép teljesítményét figyelembe véve az eke munkaszélességét úgy kell beállítani, (az eketestek számának csökkentésével vagy növelésével) hogy a 8 km/h munkasebesség mindenkor elérhető legyen. A felszántott területek talajfelszínét a szántáselmunkálással, szántóföldi kultivátorral, vagy kombinátorral le kell zárni a csapadék megőrzése céljából. A talajmunkák elvégzésénél nem feltétlenül kell ragaszkodni a forgatásos talajműveléshez, vagyis a szántáshoz. Az elmúlt időszakban széles körben elterjedtek az újabb fejlesztésű, több


19

20 munkaműveletet is összekapcsoló, kombinált talajművelő eszközök. Ezek a kombinált eszközök tárcsákkal és középmélylazító munkaszerszámokkal vannak felszerelve, és ki vannak egészítve a művelt felületet lezáró pálcás hengerekkel. Ezen munkaeszközök használata is lehetővé teszi az alapműtrágyák (K, P) kellő mennyiségű és kellő mélységű bedolgozását.

5. ábra Korszerű, nagy munkaszélességű váltva forgató eke

6. ábra Lazítós tárcsás kombinált talajművelő


20

21 Vegyszeres gyomirtás A szántás-elmunkálás után a totális vegyszeres gyomirtásnak rendkívül nagy jelentősége van, hiszen a telepítés, dugványozás után már csak szelektíven, elsősorban a kétszikű gyomok irtására lehet a munkálatokat koncentrálni. Műszakilag a vegyszerezés – kis táblaméretek esetén a kisebb munkaszélességű – szórókerettel rendelkező függesztett permetezőgépekkel is elvégezhető. A nagyobb területek vegyszerezésére a különböző lengéscsillapítású, nagy munkaszélességű, vontatott vagy magajáró gépek használhatók előnyösen. Különösen a permetezési munkák elvégzésénél – a munka minősége, a vegyszerezés hatékonysága, a vegyszer-takarékosság szempontjából a munkaszélesség, vagyis a minimálisan szükséges átfedések betartása szempontjából – ma már mindenképp figyelmet kell fordítani a GPS vezérlésű sorvezetők, automatikus kormányzási rendszerek alkalmazására. A permetezőgép-család tagjai hidraulikusan működtetett acél, alumínium ill. kompozit szerkezetű szórókerettel szerelhetők. A szórókeret-választék igen széles skálán mozog 15-1618-20-21-24-27-28-30-32-33-36-38 m munkaszélességű változatok közül lehet választani az üzemelés szempontjából a legmegfelelőbb munkaszélességű változatot. A nagy munkaszélességű szórókeretek dinamikus igénybevételét a függesztő szerkezetbe épített tekercsrugók csökkentik. A permetezőgépek mindegyik típusa készül hagyományos és levegőrásegítéses változatban is. A légzsákos szórószerkezet alkalmazásával az elsodródás, ill. a szerfelhasználás jelentősen csökkenthető. A munka minőségét az időjárás, a szél kevésbé befolyásolja, a gépek szélesebb üzemidő-tartományban használhatók.

7. ábra Nagyteljesítményű szántóföldi permetező A szántóföldi permetezők pontos nyomásmérő órával (manométerrel); permetlé szintjelzővel; precíziós, csepegés-mentes szórófejekkel (fúvókákkal); a kijuttatandó vegyszer mennyiségének pontos beállítását lehetővé tevő szabályozó automatikával; megfelelő szórásegyenletességet biztosító szórószerkezettel, valamint az előírásoknak megfelelő


21

22 kiegészítő részegységekkel is el vannak látva. A gépek szórókeretére szerelt szórófejek a permetlevet a levélzet fonák oldalaira is eljuttatják, és a megfelelő szerfedettség a teljes növényzeten biztosítható. A növényvédelmi munkák elvégzésénél alapvető követelmény, hogy a szerrotáció betartásával biztosítva legyen az állomány teljes és folyamatos szerfedettsége, azaz a teljes vegetációra kiterjedő védettsége. Az utóbbi években a leggyakrabban használt függesztett és vontatott permetezőgépek mellett egyre nagyobb számban üzemelnek hidas kivitelű, magajáró permetezőgépek. A hidas, magajáró permetezők állítható nyomtávolsága, 115-220 cm hasmagassága, lehetővé teszi a permetezést a magasabb növényállományban, a növények károsodása nélkül. Telepítés dugványozás A szántás után, és a lazítós tárcsákkal művelt talajon, az energiaültetvények telepítéséhez a magágy, az erre a célra kialakított kombinátorokkal, germinátorral vagy egyéb, különböző munkaszélességű magágykészítő gépekkel elvégezhető. Ültetés előtt azonban a talajt a kártevőktől mentesíteni kell. A talajfertőtlenítés és a talajlakó kártevők elleni védekezés – az előző fejezetben ismertetett – vegyszerezési munkákkal egymenetben is elvégezhető. A telepítésnél nagyon fontos: a telepítendő fafaj biológiai igényeinek megfelelő termőterületet kell kiválasztani. Az így kiválasztott termőterületen az előző munkaműveletek elvégzése után nagyon fontos a telepítési, dugványozási időpont megválasztása, azt kell figyelembe venni, hogy az előzőeknek megfelelően előkészített, fellazított morzsalékos talajban a téli és tavaszi csapadék meglegyen, és ezt a nedvességet a dugványok az eredésnél használhassák. A dugványozás előtt gondosan mérlegelni kell a tő- és sortávolság megválasztását. Ebből a szempontból figyelembe kell venni a telepítendő faj ökológiai igényeit, de nagyon fontos továbbá a területi adottságok mellett figyelembe venni a telepítés utáni munkaműveletek (vegyszerezés növényápolás, betakarítás) agrotechnikai- és műszaki követelményeit, ill. az alkalmazható műszaki megoldásokat. Mindezeket előre vetítve az biztosan eldönthető, hogy a sortávolság tekintetében a telepítés, dugványozás történhet normál sortávolságra, amelynek értéke változhat 0,75 m-től 1,2 m-ig, vagy ikersoros változatban, ilyen esetben az ikersorok közötti távolságot 2,5-2,8 m-re célszerű választani, ez esetben a növényvédelmi munkák és betakarítási, szállítási munkák a sorközben biztonságosan elvégezhetők. A dugványozáshoz a száraprító anyag az előállító és fajtafenntartó cégektől beszerezhető, de saját termelésből is, a mezőgazdasági üzemekben meglevő kézi motoros, tárcsás vágószerkezetű kaszákkal és láncfűrészekkel, és kézi méretre vágással előállítható. A dugványok kézi erővel is kijuttathatók a területre a megfelelő sorkijelölés után. A méretre vágott dugványokat egyszerűen bele kell nyomni a kellően előkészített talajba, de a dugványozás eredményességét nagyban segíti a dugványozó-gép használata. A dugványültető nyitócsoroszlyája által nyitott hasítékban a szorítóelembe helyezett dugványt a továbbító helyezi be a beállításnak megfelelő mélységbe, a tömörítő kerék pedig a talajt a dugványhoz nyomja, a takaró elem pedig a rést betakarja és elegyengeti a talajt.


22

23

8. ábra A dugványültető elölnézete Növényápolás A fás-szárú energiaültetvények növényápolása tekintettel arra, hogy esetenként többéves, de minimum kettőéves növedéket kell kezelni, nem könnyen megoldható feladatot jelent. A fás-szárú energiaültetvények növényvédelmét, növényápolását vegyszeres és mechanikus módon is elláthatjuk, és számolni kell a mechanikus és vegyszeres eljárások kombinációjára is. Energiaültetvényekben a vegyszeres védekezések sikere az alkalmazott szerek hatásossága és egyéb tényezők mellett nagymértékben függ az alkalmazott permetezőgépek műszaki paramétereitől és az üzemeltetés színvonalától. A tapasztalatok szerint nem megfelelő gép használata, ill. helytelen beállítások következtében a permetlé jelentős rész nem jut a célfelületre, a talajra hull, vagy elsodródik, a lombozaton lerakódott vegyszer eloszlása pedig nem kielégítően egyenletes. A különböző telepítésű, korú ültetvények eltérő igényeket támasztanak permetezéstechnikai szempontból, ezért fontos megfelelő permetezőgép használata. A megfelelő minőség mellett fontos azonban a gépek teljesítménye és üzembiztossága is, mivel a védekezésre rendelkezésre álló idő általában behatárolt, a művelésre nem megfelelő talajállapot, a szeles, ill. esős időszakok, a növényzet fejlődése korlátozzák a gépek használatát. Ültetvények védelmére rendszerint traktorra függeszthető, vagy vontatott kivitelű axiálventilátoros permetező gépeket használnak. Kisebb táblákon használhatók a 300-600 literes tartállyal ellátott függesztett gépek, ezeknél azonban ügyelni kell arra, hogy a traktor stabilitása a gép felszerelése és feltöltése után is megfelelő maradjon. Ez különösen fontos lejtős területeken. Nagyobb felületeken gazdaságosabb munka végezhető vontatott


23

24 permetezőgépekkel, amelyek általában 800-2000 literes tartállyal kerülnek forgalomba. A gépeket rendszerint 20-50 bar nyomású membránszivattyúval készítik. Az ültetvényekben használatos permetezőgépeknek a legfontosabb a szórószerkezet rendszere, kialakítása. Legegyszerűbbek a hidraulikus szórószerkezetek, amelyeknél a permetcseppek mozgási energiájuk révén jutnak a növényzetre, a szórófejek által meghatározott irányba. A cseppek energiája a számításba vehető cseppméret tartományban azonban igen korlátozott, és ezzel a módszerrel nem biztosítható egyenletes fedettség a növényzeten. Ezért a szórószerkezetek többsége ventilátorral kiegészítve készül, leggyakoribb az axiálventilátoros szórószerkezetek használata. Megfelelő légteljesítmény lehetővé teszi a cseppek szállítását nagyobb távolságra, ugyanakkor képes megmozgatni a leveleket, elősegítve a penetrációt és az egyenletes csepplerakódást, a kis légsebesség nem veszélyezteti a növényzet épségét. Elsősorban nagyobb fák és sűrűbb lombozat esetén, tehát feltétlenül nagyobb légteljesítményű (40-60 000 m3/h) ventilátorral felszerelt permetezőgépet célszerű választani. Figyelembe kell azonban venni, hogy az ilyen gépek megfelelő működtetéséhez minimum 60 kW teljesítményű traktor szükséges, különben a szükséges fordulatszám, légteljesítmény nem biztosítható. A szórófejeket, ill. a szórószerkezetet a növényzet elhelyezkedésének megfelelően kell beállítani úgy, hogy a cseppek a célfelületre jussanak, és elkerülhető legyen a permetlé talajra rakódása, elsodródása, vagy elpárolgása. A veszteségek csökkentése érdekében fejlesztették ki a növényfelismerő rendszerrel működő, célzott permetezőgépeket. A berendezés infravörös érzékelőkből, központi vezérlő egységből, és a szórófejekre szerelt elzáró szelepekből áll. Az érzékelőket a permetezőgép elején, az alvázra szerelt konzolon, az esetleges sérülésektől védő függőleges elhelyezésű vályúban helyezték el a gép mindkét oldalán. A különböző magasságokban lévő érzékelők a lombozat meglétét, ill. hiányát észlelik, és erről jeleket küldenek a központi egységnek, amely ugyancsak az alvázon található. A központi egység ennek alapján ad parancsokat a szórófejekre szerelt pillanatszerűen működő szelepeknek, amelyek a lombozat hiánya esetén az adott magasságban elzárják a szórófejekhez vezető permetlé útját. A növényérzékelő berendezés alkalmazásával elérhető permetlé-megtakarítás nagymértékben függ a lombozat folyamatosságától, fiatal ültetvényekben 50-70 %-os megtakarítás is elérhető. Igen előnyös, hogy a növényérzékelő berendezés az üzemben lévő gépekre utólag is felszerelhető. Az új műszaki megoldás alkalmazásával elsősorban a fiatal, valamint a hiányos ültetvényekben lehet a védekezési költségeket jelentősen csökkenteni. Betakarítás Az energiaültetvények betakarítása kézi és gépesített megoldásokkal lehetséges. Az üzemi szintű felhasználás esetén mindenképp a gépi betakarítási megoldást célszerű előnyben részesíteni. A gépi betakarítás eszközeinek kiválasztásakor azonban több szempontot is figyelembe kell venni, amelyek a következők.

a fafaj, és az ezzel összefüggő, az életkor során jelentős mértékben változó alaki- és méretjellemzők (magasság, tőátmérő, fatérfogat, ágasság, stb.);

a fafajjal összefüggő anyagismereti jellemzők (az aprítás fajlagos energiaigénye, a térfogati sűrűség, a víztartalom, a fajlagos energiatartalom, stb.);

a fafajjal és a létesítési technológiával összefüggő erdészettechnikai jellemzők (sortáv,


24

25 tőtáv, hektáronkénti tő- és hajtásszám, stb.);

az állomány létesítési paramétereivel (sortáv, tőtáv) és a betakarítások vágásfordulójával, illetve ismétlésszámával összefüggő faméretek és hozamok;

az ültetvény területének nagysága és geometriai jellemzői;

a termőhely járhatóságának jellemzői;

a felújítás technológiája;

az állományjellemzők és a betakarítási technológiák kapcsolata;

a betakarítás és felkészítés helyének, illetve a felhasználás helyének kapcsolata;

a hasznosító létesítménynek (igényeinek) az alapanyagellátásra, illetve annak felkészítésére visszaható igényei.

Az energetikai faültetvény betakarításánál a számításba vehető alaptechnológiák számos variációja alakítható ki. A technológiák alkalmazását alapvetően meghatározó tényezők közül

a betakarítás és a biomassza-hasznosítás folyamatát;

az ültetvény betakarításának gyakoriságát (vágásforduló);

a technológia megvalósításának műszaki szintjeit tekintjük meghatározónak.

A vágásfordulót illetően három kategóriát célszerű elkülöníteni: Az igen rövid (mini) vágásforduló esetén az ismétlődő vágások során és eredményeként viszonylag kis tőtávolságban felújuló sarjcsokrok betakarítására kerül sor, a jellemző tőátmérő 0-5 cm, a hajtások magassága 2-5 m. A sarjcsokrokként számításba vehető fatömeg 3-7 kg. Rövid vágásforduló esetén az ismételt vágások során sarjcsokrok jönnek létre, de azok jellege az ültetvényre jellemző telepítési hálózat függvényében jelentősen eltérő. Tág hálózatban a hajtások a kellően nagy növőtérben megerősödnek, és egy tőről több, tőben 3-5 cm átmérőjű, 3-6 m magas sarj jön létre. A tövenkénti fatömeg 7-25 kg. A sűrű tartásban (kis sor- és tőtáv) a sarjcsokor erősebb hajtásai kiugróan növekednek, a gyengébbek elmaradnak, esetenként el is száradnak, így az ültetvény az eredeti állapothoz hasonló képet mutat, de viszonylag sok vékony és elszáradt hajtást is találunk benne. Hosszú vágásforduló esetében az eredeti telepítési hálózattól sok esetben szinte függetlenül egy természetszerű erdő jelleg jelenhet meg, amelyben az öngyérülés eredményeként a 2-4 m2-es növőtérrel rendelkező sarjegyedek, vagy sarjcsokrok erősödnek meg, majd a sarjcsokorban indul meg az öngyérülés. A betakarítást igen változatos tőátmérőjű (1-15 cm) és változatos magasságú (4-12 m) fákkal kell elvégezni. A hosszú vágásfordulójú ültetvények esetében a betakarítás, vagyis az apríték készítése speciális erdészeti áttelepíthető aprítékkészítő géppel történik. Ezek az aprítékkészítő gépek gyakran kommunális céllal is felhasználhatók, utak mentén, parkok területén kivágott fák vagy fahulladékok feldolgozására.


25

26

9. ábra Aprítékkészítő gép A készített apríték minőségére vonatkozó adatok az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra. 1. táblázat A különböző energiaültetvényekből készített apríték méret szerinti tömegeloszlása százalékban kifejezve Sorszám

Betakarított ültetvény megnevezése

0-25

25-50

Tömegarány (%) Méretosztály (mm) 50-75 75-100 100-125

1

2 éves nyár állomány

17,9

20,1

22,5

11,6

12,4

125150 10,6

150 <

2

2 éves nyár állomány

18,1

19,9

23,6

10,4

13,4

11,6

3,0

3

3 éves akác állomány

19,2

20,1

22,0

11,6

14,1

9,6

3,4

4,9

Az igen rövid idejű vágás fordulója inkább cserjére jellemző ültetvények gépi betakarítására az erre a célra kialakított fűrész tárcsás és behordó ujjas adapterekkel szerelt magajáró szecskázó gépek alkalmasak. A cserjés anyag felszecskázására szinte valamennyi szecskázó aprító berendezése alkalmas, az előzőekben említett tárcsás fűrész vágószerkezettel szerelt behordó ujjas adapter a szecskázógépek adagoló-tömörítő szerkezetéhez kapcsolódik.


26

27

10. ábra Behordó ujjas fűrész tárcsás adapter Az adagoló-tömörítő szerkezet az újabb gépeken csaknem kizárólag hengeres kivitelű. A rugós leszorítású felső hengerek biztosítják a szecskázó berendezéshez kerülő anyag megfelelő tömörségét, az alsó- és felső hengerek együttes hajtása pedig az egyenletes anyagáramlási sebességet. Az újabb fejlesztésű szecskázóknál a beetetett anyag egyre nagyobb tömörítése, vagyis az alkalmazott rugóerő növelése és az etetési úthossz csökkentése figyelhető meg. Ennek eredménye, hogy egyes típusoknál az öt-hengeres etetőszerkezetet négy, míg a négy-hengeres változatokat három-hengeres etetőszerkezet váltotta fel. A szecskahossz (4-20 mm között) állításának alapvető módja az etetési sebesség szabályozása az adagolóhengerek fordulatszámának változtatása útján. Ez a legtöbb gépnél mechanikusan fokozatokban történik homlok-fogaskerekes váltómű segítségével. A legújabb gépeken, pl. a DEUTZ-FAHR GIGANT 400 jelű szecskázón az etetőszerkezet hidrosztatikus hajtású, ami fokozat nélküli szecskahossz-váltást tesz lehetővé. Az adagolószerkezet fontos részévé vált és ma már széria-felszerelés a fémérzékelő, nemzetközi megnevezéssel a metal detektor. Ennek feladata a fémtárgyak bejutási lehetőségének kizárása, a kés-, ill. dobtörések megelőzése. A rövid etetőszerkezet általában önálló szerelési egységet képvisel gyorscsatlakozókkal kapcsolódik a szecskázó berendezéshez. A gyorscsatlakozók oldása után az etetőszerkezet kifordítható vagy egyszerűen leszerelhető. Ez a művelet lehetővé teszi a szecskázó berendezéshez és tartozékaihoz való könnyebb hozzáférést. A magajáró szecskázók aprító berendezésüket tekintve lehetnek tárcsásak vagy dobosak. A tárcsás szecskázó berendezések átmérője a beépíthető geometriai méretek miatt korlátozott, ennek következtében az áteresztőképességük, ill. tömegteljesítményük is korlátozott. Így jelenleg a magajáró gépeknél alkalmazásuk eléggé háttérbe szorult. Ennek ellenére mint


27

28 technikai lehetőséget érdemes megismerni, már csak azért is, mert pl. a függesztett (mellső) szecskázó gépnél ez a konstrukciós kialakítás feltétlen előnyt jelent a dobos konstrukcióval szemben. A tárcsás szecskázókra az a jellemző, hogy az anyagáram irányára merőlegesen elhelyezett tárcsa síkjára sugár irányban kések vannak felszerelve, amelyek forgás közben, az ellenkés előtt szorosan elhaladva vágják az anyagot. A levágott anyagot ugyanerre a tárcsára felerősített dobólapátok továbbítják a légcsatornán keresztül a szállítójárműre. Az egyenes mozgókések élezés után állíthatóak, míg az állókés szerepét betöltő lapok nagyobb mértékű kopás esetén cserélhetők. Az újabb fejlesztésű magajáró szecskázók kizárólag dobos szecskázó berendezéssel készülnek. A dobos szecskázó berendezés jellemzője, hogy egy vízszintes elhelyezésű négyszög-keresztmetszetű állókésből, egy vízszintes tengely körül forgó henger palástján elhelyezett mozgó késekből áll. A legegyszerűbb változatok esetén a dob palástján az alkotó mentén szöget bezáróan helyezik el az egyenes élezésű késeket. Az aprítási munka, vagyis az energia-felhasználás csökkentése érdekében az egyes típusoknál a késeket kissé csavart vonal mentén helyezik el. Az osztott kések, pl. a két-sorban "V" alakban elhelyezve szintén a vágási munka energia-felhasználását csökkentik. A lépcsősen elhelyezett kések pedig praktikus megoldást jelentenek, mivel ez esetben a kések meghibásodása esetén, egyes rövid késdarabok kicserélésével elhárítható a hiba.

11. ábra A dobos szecskázók működési vázlata. Az álló kés a szecskázódob késeivel szemben meg kell támasztania a szecskázandó anyagot. Abból kiindulva, hogy a magajáró szecskázók tömegteljesítménye, pl. kukorica teljes növényi zúzalékkészítésben 80-140 t/h körül alakul, elképzelhető e szerkezeti elem igénybevétele. Éppen ezért az állókés általában felületi edzéssel hőkezelt, nagy szilárdságú szerszám-acélból készül. A dobos szecskázók között az anyagtovábbítást tekintve vannak önkidobósak, segédventilátorosak és dobó-ventilátorosak. Az önkidobós dobbal felszerelt szecskázókon a dob az aprításon túl - a tárcsás szecskázókhoz hasonlóan - a kések alatt elhelyezett lapátok segítségével az anyagtovábbítást is elvégzi.


28

29 A segéd-ventilátoros szecskázók dobja lényegében megegyezik az önkidobósakéval, de a kifúvó csatorna középmagasságában az anyagáram felgyorsítása érdekében beépítenek egy segéd-ventilátort, ami esetenként tovább zúza az anyagot. A ventilátoros szecskázóknál a dob csak aprít, a levágott anyagot pedig egy külön ventilátor juttatja a kifúvó csatornán át a szállítójárműre. Ugyancsak közös jellemző valamennyi magajáró szecskázó esetében a kifúvócsatorna 270290o-ban való forgathatósága, és a csatorna végén elhelyezett terelőlap állíthatósága. Természetesen elektropneumatikus vagy elektrohidraulikus távvezérléssel.

12. ábra A kifúvó csatorna irányításával az anyag tág mezőben teríthető A magajáró szecskázókat kivétel nélkül diesel, többnyire turbófeltöltésű motorokkal készítik. A 80-90 %-os kihasználással dolgozó, nagy hőterhelésnek kitett motorok erős robusztus kivitelűek. A beépített motorok teljesítménye ma már a kisebb gépeken is eléri a 200 kW-ot, a nagyobbakon pedig meghaladja a 350 kW-ot. Az állandó és nagy igénybevétel miatt kizárólag nagy, 30 % körüli nyomaték rugalmasságú motorokat használnak. Korábban gyakran alkalmazták a mechanikus sebességváltóval kombinált hidraulikus állítású sebesség variátort, ma már csaknem teljesen egyeduralkodóvá vált a hidrosztatikus hajtás. Míg a korábbi megoldású gépeken a mechanikus sebességváltó és a hidraulikus állítású variátor csak a menet közbeni sebesség változtatására adott lehetőséget, addig az újabb megoldás a haladási irány megváltoztatását is biztosítja. Természetesen a hidrosztatikus hajtású gépeken is megmarad a háromfokozatú hajtómű. Így a hidrosztatikus hajtásrendszer csak az adott hajtómű álláson belüli fokozatmentes sebesség, ill. irányváltásra szolgál. A szecskázók kormányzása is hidraulikus rendszerű, ami az egyéb gépeknél például az arató-cséplő gépnél megszokott módon külön hidraulikus körre épül. A mai újabb fejlesztésű gépeknek egyik fontos jellemzője, hogy a dob késeinek élezése automata fogásvételű és mozgatású köszörű berendezéssel a vezetőfülkéből vezérelhetően


29

30 menet, vagyis vándorlás közben, a dob hátrafelé forgatásával elvégezhető. A késhézag állítása szintén a vezetőfülkéből történik elektromos távvezérléssel. A megfelelő adapterrel felszerelt és az ismertetett elven működő magajáró szecskázógépek valamennyi típusával az energiafüves ültetvények betakaríthatók. A különböző motorteljesítményű magajáró szecskázók beállítható szecskahosszúságát, teljesítmény- és hajtóanyag-felhasználási adatait a következő táblázat tartalmazza. 2. táblázat Nagyteljesítményű magajáró szecskázók várható áteresztőképessége energianövények aprításában Sorszám

Szecskázó típusa

Motorteljesítm. (kW)

1

CLAAS JAGUAR 840

265

2

DEUTZ FAHR GIGANT 400

300

3

JOHN DEERE 6850

350

4

NEW HOLLAND FX 58

335

Elméleti szecskahossz. (mm) 4 7 14 17 4 6 9 14 17 5,3 7,1 11 15 4 6 9 15

Áteresztőképesség (t/h) 93,57 115,25 115,25 132,21 86,41 99,04 115,24 137,70 139,59 172,65 181,96 199,29 214,61 112,38 127,77 137,36 141,17

Fajlagos hajtóanyag felhasználás (kg/t) 0,550 0,461 0,431 0,399 0,502 0,491 0,467 0,427 0,398 0,429 0,422 0,317 0,269 0,629 0,560 0,538 0,514


30

31

13. ábra A készített apríték minősége Természetesen ettől nagyobb – nevezetesen a táblázatban szereplő értéknél – szecskaméretek is beállíthatók a dob minden második késének a leszerelésével. Ebben az esetben a szecskahosszúság értékei megduplázódnak. A betakarítás után visszamaradt rönkök magassága120-180 mm között optimális, mely az újrasarjadás szempontjából fontos.

14. ábra A betakarítás után visszamaradt rönkök


31

32 Szállítás, tárolás, betáplálás Az aprított energiafű még nedvesen is alacsony térfogattömegű anyagot képez. Ez az alacsony térfogattömegű anyag a mezőgazdasági üzemekben meglévő, rendszerint jó terepjáróképességű, billenőszekrényes pótkocsik, tehergépkocsik térfogatnövelő felépítménnyel szerelt változataival biztonságosan elszállítható. Normál terepviszonyok mellett a rugózott kéttengelyes futóművel szerelt 8-12 t teherbírású pótkocsik alkalmasak 6080 kW motorteljesítményű univerzális traktorokkal vontatva. Nehéz terepviszonyok mellett a tandem futóműves vagy háromtengelyes, 14-16 t teherbírású pótkocsik és 120 kW motorteljesítményű traktorok használata javasolható. A traktoros pótkocsis szállítás mellett a 10 t teherbírású összkerékhajtású tehergépkocsiból és 10 t teherbírású alacsonynyomású gumiabroncsokkal szerelt gépcsoport használata is szóba jöhet, különösen nagyobb szállítási távolságok mellett.

15. ábra Magasítóval ellátott pótkocsi Az aprítékot átmeneti tárolóhelyre kell szállítani, ahol az előszárítás céljából kazalozni kell. A kazlakat lépcsőzetesen célszerű kialakítani. A kazalokat a levegő átjárhatóság biztosítására háromszög alagúttal kell ellátni. A kazalozásra a mezőgazdaságban használatos homlokrakodók bármelyike 50-60 t/h teljesítménnyel használható. Az előtárolóból a felhasználási mennyiség a fedett tárolóba kerül, ahonnan már a fűtőmű kiszolgálárása szállítják a brikettált anyaggal együtt az igényeknek megfelelően. Ez történhet mobil eszközökkel rakodógépekkel vagy beépített szállító szalagokkal Az előszárítás után a megfelelő minőségű és szárazanyag-tartalmú apríték brikettálható is. A brikettálás során alkalmazott matrica méretének min. 12 mm-nek kell lennie. A brikettált apríték önállóan is felhasználható, jó minőségű fűtőanyagot képez.


32

33 ÖSSZEFOGLALÁS Az energiaültetvények létesítésének, ill. a termesztéstechnológia szántóföldi részének munkaműveletei a növénytermesztésben használatos gépekkel elvégezhető. A technológia munkaműveletei közül a dugványozás és a betakarítás igényel speciális ültető, ill. betakarító adaptert vagy gépet. Azonban az egyes munkafolyamatok tervezésénél, lebonyolításánál figyelembe kell venni, hogy az energiaültetvényeket hosszú időszakra telepítjük. Éppen ezért nagyon fontos a telepítést, ill. a dugványozást megelőző munkaműveleteket az átlagos mezőgazdasági termelési követelményektől szigorúbb előírások szerint végezni. A tápanyag-visszapótlást alaptrágyaként kijuttathatjuk – szilárd műtrágya esetén – röpítőtárcsás műtrágyaszóró-géppel. Az alaptrágya azonban almos istállótrágyával is biztosítható, ez esetben az almos istállótrágya kiszórható széles- vagy keskeny sávban szervestrágya-szóró pótkocsikkal. A rakodásra a technológiába magajáró homlokrakodót illesztettünk. Esetlegesen nagyobb, 100-300 ha telepítés esetén pedig műtrágya, ill. szervestrágya-szóró felépítménnyel szerelt 10-12 t teherbírású mezőgazdasági tehergépkocsik alkalmazhatók, esetleg szolgáltatásként is igénybe véve. A talajművelési munkák közül kiemelten fontos szerepe van a mélylazításnak. A mélylazítási munkák elvégzésére a „V” vázszerkezetű, 4-5 késes gépek, valamint a ferdekéses lazítók használata javasolható 140-180-200 KW teljesítményű nehéz univerzális traktorokkal. A tarlóhántás és tarlóápolási munkák a mezőgazdasági üzemekben egyébként is használatos tárcsás és kultivátoros eszközökkel elvégezhetők. Előnyösen alkalmazhatók azonban a 3-4 m munkaszélességű különböző kultivátoros és tárcsás munkaeszközökkel, ill. hengerekkel szerelt kombinált eszközökkel („Mulch Tiller” „Mulch Finischer” JD gyártmányú gépek, vagy a hazai gyártású „KOMONDOR”) a talajművelő gépcsalád tagjai. A szántásos talajművelésre – az adott üzemi nagyságrendnek, ill. táblaméreteknek megfelelő munkaszélességű – mélyszántó ekék széles típusválasztéka áll rendelkezésre Előnyben lehet részesíteni a nehéz univerzális traktorokhoz illeszkedő váltvaforgató ekéket. Az őszi talajmunkák után tavaszi talajelőkészítés könnyű magágykészítő gépekkel, nehezebb talajviszonyok esetén könnyű tárcsás borona, ásóborona, kombinált csillagkerekes magágykészítő használható. A telepítést megelőző gyomirtás és talajfertőtlenítő permetezésre a szántóföldi permetezők függesztett, vontatott vagy nagyobb területen (ill. ha az üzem úgyis rendelkezik ilyennel) magajáró változata használható a táblaméretekhez igazodó szórókerettel. A dugványozás elvégezhető kézi erővel is, de nagyobb területek esetén célszerű dugványozó-gép használata. A dugványozó-gépek 700-1000 mm sortávolságra tudja ültetni a dugványokat, ültetési mélység max. 230 mm, ültetési sebesség 1,5-2,0 dugvány/másodperc, munkasebesség „mászó”, területteljesítmény 2,0-2,8 ha/h. A növényvédelem axiáldobos ültetvénypermetezőkkel gombaölő és rovarirtó kijuttatásával


33

34 elvégezhető, az esetleges sorközművelés hagyományos tárcsás és kultivátoros eszközökkel végezhető el. A betakarítási munkaművelet gépeinek megválasztásánál az ültetvény állományának telepítését kell figyelembe venni. Nagy távállású, vágásfordulójú, több éves ültetvények betakarítására az áttelepíthető, traktorra függesztett erdészeti aprítékkészítők alkalmasak. A rövid vágásfordulóra telepített nyár, akác ültetvények vontatott vagy függesztett gépekkel, 1-2 ha/h területteljesítménnyel és 30-40 t/h tömegteljesítménnyel betakaríthatók. A gép üzemeltetéséhez 140-160 kW motorteljesítményű traktor szükséges. A várható hajtóanyag-felhasználás 0,50-1,00 kg/t körül alakulhat. A rövid vágásfordulójú cserjés energiaültetvények bedobó adapterrel szerelt magajáró szecskázókkal takarítható be gépi úton. A 300-700 LE motorral szerelt magajáró gépek tömegteljesítménye – az apríték szempontjából optimális – 20 mm szecskahossznál 100-150 t/h, míg a fogyasztás 0,30-0,50 kg/t körül alakulhat. A szállításra és anyagmozgatásra az üzemekben meglévő egy- és kéttengelyes pótkocsik 10-12 t teherbírású változatai, ill. a depózásra az előszárító kazlakba rakásra a homlokrakodók megfelelőek. Az előszárított anyag betárolása, ill. a betárolt anyag pelletált anyaggal történő keverése homlokrakodókkal elvégezhető. Az előszárított apríték egyébként min 12 mm-es matricával pelletálható is. ez esetben már nem szükséges a keverés. A technológiában szereplő gépek nagyságrend és típus szerint – az aktuális vételár feltüntetése mellett – a „Mezőgazdasági gépek katalógusa” c. MGI kiadványban megtalálhatók, és ennek alapján a vállalkozás adottságainak megfelelő gépsor összeállítható. Javasolt szakirodalom: • Nemesnyár-fajták ismertetője, szerk. Dr Tóth Béla, Erdészeti Tudományos Intézet, Agroinform Kiadó, Budapest 2006. • Energiaültettvények: nagyhozamú akác és olasz nemesnyár szaporítóaníagok, technológia és tervezés • Nemesnyár energetikai faültetvény http://www.energyforest.eu/, http://www.ultetveny.hu/

4. téma: A biomassza felhasználása ill. feldolgozása (tüzeléstechnika, pelletálás) (szerző: Tóvári Péter) 1. Biomassza csoportosítása a nemzetközi szabványok alapján Az elmúlt két évtizedben, a nyugat-európai országokban elterjedt fokozódó biomassza hasznosítás eredményezte, hogy a 2000-es évek közepén kidolgoztak egy egységes európai szabványtervet, amely a szilárd biomassza tüzelőanyagokat osztályozza, (akár eredet, vagy forrás szerint) meghatározza jellemzőiket, valamint minőségüket szabályozza. Az európai szabvány jelzése CEN/TS 14961:2005.


34

35 A szabvány szerint kategorizált szilárd bio-tüzelőanyagok az alábbiak lehetnek: • Mezőgazdasági és erdészeti termékek • Mezőgazdasági és erdészeti melléktermékek • Fahulladékok • Papíripari növényi rostok • Élelmiszeripari növényi rostok • Parafa hulladékok Eredet szerinti csoportosítás alapján megkülönböztetünk: • Fásszárú biomasszákat • Lágyszárú biomasszákat • Terméseket • Keverékeket. Eredet szerinti csoportosítás alapján az energetikai célú termelésből kikerülő biomassza lehet fásszárú- vagy lágyszárú, majd ezen belül megkülönböztethetünk fő-, és melléktermékeket. A hazai energetikai célú fásszárú biomassza termelésből kikerülő legfontosabb biomassza féleségek az alábbiak lehetnek: Fásszárú főtermékek: o Nyárfa apríték o Fűzfa apríték o Akácfa apríték Fásszárú melléktermékek: o Fásszárú ültetvények fenntartásából, ápolásából keletkező nyesedékek, apadékok 2. Biomassza energia célú felhasználásának technológiája A lokálisan termesztett biomassza energetikai felhasználásának illetve felhasználhatóságának technológiai összetevői: o betakarítás, o szállítás, o szárítás, o aprítás, o préselés. Betakarítás: A fásszárú ültetvények betakarítás technológiájának számos megoldása alakult ki, tekintettel az ültetvény méretére, a gépesítettség fokára. Ezek a megoldások a következők: 1. Manuális-gépi döntés + mobil aprító. 2. Járvaaprítás traktorra szerelhető adapterrel. 3. Járvaaprítás magajáró géppel. 4. Döntés-kötegelés egy menetben. 5. Döntés rendrevágóval, aprítás mobil aprítóval. 6. Döntés rendrevágóval, kötegelés a táblán. 7. Döntés rendrevágóval, hosszú tűzifa szállítás.


35

36 8. Gyűjtés, kötegelés vagy aprítás a vágásterületen. A felsorolt megoldásokra a 1. ábra mutat példákat.

Manuális-gépi döntés + mobil aprító (forrás: www.husqvarna.com, www.eschlböck.at)

Járvaaprítás traktorra szerelhető adapterrel és magajáró betakarítógép (forrás: www.optigep.hu, saját)

Döntés, kötegelés egymenetben és döntés, aprítás mobil aprítóval (forrás: Ivelics, www.valmet.com)

Döntés, kötegelés a táblán és hosszú tűzifa szállítás (forrás: www.johndeere.com, Ivelics)


36

37 Szállítás A betakarított biomassza szállítása, azaz logisztikája a megjelenés formájától függően változik. Ez lehet apríték, köteg, hosszú tűzifa formájában. Apríték formájában a halmaz sűrűsége igen kicsi, így nagy mennyiségeket nem gazdaságos szállítani, ugyanakkor előnye az alacsonyabb gépigénynél jelentkezik. A kötegelt, formában, valamint a szálfa formájában lévő biomassza egységnyi sűrűsége magas, valamint geometriájánál fogva jól rakodható, így szállítása kedvezőbb. Szárítás Egyes biomassza féleségeknél a termék szárítása szükséges, amely nagyban befolyásolja energetikai alkalmazásának gazdaságosságát. A szárítás legegyszerűbb és legolcsóbb módja a kazalban történő természetes szárítás, melyet az ömlesztett és bálás termékek esetében egyaránt lehet alkalmazni. Ez történhet nyílt-, vagy fedett tárolókban, melyek közül az utóbbi esetben a folyamat gyorsabban, az időjárástól kevésbé függ. Ennek tovább fejlesztett változata a padozatos szárítótér, amelyben a sík padozaton keresztül levegőt áramoltatnak a kazlon át, így gyorsítva a száradás folyamatát. A külső energiaforrást igénylő szárítástechnológiákat kizárólag a további feldolgozás esetén alkalmaznak, mint például a pelletálás, melynek végeredménye egy megnövelt értékű piaci termék lesz. Aprítás Az aprítás közvetetten feltétele a biomassza energetikai alkalmazásának. Ennek módja elsősorban a betakarítás- és a végfelhasználás technológiájától függ. Az apríték esetében, ha azt apríték tüzelőberendezésben égetjük el, nem szükséges további aprítás. A kötegelt termékek esetében a bontás általában szükséges, így vagy felaprítani, vagy „szeletelni” kell. Az aprítás a további feldolgozás esetén is szükséges technológiai lépcső, azaz a pelletálás és brikettálás esetében. Ezeknél a technológiáknál az apró frakcióméret szükséges, így egyes esetekben két lépcsős aprítást is alkalmaznak. Az aprítás alapvető kritériuma az aprítandó alapanyag nedvességtartalma. A túlságosan nedves anyag az aprítógépbe beragad, betapad, ellehetetlenítve az aprítást és az anyag továbbítását. A túl száraz anyag sem szerencsés a technológia szempontjából, mert megnöveli a szállópor mennyiségét, amely a környezetre és az emberre is veszélyes. Préselés A préselés technológiáját és feltételrendszerét a következő fejezetben részletesen tárgyaljuk, ezért itt nem térünk ki rá. 3. Biomassza (faapríték) tüzeléstechnikája, korszerű műszaki és technikai lehetőségek bemutatása A biomassza tüzeléstechnikájának bemutatását jelen fejezetben két fő területre osztjuk. Az egyik az apríték tüzelés, a másik a pellet tüzelés. Apríték tüzelés Az apríték tüzelés egyaránt alkalmas lakossági és közösségi méretekben, eltérés a berendezések teljesítményében és a perifériás eszközös, kapacitásában mutatkozik. Lakosságinak tekintjük a 10-30 kW, közösséginek pedig általában az 100-1000 kW


37

38 teljesítményű tüzelő berendezéseket tartalmazó technológiákat. Mindkét esetben biztosítani kell a tüzelőanyag tárolását, adagolását illetve bejuttatását. A tüzelőanyag tárolási módjaira a 2. ábra mutat néhány példát.

2. ábra Apríték tüzelőanyag tárolási megoldásai Természetesen a tárolók eltérő méretűek, hiszen nagyobb teljesítményű berendezésekhez nagyobb befogadású egységek vannak illesztve. Az a) f) ábra a hosszú üzemidejű berendezéseknél alkalmazott megoldásokat mutatja. Látható, hogy számos megoldás kínálkozik, de ezeket épületgépészetileg is méretezni kell, vagy utólagos beruházásokat igényelnek. A tároló töltése természetesen történhet közvetlenül a tartálykocsiból, teherautóból, gépi rakodóval, mechanikus- vagy pneumatikus anyag továbbítási módszerrel (lásd f) ábra). A központi fűtőművekben működő kialakítás nagy komfortfokozattal rendelkezik a magas műszaki és automatizálási megoldásoknak köszönhetően. A tüzelőanyag energetikai jellemzői azonban kiemelten fontosak. A faapríték esetében a nedvességtartalom akár 20 – 50 % között szóródhat, amely megnehezíti az üzemeltetést. A második jellemző az apríték méreteloszlása, amely az adagolás, elsősorban a csigás adagolás esetén fontos, ugyanis a nagy méretű apríték beszorulhat, amely akár töréshez is vezethet. A 3. ábra bemutatja az apríték tüzelés tüzelőanyag adagolási lehetőségeit.


38

39

3. ábra Tüzelőanyag adagolási lehetőségei A folyamatos üzemű, automatizált rendszer állhat egy, vagy több, párhuzamosan kötött kisebb teljesítményű tüzelőberendezésből. Az előbbi előnye a rendszer egyszerűbb technológiai kialakítása, míg hátránya az esetleges műszaki hiba esetén történő teljes leállás. Az utóbbi kialakítás előnye, a rendszer teljes vagy csökkentett üzemi működésének jobb szabályozhatósága, technológiai biztonsága. A telepítés történhet új építésű környezetbe, de meglévő hálózati rendszerhez is illeszthető. Ebben az esetben a meglévő építményekbe építményekbe, konténerekbe kerülnek elhelyezésre a kazánok. Természetesen a tüzelőanyag tárolást és ellátást is szükséges megoldani mindkét esetben, így az épület tervezésénél már a logisztikai szempontokat is figyelembe kell venni. Az új építésű rendszerek esetében a kazánházat és a tüzelőanyag tároló környékét úgy kell megtervezni, hogy ott nagyobb méretű tehergépkocsi és rakodógép is tudjon mozogni, dolgozni. A speciális telepítések esetében a konténeres tüzelőanyag tárolás valósítható meg, amely esetében szintén biztosítani kell a szállító járműnek a helyet, továbbá a tüzelőanyag tüzelőberendezéshez juttatását. Ez legegyszerűbben csigás adagoló berendezéssel valósítható meg. Közepes és nagy teljesítményű faapríték tüzelésű fűtőművek A fűtőművek tervezésénél első lépésként az energiamérleget szükséges összeállítani. A rendelkezésre álló, gazdaságosan beszerezhető és eltüzelhető biomassza források energiatartalmát kell illeszteni az átvételi oldal energiaszükségletéhez. Tüzelőberendezések kialakítása mozgó rostélyos, nagyobb teljesítmény esetén fluid-ágyas lehet. A tüzelőanyag homogenitása mindkét esetben fontos, a tüzelőanyag előkészítésén nagy


39

40 hangsúly van. A mindenkori gazdaságossági szempontok szerint lehet kész aprítékot vásárolni, de előfordulhat, hogy rönk formájában kerül a létesítményhez a tüzelőanyag. Ebben az esetben megfelelő technológiai tér esetén mobil aprítóval kell feldolgozni a tüzelőanyagot, majd bejuttatni a tüzelőanyag tárolóba. (4. ábra) A tüzelőanyag tárolóban szükséges kialakítani a korábban ismertetett éklétrás vagy kaparóléces tüzelőanyag szállítót, amely biztosítja a tüzelőanyag folyamatos mozgatását, bolygatását a tüzelőberendezés felé, ezt követően egy csigás adagoló továbbítja az aprítékot egészen a tűztérig. A tüzelőberendezés után, a technológiai sorba illesztve ciklont alkalmaznak, melynek feladata a füstgáz szilárd komponenseinek leválasztása. Szükség esetén speciális füstgáztisztító berendezésekre is szükség van. (5. ábra)

4. ábra Mobil aprítóberendezés és gépi tüzelőanyag mozgatás

5. ábra 1 MW-os faapríték tüzelő fűtőmű áttekintő vázlata


40

41 Családi ház hőellátása fapellettel Jelen fejezetben áttekintjük a pellet tüzelés műszaki és energetikai feltételeit, bemutatjuk a beruházás során mérlegelendő szempontokat, technikai információkkal, próbálunk segíteni a korszerű és hosszútávon jól működő rendszerek megalapozásához. Pellet tüzelőrendszerek csoportosítása: pellet tüzelő kandallók, kályhák, amelyek lehetnek vízteres, vagy hagyományos kialakításúak, s amelyeket elsősorban helyi fűtésekre fejlesztettek ki, félautomata pellet tüzelők, melyek már központi fűtéskörbe köthetők, azonban szakaszos és rövidüzemű, úgynevezett napi tartállyal vannak szerelve, automata pellet tüzelők, amelyek nagy kapacitású tüzelőanyag tárolóval építve, központi fűtéskörbe kötve folyamatosan, magas komfort fokozatot biztosítanak, egyéb speciális beépíthető pellet égők. A csoportosításból látható, hogy az automata pellet tüzelő rendszerek összetett, egymásra épülő technológiai elemekből állnak, s programozott automatikájuknak köszönhetően csak kis mértékben igényelnek emberi beavatkozást. A 6. ábrán látható rendszer, egy pellet tüzelő technológia általános felépítését mutatja be.

6. ábra Pellet tüzelő rendszer elvi felépítése A fapellettel történő tüzelés nagyon sok technológiai megoldásban hasonlít az apríték tüzelési rendszerhez. A központi fűtés rendszer kiépítéséhez szükséges, megfelelően méretezett tüzelőanyag tároló és nem utolsó sorban a tüzelőanyag szállítás teljes logisztikája. A pellet minőségi jellemzői az alacsony nedvességtartalom, magas fűtőérték, nagy tömörség és jó szilárdsági jellemzők. Ezek alapján lehetőség nyílik a kis kiszerelésű zsákos tüzelőanyag kereskedelmi forgalomba történő értékesítésére, illetve beszerzésére is, kisteljesítményű pellettüzelőkben történő felhasználásra. (7. ábra) Természetesen ez nem ad komfortos megoldást egy folyamatos üzemeltetésű családi ház fűtése esetén, azonban az időszakos üzemű tüzeléshez a tüzelőanyag biztosítása egyszerűen megoldható.


41

42

7. ábra A 8. ábra bemutatja egy családi ház pellettüzelő rendszerét. Az 1-es jelölés a hőtároló tartályt mutatja, amely a lakás hőigényéhez van méretezve. A 2-es jelű berendezés a kazán, melyről a későbbiekben részletesebben szólok. 3-as jellel az automata csigás adagoló rendszer van jelölve, melyet szükséges tűzbiztonsági egységgel ellátni az esetleges visszaégés elkerülése érdekében. Fejlett logisztikai tüzelőanyag tárolótérhez az épületben kialakíthatunk fogadó helyeket, (4-es jelölés) melyen keresztül a tartálykocsi automatikusan tudja bejuttatni a pelletet. 5-ös sorszámmal a tüzelőanyagot jelöltük.

8. ábra Háztartási pellettüzelő rendszer A pellettüzelő kazánok kialakítására a 9. ábra mutat példákat. Ezek alapján megkülönböztetünk ráejtős és alátolós csigás rendszerű kazánokat, de léteznek speciális kialakítású pelletégők, melyeket vegyestüzelésű kazánokhoz illesztve is alkalmaznak.


42

43

9. ábra Pellettüzelő kazánok konstrukciós lehetőségei 4. Pelletálási technológia bemutatása Alapanyag előkészítés A fás- és lágyszárú növényi alapanyagot darabolni kell. A fák törzseit, az ágakat pl. a feldolgozás igényeinek megfelelő méretűre kell fűrészelni, a fa háncs részét el kell távolítani. A pelletáláshoz szükséges részecskeméretet általában egy lépésben nem tudjuk elérni, ezért az alapanyagok nagy részét aprítani, majd az aprítékot darálni kell. A tárcsás aprítót (10/a ábra) főleg fás növények aprítására használjuk. Jó munkát az előtoló hengerek a tárcsafordulat, és a késjellemzők megfelelő beállításával végezhetünk. A beállításra kevésbé érzékeny a dobos aprító (10/b ábra), ez a megoldás a lányszárúak esetében is alkalmazható. A dobátmérő növelésével nagyobb méretű, összeállt, csomósodott halmazokat is apríthatunk. Ez a megoldás a legelterjedtebb aprítási eljárás. E két aprítási rendszer az apríték anyagmozgatását is megoldja.

a)

b)

c)

10. ábra Aprítási megoldások A csigás aprítóval (10/c ábra) vékony, gallyas fa nem aprítható. A szélen éles fogakkal felszerelt kúpos csiga a farönköt nagyobb darabokra vágja. Szárítás Ha az alapanyag nedvességtartalma jóval nagyobb, mint az a darálás és a préselés szempontjából optimális, az előaprítást a szárítás követi.


43

44 Fa alapanyagnál a vágás utáni nedvességtartalom 40-55 % is lehet, ezt csökkenteni kell. A kötegelt és bálázott, eső ellen védett tárolásakor ez nem feltétlenül szükséges, amennyiben a nedvességtartalom nem nagyobb 12-15 %-nál. Alapvetően két szárítótípus használatos: a dobszárító, és a szalagos szárító. Homogenizálás A homogenizáló művelet fő célja a megfelelő szemcseméret beállítása. Ennek legjobb eszközei a különböző kivitelű kalapácsos darálók. A nagy fordulatszámmal üzemelő daráló, beállítható maximális méretre aprít. A kedvező méretek eltérőek az alapanyag jellege szerint, szálas anyagoknál a pellet átmérő 10-50 %-a lehet a maximális szemcse keresztmetszet átmérő.

11. ábra Kalapácsos aprító Keverés, kondicionálás A pelletáló berendezés érzékeny az alapanyag inhomogenitására, mivel általában egy beállítással üzemel, illetve a szabályozási, beavatkozási lehetőség korlátozott. Ezért a feldolgozandó alapanyagot a présgép előtti szakaszban homogenizálni kell. A feladatot elvégző berendezés általában közvetlenül a pelletáló-gép felett van, sokszor azzal egybeépítve. A szerkezet lényege, hogy egy- vagy több bekezdésű, a hossztengelyben elhelyezett, szalag-csiga forog, intenzíven keverve az alapanyagot, ezzel biztosítva az anyag minél nagyobb homogenitását. Egyes kialakításoknál, amikor a feldolgozandó anyag megköveteli víz-, vagy gőz kondicionálás is megoldható ebben a technológiai lépésben. Pelletálás A pellet technológia fő szerkezeti egysége a présgép. A pellet prések készülhetnek 1-8 t/h teljesítmény tartományban, kialakításukat tekintve síkgörgős, illetve a körgyűrűs megoldás alkalmazott, többnyire két- három, vagy négy görgővel. (12. ábra)


44

45

a)

b) 12. ábra Pellet prés típusok a) síkmatricás pellet prés b) körmatricás pellet prés

A prések működési elve a következő: a matricára jutó alapanyag a görgők nyomása következtében belepréselődik a kúpba, majd továbbpréselődik a furatban kifele, miközben a kívánt tömörséget eléri. A megfelelő tömörség elérését a kúp és a furat geometriájával állíthatjuk be. Ezért ezek a matricák cserélhetők, egy fajta alapanyagra és pellet előállítására alkalmasak. Cseréjük szükséges alapanyag, vagy pellet-jellemző módosítás esetén. A pellet hossza azonban állítható, melyet a matricától kívánt távolságban elhelyezett kés vagy törőeszköz segítségével állítunk be. A beruházások tervezésénél a kívánt teljesítményt a biztonságos üzem elv érdekében kétvagy több prés párhuzamos működtetésével érik el, így ha az egyik meghibásodik, az üzem részleges teljesítménnyel tovább tud működni. Hűtés A pelletálás jelentős hőmérsékletemelkedést eredményez a nagy súrlódási munka miatt. A pellet szilárdsága magasabb hőmérsékleten kisebb, a szétesés porladás veszélye nagy, ezért a pelletálás utáni anyagmozgatás során nagy veszteség keletkezhet. Ezért indokolt a pellet hűtő alkalmazása. A pellethűtők számtalan konstrukciója ismert. Mindegyik megoldás célja: a lehető legkevesebb mozgatással a leghatékonyabban csökkenteni a pellet hőmérsékletét. A hűtés legegyszerűbb formája a futószalag, melyen az anyagmozgatással együttesen hűlik is a termék. A másik leggyakrabban alkalmazott hűtőberendezés, az ellenáramú hűtő. Ebben az anyaggal ellentétes irányban áramló szárító-hűtő levegő hűti le a pelletet. Osztályozás A pellet minőségi jellemzőit szabványok meghatározzák meg. Ezek között a pellet méreteinek szórása is igen fontos paraméter. A porfázis kifejezetten hátrányos a pelletüzemű kazánoknál, többek között a töltési veszteségek, a csapágyazások és vezérlések károsodása, a környezeti porterhelés növekedése, valamint a füstgáz- illó részecskék növekedése miatt. A por, illetve a méreten aluli részecskék leválasztása pneumatikusan vagy rostálással történhet. A leválasztott részecskék a pelletálási folyamathoz visszatáplálhatók és újrahasznosíthatók.


45

46 Csomagolás A pelletet csomagolhatják kis- és nagy kiszerelésű zsákos rendszerben. A 25 kg-os egységekben, a zsákok egyenként, illetve raklapon kötegelve szerezhetők be. A kötegelt egységek rakodása egyszerűen megoldott, a vízmentességen kívül különösebb speciális tárolási igény nem lép fel. Létezik a nagyobb, főleg műszálas anyagból kialakított egységcsomagokban (Big-Bag rendszer) történő csomagolás is. 5. A pellet energetikai és minőségi jellemzőinek ismertetése A tüzipellet kis térfogatú, nagy sűrűségű, alacsony nedvességtartalmú, magas fűtőértékű tüzelőanyag, melyet általában kötőanyag nélkül magas nyomáson préselnek, s amelynek mérete ∅ 6-25 mm között változhat. A pellet két geometriai jellemzője az átmérő és a hosszúság. A pellet hosszúsága az átmérő függvényében változik. A legkisebb 6 mm-es átmérő esetén a pellet hosszúsága 5D, míg a többi 8-10-12-25 mm-es átmérők esetében a mindenkori átmérő négyszerese. A 6-8-10 mm-es átmérők megengedett méreteltérése +- 0,5 mm, míg a nagyobbak esetén +- 1 mm lehet. A tüzipelletek mechanikai tartóssága fontos minőségi paraméter, hiszen a gyártást követő tárolási, szállítás folyamatok során számos igénybevételnek vannak kitéve. Ezért a tüzipelleteket 3 minőségi osztályba sorolták: DU 97,5 ; DU 95 ; DU 90., melyekben a számértékek a tüzelőanyag százalékos tartóssági indexét jelölik. A pellet legfontosabb fizikai és kémiai jellemzőjét és azok hatásait az 1. táblázatban foglaltuk össze.


46

47 1. sz. táblázat

A piacon megtalálható fabázisú, úgynevezett fapellet és a lágyszárúakból gyártott agripellet energetikai jellemzőikben eltérnek egymástól. Szemléltetés képen egy nyugat-európai kutatásból származó vizsgálati sort mutatunk be, (2. táblázat) melyben látható, hogy a fapellet mely tulajdonságaiban tér el jelentősen a szalmapellettől. Ezek a következők: Fizikai jellemzőikben nem mutatnak jelentős eltérést, A fapellet fűtőértéke minimális mértékben magasabb a szalma pelleténél, Kén, klór, kálium tartalma jelentősen magasabb a szalma pelletnek, A kopás index nagy szórást mutat mindkét esetben, amely elsősorban a gyártástechnológiától függ, nem pedig az alapanyag jellemzője, Egyes nehézfémek magasabb százalékban vannak jelen a lágyszárú termékekben.


47

48

2. sz. táblázat

A képzésben résztvevő teljesítményét értékelő rendszer A képzés feleletválasztós teszt kitöltésével zárul. A javasolt tesztkérdések a program mellékletét képezik. Ezekből a Képző Szervezet a tanfolyamon résztvevők részére 20 kérdésből álló feladatlapot állít össze, úgy, hogy minden témához kapcsolódóan legalább 2 kérdést tartalmazzon. Az egyes témakörökhöz tartozó kérdéseket a téma oktatásának végén töltik ki a résztvevők, és a teszt eredményét, megoldását az előadóval megbeszélik.

A képzésen való részvételről szóló igazolás A képzésen való részvételről a Képző Szervezet tanúsítványt állít ki.

A képzési program végrehajtásának személyi feltételei*:


48

49

…… témá(k)hoz ………………………(név); szakirányú felsőfokú végzettsége: ………………… stb. …… témá(k)hoz ………………………(név); végzettsége: …………………………… stb.

A képzési program végrehajtásának tárgyi feltételei*: -

a tanfolyami létszámnak megfelelő méretű, szokásosan felszerelt tanterem számítógépes projektor és ernyő egyéb ………………….

*A kipontozott részeket a Képző Szervezet tölti ki a központi képzési program helyi képzési programmá adaptálásaként.


49

2008. (X. 22.) FVM rendeletben meghatározott. an12 A fásszárú energiaültetvények telepítése és kezelése című képzéshez

Recommend Documents