20 Jahre Grenzöffnung. Magyar Egyesület Berlin e.v. Verehrte Leser, liebe alte und neue Freunde Ungarns!

XV oly am – 28. szám XV.. évf évfoly olyam 2009. tavaszi szám – ára: 2,00 euró

Magyar Egyesület Berlin e.V.

www .ungar n-in-ber lin.de www.ungar .ungarn-in-ber n-in-berlin.de

Verehrte Leser, liebe alte und neue Freunde Ungarns! Das Jahr 2009 hat einen besonderen Stellenwert in den ungarisch-deutschen Beziehungen: Vor 20 Jahren öffnete Ungarn die Grenze für DDR-Flüchtlinge und entfernte damit den ersten Stein aus der Berliner Mauer. Dieses Ereignis führte dann zur Wiedervereinigung Deutschlands und letzten Endes auch zur Wiedervereinigung des geteilten Europas...

Der Autor unseres Artikels zum 20. Jahrestag der Grenzöffnung: SE Dr. Sándor Peisch, Botschafter der Republik Ungarn in Deutschland

Die Grenzöffnung kam nicht von ungefähr, sie hat eine spannende Vorgeschichte. Schon am 2. Mai 1989 hatte Ungarn mit dem Abbau der Grenzbefestigungsanlagen zu Österreich begonnen, und das zu einer Zeit, als noch sowjetische Truppen in Ungarn stationiert waren. Am 27. Juni durchtrennten die Außenminister Ungarns und Österreichs, Gyula Horn und Alois Mock, nahe dem Grenzübergang Klingenbach, nordwestlich von Sopron – im Rahmen eines feierlichen Aktes – den Eisernen Vorhang. Dieses Bild gilt heute als Symbol der Veränderungen, als Symbol für den Beginn eines europäischen Eini-

gungsprozesses. Damals, vor 20 Jahren, galten die Fotos mit den zaunschneidenden Außenministern fast wie „Werbung für eine Ungarn-Reise“ – nach ihrer Veröffentlichung in den westdeutschen Medien nahm die Zahl der DDR-Touristen zu. Als die Paneuropa-Union und das Ungarische Demokratische Forum für den 19. August 1989 zum „Picknick“ an der ungarisch-österreichischen Grenze, unweit von Sopron lud, ähnelte Budapest bereits einem Flüchtlingslager. Insbesondere in der Pfarrei des Stadtteils Zugliget, wo die ungarischen Malteser zwischen August und November fast 50.000

übersiedlungswillige DDR-„Urlauber“ versorgten, wurde auf Flugblättern für das „Paneuropäische Picknick“ geworben. Neben dem ehemaligen Zeltlager im Kirchenhof steht heute eine Gedenkstätte. Stücke aus der Berliner Mauer, ein Trabant und ein Denkmal erinnern an die Ereignisse von 1989. Auf dem Postament des Denkmals ist ein Bibelzitat in Ungarisch und Deutsch zu lesen: ,,Idegen voltam és befogadtatok – Ich bin ein Fremder gewesen und ihr habt mich aufgenommen.“ Vor zwanzig Jahren ahnte man aber noch nichts von den Veränderungen der kommenden Jahre. Auch die DDR-Bürger, die der Einladung zur Veranstaltung an der ungarischösterreichischen Grenze folgten, hätten in ihren kühnsten Träumen nicht gedacht, dass sie Geschichte schreiben würden. Durch die Massenflucht beim Picknick, bei der mehr als 600 (Fortsetzung Seite 2)

1989

2009

20 Jahre Grenzöffnung Unsere Grafik zeigt die 10 m hohe Edelstahlplastik, die seit 1996 in Fertőrákos, unweit von Sopron, dem Ort des Paneuropäischen Picknicks, zu sehen ist. Das Werk der Bildhauerin Gabriela von Habsburg zeigt ein aufgestelltes Stück Stacheldraht, das von Weitem wie ein Kreuz wirkt…

2009. tavasz

2. oldal

20 Jahre Grenzöffnung (Fortsetzung von Seite 1) Flüchtlinge aus der DDR nach Österreich entkamen, wurden weitere Fluchtwellen und Massendemonstrationen in der DDR hervorgerufen. Die ungarische Regierung gab am 10. September ihre Entscheidung über die Grenzöffnung bekannt, von da an bis zum 10. November siedelten über Ungarn mehr als 50.000 Ostdeutsche in die Bundesrepublik über. Es waren bewegende Momente: Familien mit Babys und Teddys überquerten die Grenze mit Tränen in den Augen, stolz hielten junge Männer ihre neuen Reisedokumente in die Kameras, der Strom der Trabis und der Wartburgs wollte an den Grenzübergängen tagelang kein Ende nehmen…

1989

2009

20 Jahre Grenzöffnung Die ungarische Regierung traf damals eine klare Entscheidung, indem sie die Sowjetunion nicht um Genehmigung ersuchte. Und das in einer Zeit, als in Ungarn noch sowjetische Truppen stationiert waren. Man sagt, Bundeskanzler Helmut Kohl habe im Rahmen seiner vertraulichen Verhandlungen mit dem damaligen Regierungschef Miklós Németh gefragt, welche Ansprüche die Ungarn auf Gegenleistung erhöben. Letzterer soll darauf folgenderweise reagiert haben: ,,Gegenleistung? Überhaupt nichts, es geht hier nicht darum. Wir tun das, weil wir es für unsere Pflicht halten.“ Es war derselbe Miklós Németh, der im gleichen Jahr, noch vor der ostdeutschen Flüchtlingswelle, mit dem österreichischen Bundeskanzler Franz Vranitzky das Ab-

kommen zum Abbau des Eisernen Vorhanges geschlossen hatte. Diese Zeit war eine Sternstunde der ungarisch-deutschen Beziehungen, aber es war auch eine Sternstunde der Innenpolitik Ungarns, denn Regierung und Opposition waren einig darin, den Deutschen helfen zu müssen. Durch diese Taten leistete Ungarn – wie ich meine – einen nicht unwesentlichen Beitrag zur Wiederherstellung der deutschen Einheit, wie Bundeskanzler Kohl anerkennend feststellte: „Ungarn hat den ersten Stein aus der Mauer geschlagen“. Die deutsch-ungarischen Beziehungen sind jetzt auf allen Gebieten, in Politik, Wirtschaft, Kultur und in den zwischenmenschlichen Kontakten ausgezeichnet. Dies beweisen die häufigen Treffen hochrangiger Politiker, die zahlreichen Wirtschaftskooperationen, die für beide Länder Erfolg und Gewinn bringenden Investitionen deutscher Firmen in Ungarn, die Vielfalt des ungarischen Kulturangebots in der Bundesrepublik und des Deutschen in Ungarn. Wir Ungarn sagen: Deutschland ist unser „Nachbarland ohne gemeinsame Grenzen“. Eine neue Dimension bedeutet für die bilateralen Beziehungen die EUMitgliedschaft Ungarns, die vor fünf Jahren, am 1. Mai 2004, begann. Beide Länder sind an einer starken Europäischen Union interessiert. Einheit in Vielfalt. Die Geschichte lehrt uns, dass Europa nur durch einheitlichen Auftritt seine Interessen zur Geltung bringen kann. Auch dabei sind unsere Länder gute Partner. Ich hege die Hoffnung, dass die weltweite Finanz- und Wirtschaftskrise daran nichts ändern wird. Ich bin zuversichtlich, dass Sie in diesem besonderen Jahr mein Land Ungarn und auch die Sternstunden unserer gemeinsamen Geschichte nicht vergessen werden. Wir sollten aber nicht nur in die Vergangenheit schauen, sondern daran arbeiten, dass sie als ausgezeichnete, feste Basis für die Zukunft dienen kann. Dr. Sándor Peisch, Botschafter der Republik Ungarn in der Bundesrepublik Deutschland

Botschafter Dr. Peisch geehrt Anlässlich des ungarischen Nationalfeiertages wurde der Berliner Botschafter Ungarns, Dr. Sándor Peisch, mit einer hohen ungarischen Auszeichnung geehrt. Für seine jahrzehntelange diplomatische Tätigkeit für die Geltendmachung der Interessen der Republik Ungarn hinsichtlich der europäischen Integration sowie für seine Führungstätigkeit wurde ihm das Komturkreuz des Verdienstordens der Republik Ungarn zuerkannt. Er nahm die Anerkennung im Budapester Parlament entgegen. Herzlichen Glückwunsch!

Glückwünsche für Dr. Sándor Peisch von Staatspräsident Sólyom und Regierungschef Gyurcsány am 15. März

E számunk tartalmából: Bán Zsófia: A titkos fegyver 8 Illés-Molnár Márta: Magyarság és keresztnév 8 Klaus Rettel: Gedanken zum Jubiläumsjahr 8 Bálint Balla: Die Zahl Drei und die Kultur 8 Egyesületek, programok, rejtvény 8 Pompéry Judit: Villanásnyi Berlin – Kuglóf 8 Deutsche Zusammenfassung dieser Ausgabe

3. oldal

Magas kitüntetés Nagy Ivánnak Georg Sterzinsky bíboros, Berlin érseke a St. Hedwig-érem bronz fokozatával tüntette ki szeptemberben Nagy Ivánt a berlini egyházmegyében és a magyar egyházközségben 20 éven keresztül végzett pasztorális munkájáért. Nagy Iván a 80-as években teológiai ahol a liturgia-tanácsban dolgozott. előképzés után kezdte a berlini Szent Négy éven keresztül szervezett és Erzsébet magyar gyülekezetet meg- tartott a helyi német lelkész segítsészervezni. Előbb Szőke János SDB gével a magdeburgi püskökség terühelynök, majd Fejős Ottó német- letén szentmiséket prédikációval ott országi főlelkész, végül 1992 óta dolgozó ideiglenes magyarországi és Rasztovácz Pál hamburgi lelkész erdélyi mezőgazdasági vendégmunkátartott és tart Berlinben havonta egy soknak. szentmisét. Nagy Ivánt 1988-ban Különös hangsúlyt fektetett az ökukérte fel Dr. Johannes Tobei általános ménikus munkára. 1975 óta képhelynök és Peter Tanzmann prelátus, viselte a katolikus oldalt a főleg a lelkipásztori decernátus vezetője protestáns és ortodox gyülekezetek arra, hogy szervezze meg a magyar által dominált Nemzetközi Konlelkipásztori munkát. Szabad kezet ventben. Berlinben szívügye volt az kapott arra, hogy lelkiismerete ottani magyar protestánsok lelkiszerint járjon el. Hamarosan az egy- pásztori munkáját is támogatni. 1999házmegyében az idegennyelvű lelki- ben úgy tudott egy felsős evangélikus pásztori konferencia szóvivője lett, teológiahallgató Berlinbe jönni, hogy miután kiharcolta nem csak a magya- a Német Evangélikus Egyháznál ő roknak, hanem a többi gyülekezetnek is a pénzügyi támogatást. 15 éven Kedves Olvasónk! keresztül írt, sokszorosított és Lenne téma elég, amire felhívnánk postázott havonta egy négyoldalas szívesen a figyelmet, de mivel ezúttal itt körlevet, amivel a gyülekezetet Berlinben mindjárt három rangos összetartotta. Minden évben szerve- kitüntetésről is elismerő szót kell zett egy háromnapos lelkigyakorlatot ejtenünk, ezért a helyszűkére is teotthoni lelké- kintettel szorítkozunk erre az egy szekkel. Több témára, gratulálva az érintetteknek. Március 15-én Budapesten az Országmint tíz éven keresztül tar- házban idén is átadták a művészeti tott havonta tevékenységért járó Kossuth- és a tudományos munkáért járó Széchenyibibliakört, kédíjakat. A kitüntetéseket a miniszszített elő fel- terelnök előterjesztésére a köztársasági nőtteket, szü- elnök adja. Ebből az alkalomból a lőket a kereszt- Magyar Köztársasági Érdemrend Középségre, jegyespá- keresztje (polgári tagozata) kitüntetéssel rokat a házas- méltatták többek között Dr. Peisch ságra. Prédikált Sándort, a Magyar Köztársaság rendBerlinben, Hannoverben, Braun- kívüli és meghatalmazott nagykövetét schweigben, Bielefeldben, Sopron- is, mégpedig „a Magyar Köztársaság európai integrációs érdekeinek érvényeban. Évente négy-öt magyart ő temesítése érdekében végzett több évtizedes tett el Berlinben. Szervezői mun- diplomáciai pályafutása, vezetői tevékájával harcolt az egyházmegyei kenysége elismeréseként”. bürokráciával az óvodás csoportok Egyesületünk, lapunk is szívből graés a cserkészek működésének meg- tulál Nagykövet úrnak a magas elissegítésére, úgy pénzügyileg, mint merés alkalmából, egyben megköszönve hogy termek ingyen álljanak a cso- a berlini magyaroknak nyújtott többéves támogatását rendezvényeink portok rendelkezésére. 12 évig volt az érsekségben a pasz- megszervezésében, újságunk színvonalas cikkekkel való gazdagításában. torális tanács tagja, ahol az egyházmeÍgy mostani lapszámunk vezércikkét gye migrációs háttérrel rendelkező hí- is dr. Peisch írta, megfelelően behaveit képviselte. Küldött volt a három rangozva ezt az emlékezetes 2009-es éven keresztül tanácskozó szinó- évet, amely tele van évfordulókkal, de dusban (Diözesanes Pastoralforum), ezek közül is különösen kiemelkedik a

2009. tavasz harcolt ki neki egy évre ösztöndíjat. De nem csak egyházi vonalon dolgozott. Nagy részben neki köszönhető a Berlini Collegium Hungaricum telkének visszaszerzése és az intézet újjáépítése. Ezért 2008 januárjában a Magyar Kultúra Lovagja kitüntetést kapta meg. Két szívinfarktus és más súlyos betegségek után most nehéz mozgássérülten abba kellett hagynia az aktív munkát az érsekségen. 20 éves munkája elismeréseként tüntette most ki Sterzinsky bíboros úr a Szent Hedwigéremmel. A kitüntetést egy pontifikális szentmise után az idegennyelvű gyülekezetek összejövetelén a bíboros úr személyesen adta át. Akit munkája és a berlini gyülekezet története érdekel, olvassa el Dr. Borovi József könyvét: A németországi magyar lelkészségek, Berlin 1934-2000. Megjelent 2001-ben Budapesten a Szent István Társulatnál.

A szerkesztőség írja

Berlin, Németország, Európa újraegyesítését előkészítő, 20 évvel ezelőtti határnyitás – cikkének témája. Még egyszer köszönet érte! Nagy Iván tagtársunk őszi lapunkból sajnálatos módon kimaradt kitüntetéséhez ugyancsak szívből gratulálunk (lásd még ezen és a 33. oldalon). Végül még meg kell említenünk Hans Kollmann tagtársunkat is, aki a „Nemzetközi kulturális kapcsolatok ápolásáért”– mint „lovagias tettért” – kapta január 22-én, a „Magyar Kultúra Napján“ – Egyesületünk javaslatára – az „Egyetemes Kultúra Lovagja“ címet. Gratulálunk hozzá!

(Az MTI jelentése a 7. oldalon, Hans Kollmann német beszámolója a 33. és 34. oldalon).

2009. tavasz

Bán Zsófia

4. oldal

A titkos fegyver

Március 15-én a Collegium Hungaricumban ünnepélyesen megemlékeztünk az 1848-as forradalomról. Togay János igazgató üdvözlő szavai és a Himnusz közös eléneklése után Bán Zsófia írónő ünnepi beszéde hangzott el, amelyet alább közzéteszünk. Az ünnepség a Kossuth Lajos azt üzente c. dallal, majd a Büntetőexpedíció c. film egyes jeleneteire táncolt verbunkossal zárult le. A 7. oldalon közöljük Usztics János Kolónia-elnök ünnep utáni gondolatait is. Meg kell osztanom Önökkel egy titkot. Ezt a titkot ugyan minden nő ismeri – remélem, ezt a jelenlévők is majd megerősítik –, de most, az ünnepre való tekintettel, utólagos engedelmükkel, felfedem férfitársaink előtt is, hátha jó lesz még valamire. Ha van valami, ami távol áll a nőktől, úgy az a beszédek tartása. Mielőtt azonban bárki elhamarkodott következtetéseket vonna le, sietek hozzátenni, hogy ez nem azért van, mintha nők ne tudnának rendes kis beszédeket összehozni, amolyan retorikai ékszerdobozkát, ami szépen csillogvillog, s ha felnyitjuk a tetejét, dől belőle a talpramagyar meg a tűzönvízenát, hogy csak úgy villanyozódik, aki hallja. Nem. Nem ezért van. Hanem azért, mert a beszéd olyan műfaj, ami csak egy irányba működik, olyan, mint az egyirányú utca, ha nem éppen, rosszabbik esetben, mint a zsákutca. Szóval a beszéd, az amolyan egyirányú közlekedés, monologikus műfaj, ami lányoktól, asszonyoktól meglehetősen távol áll, amennyiben a női közlekedés, vagy nevezzük kommunikációnak, elsősorban dialogikus, azaz párbeszéden alapul. Ezt, kérjük, mindig tartsák észben, amikor éppen nem hallanak nőket beszédet tartani, amikor ott van valami érzékelhető hiány, hiátus, hogy hoppá, itt most egy beszédnek kéne következnie, ott is a nő, aki megtarthatná, mert a fiúk épp tűzoltók vagy vadakat terelő juhászok, látszólag semmi dolga, akár föl is léphetne arra a csinos kis pulpitusra, és elmondhatná azt a nyilvánvalóan idekívánkozó, felvillanyozó beszédet, de nem, az Istennek sem. Hát mire vár, gondolhatja a hallgatóság, most már egyre türelmetlenebbül, hát nem azért vagyunk itt, hogy ne legyen beszéd, és akkor, egyszer csak, valami igazán csudálatos dolog törté-

nik: a nő, aki meg is tarthatná a beszédet, ehelyett odalép valakihez az első sorban, megérinti az illető kabátujját, leül mellé, és kérdést intéz hozzá. Mire a megszólított hirtelen válaszol valamit, kicsusszan a száján egy válasz. Ekkor a nő arcán – aki ezzel az erővel akár meg is tarthatta volna a beszédet – egy széles, ragyogó mosoly terül szét, mert tudja, hogy most már otthon van. Tudja, hogy innentől már menni fog a dolog, amelynek mindközönséges neve: beszélgetés. És amikor már eléggé belemelegedtek, a megszólított egyszercsak odafordul a szomszédjához, és ő is kérdez tőle valamit, az meg, mielőtt még meggondolhatná, válaszol valamit, és ez így megy, egészen addig, amíg az egész termen végigsöpör egy beszélgetéscunami, és ahelyett, hogy ettől kétségbeesnének vagy védekezni próbálnának, átadják magukat ennek a titokzatos erőnek, és hagyják magukat sodortatni a beszélgetés árhullámával, vigye csak őket, amerre az áramlat menni akar. Ekkor a nő, aki meg is tarthatta volna a beszédet, diszkréten kislisszol a teremből, hiszen itt már elvégezte a feladatát, és elsiet egy másik, esetleg szintén beszédre váró terembe. Most azonban, mielőtt én is megszólítanék valakit, és mellételepednék, hogy aztán diszkréten átslisszoljak egy másik terembe, rátérek a mai nap másik titkos történetére – teljék ez a mostani március 15. a titkok jegyében! A 48-as forradalom narratívája mára már egy olyan csillogó, kemény gyémánttá állt össze, amelyet mindenki ott hord a szíve feletti szivarzsebben. (Nőknél kokárda mellé, brossként ajánlott.) Összeállt, megvan, elég ha néha, ünnepkor elővesszük, és a tenyerünkre helyezve gyönyörködünk benne. Csakhogy, és itt jön az első titokmorzsa: a forra-

dalom narratívája nem egyenlő a forradalom történetével, a forradalom történeteivel. Mert a narratíva olyan gépezet, amely szükségszerűen szelektál, súlyoz, selejtez, értékrendet állít fel, azaz valamit épít, konstruál. Egy építménynek pedig falai vannak, és a falak, funkciójuk szerint, kizárják, kirekesztik mindazt a teret, amit az építők valamiért nem szántak a falak közé. Ilyen, többnyire sikerrel kizárt tér a nők szerepe a forradalomban. Mert hát, Isten bocsássa meg, ki látott már olyat, hogy nők szaladgáljanak a forradalomban. Mert például, mikor talpra kéne ugrani magyarként, akkor a táskájukat keresgélik, amikor szaladni kéne kiszabadítani Táncsicsot, akkor megbotlanak a súlyos fodrokban, és elterülnek a forradalmi macskaköveken, mint levelibéka, amikor pedig 12 pontot kellene fogalmazni, akkor azon vitatkozgatnak, hogy de ne legyen-e inkább 13, mert az elterjedt babonával szemben a 13 éppen hogy szerencseszám (és itt egy hosszú, ezt alátámasztandó történet következne, hogy ez például a sógornőjükkel hogy volt). Szóval így nem lehet gyémánt keménységű narratívát konstruálni, ezt bárki könnyedén beláthatja. Lehet viszont a gyémántot inkább prizmaként használni, s a prizma által vetett sokszínű és sokféle történetsugárnak utánamenni. Mert itt van például annak a bizonyos titkos fegyvernek a története. A forradalom titkos fegyvere. Lefo-

+

5. oldal gadom, még csak nem is hallottak róla. Na nem úgy fegyver, hogy azzal nyerték volna meg a forradalmat, hiszen a narratíva szerint, ugye, azt sajnálatosan elveszítettük. Nyertünk viszont valami mást, ami nem a fegyveres, hanem a fegyvertelen forradalom kategóriájába tartozik. Ami kétségkívül nem olyan látványos, mint a fegyveres narratíva, nem lehet belőle színes, szélesvásznú, kosztümös filmet forgatni sok millióért, viszont lehet sok évszázadon keresztül észrevétlenül élvezni a gyümölcsét, lehet minden nap használni, lehet evidenciának venni, csak egyet nem lehet: elfelejtkezni azokról, akiknek a dolog először eszükbe jutott, sőt nem csak eszükbe jutott, hanem a forradalmi tettek mezejére lépve, meg is valósították azt. Még mindig nem merem kimondani, hogy mi az, annyira forradalmi és annyira titkos. De nem, sajnálom, nem a szokásos, odalökött kis koncokra gondolok, miszerint a derék lányok kokárdákat varrtak és zászlókat hímeztek, kötéseket téptek, valamint csinos tömeget képeztek a Nemzeti Színházban a Bánk bán előadása alatt. És még csak nem is a derék Lebstück Marcsira, a Mária főhadnagyra gondolok, aki nem átallotta férfinéven és férfiruhában, honvédtisztként végigharcolni a forradalmat, Buda ostromakor megismerkedni majdani férjével, vele a harctéren összeházasodni, majd az aradi várbörtönben raboskodva megszülni egy szem fiát, ami, lássuk be, igazán különös viselkedés egy majdani romantikus nagyoperett hősnőjétől. Sőt, még csak nem is a, ha lehet, még ennél is kalandosabb életű Bányai Júliára gondolok, aki, miután férje 1848-ban elhalálozott, először műlovarnőként keresett megélhetést a bécsi cirkuszban, de ez még mind semmi, mert a szabadságharc kitörésekor férje nevén, férfiruhában jelentkezett a honvédseregbe – kell-e ennél szebb emlékmű egy szeretett társnak –,

2009. tavasz ahol századosi rangig vitte, s legendás bátorságát még Bem tábornok is kitüntetéssel, s később a törökországi száműzetésben kapitánnyá való előléptetéssel köszönte meg. Ám Júlia nem csak fegyverrel küzdött, hanem az eszével is, hiszen az osztrák és orosz hadseregnél kiterjedt kémtevékenységet folytatott. Tökéletes franciatudása révén párizsi táncosnőként ejtette ámulatba a mit sem sejtő orosz katonákat. De nem, még csak nem is a 48-as eszméhez és férjükhöz hű asszonyok példaképéről, Zichy Antónia grófnőről, Batthyány Lajos feleségéről van szó, aki azon kívül, hogy rábeszélte urát a politikában való részvételre, valamint maga is lelkes támogatója volt a hazai ipar termékeinek elsőbbségét hirdető Védegyletnek, végül egy megrendítően hősies és magasztos cselekedetre is képes volt férje letartóztatásakor. Mikor megtudta, hogy Battyhányt arisztokrata rangjához nem méltóan, megalázó, kötél általi halálra ítélték, börtönébe tőrt csempészett be, hogy férje önkezével vethessen véget életének. A grófnak ugyan csak megsebesítenie sikerült magát a nyakán, ám ennek következtében az akasztást nem tudták végrehajtani, és valóban golyó által végezték ki. És itt még hosszan sorolhatnám azon nők históriáját, akik hősies cselekedetekkel írták be nevüket a forradalom történetébe – mert hát a narratívából többnyire még ők is kiestek. Ám amiről itt valójában szólni akarok, még ennél is sokkal felforgatóbb, mondhatnám radikálisabb, ahogy az már forradalmárokhoz illik. Tehát arról van szó, hogy hol volt, hol nem volt, itt valahol-ott valahol, négy-öt asszony összehajolt, még mielőtt a forradalom gondolata akár csak megszületett volna, Sárika, Terike, Marcsa beszélgettek, beszélgettek, egyszer csak lecsücsültek, és ekkor a Terike (néé Brunszvik) azt találta mondani, hogy ő bizony azt gondolja,

hogy a gyermekeknek az a jó, ha egymás közt lehetnek, az asszonyoknak meg az a jó, ha több idejük jut magukra, no meg a szeretett urukra. Térült-fordult egyet, s 1828 egy szép, meleg júniusi napján máris megalapította az Angyalkert névre hallgató, első kisdedóvót. Oda se figyeltek az emberek, és máris 80-ra nőtt ezen intézmények száma szerte a Monarchiában, és ha itt netán azt találnák közbevetni, hogy aber entschuldigung, hol van itt a forradalom, akkor azt kellene mondanom, hogy ott van az, csak nem a narratívaszemüveggel, hanem a történetes szemüveggel kell nézni (tudják, olyan, mint azok a 3-D-s szemüvegek a mozikban) és akkor laposból hirtelen plasztikusra vált a kép. De eztán jött még csak a java. Teltmúlt az idő, már 1846-ot írunk, s úgy esett, hogy Terikének volt egy csinos unokahúga, a Telekiék Blankája, aki meg, nyilvánvalóan önfejű nagynénje hatására, azt vette abba a csinos kis fejébe – és ezt csak egészen halkan mondom, hogy akit nem illet, ne hallja –, hogy a lányokat is taníttatni kéne. Mikor ezt kimondta, olyan csönd kerekedett a szobában, hogy még a szú percegését is hallani lehetett. Szavait pedig forradalmi tett követte: nyomban leánynevelő intézetet nyitott, igaz, hogy csak főúri leányok számára, de hát engedtessék meg, a főúri leány is leány, ne tessék diszkriminálni. Mert azt gondolta ez a Blanka, hogy hiányos tudású, idegen nyelvű nevelőnők helyett olyan nagy tudású, hazafias gondolkodású tanárok tanítsák a leányokat, mint például a Fejér Pali (aki amúgy Vasvári Pál álnéven vonult be a Nagy Narratívába), s főleg, hogy magyarul tanítsa őket. Blanka maga mellé vette Klárikát (született Leővey), s ketten együtt igazgatták az intézetet. Igaz, hogy 1846-ban még csak a drága kis Rózsika volt az egyetlen növendékük (Deák Ferenc keresztlánya), de a következő esztendőben már 14 csillogó szempár szegeződött Fejér tanár úrra, akit aztán a forradalom kitörésekor – na végre, hogy már témánál vagyunk! – más irányú elfoglaltságai a katedráról elragadtak. Irigykedett is Blanka meg Klárika, hogy hej, ha (Folytatás a 6. oldalon)

2009. tavasz

6. oldal

Az Adalbert-díj idei kitüntetettje: Dr. Göncz Árpád

(Folytatás az 5. oldalról)

2009. június 13-án a krefeldi (Németország) székhelyű Adalbert Alapítvány kilencedik alkalommal adja át az általa alapított díjat, a „Nemzetközi Adalbert Díj az Európai Békéért, Szabadságért és Együttműködésért” elnevezésű elismerést. A kitüntetést Prágában nyújtja át a magyarországi békés forradalmat követően először szabadon megválasztott köztársasági elnöknek, Göncz Árpádnak a Cseh Köztársaság hivatalban lévő elnöke, Václav Klaus. A Nemzetközi Adalbert-díj Bizottsága a 2009. évi Adalbert-díjat az író és politikus Göncz Árpádnak ítélte oda, aki 1990 és 2000 között a Magyar Köztársaság elnökeként józan megfontoltsággal ösztönözte hazája európai integrációját. A népszerű ,,civil politikus” Göncz Árpád a kommunista rendszer idején az ellenzékhez tartozott, ezért életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Meghatározó szerepet játszott a magyarországi demokratikus átalakulásban, és hozzájárult a korábbi politikai ellenfelek megbékéléséhez. Magyarország szabaddá válásában szerzett érdemeivel és Németország egyesüléséhez nyújtott támogatásával kiemelkedő szolgálatot tett Kelet- és Nyugat-Európa összetartozásának erősítése érdekében. Irodalmárként jelentős nyugateurópai műalkotásokat tett hozzáférhetővé honfitársai számára, NyugatEurópában pedig saját műveinek fordítása révén vált ismertté az író Göncz Árpád. Életműve kapcsolódik a prágai Szent Adalbert (956–997) emlékének hagyományához, aki ,,kontinensünk nagy patrónusaként … az európai identitás és egység alapjait elhelyezte.” (II. János Pál pápa). Göncz Árpád a kelet-közép-európai népek integrációjának szorgalmazásával Nyugaton az Európát összekötő hidak építőjévé vált. Az Adalbert-díj eddigi kitüntetettjei: – Tadeusz Mazowiecki, az első szabadon választott lengyel miniszterelnök

ők is forradalmat mehetnének csinálni, s hát nem vették észre a kis drágák, hogy már nyakig benne jártak, még mielőtt a fiúk akár csak felköthették volna a kardjukat. Náluk volt egy, a kardnál sokkal veszélyesebb, titkos fegyver, amit a császári apparátus, sajnos, nagyon jól tudott. Világos után nyomban be is záratták az intézetet, Blanka és Klárika pedig visszavonult a Telekiek pálfalvi kastélyába, ahol bujdosókat, meg persze mindenféle szamizdat kiadványt rejtegettek, amit akkor még nem így hívtak. Jöttek is nyomban odaföntről, mindent felforgattak, lefoglaltak, kidobáltak, felhasítottak (úgy tűnik, a módszerek nem, csak a cégnevek változnak). Klárika öt, Blanka hat borzalmas évet húzott le Kufstein rideg börtönében a legkegyetlenebb körülmények között. Nem tudták őket semmilyen módon megtörni, kegyelmi kérvényre ösztökélni. Fogvatartóik nem tudhatták, hogy hiába minden erőfeszítésük, hiába minden kegyetlenség, a lányoknál ott volt a titkos fegyver: az a meggyőződésük, hogy a tudás mindenkié. Blanka szabadulásakor megbetegedett, és egy évre rá, 1862-ben elhunyt. Klára, amikor kufsteini büntetését letöltötte, szomorúan tapasztalta, hogy nem csak a Nagy Narratíva forradalmát, de bizony az ő titkos forradalmukat is letörték: a nőnevelés ügye semmivel sem ment előrébb (gondolta ő), és később az újonnan alapított intézetét is bezáratták. Meg kell hagyni, Klára sok mindent tudott, de azt az egyet, úgy tűnik, nem tudta, hogy a dolgok, az ügyek nem úgy mennek előrébb, mint a szekér az egyenes úton, hanem kanyarog az jobbra-balra, látszólag nem halad, de a háromdimenziós szemüvegen át azért jól látszik, hogy nem az számít, hogy mennyit halad előre, hanem hogy már mozgásban van. És akkor viszont már nem állíthatja meg semmi. Most pedig engedjék meg, hogy önök közé üljek, mielőtt átslisszolnék egy másik terembe.

– Antall József, az első szabadon választott magyar miniszterelnök – František Tomášek bíboros, korábbi prágai érsek – Franz König bíboros, korábbi bécsi érsek – Václav Havel, korábbi cseh államfő – Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság korábbi kancellárja – František Mikloško, a szlovák parlament első szabadon választott elnöke – Władysław Bartoszewski, államtitkár, korábbi lengyel külügyminiszter Az Adalbert Alapítvány a díjat minden alkalommal egy olyan személyiségnek adományozza, aki az európai összetartozás, valamint a nyugat- és közép-európai népek közötti szomszédsági kapcsolatok elmélyítésében és ápolásában szerzett kimagasló érdemeket. www.adalbert-stiftung.de Sajtóközlemény

A titkos fegyver

7. oldal

2009. tavasz

Hans Kollmann az Egyetemes Kultúra Lovagja A Magyar Távirati Iroda jelentette 2009. január 21-én, a lovaggá avatás előestjén: A magyar kultúra napja alkalmából a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban adják át az Egyetemes és a Magyar Kultúra Lovagja címeket. Az elismerésben 38 magyarországi és határon túli személyiség részesül. Három ifjúsági szervezet kap Örökségserleg elismerést – tájékoztatta Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke az MTI-t. A gálát tizenharmadszor rendezik meg, az esemény védnöke az idén Göncz Kinga külügyminiszter, Vadai

Hans Kollmannt lovaggá üti Nick Ferenc

Ágnes honvédelmi államtitkár és Bogyay Katalin, az oktatási és kulturális tárca nemzetközi szakállamtitkára. A programra négy földrész 13 országából érkeznek vendégek, több nagykövetség is jelezte részvételi szándékát. A gála díszvendége Székelyföld, amely-

Magyar Kolónia 1846-tól

nek kultúrájából a Kékiringó Néptáncegyüttes ad ízelítőt. A díjazottak nyílt pályázat útján, civil szervezetek és önkormányzatok jelölése alapján válhatnak a kitüntető cím birtokosaivá a magyar kulturális örökség megőrzése, felkutatása, népszerűsítése, alkotó fejlesztése és az egyenrangú kultúrák nemzetközi együttműködésének elősegítése érdekében huzamos időn át kifejtett tevékenységért. Idén 174 pályázatból választotta ki a kuratórium azokat, akik az Uránia Nemzeti Filmszínházban átveszik az Egyetemes Kultúra Lovagja, a Magyar Kultúra Lovagja és a Magyar Kultúra Apródja címet – mondta a szervezet elnöke. A Falvak Kultúrájáért Alapítvány 1999-ben adományozta első alkalommal a díjakat. Hosszú távú célja, hogy a kultúra lovagja cím tudatos menedzseléssel váljék a társadalmi szervezetek legmagasabb elismerési formájává. Az idei díjátadást követően négy földrész 22 országának 409 személyisége alkotja majd a lovagok és apródok egyre népesebb táborát - jegyezte meg Nick Ferenc… Egyetemes Kultúra Lovagja elismerést vett át többek között tagtársunk, Hans Kollmann is. Több információért lásd a 33.-34. oldalt (Hans német nyelvű összefoglalója).

Gondolatok március 15. után A Berlini Magyar Kolónia januárban újraválasztott vezetősége megkezdte munkáját, lefektetve az éves programtervet és a feladatokat az éves közgyűlés javaslatai szerint. Szükségessé vált a helykeresés a havi összejöveteleink megrendezésére, s így felvettem a kapcsolatot a berlini Collegium Hungaricum (CHB) igazgatójával, Can Togay János úrral. Az igazgató asszisztensnőjén keresztül megkaptuk az ígéretet, hogy helyiséget bocsátanak rendelkezésre a megkérelmezett rendezvényeink megtartásához, de ezen ígéret mindenkori visszavonásának lehetőségével, ha az intézménynek a helyiséget másnak ki kell adnia. A március 15-iki – legnevesebb – nemzeti ünnepünkön, sajnos, nagyon kevés „Kolóniás” volt jelen. Nem tudom, hány személy kapott közülünk meghívót a CHB-től, ezt még meg kell kérdeznem, vagy egyszerűen még mindig „idegen” nekik a Ház, amely, ha többször tarthatjuk itt az összejöveteleinket, talán otthonosabbá válik számunkra is. Ebben nagyon bízom, no meg abban, hogy még sok szép közös ünnepséget élhetünk meg. Ebben reménykedem. Berlin, 2009. március 29. Usztics János, a Berlini Magyar Kolónia e.V. elnöke

Ungarische Kolonie Berlin e.V.

seit 1846

Wir laden Sie, Ihre Familie und Freunde recht herzlich ein zum traditionellen

Her bs tball Herbs bstball 10. Oktober 2009, von 19.00 bis 03.00 Uhr Tegeler Seeterrassen, Palais am See, Wilkestr. 1 (Ecke Alt-Tegel), 13057 Berlin (Bus 124, 125, 133, 222, U6 Alt-Tegel) Musikalische Unterhaltung: Vándor zenekar – Attraktive Preise bei der Tombola! Eintritt 32 Euro (für Mitglieder 27 Euro) – Warmes-kaltes Büfett im Preis inbegriffen! Um Kartenvorkauf bzw. Tischreservierung bis 02.10.2009 wird dringend gebeten. Reservierung bei J. Usztics (45 18 407), József Nemes (636 85 79), János Molnár (88 67 57 29), Illés Becei (89 26 148), Nándor-Mátyás Andrási (03378/87 55 72) Überweisung des Eintrittspreises an János Usztics, Sparda Bank e. G., BLZ 12096597, Kto.-Nr. 5776256

Felvételünkön a Magyar Kolónia egyesületi zászlaja

2009. tavasz

8. oldal História: 60 éve történt Berlinben

Blokád és légihíd a Spree folyónál

Hat évtizeddel ezelőtt, 1949-ben fejeződött be Berlin nyugati övezeteinek szovjet blokádja. A szövetséges hatalmak majd’ egy évig légi úton „táplálták” a szigetváros polgárait. Az akcióban főszerepet játszó tempelhofi reptér 2008-as bezárása megosztotta a 3,5 milliós metropolis lakosságát. Azon a területen, ahol protestáns cseh menekültek a XVIII. században megteremtették a porosz pamutkézműipar alapjait, a napóleoni seregek eltávoztával kevesebb mint ezer lelket számláltak csupán. A kopár, katonai lőtérnek is használt síkságon tartotta első szabadtéri tornaóráit a „néperő fokozását” zászlajára tűző pedagógus, Friedrich Ludwig Jahn. A porosz hatóság nem volt elragadtatva attól, hogy a Nyulak mezején – Hasenheide – került megrendezésre Berlin legelső tornászünnepsége 1818-ban. A korabeli krónikákban „államot fenyegető rendbontásként” jellemzett sportshow azonban visszavonhatatlanul a testedzés híveivé avatta az ifjúságot. (Jól jött az izom az elkövetkező háborúkban!) Jó 170 esztendeje, hogy a nemzetközi hírű Peter Joseph Lenné meseszép parkká varázsolta át a Hasenheide egy részét. A hajdani népliget kedvelt pihenőhelye volt a nagyvárosból friss levegőre vágyóknak. Flörtös piknikeknek, legényegyleti összejöveteleknek sem volt kellemesebb terepe anno. Az első világháború után itt kezdődött meg a tempelhofi repülőtér építése. Avató 1929-ben, ám a

nácik hatalomra jutása után gyorsultak fel igazán a munkálatok: mint ismeretes, Adolf Hitler az automobilon és vonaton kívül kampánykörútjához, belés külföldi programjai lebonyolításához gyakorta vett igénybe repülőgépet. A nemzetiszocialisták gigantomániája a Flughafen Tempelhofot sem kímélte, ráadásul a légikikötő tökéletes „kulcsrakész” állapotba csak 1945 után került. Ekkor már mint az amerikai megszállási zóna katonai reptere. Szovjet blokád A négy megszállási övezetre osztott német főváros nyugati szektoraiban 1948 nyarán kezdődött, s 1949 tavaszáig tartott a szovjet blokád. Berlin tempelhofi reptere – két másik hadi Flughafennel együtt – főszerepet játszott a légihíd kialakításában, az amerikai–brit–francia zónák életfeltételeinek biztosításában. A sztálini kiéheztetési kísérlet előjátéka volt, hogy 1948. június 23-án éjjel a Kreml lekapcsoltatta a Golpa-Zschornewitz-i áramszolgáltató nagyerőművet, így a romos világváros több kerületében kialudtak a fények. Az amerikai megszállási körzet

katonai parancsnoka, Lucius D. Clay azonnal reagált. A tábornok tisztában volt vele, hogy Nyugat-Berlin szabadságának mekkora szimbolikus ereje van a szovjet tömb szívében. Mivel már 1948 áprilisában is akadályozták a szovjetek pár napig a szigetváros ellátását, Clay gyorsan tudta prezentálni a megfelelő logisztikai-katonai választ. A varázsszó a légihíd lett. A „Luftbrücke” már 24 órán belül beindult – a blokád során Nyugat-Németországból „mennyei úton” látták el Nyugat-Berlin 2,5 milliós lakosságát. Harry S. Truman elnök Washingtonból üzente meg kurtán Kelet-Németországnak és Moszkvának: „Berlinben vagyunk, és ott is maradunk. Punktum!” Az élelmiszertől kezdve a szénig minden repülővel érkezett a kettészelt német metropolisba: a Szovjetunió a síni, a hajó- és közúti forgalom leállításával válaszolt arra, hogy a nyugatnémet márka bevezetésre került a különleges státuszú város amerikai–brit–francia zónáiban is. A Kreml a diplomáciai halandzsa szabályai szerint „technikai zavarral” magyarázta a blokádot. Külsőségeiben az új fizetőeszköz (DM) bevezetése indokolja az új küzdelmet… De tudjuk, hogy a pénz nem olyan dolog, mely függetleníthető lenne a politikai és gazdasági rendszerektől, s különösen nem az egymáshoz fűződő politikai és erkölcsi kapcsolatoktól – mondta a blokád első napján tartott szociáldemokrata (SPD) nagygyűlésen a város főpolgármestere, Ernst Reuter. Mazsolabombázók

A berliniek körében „mazsolabombázónak” (Rosinenbomber) becézett amerikai és brit katonai repülőgépek folyamatos légihídja nem volt veszélytelen, 1949. májusig közel 80 pilóta és földi személyzet vesztette életét Felvételeink: az egyedülálló akció során. A precíz – Film is készült a légihídról (fent) szövetséges krónikák – még – Tavaly még helyénvaló volt a felirat… (lent)

+

9. oldal leírni is sok – 212.621 (kettőszáztizenkettőezer hatosszázhuszonegy) alkalommal startoltak, landoltak, összesen 1,7 millió tonnát fuvarozva a fellegek felett. Az 1943-tól rendszeres szövetséges légitámadások, a szovjet ostrom poklát alig túlélt gyerekek különösen kedvelték a mindennapos repülő-showt, pláne, hogy az angolszász pilóták pici ejtőernyőkkel édességgel és más finomságokkal „bombázták” alacsony magasságból az ifjúságot. A berlini blokád révén váltak az „ideiglenesen állomásozó” Vörös Hadsereg katonái agresszorokká. A hidegháború „pozitívumaként” megszállóból baráti hatalommá lettek az áldozatkész szövetséges erők Nyugat-Berlinben, melyet 1961-től választott el fal és szögesdrót a keleti városrésztől. Lakat Tempelhofra A tempelhofi repteret 2008 végén bezárták, mert nem volt gazdaságos. A múlt tavaszi népszavazáson a voksolásra jogosult polgároknak csak 21,7 százaléka járult az urnákhoz, s bár közel kétharmaduk a legkisebb utasforgalmat bonyolító Flughafen üzembentartását támogatta, óhajuk nem talált meghallgatásra. Maga Klaus Wowereit, a 3,5 milliós metropolis szociáldemokrata kormányzó főpolgármestere is a reptér becsukásának híve volt: így sokan nézték rossz szemmel a nyáron, hogy ő is megkoszorúzta a légihíd emlékművét Tempelhofban. Berlin nyugati felének másik polgári repterét, Tegelt 2011-ben tervezi megszüntetni a szenátus. Ezt követően az épülő-bővülő schönefeldi „Groß-Flughafen” lenne az egyetlen légikikötő a világváros délkeleti részén, közel a német–lengyel határhoz. A környezetvédők üdvözlik, hogy lakat kerül az 1925-től jó két évtizeden át építettszépített gigantikus tempelhofi komplexumra: a blokád szemtanúi, no meg a terrorszakértők és repülési szakemberek felelőtlenségnek tartják, hogy – szemben más metropoliszokkal: London, Párizs, Moszkva, sőt Budapest – egy reptere maradjon csak (az évente 20 millió légiutast számláló) Berlinnek. Hm, hiszen nem csak mazsolabombák léteznek… Mogyorósi Géza

2009. tavasz

Felejthetetlen NSU A monarchia idején hozzánk is eljutottak az NSU biciklik, majd motorkerékpárok, sőt varró- és kötőgépek is. A 136 éve alapított német cég az első világháború előtt már automobilokat is termelt, és e tevékenységéhez a XX. század második felében sem lett hűtlen. Igaz, az Audi AG-ba beágyazódott NSU emblémájával immáron jó három évtizede nem gyártanak négykerekűeket az NSZK-ban. A riedlingeni mechanikai cég 1873as alapítása után hét évvel települt a névadó városkába, Neckarsulmba. (NeckarSUlm). Több volt ez, mint „betűjáték” – egy legendás márka született a német császárságban, a Rajna mellékfolyója partján. A pompás gyümölcsöseiről, kiváló borairól, szorgos parasztjairól és ipari munkásairól híres baden-württembergi régióban jól megfért egymás mellett a textil- és a járműgyártás. Biciklik, majd 1901-től motorizált kétkerekűek tarkították az NSU palettáját. Az egyhengeres, kétütemű szériát 1909-ben váltotta fel a kétcilinderes sorozat, mellyel akár 30 km/órás tempóval is lehetett száguldani. Az első világháború alatt a hadsereg is megismerte az 500 és 800 köbcentis NSU motorkerékpárok erényeit. A négy- és hathengeres, elegáns automobiljai hamar a felső tízezer kedvencei lettek, pláne, hogy a kompresszoros versenykocsijuknak kevés méltó ellenfele volt a 20-as, 30-as években. A neckarsulmi legfurcsább – öszvér – jármű a második világháború frontjain mostoha körülmények között is strapabíró, (hátul) lánctalpas (elöl egy kerekű) motorjármű volt: négy hengeres, 3400-as percenkénti fordulaton 36 lóerő teljesítményű, 1,5 literes harci járgány – ez az NSU HK-101. Békés évek A nácizmus összeomlása után a 3 lovas NSU Quick és a szintén egyhengeres, ám izmosabb – 5 lóerős! – 125 ZDB volt a cég mérnökeinek büszkesége. Az 50-es évek nyugatnémetországi gazdasági csodája közepette vitték, mint a cukrot az olyan bájos névre keresztelt egycilinderes kismotorokat, robogókat, mint a Fox,

a Konsul, a Superlux, a Supermax, a Lambretta. Ez utóbbi olasz licenc alapján gyártott csinos mopedből hat év alatt közel 120 ezer darab készült: az NSU az Adenauer-korszakban a világ legtermékenyebb motorkerékpár-forgalmazója volt. 1955-ben például 350 ezer darabot készítettek, s azokat nem csak belföldön értékesítették, hanem 90 országba exportálták is. A cég hírnevét olyan rekordok öregbítették, mint az áramvonalas karosszériába bújtatott, 2 hengeres, 500 köbcentis, kompresszoros motorkerékpárral elért 290 km/órás csúcstempó. Az 50-es évek novuma volt a kezdetben háromkerekű, kiskabinos NSU Prinz, a második világháború utáni autógyártás újjáéledésének előfutára. Akkoriban sok száz négykerekű, farmotoros, 583 cm3-es „Herceg” (= Prinz) futott a nyugatnémet utakon, pedig erőforrását eredetileg kétkerekűekbe tervezték. Magyarországra is eljutottak a 60-as években az NSU jól kihasználható kisautói: a kezdetben két-, majd ’64-től négyhengeres „fürdőkád” formavilágú, bájos modellek ihlették a szovjet mérnököket, hogy a Prinz-szériáról

lekoppintsák a jó öreg Zaporozsecet… A Wankel-motoros, 1967-ig gyártott nyitott NSU Spider-t szerencsére nem másolták le a Szovjetunióban. A TT sorozat a ralivilágot is felbolygatta: ez a két betű látható az 1969-ben az Audi AG-hez került NSU örökségeként a Győrött gyártott német–magyar sportkocsikon… A varrógéptől a motorkerékpáron át a kitűnő autókig ívelő járműtörténet két szomorú szereplője a korát technikailag is, formailag is megelőző NSU/VW K 70-es típus és a 60-as évek második felét fémjelző NSU Ro 80-as modell. Kicsit később sikeresek lehettek volna, de addigra már eltűnt az önálló márka. Jó három évtizede már, hogy csak a nosztalgiázók emlegetik a felejthetetlen német NSU-t. M. G.

2009. tavasz

10. oldal

Magyarság és keresztnév A németországi magyarok névadási szokásai 2008 decemberében a Németországi tagja volt. A házasságok és a gyerMagyar Iskolák program kapcsán mekek neveinek a típusai arányukkezdetét vette a németországi ma- ban megegyeznek a névtani kérdőgyarság felmérése. A készülő német- ívekből nyert adatokkal. Az összeországi Magyar mint Származási sített adatokból, valamint a becsült Nyelv Kerettantervhez, pontosab- 70 ezer fős „állandó németországi ban ahhoz, hogy annak fontosságát magyar szórványból” kiindulva megalátámasszuk és indokoljuk, szük- állapíthatjuk, hogy elértük a vizsgált séges a németországi magyarság célcsoport közel 1%-át, melyből már ismerete is. Be kell tudnunk mutatni következtetéseket tudunk levonni. azt a csoportot, amelynek/amelyért A rendelkezésre álló adatok szerint Szerzőnk, Illés-Molnár Márta a tantervet írjuk. Mintegy próba- a legfiatalabb generációból kevesebb rendszeresen foglalkozik magyar képpen útjára indítottam a világhálón mint 40% születik tiszta magyar gyermekek németországi anyanyelvi egy felmérést, mellyel a német- családban. A „magyar” megjelöoktatásával is (lásd cikkeit a országi magyarság névadási szoká- léshez lényeges tehát hozzáfűzni a Híradó 26. és 27. számában) sait vizsgáltam. Mindenekelőtt arra „magyar származású”, „magyar ajkú” voltam kíváncsi, milyen neveket is kiegészítést, mivel ezek a gyermekek apát mutatja. A jelen felmérés szülővisel a Németországban élő fiatal minimum két kultúrához tartoznak, párjai között találunk még egy magyar(származású) generáció. s többségüknek két(féle) származása magyar–tunéziai, egy magyar–szerb, 2009. január 31-én 83 adatközlővel is van. A származás öröklött, a valamint egy spanyol–magyar és egy és 148 adatközléssel zártam a felmé- „magyar ajkúság” nevelendő, meg- szerb–magyar vegyes házasságot is. rést. A jelen összefoglaló alapjául te- tartandó. A túloldali táblázat a gyermekek hát 83 Németországban élő magyar A magyarpárú házasságok/szülő- keresztneveinek megoszlását mu(vagy magyarul jól beszélő) szülőtől kapcsolatok típusai 83 családban tatja a házasságok típusa szerint 83 érkező kérdőív, azaz 83 magyar 2009. januárjában Németországban: családban 148 gyermek esetében (párú) kapcsolatból 148 magyar A 83 magyar(párú) németországi 2009 januárjában Németországban. (származású) gyermek névadására, házastársi/élettársi kapcsolatból 76A gyermekek keresztneveit erenévhasználatára vodetük szerint „magyar”, „nénatkozó adat szolmet vagy nemzetközi”, „mamagyar német egyéb gál. Becslések szegyar-német” (két keresztössz. anya anya anya rint körülbelül 100 nevűek) és „egyéb” csoezer magyar ajkúval portokba soroltam. A nemagyar (és körülbelül még 31 5 2 38 veket nem azok valós etiapa 20 ezer magyar szármológiája alapján tettem a mazásúval) számolnevezett csoportokba, hanémet 43 43 hatunk az országnem azok vélt eredete alapapa ban. Ebből nagyjából ján. Előfordul ugyanis nem egyéb 30 ezer lehet azokegy esetben, hogy például 2 2 nak a száma, akik apa egy szláv, francia vagy némint munkavállalók met eredetű, azonban Maössz. 76 5 2 ideiglenes tartózkogyarországon gyakori nevet dási szándékkal éra szülők magyar névként, keztek. Amennyimíg egyéb indoeurópai neben a németországi magyar szórvány ban az anya magyar (vagy magyar vet német névként jelölnek. Magyar generációk szerinti eloszlását a ma- származású). A magyar ajkú sváb keresztnévnek vettem – a magyar gyarországi statisztikai adatokhoz szülőket is a magyarok közé vettem, eredetűek mellett – minden olyan viszonyítjuk, a vizsgált korcsoport ugyanígy a magyarok csoportjába Magyarországon őshonos nem ma(0–24 év) a magyarság 25 százaléka. helyeztem a „félmagyar” édesanyákat gyar eredetű nevet, melyet a szülők A kérdőívekből nyert adatok mellett és édesapákat is. A 83 szülői kap- magyar helyesírással írnak, illetve rendelkezésemre áll még a karlsruhei csolatból 31 magyar–magyar, 43 magyarnak tartanak. A német vagy magyar kulturális egyesület 2008. magyar–német, 5 német–magyar. nemzetközi nevek csoportjába hemárciusi tagsági listája, mely egye- Jelölésemben az összetételek első lyeztem azokat a neveket, melyek sületnek ekkor 64 tizennyolc év alatti tagja mindig az anyát, a második az német eredetűek vagy – bár

+

11. oldal

2009. tavasz

magyar nyelvterületen is gyakoriak – a kérdőívekben a magyartól eltérő helyesírással, például ékezet nélkül szerepelnek. Így került az „á”-betűs Dávid a magyar, míg ékezet nélküli

férjének, azaz az apának a származásával, nemzetiségével, illetve a magyar apa feleségének a származásával, nemzetiségével, amennyiben ezek nem magyarok. A gyermek

gyakoriak. A különbség általában eltérő írásmódjukból ered. A Németországban élő magyar szülők névadási szokásai, a „névadási divatok” nem sokban különböznek a ma-

magyar anya magyar apa

magyar anya német apa

német anya magyar apa

magyar és egyéb nemzetiségű szülőpár

össz.

magyar (vagy annak tartott, magyar helyesírású)

33

13

-

1

47

német vagy nemzetközi

20

48

1

2

71

magyar-német vagy nemzetközi (német-magyar)

2

14

6

-

22

egyéb

-

3

-

5

8

55

78

7

8

össz. gyerek

párja a nemzetközi kategóriába. Mivel a szülők a névválasztás indokára vonatkozó kérdésben sokszor azonos név esetében eltérő válaszokat adtak, szerepel „Anna” magyarként és nemzetköziként jelölt névként egyaránt. A „nemzetközi” kategóriába soroltam tehát minden olyan nevet, ahol azokat a szülők nemzetközinek nevezték meg, illetve amely neveknek legalább kettő származási országa is létezik. Az „egyéb” kategóriájába soroltam azokat a neveket, melyek tipikusan egy-egy nemzet nevei, s a névválasztás tudatosan esett az adott névre. Az egyéb kategóriában találunk 3 spanyol, 2 arab, illetve 1 angol, 1 olasz és 1 szláv keresztnevet. A 148 gyermekből 3 év alatti 50, 3 és 6 éves kor közötti 37, 6 évesnél idősebb, de 15 évnél fiatalabb szintén 37. 15 és 18 év kor közötti fiatalokról 4 szülő nyilatkozott, míg felnőtt gyermekeiről 14 szülő töltött ki kérdőívet. Az adatközlő szülők 6 esetben nem adták meg a gyermekeik életkorát. A gyermekek keresztneveinek eredet szerinti megoszlása összefüggésbe állítható a magyar anya

keresztneve általában akkor lesz német (is), ha az anya vagy az apa német. Van azonban nem egy olyan magyar-német házasság, ahol a gyermekeknek – a német vezetéknév mellett – akár mind a két keresztnevük magyar. A magyar házasságok többségében a gyermekek magyar keresztnevet kapnak. Egyes magyar házasságokban azonban a szülők az integráció sikerét a német vagy nemzetközi keresztnévben (is) látják. A 148 gyermek esetében ötnek van német nemzetiségű német ajkú, körülbelül még kétszer ennyinek német (sváb) származású, ám magyar ajkú édesanyja. Ez utóbbiaknál a német vagy nemzetközi (esetleg különleges) keresztnév adása szinte törvényszerű. A német édesanyák általában két keresztnevet adnak gyermekeiknek, melyek közül az egyik biztosan magyar. Az 5 német édesanyából egy nem adott magyar nevet a gyermekének. Ez a gyermek édesanyja német vezetéknevét viseli. Egy német–magyar házasságban született gyermek második neve az első német név magyar megfelelője. A nemzetközi nevek többnyire Magyarországon is használatosak,

gyarországiakétól. A szülők általában olyan nevet adnak, melyek nekik tetszenek, legyen az magyar eredetű vagy magyar környezetben is használatos, esetleg német vagy nemzetközi. Mivel a házasságok többsége vegyes házasság, a magyar mellett a másik nemzet kultúrája, így névadási szokásai is helyet kapnak. A névválasztások indokaként egyenlő mértékben szerepel a magyarság felmutatásának, vállalásának igénye és az integráció szándéka. Amint ez a fenti sorokból is kitűnik, a névtani kérdőívek feldolgozásával sokkal több információra, mélyebb ismeretekre tettem szert, mint pusztán a németországi magyarság névhasználatának ismérvei. Az adatközlők, vagyis a németországi magyarok szíves együttműködésével ilyen és ennél jobban kidolgozott kérdőívekkel, további kérdésekkel belátható időn belül felmérhetjük, megismerhetjük a németországi magyarságot. Végezetül szeretném megköszönni a 83 adatközlő együttműködését! Karlsruhe, 2009.04.07. Illés-Molnár Márta

2009. tavasz In meinem Beitrag in der letzten Ausgabe des Berlini Híradó hatte ich mit dem Rückblick auf das gerade zu Ende gegangene Deutsch-Ungarische Forum gemeint, dass dessen Entwicklung vielleicht eine gesonderte Betrachtung wert sein könnte. Gerade im Hinblick auf das Gedenkjahr „20 Jahre 1989“ und die – nicht zu-

12. oldal DUG-Präsident Klaus Rettel:

Gedanken zum Jubiläumsjahr

Ungarischen Forums soll ein langes Leben beschieden sein. Die zwischenstaatliche Gesprächsebene trägt zwar nichtstaatlichen Charakter – Institut für Europäische Politik (IEP), Netzwerk Europäische Bewegung Deutschland, Europa-Union Deutschland, Ungarischer Rat der Europäischen Bewegung, Europa 27. Juni 1989: Die Außenminister Österreichs und Ungarns, Institut Budapest, Alois Mock und Gyula Horn, Deutsch-Ungaribeim symbolischen Durchschneiden des Grenzzaunes sche Industrieletzt mit Rücksicht auf die deutsche und Handelskammer (DUIHK) –, Regierungsbildung nach den Parla- stellt aber letztlich eine „privatisierte“ mentswahlen am 27. September und ein- bis zweitägige Begegnungsrunde den Wunsch nach Einbeziehung für politische Akteure dar. So gehören hochrangiger Mitglieder beider Darstellungen der jeweiligen AußenRegierungen in das Programm – eher minister beider Länder fast regelsehr spät zu terminierende dies- mäßig dazu, ferner kommen Minister jährige (19.) Tagung in Budapest ist oder Staatssekretäre aus anderen Resdas um so mehr gerechtfertigt. Denn sorts zur Erörterung von Fachthemen. der Terminkalender legt die SchlussWas aber anfangs sehr wichtig war, folgerung nahe, dass es somit auf der nämlich die emotional und von diesmal in Budapest stattfindenden politischem Pragmatismus geprägte Konferenz zu keinen Impulsen für Hinwendung Ungarns zum westdas Gedenkjahr, allenfalls zu einer lichen Europa in den Jahren des Nachbetrachtung kommen kann. Aufbruchs zu begleiten, ist mittlerDas ist bedauerlich, war doch das weile (nicht zuletzt nach dem Beitritt Forum gerade als Reaktion auf den Ungarns zur NATO und zur EU) der großartigen Beitrag der Ungarn zur Normalität gewichen, die auf einer Überwindung der europäischen und Vielzahl von institutionalisierten insbesondere der deutschen Teilung Kontakten beruht – von den Gegegründet worden: Mit keinem an- mischten Regierungskommissionen deren Staat gibt es von deutscher einiger Bundesländer wie BadenSeite eine derartig exklusive Ge- Württemberg, Bayern, Nordrheinsprächsebene. Sie mitinitiiert zu Westfalen, Sachsen und Thüringen haben, ist das große Verdienst des über die ungezählten Hochschul-, heutigen ungarischen Botschafters Wissenschafts- und ForschungskonDr. Sándor Peisch, damals zur Wende- takte, über die Unterstützung von zeit in seiner Funktion als stellver- deutscher Seite im Hinblick auf das tretender Botschafter und Gesandter Collegium Budapest auf dem Burgin Bonn, später als Generalsekretär berg, auf die deutschsprachige Anddes Ungarischen Rates der Euro- rássy-Universität hinter dem Natiopäischen Bewegung und ab 1994 als nalmuseum, auf die Deutsche Schule deren Vizepräsident. Ihn für diese in Budapest und das Goethe-Institut, Initialzündung zu beglückwünschen, weiters über Schul- und Städtebietet sein dieser Tage gefeierter 60. partnerschaften, berufsständische Geburtstag hinreichend Anlass. und Ausbildungspartnerschaften, Nicht nur ihm, auch mit ihm zusam- das segensreiche Wirken des Deutmen der Institution des Deutsch- schen Akademischen Austausch-

dienstes (DAAD) und die vielseitige Unterstützung von Stiftungen der Wirtschaft und privater Träger bis hin zu den sportlichen Kontakten und der Arbeit der Deutsch-Ungarischen Industrie- und Handelskammer, nicht zu vergessen die Hilfen für die Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen – und oftmals übersehen die Zusammenarbeit auf weniger ins Auge springenden Feldern wie der Forst- und Waldwirtschaft, der Landwirtschaft und den ganz allgemein ökologischen Fragen. Sicher wäre diese Aufzählung unvollständig, erwähnte man nicht die Tätigkeit der vielen privaten Vereinigungen der Exilungarn sowie der deutsch-ungarischen Gesellschaften (ausdrücklich anerkannt in Art. 26 des Deutsch-Ungarischen Partnerschaftsvertrages von 1992), nicht auch die ungebrochene Liebe der Deutschen zur Puszta-Romantik, zu Ungarns Weltkulturerbestätten, zu Budapest und zum Balaton (in der Gegenrichtung wäre allenfalls das weniger romantische Studium an den im Laufe der ungarischen Geschichte „geadelten“ deutschen Universitäten und die Aufnahme einer gut bezahlten Arbeit in Deutschland zu nennen – das ist aus ungarischem Blickwinkel sehr viel pragmatischer und so gar nicht emotional, wie es auch kürzlich in einer Umfrage anklang, in der ungarische Mädchen für den Fall einer Heirat ins Ausland von einem italienischen und so gar nicht von einem deutschen Ehemann träumen). All das wird durch die enge Verzahnung der ungarischen mit der deutschen Wirtschaft unterstrichen – Deutschland ist Ungarns wichtigster Außenhandelspartner, und allein ein Bundesland wie Bayern, wäre es ein unabhängiger Staat, läge hinter Deutschland noch vor allen anderen Staaten an zweiter Stelle in der ungarischen Außenhandelsstatistik. Mit anderen Worten: Die Beziehungen zwischen unseren beiden Staaten sind sehr viel wirtschaftsorientierter, geschäftsmäßiger,

+

13. oldal

2009. tavasz

routinehafter und institutionalisierter geworden. Oder sie genügen manchmal nur noch der Papierform, ohne mit viel Leben erfüllt zu sein (so enttäuscht es z.€B. in nicht geringem Maße, dass der mit Budapest in einem Partnerschaftsvertrag verbundenen Stadt Berlin das Erinnern an 1989 kein gesondertes Gedenken wert war). Das Emotionale kommt dann zum Durchbruch, wenn insbesondere ein deutscher Politiker zu den Ungarn gewandt die Metapher von deren Herausbrechen des ersten Steins aus der Berliner Mauer hochleben lässt: Dann gibt es bei den Jüngeren pflichtschuldigen Beifall, bei den Älteren, die es aktiv miterlebt haben und damals in der Blüte ihrer Jahre standen, schleicht sich so etwas wie Erinnerungsseligkeit in die Gesichtszüge und beflügelt den Applaus. Das Gedenkjahr bietet die Chance, hieran anzuknüpfen und vor allem den meist noch an die Metapher angehängten zweiten Satz endlich mit viel Leben zu erfüllen: „Das werden wir den Ungarn nie vergessen!“ – Warum bloß wird dieser Satz von den Rednern immer mit so viel Ingrimm hervorgestoßen, als wollten sie eine Drohung äußern, ist es doch eine mit viel gutem Willen von deutscher Seite zu erfüllende Bringschuld? Oder schämen wir Deutsche uns, in jemandes Freundesschuld zu stehen, und wollen jeden warnen, uns daran zu erinnern? Gut, es wird 2009 die eine oder andere „große“ Konferenz geben, es werden viele Reden mit Äußerungen der vorgenannten Art gehalten, Frau Bundeskanzlerin Merkel wird trotz Wahlkampfes vielleicht die Möglichkeit zu einem Kurzbesuch anlässlich des Jahrestages des Paneuropäischen Picknicks bei Sopron (Ödenburg) haben, manches „sichtbare“ Zeichen wird gesetzt, vielleicht wie schon in der Vergangenheit durch Gedenktafeln oder erinnernde Baumpflanzungen (auch die Berliner DUG hat dies neben einem Fragment der Berliner Mauer 1995 in Budapest

1989

getan, ebenso wie in Berlin im Weichbild des Deutschen Bundestages und im Mai 2004 mit einem – Luthers Worten eingedenk! – Apfelbäumchen in Kooperation mit der Stiftung des Verlagshauses Springer vor der Kreuzberger „Kindervilla Kunterbunt“). Es werden die Praktika bzw. Hospitanzen von ungarischen Verwaltungsbeamten in deutschen Behörden und im Deutschen Bundestag fortgesetzt, vielleicht sogar intensiviert (aber in der Gegenrichtung viel zu wenig wahrgenommen), Polizeidienststellen und Armeeeinheiten verweisen auf die wachsende Zahl von Kontakten, der Austausch von Journalisten erhält neue Impulse, und die Erinnerungsplakette an der Fassade des Reichstagsgebäudes wird aufpoliert. Derweil verlässt man sich auf den Fortgang der mensch-menschlichen Kontakte – doch bei aller nicht genug zu erinnernden Bedeutung des polnischen Beitrages für das Ende der europäischen Teilung vor zwanzig Jahren, wäre dieses Jahr 2009 nicht ein Anlass gewesen, im Rahmen der Europatage Anfang Mai nahezu ausschließlich Ungarn in das Blickfeld zu rücken, zum Beispiel vor allem in den neuen Bundesländern? Gezielt Zuschüsse für Jugendfahrten nach und von Ungarn zu vergeben (wenn schon vor Jahren, als es Deutschland finanziell besser ging, hier die Idee eines Deutsch-Ungarischen Jugendwerkes wegen des Aufwandes verworfen wurde)? Bewusst auch für Ausbildungsbereiche Exkursionen durch kleine Zuschüsse auf Länderebene anzustoßen (und nicht in solchen Fällen auf die großen Programme der EU zu verweisen, deren Ausschöpfung nur noch professionalisierten Organisationen gelingen kann, die damit vorrangig Arbeitsplätze ihrer Mitarbeiter sichern)? Das Deutsch-Ungarische Forum hätte hier eine anregende Funktion und wäre diesbezüglich in diesem Jahr so aktuell wie bisher selten gewesen. Es könnte in dieser Richtung in Zukunft tätig werden, vor

2009

20 Jahre Grenzöffnung

allem wegen der parteiübergreifenden Zusammensetzung seiner Teilnehmer (wenn auch auf Seiten der Ungarn der politische Riss zwischen Regierungs- und Oppositionsmitgliedern eine wirkungsvollere Vertretung ungarischer Interessen oft zu verhindern scheint). Denn Ungarns Weg in die EU, die große Triebfeder für die ersten zwölf Konferenzen und deren Veranstalter, wurde am 1. Mai 2004 geschafft (nach fünf Jahren wäre auch dieses Ereignisses zu gedenken, es vielleicht auch in einer kritischen Bestandsaufnahme zu würdigen). Doch sind die deutsch-ungarischen Beziehungen weitgehend so unproblematisch, da auf jedem Feld der nationalen und der Länderpolitik intensive Gesprächskontakte auf Arbeitsebene bestehen. Es bedarf also neuer Inhalte! Das Forum könnte vor allem Themen aufgreifen, die zur Mitwirkung nicht-regierungsamtlicher Einrichtungen einladen, zum Beispiel in den Bereichen Jugend, grenzüberschreitende Ausbildung, Umweltschutz und ökologische Fragen, ferner Fragen der Roma/Zigeuner und anderer Minderheiten sowie der Zusammenarbeit in den grenzüberschreitenden Euroregionen und ihren Chancen auch für die deutsche Wirtschaft. Damit bestünde die Chance, das Forum in die deutsche und ungarische Gesellschaft hinein zu öffnen und hinreichend bekannt zu machen. Warum nicht (und sei es am Vorabend der Konferenz) zumindest die Hauptreden der beiden Außenminister an einen Ort verlegen, wo eine größere Öffentlichkeit hergestellt werden kann – meinetwegen an eine Universität oder ein Wirtschaftsinstitut, denn die Inhalte der Reden sind sowieso nicht als „geheim“ eingestuft. Das letzte Forum versuchte diesen Ansatz mit Themen wie der beiderseitigen Sichtweise auf eine EUSteuerpolitik, die europäische Energiepolitik oder die europäische Politik im westlichen Balkan. Leider waren die Arbeitskreise mit Einleitungen, Referaten und Koreferaten sowie Zusammenfassungen so voll (Fortsetzung Seite 14)

2009. tavasz

14. oldal

Gedanken zum Jubiläumsjahr (Fortsetzung von Seite 13) gestopft, dass die Zeit zu meinungsbildenden Diskussionen nicht mehr reichte (übrigens gab es auch keine Plenardiskussion mehr). Warum halten sich im Übrigen die Ungarn mit ihren Einschätzungen gegenüber den deutschen Teilnehmern zurück? Das Thema der Balkanpolitik hätte eine gute Grundlage abgegeben, sich als Akteur in dieser Region darzustellen und die unga-

1989

2009

20 Jahre Grenzöffnung

rischen Interessen in einzelnen Subregionen zu spezifizieren. Im Vorfeld hatte es geheißen, Ungarn würde seinen Anspruch auf eine Drehscheibenfunktion untermauern – aber wer immer da „gemauert“ hat, es drang wenig an das Ohr der aufmerksamen Zuhörer. Dabei wäre es interessant gewesen, die deutsche Seite einmal etwas von den Ungarn lernen zu sehen! Im Grunde ist nur eine Meinungsbildung in der Arbeitsgruppe eines früheren Forums erinnerlich, als die ungarischen Teilnehmer ausdrücklich um Hilfestellung in den weitgehend ungerechtfertigten Steuerermittlungen gegen ungarische Unternehmer durch deutsche Staatsanwaltschaften und die Sonderkommission „Bunda“ baten. Warum tut sich die ungarische Seite so schwer im Formulieren der ihr Land betreffenden konkreten Hilfestellungen? Warum wird nicht deutlicher auf dem Forum die flankierende Hilfe für das Bemühen der ungarischen Regierung und ihrer Botschaft(en) erbeten, wenn es darum geht, dass bei der Verteilung der Sitzstädte für EU-Agenturen die Bewerbung Ungarns nicht immer schlechte Karten

hat? Oder bei der Besetzung von Posten in EU-Organisationen? Die anderen Länder hätten bessere Fürsprecher? Kann Deutschland nicht dieser Fürsprecher sein – im Sinne dieses „Das werden wir den Ungarn nie vergessen!“ Muss Deutschland selbst in denjenigen Fällen seinen eigenen Kandidaten benennen, in denen auf Grund von Quotenregelungen oder anderen Überlegungen der eigene Bewerber nur geringe Chancen hat, statt sich mit Ungarn kurzzuschließen und mit den dortigen Fachleuten gemeinsam einen hervorragenden Kandidaten aus ihrem Land auszuwählen und ihn gemeinsam zu nominieren? Die obige Aufzählung legt nahe, dass es in vielen Lebensbereichen ein mehr oder weniger enges Beziehungsgeflecht zwischen Deutschland und Ungarn gibt, in manchen Fällen wie zum Beispiel bei Studium, Wissenschaft und Forschung sogar durch flankierende EU-Maßnahmen gefördert. Unwohlsein angesichts des „Das werden wir den Ungarn nie vergessen“. Es scheint mehr möglich – neue Ansätze im DUF verheißt auch neuen Wind in den beiderseitigen Beziehungen. Wir wollen unsere Bildungsangebote an ungarischen Hochschulen auch über die Andrássy-Universität erweitern, vielleicht findet sich auch in der neuen Leitung der Berliner Hungarologie ein neuer Ansatz und endlich ein Interesse an einer Kooperation. Nächste Programmvorhaben Wir werden unser Informationsangebot über Ungarn etwas verdichtet ab April fortsetzen (so am 28. um 19.00 Uhr im CHB mit einem Vortrag von Dr. Krisztián Ungváry vom 1956er Institut in Budapest zur Aufarbeitung des Kommunismus in Ungarn). Damit wird Ende April die Zahl unserer Veranstaltungen in diesem Jahr bereits 14 erreicht haben. Am 27. Mai wollen wir eine Podiumsdiskussion aus Anlass des 80. Geburtstages unseres Ehrenmit-

glieds Frau Prof. Dr. Ágnes Heller veranstalten. Am 28. Mai soll in Dresden unter Beteiligung der OB Frau Ormos mit einer großen Abendveranstaltung an die Ereignisse von 1989 erinnert werden. Und im Sommer wollen wir mit freundlicher Unterstützung des Bezirksamtes Spandau den Besuch einer Schülergruppe aus Nádudvar organisieren und finanziell unterstützen. Danach wollen wir mit unserer DUG vor allem in Bundesländern präsent sein, in denen es keine DUGs gibt – so im Herbst in Rheinland-Pfalz mit einem kulturellen Abend und ggf. einer Bilderausstellung, später vielleicht noch in Bremen. Bestehende Kontakte wie z.€B. zur Universität Göttingen werden weiter gepflegt, die Beziehungen zum Nachbarbundesland Brandenburg sollen intensiviert werden (so bereits am 24. April um 19.00 Uhr in der Potsdamer Jägerstr. 35 mit einer Lesung von Álmos Csongár aus seinen zuletzt erschienenen Büchern). Unverändert planen wir auch 2009 Veranstaltungen an ungarischen Hochschulen, so für Juni an der Budapester Andrássy-Universität und wie im letzten Jahr an der Debrecziner Universität am Vorabend des deutschen Nationalfeiertages. An diesem Tag soll mit unserer finanziellen Hilfe und einem von uns kofinanzierten Katalog die Eröffnung des kleinen Museums an der archäologischen Stätte von Fenékpuszta am Balaton gefeiert werden. Und wir werden wieder einigen jungen Wissenschaftlern Zuschüsse für Buchveröffentlichungen überweisen, wie wir auch trotz der höheren Kosten unverändert daran festhalten wollen, für unsere Vorträge möglichst viele und möglichst junge Wissenschaftler erstmals zu Vorträgen nach Deutschland, zumindest nach Berlin einzuladen. Der geneigte Leser des Berlini Híradó wird bei dessen nächstem Erscheinen dann hoffentlich eine beeindruckende Bilanz nachlesen können – und vielleicht sich der einen oder anderen Veranstaltung erinnern, bei der er als unser Gast willkommen war.

15. oldal Mint a Híradó előző számában volt szerencsém tudatni: az egykori NDKban dolgozó magyar (egykori) fiatalok 2. találkozójára a Balaton déli partján, Balatonlellén kerül sor június 5-6-7-én. Naprakész információk a www.ndk.hu web-oldalon találhatók, itt lehet jelentkezni a rendezvényre. Berlin környékén Ludwigsfeldében, Eberswaldéban, Hennigsdorfban, Rostockban, Rathenow-ban és Teltow-ban, magában Berlinben pedig két vállalatnál foglalkoztattak magyar fiatalokat. Közülük a CFP, az LEW, a KIB és az IFA üzemek egykori dolgozói találkoznak rendszeresen, a volt ludwigsfeldeiek pl. minden év szeptemberében Budapesten, a rathenow-iak pedig Tatán találkoznak (a web-oldalon rendszeresen publikáljuk az események képeit). Az idei Pünkösd utáni héten sorra kerülő országos találkozónak a Hotel Lelle ad otthont (melynek vezetője szintén egykori NDK-s). A várható szép időre való tekintettel a résztvevők a rendezvény előtt és

Régi ismerősök: a Híradó 27. számában már találkoztunk Balogh Bettivel, Bertával és Babbettel, a hármasikrekkel…

után is kedvezményes áron vehetik igénybe a szálloda szolgáltatásait. Pénteken délutántól várjuk a rendezvény résztvevőit. Akik előre regisztráltak az elektronikus bejelentkezéssel, azok rögtön megkapják a szobakulcsukat. Ezen a napon könnyedebb a program: tábortűz, Bacsa Ferenc énekes, Bratwurst- és Currywurst-sütés. Szombaton kerül sor a rövid hivatalos megnyitóra. Utána a Nyugdíj-

2009. tavasz

Lellei előzetes…

2. országos NDK-s találkozó folyósító Intézet munkatársa válaszol a felmerült – esetleg már korábban emailen beküldött – kérdésekre. Az előző évhez hasonlóan kiállítást rendezünk a résztvevők által összegyűjtött NDK-s tárgyakból, amelyet

dokumentálunk, és amely az internetes oldalon is látható lesz. Előadást hallgatunk meg a Berlini Fal leomlásáról, a történelem fordulópontjáról. A magyarországi MZsek (MZ Klub Hungary) kora délután bemutatják a számunkra legendás márkát, majd német szokás szerint Kaffeet és Kuchent szolgálnak fel. Vacsora után a „Ha én ezt a klubban elmesélem…” címmel meghirdetett pályázat díjnyerteseit mutatjuk be: szórakoztató és elgondolkodtató történeteket, fényképeket várunk komoly díjakat tűzve ki a legjobbak-

nak (szponzorokat is várunk díjakat felajánlandó: nevük és adományuk a következő találkozóig megjelenik a web-oldalunkon). Ekkor kerül sorra a napközben az igények szerint megrendezett ping-pong, csocsó- és labdarúgó-versenyek díjkiosztása és a tombola-húzás is. A résztvevők szórakoztatását biztosító diszkós is természetesen egykori NDK-s társunk. A vasárnap délelőtti program az „NDK-s Magyarok Egyesülete” közgyűlése, tagfelvétel, ha lesz jelentkező, szekciók alakítása, majd ebéd után a búcsúzás. Hogy mikor és hol lesz a következő találkozó, az a jelenlévők javaslata alapján kerül eldöntésre. A program rugalmas: fő cél az, hogy mindenki lelje meg egykori ismerőseit, jöjjenek létre mini-találkozók, mint az a tavalyin is történt, és ha valamelyik korábbi közösség másokat is érdeklő produkcióval tud fellépni, annak biztosan szorítunk helyet. Rendelkezésre állnak korábbi dokumentumfilm-részletek, az NDK-val foglalkozó filmek, amelyek „mozitermünkben” megtekinthetők. Olyan barátságtalan időjárás biztosan nem lesz, mint Balinkán volt, inkább naptejről kell majd gondoskodni, a jó hangulatot pedig a résztvevők hozzák magukkal. Viszontlátásra a szervezők nevében: Zsebényi József, Budapest

2009. tavasz

Bálint Balla

16. oldal

Die Zahl

An unserem Clubabend am 21. Februar stellte unser Vereinsmitglied Prof. Dr. Dr. h.c. Bálint Balla sein neues Buch vor, das im vergangenen Jahr unter dem Titel „Die Zahl Drei und die Soziologie“ beim Reinhold Krämer Verlag (Hamburg) erschien. Im Panorama-Saal des CHB zeigte Prof. Balla in einer spannenden populärwissenschaftlichen Analyse auffallend viele geschichtliche und kulturell-soziologische Dreierkombinationen auf und versuchte, nach den Gründen dieser Häufigkeit zu suchen. Es scheint, dass die Zahl Drei vielleicht als ordnender Rahmen für die vielen untersuchten Objekte und Systeme dient. Nach seinem interessanten ungarischsprachigen Vortrag folgte eine lebhafte Diskussion u.a. über die Zahlen 3, 7, 12 (und 13!) – zunächst im Plenum und danach bei nur 2-3 Gläsern Wein in kleineren Gruppen. Nachfolgend bringen wir vom Referenten selbst eine kleine Zusammenfassung des Themas. Die Soziologie war es, in der ich auf die große Bedeutung der Zahl Drei stieß, ich bin nämlich Soziologe. Für Comte, den Gründer und Namensgeber der Soziologie, hieß diese neue Wissenschaft Dreistadiengesetz und die Weltgeschichte bestand für ihn aus drei großen zeitlichen kulturellen Blöcken. Dieses Dreiermuster schien mit der Wirklichkeit nicht überein zu stimmen, doch vollends

3

und die Kultur

wurde mir die Zahl Drei „suspekt“, als Marx und seine Nachfolger ein durchaus ähnliches Dreiermodell für einen gänzlich anderen Geschichtsverlauf vorlegten. Ich begann systematischer nach der Funktion der Drei zu forschen, und entdeckte, dass es sich nicht um ein

Spezifikum der Soziologie, sondern um ein seit Urzeiten in den Kulturen der Welt präsentes und wirkendes Phänomen handelt, das sich auch in der Gegenwart in verschiedensten Zusammenhängen manifestiert. Die Häufigkeit triadischer Muster bedeutet leider nicht, dass ihr Ursprung bekannt wäre, und auch nicht, dass wir bald vor der Lösung des Problems des Ursprunges stünden. Wir finden nämlich bedeutende Dreiermuster in ur- und vorgeschichtlicher Zeit ohne Dokumentation, ohne Quellen, eher mythen- und sagenhaft, und zwar nicht auf einer, sondern gleich auf drei Spuren. Die erste Spur führt zu kosmischtranszendenten Urtriaden, wie Einteilungen der Welt in Himmel – Erde – Meer, Himmel – Erde – Unterwelt u. ä. Auch der Raum und die Zeit haben drei Dimensionen. Die zweite Spur führt zu „Gesellschaft“: Nur das Hinzukommen des Dritten, des Kindes, macht aus einem Paar eine Familie und somit Gesellschaft. Die dritte Spur ist die des RationalGeometrischen, die zu Pythagoras führt, für den die Welt geometrisch geordnet war, siehe sein berühmtes Dreieck, aber auch andere Dreiecksgebilde.

Im Gegensatz zu der Ungewissheit ihres Ursprunges lassen sich in Europa die verschiedensten triadischen Muster entdecken. Es fängt an mit der dreifachen Gestalt der Hauptgottheit bzw. mit drei göttlichen Personen, und dies bei verschiedenen klassischen Religionen. Die Zahl Drei wird fortgeführt durch derart unterschiedliche Gegenstände, wie z. B. deutsche und ungarische Märchen, Mythen einerseits, klassische griechische Philosophie andererseits, aber auch lateinische und französische Sprüche. Doch es handelt sich hier keineswegs um eine antiquierte Tradition, denn auch die Moderne nutzt vielfach triadische Konstruktionen. Ein gutes Beispiel ist Gianbattista Vico im 18. Jahrhundert, dessen System auf lauter Dreiermustern aufbaut. Erst hiernach tritt die Soziologie überhaupt mit dem Anspruch einer neuen Wissenschaft auf und – wie wir gesehen haben – im Zeichen des Triadischen. In der hiernach folgenden Geschichte der Soziologie gibt es namhafte Autoren, die in ihrem Denksystem – so oder so – Triaden verwenden. Ähnlich häufig finden wir Dreierkonstruktionen in benachbarten Kulturwissenschaften. Doch außer den Kulturwissenschaften haben wir auch die Alltagssprache und -kultur zu beachten, in der es ebenfalls zahlreiche DreierSprüche gibt, von der Trikolore bis zur Dreiteilung der Gewalten. Und dann der Sport, eine dominante Institution unseres Zeitalters. Triaden sterben also nicht aus, doch je häufiger wir auf sie treffen, um so rätselhafter und um so unerklärbarer scheint ihr Ursprung. Um das „Rätsel der Drei“ zu lösen, können wir freilich versuchen, mit den Mitteln der Wissenschaft einer Lösung näher zu kommen, doch wenn dies nicht gelänge, so sollten wir die außerwissenschaftlichen Vorzüge der Drei in Kultur, Kunst und Musik schätzen.

17. oldal

Dritter Vortragsabend mit Zsolt Bóta Der nach 2007 und 2008 nun dritte Vortragsabend mit dem Gesandten Zsolt Bóta am 23. Januar über die Lage Ungarns zu Beginn des Jahres 2009 thematisierte vor allem Risse in der ungarischen Gesellschaft: RechtsLinks-Polarisierungen, Streiks oder die Demonstration der JOBBIK zum siebzigsten Jahrestag des ersten Wiener Schiedsspruches. Der Referent ging auch darauf ein, wie sich die neueste Krise des Kapitalismus auf

2009. tavasz Az elmúlt hónapok eseményei

Egyesületi krónika 2008. december 13.: Karácsonyi ünnepség Az Egyesület karácsonyi ünnepségére 2008-ban is Törzsasztalunk helyén, a Kleine Kneipe „Zum György”-ben került sor. Gyuri és Margitta vendéglátóink ismét kitettek magukért, hogy senki ne menjen haza étlen-szomjan, így első edzést tartva az ünnepi bőséges étkezésekben való helytállás végett. Mint képünkön is látható, Braune Ági tagtársunk vállalta, hogy gyermekeivel kedves kis műsort előadva ráhangolja a jelenlévőket a közelgő ünnepre – sikeresen, hiszen ezután az ének és a jó hangulat sem hiányzott az estből.

Referent des Abends: Gesandter Zsolt Bóta

Ungarns Wirtschaft und Gesellschaft auswirkt. So verschuldeten sich die Menschen, indem sie Häuser, Autos oder teure Elektronik auf Kredit in Devisen kauften, die sie jetzt teuer zu stehen kommen. Für uns Ungarnfreunde, die den dortigen Alltag aus etwas größerer Entfernung erleben, wäre es gut, wenn solche Informationen mit Karten und Bildern illustriert vorgetragen würden. Weiterhin sei angemerkt, dass Vergleiche in der Gegenwart mit anderen EU-Ländern geschichtslos sind, denn andere Länder haben eine andere Vorentwicklung, die in die Gegenwart hineinwirkt. Landesweit betrachtet sind zum Beispiel die Altstadtsanierungen ein Arbeitsaufwand über mindestens drei Generationen bis ins Ende unseres Jahrhunderts. Die Versäumnisse reichen zurück bis in die zwanziger Jahre – dort ohne Republik, ohne sozialen Massenwohnungsbau. Der Vortrag war realistisch, kurz, aber nicht mit (Bild-) Beweisen untermauert, die die Lage in Ungarn augenscheinlich aufzeigen würden. Wilfried Limberg

Mint ahogy a szokásos év végi elismerés sem: Dr. Hetey László elnök az Egyesület érdekében végzett igen aktív munkájáért ezúttal Robotka József és Volker Zurbuchen tagtársainknak mondott köszönetet, majd átnyújtott egyegy kis ajándékot is. 2009. január 23.: Fog fájni vagy nem fog fájni? – Magyarország állapota a 2009-es év elején Bóta Zsolt érdekfeszítő magyar nyelvű előadása újdonsággal szolgált: Urban Mária és Hans-Ulrich Moritz tagtársaink szinkrontolmácsolásának köszönhetően magyarul nem tudó német tagtársaink és barátaink is figyelhették a követ úr mondandóját. Az eredmény: Az estről készült összefoglalót (lásd ezen az oldalon balra) Wilfried Limberg tagtársunk németül írhatta meg… 2009. február 21.: A hármas szám varázsa Prof. Balla Bálint elvitte hallgatóit utazásra a hármas szám körül, frappáns példákat, összefüggéseket tálalva a közönség elé. Annak, aki nem lehetett ott, a szerző németül foglalta össze előadását. Cikkünk a szemközti oldalon. 2009. március 15., Nemzeti ünnep: A nők a forradalomban A részben magyarul, részben németül tartott ünnepségen elhangzott ünnepi beszédet a szerző – Bán Zsófia írónő – engedélyével a 4. oldaltól közli a Híradó. 2009. április 18.: Tisztújító közgyűlés Ismét elmúlt három év. Az Egyesület tagjai az elmúlt hónapok tevékenységéről készített beszámolók meghallgatása után a régi vezető szerveket felmentették, majd új vezetőséget és revíziós bizottságot választottak. A – lapzárta utáni – eredményről a következő számban számolunk be.

?

2009. tavasz

18. oldal

Köszöntjük új tagjainkat!

Ungarische Vereinigung Berlin e.V. Programok – tervek ’09

ã

2009. május 17.: Brandenburgi séta – Többek között megnézzük I. Frigyes Vilmos katonakirály kastélyát ban. Ideje már újra ellátogatni a Hanza-városba, ahol városnézés Königs Wusterhausenban. Magyar vonatkozású érdekesség: Mányoki Ádám (1676-1757), Erős Ágost lengyel király és szász választófejedelem udvari festője a kor nevezetes személyiségeiről készített portréképeinek kiállítása a kastély díszterméHamburg Speicherstadt – éjjel ben látható. – Kinek jut eszébe mellett hajókirándulást teszünk a Mittenwaldéba menni? Hát – TheoSpeicherstadtban. Természetesen dor Fontanénak és a Magyar Egyetalálkozni fogunk a hamburgi masületnek! gyarokkal is. Részleteket majd a Ebéd után rövid séta a városkróniközgyűlésen ismertetünk. kás vezetésével az 1300-as években További terveink: St. Moritz templom

ã

Brigitte Kovács Kovács Géza Dr Dr.. Benesch-Gir Benesch-Girkke Lukrécia Gosztonyi Éva Chris tiane Uf fr echt Christiane Uffr frecht Dieter Umbreit Patricia Umbreit Umbreit Mária

kialakult kisvárosban. A St. Moritz templom (Paul Gerhardt) megtekintése, beszélgetés az egyházközösség vezetőjével. Találkozás 10.30 órakor Königs Wusterhausenban az S-Bahn állomásnál. Jelentkezés Matthes Áginál (030/441 05 57, [email protected]), május 10-ig . 2009. június 19.–21.: Egyesületi kirándulás Hamburgba Egyszer a 90-es években az egyesület túrakedvelői már jártak Hamburg-

2009. július 19.: Kis kerületi séta Grünauban Steppat Teréz tagtársunk vezetésével, majd grillezés nála 2009. szeptember 20.: A volt berlini fal Bernauer Strasse-i emlékhelyének vezetéses megtekintése 2009. október 23.: Közös ünnep a Collegium Hungaricummal 2009. november 14.: Pécs 2010-ben Európai Kulturális Főváros lesz, ebből az alkalomból vendégünk Makovitzky József professzor, aki előadást tart a 90 éves Bauhaus pécsi alkotóiról 2009. december 19.: Karácsonyi ünnepség Az igen tartalmasnak ígérkező program mellett – amellyel kapcsolatban természetesen a változtatás jogát fenntartjuk – ne feledjük: Minden hónap első péntekjén: Törzsasztal (lásd a keretes hirdetést).

Gratulálunk, Béla! Józsa Béla, a rendezvényeinket ma is igen szorgalmasan látogató tagtársunk a közelmúltban ünnepelte háromnegyedszázados születésnapját. Ebből az alkalomból szívből gratulálunk, jó egészséget és még igen hosszú, akár több negyedszázadéves életet kívánunk!

Die Kleine Kneipe „Zum György“

Josef-Orlopp-Str. 44, 10365 Berlin Tel. (+49175) 74 66 144 Geöffnet: Mo-Fr 15 – 22 Uhr, bei Bedarf auch länger

Stammtische bei uns Ungarische Vereinigung v Jeden ersten Freitag im Monat,

Ungarische Kolonie Omega-Freunde v Jeden dritten Freitag im Monat,

jeweils ab 19 Uhr

19. oldal

Az istentisztelet rendszeresen a hónap 2. szombatján 16.00 órakor van, a következő félévben tehát: 2009. május 9., június 13., július 11., majd nyári szünet, október 10. Helyszín: a Grunewald-templom kápolnája (Bismarckallee/Wernerstr. sarka). Megközelíthető a 119-es busszal a Zoo-tól a Kurfürstendamm-on, ill. az S-Bahn Halensee-i vagy a Grunewaldi megállója felől. Figyelem: bejárat a kápolnába a templom mögött hátulról. Szeretettel invitálunk mindenkit felekezeti hovatartozástól függetlenül közösségünkbe, az istentiszteletre és az azt követő tea, kávé melletti meghitt beszélgetésre. Az istentiszteletet tartja: Kalit Eszter evangélikus lelkésznő Érdeklődni lehet: Kalit Eszter, e-mail: [email protected] Pompéry Judit, tel.: 4039 7759, e-mail: [email protected] Balla Bálint, tel.: 825 84 32 Honlap: http://berlin.lutheran.hu/

86. sz. Apáczai Csere János cserkészcsapat A berlini cserkészekről érdeklődni lehet a Konthur házaspárnál: [email protected] (030) 79 60 291

Érdeklődés: Felsmann Orsolya, 49 85 37 24, [email protected] Állandó programjaink: Északi óvoda: hétfő, 8.30–16.00, St. Augustinus Gemeinde, Raum „Kolping”, Dänenstr. 17-18, 10439 Berlin (Prenzlauer Berg); nevelő: Gallai Tamás, Déli óvoda: csütörtök, 8.30–16.00, Martin-Luther-Kirchengemeinde, Hortensienstr. 18, 12203 Berlin (Steglitz); nevelő: Gallai Tamás Óvodadíj: 45 euró/hó. Az óvodai foglalkozásokat trimeszterekre osztják fel, mindegyik négy hónapos. Magyar iskola: szombat, 10.00– 13.00, CHB, Dorotheenstr. 12,

Brunszvik Teréz Társaság e.V. Magyar nyelvű programok gyerekeknek 10117 Berlin (Mitte); tanár: Gallai Tamás Iskoladíj: 11 (tagoknak 9) euró/3 óra Éves tagdíj: 30 euró. További információk: www.brunszvik.de.

Magyar katolikus szentmisék Berlinben A Berlinben és környékén élő katolikus hívők számára havonta egyszer szentmisét tartunk, mégpedig minden hónap második vasárnapján – július és augusztus kivételével –, 16.00 órakor, tehát: 2009. május 10., június 14., szeptember 13., október 11., november 8., december 16. Helye: Szent Pál templom (St. Paulus, Dominikanerkloster, 10551 Berlin-Moabit, Oldenburger Str. 46)

Magyar Kolónia Berlin e.V. A Magyar Kolónia 2009. január 10-én új vezetőséget választott. A régi-új elnök Usztics János, az alelnök Molnár János, a pénztáros Becei Illés. A szociális ügyek két felelőse Hercygier Teréz és Pfuhl Judit, a kulturális ügyeket intézi Marija Vukelics. Ezenkívül titkár még Passora Ildikó és Liebhardt István. A vezetőség mellé választott ülnökök: Andrási Nándor-Mátyás, Josif Nemes, Szaniszló Imre és Pósa Erzsébet. A jó együttműködés jegyében gratulálunk!

A Kolónia programterve 2009. május 1.–3.: Két és fél napos buszkirándulás a csehországi Harrachovba Május 9.: Anyáknapi ünnepség Június 13.–14.: Kétnapos szezonzáró ünnepség Blankenfeldén – grillezéssel, zenével, tánccal Szeptember 12.: Tekével egybekötött szezonnyitó találkozó a Tegeler Seeterrassen étteremben 2009. október 10., 19 óra: A Kolónia hagyományos őszi bálja a Tegeler Seeterrassen étteremben, ahol tavaly is volt: magyar zenekar, büfé, tombola (lásd a 7. oldalon). 2009. november 14., 17 óra: Játékés filmeste az év eseményeiről a Collegium Hungaricumban – kávéval, sütivel

2009. december 12., 17 óra: Karácsonyi ünnepség a CHB-ben

Egyéb programok, információk: www.magyar-kolonia-berlin.de

Magyarnyelvű Protestáns Gyülekezet Berlin

2009. tavasz

2009. tavasz

20. oldal

Uhrman Iván: Tablók Nékem nemcsak a fűzöldellés, rügyfakadás és izmosodó napfény jelzi, ha itt a tavasz, és nem a tantermek, ha üvegházzá alakulnak (három irányból dől fény be az ablakukon), sőt, még csak nem is az, ha diákjaim újra vadulnak, s nékik a nyelvtannál minden előbbre való, s míg ifjú erejük száz szép szerelembe fakad ki, nálam mind kimerült, mint a tavaszra szokás – csak ha a fényképész felbukkan folyton előttem, készül a tabló már (s persze, hogy óra alatt!), s mit tehetek? Magam is fényképészkedhetem ismét – így tudom: itt a tavasz – itt van a vizsgaidény. Aztán eljön a nyár, elmúlnak sorra a vizsgák, s újra egy-egy osztály százfele szerteszalad: százezer országút viszi őket – merre? Ki tudja? Van, ki egyet se pihen, míg Kanadába nem ér! Őszre talán megjő, s lesz rendesen egyetemista, ámde ki már sohasem áll meg, akad nem is egy! És emléküket aztán erre felénk csak a tabló őrizi még hosszú évtizedekre tovább. Míg nem múlik a nyár, még egy zsúfolt kirakatból rám kikacsint, kinevet mindje, ha arra megyek, ám mire itt van az ősz, fene tudja, hová lesz a tabló: kallódik valahol? Lesz-e, ki őrizi majd? Tán ha a tízesztendős érettségi találkán asztalfőre kerül, mint csuda meglepetés; ámde lehetséges, hogy többé senki se látja, s hír se marad, mi szemét halma között rohad el. Csak kicsinyített mása kerül a falakra minálunk, s lépcsőinknél függ stílszerű példa gyanánt: rajta, tinó, te, tanulj, ez lesz végtére belőled, egy fakuló emlék, egy pici kép a falon! És ha a lépcsőn járok, s éppen nem rohanok még, oly sokat állok meg sok kicsi képük előtt,

Universität Debrecen

Sommeruniversität Debrecen Sprachkurse Ungarisch 2009

Ismét köszönthetjük lapunk hasábjain régi ismerősünket, Uhrman Iván költőt (Ádám fia újabb két meséjét lásd a gyermekoldalon: 28. oldal). Kívánjuk, hogy olvasóink emlékekben böngészve élvezzék verssorait… és nosztalgikusan felidézem az egyik, a másik arcát, tartását, mozdulatát, szavait, úgy, ahogy él bennem még most is, kerge kamaszként, míg a szeméből már ifjú erénye ragyog – s közben persze tudom, hogy most valamerre, de messze, ott jár élőben, s egy kicsikét se gyerek: felnőtt ember már, ki ezer komoly ügybe’ rohangál, némelyik oly magasan már, ahol én sohasem, és a fiúk arcán ott szikkad a férfikeménység, s rúzs, festék lepi el már a leányokat is, sőt, a legelsőkön már itt-ott jönnek a ráncok, és egy-két fiúnál gyérül a haj sebesen: őket is egy-kettőre lehagyja a szép fiatalság, némelyikük komolyabb, mint ahogy én lehetek, s egy nap már a saját gyerekük jönnek beiratni, és a kölyök kutatón nézi talán a falat: merre az anyja? az apja? Valóban voltak ily ifjak? S még majd akkor sem tart az idő pihenőt… S meglehet, egyszer majd én sem leszek ott, csak akár ők, jó pár példányban: sok kicsi kép a falon! És ki szeretne merengeni akkor az egykori tablók képecskéi felett, tán kibetűzi nevem, majd mosolyog gyér homlokomon, loncsos frizurámon, szörnyű szakállamon is – ámde utána talán megpróbál a parányi szemekbe tekinteni mégis, s eltűnődik azon, míly alak is lehetett az, kinek arcképét vizsgálja. A vér a fogamról nem csöpögött-e? Vajon nem dögunalmas, üres óráim voltak? S itt-ott értettem a tréfát? Húnytam-e bé szememet, csínyt ha csinált a diák? Ámde legyint aztán, s tovafut, hisz berreg a csengő, s tán soha többé már nem jut eszébe a kép. Ennyi marad végül – s még ezt is megköszönöm most: ez lesz emlékem, hogyha egyéb nem akad.

Frühjahrskurs Superintensiv 24.05.–07.06.2009 (100 Std.), Anmeldung bis 30. April 2009 Sommerkurs Intensiv für die ungarische Sprache u. Kultur 19.07.–15.08.2009 (120 Std.) 19.07.–01.08.2009 (60 Std.), Anmeldung bis 15. Juni 2009 Herbstkurs Intensiv 24.10.–01.11.2009 (70 Stunden), Anmeldung bis 30. September 2009 Semesterkurs 28.09.–15.12.2008 (60 Std.), Anmeldung bis 25. September 2009

Sprachkurse nach persönlichem Bedarf für Privatpersonen und Firmen. Termine, Stundenzahl nach Vereinbarung. Zweiwöchiger Intensivkurs in Sopron 24.08.–05.09.2009 (60 Std.), Anmeldung bis 17. August 2009 Jeweils dreiwöchiger Intensivkurs in Budapest 08.–26.06.09, 29.06.–17.07.09, 17.08.–04.09.2009 (60 Std.) Anmeldung jeweils bis letzten Montag vor Kursbeginn. Internet: www.summerschool.hu

21. oldal

2009. tavasz

Brunszvik színkör Mosbacher Melinda információi A Brunszvik e.V. színköre a Berlini Szenátus támogatásával a Collegium Hungaricumban nemrég bemutatta „Puskás 1,2,3...” című első darabját, s most készül a másodikra (bemutató: július 5., ugyanott). A támogatás feltételeként 2009-ben összesen három önálló előadást kell lábra állítania, de a „Puskás” március 29-i sikere mindenesetre amellett szól, hogy a darabot még néhányszor látni lehessen. Erre még keresünk lehetőséget… Az előadások magyarul nem tudók által is követhetők és felső korhatár nélküliek, tehát felnőttek számára is szórakoztatók igyekeznek lenni. Eddig sikerrel… Színkörünk előadásairól is tájékoztatunk a honlapon: www.brunszvik.de. Néhány szóban a színdarabról:

+

Szilánkok Összegyűjtötte: Lux Antal

Meséket és legendákat mindnyájan ismerünk. Ismerjük azokat a meséket, amiket szüleinktől hallottunk elalvás előtt Piroskáról és a farkasról, Mátyás királyról és a rendíthetetlen ólomkatonáról. De ismerünk olyan történeteket is, amik nemrég keletkeztek, és mint megtörtént eset járnak szájról szájra, míg valaki ki nem jelenti: „Ugyan kérem, ez csak mese habbal!” Ezek az ún. modern legendák. Az esetről, amelyen március 29-én bemutatott darabunk, „Puskás 1, 2, 3...” alapszik, egy percig sem gondolná bárki is, hogy valaha megtörtént. Ez egy olyan modern legenda, ami csak néhány hete keletkezett, és gyerekek találták ki. És nem csak kitalálták, hanem el is játsszák: Egy állás nélküli edző furcsa emailt kap: Kell egy csapat! A kihívás nagy. Egymás után érkeznek a jelentkezők. Híresek, nevesek és mind magyar! Na de focizni, azt tudnak-e? Vajon sikerülhet az edzőnek 11 teljesen különböző vérmérsékletű magyar nemzeti „hősből” egy csapatot kovácsolnia? Egy színdarab tele meglepetéssel és humorral…

A betörő belép egy üresnek hitt házba, már a második szobánál tart, amikor ezt hallja: – Jézus figyel téged. Nagyon megijed, de mivel nem hallja többször, folytatja a rámolást. Kis idő elteltével ismét hallja: – Jézus figyel téged. Észreveszi, hogy a sarokban van egy papagáj. Odamegy hozzá, és megkérdezi: – Te mondtad, hogy Jézus figyel engem ? – Igen, én. – És téged hogy hívnak ? – Clarence. – Micsoda hülye név egy papagájnak. Ki volt az az idióta, aki így nevezett el téged? – Ugyanaz, aki a rottweilert Jézusnak. Barátok Nők közötti barátság: Egy napon a feleség nem jött haza, a férj megkérdezte, hol aludt, a felesége azt válaszolta, hogy az egyik barátnőjénél. A férj felhívta a 10 legjobb barátnőt, de egyik sem igazolta ezt.

Szőke nő … … telepíti a Windows-t. A gép kiírja: „Kérem, tegye be a harmadik lemezt!” Mire a szőke: „Tudod mikor, már a második is alig fért be!”

Férfiak közötti barátság: Egy napon a férj nem jött haza este, a felesége megkérdezte, hol aludt, a férj azt válaszolta, hogy az egyik barátjánál. A felesége felhívta a 10 legjobb barátját, 8-an igazolták, hogy ott aludt, 2-en, hogy még ott van.

A skót kisfiú … … megkérdezi az apjától: – Apa, mi lesz karácsonykor a fa alatt? – Parketta, kisfiam, parketta…

2009. tavasz

Reményik Sándor

Templom és iskola

22. oldal

Vasárnapi óvoda Rahón

Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul?! S gyermeketek az iskolában Ne hallja szülője szavát?! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! E templom s iskola között Futkostam én is egykoron, S hűtöttem a templom falán Kigyulladt gyermek-homlokom. Azóta hányszor éltem át ott Lelkem zsenge tavasz-korát! Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! A koldusnak, a páriának, A jöttmentnek is van joga Istenéhez apái módján És nyelvén fohászkodnia. Csak nektek ajánlgatják templomul Az útszélét s az égbolt sátorát? Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Kicsi fehér templomotokba Most minden erők tömörülnek. Kicsi fehér templom-padokba A holtak is mellétek ülnek. A nagyapáink, nagyanyáink, Szemükben biztatás vagy vád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!

Bensőséges ünnepség keretében adták át 2009. március 14-én a kárpátaljai Rahón a Szülőföld Alap támogatásából vásárolt oktatást segítő eszközöket a vasárnapi óvodának. A rahói magyarok az óvoda megnyitásával az alacsony tanulólétszám miatt veszélybe került magyar iskola fennmaradását szeretnék elősegíteni. A hétvégi játékos foglalkozások keretében 14 gyermek ismerkedik a magyar nyelvvel. A vasárnapi óvoda megnyitása óta megnövekedett érdeklődés jelzi, hogy valóságos igény van egy önkormányzati magyar óvoda megnyitására, amire Jaroszlav Dumen polgarmester ígéretet is tett. Az Ukrán-Kárpátok hegyei között szórványban élő 3000 fős magyarság körében előrehaladott a nyelvcsere. A vegyes házasságokban született fiatalok többsége már nem beszéli a

magyar nyelvet. Az utóbbi években a szülők, nagyszülők egyre több gyermeket írattak be a vasárnapi iskolákba, ahol önzetlen pedagógusok segítségével próbálják elsajátítani a magyar nyelvet. A Rahói Járási Ukrán Magyar Kulturális Együttműködési Társaság és a budapesti Falvak Kultúrájáért Alapítvány az egymástól elszigetelten működő vasárnapi iskolák együttműködésének előmozdítása céljából létrehozta a Tisza Forrásvidéke Vasárnapi Iskola Hálózatot. Pályázatok révén eddig mintegy 3 millió Ft támogatást sikerült elnyerni az iskolák fejlesztésére. A gyermekek nyaranta anyaországi táborozáson vesznek részt. 2009-ben tankönyvet szeretnének kiadni, amelyet a speciális helyzet figyelembevételével szerkesztenek kárpátaljai és magyarországi pedagógusok. Nick Katalin

23. oldal

2009. tavasz

Három olvasmányos kötet Az elmúlt hónapokban, talán a hideg időnek köszönhetően, ismét többet olvastam, mint írtam. Zsurnalisztaként – éppen 30 éve a pályán – nagy szüksége van az embernek a feltöltődésre. Ezúttal három, németül megjelent kötetre hívom fel kedves figyelmüket.

Ê A Bécsben és Münsterben székelő Lit Verlag GmbH noha már tavaly postázta számomra a Suizidalität in den Medien (Suicidality in the Media) című német és angol nyelvű tanulmánykötet tiszteletpéldányát, csak a tavasz közeledtével vettem erőt, hogy belelapozzak. Az öngyilkosság témája nekünk, magyaroknak, egykori „világelsőknek” különösen gyötrelmes könyvélmény. A kéttucat szerző között örömmel fedeztem fel régi berlini ismerősöm, Gulyás Réka nevét. A filmes szakember félszáz hazai moziprodukción keresztül vizsgálta meg, hogy a művészek miként jelenítették meg az 1970 és 2000 közötti korszakban a „szabadhalált”, melyről statisztikák a XIX. századig visszanyúlóan léteznek. Gulyás Réka mielőtt az ezred-

Gulyás Réka e sorok írójával a weddingi kiállításmegnyitón, amelyről cikkünk a 24.–25. oldalon szól.

fordulót megelőző három évtizedre fókuszálna, jelzi, hogy az első világháború küszöbén és 1984-ben is a fővárosban volt a legsúlyosabb az öngyilkossági helyzet. 1913-ban 100 ezer halálozásra 50 szabadkezűség jutott Budapesten, míg vidéken „csak” 21-22. A Szomorú vasárnap nem véletlenül a második világháború előtt lett népszerű sláger. Ma már tudjuk, hogy a „halál himnusza” sokakat kísért el végső útjukra. A 40es évek elején, majd a harcok elmúltával apadt az öngyilkosok kvótája Magyarországon, míg a levert 1956-os népfelkelést követően a 80-as évek derekáig megint emel-

kedett – 100 ezer lakosra 46 – a szuicidek száma hazánkban. Gulyás Réka témaválasztása itt kapcsolódik össze a filmek világával. Bacsó Péter, Jancsó Miklós, Makk Károly, majd az őket követő ifjabb generáció, Szabó István, Huszárik Zoltán, Rózsa János és Sándor Pál rendezéseiben társadalomkritikai elemként bukkan fel a „hősök” önkéntes távozása az életből. 1970 és 2000 között mintegy 128 ezer befejezett öngyilkosságról szóltak a statisztikák, a sikertelen kísérletek ennek a tízszeresét is elérhették. A játékfilmesek a tényleges tragédiákban felülreprezentált férfiak helyett előszeretettel választottak női áldozatokat szereplőnek. A művészi szabadságot tükrözi, hogy a mára klasszikussá vált mozialkotásokban alig vannak öngyilkosságot elkövető idős emberek, jobbára csak fiatalok és középkorúak, noha a realitás más volt. Gulyás Réka tanulmánya leszögezi, hogy míg a valóságban a szuicidek 56 százaléka akasztásos, addig a filmvásznon kedveltek a látványosabb, brutálisabb megoldások. Sopsits Árpád, Szabó Ildikó, Bódy Gábor munkássága azt mutatja, hogy az ifjabb magyar rendezői korosztály sem tudott szabadulni a fájóan örök aktualitású öngyilkosságok tematizálásától. Az Austria: Forschung und Wissenschaft – Literatur könyvsorozat 12. köteteként 2008-ban megjelent, közel 300 oldalas tanulmánygyűjtemény többi, nem konkrétan magyar vonatkozású, médiával foglalkozó írása is tartogat rengeteg meglepetést.

· Elke Heidenreich Der Welt den Rücken című elbeszéléskötetét hónapok óta olvasom. Pedig a hét történetet tartalmazó zsebkönyv alig 190 oldalnyi terjedelmű. Szép, megrázó, modern történetek: s miért a betűfaló lassúságom? Berlinben, Nürnbergben, 2009 januárjában Málta szigetén és Budapesten is velem volt, reptéri

c l o p s e v y n ö K „könnyű” könyvként, a Rowohlt Taschenbuch Verlag-nál már több mint egytucatszor napvilágot látott Heidenreich zsebkönyv. A ZDF-től a közelmúltban elbúcsúzott 66 esztendős kolumnista sztorijai mélyen emberiek, érdekesek, helyenként döbbenetesen bátrak. Ajánlom – majdnem – mindenkinek!

¸ Két évtizeddel a berlini fal leomlása és a szocialista-kommunista rendszer európai bukása után sem tudunk még eleget a hajdani Szovjetunióról. A XXI. század Oroszországára fókuszáló Der kalte Krieg des Kreml című kötet már a borítóján is azt állítja, hogy a vörös csillag még mindig árnyékot vet a világpolitikára. A közép- és kelet-európai szakértőként ismert brit újságíró, Edward Lucas Londonban és Münchenben tavaly megjelent izgalmas kötete a gorbacsovi peresztrojka óta eltelt időszakot vázolja fel. „Miként fenyegeti a Putyin-rendszer Oroszországot és a Nyugatot?” – kérdezi új, olvasmányos könyvében a 47 éves szerző. Az angolon, németen és oroszon kívül lengyelül, csehül és litvánul is beszélő külpolitikai zsurnaliszta a sajtószabadság moszkvai korlátozását éppúgy bírálja kötetében, mint az ellenzék bel- és külhoni likvidálását, a Putyin–Schröder barátság negatívumait. Az egykori drezdai KGB-s ügynökből a világpolitika porondján fontos emberré vált jelenlegi orosz miniszterelnök Vlagyimir Putyin és a Kreml szinte naprakész kritikája elgondolkodtató olvasmány, mégha néhol át is süt rajta a brit szerző „valódi diktatúrát nem ismerő” naivitása. A Riemann Verlag-nál múlt évben megjelent A Kreml hidegháborúja című munkáról a www.riemann-verlag.de internetes portálon tájékozódhatnak az érdeklődők. (Mogyorósi)

2009. tavasz

24. oldal

Filmsztár-kedvencek a húszas, harmincas évek cigarettás dobozain A húszas–harmincas években Berlinben játszó népszerű színészek már a némafilm korszakában is cigarettareklámként hirdették a füstölés szépségét. Egy-egy doboz szivarkához egy-egy hasonló méretű fotó is járult, amikből később egy teljes album kerekedett ki – a szorgos dohányzó s a megszállott színészrajongó részére. Sikeres sztárok, ismert film- és színházi színészek, jeles epizodisták boldogan, a szerződésben kikötötten adták arcukat a „szenvedélynek” és nem utolsósorban a népszerűségnek. Ugyanezen elegáns formában, kitűnő német portréfotográfusok megvalósításában reklámoztak illatos szappanokat, egészséget éltető margarinokat, édes és keserű csokoládékat, kozmetikai fiatalító csodaszereket, benzingőzt füstölő autókat… Szóval és tettel, a reklám nagyüzem és „találmány” teljes energiával, hihetetlen kreativitással használta ki a komédiások, a sztárok ismertségét. Ma, amikor a világ egészségügyi miniszterei kötelezik a tabakgyártókat, hogy a paklin tüntessék fel: „A dohányzás káros az egészségre”, mégis hálásnak kell lennünk ennek az egykori reklámötletnek, hisz ezek a fotószériák féltve őrzött kincsek. A cigarettás dobozok képeinek méretbeli és formai sokfélesége a megrendelők nagy számának tudható be. Mindegyik magára valamit is adó cigarettagyár csatlakozott a trendhez, „saját sztárjait” ismert fényképészekkel lefényképeztetve és „bekereteztetve”. Így a mai, focistákat ábrázoló képsorozatok elődjeként egész albumokat megtöltő sorozatok keletkeztek. Ezen elfeledett műfaj esztétikai magaslatát az elegáns anyagra, például selyemre nyomott képek jelentették, melyeket könyvjelzőként is lehetett használni. És hát Berlin a húszas–harmincas években kétségtelenül vonzó, nemzetközi város volt; világviszonylatban is aki élt és mozgott, az sietett a német fővárosba munkát, karriert, sikert, hírnevet szerezni. A film és a színészek rohamosan növő, őrült népszerűsége, színházak, kabarék, revűk, műsoros mulatóhelyek elszaporodása és „árukínálata” hihetetlen mennyiségű új arcot, új produkciót követelt és fogyasztott el. Ez a március 27-én bemutatott kamarakiállítás – a helyiség „atelier” jellegére való tekintettel – elsősorban az elfelejtett magyar színészekre koncentrál, akik már a némafilm hőskorszakától kezdve vendégként forgattak a német fővárosban, mint Mattyasovszky Ilona 1892, Esztergom – 1943, Budakeszi Lucy Doraine (Kovács Ilonka) 1898, Budapest – 1989, Hollywood Ráday Imre 1905, Budapest – 1983, Budapest Corda Mária 1898, Déva – 1975, Genf Käthe von Nagy (Nagy Kató) 1904, Szabadka – 1973, Ojai, Kalifornia, USA

Camilla von Hollay (Hollay Kamilla) 1899, Budapest – 1967, Budapest Gróf Esterházy Ágnes 1901, Kolozsvár – 1956, München Maria Min(d)zenti (Mindszenty Mária) 1898, Bécs – 1973, Bécs A hangosfilm megjelenése (1929) hatalmas sokkot váltott ki az addig elkényeztetett filmszínészeknél. Az alkathoz nem illő, képzetlen hangszín, valamint a külföldiek néha nehezen elviselhető akcentusa problémát okozott, ami nemegyszer a karrier végét jelentette. A színház felől érkezett színészek természetesen könnyebben vették az akadályt. Egy új műfaj, új generáció söpörte le a pályáról az eddigi mímusokat: betört a zenés-táncos film és a celluloidra készült operett. Marta Eggerth (Eggerth Márta) 1912, Budapest – ma New Yorkban él Alpár Gitta (Klopfer Margit) 1900, Budapest – 1991, Los Angeles

25. oldal

2009. tavasz

Bársony Rózsi (Schustek Rozália) 1909, Budapest – 1977, Bécs Gaál Franciska (Silberspitz Szidónia) 1904, Budapest – 1973, New York Karl Huszar-Puffy (Huszár Károly) 1884, Budapest – 1940? 1942?, Tokió? (Más forrás: Huszár Károllyal a karagandai lágerben diftéria végzett 1943 júniusában.) Peter Lorre (Löwenstein László) 1904, Rózsahegy – 1964, Los Angeles Ernst Verebes (Verebes Ernő) 1902, New York – 1971, Hollywood Dénes Oszkár 1891, Magyarkeszi – 1950, Trenot Tibor von Halmay (Halmay Tibor) 1894, Nagyszentmiklós – 1944, Budapest Darvas Lili 1902, Budapest – 1974, New York Irene Ambrus (Irene Klopfer) (Alpár Gitta unokatestvére) 1904, Budapest – 1990, London A fent felsorolt művészek egyszerre játszottak, énekeltek, táncoltak színházban, filmen, kabarékban, sőt, a berlini Operaházban. Elképesztő sikerüket százas szériájú színházi előadások fémjelzik. Megszámlálhatatlan film fő- és mellékszerepeiben mutatkoztak be, és lettek ezáltal igen népszerűek. A hitleri hatalomátvétel után viszont a nem árja származású művészeknek sürgősen, szinte egy éjszaka kellett Berlint elhagyniuk… És 1933 után már egy másik filmtörténetet, egy másik világtörténetet ír a rettenet. Ennek az 1945-ig terjedő korszaknak is voltak magyar vendég „aktőrei”: Marika Rökk 1913, Kairó – 2004, Baden (Bécs mellett) Margit Symo 1913, Budapest – 1992, München Maria von Tasnády (Fekete Magdaléna) 1911, Lónya – 2001, München Clara Tabody (Turay Ida) 1915, Rákospalota – 1986, Milánó Csikós Rózsi 1917, Budapest – 1992, Budapest Turay Ida (Thurmayer Ida) 1908, Rákospalota – 1997, Budapest Ez a cigarettadoboz nagyságú fotókból készült kiállítás egyszerre szeretne emlékeztetni a népszerű német portréfotográfusokra (Binder, Balázs, Hammerer, Freiherr von Gudenberg stb.), elfelejtett, ködbe borult magyar színészekre, s egyben egy olyan időre, amikor az albumokban ezt olvashattuk: „Film és cigaretta … az emberiség két barátja”… Természetesen ma már tudjuk, hogy ez nem egészen fedi a valóságot! Kőniger Miklós 888 Időközben véget ért az – Egyesületünk támogatásával is létrejött – egyhetes kiállítás a weddingi 2Garage2 Reloaded galériában. Felvételeink a március 27-i megnyitón készültek. Fentről lefelé: Kozlik Erika, a berlini magyar nagykövetség sajtóés kultúrattaséja megnyitó beszéde közben A kiállítás megnyitóján megszólalt ez az igen patinás gramofon is. Kőniger Miklós – a kiállítás szervezője, a fenti cikk szerzője – az est vendégeinek – köztük Dr. Hetey László, egyesületünk elnöke – számos érdekességet mesél a kiállított tárgyakról.

2009. tavasz

26. oldal ismerte el a rangos díjjal, melyet a „Varga Katalin“ című dráma akusztikai dizájnjával, különleges hangzásvilágával érdemeltek ki az alkotók. Peter Strickland brit rendező Kárpátokban játszódó, román–

káját ábrázolja – zseniálisan, szívbemarkolóan. Ugyancsak lélekbe maró alkotás a „London River“: az algériai–francia–brit remekmű fekete-afrikai főszereplője, Sotigui Kouyaté a legjobb férfi színész díját

Mogyorósi Géza

Berlinale 2009 Négy évtizeden át Nyugat-Berlin filmünnepe volt a „Berlinale”, mely 1990 óta az egész német főváros fontos kulturális eseménye. Az idén februárban 59. alkalommal megrendezésre került nemzetközi fesztivál díjazottjai között magyar alkotók is voltak. magyar kooperációval született celluloid meséje egy fájóan naiv nyugateurópai fiatalember látószögéből elevenítette fel egy megerőszakolt erdélyi asszony sorstragédiáját. Bevallom, az én ízlésemmel nem találkozott a „műparasztias“ dolgozat.

Tilda Swinton zsűrielnökön kívül olyan világsztárok tisztelték meg a február 15-én zárult berlini nemzetközi filmfesztivált, mint Michelle Pfeiffer, Demi Moore, Keanu Reeves, Wim Wenders, Andrzej Wajda, Kate Winslet és Renée Zellweger. Az illusztris névsort még hosszasan lehetne folytatni, hiszen több mint 380, zömében vadonatúj produkciót vetítettek a 2009-es Berlinalén, mely ezúttal is tavaszt varázsolt a szelesjeges legnagyobb közép-európai metropolisba. A moziünnep egyértelműen latinamerikai diadalt hozott. A jó másfél tucat versenyfilm közül Adrián Biniez „Gigante” című alkotása három elismerést is besöpörhetett. Ez a Dél-Amerikában játszódó, uruguayi–argentin–német–holland Szintén Ezüst Medve szoborral koprodukcióban készült mű érde- jutalmazta a rangos berlini zsűri a melte ki a zsűritől az első filme- „The Messenger” című amerikai seknek járó 50€ezer eurós prémiumot. Ugyancsak ez a szórakoztatóan sivár szerelmi történet kapta meg az Alfred Bauer Díjat, valamint a fesztivál nagydíjával járó ezüst szobrocskát. Ez utóbbi két jutalmon osztozott a „Gigante” gárdája az „Alle Anderen” német produkció, valamint a Andrzej Wajda, a „Tatarak” lengyel eposz alko- „Tatarak“ rendezője tóival. Ezüstösen csillogó maciszobrot játékfilm forgatókönyvét. Kemény vehetett át az 59. Berlinalén Erdélyi téma, bátor stílusban feldolgozva. Az Gábor (fotó jobbra fent) és (a gálaün- Oren Moverman–Alessandro Camon nepségről hiányzó) Székely Tamás. A páros a fronton hősi halált halt nemzetközi zsűri a két magyar egyenruhások hozzátartozóit tájéfilmes magas művészi kvalitását koztató két katona stresszes mun-

vehette át a Berlinale Palota színpadán. Az idős sztár több anekdotával varázsolt színt a szmokingos, helyenként merev gálaprogram unalmába. A dívák mezőnyében Birgit Minichmayr bizonyult idén a berlini fesztivál legtehetségesebb színésznőjének, az „Alle Anderen“ című német produkcióban nyújtott teljesítményével. A Berlinalén ugyancsak világpremierjét ünneplő „Darbareye Elly” címmel vetített szép mű a legjobb rendezői díjat hozta meg Asghar Farhadi iráni alkotónak, aki perzsa nyelven tartott beszédében köszönte meg istennek és a zsűrinek az ezüst mackót. Dieter Kosslick fesztiváligazgató és Tilda Swinton, az ítészcsapat vezetője az 59. Internationale Filmfestspiele fődíját, az Arany Medve szobrot a „La teta austada” című Claudia Llosa

perui–spanyol koprodukciónak adta át a záró gálán. Claudia Llosa ibéro-

27. oldal amerikai diadala azért is okozott meglepetést a Spree-metropolisban, mert a harmadik világbeli lányok, asszonyok elleni erőszakra fókuszáló mestermű csupán második filmje a derűs jövő előtt álló, nagy tehetségű rendezőnőnek. A mozibarátok láthattak persze számos olyan filmet is, amely noha nem nyert semmilyen díjat, mégis dícséretet érdemel. Nekem tetszett a versenyen kívül vetített „Der Vorleser“ Kate Winslet, David Kross és Bruno Ganz főszereplésével. Szintén német–amerikai alkotás volt a Berlinalén a Tom Tykwer rendezte „The International“, mellyel megnyitották az idei mustrát. A „Cheri“ is a Spreenél ünnepelte világpremierjét Rupert Frienddel a címszerepben. Vélhetően az egykori kurtizán főhősnőt megszemélyesítő Michelle Pfeiffer csábítja majd igazán a mozipénztárakhoz az embereket: ennél a brit– francia–német produkciónál külön említést érdemel a kosztümök, díszletek pazar szépsége és a párbeszédek csípős, pajzán humora. Kevésbé volt szórakoztató a Skandináviából érkezett „Kleiner Soldat“, mely egy prostituáltat az ügyfelekhez fuvarozó egykori katonalány történetét meséli el. Drámai képkockákból nem volt hiány a Rebecca Miller rendezte, tengerentúli „Pippa Lee magánélete“ című filmben sem. Könnyes-vidám, emberi történet az ötvenes évekből a „My One And Only“ – mely nagy meglepetésemre Renée Zellweger zseniális és szexi alakítása ellenére sem nyerte el a nemzetközi zsűri tetszését. Az 59. berlini fesztiválon az utolsó film, amit megnéztem, a „Pink Panther 2.“ volt: ha nem is röhögtem végig az amerikai krimikomédia 92 percét, Steve Martin, Jean Reno, Emily Mortimer, Andy Garcia, Alfred Molina játéka szellemes volt. Kérdés, hogy érdemes lesz-e a „Rózsaszín párducról“ egy harmadik bőrt is lehúzni? A tíznapos Berlinalén idén 270 ezer mozilátogatót regisztráltak a vetítések helyszínéül szolgáló 16 kisebbnagyobb filmszínházban. Ez örömteli rekord a jövőre 60. születésnapját köszöntő, legkedveltebb európai „közönségfesztivál“ krónikájában.

2009. tavasz

Mogyorósi Géza a Marica grófnő, a Rákóczi induló és a Sissi-filmek alkotóiról

A Marischka-testvérek A XIX. század végén az Osztrák–Magyar Monarciában világra jött testvérpár, Hubert és Ernst Marischka sokoldalú művészek voltak. Rendezőként, forgatókönyvíróként éppúgy megállták a helyüket a filmes szakmában, mint producerként. Ausztriában a bécsi születésű Marischka testvéreket emlegetik az első játékfilm készítőiként. A fekete-fehér, néma alkotás 1912-ben került a mozikba „A milliomos nagybácsi” címmel. Az idősebb Hubert Marischka (1882–1959) operett tenorként lopta be magát ifjú korában a publikum szívébe, majd az első világháború küszöbén a filmvásznat is meghódította. Színészként, rendezőként, íróként egyaránt sikeres volt. Öccsével, a 46 esztendeje elhunyt Ernst Marischkával (1893-1963) pompásan kiegészítették egymást. Közösen forgatták 1915-ben a „Két barát” című alkotásukat, ám külön-külön is eredményesen dolgoztak. Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után mindketten német filmekhez is tudásukat adták: így Hubert a 30-as években a „Marica grófnő”-ben, mint mozisztár, „A Noszty fiú esete Tóth Marival” című produkcióban pedig mint rendező mutatta meg, hogy nem csak családneve „magyarosch”… A tucatnyi szórakoztató, zenés alkotása közül Hubert Marischka egyik utolsó munkája a Nyugat-Németországban 1954-ben született „Tokaj gyöngye” volt. A 11 esztendővel fiatalabb öccs, Ernst Marischka is számos magyar könyv alapján készített egész estés hangosfilmet. Elég csupán a legendás „Rákóczi indulót” említeni 1933-ból, avagy a „Tavaszi parádét” és a „Stradivari”-t 1935-ből. A náci korszakban német–olasz koprodukciókban is sikert aratott az ifjabb Marischka, akinek a második világháború utáni egyik első mozifilmje a Vaszary János (1899-1963) ihletése alapján született „Hazudj igazat!” volt. A magyar nézők Ernst Marischkát főleg az Erzsébet királynéról (Elisabeth császárnéról) az 50-es években forgatott, romantikus Sissi sorozat rendezőjeként kedvelték meg. A címszerepet Romy Schneider alakította szívbemarkolóan. A tinédzsersztárból filmdívává érett – tragikus sorsú – osztrák színésznő idén lenne 71 éves. Hála a televíziónak, szinte nem telik el nap, hogy valamelyik európai csatorna ne tűzné műsorára a Marischka-testvérpár hatalmas életművének egy-egy felejthetetlen darabját.

Hubert Marischka Ernst Marischka

2009. tavasz

28. oldal

Gyerme knapra Uhrman Ádám (11 éves) meséi 4. mese: Kobaki és a holló Hol nem volt, egyszer volt, még a Hetedhét-országon is túl, de még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy fa. Ezen a fán két állat éldegélt nagy békében. Nagyon jó barátságban voltak. Az egyiknek az volt a neve, hogy Kobaki, ő mókus volt. A másiknak pedig Holló Aladár. Ő holló volt. Egyszer Holló Aladár és Mókus Kobaki összevesztek. Erre Kobaki elénekelte Holló Aladárnak, hogy hogyan nőtt fel. Erre a holló még mérgesebb lett. Egyre mérgesebb lett a holló, nem tudta átélni Kobakit. De Kobaki okosabb volt, mint a holló. Mert Kobaki ismert egy vizet, amelyiket ha megisznak, soha többé nem lesznek mérgesek. El is ment azért a vízért. Ő már ott rögtön ivott a vízből, és egy vödörrel vitt fel a fára is. És ahogy ott a holló káromkodott, beleöntötte a csőrén szép lassacskán a vizet Kobaki. Erre a holló egyszerűen fogta magát, fölkapta a hátára Kobakit, repült vele hatvan kört, és leszállt a fára. Aztán azt mondta: – Tudod, mit, Kobaki? – Nem tudom, Holló Aladár! – mondta Kobaki. – Hát azt, hogy béküljünk ki, és sohase mérgelődjünk egymással! – Ez már beszéd! – mondja Kobaki. Csakhogy tudjátok, gyerekek, ahogy ezek összebékültek, annyira erős volt az a víz, hogy gonoszságot is adott, amit Kobaki már nem tudott. Lassacskán annyira gonoszak lettek, és annyi, de annyi gonosz gépet tudtak csinálni, hogy lassacskán csak ők voltak a Földön. Kobaki ismert egy vizet, amelyik csak simán haragtalanító, és a gonoszságot is oldja. Azt

megitták a hollóval, kiengesztelődtek, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak, és teremtettek új világot. Énekeltek arról, milyen jó, hogy énekelni még mindig tudunk, varázsolni is tudunk, vannak körülöttünk, és van családunk is! 5. mese: Kobaki és az almafa Egy kellemes nyári délutánon Kobaki az erkélyen ült, és nézte a verebeket. Egyszer csak eszébe jutott az a dolog, hogy jó lenne elmenni almát szedni. Hamarosan itt a tél, és addig még be kell gyűjteni az eleséget. El is indult a nagy almafához. Ahogy útközben ment-mendegélt, egyszer csak nagyon megéhezett. Előtte állt egy szép nagy szilvafa. Gondolta: – Szedek erről a szilvafáról pár darab gyümölcsöt, eszem, amíg jól nem lakom, a maradékot pedig a kiskosaramba teszem. Kobaki elindult tovább. Menet közben ismét csakugyan megéhezett. Azt mondta: — Úgyis a nagy almafához igyekszem, annyi alma van ott — megeszem a maradék szilvát is. Tele is ette magát Kobaki, mint a duda. Na, most aztán végképp azt hiszitek, hogy Kobaki már nem fog többet dézsmálni az úton! Majd meglátjátok! Kobaki elindult tovább. Ment-mendegélt, egyszer csak úticéljához érkezett. A nagy almafa magas volt, de gyümölcse nagyon finom volt. Az alsó részekről már őz, szarvas leszedte az édes eleséget. Kobakinak persze ez nem volt gond. Felmászott kiskosarával a fa tetejére, és ette az almát, tömte a gyomrát. El is indult haza, volt télire bőven, a hasa is tele volt. Boldogan ért haza, mert tudta: ezt a telet is átvészeli bőven.

29. oldal

2009. tavasz Klaus Tummoscheit

Új ízek Bözsike konyhájából

Ha húsvétról megmaradt a főtt tojás… Milyen nagy öröm volt azt a sok szép tojást a gyerekekkel megfesteni, majd elrejteni! És milyen élvezettel akadtak rá az összesre, ha azokat előbb elrejtettük! Na de utána meg is kellene mind enni. Ez már nehezebb. De hátha sikerül egy-két finom húsvét utáni recepttel mégis csak belecsalogatni családtagjaink gyomrába a megmaradt tojásokat. Íme, két példa… Kaszinó tojás Hozzávalók 20 db-hoz: 10 tojás, 1 nagy tejföl, ízlés szerint mustár, majonéz, majoranna (aki szereti), bazsalikom, kakukkfű, fehér bors, só Elkészítés: A főtt tojásokat kettévágjuk, sárgáját egy tálba teszszük. A sárgájához adunk kevés mustárt, majonézt, majorannát, sót. Alaposan kikeverjük. A kettévágott tojásokat egy kis peremes tálra teszszük, visszatöltjük a belsejébe a kikevert tölteléket, és majonézzel hígított tejföllel leöntjük. Tetejére egy kis majorannát szórunk. Jól leütve tálaljuk. Háromféle tojás salátaágyon Hozzávalók: 12 db keménytojás, só, frissen őrölt feketebors, 3 1/2 ek majonéz, 1 tk curry-por, 1/2 bögre felaprított bazsalikomlevél, 3 ek majonéz, 3 ek tejszín, 2 tk mustár, 1 ek reszelt savanyú uborka Elkészítés: Hámozzuk meg és vágjuk hosszában ketté a tojásokat. Óvatosan vegyük ki a sárgákat, és 3 tálba tegyünk 4-4 tojássárgáját. Villával pépesítsük. Az első tálba tegyük a majonézt, curry-port, sót és borsot, jól keverjük össze. A másodikba keverjünk 3 ek majonézt és a finomra aprított bazsalikomot. Sózzuk, borsozzuk. A harmadik adagba pedig keverjük a tejszínt, uborkapépet és mustárt. Ezt is sózzuk, borsozzuk. Mokkáskanállal töltsük meg a tojásfeleket. Tegyünk egy tálcára tetszés szerinti salátaleveleket, rendezzük a tálcán sorokba a tojásokat.

Jó étvágyat!

„Csarnokőr“ in der 10 Es ist eigentlich viel zu früh für mich, aber die Pflicht ruft. Also betrete ich gegen 6.30 Uhr das Messegelände, melde mich in der Zentrale an und tappele in Richtung meiner Halle. Noch sind fast alle Türen verschlossen. Erst einmal vom Hallenwart der Nachtschicht übernehmen. Keine besonderen Vorkommnisse! Wenn der wüsste, was da noch auf uns zukommt. Es ist alles ruhig, ich bin allein in der Halle, schließe alle Türen auf. Beim Rundgang über die Außenseite rauche ich erst mal eine. Grüne Woche in Berlin – ich hatte direkt um diese Halle geNoch ist es ruhig… kämpft: Ungarnhalle 10.2! Die meisten der Aussteller kenne ich schon viele Jahre, das macht es leichter. Gegen 8 kommen die ersten Aussteller, packen ihre Stände aus, ordnen Ware. Ich bekomme meinen ersten „Kávé“. Der Tag kann kommen! Noch ´ne Zigarette vor der Tür. Als ich zurückkomme, steht ein aufgeregter Aussteller vor mir. Von seinem Stand fehlen einige Sachen. Papierkrieg beginnt. Aufregung legt sich nur langsam. So wird es schnell halb 10. Die Tore auf, noch eine halbe Stunde, dann kommt das Publikum. Noch neun S t u n d e n Dienst, jetzt beginnen meine Runden. Aufpassen, Fragen Das Publikum ist da… beantwor ten, Wege weisen. Langsam beginnen die Füße zu brennen, der Zigarettenkonsum steigt. 19 Uhr – die Halle ist wieder ruhig, meine Ablösung ist da. Morgen beginnt alles von vorn.

Beim Messerundgang Agrarminister Gráf mit seiner deutschen Kollegin Aigner, Bauernpräsident Sonnleitner und dem Regierenden Bürgermeister Wowereit

2009. tavasz

Körmendi Gitta Előző számunkban a Könyvesbolt rovatban már bemutattuk Körmendi Gittát. Újabb versekkel immár ismerősként köszönt olvasóinkra ezen és a szemközti oldalon a költőnő, akinek alkotásairól Göncz Árpád volt magyar köztársasági elnök így fogalmazott: Ebben a szépséget, jóságot és szeretetet lassan feledő világban üdítő forrásvízként hatnak sorai. Szívből remélem, hogy sokakhoz eljutnak, sokak örömére. Hajnali fények Megérint a korahajnal érintetlen tisztasága, amint fénylő harmatszemmel ráragyog a nagyvilágra. Amint a csend elfogadja az ébredés összes zaját, hogy egy új dal születhessen, feláldozza érte magát.

30. oldal

Berlinbe látogatott a

Dúdolók Március 11-én és 12-én Berlinben lépett fel a DÚDOLÓK. Lantos Kata és Fehér Tamás az Ungarisches Tourismusamt meghívásának tett eleget, amely felkérte őket, hogy a Nagykövetségen az ITB (nemzetközi turisztikai vásár) keretében adott fogadáson, ahol kb. 400 személy vett részt, ők adják a zenei műsort. A fogadáson Koncz Zsuzsa dalaiból adtak rövid válogatást, és elmondhatom, hogy szép sikert arattak. Másnap pedig a Collegium Hungaricum kávézójában léphettek fel az AzVuK rendezésében egy koncerten. A rossz idő ellenére is – kint szakadt

A DÚDOLÓK a Collegium Hungaricum kávézójában

Szálljunk! Szálljunk egeken túl a legtisztább hanggal, legyünk szívhez szóló, örömteli dallam. Legyünk szivárványkönny, legyünk boldog mosoly, legyünk az, kik vagyunk, legbelül valahol. Legyünk fénylelkűen pilleként könnyedek, tárjunk világunkra tisztánlátó szemet. Halljuk meg a zajban azt az üzenetet, hogy az élet vagyunk, ami szép is lehet.

Csak Csak hinni kell, csak merni kell, ösvényünkön csak menni kell. Útközben látni, hallani: csak az irányt kell tartani. Csak a célra kell figyelni, hitünket pajzsként viselni. Őszinte szívvel szeretni: csak a magányt kell feledni. Csak a mindent kell vállalni, főnixként égre szárnyalni. Szárnyalni, és nem zuhanni: tudni kell utat, mutatni. Csak lépni kell, csak szállni kell, egyedül is, vagy bárkivel. Árnyak, fények közt haladni: elég EMBERNEK maradni.

A koncert a CHB kávézójában 19:00 órakor kezdődött. Katáék Koncz Zsuzsa dalain kívül angol nyelvű nagy slágereket is előadtak (CCR, John Baez). Az est meglepetése pedig egy bemutató volt, mégpedig a DÚDOLÓK németül énekelték el a „Jöjj kedvesem” című dalt, amelyet Ducsay Attila fordított le. A kétszer egy órás koncert jó válogatást adott mindenki számára. Kata csodálatos hangja, Tamás gitárja remekül kiegészítették egymást. A koncert után nagy tapsvihar köszönte meg a DÚDOLÓK koncertjét. A ráadásból nem maradhatott ki a „Micimackó”

az eső – szép számú közönség előtt szerepelt a duó. Most azoknak, akik sajnos nem tudtak részt venni a koncerten, illetve azoknak, akik ott voltak egy kis emlékeztetőnek egypár szót a DÚDOLÓK-ról. Kata és Tamás Budapesten az ILLÉS Klubban ismerkedtek meg ezelőtt kb. két évvel. Kata akkor már a színpadon énekelt Koncz Zsuzsa dalaiból. A fellépés után Tamás szólt Katának, hogy ő gitározik, és el tudná képzelni, hogy együtt lépjenek fel. A szót aztán tettek is követték, és így alakult meg a Duó. Én őket először 2008. április 21-én hallottam játszani Budapesten a Komédium Galériában, ahol egy kiállítás megnyitóján (Koncz Zsuzsa életmű kiállítás) léptek fel, az ő dalait énekelve a művésznő jelenlétében. Nekem akkor nagyon megtetszettek, és már akkor arról beszélgettünk, hogy egyszer majd eljönnek Berlinbe. Most eljött ez az idő.

sem, amelynek refrénjét már a közönség is énekelte. Úgy érzem, hogy jól sikerült koncert volt. Egy kicsit nosztalgiáztunk, jó volt hallani, érezni és tudni, hogy a dal tovább él nem csak bennünk, hanem a fiatalabb generációban is. Köszönet ezért a DÚDOLÓK-nak. Külön köszönet illeti Dánielt, a CHB kávézójának vezetőjét a helyiség biztosításáért, valamint egy „régi harcostársat”, Ádám Zolit a technikáért, hiszen a koncert őnélküle nem jöhetett volna létre. Ami pedig a koncert visszhangját, sikerét illeti, az Ungarisches Tourismusamt jelezte: elképzelhető, hogy a DÚDOLÓK-at május végére ismét meghívják két fellépésre. A koncert után a CHB kávézójából távozók dícsérték a duót, és jókedvűen köszönték meg a szép estét. Szóval várjuk a meghívást, és a DÚDOLÓK duót vissza Berlinbe! Robotka József

31. oldal

2009. tavasz

Ma kuglófot sütöttem. Előszedtem a Kugler-féle 100–120 éves szakácskönyv reprintjét, és kiválasztottam egyet a vagy 25 receptből: a kavartat (lehet, hogy kevert). És mert a lisztmennyiség után igazodtam (37 dkg), leszedtem a falról a nagymamámtól örökölt cserépformák közül az ennek megfelelőt. Azért a falról, mert az amúgy multifunkcionálisan konyhai antikvitás, azaz falidísz és egyben sütőforma. Mint említettem, ehhez az irányadó elv a lisztmennyiség volt. Az ennek megfelelőt pedig azért hangsúlyozom, mert levehettem volna egy nagyobbat is. Azt tehát portalanítottam, kikentem, beszórtam stb. Tettem még a tésztába a recipe szerint 9, azaz kilenc tojást. Gondoltam, hogy ma, mert vasárnap van, és mert olyanom van, megadom a módját, és nem sajnálom bele. Ezen a helyen fűzöm hozzá, hogy a fenti szakácskönyvet nagyon szeretem. Olyan jó, nosztalgikusan békebeli, polgári. Például nem egy recept kezdődik úgy, hogy „Végy 12 tojást és még 5-6 sárgáját”. Természetességgel tételezi fel a szerző, hogy az őt használó, belőle sütő háziasszony nem sajnálja a belevalókat, továbbá a kor követelményeinek megfelelően megadja a módját. Főleg utóbbi miatt külön rovatot szentel például az asztaldíszeknek, elsősorban az olyan igényes háziasszonyok számára, akik vidéken megfelelő cukrászat hiányában nem tudnak hozzájutni ilyen fontos kulináris kiegészítő kellékekhez. El is határoztam, hogy már csak a hecc kedvéért kipróbálom egyszer a cukormázas mézeskalács bőségszarut – esetleg alternatív a piskótatésztából gyártandó hatoszlopos görög szentélyt grillázs kupolával. Gyarló módon erre eddig még nem vitt rá a lélek, pedig az ősök iránti tisztelet eleve megkövetelné, hogy kipróbáljam, miként teríthetett, például a századfordulón, a formákra nagyon ügyelő és 90 évesen is szálfaegyenes tartású dédanyám, Vecsey Teréz a balatonbozsoki kúriában.

Pompéry Judit

Kuglóf

egyenletesen a tésztában (de facto nem lenne szalonképes). Ezt még gyakoroljuk. Szeretteim azonban tévelygéseimet ezúttal is keresztyéni módon megbocsátották. Ezúttal mondok ezért köszönetet. ☺

Anyák napjára Körmendi Gitta

Anyácskámnak Az asztaldísz tehát ma is elmaradt. A cserepet illetően viszont rosszul döntöttem: ki- és lefolyt az oldalán. Továbbá a sok tojás jóvoltából a tésztamassza az elején inkább lötty volt, tehát a mindenféle földi jó, úgymint vágott dió, rumba áztatott mazsola, kockára vágott és prézlibe forgatott birsalmasajt, amit még az ünnepélyesség látszatának növelése miá beletettem, nos, ezek nem vegyültek el egyenletesen, hanem – prézli ide vagy oda – mind lesüllyedtek a „mű” aljára. Az eredmény: a) Háromfogásos kuglóf, vagyis 1. Főkuglóf a cserépedényben 2. Ami kifolyt és lógott a rácson 3. Ami a sütő fenekére folyt – de időben kimentettem, mielőtt teljesen elégett volna. b) Ízre naggyon finom lett, de nincs kuglóf, vagyis kelt tészta jellege. c) Macerás: a belevalókat evés közben virtuálisan szét kell osztani

Álmodtam egy képet. Egy aranyló Napot, szívbölcsőben ringó, ártatlan holnapot. Megfogom most kezed, és elviszlek oda, ahová nélküled nem léphetnék soha. Nekem Te vagy a Nap, a fény és a meleg, fénybölcsőt ringatón, maga a szeretet. Mely időtlen ölel múltat, jövőt, jelent, s azzal, hogy vagy nekem, mindenem van nekem. Mint egy szép ígéret csupán annyit érek, nincsen, mit adhatnék, nincsen, amit kérjek, csak álmaim vannak, és ha elfogadod, velük köszönti most sugara a Napot.

200 magyar CD, zenei DVD! Berlinben csak nálam, illetve online az AzVuK-nál.

Etwa 200 CD-s, Musik-DVD-s aus Ungarn! In Berlin nur bei mir bzw. online bei AzVuK. AzVuK – Robotka József Hanns-Eisler-Strasse 44, 10409 Berlin Tel.: 030 / 42804372 E-Mail: [email protected]

2009. tavasz Kicsit meglepődtem a vendéglátóipari egység nevén. A CoffeePoint mint globális önkiszolgáló kávéházlánc nevét gondolatban inkább repterekkel, pályaudvarral, esetleg bevásárlóközponttal hozom összefüggésbe. Ez az üzlet azonban a Friedrichstrasse déli felén van, valahol Berlin–Mitte és Kreuzberg mezsgyéjén. Három házzal odébb a berlini rendőrség központi, a náci időkből származó nyomasztó épülete áll, srégen szemközt a négycsillagos Angleterre Hotel Commonwealth, reprezentatív szálloda a tízes évekből. Amúgy, sajnos, még mindig egy-két háborús foghíj. A többi a hatvanas években épített,

A Friedrichstrasse déli részén

mára megkopott bérház, melyek lakói többségükben migrációs hátterűek, ahogyan ezt mostanában politikailag korrektül nevezik. Egy ilyenben van a CoffeePoint. Jobbra tovább néhány kortársművészeti galéria, közben egy 1eurós üzlet, olcsó élelmiszerbolt. A kávézó kívül-belül tükrözi ezt a vegyességet, a német miniszteriális és üzleti világ, valamint a túlnyomórészt törökök dominálta vendégmunkásnegyed keveredését. A berendezés globális: Starbucks-ból is ismert retro-look (mű)bőrfotelok, egységdizájnolt asztalok, kivilágított üveges vitrinpult, óriási nagyüzemi cappuccino-gép. Az internetsarok teljes falat foglal el a globális vendégrészből. Az utcával szemközti oldalon óriási plazmaképernyős TV, amelyben szünet nélkül valamelyik török kereskedelmi adó videoklipjei mennek – az a fajta audiovizuális környezetszennyezés, amely szintén globális, csak itt türkpop-változat-

32. oldal ban. A dolog azonban nem konzekvens: a második helyiségben kantin jellegű sörös asztalok passzoló padokkal, ami hangulatában és állapotában inkább kocsmaszerű. A bejárattal szemben a pult mögött két nő szolgál ki, a harmadik az otthagyott használt tányérokat szedi

A mellettem lévő asztalnál egy 65 körüli jóképű, elegáns férfi ül. Sugárzik róla a beérkezett üzletember, aki két tárgyalás között csak valami véletlen folytán múlathatja az idejét ebben a tőle amúgy idegen környezetben, amelynek sem Starbucks-, sem török bisztró-fele nem-

Pom pér ompér péryy Judit

Villanásnyi Berlin össze. Egymás között természetes vidámsággal és egész kávézót betöltő hangerővel törökül beszélnek. Késő délelőtt, bár kevesen vannak, a látogatók szociológiailag pontosan leképezni tűnnek a környék hibridségét: Az ablak mellett egy pár halkan beszélget, olyan harmincasok, vélhetőleg valamelyik környékbeli irodából. Mögöttük alternatív értelmiségi férfi újságjába mélyedve kortyolja a kávéját. A három számítógép közül a jobb szélső előtt egy köpcös, fekete hajú fiatalember ül. Az a mediterrán típus, aki húszévesen is inkább harmincötnek hat. Feláll, jön-megy, otthonos mozgása arra enged következtetni, hogy az üzemeltető családjához tartozhat. A sörös padokon néhány melós, akik épp korai ebédszünetüket töltik. A pulttal szemközt egy idős, fehér bajszos bácsi botjára támaszkodva tartja szóval a hölgyeket, ami szintén része a hangos török palávernek.

igen lehet az ő világa. Nem tudom eldönteni, mi a groteszkebb: ez a „möchtegern” modern, mégis felemás hibridvilág, vagy az a disszonancia, amit a többségi társadalom üzleti szférájából idetévedt, ápolt, egyben túlkoros képviselője itt nyújt. Az elegáns úr a kávéját már rég megitta, ül és vár, háttal a TV-nek. Egy idő után feláll, elmegy a WC-re, visszajön, belebújik a kabátjába, hóna alá veszi elegáns bőr aktatáskáját, és tétovázva elindul a kijárat felé. Megtorpan, majd visszafordul. Ránéz a képernyőre, aztán a karórájára. Végül indulatosan kitör: „Maguknál még a TV-óra sem jár jól!” „?...” „Na, ott a képernyőn jobbra, az óra rossz!” – és ezzel távozik. Hangos nevetés tör ki belőlem. Mintha a világnak ez a sarka a svájci kronométer pontosságáról szólna?! Arról nem beszélve, hogy a török adó nyilván a török = kelet-európai időt mutatja.

A Friedrichstrasse kreuzbergi szakaszának egyik lakóházán: Nevetni egészséges – minden vallás mellett –

33. oldal

2009. tavasz Seite 3

Zur hohen Auszeichnung unseres Mitglieds Yvan Silvester Nagy lesen Sie bitte untenstehenden Brief, mit dem sich der Erzbischof von Berlin, Georg Kardinal Sterzinsky am 12. September 2008 an den Geehrten wandte: Sehr geehrter Herr Nagy, viele Jahre engagieren Sie sich auf herausragende Weise ehrenamtlich in der Ungarischen Katholischen Mission sowie darüber hinaus im Erzbistum Berlin. Die Ungarische Katholische Mission haben Sie maßgeblich mit aufgebaut und die Gottesdienste sowie das Leben der Gemeinde geprägt. Ein besonderes Anliegen war Ihnen die Jugend- und Familienseelsorge für Ihre Landsleute und die Sorge um die Kranken. Nicht selten führten Sie auch Wort-GottesFeiern für ungarische Saisonarbeiter durch. Im Kreis der Seelsorger der Muttersprachlichen Gemeinden haben Sie intensiv mitgearbeitet und waren deren Vertreter im Pastoralrat des Erzbistums. Durch Ihre Mitarbeit beim Internationalen Konvent Christlicher Gemeinden in Berlin zeigten Sie Ihr besonderes Interesse an einem ökumenischen Miteinander. Nicht zuletzt wirkten Sie bei vielen Bistumsveranstaltungen mit; beim Diözesanen Pastoralforum waren Sie als Delegierter beteiligt. Für Ihr herausragendes Engagement in der Seelsorge für Migranten sowie darüber hinaus für das Erzbistum Berlin danke ich Ihnen sehr herzlich. Als Anerkennung Ihrer besonderen Dienste für die Kirche von Berlin verleihe ich Ihnen hiermit die Bronzene Hedwigsmedaille. Für die Zukunft wünsche ich Ihnen Gottes reichen Segen. Im reaktionellen Artikel auf Seite 3 gehen wir ebenfalls auf die Geehrten ein: SE Botschafter Dr. Peisch, Yvan Sylvester Nagy, Hans Kollmann (siehe hier unter Seiten 6-7). Seiten 4-5, 6 Die Festrede zur Gedenkveranstaltung am 15. März im Collegium Hungaricum Berlin wurde von der

Themen dieser Ausgabe Zu unseren ungarischen Artikeln Schriftstellerin Zsófia Bán gehalten. Wir veröffentlichen ihre Worte unter dem Titel „Geheime Waffe“. Wer sich für die Übersetzung interessiert, kann im CHB nachfragen, wo ein deutscher Text vorliegt. Seiten 6-7 Adalbert-Preis für Árpád Göncz Der frühere ungarische Staatspräsident Árpád Göncz erhält in diesem Árpád Göncz bei einem Forum im Jahre 1990 im Haus Ungarn in Berlin – noch bevor er Staatspräsident wurde

Jahr den Internationalen AdalbertPreis, vergeben von der Adalbert-Stiftung in Krefeld. Die für Verdienste um Frieden, Freiheit und Zusammenarbeit in Europa gestiftete Ehrung wird am 13. Juni in Prag vom amtierenden präsidenten der Tschechischen Republik überreicht. Auszeichnung zum Ritter der Ungarischen Kultur Auf Vorschlag unserer Vereinigung erhielt Hans Kollmann in diesem Jahr den Ritterschag. Dazu seine folgende Zusammenfassung: Im Rahmen des XIII. Jahrestages der Ungarischen Kultur fand am 22. Januar 2009 im Nationalen Filmtheater URANIA in Budapest die Gala zur Auszeichnung „Ritter der Ungarischen Kultur“ statt. Schutzherrin dieser Veranstaltung war die ungarische Außenministerin Kinga Göncz. Die Federführung für die Auswahl der Auszuzeichnenden und die Organisation der Ehrungen lag auch diesmal bei der Stiftung für Landkultur (FALVAK KULTÚRÁJÁÉRT ALAPÍTVÁNY). Von staatlichen Stellen, von Vereinigungen und von Privatpersonen waren 174 Vorschläge zur Auszeichnung eingereicht worden. Dabei beinhaltet Kultur im umfassenden Sinne Aktivitäten in der Bildung, Ausbildung in den verschiedenen Kunstarten, in der Literatur, in der Musik etc.

Die Wahrung und die Pflege der ungarischen Kultur, ihre Verbreitung, die schöpferische Weiterentwicklung und die Zusammenarbeit mit den Kulturschaffenden der Nachbarländer werden auf die Dauer diese Bemühungen festigen. Insgesamt wurden diesmal 38 Personen mit dem Schwert zum „Ritter der ungarischen Kultur“ geschlagen. Im Kreis der Ausgezeichneten waren auch Personen aus der Slowakei, aus der Ukraine, aus Slowenien, Kroatien, sogar aus Kanada und Australien und aus Deutschland – Hans Kollmann aus Berlin. Mit Trommelwirbel und Ehreneskorte wurden die einzelnen Auszuzeichnenden auf die Bühne begleitet, wo dann ihre Würdigung mit dem Verlesen ihrer hervorragenden Leistungen begann. Das waren Aktivitäten zu Schutz und Pflege der ungarischen Kultur, der schöpferischen Weiterentwicklung, die internationale Zusammenarbeit und gegenseitiges Kennenlernen, insbesondere mit den Kulturen der Nachbarländer. Anschließend erfolgte dann der Ritterschlag mit dem Schwert durch Ferenc Nick, den Vorsitzenden des Kuratoriums der Ungarischen Kulturstiftung. Danach erhielten die neuen Ritter ihr Diplom und die Ordenskette. Hans Kollmann wurde auf Vorschlag der Ungarischen Vereinigung Berlin e.V. ausgezeichnet und wurde Ritter der Gesamtkultur. Er wurde in Budapest geboren, wuchs dort auf und studierte nach seinem Abitur in Deutschland, zunächst an der Höheren Textilschule in Chemnitz, danach an der Technischen Universität in Dresden. Als Diplomingenieur blieb und heiratete er in Deutschland, war in der Chemischen Industrie in verantwortlichen Funktionen tätig und bis zuletzt ein aktiver Organisator sowohl der wissenschaftlichen als auch der wirtschaftlich-technischen Zusammenarbeit der chemischen Betriebe der Nachbarländer mit Schwerpunkt Ungarn. Studentenaustauschaktionen gehörten ebenfalls dazu. Für seine Verdienste wurde er von deutscher und ungarischer Seite mehrmals ausgezeichnet, zuletzt 2001 mit der Plakette „Pro Cultura Hungarica“ vom (Fortsetzung Seite 34)

2009. tavasz (Fortsetzung von Seite 33 ) ungarischen Minister für das Nationale Kulturerbe. Nach Ausscheiden aus dem aktiven Arbeitsleben verlagerten sich seine Tätigkeiten vorzugsweise auf Vereinsarbeit mit Ungarn. Er ist Gründungsmitglied der Deutsch-Ungarischen Gesellschaft Berlin e.V. und später aktives Mitglied in der Ungarischen Vereinigung Berlin e.V. Im Rahmen der Tätigkeit für diese Vereine organisierte er Veranstaltungen im Sinne der zweiseitigen Beziehungen. Mit seinen Ideen, mit Ratschlägen und seinem Organisationstalent unterstützte er wesentlich die Arbeit der Vereine. Dazu gehört auch seine Mitwirkung bei der zweisprachigen Vereinszeitung „Berlini Híradó“. Seine 13 Enkel, die ebenfalls im Geiste der ungarisch-deutschen Freundschaft erzogen wurden, sind weitgehend erwachsen. Zwei von ihnen studieren zurzeit in Budapest, die meisten sind zweisprachig. Zum Abschluss sei noch darauf hingewiesen, dass die Festveranstaltung mit einem feierlichen „Rittermahl“ im Hotel ASTORIA ein würdiges Ende fand, zumal dafür die Ritter ihre Angehörigen und Freunde einladen konnten. Außerdem soll unbedingt noch erwähnt werden, dass die kulturelle Umrahmung der Auszeichnungen durch die Szekler Volkstanz- und Volkskunstgruppe aus Siebenbürgen (Rumänien) gestaltet wurde, die für ihre Darbietungen viel Beifall bekam. Gedanken nach dem 15. März Der Präsident der Ungarischen Kolonie, János Usztics schreibt einige Gedanken nieder, die von seiner Sorgen um die zukünftige Programmgestaltung seiner Vereinigung und von seiner Hoffnung künden, dass die Mitglieder der Kolonie das neue Collegium Hungaricum häufiger besuchen werden, wenn auch die eigenen Vereinsveranstaltungen zum Teil dort stattfinden. Seiten 8-9 Unser Hausautor Géza Mogyorósi erinnert mit zwei Artikeln zur Historie an die Berliner Luftbrücke von 1948 sowie an die noch heute magisch klingenden drei Buchstaben NSU und an

34. oldal

Themen dieser Ausgabe Zu unseren ungarischen Artikeln die legendären Produkte dieser unvergessenen Marke. Seite 15 Zweites landesweites DDR-Treffen Unser Ehrenmitglied József Zsebényi blickt voraus auf das 2. Treffen der ehemaligen, im Rahmen des Arbeitskräfteabkommen DDR-Ungarn von 1967 zeitweilig in der DDR tätig gewesenen ungarischen Vertragsarbeitnehmer vom 5.-7. Juni 2009 in

[email protected]). 19.-21. Juni 2009: Vereinsausflug nach Hamburg mit Stadtbesichtigung und Hafenrundfahrt sowie einer Begegnung mit den Hamburger Ungarn. Weitere Details zum Ausflug werden auf der Wahlversammlung bekanntgegeben. 19. Juli: Kleiner Rundgang durch Grünau unter Führung unseres Mitglieds Teréz Steppat, anschließend Grillen bei ihr zu Hause. 20. September: Besichtigung der Gedenkstätte Berliner Mauer in der Bernauer Straße. 23. Oktober: Oktober-Gedenkveranstaltung mit dem Collegium Hungaricum 14. November: Vortrag von Prof. József Makovitzky: Die Pécser Vertreter des 90jährigen Bauhauses 19. Dezember: Weihnachtsfeier Und jeden ersten Freitag im Monat: Stammtisch in der Kleinen Kneipe „Zum György“

Balinka 2008

Balatonlelle. Der Autor berichtet unter anderem darüber, dass in der Nähe von Berlin vor allem in Ludwigsfelde, Eberswalde, Hennigsdorf, Rostock, Rathenow und Teltow sowie in Berlin selbst junge ungarische Arbeiter beschäftigt waren, die heute zum Teil auch ihren eigenen „standortinternen“ Treffen abhalten. Seite 17 Kurzer Rückblick auf unsere Vereinsveranstaltungen seit der letzten Ausgabe des Híradó: Weihnachtsfeier, Vorträge von Zsolt Bóta (Januar) und Prof. Bálint Balla (Februar) sowie an die März-Gedenkfeier. Seiten 18-19 Infos unserer Vereinigung Nächste Programme: 17. Mai 2009, 10.30 Uhr, S-Bhf. Königs Wusterhausen: Wanderung in der Mark Brandenburg Mit Besichtigung des Schlosses des Soldatenkönigs Friedrich Wilhelm I. in Königs Wusterhausen und der St. Moritz Kirche in Mittenwalde (evtl. mit kleinem Orgelkonzert). Anmeldungen bis 10. Mai bei Ágnes Matthes (Telefon: 030/441 05 57, E-Mail:

Beste Stimmung beim vorösterlichen Stammtisch Anfang April

Herzlichen Glückwunsch an Béla Józsa zum kürzlichen 75. Geburtstag! Und herzlich Willkommen unseren neuen Mitgliedern: Brigitte und Géza Kovács, Dr. Lukrécia Benesch-Girke, Éva Gosztonyi, Christiane Uffrecht, Dieter, Patricia und Mária Umbreit Infos zu den anderen ungarischen Vereinen und Gemeinden Aktivitäten der Kolonie siehe unter www. ungarische-kolonie-berlin.de. Bei Fragen zur Brunszvik-Gesellschaft (www.brunszvik.de; O. Felsmann, [email protected]) bzw. zu den Ungarischen Pfadfindern (Krisztina und Zoltán Konthur, [email protected]) bitte per E-Mail Kontakt aufnehmen. Gottesdienste der Ungarischen

+

35. oldal Protestantischen Gemeinde finden an jedem zweiten Samstag im Monat um 16 Uhr in der Kapelle der Grunewaldkirche statt (Eszter Kalit, [email protected]). Die Heiligen Messen der Ungarischen Katholischen Mission finden an jedem zweiten Sonntag im Monat um 16 Uhr in St. Paulus, Moabit statt. Seiten 20 und 30-31 Gedichte von Iván Uhrman und Gitta Körmendi Gute Bekannte treffen wir auf unseren lyrischen Seiten wieder. Von Iván Uhrman, der in früheren Ausgaben unserer Zeitung oft „zu Gast“ war, bringen wir mit „Tablók“ auf Seite 20 ein Gedicht, das an die Schulzeit erinnert. Gitta Körmendi begegnet uns auf Seite 30 mit Gedanken um das Leben und auf Seite 31 mit Zeilen an ihre Mutter – unser Beitrag zum Muttertag. Seite 21 Kindertheatergruppe Brunszvik Melinda Mosbacher informiert über das erfolgreiche Theatergruppenprojekt der Brunszvik-Gesellschaft, in dessen Rahmen am 29. März im Collegium Hungaricum unter dem Titel „Puskás 1, 2, 3“ eine zweisprachige Theatervorstellung von Kindern stattfand. Zum Stück selbst: Wir alle kennen Märchen und Mythen. Wir kennen die Märchen, die wir als Gute-Nacht-Geschichten gehört haben, über Schneewittchen, Frau Holle und das hässliche Entlein. Und wir kennen auch Geschichten, die vor nicht allzu langer Zeit entstanden sind und als wahre Begebenheiten gehandelt werden, bis jemand erkennt, dass alles nur frei erfunden ist... Hier spricht man von „modernen Mythen“. Die Begebenheit, auf der das Stück „Puskás 1,2,3...“ basiert, wird von niemanden auch nur für eine Sekunde für wahr gehalten. Dieser moderne Mythos wurde erst vor einigen Wochen von Kindern ausgedacht.

2009. tavasz Und sie haben ihn nicht nur ausgedacht, sie haben ihn auch auf die Bühne gebracht.

doch ein kleiner Sprachkurs, diese einfachen Gerichte auf der Grundlage des Originalrezeptes zuzubereiten.

Seite 22 Sonntagskindergarten in Rahiv Bericht von Katalin Nick über die Eröffnung eines ungarischsprachigen Sonntagskindergartens am 14. März 2009 in Rahiv in der Karpatenukraine

Seite 30 József Robotka versucht mit seinen Zeilen auch denjenigen, die nicht dabei sein konnten, ein wenig von der Stimmung zu vermitteln, die ihnen beim Auftritt des Duos „Dúdolók“ in der ungarischen Botschaft aus Anlass der Internationalen Tourismusbörse und tags darauf im Café des Collegium Hungaricum entgangen ist. Es erklangen vor allem Lieder von Zsuzsa Koncz, aber auch bekannte Songs von Joan Baez oder der Gruppe CCR.

Seite 23 Bücherecke Géza Mogyorósi stellt drei deutschsprachige Bücher vor: Suizidalität in den Medien In der Reihe „Austria: Forschung und Wissenschaft“ – Literatur, Band 12 Elke Heidenreich: Der Welt den Rücken Edward Lucas: Der Kalte Krieg des Kreml Seiten 24-25 Ein Star in jeder Packung – so lautete der Titel einer Ausstellung in Wedding zu ungarischen Schauspielern der 20er und 30er Jahre, die auf Zigarettenschachteln abgebildet waren. Die auch von unserer Vereinigung unterstützte kleine, aber feine Ausstellung – zusammengestellt von Miklós Kőniger, Autor des Artikels – war am 27. März von Erika Kozlik, Presse- und Kulturattaché der ungarischen Botschaft, eröffnet worden und war bis zum 2. April in der 2Garage2 Reloaded zu sehen. Seiten 26-27 Géza Mogyorósi berichtet über die diesjährige Berlinale und erinnert an Hubert und Ernst Marischka, letzterer in Deutschland vor allem bekannt als Regisseur der Sissi-Filme. Seite 28 Zwei Geschichten des 11jährigen Ádám Uhrman zum Kindertag. Seite 29 Die Küchenecke von Bözsike bietet diesmal Nachträgliches zu Ostern: Rezepte rund ums Ei. Vielleicht hilft ja

Seiten 31 und 32 Vereinsmitglied Judit Pompéry schreibt über Momentaufnahmen in Berlin und über ihre Abenteuer mit selbst gebackenem Gugelhupf. Seite 36 Unsere Rätselfrage steht indirekt im Zusammenhang mit „20 Jahre Grenzöffung“, dem Hauptthema dieser Ausgabe: Warum wurde wohl vor einigen Jahren als Termin der Eröffnung der neuerbauten ungarischen Botschaft in Berlin gerade der Tag ausgewählt, der dann infolge eines unglücklichen Zusammentreffens der Ereignisse der Tag des Terroranschlages auf das World Trade Center war? Lösung aus Nr. 27: Am 11. Oktober 2008 hörten wir von Balázs Horváth einen Vortrag über seine 18 000 km lange Fahrradtour von Göttingen bis zum Himalaja. Mit dem abgebildeten Plakat wurde eben dieser Abend beworben.

A Berlini Híradó 29. száma idén ősszel jelenik meg. 888

Nr. 29 des Berlini Híradó erscheint im Herbst 2009.

2009. tavasz

36. oldal Aktuális kérdésünk áttételesen kapcsolatban van jelen lapszámunk címoldali témájával: Miért választhatták a berlini magyar nagykövetség új épülete pár évvel ezelőtti ünnepélyes megnyitásának dátumaként azt a napot, amelyiken azután – szerencsétlen véletlen folytán – sor került az amerikai Word Trade Center elleni terrortámadásra is?

Megfejtés

Rejtvény 1989

2009

20 Jahre Grenzöffnung

27. számunk rejtvényében a lenti plakátra kérdeztünk rá. Megfejtés: Október 11-én Horváth Balázs előadást tartott 18 ezer kilométeres kerékpártúrájáról, amely Göttingentől a Himalajáig vitte – Kőrösi Csoma Sándor nyomán. Ezt az estet harangozta be a plakát.

Fekete humor avagy Nagy fogyasztású kocsi Magyar autó rendeltetése I.: morbid funkciómódosítás

Magyar autó rendeltetése II.: úton az üvegvisszaváltó felé

– a berlini magyarok, barátaik és vendégeik lapja A Magyar Egyesület Berlin e.V. belső kiadványa

Szerkesztőség A Berlini Híradó Szerkesztősége „A Magyar Kultúra értékeinek németországi terjesztése terén kifejtett magas színvonalú tevékenységéért“ a Magyar Köztársaság Oktatási és Kulturális Minisztérium miniszteri elismerésében részesült. Általános és tördelőszerkesztő: Hans-Ulrich Moritz, tel./fax: (030) 5 62 06 51, email: [email protected] Olvasószerkesztő: Urban Mária, tel./fax: (030) 9 93 95 10, email: [email protected] PR-felelős: Matthes Ágnes, tel.: (030) 441 05 57, email: [email protected], Felelős szerkesztő: Dr. Hetey László, tel.: (030) 78 71 27 60, fax: 78 71 27 61, email: [email protected] Web-összekötő: Nemes Lajos, tel.: (0179) 299 35 13, email: [email protected] Lapunk layoutját tervezte: Drimál Ferenc † Postacím: Magyar Egyesület Berlin e.V., c/o Priv.-Doz. Dr. Hetey László, Kaiser-Wilhelm-Platz 4, 10827 Berlin Egyesületi bankszámla: Deutsche Bank, BLZ 100 700 24, Konto-Nummer: 398 787 200 Terjeszti az egyesület tagsága a berlini és németországi magyarok és barátaik körében. A nem szerkesztőségi cikkek tartalmáért felelősséget nem vállalunk; az azokban hangoztatott vélemények nem minden esetben egyeznek meg a szerkesztőség, avagy a Magyar Egyesület Berlin e.V. véleményével. A szerkesztőség a felkérés nélkül beküldött cikkeket és képanyagot nem őrzi meg és nem küldi vissza.