Tractatus Theologico-Politicus m m v b y j, y. y m

Szalai Judit

Igazs‡g, vall‡si pluralizmus Žs egyetemes hit Cusanusn‡l Žs Spinoz‡n‡l

D

ogmatikai ellentŽt esetŽn az egyes vall‡sok tšbbfŽlekŽppen viszonyulhatnak egym‡shoz. A legalapvet bbnek tetsz külšnbsŽg ebb l a szempontból, hogy csup‡n egyetlen vall‡st fogadunk el igaznak, vagy pedig arra az ‡ll‡spontra helyezkedünk, hogy tšbb vall‡s is sz‡mot tarthat igaz ismeretekre. Ez utóbbi ‡ll‡spont ugyanakkor elkerülheti a relativizmust: külšnfŽle vall‡sok egym‡snak ellentmondani l‡tszó tanai lehetnek egyszerre igazak, amennyiben megfelel en absztrakt szinten, tšrtŽneti-kultur‡lis meghat‡rozo!s‡gaiktól elvonatkoztatva vizsg‡ljuk azokat. Ez a vall‡si univerzalizmus valamilyen form‡ban mind Cusanusn‡l, mind Spinoz‡n‡l megtal‡lható. Cusanus De Pace Fidei Žs Spinoza Tractatus Theologico-Politicus c’m" m"vŽben egyar‡nt azt ‡ll’tj‡k, hogy lŽtezik a vall‡si meggy z dŽseknek egy sz"k halmaza, egyfajta dogmatikai minimum, mely a mŽgoly külšnbšz nek l‡tszó vall‡sok mindegyikŽben – ha gyakran rejte! form‡ban is – megtal‡lható. Cusanus Žs Spinoza elkŽpzelŽse vŽlemŽnyem szerint Þgyelemre mŽltó struktur‡lis hasonlós‡got mutat, annak ellenŽre, hogy motiv‡ciójukban Žs elmŽleti be‡gyazódo!s‡gukban lŽnyegesen külšnbšznek. A legfontosabb hasonlós‡g – Žs ez lesz jelen dolgozatom tŽm‡ja –, hogy a dogmatikai minimum eml’te! elkŽpzelŽse melle! mindke! a vall‡si pluralizmus episztemológiai igazol‡s‡t k’n‡lja, amely mindkŽt esetben egyfajta igazs‡gkoncepción alapul. A spinozai Þdes universalis pŽld‡ja igazolja, hogy a kartezi‡nus episztemológia Žs annak igazs‡gkritŽriuma mag‡n a kartezi‡nus problematik‡n k’vül es területen is alkalmaz‡st nyerhete!, mŽgpedig annak elmŽleti kereteit meghat‡rozó módon.

S !"!# J$%#& FilozóÞa és angol szakos diplomát szerze' az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd politikatudományi diplomát a KözépEurópai Egyetemen. 2006-ban szerezte meg PhD-fokozatát a Közép-Európai Egyetem FilozóÞa Tanszékén. Munkahelye: az MTA FilozóÞai Kutatóintézete, segédmunkatárs. Kutatási területe: a kortárs angolszász ÞlozóÞai pszichológia és 17. századi ÞlozóÞa.

61

SZALAI JUDIT

Az egyetemes hit tŽtelei A vall‡si bŽkŽltetŽs – mind a keresztŽnysŽg egysŽgŽnek helyre‡ll’t‡sa, mind pedig m‡s vall‡sokkal való bŽkŽs együ!ŽlŽsŽnek biztos’t‡sa – Cusanus legf bb tšrekvŽsei kšzŽ tartozo!. A De Pace Fidei kifejezi a szerz ama remŽnyŽt, hogy egy napon a külšnbšz vall‡sok mind egyetlen hit felŽ mutatnak majd.1 Cusanus empirikus kiindulópontja a vall‡si diszharmónia nyilv‡nvalóan elterjedt mivolta. A konßiktusok elkerülŽsŽt az biztos’thatn‡, vŽli a szerz , ha a h’v k bel‡tn‡k, hogy ugyanazon Istent im‡dj‡k külšnfŽle módokon. A De Docta Ignorantia jól ismert tan’t‡sa szerint mivel minden tud‡s komparat’v, Žs ami vŽgtelen, semmi vŽgessel šssze nem mŽrhet , a vŽgtelenr l nem lehetsŽges valódi, kšzvetlen tud‡s. Hogy Isten mindig csak valamely saj‡tos nŽz pontból, mintegy fragment‡lt módon ragadható meg, szüksŽgszer"vŽ teszi a vall‡si soksz’n"sŽget, Žs ez‡ltal igazolja azt. S t minŽl tšbb (vŽges) nŽz pontból kšzel’t az emberisŽg Istenhez, az abszolœthoz, ann‡l adekv‡tabb módon im‡dja.2 A vall‡si konßiktusok tŽnyŽn k’vül Cusanus m‡sik tapasztalati kiindulópontja, hogy az emberek tšbbsŽge nem elŽggŽ m"velt Žs nem rendelkezik elegend szabadid vel ahhoz, hogy Istent megismerje.3 Így szüksŽgük van lelki ir‡ny’t‡sra, olyan viszonylag egyszer" Žs egyetemesen elfogadható szab‡lyokra Žs ismeretekre, amelyeket nem hom‡lyos’tanak el vall‡si kšzšssŽgük szok‡sai Žs szertart‡sai. Az egyetemes hit mindenki sz‡m‡ra lelki orient‡ciót biztos’tó tŽtelei, tšbbek kšzš!, hogy lŽtezik egy Isten, hogy Isten abszolœt bšlcsessŽg, hogy Isten egy Žs egyben h‡rom (ugyanakkor nincsen benne valós‡gos sokas‡g), valamint hogy lŽtezik šršk Žlet. Cusanus Žrvei jellemz en a kšvetkez mint‡t kšvetik. Ellenfele elismeri, hogy – mint tapasztalatból tudjuk – egy bizonyos predik‡tum megilleti az embert. Ezut‡n el kell ismernie, hogy az ember ezen tulajdons‡ga visszavezethet az Egyre mint annak forr‡s‡ra, hiszen az Egy minden sokas‡ghoz kŽpest els dleges. Az ember pŽld‡ul rendelkezik a bšlcsessŽg valamely mŽrtŽkŽvel. Ezt az ‡ltala kŽsz’te! t‡rgyak kiv‡lós‡ga Žs ‡ltal‡ban az emberi intelligencia megnyilv‡nul‡sai teszik egyŽrtelm"vŽ. Eme bšlcsessŽg forr‡sa csakis az šršk Žs egyszer" bšlcsessŽg lehet, hiszen ami šršk, els dleges a teremte!hez kŽpest, Žs ami egy, els dleges a sokas‡ghoz kŽpest s egyszersmind annak alapja. Az Egy ezen els dlegessŽge mia! a politeizmusban is lŽtezik egy legf bb, leghatalmasabb istensŽg. Ha szemügyre vesszük a külšnbšz vall‡sok szertart‡sait Žs tanait – valós‡gos, mŽlyebb Žrtelmüket keresve, felfedezzük –, hogy mind ugyanazt fejezik ki. A vall‡s Žrtelmez jŽnek nem szabad megelŽgednie a politeizmus felsz’ni megnyilv‡nul‡saival, hanem el kell jutnia az Egyhez, amelyet mindezek „el‡rulnak”.4 Ezen Žrvek ‡ltal‡nos, nem kšzvetlen módon teológiai feltevŽsekb l nyerik erejüket. Ilyen az egyetemes oks‡g feltŽtelezŽse, valamint az a meggy z dŽs, hogy annak, ami mindennŽl el bbre való, šrškkŽ fenn kell ‡llnia. Cusanus, nŽmikŽpp kšrben forgó ŽrvelŽssel, az egyetemes Žszelvek szüksŽgszer"sŽgŽt Žppen egy ilyen Žszelvb l vezeti le,

62

IGAZSÁG, VALLÁSI PLURALIZMUS ÉS EGYETEMES HIT CUSANUSNÁL ÉS SPINOZÁNÁL

tudniillik az egy els dlegessŽgŽnek elvŽb l: „Csup‡n egyetlen bšlcsessŽg lŽtezhet. Ha lehetne ugyanis egynŽl tšbb bšlcsessŽg, e bšlcsessŽgek egyetlen bšlcsessŽgre lennŽnek visszavezethet k, hiszen az egy els dleges minden sokas‡ghoz kŽpest”.5 SzintŽn nehez’theti az ŽrvelŽs elfogad‡s‡t, hogy a szšvegben keveredni l‡tszanak a deskript’v Žs a normat’v elemek: b‡r id r l id re biztos’tja az olvasót, hogy a megfelel elemzŽs minden lŽtez vall‡s esetŽben kimutatja lŽnyegi azonoss‡gukat („csup‡n egy vall‡s lŽtezik a r’tusok sokfŽlesŽgŽben”; „L‡tni fogod, hogy nem a m‡s hitet, hanem egy Žs ugyanazt a hitet feltŽtelezik mindenhol”6), m‡shol ugyanez mint kšvetelmŽny szerepel, illetve mint olyan ‡llapot, amely a jšv ben ‡llhat majd fenn („Isten megkšnyšrül nŽpŽn Žs hozz‡j‡rul, hogy ezentúl a külšnfŽle vall‡sok egym‡ssal šsszhangban, minden ember egyetŽrtŽsŽvel, egyetlen, sŽrthetetlen vall‡ss‡ olvadjanak šssze”7). Ez a feszültsŽg azonban feloldható abban az ŽrtelmezŽsben, hogy a mennyei gy"lŽs, amely az egyetemes hit tŽteleit lefektetni hivato!, valój‡ban m‡r lŽtez , de rejte!, el nem ismert konszenzust kodiÞk‡l: megmutatja, hogy mi az, amit a vall‡sok vŽgs soron el feltŽteleznek, nem pedig ezut‡n elfogadandó elveket aj‡nl.8 MindkŽt gondolkodó a vall‡si tanok šsszefŽrhetetlensŽgŽb l ered konßiktusok, egym‡ssal verseng igazs‡gigŽnyek tŽnyŽb l indul ki.9 Az eml’te! dogmatikai alapkŽszlet koncepciój‡val Cusanus legf bb Žs Spinoza egyik cŽlja a vall‡si szemben‡ll‡s visszaszor’t‡sa az‡ltal, hogy megmutatja, milyen kevŽs is az, amire szüksŽg van a hithez. A rŽszletkŽrdŽsek, amelyek a h’v ket oly gyakran egym‡s ellen ford’tj‡k, valój‡ban nem relev‡nsak. Ami az egyetemes hit elveinek tartalm‡t illeti, a Spinoz‡n‡l tal‡lható lista – a hitelvek elvont mivolt‡n‡l fogva – sok hasonlós‡got mutat CusanusŽval (van egy Isten vagy legf bb lŽtez ; ez a lŽtez egyetlen Žs mindenü! jelen lev ; a megv‡lt‡st azok Žrik el, akik engedelmeskednek Istennek), azzal a külšnbsŽggel, hogy Spinoza nagy hangsœlyt helyez az engedelmessŽgre Žs mell zi a trinitológiai šsszefüggŽseket. A megcŽlzo!ak kšre Cusanusn‡l a nem keresztŽny vall‡sok h’veire is kiterjed, m’g Spinoza els sorban egy bibliai – zsidó Žs keresztŽny – dogmatikai minimum lŽtrehoz‡s‡ra tšrekszik. Ezzel szemben Žppen Spinoza nem oszt Krisztusra isteni szerepet,10 Žs Cusanus ŽrvelŽse tŽved a keresztŽny teológia, els sorban trinitológiai jelleg" œtveszt ibe. Spinoz‡n‡l tov‡bb‡ az isteni tšrvŽny, amely csakis a legf bb jóra, az Isten igaz megismerŽsŽre Žs szeretetŽre vonatkozik, „egyetemes ŽrvŽny", azaz kšzšs valamennyi ember sz‡m‡ra”.11 A Teológiai-politikai tanulmány 14. fejezetŽben az egyetemes hit tŽteleinek felsorol‡sa ut‡n ezt olvassuk: „Mindenkinek tudnia kell, hogy mindenekel ! ezeket a hi!Žteleket kell ismerni ahhoz, hogy az emberek kivétel nélkül Istennek engedelmeskedhessenek a tšrvŽny fentebb kifejte! el ’r‡sa szerint.”12 Valój‡ban a Biblia is az egŽsz emberisŽg sz‡m‡ra ’ródo!.13 Gyakorlati szempontból a v‡lasztóvonal azok kšzš! hœzódik, akik elfogadj‡k, illetve akik nem fogadj‡k el a vall‡sok eme legegyszer"bbikŽt, tekintet nŽlkül arra, hogy keresztŽnyekr l vagy nem keresztŽnyekr l legyen szó. Az egyetemes hit tŽteleit el nem fogadókkal szembeni toleranci‡nak ugyan-

63

SZALAI JUDIT

azokat az ir‡nyelveket kell kšvetnie nem keresztŽnyek Žs keresztŽnyek esetŽben (nem gy"lŽsezhetnek nagy sz‡mban, Žs csup‡n kis Žs egym‡stól t‡vol es templomokat Žp’thetnek14). Ak‡rcsak Cusanus, Spinoza is er teljesen hangsœlyozza, hogy az egyetemes hit csak azokra a dolgokra vonatkozhat, amelyek nem kŽpezhetik teológiai vit‡k t‡rgy‡t. Nincs arra szüksŽg, hogy a h’v ‡tl‡ssa a ÞlozóÞai rŽszletkŽrdŽseket. Az egyetemes hit elveit ki-ki beŽp’theti saj‡t gondolatrendszerŽbe: „mindenki kšteles a hitnek e dogm‡it a maga felfogókŽpessŽgŽhez alkalmazni, s ekkŽnt Žrtelmezni a maga sz‡m‡ra, hogy œgy, ahogyan neki kšnnyebb, haboz‡s nŽlkül, teljes sz’vvel elfogadhassa ket”.15 Cusanus is elfogad tov‡bbi meggy z dŽseket Žs vall‡si gyakorlatokat, b‡r a r’tusok vonatkoz‡s‡ban mintha ŽrzŽkelnŽnk n‡la nŽmi bizonytalans‡got.16 Id nkŽnt œgy t"nik, hogy elfogadhatónak tartja ezek külšnfŽlesŽgŽt mindaddig, am’g nem mennek az egyetemes hi!Žtelek szerinti Žlet rov‡s‡ra; m‡skor azonban egyes szertart‡sok (pŽld‡ul a keresztelŽs) esetŽben œgy nyilatkozik, hogy mindenki sz‡m‡ra kštelez vŽ kell tenni azokat. Cusanus a vall‡sos r’tusok Žs meggy z dŽsek mšgš! rejl Žrtelmet kutatja.17 Spinoza módszere ennŽl sz"kebb Žrtelemben hermeneutikai: a Þdes universalis a Szent’r‡s kšrültekint bb ŽrtelmezŽsŽvel kerül el . A nŽpszer" vall‡si meggy z dŽseket egyes’t elvek nem teológiai jelleg"ek, hanem az ember olyan egyetemes jellemz ib l fakadnak, mint a szenvedŽlyeknek való al‡vete!sŽg Žs megb’zhatatlan ismeretforr‡sok el nyben rŽszes’tŽse (ilyen els sorban a kŽpzelet: a kšznapi Žrtelemben ve! vall‡s ennek a szfŽr‡j‡hoz tartozik). A vall‡sok pluralit‡s‡nak ismeretelmŽleti igazol‡sa šsszefügg ezzel: a vall‡sok nem arra szolg‡lnak, hogy tud‡st nyœjtsanak, hanem hogy el mozd’ts‡k az engedelmessŽget.18

Az igazs‡gkoncepciók szerepe a vall‡si pluralizmus igazol‡s‡ban Spinoza termŽszetesen nem egyedül kŽpviselte a 17. sz‡zadban ama ‡ll‡spontot, hogy a vall‡s (vagy a teológia) nem tart tud‡sra sz‡mot oly módon, mint a tudom‡ny, illetve a ÞlozóÞa.19 A spinozai megkšzel’tŽs saj‡toss‡ga, œgy vŽlem, abban ‡ll, ahogyan a kartezi‡nus igazs‡gfogalmat ezen elv‡laszt‡s megalapoz‡s‡ra haszn‡lta. A renesz‡nszban sz‡mos k’sŽrlet születe! arra, hogy az igazs‡g külšnbšz elemeit – ahogyan egyes szerz k l‡!‡k azokat – egysŽggŽ form‡lj‡k. Az „‡tfogó egyetemes igazs‡g” (Kristeller kifejezŽsŽvel Žlve) Cusanusn‡l is jelen van, de csakis tškŽletlenül Žs valamely perspekt’v‡ból tudjuk azt megragadni.20 EgyetemessŽgr l teh‡t Cusanusn‡l abban az Žrtelemben beszŽlhetünk, hogy egyetlen igazs‡g van, amely külšnbšz módokon kšzel’thet meg. Nem csup‡n ezt jelentheti azonban az egyetemessŽg az igazs‡g vonatkoz‡s‡ban, hanem az igazs‡g kritériumának egyetemessŽgŽt is, abban az Žrtelem-

64

IGAZSÁG, VALLÁSI PLURALIZMUS ÉS EGYETEMES HIT CUSANUSNÁL ÉS SPINOZÁNÁL

ben, hogy ugyanazt az igazs‡gkritŽriumot kell alkalmaznunk, b‡rmilyen t‡rgykšrben is mozogjunk. Descartes a Meditationesben, miut‡n megtal‡lta a kŽtellyel nem illethet tud‡s pŽld‡j‡t, err l „olvassa le” az igazs‡gkritŽriumot, amely nem m‡s, mint ide‡nk vil‡gos Žs elkülšn’te! mivolta. Ez a kritŽrium elmŽletileg minden területen alkalmazható volna, ’gy a vall‡s területŽn is. S valóban, Descartes a Discoursban k#elenti, hogy – ideiglenes etik‡ja szerint – ragaszkodik a vall‡shoz, melyben feln !, mindaddig, am’g el nem tudja vil‡gosan külšn’teni az igazat a hamistól.21 Ugyanakkor Notae in Programma quoddam c’m" ’r‡s‡ban a kšvetkez megkülšnbšztetŽst teszi: „El szšr is vannak olyan dolgok, melyekr l csakis hit ‡ltal vagyunk meggy z dve – ilyen pŽld‡ul a megtestesülŽs misztŽriuma Žs a szenth‡roms‡g. M‡sodszor, m‡s kŽrdŽseket, amelyeknek szintŽn kšzük van a hithez, a termŽszetes Žsz is vizsg‡lhat.”22 Ilyen kŽrdŽs pŽld‡ul a test Žs a lŽlek viszonya. A harmadik csoportba a vizsg‡lód‡s olyan t‡rgyai tartoznak, melyek semmifŽle kapcsolatban nem ‡llnak a hi!el. Descartes e kategóri‡k seg’tsŽgŽvel külšn’ti el a ÞlozóÞa Žs a teológia t‡rgykšrŽt egym‡stól: „Mint ahogyan a Szent’r‡ssal való viszszaŽlŽs lenne, ha a harmadik t’pusba tartozó problŽm‡kat a Biblia valamely elhib‡zo! ŽrtelmezŽsŽvel prób‡ln‡nk megoldani, ugyan’gy csorb’tja a Szent’r‡s tekintŽlyŽt, ha a kŽrdŽsek els fajt‡j‡ra kiz‡rólag a Þlozóއból ve! Žrvekkel keresnŽnk a v‡laszt.”23 A mi szempontunkból nem a kŽnyes m‡sodik kategória a valóban relev‡ns, hanem az, hogy, œgy t"nik, Descartes elismeri a vizsg‡lód‡s t‡rgyainak egy olyan csoportj‡t, mely kiz‡rólag a hitre tartozik, amelynek tekintetŽben az Žrtelem nem kompetens, s ez‡ltal annak igazs‡gkritŽriuma nem alkalmazható. Az erre vonatkozó szšvegrŽszt, sajnos, olyan esetek t‡rgyal‡sa kšveti, ahol a hit Žs a termŽszetes Žsz ellentmond‡sba kerülnek egym‡ssal, Žs Descartes nem ford’tja ÞgyelmŽt ama problematika ir‡ny‡ba, hogy az els kategóri‡ba tartozó kŽrdŽsek esetŽben lŽtezhet-e valamifŽle alternat’v igazs‡gkritŽrium, vagy nem is beszŽlhetünk igazs‡gról Žs hamiss‡gról. Az Elmélkedésekre Žrkeze! ellenvetŽsekre ado! v‡laszok m‡sodik sorozata szintŽn nem vil‡g’tja meg a kŽrdŽst. Descartes i! azt mondja, hogy Istenr l kŽtfŽlekŽppen lehet beszŽlni. Az egyik beszŽdmód a mindennapi ember ŽrtelmŽhez van igaz’tva, Žs b‡r tartalmaz „valamifŽle igazs‡got”, ez „az emberekhez mŽrt” igazs‡g. A ÞlozóÞai beszŽdmód ezzel szemben „kšzelebb ‡ll ahhoz, hogy a p re igazs‡got fejezze ki”.24 B‡r min sŽgi külšnbsŽg van a kŽtfajta igazs‡g kšzš!, ezt a külšnbsŽget a szšveg nem tematiz‡lja. A nŽpszer" vall‡s Žs az igazs‡g viszony‡ra Descartes teh‡t kevŽssŽ reßekt‡l. Nem kšnny" egyŽrtelm"en meg‡llap’tani, hogy Spinoza teljes mŽrtŽkben ‡tveszi-e a descartes-i igazs‡gkritŽriumot. Az igaz ide‡k, ak‡rcsak Descartes-n‡l, vil‡gosak Žs elkülšn’te!ek. Ugyanakkor azok az ide‡k, melyekben „megvan az igaz idea minden tulajdons‡ga, vagyis bels jegye, amennyiben mag‡ban, a t‡rgyra való vonatkoz‡s nŽlkül tekintjük”, advekvátak.25 Az adekv‡ts‡g Žs a vil‡goss‡g-Žs-elkülšn’te!sŽg azonban egym‡ssal behelye!es’thet nek l‡tszik, hiszen Spinoza „adekv‡t, vagyis vil‡gos Žs elkülšn’te!” ide‡król beszŽl.26

65

SZALAI JUDIT

Spinoz‡n‡l az igaz ide‡ról tudjuk, hogy igaz: veritas se ipsam patefacit. Ebb l kšvetkezik – Žs sz‡munkra ez a legfontosabb –, hogy igazs‡gról Žs hamiss‡gról a vizsg‡lód‡s csak azon t‡rgyainak vonatkoz‡s‡ban beszŽlhetünk, amelyek esetŽben a bels bizonyoss‡g mag‡tól adódik. A vall‡s szfŽr‡j‡ban azonban nem ilyen t‡rgyakkal tal‡lkozunk. A vall‡s ‡ll’t‡sai nem felelnek meg az igazs‡g mŽrcŽjŽnek. Van ugyan egyfajta bizonyoss‡g a vall‡sban, hiszen Spinoz‡n‡l a prófŽcia vagy kinyilatkoztat‡s mint „valamely dolog biztos ismerete” jelenik meg, „amelyet Isten nyilatkoztato! ki az embereknek”.27 De az ilyen bizonyoss‡g (certitudo Prophetica) Žs az Žrtelem bizonyoss‡ga (certitudo intellectus) kšzš! nagy a külšnsŽg. A hit Žs a kinyilatkoztat‡s a kŽpzel er re t‡maszkodik; a prófŽt‡k nem kivŽteles Žrtelmi kŽpessŽgekkel, hanem kivŽteles kŽpzel er vel rendelkeznek.28 A kŽpzel er azonban önmagában nem ruh‡zza fel t‡rgyait bizonyoss‡ggal; ehhez a kinyilatkoztat‡s befogadóinak jelekre van szüksŽgük.29 A nŽpszer" vall‡s teh‡t a kŽpzel er Žs, mint el z leg eml’te! ük, az engedelmessŽg szfŽr‡ja, s mint ilyen, nem mondhat ellent annak, amit a ÞlozóÞa ‡ll’t. „Mindazokat a k’v‡ns‡gokat Žs cselekedeteket, amelyeknek annyiban vagyunk oka, amennyiben megvan bennünk Isten ide‡ja, vagyis amennyiben megismerjük Istent, a valláshoz sz‡m’tom”, ’rja Spinoza.30 A vall‡s ezen Žrtelme, amely adekv‡t ide‡khoz van kštve, a bibliai elbeszŽlŽsek igazs‡g‡ban való hithez kŽpest magasabb rend": aki termŽszetes Žrtelme seg’tsŽgŽvel fedezi fel az egyetemes hit tŽteleit (Žs „igaz Žletmódot folytat”), „az egŽszen boldog, s t boldogabb a tšmegnŽl, mert az igaz nŽzeteken k’vül mŽg vil‡gos Žs hat‡rozo! fogalma is van”.31 Szemben teh‡t a nŽpszer" vall‡ssal, a vall‡s e speci‡lis ŽrtelmŽben rendelkezik független bizonyoss‡ggal, a termŽszetes Žsz bizonyoss‡g‡val. De vajon mi az egyetemes hit tŽteleinek st‡tusa az igazs‡gproblematika šsszefüggŽsŽben? Amennyiben azok igazak vagy hamisak lehetnek, az egyetemes hit tŽteleit a termŽszetes Žsznek kellene felt‡rnia. Ezt sugallhatja az az ‡ll’t‡s, hogy a Biblia „ÞlozóÞai” doktr’n‡kat is tartalmaz, b‡r nagyon keveset Žs nagyon egyszer"eket, melynek alapj‡n Spinoza Žrtelmez inek nŽmelyike œgy vŽli, hogy igenis tulajdon’thatunk ismeretŽrtŽket az egyetemes hitnek.32 A szóban forgó „ÞlozóÞai” tanok azonban a nŽpszer" vall‡s Spinoza ‡ltal teoretikus szempontból elvete!, a nŽp felfogókŽpessŽgŽhez alkalmazo! terminusaiban fogalmazódnak meg: „Isten, vagyis olyan lŽny, aki mindent megteremte!, s mindent a legnagyobb bšlcsessŽggel ir‡ny’t Žs fenntart; a legnagyobb gondja van az emberekre, termŽszetesen azokra, akik j‡mboran Žs becsületesen Žlnek: a tšbbieket azonban sok büntetŽssel sœjtja Žs a jóktól külšnv‡lasztja”.33 Az antropomorÞkus tulajdons‡gok, amelyeket az egyetemes hit tanai Istennek tulajdon’tanak, lehetetlennŽ teszik, hogy e tanokat a termŽszetes Žrtelemhez tartozóknak tekintsük, Žs Isten valódi ismeretŽt l‡ssuk azokban.34 S valóban, ha ezeket a „legegyszer"bb” tanokat, a Biblia lŽnyegi üzenetŽt, a termŽszetes Žsz sz‡m‡ra is felfedezhet knek tekintenŽnk, ez l‡tszólag veszŽlyeztethetnŽ a ÞlozóÞa Žs a teológia sz‡ndŽkolt szŽtv‡laszt‡s‡t.35

66

IGAZSÁG, VALLÁSI PLURALIZMUS ÉS EGYETEMES HIT CUSANUSNÁL ÉS SPINOZÁNÁL

Tœl igazon Žs hamison A kartezi‡nus igazs‡gfogalom szigorœ mŽrcŽt ‡ll’t mindenfajta tud‡sigŽnynek: a megkŽrd jelezhetetlen bizonyoss‡g mŽrcŽjŽt. Ha a vizsg‡lód‡s valamely területŽn nem beszŽlhetünk igazs‡gról Žs hamiss‡gról, pŽld‡ul a szigorœ kartezi‡nus igazs‡gkritŽrium mia!, felmerül a szóban forgó terület kognit’v st‡tus‡val kapcsolatos kŽrdŽs. Ha az igazs‡g bizonyoss‡ghoz van kštve, mi lesz a helyzet pŽld‡ul a politik‡val, az erkšlccsel Žs a vall‡ssal, amelyek esetŽben l‡tszólag nem beszŽlhetünk olyasfajta bizonyoss‡gról, mint amilyet pŽld‡ul a matematika vagy – legal‡bbis Descartes szerint – a cogito fel tud mutatni? Az egyik lehet sŽg, hogy igenis van bizonyoss‡g olyan területeken, melyek esetŽben ez els l‡t‡sra nem nyilv‡nvaló.36 Az erkšlcs vagy a politika, lŽvŽn teljes mŽrtŽkben emberi produktum, az emberi intellektus sz‡m‡ra maradŽktalanul ‡tl‡tható. Locken‡l az erkšlcs – eltekintve a!ól, hogy vŽgs soron isteni eredet" – „demonstr‡lható” tudom‡ny, hiszen œgyneveze! kevert módozatokból Žp’tkezik, amelyeket maga az ember hoz lŽtre. Hobbes-n‡l az igazs‡goss‡g elvei, hasonló okokból, szintŽn demonstrat’v bizonyoss‡ggal b’rnak. Ezt a koncepciót m‡s hum‡n területekre, pŽld‡ul a vall‡sra is alkalmazhatjuk – ‡m csak akkor, ha kŽszek vagyunk a szóban forgó területet teljes mŽrtŽkben emberi kre‡ciónak tekinteni. A vall‡s ‡ll’t‡sainak esetŽben kŽzenfekv lehet sŽg a bizonyoss‡g Žrtelmezhet sŽgŽnek meg rzŽsŽre, ha csup‡n az ‡ll’t‡sok egy sz"kebb tartom‡ny‡ra vonatkoztatjuk, az ezen k’vül es ‡ll’t‡sokat pedig elvetjük. Ez a religio rationalis ide‡lja, amelyet pŽld‡ul Andrzej Wiszowaty (Andreas Wissowatius), Descartes kort‡rsa kŽpviselt.37 Az Žrtelemnek i! tœlnyomóan kritikai funkciója van, hiszen a keresztŽny hit nem konstruálható meg racion‡lis módon. Ha œgy gondoljuk, hogy az ‡ltalunk vizsg‡lt tartom‡ny – pŽld‡ul a vall‡s – esetŽben az ilyesfajta prób‡lkoz‡sok kudarcra vannak ’tŽlve, Žs a bizonyoss‡g hi‡nya ahhoz menthetetlenül hozz‡tartozik, a benne foglalt „ismereteket” vagy ink‡bb meggy z dŽseket tekinthetjük olyanoknak, amelyeket a hasznosság Žs nem az igazs‡g mŽrcŽjŽvel mŽrünk. Spinoza ezt a pragmatikus ‡ll‡spontot kŽpviseli. Az olyan hitek ŽrtŽkŽt, melyek nem igazak vagy hamisak, a gyakorlat, az instrument‡lis szempont dšnti el. Az egyetemes hit Spinoz‡n‡l a vall‡s mint politikai eszkšz machiavelli‡nus megkšzel’tŽsŽvel p‡rosul. A nŽpszer" vall‡s Žs maga a Szent’r‡s cŽlja az engedelmessŽg, nem csup‡n Istennek, de a politikai tekintŽlynek is.38 Mint l‡! uk, ak‡rcsak Spinoz‡n‡l, az egyes vall‡sok Cusanusn‡l sem alkalmasak az igazs‡g megragad‡s‡ra. Ennek okai ke!ejük esetŽben eltŽr ek. Cusanusn‡l az igazs‡g mint olyan nem ragadható meg, Spinoz‡n‡l ezzel szemben a mindennapi vallás segítségével nem ragadható meg. Cusanus sz‡m‡ra az emberi intellektus œgy viszonyul az igazs‡ghoz, ahogyan a sokszšg a kšrhšz: csakis arra kŽpes, hogy valamilyen mŽrtŽk-

67

SZALAI JUDIT

ben megkšzel’tse: „Mert az igazs‡g nem tšbb vagy kevesebb, hanem oszthatatlan. Ami nem azonos vele, az nem mŽrheti pontosan az igazs‡got.”39 Ez a gondolat radik‡lisabb, relativista módon is felhaszn‡lható lenne: mivel egyik sem hordozza a valódi igazs‡got, csekŽly jelent sŽge van a vall‡sok tartalm‡nak, Žs b‡rmelyiket el nyben rŽszes’thetjük a tšbbihez kŽpest. Cusanus azonban nem teszi meg ezt a lŽpŽst. LŽtezik vŽgs igazs‡g, b‡rmennyire is rejtve maradjon az ember sz‡m‡ra. S t a De Pace Fidei cŽljaira mintha az igazs‡g elŽrhetetlensŽgŽnek tan‡t is felfüggesztenŽ: „az igazs‡g egy, Žs minden szabad Žrtelem megragadja azt”.40 Nem kell azonban ellentmond‡st l‡tnunk eme k#elentŽs Žs Cusanus egyik legalapvet bb tan’t‡sa kšzš!. Az egyetemes hit tŽtelei a legátfogóbb módon helytállóak, az igazs‡g optim‡lis megkšzel’tŽsŽt jelentik – ami gyakorlatilag egybeesik a keresztŽny tan’t‡ssal. A keresztŽnysŽg a megtestesülŽssel saj‡tos legitim‡cióra tesz szert Isten rŽszŽr l (Isten mint az „igazs‡g”, legitim‡lhatja az igazs‡gigŽnyeket) – ugyanakkor a tšbbi vall‡s, Žs azok sokas‡ga, szintŽn legitim. Isten mŽgis „ismeretlen Žs kimondhatatlan” mindenki sz‡m‡ra. A!ól mŽg, hogy a vall‡s Spinoza sz‡m‡ra nem az igazs‡g (vagy hamiss‡g) szfŽr‡ja, kor‡ntsem v‡lik jelentŽktelennŽ. A politika, amit Spinoza nyilv‡nvalóan fontosnak tekint, hasonl’t a vall‡sra abban, hogy nem illeti meg kŽtsŽgbevonhatatlan bizonyoss‡g (teh‡t igazs‡g, illetve hamiss‡g). Az ‡llamot az Žsznek kell ir‡ny’tania, de nem abban az Žrtelemben, hogy igaz elvekhez tartja mag‡t, hanem hogy a hasznosságot, tudniillik az ‡llam cŽljainak elŽrŽsŽt tartja szem el !. Spinoza koncepciója ebben a vonatkoz‡sban hasonlós‡got mutat napjaink egyik legnagyobb hat‡sœ politikaÞlozóÞai elmŽletŽvel, John Rawls politikai liberalizmus‡val.41 Rawls, a pluralizmus problematik‡j‡t az angolsz‡sz politikai ÞlozóÞa homlokterŽbe emelve, olyan politikai elmŽletet dolgoz ki, mely az igazs‡g kŽrdŽsŽt igyekszik teljes mŽrtŽkben fŽlretenni. A politikai liberalizmusnak neveze! koncepció ŽrtelmŽben a vall‡si ŽrtŽkek, m‡s, szintŽn ‡tfogó vil‡gnŽzetek keretei kšzš! lŽtrejš! ŽrtŽkekkel együ!, csak bizonyos feltŽtelek melle! kŽpviselhet k a nyilv‡nos politikai diskurzusban. E feltŽtelek nem (ismeret)elmŽleti, hanem gyakorlati jelleg"ek. Az ‡llam cselekvŽsŽben nem hivatkozhat ‡tfogó vil‡gnŽzetek ‡ltal kŽpviselt igazs‡gigŽnyekre. A politik‡ban teh‡t egyfajta „episztemikus absztinenci‡ra” van szüksŽg. Dolgozatomat egy m‡sik, szintŽn aktu‡lis kŽrdŽssel szeretnŽm z‡rni, amelyet a vall‡si univerzalizmus dilemm‡j‡nak nevezhetnŽnk. M’g a renesz‡nsz bŽkŽltet er fesz’tŽsei minden tov‡bbi nŽlkül elismertek egŽszen eltŽr forr‡sokból sz‡rmazó igazs‡gigŽnyeket, Žs megprób‡lt‡k megmutatni, hogy azok megfŽrnek egym‡ssal, a kartezi‡nus metodológia ezzel ellenkez utat v‡laszt: semmiféle igazs‡gigŽnyt nem ismer el automatikusan, hanem minden egyes meggy z dŽs jogosults‡g‡t szigorœ kritŽrium alapj‡n vizsg‡lja. A vall‡si univerzalizmusnak napjainkban is nehŽz elkerülnie a mindent befogad‡s, illetve a tœlzo! mŽrtŽkben korl‡tozó szemlŽlet ke! s csapd‡j‡t: befogadjon-e pŽld‡ul egy keresztŽny univerzalista egyh‡z pog‡ny r’tusokat, vagy, az

68

IGAZSÁG, VALLÁSI PLURALIZMUS ÉS EGYETEMES HIT CUSANUSNÁL ÉS SPINOZÁNÁL

ellenkez stratŽgia ŽrtelmŽben, csup‡n a legelvontabb elveket – ami viszont kŽtsŽget Žbreszthet abban a vonatkoz‡sban, hogy valódi vall‡sról van szó.

Irodalom Forrásmunkák: Cusanus, Nicolaus: Opera Omnia VII. De pace Þdei. Hrgs. Raymond Klibansky–Hildebrand Bascour. Meiner Verlag, Hamburg, 1970. Cusanus, Nicolaus: De Docta Ignorantia Libri Tres. Ed. Ernst Ho$ mann–Raymond Klibansky. Meiner, Leipzig, 1932. Descartes, RenŽ: Oeuvres de Descartes. Ed. Charles Adam–Paul Tannery Vrin/C.N.R.S., Paris, 1964–1976. Rawls, John: Political Liberalism. Columbia University Press, New York, 1993. Petry, Ray C. (ed.): Late Medieval Mysticism. Westminster Press, Philadelphia, 1957. Spinoza, Benedictus: Teológiai-politikai tanulmány. Osiris, Budapest, 2002. Spinoza, Benedictus: Tractatus Politicus/Traité Politique. Éditions RŽplique, Paris, 1979. Spinoza, Benedictus: Etika. Osiris Kiadó, Budapest, 1997. Wissowatius, Andreas: Religio Rationalis. Ed. Zbigniew Ogonowski. Herzog August Bibliothek, Wolfenbü!el, 1982. Irodalom: Barnouw, Je$rey: The Separation of Reason and Faith in Bacon and Hobbes, and Leibniz’s Theodicy. In: John W. Yolton (ed.): Philosophy, Religion and Science in the Seventeenth and Eighteenth Centuries. University of Rochester Press, Rochester, 1990. Biasu! i, Franco: Truth and Certainty in Spinoza’s Epistemology. Studia Spinozana, 1986. 2. Blum, Paul Richard: Salva Þde et pace: Religionsfrieden von Cusanus bis Campanella. In: Martin Thurner (Hrgs.): Nicolaus Cusanus zwischen Deutschland und Italien. Akademie, Berlin, 2002. Cook, Thomas J.: Did Spinoza Lie to His Landlady? In: Paul J. Bagley (ed.): Piety, Peace and the Freedom to Philosophize. Kluwer, Dordrecht, 2000. Euler, Walter Andreas: Unitas et Pax. Religionsvergleich bei Raimundus Lullus und Nikolaus von Kues. 2. Auß. Altenberge, Würzburg, 1995. Gaukroger, Stephen: Francis Bacon and the Transformation of Early Modern Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2001. Israel, Jonathan I.: Locke, Spinoza and the Philosophical Debate Concerning Toleration in the Early Enlightenment (c. 1670 – c. 1750). Mededelingen van de Afdeling Le'erkunde, Royal Netherlands Academy of Sciences, 1999. 62. Kristeller, Paul Oskar: The Unity of Truth. In: Renaissance Concepts of Man and Other Essays. Harper and Row, New York, 1972. Levao, Ronald: Renaissance Minds and Their Fictions. Cusanus, Sidney, Shakespeare. University of California Press, Berkeley, 1985. Mason, Richard: Faith Set Apart From Philosophy? Spinoza and Pascal. In: Paul J. Bagley (ed.): Piety, Peace and the Freedom to Philosophize. Kluwer, Dordrecht, 2000. Rosenthal, Michael A.: Spinoza’s Dogmas of the Universal Faith and the Problem of Religion. Philosophy and Theology, 2001. 13.

69

SZALAI JUDIT

Jegyzetek 1

2 3 4 5 6 7 8

9

10

11 12 13 14 15 16 17

18 19

20 21 22 23 24 25

26

70

Raymond Klibansky–Hildebrand Bascour (szerk.): Nicolai de Cusa Opera Omnia VII. De pace Þdei. Meiner Verlag, Hamburg, 1970. III. 8. A tov‡bbiakban H-val jelšlšm ezt a kiad‡st; a ford’t‡sok t lem sz‡rmaznak. I. 4. I. 4. H VI. 17. H IV. 11. H I. 6. Žs H IV. 10. H III. 9.; kiemelŽs t lem. Hasonló kŽtŽrtelm"sŽget tal‡lunk Spinoz‡n‡l is: a Þdes universalis egyrŽszt a Biblia valódi Žrtelme, m‡srŽszt olyan meggy z dŽsek halmaza, amelyeket Spinoza gyakorlati megfontol‡sok alapj‡n szeretne ‡ltal‡nosan elfogado! nak l‡tni. Cusanus vonatkoz‡s‡ban l‡sd Paul Richard Blum: Salva Þde et pace: Religionsfrieden von Cusanus bis Campanella. In: Martin Thurner (Hrgs.): Nicolaus Cusanus zwischen Deutschland und Italien. Akademie, Berlin, 2002. 527–554. L‡sd Jonathan I. Israel: Locke, Spinoza and the Philosophical Debate Concerning Toleration in the Early Enlightenment (c. 1670 – c. 1750). Mededelingen van de Afdeling Le'erkunde, Royal Netherlands Academy of Sciences, 1999. 62. 12. Benedictus de Spinoza: Teológiai-politikai tanulmány. Osiris, Budapest, 2002. 137. (A tov‡bbiakban: TPT.) TPT 284. TPT 141.: „Krisztus nemcsak a zsidókhoz, hanem az egŽsz emberi nem tan’t‡s‡ra küldete!.” Benedictus de Spinoza: Tractatus Politicus/Traité Politique. Éditions RŽplique, Paris, 1979. 46. szakasz. TPT 284. L‡sd Ronald Levao: Renaissance Minds and Their Fictions. Cusanus, Sidney, Shakespeare. University of California Press, Berkeley, 1985. 92. Cusanus nem tesz vil‡gos megkülšnbšztetŽst religio, Þdes, cultus Žs ritus kšzš!. A vall‡s sz‡m‡ra „Isten ir‡nti v‡gyód‡s”, ak‡r Žrtelmi módon, meggy z dŽsek form‡j‡ban, ak‡r gyakorlati módon, r’tusok form‡j‡ban jelenjŽk meg. L‡sd Walter Andreas Euler: Unitas et Pax. Religionsvergleich bei Raimundus Lullus und Nikolaus von Kues. 2. Auß. Altenberge, Würzburg, 1995. 203., 205. TPT 271.: „a Szent’r‡s csak egŽszen egyszer" dolgokat tan’t, s nem igyekszik elŽrni m‡st, mint az engedelmessŽget.” Az Žrtelem Žs a hit korabeli elv‡laszt‡s‡nak ‡!ekintŽsŽt l‡sd Je$rey Barnouw: The Separation of Reason and Faith in Bacon and Hobbes, and Leibniz’s Theodicy. In: John W. Yolton (ed.): Philosophy, Religion and Science in the Seventeenth and Eighteenth Centuries. University of Rochester Press, Rochester, 1990. Paul Oskar Kristeller: The Unity of Truth. In: Renaissance Concepts of Man and Other Essays. Harper and Row, New York, 1972. 53. Charles Adam–Paul Tannery (szerk.): Oeuvres de Descartes. Vrin/C.N.R.S., Paris, 1964–1976. VI. 23. (A tov‡bbiakban: AT.) AT VIII. B 353. Ibid. AT VII. 142. Benedictus de Spinoza: Etika. Osiris Kiadó, Budapest, 1997, 86. (E2D4); 33.: „Aki teh‡t azt mondja, hogy a szubsztanci‡ról vil‡gos Žs elkülšn’te!, azaz igaz ide‡ja van…” (1P8Schol2); 142.: „(ezŽrt) Žpp annyira szüksŽgszer", hogy az elme vil‡gos Žs elkülšn’te! ide‡i igazak legyenek, mint hogy Isten ide‡i azok legyenek” (E2P43Schol); 131: „Minden idea, amely bennünk feltŽtlen, vagyis adekv‡t Žs tškŽletes, igaz” (E2P34). Spinoza: Etika. 132.: „adekv‡t, vagyis vil‡gos Žs elkülšn’te! ide‡k.” (E2P36); 134.: „(s ezeket mindenki szüksŽgkŽpp) adekv‡t módon, vagyis vil‡gosan Žs elkülšn’te!en (kell hogy fšlfogja.)” (E2P38C).

IGAZSÁG, VALLÁSI PLURALIZMUS ÉS EGYETEMES HIT CUSANUSNÁL ÉS SPINOZÁNÁL

27 28 29 30 31 32

33 34

35

36 37 38

39 40 41

TPT 79. TPT, m‡sodik fejezet. L‡sd Franco Biasu! i: Truth and Certainty in Spinoza’s Epistemology. Studia Spinozana, 1986. 2. Spinoza: Etika i. m. 295. (E4P37Schol1). TPT, 157. A vall‡s kŽt fajt‡ja kšzš! i külšnbsŽg rŽszletes elemzŽsŽt l‡sd Michael A. Rosenthal: Spinoza’s Dogmas of the Universal Faith and the Problem of Religion. Philosophy and Theology, 2001. 13. Richard Mason erre hivatkozva ‡ll’tja: „Spinoza nem gondolta, hogy a termŽszeti tŽnyeket teljes egŽszŽben ki lehetne iktatni a vall‡sból (mint ahogyan ‡ltal‡ban Žrtelmezik), hogy az utóbbinak az igazs‡ghoz semmi kšze nincsen.” Richard Mason: Faith Set Apart From Philosophy? Spinoza and Pascal. In: Paul J. Bagley (ed.): Piety, Peace and the Freedom to Philosophize. Kluwer, Dordrecht, 2000. 9. TPT 156. Vš. „Spinoza az »egyetemes hit« hŽt »tan‡t« sorolja fel”, melyeket nem igazs‡guk mia! tart alapvet nek, hanem mert „ha ezek kšzül b‡rmelyik nem ado!, megsz"nik az engedelmessŽg”. J. Thomas Cook: Did Spinoza Lie to His Landlady? In: Paul J. Bagley (ed.): Piety, Peace and the Freedom to Philosophize. Kluwer, Dordrecht, 2000. 217–218. B‡r parabolikus nyelvezete a tanulatlanok ŽrtelmŽhez van igaz’tva Žs ‡ll’t‡sai nem felelnek meg Spinoza szigorœ igazs‡gkritŽrium‡nak, a Biblia, ha valódi tud‡st nem is tartalmaz, mindenesetre refer‡l ilyen tud‡sra. Hogy Isten egyetlen, mindentudó, mindenhol jelen lŽv , hogy Istent nem kŽnyszer’theti semmi cselekvŽsre – ezek az ‡ll’t‡sok, melyeket a nŽpszer" vall‡s a kŽpzelet Žs a retorika seg’tsŽgŽvel ‡talak’t, šsszhangban vannak az Etika tan’t‡s‡val. Vš. Stephen Gaukroger: Francis Bacon and the Transformation of Early Modern Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2001. 159. Zbigniew Ogonowski (ed.): Andreas Wissowatius: Religio Rationalis. Herzog August Bibliothek, Wolfenbü!el, 1982. 31. Az engedelmessŽget Cusanus is megeml’ti a vall‡s megalapoz‡s‡nak šsszefüggŽsŽben, de a politikai aspektus mell zŽsŽvel. „Hol van %, aki a zsidók kir‡ly‡nak születe!?” c’m" prŽdik‡ciój‡ban Cusanus azt mondja, hogy a vall‡s „az isteni tekintŽlyen Žs kinyilatkoztat‡son alapul, [Žs cŽlja,] hogy r‡vegye az embert az engedelmessŽgre”. R. C. Petry (ed.): Late Medieval Mysticism. Westminster Press, Philadelphia, 1957. 390. Ernst Ho$ mann–Raymond Klibansky (Hrgs.): Nicolaus Cusanus: De Docta Ignorantia Libri Tres. Meiner, Leipzig, 1932. I. 3. H III. 8. John Rawls: Political Liberalism. Columbia University Press, New York, 1993.

Summary J$%#& S !"!# Truth, Religious Pluralism and Universal Faith in Cusanus and Spinoza In dogmatic conßicts between religions, di$erent a!itudes can be chosen towards the other faith. The basic divide is between holding that only one particular faith can be true (while the rest are at best preparatory to that) and admi!ing the possibility of more than one sets of legitimate claims to religious truth or proper worship. A way to take up the la!er position without embracing relativism is universalism, which a!empts at

71

integrating the tenets of di$erent religions at a higher level, abstracting from the contingent, historical-cultural elements of each. Both Cusanus and Spinoza advocate universalism of some kind: in Cusanus’ De Pace Fidei as well as in Spinoza’s Tractatus Theologico-Politicus we Þnd the idea that the same minimum set of convictions lies behind confessional di$erences and constitutes the ‘core’ of religion, o&entimes without showing in an explicit form. The two conceptions, I believe, exhibit relevant a'nities, despite the contingencies of historical circumstance that prompted them and the di$erent visions that inspired their authors. Most importantly, both contain an epistemological justiÞcation of religious pluralism in addition to identifying a dogmatic core outside which there is room for variety, and these epistemological justiÞcations are in both cases based on a particular understanding of the nature of truth. My aim is to present the case of Þdes universalis as an illustration of how Cartesian epistemology, through its truth criterion, reaches out to and shapes a domain of enquiry other than those usually associated with Cartesianism.