TISZTELT 12.E. DIÁKOK! A SZÁMONKÉRÉS SZÓBAN TÖRTÉNIK

TISZTELT 12.E. DIÁKOK! A SZÁMONKÉRÉS SZÓBAN TÖRTÉNIK. 1. Ismertesse a cigány nép eredetére vonatkozó elképzeléseket!

Nagyon kevés forrás van arról a kb. 1000 évről, ami a roma őshazából való elindulás és Európába érkezés között eltelt. Bizonyítékok annak igazolására, hogy cigányok indiai származásúak: A) Önelnevezés: a rom (lom vagy dom) nyelvtörténetileg megegyezik a szanszkrit domba szóval; ez a szó pedig egy, az indiai kasztrendszerben (Brahmin, Ksatrija, Vaisja, Súdra) alacsony helyet elfoglaló vándortörzsnek a neve. A törzs, amelynek története a forrásokban a VI. századig nyomon követhető, ma is létezik Indiában. Tagjai sokféle mesterséget űznek és tevékenységet folytatnak: vannak közöttük pl. énekesek, zenészek, kovácsok, fémművesek, kosárfonók és utcaseprők is. Így nem véletlen, hogy egyes indiai nyelvekben a dom közszóként is ismert: vándor zenészt, alacsony kasztba tartozó, fekete bőrű férfit is jelent. B) Nyelv: kb. 500-ra tehető azoknak a szavaknak a száma, amelyek egyformán megtalálhatóak a cigányban, illetve az indiai nyelvekben, s így minden bizonnyal egy közös alapnyelv maradványa ez a szókincsréteg. C) Antropológiai jegyek: Az antropológiai jegyek is bizonyítják az indiai származást, és még csak antropológusnak sem kell lenni ahhoz, hogy feltűnjék a hasonlóság a szubkontinens lakosai és az onnét messzire elvándorolt cigányok között.

Feltételezés – az őshaza India Konrad Justinger krónikája (1419) mint a „fáraó népé”-t még egyiptomi eredetűnek tartotta a cigányságot, az indiai eredetet elsőként Vályi István bizonyította 1776-ban. Miért vándoroltak el a cigányok Indiából? Az Indiába É-ról betörő nomád népek elől menekültek el a maguk is nomád életet élő cigányok. Mikor vándoroltak el a cigányok Indiából? A hagyomány a cigányok Indián kívüli megjelenését a Kr.u. V. század elejére teszi. Egy arab történetíró 950 körül feljegyezte, hogy Bahram Gór perzsa király oly módon akart gondoskodni alattvalóiról, hogy elrendelte: csak a nap felét töltsék munkával, a másik felét zeneszó melletti evéssel és ivással. Ennek érdekében megkérte India királyát, hogy küldjön neki zenészeket. Ez meg is történt és 12.000 luri vagy zotti érkezett ekkor Perzsiába, akiknek Gór király búzát, marhát és szamarat adott, s szétküldte őket, hogy telepedjenek le és szórakoztassák zenéjükkel a népét. A zenészek azonban egy éven belül meggondolatlanul elfogyasztották a búzát és a marhákat, amiért is a király azzal büntette őket, hogy megparancsolta: ezután vándoroljanak szerte az országban és zenélésből éljenek. Mivel a Közel-Keleten a luri/zotti szavak jelentése: „cigány”, kimondhatjuk, hogy a hagyomány az V. század elejére teszi megjelenésüket e területeken. A cigányok feltételezett őshazája tehát India ÉNy-i része, különösen a mai Pandzsáb, Radzsasztán és Gudzsarát államok. Ezekben az indiai államokban ma is több olyan nép él, amely sok hasonlóságot mutat a romákkal, egyesek „indiai cigányokként” is emlegetik őket. E népek elkülönítik magukat a letelepedettek társadalmától, sőt a hagyományos indiai kasztrendszeren is kívül állnak, „kaszton kívüliek”. Lélekszámuk India egész területén a 30.000.000-t is meghaladja. Sokan ma is peripatetikus („vándorló”) szolgáltató vándorlást folytatnak, fő mesterségeik a lókereskedés, valamint a vándorzenélés, tánc, utcai mutatványosság,

bűvész- és zsonglőrmutatványok, jóslás. Élesen elhatárolják magukat a letelepült lakosságtól, az asszonyaikat a romákéhoz hasonló színpompás öltözetük is megkülönbözteti a többi néptől.

A romák őshazájaként szóba jövő mai indiai államok: Gudzsarát (1), Radzsasztán (2), Pandzsáb (3), Harjana (4), Uttar Prades (5)

Ha a mai romák Indiából származnak nincs egyetlen időpont sem a vándorlás kezdetére. Több hullámban történt a vándorlás: évszázadok alatt vándoroltak Ny-ra a különböző kultúrájú, életmódú és létszámú csoportok. Középkori megjelenésükre nincs pontos adat. A korabeli balkáni okiratok már jelenlévő csoportként jelölik őket.

Kivándorlás Iránból A 7-8. századtól kezdve az Iránban élő indiai eredetű népcsoportok több irányba folytatták a vándorlást. A) Egy részük Kis-Ázsiába, az örmények vidékére költözött, ahol felvették a kereszténységet. A terület akkor a Bizánci Birodalomhoz tartozott, és a bizánci krónikák a 9. századtól már említik a keleti szélek vándorait, akiket az atszinganosz („érinthetetlen”) kis-ázsiai eretnek mozgalom nevéből „tszinganoszoknak” neveznek. Sőt írásos emlékek szerint 810-ben mágiával és jóslással foglalkozó tszinganoszok jelentek meg magában Konstantinápolyban, a birodalom fővárosában is. B) A romák másik csoportja délnek fordult és a Közel-Kelet, majd Észak-Afrika felé vette az irányt. Az ő leszármazottaik a mai „arab cigányok”. Három fő csoportjuk van: a navarok, a halebek és a gagarok. Önmagukat valamennyien a dom népnévvel jelölik. Roma nyelvükben számos arab jövevényszó van. Jelentős részük ma is lovas kocsikban lakik és szolgáltató vándoréletet él (zenélés, mutatványosság, fémművesség). Zenekaraik a hagyományos arab zene híres művelői. A legnagyobb lélekszámban, több mint egymillióan Egyiptomban élnek (többségük navar), valamint Szíriában (300.000 fő) és Irakban (60.000 fő), míg a többi közel-keleti és

2

észak-afrikai országban csak néhányezer fős roma kisebbség található. Jeruzsálem környékén, Izraelben is élnek mintegy tízezren. Észak-Afrikából a 9-10. században elérhették Spanyolországot, amely abban az időben arab uralom alatt állt. Spanyolország jelentős számú roma lakossága, a gitanók ma is afrikai eredetűnek vallják magukat. C) A 13. században a Kis-Ázsiában élő romák nyugatabbra vándoroltak, amit a mongol hódítás válthatott ki. A 14. században a kis-ázsiai romák zöme átköltözött Európába, a Balkán-félszigetre. Talán a törökökkel szembeni hasznos szolgálataiért egy csoportjuk vezetője a bizánci császártól a „Kis-Egyiptom hercege” címet nyerte el. „Kis-Egyiptom” vagy Gippe a birodalom egy görögországi területe volt Messziniában, ahol a romák egyfajta központja alakult ki. (A törökök 1500-ban elpusztították.)

3

2. Ismertesse a cigányság megjelenését Magyarországon!

A XIV. századtól kezdve egyre gyakrabban bukkantak fel a forrásokban az olyan hely- és személynevek, amelyek kapcsolatba hozhatók a cigány népnévvel. A XV. században a cigányság számát 5.000 főre tehetjük a Magyar Királyság területén. Településnevek: Cigánd (Zemplén vármegye) 1289., Cigányvaja (Közép-Szolnok vármegye) 1370., Cigányfalva (Bihar vármegye) 1406., Cigányfalva (Kolozs vármegye) 1496., Személynevek: az oklevelekben 1315-től kezdve gyakran felbukkanó Cigányi családnév származási helyre utal, tehát nem valódi személynév; 1378-tól kezdve azonban tucatszám találkozhatunk elsősorban a Dunántúlon megkülönböztető nevekkel, amelyek tehát már valódi személynevek. Luxemburgi Zsigmond (1387-1437) Magyar, német és cseh király, német-római császár, a késő középkor egyik legjelentősebb uralkodója volt. Nevéhez fűződik az utolsó összeurópai keresztes hadjárat megszervezése (1396), a nagy nyugati egyházszakadás felszámolása (1417), és a huszitizmus elleni harc megkezdése. Magyar királyként elsősorban Dalmácia elvesztésével, Visegrád és Buda nyugati színvonalú kiépítésével, illetve az Oszmán Birodalommal szembeni defenzívába (védekező taktikába) vonulással, a vég-várrendszer kiépítésével, valamint törvényeinek gazdasági és jobbágyokkal kapcsolatos előremutató jellegével írta be magát a történelembe.

Zsigmond király menlevele (1423) Feltételezzük, hogy a Magyarországon megjelenő cigány csoportok nem mind maradtak meg itt, hanem tovább vándoroltak Nyugat-Európa felé. Az 1417-ben és az azt követő években a Német Birodalomban (Augsburg, Hamburg, Rostock, stb.), Svájcban (Zürich, Basel, stb), Franciaországban és másutt is megjelenő cigány seregek vezetői a források szerint Zsigmond király menleveleit mutatták fel; ezeket nagy valószínűséggel Magyarországon nyerték. A bemutatott menlevelek minden bizonnyal hasonlóak lehettek ahhoz, amelyet ugyancsak Zsigmond

4

király adott ki 1423-ban Szepesben László vajda és népe számára. Ezt az eredetileg latin nyelven írt oklevelet több alkalommal is lefordították ugyan, de pontatlanul. „Zsigmond, Isten kegyelméből a rómaiak mindig fenséges királya, valamint Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, stb. királya összes híveinknek, a nemeseknek, a katonáknak, a várnagyoknak, a tiszttartóknak, a vámtiszteknek, a szabad városoknak, a mezővárosoknak és azok bíráinak, akik az országunkban és uralmunk alatt vagytok és hivatalt viseltek, üdvöt szeretettel. Híveink, László, a cigányok vajdája személyesen és más hozzája tartozók is a jelenlétünk elé érkeztek, s nagyon alázatos kéréseket terjesztettek elénk itt, Szepesben, a jelenlétünk előtt a kérések és könyörgések esedezésével, hogy méltóztassunk őket bőségesebb kegyelmünkben részesíteni. Ezért mi az ő könyörgéseiktől felbuzdulván, azon szabadságnak a számukra való megadásáról gondoskodtunk, hogy amikor csak ezen László vajda és az ő népe a mondott uradalmainkba, tudniillik a városokba és a mezővárosokba érkeznék, akkor hűségteknek a jelen oklevelünk által erősen megparancsoljuk és meghagyjuk, hogy ezen László vajdát és az alája vetett cigányokat legyetek kötelesek minden akadályoztatás és bármiféle zaklatás nélkül segíteni és megoltalmazni, sőt minden Akadályoztatástól és kárvallástól rendeljétek megvédelmezni. Ha pedig közöttük valamilyen civakodás vagy háborúság történnék bárkinek a részéről is, akkor sem nektek ne legyen jogotok, sem közületek valakinek bíráskodni és ítélkezni, hanem csak azon László vajdának. A jelen oklevelünket pedig az elolvasása után mindig visszaadni parancsoljuk annak, aki bemutatja. Kelt Szepesben, a Szent György ünnepe előtti vasárnapon, az Úr 1432. (!) esztendejében, magyarországi királyságunknak a harminchatodik, a rómainak a tizenkettedik, a csehországinak pedig a harmadik évében.” A menlevél tehát tulajdonképpen egy nyílt parancs, amellyel az uralkodó utasítja a vármegyei, városi, mezővárosi, katonai és uradalmi tisztviselőket, hogy a levelet felmutató csoportot védelmezzék meg mindenféle külső hivatalos és nem hivatalos erőszaktól.

Hunyadi Mátyás (1458-1490) Nevezik Corvin Mátyásnak, az igazságos Mátyás királynak, hivatalosan I. Mátyásnak, de a köznyelv egyszerűen, mint Mátyás királyt emlegeti. 1469-től cseh (társ)király, 1486-tól Ausztria hercege. A magyar hagyomány az egyik legnagyobb magyar királyként tartja számon, akinek emlékét sok népmese és monda is őrzi.

Hunyadi Mátyás kiváltságlevele (1487) Hogy környezetük mennyire hasznosnak ítélhette a cigányok munkáját, az kiderül abból a kiváltság-levélből, amelyet Szeben város elöljárósága nyert az ott lakó cigányok számára.

5

„Mátyás, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királya, s Ausztria híveinknek, nagyságos gróf Báthori István országbíránknak és országunk erdélyi részei vajdájának, valamint az ő alvajdáinak üdvöt és kegyelmet. Mivel a dolog úgy van, hogy a szebeni székben lakozó cigányok, vagyis egyiptomiak – akik tudniillik Szeben városunk védelmének az érdekében bizonyos munkák elvégzésére vannak kötelezve – régtől fogva és mindig, mint tudjuk, a szabadság azon előjogának örvendtek, hogy senki a mondott részek vajdái vagy alvajdái közül, de az ő familiárisaik közül sem háborgathatta és zaklathatta semmilyen módon ama cigányokat és semmilyen fizetéseket vagy adókat sem csikarhattak ki tőlük: ennélfogva mi azon cigányokat ilyesfajta régi szabadságaikban és előjogaikban sértetlenül megőrizni kívánván és nem akarván, hogy a dolog másképpen legyen, hűségteknek az ezen levelünkben foglaltak átal a leghatározottabban elrendeljük és megparancsoljuk, hogy az előbb mondott cigányokat, vagyis egyiptomiakat ezután se merészeljétek soha, semmikor és semmilyen módon sem zaklatni, háborgatni és terhelni, vagy tőlük más adókat vagy behajtásokat kicsikarni vagy kikövetelni és kicsikartatni vagy kiköveteltetni, hanem tartozzatok és legyetek kötelesek megengedni és megengedtetni, hogy békességesen és háborítatlanul megmaradjanak szabadságaikban és szokásaikban. Máskülönben megengedtük és teljes hatalmunkat is adtuk – és a jelen oklevelünk által adjuk is – híveinknek, a mondott Szeben városunk polgármesterének és bírájának, valamint esküdt polgárainak, hogy semmilyen okkal se engedjék meg nektek, hogy háborgassátok és terheljétek az ilyesfajta cigányokat, a reájuk a jelen oklevél által teljességgel átruházott akaratkinyilvánításunknak megfelelően. Mást tehát semmiképpen se merészeljetek cselekedni. A jelen oklevelünket pedig, amelyet – miután nagyobb titkos pecsétünk nincs a kezünk ügyében – titkos gyűrűspecsétünkkel pecsélteltettünk meg, azt akarjuk, hogy elolvasása után mindig adjátok vissza azoknak, akik majd bemutatják. Kelt Bécsújhely városának az ostroma alatt, Virágvasárnapon (április 8-án), az Úr 1487. esztendejében.” Az oklevélből az is kitűnik, hogy az államigazgatás kezdettől fogva igényt tartott a cigányok adójára.

6

3. Ismertesse a cigányság életét a középkori Európában!

A törökök pusztító balkáni háborúi a romákat is sújtották. A rabszolgasors, a gyermekeik elhurcolása elől a 15. század elejétől tömegesen vándoroltak tovább a Magyar Királyságba és a román fejedelemségek területére, majd a 15-16. században egész Európában szétszóródtak. A különböző uralkodók és helyi fejedelmek szívesen fogadták a vándorokat. Rómában V. Márton pápa fogadta őket és több pápai ajánlólevelet adományozott számukra, ami a császári védlevél mellett újabb rendkívüli előjogokat jelentett. V. Márton (1417-1431) a katolikus egyház történetének 206. pápája. Miközben a konstanzi zsinat véget vetett a nyugati egyházszakadásnak XXIII. János és XIII. Benedek pápák trónfosztásával, 1417. november 11-én egyszerű diakónusból pápává választották V. Mártont, akit az ünnepi megkoronázás előtt pappá, majd püspökké kellett szentelni.

A romák 15. századi „felfedező utazásaik” során Nyugat-Európa minden országába eljutottak, ez volt a „roma kalandozások” kora.

Roma rabszolgákat kínáló árverési hirdetmény (Havasalföld, 1852.)

7

Kalandozásaik során a roma csoportok megtanulták a helyi nyelveket, szokásokat és felmérték a mesterségeik gyakorlásához legelőnyösebb vidékeket, ahol azután évszázadokig folytatták a körkörös utazást. A csoportok különféle mesterségekre szakosodtak, foglalkozásuk kiterjedt a zenélésre, kovácsmesterségre, kézművességre (rézöntés, fafaragás, vesszőfonás), vályogvetésre, kereskedelemre, mutatványosságra, de a lopásra, jóslásra, kártyavetésre is. Több romáról szólnak a források, akik beálltak tengerésznek és így eljutottak messzi földrészekre, sőt Kolumbusz hajóin is szolgáltak. Bár az egyházi hatóságok már 1447-ben kitiltották őket a spanyolországi Barcelonából, és 1471-ben Svájcban megszülettek ellenük az első törvények is, a romák igazi üldözése csak a 16. században kezdődött. A mohamedán török terjeszkedés ekkor már nyomasztóan nehezedett egész Európára, és a romákat színlelt kereszténységgel, pogánysággal kezdték vádolni, valamint azzal hogy török kémek. Több országban megtiltották a velük való minden kereskedelmi és egyéb érintkezést. 1563-ban a tridenti zsinat úgy rendelkezett, hogy roma ember nem lehet a katolikus papság tagja. Sokakat kivégeztek közülük, nemcsak lopás vétkéért, hanem sokszor azért is, ha az áthaladási tilalom ellenére az adott város vagy ország területén találták őket. A kitiltó rendeletek miatt a romák a „határok népei” lettek, egyik országból a másikba menekültek, de megtartották szabadságukat és a függetlenségüket a nem-romák (gádzsók) törvényeitől. Nyugat-Európában az évszázadok során a romáktól elszakadva két különálló csoport is született, amelyek ma külön népeknek tartják magukat. Az egyik a szintók, akik Európa német nyelvű területein alakultak ki, a másik pedig a spanyol cigányok (gitanos), akik az inkvizíció különösen kegyetlen üldözése következtében letelepedtek és áttértek a spanyol nyelv használatára. A 16. század végén több nyugat-európai ország az amerikai és afrikai gyarmataira toloncolta a ro-ma közösségeket.

A Balkán-félszigeten a török terjeszkedéssel együtt a rabszolgaság is utolérte a romákat, a peripatetikus vándorlást folytató csoportok jó részét megfosztották szabadságuktól, és a török rabszolga-piacokra hajtották őket. A balkáni népeknél és a román fejedelemségekben a 14-15. században mesterségeikkel a földbirtokosok helyi gazdaságait kellett kiszolgálniuk, a vándorlási, szökési kísérleteiket kegyetlenül büntették. Ezek az erőszakkal letelepített csoportok részlegesen asszimilálódtak a befogadó népekhez, átvették azok nyelvét. A spanyolországi cigányokat a 17. század elején kényszerítették végleg a letelepedésre, halálbüntetés terhe mellett tiltva meg nekik a vándorlást, a hagyományos mesterségeiket, a roma nyelv használatát és a „cigány öltözet” hordását.

8

4. Mutassa be és elemezze a Habsburgok cigány-politikáját (III. Károly, Mária Terézia, II. József és József főherceg)!

1723-tól a Magyar Királyi Helytartótanács1 vette át az ország igazgatásának a feladatait. A rendteremtés egyik célpontja hamarosan a cigányság lett, amely a megfelelő körülményeknek köszönhetően egyre nagyobb számban szivárgott be az országba – és életmódjának köszönhetően került is szinte azonnal konfliktusba a lakossággal. Ez a helyzet indukálta a cigányok szabályozására (tulajdonképpen letelepítésére) hozott rendelkezések tömegét.

III. Károly (1711-1740) Magyar király, német-római császár, cseh király, a Habsburg-ház utolsó egyenes ági férfisarja. Károly felvilágosultabb és engedékenyebb volt elődeinél, s biztosította a békét a sokat szenvedett Magyarország számára.

Német-római császár és német király, magyar és cseh király A cigányok rendszabályozását célul kitűző rendelkezések hosszú sora III. Károly király 1724. december 4-én, Pozsonyban kiadott rendelkezésével vette kezdetét. A rendelet kibocsátására azért volt szükség, mert már az osztrák és stájer határok közelében is rablásokat követtek el a cigányok, s a vétkeseket sehol nem lehetett megtalálni, mivel nem voltak összeírva. A rendelkezés célja még nem a „cigánykérdés” megoldása, hanem az örökös tartományok (Ausztria, Stájerország) védelme volt, olyan módon, hogy a hatóságok megpróbálták Magyarországon tartani a cigányokat. A helyzet javítása érdekében a rendelet a következőket írta elő: 1

A Helytartótanácsot az 1722/1723. évi országgyűlés iktatta törvénybe, mint Magyarország országos kormányzati szervét. Elnöke a nádor volt; meghatározott számban főpapok, fő- és köznemesek voltak a tagjai. A kiegyezés után a Helytartótanács jogutódja a Belügyminisztérium lett.

9

a büntetlen előéletű cigányokat a földesurak fogadják birtokaikra és gondoskodjanak arról, hogy tisztességes életet éljenek; a földesuraknak alá nem vetett cigányokat a törvényhatóságok 3 hónapon belül kötelesek összeírni. Ha valamelyikük ellenáll az összeírásnak, az büntetlenül megölhető. a bűnt elkövető asszonyokat „R” betűvel kellett megjelölni, hogy ha újabb súlyos bűnt követnek el, ki lehessen végezni őket; a kóborlók 16 éven felüli gyerekeit időről-időre össze kell fogdosni, majd kikérdezés után a szomszédos vármegyékbe kell űzni; mindenkit el kell tiltani attól, hogy fegyvert adjanak a cigányoknak, vagy más módon pártolják őket.

Mária Terézia (1740-1780) Habsburg-házból származó osztrák uralkodó főhercegnő, 1740-1780 között magyar és cseh királynő, I. Ferenc német-római császár felesége, a Habsburg-Lotharingiai-ház ősanyja. (Édesapja III. Károly magyar király, a Habsburg-ház utolsó férfi leszármazottja volt.) Mária Terézia 1736. február 12-én Bécsben feleségül ment Lotharingiai Ferenc István herceghez. Házasságukból 16 gyermek született, így létrejött a Habsburg-Lotharingiai-ház. III. Károlynak nem volt férfi utódja, ezért halála után háború bontakozott ki az osztrák örökség meg-szerzéséért. Lányát, Mária Teréziát 1740. október 22-én koronázták királynővé. Beiktatását korábbi vállalásával ellentétben II. Frigyes porosz király nem ismerte el. Kirobbant az osztrák örökösödési háború. Az 1740 és 1748 között dúló háború során Ausztria elveszítette az iparilag fejlett Sziléziát, amely Poroszországhoz került. Mária Terézia megtarthatta trónját.

Mária Terézia uralkodása alatt már valóban lehet „cigány politikáról” beszélni, mivel az ebben a kor-szakban kiadott rendelkezések átfogták a megváltoztatni kívánt cigány életmód egészét, következetesen annak gyökeres átalakítására irányultak és emellett a bennük foglaltak végrehajtásának az ellenőrzésére is nagyon alaposan törekedtek.

Regulatio Cigarorum Mária Terézia nevéhez fűződik a Regulatio Cigarorum rendelet. Ekkor kezdődött a cigányok erőszakos integrálása és asszimilálása. 1761. november 13.: Megtiltotta a „cigány” név további használatát, és az új elnevezésüket tette kötelezővé: újlakosok, újmagyarok, újparasztok (németül Neubauer). A kóborlás megakadályozása érdekében a földesurak adjanak a cigányoknak kétkezi munkát, jelöljenek ki a számukra helyet házépítésre, hasítsanak ki telket művelésre és késztessék őket mesterségek gyakorlására. A törvényhatóságok feladatává tették, hogy a kóborló cigányokat írják össze. A törvényhatóságok akadályozzák meg az oláh cigányok Erdélyből való beszivárgását. 1767. november 27.:

10

A cigányok gyermekeit szüleiktől vegyék el, és más nemzetbeli parasztoknak adják át őket, akik a vármegyétől napi 3 krajcárt kapjanak egy-egy gyerekért, amíg azok nem képesek dolgozni. Csak a 2-12 év közötti cigánygyerekeket lehetett elvenni, a 12 év fölöttieket szolgálatra vagy mesterségre kellett kényszeríteni. (Ez a rendelet sem vezetett a kívánt célhoz: a gyermekek csakhamar megszöktek nevelőszüleiktől.) Megtiltotta a cigányok egymás közti házasságát. (Természetesen a cigányok házasság dolgában nem igen törődtek a rendelettel.) Megtiltotta és büntette a döghúsevést. Megtiltotta a gyerekek meztelenül járását, a felnőtteket pedig a falusiak ruházkodásához való alkalmazkodásra kötelezte, azzal a megjegyzéssel, hogy a nők nem járhatnak ezentúl egy szál vászonban. Eltörölte a vajdaság intézményét és minden cigányt a falusi bírák alá rendelt. Megtiltotta a lótartást, kivéve, ha valaki valóban kereskedik lovakkal és van is azokról levele, illetőleg, ha a jobbágytelken lakó cigánynak a gazdálkodáshoz van szüksége lóra. 1769. július 24.: Csak a valóban „regulált” cigányoknak szabad olyan útlevelet adni, amellyel más helységbe utazhatnak, de akkor sem csoport, hanem az egyes személyek számára, beleírva a vezeték- és keresztnevet, valamint meggyőződve az utazás szükségességéről. Az útlevél nélkül kóborló cigányokat meg kell büntetni és viszsza kell toloncolni előző lakóhelyére. 1773. február 22.: Tilos a cigány nyelv használata: a cigányok beszéljék azt a nyelvet, amelyiket a környezetük beszéli. A cigányokkal az urbáriumok szerint kell bánni, s ennek megfelelően kötelesek adózni is. 1775. március 9.: Cigány nem köthet másként házasságot, csak ha előzetesen igazolja, hogy jobbágy, vagy szolgálatban van, vagy valamilyen mesterséget űz, vagy van valami más, törvényes alapja ahhoz, hogy feleséget és gyerekeket tartson el. A rendelkezések nem öncélúan voltak kegyetlenek, a felvilágosodás korszaka valóban hitt abban, hogy az ember nevelhető és nevelni is kell. A cigányokra – Európa „vadembereire” – pedig az állam vezetőinek meggyőződése szerint nagyon is ráfért a nevelés.

II. József (1780-1790) Mária Terézia magyar királynő és I. Ferenc császár legidősebb fia. 1765-től (egyelőre anyja mellett, társuralkodóként) német-római császár, 1780-tól magyar és cseh király, az első uralkodó, aki a Habs-burg-Lotaringiai-házból származott. Mindjárt élete kezdetén, 1741. szeptember 11-én a nagypolitika részesévé vált: a hiedelem szerint az osztrák örökösödési háborúban a magyar rendektől segítséget kérő Mária Terézia a kis Józsefet karján vitte Pozsonyba, a rendi országgyűlés elé. A magyar nemesek a hagyomány szerint ekkor biztosították támogatásukról a híres „Vitam et sanguinem!” („Életünket és vérünket!”) felkiáltással.

11

II. József uralkodásának idejéből tkp. csak három olyan rendeletet ismerünk, amely valóban rendelet: 1781. június 28.: az egykor cigányoknak nevezett újjobbágyokat csak abban az esetben lehet szabadságolni a katonaságtól, ha bizonyítani tudják, hogy van miből élniük. 1783. december 1.: a császári ezredekben szolgáló cigány katonákat csak 6 év folyamatos szolgálat után lehet elbocsátani és akkor is csak úgy, hogy ha tisztes életük felől nincs kétség. 1785. szeptember 27.: miután őfelsége a „cigány” elnevezést teljesen eltörölte, a földesurak és a törvényhatóságok is kötelesek úgy kezelni ezeket az embereket, mint bárki más alattvalót és adófizetőt, a kóborlókkal pedig az előírások szerint kell bánni. Az 59 pontból álló leirat ugyanis, amely 1783-ban kelt és II. József nevéhez kapcsolódik, nem a szó szoros értelmében vett rendelet, hanem inkább egy „ajánlásgyűjtemény”, amelyet a törvény-hatóságoktól kért és kapott javaslatok alapján dolgozott ki a Helytartótanács, és amelyből aztán az egyes törvényhatóságok mintegy kiválaszthatták és saját szabályrendeletükbe foglalhatták mindazt, ami speciális problémáikra megoldásul szolgálhatott. Néhány példa az „ajánlásgyűjteményből”: Minden cigánynak meg kell tiltani a szabad költözködést és valamennyinek állandó lakással kell rendelkeznie. A cigányokat el kell tiltani a kéregetéstől, valamint a dohányzástól és a zenéléstől, továbbá attól is, hogy a tiszta vízen kívül bármi mást igyanak. Egyetlen cigány sem járhat meztelenül, de olyan ruhákban sem, amelyeket nemesemberektől koldultak. Meg kell tiltani nekik, hogy egy csoportban lakjanak, sőt azt is, hogy egymás között társalogjanak (tábortűznél); a falun kívül tákolt kunyhóikat le kell rombolni. A cigánygyerekeket szét kell osztani a parasztok között, hogy földműves mesterséget tanuljanak. A cigánylányok a házasságkötés előtt tanuljanak meg sütni-főzni, a legények pedig szántani és kaszálni. A cigányok lovat egyáltalán ne, csak szarvasmarhát tarthassanak. A cigányokat kézműves mesterségekre kell tanítani és szoktatni. Meg kell tanítani a cigányokat a keresztény vallás alapjaira, valamint egyéb polgári ismeretekre is. A II. József-féle 59 pontos „rendelet” tehát a felvilágosult abszolutista állam utolsó próbálkozása a cigányok életmódjának megváltoztatására, amely összefoglalja ugyan a korábbi rendeleteket, de alapvetően különbözik is azoktól: benne először történt kísérlet arra, hogy kikérjék és tekintetbe vegyék a leginkább érdekelteknek, a törvényhatóságoknak a véleményét.

Habsburg-Lotaringiai József Károly Lajos (1833-1905) József Osztrák főherceg, magyar és cseh királyi herceg, lovassági tábornok, 1869-től haláláig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja. Még fiatal korában a Wasa gyalogezred tisztjeként cigány katonáitól megtanulta a cigány nyelvet és ettől kezdve behatóan foglalkozott a cigány nyelvvel és folklórral. Elsőként tett konkrét lépéseket a magyarországi cigányság letelepítésére és állandó munkavállalásuk biztosítására. Birtokaira cigányokat próbált letelepíteni, akik számára állandó megélhetést, gyermekeiknek iskolai oktatást nyújtott. A cigánysággal kapcsolatos kutatásaival nemzetközi hírnevet szerzett.

12

A főherceg távoli országok cigányai közt is ismert volt, szinte misztikus alakká vált, és személye körül számos legenda alakult. Egész vagyont költött a kisjenői és bánkúti, a hatvani és göböljárási puszták cigánytelepeire, és ezeknek ügyeit személyesen, buzgón, fáradhatatlan kitartással intézte. Fáradozása azonban elszigetelt kísérlet maradt. A főherceg maga több tanulmányban igen tanulságosan és érdekesen írja le az alcsúti cigánytelep lakosain tett észleleteit. „A mi nomádjaink” című értekezésében (1893) írja: „A kóborló sátoros-cigányok állandó letelepítése igen fontos népművelődési kérdés hazánkban. A csoportos telepítés azonban, amelyre vállalkoztam, több akadállyal járt. Először is az az egy évi idő, amelyet erre a kísérletre fordíthattam, igen rövid volt, tekintve a cigány nép vad erkölcseit és azt, hogy e nép a művelődés legalacsonyabb fokán áll. Másodszor a közigazgatási hatóságok nézete szerint a közbiztonsági felügyelet könnyebb, ha cigányainkat községenként helyezik el. Tagadhatatlan, hogy a nép ellenszenve a cigányok iránt szintén nagyon nehezíti a telepítést. Az ellenszenv némileg jogosult is, mert bizony rakoncátlanok India ezen fekete fiai. S még fokozódik az amúgy is meglevő idegenkedés, ha tudomására jut a föld népének, hogy a cigányság – amint az eleinte szükségesnek mutatkozott – bizonyos kedvezményekben is részesül, mint például ruházat kiosztása, ingyen élelmezés stb. Igen, de ily kedvezmények nélkül munkához szoktatni oly népet, amely a munkától irtózik és azt soha meg nem kísérlette, merő lehetetlenség. A telepítendőket lakóházakkal kell ellátni, nekik munkát teremteni és őket munkára nevelni; de mindenekelőtt szükséges a gyermekek iskolázása, ez pedig nagyon nehéz feladat, mert tökéletes tudatlanságuk mellett lehetetlen őket korkülönbség nélkül a rendes elemi iskolába ültetni. Nekem Alcsúton egy külön cigányiskolám volt, amely rövid idő alatt elég jó eredményeket hozott. Abban 6-15 évesek tanultak együtt. Fölfogásuk jó volt, s apró kitüntetések és kedvezmények némi vetélkedést is fejlesztettek ki köztük. Ily eredményt aligha lehetne elérni akkor, ha egy tizenöt éves cigánygyermeket a falusi elemi iskolában a hatéves polgárfiú mellé ültetnének; minden mástól eltekintve, ez még nagyobb kölcsönös ellenszenvet idézne elő, és sértené a cigány önérzetét, amely minden vadság mellett is nagy mértékben megvan benne. Ilyen nevelés nélkül nem volna elérve a főcél: hogy az országnak hasznos polgárokat neveljünk ebből a kóbor elemből, amely ma csaknem teljesen elvész a hazára nézve, sőt munkátlan életével és régi vad erkölcseivel a társadalom biztonságát is, főleg a vidéken állandóan fenyegeti.” József főherceg főbb művei: Cigány nyelvtan. Romane Csibákero Sziklaribe (Budapest, 1888.) Fundamentum linguage Zingaricae (Budapest, 1888.) Eredeti cigány levelek (Egyetemi Philologiai Közlöny, 1890.) Háladatos cigányok, mint életmentők (Budapest, 1891.) Észleletek az Alcsúton letelepedett sátoros cigányokról (Budapest, 1893.) A cigányokról (Wloslocki Henrikkel, Budapest, 1894.)

13

5. Beszéljen a roma holocaustról – a kezdetektől 1945. február elejéig!

Horthy-rendszer (1919. november – 1944. október 15.) Bár idénymunkásként, vándoriparosként, kereskedőként vagy éppen muzsikusként sok 10.000 roma kapott fontos szerepet a helyi közösségek életében, a többségi társadalom egy része rasszista előítéletekkel viseltetett a cigányokkal szemben. 15000/1916-os rendelet a cigányok letelepítéséről A rendelet a vármegyék nyomására született. Alapja az a hibás feltevés, hogy a kóbor cigányok veszélyesek a közbiztonságra. A rendelet tartalma: - Kóbor cigány az, aki nem tudja igazolni, hogy rendes lakóhelye van. A rendőrség a cigányokat lakhelyükre utasíthatja, ha nem ott tartózkodnak igazolatlanul. - Szigorú egészségügyi ellenőrzés. - A városi hatóság vagy a rendőrség engedélye nélkül nem hagyhatják el annak a településnek belterületét vagy munkavégzés estén a határát, amit lakhelyükül kijelöltek. - A nyilvántartott cigányokat azért a munkáért vagy szolgáltatásért, amire kötelezték őket a törvény alapján a munkával arányosan munkadíj vagy térítés illeti meg. Nem tekintik teljes jogú állampolgároknak őket. 1928. évi X. törvény A cigányok megrögzött bűnösök. A megrögzöttségen azt a lelki tulajdonságot értik, hogy a bűncselekmény elkövetése után hozzá hasonló súlyos cselekmények elkövetése várható továbbra is. 1928-tól évente kétszer előírt országos „cigányrazzia” keretében gyűjtötték össze a vándorcigányokat, majd kitoloncolták, vagy szigorított dologházakba zárták őket.

14

1931-ben megnehezítették számukra az iparengedélyek kiadását, ami nehezítette a cigányok megélhetését. Rendeletekkel korlátozták a munkavállalást. Csak lakhelyükön és a település elöljáróinak hozzá-járulásával vállalhattak munkát. Gömbös Gyula kormánya (1932-1935): 1934-ben Endre László (később államtitkár) elrendeli a zsidók koncentrációs táborba szállítását, és a cigány férfiak sterilizálását. Imrédy Béla kormánya (1938-1939): 1938-ban egy rendelet kimondta, hogy minden cigányt gyanús egyénnek kell tekinteni. Teleki Pál kormánya (1939-1941): megkezdődik a német és ausztriai cigányok összegyűjtése. A Sopron melletti Lackenbachi gyűjtő-megsemmisítő táborba visznek több mint 1.000 magyar anyanyelvű és magyar nevű romát. 1943-ban pedig Auschwitzi cigány lágerbe szállítják őket. 1940-ben a csendőrség központi nyomozó parancsnokságán bevezetik a külön országos cigány nyilvántartást, ujjlenyomat alapján. 9 hónap alatt 2.475 cigányt vesznek nyilvántartásba. Sztójai Döme kormánya (1944. március-augusztus): 1944 tavaszán-nyarán több megyében, nagyobb gazdaságokban csendőri őrizettel mezőgazdasági kényszermunkatáborokat hoznak létre a romáknak. Több megyében internáló táborokat létesítenek a „henye életmódot folytató, kóbor, meg-bízhatatlan” cigányoknak. Több település roma lakosságát munkatáborokba viszik. A nyilas hatalomátvétel (Szálasi Ferenc, 1944. október 15.) után megkezdődött a cigányság szervezett összegyűjtése. Az orosz előrenyomulás miatt ez főleg a Ny-dunántúli megyékre korlátozódott. A legnagyobb gyűjtőközpont a komáromi ún. „Csillagerőd” volt, ahová több ezer magyar romát hurcoltak. Az itt fogva tartott nők, férfiak és gyerekek a nyári zsidó gettók borzalmait idéző körülmények között sínylődtek. Sokan belehaltak az éhezésbe és a bántalmazásba. A romaellenes akció nem a cigányság egészének fizikai megsemmisítésére irányult: Komáromban kiválogatták a munkaképeseket, a gyermekes anyákat, az öreg és beteg embereket hazaengedték, de sokszor 13-14 éves lányokat munkaképesnek nyilvánítva mégis visszatartottak. A kiválogatottak Dachauba és Bergen-Belsenbe kerültek, ahol sokakat meggyilkoltak, mások embertelen áltudományos orvosi kísérletek áldozataivá váltak. Ravensbrückben különösen sok fiatal magyar roma lányt sterilizáltak. Magyarországon több helyen tömegkivégzésekre került sor. Csendőrök és nyilasok Szolgaegyházon, Nagyszalontán, Dobozon, Várpalotán, Lajoskomáromban és Lengyelben több száz romát – köztük gyermekeket és nőket – gyilkoltak meg gépfegyverekkel és kézigránátokkal. A magyarországi roma holokauszt mintegy 5.000 életet követelt. Az üldözöttek száma tízezrekben mérhető. A kétségkívül létező hasonlóságok mellett a magyar zsidók és cigányok sorsa jelentősen eltért. A zsidókkal ellentétben a romákat a háború alatt éppúgy besorozták katonának, mint a többi magyar állampolgárt. Míg Hitlerék többször követelték a magyar kormánytól a zsidók deportálását, addig a cigánykérdés napirendre sem került. A nácik cigánypolitikájának következetlenségét jól jellemzi, hogy az 1944-ben a „végső megoldást” Magyarországon levezénylő Eichmann, nem foglalkozott a körülbelül 200.000 fős magyar cigánysággal. Bár kisebb roma csoportok az internáló táborok deportálásakor már 1944 tavaszán Auschwitzba és Mauthausenbe kerültek, a „cigánykérdés” igazából csak 1944 nyarán vált fontossá. Míg tavasszal gyakran a cigánytelepeken állították fel a gettókat a zsidóknak, most tucatnyi helyen a romák kerültek cigánygettókba. A Kárpátokban a honvédség létesített kényszermunkatáborokat a helyi roma lakosságnak.

15

Cigány családi tábor Auschwitz-Birkenauban 1943-ban Radikális javaslatokból Magyarországon sem volt hiány: Endre László az 1930-as években követelte, hogy a „bűnöző oláhcigányokat” zárják koncentrációs táborokba, a férfiakat pedig sterilizálják. Egy kollégája pedig – a német példára hivatkozva – minden „élősdi” cigánycsaládot munkatáborba akart záratni. Volt, aki javasolta, hogy a romákat „hat éves kortól, nemre való tekintet nélkül eltávolíthatatlan vegyszerrel megjelöljék”. Orsós Ferenc akadémikus, a Magyar Orvosi Kamara későbbi elnöke, a német „cigánykutatásokra” és a nürnbergi fajtörvényre hivatkozva javasolta a vegyes-házasságok betiltását is.

16

6. Elemezze a következő fogalmakat a roma holocaust tükrében: deportálás, cigányrazzia, munkásszázad, pharrajimos!

Deportálás Az állam által kijelölt tartózkodási helyre kényszerítés. A deportálást korábbi századok bűntetőgyakorlatából is ismerjük. Fogalma egybefonódott a fasiszta országok, s kiváltképpen a hitleri Németország II. világháború alatti, emberiség elleni bűncselekményeivel. Deportálásnak nevezzük a haladó gondolkodású emberek, zsidók és a nácik által alsóbbrendűeknek minősített ember-tömegek (cigányok, lengyelek stb.) millióinak koncentrációs táborokba hurcolását. Ezekben a megsemmisítő táborokban az odahurcoltak – közöttük nagy számban gyermekek, nők és öregek – túlnyomó többségét hideg megfontoltsággal megölték. Cigányrazzia Az 1928. évi X. törvény szerint a cigányok megrögzött bűnösök. A megrögzöttségen azt a lelki tulajdonságot értik, hogy a bűncselekmény elkövetése után hozzá hasonló súlyos cselekmények elkövetése várható továbbra is. 1928-tól évente kétszer előírt országos „cigányrazzia” keretében gyűjtötték össze a vándorcigányokat, majd kitoloncolták, vagy szigorított dologházakba zárták őket. Cigány munkásszázad A Honvédelmi Minisztérium 1944. augusztus 24-én elrendelte a cigány munkásszázadok felállítását. A rendelet szerint az összegyűjtésüket szeptember 20-ra kellett befejezni. Körülbelül 50-60 munkásszázadra (1012.000 fő) lehetett számítani. Az ország egész területén a kóbor cigányok és a letelepedett, de foglalkozás nélküli cigányok közül a 18-52 éves, tehát az 1892-től 1926-ig született összes munkabíró cigány férfit öszsze kívánták gyűjteni. A cigány munkásszázadokat egyenként 213 fősre tervezték. Ezenfelül egy zsidó orvost és egy zsidó mérnököt akartak beosztani hozzájuk. A rendelet szerint a munkásszázadokba behívott cigányoknak saját polgári ruhájukban, a tervezett megkülönböztető jelvény viselésével kellett a napi parancs szerint dolgozniuk. (Ami különös, a rendelet alkotói nem írták elő, ki tekinthető cigánynak. Ki, miért esik a rendelet hatálya alá? Az alsó fokú rendőri, csendőri közegekre bízták ennek eldöntését. Azt is, ki a kóbor, és ki a letelepedett, de nem dolgozó cigány.) Pharrajimos

17

„Nem csináltunk semmit, élni akarunk!” – szemtanúk szerint ezt kiabálták a cigányok, amikor 1944. augusztus 2-án egyetlen éjszaka alatt mintegy 4.000 romát megölve, felszámolták az auschwitzi cigánytábort. Ezért az európai cigányság ezen a napon emlékezik a roma holokausztra, vagy ahogy ők nevezik cigányul: a Pharrajimosra. A vérengzés áldozataira 1972 óta emlékeznek meg világszerte, akkor határozott a Cigány Világszövetség arról, hogy a Pharrajimos, azaz a roma holokauszt emlékére, augusztus 2-át nemzetközi emléknappá nyilvánítja. Magyarországon először 1996-ban tartottak megemlékezést ezen a napon.

7. Jellemezze a hazai roma közösség életében bekövetkezett változásokat 1960-tól 1989-ig (munkahely, család, iskola, lakókörnyezet)!

1945 után, a kommunisták hatalomátvételét követően a cigányok életkörülményei továbbra sem változtak, a társadalom legszegényebb rétegét alkották. A helyzet megváltoztatására irányuló elképzelések akkor fogalmazódtak meg a kommunista pártvezetés részéről, amikor az extenzív iparfejlesztés következményeként munkaerőhiány lépett fel. 1954-ben a Minisztertanács elrendelte a személyi igazolványrendszer bevezetését. A rendelet nem tartalmazott olyan kitételt, amely a cigányság bármilyen megkülönböztetését lehetővé tette volna. Az igazolványok kiállításakor kiderült: a lakosság egy részének nincsenek megfelelő okiratai a személyi igazolvány kiállításához, s közöttük sokan vannak cigányok. 1962-re a cigányok megkülönböztetésére fekete színű személyigazolványokat adtak ki. 1961-ben, párthatározat formájában a cigányok életkörülményeinek javítását célzó programot hirdették meg. A telepek felszámolását csökkentett komfortfokozatú lakások („CS” lakások) építésével és kamatmentes, hosszú lejáratú kölcsönökkel igyekeztek elérni. A politikai enyhülés lehetővé tette, hogy Kemény István szociológus és munkatársai 1970-71-ben reprezentatív cigány-vizsgálatot végezhessenek. A kutatás eredményeként több, addig vitathatatlannak tartott vélekedés is megdőlt, egyebek mellett az is, hogy az országban élő cigányok nagy részének cigány az anyanyelve. A vizsgálat felmérte a cigányok munkaerő-piaci helyzetét is: e szerint a munkaképes korú cigány férfiak foglalkoztatottsága (85,2 %) közel azonos volt, mint a nem cigány férfiaké (87,7 %). A rendszerváltás (1989) a cigányok életét is megváltoztatta – az esetek többségében kedvezőtlenül. Az új piaci viszonyok között a munkaadók elsősorban a képzetlen munkaerő-tömegtől váltak meg, a cigányok nagy része is kiszorult a munkaerőpiacról. Kiemelendő a romák által létrehozott egyesületek, szervezetek sora, melyek mind hatékonyabban ér-vényesítik a kollektív kisebbségi jogokat. Ilyen szervezet a: Phralipe, Roma Polgárjogi Alapítvány, Ariadne Egyesület, Amalipe, Roma Parlament, Lungo Drom.

18

Az 1993-as reprezentatív cigánykutatás adatai alapján a regisztrált cigány munkanélküliek közel négy-szer annyian vannak, mint a nem cigányok. A szegénység mellett továbbra is probléma a cigánygyerekek szegregált oktatása, a gyakori cigány-rendőr konfliktusok, a diszkrimináció. Az Antall-kormány (1990-1994) alatt született meg az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól, amely a cigányok számára is a többi magyarországi kisebbséget megillető egyéni és közösségi jogokat biztosított. A törvény lehetőséget teremtett helyi és országos önkormányzatok létrehozására, 1998-ban már több mint 700 cigány kisebbségi önkormányzatot választottak meg, amelyek azonban a törvényi szabályozás elégtelen volta és az anyagi források hiánya miatt kiszolgáltatottak a települési önkormányzatoknak. Az Európa Bizottság 1999. évi ország értékelő tanulmánya szerint a magyarországi romáknak diszkriminációban van részük az oktatásban, a foglalkoztatásban, a közintézményeknél és a szolgáltatások területén, egészségügyi és lakáshelyzetük pedig messze rosszabb, mint a lakosság többi részének. Az új nemzetiségi törvény a nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény.

19

8. Ismertesse a Magyarországon élő cigány csoportok térbeli elhelyezkedését!

A cigányság területi megoszlása A cigány népesség mai elhelyezkedéséről megállapítható, hogy mintegy 20%-uk a Dél-Dunántúl megyéiben (Zala, Somogy, Baranya, kevésbé Tolna megye területén), 51%-uk az északkeleti országrészben (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Hajdú-Bihar megyék), közel 10%-uk a fővárosban koncentrálódik. Ezzel ellentétben jól körvonalazódik, hogy a prosperáló területeken, így az északnyugati országrész megyéiben kis számban vannak képviselve. A cigányság körében lezajlott demográfiai átalakulás a II. világháború után a hagyományosan cigányok által lakott térségekben egyfajta relatív túlnépesedést hozott létre. Az ország gazdasági szerkezetében lezajlott változások: az iparosítás, a nehézipari központok fejlesztése, a fővárosban, valamint a politika által preferált vidéki városokban, és nehézipari térségekben kibontakozó urbanizációs fejlődés a teljes magyar népesség mellett természetesen a cigány emberek területi átrendeződésére, migrációs viszonyaira is hatottak. Elhelyezkedésükben bizonyos fokú súlypont-áthelyeződések játszódtak le az áttelepülés révén. A migrációs folyamatokban vonzerőként egyik oldalról a jobb megélhetés reménye, a jobb kereset, a munkahely (iparosítás, nagy beruházások ideje, építkezéseken segédmunkásként könnyebben el tudtak helyezkedni) jelentkeztek, míg a másik oldalról a taszító erők, a rurális térségek gazdaságának fejletlensége, a mezőgazdaság kollektivizálása, gépesítése miatt a munkalehetőségekből egyre inkább kiszoruló cigányság megélhetési nehézségei hatottak. A cigányság mai koncentrált elhelyezkedését mutatja az adat, miszerint az ország területének 15%-án él a cigányság 50%-a.

20

I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. XIII. XIV. XV.

A főváros és környéke Dél-Baranya, Ormánság, Dráva-mente Zselic, Völgység Belső-Somogy A Bakony északi előtere Nógrádi-medence Cserhát Ózd környéke Aggteleki-karszt, Szuha-völgye Borsodi-medence, Miskolc környéke Cserehát, Zempléni-hegység Bodrogköz Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti része Hajdú-Bihar és Békés megyék keleti része Közép-Tiszavidék, Jászság

A cigányság településtípusok közötti megoszlása Az 1893-as összeírás szerint a cigány népesség 13,3 %-a élt városokban, 86,7 % falusi lakos volt. A területi elrendeződésben következtek be változások, de a városlakó cigányok aránya is fokozatosan nőtt. A cigány népesség városokba irányuló migrációjának legfőbb indukálói a szocialista időszak iparosítási, urbanizációs jelenségei, a telepek felszámolására irányuló kísérletek voltak (ez utóbbiak ugyan a telepek problémáját nem oldották meg, de a cigányság nagy csoportjainak a városok felé való lökésével azok külvárosi, s a belvárosok lerobbantabb kerületeiben a slumosodás folyamatát indukálták). Az arányok így a következőképpen módosultak: Az 1971-es Kemény-féle vizsgálat adatai már 22%-os városi cigányságról számolnak be. Az 1986-os évben ez az érték már 41,1% városi lakost mutatott. Még jelentősebb különbségeket fedezhetünk fel, ha a roma népesség és a nem roma népesség település típusok közötti eloszlási arányait a legkisebb településekre vonatkozóan külön is szemügyre vesszük. A 2000 fő alatti lélekszámú településeken a teljes népességnek csak 16,8%-a, a romáknak viszont 40%-a él, míg az 1000 fő alatti lélekszámú aprófalvakban az arányok a teljes népességre nézve 7,8%, a cigányoknál 20%. A jellegzetesen apró-

21

falvas régiókban (Észak-Magyarország, Dél-Dunántúl, és a keleti régió, ahol csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében találhatók nagyobb számban 1000 fő alatti lélekszámú falvak) még magasabb az aprófalvakban élők aránya. A cigányság tehát az országnak jellegzetesen inkább a rurális térségekhez kötődő népcsoportja. Teljes népesség (%)

Romák (%)

Budapesten

19,5

9,1

Vidéki városokban

42,5

30,4

Községekben

38,0

60,5

2000 fő alatti településeken

16,8

40,0

1000 fő alatti településeken

7,8

20,0

Ebből: Dél-Dunántúl aprófalvaiban

20,9

52,5

Északi régió aprófalvaiban

12,1

22,9

Keleti régió aprófalvaiban

5,2

16,2

Hagyományos településterületeiken ma is az országos átlagnál még alacsonyabb a városlakó cigányok aránya (pl. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 15,3%), ami jelzi azt is, hogy a szülőhelyüket elhagyó cigányok a múltban általában a megyéjükön kívül eső nagyvárosokat és ipari koncentrációkat választották lakhelyüknek. A Dél-Dunántúlon az intenzív iparosítás korszaka előtt a beások többsége még olyan erdei telepeken élt, amelyeket jobbára az uradalmak jelöltek ki számukra, illetve az azokkal való megegyezés alapján telepedtek meg, részben fakitermelő munkát végezve, részben pedig a teknővájáshoz szükséges ligetek közelségét kihasználva. Ezt a hagyományos elrendeződést egyrészt a cigány mesterségek leértékelődése, az ország iparosodása nyomán tömegesen létrejött, szakképzetlen munkaerőt felszívó munkahelykínálat, másrészről a szocialista időszak telepfelszámolási törekvései bontották meg. Az eredeti lakóhelyektől távol fekvő ipari központok erőteljes ingavándor forgalmat indukáltak. Az olyan ipari körzetekbe azonban, ahol a cigányok stabil és kötött munkahelyre leltek, hamarosan megkezdődött a beköltözés a telepekről, így próbálván védekezni a hosszan tartó, egymástól elszakított családi állapot ellen, amit korábban az ingázás okozott. Ez az időszak az, amikor a cigányság térbeli elhelyezkedésében jelentős módosulások következnek be, de ez még elsősorban nem a falusi térségeket, hanem az iparvárosokat érintette. A telepen élők körében mindig is megfogalmazódott a falvakba való beköltözés szándéka. A prosperáló települések esetében azonban nem csak az ott lakók ellenállása, de a magasabb telek- és házárak is akadályozzák ezt. A telepi lakosság így előszeretettel vándorolt a az 1980-as években a stagnáló, vagy még inkább az elszegényedő, népességükben csökkenő falvakba. A másik eshetőség az volt, hogy a települések elértéktelenedő részein belülre irányultak a költözések. A telepek így megmaradtak, vagy beköltöztek a falun belülre.

Migrációs folyamatok A területi elhelyezkedésre, illetve annak változásaira vonatkozó megállapításaink ellenére elmondhatjuk, hogy a hagyományos földrajzi megoszlás a cigány népesség esetében kevésbé változott. Ahogy az elmúlt századokban, úgy továbbra is az Észak-Magyarországi régió, az Észak-Alföld, valamint Dél-Dunántúl területén élnek a legnagyobb számban. Inkább az egyes területek közötti arányaik megváltozására kell felhívni a figyelmet az adatsorok alapján. Az 1893. évi összeírás területi elhelyezkedésre utaló adatait a maiakkal összevetve a dél-dunántúli megyék lényegesen előbbre kerültek a cigányok által leginkább lakott területek "rangsorában", ami jelzi, hogy erre a területre még jelentős tömegű román anyanyelvű cigány vándorolt be a századforduló táján és azt követően. Ezt erősítették még az országon belül későbbiekben lezajlott migrációs folyamatok.

22

9. Ismertesse a cigány ünnepeket és emléknapokat!

1/ Roma világnap (április 8.) 1971. április 8-án ült össze az I. Roma Világkongresszus. A különböző cigány népcsoportokat képviselő jelenlévők elhatározták, hogy a jövőben folyamatosan együttműködnek, és a nemzetközi közéletben közösen lépnek fel. Döntés született a cigányság nemzeti jelképeiről; elfogadták a zászlót, a himnuszt és az Opre Roma! – „Fel, cigányok!” jelmondatot. Az esemény tiszteletére az ENSZ a Roma Kultúra Világnapjává nyilvánította április 8-át, a cigányság pedig legfontosabb „nemzeti” ünnepeként tartja számon. A Roma Világnap alkalmából egy Indiában és a Balkánon élő népszokást élesztettek fel, illetve vettek át a világon szétszórva élő roma közösségek: közösen egy közeli folyóhoz vagy patakhoz zarándokolnak, ahol énekszó és zene mellett koszorúkat, virágokat, virágszirmokat és úszó mécseseket bocsátanak a vízre. A hazai cigány szervezetek általában valamilyen kulturális eseménnyel emlékeznek meg április 8-ról (folklórműsor, kiállításmegnyitó, író-olvasótalálkozó stb.)

2/ Pharrajimos – a roma holokauszt (augusztus 2.) A pharrajimos kifejezés a roma holokausztot jelentik cigány nyelven. A II. világháború alatti népirtásnak kb. 600.000 roma áldozata volt. Jelentős részük az auschwitzi és buchenwaldi koncentrációs táborokban lelte halálát. Augusztus 2-ról 3-ra virradó éjjelen számolták fel a a roma tábort az auschwitzi haláltáboron belül. Minden roma származású foglyot, több mint 4.000 embert öltek meg egyetlen éjszaka alatt. Ennek a tragikus eseménynek az emlékére augusztus 2-át nevezték ki a porrajmos emléknapjának.

23

3/ Mária-kultusz (augusztus 28., szeptember 8-14.) A cigányság körében, elsősorban a római katolikusoknál, erős a Mária-kultusz. A balkáni ortodoxvallású cigányok általában augusztus 28-án, a Julián-naptár szerinti Nagyboldogasszony napján tartanak ünnepséget. Ilyenkor elzarándokolnak a valamely templomhoz, vagy inkább kolostorhoz ahol a templomi ájtatosság után egy közeli helyen szabadtéri összejövetelt tartanak, étellel, itallal, tánccal, zenével. Európa római katolikus vidékein a különböző Mária-kegyhelyeket keresik fel a romák a nagyobb ünnepeken és főleg a kifejezetten a romák számára szervezett cigánybúcsúkon. Ezekre a cigánybúcsúkra is jellemző, hogy a szakrális elemek mellett az ünnep világi elemei is hangsúlyt kapnak. Az ilyen összejövetelek alkalmat teremtenek a tágabb közösség aktuális ügyeinek rendezésére, üzleti szándékok kölcsönös megismerésére, lánykérésre stb. Nemzetközileg jelentős cigánybúcsúk Lourdes-ban vannak. Magyarországon kifejezetten cigánybúcsúk a következők: Csatka – Kisboldogasszony napján (szeptember 8., illetve a megelőző vasárnap); Máriagyűd – Pünkösdvasárnap; Máriapócs – Szent Kereszt felmagasztalása napján (szeptember 14-hez közel eső vasárnap).

4/ Kali Sara (május 24.) A legenda szerint Saint-Maries-de-la-Meer-ben (Provance, Franciaország) ért partra hajójával az első keresztényüldözés idején a „két evangéliumi Mária”, az egyikük az, ifjabb, másikuk az idősebb Jakab apostol édesanyja. Az ő egyiptomi cigány szolgálólányuk volt Kali Sara, azaz Fekete Sára. A két Máriának az 1700-as években emeltek templomot, ahol a kriptában Kali Sara szobrát is elhelyezték. A templombúcsú május 24-én van, azonban a cigányok elsősorban Kali Sara szobrát tisztelik. Kali Sara hivatalosan nincs sem szentté, sem boldoggá avatva, kultuszát azonban engedélyezte a Vatikán. Kali Sara búcsúja a legnagyobb hagyományos nemzetközi cigány ünnep.

Kali Sara

5/ El Pelé – „Boldog Ceferinó” (augusztus 9.) El Pelé kultusza napjainkban van születőben. Polgári nevén Ceferino Gimenez Malla (1861-1936) spanyolországi vándorcigány lókereskedő volt. Boldog házasságban élt, de saját gyerekük nem lehetett. El Pelé bár nem tudott olvasni, a bibliai történeteket ismerte, és oktatta rájuk a környékbeli gyerekeket. Mély vallásos életet élt, a ferences harmadrendbe is belépett. A spanyol polgárháború idején 75 éves korában vallásos meggyőződése miatt a kommunisták meggyilkolták. II. János Pál pápa 1997-ben boldoggá avatta. Ő az első, és ezidáig egyetlen roma származású ember, akit hivatalosan boldoggá avattak, a katolikus egyházban „Boldog Ceferinó” néven emlékeznek róla. Másik alkalommal advent előtti vasárnap, Krisztus Király ünnepén is emlékeznek rá, mert utolsó szavai „Éljen Krisztus Király!” voltak. Magyarországon egy komlói óvoda is őrzi emlékét.

24

Ceferino Giménez Malla; El Pelé (1861-1936)

6/ Erdelezi (május 6.) Az Erdelezi az egyik legnagyobb jelentőségű hagyományos balkáni roma ünnep. Az iszlám és keresztény tartalmak mellett, mint tavaszköszöntő-nyárváró ünnepben, több pogány szokáselem is megjelenik. A többnapos ünnepségsorozat központi gondolata az élet-halál-szerelem-újjászületés kérdésköre. A halottak tisztelete valamint az egészség megóvása és az élet továbbvitele több formában is visszatér a szertartásokban. Az Ederlezi jellegzetes eleme a bárány feláldozása és közös elfogyasztása. Az ünnepet – vallási hovatartozástól függetlenül – minden roma közösség megtartja a Balkánon, de az utóbbi évtizedekben terjedőben van a világ más részein is.

10. Mutassa be a cigány közösségi összetartozás jellemző megnyilvánulási formáit (zászló, himnusz)!

Első Roma Világkongresszus A cigányok önmagukat romnak, vagyis „embernek”, illetve néha kálonak, „feketének” nevezik. A magyarországi vándorcigányok néhol manusnak, „embernek” is nevezik magukat. A világ népei és nyelvei különféle szavakkal nevezik a romákat. A Londonban, 1971. április 8-12. között megtartott Első Roma Világkongresszuson elfogadták, hogy a világ összes cigány származású emberének közös és hivatalos elnevezése attól kezdve a roma legyen. A többségi társadalomba beilleszkedett roma értelmiség tagjai közül világszerte, így Magyarországon is egyre többen fedezik fel maguknak újra csoportjuk ősi hagyományait és főleg a roma nyelvet. Olyanok is elsajátítják, akik a családjuk körében nem beszélték. A roma nyelv valamennyi roma csoport egységének legfontosabb kifejezője. A nyelv alapján kialakulóban van a modern kornak meg-felelő egységes roma nemzeti kultúra. Az 1971-es első Roma Világkongresszus fontos mérföldköve lett a határok felett álló közös roma nemzet fejlődésének: - zászlót és himnuszt választottak, - elismerték hivatalosan a roma nyelvet, - megkezdték az egységes nyelv kialakítását, amely napjainkig tart, - elfogadták az „Opre Roma!” (Fel cigányok!) jelmondatot. 2005-ben Strasbourgban megalakult a Romák és Utazók Európai Fóruma (European Roma and Travellers Forum). A fórum egyfajta európai roma parlamentként működik és az Európa Tanács javas-lattevő szervezete min-

25

den olyan kérdésben, ami érintheti a roma társadalmat. A fórum munkanyelvei a roma, az angol és a francia. (Magyarországról az Országos Cigány Önkormányzat 4 főt delegálhat a rendszeresen ülésező fórumra.) Minden év május 24-én tartják a nemzetközi cigány búcsút a dél-franciaországi kisvárosban, Saintes Maries de la Mer-ben. Az eseményre a világ minden tájáról érkeznek a romák, hogy imádkozzanak a romák védőszentjéhez, Szent Sárához, és részesei lehessenek egy nemzetközi kulturális találkozónak.

Roma zászló

Az 1971-ben elfogadott roma nemzeti zászló, közepén a csakra, vagyis életkerék. Már a nemzetközi roma mozgalmak 1930-as évekbeli megindulásakor megfogalmazódott az igény egy saját zászló megalkotására, mely a mainál egyszerűbb volt, csupán a kék és zöld sávokból állt. A zászlónak azonban ez a korai formája nemzetközileg nem terjedt el. A ma is ismert zászló jóval később, a nemzetközi roma mozgalmak újjáéledésével az 1971-es Első Roma Világkongresszuson született meg és került elfogadásra. Ekkor jelent meg a zászló közepén a kék és zöld sávokon a vörös kerék, indiai kifejezéssel élve a csakra. A zászlónak ez az új formája gyorsan elterjedt világszerte. A zászló szimbolikájában az alsó zöld sáv jelenti a földet, a természetet, a konkrét adottságokat, a világi dolgokat. A felső kék sáv jelképezi az eget, a végtelent, a lehetőségeket, az isteni gondviselést. A kerék utalás konkrétan a vándorlásra, illetve általánosabban a világ változására. A küllők száma a különböző ábrázolásokon változó: nyolc, tizenkettő vagy tizenhat. 8: iránytűhöz hasonló alakja utal a négy fő- és négy alégtájra, azaz „a szélrózsa minden irányára”. 12: az év tizenkét hónapja, a Zodiákus tizenkét csillagképe. 16: India zászlajának tizenhat küllős csakrája, mely a Dharmát, azaz az "Örök Törvényt" jelenti úgy is mint társadalmi- valamint természeti- illetve természet feletti, spirituális törvényt. A kerék vörös színe utal egyfelől a felkelő és lenyugvó Nap vörös színére, ezáltal a napszakok változására, az idő múlására. Másfelől jelenti a vér vörös színét is, mely egyszerre jelképe az életnek – hiszen a test éltető nedve – és a halálnak, mint az ártatlan áldozatok oly sokszor kiontott vére. A nemzetközi cigányság e zászlóval azt kívánja kifejezni, hogy területi széttagoltsága és kulturális sokszínűsége ellenére egységes nemzetnek tekinti magát. Címert viszont hivatalosan nem alkottak, ezzel is kifejezvén azt, hogy nincs igényük egy adott területhez kötött roma nemzetállam létrehozására, minden roma ember annak az államnak az állampolgára, amelyben él.

Roma himnusz 26

Nemzetközi cigányhimnusz Az 1971-ben, Londonban tartott első Roma Világkongresszus a Gélem, gélem („Mentem, mentem”) kezdetű műdalt – a jugoszláviai Žarko Jovanović romani nyelven (lovári nyelvjárásban) írt szerzeményét – fogadta el a cigányság hivatalos himnuszának. A dal gyorsan népszerűvé vált és gyakorlatilag folklorizálódott. Több szövegváltozata is kialakult, valamint dallamát is többféle stílusban, zenei megközelítésben adják elő. Szövegváltozatai nem csak a romani nyelv különböző dialektusaiban léteznek, hanem különböző nem cigány nyelveken is (például magyarul, szerbül, románul stb.) Ez utóbbiak általában nem fordítások, hanem önálló alkotások. A magyarországi roma himnuszról (Zöld az erdő) szövege a következő: Zeneszerző: Zsigó Jenő Szöveg: Bari Károly műfordítása cigány nyelvről

Zöld az erdő, zöld a hegy is. A szerencse jön is, megy is. Gondok kése húsunkba vág, képmutató lett a világ. Egész világ ellenségünk, űzött tolvajok közt élünk. Nem loptunk mi, csak egy szöget, Jézus vérző tenyeréből. Isten, könyörülj meg nékünk, ne szenvedjen tovább népünk, megátkoztál, meg is vertél, örök csavargókká tettél.

27