Tisztelt Választópolgárok! Tisztelt Választópolgárok! Tisztelt Választópolgárok! Tisztelt Választópolgárok! Tisztelt Választópolgárok!

A TARTALOMBÓL: „Húzzatok a picsába!” . . . . . . . . . . . . . . . 3 Gyurcsány: „elkúrtuk, végighazudtuk,. . . 6 nyüves ország” Ezt elkúrtad, Fletó! . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Vizsgázik a nemzet . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 A nacionalista kártya . . . . . . . . . . . . . . . 12 Liberális szennyáradat . . . . . . . . . . . . . . 13 Árnyék Gyurcsányon . . . . . . . . . . . . . . . 14 Tomcat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 A nemzeti oldal látszata és valósága . . . 16 Hamis messiás!. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Mélyponton . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Füttyösök országa . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Fütyülni csak okosan, szépen? . . . . . . . . 21 Gyurcsány hasonmása . . . . . . . . . . . . . . 22 A kommunisták trójai falova a Fidesz . . 23 Ki fizeti meg a rossz kormányzás árát? . . 24 Liberális(okk). . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 A néma sintértelep. . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Köpött a maci. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Politika és erkölcs. . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Balos fogalomzavar. . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Három esemény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Toll hegye. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Mégegyszer Faludyról és fajtájáról . . . . . 34 Ide gumicsizma kell!. . . . . . . . . . . . . . . . 34 A varsói vicinális . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36

Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

Tisztelt Választópolgárok! Immáron beigazolódott, hogy Kun Béla, Rákosi Mátyás, Kádár János, Grósz Károly, Horn Gyula, Medgyessy Péter nyomdokain haladva, Gyurcsány Ferenc is hazudott Önöknek. Hazudott éveken át, hazudott mindenrõl és mindenkinek! Saját bevallása szerint, már fizikailag is alig volt képes elviselni a saját hazugságait. Kiderült, hogy négy éven át semmilyen említésre méltót sem tettek az ország érdekében. Kiderült az is, hogy a gazdaság nem dübörög (figyelem: Kóka!), hanem soha nem tapasztalt, katasztrofális helyzetben van. Tisztelt Választópolgárok! A kialakult helyzetért felelõs: Gyurcsány teljes bandája, Hiller és Kuncze holdudvara, illetve pártjaik. Hazug hordószónokok irányították az országot, az orruknál fogva vezették félre a megtévesztett polgárokat, degeszre tömték a bugyellárisukat, óriásplakátokkal szédítették a nosztalgiázó nyugdíjasokat és a létminimum környékén vegetáló milliókat!

Tisztelt Választópolgárok! Követeljék a kormány lemondását, a gazdaságot, az oktatást, a közlekedést, az egészségügyet, a honvédelmet, a tûzoltóságot-és, a rendõrséget, a kultúrát, a kereskedelmet, valamint az erkölcsöket tönkretevõk felelõsségre vonását! Tisztelt Választópolgárok! A küszöbön álló önkormányzati választások során, ne szavazzanak az MSZP és az SZDSZ jelöltjeire! Ne támogassák a hazug Demszky Gábort, Budapest fõpolgármesterét, akit a hazug Gyurcsány támogat. Demszky 16 éven át hazudott a budapestieknek, és a Medgyessy, valamint a Gyurcsány kormányhoz hasonlóan,- semmi maradandót nem tett Budapestért, naponta „tette“ magát a médiákban, ígért fût-fát, de még a füves és fás területek 30%-ával is megrövidítette fõvárosunkat. Tisztelt Választópolgárok! Gondolkozzanak! Cselekedjenek! Szabaduljanak meg az elõítéletektõl, a hamis bálványok tiszteletétõl, mert a szakadék szélén áll az ország! Prof. Dr. Bokor Imre.

Keresztanyukámnál voltam és õ mesélte – kozmetikus. Egyik vendége mesélte, hogy mi történt az unokájával: Egyik hipermarketbe volt a lánya, vagy menye vásárolni a 2,5-3 éves kislányával. Bevásárló kocsiban ült a kislány, anyukája sor végén hagyta a lányát és visszaszaladt egy csomag valamiért. Visszanézett és már nem volt sehol a gyereke, tudta, hogy ilyen gyorsan nem mászik ki és tûnik így el. Lélekjelenlétének köszönhetõen szólt a biztonsági õröknek, akik lezárták az egész áruházat. A gyereket elkábítva, átöltöztetve és levágott hajjal találták meg a személyzeti vécében. Az eltûnés és a megtalálás között 8-10 perc telt el, és már ez történt! Az áruház tudja, hogy szervkereskedelem van, az is valószínû, hogy nem elõször fordult elõ. A család nyilvánosságra akarta hozni, de megfenyegették õket, mert ez nagyon negatív reklám lenne. Szóval a család azt kérte, hogy szájhagyomány útján terjesszük – fõleg családosoknak, hogy hiperekbe/akárhol ne hagyjuk 2 lépésnél távolabb a gyerekünket, mert örökre eltûnhet! ISZONYATOS !!!!! ALTERNATÍVA?

Most, amikor van egy Brüsszel által elfogadhatónak tûnõ konvergencia-programunk, ami lényegében meghatározza a következõ évi költségvetést is, és a kormány, valamint a kormánypártok elszántnak mutatkoznak – érdeksérelmek vállalásán keresztül is – a közszféra intézményeinek, szerkezetének és mûködésének átalakítására, és a pénzügyi összeomlás veszélye nem látszik minden nap bebukhatónak, akkor ilyen helyzetben a belpolitikai stabilitás kikezdése nemzetellenes. Politikai gengszterizmus a választópolgárok érdekeire hivatkozva úgy tenni, mintha érte harcolnának, miközben a hatalom megszerzéséért küzd egy szûk politikai elit, amely érdekérvényesítésének áldozatává válhatunk mindannyian. Mert ne legyen illúziónk afelõl, hogyan viselkednek a befektetõk, ha az önkormányzati választások után a kormány gazdaságstabilizáló intézkedéseivel szemben a belpolitikában instabilitás lenne uralkodóvá. És ne legyenek illúzióink afelõl sem, hogy mi lenne a ma még erõsnek látszó kormányzati reformelkötelezettséggel. Csak remélni lehet, hogy nem ilyen irányba mennek majd a dolgok Magyarországon. A sorsunk a kezünkben van. Tessék választani! Petschnig Mária Zita – Népszava, 2006. szeptember 18.

2

jó ha figyelünk

– avagy Francisco elkúrta – Elõször is elnézést kérek a kedves olvasótól az alpári hangnemért így mindjárt az elején, dehát ahogyan az idézõjel is mutatja, itten bizony idézetrõl van szó, méghozzá nem is akárkinek, hanem magának a regnáló miniszterelnöknek a szájából hangzott el a fenti felszólítás a Balatonõszödön, május 26-án zártkörben megrendezésre került MSZP-s frakcióülésen. A kormányfõi megnyilatkozás azonban mégsem emiatt verte ki a biztosítékot. A trágárság a honi kereskedelmi média csöcsein csüngõ konzumidiótánál nemhogy a biztosítékot nem verné ki, de még az ingerküszöböt se nagyon birizgálná alulról. Hanem arra már a legelvakultabb TV2 fan és RTL Klub nézõ is felkapja a fejét, ha – a hagyományoktól eltérõen nem OV és csapata, hanem a legilletékesebb és legautentikusabb – maga a miniszterelnök közli vele, hogy vezényletével bizony-bizony, kár is lenne tagadni, tényleg szemérmetlenül a képükbe hazudtak immáron jó másfél-két esztendeje. Az elmúlt négy éves ciklus alatt meg amolyan Pató Pál urassdit játszva, nem csináltak semmit. Pontosabban egyvalamit igen, tökig eladósítottak minket, hagyták ebek harmincadjára jutni az országot. Fritz Tamás politiológus, a „következmények nélküli ország” definíció atyja a Kontraszt ma esti mûsorában azt fejtegette, hogy a nyilvánosságra került „miniszterelnöki vallomás” az erkölcsi és morális hatásokon túlmutatóan immáron alkotmányossági vonatkojó ha figyelünk

zásban is támadhatóvá teszi a jelenlegi kormányzat, s ezzel együtt a választási eredmények legitimációját is. A Magyar Rádió, majd a Hír Televízió által csöpögtetett morzsák után nyilvánosságra került egy kb. 25 perces hangfelvétel is – ennek teljes szöveges változata a Kurucinfo jóvoltából a JHF 165. számában is olvasható lesz –, melyet ha valaki végighallgat vagy olvas, kénytelen szembesülni azzal, hogy bõ másfél évtizeddel a gengszterváltás után még mindig a kommunista módszertan, mentalitás és szemléletmód dolgozik kis hazánkban. „Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az elsõ kettõt. És egyszerre kell megpróbálni elõrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttmûködést, a jóhiszemûséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetõit és vezetõ publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni õket ebbe a folyamatba.” Hányszor, de hányszor értekeztek már nemzeti érzelmû publicisták és sajtóorgánumok az ölebmédiáról és annak szervilis, elvtelen talpnyaló szerepérõl. És most itessék, itt van! Maga a kormányfõ ismeri el, hogy a média nélkül bizony nem menne. Sokak szerint nem is a politikusokat kellene törvényes eszközökkel elszámoltatni, kérdõre és felelõsségre vonni, a hatalomból kipaterolni, hanem a mé3

dia fõ emberit, fõ hangadóit. Elég, ha csak a Gyárfásra gondolunk. „...fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetõit és vezetõ publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni õket ebbe a folyamatba.” Beszédes mondat ez, mindent elárul az elmúlt tizenhat esztendõrõl, a bõröndbe becsomagoló Aczél (Acsády)-ról, aki amikor látta, hogy semmi nem történik, nem jönnek meglincselni õt feldühödött tömegek, szép komótosan kicsomagolt, és visszatért, mintha mi sem történt volna. A bolgárgyörgyök, oroszjóskák, bánóandrisok és még folytathatnánk a sort a Heti hetes „sztárjai”, a humor nagyágyúkig bezárólag, akik mind-mind a hatalom tenyerébõl esznek. Prostituálódtak csak azért, hogy jólétben éljenek. „Amit az azt megelõzõ hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben elõkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük.” Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert az Alkotmánybíróság visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szûk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött, mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebbe a fázisban még, 5-6-7 ember reggeltõl éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen. Õrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségû pénzt a kollegákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk elõre!” Idézzük csak vissza emlékezetünkbe mit is mondott Szolzsenyicin a kommunistákról! „Kártékonyabb embertípust még nem produkált a történelem. Hataloméhségük, cinizmusuk, gátlástalan rombolási hajlamuk, nemzet-, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális – azaz nem kommunista – ember számára” Ez az elõremenetel minden áron – és ahogyan az a beszéd késõbbi részében még többször is elhangzik – nagy tempóban, Hofi Gézát juttatja eszembe. „Elindultunk! Odaértünk! Nem ott vót! Keringünk össze-vissza, mint a hülyék!” No, hát valahogy így vagyunk mi is derék posztkommunistáinkkal. Drábik doktor szavait idézve „Az ország beteg. De ha rossz a diagnózis nem lehet jó a gyógymód sem!” De milyen igaz! Mintha csak az erdõ jóságos orvosa Dr. Bubó fogalmazta volna meg ezt a szentenciát. Ha rossz a diagnózis nem tudjuk kiválasztani a jó gyógymódot. A bajt csak tetézzük, ha – miniszterelnöki tekintélyünknél fogva (és a mellettünk álló kombinált szekrény méretû testõrtõl és/vagy rohamrendõrtõl kísérve) ellentmondást nem tûrõ hangon kijelentjük, hogy márpedig ez a gyógymód az egyedüli üdvözítõ, mese nincs, vagy ez van, vagy semmi! „Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. (...) És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmi!. Nem tudtok mondani olyan jelentõs kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” Megint az isteni Gejza sejlik fel elõttem, mint úri szabó: „Ha elszabtuk hát elszabtuk, utólag már szabhatjuk!” Hát bizony Francisco, ezt jól elkúrtátok. Megmondom az õszintét, nem egészen értem a miniszterelnök eftársat. Május 26-án, tehát már a megnyert választások után mondta el ezt a beszédét. Nem értem miért aggódik amiatt, hogy esetleg el kellene számolnia egy következmények nélküli ország lakóinak, amikor az az apró, ám annál lényegesebb kis momentum – nomentán a vonatkozó törvényi elõírásokkal ellentétben – hogy a választások elõtt elhallgatták a nép elõl az államháztartási adatokat, az ölebmédia hathatós támogatásával úgy ment át a „magyar” társadalmon, mint kés a vajon. „Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbõsége, meg trükkök százai, 4

amirõl nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük.” Azt, hogy egy ifjúkommunista szájából mennyire hitelesen hangzik az isteni gondviselésre való hivatkozás, mindenki maga döntse el. A kreatív könyvelés rejtelmeirõl is hallottunk már épp eleget. Kíváncsi lennék most arra, hogy akkor, amikor már a kereskedelmi televízióban is bejátszanak egy ilyen hangfelvételt, és megszavaztatván a nézõket azok több mint 70%-a szavaz arra, hogy Fletónak mennie kell, na akkor hogy érzik magukat Magyarország legbecsapottabb szavazói panelproliék, a létminimum alsó szélén tengõsõ kisnyugdíjasok, és mindazok, akik tavasszal az MSZP-re adták a voksukat? „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá itt ember, vagy mással kell csinálni.“ Idén ‘56 ötvenedik évfordulója! „Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon!” Kísérteties a hasonlóság, ugye? Le sem tagadhatnák, honnan jöttek, ugye? „Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy õ neki megvan, hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fent lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Vagy elküldi a papírját, amelyen kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon, és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkban, akkor úgy már nincsen megoldásunk. Általában sok jó ötlet van egészen addig, amíg nem kell számolni. Amikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.” Itt hívnám fel mindenki figyelmét, hogy ez az ember – aki még a miniszterelnök szerint sem tud számolni – volt a Magyar Nemzeti Bank elsõ embere, és úgy hírlik, hogy megint visszahelyeznék õt oda! Jó Ha Figyelünk! jó ha figyelünk

„Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor se.” Látjuk Fletókám, ez is bõven sok! „Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a ku... a rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útköltség elszámolásunk, bassza meg! ” A kisembernek még a céges telefonon esetlegesen lebonyolított magánbeszélgetésirõl is el kell számolnia, adóznia társadalombiztosítási járulékot meg a jó ég tudja, hogy még mit nem kell utána fizetnie (és rajta van a bizonyítási teher, nem az APEH-en!!!), miközben a kormányfõ hanyag eleganciával legyint egyet és aszongya, mit nekünk útiköltség elszámolás, bassza meg! „Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én.” A dúsképzeletû nép ajkán járja egy mondás mifelénk, nevezetesen, hogy az megy el politikusnak, aki nem ért máshoz. A magyar bérés nyugdíjviszonyokat elnézve végülis nem is olyan rossz az a havi 4-500 rugó a semmittevésért. Merhogy – amint azt a miniszterelnök eftárstól is hallhattuk – a képviselõknek, a párttársaknak nem kell tudniuk sem az adatokról, sem az alkalmazott kormányzati módszerekrõl (a számlát majd utólag kifizetjük), csak arra kellenek, hogy engedelmes majom módjára az elõre leadott frankó papír szerint nyomogassák a gombokat a parlamentben, és lázas tevékenység látszatát keltve jól mutassanak a televíziós közvetítés felvételein. Ímé ez az MSZP frakció, az Úr kegyelmébõl, ha már az isteni gondviselésnél tartunk, és ha mán Donát atyát is odaette a rosseb. „Igyatok kurva sok bort” – tanácsolja párttársainak Francisco, majd így folytatja: „Lehet tüntetni a Parlament elõtt, elõbb-utóbb megunják, hazamennek." „Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felsõ tízezer termeli magát újra közpénzen! Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként, ha hét százalék, akkor tessék fizetni. (...) És mióta az anyámnak, ismerik a nevét, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt, megjavult az egészségügyi rendszer fiam? Mondom, egy lószart mama! Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet! Ez botrány!” Ez ám az igazi hitelesség, barátaim! A multimilliárdos botrányosnak tartja, hogy a felsõ tízezer újratermeli magát, s közben szemrebbenés nélkül kifizetteti a nagycsaládostól a nyugdíjasig a vizit-, doboz-, ágy- és még a jóég tudja milyen díjat is, nehogy mán’ ez a rusnya felsõ tízezer újra ki tudja termelni magát, vazze! Megáll az ész és támaszkodik. A kormányfõ azonban felkészült a B változatra is, mely esetleges távozásával járhat. „Amíg nagy tempóval lehet menni elõre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzátok, hogy reform igen, de, ahhoz én nem kellek, ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. Gyerekek, kell még valamit mondanom, Ildikó?” Ildikó – a felvétel tanúsága szerint – aszonta nem. Az egykori cenzor az MTI-nek – a Hír TV megfogalmazása szerint – már árnyalta a miniszterelnök szavait, már próbálta rá kenni a rákenni valót az ellenzékre. Itt mindenki hazudott, itt mindenki felelõs. Csak éppen egy apró, ám annál jelentõségteljesebb momentumról feledkezett meg Sipánka, õk voltak kormányon az elmúlt négy esztendõben. KINEK AZ ÉRDEKE? Miért most? Miért így került nyilvánosságra? Részlet Tomcat blogjából: „Emlékezzünk csak, mit jósoltam pár hete: hogy az országot az összeomlásba hajszolják, aztán elõjönnek, mint a demokrácia megmentõi, és Kuncze lesz a miniszterelnök (vagy valaki más fõszadeszes). Most kiszivárogtatták ezt a felvételt, aztán összeszedtek pár száz szerencsétlent, akiket majd összeterelnek a Kossuth téren, és a tévében mindenki láthatja, ahogy a gonosz kommunista rendõrség elveri jó ha figyelünk

õket. Gyurcsány végül kénytelen lesz lemondani, és az MSZP-t még az idén megpuccsolja a saját koalíciós partnere, akik már jóelõre levajazták a Fidesszel, hogy õket rakják kormánypozícióba a töketlen Gyurcsányék helyett. S hogy ez miért jó az SZDSZ-nek? Mert az MSZP már nem népszerû a nép körében, a Fidesz meg igen. Megcsinálták a megszorításokat, most már mehetnek, a következõ meg majd széttárja a kezét, bocs, mi ezt az országot már így kaptuk. Aztán majd õk is lejáratódnak szépen, míg az SZDSZ érintetlenül tündöklik a háttérben, és egyre nagyobb lesz a befolyása, melyet természetesen teljesen demokratikusan és törvényesen terjeszt ki az egész országra. Az átlagember meg csak kapkodja a fejét, és észre sem veszi, hogy az egész nem is errõl az országról szól.” Egy másik vélemény az Indexrõl: „Török Gábor politológus szerint lehet, hogy a kormányfõ környezete szivárogtatta ki a felvételt. Vagy nagyon professzionális a kormány válságkommunikációja, hiszen a kormányfõ szinte azonnal, több médiumban is reagált, vagy annyira nem érte váratlanul a kabinetet a hangfelvétel megjelenése mondta az Indexnek Török Gábor. Aki mer az nyer? A politológus az Index kérdésére úgy vélekedett, nagyon is elképzelhetõ, hogy szándékos szivárogtatás történt. Nem csak Gyurcsány Ferenc szinte azonnali reagálása utal erre, hanem az is, hogy a szalag nyilvánosságra kerülése egyáltalán nem biztos, hogy árt a kormánynak. Az alaphelyzet, miszerint a kormány hazudott, persze botrányos, de most az a kérdés, ki tud ebbõl a fejleménybõl többet profitálni - hangsúlyozta. Az egyik lehetõség, hogy a „kiderült, hogy hazudtak“ hangulat lesz erõsebb, de a kormány elérheti azt is, hogy - az eddigi törekvésekkel összhangban - olyan képet fest Gyurcsányról, mint aki „végre szembeszáll a hazugság évtizedeivel“. A felvétel nyilvánosságra kerülése így segíthet lezárni az ellenzék által folyamatosan napirenden tartott hazugságkérdést, másfelõl a párton belül is erõsítheti Gyurcsány pozícióját - vélekedett Török Gábor, aki szerint a miniszterelnök most befelé is bizonyítja, hogy felteszi politikai karrierjét a meghirdetett programra. A szakértõ ugyanakkor megjegyezte: nem lehet elvetni egy olyan forgatókönyvet sem, hogy a kormányfõ akár belebukik egy ilyen felvétel megjelenésébe. Ha elképzeljük azt, hogy egy demokratikus országban egyszer csak kiderül, hogyan gondolkodnak a választókról a vezetõ politikusaik, a várható fejleményként a bukást kéne megjelölni. ” Kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra. Emlékszünk még Medgyessy Péterre? Amikor a stróman önjáróvá vált, a gyarmatosítók helytartó urai menesztették a bülbülszavú titokszolgát. Lehet, hogy most Fletónál is elérkezett a nagy pillanat? Lehet, hogy elérkezett a pillanat, amikor csõdbe jutott az ország? Vagy talán megijedtek az ötvenedik évfordulótól? Ma még nem tudjuk. A mûanyagellenzék egyelõre nem reagál. Gondolom a kampánystáb összeült és azon dolgoznak, hogyan hozhatnának ki ebbõl a szituációból a legtöbbet. Abban is biztos vagyok, hogy az Angol utcai fõhadiszálláson Gyárfás és Lakat T. rendkívüli szerkesztõségi ülésre hívta be Orosz Jóskát meg a többieket, mert ezt valahogy meg kell majd magyarázni a jó népnek, és a szokásos legyintõs, lekezelõs stílus ide már nem lesz elég. A kormányfõ azonnal végigloholt a kereskedelmi csatornákon, (feltûnõen) könnyedén reagált, tehát nagy valószínûséggel állítható, hogy ez az egész elõre meg volt tervezve. A nagy kérdés az, hogy meddig lehet elmenni ma Magyarországon, mi az, amit még le lehet nyomni a nép torkán mindenféle ellenállás, mindenféle következmény nélkül. Ja és még valamit! Torgyán Jóska ismét színre lép! (Monnyon le!!! Monnyon le!!!) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

5

GYURCSÁNY: ELKÚRTUK. ÉS MI? A balatonõszödi kormányüdülõben – a Magyar Rádióból származó s a Hír Tv-n lejátszott hangfelvétel szerint – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azt mondta volt hallgatóságának - még májusban, az MSZP országgyûlési képviselõinek –, hogy „elkúrtuk“, „nem is kicsit, nagyon“. Meg: „Nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.“ Meg: „...azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy azt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok kormányzása azt valaha is megteszi“ . És: „...nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.“ Nos, kedves magyar honfitársaim! Ha holnap lemond a Gyurcsány-kormány, akkor még van rá halvány remény, hogy a magyar demokrácia rendezi sorait. Ha Gyurcsány Ferenc – legalábbis jó idõre – eltûnik a magyar közéletbõl, halványan ugyancsak reménykedhetünk. Ha viszont az elkövetkezõ hetekben bár a szocialista párt megrendül, néhány neves politikusuk távozik, Gyurcsány Ferenc azonban átveszi a párt vezetését, a kormány - némi változásokkal - a helyén marad; s Gyurcsány Ferenc úgy fog feltûnni a magyar nyilvánosságban, mint a sok tehetetlen hazug között az egyetlen tökös, szókimondó gyerek - aki ugyan hajlandó volt idomulni a legnagyobb párthoz, de valójában, az ország érdekében minden bátor ütközésre, minden szóbeli, hangzatos felelõsségvállalásra képes és hajlandó –, s eme új személyiségvonásokkal felvértezve mégiscsak végre tudja hajtani – a pénzvilágnak tetszõen – országrontó programját (a Gyurcsány-csomagot); nos, akkor, kedves magyar honfitársaim, jó, ha tudjátok, mindennek vége. Mert akkor egy új típusú diktátor uralma alá került az ország, egy olyan politikus kezébe, aki adottságai folytán bármikor visszájára tudja fordítja a demokráciát. Zseniálisan játszik – egyebek mellett – a titkosszolgálati eszközökkel. Szépen megeteti most az egész országot – vagy majdnem az egészet – egy olyan felvétellel, amely látszólag a lehetõ legsúlyosabb rá nézve; s csak lassan derül ki – ha egyáltalán kiderül – a jónép számára, hogy hiszen ez volt neki az egyetlen lehetõsége, hogy csak azért is végigvigye, amibe belevágott. Amivel megbízták.

Varga Domokos György

6

Egy balatonõszödi, zártkörû, május 26-i MSZP-s frakcióülésen Gyurcsány egyebek közt kijelentette: „Elkúrtuk“, „végighazudtuk az utolsó másfél, két évet“. „Nem csináltunk semmit 4 évig”. GyF egyéb trágár kifejezések kíséretében beismerte, hogy tudatosan vezették félre a közvéleményt. Gyurcsány megbukott. Gyurcsány Magyarországot „kurva és nyüves országnak” nevezte. Mocskát hangban és írásban is megtalálja a Kurucinfo-n. Gyurcsány arról beszélt, hogy ebben a helyzetben úgymond már nincs sok választása a kormánynak. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk fogalmazott a kormányfõ, aki feltette a kérdést a képviselõcsoport tagjainak, hogy ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltak négy év alatt, akkor mit fognak mondani. A miniszterelnök õszödi beszédének legfelháborítóbb részlete szó szerint: „Nincsen sok választás, azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni... Nyilvánvalóan végig hazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetõségein, hogy azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy azt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok kormányzása azt valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentõs kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl hogy a szarból vissza hoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolnunk az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” Érdekes kérdés, hogy eddig hol feküdt el ez a felvétel, és a hasonlóak, még korábbról. Valószínû, hogy az MSZP-bõl szivárogtatták ki. JOBBIK: GYURCSÁNY TAKARODJON, ÚJ VÁLASZTÁSOKAT A Jobbik követeli a hazugságok sorozatával hatalomra jutott Gyurcsány Ferenc, illetve kabinetének lemondását és új országgyûlési választások kiírását. Ellenkezõ esetben a Jobbik nem lát más kiutat az ország válságos helyzetébõl, mint szeptember 23-ai, Köztársaság téri tüntetésén országos, polgári engedetlenségi mozgalom elindítását kezdeményezni az illegetim Gyurcsány-kormány megbuktatására. A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök balatonõszödi beszédérõl kiszivárgott felvételek alapján a magyar társadalom többsége szembesülhetett azzal, hogy hazánkat immár a második ciklusában egy cinikus, a társadalmi javakat elherdáló, az országnak mind szellemi, mind anyagi értelemben hatalmas károkat okozó kormány vezeti – adta hírül a Jobbik közleménye. jó ha figyelünk

A választási program és jelszavak - ami alapján az MSZP-SZDSZ többséget szerzett a Parlamentben - adatok manipulálásán, a tények elferdítésén, hazugságon alapultak. A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezért kijelenti, hogy legjobb meggyõzõdése alapján a második Gyurcsány-kormány illegitim, mivel csaláson alapul a tavaszi választás végeredménye – olvasható a közleményben. „HÚZZATOK A PICSÁBA!“ – GYURCSÁNY FERENC TELJES, 2006. MÁJUS 26-I BESZÉDE „Az, amit el tudtam nektek mondani, itt egy órában, sõt talán több is volt, mint egy óra, az természetesen nem az egész politikánk, az természetesen nem képes magában foglalni egy sor dolgot, amelyet meg kell tenni, és nem képes visszaadni az egyébként szükséges kommunikációnak azt a sokrétûségét, ami kell a sikerhez. Ezzel együtt is a figyelmeztetést és a tanácsokat ez ügyben köszönjük szépen. Ha õszinte vagyok hozzátok, akkor azt tudom mondani, hogy tele vagyunk kétségekkel, hogy a magabiztosság mögött ott van az õrlõdés és a gyötrõdés. Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik, nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az elsõ kettõt. És egyszerre kell megpróbálni elõrevinni ezeket az ügyeket, fenntartani közöttünk az együttmûködést, a jóhiszemûséget, biztosítani a koalíciós partner támogatását, fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetõit és vezetõ publicistáit, hogy mire számíthatnak, bevonni õket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban és menni elõre. Dehogy tudom kiszámolni minden lépésünknek a következményét. Nem tudjuk! Nincsen ennyi kapacitásunk. Azt az igazság, hogy csak reggel 7 órától éjjelig dolgozik az egész csapat, és hiába, egy pont után nem lehet szélesíteni. Nem tudjuk 12-15 embernél többen körülülni azt az asztalt, amelynél meg kell állapodni kormányzati emberekkel, minisztériumi emberekkel meg szakértõkkel. Nem tudjuk. Ennyi tehetségünk van, gyerekek! Amit meg lehetett csinálni az elmúlt egy hónapban, azt megtettük. Amit az azt megelõzõ hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben elõkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy õriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási gyõzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt. Úgy õriztük a politikai egységet tavaly nyár óta, és mögötte mondjuk a szakmapolitikai egységet, mint soha az elmúlt években. Vagy talán sose. Természetesen mindaz, amit tudunk, az anyagaink kidolgozottsági foka, hagy maga után kívánnivalót. Igen, igazatok van. Pontosan tudjuk mi azt, hogy rengeteg kockázattal nézünk szembe. Amikor azt mondjátok nekem, hogy vigyázzunk oda, mert az Alkotmánybíróság visszaküldhet dolgokat, tudjuk mi ezt. Nem baj, hogy mondjátok, de higgyétek el, tudjuk. Egy nagyon szûk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött, mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebbe a fázisban még, 5-6-7 ember reggeltõl éjszakáig, a szó legszorosabb értelmében, hogy nehogy baj legyen. Õrületbe kergetjük egymást bizonyos pontokon, hogy összeszedjük a szükséges mennyiségû pénzt a kollegákkal, hanem amikor mennek a politikai egyeztetések, húzzatok már a picsába ezzel! Gyerünk elõre! Nincsen sok választás. „ELKÚRTUK” Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetõségein, hogy azt, mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmi!. Nem tudtok mondani olyan jelentõs kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére. Semmit. Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit jó ha figyelünk

mondunk? Természetesen a dolog az nem szépen, nyugodtan, aprólékosan felépített. Nem. Nem. Õrült lóhalálában készül, mert egy darabig nem csinálhattuk, nehogy kiderüljön, most meg már olyan rohadtul kell csinálnunk, hogy majdnem belegebedünk. Aztán lassan fölbukunk. Mert nem bírjuk jobbra a tempót. Ez a helyzet. Közben meg kell állapodni még a szabaddemokratákkal, meg még miniszteri problémák, meg ismeritek. Nézzétek, a dolog az úgy áll, hogy a legrövidebb távon nincsen választás. Veres Janinak igaza van. Lehet még egy picikét itt tesza-toszáskodni, de nem sokat. Gyorsan eljött az igazság pillanata. Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbõsége, meg trükkök százai, amirõl nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább. Nincsen. És persze még gondolkodhatunk nagyon sokáig, meg kibaszott sok elemzést el lehet végezni, hogy melyik társadalmi csoportot hogy fogja végezni. Azt tudom nektek mondani, nem tudunk még hetekig elemezni gyerekek. Nem tudunk. Az elsõ nap meg kell mondani, hogy mit kell csinálni azért, hogy ebbõl még idén kiigazítás legyen. Hogy szeptember elsejétõl bizonyos adójogszabályok életbe léphessenek. Elemezgethetek én még egy pár hétig, aztán majd jönnek, akiknek az a szakmájuk, és azt mondják, hogy õk már elemezték. Magyarország le van írva. Ezért annak az elõrebocsátásával, amit csinálunk, az messze nem tökéletes, nem tudok nektek B verziót mondani. Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben, Kornaitól Bokrosig, Békéstõl Surányiig, Vértestõl a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. És azt is meg kell mondjam nektek, hogy nagyon sok nagy ötlettel találkozom. Hû, a hétszázát neki! És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendû tévedésekben vannak. Vessünk ki ingatlanadót mindenkire! Tudjátok, hogy mennyi jön be ingatlanadóból, ha minden ingatlant megadóztatunk, ami ötmillió forintnál drágább? Alacsony értékhatárt mondtam, nem százmilliót. Ötöt. És egyébként még odaadjuk az önkormányzatoknak azt az 52 milliárdot, ami a kommunális adóból bejön, mert akkor azt oda kell nekik adni, az az õ bevételük. Az egész sztorinak az egyenlege kevesebb, mint 20 milliárd forint." „HAZUDTUNK REGGEL, ÉJJEL MEG ESTE” „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá itt ember, vagy mással kell csinálni.“ Magyarország talán legbefolyásosabb üzletembere Demján Sándor. Hatalmas nagy hanggal, hogy Ferikém, olvasom a Sárközy tanulmányban, hogy ha minden háttérintézményt bezárunk, akkor 700-800 milliárd forintot fogunk megtakarítani. Mondom Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jó isten! Odajön Surányi Gyuri barátunk, hogy õ neki megvan, hogyan kell átalakítani úgy a minimálbér adómentességét, hogy közben fent lehessen tartani az igazságosságot. És dolgozunk sokáig vele. Vagy elküldi a papírját, amelyen kiszámolja, és kiderül, hogy minden nagyon jó, csak azt nem tudja, hogy létezik az adójóváírás intézménye ma Magyarországon, és azt is át kell alakítani, és az 230 milliárd forint összességében. Ja? Hát, ha a 200 milliárd forint benne van a pakkban, akkor úgy már nincsen megoldásunk. Általában sok jó ötlet van egészen addig, amíg nem kell számolni. „NEM MONDOM MEG MENNYIT” Amikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány. Általában sok kritika van, hogy a rendszer nem eléggé kerek, nem eléggé konzisztens, mindenkinek van ötlete, hogy akkor mit vegyünk ki belõle, hogy a maradék konzisztensebb legyen, és máris éppen csak harmadannyi pénz van, mint amennyit össze kell szedni. Ja, úgy én is tudok konzisztens rendszert. Csak az a problémám, hogy nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem nem mondom meg, hogy mennyit. Hát ez a baj. 7

Ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje. Gyerekek, nem vagyunk tökéletesek! Egyáltalán nem. Nem is leszünk. Nem tudom nektek azt mondani, hogy minden rendben lesz. Azt tudom nektek mondani, amit mondtam az utolsó egy évben, hogy ami tisztességgel megcsinálható, ami a tehetségünkbõl kitelik, mert nem játszunk különleges meccseket, mert az energiáinkat nem arra fordítjuk, hogy egymással szarakodjunk, mert nincsenek külön érdekek, amik egyébként nem bírnák ki közöttünk a nyilvánosságot, mert nem valamit akarok veletek elintézni. Az a csapat, akire rábíztátok ennek az oldalnak a vezetését, az a csapat képes nagyjából erre a teljesítményre. Képes nagyjából programot adni. Lehet, hogy van egy másik csapat, amelyik tud mást. Nem tudunk, nem tudunk ennél többet és ennél jobbat. Nem leszünk rá képesek. Ha belegebedünk, akkor se. Nagy munka van, tisztességes munka van egymás között, muszáj megcsinálni. „SZAROK A TÖRTÉNELEMKÖNYVEKRE” Nem beszélek az Új Magyarországról, a fejlesztésekrõl, határon túli magyarokról, egyházakhoz fûzõdõ kapcsolatokról és még ezer dologról, mert a nagyhoz képest ma nem ez a legfontosabb. Mindegyikben érdemi, jelentõs és mély javaslataink lesznek. Egyik-másik meglepetést is fog okozni. De az egészhez képest, amit el kell döntenünk egymás között, nem ez a legfontosabb. Reform vagy bukás, nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon õszintén mondom nektek, beszélek magamról is. És akarok most egyetlen egyszer mondani nektek három percet. Ezt legfeljebb még egyszer fogom én elmondani nektek. Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fûtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát, nem õ hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelem könyveknek, arra szarok, egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e. Hogy én személy szerint, egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a ku... a rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útköltség elszámolásunk, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat. Tudom, hogy nekem ezt könnyû mondani. Tudom, ne vágjátok mindig a képembe! De csak ezért érdemes! Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna, ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni! Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell csinálni! Soha egy darab interjút nem fogok adni akkor, amikor be fogom fejezni, hogy ha vitával fogunk elválni egymástól. Soha. Soha nem fogom a magyar baloldalt bántani. Soha. De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlen egy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, amely eddig volt, mert minden más sérti valakinek az érdekét, ahhoz másik madame kell. Ez az én imádatomat nem fogja megváltoztatni. Egyáltalán nem. Én nem fogok naponta felállni. Volt ilyen minisztere Horn Gyulának is, aki mindig le akart mondani. Volt ilyen miniszterelnök-elõdöm is, aki állandóan elmondta, hogy én nem ilyen 8

pasi vagyok. Amíg van benne erõ, és megyünk elõre, addig igen, és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek. Nem érdemes másért. CSINÁLJÁTOK-E 4-500 EZERÉRT? Mindenki döntse el magában, hogy 4-500 ezer forintért csinálja a dolgot, ami kurva fontos, különösen, ha az embernek már nincsen más szakmája, csak ez, tudom én. Hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén felülemelkedni és megkötni új védeket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy a francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt elég miniszterelnökünk, ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgy is maradni szoktunk. Lehet, és azt is mondom, hogy ez egy legitim érvelés, és nem is bánt. Egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember. IGYATOK „KURVA SOK BORT” Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegõt, igyon kurva sok bort, aludjon egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja mondani, amit az elmúlt években mindig mondott, és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell mondani, mint amit mondtam öt éven keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a 190 ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem elõször. Csinálják! Máskor meg azt, másik engedje el, hogy hadd csinálhassa. Az nem reform, hogy a többiek változzanak meg. Az nem reform, hogy egyébként kiállunk és mondjuk a népnek a mantrát. Az a reform, hogy hajlandóak vagyunk mi is egy sor ponton átértékelni mindazt, amit eddig gondoltunk és tettünk. És ehhez képest az elsõ hónapoknak a dolga, a kiigazítás dolga, az csak szimpla kényszer. Be kell valljam. „LEHET TÜNTETNI... ELÕBB-UTÓBB MEGUNJÁK” Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk befolyásolni, hogy mi történik, vagy rá fog omlani, a francba. A megoldás biztosan nem tökéletes, igazatok van. Biztosan nem. Csak nem tudunk jobbat. Olyat, amiben meg tudunk állapodni a szakma nagy részével, akivel el tudjuk fogadtatni a piacokkal, el tudjuk fogadtatni a koalíciós partnerrel, és nálunk, akik ezt egy páran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, Kiss Pétertõl az Ildikóig, Szekeres Imrétõl a Hillerig, meg mondjuk velem, nagyjából elhisszük, hogy körülbelül jó. Mert ezeknek el kell hinni. Egyedül külön-külön tudunk mást is, csak nem külön-külön vagyunk, hanem ott ülünk tizenegy néhányan az asztal körül és el kell fogadni. Én azt gondolom, hogy meg lehet csinálni. Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok gyerekek. Igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament elõtt, elõbb-utóbb megunják, hazamennek. Csak akkor lehet végigcsinálni, ha a lényegben hisznek és a lényegben van egyetértés. Kikerülni a konfliktusokat, önmagunk között, megijedni attól, hogy egyébként sértünk érdekviszonyokat, akkor nem szabad elkezdeni. Nem szabad. Semmihez nem ragaszkodunk, úgy nem igaz, hogy én ahhoz ragaszkodom, hogy van egyvalami a fejemben, hogy annak kell lenni az egészségügyben, annak kell lenni, az izé. Dehogy! Én ezeket a beszélgetéseket szervezem, mediálom. Nyitom ki a pasikat, hogy mondják el, hogy mi van bennük Nem diktálom, nem igaz. Ha diktálom, akkor, amikor le akarnak lassulni, és nem akarnak megállapodni. Hogy gyerünk a hétszázát, elõre! Ezt tartom a dolgomnak. És amiben megállapodtunk, akkor ne engedjem, hogy lelassuljanak. Nem arról szól, hogy nekem van egy A-Z-ig megírt forgatókönyvem Magyarországra, és azt mondom, hogy ki fogom belõletek verni. Francot! Van A-Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévõ hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek jó ha figyelünk

szoktak belebukni emberek, ha valamit csinálnak, meg ha nem csinálnak. Francba is, mibe is akkor? El kell indulni, tudni kell, hogy mit akarunk csinálni! Irtózatos lesz az elsõ pár év, persze. Teljesen érdektelen, hogy 20 százaléka a lakosságnak fog ránk szavazni. Tavaly nyáron az utolsó nyolc évben elõször a 100 emberbõl a Szonda szerint csak 18 mondta, hogy ránk fog szavazni. Tavaly nyáron gyerekek. Egy évvel késõbb nyertünk.

már úrrá végre a kishitûségükön meg a régi igazságaikon. Arra van! Aztán, amikor nem bírom, akkor meg kiabálok egyet. Nincsen személyes sztorim ebben az ügyben. Egyáltalán nincsen. Nagy dolgot kaptam ettõl, amit a másfél évben csinálhattam. „KURVA ORSZÁG” Azt a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni, Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat, nem történik semmi, el lehet még így egy darabig lébecolni. Persze, hogy bonyolult az egészségügynek a dolga. De hát amelyikünk bemegy egy egészségügyi intézménybe, tudja, hogy hazugságok sokaságára épül. Persze, hogy az oktatásban borzasztóan nehéz bármihez hozzányúlni, de igen, azt látjuk, hogy nem egyenlõen osztja a tudást széjjel. Valamelyikõtök mondta - az Arató Gergely -, az mégiscsak a legnagyobb igazságtalanság kérem szépen, hogy a magyar oktatási rendszer egyik oldalról a köztünk lévõ társadalmi különbségeket fölerõsíti, nem gyengíti, aztán még szegregál is. Hát ez az igazi nagy probléma! Ez a nagy gond! És az a nagy gond, hogy azoknak adjuk az ingyenes állami oktatást kérem szépen, akik a legjobb családokból jönnek! Hát ehhez képest nem az a botrány, hogy ki kell fizetni 3 százalékonként. ANYÁMNAK IS JOBB JUT, A KURVA ÉLETBE Ha van társadalmi botrány, akkor az, hogy a felsõ tízezer termeli magát újra közpénzen! Mi meg ezt nem merjük kimondani, és be vagyunk szarva, hogy azt mondjuk, hogy egyébként, ha hét százalék, akkor tessék fizetni. Ne áltassuk itt egymást, ez az igazi botrány! Az az igazi botrány, ahogy a Laci beszél az õ cigány embereinek, annak tized olyan jó minõségû egészségügyi szolgáltatás jut, mint nekem! És mióta az anyámnak, ismerik a nevét, azóta neki is jobb jut, a kurva életbe! Nem tudta, hogy mi történt, megjavult az egészségügyi rendszer fiam? Mondom, egy lószart mama! Az az igazság, hogy fölismerik a nevedet! Ez botrány! Ehhez képest, társadalmi értelemben a vizitdíj semmi, az nem botrány, az kényelmetlen politikailag. Meg kifizetni. Meg politikailag lehet súlyos következménye, de õszintén szólva, ez a következmény legfeljebb bennünket érint, ha idióták vagyunk. A társadalmi következménye az meg mindenkit érint. Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektõl. De hölgyeim, és uraim! Ez egy pár száz embernek meg a családjának, meg az ismerõseinek a problémája, a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebbõl olyan kurva jól meg lehet élni, mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezõnek lenni! Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani. És egyébként pedig épp az az elmúlt négy évnek a tapasztalata, épp az Horn Gyula kormányzásának tapasztalata, hogy nem abba jó ha figyelünk

„NE FASZKODJUNK” „NYÜVES ORSZÁG” Mi lenne, hogy ha nem az egymás közötti faszkodást miatt veszítenénk el a népszerûségünket, hanem mert csinálunk nagy társadalmi ügyeket, és nem probléma, hogy elveszítjük akkor egy idõre a támogatásunkat, aztán majd visszaszerezzük. Mert megértik. És el lehet majd menni vidékre nyugodtan, hogy megcsináltuk, a hétszázát. Hogy nem lett mindenkinek jobb, igazuk van. De neki, meg neki, meg neki, meg kollégiumok épültek ebben a nyüves országban végre újra. Errõl szól a politika. Nem arról, hogy melyikünkbõl lesz kerületi polgármester meg hány helyettese lesz. Fontos az is persze, tudom én. Nem vagyok naiv. De nincs benn az ország elsõ száz legfontosabb ügyében, és mi döntjük el, hogy melyikkel foglalkozunk. Mi! És az ország azt gondolom, hogy megérdemelné, meg mi magunk is, hogy ilyen dolgokat csináljunk. Szóval, azt tudom nektek mondani, hogy álljunk neki, csináljuk meg, sok igazságotok van a figyelmeztetésben, a féltésben, a részletek ügyében. Csak azt tudom, hogy nem fogok játszani semmilyen játszmát. Sem így, sem így, tesszük a dolgunkat. Amíg nagy tempóval lehet menni elõre, addig megyünk. Ha nem lehet menni és elmagyarázzátok, hogy reform igen, de, ahhoz én nem kellek, ahhoz más kell. És írok majd kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról. Gyerekek, kell még valamit mondanom, Ildikó? (Kuruc.info)

EGY SZOCI POLITIKUS SZERINT IS VÉGE A KORMÁNYNAK Gazsó Ferenc szocialista politikus szerint a nyilvánosságra került Gyurcsány-beszéd után nincs folytatható kormányzás. Az MSZP Társadalompolitikai Tagozata tiszteletbeli elnöke a Magyar Rádiónak nyiltakozva elmondta: mindez „brutális és drasztikus elismerése a nyílt és a megtervezett, szemérmetlen hazudozásnak“. Gazsó szerint: „...tulajdonképpen politikai történeti szempontból is ritkaságnak számít. Ugyanis itt arról van szó, hogy egy politikai erõcsoport, vállalva a teljes hitelvesztés kockázatát, megtéveszti az ország lakosságát szándékosan és tudatosan másfél-két esztendeig azért, hogy hatalomban maradhasson. Ez demokráciában teljesen elfogadhatatlan és megbocsáthatatlan. Egy olyan kormány, amely ezt a társadalommal megteszi, meg meri tenni, az kiállítja magáról azt a bizonyítványt, hogy egyszerûen alkalmatlan arra, hogy az állampolgároktól kapott megbízást, felhatalmazást, amit a választáson elért, azt tulajdonképpen kormányzati pozícióra váltsa.” (MR nyomán)

9

„Amitõl sokan félünk, hogy megint mindezt felülrõl tervezik, szervezik. Akár a gengszterváltás idején, elvitetik a lelkes nemzeti radikálisokkal a balhét, aztán beülhetnek a készbe a jobboldali liberális megmondó emberek”. Legbelül brutális vagyok – visszhangzik a gyurcsányi önvallomás. Látjuk és halljuk! Felrobbant az idõzített kommunikációs bomba. Rádióadókon keresztül dübörög a hazug miniszterelnök penetráns bazdmeg-es vallomása. Igen. Úgy tûnik, illegalitásban mégiscsak él az MSZP-n belüli kiszivárogtatásokra alkalmas baloldali blokk, a kisúgó népi tagozat. Úgy tûnik, most nem Gyurcsány legbelsõ KISZ-köre keveri a cinkelt lapokat. Úgy tûnik, lassan azért belerendül saját mocskos hazugságaiba ez a gátlástalan politikai maffia. Az übermencs milliárdos vircsaft. Az aranyszájú, örökifjú, felvarrt tekintetõ cicababa, az egykori kulturális fõcenzor Lendvai, megfontoltan forgatja sárguló mûfogai között, az elkúrás végtermékét. Magyarázkodik. „Nem bánjuk, hogy ez a hanganyag kikerült” – nyilatkozik önironikusan. A miniszterelnök urat elkapta a hév. Magára gerjedt. Már nem gügyög, bügyög, hanem már egyszerû kocsisként csak feladja a magas lab10

dát. Szembesít mindenkit a magyar politika hazugságaival. Aha! Gyurcsány nyelvében él az a „kurva, nyüves“ nemzet. Hol vagy most csodatévõ RotWerber? Miért nem ugatsz a sánta kórussal? Órákkal késõbb Gyurcsány már magyarázza a hitvány hitbizományt. Az igazmondás bátorságáról beszél, a közös felelõsségrõl, melynek keresésében megint élenjár a baloldal. – Nem baj, hogy mindez a mocskosság kiderült, így még nagyobb a különbség jobb és baloldal között! – rebegi ámuló pofánkba a pojáca. Mivel nincs felelõs, felelõsség és következmény, az ország végre szembesül a rég áhított igazsággal: - Ez a beszéd a baloldal sikere! Büszke vagyok a szenvedélyemre! Ez itt egy beszédminta! – mondja zavart szerepjáték közben az illegitim apró alpári. Mintha a hazug ember azonnal igazzá változna, ha bevallja aljasságát. Katartikus! Akár a baráti ballib sajtó. A Népszabadság Online, az Index, a Hírszerzõ mértéktartóan visszafogott. Nincs anyázó blog, leleplezés. Az RTL Klub kifütyüli a káromkodó részeket. Folyamatos a sípolás. A TV 2 Naplójában közel 30% nézõnek tetszik Gyurcsány, nem kéne megbuknia. A kiszivárogtató, partizán rádiósokkal nem tudni mi lesz. Vagy õk mennek, vagy Such a jegy-

zet-irtó kisiparos. Most nem õk hazudnak éjjel, nappal túlórában. A vélemények naná, hogy megoszlanak. A Fletó seggében szocializálódott Ágh Attila felháborodik a felelõtlen kiszivárogtatáson. A mondanivaló nem érdekli. Naná, hogy Gerõ a hídverõ is védi a nagymogult. Velük ellentétben Kuncze már rafinált. Szép óvatosan elhatárolódik, nem ért egyet a stílustalan mondanivalóval. Demszkynek lehet, hogy annyi, de a fõszadeszes azért még kínosan mosolyog. Rohad szét percrõl percre minden. Gyurcsány orra is egyre lejjebb ereszkedik. A kormánybuktató tüntetõk már a parlament kapujában vannak. Dörömböl az igazság. Ott van közöttük Csurka, Bencsik és Kerényi, a páratlan páros. (Csak nehogy az egészbõl egy posztmodern akció kerekedjen!) A fiatalok felett azért néhol ott lobog a Jobbikos lobogó. Sokasodnak, egyre sokasodnak. Gyûlik az Árpádsávos tömegerõ. Az MDF eközben viszonylag bátor, burkoltan lemondásról nyilatkozik. A radikalizmust meglovagoló, hullámlovas Fidesz már megint sumákol. Késõ éjszaka válságtanácskozást tart arról, hogy holnap hogyan tanácskozzanak ismét össze a szövetséges KDNP-vel. Pedig ez most tényleg magas labda. Orbán óvatos. Nincs úgy öltözve. jó ha figyelünk

„A tüntetõknek teljesen érthetõ módon elegük van a lejáratódott, korrupt pártokból. Valószínûleg a parlamenti pártoknak is elegük van a felháborodott tömegbõl. Wittner Mária kivételével nem üzennek nekik, nem bátorítják semmivel a kormánybuktató kezdeményezést. A Fidesz ahelyett, hogy kihasználná a történelmi lehetõséget és mozgósítaná a polgári körök mozgalmát, inkább SMS körlevelet küld önkormányzati jelöltjeinek, nehogy kimenjenek a nép közé tüntetni! Nem szívesen keverednek fehérgalléros bûnözõk a dühös tömeggel. Végül is megértem. Pedig itt az idõ, hív a haza! Ébresztõ Magyarország! Ne aludja át senki a történelmet!“ Furcsa fintora ez a sorsnak. Gyurcsány Ferenc életében egyszer mondott igazat, ezért most mégis betörik a fejét. Gyurcsány Ferenc szájára merte venni Isten és Bibó nevét, ezért most megkövezik. Gyurcsány Ferenc – akárcsak az 1956-os pártállami vezetõk –, most ijedten Moszkvába menekül. Gyurcsány Ferenc most azt akarja elhitetni, hogy tudatosan õ szivárogtatta ki a menthetetlen gyalázatot. Az egykori diáktüntetések alatt Rákosiék is hasonlóan bíztak az általuk kisúgott reformokban. Sok itt a különös történelmi, bolsevik párhuzam. Sok. Ezek is hazudnak itt éjjel, nappal, szemérmetlenül egyfolytában. Eközben az utcán szaladnak az események. A tüntetõknek teljesen érthetõ módon elegük van a lejáratódott, korrupt pártokból. Valószínûleg a parlamenti pártoknak is elegük van a felháborodott tömegbõl. Wittner Mária kivételével nem üzennek nekik, nem bátorítják semmivel a kormánybuktató kezdeményezést. A Fidesz ahelyett, hogy kihasználná a történelmi lehetõséget és mozgósítaná a polgári körök mozgalmát, inkább SMS körlevelet küld önkormányzati jelöltjeinek, nehogy kimenjenek a nép közé tüntetni! Nem szívesen keverednek fehérgalléros bûnözõk a dühös tömeggel. Végül is megértem. Pedig itt az idõ, hív a haza! Ébresztõ Magyarország! Ne aludja át senki a történelmet! Tényleg. Hol vagytok most lelkes polgári körösök? Mire, kire vártok? Miért nem szerveztek tüntetéseket az ország legkisebb falujában is? Talán féltek, vagy nincs egymásnak mondanivalótok? Miért nem mentek ki bátran az ország köztereire és követelitek a megbomlott elméjû, hazudozós Gyurcsány azonnali távozását? Most nincs idõ befelé forduló kesergésre és apátiára. Talán bátortalanok vagytok? Most kampányidõszakban nyugodtan tüntethettek, nincs a rendõrség felé bejelentési kötelezettségetek. Most lehet szervezett civil erõként, nyomorult pártcélokon felülemelkedve cselekedni! Ne várjátok a csalfa vezért! Vegyétek végre elõ lelketekbõl Nem akar könnyelmûen puccsistává válni. Inkább kivár. Most érthetõ igazán, miért volt ennyire radikális a Fidesz és Tarlós kampánya az utóbbi napokban. Õk már nyilván tudtak valamit… (Most rá lehet lépni Fletó szemüvegére!) Ezért beszélt teljes nyíltsággal a polgári liberális értelmiség képviselõjeként Schmidt és Martonyi a radikalizmus felvállalásáról. Ezért állt fel megbántottan Pokorni. Ezért rohant ki a stúdióból. Valami készült. jó ha figyelünk

a hazafias polgári virtust! Csapjatok az asztalra: – Elég volt! Gyakoroljatok nyomást az illegitim kormányra, szerte az egész országban! Legyetek méltóak 1956 szelleméhez! Ne féljetek! Tényleg. Hol vagytok, mire vártok Ti vidéki gazdák? Ti kisemmizett, szerencsétlen, földönfutó parasztok? Ellopták mindeneteket, ellopták a jövõtöket, a földeteket is, és Ti hallgattok? Miért nem zárjátok le az utakat szerte az országban? Miért nem visztek kicsinyke élelmet most Ti, a tüntetõ budapesti tömegeknek? Miért nem vállaltok szolidaritást azokkal, akik veletek, a Ti oldalatokon küzdöttek mindvégig? Fogjatok kapát, kaszát és mutassátok meg, hogy él a magyar vidékben még büszke nemzeti akarat. Él még Dózsa szelleme! Mutassátok meg végre, hogyan száll fel a páva a vármegye házára. Nosza, lepjétek el az utakat! Mutassátok meg ki az igazi úr szerte a határban! Ne féljetek! Tényleg? Hol vagytok most Ti lelkes, lázongó diákok? Hol vagytok, amikor tandíj ellenes tüntetéseteket támogatásáról biztosította minden normális civil szervezet? Hol vagytok most, ezekben a sorsfordító idõkben Ti, a Pesti Srácok mai örökösei? Most ne csak a magatok érdekeire figyeljetek, hanem családotok minden tagját képviseljétek. Ragadjátok magatokhoz a kezdeményezést, foglaljátok vissza az oktatás ügyét a hülye pártkatonáktól, tegyetek rendet az egyetemeken. Alakítsatok sztrájkbizottságokat, adjatok fiatalos lendületet és fazont a felgyorsuló eseményeknek. Vegyétek kezetekbe a kormánybuktatás irányítását! Bátran kezdeményezzetek! Ne féljetek! Tényleg. Hol vagytok elnyomorított civil szervezetek, érték és érdekvédõk? Hol vagytok sokszor elátkozott magyar szakszervezetek? Miért nem sztrájkoltok? Miért külön-külön tüntetgettek kiscsoportos keretekben? Miért nem fogtok össze a jelenlegi népnyúzó kormány eltávolítása érdekében? Miért nem vesztek példát az 1956-os munkástanácsok önszervezõdõ tevékenységérõl? Miért nem csatlakoztok szervezett erõként a Kossuth téri tüntetõkhöz? Miért nem kiáltjátok kórusban a munkavállalói sérelmeket? Miért? Talán féltek az egzisztenciális megtorlástól? Ne féljetek! Csatlakozzon pártállásra tekintet nélkül mindenki a tüntetõkhöz, szerte az országban. Ne várjatok a hazug, képmutató pártokra! Zavarjátok el a hazaáruló, kollaboráns, politikai „elitet”! Mutassa meg végre igazi erejét ez a becsapott, ezerszer átvert magyar civil társadalom.

Gyurcsány nyilván megbukik. Aztán jön helyette átmenetileg esetleg Szili vagy valami másik baloldali álkeresztény. Idõhúzásként. Amitõl sokan félünk, hogy megint mindezt felülrõl tervezik, szervezik. Akár a gengszterváltás idején, elvitetik a lelkes nemzeti radikálisokkal a balhét, aztán beülhetnek a készbe a jobboldali liberális megmondó emberek. Az intelligens, jólfésült szalonradikálisok. Aztán minden marad a régiben, jöhet a kiszorítás. Az új sztárok ott folytatják majd,

Molnár Tamás

ahol a régiek. Most mindenesetre gyûlik a tömeg. Jönnek, csak jönnek Fletó hullája köré a becsapott emberek. Valódi változásban reménykedik mindenki, nem kíváncsi senki az átverõ-show díszleteire. Holnap reggel, ha felébrednek az alvó emberek, végre megbukhat a rendszer. Ha lesz bennünk akarat és kitartás. Hosszú idõ után végre fellélegezhetünk. Most rohanok. Találkozzunk a Kossuth téren! Molnár Tamás

11

Heti kis kedves: „Mi a különbség Slota és a magyar politikusok között? Semmi. Elég volt a hisztériából, fasznak pattog itt mind a két kormány. Nem kellene a faszmagyar nagymagyar érzelmek miatt azok életét megkeseríteni, akik amúgy köszönik szépen, jól vannak” /Hírszerzõ, Neocohn blogja, 2006 augusztus 30 10 óra/. Naná, hogy jól elvannak! Mert aki hazudik, az lop is. Aztán jöhet az égzengés, a földindulás. A nagy választási tusakodás, a „reform” vagy a busás bukás gondolata között. Egyesülhet a posztkomcsi és extralibcsi életérzés. A pártállami páratlan páros egyik (hím)tagja, az alternatíva nélküli Gyurcsány, a VG mai számában megüzeni a lényeget. Tessék végre megérteni: A NÉPNEK EZENTÚL NINCS SEMMI INGYENESEN! Kuss legyen, a kádköves hétszentségit! Krucifix! A nagyon mélyinterjú végén Gyurcsány felteszi magára a koronát. Záróakkordként bevallja, hogy néha bizony nem mondott mindenkor mindenben teljesen igazat. /?/ Mégis én (alias Flúgos Fletó) soha nem csaptam be gõzerõvel dübörögve önöket. Önöket, akik ugyan pénzügyileg teljesen bunkók és analfabéták (by Kóka). De mégis. Igen. Úristen, húzzunk bele! Szakad a mennyezet? A kormányzati szappanoperát elõadó páratlan páros másik tagjánál Kunczénél sem veri ki a biztosítékot a felspirázott adócsökkentések mítosza. Õ minden kormányzati hülyeségtõl – mosószappan gyanánt – legfeljebb korlátozottan habozik kicsinykét. Egyáltalán nem érdekli a lekoszosodott közvélemény. A hõzöngõ, tirpák, vadmagyar csõcselék. Hiába apad naponta a szadesz iránti bizalom bukszája, hiába feszít Demszky mocskos lámpavasakon, hiába lökdösõdik a kis extrémista zsidó Újmerkel a rabbi-barát Tarlóssal, az interaktív Kunczét ez cseppet sem zavarja. Tud valamit. Sejti a megtervezett titkot, a baljós jövõt. Összeáll benne a nagytotál, akár kampányfõ12

nökében, Hornban. Sajátos módon kezdenek összeérni bennük ezek a „fura dolgok”. A választások elõtti valódi szadeszes összeesküvések. Mert a hazai liberális kommunikátoroknak és inszeminátoroknak messzire elér a megtermékenyítõ keze. Olykor ilyentájt. Messzire, még a messzi tengerentúlra is. Ott virít már Geszti sugárzó harca New York büdös szegletén. Huszonkétmillióért, lopott, kopott képeken, sarkokon strichel az 56-os posztmodern üzenet. Nem mozi ez. De nem ám! Hazafut szánkban a hazafias nyál. Hazafut a szép mese is a New York Times megrendelésre megíratott hozsannájában. Budapest a világ legszebb, legélhetõbb fõvárosa. Valóságos liberális Kánaán. Fõvárosunk sugárzó életkedvét köszönjük meg a mi kedves Gáborunknak, a legszebbnek és legtehetségesebbnek. Brávó! Gondos ízléssel megtervezett kampányanyag ez a távoli Amerikából. Most itt az idõ. Most ránk figyel mindenki. Tom Lantos Pozsonyra, Izrael meg a mûködésképtelen, összefirkált sárga hernyókra veti érdeklõdõ szemeit. Meg persze a térségben feléledõ bûnös, nemzetrontó nacionalizmusra. Ha már nincs kellõen brutális náci és fasiszta uszítás a térségben, akkor így választások idején mindenképpen érdemes összegründolni némi populista mázban meghempergetett régimódi nacionalizmust. (Nem véletlen, hogy naponta nõ az SZDSZ antinacionalista radikalizmusa!) Most ezt vette elõ idõszerû kampánytémaként Kovács Pistike fanklubja. A szélsõséges liberalizmus megvédésének leg-

jobb módszere, ha a marginális törpepárt állandó offenzívában van. A kis törékeny szlovák Hannácskával együtt, áttételes finomsággal érzékeltetni lehet a magyarverések mögötti igazi súlyos problémát, a térségben egyre növekvõ zsidógyûlöletet. Ez most az idõszerû gitt, amit rágni kell. Ez most az igazi üzenet. Ez veszélyezteti mostanában errefelé az ingatag világbékét. A szadesz ezért húzza nyársra a nacionalista pecsenyét. Égeti vele itthon és hátáraink túloldalán a szerencsétlen magyarokat. Ezt kívánja jól kigondolt internacionalista érdeke. Eközben Gyurcsány sem rest. Megjelenik ez ügyben, mint megfontolt, határozott, erõskezû, rendteremtõ férfiú. A tavaszi országgyûlési választásokon, az ellenzéki nagygyûlések elõtt egyszer már eljátszotta – a szlovák titkosszolgálatok bevonásával karöltve – a terrorfenyegetés látszatát. Lehet, hogy most is ez az országos riadalom és pánikkeltés a végsõ cél? Lehet, hogy az ismétlõdõ magyarverések csak részei egy nagy, térségünket átölelõ posztkommunista, titkosszolgálati játszmának? Lehet, hogy mindez csak elõkészítése az õszi tüntetéssorozat, és az október 23-i megemlékezések megfélemlítésének? Lehet. A nacionalista kártya kevergetõinek a keze mindig az asztal alatt dolgozik. Figyeljünk a nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezõ, gátlástalan hamiskártyásokra. Ne dõljünk be nekik! Legalább mi játsszunk nyílt lapokkal! Megéri. Molnár Tamás

jó ha figyelünk

– megkezdte kampányát az SZDSZ – Demokraták fenyegetik Disneyland rózsaszínû, giccses békéjét. Olaszországban óvszerekkel teleaggatott keresztekkel tüntetnek, máshol buziolimpiát követelnek, angliai stadionban megrendezik a nagy, közös maszturbálás világnapját. Rárántanak. Belgiumban ellenpontként 17 szélsõjobboldali, rasszista, idegengyûlölõ, antiszemita, holokauszttagadó, homofób, náci katona akarja megszállni és destabilizálni az országot. Spricc! FELTÁMADT A ZÛRZAVAR A távolban. Az ateista, liberális banda pótvallást fabrikált magának, írja legújabb sikerkönyvében az amerikai szõke bombázó, Ann Coulter. Ennek az új liberális államvallásnak a szentháromsága az abortusz, a feminizmus és a bûnözõimádat, vagyis a bestializmus - állítja a szerzõ. Nosza. Itt a szemforgatás. Máris milliók zabálják az új bestsellert, miközben a neokohnok máshol is támadnak. Az õrült Bush az „iszlám fasizmus“ világméretû terjedésérõl szónokol. A megszállott Rumsfeld szerint mindenki fasiszta, aki nem ontja ki saját belét a muzulmán lázadókkal szemben. Ókeresztény harakiri. Közben a túloldalon sem pihennek. Demokraták fenyegetik Disneyland rózsaszínû, giccses békéjét. Olaszországban óvszerekkel teleaggatott keresztekkel tüntetnek, máshol buziolimpiát követelnek, angliai stadionban megrendezik a nagy, közös maszturbálás világnapját. Rárántanak. Belgiumban ellenpontként 17 szélsõjobboldali, rasszista, idegengyûlölõ, antiszemita, holokauszttagadó, homofób, náci k! atona akarja megszállni és destabilizálni az országot. Spricc! Körülöttünk a politikusok patkányként terjesztik a megrontást. Elszaporodnak a szennyes korrupciós ügyek és az aberrált szexuális botrányok. Fegyver, pornó és kábítószerüzlet. Vér, pénz, bulvár és csillogás tartja izgalomban, a saját mocskában fetrengõ világot. Összekeverednek egymásban szétzilált fajok és szétzihált fajtalanságok. Disznóként röfög és öklendezik a világméretû liberalizmus. Növekszik a káosz, terjed a zûrzavar, égre csap a gennyes okádék. 9/11, Oszama mosolyog. Drámák helyett a távolban olcsó, politikai ponyvaregényt lapozgat a feldühödött sivatagi szélvihar. Elõbb vagy utóbb. MINDENKIBÕL ELÕBUKKAN A VADÁLLAT A közelben. Berlinben az agyontüntetett Kertész aranyfogait csikorgatja. Akár Faludyval a rádiókabaré, õ is szívesen leszámolna saját múltjával. A másik kitüntetett díszemigráns, Konrád is rémálmokat lát. Látóhatárán belül /szombatonként/ megjelenik az összeomlás, egy hamarosan kiteljesedõ világméretû holokauszt képében. Csonka Hunniában közben a nagy véleményformálók csavaros agya szintén egyre jár. Közös, ködös víziót vázolnak fel az erõsödõ radikális befolyásáról. A szellem kanyargós útvesztõiben tévelygõ TGM (most éppen a Népszabi hasábjain), mint szélsõséges, antinacionalista, rendszert buktatna. Közben eszmetársa - a szélsõmarxista közgazdász Szalai a 168 menÓrában nagy jövõt jósol a feltörekvõ Jobbiknak. (Kettõjük párbeszédébõl lassan kivirágzik a megbonthatatlan Csurka-Thürmer-TGM-féle fegyverbarátság!) Mellettük párhuzamosan szintén teljes nemzeti egység bontakozik ki. Gyurcsány, Martonyi és Schmidt tökéletesen egyetért a félelmetes nemzeti radikalizmus térhód! ításában. Gondolataik sziporkázó tengerében egymásra talál a Tellér Gyula által ismét felfedezett négyarcú egypártrendszer. A fenevad, a dúvad vár. Sötét árnyék vetõdik az illegitim, hazudós Gyurcsányra. A növekvõ számú tüntetõ láttán jó ha figyelünk

most még csak a pufajkás Horn lövetne. A növekvõ hazai zûrzavarban most még csak ártatlan gyerekeken és megrugdosott Combinókon tesztelik a megszorítást. Az igazság pillanata elõtt valakik ellopják a félkész, konvergáló „reformot“. A szegények királya elõl fejvesztve menekül a forradalmi évforduló. Oszlatásra, bevetésre készülõdik a gondolatrendõrség a gyûlöletbeszéd ellenzõivel szemben. Jön felénk a szép, új, vízágyús világ. Azért érvényesül a közakarat. Demokratikus választáson Stephen Colbert amerikai seggfej lesz az elsõ magyar keresztapa. Kézcsók, összefonódás minden szegleten. Védekezõ hálapénz. Szlávnak hazudott maffia. Neoliberális korszellem, terror és fenyegetés. Tombol a pártsajtóban a kenetteljes baromság, a közvélemény-kutakodások! szüneteiben. Ráadásként. MEGKEZDÕDIK A SZADESZES VÉGHAJRÁ A sátorban. Összeverõdik a rezervátum. Hokedlin ücsörög a meggyötört törzsfõnök. A nagy szamizdatos harcos, a tisztánlátó, az alkotó világvárosi szellemiség. Az elhamvadt, nyamvadt rendszerváltás utolsó, élõ tanúja. Az isztriai kövület. Az utolsó libcsi mohikán. Körülötte vadkenderes illatfelhõ. Égre emeli kérges kezét, véreres szemét, elõzi a populista, rasszista, szélsõjobboldali megrontást. Foghagymát lóbál. Kezében véres, városi skalp, totemjel. Lejjebb diszkrét pávatoll. Nem adja alább. Nem adja semmi pénzért a liberális hídfõállást. Uff! Aztán új, harcias monológba kezd: - Ebben az utolsó, nagy csatában meg kell tartani a szolidáris, liberális Budapestet! A MI szeretett városunkat. Mert ha nem, akkor az SZDSZ országos pozíciói kerülnek végveszélybe! Jönnek, egyre csak jönnek a fasiszták! - A félelemtõl összezsugorodott tömeg lázasan dülöngél. A pankrátor Merker kikel magából. A hátsó sorokban néhány bátortalan sátorlakó rövidnadrágjába graffitizik. A szónok panaszo! san folytatja: - Mintha kutyaszar hegyeken kellene elõre kúsznom-másznom! Mintha bedöglött hernyókon kellene elõre araszolnom! Mintha az egész nyomorult párt, késsel a kezében felsorakozna mögöttem! - Horn felszisszen. Petõ némán, hatalmas életmûvét lapozgatja. A kicserzett Kuncze, a nagy sámánok idült üdvözletével arcán bólogat. Csendesen maga elé rituál. Szárnyakat ad vágyainak. Az õszinteség meghozza gyümölcsét. Jöhet a sok kis Slotát elõzõ rítustánc, a tûzön járás. Gumiszandálban, gimnasztyorkában színpadra lép a párt esze. Hajós benne lesz az utolsó pakli szadiban. Õ már csak tudja, ez a jók és okosok oldala. Örök napsütötteké a diadal! A tanácsadó Profil Kft-vel közösen megszívják. A békepipa füstjébõl aztán felbukkan a szegényházi öreglegény. „Igaz, szar ez a hely, mégis kurva jó ez a város“ bölcselkedik lazán Jancsó. A pártállami objektív. Csak úgy ömlik belõle. Szavait felissza az új degeneráció. Lepedékes nyelveken keresztül összefonódó, két fiatal hiú fiú. Össz! esimulnak. Átélik együtt a Rajk-pert. Akár a hagyma, úgy rétegzõdik it t egymásra használt óvszer, hideg hányadék és kitüntetésre érdemes, megfáradt hajléktalan. Elillan az idõ, Bródyval elmegy az utolsó villamos. Már csak feltüzelt félelem, balkáni bódulat kavarog a bekábult fejekben. Másnapos, savanyú kampány van megint. Hányinger. Növekvõ kékség, kihûlõ reménység, interaktív várakozás. Közeleg a záróra. Kovács Pistike feje lekoppan, picinyke ökle elernyed. Jótékony csend lesz megint. Ütemes némaságba borul a sátornyi elvándorló hontalan. Kókadozik a sötétség. A világvallás lassan megpihen. Új hajnalok elõtt, új városokat keres magának. Ha végre megpirkad. Na. Molnár Tamás

13

– miért nem aszimmetrikus a bal- és jobboldal – Nem ismerik ugyan el, de sajnos a jobboldal vezetõ politikusai – a tudatos árulástól és erkölcstelenségtõl, az öntudatlan és gyáva meghátrálásig – szinte mindent elkövettek azért, hogy most ilyen siralmas gazdasági és szellemi állapotba süllyedjen a megtépázott nemzet. Bármennyire fájdalmas felismerés, a szerepcserékre, arculatváltásokra képes bal- és jobboldali politikai garnitúra közös felelõsséget visel az elhazudott rendszerváltásért. Hatalom igézetében. A technokrata, pragmatikus, ideológiamentesnek hazudott balliberális oldal elképesztõen szereti az izmusokat. Elõszeretettel használta eddig minden választási kampányában ezt a lejárató, félelemkeltõ, cinikus ideológiai megbélyegzést, politikai stigmázást. Horn Gyula idején a „népnemzeti”, Medgyessy idõszakában a „keresztény-konzervatív”, Gyurcsány-érában a „populizmus” kifejezés volt az a bûnös „izmus”, amellyel sárba tiporhatták, legyõzhették a szélsõségesnek titulált választási ellenfelet. A kiüresedett és elértéktelenedett – mondjuk ki nyíltan: nevetségessé vált – „fasizmus” és „nácizmus” kifejezések helyett, a mostani kampányban tarol a megbélyegzõ „szélsõjobboldali nacionalizmus” címkézése. A balliberális oldal tudatosan és örömmel eljátssza a hülyét, amikor összemossa a politikai szélsõségest és a radikálist. Most talán annyiban változott a helyzet, hogy kialakult egy jól kitapintható, érzékelhetõ szereposztás. Az MSZP következetesen a „radikális”, az SZDSZ a „szélsõséges” lejárató jelzõt, nyakba akasztható tilalmi táblát használja ellenfeleivel szemben. A politikai ellen oldal ideológiai megsemmisítésének ez a bevált módszere nem új keletû. Mindkét párt szellemi elõdei /a kommunisták és cionisták/ sikerrel alkalmazták már a történelem folyamán. A mostani kampány különlegessége még az is, hogy a baloldalon a „rendszerváltás” kezdeteihez hasonlatosan, ismét felbukkant a „népi baloldal” marginális csoportosulása és kifejezése. Ha nagy a társadalmi feszültség, ha növekszik az elégedetlenkedés és népharag, a baloldal akkor mindig megtalálni akarja, felfedezni véli a fából vaskarikát: saját, gondosan kiirtott népi gyökereit. Az SZDSZnél ez bezzeg nem fordulhat elõ. Ott nem létezhet, ott teljességgel kizárt a népi tagozat! (Már az is hatalmas elõrelépés, hogy ún. magyar liberálisoknak nevezik magukat!) Nagy lehet tehát a baj, ha reformmagyarázatok, és értelmezõ gazdasági kiskáték helyett az összeomló balliberális kormánykoalíció feje, most hirtelen ideológiai vitákat produkál. Gyurcsány szerint minden baj legfõbb forrása az, hogy a bal és jobboldal aszimmetrikus felépítésû. Vagyis. Miközben a baloldal sikeresen ötvözte a nemzeti és progresszív hagyományokat, addig a maradi jobboldalon a 14

nemzeti konzervativizmus nem gyengítette le eléggé a szélsõséges (kihalásra ítéltetett) nemzeti radikalizmust (nacionalizmust), ami most bizony árnyat vet a jobboldal egészére nézve. Gyurcsány azonmód megnevezi a szembenálló szekértáborokat is. Szerinte az MSZP, SZDSZ, MDF (Demokrata Fórum szegény tagsága!), közösen képviseli a nemzeti /?/ progressziót, miközben vele szemben ott sorakozik a haladást ellenzõk idejétmúlt serege, a FIDESZ-KDNP és a JOBBIK képében. (Mint Jobbik-vezetõ, akár örülhetnék is ennek a saját szerepünket igencsak felnagyító szembeállításnak, hiszen ekkora sajtóreklámot még soha nem kapott kicsinyke pártunk.) Mégis. Van itt némi bökkenõ. Gyurcsánynak teljesen igaza van a baloldalt illetõen. A baloldalon tényleg sikeresen ötvözõdött Kun Bélától, Apró Antalon keresztül a mostani kormányig a történelmi hagyomány. Nem szakította meg jelentõs antikommunista megtorlás, akasztás, vagyonelkobzás, népi ítélkezés ezt az uralkodó, hazaáruló, progresszív folyamatot. (1956-ban ugyan kísérlet történt erre, de azt nemzetközi kommunista intervenció segítségével megtorolták.) Az úgynevezett rendszerváltozás idején sem ült törvényes tort

senki felettük, mindössze némi mutyizós, hatalom-átjátszós, nagyhatalmi piaci paktum született. A modernkori európai történelemben talán elõször nem lett éles határvonal, cezúra meghúzva diktatúra és demokrácia között. Mindössze megváltozott körülmények és intézményi keretek mellett folytatódott a gazdasági, politikai és morális szétzüllés, az ország gátlástalan kirablása. Ez mind igaz. Itt valóban tetten érhetõ a baloldali folyamatosság és nemzetellenes progresszió. Az aszimmetria jobboldalára utalás azonban erõsen téves. Az egykori paktum során a „jobboldal” felülrõl kijelölt, kiválasztott vezetõi mindent megtettek és elkövettek azért, hogy a nemzeti radikalizmus ne találjon magára. Fõnixmadárként /Turulként/ ne szálljon magasra, ne ébredjen fel az emberek lelkében. Különösen fontos lett, hogy a néha mégis feltámadó, lappangó, de igencsak sérült nemzeti érzület, tudatosan szervezett politikai artikulációja kézben tartható legyen. (Erre kellett az identitásromboló média!) Az újkori gyarmatosítás legfontosabb ismérve ennek a töretlen fogyasztási növekedést, kiszámítható politikai stabilitást produkáló, kollaboráns garnitúrának a felszínen tartása lett. Ennek az élõsködõ „elit”-nek a kizárólagos reprezentációját képviselte minden eddigi neoliberális kormányzat. Lengyelországgal, Szlovákiával ellentétben ez itt nagyszerûen sikerült, mivel nem volt /nem lehetett/ kibontakozó, egységes népi ellenállás. Nézzük csak meg, milyen szörnyû állapotban van ma a vallás, az oktatás, a szervezett közösségi nemzettudat és önbecsülés! Nézzük csak meg, milyen elhagyatott állapotban van ma a civil társadalom és az önszervezõdõ munkavállalói érdekképviselet! Ezeket közösen, igen nagy hatékonysággal mindkét politikai oldal szétverte. Itt tehát nem illeti semmiféle baloldali szemrehányás a jobboldal régebbi és mai vezetõit. Nem ismerik ugyan el, de sajnos a jobboldal vezetõ politikusai – a tudatos árulástól és erkölcstelenségtõl, az öntudatlan és gyáva meghátrálásig – szinte mindent elkövettek azért, hogy most ilyen siralmas gazdasági és szellemi állapotba süllyedjen a megtépázott nemzet. Bármennyire fájdalmas felismerés, a szerepcserékre, arculatváltásokra képes bal- és jobboldali politikai garnitúra közös felelõsséget visel az elhazudott rendszerváltásért. Politikai akarat és szándék tekintetében, a nemzet tönkretételében egymással harmonikus szimmetriában vannak. Egyfajta kártékony történelmi egymásrautaltságban és szimbiózisban. Mégis. Most õsszel, ezen a soron következõ képmutató választási hercehurcán történt jó ha figyelünk

valami furcsaság. A hirtelen jött megszorítások átszakítottak egy lélektani gátat az eddig csendes és enervált többségben. Elkezdett leomlani a mesterséges világnézeti szembenállás fala, miközben minden szinten megjelent a kritikus, közösségi vélemény kinyilvánításának igénye. Megjelent a megszorításokkal szembeni indulatos és jogos népakarat. Társadalmi sértettség okán, alulról beindult egy öngerjesztõ, kiterebélyesedõ folyamat. A legnagyobb ellenzéki párt csendes háttéralkukkal, a kormányoldal kétségbeesett kapkodással nyilvánvalóvá tette a nemzeti radikalizmus hirtelen feltámadását és térhódítását. A sértettség, a hazudozás, az elzüllött és korrupt „elit”, a nemzeti érdekvédelem égbekiáltó hiányossága, a valódi népképviselet területén megmutatkozó tényleges aszimmetria felszínre hozta az eddig lappangó feszültségeket és folyamatokat. Nem a meglévõ, tudatosan tönkretett kicsinyke nemzeti pártok erõsödtek meg hirtelen, hanem a becsapottságára, átverésére ráébredt dühös tömeg kezdett el vészes gyorsasággal radikalizálódni. A Fidesz nem tett mást, mint idõben felismerte ezt a folyamatot, és integrációs kézséget mutatott. Gesztust tett az egyre terebélyesedõ elégedetlenkedõk szervezetei és politikai képviselõi felé. (Hogy az öntudatra ébredt, sokasodó vesztesek mostani képviselete a Fideszben mennyire õszinte és hiteles, azt a felgyorsuló idõ nagyon hamar eldönti!) Az elégedetlenséget megnyargaló Fidesz – az eddig elnyomott radikálisokkal együtt – akár még jól is kijöhet ebbõl a kényszerû egymásra találásból. Az igazi lényeget azonban fel kell ismerniük a parlamenti jobboldal mostani vezetõinek. A nemzeti radikalizmus – bármennyire szeretné a globális tõkéhez kötõdõ ellenfél – nem egyenlõ a nacionalizmussal. Több annál: tudatosan felvállalt sokrétû, sokszínû, értékteremtõ nemzeti érdekvédelem és képviselet! Kevés esély adatik a gyõze-

lemre! A Fidesznek választási sikere esetén nem megijednie, meghátrálnia és szégyellnie kell a jelenlegi nemzeti érdekvédõkkel kötött háttéralkukat, hanem határozottan és hosszútávon, nyíltszínen felvállalnia. Most nem lehet gyáván hátat mutatni a történelemnek, hanem bátran szembe kell nézni vele! Csak így alakulhat igazán hiteles erõvé a nemzeti oldal jelenleg kibontakozó szövetsége. Napról napra növekszik az elégedetlenség. Õszre kiteljesedõ, összehangolt tüntetések várhatók szerte a meggyötört országban. A baljós árnyék egyre terebélyesedik a jelenlegi illegitim kormányzó koalíció felett. Hiába nem érdekli a szélsõséges, magyargyûlölõ törpepárt vezérét, Kunczét, a háborgó közvélemény, hiába nem tart a népharagtól egy mindent elsöprõ jobboldali forradalomtól. A jelenlegi népnyúzó garnitúra hamarosan megbukik. A rendszerváltásnak tisztessége-

Tomcat: Ezekben a percekben készülök elindulni a Kossuth térre, ahol állítólag be nem jelentett tüntetés gyülekezik annak nyomán, hogy nyilvánosságra került Gyurcsány „elkúrós“ beszéde (aki még nem hallotta, biztosan egy pincében él bezárva). Állítólag folyamatosan jönnek az emberek buszokkal az egész országból. Mit jelent ez? Azt, hogy valaki készenlétben tartotta ezeket a buszokat. Ez lehetett a Fidesz, persze, de van még egy, akinek érdekében áll, hogy az MSZP bukjon, mégpedig úgy, hogy abból o jöjjön ki érintetlenül: az SZDSZ. Emlékezzünk csak, mit jósoltam pár hete: hogy az országot az összeomlásba hajszolják, aztán elõjönnek, mint a demokrácia megmentoi, és Kuncze lesz a miniszterelnök (vagy valaki más foszadeszes). Most kiszivárogtatták ezt a felvételt, aztán összeszedtek pár száz szerencsétlent, akiket majd összeterelnek a Kossuth téren, és a tévében mindenki láthatja, ahogy a gonosz kommunista jó ha figyelünk

sen be kell fejezõdnie! Helyre kell, hogy billenjen a teremtett világ rendje! A feleszmélõ emberek mindent elsöprõ indulata ugyanis sokszor nem ellenségképekbe becsomagolt, kiüresedett és manipulált világnézeti csatáktól függ. Bár sokakban él még kifinomult erkölcsi ítélet, a romantikus, idealista nagy fordulatok legtöbbször mégis, racionálisan zsebfüggõk. A Gyurcsány-kormány hétköznapi, törvényszerû bukását valószínûleg nem lejáratódott, elhasználódott politikai pártok, nem a büszke nemzeti radikálisok fogják elõidézni (õk legfeljebb politikai haszonélvezõi lesznek egy esetleges átalakulásnak!), hanem pártérdekeken túli õszinte, ösztönös civil és érdekvédõ szervezetek. A jelenlegi rendszer ugyanis belülrõl teljességgel megreformálhatatlan. Valódi, mélyreható változás csak alulról és kívülrõl történhet! Adja Isten, hogy így legyen! Molnár Tamás

rendorség elveri oket. Gyurcsány végül kénytelen lesz lemondani, és az MSZP-t még az idén megpuccsolja a saját koalíciós partnere, akik már jóelore levajazták a Fidesszel, hogy oket rakják kormánypozícióba a töketlen Gyurcsányék helyett. S hogy ez miért jó az SZDSZ-nek? Mert az MSZP már nem népszeru a nép körében, a Fidesz meg igen. Megcsinálták a megszorításokat, most már mehetnek, a következo meg majd széttárja a kezét, bocs, mi ezt az országot már így kaptuk. Aztán majd ok is lejáratódnak szépen, míg az SZDSZ érintetlenül tündöklik a háttérben, és egyre nagyobb lesz a befolyása, melyet természetesen teljesen demokratikusan és törvényesen terjeszt ki az egész országra. Az átlagember meg csak kapkodja a fejét, és észre sem veszi, hogy az egész nem is errol az országról szól. (Tomcat blogja)

15

(Egy magyar históriás töprengései) Egy emberöltõ óta nincs igazi Magyarország és egy félévszázadon keresztül nem volt értékrendünk, mivel a bolsevizmus (amelynek a Larousse-ban nincs címszava, a fasizmusnak viszont kéthasábnyi) nemcsak kegyetlen diktatúra volt, hasonlóan a fasiszta és a nemzeti szocialista diktatúrákhoz, de egyedülállóan felszámolta a magántulajdont, az emberi társadalom évtízezredek óta legalapvetõbb pillérét. Ugyanakkor a betelepült idegenszívûek nyomására nálunk lett a háború után a legnagyobb vérengzés: 24 ezer embert likvidáltak vagy végeztek ki, míg a 100 milliós Japánban mindössze 1260 embert vontak kérdõre. A magyar holokausztra még csak utalni sem volt szabad! Csak azért, mert magyarok voltak lemészároltak a Délvidéken 40 ezer magyart, Romániában 30 ezret, Csehszlovákiában elüldöztek 60 ezer embert, Kárpátalján 200 ezer magyar embert likvidáltak. A Szovjetunióba hurcoltak százezrei vesztek oda. S amikor 1988/89-ben lehetõvé vált az újrakezdés, elindulhattunk volna újra a nemzetté válás igazi útján, mégpedig azáltal, hogy a bûnösöket felelõsségre vonják, a kommunisták által elrabolt és eltulajdonított javakat mindenkinek visszaadják, kivált a parasztságnak a földjét, akkor a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság alkotmány-ellenesnek nyilvánította a reprivatizációt, a halálos ítéletet pedig eltörölték! Ami nemcsak megdöbbentõ, de nevetséges is, hiszen valójában ma sincs alkotmányunk, csak az 1949, évi XX. törvényként ismert sztálini tákolmány. 5 évvel ezelõtt alkotmányozó nemzetgyûlés helyett ún. Ellenzéki kerekasztal döntött, ~ a jogfolytonosságról, a büntethetetlenségrõl, a kádár-népség igénytelenségi igényeinek kielégítésérõl. A nemzeti oldalt megtestesítõ MDF tele lett beültetett emberrel és szóvirágokkal fedték el árulásaikat. Bevezették a listás választási rendszert. Ok kezdek hozzá a XX. századi Európa talán legnagyobb szabadrablásának és sikkasztásának valóra váltásához: az ún. privatizációhoz! Majd megalkották az1991. évi LX. törvényt, amely szerint a magyar kormány a MNB-tól nem vehet fel kölcsönt, hiteleket. Ez tovább növelte a magyar adósságállományt, amely mára meghaladja a 33 milliárd dollárt! Megindult a magyar lakosság totális elszegényedése. A lumpenizálódás ma már tömegméretûvé vált. A Kárpát-medence magyar lakosságának összlétszáma 13 milliót sem éri el már s ebbõl az anyaországi magyarok közül talán, ha 2 és fél millió ember magyar érzelmû és cselekvõképes. De ez a tábor sincs összefogva. Az MDF megbukott s ekkor a liberális ködbõl mintegy varázsütésre elõ16

bukkant a Fidesz, élén a vezéregyéniséggel: Orbán Viktorral. Gyõznek, kormányt alakítanak, de a magyarság nemzetté kovácsolásáért egyáltalán nem tesznek meg mindent! Sõt! Nem tisztítják meg a sajtót, a televíziót, mérsékeltségüket fitogtatva hátrálnak és önteltségükben elbízzák magukat, majd belehajszolják az országot az EU-csatlakozás hamis mámorába. Nem adták vissza az ún. nemzeti kormányok az embereknek a nemzeti önérzetet, a nemzeti öntudatot, a 15 millió magyar lelki miniszterelnöke széles mosollyal elsõként ismerte el a Felvidékbõl kialakított Szlovákiát, még szélesebb mosollyal írta alá az elsõ ún. alapszerzõdést. Kilúgozták az emberek gondolkodásából és érzelemvilágából a belsõ tartást. Kis nép vagyunk, nekünk mindig alkalmazkodni és hátrálni kell. Csak egy dolog menthet meg bennünket: az Európa Unió. 2002. áprilisa óta a Fidesz és az MDF szólamokkal él kifelé és együttmûködéssel befelé. Létrejött a többpárti egypártrendszer. A parlament majomszínházzá vált, ahol fellengzõs odamondogatások elõtt szép egyetértésben közösen megszavaznak mindent, így például az MSZP által szétosztogatott 320 milliárd forintot, az EU-s alkotmánymódosítást, az EU-csatlakozást. Megalkották a 2001. LXXII. ún. státustörvényt, amely semmiféle nemzetközi joggal nincs ellentétben s nagyon szerény hozadékot ad az eszmei értéken kívül, mégis mindenki támadja, beleértve az EU fõembereit is. De nem adták meg minden magyarnak a kettõs álompolgárságot, amely az EU-ban is és azon kívül is általános gyakorlat. Nemzetinek és polgárinak nevezik magukat, de nem álltak ki az elcsatolt területek magyarlakta vidékeinek autonómiájáért, sõt az ezt követelõ Magyarok Világszövetségétõl, õk elõször! megvonták az anyagi támogatást. Nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy a tömegembert kell elõször megnyerni, a kiszolgáltatott és elprimitivizálódott tömegembert. A mai ember teljesen kiszolgáltatott, hiszen semmiféle tartaléka nincs, csak az szabad, aki egzisztenciálisan független s csak az mer gondolkodni, aki nem fél a holnaptól. Akinek manapság nincs munkahelye, nincs fizetése, az lényegében elveszett ember. Teljes kilátástalanságba kerül nemcsak az idõsebb nemzedék, de a fiatalság is. Az EU-ban 20 évvel ezelõtt 5 millió munkanélküli volt, manapság a számuk eléri a 20 milliót! Nem véletlen, hogy Magyarországon is rendkívüli mértékben visszaesett a népszaporulat és drasztikusan tovább nõtt az öngyilkosságok száma.

Ma nincs nemzeti oldal, nincs összefogó erõ. A kisgazdapártot, a KDNP-t , a SZDP-t felõrölték, a MIÉP ellen most folyik a hajsza. Orbánék Egységes Pártot szeretnének létrehozni, mint tette ezt Bethlen István 1922-ben. Csakhogy Bethlen gróf õszintén fogott kezet Nagyatádi Szabó Istvánnal, Prohászka Ottokárral, sõt Peyer Károllyal is. S volt egy hatalmas közös érdek: a történelmi Magyarországról való le nem mondás! Súlyos társadalmi igazságtalanságok terhelték a Horthy-kort, de abban a zsellér és a nagy gyáros is egyetértett, hogy ezredéves országunk felszámolásához és tönkretételéhez nem adjuk a hozzájárulásunkat, mert - amint Declassé francia külügyminiszter mondotta volt: „Egy nemzet sincs megalázva azzal, ha legyõzték, vagy ha késsel a torkán aláírt egy végzetes békeszerzõdést, de becstelenné válik, ha tönkretételéhez maga is készéggel hozzájárulását adja“. Ma nincs olyan számottevõ nemzeti erõ, amely kiállna a magyar érdekekért, amelyik rá merne mutatni arra, mi volt és mi ma a magyarság szerepe Európában? A magyarság 1100 esztendeje, rokonai révén másfélezer éve birtokolja a Kárpát-medencét és mind etnikailag, mind genetikailag, mind nyelvileg egy teljesen más világot jelentett itt, Európa kellõs közepén. A környezõ hatalmak és népek kezdettõl nem tudták megbocsátani és elfogadni, hogy Kelet Népei uralják Európa szívét. Gondoljunk Atillára, az avarokra vagy a magyarság megítélésére. Tény, hogy a magyarság számára is sokszor felmerült a gondolata annak, nem Kelettel kellene-e vállalni a sorsközösséget? Gondoljunk IV. Bélára, Mátyás királyra, 1526 utánra. Mindig a Nyugat védelmét vállaltuk! 1919, 1945, 1956 jelzik ezt az újabb idõben! S most arról papol mind a négy parlamenti párt, hogy a boldogságnak csakis egyetlen útja van: az Európai Unió. 1990-ig csak a Szovjet Unió volt. Európa újraegyesítését emlegetik, holott Európa csakis a római impérium korában volt egységes, úgy-ahogy. Máskor soha. Ezt a romlott lelkületû birodalmi egységet akarta felváltani a nagy Atilla király egy másfajta egységgel. Megölték. S gondolnánk-e, hogy már a XIX. században felmerült az Európai Egyesült Államok ötlete és vágya tulajdonképpen ezredéve él Európa nyugati nagyhatalmainak gondolkodásában? Mert itt valójában a francia-német hegemónia megteremtésérol van szó. Ezt a célt szolgálta már 1947-ben a Marshall-terv, majd 1958-ban az EGK, késobb a Közös Piac hat országgal. Majd következett a Maastrichti Szerzodés, amelynek világos céljó ha figyelünk

ja a kisnemzetek felszámolása és szuverenitásuk megszüntetése. Az egyik legsúlyosabb becsapás annak emlegetése, hogy az EU-ban megszûnnek a határok és ez meghozza a szétszabdalt magyarság számára is az óhajtott egyesülési lehetõséget. A belsõ határok megmaradnak és a kisebbségekkel az unió egyáltalán nem törõdik! Csak ajánlásaik vannak, amelyeket nem kell betartani és nem is feltétele a felvételnek. Gyakorlati jelentõségük egyáltalán nincs. Hoztak különbözõ határozatokat (1987, 1994,1995,1997), de az un. országjelentésekben teljesen hamis képet festettek, például Romániát mintaállamnak minõsítették, Szlovákiának a pártjára álltak. Az EU-ban kisebbségi törvényt soha nem fognak hozni. A kultúra, az oktatás, a nyelvhasználat, az egészségügy, az adóügy a nemzeti kormányok kezében marad. Az EU valójában a német és francia bank-oligarchia

egyeduralmának kiterjesztése, az európai érdek és „közélet“ azt jelenti: mi az o érdekük. Valójában egy óriási piacbõvítésrõl van szó, mivel Európa gazdaságilag lefelé tendál. Egy gyönyörû tóba a kis halak világába beengednek nagy cápákat és egyenlõ feltételekrõl beszélnek. Svédország, Ausztria csalódott. Írország külön utakat próbál. A piac (80 milliós Közép-Európa!) mellett leginkább a földet kívánják megszerezni. Kivált a Kárpát, medencében hiszen ütközõ zóna ez! 1992 óta lényegében megvalósult az EU behatolása Magyarországra, de mégis megmaradt a forint, a szuverenitás. 10 milliós Magyarországnak nem kellett azonnal átvennie a 350 milliós Európa sok évtizede gyakorolt rendjét. Az árszínvonal uniós lesz, a bérszínvonal marad (kb. 1/3-a, 1/10-e a nyugatinak!) 1944-ben Magyarország és Ausztria

Noha alig van épeszû ember, akit ne háborított volna fel Gyurcsány „Nero“ Ferenc nyilvánosságra került, mindenkit hazugsággal vádoló beszéde. Ebbõl nem is burkoltan az derül ki, hogy párt- és eszmetársaival együtt mindenki simlis, hazug, sunyi, kivéve õt, aki messiásként, egy személyben menti meg az országot a romlástól.

Elsõ hallásra úgy tûnt, hogy bolondozik, ám szeptember 18-án reggel, a közszolgálati képcsatornán Bethlen Jánossal folytatott beszélgetése során kiderült, hogy egy közveszélyes elmebeteggel van dolgunk. Mozdulatai, torz vigyorai, dühkitörései mind erre vallottak, és ezen kijelentéséért e levél írója személyesen vállalja a felelõsséget egyben elmeorvos bevonását kéri a miniszterelnöki címet bitorlóval szemben. Volt már erre példa, hogy királyokat félreállítottak saját miniszterei, mert rájöttek uralkodójuk elmebeli hiányosságaira. Gyurcsány, noha beszédében kizárólag az elmúlt négy év MSZP-SZDSZ kormányzati idõszakáról beszélt, halld „Mi elkurtuk“, rajta kívül azóta már mindenki más felelõs az ország állapotáért, elsõsorban az õ rossz döntéseikért. A felelõsség kezdetét is egyre távolabbi idõszakba tólja ki, elõször 1998-ra, a FIDESZ kormányzás kezdetére, jelenleg pedig a rendszerváltásnál tart. Itt azonban érthetetlen módon megáll, noha tudjuk jól, a rendszerváltásnak nevezett színjáték

egyformán állt, ma egynegyede a mi életszínvonalunk az osztrákokénak. Magyarország csak akkor maradhatna meg, ha most - az utolsó pillanatban és utolsó esélyként képes volna NEM-et mondani, mert felkészületlen, mert speciális nemzeti érdekeit senki nem képviseli majd. Ha független maradhatna, új feltételekkel kezdhetné a tárgyalásokat, mert az EU-nak mindenképpen kell a Kárpát-medence (is), tehát éppen nem szigetelõdnénk el, hanem felértékelõdnénk. Az éves tagdíj 70/80 milliárd forint lesz. Mindez persze, jól tudom, álom, hiszen már minden el van döntve. Verd meg a pásztort s szétszéled a nyáj. Hogyan jutottunk idáig? Hogyan süllyedtünk idáig? A cselédsorsig. (Elhangzott a MAG 2003. januári ülésén) Bakay Kornél

éppen a kommunisták több évtizedes csõdgazdálkodásának eredményeként jöhetett létre. De ha a két helyzet közé egyenlõségjel tehetõ a kiváltó okok tekintetében, akkor a folytatás is hasonló kell legyen, csak a valóban nemzetben gondolkodók akkor elkövetett hibái nélkül. Ha ez mégsem történne meg és Gyurcsány, valamint a vele egy követ fújó kormány nem mond le, akkor az ország lakosságát sem terheli felelõsség jövõbeni „füllentéséért“. Legyen az adóhatóság, jármûellenõr, közúti ellenõrzés, a megcsipett személy nyugodtan védekezhet azzal, hogy õ csak azért nem mondott igazat, nem vallotta be valós anyagi helyzetét, hogy nem vett jegyet, hogy ittasan ült a volán mögé, mert mindenkinek így volt jó. Ha mégis rajtakapták, ugyanúgy megilleti a büntetlenség, ahogyan Gyurcsányt, aki minden felelõsséget elhárított magáról hazudozásaiért és rossz döntéseiért. Márpedig, ha ezt õ megteheti, a demokrácia, azaz népfelség idején, már hogyne illetné meg ugynez a jog az õt hatalomra segítõ népet! A hazudozás nem újkeletû, Tony Blair és Geroge Bush ugyanígy, bizonyítottan hazudott népének, hogy így nyerje el támogatását az Afganisztán és Irak ellen indítandó háborúhoz. Ugyanez a hazugság érvényes a Magyar Tudományos Akadémiára, amióta Trefort Ágoston hatalmi szóval döntötte el, hogy szkíta, hun, avar õseink helyett rokonainkat a soha nem létezett finnugor népek között kell keresnünk. És ugyanez a hazugság érvényes hivatalos történetírásunkra, amióta azt állítja, hogy Álmos, majd Árpád magyarjait a besenyõk üldözték be a Kárpát-medencébe, holott tudjuk, hogy az itt élõ nép nem fogadta ellenségként a vissztérõket, a „honvisszafoglalókat“, sõt várta õket, a besenyõk pedig Géza fejedelem szövetségesei voltak. És ugyanígy hazug az a nézet, hogy õseinket meg kellett téríteni az egy Isten hitre, holott a megtértésükre ide küldött Gellért püspök is visszajelezte a pápának, hogy erre itt, a Kárpát-medencében már nincs szükség. Az új rendszerváltás ideje eljött. Ennek azonban a magyarság eddig eltagadott, igaz õsi hagyományai, egy Isten hívõ vallása és õsei tiszteletén kell alapulnia, különben ugyanúgy el lesz puskázva, mint 1989/90-ben. Szakács Gábor

A legfrissebb hírek szerint a NASA állítólag már bejelentkezett, hogy megvásárolja a Gyurcsány Ferenc arcát borító bõrszerû anyag szabadalmát. Azt mondják, hogy az ûrsiklók hõvédõ kerámiapajzsa ehhez képest egy TESCO-s neilonzacskó. jó ha figyelünk

17

avagy a rendszerváltás „filozófiájának híg mosléka” Talán soha nem volt még olyan fontos a kudarcaink mélyszerkezetének pontos megértése, mint éppen most, a választások után. Ez az írás arra tesz kísérletet, hogy az ún. „jobb oldalnak“ tisztelettel és illõ szerénységgel ajánljon megértõ kegyeibe egy olyan „narratívát“, amely talán hozzájárulhat ahhoz, hogy megtaláljuk a kiutat nemzetünk mély válságából. És ha már a „jobboldal“ kifejezésnél tartunk... Ez az „oldal“ a hétköznapi diskurzusban rutinszerûen használja önmaga megnevezésére a jobb, polgári, nemzeti, keresztény és konzervatív jelzõket, hogy nagy hirtelen csak ezt az ötöt emeljük ki. Teszi ezt azzal a fesztelen meggyõzõdéssel, hogy lévén e kifejezések egymás természetes szinonimái, egymással való korlátlan helyettesíthetõségük evidenciaként értelmezhetõ. Bár ezen írás keretei nem adnak módot a részletes kifejtésre, fontosnak tartom rögzíteni, hogy ezek a fogalmak nemcsak, hogy nem szinonimái egymásnak, hanem egyes pontokon éles ellentétben állnak, sõt akár teljességgel „szembe mehetnek“ egymással. Döntõ fontosságú társadalmi gazdasági, politikai, kulturális kérdésekre adnak ugyanis gyökeresen eltérõ választ. Ez önmagában még nem feltétlenül volna nagy baj, de az már igen, hogy mindez úgy áll fenn, hogy kísérlet sincs arra, hogy legalább tisztázó viták során kerüljünk kissé közelebb legfõbb belsõ törésvonalaink megértéséhez. Ha idõnként lenne is vita, ez „a fõ, hogy együtt megnyerjük a következõ választásokat!“ felkiáltással általában gyorsan elenyészik. és való igaz, a legfontosabb kérdés tényleg az, hogy megnyerjük a mindig soron következõ választásokat. Ennél mindössze egy fontosabb kérdés van! Annak a tisztázása, hogy „ki az a mi?“, aki „személyünkben“ megnyeri a következõ választásokat. Es ez az a pont, ahol magyarázattal tartozom a címben jelzett „a filozófia híg mosléka“ kitétel miben létét illetõen. A fogalom egyébként Petõ Bertalan filozófustól való, aki ugyan kissé eltérõ kontextusban, de hasonló feszültségek kissé nyers, ám láttató erejû jelzésére használta ezt egy esszéjében. Arra utal, hogy az a valami, amit a politológia magyar politikai életnek tekint, nem pártokból, hanem „politikai holdingokból“ áll. Olyan nagy konglomerátumokból, amelyek „politikaipari“ nagyvállalatokként foghatók fel. Elsõdleges céljuk, hogy az uralmi javak elosztásának tartós ellenõrzésére épülõ távlati profitlehetõségeket minél telje18

Bogár László sebben kiaknázzák. Ehhez viszont olyan, az abszurditásig elmenõ cinikus gátlástalanságra van szükség a társadalomfilozófiai talapzatok megfogalmazása, illetve ezek tömegfogyasztásra való alkalmassá tétele terén, aminek szemléltetésére joggal használhatjuk a filozófiai hígmoslékok nagy üstjeit kavargató partoligarchák kissé degusztáló hatású k! epét. Kevés vigasz, hogy mindez a „fejlett Nyugaton“ is így van, sõt. Sietek hozzátenni, mindez nem egészen a véletlenek szerencsétlen összjátékaként alakult így a „demokrácia“ fedõnéven üzemeltetett berendezkedésekben A politikai holdingok fõ feladata ugyanis a mindenütt növekvõ arányú vesztes többség féken tartásán kívül az, hogy a globális hatalomgazdasági aktorok (a többnyire transznacionális óriás vállalatok) erõforrás szivattyúi számára zavartalan mûködést biztosítsanak E globális aktorok ugyanis csak akkor képesek a „lokalitás“ értékmezõinek folyamatos „letermelésére“, ha a politikai elitek nagy es jól kezelhetõ holdingok moslékos dézsáivá teszik a politikai életet. Ebben az esetben ugyanis, amíg a „sehonnan sehova“ tartó alkalmatlan és inkoherens fogalmakkal vívott „verbális polgárháborújuk“ során az un „politikusok“ nyomorult gladiátorokká silányodnak, az un. választópolgárok pedig az elõbbiek véres küzdelmének primitív lejátszás technikai felszínétõl megrészegedõ, üvöltõ csõcselékké, nos addig jótékony homály fogja körül a színjá! ték lényegét. Nevezetesen azt, hogy mindeközben sikeresen asszisztálunk életterünk folyamatos kifosztásához. Hangsúlyozni szeretném, hogy mindez az un. „rendszerváltás“ eredményé-

nek csak egy megengedhetetlenül udvarias értelmezése, mert a lényeg ennél is durvább, embertelenebb és silányabb. A két nagy holdingként üzemelõ „jobb“ és „bal“ oldal fõ funkciója tehát az hogy hamis törésvonalaival, hamis értelmezési kereteivel. és hamis fogalmaival a hamis tematizáció ketrecébe zárva tárolják és védekezésképtelenné tegyék azt, amit valaha magyar nemzetként is szokás volt említeni. Hogy mi volna akkor a valóságos törésvonal? Lassan ötszáz éve már, hogy nemzetünk mindig közvetlen birodalmi függésben élt, így elitjei között két nagy vonulat alakult ki. Az egyik, a kollaboráns komprádor struktúra, amely a neki lehulló „globalo-morzsákért“ cinikusan és készségesen nyitja meg nemzetének értékmezõit a megszálló birodalom „ideiglenesen hazánk területén állomásozó“ rezidensei elõtt, míg a másik megpróbál legalább valamilyen rendezett, „visszapótlásra“ is esélyt nyújtó lefosztást kialkudni. Ez utóbbit szokás „nép-nemzeti“ alternatívaként megnevezni. A „rendszerváltás“ fedõnevû globális hatalomgazdasági diktatúra hazai berendezkedése során a „globálnyikok“ elsõ teendõje az volt, hogy megakadályozzák a „nemzeti nagykoalíció“ létrejöttét, vagyis, hogy a nemzetiszocialistáktól a népi szocialistákig terjedõ széles körû összefogás alakuljon ki legalább az ellenõrzött lefosztás feltételeinek a kialkudására. Ezt a szerepet a „bal“ oldali holdingban Horn Gyula, a „jobb“ oldali holdingban Antall József vállalta. 1989 októberében néhány hét eltéréssel ugyanazt hajtották végre. Kiszorították, megfélemlítették, és/vagy korrumpálták holdingjaik akkor még többségben lévõ, de instabil és felkészületlen nép-nemzeti többségét. Elõzékenyen döntõ pozícióba juttatták a globalo-komprádor kollaboránsokat, akik, amikor ennek eljött az ideje, mindkét holdingban a liberokrata világforgatókönyv szerint Végre is hajtották a magyar társadalom latin-amerikanizálásának letroncsoló feladatait (Kupa-csomag, Bokros-csomag stb.). Az csupán optikai csalódás, hogy az un „jobb“ oldal kétszer is kormányozhatott, mert mindkét alkalommal az volt a dolga, hogy a kormányaikban akkor is döntõ pozícióban levõ liberokratak segítségével lejárassa a nép-nemzeti alternatívát. 1998-ban pedig volt egy másik „feladata“ is. Az, hogy megakadályozza Horn Gyula és rajta keresztül a kádári párttársadalom hosszú távú berendezkedését. Ez azonban csak azért zavarta volna a globalis „gazdit“, mert saját hatalomgazdaságának kiépítésével akaratlanul, de kissé jó ha figyelünk

akadályozta volna a globális-szivattyú rutinszerû mûködtetését. Az Orbán-kormány „megengedése“ tehát mindössze egy szándékos „kényszerítõ passz“ volt a globális fõhatalom helyi rezidentúrája részérõl. Valahogy így festenek tehát a valós törésvonalak, és addig esélyünk sincs a nemzet sorsának jobbra fordítására, amíg tétlen szemlélõi vagyunk a hamis „bal-jobb“ verbális polgárháborújának. Mernünk kell kimondani, hogy a kudarcok sorozatának fõ oka éppen az, hogy a jelenlegi két holdingban, az MSZP-ben és a Fideszben pontosan ugyanolyan arányban vannak jelen és meghatározó pozícióban a nemzetkifosztó globálokomprádorok, az alávetett döntõ többséget képviselni törekvõ nép-nemzetiek és az a gátlástalan-cinikus zsákmányoló horda (a parlamenti „nindzsáktól“ a ...-közeli vállalkozókon át a ravasz „megélhetési politikusokig“), amelynek elemi érdeke a hamis törésvonalak látszatának mindenáron való fenntartása. Egyetlen létminõségbeli különbség adódik, legalábbis egyelõre, a két holding között, és ez Orbán Viktor személye. ennek az írásnak nem lehet célja Orbán Viktor létkarakterének részletes elemzése, van azonban egy fontos ok, ami miatt most mégis szólnunk kell errõl. Ez az ok pedig az, hogy jövendõ sorsából kirajzolódnak a magyar nemzet jövõjének kritikus elágazási pontjai. Orbán Viktort már egyetemista korában elkezdték igen tudatos mûgonddal építeni a globalokrácia külsõ kiválasztó hatalmai és belsõ rezidensei. 1986 és 1993 között úgy látszott, hogy személyében a szélsõséges és gátlástalan-kíméletlen globalokrata forgatókönyv végrehajtásának „csúcsfegyverét“

sikerült megkonstruálni. Máig sem pontosan beazonosítható fejlemények hatására azonban ettõl az idõponttól kezdve a „csúcsfegyver“ karaktere egyre radikálisabban kezdett szembe fordulni konstruktõreivel, és elkezdõdött annak a Bibó szavaival élve „lényeglátó realista“ politikusi alkatnak a felépülése, amely a térségre! vonatkozó globális forgatókönyvek számára messze a legnagyobb fenyegetést jelenti. Ettõl kezdve Orbán Viktor teljesítménye mind tanulási kapacitásának mélységét, mind politikai, taktikai érzékét illetõen megrendítõ erejû. Fõként, ha figyelembe vesszük, hogy a globális fõhatalom „tartó tisztjeinek“ egész hada veszi körül a Fidesz legfelsõ vezetõinek, illetve „tanácsadóinak“ álcázva. A magyar társadalom, a Fidesz és Orbán Viktor sorsa azonban most válaszúthoz érkezett Végérvényesen kiderült, hogy a hamis „bal-jobb“ törésvonalak hallgatólagos elfogadására, a globális fõhatalom játékszabályainak betartására épülõ stratégia követese végleg lezárja számára az esélyt ahhoz, hogy 1998 és 2002 között elkezdett kísérletet nemzeti alapú új alku létrehozására valaha is tovább folytathassa. A jelenleg zajló folyamatok alapján nagyon leegyszerûsítve három történelmi választási lehetõsége van. Az elsõ, hogy bûnbánatot gyakorolva tesz egy utolsó kísérletet a globális rendbe való visszailleszkedésre. Ez azonban csak úgy képzelhetõ el, ha elõtte valami fontos nemzetközi szerepben bizonyítja, hogy derék és engedelmes szolgája a „birodalomnak“, és ezt követõen egyszer talán még „engedélyezhetik“ számara e külsõ emigrációból való „visszatérést“. Karakterének szerkezeti módosulásai azonban nagy valószínû-

séggel kizárják már ennek lehetõségét, és az sem biztos, hogy az „impérium“ még egyáltalán igényt tart szolgálataira. A második lehetõség, hogy új radikális nemzeti pártot hoz létre, akár a Fideszen belül, akár azon kívül. E konstrukció fõ értelme és funkciója az lehetne, hogy felhasítsa a rendszerváltás „globalitás konstruktõrei“ által a 80-as évek végén felépített hamis politikai intézményrendszert, világossá téve annak hazug és pusztító szerkezetét. Az új párt új elbeszélésmódjával láthatóvá teheti a valós törésvonalakat, és ajánlatot tehet az MSZP-be zárt baloldali népnemzetnek a kiválásra és a csatlakozásra, megteremtve ezzel a „nemzeti nagykoalíció“ történelmi esélyét, amely nélkül kifosztásunk megállítására semmi esély. Ez a lehetõség ugyan ma még utópisztikus, de a jelenlegi hamis konstrukció fennmaradása, minden látszat ellenére, valójában még ennél is utópisztikusabb. A harmadik lehetõség, hogy „belsõ emigrációba“ vonul, és Nagy Imreként arra vár, hogy az elkerülhetetlen polgárháború felkelõi vigyék vállukon vissza a nemzet élére („Az a szép fényes nap...“). Ez azonban meglehetõsen bizonytalan, és, mint Nagy Imre sorsa mutatja, nem kockázat mentes mutatvány. A választások második fordulója és a forradalom ötvenedik évfordulója között pontosan fél év a távolság. Hogy mekkora a távolsága mai magyar nemzet és az 1956-os között, az egyelõre a jövõ gomolygó ködébe vész, de már nem sokáig... Rövidesen kiderül, hogy a pusztító robbanás és a lassú (még pusztítóbb!) elrohadás között maradt-e esély a konstruktív nemzetépítésre. Forrás: http://tdyweb.wbteam.com/Melyponton.htm

Ezt találtam v.hol: „Voltam délelõtt a Fõvárosi Bíróságon a Markó utcában,ahol a fiatalok pere zajlik. Iszonyú! Lelkileg rettentõen megviselt, pedig én sem elítélt sem hozzátartozó nem vagyok. Ártatlan fiatal egyetemistákat vittek be. Olyanokat akik vagy a Kossuth térrõl vagy egyetemi buliból tartottak haza. Mivel a közlekedés megbénult ezért gyalogoltak az utcán. ... ez a rendõröket nem nagyon érdekelte. Volt közöttük két olyan korombeli csinos 40–50 kg-os fiatal lány,akiknek szétverték a fejét!!!! Az összes fiatal elõre megírt! határozat alapján 30 napos elõzetes letartóztatásba kerül. Köztörvényes bûnözõkkel zárják össze õket. Több joghallgató is van köztük,azokkal még keményebben bánnak. Az ügyvédek elvannak képedve. Az egyik ügyvédnõ sírva fakadt. Azt mondják ilyet még õk sem láttak... Rémes ,mint ha az 50-es években lennénk! Szerdáról csütörtökre virradó éjszaka rám is rám támadt 30 rendõr! Engem nem vertek meg, csak lerángatták a kabátom és a sálam. Agresszív módon eltorzult arccal kiabáltak, hadonásztak a gumibotokkal. Mondtam nekik,h újságíró vagyok. Erre õk azt válaszolták,hogy ki a faszt érdekel, hogy ki vagy te mocskos kurva! ...szétbasszuk a fejed... (bocs, hogy szó szerint idéztem,de nem akarom szépíteni a dolgokat) Nagy nehezen elengedtek. Bejelentést pedig hiába tettem. A rendõrség szerint örülhetek, hogy nem vittek be, nem vágtak jól pofán. Mondjuk én is örülök, hogy csak a kabátom szakadt el, látván ezeket a fiatalokat, fõleg a lányokat. Még aznap éjszaka mikor a bejelentést tettem megkérdeztem a rendõrnõt, akivel beszélgettem, hogy mi lenne ha nem újságíró, hanem civil fiatal nõ lennék? Szõke fiatal nõk jelentik a veszélyt? Erre azt válaszolta, hogy igen õk ugyanolyan bûnözõk!, mert az MTV Székház elõtt nõk szedték a követ. Másnap nem is mentem az utcára, nekem a lelki terror is elég volt. Olyan sokkot kaptam, hogy alig tudtam hazajönni. Mozgó taxiba szálltam be én nem tudtam megmondani neki elsõként hova vigyen csak annyit,h haza!”

jó ha figyelünk

19

– avagy Demokrácia felfogás posztkommunista módra – Steve kiáll a pulpitusra és immáron nem tudom én hányadszor, nekiáll osztani az észt és a demokráciát, amolyan posztkommunista módra. Hiller elvtárs immáron nem tudom én hányadszor feledkezik meg arról, hogy már nem proletárdiktatúrában élünk, hanem demokratikus jogállamban – legalábbis papíron –, továbba azt sem ártana szem elõtt tartania, hogy már nem a szovjet, hanem az európai unió kötelékében repülünk (vagy inkább zuhanunk?). Juhász eftárs meg dettó. De vissza Steve-hez! A gyárilag (urbánus frazeológia: civilben) egyetemi tanár sajátos stílusában felszólítja Viktor királyt, hogy hívja vissza csapatait az utcákról. No, de hát honnan ez a megkérdõjelezhetetlennek tûnõ magabiztosság, mitõl ragadtatja magát ilyen kijelentésre a szocialista megmondóember? Mibõl gondolják, hogy ezúttal is Viktor király vitte utcára az embereket? De ha még így is történt volna? Egy demokratikus jogállamban, ahol istenadta joga a pógárnak, hogy kimenjen az utcára, tetszését vagy nem tetszését kinyilvánítani, nota bene a mûvelt Nyugaton arra is 20

láthattunk példát szép számmal, hogy az elégedetlen pógár nemes egyszerûséggel képen törölje egy habos tortával a neki nem szimpatikus nagyembert, mi a franc baja van egy komcsinak azzal, hogy a nép, akinek szemérmetlenül és rezzenéstelenül belehazudtak a képébe, kollektíve kivonul a streetre, oszt fütyül, sípol, meg bemutat a kormánynak? Ez a demokrácia, csókolom, erre tetszettek szavazni 1989-ben. Komolyan mondom, nem értem. Az egy dolog, hogy az új Unió is engedi helyükön fungálni a régi elvtársurakat, a szolgalelkûség úgy tûnik ebben az új unióban is, akárcsak a régiben, kifizetõdõ tulajdonság, de azt azért már észre kellene venni végre, hogy ebben az új föderációban már nem illik valakit becsukatni csak azért, mert más véleményen van, mint a mainstream (a fõsodor). Legalább pofázni már szabad, ezt – ha mást nem is – mint demokratikus vívmányt igazán értékelhetnék, még eftikéim is. De õk nem. Mindeközben elmaradhatatlan oldalnehezékük, a hitelességet haszonra el és lecserélõ, magukat liberálisnak valló szabados törpepárt prominens képviselõi megkezd-

ték kampányukat, vagy talán korrektebb lenne azt mondani, harcukat a rend ellen. A hazai filmmûvészet egyik nagy öregje, Jancsó Miklós szólalt fel a liberális sátorban, ahol többek között halhattuk tõle, hogy „Qurvára vigyázni kell“! Ja és egyéb más mellett még azt is mondta, „tudjuk, hogy milyen hely ez, ahol élünk, egy szar hely”. No, ezt megint nem értem. Amióta csak él ez az új rendszer, immáron több mint másfél évtizede õk irányítják ezt a szar helyet. Senki nem szólt az öregnek, vagy nem adták oda neki a frankó papírt, amin az szerepel, hogy Miki bá’ mi vagyunk itt a górék tizen pár esztendeje? Most persze megjegyezhetnénk némi gunyorossággal a hangunkban, hogy hát ne csodálkozzá’ öreg, azé’ ilyen szar, mer’ ti csináljátok, de nem tesszük. A kind of magic! És a varázslat folytatódik tovább. Már megint, még mindig átvernek bennünket. Egy rossz, rögzült és káros posztkommunista mentalitást és szemléletmódot akarnak feltüntetni követendõként, majdhogynem alapnormaként. Pógár, neked kuss a neved, mer’ a legfõbb kincs a stabilitás és a nyugalom. Ja. Nyugalomba’ jó ha figyelünk

A minszterelnök testi épségét is kockáztatva naponta a választópolgárokhoz hajtat, hogy népszerûsítse a szoci polgármesterjelölteket, önnönmagát és nem utolsó sorban reformjait. Nos, ez utóbbival minden józanul gondolkozó ember nem menne a nyilvánosság elé, pláne nem a választópolgárokhoz testközelbe. Gyurcsány bevállalja, mert neki még a cikizésérõl szóló híradások is hoznak valamit a konyhára. Egyrészt benne lesz a hírekben, ami egy leszálló ágban lévõ miniszterelnöknek létfontosságú dolog. Másrészt pedig nagy ájtatos képpel lehet a gaz Fideszt cseszegetni, hogy megint utcára vitte a politikát és síppal meg dobbal fogadtatja törvényesen megválasztott miniszterelnököt. Ez utóbbi kitételt, a törvényesen történõ megválasztást egyébként az utóbbi idõben sokat emlegetik onnan balról a megmondóemberek. Azt is írogatják már Aczéltól Várkonyiig, hogy ha bukta is lesz október elsején, akkor is sebaj, a tavaszi voksolás az négy esztendõre szól, hiába fondorlatoskodik a Fidesz. Arról persze bölcsen hallgatnak, hogy 2004-ben megdõlt Magyarországon az a szisztéma, hogy a kormányfõ errefelé rendületlenül kitölti mindig a mandátumát. Igaz, 2004-ben minden idõk legeuropiérebb miiszterelnökét saját elvtársai buktatták meg a baráti média szíves asszisztálásával. Olyan volt ez, mint a Volt egyszer egy vadnyugatban a családi mészárlás elõtti jelenet. Augusztus közepéig még ezerrel zsezsegtek Medgyessy mellett, aztán hirtelen elhallgattak, kis csend és a zsezsegés újra beindult, csak most már a bátor és fiatalos Gyurcsány alteste volt az igencsak szapora nyelvcsapások tárgya. De térjünk csak vissza ezekhez a fütyülõkhöz, mert van azért némi nyilvánosságra kívánkozó is itt a háttérben. Ha valaki veszi a fáradságot, és tüzetesebben megvizsgál egy-egy esetet, hát találhat néhány érdekes, a média fõsodrába nem került részletet is. Ezeket összerakosgatva aztán a kép is módosul majd némelyest.

Nagykõrösrõl például elfelejtették megemlíteni a tudósítások, hogy az avatási ünnepség elõtt az iskola bejáratánál ott állt a helyi MSZP elnöke, és személyesen utasította a biztonsági embereket, hogy ki az aki szívesen látott, és ki az, aki nem. Aztán ha már a biztonsági embereket emlegettem, azt is elfelejtették emlegetni a tisztelt kollégák, hogy volt vagy 120 rendõr kivezényelve, sõt, miután a miniszterelnöki konvoj elporzott, az iskola épületébõl elõjöttek még a pajzsos, sisakos csapatok is, akik már jó ideje ott vártak az esetleges bevetésre. Aztán természetesen volt még az õrezred is, no és az MSZP-t állandó jelleggel õrzõvédõ cég emberei is szép számmal képvisltették magukat. Két biztonsági ember még az iskola tetejére is felmászott, hogy nagyobb nyomatéka legyen a jelenlétnek. Ja, a nemtetszésüket kifejezõket filmezték is a helyszínen. (Hol vannak már azok a legendás idõk a kelleri lélegeztetõgépekkel, amikor a serény és tényfe! ltáró média az Orbán-kormány legkisebb pénzkiadásán is „csomót talált“? Pedig most repülnek csak a milliók, többek között a fentebb tálalt miniszterelnöki kampányolásokra.) Ennyi befektetés után valóban elkeserítõ lehet az egy miniszterelnöknek, hogy bárhova is megy, még a legbarátibb vidékeken is füttyöt és bekiabálást kap. Elkeseredettség helyett viszont a nagyképûség és a lenézés jellemzi a balos sajtót, mikor a tüntetõk kapcsán külvárosi mélymagyarokat emleget csipetnyi fasisztoid beütéssel. Ugyanitt fordul elõ a peremkerületi csapszékekben hangemberkedõ mentálisan rokkant, foghíjas lúzer is, mint a tiltakozók egyik tipikus képviselõje. Hát akkor talán ezek után ne nagyon csodálkozzon a Miniszterelnök Úr, hogy fütty fogadja majd minden újabb helyszínen. És akkor még a „nyílt és szervezett politikai hazugságról“ nem is beszéltünk, mert azért az is tudja ám dühíteni az embereket, ha úgy rendesen átvágják és hülyének nézik õket. reizinger

Propaganda: Demszky szerint a Magyar Nemzet és a Hír TV propagandaorgánumok. Látta már a mi városunkat, vagy csak a sajátját és társaiét nézegeti? Különben tizenhat év után észrevehetné, hogy a „propagandacsináló” valójában nem más, mint õ maga. nyomorogjá, oszt’ ha minden kötél szakad, dögölj meg! Hát ez lenne az új multi milliárdos módi orvosi segédlettel (ne feledjük el, a Pannon Puma nemesítõjének orvosi diplomája van!!!), a rákos betegeken már el is kezdték a projekt megvalósítását. Hiába no, tartanunk kell magunkat a Világbanki ütemtervhez, az évtized végére ide már csak hat vagy nyolc milliónyi magyart terveztek, többre egész egyszerûen nincs szükség. Bizony barátaim, ahogy a Ragadozó címû filmben a Dillont megszemélyesítõ Carl Weathers-tõl hallhattuk: „fogyóeszközök vagyunk, haver!” Mielõtt még valaki a kiakadt epeda sezlonyrugóhoz hasonlatos állapotba kerülne attól, hogy eftikéimnek ismét sikerült jól elrúgniuk a pöttyöst (urbánus frazeológia: elvetették a sulykot – A szerk.), sietve közlöm, hogy eztán jön még csak a java, beleadnak majd apait anyait. Még annak ellenére is, hogy az összes létezõ közvélemény-kutató cégnél orbitális bukást jósolnak a közelgõ önkormányzati választásokra. E helyütt hívnám fel minden kedves olvasóm figyelmét, hogy Magyarországon élünk, ahol minden és annak ellenkezõje is megtörjó ha figyelünk

ténhet. Tehát amikor esetleg választási csalásoknak, mocskos manipulációknak köszönhetõen, vagy a jó ég tudja miféle kifürkészhetetlen imperatívuszokból kifolyólag teljesen életszerûtlen választási eredmény születne, ne tessék játszani a riadt õzikét, vagy a népi naivitás állapotában leledzõ tanácstalan választópolgárt, aki áll, mint ama bizonyos Bálámnak az õ szamara és oly képpen néze szemével, mint nézni szokott a halandó, mikoron nem érti a dolgot. 2002-ben be-, illetve visszabútoroztak és mivel a mûanyagellenzék 2006-ban ahelyett, hogy jól helyben hagyta volna a posztkommunistákat a választásokon, a helyükön hagyta õket, most – ahogyan azt az idei országgyûlési választásokon is hallhattuk tõlük – belehúznak. Sõt! Most húznak csak bele igazán! Leküldenek minket megalázóba, ezerrel. Kicsire nem adnak, nagy nem számít! Az, hogy közben lehazudják a csillagos eget is, a kutyát nem érdekli. Épülünk, szépülünk, minden megy mint a karikacsapás. Igaz, hogy a rabszolgák lent a gálya alján nem így érzik, csak húznak, csak húznak a gálya meg csak egyre lassul. Jobban már

nem bírnak húzni, pedig a dobos fönt egyre szaporább tempót diktál, még le is üvölt az elégedetlenkedõknek, hogy hát eddig dõzs volt, ennek most meg kell fizetni az árát. A gálya meg közben csak egyre lassul. Vannak aztán érdekes kontrasztok is hazánkban, amire az átlagnál kissé mûveltebb és szélesebb látókörrel bíró polgár azért csak rácsodálkozik. Ha a hagyomány állításának hinni szabad, Degesz uram kutyaszaros világvárosa, Butapest lenne Európa második leggyorsabban fejlõdõ fõvárosa. Uramisten! Milyen lehet a többi?! Nem csoda, hogy Európa lemaradóban a fejlett világ többi részéhez képest. Némely helyen már olyanokat lehet olvasni, hogy az ország lassacskán kezd olyan lenni, mint egy óriási Patyomkin-falu. Tudják, az olyan, hogy csak a házak utcafrontja van meg, mögötte nincs semmi. Hát lassan mi is kezdünk hajazni ezekre, látszat valóság, látszat ország. Nem árt, ha magunk is a cserkészek örökérvényû jelszavához igazodunk, ami valahogy így hangzik: „Légy résen!”. Mert bizony a látszat néha csalóka tud lenni. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

21

Nem az az átlagos férfiszépség, mint például Katona az MDF-bõl, akibõl tizenkettõ egy tucat. Nehéz volt megtalálni a megfelelõ arcot. Az egész EU területén kerestek, pályáztattak, ám végül Szibériában leltek hasonmásra. Véletlen szerencse, de éppen Putyin rokona állta ki a próbákat. A pályázati kiírás szerint a külsõ hasonlóság nem volt elég, más szigorú feltételeknek is meg kellett megfelelni. Ilyen volt például: 1.A magyar nyelv ismeretének hiánya. 2.Mániás depresszió. 3.Hétfátyol tánc ellejtése, bármilyen idegen terepen, felháborodott nézõk által fizikailag akadályoztatva. 4.Hajnalban, futás közben, magnóra blogot csicseregni. 5.Igazmondáskor automatikus nyelvharapás. (Saját.) 6.Bármilyen miniszterelnöki feladat ellátásakor maximum szuperminimális teljesítmény. 7.Legalább három, orvosilag igazolt vízió. Rengeteg, fizimiskájában a kormányfõhöz hasonlatos férfi került rostába és hullott ki hamarosan. A késõbb elkészült statisztika szerint a legtöbben a 6-os és 7-es pontban foglalt feltétel miatt estek ki a versenybõl. A legtöbb mezei induló túlteljesítette a szuperminimális elvárásokat, akármennyire is koncentrált miniszterelnöki feladatára. Egyetlen embernek sikerült Gyurcsány nyomdokaiba lépni a megszorítások kidolgozásának területén, továbbá katasztrófa esetén atomjaira bomlani és eltûnni a pályáztatók szeme elõl. Vízióból is volt neki pontosan három. Látta a Jövõ Kapuját. Látta a Jövõ Kapujának Kulcsát. És végül látta, hogy a Kulcs nem nyitja a Jövõ Kapuját. Harmadik víziója némi korrigálásra szorult ugyan, de elektrosokkal teljesen rendbehozták, ezután már bármikor bevethetõ volt a miniszterelnök helyett. A népek eleinte még nem érzékelték, hogy két ember irányítja az országot és ezért tûnik ellentmondásosnak a miniszterelnök minden megnyilatkozása. Gyurcsányhoz

És a megrögzött hazudozó báljunk belõle várat építeni gyermekeink, unokáink és nem utolsó sorban a magunk számára. A népek furcsállták, mert ez még eddig nem volt szokásban, de a többség mégiscsak megette. Néhány hónap után aztán émelyegni kezdtek, a hasukat fájlalták és mindannyiuknak az a határozott elképzelése alakult ki, hogy az egészGyurcsány a szocialista polgár rõl Nagyvezér tehet. A verbális kommunikációval közel álló baloldali értelmiségi körök azt megbízott siket-néma szóvivõ kénytelen hitték egyszerû skizofréniáról van szó, ami volt magyarázattal szolgálni. Elõször beinmegesett már más Nagyvezérrel is, de ta- tett egy nagyot, de ezért sokáig pofozták, pasztalatok szerint a tünetek enyhítésére és ekkor kénytelen volt elmutogatni, hogy eltüntetésére a média hathatós segítségével Nagyvezérbõl kettõ is van és természetesen a hasonmás felelõs a történtek miatt. mindig van remény. Ekkor azonban már nem lehetett kideríteEkkor láttak napvilágot publicisztikák sorai arról, hogy az ellentmondásos viselke- ni, melyik az igazi Nagyvezér, ezért a népek dés és mondatok oka a Nagyvezér különle- mindkettõt megbüntették. Elõször Comges empátiája népe iránt. Nagyvezér tudja binókon próbálták számûzni õket, de ártatmilyen érzés nyomorogni és egész országát lan utasoknak sorra eltûnt a pénztárcája, és szeretné megismertetni ezzel a tapasztalat- sajnos a villamosok nem tudtak eljutni még a tal, ha már élményfürdõre csak neki telik, legközelebbi megállóba sem, mert a vezetégondoskodik számunkra másfajta felejthe- ket tartó oszlopok menetrendszerûen dõltek tetlen élményrõl, Ráadásul a túléléshez a sínekre. Sorsukat azonban így sem kerülhették el. szükséges öngondoskodásra is megtanít. Ennek alapjai: kívánni kell, hogy nagyon A népek a két szerencsétlent visszaküldték magasról a fejünkre trágyázzanak, ha ez Putyinnak, aki életük végéig a magyar konmegtörtént, akkor henteregjünk meg ben- vergenciaprogram értelmezésével sanyargatne alaposan, majd próbáljuk megenni és ta õket. gaál piroska megetetni másokkal, de legfõképpen pró-

NYÍLT LEVÉL Teljesen világos volt, hogy az a bevallás, amit leadtam, az nem igaz. ...Nos, Kedves Barátaim, ha õszinte vagyok hozzátok, akkor azt Amit reggel írtam, hamis, amit este, hamis, amit éjjel, szintén az. tudom mondani, hogy tele vagyok kétségekkel. Azért, mert az Ám miután 16 éve mindenki adót csal, úgy gondolom követadó- és egyéb bevallásaimat elkúrtam. kezmények nélkül én is megtehetem. Nem kicsit, nagyon. Egyébként szûk családom, gengszter- és üzlettársaim továbbra Európában ilyen adócsalást még ember nem csinált, mint amit is maximális bizalommal vannak irántam. én csináltam. Meg lehet magyarázni. MEGCSINÁLTAM! Nyilvánvalóan végighazudtam az utolsó másfél-két évet. IGEN, IGEN! Tisztelt Adó-és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal!

22

jó ha figyelünk

Amióta a Fidesz elnöke kijelentette, hogy pártjának nem célja a kormány megbuktatása, hanem pusztán a Gyurcsány-csomag visszavonatására szorítkozik, minden jobboldali, keresztény, nemzeti érzelmû honpolgár joggal kérdõjelezheti meg a Fidesz nemzeti elkötelezettségét. A magát ellenzékinek valló párt mára a másodszor is csalással hatalomra került szociálliberálisok másodhegedûsévé és csendes társává vált a jelenlegi csalárd, nemzetnyomorító helyzet megõrzésében. Szíjjártó Péter kínos magyarázkodásokba fulladó ámokfutása a médiumokban beszédes bizonyítéka annak, hogy a Fidesz kizárólag arra törekszik, hogy sorozatos népámításaival lefogja a még cselekvõkész nemzeti radikalizmus ökölbeszorított kezét. Mert ökölbe szorul minden minimális alkotmányjogi ismeretekkel rendelkezõ magyar keze, aki meghallja a Fidesz szóvivõjének égbekiáltó hazugságait. Szíjjártó Péter ugyanis tudatosan félrevezet mindenkit, azt állítva, hogy az önkormányzati választásokat meg-

nyerve, vissza tudják vonatni a Gyurcsánycsomagot! Gátlástalanul félrevezeti a Fideszben még a megmentõt látó híveit amikor azt ígéri, hogy egy a polgármesterekbõl álló testület ráhatással lehet a kormány egyes döntéseire. A nemzetüket féltõ honpolgárokban éppen ezért joggal vetõdik fel az a kérdés: pont a jogász képzettséggel felvértezett Fidesz-vezetõk ne tudnák ezeket? Ellenkezõleg: tudják, merik, és teszik. Mint ahogy hónapokon keresztül bizonygatták a médiában, hogy ellene szavaznak az adótörvényeknek, és végül be sem ültek a szavazásra, illetve minimális létszámban képviseltették magukat a parlamenti patkóban. Az sem volt véletlen, hogy a közelmúltban Demeter Ervin vezényletével az ügynöktörvényt az õ álnokul kisz! ámított tartózkodó vagy nemleges szavazataiknak köszönhetõen nem fogadta el az Országgyûlés. Mára a 28.000 forintból nyomorgó TSZ-nyugdíjasok elõtt is világossá válhat, hogy a Fidesz sokkal kártékonyabb a nemzeti oldalra nézve, mint az önmagát soha meg nem hazudtoló, gyilkos kommunista elõdöket magának valló, hazug, tolvaj, népnyúzó

A magyarok a nyugat-európai átlag egyharmadát vagy akár nyolcadát keresik és már havi 500 euró bruttó jövedelem esetén is 55 százalékos szociális hozzájárulást és adót fizetnek. Az idõseknek nyomorúságos bére már az életfenntartáshoz sem elegendõ, jelenti a Deutschlandfunk. DEUTSCHLANDFUNK dradio.de Magyarország 2004-es uniós csatlakozásakor túlságosan nagy volt az örömmámor. Mára visszatért a józanság. Az árak robbanásszerûen emelkedtek, de a bérek viszonylagosan alacsonyan maradtak, jelenti Anat Kalman a német közszolgálati rádióban, amely azzal kezdi beszámolóját, hogy a magyar-osztrák határ osztrák oldalán vásárolnak be magyar rendszámú autók tulajdonosai, ugyanis Ausztriában, a szupermarketekben sokkal alacsonyabbak az árak, mint Magyarországon. Olcsóbb a sajt, olcsóbb a tej és jóval olcsóbb a kontaktlencse oldat: Ausztriában 5,40, míg Magyarországon pedig 12 eurónak megfelelõ forintba kerül. Magyarországon olyan mértékû a drágulás, amely páratlan Európában. A 2004-es csatlakozás óta a drágulás évente hat százalékos. Most újabb áremelkedés következik, mint azt Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök bejelentette. A tömegközlekedés tíz százalékkal lett drágább és a havi bérletek már eddig is 25 eurónak megfelelõ összegbe kerültek. A minimálbérek esetében a szociális kiadások megkétszerezõdtek. A villanyenergia ára 15 százalékkal nõtt. A földgázárak elõször 30 százalékkal, majd jövõ január 1-tõl újabb 30 százalékkal növekednek. De hogy került minderre sor? – teszi fel a kérdést a Deutschlandjó ha figyelünk

szociálliberális oldal. Róluk ugyanis mindenki tudja kicsodák és mit érnek, a Fidesz azonban a kommunisták trójai falovaként becsapja, szétzilálja és felemészti a még hadrafogható jobboldalt, mint ahogy elkábította, majd lerúgta magáról eddig minden partnerét és szövetségesét, nemkülönben az elvileg általa életre hívott polgári köröket. Mi a Sz-Sz-B megyei Közéleti Klub elnökségének tagjai úgy látjuk: az alkotmányosság, a közélet tisztasága, a munka becsülete valamint a közrend helyreállításának érdekében mielõbb elõrehozott választásokra van szükség! Az önkormányzati választásokat egy illegitim, mert csalással hatalomban maradó rablóbanda és látszat ellenzéke kívánja keresztülverni a nemzeten, ezért azt minden felelõs magyar embernek bojkottálnia kell. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Közéleti Klub nevében: Dr. Lenti István, Dr. Ács Zoltán, Wachal Kálmán Kiadó: Magyar Nemzeti Szövetség

funk. Navracsics Tibor, az ellenzéki Fidesz frakcióvezetõje szerint az állam csõdbe ment. „Magyarországon a gazdasági helyzet már hosszú ideje feszült. A feszültség pedig még nõ is. Se a kormány – de a tisztesség megkívánja, hogy ezt is hozzátegyük – az ellenzék sem tudja, hogy milyen irányba kell menni. A költségvetési hiány és az államháztartás rendkívül nagy. A terhek a bruttó nemzeti termék 71 százalékát teszik majd ki a jövõ évben. Az államnak sok pénzre van szüksége”. (Navracsics Tibor helyreigazítási kérelemmel fordul a Deutschlandfunk rádióhoz, mert, mint a frakcióvezetõ lapunknak elmondta, „a sajtóorgánum hírportálja annak ellenére idézte, hogy nem nyilatkozott a rádiónak”. A Deutschlandfunk egyébként nem közölte, hogy honnan idézte Navracsics azon mondatát, amely szerint „az ellenzék sem tudja, hogy milyen irányba kell menni” – A szerk.) A hibák kíméletlen elemzésével mindezidáig még adós a politikai vezetés és a médiumok sem magyarázták el, hogy miként került sor erre a helyzetre. Annyi azonban bizonyos, hogy egyre több ember adósodik el; a középosztály lecsúszik és kollektív elszegényedés fenyeget. A fizetések nem tartanak lépést az árak növekedésével. Magyarországon a reáljövedelem évente csökken. A magyarok a nyugat-európai átlag egy harmadát vagy akár egy nyolcadát keresik és már havi 500 euró bruttó jövedelem esetén is 55 százalékos szociális hozzájárulást és adót fizetnek. Az idõseknek nyomorúságos bére már az életfenntartáshoz sem elegendõ, jelenti a Deutschlandfunk. Lovas István – Magyar Nemzet

23

Azt gondolná az ember, erre a kérdésre egyszerû a válasz. Ki más, mint a magyar nép, amely ilyen kormányt választott. Valóban, senki más helyettünk nem teszi rendbe a dolgokat, de a felelõsség kérdése nem merül ki ebben. Ami alapvetõ, hogy annak a kormányzatnak, amely csõdbe vitte az országot, eltitkolta az igazságot a választók elöl, ez által választási csalást követett el, buknia kell. Nem a következõ választásokon, nem, hanem most, mikor kiderült, mit tett, mire készül. Nem szabad lehetõséget adni nekik, hogy ismét becsaphassák a választókat, hogy 2010-ben eljátszhassák, lám-lám nekik volt igazuk, a gazdaság most már szárnyal, lehet adót csökkenteni, nyugdíjat emelni, azaz ismét megetetni a magyar népet. Ehhez ugyanis széles nyelvvel asszisztálna a monopolizált média, a Farkasházyak siserehadja. Most az önkormányzati választásokon eldõl vajon mennyire megvezethetõ a magyar nép. Ha Budapesten megbukik Demszky, akkor Gyurcsánynak is mennie kell, az egész szoclib bagázzsal egyetemben, de a bíróság elé, majd a börtönbe. A politikai felelõsségük folytán az MSZP-SZDSZ párost mindörökre ki kell zárni a közéletbõl, és el kell számoltatni a szoclib klientúrát a bûneiért. Nincs rendszerváltás elszámoltatás nélkül. Van esély rá, hogy a FIDESZ kilép a szalonellenzék szerepébõl és megteszi, amit meg kell tennie. Van, ugyanis a társadalomban érezhetõ elkeseredés, radikalizálódás lépésre kényszeríti õket. Kb. három-négy hetes késéssel, de már vissza lehet hallani a FIDESZ politikusoktól a radikális fórumokon elhangzottakat, ha nem is olyan éllel. Benne van a levegõben, ha nem lép a FIDESZ, akkor radikalizálódik az ellenzék, és ettõl mind a FIDESZ, mind pedig a Kormányoldal tart. A Helytartótanács urai reszketni méltóztattak és mindent aláírtak. A Kormány tagjai is reszketni méltóztatnak, és adott helyzetben mindent aláírnak. Ezt tudja Orbán Viktor is és tudja Gyurcsány Ferenc is. Eljöhet a pillanat, mikor Gyurcsánynak nem a hatalmát, nem is a vagyonát, hanem az életét kell féltenie. Nemcsak neki, hanem a pártja minden képviselõjének. Ahogy Martonyi cikke erre figyelmeztet, valóban tartaniuk kell a radikalizmustól. Valóban tartaniuk kell, tõlünk nemzeti radikálisoktól és jó is hogy tartanak, ugyanis ha nem tartanának a társadalom radikalizálódásától, a népharagtól, annak ellenére sem tennének semmit, hogy Gyurcsány lerombolta a demokráciát. Most a politikai elit megpróbálhatja rendbe hozni amit 16 éve elrontott, és feltehetõen ennek a vége egy újabb paktum lesz, új választások és egérút a szoclibek számára. Azaz fennáll annak a veszélye, hogy elköveti ugyan azt a hibát. Nem 24

szabad engednünk, fel kell rúgnunk a paktumot, ragaszkodnunk kell a bûnösök megbüntetéséhez. A kérdés csak az, hogy milyen legyen a büntetés, milyen körre terjedjen ki. Ki fizeti meg a rossz kormányzás árát? Velük kell megfizettetnünk. Ha sikerül 16 év óta tovább lépnünk, leváltatnunk a szoclib kormányt, még nem jelenti, hogy itt van már a Kánaán, mert attól még õk uralkodnak, és ez csak a kezdete lehet egy radikális fordulatnak, forradalmi változásnak. A harc csak most kezdõdik igazán és nem is ér véget, míg végkép ki nem szorítjuk õket nemcsak a hatalomból, de az egész országból is. Tulajdonképpen mindegy, hogyan is meg végbe a folyamat, a végkifejlet szempontjából. Az nem mindegy, hogy mennyi szenvedéssel jár, és milyen hosszú lesz. Minél inkább radikalizálódunk, annál kevésbé fájdalmas lesz az átmenet, és minél inkább félünk az igazi változásoktól, annál kínosabb lesz, akár mit is mondanak. Ez a 16 év bebizonyította ezt, mert a jelenlegi helyzethez vezetett, amikor a szoclib klientúra megkísérli lenyúlni a kórházakat és az egyetemeket is. Saját magunk tettük lehetõvé, hogy fojtassák, az ellenünk elkövetett apartheid büntettet. Meg is fizetjük gyávaságunk és megalkuvásunk árát, de nekik is meg kell fizetniük lelkiismeretlenségük árát, azt hogy megvezették a magyar népet. Természetesen nemcsak nekik kell fizetniük, hanem a klientúrájuknak is. Arról a túlzott hatalomtól, melyre szert tettek meg kell fosztani õket, és az összeharácsolt vagyonuktól is, melyet telhetetlen mohósággal

gyûjtöttek, kirekesztve és kisemmizve a magyar népet. A mohóság el is vakította õket, végül ez lett a vesztük, mert képtelenek lettek a látszat megõrzésére is, azt hitték Gyurcsánnyal az élen, hogy nekik mindent szabad, mindent megtehetnek. Abban, hogy ezt tehették hibás a jobboldali politikai elit is. Most valamit jóvátehet a hibájából, amennyiben átveszi a radikálisok követeléseit, ám ez még nem jelenti azt, hogy minden bûne, hibája megbocsáttatik. Nem, még hosszú utat kell megtennünk az igazságos kormányzás felé, abból az erkölcsi mélypontból, ahol ma áll az ország. Világosan látható, hogy a politikai elit, annak mind a két oldala érdekelt a rendszerváltó paktum megtartásában, mert mind a két oldal tart a radikalizálódástól. Szemben a korábbi idõkkel, most arra fektettük a fõ hangsúlyt, hogy nyomást gyakoroljunk a FIDESZ vezetésére, a radikalizálódás irányában. Ennek meg is lett az eredménye. Helyi szinteken országszerte meg is valósult a jobboldal összefogása. A szoclibek utolsó 5. hadoszlopa az MDF fog elhasználódni, elhasználódik a hatalom minden eszköze. Szeptember 23.-án tartott FIDESZ gyûlés után remélhetõen az MDF által megvezetett, mérsékeltek is megértik, Tarlósra kell szavazniuk, ha nem Demszkyt akarják újraválasztani. Ugyancsak örvendetes hogy a III. kerületi FIDESZ fel mer lépni a Hajógyári sziget eladása ellen, hogy ott izraeli központot hozzanak létre, törvénytelenül. Ma arra sincs esélye az SZDSZ-MSZP párosnak, hogy generációváltással kerüljön ki a válságból, mert az új baloldal és az új generáció egyaránt leszerepelt, mint ultrabalos, ultracionista szervezet. A mohóságnak ára van, és ezt most meg kell fizetniük. A FIDESZ is csak annyiban õrizheti meg a pozícióját, amennyiben radikalizálódik, amennyiben hasonul a jobbik és a MIÉP irányvonalához. Maga Tarlós például ettõl távol van, majdnem a baloldalon, de nem balszélen mint Demszky, és az elsõ lépés afelé, hogy Budapest az Budapest legyen és ne Judapest mindenképpen az õ megválasztása lenne. Budapest ma a Bûn Városa, az új Babilon. Nem New York az, hanem a mi fõvárosunk és bármilyen hihetetlen is, de a történelem szeszélye folytán ismét itt történnek a legfontosabb dolgok. Itt vesz új irányt az emberiség fejlõdése, és mint már annyiszor, ismét nekünk kell új felé példát mutatnunk a világnak. Ennek a folyamatnak csak a kezdete az, ami most fog történni. Azok a sötét erõk, amelyek a világot a mai állapotába vezették, régóta meg akarják a magyarságot semmisíteni. Már-már sikerült is nekik, de túl mohók voltak és ez a vesztüket okozza. Mi ezzel szemben nem követhetjük el azt a hibát, hogy gyõztesnek hisszük magunkat az elsõ jó ha figyelünk

megnyert csata után. Irán estében a forradalmuk kezdete a II. Világháború idejére nyúlik vissza, mikor az angolok és oroszok megszállták a németekkel rokonszenvezõ országot. Mikor megbukott a Sah rendszere, gyõzött a forradalmuk, de nem ért véget, a mai napig is tart. Nálunk is a forradalom régen kezdõdött, 1919-ben, 1920-ban Igen, ugyanis ug! yan azokkal az erõkkel küzdünk ma is, akik annak idején Kun Béla diktatúráját megteremtették, akiknek Trianont köszönhetjük. Ellenük tört ki 1956 és a rendszerváltó paktumot is velük kötötték a hátunk mögött a megkérdezésünk nélkül. A forradalmunk nem ér véget azzal, ha idõlegesen megbukik a szoclib kormány és helyébe FIDESZ kormány lép. Szó sincs errõl, az csak a kezdet, addig nem gyõzünk, míg végleg ki nem ûzzük õket innen. Egy olyan opportunista, paktumozó jobboldali elit, mint amilyen a FIDESZ vezetése, nem fogja a forradalmat gyõzelemre vinni, legfeljebb az elsõ lépéseket teheti meg, azt is csak azért, mert a radikálisok nyomása egyre erõsebb. Ez azért lehetséges, mert a FIDESZ tagság túlnyomó többsége nemzeti radikális, és azért támogatja a FIDESZT, mert az a legnagyobb párt. Persze azért a FIDESZ a legnagyobb, mert a tagsága támogatja. Ezért van esély arra, hogy radikális irányba nyomást gyakoroljunk a FIDESZRE. Egy lelki forradalom azonban nem pártpolitikai ügy, hanem nemzetpolitikai. Nem a pártok kérdése, hanem a szellemiségé, és még hosszú harc, míg a dolgok a helyükre kerülnek. Ennek a lelki forradalomnak a megvívására megindult a nemzeti radikális, népi szocialista erõk összefogásának szervezése. Sok népi kezdeményezés van már ma is, amely szemben áll a rendszerváltó paktummal, és eddig ezek magányos szélmalomharcot vívtak a hatalom valódi óriásaival. Most megingott a hatalom, felborult mohósága miatt a rendszerváltó paktum, itt az idõ arra, hogy a népi erõk összefogjanak és elsöpörjék azt. Vessünk egy pillantást Molnár Lajos torz, belterjes pofájára, gûzû szemeire, melyek mohósággal gyönyörködnek a megszerzett csonton, a szabaddemokrata kézbe került egészségügyön. Egyértelmû, hogy kik ellenében kell megvívnunk a nemzet forradalmát, azok ellenében, akik 1919-ben tönkre tették az országot. Õk a globális világrend, had ne mondjam milyen világrend helyi helytartói. Ebbõl világossá kell legyen mindenkinek, a mi forradalmunk nemcsak magyar ügy, az egész emberiség harcának része. Nem szabad lebecsülnünk az ellenfelet, mert addig, amíg nem semmisítettük meg õket, a szó soros értelmében véve ezt, soha nem lehetünk biztonságban. Az sajnos nem elég, ha egy-egy helyrõl idõlegesen elzavarjuk a mindenhol nemzetidegen csûrhét, mert visszatérnek és az egész világot uralni akarják. Nem lehet azokkal együtt élni, akik képtelenek arra, jó ha figyelünk

hogy másokat is élni hagyjanak, akik mindent uralni akarnak, akik magukat felsõbb rendûnek tartják és hirdetik. A XX. század folyamán vagy 20! 0 millió ember esett áldozatául a globális világrend kiépülésének. Láthatjuk, Molnár Lajosnak és hasonszõrû társainak a legcsekélyebb erkölcsi aggálya sincs, miközben az élethez és egészséghez való jogot akarják elorozni a nemzettõl. Aki ezek után még kíméletes akar lenni velük, aki szánja õket bármiért is, az bolond. Az pedig nagyon naiv, aki azt hiszi, olyan könnyû lesz õket végleg legyõzni, aki azt gondolja mérsékelt, óvatos lépésekkel tartós eredményt lehet elérni ellenük. Nem, egyszer már elkövette a nemzet ezt a hibát, rendszerváltó paktum eredménye a mai szoclib diktatúra. Hogy a nemzetet öntudatra ébreszthessük, a közszellemet átalakíthassuk, össze kell fognunk a népi, radikális erõket. Helyi szintekrõl kiindulva nemzeti radikális kerekasztalokat kell alakítanunk, ezeket kell hálóba szervezzük, szigorúan alulról építkezve, a nemzeti radikális szellemi-lelki központokhoz kapcsolódva. Így teremthetõ meg a lelki forradalom bázisa, egy önszervezõdõ társadalom. Az ellenségeink is jól szervezettek, esélyünk sincs ellenük, ha nem vagyunk képesek önmagunk megszervezésére. A páholyaikkal kell szembe állítanunk a kerekasztalainkat, azaz a sötétséggel szemben a fény szigeteit. A fény és sötétség, a világ és erõinek két ellentétes oldala, és a világban mindig helyre áll az egyensúly. Most is éppen ellenségeink vesztét végtelen mohóságuk okozza, hogy képtelenek önzésük józan mérséklésére. A mi vereségeinket, bármelyiket is nézem, mindig az okozta, hogy túlságosan is korlátoztuk magunkat nem tudtunk kellõen radikálisak lenni. Nem, mértéket kell tartani! , még az önmérsékletben is. Megtenni mindent, ami szükséges, nem tenni semmi olyant, ami szükségtelen és megkülönböztetni ezt a kettõt egymástól ez az emberi felemelkedés kulcsa. A forradalom, szükséges és elkerülhetetlen. Ehhez kell az összefogás és önszervezõdés. Nem lehetünk sem megbocsátóak, sem megalkuvóak, és ha erre képesek leszünk, akkor gyõzni fogunk, nemcsak itthon, de mindenhol a világban. Van a lelki forradalmunknak egy olyan vetülete is, amely túlmutat megcsonkított hazánk gúnyhatárán. Ha egy nemzet feltámad az elnyomatás iszonyából, példát ad a világnak, akkor annak a nemzetnek joga van igazságát kivívni. A tét most nemcsak a megcsonkított ország, nemcsak az itt élõk ügye, hanem a nemzet egészének ügye is. A lelki-szellemi forradalmunknak világosak a célkitûzései. Igazságos világ, minden tekintetben, ahol a dolgok a helyükre kerülnek. Mi mindent jelent ez? Felsorolni is lehetetlen, hiszen ma egy önmagából kifordul, kontraszelektált világban élünk, amely a devianciát emelte trónra. Olyan szellemi, kul-

turális és mûszaki, tudományos fejlõdés várható, amelyre kevés példa van a történelemben. Igen, a kevés példa közül az egyik az a mûszaki és tudományos fejlõdés, amit Németország produkált annak idején, de kitûnõ példa Irán is. Elképesztõ az amit Irán produkált, ahogy egy lendülettel átlép az atomkorba. Ismerve a magyarság intellektuális adottságait, amelyek messze nagyobbak, mint a hatalmat jelenleg bitorló nemzetidegen belterjes entellektüeleké, nem nehéz megjósolni, hogy elementáris erejû lesz a nemzet kulturális forradalma is. A globális világrend látszólag felgyorsította a fejlõdést, valójában éppen ennek az ellenkezõje történt. A gátlástalanság, az önzés, az üzleti érdekek, egyéni ambíciók mindenek felé helyezése, merev, dogmatikus materialista világkép, mind-mind gátjai a fejlõdésnek, ráadásul felelõtlenül is használja az emberiség a tudást, lásd atombomba, génmódosított élelmiszerek, klónozás és társai. A föld kimerítette a tartalékait, és az állandó extenzív növekedésre alapuló globális világrendnek meg vannak számlálni az órái. Nem lehet megállítani az gázanyag árakat a határokon? Szó sincs errõl, lehet, csak itt kell elõállítani a gázt, benzint, olajat, mint ahogyan az élelmet is. Meg vannak hozzá a lehetõségeink, adottságaink, amelyek révén addig is elláthatjuk magunkat, amíg nem tudunk áttérni hidegfúziós erõforrásokra. Annak is rettenetes nagy árát fizeti az ország, hogy az akadémiát is a belterjes entellektüel csürhe lepte el, sajátította ki, azok, akik teljesen kirekesztenék a népi! értelmiséget az egyetemekrõl, fõiskolákról, mind tették annak idején, mikor ellenük a numerus clausus született. Nagy szerencsénk, hogy a felsõbbrendûségi tudat elveszi a tisztánlátásukat, szerencsénk, hogy a tudomány fejlõdését ilyen sikeresen akadályozzák. Szerencsénk, hogy ateisták, hogy a fejüket beledugják a homokba, hogy vakok, ellenkezõ esetben olyan tudás birtokában lennének, amely valóban félelmetes. Magyarország azért kulcsfontosságú, mert ha mi kiszakadunk a globális világrendbõl, akkor az láncreakciót indít el, és a globális világ összeomlik, és a vele szemben álló egyszerûen lelépi fejlõdésében. Igen, mert olyan szellemi és lelki potenciál szabadul fel, amely átbillenti a mérleget. Ha most októberben csoda történik, ha megbukik a Gyurcsány kormány, az még csak a kezdet, a forradalmunk újjáéledésének kezdete. Isteni csoda kell hozzá, de tudjuk Istennél nincs olyan, hogy lehetetlen, de nekünk is el kell végeznünk a saját munkánkat. Ha még nem említettem volna, ha még nem céloztam volna rá, forradalmat akarok, szellemi-lelki forradalmat, igazi változást. És ha még eddig nem utaltam volna rá, lehet segíteni benne. Juhász László – [email protected] – Szent László Népi Rádió

25

Ahogyan korábban, úgy igazából most sem akartam külön foglalkozni a társadalmat évek óta fogságban tartó, 5,00 %-os liberális szeméttel. Pontosabban azokkal a magukat liberálisnak csúfoló gyûlöletes szarevõkkel, akik évek óta a szocialisták meleg seggébõl irányítják ezt az országot. Ráadásul az utóbbi idõben egyre gyakrabban megtapasztalhattuk tõlük, hogy a szótárukban szereplõ „szabadság” és „demokrácia” szavak mindössze annyit jelentenek, hogy nekik most mindent szabad. Tolerálni pedig csak a saját véleményüket tudják, mitöbb : szeptember elején tiltakozó naggyûlésen kívánják tõlünk, elvetemült jobboldaliaktól mindenáron megvédeni a toleranciát. Tudjuk, a liberális értékrendben kirekesztõ minden olyan magatartás, amely nem tolerálja az õ kiváltságos devianciájukat. Ugye érthetõ ? A talán sosem létezett rendszerváltó elvek nyílt elárulása mára már senki számára sem igazi meglepetés, Kuncze szavaival élve „csak összenõtt, ami eddig is összetartozott”. Ha nem a bõrünkre menne itt a játék, még jót is mulatnék azon az szánalmas szabaddemokrata igyekezeten, amellyel (fõleg a parlamenti választások elõtt) igyekeztek felkarolni a társadalmi devianciák magyarországi képviseletét. Azóta persze gerinces liberálisainknál is köddé váltak az ünnepi napok, így mintha kissé alábbhagyott volna a buzik és drogosok lelkes támogatása. A legtöbb embert joggal megbotránkoztató Budapest-parádé ugyan még hozzátartozik a Demszky-cirkuszhoz, de a megszorítások árnyékában aligha lesz alkalmas a szavazatok maximalizálásra az õszi önkormányzati választásokon. Márpedig a Budapest feletti vörös hatalom bármi áron történõ megtartása létkérdés a regnáló koalíció számára, ezért a kampányban biztosan lesz még néhány gyomorforgató meglepetés. Ennek nyitánya lehet az „új degeneráció” durva provokációja Tarlós Istvánnal szemben, de a bárdolatlan Merker Dávid „bátor” fellépése ezúttal is csak Demszky aljas gyávaságát bizonyította.

26

„Sötétben megbújni és onnan elõugrani” még Gyurcsány szerint sem túl elegáns dolog, az ifjonc sameszokat a riválisra szabadítani pedig egyenesen undorító. Az „elszabadult” budapesti közállapotokat (lévén nem vagyok Budapesti lakos) nincs is jogom minõsíteni, de igen nagy bajban lehet a „megkopott rendszerváltó”, ha ilyen szánalmas bolsevik módszert kényszerült bevetni legfobb ellenlábasa remélt lejáratására. Miközben a „baloldal” az önkormányzati választásokkal kapcsolatban (a Gyurcsánycsomaggal a batyuban, és a biztos kudarctól rettegve) folyamatosan a helyi érdekek képviseletérõl, egyfajta társadalmi összefogásról papol (mármint ha a saját képviselõjelöltjeirõl van szó …), addig képtelen elfogadni a másik oldal bárminemû összefogását. Tudtommal a független Tarlós István a kampányában minden budapesti polgár támogatását kérte, és aligha kötelessége elutasítani bárki szimpátiáját. Mégsem ártana, ha a jelenlegi fõpolgármester azt is tudná, hogy a tengernyi kutyaszarban kevésbé veszélyes taposni, mint lefasisztázni egy törvényesen bejegyzett, demokratikusan muködõ jobboldali pártot. Talán Demszky degenerált párttársai sem kutatnának minduntalan megalázandó ellenség után maguk körül, ha vennék egyszer a fáradságot

arra, hogy kellõen megismerjék végre parlamenti szövetségesüket - a véresmúltú (és véres jelenû?) posztkommuunista utódpártot. Ha így lenne, hamar ráébrednének arra a szomorú igazságra, hogy a szocialisták parlamenti padsoraiban virtuális fasiszták helyett igencsak valóságos hazaárulók, és a nemzetáruló kommunista gyilkosokat kiszolgáló, vagy azokkal közeli rokonságban lévõ képviselõk is ülnek ! Akik az írásaimat olvassák pontosan tudják, hogy sohasem foglalkozom egyetlen politikus vallásával, származásával sem, és ezután sem fogok. A véleményem inkább megtartom magamnak. Mindezeket az elveket továbbra is fenntartva, ebbõl a szempontból az SZDSZ-t, mint pártot nem is kívánom minõsíteni. De azt mégiscsak kikérem magamnak (akár mások nevében is), hogy 2006-ban éppen õk határozhassák meg - kinek, hova és mikor van belépési joga, bárhol Magyarországon. Ezért kíváncsian várom, hogy a botrányos eset után mikor tiltakozik végre a „mérvadó baloldali értelmiség” (például maga Tamás Gáspár Miklós) az ilyen, és ehhez hasonló, pimaszul tolakodó és kirekesztõ szabaddemokrata magatartás ellen ? Talán ha az SZDSZ valóban az adócsökkentés pártja lenne, Demszky sem járatná le magát nullára az ilyen partizánakciókkal. Derék liberálisaink - kilenc év, kormánypártként eltöltött idõ eredményeként (a kirakat áfacsökkentést leszámítva) csak adóemelést rakhatnak a képzeletbeli dicsõségtáblára, na és az egykor megcsodált legendás (és máig aktuális …) plakátot, rajta a letolt gatyával. Még szerencse, hogy az eszement liberális ígéreteket eddig csak úgy-ahogy tartották be. Sajnos Medgyesy korrupciós vádaskodásait felváltotta Gyurcsány Ferenc lojális együttmûködése, melynek következményeként hamarosan elszabadul Magyarországon is a liberális téboly. Isten hozott nálunk Dél-Amerika! Molnár Lajos és az SZDSZ ámokfutása az egészségügyben egyenesen minõsíthetetlen, ráadásul minden lépésük konzekvensen nélkülözi a társadalmi többség, a „reformokhoz” elengedhetetlenül szükséges elvi támogatá-

jó ha figyelünk

sát. Elõkészített döntéseik nyilvánvalóan csak egy szûk kliensréteg érdekeit képviselik, az állami koncra nyálcsorgatva ácsingozó haverok már most sorban állnak a kórházak bejáratai elõtt. Vajon egy miniszter meddig dobhatja még sutba az orvosi esküjét, és mikor ébred rá végre arra, hogy felelõtlen cselekedetével, egyetértésével és/vagy irányításával aktívan hozzájárul a magyar társadalom XXI. századi holokausztjához? Ha nincs elég pénzed, nincs jó egzisztenciád, dögölj meg - hírdeti a neoliberális gazdaságpolitika. (Vajon a Gyurcsányért áprilisban még oly lelkesen csápoló primitív tömegek is hallottak már róla?) A számok mögött az em-

bert egyáltalán nem látó, a hideg és számító csak bevételekben és kiadásokban gondolkodó - gazdaságpolitikai filozófia kíméletlenül leépíti a „gondoskodó állam” minden eddigi maradványát. Ezáltal reménytelen és eleve kiszolgáltatott helyzetbe sodorja a védtelen társadalmi rétegek jelentõs tömegeit, miközben végzetesen megroppantja a teherviselõ középosztályt. Ez a rideg gazdaságpolitika soha nem is tagadta, hogy az embertelen döntések hatásait elviselni kénytelen - és képtelen - társadalmi tömegek (emberi élethez méltó) jogos igényeit mindig is alárendelte a globális pénzvilág pillanatnyi érdekeinek.

Az eladósított, és mint állampolgár személyében is eladósodott magyar társadalom ilyen szánalmas jövedelmi viszonyok között nem képes már semmilyen további öngondoskodásra. A liberális uraknak is észre kellene már végre venni, hogy az emberek többsége aligha tudja majd megfizetni az egészségügy extra költségeit, a világpiaci gáztarifákat vagy a bevezetett felsõoktatási tandíjat. Az egyébként szükséges állampolgári öngondoskodás megváltó igéjét olyan demagógok hirdetik nekünk, akik még soha nem próbálkoztak meg néhány tízezer Forintot beosztani egy hónapra. „A magyar lakosság jelentos része pénzügyi analfabéta” - hírdeti fennhangon Kóka, és lám milyen igaza is vanValóban idejemúlt, hogy azt ne mondjam primitíven konzervatív életforma az olyan, amikor az emberek hajnali buszokon és vonatokon zutykolódva utaznak a munkahelyükre (mármint azok a szerencsések, akiknek van még hol dolgozniuk), hogy valahogyan megkeressék a mindennapi betevõt. Valóban, ezek az emberek miért is nem járnak inkább tozsdézni, esetleg betársulhatnának egy zsíros privatizációba az állami pénzek által milliárdossá lett exmedicin Kóka mellé. A jumpi miniszter pusztán fizikai közelsége amúgy sem lenne nagy hátrány. Forrás: Villanypostán érkezett

LILA ELEFÁNT

Az egérke rohan az erdoben. Megállítja a farkas: – Hova rohansz ennyire egérke? – Jönnek a szocialisták, és megölnek minden lila elefántot! – És akkor Te miért menekülsz? – Tudod, farkas, tévedtek azok már sokkal nagyobbat is! jó ha figyelünk

27

Gyurcsány Ferenc elemében van. Végre nem a kormányzás ügyes-bajos dolgai uralják a közbeszédet: a baloldal jól ismert kampánylemeze forog. A jobboldal, a Fidesz és fõként a bosszúszomjas Orbán békétlenséget szít, radikális, felforgató, összejátszik az aktuális szélsõjobb mumussal (Jobbik). Egy kis idõre fel lehet függeszteni az igazság elemeinek kibontását. Az a száz nap, amikor a baloldal vezére a szándékait leplezõ marketingtevékenységen túl a szó hagyományos értelmében kormányozni is próbált, eddigi pályafutásának mélypontja. Ezzel kampányolni nem lehet. Bár Tamás Gáspár Miklós szerint a jobboldali veszély falra festése ma már nem elegendõ érv a létezõ baloldal támogatásához, Gyurcsány Ferenc (no meg a hasonló cipõben járó Demszky Gábor) nem tehet mást, ismét ehhez nyúl. Nyilván többen gondolják úgy a jobboldalon is, hogy Orbán Viktor legutóbbi megszólalásaival feladta a magas labdát a szocialistáknak. Nem árt, ha felidézik, a demokratikus ellenzék vezetõje a baloldal szerint elõször 1989. június 16-án intézett támadást az ország békés fejlõdése, nyugalma ellen, amikor a megszállók távozásának lehetõségét felvetve valódi demokratizálódást követelt. Egyik nyilatkozatáról Kósáné Kovács Magda 1997-ben úgy vélekedett, hogy az felért egy polgárháborús (!) fenyegetéssel, a ‘98-as kampányban pedig Csurka István dróton rángatott bábjaként ábrázolták vidám ifjú szocialisták a köztereken. A sor hosszan folytatható. Orbán Viktor aktivizálódása pavlovi reflexként hívja elõ az MSZP, az úgynevezett SZDSZ és a hatalompárti sajtó vádjait. Ha a baloldal van hatalmon, a véleménydeformáló médiaértelmiség fenyegetõ csatazajnak hallja az erõteljes ellenzéki hangot, s udvarolni kezd a kéznél levõ szalonellenzéknek. Ami az elmúlt napokban történt, olyan, mint egy jól kitervelt provokáció. A felmérések szerint utált politikussá vált Gyurcsány Ferenc kampánykörútra in-

dult, aligha azzal a céllal, hogy növelje a helyi MSZP-s jelöltek esélyeit. Várható volt, hogy sok állomáson akad néhány dühös ember, aki – demokratikus jogaival élve – hangot ad nem éppen hízelgõ véleményének. E fórumokon a kormányfõ hergelte a tiltakozókat, néhol a rendõrség túlkapásai szították az indulatokat. A baloldal elérkezettnek látta az idõt, hogy új értelmezést adjon a választási küzdelemnek: nyugalom, vagy ribillió – Legkésõbb akkor, amikor Juhász Ferenc ismeretlen eredetû fotókkal igyekezett bizonyítani, hogy a Fidesz áll a kormányfõi fórumok „megzavarása“ mögött, látható volt, hogy a baloldal a végsõkig is hajlandó elmenni az ügyben. Demokráciában nem szokás adatbázist készíteni a tüntetõkrõl: Juhász demonstrálta, hogy van, aki következmények nélkül ezt is megteheti. Az sem érdekelt senkit, hogy az egyik „bûnösrõl“ kiderült, nem fideszes, hanem MDF-es: senki sem szólította fel a nõi káoszkapitányt csapatai visszarendelésére. Borzalmas tagság! – sóhajthat Dávid Ibolya. De az sem zavarja a Fidesz fölött pálcát törõket, hogy az „SZDSZ“ bizonyosan elkövette azt a vétséget, amellyel az ellenzéki pártot gyanúsítják: tudatosan, szervezetten megzavarták az Új Generáció szélsõséges aktivistái Tarlós István kampányrendezvényét. Orbán Viktor szerdán megfogalmazott néhány erõsebb kampánymondatot. Egy tõrõl metszett nyugati baloldali (nem Fejtõ Ferenc) aligha értené, miért is lépi át a Rubicont az a politikus, aki egy drasztikus neoliberális kúrára fogott társadalomról szólva lázadás helyett a népi ellenállás jogáról beszél. Az ellenállás alkotmányos keretek között a Fidesztõl függetlenül is szervezõdik: szárnyait bontogatja a valódi érdekvédelem, utcán a diákok, készülõdnek a nagycsaládosok (talán õk fenyegetik a nyugalmat?), a rendõrök, törvényes jussukért küzdenek a traumatológusok.

A téli számlák megérkezésével akkor is nõni fog az elégedetlenség, ha Orbán összebútorozik Gyurcsánnyal, sõt. Természetes, hogy az ellenzék kikezdi a választókat csúnyán becsapó koalíció erkölcsi tekintélyét és politikai legitimációját. Kevesebbért is csaptak el két választás között miniszterelnököt, kormányt már Európában. Gyurcsányék a legalapvetõbb demokratikus jogok gyakorlását is elvitatják a társadalomtól. Lelki szemeik elõtt talán egy olyan sintértelep képe lebeg, ahol mindenki csöndben, egy vakkantás nélkül várja sorsa beteljesülését. Szép, új Magyarország. A hisztériakampány következõ frontját a blogjában nyitotta meg a miniszterelnök, ahová Orbán Viktor friss nyilatkozatai hatására szerdán este, a Népszabadság megjegyzése szerint ezúttal elõször – a rendkívüli helyzet rendkívüli lépéseket követel – egy napon belül két hozzászólással is jelentkezett. Ekkor írta le a Rubicon-hasonlatot, majd másnap reggel az MSZP vezetõi azzal vádolták meg Orbánt, hogy felfordulást akar az országban. Gyurcsány már egyenesen felkelés szításáról vizionált tegnapi bejegyzésében. És minõ véletlen, egy rádió nyilvánosságra hozta: kaptak egy CD-t, amelyen valaki lényegében forradalmat hirdetett, ha néhány napon belül nem távozik a kormány. Az események egy olajozott titkosszolgálati akciót idézõ logikus láncba fonódva követik egymást. Ilyenkor szokás feltenni a klasszikus, esetünkben valóban költõi kérdést: Cui prodest? Kinek az érdeke? Válasz helyett néhány újabb kérdés. Hol a Fidesz álröplapokat szállító kamionja? Hol a bizonyíték a tavaszi kampányt robbantásokkal megzavarni akaró, az MSZP ismerõs üzenetéhez (nyugalom vs. ribillió) simuló bûnözõi összeesküvésre? Arra egyébként, hogy valójában ki gerjeszti itt a radikalizmust, a miniszterelnök múlt héten megadta a választ. A szélsõségeseket erõsíthetik a drasztikus megszorítások – mondta az AFP hírügynökségnek. Igaza van. Ideje váltani. Szeretõ Szabolcs

SZÉCHENYI ÉS GYURCSÁNY A Financial Times elismeréssel fog írni Gyurcsányról és a kormányáról, amikor majd nyilvánosságra hozzák, hogy ez a kormány az oktatást és az egészségvédelmet a tehetõsek kiváltságává tette, a szociális hálót lebontotta, a kutatást és a kultúrát elsorvasztotta, Magyarországon mesterségesen gazdasági visszaesést idézett elõ, de elérte, hogy a (többségükben spekuláns) külföldi befektetõk szép haszonnal kapják vissza a pénzüket. Ötven évvel ezelõtt tisztelt, becsült bennünket a világ. Ma a világ fele nevet rajtunk, a másik fele megvet minket. Eszmefuttatásomat jól ismert idézettel zárom: „Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminõt megérdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarább a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba. Akkor a nemzet aljas vagy mûveletlen” (gróf Széchenyi István). Hölgyeim és uraim! Hagyják abba az egymás közötti faszkodást, és döntsék el kibaszott elemzéssel: aljasok vagyunk vagy mûveletlenek? (A dõlt betûs kifejezéseket a szerzõ Gyurcsány Ferenctõl tanulta.)

28

jó ha figyelünk

A 2002-es vitatott választási vereség óta nincsen olyan kormányfõi nyilvános szereplés, amit rendszeresen meg nem zavartak volna spontán bekiabálással, transzparensekkel, fütyüléssel. Itt a rendszerességen van a hangsúly! Valódi demokratikus államban a kormány és politikájának ilyen mértékû elutasítása nem maradhatna következmények nélkül ennyi idõn keresztül. Egy normális kormány tudja, hogy ez mind bel-, mind külpolitikai téren hitelességét, súlyát rombolja, ezért igyekszik tevékenységét, politikáját oly módon alakítani, hogy amennyire csak lehet megszüntesse az elégedetlenséget kiváltó okokat, ezzel maga mellé állítva polgárait. A magyar kormány nem vesz tudomást minderrõl, a hivatalos hírszolgáltatást kezében tartva külföldre sem jutnak el az ezzel kapcsolatos híradások (MTI). Mi alapozza meg ezt a fölényes magabiztosságot? Véleményem szerint: A világ vezetõ pénzhatalma, melyet elsõsorban a Világbank képvisel, már a 80-as évektõl befolyása alatt tartja gazdaságunkat. A külföldi cégek, köztük a multik piacszerzõ törekvései, amelynek egyik jellemzõje a megvásárlás utáni bezárás. (Lásd: alapanyag gyártás, élelmiszer feldolgozás) A nemzeti vagyonnak, a gazdaság jelentõs részének az elõzõ rezsim fõszereplõi által való megkaparintása. Az így kialakult gazdasági és tõkés elit összefonódása a politikai elittel. A hazai és nemzetközi maffia (fehérgalléros bûnözés) térnyerése, beépûlése a felsõ politikai körökbe. A gátlástalan, nyílt korrupció intézményessé válása, mindenki mindenkinek a markában van. A fentiek kezében levõ oktatás- és kultúrpolitika, amellyel a fiatal generációt nemzetietlenné, lényegében hazátlanná, erkölcstelenné és fõleg tudatlanná kivánják tenni, részben tették is. A felsorolt tényezõk mind-mind az ezeknek megfelelni akaró kormányzatot támogatják minden áron és minden eszközzel, válogatás nélkül. Ezek tudatában a báb-kormány tökéletes biztonságban tudja magát, mint ahogy abban is van. Nem szolgálói a nemzetnek, hanem a könyörtelen kifosztók cinkostársai. Mindebbõl következik,

Remélem, a végjáték kezdõdött el. Az uniós rovó, a visszafizethetetlen adósság, a Pálffy interjúügyébõl kivillanó meghunyászkodási reflex: mind annak a jelei, hogy az MTV halott és bûzlik, csak senki nem szánta még rá magát, hogy eltemesse. Abból a pénzbõl, amit elköltünk erre a szörnyetegre, fel lehetne szerelni minden háztartást internettel. A legfontosabb faktor a pénz- és székházhiány. Az egyetlen megoldás az lenne, hogy megint, mint mindig, odacsúsztat az állam valahány milliárdot, osszátok be, Zolikám, aztán ha elfogy, majd kaptok még. Addig meg tessék mosolyogni. Csúnya visszhangja volna ennek most, az új egyensúly kezdetén. Itt az idõ. Nincs okunk tovább húzni, és sokba is kerülne. Azért, mert van ott egy Baló György, meg még egy fél tucat használható ember, egyszerûen nonszensz fenntartani egy ekkora gyárat. Nincs már régen értelmük a közszolgálati kötelességeknek: tájó ha figyelünk

hogy ezt a rendszert – nem csak a kormányt – alkotmányos eszközökkel megbuktatni nem lehetséges! Egy esetleges kormányváltás 2010-ben csak akkor hozna alapvetõ változást a jelenlegihez képest, ha az új kormány radikális eszközökhöz folyamodik (bár a „radikális“ szónak manapság pejoratív értelmet adtak). Ugyanis bármely kormány mozgástere rendkívül szûk, mivel nem csak hazai, hanem nemzetközi szinten is pénzügyi és gazdasági téren kiszolgáltatott helyzetben van, feltételeket szabhatnak neki, kényszerhelyzetbe hozhatják. Ezért az új nemzeti kormánynak hatalomra kerülésekor haladéktalanul felül kell vizsgálni és szükség szerint vissza kell venni a stratégiai ágazatok vállalatait, az állami szabályozó rendszert meg kell változtatni az ország érdekeinek megfelelõen, a külföldi adósságállomány 1990 elõtt keletkezett részét el kell töröltetni, a többire moratóriumot kérni, a közszolgálatból kitiltani mindazon személyeket, akik az elõzõ rendszerben és a Gyurcsány-kormány alatt országos tisztséget viseltek, a közszolgálati média vezetõit azonnali hatállyal lecserélni, a magán médiák mûködésének engedélyezését feltételekhez kötni, új földtörvényt alkotni, az idegenek bevándorlását, tulajdonszerzését szigorúan korlátozni, a szabadkereskedelmi megállapodásokat felükvizsgálni, új monetáris politikát kialakítani, a pénzintézetek kivételezett helyzetét megszüntetni, hogy csak párat említsek... Tudom, hogy ez óriási nemzetközi felhördülést és támadásözönt zúdít a kormányra, de ezt fel kell vállalnia. Nincs mit veszíteni!! Lehet, hogy átmenetileg nehéz idõszak következik, de csak így lehet a rendszerváltást befejezni és Magyarországot egyenjogú partnerként elismertetni. Addig pedig minden nemzeti erõnek, egyéneknek, csoportoknak folytatni kell a felvilágosító munkát, terjeszteni a magyar kultúrát, történelmet, megvédeni nemzeti értékeinket. Ezekre nagy szükségünk lesz akkor, amikor már semmink sem lesz csak ami a lelkünkben, tudatunkban él, mert erre az alapra lehet majd új országot építeni! Hát ennyi jutott eszembe a fütyülésrõl.

jékoztatásban mindig a kormánytévé a legmegbízhatatlanabb, szórakoztatásban utcahosszal vannak lemaradva, és ha esetleg megcsípnek valami licencet, akkor abból hét határra szóló korrupció lesz. Nincs értelme magának a közszolgálatnak se, egyébként. Kiszolgálja magát a köz. Nem nagyon érdekli, hogy mit tartanak fontosnak, hírnek, kultúrának a Magyar Televízió szerkesztõi. Megvan a maga kultúrája – mindenkinek a sajátja –, aztán ahhoz keres magának tévét, videót, újságot. Abból a pénzbõl, amit csak egy ciklus alatt elköltünk erre a szörnyetegre, fel lehetne szerelni minden háztartást internettel, például. Vagy DVD-lejátszóval. Akkor mûvelõdhetne, aki akar. Aki nem akar, az eddig is elkapcsolt, kivéve, amikor Szuperbuli ment. nem kell egy Kreml méretû intézmény csak az õ hatperceseiért A frekvenciát eladjuk jó pénzért, a fölöslegessé vált embereket elküldjük, az archívu-

http://hirportal.uw.hu/

mot pedig feltesszük az internetre, közkincsként. Tiszta haszon. Azzal a haszonnal ügyesen gazdálkodva támogathatjuk a szabad médiából azt, ami szerintünk megérdemli – ha már muszáj az államnak belekotyogni a kultúrába. Ami és aki az állami médiából piacképes, az megtalálja a helyét ezután is. Ami nem, annak közönsége sincs. Ehhez csak azt kéne belátni, hogy nincs köz. Egyéni és csoportérdekek, -érdeklõdések vannak: van, aki naphosszat erdélyi útifilmeket nézne, és van, aki inkább alszik, ha csak erdélyi útifilm megy. A kommunizmusban még volt köz, mert aki kilépett a sorból, azt legumibotozták, úgyhogy figyelni kellett a tévét, hogy mit nem szabad. A kánonnak vége, amint el lehet róla kapcsolni büntetlenül. Valakinek emellett még meg kéne gyõzni arról Gyurcsány Ferencet, hogy nem kell egy Kreml méretû intézmény csak az õ hatperceseiért. Azt majd letöltjük a blogról. De csak ha jó lesz. Forrás: Tóta W. Árpád – Index

29

Az, hogy a 2006-os áprilisi magyarországi parlamenti választásokat a regnáló koalíció a magyar választók egészének félretájékoztatásával, becsapással és hazugságokkal nyerte meg, ma már közhely, amit nem csak az ellenzék emleget, hanem a gyõztesek is beismernek. Azzal érvelnek, hogy ha nem ezt tették volna, akkor elvesztették volna a választásokat és az ellenzék alakíthatott volna kormányt. Úgy tûnik, hogy a becsapott magyar választók mindezt szenvtelenül tudomásul vették – egyesek fejüket csóválják, mások morognak, ismét mások a fogukat csikorgatják, maguk között szörnyülködnek, aláírásokat gyûjtenek, esetleg tüntetéseket szerveznek. És közben a régi-új kormány a négyéves borzalmas politikájának deficitjét, csõdjét a nép sarcolásával tervezi enyhíteni, miközben azt hirdeti, hogy egy új Magyarországot épít. A megszorítások özönével elkábított nép már régen elfelejtkezett arról, hogy ez a kormány hazugsággal nyerte meg a választást, mert a választási programjának a szöges ellentétét akarja tízmillió magyarra ráerõszakolni. Nem adni akar, hanem még a kevésbõl is elvenni; nem osztogatni fog, amint ígérte, hanem fosztogatni; nem új országot fog építeni, hanem a még meglevõt is lerombolni. Egy hazugsággal hatalomra jutott kormánynak nincs erkölcsi alapja a kormányzásra a klasszikus etika alapelvei szerint – nemcsak a keresztyén etika, hanem más világvallások etikája, sõt még a humanista etika szerint sem. Miután ezt csak egy Trianonban szétszakított magyarsággal, 56 levert forradalmával, 45 éves kommunista diktatúra szörnyûségeivel és 16 év vadkapitalizmusával megkínzott, meggyötört, elcsigázott és politikailag elfásult ország népével lehetett megtenni – mégis szükséges közelebbrõl szemügyre venni ezt az emberiség jegyzett történelmében szinte egyedülálló esetet. Mindenekelõtt megfelelõen lezüllött társadalmi környezet kellett ahhoz, hogy egy pártcsoport ekkora hazugságokkal hatalomra kerüljön. Ennek külsõ okait fentebb érintettük. Azonban belsõ okok is elõkészítették arra talajt, hogy ez megtörténhessen. Ez a közerkölcsöknek a II Világháború óta bekövetkezett nagyméretû meggyengülése következtében jött létre ami egyenes arányban áll a vallási élet meggyengülésével, illetve annak formálissá válásával és nagyobbrészt eltûnésével. Az egyházat, a vallást és az erkölcsi normákat a kommunista rendszer minden válfaja tudatosan züllesztette. Abból a premisszából kiindulva, hogy az ember alapjában véve jó, csak a társadalmi körülményei rosszak. Ezek jobbá változtatásával, azaz a 30

szocializmus és a kommunizmus társadalmában az ember ismét automatikusan jó lesz. Nem így történt – az ember erkölcsi normák nélkül végtelenül önzõ, megélhetési és ravasz, az állatvilághoz közelesõ lénnyé változott. Mindennapos lett a csalás, az önzés, a hazugság! és az átverés a társadalmi élet minden területén: az üzleti életben, a házasságban, a nemzedékek között. A végtelen önzés társadalma 2,5 millió magyart tagadott ki a nemzetbõl, 6 millió abortusz tragédiáját követte el, bezárva a jövõ kapuit. A hazugságnak társadalmi elfogadásával az üzleti, a családi, a kollegiális és baráti közösségek tízezreit aknázták alá és tették tönkre. Csoda-e, hogy a magyar társadalom elérkezett ahhoz a mélyponthoz, hogy átveréssel, csalással és hazugsággal lehetett legitim hatalmat szerezni egy demokratikus választáson?! Milyen érv az, hogy a hazugságok masszív bevetése nélkül elvesztette volna a baloldali kormánykoalíció a választást? Egy demokratikus berendezésû társadalomban a kormányzó pártnak vállalni kell a felelõséget a ciklusban elkövetett intézkedéseiért, tetteiért, a kormányzásáért. Errõl becsületesen be kellett volna számolnia, mert ennek alapján mérettetik meg a választáson. Ehelyett radikális félretájékoztatás történt: a „Pannon puma ugrásra kész“; „Nagy a jólét.minket irigyel Németország, Franciaország.“; „A költségvetés köszöni, jól van“; „Nem lesz adó.villany.gáz áremelés.tandíj.kórházi díj“ etc. A választások után aztán azonnal beütött a ménkõ: „Nagy a baj.“ s jöttek a megszorító intézkedések, s még mások is jönni fognak. Ezek 2002-ben azzal kampányoltak s nyertek, hogy „Magyarország többet érdemel!“ Ezt érdemelte? Nemcsak az a kormány erkölcsi deficitje, hogy hazudott, hanem az is, hogy mondvacsinált érvekkel megtagadta az elmúlt évek kormányzásáról való tárgyilagos beszámolót. Az az érv is elhangzott a balliberális oldalról, hogy „nem bontották ki az igazság minden szegmensét“ – ami nem más mint az elkövetett hazugságkampány eufemizálsása – , mert nekik, mármint a baloldali koalíciónak „uralmon kellett maradnia, mivel csak nekik voltak jó terveik a válságba került ország ügyeinek rendbetételére“. Elõször is: aligha voltak ilyen terveik, mivel egyrészt nemigen bíztak a nagy hazugságukkal való gyõzelmükben, másrészt a hónapokig való kormányzati kapkodás és improvizáció bizonyítja, hogy ilyen tervük egyáltalán nem lehetett. Továbbá ez nem más, mint annak a kétséges elvnek alkalmazása, miszerint „A cél szentesíti az eszközt“. Világméretben ez az elv eredményezte a kommunizmus 100 millió áldozatát – ezeket hidegvérrel likvidálni kellett a szocializmus-kommunizmus megvalósításá-

hoz. A Rákosi és Kádár érában ez az elv vezetett egész társadalmi rétegek: a módos parasztság és a polgári osztály eltüntetéséhez. Bár az ellenzéknek is volt megalapozott terve az ország krónikus bajainak orvoslására, a baloldal mégis gõgösen azt képzeli, hogy csak egyedül az a koalíció képes a problémák megoldására, amelyet õk maguk teremtettek, hiszen a „szakértõk kormánya“ vitte a szakadék szélére az országot. S ennek az elvnek mai alkalmazásából kivehetõ egy új diktatúra felhangja. Ezt erõsítik a miniszterelnök mellett mûködõ különféle ügynökségek – voltaképpen egy kamarilla rendszer – létrehozása, amely nincs az országgyûlés vagy valamely minisztérium ellenõrzése alatt s amely nem is felelõs senkinek csak a miniszte! relnöknek. Vajon nem settenkedett-e vissza a demokratikus színfalak mögé egy pártkoalíciós miniszterelnök diktatúrája? Egy új elem is felbukkant a balliberális kormány-koalíció lózungjában: az „Új Magyarország megteremtése“, amirõl annyit árultak el legújabban, hogy „büszke“ lesz. Korábban csak egy „igazságos és boldog“ országról beszéltek. Vajon mit takarhat az „új“ jelzõ? Tekintettel arra, hogy egy hazugságban fogant kormányról van szó, nem a kijelentéseket mondó ajkakra kell figyelni, hanem a kézre amely cselekszik. Jámbor magyarok nemzetstratégiát követelnek tõlük már négy éve. Vajon nem tûnt-e fel nekik, hogy egy rejtett negatív nemzetstratégia már érvényesül s ennek nevében most szüntették meg a MÁÉRT-et, a HTMH-t, s a különféle fontos alapítványokat, mint amilyen az Illyés, az Apáczai, a Balassi és mások voltak? Mindez azt a rejtett üzenetet hordozza, hogy nincs pénz ezekre a luxusokra, egyébként is törõdjenek az elszakított magyarsággal azok az országok amelyeknek kellettek. Ugyan milyen eredménye lesz annak, ha kecskére káposztát bíznak? Más: Szerbia a nõk mesterséges megterméke! nyítését is vállalja. Nálunk pedig már fiatal lányok mesterséges meddõvé tételének nemzetvesztõ praktikáját politikai szintre emelték. S a miniszterelnök maga ajánlja a kivándorlást üzemeknek és fiataloknak egyaránt. Úgy látszik teljes gõzzel beindult a nemzet 5-6 millióra való töpörítésének nemzetstratégiája. Ugyanis ennyi már nem lehet veszélyes, ennyit még lehet kezelni – ennyi éppen elég. A kérdés az, hogy van-e olyan erõ amely megállíthatja egy hazugságban fogant kormány ámokfutását? Van aki az államelnökre néz, mások az alkotmánybíróságra. Azonban kevesen látják azt, hogy ezek teljesen tehetetlenek, ugyanis a probléma a kommunista rezsimtõl 1949-ben a Szovjet mintára megalkotott, 1989-90-ben lényegében átvett és azóta is hatályban lévõ Alkotmányban van, jó ha figyelünk

– avagy mindenki szélsõjobboldali, aki nem MSZP-s? A szocialisták cinizmusa és rágalomhadjárata immár tûrhetetlenné vált. Maga a miniszterelnök a nyugati országokat riogatja a magyar nemzeti szellemiséggel, mert az, szerinte szélsõséges, fasiszta és természetesen antiszemita. A választási kampányban pedig egyre gyakrabban halljuk, hogy ez meg az a polgármester – mert fölvette a Bocskai kabátot – nacionalista, szélsõjobboldali, irredenta és tán még fasiszta is. A baloldali szellemiség tehát Magyarországon nem az európai baloldaliságot jelenti, hanem egyfajta rákosista, kádárista szemléletet, amely mindenkit kötélre kíván, aki magyar, nemzetben gondolkodik, és nem fogadja el a nemzetközi polgárságot, a globalizációt, mert ragaszkodik a keresztény nemzeti értékrendhez. Nos, a szélsõjobboldalizás bûncselekmény, amely alól nem mentesít a fogalom nem ismerése, szándékos vagy nem szándékos félremagyarázása, illetve e jelzõ bárkire való ráaggatása. Hasonlóképpen bûncselekmény az antiszemitázás is, mert a tisztességes embereket lehet e jelzõkkel mocskolni, személyiségi jogaikat sárba tiporni, rossz hírüket kelteni stb. Magyarán rágalmazás ez, nem pedig politikai érv. És a rágalmazás ezen ma ismét jól bevált formája is közösség elleni izgatás, hiszen nem két ember gondolkodik nemzetben Magyarországon, hanem több millió. Ha pedig egyes személyeket illetnek ezekkel a jelzõkkel, az bizony mind polgári, mind büntetõ perben érvényesíthetõ jogsértés. Igen, vannak szélsõjobbos, antiszemita szervezetek, pártok, tömörülések, ám ezeket a társadalom kiveti magából. Vannak újságok, amelyek máig Szálasi Ferenc nagyságát igyekeznek hol homályosan, hol élesen bizonygatni, de a társadalom ezeknek a szerkesztõit, tulajdonosait egyenesen hülyének titulálják és nem is foglalkoznak velük, mert ezekkel nem érdemes foglalkozni. Elenyészõ kisebbség, amelynek orgánumai inkább tûnnek orvosi esetnek, semmint politikai bûncselekmény elkövetésének. Aki keresztény nemzeti alapokon áll, szellemiségét a keresztény és nemzeti erkölcsi normák határozzák meg, ab ovo nem lehet ilyen-olyan ellenes, legfönnebb védekezhet, ha valaki piszkálja. Nem tudok olyan jobboldali esetrõl, amikor indokolatlanul mondott volna bárki rossz véleményt a másik politikai félrõl, mint teszik ezt a szocialisták és a liberálisok, akiknek erkölcsi érzékét jellemzi az országgyûlési választási kampány, és az azt követõ történések. De térjünk vissza a nemzeti keresztény értékrendhez, amelyet ma szélsõjobboldalinak titulálnak. A nemzetben gondolkodó keresztény ember – s ilyennek tartom magamat is – Magyarországot békés, a nép jólétét biztosító, és minden magyar állampolgárnak biztonságot nyújtó államot szeretne, amely államnak nem a közöny és a szeretetlenség, hanem a hajtóereje, és a mindennapok természetessége a szeretet. Szélsõjobboldali-e az, aki emberi életként kezeli a magzati életet és ellene van az abortusznak? Szélsõséges-e az, aki helyteleníti az amelyben – jó okkal – nincs olyan paragrafus, rendelkezés, provízió, hogy mi történjen egy hazugságon kapott és azon alapuló, bár demokratikusan megválasztott kormánnyal (Alkotmány VII, IX, XVI fejezetek). Egyébként minden, 1990-ben a kommunizmus alól felszabadult Kelet-európai országnak új alkotmánya van – kivéve a magyaroknak. Lenne még egy erkölcsi fórum amely felemelhetné tekintélyes szavát egy hazugságban leledzõ kormány felé: a történelmi egyházak. Nehezen érthetõ módon azonban mindegyik valami mással, fontosabbal van elfoglalva. A Katolikus Egyház most boldojó ha figyelünk

elmúlt hatvan évben megfogant hétmillió magzat meggyilkolását? Szélsõjobboldali-e, aki kifogásolja, ha a kormány semmit sem tesz a családok életének jobbá tételéért, s nem igyekszik e fogyatkozó nemzet gyarapításának feltételeit megteremteni? Szélsõjobboldali-e, aki igyekszik megvédeni a nemzeti jelképeket, s nem tûri szó nélkül, hogy például a turult fasiszta jelképként aposztrofálja a liberális szellemiségû párt némely vezetõje? Szélsõséges-e az, aki nem tûri szó nélkül, ha egy rabbi a magyar kultúrát mindössze a bõgatyában és a fütyülõs barackban állapítja meg, s csak ennyire értékeli? Szélsõjobboldali-e az, aki még akkor is kiszáll az antiszemitizmus ellen, ha azt a Mazsihisz generálja? Szélsõjobbos-e az, aki nem tûri, ha Jancsó Miklós egy „szar országnak“ minõsíti Magyarországot?... és sorolhatnám – Bocskaiban vagy anélkül – az ellenérveket, a szocialista rágalomhadjárattal szemben. A mûveletlen prolival nem lehet Mozartról beszélgetni – szoktam volt mondani ilyen esetben. S valóban nem lehet. Hiszen a szélsõjobboldaliság törvényekkel tiltott e hazában, s nagyon helyesen, hiszen a szélsõjobboldaliság léptette ki cipõjébõl a Duna partra terelt ártatlan magyar állampolgárokat, a szélsõjobb árulta el Magyar! országot 1944 októberében, s játszotta el a nemzetet. És a szélsõjobbb nem más, mint maga a fasizmus, a nemzetiségekkel és vallási közösségekkel szembeni teljes intolerancia, el egészen azok meggyilkolásának tervéig vagy éppen kivitelezéséig. Magyarországon nincs, és nem is lehet szélsõjobboldaliság, mert nem csupán a törvények tiltják helyesen, de maga a társadalom is kiveti magából ezeket az elemeket. legalábbis a társadalom legnagyobb része. Buta, ostoba az, aki tehát a nemzetben, a keresztény szellemiségben gondolkodókat szélsõségesnek nevezi, ezt hirdeti és terjeszti róluk. Akár Gyurcsány Ferencnek, akár Tolnai Józsefnek hívják az illetõt. Mert ezek az emberek a hatalomért, a koncért képesek mindenre. Még az effajta rágalmakra is, mert nem tudják mi a szélsõjobb. Olyan, mint a szélsõbal: – Diktatórikus, nem kímél senkit és semmit, ami az útjába áll, nincs erkölcsi érzéke, nincs benne szeretet és emberség. Igaz, Szálasi szocialistának vallotta magát, mégis szélsõjobboldalinak nevezik. Nos, a mai szocialista rágalmazók ennyire lehetnek tisztában a szélsõjobboldaliság fogalmával, annak veszélyével és ismérveivel. Jó lenne a társadalmi béke érdekében átgondolni mi is az, amit ráhányunk a másként gondolkodókra a tolerancia, a másság erõltetett világában. Mert még a végén kiderül, hogy a szélsõség a túloldalon van, és nem nemzetben, nem kereszténységben gondolkodik. Mert aki abban gondolkodik, az minden embertársában Isten teremtményét látja, még a szélsõségesben, a butában is!

got avat; a Református Egyház most tartja a VI. Világtalálkozóját Erdélyben Bocskaira emlékezve, az Evangélikus Egyház volt ügynökeit keresi. Mindegyik mintegy pótcselekvésként a múltba néz – a jelen és a jövõ helyett. Hol van ma egy Mindszenty József, egy Márton Áron, egy Ravasz László, vagy egy Ordass Lajos?! Vagy talán az oktatási intézményeikre kapott támogatás esetleges megvonása bénítja õket? Másfelé nézésük nem fogja megmenteni õket a nekik szánt sorstól, legfeljebb késlelteti annak végzetét. Végül ott van a szervezett ellenzék, amely azonban csupán „csomagot“ akar dönteni.

Stoffán György

A forradalom útja nem járható mert erre alkalmatlan a mai magyar társadalom. Aztán az EU sem tûrné el. S legfõképpen minden elveszett magyar élet drága, bármely oldalon lenne is. Emlékezi kellene arra, hogy a levert 1848–49-es szabadságharcunk utáni Bachkor rémuralmát Deák Ferenc kezdeményezésére a magyarság passzív rezisztenciája segített megtörni (1849-1861). Ez a vérnélküli út ma is nyitva áll és járható lenne. Dr. Pungur József, az MVSZ Kárpát-medencén Kívüli Régiójának elnöke, Kanada

31

– Politikai marketing: harc a szavazók fejében elfoglalt helyért –

1986. ÁPRILIS 26. CSERNOBIL Felrobbant a 4-es blokk! Egyetlen ember se akadt a Magyar Szocialista Munkáspártban, aki értesítette volna az embereket, hogy nagy a baj. Kivitték õket május elsejére „ünnepelni“ a radioaktív sugárzást, ami aznap volt a legnagyobb az országban. 1994. AUGUSZTUS REPÜLÕTÉR

19.

WIENER

NEUSTADT,

Pink Floyd koncert A meteorológia sátorban 15 percenként jött a mûholdakról a jelentés, mert a mezõn 130. 000 rajongó várta a kezdést. A rendezõk felkészültek mindenre, de nem történt semmi. 2006. AUGUSZTUS 20. BUDAPEST 21. H Tûzijáték Legalább egymillió ember, néhány négyzetkilométeren, rengeteg kisgyerek. Az ország lakóinak egytizede, a fõváros fele a Duna két partján. Tombol a vihar, az RTL Klub mûsorvezetõje a tûz melegérõl, az összetartozás örömérõl beszél. Halottak, sebesültek százai. Most se akadt ezek között a senkiháziak között egy se , aki értesítette volna a médiát és leállítatta volna a rendezvényt. SCH Mi a demokrácia? A demokrácia olyan, mint a körhinta. A cigányok hajtják, a zsidók szedik a pénzt, a nép meg szédül. Megjegyzések: 1.A fenti viccért az 50’s években 8 hónapi kényszermunkára itélték a mesélõjét. 2.A körhintákon annak idején nem volt gépi meghajtás, ezért a tetején cigányok, vagy nagyobb gyerekek jártak körbe ingyen menetért. ÕK GYÕZTEK? „ a zsidóság és a baloldal történelmi(kétszáz éves)koalíciója“ Tamás Gáspár Miklós: Zur Judenfrage. Élet és Irodalom 48.évfolyam,43.szám 2004 Politikai hirdetés a buszokon: A Fidesz újra munkahelyeket fog teremteni. Ha kirúgják azokat, akiket az MSZP/SZDSZ rúgott ki az elõzõ választások után,akkor rengetegen állhatnak újra munkába.

32

Ha az önkéntesek olyan jól dolgoznának országszerte, mint Szolnokon, akkor a siker nem maradna el az önkormányzati választásokon sem – emelte ki kampánynyitó beszédében Orbán Viktor?

Ebbõl az következik, hogy az önkéntesek nem dolgoztak jól, tehát a siker most is elmarad? A marketing szakemberek hatékonyan alkalmazzák a „pozicionálás” módszerét, amely abból a felismerésbõl indul ki, hogy... a termékek pszichológiailag nem polcokon, vagy raktárakban, hanem a vásárlók fejében „helyezkednek el”. Ha például hozzákapcsolják pszichikailag egy üdítõitalhoz a „jéghideg . az igazi” szlogent és az azt kiváltó érzetet, akkor a reklám sokkal hatékonyabb, ha a termék tulajdonságainak emlegetése helyett a hûsítõ érzetet kiváltó szlogent hangsúlyozza. A hatás nem marad el: a fogyasztónak „beugrik” a termék és veszi „mint a cukrot”. Egy politikai párt is „pozíciót” foglal el a szavazók fejében és amikor szavazunk – az elõzõek alapján – tulajdonképpen nem egy pártra, vagy ideológiára adjuk voksunkat, hanem a pozícióra, melyet a politikai erõ elfoglal „agyunkban”. Ezért történik meg mostanában egyre gyakrabban, hogy a közvélemény kutatások eredményeivel ellentétes eredmények születnek a választásokon: más egy kérdésre válaszolni az utcai felmérés, vagy telefonos közvélemény kutatás során és más leadni a voksot a „fülke magányában”. Nagyon egyszerûen: az utóbbi tíz évben a pártok egyre inkább a politikai pozicionálás eszköztárával kampányolnak (marketingeznek), a „tudat alattira” hatnak, és ennek hatása, eredõje tükrözõdik a választások eredményében. Amikor pedig a kampány idõszakban egy felmérés kérdéseire válaszol a megkérdezett, tét nélkül, a logikus énje adja a késõbbi választás eredményétõl nagy átlagban eltérõ választ. A tegnapi Orbán beszéd alatt jutottak eszembe a fenti gondolatok, amelyek ha most is „bejönnek” – mint ahogy bejöttek tavasszal – akkor az õszi választások kimenetele ma bizonytalanabbnak tûnik, mint valaha. Mert bár a Fidesz most valóban kedvezõbb helyzetben van a felmérések szerint mint politikai ellenlábasa, de Orbán Viktor értetlenül áll az elõtt, hogy: „visszagondolva az országgyûlési választásokra, szinte érthetetlen, hogyan hihették el százezer számra az emberek azokat a durva hazugságokat, amelyekkel elborították az országot a szocialisták. Hogyan hihették el azt, hogy nagy a jólét, hogy dübörög a gazdaság, hogy nem lesz fizetõs a felsõoktatás...” Hát csak úgy, hogy a baloldal a maga egyszerû szlogenjeivel évek alatt sikeresen pozicionálta magát a szavazók fejében azokon a helyeken, ahol a „siker”, „haladás”, „Európa”, „lendület”, „jólét”, „dübörög a gazdaság” és hasonló, (sokszor nem valós) fogalmak helyezkednek el, ezzel szemben a Fideszre maradtak az „antalli örökségként” tovább cipelt „konzervatív”, tehát haladásellenes, „szélsõséges”, tehát nem európai, újabban pedig a „folyton tüntetõ”, tehát „hõzöngõ”, vagyis a vesztesek érzetét kiváltó jelzõk. A pszichológiailag vesztes a pozíciókra senki sem adja szívesen a voksát, és még a Fidesz szavazók sem, (legfeljebb lelki kényszerbõl) mert valószínûleg õk is szívesebben látnák pártjukban a nyerõt, mint a folyamatosan elégedetlenkedõ, a „világgal” mindig harcban állót, egy plakátokról szomorú szemekkel nézõ vénasszonyt, vagy harcos forradalmárt, és petíciógyûjtõt! (Lám bennem is a szomorú plakát néni tekintete marad meg emlékképként a Fidesz tavaszi kampányából.) Nem kívánom elemezni a Fidesz taktikáját, mert hosszúra nyúlna a jegyzet, de a leírtak alátámasztásaként álljon itt egy jellemzõ történet. Körzetünkben tavasszal a választások elõtti idõszakban az ambiciózus Fidesz aktivisták hosszú hónapok szívós munkájával elérték, hogy mindenki a baloldal „korrupcióiról” és „kormányzási alkalmatlanságáról” beszélt. Olyan kormányellenes hangulatot sikerült gerjeszteniük, hogy csak egy jó ha figyelünk

gyufát kellett volna meggyújtani és beletartani a robbanóeleggyé összeállt közéleti ájerbe és bumm... Ezzel szemben a baloldal „betegre” gyõzte magát és elsöprõ választási sikert aratott. Mi történt? Miközben a Fidesz plakátokról egy savanyú ábrázatú vénasszony röpítette világgá a „rosszabbul élünk” (egyébként akkor még ráadásul nem is igaz) negatív üzenetét, addig a város baloldali vezetése szó szerint és átvitt értelemben építkezett, pozicionálta magát azokon a helyeken a választói agyakban, ahol a „siker”, „jólét”, „lendület” és egyéb fogalmak helyezkednek el. Az eredmény ismert. A történelem megismétli önmagát. A tegnapi Orbán beszéd árulkodó mondata volt a következõ: „hatalmi szempontból az országgyûlési választást a szocialisták nyerték, erkölcsi szempontból pedig a jobboldal.” Ez vajon mi más lenne, mint az örök vesztes vigasza, a legyõzöttek filozófiája? Marketing szempontból pedig mi ez, ha nem a vesztesek pozíciója? – amelyet mostanában (nem mintha eddig nem ezt tette volna), hétrõl hétre erõsít a Fidesz. Pedig „az önkormányzati választás tétje világos. Az ország kimondhatja, hogy nem fogadja el azt, hogy becsapták õket, és nemet mondhat a Gyurcsány-csomagra is, sõt felemelheti a hangját jó ha figyelünk

az ellen, hogy vele fizettessék meg a rossz kormányzás árát.” Ha a Fidesz gyõz az õszi választásokon (vagyis nagyobb arányban sikerül voksokat és polgármesteri helyeket szereznie a helyhatósági választásokon, mint a „ballib” koalíciónak), akkor – a korábbi évek eredményeinek ismeretében – jóval kisebb „gyõzelem” várható, mint ahogyan az az elõzetes közvélemény kutatási adatokból következne. Amennyiben így lesz, az valószínûleg azért következik majd be, mert a Fidesz rosszul pozícionálta magát és most annak „issza a levét”. A pozíció ugyanis nagyon makacs dolog és megváltoztatása csak hosszadalmas, nehéz munkával lehetséges. Még egy gondolat: a már foglalt pozíciót kívülrõl elfoglalni szinte lehetetlen. Ugyanis a pozíciót „bitorlót” ki kell ütni onnan és csak utána , vagy legfeljebb azzal párhuzamosan lehet megpróbálkozni az új, a nyertes pozíció elfoglalásával. Elõször azonban a meglévõ, jelen esetben nagy valószínûséggel „vesztes” pozíciót kellene a Fidesznek elhagynia, utána törekedhetne sikerrel a „nyertesre”. (Vagy keresne magának a nyertes pozícióval egyenértékûen pozitív másikat). „Ha az önkéntesek olyan jól dolgoznának országszerte, mint Szolnokon, akkor a siker nem

maradna el az önkormányzati választásokon sem” – mondta Orbán Viktor tegnap. Hmm... Már megint (vagy mindig?) a „dolgozók” a hibásak? Szerintem inkább a pozícióval van a gond (és a pozicionálással). Választásokon, a meglévõ, biztos szavazók folyamatos erõsítése mellett, fontos az ingadozók, netán ellentáborra szavazók meggyõzése, átcsábítása. Az viszont nehéz, vagy teljesen lehetetlen, ha az ellentábor szavazóinak nem az a véleménye a Fideszrõl, mint azt a párt szeretné, hogy legyen. Éppen ezért, lássuk, hogy a baloldali médiumok, milyen pozíciót szánnak és er?sítenek a Fidesz számára? (Ez az ún. „átpozicionálás”. Többek között az ellenfél negatív pozícióba kényszerítésére használható módszer.) Valami ilyesmit: „Nálunk – és csak nálunk – azonban ma a jobboldal a vesztesek politikai identitásának hordozója, ezért tüntet oly gyakran. Az igazi, önérzetes, magabízó (magukbízó) hatalmasok nem tüntetnek, hanem uralkodnak. A magyar jobboldal izzik, sistereg, nyugtalan és szeszélyes. A ”baloldali" születés? uralkodó osztály közben halál nyugodtan Bachot hallgat az iPodján, és eredetiben olvassa az angol krimiket, hogy gyakorolja a nyelvet." – írja Tamás Gáspár Miklós Tóth Tamás http://delilap.hu

33

Még egy pár szót kell pazarolnom erre a Faludy Györgyre, s tágabban arra, amit képviselt. Mert bizony sokan nem értik, mi bajom volt vele, s azt sem, miért vagyok én, avagy mi, nemzetben gondolkodó emberek olyanok, amilyenek. Egy levélre lesz mindez válasz, mely a következõképpen szól. Csak neked, csak most, mintha rólad írta volna, bár te csak egy kis porszem vagy, hiába szeretnél valaki lenni. Milyen megható,

ahogyan sírdogálsz, amiért nem szerepeltél a tévében a tüntetésrol szóló képsorokon... Vicces ez a görcsös erõlködés, ahogyan próbálod magad észrevetetni a világgal, és amikor elkezdted, volt is sanszod rá. Sajna, rossz irányba haladsz, ez a gyûlölködõ észosztás, amit mûvelsz, csak elfordítja toled az emberek nagy részét. Persze, van jópár hozzád hasonló, aki felnéz rád, de hidd el, ha kicsit visszaveszel, és nem fikázol minden-

kit, aki valamit másként gondol, mint te, még elérhetsz valamit. Így nem. Faludy pedig akkor is az elmúlt száz év legnagyobb költõi közé tartozott, ha te nem vagy hajlandó tudomást venni errõl. Egyébként megjárta Recsket is, gondolom, mert akkora kommunista volt. És azt ismered, amikor a magyar költõktõl verset rendeltek Sztálin születésnapjárta, Faludi Arany Walesi bárdok címû versét küldte be? Mekkora kom-

Gumicsizma kell, gumicsizma kell ide Kézigránát kell, kézigránát kell ide Elhajítani, belevágni mindenkibe Úgy néz ki, Tarlós István máris rekordot döntött: egy hónappal a választás elõtt megelõzte Demszky Gábort a közvéleményben. Az ma már történelmi kérdés, miért volt olyan nehéz megelõzni valakit, aki egy helyben állva hazudozik. Tarlós innentõl esélyes jelölt, akivel számolni kell. El kell képzelni, milyen lenne Budapest az õ vezetése alatt, Demszky nélkül. ennyire nem vagyunk hülyék, érted, Gábor, világváros ez vagy mi az istennyila Annyira nyomik ugye nem vagyunk, mi budapestiek, hogy holmi programokból tájékozódjunk. Arról leszoktatott minket Demszky Gábor. Négyszer nyert a négyes metróval. Harmadszor csinálja meg, hogy három hónappal a választás elõtt ásatni kezd, mint egy megvadult radírpók. Tök mindegy, hogy mi áll a programokban. Csak két tényezõt lehet számításba venni: a múltat, és a habitust. A múlt Demszkynél: a már említett handabandázás meg fúrófejavatás, és a megátalkodott ásási rohamok. Ami a legfontosabb, a közelmúlt: a Combino. Nem a mûszaki kudarc – most már épp motorokat cserélnek, nem ajtószoftvert –, az elõfordul néha. Hanem a gátlástalan hazugsággyár, ami köré épült. Aba Botond füllentéseit az ámokfutó villamosvezetõkrõl meg a túl jó kábelekrõl. Demszky buta és átlátszó húzását, amit magában biztos hihetetlen machiavellizmusnak könyvel el: hogy a rongálók miatt nem mûködnek a villamosok. Azért, mert belerúgott egy hajléktalan. Nem, ennyire nem vagyunk hülyék, érted, Gábor, világváros ez vagy mi az istennyila. Újságolvasó, gondolkodó emberek lakják. Egy Ladát egy óra alatt nem rúg mûködésképtelenné a hajléktalan. Tarlós múltjáról az óbudaiak tudnak mesélni, országos ismertséget csak azok a lépései nyertek, amelyek kábé a mikolai vonallal párhuzamosak. Az a szigetes sagából nyilvánvaló, hogy szívügye a homofóbia, mondhatni mániája, valamint nem tûri a nemi szervek ábrázolását. Vidéki ember lényegében, aki soha nem is akarta megérteni a szükségképpen liberális (és buzi) metropoliszt. Egy KDNP-kompatibilis figura ez, egyetlen apró eltéréssel: ésszel hülye. Nem megy neki a falnak. Ha pénzrõl és üzemeltetésrõl van szó, akkor csak úgy mellékesen férfimanökenezik, egyébként teszi a dolgát. Tarlós István kétségtelenül egy két lábon járó gumicsizma. Demszky speciel nem homofób, talán nem is nagyon foglalkoztatja a dolog, világéletében a nõk érdekelték. Inkább egy lassan folydogáló nyálú, magatehetetlen, beltenyésztett hercegre emlékeztet. Valami Dobzse-leszármazott. Vigyorogni tud, meg nem lenni felelõsnek semmiért. Így kampányidõszakban meg-megvillantja egy cselekvõképes vezetõ álomképét, egyébként meg lustán sütkérezik a városhatáron kívül. Tarlós István kétségtelenül egy két lábon járó gumicsizma. De meggyõzhetõ vagyok, hogy Budapesthez gumicsizma kell. Térdig kell gázolni nemcsak abban a mocsokban, amit maguk a városlakók termelnek ki, hanem a városvezetésben is. Mélyen a kerületek mocsarában, ahol egész nyugodtan, szemtõl szembe megmondja az illetékes tisztviselõ, mennyi a kenõpénz, és mennyit kell a forgalomból visszacsorgatni. Itt rendet kell csinálni. Ehhez olyan ember szükséges, akit nem hat meg a pártkasszába befizetett hálapénz. Taplóság ide, középkori észjárás oda, Tarlós felõlem nyugodtan beülhetne Demszky székébe. Ha nem állna mögötte, és nem tartaná a markát egy feltûnõen lapos pénztárcájú, súlyosan eladósodott, korrupciós pénzekre kiéhezett párt. Meg ha ki nem költöznék innen úgyis, mielõbb. Forrás: Index

34

jó ha figyelünk

munista tett volt ez is. Szóval kicsit nézz utána dolgoknak, mielõtt butaságokat írsz. Olvasni, mûvelõdni! FALUDY GYÖRGY: SZÉLSÕJOBB Ami hazai, az csodás és helyes, ami külföldi, az a világ szennye? sajnálom õt, mert kedv s szeretet helyett harag, gyûlölség s átok fortyog benne. Úgy vélem, roppant elõnyös lehetne, ha történelmet tanulna vagy nyelvet, de iskolájával õ befejezte az okulást. Azóta mindent elvet. Mikor belsõ unalmától megdermed, vagy bús: egyszerre sír, iszik, zsidózik. Érvet és tényt nem ösmer, csak érzelmet, abba magát fejbúbig beleássa, s nyilatkozik, parancsol, jósol, lódít, hiszen magyar. Ez a foglalkozása. ui: Greetings in da names of da Most High, JAH RASTAFARI, King Selassie I, King of da Kings, Lord of da Lords, conquering lion da tribe of Judah! ui2: fel kellene ismerni végre a piaci igényeket, és füves pólót mindenkinek:) A fenti levelet Omlás néven írták alá, bár feltételezem, nem Robin kutyája írta, mert az inkább hallgat. Ez az Omlás a jelek szerint nem magyar, hiszen ki sem tudja fejezni magyarul, hogy kit tisztel. Igazság szerint nem is igen érdekelne egy kis tizenéves fûszívó okoskodása, hiszen ilyenbõl garmadával szaladgál az utcán, és amelyik elmúlt húsz, az már okosnak is hiszi magát. Igaz, hogy imádott költõjének a nevét sem tudja helyesen leírni, de szóra sem érdemes. A meglepõ módon visszafogott pimaszság mellett Faludy „verse” az, ami miatt ez a levél szóra érdemes. Biztosan tudjátok, hogy a liberálisoknak van egy másik „nagy mûvésze” jó ha figyelünk

is, Spiró György, aki hasonló magyarellenes sorokat engedett meg magának, holmi „dúlt keblû mélymagyarokat” és „szarból jötteket” emlegetve, értve ezt természetesen mindenkire, aki hazáját szereti, és annak ellenségeit meg nem. Gyanítom, van még egy pár kisebb-nagyobb senkiházi, aki ilyen verseket farigcsált. De honnan kerülnek elõ ezek a véglények, miért lesz belõlük mindjárt sztár, és egyáltalán – hogy is van ez? Omlás is egyike azoknak, akik jól megtanulták a „négy láb jó – két láb rossz” mantrát. Azok, akik magukat felvilágosultnak, bölcsnek és mûveltnek tekintik, másokat, akik nem látják az õ belsõ klikkjükben elfogadott, fene nagy mûvészetüket, mindig ostobának, beszûkültnek és elmaradottnak nevezik. Pár száz év alatt jól körülbástyázott eszme- és intézményrendszer épült erre az irányzatra; és mivel kisajátították maguknak a „mûvészet”, a „tudomány” és az „eszmei szabadság” fogalmát, kizárólag az lehet elfogadott és köztiszteletben álló ember, aki nézeteiknek behódol. Az ám, de mik ezek a nézetek? Megfigyeltétek-e, hogy ezek a mindenkit lenézõ, önnön nagyságukban feredõzõ okostojások sohasem engedik, hogy elnevezzék õket? Nevezheted liberálisnak, tiltakozni fog; nevezheted balosnak, szocialistának, kommunistának vagy bárminek, kézzel-lábbal tagadni fogja, vagy ha már azt nem tudja, valaki másra fog mutogatni, aki vele egy véleményen van, de valamiben mégis más, vagy éppen a túloldalon talál valakit, akinek egy vagy két vonása hasonlít az övére, ezáltal logikusan kizárva, hogy õ az legyen, aminek nevezik. Nem, õ nem az. Akárhogy próbálod definiálni, kisiklik a kezedbõl, ravaszul csûri-csavarja, nem engedi, hogy beskatulyázd, részletkérdéseken vitatkozik órákon át, tereli a szót. Faludy nem lehetett kommunista, mert Recsken volt rab. Igen, akkor nyilván Ernst Röhm sem volt náci, hiszen õt is megölték a Hosszú Kések Éjszakáján. Faludy lázadt Sztálin ellen is. Igen, de mégis Károlyi parancsára rombolta le egy köztiszteletben álló magyar püspök szobrát, Károlyi pedig Sztálin személyes jó barátja volt. Az nem számít! Attól még... Tessék történelmet tanulni. Tanulni, mûvelõdni, vágja oda hetykén valaki a magas lóról. Úgy érti, tanuljam meg úgy, ahogy õ tudja. Különben ostobának tetszik lenni, naná. Ne tessék a Mein Kampf-ból idézni. Igen, tudom, hogy Hitler pontosan így írta le a zsidók vitastílusát. Igen, tudom, hogy Szálasi is. Ez a két ember nem azért volt veszélyes, mert azt írták, amit. Az ember a huszadik századra tömegcikké vált. Ezt ismerték fel az olyan gondolkodók, mint Adolf Hitler. Ha egy lépéssel tovább látott volna, és megértette volna, hogy ezt visszafordítani nem lehet, ma tiszteletre méltó filozófusként emlékeznénk rá,

Szálasit pedig egy polcra tennénk Tamás Gáspár Miklóssal. De õ vissza akarta, és ebbõl tudjuk, mi lett. A tömegember értéktelen és silány. Magyarázzam, bizonyítsam? Menj, nézz körül. A felvilágosodás elvetette a vallást. Egyes országok rendeletileg tiltották be. Pedig minden vallás alapja: az önmérséklet. A lemondás, amit a kereszténységtõl a hindun át a taoig minden vallás javasol, nem szegénységet, hanem mértékletességet jelent. A felvilágosodás – nevezhetnénk lesötétedésnek is – elvetette ezt. A fogyasztás, az anyagi javak hajszolása legyen az ember célja. A termelés növekvõ igényei hozták létre az ipari forradalmat, s ez tart a mai napig is. Egyre több és több erõforrást dolgozunk fel, tudjuk, milyen eredménnyel. De az anyagi korcsosuláson túl a szellemi és erkölcsi silányodás nagyobb kártétel. Az ember, hogy féktelen vágyait kielégítse, minden mértéket felülmúlva fogyaszt és pusztít. Ha valaki azt hiszi, hogy az elsõ világháború oka csupán néhány diplomáciai nézeteltérés volt, téved. A tömegember elhitte, hogy az anyagi jólétért muszáj befeküdni a lövészárokba. Aztán mindmáig fel sem tudott kelni belõle. Az egész XX. században összesen hét nap volt, amikor sehol a világon nem volt háború. Felvilágosult barátaink még sohasem ismerték el ezt a sok százmillió halottat. A tömegember propagandával kel és fekszik. Akit a legtöbbször mutatnak neki, arra fog szavazni. Amit a legtöbbször elmondanak neki, azt fogja vallani. S ezt jól tudják azok, akik ostobának nevezik a gondolkodókat. Színes, szagos reklámok, dõlnek innen és onnan, és nem csak azt sulykolják, mit vásárolj, hanem azt is, hogyan gondolkodj. Lázadj a régi rend ellen, mert bár már évszázadokkal ezelõtt ledöntöttük, még mindig áll egy-két üszkös oszlop. A lázadó lett az eszménykép. Pedig ha belegondolunk, mit is csinál egy lázadó? Rombol. Tönkretesz valamit, ami áll, hátha helyette jobbat lehet majd emelni. Aztán csodálkozik, hogy a romokból újra ugyanaz lett. Igazából ezek még mindig romok, csak átrendeztük õket. De majd az ellen is lázad majd valaki. Amikor a felvilágosodás ledöntötte az emberiség korlátait, nem gondolt rá, hogy mögötte szakadék van. Olyan, amelybe milliószám szórják majd az emberi csontokat. A felvilágosultak szemérmesen hallgatnak róla, hogy forradalmuk kizárólag gazembereket ültetett a nemzetek nyakára: Lenin, Sztálin, Mao Ce-Tung, Pol Pot, Nicolae Ceausescu, Leonyid Brezsnyev, Kim Dzsong Il, George W. Bush... Ezek a nevek is tömegembereket takarnak, egyet a milliókból, akik történetesen a csúcsra keveredtek. Jobbvagy baloldaliak, van-e különbség? Alapvetõen ugyanúgy gondolkodnak. S hasonló tömegemberek tapsoltak nekik, mint Faludy György, akik sohasem fogják fel, hogy mindaz, amit a nagy francia forradalomtól napja35

ink narancssárga puccsaiig elértek, csupán rombolás, és az értékek, amiket maguknak hazudnak, csupán illúziók. A rendszer végterméke pedig azok György Péter-féle alakok, akik meghallgatni sem hajlandóak semmi mást, csak saját magukat. Akik maguknak osztják a tekintélyt és a diplomát. Végül már egyetemet is maguknak építenek. Egyébként György Péter nem véletlenül magyaráz lépten-nyomon kódokról. Valóban, egy jól kidolgozott kódrendszer az, ami meghatározza, mi a jó, és mi a rossz. Értékrõl szó sincs. Mémek és dogmák vezérelnek. A legfõbb dogma pedig: mindaz, ami mi vagyunk, az az ellenség, és fordítva. Az értékek nevét és az idolok képét a túloldalról lopjuk. De csak a nevüket és a képüket, a tartalmat nem. Minden, ami az õsi vallási tanítások szellemével ellenkezik, pusztítást eredményez; így természetesen a felvilágosodás ellenreformációja, a modern fasizmus is. Amíg az élet egyszerû volt, az ember megértette, s leírta késõbbi koroknak, mit látott. Leírta Istent, leírta, hogy õ így rakta össze a világot, és ha ezt így csináljátok, akkor abból ez és ez lesz. An-

nak az embernek fogalma sem volt róla, hogy a késõbbi korok röhögve a szeméttelepre dobják üzenetét, hiszen miféle bölcsességet tudhattak abban a sötét korban, amikor még a mobiltelefon sem volt feltalálva. Pedig a világ egyszerû. A legegyszerûbb emberek is megértik. Igaz, nem feltétlenül az elfogadott mûvészeti kódok szerint reagálnak az igazságtalanságra. Van, aki például zsidózni kezd. Igen, lehet hogy nem tenné, ha járt volna egyetemre. De hát nem járt, csak látja, hogy mi nem stimmel. Mert diplomája nincs, de szeme azért van. Mit érnek Faludy versei, Paul Klee képei, Kertész Imre könyvei? Abban a belterjes rendszerben, amelyben fogantattak, valóban mestermûvek. De vegye kézbe olyasvalaki, aki látja a propaganda fényében a hamis csillogást. Fércmû, rossz pocsolyavers, ócska pingálmány. Értéktelen, mert elveti az értékeket. De ez már így marad: a tömegember élete túl rövid ahhoz, és a vagyonhajszolás elveszi idejét attól, hogy ezen átlásson. A kórus pedig engedelmesen mormolja: négy láb jó, két láb ostoba, ostoba, ostoba, mert nem tanult történelmet, mert nem beszél nyelveket,

Alaposan elfenekelte Gyurcsány Ferencet a morális kérdésekre roppant érzékeny magyar polgárság és a vele szövetséges proletariátus. Morál, az van itt. Még Sólyom László is kiszólt a vakondnadrágból, hogy morálnak lennie kell. Már megint olyan helyzetbe manõverezte magát, amibõl az fog kiderülni, hogy elnök úr hiába pattog.

elkúrta a helyhatóságit, más viszont nem nyerte volna meg a parlamentit Elemi felháborodás, az viszont nincsen. A választók fele nem ért rá szavazni. A preferenciák megfordultak természetesen, a tömeg, ami tavasszal Gyurcsányt gyõzelemre segítette, megfogyatkozott. De nem tûnt el, elkúrás ide vagy oda. Az ellopott beszéd közzététele súlyos, de messze nem megsemmisítõ erejû csapás volt. Budapest hajszál híján elbukott, de végül mégse. A narancssárga megyékben mindenhol bõven benne a piros. Az MSZP teret vesztett, de nem omlott össze, mint az MSZMP. A tábor nem szaladt szét, csak a bámészkodók. Rajongóból nyilván kevesebb van Gyurcsány körül, de az nem is baj, kíméli a személyiséget. Az összetartás fontos oka, hogy már megint ólálkodik és fenekedik az Orbán Viktor. Õt még az adóemelésnél és a hazudós Gyurcsánynál is jobban utálják. Demszky nyomorult uralmának fennmaradása annak köszönhetõ, hogy Orbán úgy tolta meg Tarlós szekerét, ahogy a rasztagyerek a Sport szelet reklámjában: bele a szakadékba. Pedig Tarlósnak megvolt az esélye a gyõzelemre, és arra is, hogy jobb polgármester legyen. A lightos, hétvégi szocik most annyira nem rettegtek Orbántól, mint amikor konkrétan a miniszterelnökségre hajtott, ezért nem rohantak szavazni. 2010-ben el fognak menni megint, ha a fõellenség kitelel addig.

Pénzelvonással senki sem lett népszerû. Más út meg nincs. A kormány a helyén van. A parlamenti többség szilárd, az MSZP-frakció alighanem megértette az õszödi beszéd lényegét, hogy nincs más megoldás. Biztos szívják a fogukat, hogy ez a Gyurcsány így elkúrta a helyhatóságit, de tudják, hogy más viszont nem nyerte volna meg a parlamentit, pláne úgy, hogy valami nagyjából értelmes programot is hoz magával. Most jön jól Gyurcsány kormányalakítási politikája: hogy a kormány maga a párt. Az eredmény nem lephette meg õket, tudhatták, hogy a reformoffenzíva hamar lemorzsolja a babkonzerven, áfán, nyugdíjemelésen vett szavazókat. 36

bezzeg mi, hát mi aztán. Nem veszik észre, mert nem vehetik észre: az általuk lenézett nemzet értékei adják a világnak azt a sokszínûséget, amit pedig õk elõszeretettel követelnek multikulturális együttélés címén. Sosem kapják meg, mert õk az akadályai annak, hogy saját álmuk létrejöjjön. Egyik lábukkal a másikra lépnek. A globalista világ homogén, a tömegember sivárságát hordozza, akinek reggeltõl estig be van osztva, mit tehet, mit ehet, és mi ellen kell lázadnia, Moszkvától San Francisco-ig. A mûvelt tömegember pedig, ha jól viseli magát, néhány diploma után felmászhat a karmesteri emelvényre, és vezényelheti ezt a szánalmas kutyakomédiát, bárgyú mosollyal az arcán hadonászva mindig ugyanarra a kottára. Majd ha végleg kiirtottak a világból jót, szépet és erkölcsöt, elvágják egymás torkát az utolsó koncért, és vége lesz. Visszaút már úgysincs, legalább engedtessék meg, hogy néhányan megjegyezzük, hogy rossz irányba megyünk. Még akkor is, ha ezért legszívesebben agyonvernének a nyájas útitársak, akik nem hiszik, hogy a szakadék veszélyes. Tomcat

Járulékos kár. Nem lehet egyszerre nekilátni a reformálásnak és önkormányzatit is nyerni. Azt úgy lehet szépen megnyerni kormányról, ahogy Medgyessy Péter csinálta: ha közben elkúrjuk az országot. Ezt bukták. Ettõl még kormányozni lehet és kell. Nem igaz, amit Orbán Viktor után annyian végigmantráztak: hogy ha nincs bizalom a kormány iránt, akkor nem lehet reformokat csinálni, mert majd jól nem fizetik be az adókat a zemberek. Egy: reformokat muszáj csinálni. Kettõ: a zemberek eddig sem azért adóztak, mert be voltak töltekezve a kormány iránti szeretettel. Hanem mert behajtották. Szeretet alapon sose ment ez. Három: ilyen országos, egyhangú bizalom soha nem létezett; Szent István alatt se, semmikor. Négy: pénzelvonással senki sem lett népszerû. Más út meg nincs.

korrupció-meghajtású többpártrendszerünk csak úgy mûködhet, ha minden erõnek van honnan lopnia A népszerûség folyamatos fenntartása nem követelmény a kormányzáshoz. Nem is sikerült senkinek, olyan kormány nincsen, amelyet egy tetszõleges idõpontban le lehetne váltani olyan alapon, hogy éppen népszerûtlenek. Ha ilyenkor el lehetne õket zavarni, ha havonta lenne választás, akkor kábé semmi esélye nem lenne a demokráciának a fennmaradásra. Az istenadta nép ugyanis arra nem alkalmas, hogy mindennap az aktuális igényei szerint vezessék. Ezt oldja meg a ciklusokra osztott, lengéscsillapított képviseleti demokrácia. Tessék csak kinézni a Kossuth térre, mily szörnyû a nép! Komplett ufókongresszus alakult már ki ott, szentkoronával meg minden pol-ezoterikus kellékkel. Egy szakkört nem tudnának elvezetni, nemhogy országot. A végkifejlet szerencsés a magyar demokrácia számára, és nem szimplán azért, mert van ellenpontja a Gyurcsány királyságának. Az ellenzék helyhatósági térnyerése ugyanis lehetõvé teszi, hogy 2010-ben is legyen kihívója Gyurcsány Ferencnek. A mi kis korrupció-meghajtású többpártrendszerünk csak úgy mûködhet tovább, ha minden lényeges erõnek van honnan lopnia. Ha most nem nyert volna a Fidesz, akkor négy év múlva legfeljebb szendvicsemberekkel és spammel kampányolhatna a tízmilliárdos MSZP-büdzsé ellen. Az nem volna egészséges. Mondjuk így sem az, nyilván. Most egy ideig nincs több forduló. Lehet csinálni tovább azt az izét, másik országot. Venni például vízágyút, elõször is. Forrás: Tóta W. Árpád – Index

jó ha figyelünk