2013/2
Tisztelt Partnerünk! Tisztelt Olvasó! Munkáltatók és Munkavállalók egyaránt még csak tanuljuk a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény gyakorlati, mindennapokban történő alkalmazását, most mégis újabb jogszabállyal kell megismerkednünk, hiszen több ponton módosul az új Mt.
A jogszabály 2013. június 22–én jelent meg a Magyar Közlöny 2013. évi 103. számában. A 2013. évi CIII. törvény az egyes törvényeknek a távolléti díj számításával és a közpénzek szabályozásával összefüggő módosítását tartalmazza.
A hónapról hónapra történő bérszámfejtések során tapasztaltak, illetve a médiahírek alapján is tudhattuk, hogy a szabadsággal, távolléti díj számítással kapcsolatosan a változtatások elkerülhetetlenek.
A módosítás a kihirdetés napját követő második hónap első napjától - azaz 2013. augusztus 01-től - lép hatályba, míg bizonyos, szabadságra vonatkozó részei 2014. január 01-től hatályosak.
Hosszas szakmai egyeztetést követően a Kormány a Parlament elé terjesztette a T/11208. számú törvényjavaslatot. A részletes vita során jelentősen módosult az eredeti beadvány. A részletes vita lezárása után a Parlament elfogadta a javaslatot.
ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
Hírlevelünkben részletesen foglalkozunk a változásokkal. Hamarosan megjelenő újabb hírlevelünkben a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló jogszabály változásait dolgozzuk fel, és foglalkozunk más aktualitásokkal is.
1
Összefoglaló az új Mt. módosításáról
A következőkben kísérletet teszünk arra, hogy a legfontosabb módosításokat felvázoljuk, így elősegítve azt, hogy a jövőben mire figyeljünk oda az új Mt. módosítása kapcsán.
Munka-és pihenőidő témakört érintő változások 1. Az Mt. 95.§-a újabb ponttal egészül ki. Ez a pont határozza meg, hogy a munkaviszony munkaidőkeret lejárta előtti megszűnése esetén mely munkaviszony megszüntetési esetekben milyen (rendkívüli munkaidőre, állásidőre, előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó) szabályokat szükséges alkalmazni. A módosítás alapján az egyes szabályokat munkaidőkeret elrendelésének hiányában – azaz általános munkarend esetén - is alkalmaznia kell a munkáltatónak, ha a munkaviszony hónap közben szűnik meg. Ez a rendelkezés szükséges a későbbiekben említett Mt. 136.§. (3) bekezdés megfelelő alkalmazhatóságához is. 2. A jogszabály megállapítja a kötetlen munkarend alkalmazhatóságának feltételeit, módosítva a 96.§. (2) bekezdést. Ez alapján „A munkáltató a munkaidő beosztásának jogát – a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedheti (kötetlen munkarend). A munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos
ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti.” Az Európai Bizottság ítélkezési gyakorlatát követve a módosítás alapján a munkáltatónak nem elegendő a napi munkaidő fele beosztásának jogát átengedni, ezt a teljes munkaidőre kell átadni. Figyelem! Ez a szabály csak 2014. január 01-i hatállyal lép életbe. 3. Az egyes pótszabadság típusoknál konkretizálásra kerül, hogy milyen esetekben jár egészségkárosodásra tekintettel plusz évi öt munkanap pótszabadság. A munkavállalónak, ha a.) a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította, b.) fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy c.) vakok személyi járadékára jogosult évenként öt munkanap pótszabadság jár. 4. Az Mt. 121.§. (1) bekezdés alapján a munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság arányos része jár. A módosítás alapján ez alól a szabály alól kivételt képez az apának gyermeke születése esetén járó ún. „apanap”, azaz az apa a munkaviszony kezdetének időpontjától függetlenül mindig a teljes pótszabadság tartamára mentesül a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettsége alól, ez esetben arányosítás nem történik. Figyelem! Ezt a szabályt az Mt. módosítás hatálybalépését követően született gyermekek esetében kell alkalmazni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal.
2
5. A szabadság kiadás rendjénél szintén változás lesz augusztus elsejétől, fogalmi pontosítás történik a 122.§. (3) bekezdés esetében. Míg korábban úgy szólt a rendelkezés, hogy a szabadságot - eltérő megállapodás hiányában - úgy kell kiadni, hogy tartama legalább összefüggő tizennégy napot elérjen, addig a módosítás alapján „A szabadságot – eltérő megállapodás hiányában – úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. E tekintetben – a szabadságként kiadott napon túl – a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe.” A lényeg, hogy a jövőben e rendelkezés alkalmazása során a szabadságnapok megfelelő kiadása mellett, a tizennégy egybefüggő nap szempontjából figyelembe vehetők mindazok a napok is, amelyen a munkavállaló a szabadság kiadása nélkül is mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség alól. A megállapodás megkötésére vonatkozóan a jogszabály nem ír elő alaki kötöttséget. 6. A szabadság kiadás rendjénél további fontos változás, hogy a „A munkáltató – a felek naptári évre kötött megállapodása alapján – a 117. § szerinti szabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki.” Az Mt. 123. §. (6) bekezdése alapján jelenleg a felek megállapodása alapján nemcsak az életkor szerinti pótszabadság, hanem a 116. §. szerinti alapszabadság is ebbe a kategóriába tartozott. A módosítás alapján a jövő évtől kezdődően a munkavállaló minden naptári évben legalább az
ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
alapszabadsággal megegyező időtartamra mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, s a felek csak az életkor szerinti plusz pótszabadság tekintetében köthetnek megállapodást a következő év végéig történő felhasználásra. Figyelem! Ez a szabály csak 2014. január 01-i hatállyal lép életbe, és csak az adott tárgyévre köthetnek a felek a szabadság ezen részének átvitelére vonatkozó megállapodást! 7. Pontosításra kerülnek az általánostól eltérő munkarendben foglalkoztatott munkavállalók szabadságának kiadására vonatkozó szabályok is. Az Mt. 124.§. (2) bekezdése helyébe három pont lép: (2) Egyenlőtlen munkaidő–beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő–beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. (3) Egyenlőtlen munkaidő–beosztás esetén a szabadság – a (2) bekezdéstől eltérően – az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő–beosztással azonos tartamra mentesül rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. (4) A szabadságot az Mt. 124 §. (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani. Figyelem! Ezt a szabályt csak az Mt. módosítás hatálybalépését követően kezdődő szabadság esetén kell alkalmazni. A módosítás tehát a munkáltató számára választási lehetőséget biztosít:
3
1. a munkáltató egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén is alkalmazhatja az általános szabályokat: ez esetben a szabadságot – a beosztás szerinti heti pihenőnap és a munkaszüneti nap kivételével – valamennyi naptári napra ki kell adni és a napi munkaidő alapján – a beosztás szerinti napi munkaidőtől függetlenül – kell a szabadságra járó díjazást elszámolni. 2. a munkáltató számára adott a lehetőség, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadságot a munkaidő-beosztáshoz igazodóan adja ki és órában számolja el, illetve tartsa nyilván. A két módozatot anyagunk mellékletében konkrét példákkal mutatjuk be. 8. Az előbbivel összhangban változnak a betegszabadság biztosítására vonatkozó szabályok is, az Mt. 124.§-a a betegszabadság tekintetében is alkalmazandó, azaz a munkavállaló számára betegszabadságot kizárólag a beosztás szerinti munkaidejére kell biztosítani, illetve elszámolni. A 124. §. (3) bekezdés alkalmazásakor, ha a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni. Figyelem! Ezt a szabályt csak az Mt. módosítás hatálybalépését követően kezdődő betegszabadság esetén kell alkalmazni.
Az eltérő megállapodási lehetőségek is módosultak, így a korábban a Kollektív Szerződés által a munkavállaló javára eltérést megengedő 96. §. (2), valamint 126. §. (4) bekezdés KÓGENSSÉ módosul, azaz attól eltérési lehetőség nem megengedett.
ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
A fentiekkel összhangban a 122. §. (3), 123. §. (6) és 124. §. esetében a Kollektív Szerződés a munkavállaló javára eltérhet.
Munka díjazása változások 1.
témakört
érintő
Módosulnak a havi béres munkavállalók esetében a havi bér arányos részének kiszámítására vonatkozó rendelkezések is, augusztus 01-től a szabályozás a havi bér arányos részének kiszámításakor az általános és nem a beosztásnak megfelelő munkarend szerinti munkaidőt veszi alapul. Így az egy napra/órára járó havi bér meghatározásánál az adott hónap általános munkarendjének megfelelő munkanap/munkaóra számmal kell a havi bért elosztani. Az egy órára járó havi bér megállapításánál az ilyen módon kiszámított havi alapbér egy napi összegét a munkaszerződésben megállapított napi munkaidő tartamával kell osztani. Előbbiek alapján a 136.§. (3) bekezdés az alábbiak szerint módosul: „(3) A havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerint teljesítendő órák számával.” A módosítás megállapítja a havi bér arányos részének meghatározásának szabályait arra az esetre is, ha a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidejét csak részben dolgozza le. Fontos kiemelni, hogy ebből a szempontból nincs annak jelentősége, hogy a munkavállaló szabadság vagy más jogcím alapján jogszerűen mentesült–e a rendelkezésre állási és
4
munkavégzési kötelezettsége alól, de az is érdektelen, hogy erre az időre megilleti–e díjazás. Ugyanezen szabály irányadó, ha a munkaviszony az adott hónapban keletkezik, illetve szűnik meg. A módosítás szerint – összhangban az Mt. 156. § (1) bekezdés a) pontjának módosításával – a havi béres munkavállaló számára a beosztás szerinti munkaidő részben történő teljesítésének esetére –a ténylegesen ledolgozott munkaidőtől függetlenül – a havi bér általános munkarend alapján meghatározott arányos részének megfizetését írja elő. Ennek meghatározásánál a távollét tartamával kell csökkenteni az általános munkarend szerinti munkaidőt és az így fennmaradó részre kell a havi bér arányos részét kiszámítani, illetve a munkavállaló számára kifizetni. A különbözetet a felek – az általános szabállyal összhangban – a munkaidőkeret lejártakor kötelesek egymással elszámolni. Értelemszerűen ugyanezen rendelkezés irányadó arra az esetre is, ha a munkaviszony az adott hónapban csak részben áll fenn. Ezzel összhangban szükséges az Mt. 95. §– ának kiegészítése is. 2. A módosítás pontosítja a bérpótlék alapja meghatározásának szabályait. A 139.§. (2) bekezdés az alábbiak szerint módosul: „(2) A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló egy órára járó alapbére. (3) A bérpótlék számítási alapjának meghatározásakor a havi alapbér összegét – a 136. § (3) bekezdéstől eltérően – a) általános teljes napi munkaidő esetén százhetvennégy órával, b) rész– vagy általánostól eltérő teljes napi munkaidő esetén a százhetvennégy óra arányos részével kell osztani.” ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
A módosítás szerint a bérpótlék összegét valamennyi hónapban azonos módon kell kiszámítani. 3. A módosított jogszabály pontosítja a vasárnapi, illetve munkaszüneti napi munkavégzés esetén járó bérpótlékra vonatkozó szabályokat. A 140.§. (1) és (2) bekezdései az alábbiak szerint változnak: „(1) Vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár, a.) ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető, továbbá b.) a rendkívüli munkaidőre ba.) a 101. §. (1) bekezdés d.), e.) vagy i.) pontban meghatározott munkavállalónak, bb.) ha a munkavállaló a 101. §. (1) bekezdés alapján rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem kötelezhető. (2) A munkavállalót munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék illeti meg.” Ennek megfelelően a munkavállalót vasárnapi munkavégzés esetén csak a több műszakos keretében,
tevékenység
a készenléti jellegű munkakörben, illetve a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál elrendelt munkavégzés esetén illeti meg a pótlék, a 101. §. egyéb felsorolt eseteiben a munkáltató vasárnapi munkavégzés esetén vasárnapi pótlék fizetésére nem kötelezett. 5
Az új előírás azt is egyértelműsíti, hogy a bérpótlékok a munkavállalót nem csak rendes, hanem rendkívüli munkavégzés esetén is megilletik. 4. A jogszabály pontosítja, hogy a munkavállalót a rendkívüli munkaidőben járó ellenérték a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg. Ennek megfelelően a 143.§-a az alábbiak szerint módosul: „143. § (1) A munkavállalót a (2)–(5) bekezdés szerinti ellenérték a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg. (2) A munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján - szabadidő jár a) a munkaidő–beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben, b) a munkaidőkereten vagy c) az elszámolási időszakon felül végzett munka esetén. (3) A szabadidő nem lehet kevesebb az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka tartamánál és erre az alapbér arányos része jár. (4) A munkaidő–beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék jár. A bérpótlék mértéke ötven százalék, ha a munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít. (5) Munkaszüneti napra elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén a munkavállalót a (4) bekezdés szerinti bérpótlék illeti meg. (6) A szabadidőt vagy a (4) bekezdés szerinti heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) legkésőbb az elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést követő hónapban, egyenlőtlen munkaidő– beosztás alkalmazása esetén legkésőbb a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak végéig kell kiadni. Ettől eltérően munkaidőkereten felül végzett munka esetén a szabadidőt legkésőbb a ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
következő munkaidőkeret végéig kell kiadni. (7) A felek megállapodása alapján a szabadidőt legkésőbb a tárgyévet követő év december harmincegyedik napjáig kell kiadni.” Ezt a részt a módosítás garanciális szabállyal egészítette ki az eredeti Munka törvénykönyvéhez képest, ennek megfelelően a módosítás kiemeli, hogy a munkavállalót a rendkívüli munkaidőben járó ellenérték azon a munkabéren felül illeti meg, amely részére a rendes munkaidőre járó munkabérként jár. 5. A módosítás az előzőekkel összhangban pontosítja a bérpótlék arányosítását is, ezért az Mt. 145. §. a következő (3) bekezdéssel egészül ki: „(3) A pótlékátalány arányos részének meghatározásakor a 136. §. (3) bekezdését megfelelően alkalmazni kell.” 6. Változnak a munkaszüneti nappal kapcsolatos díjazási szabályok. A 146.§. (4) bekezdése helyébe az alábbi kerül: „(4) A (3) bekezdés d) pontjától eltérően, ha a munkavállaló a munkaszüneti napon keresőképtelen, részére a távolléti díj hetven százaléka jár. Nem illeti meg a távolléti díj, ha a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül.” (5) A betegszabadság tartamára a távolléti díj hetven százaléka jár. ” Az általános szabályok szerint az óra és teljesítménybéres munkavállalót a munkaszüneti nap miatti keresetveszteség kompenzálására a távolléti díja illeti meg (146.§. (3) bekezdés d) pontja). Ennek megfelelően ez a díjazás a munkavállalót nem a munkaszüneti napra, hanem a munkaszüneti nap következtében 6
csökkenő munkaidő miatti keresetveszteség elkerülésére tekintettel illeti meg. Azaz, ha a munkavállaló keresőképtelensége munkaszüneti napra esik, a távolléti díj helyett – a keresetveszteséggel megegyező mértékben – csak a távolléti díj 70%-a jár a munkavállalónak, illetve egyáltalán nem jár díjazás, ha a munkavállaló a keresőképtelenségére tekintettel táppénzben vagy baleseti táppénzben részesül (ez esetben ugyanis semmilyen keresetveszteség nem áll fenn). Távolléti díj A távolléti díj számításának módosulása a jogszabályi módosítás központi elemének tekinthető. A módosítást az tette szükségessé, hogy az új Munka Törvénykönyve távolléti díj számításra vonatkozó részének hatályossá válásával a munkavállaló havi munkabére bizonyos esetekben – például szabadság esetén – kevesebb, illetve ritkább esetben akár több is lehetett a munkaszerződés szerinti alapbérénél, attól függően, hogy az adott hónap hány munkanapból állt. Mindez különösen az egyenlőtlen munkaidőbeosztásban dolgozók számára okozott eltéréseket. Az elfogadott módosítás értelmében a távolléti díj összege nem függ többé az adott hónap munkanapjai számától és a távollét időtartamától sem, azaz a munkabér sem csökken vagy nő e két tényező miatt. Az új szabályozás célja, hogy a munkavállaló a munkanapok számától függetlenül tehát mindig azonos összegben kaphassa meg a havi bérét. A módosítás szerint a távolléti díj számításánál nem lesz jelentősége annak, hogy a távollét idejére a munkavállalónak van-e munkaidőbeosztása, vagy sem. ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
Ebből eredően mindig egyféle számítást kell majd alkalmazni: azt, amelyik jelenleg munkaidő-beosztás hiányában irányadó. 7. A távolléti díjra vonatkozó szabályok módosításával összhangban módosul az Mt. 147.§-a: „147. § A munkavállalót a 146. § (1) bekezdésben meghatározott díjazáson felül bérpótlék is megilleti, ha a munkaidő–beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult.” Augusztus 01-től csak az állásidő esetén jár bérpótlék az alapbér mellé, akkor, ha a munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult. 8. A 148.§ az alábbiak szerint módosul, ezzel pontosítva a számítási metodikát az esedékesség időpontjának meghatározásával, mindazon igények vonatkozásában, amikor a távolléti díj „mértékszabályként” szolgál. „148. § (1) A távolléti díjat a) az esedékessége időpontjában érvényes alapbér (136. §), b) az esedékesség időpontját megelőző utolsó hat hónapra (irányadó időszak) kifizetett ba) teljesítménybér (150. §), bb) bérpótlék (151. §) figyelembe vételével kell megállapítani. (2) Az esedékesség időpontja a) a távollét kezdő időpontja, b) a végkielégítés tekintetében ba) a munkáltatói felmondás közlésének az időpontja, bb) a 77. § (1) bekezdés b) és c) pontja esetén a munkaviszony megszűnésének időpontja, vagy c) kártérítési felelősség megállapítása esetén a kár bekövetkezésének időpontja, ha a munkaviszony ezt megelőzően megszűnt, a munkaviszony megszűnésének időpontja.”
7
(3) Az (1) bekezdés a.) pontjában meghatározott díjazást, ha a távollét tartama során összege módosul, a távollét módosítást követő tartamára a távolléti díj számítás során a módosított összeget kell figyelembe venni. (4) A távolléti díj megállapításakor az (1) bekezdés szerinti összegeket – a 149 – 151. §-ban foglaltaknak megfelelően – együttesen kell figyelembe venni.” Figyelem! Ezt a szabályt csak az Mt. módosítás hatálybalépését követően esedékessé váló távolléti díjra kell alkalmazni. 9. Az Mt. 149. §–a helyébe a következő rendelkezés lép: „149.§. (1) Havi bér esetén a távolléti díj 148. §. (1) bekezdés a.) pont szerinti részének meghatározásakor a 136. §. (3) bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni. (2) A távolléti díj 148. §. (1) bekezdés a.) pont szerinti része a havi- vagy órabér és pótlékátalány távollét tartamára történő kifizetésével is teljesíthető és elszámolható.” Figyelem! Ezt a szabályt csak az Mt. módosítás hatálybalépését követően esedékessé váló távolléti díjra kell alkalmazni. Mindez jelentős adminisztrációs egyszerűsítést tartalmaz azáltal, hogy lehetővé kívánja az előbbiek szerint tenni, hogy a munkáltatónak ne kelljen külön kiszámítani a távolléti díj alapbér hányadát, ha annak összege megegyezik az alapbérrel. 10. Az Mt. 150. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Teljesítménybérezés esetén a távolléti díj számításánál az alapbért figyelmen kívül kell hagyni.”
ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
Figyelem! Ezt a szabályt csak az Mt. módosítás hatálybalépését követően esedékessé váló távolléti díjra kell alkalmazni. 11. Az Mt. 150. §–a a bekezdéssel egészül ki:
következő
(5)
„(5) A távolléti díj meghatározásakor az idő– és teljesítménybér összekapcsolásával megállapított munkabér esetén az időbér–részt a 148. § (1) bekezdés a) pont megfelelő alkalmazásával kell figyelembe venni.” Figyelem! Ezt a szabályt csak az Mt. módosítás hatálybalépését követően esedékessé váló távolléti díjra kell alkalmazni. 12. Az Mt. 151. § (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „151. § (1) A távolléti díj megállapításakor a vasárnapi pótlékot, a műszakpótlékot, az éjszaki pótlékot és a 144. §. (1) bekezdés szerinti bérpótlékot a (2) – (5) bekezdésben foglaltak szerint kell figyelembe venni. (2) A vasárnapi pótlékot a távolléti díj számításánál akkor kell figyelembe venni, ha a munkavállaló az irányadó időszakban legalább a vasárnapok egyharmadában beosztás szerinti munkaidejében munkát végzett. Figyelem! Ezt a szabályt csak az Mt. módosítás hatálybalépését követően esedékessé váló távolléti díjra kell alkalmazni. Ezzel a jogszabályi résszel pontosításra kerülnek a távolléti díj számításakor a bérpótlékok figyelembe vételére vonatkozó rendelkezések, másrészt előírásként megjelenik, hogy a távolléti díj számításánál – rendszeres vasárnapi munkavégzés esetén – a vasárnapi pótlékot figyelembe (számításba) kell venni.
8
13. Az Mt. módosítás igyekszik egyszerűsíteni a bér elszámolására, számfejtésre vonatkozó szabályokat, ezért a korábbi 155. §. (4) bekezdés helyett, ahol a munkáltatónak követő hónap huszadik napjáig állt fenn tájékoztatási kötelezettsége, a jövőben az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében lehetőséget biztosít arra, hogy a munkáltató a munkavállalót a tárgyhónapra vonatkozó munkabér– elszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi munkabér elszámolásakor tájékoztassa és a munkabér–különbözetet a következő havi munkabérrel egyidejűleg fizesse ki. „ (4) A munkavállalót, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok miatt az elszámolás módosítása szükséges, a tárgyhónapra vonatkozó munkabérelszámolás módosításáról legkésőbb a következő havi munkabér elszámolásakor tájékoztatni kell. A munkabérkülönbözetet a következő havi munkabérrel egyidejűleg ki kell fizetni. A munkáltató a többletkifizetést az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint levonhatja.” 14. A távolléti díj számítására vonatkozó szabályok módosításával összhangban a munkabér kifizetése kapcsán a 156.§. az alábbiak szerint módosul: „156. § (1) Egyenlőtlen munkaidő– beosztás és a) havibéres díjazás esetén a munkavállalónak – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a havi alapbére jár; b) órabéres díjazás esetén – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató a munkavállaló munkabérét az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével számolja el és fizeti ki.
ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
(2) A munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a teljesített munkaidő alapulvételével el kell számolni. (3) A munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak lejártát követően, ha a munkavállaló a (2) bekezdés szerint elszámolt munkabérnél alacsonyabb összegű munkabérben részesült, a különbözetet ki kell fizetni. (4) Az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló a (2) bekezdésben foglaltak szerint elszámolt munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült.”
Az eltérő megállapodási lehetőségek a fenti változásokkal összhangban az alábbiak szerint módosulnak: az eredeti jogszabályban a 136.§. KÓGENS szabályként van feltüntetve. A változás alapján csak a 136.§. (1) és (2) pontja KÓGENS, azaz ettől eltérési lehetőség továbbra sincs. A módosítás alapján a 136.§. (3) bekezdés esetében a KSZ csak a munkavállaló javára térhet el, az Mt. 165.§ (2) bekezdése így ezen ponttal kiegészült.
Az
Mt. egyéb változások
részeit
érintő
1. Az Mt. 36.§. (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) Felszámolási eljárásban a) az (1) bekezdésben, b) a 37. §-ban, c) a 38. § (1) bekezdésében, d) a 39–40. §-ban, e) a 66. § (3) bekezdésében, f ) a 228. § (4) bekezdésében, g) a 229. § (4) bekezdésében, valamint h) a 282. §-ban foglaltak nem alkalmazhatók.”
9
Az Mt. eredeti szövegezéséhez képest kikerült a 38.§. (2) bekezdés ebből a körből, abból kiindulva, hogy kivételesen felszámolási eljárásban is sor kerülhet a felszámolás alatt álló szervezet gazdasági egységének jogügyleten alapuló átszállására és ez által a munkáltató személyében bekövetkező változásra. A módosítás a munkavállalók jogainak védelmére szolgál. Előírja az átvevő munkáltatónak a munkavállalók felé fennálló tájékoztatási kötelezettségét arra az esetre, ha az átadó munkáltatónál üzemi tanács nem működik és üzemi megbízott választására sem került sor. 2. Az Mt. 66. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(3) Kizárólag a) a munkáltató személyében bekövetkező változás, b) a 99. § (3) bekezdése vagy a 135. § (4) bekezdése szerinti megállapodás munkavállaló általi felmondása nem szolgálhat a munkáltató felmondásának indokául.” 3. Az Mt. 287. § (2) és (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(2) A munkavállaló a.) 40. § szerinti felmondásával, vagy b.) 78. § szerinti azonnali hatályú felmondásával kapcsolatos igény az elévülési időn belül érvényesíthető. (3) A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó megállapodás vagy egyoldalú jognyilatkozat megtámadása esetén a keresetlevelet a megtámadás eredménytelenségének megállapításától számított harminc napon belül lehet előterjeszteni. A megtámadás eredménytelen, ha a másik fél annak közlésétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, vagy azt nem fogadja el.” Figyelem! Ezt a szabályt csak az Mt. módosítás hatálybalépését követően ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
közölt jognyilatkozatok tekintetében kell alkalmazni. Mind a munkavállaló, mind a munkáltató egységesen, az elévülési időn belül fordulhat bírósághoz igényeik érvényesítése érdekében. A munkavállaló munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos igényérvényesítés a munkavállaló státuszát nem érinti, kizárólag anyagi igényre korlátozódhat. 4. Az Mt. 298. § (7) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép és a 298. § ezzel egyidejűleg a következő (8) bekezdéssel egészül ki: „(7) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy rendeletben állapítsa meg a gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadsággal összefüggő költségek megtérítésére vonatkozó szabályokat.” (8) E törvény más jogszabályban alkalmazandó rövid megjelölése Mt.” A gyermek születése esetén az apát megillető pótszabadsággal összefüggő költségek megtérítésére vonatkozó szabályokat az átmeneti rendelkezés tartalmazta, ezzel a módosítással bekerül az Mt. rendelkezései közé. Összességében megállapítható, hogy a tavaly hatályba lépett munkaügyi kódex módosításával, az egyes rendelkezések finomításával, újragondolásával a jogalkotók az Mt. jobb, egyszerűbb gyakorlati alkalmazhatóságára törekedtek, annak érdekében, hogy a munkaviszonyok túlszabályozottsága helyett egy praktikus és átláthatóbb munkajogi rendszer legyen hazánkban. Hogy ez sikerült-e, a gyakorlatban fog eldőlni, de továbbra is problémásnak tűnik a havi bér arányosítási módszere, illetve a távolléti díj esedékesség napjára történő számítása az alapbér tekintetében.
10
Melléklet a szabadságszámítási módszerek bemutatására Az Mt. módosítás 2013. augusztus 1-től lehetővé teszi, hogy a munkáltató egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadságot választása szerint adhassa ki: a régi Mt. szerinti módon (amikor a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot), vagy a hatályos Mt. szerint a beosztással azonos mértékben történő elszámolással. Kiindulási alap: a munkavállaló 48 éves, 20 nap alapszabadság és 10 nap életkor szerinti pótszabadság, mindösszesen 30 nap szabadság illeti meg az egész évre. 12 órás
munkaidő-beosztás szerint dolgozik munkahelyén. A munkavállaló hétfőn, szerdán és pénteki napokon dolgozna beosztása szerint, a pihenőnapjai szombat, vasárnap. Adott héten szabadságon kíván lenni. a.) Hétfőtől-péntekig mind az öt napra (napi 8 órában) mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól a szabadságra tekintettel, az éves szabadságnapok száma az eredeti 30-ról 25-re csökken. b.) A munkavállalónak a 30 nap, eredendően napi 8 órára vonatkozó szabadságát „órásítjuk”, így éves szinten 30*8=240 óra szabadság áll rendelkezésre. 3*12 órát van szabadságon az adott héten, ezért a 240 órából levonjuk a felhasznált 3*12=36 órát, így 204 óra áll a továbbiakban rendelkezésére.
2013. július 24.
ALFA HÍRLEVÉL 2013/2
11
