Társadalomtudományi szekció Lektorálták: Dr. Fehér Zsuzsa Dr. Urbán László
381
Tartalomjegyzék:
DADVANDIPOUR ZSUZSANNA: VONATTAL IRÁNBAN – NYELVÉSZETI SZEMPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS - PTE, NYELVTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA........................................................................................................... 383 DEMETER GÁBORNÉ: NYELVI AKADÁLYMENTESÍTÉS AZ ÁTLAGTÓL ELTÉRŐ FEJLŐDÉSMENETŰ TANULÓK EGYÉNRE SZABOTT FEJLESZTÉSÉBEN - PTE, NYELVTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA ........................................ 392 JURANOVSZKY ANDREA: KARNEVÁLHANGULAT ÉS A MÁSSÁG ÜNNEPLÉSE A MAI POPULÁRIS GÓTIKUS ESZTÉTIKÁBAN - ELTE, IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA................................................................ 399 KOHÚT SÁRA: A DOHÁNYMONOPÓLIUM MAGYARORSZÁGI BEVEZETÉSÉRE TETT URALKODÓI KÍSÉRLETEK. DE BTK, TÖRTÉNELMI ÉS NÉPRAJZI DOKTORI ISKOLA.................................................................................... 409 ÖRDÖGH TIBOR: ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGOK A POSZTJUGOSZLÁV TÉRSÉGBEN - ELTE-ÁJK, POLITIKATUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA .......................................................................................................................................... 418 PFUSCHER EMESE: A MODERN KORI ADAPTÁCIÓK AVAGY A VÁMPÍRMITOSZOKTÓL A KALANDTÖRTÉNETEK SZUPERHŐSÉIG - PPKE BTK, IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA ....................................................... 426 PRAX LEVENTE: A BAROKK MEGJELENÉSI FORMÁI PETER GREENAWAY FILMJEIBEN - PTE BTK, IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA ................................................................................................... 435 SÜTŐ MÁRTON: AZ EGYENLŐ TEMPERÁLÁS FOGALMI FEJLŐDÉSE MERSENNE-IG - BME, TUDOMÁNYFILOZÓFIA ÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNET DOKTORI ISKOLA................................................................................................. 439 SZABÓ ANITA: AZ „ÉRTELEMRE MERŐLEGES” SZEMLÉLET, MINT A HANG ÉS A TEKINTET ÖSSZEFÜGGÉSE (WEÖRES SÁNDOR HARMADIK SZIMFÓNIA ÉS PSYCHÉ CÍMŰ MŰVEINEK NÉHÁNY MOTÍVUMA) - ELTE BTK, IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA ................................................................................................... 445 TATÁR SAROLTA: FELTÉTELEZETT VEZÉRNEVEKBŐL KÉPZETT HELYNEVEK MOSON, SOPRON ÉS GYŐR MEGYÉKBEN - PPKE BTK. TÖRTÉNETTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA............................................................. 456 UJVÁRI TÓTH ANITA: A NYELVJÁRÁSSAL SZEMBEN KIALAKULT ATTITŰD (A NYELVJÁRÁSHOZ VALÓ VISZONYULÁS BÁCSFEKETEHEGYEN AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK KÖRÉBEN) - ÚJVIDÉKI EGYETEM, BTK, HUNGAROLÓGIAI SZAK, MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM TANSZÉK DOKTORI ISKOLA.................................... 465 NAGY ÁGNES: A MEGERŐSÍTÉS SZEREPE A KOMMUNIKÁCIÓBAN - BCE TÁRSADALMI KOMMUNIKÁCIÓ DOKTORI ISKOLA .......................................................................................................................................... 474
382
DADVANDIPOUR ZSUZSANNA: VONATTAL IRÁNBAN – NYELVÉSZETI SZEMPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS PTE, NYELVTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA Summary This paper presents my travelling experiments by train in Iran. I obtained these experiments by means of pragmatic knowladge, cognitive and text linguistics. I would like to give some details about everyday Azerbaijani/Persian routine life about this distinguished and different culture which is very important from my point of view. I would also like to present that famous Azerbaijani/Persian hospitality not only exists in daily life at home, but also in travelling specially using train as well. In the and I can say travelling by train according to Iranian old costumes is kind of intertainment and relaxation rather than making only trip. Keywords: experiments, hospitality, travelling, train, Azerbaijani/Persian customes, applied linguistics. Tanulmányomban kognitív nyelvészeti, szövegnyelvészeti és pragmatikai ismeretek segítségével szeretném feleleveníteni és ismertetni azokat az élményeket, amelyeket Iránban, vonatos utazásaink során szereztem. Arra vállalkozom, hogy kiragadjak egy vékony szeletet a mindennapi azeri/perzsa életből, ebből a számomra különleges és vonzó kultúrából. Szeretném bemutatni, hogy a híres azeri/perzsa vendégszeretet nemcsak a vendéglátások során mutatkozik meg, hanem – többek között – a vonaton is. A vonatutazás Iránban régi szokás, egyfajta kikapcsolódás, amelynek céljai közé tartozik a szórakozás és a pihenés is. Kulcsszavak: utazás, vonatutazás, azeri/perzsa kultúra és vendégszeretet, alkalmazott nyelvészet.
BEVEZETÉS Dolgozatomban az egyszerű fogalmi sémákhoz tartozó UTAZÁST mint fogalmi tartományt, a VONATUTAZÁST pedig mint forgatókönyvet az összetett fogalmi sémákhoz kapcsolódva szeretném bemutatni az alábbi megállapítás középpontba állításával: „A sémáknak van egyetemes és kultúraspecifikus vonatkozása is” (Tátrai 2012). Több alkalommal jártam már Iránban, elsősorban azeri nyelvterületen, nagyon megszerettem az országot, az embereket, az egész kultúrát. Vonatos utazásainkra szívesen és nagy szeretettel gondolok. Szinte minden tömegközlekedési eszközzel utaztam a „rózsák és a csalogányok országában”1, azonban vonatos utazásaink során olyan messzemenő udvariasságot és jóleső figyelmességet tapasztaltam, amelyet szeretnék bemutatni jelen dolgozatomban. Szili Katalin a következőket fogalmazta meg: „Ha az udvariasságot mint nyelvi fogalmat hagyományos értelemben vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az udvariasság nem más, mint a tisztelet nyelvi megjelenítése” (Szili 2010). A verbális udvariassági megnyilvánulásokkal és az azokat kísérő nem verbális jelzésekkel elsősorban a szociolingvisztika, a pragmatika és az interkulturális kommunikáció kutatói foglalkoznak. A magyar kutatók közül – többek között – Balázs Géza (1993), Borgulya Ágnes (2007), Dömötör Adrienne (2005), Károly Krisztina (2002), Kenessey Mária (2010), Kertész Manó (1933), Kiss Jenő (1995), Simigné Fenyő Sarolta (2010) és Szili Katalin (2007); a külföldi szerzők közül pedig Erving Goffman (1981), Paul Grice (1975), Fred W. Housholder (1965), Roman Jakobson (1960), Abdulla Kamal (2011) és Ronald Wardhaugh (1995) kutatási eredményire támaszkodom a nyelvi udvariassággal kapcsolatos gondolataim megfogalmazása során. Kutatási módszereim: (1) az Iránban eltöltött évek tapasztalatainak lejegyzése és elemzése, (2) a megfigyelések rendszerezése, (3) azeri-magyar, azeri-angol, valamint angol-perzsa nyelvű szakirodalmak tanulmányozása. A lejegyzések szerkezete: (1) a szituáció rögzítése, (2) verbális közlések szituatív feljegyzése és (3) a kísérő (nem verbális) közlések megfigyelése és feljegyzése. Az így nyert tényanyag alkalmas összehasonlító vizsgálatok végzésére a magyar és az azeri nyelv, illetve kommunikáció vonatkozásában. A figyelmesség, tehát egy másik emberre való megkülönböztetett odafigyelés, vagyis egy másik ember igényeinek, érdekeinek a figyelembe vétele / előtérbe helyezése és az ehhez kapcsolódó nem verbális megnyilatkozások is az udvariasság témaköréhez kapcsolódnak. Ezt a megállapítást a Magyar értelmező kéziszótár (Juhász József–Szőke István–O. Nagy Gábor– Kovalovszky Miklós (szerk.) 1985. Budapest: Akadémiai Kiadó) alábbi meghatározásaival szeretném alátámasztani. A szótárban az udvarias, udvariasság címszó alatt az alábbiakat olvashatjuk: udvarias mn A
1 Alavi, Bozorg 1958. A rózsák és a csalogányok országa. Budapest: Kossuth Könyvkiadó.
383
társadalmi illemnek eleget tevő, előzékeny. ~ fiatalember; ~an köszön. ~kodik tn ige (Formaságból) udvariasan beszél, viselkedik. ~ság fn. 1. Annak tulajdonsága, aki udvarias. 2. Udvarias viselkedés, modor, beszéd. Kimért ~.|Az udvarias viselkedés szabályainak összessége. A figyelmes, figyelmesség címszóhoz kapcsolódva pedig az alábbiak szerepelnek: figyelmes mn 1. Erős, alapos figyelmet tanúsító, mutató. ~en dolgozik. 2. ~ lesz vkire, vmire: felfigyel rá, észreveszi.|~sé tesz vkit vkire, vmire: felhívja rá a figyelmét. 3. Udvarias, előzékeny, szíves. ~ség fn 1. Vkinek az a tulajdonsága, hogy figyelmes, előzékeny. 2. Figyelmes cselekedet, ajándék. Apró ~ek. Tanulmányomat elsősorban a kognitív nyelvészet, a szövegnyelvészet és a pragmatika eredményeire támaszkodva, az előzőekben felvázoltak figyelembe vételével és segítségével készítettem el. A kognitív nyelvészet magyar és külföldi kutatói közül Banczerowski Janus (1999), Benczés Réka (2010), Dobi Edit (2008), Kiefer Ferenc (2000), Kövecses Zoltán (2010), Ladányi Mária (2008), Pléh Csaba (2003), Tátrai Szilárd (2012), Tolcsvai Nagy Gábor (2008), Eysenck, Michael W.–Keane, Mark T. (2003), Langacker, R. W. (1987, 1991) és Wierzbicka, Anna (1992) tevékenységét és tudományos munkáit szükséges mindenképpen megemlíteni.
1. VONATTAL IRÁNBAN – A TÖRTÉNET LEÍRÁSA Az alábbi történetet még Iránban vetettem papírra, majd itthon kiegészítettem néhány információval, és emiatt is jutott eszembe ez az – én szememben oly' kedves és szép – téma: Irán fővárosa, Teherán kb. 600 km-re, dél-keletre fekszik az ország második legnagyobb városától, Tabriztől. Ezt a nem csekély távolságot autóval, busszal, vonattal és repülővel is meg lehet tenni. Mind a négy közlekedési eszköznek megvan a saját varázsa. Az út időtartama vonattal Tabriz és Teherán között 10-12 óra. A vonat este indul és másnap reggel érkezik meg a célállomásra. Iránban az ember mindenütt biztonságban érzi magát. Az emberek biztonságának megteremtésével és megőrzésével megbízott rendvédelmi szervek nagyon erősek. Ez a megállapítás érvényes a pályaudvarokra, vasútállomásokra is. A tabrizi pályaudvar olyan, mint például a budapesti Liszt Ferenc repülőtér2. A vonatjegyet – amely névre szóló, több lapos, füzetszerű – indulás előtt már jó néhány nappal korábban megvásárolják az utazók. A vonaton a vagonok folyosóit és a fülkéket is mindenhol padlószőnyeg díszíti. A tisztaság itt is szembeötlik3. Mivel éjszaka utazunk, a fülkében mindenhol ágyak alakíthatók ki az utazók számára. A kisasztalon lévő termoszban forró vizet találunk, és mivel négyen vagyunk egy fülkében, 4 db teafiltert, 4 db teás poharat csészealjjal és szalvétával, valamint kockacukrot helyeztek a tálcára. Ez utóbbiak párosával vannak becsomagolva. Amikor minden utas megérkezik, elkezdődik a közös teázás, a teázással pedig az utazás. Az utasok a teán kívül még ásványvízzel is csillapíthatják a szomjukat. Minden vagont legalább két utaskísérő felügyel, rajtuk kívül még kalauzok és biztonsági őrök is vannak a vonaton. A folyosón szép képek láthatók Iránról. Gondoskodnak az utasok szórakoztatásáról is. Minden vagonban 8-10 könyvet tartalmazó minikönyvtárból lehet kölcsönözni olvasnivalót. Minden fülkében egymással szemben 2 tévét helyeztek el, videofilmeket szoktak vetíteni. A kisasztalon lévő friss napilapot bárki elolvashatja. Külön vagonok vannak az egyedül utazó nők, az egyedül utazó férfiak és a családdal utazók számára. Az utaskísérők mindig udvariasan kezelik az utazás során felmerülő problémákat és kéréseket. A fülkében a felső polcon 4 db útitáskát helyeztek el, amelyekbe paplant és párnát, valamint egy külön zacskóban egyszer használatos párnahuzatot és két tiszta, jó illatú lepedőt találunk. Nem sokkal a vonat indulása után az egyik utaskísérő udvariasan közli, hogy készítsük elő a menetjegyeinket, mert jegyellenőrzés következik. A jegyellenőrzés során is maximális az udvariasság. A vonatkísérők ezután először narancslét, almalét szolgálnak fel. A szívószálat már korábban elhelyezték egy zacskóban, amely az asztalon található. Egy tiszta szemetes is van a fülkében, amelyet este lefekvés előtt kiteszünk a fülke elé és éjszaka elviszik kiüríteni. Az első állomás: ADJABSHIR. N á m á z! (jelentése: 'ima, imaidő') – hallatszik a kiáltás a peronon. Sokan leszállnak a vonatról és a közeli mecsetbe mennek egy imára. Vannak, akik a vonat mellett maradnak és mélyeket szippantanak a tiszta, friss levegőből. Indulás után egy tálcán mindenkinek zsemléhez hasonló friss, puha kenyeret hoznak, 1 pohár joghurtot, 1 üdítőt vagy duxot (ez egy finom joghurtos ital), 1 kis vajat, fóliában szalvétát, szívószálat, fogpiszkálót, 1 kis csomag borsot és sót, egy másik csomagban pedig kanalat és villát találunk.
2 Lásd: Jegyzetek [1] – a dolgozat végén! 3 Lásd: Jegyzetek [2] – a dolgozat végén!
384
Odafigyelnek a higiéniára. A hazai gyártású termékeket előnyben részesítik. Vacsorára meleg ételt szolgálnak fel. Egy nagy tányérra csirkés sült (kebap) kerül, amelyre sok rizst (a tetejére sáfrányos rizst) és egy darab citromot tesznek. A vacsora felszolgálása is nagyon tiszta körülmények között történik: szép, tiszta, fehér 4 köpenyben, fóliakesztyűben szolgálják fel az ételt. A vonaton csak férfiak dolgoznak, nőket nem láttam. Vacsora után desszertet is kapunk: lehet választani a banán és a gyümölcslé között. Mielőtt elviszik a tányérokat és az evőeszközöket, sok időt adnak a finom étel elfogyasztásához. Árlapok is vannak a fülkében. Lehet még rendelni ételt, szomjoltókat egyaránt. Éjszaka, rövid időre még egyszer megáll a vonat, aki akar, leszállhat levegőzni vagy imádkozni. Korán reggel felkelünk és a kis utazótáskába mindenki beleteszi az ágyneműjét. Mosakodás után hozzák a reggelit: tejet és foszlós kalácsot. Nem sokkal a reggeli után megérkezünk. Teherán lakóinak száma kb. 16 millió fő. Úgy gondolom, hogy a főváros a világváros jelzőt méltán kiérdemelte. A tiszta és hatalmas teheráni pályaudvaron minden fordulóban, kanyarban, legalább 30-40 méterenként irányt mondó és irányt mutató emberek vannak, az ő segítségükkel nem lehet eltéveszteni a helyes irányt5. A teheráni pályaudvaron lévő telefonfülkékből bárki ingyen felhívhatja teheráni rokonait, barátait, ismerőseit.
2. A VONATUTAZÁS MINT EGY FORGATÓKÖNYV - HALMAZOKKAL ÁBRÁZOLVA A VONATUTAZÁS tényleg egy forgatókönyv alapján történik, Iránban úgy képzelhetjük el mint egy nagy halmazt (U: VONATUTAZÁS), amelynek részhalmazait a vonatjegy-vásárlás (V: VONATJEGY-VÁSÁRLÁS) és a tényleges utazás: kirándulás, kikapcsolódás (T: TÉNYLEGES UTAZÁS) alkotják. A tényleges utazás (T: TÉNYLEGES UTAZÁS) halmaza szintén két kisebb halmazt tartalmaz: az utazás a célállomásra (C: UTAZÁS A CÉLÁLLOMÁSRA) és a hazautazás (H: HAZAUTAZÁS) halmazokat. Mind az utazás a célállomásra (C: UTAZÁS A CÉLÁLLOMÁSRA), mind a hazautazás (H: HAZAUTAZÁS) halmaz további három részhalmazt foglal magában: az étterem (É: ÉTTEREM), a szálloda (SZ: SZÁLLODA), valamint a fakultatív szórakozási lehetőségek (F: FAKULTATÍV SZÓRAKOZÁSI LEHETŐSÉGEK) halmazait. Jelen témával kapcsolatban tehát az alábbi halmazokat tudjuk felsorolni, majd megjeleníteni: U: VONATUTAZÁS V: VONATJEGY-VÁSÁRLÁS T: TÉNYLEGES UTAZÁS (KIRÁNDULÁS, KIKAPCSOLÓDÁS) C: UTAZÁS A CÉLÁLLOMÁSRA H: HAZAUTAZÁS (VISSZAUTAZÁS) É: ÉTTEREM SZ: SZÁLLODA F: FAKULTATÍV SZÓRAKOZÁSI LEHETŐSÉGEK A fenti halmazok ábrázolását az alábbi módon képzelem el:
1. ábra: A vonatutazás ábrázolása halmazokkal
Ez a matematikai ábrázolás természetesen további pontosításokra, ill. kiegészítésekre szorulhat. Azt szeretném szemléltetni, hogy a VONATUTAZÁS mint egy „nagy” forgatókönyv és ezen belül a VONATJEGYVÁSÁRLÁS és a TÉNYLEGES UTAZÁS, ez utóbbin belül az UTAZÁS A CÉLÁLLOMÁSRA és a HAZAUTAZÁS, majd e kettőn belül az ÉTTEREM, a SZÁLLODA és a FAKULTATÍV SZÓRAKOZÁSI LEHETŐSÉGEK* mint „részforgatókönyvek”, ill. „kis” forgatókönyvek jelentik számomra a VONATUTAZÁST Iránban. *Az F: FAKULTATÍV SZÓRAKOZÁSI LEHETŐSÉGEK pedig az alábbi összetevőkből állnak:
4 Lásd: Jegyzetek [3] – a dolgozat végén! 5 Miközben ezeket a sorokat írtam le, Szlovéniára gondoltam. Aki már járt a szlovén autópályákon, tudja, hogy még a leágazás nélküli útszakaszokon is kb. 500-1000 méterenként, irányt mutató táblák vannak. Ott sem lehet eltévedni.
385
2. ábra: A Fakultatív szórakozási lehetőségek halmazábrázolása
Mindhárom elemnek (K: Könyvtár, T: Tévé-, (video)-nézés, Ú: Újságolvasás) megvan a saját forgatókönyve, ezért ezek egyenként is forgatókönyvnek tekinthetők. A VONATUTAZÁST szubjektíven, ahogy éreztem, tehát az általam tapasztalt élmények alapján az alábbi halmazábrázolással tudom megjeleníteni:
3. ábra: A vonatutazás szubjektív halmazábrázolása (ahogy én átéltem Iránban) Ebben az ábrázolásban megjelenik egy új elem: az udvariasság (I: UDVARIASSÁG) mint egy nagy halmaz, amely tartalmazza az egész vonatutazást. Ezt a szubjektív ábrázolást most csupán megemlítettem, a továbbiakban viszont az
1. ábrán megjelenített halmazábrázolást fogom elemezni. Mindezt azért is szándékozom tenni, mert tudom, hogy egy dolgozat célja természetesen az is (illetve sok kutató szerint inkább az), hogy objektíven mutassa be a megjelölt témát. Ebben az esetben az I: UDVARIASSÁG nagy halmazt a Z: UTAZÁS halmazzal helyettesíthetjük és ezen belül természetesen egyéb halmazokat is megjeleníthetünk az alábbi módon: 4. ábra: Az utazás mint fogalmi tartomány halmazábrázolása (egyszerű fogalmi séma) Az utazás mint egy nagy halmaz tehát magában foglal több részhalmazt, pl. a repülővel: U(r), az autóbusszal: U(a), a taxival: U(t), a személyautóval: U(sz), a hajóval: U(h), a vonattal U(v) és egyéb közlekedési eszközön: U(e) történő utazást is.
3. SÉMA- ÉS FORGATÓKÖNYV-ELMÉLETEK Most viszont térjünk vissza a korábbi leírásra! Ezt a rövid történetet a forgatókönyv-elmélettel szeretném megközelíteni. A megközelítést pedig az alábbi szakirodalom alapján a sémák oldaláról vezetem be: Eysenck, Michael W.–Keane, Mark T. 2003 [1990]. Kognitív pszichológia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Ebben a szerzők részletesen tárgyalják a sémákkal és a forgatókönyvekkel kapcsolatos tudnivalókat. A sémákról a következőket olvashatjuk: „A séma több szempontból is nagyon laza fogalom. Mivel a tudás szerveződését reprezentálja, rendszerint sok, látszatra különböző formában jelenik meg. Általában véve azonban a sémáknak számos közös tulajdonságuk van” (Eysenck–Keane 2003: 294). A kutatók ezeket a sajátosságokat az alábbi pontokban foglalják össze: A sémáknak az alábbi alkotóelemeit különböztetjük meg: a különböző relációkat, a változókat/üres helyeket és ezek értékeit; A relációk esetén – többek között – egyszerű formákat és összetettebb, ún. kauzális formákat különböztetünk meg; A változók/üres helyek alsémákat vagy fogalmakat tartalmaznak. Az üres helyet betöltő fogalomnak több, különféle feltételnek kell megfelelnie (pl. egyes esetekben élő tárgynak, míg máskor élettelen tárgynak kell lennie stb.); Az értékek pedig azokat a konkrét fogalmakat jelölik, amelyek az üres helyeket betöltik;
386
A sémák olyan általános, generikus tudást kódolnak, amelyeket a sémának megfelelő konkrét helyzet(ek)ben alkalmazhatunk; A sémákban a betöltendő helyek gyakran maradnak üresen, előfordul azonban hogy alapértelmezés (default) kapcsolódik ezekhez az üres helyekhez (Eysenck–Keane 2003: 294). Az egyszerű fogalmi sémák tárgyalását követően Eysenck és Keane az összetettebb sémákra vonatkozóan Schank és Abelson 1997-ben megjelent forgatókönyv-elméletét vizsgálta meg, „mely az olyan mindennapi események mögött meghúzódó ismereteket igyekszik megragadni, mint amikor például elmegyünk egy étterembe” (Eysenck–Keane 2003: 294). Az iráni vonatos utazásaink egyik részforgatókönyvét az étterem (É: ÉTTEREM) jelenti. Schank és Abelson azokat a mögöttes következtetéseket elemezték, amelyeket az emberek (a vizsgálati személyek) a különböző történetek megértése során vonnak le. A kutatók véleménye szerint egy éttermi étkezést leíró történet következtetéseit azért tudjuk megfogalmazni, „mert olyan sematikus szerkezeteket ismerünk, melyek valószínűsítik, hogy mi fog történni (…), és betöltik az esemény üres helyeit, melyek csak implicit módon jelennek meg a történetben.” Az általuk javasolt sémát forgatókönyvnek nevezték el, amely olyan cselekvéssorokat tartalmaz, „melyeket egymás után végrehajtunk, amikor egy sztereotipikus esemény lezajlik...”. Mindannyiunk számára ismert pl. egy forgatókönyv arra vonatkozóan, hogy bemegyünk egy étterembe, hiszen ez egy olyan eseménysor, amelyet már többször, esetleg sokszor végrehajtottunk. A forgatókönyv részei azok a tárgyak és személyek is, amelyekkel, ill. akikkel egy ilyen kontextusban kapcsolatba kerülünk. Az étterem mint forgatókönyv Schank és Abelson által javasolt változata az alábbi négy fő részből áll: (1) megérkezés, (2) rendelés, (3) evés és (4) távozás. Ezekben az általános részekben alcselekvések sora található arra vonatkozóan, hogy mit kell / illik tenni. Ahogy a lenti táblázatban is látható, pl. a belépésbe beletartozik az étteremhez való megérkezés, a szabad asztal keresése stb. Ebben a sémában a relációkat a különböző cselekvések jelentik, pl. a várakozás vagy a leülés. Az üres helyek vagy alsémákat, vagy szerepeket tartalmaznak. A szerephelyek a forgatókönyv más összetevőit is tartalmazzák, pl. a szakácsot, a pincért, a vendégeket stb. és az adott szituációban ezeket a helyeket konkrét személyek töltik be. A forgatókönyv általános összetevőit (a belépés, a rendelés, az evés és a távozás) szintén betöltendő helyeknek tekinthetjük, amelyek konkrét cselekvésekre vonatkozó alsémákat tartalmaznak (pl. a bemenetel, a leülés stb.). Így tehát láthatjuk, hogy „miként lehet olyan struktúrákat létrehozni, melyek az emberek háttértudását jellemzik számos különböző sztereotipikus szituációban (Eysenck–Keane 2003: 295). Forgatókönyv neve
Összetevő
Konkrét cselekvés
Étkezés egy étteremben
Belépés Rendelés Evés Távozás
Elmegyünk az étterembe Keresünk egy asztalt Eldöntjük, hogy hova ülünk Odamegyünk az asztalhoz Leülünk Kérjük az étlapot Megnézzük az étlapot Kiválasztjuk az ételt Megérkezik a pincér Feladjuk a rendelést A pincér felveszi a rendelést Várunk, beszélgetünk A szakács elkészíti az ételt A szakács átadja a pincérnek az ételt A pincér kihozza az ételt a vendégnek A vendég eszik Beszélgetés A pincér megírja a számlát A pincér kihozza a számlát a vendégnek A vendég megnézi a számlát Kiszámítja a borravalót Borravalót hagy a pincérnek Összeszedi a holmiját Kifizeti a számlát Elhagyja az éttermet
1.
táblázat: A Schank Abelson (1997) által javasolt éttermi forgatókönyv összetevői és cselekvései (Eysenck– Keane 2003: 296)
387
Ez a táblázat a fenti, általam leírt történetben az alábbiak szerint alakul: Forgatókönyv neve
Összetevő
Étkezés a vonaton, Iránban Belépés (Tabriz – Teherán között)
Rendelés
6
Konkrét cselekvés
Evés
Felszállunk a vonatra A vonatjegy adatai alapján megkeressük a fülkét Belépünk a fülkébe Szintén a vonatjegy adatai alapján megkeressük a helyünket Odamegyünk és leülünk a helyünkre Beszélgetés Teázás Megnézzük az árlapot Kiválasztjuk az ételt / folyadékot Megérkezik az utaskísérő Megkérjük, hogy hozzon még ételt / folyadékot Az utaskísérő feljegyzi a kérést Várunk, beszélgetünk, s közben fogyasztjuk a jegy árában benne lévő ételt, folyadékot A szakács elkészíti az ételt, az utaskísérő ráteszi az ételt / folyadékot a tálcára Az utaskísérő kihozza az ételt /folyadékot, amit még rendeltünk Indulás előtt feltöltik a konyhát (a hűtőket, majd a kis kocsikat) finomabbnál finomabb ételekkel, folyadékokkal és a fülkékben is elhelyezik az étel, ital fogyasztásához szükséges eszközöket A vonatkísérők: először narancslét és almalét szolgálnak fel (lehet választani) Az utas fogyasztja a gyümölcslét Beszélgetés Nem sokkal később egy tálcán mindenkinek friss, puha kenyeret, 1 pohár 8 joghurtot, 1 üdítőt vagy duxot hoznak, valamint 1 kis vajat, fóliában szalvétát, szívószálat, fogpiszkálót, 1 kis csomag borsot és sót, egy másik csomagban kanalat és villát Rövid idő múlva megérkezik a vacsora → meleg ételt szolgálnak fel: egy nagy tányérra csirkés sült (kebap), sok rizs (a tetejére sárfányos rizs) és egy darab citrom kerül Az utas eszik → sok időt adnak a finom étel elfogyasztásához Vacsora után elviszik a tányérokat és az evőeszközöket Beszélgetés Következik a desszert: lehet választani a banán és a gyümölcslé között Az utas eszik /folyadékot fogyaszt Az utas választhat a fakultatív szórakozási lehetőségek között: könyvtári kölcsönzés → könyvolvasás, újságolvasás, videofilm nézése 9 Az utas elkészíti az ágyát Az utas alszik Éjszaka még egyszer megáll a vonat Az utas alszik Az utas felébredés után beteszi az ágyneműjét a kis táskába Beszélgetés 10 Finom reggelit hoznak az utaskísérők: tejet és foszlós kalácsot Az utas reggelizik Beszélgetés Megérkezés a célállomásra, Teheránba Az utas összeszedi a holmiját Elhagyja a vonatot (leszáll a vonatról)
[Szálloda] Távozás
7
2. táblázat: Az iráni vonatos utazás(ok) éttermi forgatókönyvének összetevői és cselekvései [Eysenck–Keane (2003) alapján]
6 A forgatókönyvnek ez az összetevője nem jellemző az iráni vonatos utazásokra, hiszen sok ételt és folyadékot hoznak az utaskísérők (nem tapasztaltam, hogy valaki még rendelt volna a kihozott ételeken, folyadékokon kívül mást is). 7 A távozás elemei szintén eltérnek az étteremből történő távozás összetevőitől, hiszen a vonatjegy árában minden szolgáltatás benne foglaltatik, így borravalót sem adunk (nincs is lehetőség rá és nem is várják el) az utaskísérőknek.
8 Dux: finom joghurtos ital. 9 Az étterem forgatókönyvébe itt bekapcsolódik a szálloda forgatókönyve is. 10 Az iráni vonatutazást lehetne egy teljes ellátást nyújtó, fakultatív programokkal kiegészített szállodai szolgáltatás forgatókönyvének megfelelően is ábrázolni.
388
Az iráni vonatos utazásaink során tehát az étterem (É: ÉTTEREM) mint forgatókönyv általános összetevőit (1) a belépés, (2) az evés, (3) a szálloda és (4) a távozás adják. A rendelés – ahogy korábban is megfogalmaztam – nem jellemző erre a forgatókönyvre. Elméletileg lehetséges, a gyakorlatban viszont egyáltalán nem gyakori. Az étterem (É: ÉTTEREM) forgatókönyvében azonban – ha ragaszkodunk a négy általános összetevőhöz – megjelenik a szálloda mint általános összetevő. Az 1. sz. ábrán a szállodát (SZ: SZÁLLODA) egy külön forgatókönyvként (halmazként) ábrázoltam és most is úgy érzem, hogy ebben a szituációban minkét helyen szerepelhet. Természetesen – jelen szituációból adódóan – ha forgatókönyvként írjuk le, más általános összetevőket is tartalmaz mint a „hagyományos szálloda(i szolgáltatás)” forgatókönyve. Az 1. sz. ábrán szerepel még egy olyan halmaz, amelyet szeretnék bővebben is bemutatni: ez az fakultatív szórakozási lehetőségek (F: FAKULTATÍV SZÓRAKOZÁSI LEHETŐSÉGEK) halmaza. Ez egyben egy forgatókönyv is, amelynek általános összetevőit az iráni vonatos utazások során (1) a könyvtár, (2) a videofilmnézés (3) és az újságolvasás jelentik. Ha belegondolunk, hogy ezen általános összetevők milyen alcselekvésekből állnak, könnyedén beláthatjuk, hogy ezek mint önálló forgatókönyvek is megállják a helyüket. Az eddigiek alapján tehát megállapítható, hogy a vonatutazást (U: VONATUTAZÁS) mint forgatókönyvet az alábbi két általános összetevő alkotja: (1) a vonatjegy-vásárlás (2) és a tényleges utazás. Mind a vonatjegyvásárlás, mind a tényleges utazás – akár ebben a szituációban, akár önállóan is – szintén tekinthető egy-egy forgatókönyvnek. Ezt az állítást a bennük lévő alcselekvésekkel, ill. azok számával lehet bizonyítani. Az egyik forgatókönyv tehát a vonatjegy-vásárlás (V: VONATJEGY-VÁSÁRLÁS), a másik pedig a tényleges utazás (T: TÉNYLEGES UTAZÁS). Ez utóbbi, a tényleges utazás (T: TÉNYLEGES UTAZÁS) az iráni vonatos utazásokban az alábbi két általános összetevőből áll: (1) az utazás a célállomásra (C: UTAZÁS A CÉLÁLLOMÁSRA) és a hazautazás (H: HAZAUTAZÁS) általános elemekből. Mindkét utóbbi általános összetevő – ahogy a leírásból és a halmazelméletből is kitűnik – szintén felfogható egy-egy forgatókönyvnek, amelyeknek ugyanazok az elemei: (1) az étterem (É: ÉTTEREM), (2) a szálloda (SZ: SZÁLLODA), (3) valamint a fakultatív szórakozási lehetőségek (F: Fakultatív szórakozási lehetőségek). És végül, de nem utolsó sorban a vonatjegy-vásárlás forgatókönyvéről szeretnék írni – „szigorúan” szakirodalmi alapokra támaszkodva. Iránban a vonatjegy névre szóló, olyan mint egy többlapos füzet és pár nappal indulás előtt szokták megvásárolni. Ezt a cselekvést Kiefer Ferenc: Jelentéselmélet (Budapest: Corvina Kiadó, 2000) szakirodalmi vonatkozásaival szeretném bemutatni. A tudós A prototípuselmélet és a kognitív szemantika című fejezetben – többek között – A nyelvi és a nyelven kívüli ismeretek közötti különbség kérdése című témakört tárgyalja. Ennek a résznek Az esküvő a központi kérdésköre. Most egy picit kanyarodjunk vissza jelen dolgozatom kulcsfontosságú eleméhez, a vonatutazáshoz. A vonatutazás – az esküvőhöz hasonlóan – jó példa annak bizonyítására, hogy „a szó [a tanulmányban az esküvő, a mi példánkban a vonatutazás] lexikai jelentése nem írható le mindennapi ismereteink felhasználása nélkül”. Az esküvő is és a vonatutazás is eseményjelentésű főnév és minden, „eseményjelentésű főnév jelentésének leírásakor meg kell adnunk az esemény szereplőit”. A szereplők az esküvő esetén: a vőlegény, a menyasszony, a szertartást végző pap, a tisztviselő és a tanúk. Az iráni vonatutazás szereplői pedig: (1) jegyvásárláskor: az utas és a menetjegy-árusító, (2) utazás során: az utasok, az utaskísérők, a kalauzok, a biztonsági őrök és a mozdonyvezető(k) és (3) Teheránban, leszállás után még az irányt mondó / kiáltó, ill. irányt mutató emberek. Ezek az információk a lexikai jelentés részét képezik. Az olyan ismeretek azonban, „amelyek például a menyasszonyi ruhára, az esküvői ebédre vagy vacsorára, az esküvői menetre vonatkoznak, nem tartoznak a lexikai jelentéshez. Más szóval, az esküvő szó esetében is szétválaszthatók egymástól a lexikai szemantikai ismeretek és az enciklopédikus ismeretek” (Kiefer 2000:117). Ez utóbbi megállapítás természetesen az iráni vonatutazás forgatókönyveire, általános összetevőire és alcselekvéseire is vonatkozik. És most térjünk vissza a vonatjegy-vásárláshoz! „Az esküvő szóhoz hasonlóan az adásvétel (eladás) szó is eseményjelentésű főnév, tehát ennél a főnévnél is meg kell adnunk a szereplőkre vonatkozó információkat” (Kiefer 2000: 119). Az eladás szó szemantikai leírásának elemeit képezik: (1) a vevő, (2) az eladó, (3) az áru (4) és az áru ellenértéke, vagyis a pénz. Ehhez még hozzátartozik a vesz-elad kapcsolatra vonatkozó jelentésviszony jellemzése. Az a tény azonban, hogy a menetjegyet a vasútállomáson / a pályaudvaron (esetleg a városi viszonteladónál) szoktuk megvásárolni, valamint az is, hogy menetjegy-vásárlás során az alku nem képezi a vásárlás részét stb. nem tartozik a lexikai jelentéshez. Az eladás (esetünkben: a menetjegy-vásárlás) esemény keretszemantikai elemzésének tehát a következő elemeit írhatjuk le: (1) t1 időpontban az áru (továbbiakban: a menetjegy) az eladó (továbbiakban: a menetjegy-árusító), a pénz pedig a vevő (továbbiakban: az utas) birtokában van, (2) a t2 időpontban a menetjegy-árusító átadja az utasnak a menetjegyet és az utas átadja a menetjegyért járó pénzt az utasnak, a t3 időpontban a pénz a menetjegy-árusító, a menetjegy pedig az utas birtokában van: t1 < t2 < t3 (Kiefer 2000).
389
4.
KITEKINTÉS
Dolgozatomban kognitív nyelvészeti ismeretek segítségével igyekeztem szemlélteni azokat az élményeket és érzéseket, amelyeket szereztem, illetve éreztem Iránban, vonatos utazásaink során11. Forgatókönyvek, azok általános összetevői és alcselekvései bemutatásával is törekedtem ezen – amely jelen kontextusban inkább elméletinek tekinthető – célom eléréséhez. Tanulmányom megírásának másik nem titkolt – és egyben inkább gyakorlati jellegű – célja pedig az volt, megfogalmazzam azokat a vágyaimat, amelyek a magyarországi vonatos utazásokhoz kapcsolódnak: de jó lenne, ha eljutnának ezek a sorok a magyarországi vonatos utazások felelőseihez is... Bár Magyarország kisebb ország, mint Irán és kisebbek a távolságok a nagy/nagyobb városok között, mégis milyen jó lenne, ha hazánkban is lennének olyan vonatok, amelyeknek MEGFIZETHETŐ ÁRON lennének hasonló szolgáltatásai. Jó lenne, ha ismét működnének az étkezőkocsik pl. Miskolc és Budapest, vagy Budapest és Pécs között! De jó lenne, ha ELFOGADHATÓ, MINDEN UTAS ÁLTAL MEGFIZETHETŐ ÁRON lehetne igénybe venni legalább az étkezőkocsik szolgáltatásait! És akkor még nem is szóltam egy olyan vonatról, amely – mind a hazai, mind a külföldi turisták számára – egyfajta országjáró körút keretén belül ismertetné meg minden érdeklődővel hazánk szép tájait, takaros, gazdag településeit, több évszázados romjait, jelenbeli szokásait...
5.
ÖSSZEFOGLALÁS
Dolgozatomban az egyszerű fogalmi sémákhoz tartozó UTAZÁST mint fogalmi tartományt, a VONATUTAZÁST pedig mint forgatókönyvet az összetett fogalmi sémákhoz kapcsolódva mutattam be. Az alábbi állítást, miszerint: „A sémáknak van egyetemes és kultúraspecifikus vonatkozása is” (Tátrai 2012) helyzetem írásom középpontjába . Több alkalommal jártam már Iránban, elsősorban azeri nyelvterületen, nagyon megszerettem az országot, az embereket, az egész kultúrát. Vonatos utazásainkra is nagy szeretettel gondolok. Ezen utazások során olyan messzemenő udvariasságot és megható figyelmességet tapasztaltam, amelynek a bemutatását – forgatókönyvek, általános összetevők és alcselekvések elemzésének segítségével – tűztem ki jelen dolgozatomban. Tanulmányom végén, a Kitekintés című részben pedig – iráni tapasztalatai alapján – további javaslatokat fogalmaztam meg a magyarországi vonatos utazásokra vonatkozóan.
JEGYZETEK [1] További momentum a biztonságról: éjszaka az éjjeli őrök sokszor bejárják a rájuk bízott utcarészt, vigyáznak a lakók biztonságára, álmára. Füttyel jelzik a jelenlétüket. [2] A városok és a kisebb-nagyobb települések tisztasága is rögtön szembeötlik. A köztisztasági vállalat dolgozói éjjel-nappal dolgoznak, naponta akár 2-3 alkalommal is bejárják az egész várost. …és a cipő, az a bizonyos utcai cipő... Az azeri/perzsa ember utcai cipőben nem megy végig sem a saját, sem mások lakásán. Sok helyen a bejárati ajtó mellett cipős szekrényt látunk, amelyekben a vendégek nyugodtan elhelyezhetik lábbelijüket. Sokan utcai cipőben még csak be sem teszik a lábukat a lakásba, vagy házba. [3] Az azeri/perzsa emberek nagyon odafigyelnek a higiéniára. A tévében lévő Főzőiskola című műsorban a nők mindig kesztyűt használnak az étel elkészítése közben. Ez a momentum sok magyar főzőműsorban is megfigyelhető. [4] A magyar kultúrában szokás jó étvágyat kívánni. Sokszor étkezés közben (pl. a második fogás előtt) is további jó étvágyat! kívánunk egymásnak. Iránban nem kívánnak egymásnak jó étvágyat az emberek, hanem étkezés előtt és étkezés után is megköszönik Istennek az ételt és azt, hogy együtt fogyaszthatják el az eledelt. A jó étvágyat! mondat helyett – udvariasabbnál udvariasabb formában – étkezés előtt, közben és után is sokszor megdicsérik a szakácsot [a háziasszonyt] a finom eledelért és sokszor megköszönik a fáradozását, a munkáját.
11
Törökországban – néhány órás autóbuszos utazásaink során - szintén hasonló udvariasságot tapasztaltam. A dolgozatban részletezett forgatókönyvek közül az étterem forgatókönyvéhez hasonló figyelmességet tanúsítottak irántunk a házigazdáink. Mivel az út csupán pár órás volt, a hotel forgatókönyve természetesen itt nem jelent meg, sőt az autóbuszjegyvásárlás forgatókönyve szintén más információkat tartalmazna, viszont az étterem forgatókönyve nagy hasonlóságokat mutat az Iránban tapasztaltakhoz. Sőt, a török autóbuszokon is megjelent a videofilm-nézés mint a fakultatív szórakozási lehetőségek egyik típusa.
390
IRODALOMJEGYZÉK Alavi, Bozorg 1958. A rózsák és a csalogányok országa. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. Balázs Géza 1993. Kapcsolatra utaló (fatikus) elemek a nyelvben. Nyelvtudományi Értekezések 137. sz. Budapest: Akadémiai Kiadó. Borgulya Istvánné–Somogyvári Márta 2007. Kommunikáció az üzleti világban. Budapest: Akadémiai Kiadó. Dobi Edit (szerk.) 2008. A forgatókönyv mint szövegszervező erő. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó. Dömötör Adrienne 2005. Tegezés/nemtegezés, köszönés, megszólítás a családban. Magyar Nyelvőr 299318. Eysenck, Michael W.–Keane, Mark T. 2003 [1990]. Kognitív pszichológia. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Fábri Anna 2001. A művelt és udvarias ember. A társas viselkedés szabályai a magyar nyelvű életvezetési és illemtankönyvekben. Budapest: Mágus Kiadó. Goffman, Erving 1981. A hétköznapi élet szociálpszichológiája. Budapest: Gondolat. Grice, H. P. 1975. Logic and conversation. In: Cole, P.-Morgan J. L. (eds.): Syntax and semantics 3: Speech Acts. New York: Academic. 41-58. Householder, W. Fred–Mansour, Lotfi 1965. Basic Course in Azerbaijani. Bloomington. Indiana University. Juhász József – Szőke István – O. Nagy Gábor – Kovalovszky Miklós (szerk.) 1985. Magyar értelmező kéziszótár. Budapest: Akadémiai Kiadó. Kamal, Abdulla–Kenessey Mária 2011. Beszéljünk azerbajdzsániul. Egy ország és annak nyelve. Budapest: Azerbajdzsán Magyarországi Nagykövetsége. Károly Krisztina 2002. Az alkalmazott nyelvészeti kutatások néhány alapvető módszertani kérdéséről. Alkalmazott nyelvtudomány II. évfolyam, I. szám Kenessey Mária 2010. Azerbajdzsáni – Magyar Társalgás. Budapest: Azerbajdzsán Magyarországi Nagykövetsége. Kertész Manó [1933]. Szállok az Úrnak. Az udvarias magyar beszéd története. Budapest: Révai Kiadás. Kiss Jenő 1995. Társadalom és nyelvhasználat. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. Nemesi Attila László 2000. Benyomáskeltési stratégiák a társalgásban. Magyar Nyelv 4. sz. 418-436. Nyomárkai István 1998. A nyelvhasználat udvariassági stratégiái. Magyar Nyelvőr 277-283. Obrusánszky Borbála 2011. Azerbajdzsán. Budapest: Püski–Masszi Nemzeti Könyvkereskedés. Simigné Fenyő Sarolta–Csetneki Sándorné Bodnár Ildikó–Kegyesné Szekeres Erika (szerk.) 2010. Az interkulturalitás aspektusai. Miskolc: Egyetemi Kiadó. Szili Katalin 2007. Az udvariasság pragmatikája. Magyar Nyelvőr 131. 1-17. Szili Katalin 2010. A nyelvi udvariasság, udvariatlanság interkulturális összefüggésben c. óráján elhangzottak. Pécs: PTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola Alkalmazott Nyelvészet Program. Tátrai Szilárd 2012. Kognitív nyelvészet és Szövegnyelvészet c. órákon elhangzottak. Pécs: PTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskola Alkalmazott Nyelvészet Program. Wardhaugh, Ronald 1995. Szociolingvisztika. Budapest: Osiris–Századvég. (*****)
391
DEMETER GÁBORNÉ: NYELVI AKADÁLYMENTESÍTÉS AZ ÁTLAGTÓL ELTÉRŐ FEJLŐDÉSMENETŰ TANULÓK EGYÉNRE SZABOTT FEJLESZTÉSÉBEN - PTE, NYELVTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA 1. BEVEZETŐ GONDOLATOK ”Ha egyenlő tanulási lehetőséget akarunk biztosítani tanulóink számára, akkor különbözőképpen kell tanítanunk.” (Hansen,1994) Az átlagtól eltérő fejlődésmenetet mutató gyermek számára a sajátos, egyénre szabott pedagógiai feltételrendszer az esélyteremtés elengedhetetlen eszköze. A feltételrendszer elemei komplex módon, több oldalról támaszt nyújtanak számára: Sajátos nevelési igényű tanulók tantervi irányelvei alapján készített tanterv/tematika Differenciált tanóra és rehabilitációs foglalkozások szervezése Speciális módszertanra épülő és a tanulók értelmi/nyelvi fejlettségéhez illeszkedő szövegeket tartalmazó tankönyvek alkalmazása Egyénre szabott fejlesztési terv alapján történő fejlesztés Sérülés-specifikus, az adott sérülésből fakadó hátrányokat kompenzáló-korrigáló eszközök használata Adott fogyatékossági területre kiképzett gyógypedagógus szakember Amennyiben az iskolai kudarcok leküzdéséhez a gyermek nem jut megfelelő segítséghez, környezetétől rendszeresen negatív visszajelzéseket kap, önértékelési zavara miatt kompenzációs technikákhoz folyamodik. Gyakori a másodlagos magatartászavar, a szorongás, a negatív énkép. Az érzelmi stabilitás megrendülése és az alapvető kultúrtechnikák elsajátításának nehézsége együtt akadályozza az egészséges személyiség kifejlődését. Bezárulnak azok a kapuk, amelyek csak az olvasás, írás és számolás eszközszintű tudásával nyithatók ki. Ezek a kapuk pedig létfontosságú lehetőségeket vesznek el tőlük az alapműveltség megszerzése, a szocializáció és mindezek által az esély megragadása szempontjából. Minden gyermeknek alapvető joga, hogy megkapja a képességeinek, fejlettségének megfelelő gondoskodást, mely az egyénre szabott fejlesztő programban válik kézzelfoghatóvá. A korszerű nevelés-oktatás alapkövetelménye a differenciált tanulásszervezés. A passzív ismeretátadás és - befogadás helyébe lép a pszichés funkciók célzott fejlesztése, ami alapot ad a későbbi ismeretszerzésre, kialakítja/erősíti a tanuláshoz szükséges alapkészségeket. A fejlesztő program alkalmazása akkor hatékony, ha a gyermek részletes, komplex megismerésére épül, abból indul ki. A képességfejlesztés folyamata ugyanakkor nem izoláltan történik, csak a napi tanulási tevékenység integrált részeként, a foglalkozások tematikájába épülve éri el célját.12 Az egyén aktuális fejlettségi szintjére épülő fejlesztési folyamat a lehető legkorábbi időszaktól fejti ki igazán hatását. Az általánosan értelmezett tanulási tevékenység fázisainak módosítása, az ép populációra vonatkozó módszertan adaptálása, az alkalmazott nyelvi akadálymentesítés alapjaiban határozzák meg a sérült ember későbbi közösségi beilleszkedését, motiváltságát, életminőségét: Amennyiben a képességstruktúrát tekintve elsősorban a motoros, percepciós, kognitív területek sérülésével állunk szemben, egyszerű dolgunk van: a képességfejlesztés szisztematikus felépítése és a sérülés jellegéhez, súlyossági fokához kapcsolódó módszertani adaptáció segítségével az egyén eljuttatható az integráció magasabb fokaira. Sokkal nagyobb gondot jelent – pedagógusnak, családnak és közösségnek egyaránt -, ha a probléma kiváltó oka hosszú ideig kezeletlen, a módszertan és az adaptáció nem alkalmazkodik a képességek szintjéhez. Ebben az esetben az elmaradt alkalmazkodás közvetett hatása a személyiség mélyebb szintjeire húzódik, valósággal megmérgezve a fejlődés útját: a mentálisan elérhetetlen magasságok frusztrációt, majd motiválatlanságot eredményeznek a sérült személy életében, elveszítve az irányultságot a környező világ megismerésére. Ez a folyamat elindítja a szociális izolációt, a kompenzáló – gyakran agresszivitást vagy szorongást tükröző – tünetek kialakulását. 2. A VIZSGÁLAT TÁRGYÁNAK MEGHATÁROZÁSA A vizsgálat tárgya: tanulásban akadályozott gyermekek anyanyelvi fejlesztésében alkalmazott módszerek vizsgálata a nyelv jelrendszerének hozzáférhetősége szempontjából. A vizsgálat fókusza: vizuális, auditív, taktilis, kinesztetikus és motoros szimbólumok megjelenési formái, aránya és gyakorisága a gyógypedagógiai módszertanban.
12
Tanulásban akadályozottak tanításának tantervi irányelvei. 2/2005.(III.1) OM rendelet, Budapest, 2005
392
3. A VIZSGÁLATI TERV FÓKUSZPONTJAI A téma kidolgozásának konkrét célja a közoktatás bevezető szakaszában alkalmazott speciális módszertani tárház feltérképezése, mely az 1. és 2. osztályos tanulásban akadályozott gyermekek számára hozzáférhetővé / hozzáférhetőbbé teszi anyanyelvünk elsajátítását. A téma feldolgozásának kiindulópontja a tanulási akadályozottság fogalmának és jellemzőinek összegyűjtése a megismerő folyamatok fejlődése, sajátosságai szempontjából. A konkrét vizsgálat a Baranyában élő és Pécsett tanuló 1. és 2. osztályos tanulásban akadályozott gyermekek körét érinti. A célcsoporthoz tartozó tanulók száma: 20 fő. A vizsgálat fő kérdése: Melyek azok a speciális módszertani elemek az anyanyelv tanításának bevezető szakaszában, amelyek korrekciós vagy kompenzáló jelleggel hidat képezhetnek a sérült megismerő funkciók és a nyelv elsajátításának folyamata között? Vizsgálati eredménynek tekinthető, amennyiben létrejön egy – a tanulási kudarcok prevencióját elősegítő – módszertani tárház, mely pedagógiai eszközként hasznosítható az anyanyelvi akadálymentesítés során. 4. AZ ANYAGGYŰJTÉS MÓDJA A tanulásban akadályozott gyermekekről gyűjtött adatok forrásai: szakértői vélemények, egyéni fejlesztési tervek (kapcsolódó módszer: dokumentumelemzés), interjú (logopédus, gyógypedagógus), megfigyelés (egyéni és csoportos foglalkozás)
5. A TÉMA KIFEJTÉSE 5.1. A tanulási akadályozottság fogalma „A tanulásban akadályozottak csoportjába tartoznak azok a gyermekek, akik az idegrendszer biológiai és/vagy genetikai okra visszavezethető gyengébb funkcióképességei, illetve a kedvezőtlen környezeti hatások folytán tartós, átfogó tanulási nehézségeket, tanulási képességzavart mutatnak.” (Mesterházi, 1998)13 5.2 A tanulásban akadályozottak közös jellemzői a megismerő funkciók fejlődése szempontjából 14 5.2.1 Az információ felvételének és feldolgozásának sajátos vonásai A környezetből érkező információk felfogása, feldolgozása és eközben végbemenő önreflexiós folyamat különböző mértékben gátolt. A tanulási folyamat kezdetén nagyobb hangsúlyt szükséges fordítani a tanuláshoz nélkülözhetetlen pszichés funkciók fejlesztésére. A képességfejlesztésben hangsúlyosan jelen kell lennie a közvetlen érzéki tapasztalatoknak, a tárgyi cselekvéses megismerésnek, a céltudatosan kiválasztott tevékenység formáknak. A tanítás-tanulás folyamatában fokozatosan kerül előtérbe a verbális szint, de a tanulók fejlettségének megfelelően, differenciált módon jelen van a manipulációs és a képi szint is, elősegítve az információk felvételének és feldolgozásának folyamatát. A fogyatékosságból eredően jellegzetes különbségek alakulnak ki, melyek megmutatkoznak - a sérült vagy fejletlen pszichés funkciók (érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, képzelet, gondolkodás, képzelet) jellegzetes különbségét létrehozó okok sokszínűségében - abban, hogy az eltérés ugyan minden pszichés funkciót érinthet, azonban ennek változatossága tanulónként és funkciónként vizsgálva igen eltérő - a fejlődés ütemében és dinamikájában - a fejlesztés várható eredményében. Nem prognosztizálható biztonsággal, hogy a tanulásban akadályozott tanuló az ismeretelsajátítás folyamatában milyen készség-, képességszintre, milyen ismeret birtokába juttatható el. A tanuló fejlesztésének folyamatában az aktuális igényeknek megfelelően kell módosulni az ismeretek tartalmának és mélységének, a tevékenységformáknak, az alkalmazott módszereknek, valamint a pedagógiai folyamat korrekciós, kompenzáló jellegének. 5.2.2 Az anyanyelvi képességek fejlesztésének sajátosságai - Szemléleti és módszertani alapelv, hogy a tananyag, a tanítási tartalom nem célként jelenik meg, hanem eszköz a kommunikációs feladatok megoldásában. Az anyanyelv elsajátításának folyamatában a tanulásban
13 Mesterházi Zsuzsa (1998b) A tanulási akadályozottság helye a gyógypedagógiai tipológiában. Gyógypedagógiai Szemle, 1., 17-20. 14 Kerettanterv az Enyhén értelmi fogyatékos tanulók nevelését, oktatását ellátó általános iskolák számára. Budapest, Oktatási Minisztérium, 2005
393
akadályozottak esetében a beszédcentrikusságot szükséges előtérbe helyezni. Ezért a nyelvhasználati képesség és a szituatív gyakorlat fejlesztése elsődleges feladat. - A nyelvelsajátítás lényegi módja nem az elszigetelt nyelvi jelenségek oktatása, hanem az a folyamat, amelyben az ember nyelvileg fogalmazza meg a valóságra vonatkozó ítéleteit. - Az anyanyelv tanításában csak az a fejlesztő tevékenység hozhatja a kívánt eredményt, amely (az egyén képességének és beszédállapotának figyelembe vétele mellett) a beszédnek, mint összetett folyamatnak a fejlesztésére irányul, s a „nyelvet” funkcióinak (kifejező, informáló, felhívó) megfelelően, elemi formáiban (közlés, megbeszélés, rábeszélés) és alaptípusaiban (főként élőbeszéd, ill. egyszerűsített írott beszéd) gyakoroltatja és alkalmaztatja. 5.2.3 Kapcsolódó kutatási tapasztalatok - „Az értelmi fogyatékosság minden kétséget kizáróan, egyértelműen hatással van a nyelvi fejlődésre és a nyelvhasználatra egyaránt. A beszéd késői indulása, ill. lassú fejlődése, továbbá különböző artikulációs hibák, beszédprodukciós zavarok valamint beszédészlelési és beszédmegértési nehézségek jellemezhetik az enyhe értelmi fogyatékos gyermekek beszédét.” (Gósy, 2005) - „Szókészletük beszűkült, ritkán használnak rokon értelmű szavakat közléseikben. Megfigyelhető viszont az ún. töltelékszavak számának megnövekedettsége, melyek nem hordoznak információt.” (Subosits,1986) - „Szókészletükben a főnevek és az igék a dominánsak, nagymértékben fordulnak elő a konkrétumokat jelölő szavak, a finomabb viszonyfogalmak és az absztrakt jelölésre vonatkozó szavak száma viszont alacsony. Mondataik jobbára tő- vagy egyszerű bővített mondatok, az alárendelt mondatok gyakorlatilag hiányoznak a közléseikből. Beszédük többnyire jelen idejű. Gyakran használnak közléseikben sztereotip kifejezéseket, és szintén gyakoriak a befejezetlen mondatok is. A kijelentő mondatok jelentős túlsúlya jellemző.” (Illyés,1967) - „A hozzájuk intézett kérdéseket nehezebben értik meg, illetve ők maguk is ritkábban és pontatlanul kérdeznek, ami kódolási problémákra utalhat. A párbeszédes helyzetekbe való bekapcsolódásuk időnként konkrét cél nélkül történik. A monologikus kifejezésformák korlátai már erősebben észlelhetők. Beszédükben kevéssé találhatók összefüggésekre irányuló elemek, mondataik mögül hiányzik az időbeli, oksági vagy hasonló rendező elv. Az összefüggő beszédben sztereotípiák fordulnak elő.” (Gaál, 2000) 5.3 A vizsgált tanulók kiválasztása, jellemzői A tanulók kiválasztása a következő szempontok mentén történt a csoport minél több szempontú homogenitása érdekében: Baranya megyében élnek, Pécsett járnak iskolába, első és második osztályosok (a közoktatás bevezető szakaszában tanulnak), szakértői határozatba foglalt diagnózisuk alapján tanulásban akadályozottak (BNO F 70).15 Tanuló A.B.
B.N.
B.I.
B.L.
Cs.M.
15
A tanuló szakértői véleményéből kiemelt szempontok és megállapítások Születés ideje/ az anamnézisből Intelligencia* Kognitív jellemzők kiemelt megjegyzés 2005.04.05/ 69/WISC-IV Általánosítás, absztrakció VMI 83 gyenge PKI 74 MMI 71 FSI 65 2004.03.29/ 64/WISC-IV Fogalmi gondolkodás gyenge 83 60 71 68 2004.02.18/ 68/WISC-IV 83 68 60 83 2004.10.12/ Megkésett 66/WISC-IV beszédfejlődés 79 66 68 74 2004.11.05/ 69/WISC-IV Általánosítás, absztrakció 75 gyenge 65 71
Beszédállapot Beszédhibás Szűk szókincs Verbális információ felvétele megfelelő Verbális teljesítmény megfelelő, összefüggő beszéd
Beszédhibás Hangcserék előfordulnak, összefüggő beszéd
Beszédhibás Szűk szókincs
Szűk szókincs Verbális információ felvétele gyenge
Betegségek Nemzetközi Osztályozása alapján Enyhe mentális retardáció (A DSM-IV diagnosztikai kritériumai. Budapest, Animula)
394
K.D.
F.M.
2005.01.02/ autisztikus jegyek, motoros nyugtalanság, korai fejlesztett 2004.06.12/ -
K.R.
2004.11.16/ -
N.V.
2004.01.22/ Apgar 7-10, 24. hétre született, korai fejlesztett, gótikus szájpad, keskeny koponya, halláscsökkenés 2004.10.05/ hydrocephalus, shunt, fejlődésneurológiai gondozott
O.J.
Rigid, letapadó gondolkodás
56/WISC-IV 68 64 51 71 Nem mérhető
Összefüggések meglátása, következtetés, fogalmi gondolkodás gyenge
50/Budapesti Binet teszt
Rigid, letapadó gondolkodás A műveletvégzés gyakorlással fejlődik
69/WISC-IV 87 64 65 80 53/S.O.N
Következtetés, absztrakció extrém alacsony szintű
Rigid, letapadó, rugalmatlan gondolkodás Mentális művelet végzésére nem képes
megkésett
70/WISC-IV 87 72 68 71 67/WISC-IV 85 66 57 80 65/S.O.N.
Absztrakció szintű
koponya,
62/WISC-IV 83 56 71 68 70/S.O.N.
O.T.
2004.08.07/ halláscsökkenés, bizarr viselkedés
P.B.
2004.04.03/ Apgar 0-3-7, 35. hétre született, meconiumos magzatvíz, légzési és keringési zavar
G.L.
2003.05.20/Apgar 7-9, 26. hétre született, tüdővérzés, keringési elégtelenség, lélegeztetés
H.M.
2004.01.21/ beszédfejődés 2003.06.02/
H.R.
86 Nem mérhető
J.D.
2003.05.03/quadrált vérömleny
K.G.
2003.11.18/ 34. hétre született
M.M.
2003.10.07/agyi ciszta, apnoe
M.B.
2004.05.18/ kis súllyal született
N.N.
2002.09.20/ gondozott, részesült
onkológiai kemoterápiában
68/WISC-IV 77 72 68 77 70/WISC-IV 73 68 80 86 65/S.O.N.
65/WISC-IV 75 66 71 74
Fogalmi gondolkodás gyenge
Sztereotip megnyilvánulások, nem értékelhető
Helytelen artikuláció 2 szavas tőmondatok használata Gyenge szóértés
Beszédhibás Szűk szókincs Szavak és saját jelek használata Vizualitásra támaszkodó műveletvégzés Mondatok alkalmazása, diszgrammatikus beszéd Verbális információ felvétele megfelelő Aktív szókincs extrém alacsony körű (4 év alatti) Beszédmegértési nehézség Beszédhibás Hangcserék előfordulnak Szűk szókincs
-
Beszédhibás Szűk szókincs
-
Nehezen érthető artikuláció. Inkább gesztusok jelek. Beszédhibás Szűk szókincs
extrém alacsony
Szemléletes összefüggést átlát Fogalomalkotó gondolkodás gyenge Rigid, letapadó, gondolkodás Absztrakció gyenge szintű Általánosításra, elvont gondolkodásra nem képes
-
Fogalomalkotás, gyenge szintű
-
absztrakció
Szemléletes összefüggést felismer Fogalmi gondolkodás fejletlen Vizuális absztrakció jó szintű Általánosítás, fogalomalkotás gyenge Információ felvétele nehezített
Szűk szókincs
Szűk szókincs Hangcserék előfordulnak Szegényes szókincs
*Értelmezések: - WISC-IV: Wechsler Gyermek Intelligenciateszt, 4 indexet különböztet meg, amelyek az intelligencia eltérő aspektusait tárják fel. Az indexekből felállított profil segítségével támpontot nyernek a 6-17 éves fiatalok kognitív képességeiről: VMI (Verbális megértés index) szubtesztjei: Közös jelentés, Szókincs, Általános megértés, Általános ismeretek, Szótalálás
395
PKI (Perceptuális következtetés index) szubtesztjei: Mozaik-próba, Képi fogalomalkotás, Mátrix következtetés, Képkiegészítés MMI (Munkamemória index) szubtesztjei: Számterjedelem, Betű-szám szekvencia, Számolás FSI (Feldolgozási sebesség index) szubtesztjei: Kódolás, Szimbólumkeresés - S.O.N: Snijders-Oomen-féle nonverbális intelligencia teszt: formaészlelés, közvetlen emlékezet, kombinatív készség, absztrakció szintjének vizsgálatára - Budapesti Binet teszt: 3-16 éves korig méri az általános intelligenciát. A próbák alapján intelligencia kort számítanak. 5.3.2 A tanulói adatok összegzése Az anamnézisben, a perinatális időszakban organikus sérülés jelei
Intelligencia érték megoszlása, besorolása
Kognitív képességterületre vonatkozó gyengeség megállapítása Beszédállapot területén gyengeség, fejletlenség megállapítása Összefüggő beszédre képes
12 fő (60%) esetében 15 főnél 60-70 közötti (felső határeset jellegű enyhe fokú értelmi fogyatékosság, közelít a normál populációhoz) (75%) 3 főnél 50 és 59 közötti (alsó határeset jellegű enyhe fokú értelmi fogyatékosság, közelít az értelmi akadályozottsághoz) (15%) 2 főnél nem mérhető (10%) 16 fő (80%) esetében 17 fő (85%) esetében 2 fő (10%) esetében
5.4 Az alkalmazott módszertan 5.4.1 A megfigyelt foglalkozások és az azokat követő interjúk adatai Szervezeti keretek: 2 db csoportos és 1 db egyéni foglalkozás A foglalkozások jellege: anyanyelvi fejlesztés A foglalkozások szervezése gyógypedagógiai intézmény keretei között, az adatbázisban szereplő 1. és 2. osztályos tanulók bevonásával történt A foglalkozást tartó szakemberek: oligofrén-pedagógia szakos gyógypedagógus (2 fő), logopédus (1 fő) A foglalkozás megfigyelési szempontja és az interjú kérdése azonos volt: Milyen speciális módszereket alkalmaz / tart fontosnak a pedagógus az anyanyelvi foglalkozásokon annak érdekében, hogy a tanulásban akadályozott gyermekek értelmi és nyelvi képességeihez a lehető legeredményesebben alkalmazkodjon? 5.4.2 Az összegyűjtött módszerek rendszerezése a vizsgálati fókusz szempontjai alapján A módszerek közül azokat emeltem ki és gyűjtöttem össze, amelyek az anyanyelvi ismeretek elsajátításának elősegítéséhez valamelyik érzékszervi csatornát kapcsolták be, hívták elő. A kiemelt módszerek közös jellemzői, hogy: - nem az ismeretek szintjén működnek - nem a gyakoroltatás eszközét használják - a megismerés konkrétan érzékelhető útjain, a kognitív sérülést korrigálva-kompenzálva segítenek - a tanulók aktuális mentális és nyelvi fejlettségéhez alkalmazkodnak, a gyermekek állapotát, megismerési folyamataik fejlettségét tekintik alapnak. Bekapcsolt érzékszervi csatornák Vizuális
Auditív
Taktilis
Kinesztetikus
Motoros Intermodális
Alkalmazott/fontosnak tartott feladattípusok - szemfixációs gyakorlatok (bal-jobb, föl-le, közel-távol, tábla-könyv) - balról jobbra történő szemmozgás segítése játékállatok mozgásának követésével - betűforma felismerése, kiemelése meseképből - betűforma felismerése betűtöredékből - differenciált hangpárok közös kimondása - szétosztott szótagok egységben való kimondása - szótag kiegészítése értelmes szóvá - értelmes szavak kiválasztása hallás után - hallási differenciálás: különbség és azonosság megítélése szópárok meghallgatása után - zöngés-zöngétlen hangok differenciálása gégére tett kézfejjel - betűforma kiválasztása becsukott szemmel - szavak határának érzékelése kemény papírra írt szókártyával - betűforma felismertetése hátra rajzolással - betűforma végigjárása szőnyegen - hangok hosszúságának kifejezése mozgással (kis ugrás vagy lassú leülés) - fonomimikai jellel segített hangfelismerés - szó hangokra bontása kézjelek segítségével - összeolvasás segítése a kézjelek egymásba ívelésével - szóolvasás – kézjelek összekapcsolása – szó kimondása párhuzamosan, azonos időben
396
5.5 Megállapítások a vizsgálat alapján: A következő megállításokat általánosítás nélkül, kifejezetten a konkrét vizsgálati szegmensben tartom kimondhatónak: - a tanulásban akadályozott gyermekek értelmi és nyelvi hátrányai nehezítik az anyanyelvi ismeretek elsajátítását az iskoláskor bevezető szakaszában - a tanítási módszerek kiválasztásában a gyógypedagógusok – alkalmazkodva a célcsoport kognitív funkcióinak jellegzetes vonásaihoz - fontosnak tartják a különböző érzékszervi élményekre épített elsajátítást - a differenciálás folyamatos a foglalkozások során: az egyéni különbségek kezelése a módszerválasztásban is megmutatkozik - az összegyűjtött – alkalmazott, illetve a szakemberek részéről fontosnak tartott – módszerek rendszerezése kiindulópontja lehet egy bővebb módszertani tárház létrehozásának - a vizsgálódás folytatása, bővítése indokolt a minta elemszáma és az elemzési szempontok köre alapján 5.6 Kitekintés, módszertani reflexiók A megfigyelések alapján az anyanyelvi fejlesztés számára további gondolatok fogalmazódtak meg bennem, melyek már túlmutatnak a vizsgálat tárgyán és egyben felvetik a további kutatás igényét. A gondolatok az átlagos fejlődésmenetű tanulók fejlesztéséhez képest egyértelműen módosított fókuszpontokat képviselnek: A világból érkező információk torz észlelése és módosult mentális reprezentációk létrehozása meghatározza a képzetek kialakulását és befolyásolja az előhívás minőségét. A mentális lexikon szűk terjedelme és a logikai-kombinációs gyengeség együttesen korlátozzák a magasabb szintű összefüggések hálózatának kialakulását. A jelentés, a fogalmak értelmezési akadályozottsága leszűkíti a hozzáférhető elemek számát. A tudat nem mindig képes a beszélő szándékával azonos képzetet, objektumot létrehozni. Gyakran nem elkülöníthető az ismert és új információ azonosítása. Inkább a sokszor látott-hallott nyelvi elem rögzülésére számíthatunk, a háttértudás kevésbé segít a nyelvi elemek szerveződésében és a megismerésben. A világ leképezésének jellege konkrét, szituatív jellegű. Elvont, magasabb szintű absztrakcióra épülő nyelvi kifejezések használata nem vagy kevésbé hozzáférhető a tanulásban akadályozott gyermekek számára. A foglalkoztatás során kiemelt szerepet tölt be az alkalmazott módszerek és a célcsoportra jellemző sajátos kognitív képességprofil illeszkedése. A tanulás-tanítás hozzájárul a tanulásban akadályozott ember reális szocializációjához: életét a szituatív, kommunikációs helyzethez kötött nyelvi alkalmazások hatják át, melyben a funkcionalitás hatványozottan dominál (befolyásolva el- és befogadásuk mértékét) További fejlesztési szempontok fogalmazhatók meg a vizsgálat során szerzett tapasztalatok alapján, melyek már kitekintenek a funkcionális nyelvészeti megközelítés tágabb szférái felé, elsősorban anyanyelv-pedagógiai szempontból, belehelyezve a felismeréseket egy szélesebb kontextusba, mely a módszereken kívül magába foglalja a tanítás menetét, az osztálytermi folyamatok megtervezését, a kommunikációs helyzetek átgondolását is.16 5.7 További vizsgálati szempontok felvetése a módszertani fejlesztés előfutáraként A tanulásban akadályozott tanulók pedagógusainak rendkívül nehéz dolguk van: egyrészt a tartalmi szabályozottság, másrészt a célcsoport mentális állapotának fokozatos romlása, az egyre sérültebb gyermekek megjelenése miatt. A tendencia egyértelműen és szükségszerűen módosítja a foglalkozások és a tananyagfejlesztés irányát, mélységét és módszereit egyaránt. A tudatos módszertani fejlesztés számára további vizsgálati szempontok fogalmazhatók meg: - Az értelmi kor figyelembe vétele: Az értelmi kor és az életkor közti eltolódás megkésett fejlődési fázisokat eredményez. Az építkezés az értelmi/nyelvi korlátok eléréséig terjedhet. - Pontos, saját élményű, érzékszervi megerősítéssel kísért képzetek kialakítása: A világból érkező információk ép vagy torz észlelése meghatározza a képzetek kialakulását és befolyásolja az előhívás minőségét. - A gyermek hétköznapi életében lényeges, reális életperspektívájához szükséges nyelvi elemek, a funkcionális nyelvhasználat dominanciája: Valamennyi feladat szituatív jellegű, konkrétan átélt helyzetekhez kötődjön, egy adott kommunikációs formához rendelten.
16
Bárdos Jenő: Élő nyelvtanítás-történet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005.
397
- Módszeres begyakorlás, analógiákra épülő építkezés: Ismerős kontextus esetén a befogadás útja algoritmikus, ezáltal begyakorlottabbá és eredményesebbé válik. Általánosítás, kategorizáció útján létrehozott fogalmak, szabályok, definíciók alkalmazása nem várható el. - Alaptól a felépítményig: Ismeretvezérelt (előzetes elvárásra épülő, az egésztől a részekig terjedő) feldolgozás helyett inkább az adatvezérelt (részektől az egészig építkező) feldolgozási út elérhető – a kisebb nyelvi egységek átláthatósága és konkrét, szemléletes jellege miatt.
6. ÖSSZEGZÉS A bemutatott vizsgálat és kitekintés elsősorban azt a célt hivatott szolgálni, hogy ráirányítsam a figyelmet az anyanyelvi fejlesztésben részt vállaló szakemberek felelősségére. Lehet egy véletlenül kiválasztott nyelvi minta, lehet egy bonyolult összefüggést ábrázoló olvasási élmény: a gyengébb képességekkel rendelkező gyermek számára mindez áthatolhatatlan falat képviselhet. A hozzáférhetetlenség fala pedig elzárja őt előbb a világtól (az információtól), majd a közösségtől (a kommunikációtól) és végül a céloktól is. Amennyiben a felelős tananyagfejlesztés apró lépésekre bontva, vizsgálati eredményekkel alátámasztva építkezik, akkor a fal helyén sikerül minden felnövekvő ember számára ablakot nyitni. A kinyíló ablak, a világhoz való hozzáférés tudatos elősegítése nem csupán a sérült tanulók fejlesztésében jelent mérföldkövet. A kiemelt fejlesztési szempontok vizsgálatát érdemes kiterjeszteni más célcsoportokra is a közoktatás világában. A tanulási problémákkal küzdő tanulók egyre bővülő köre, valamint az együttnevelés térhódítása a megfogalmazott módszertani reflexiók ismeretét, továbbgondolását természetessé teszi, sőt elvárássá alakítja a többségi közoktatás intézményeiben is. A gyógypedagógiai és a pedagógiai/szaktanári tudás együtt haladva, tudatosan együttműködve képes csak megoldani az egyénre szabott, differenciált fejlesztés feladatait, mely a lemaradók számára is sikereket nyújthat a világról alkotott tudáshoz vezető úton.
IRODALOMJEGYZÉK A DSM-IV diagnosztikai kritériumai. Budapest, Animula Bárdos Jenő: Élő nyelvtanítás-történet, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2005. Gaál Éva - Hámor Jánosné - dr. Papp Gabriella: Anyanyelv és irodalom, Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2000 Gósy Mária: Pszicholingvisztika, Budapest, Osiris Kiadó, 2005 Illyés Sándor: Tanulmányok az értelmi fogyatékosok nevelés- és oktatáslélektanából. Főiskolai jegyzet. Budapest, Tankönyvkiadó, 1967 Kerettanterv az Enyhén értelmi fogyatékos tanulók nevelését, oktatását ellátó általános iskolák számára. Budapest, Oktatási Minisztérium, 2005 Macher Mónika: Tanulásban akadályozott gyermekek aktív szókincsének vizsgálata, In: Gósy Mária (szerk.): Beszédkutatás 2007, Fonetika és pszicholingvisztika, Budapest, MTA Nyelvtudományi Intézet Mesterházi Zsuzsa (1998b) A tanulási akadályozottság helye a gyógypedagógiai tipológiában.Gyógypedagógiai Szemle, 1., 17-20. Petőfi S. János—Benkes Zsuzsa: A szöveg megközelítései In. Adalékok a magyar nyelvészet szövegtani diszkurzusához. Debreceni Egyetem, Magyar Nyelvtudományi Tanszék, Debrecen, 2005, 20-35 Subosits István (szerk.):Az értelmi fogyatékosok beszéd-rendellenességei. Budapest, Tankönyvkiadó, 1986 Tanulásban akadályozottak tanításának tantervi irányelvei. 2/2005.(III.1) OM rendelet, Budapest, 2005
398
JURANOVSZKY ANDREA: KARNEVÁLHANGULAT ÉS A MÁSSÁG ÜNNEPLÉSE A MAI POPULÁRIS GÓTIKUS ESZTÉTIKÁBAN - ELTE, IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA 1. A hagyományos gótikus esztétika kortárs megfelelője, mind irodalmi, mind pedig filmművészeti megnyilvánulásaiban egyre növekvő, szinte már megszállott érdeklődéssel fordul a társadalmi, valamint kulturális másság motívumának feldolgozása felé. A motívum egyik leggyakoribb megjelenési formája a mai gótikus kultúrában a fantasztikus, avagy egyéb testi elváltozással rendelkező szereplők sokaságának felvonultatása és népszerűsítése, szemben a hasonló szereplők korábban jellemző társadalmi és kulturális kiszorításával. Külső és belsőfurcsaságaikkal felvértezve a 21. század újragondolt, különös freak hősei már a tolerancia, sőt, az ünneplés jegyében válnak történetük központi, ám mégsem mainstream alakjaivá, míg természetfeletti képességeik akár a kulturálisan meghatározott átlag fölé is emelhetik megítélésüket. A hagyományos gótikus szörnyeteg illetve társadalomból kitaszított különc modern megfelelőiként ezek a szereplők egy újfajta narratíva megszületését tették lehetővé, méghozzá egy olyan narratíváét, amely lehetővé teszi a kortárs diszkurzív nézőpont vizsgálatát, és interkulturális átértékelését. Új értelmezésük révén a gótikus irodalom mai szörnyeteg hősei gyakran veszítik el korábbi fenyegető tulajdonságaikat, és egy új narratív szerepet felöltve a posztkulturális, vegyes identitással rendelkező én természetfeletti rajzolataivá alakulnak. A modernkori gótikus (illetve gótikus esztétikát alkalmazó) irodalom egyik legsűrűbben tapasztalható jellemzője a hagyományosnak mondható morális nézőpont (hős/protagonista vs. szörnyeteg/antagonista) kifordítása olyan módon, hogy a korábban „kívülállónak” és következésképpen „morálisan alsóbbrendűnek” titulált pozíció lehetőleg a „másik oldalon álló” illetve „morálisan egyenlő” megítélést kapja. A kifordítás eredményeként nem csak új hősökkel gazdagodik a kortárs kulturális cselekményszál, hanem a régebben magától értetődőnek vélt központi nézőpont is megkérdőjeleződik, lehetővé téve ezáltal azt, hogy olyan hangok is megszólalhassanak, mi több, elsődlegessé váljanak a mai gótikus irodalomban, amelyek eddig a nézőpont hátrányos megállapítása nyomán nem, vagy csak ritkán jutottak számottevő hangsúlyhoz. Az ilyenfajta irodalmi törekvések eredménye nem más, mint egy új perspektíván és átértékelt normarendszeren alapuló esztétikai megközelítés, amely részben a hagyományos gótikus esztétikára, részben pedig a karneválkultúra könnyed hangulatára építve egy alakulóban lévő trendet indított el a mai populáris illetve komolyabb fantasztikus irodalomban, és annak megfilmesített változataiban. Ez a bizonyos újfajta esztétika, amit leginkább az „ünnepi gótika” néven lehetne körülírni, rengeteg vitát indított a kortárs irodalomtudományban a gótikus irodalom definícióját, bővíthetőségét és mai megjelenési formáit illetően, merthogy puszta jelenlétével alapvetően megkérdőjelezhetővé tette egyes, gótikusnak nevezett, illetve részben gótikus esztétikára alapozott regények műfaji pozícióját. A kérdés, hogy mitől lesz egy történet gótikus, egyre gyakrabban merül fel a Twilight, True Blood, Harry Potter és hasonló, népszerű könnyed fantasztikus irodalom/film kapcsán, ugyanis mindegyikben megjelennek potenciálisan gótikus irodalmi, hangulati és nyelvi elemek, ám egyik sem felel meg a hagyományos gótikus esztétika főbb elvárásainak. A pont ahol ezek a történetek elválnak az eredeti gótikától egyfajta nézőpontbeli váltás lesz, amely nyomán a gótikus irodalom pszichológiai és morális mélysége, illetve nyomasztó, fenségesre törekvő esztétikai megoldásai elmozdulnak a könnyed szórakoztatás, a felszínesség, a humor és a különös természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező hősök karneválszerű ünneplése irányába. Mindhárom fent említett történetre igaz, hogy cselekményükben gyakran a korábban antagonista oldalnak választott, a hagyományosan normálisnak értékelttől eltérő nézőpont válik központivá (vámpír mint hős, boszorkány mint hős), és a főszereplők különc természete nem szörnyetegmotívumként, hanem vonzó, a történetekben ünnepelt szuperképességként jelenik meg. Bár igaz, hogy a kortárs fantasztikus horror irodalomban sok mű alapozza cselekményét a fent körülírt ünnepi gótikus esztétika nézőpontjára (leggyakrabban vámpírrománcok, pl. Twilight, Vampire Academy; Vampire Diaries stb.), mégis, a kulturális szféra, ahol ez a jellegzetes új trend leginkább fejlődni látszik az nem más, mint maga a cirkusz világa, illetve annak irodalmi és filmes feldolgozásai. A cirkusz már önmagában is a gótikus félelem, a különös képességek, a testi másság és a kulturális változatosság érdekes és izgalmas egyvelege, ám ahogyan azt az elkövetkező példák mutatni fogják, a mai kortárs közegben a karnevál és a gótika esztétikai törekvései egyre hangsúlyosabban összefonódni látszanak, és a cirkusz világába egyre gyakrabban tolakodnak be gótikus elemek (avagy pont fordítva, a gótika világa válik karneválszerűbbé), mint a korábbi századokban. Különös módon a 20. század végén, valamint a 21. század elején megnövekedett a rémcirkusz, a freakshow és egyéb elavultnak tekinthető horror attrakciók iránti kulturális és irodalmi érdeklődés, nem csak a közönség, hanem a szerzők/alkotók részéről is. Ezt mutatja legalábbis az ilyen és ezekhez hasonló művek illetve produkciók jelentősen növekvő száma a mai kulturális színen, merthogy az ezredforduló környékén, illetve az
399
azt követő években számos sikeres és népszerű visszatérést figyelhetünk meg a korábbi években valamelyest népszerűségét vesztett cirkusz, freakshow és illuzionista művészet terén. Az esetek többségében ezek a visszatérések tematikusak csupán, tehát a sötét cirkusz világa mindössze csak alapjául szolgál valamely más irodalmi vagy filmes cselekménynek, de találkozhatunk a 21. század elején több tényleges freakshow és cirkusz színtársulat megalakulásával és népszerűvé válásával is. Egy másik nagy változás a korábbi évekhez képest, hogy a hasonló jellegű produkciók közönsége, illetve célzott közönsége is bővülni kezdett. A kortárs sötét cirkusz produkciókra illetve a cirkusz tematikus alkalmazására nagyban jellemző, hogy alkotóik nem egy szűkebb közönségnek (pl. a horror iránt érdeklődő kisebb közegnek) szánják műveiket, hanem céljuk egyértelműen a mainstream publikum felé közeledés. Ezt jelzi a produkciók könnyedebb természete, a humor gyakori megjelenése valamint a mainstream csatornákon keresztül történő reklámozás, vagy akár előadás. Az ilyen produkciók egyik legérdekesebb kulturális tulajdonsága, hogy bár több közülük populáris természete miatt hamar mainstream státuszt kapott, jellegzetes megközelítésével, különcségével mégis tovább feszegeti, valamint mintegy belülről rombolja a mainstream nézőpont stabilitásának illúzióját. Bár a freakshow, illetve a mutatványos szórakoztatás sohasem tűnt el a kulturális köztudatból, az utóbbi évtizedekben jelentősen határra szorult, ahogy új, modernebb technológiára építő szórakoztatási formák, mint pl. a mozi, vagy a számítógép megelőzték népszerűség terén a ma már elavultnak, régiesnek minősülő cirkuszi és egyéb illuzionista produkciókat. Ám a freak karakterének egyre javuló kulturális megítélésével (szinte központosulásával) a cirkuszi mutatványos látványosságok értékelése is megváltozott, lehetővé téve ezek irodalmi és cinematológiai előretörését. Talán éppen ebben, a freakshow kronológiailag ellentmondásos, a mai modern korban kísértetiesnek tűnő jelenlétében rejlik a gótikus esztétika valamint a sötét karneválszerű hangulat műfaji és esztétikai összekapcsolódásának sikere és kortárs népszerűsége. Részben ugyanez a tulajdonság okozhatta magát a két esztétikai vonulat egymáshoz való közeledését is, amely során a gótikus hagyomány mintegy kölcsönadta jellegzetes trópusait, szereplőtípusait és hangulati kellékeit a karneválkultúra másságot ünneplő és látványossággá teremtő világának. A gótikus irodalom több mai kutatójának is feltűnt már a fent körülírt jelenség, jellegzetesen a karnevál és a gótika tematikus törekvéseinek összemosódása. Az egyik ilyen kutató Catherine Spooner, aki kortárs gótikáról szóló művében a Gothic-carnivalesque (gótikus-karneváli) jelzőt találta ki a mostanság jellemző kulturális esztétikai irányzat megnevezésére (Spooner 69). Amint azt a gótikus groteszk fejlődésével kapcsolatban írja, „a kortárs gótikában … a karneválkultúra eredeti szellemének visszatérése figyelhető meg. A kortárs művek nagy érdeklődéssel fordulnak a cirkusz ’népies’ groteszk oldalához, bizarr hősökhöz és hősnőkhöz, és a testi kicsapongások ünnepléséhez” (Spooner 68). Ez a hozzáállás a mai gótikus művekben figyelemre méltó eltérés a korábbi, hagyományosabb gótikus művekhez képest, amelyekben mind az ünnepi, mind pedig a könnyed humoros hangulat háttérbe került a horror és a melankolikus ábrázolásmód fenntartása érdekében. Ennek a tanulmánynak a célja tehát nem lesz más, mint a gótika és a karneválkultúra között kialakult izgalmas esztétikai kötelék megvizsgálása, különös tekintettel a kortárs gótikában megjelent, másságot ünneplő tendencia alakulására. Célom az, hogy egy filmes valamit egy irodalmi példával prezentáljam a két esztétikai vonulat jelenlétét, egymásra tett hatását és a közöttük létrejött kötelék kialakulásának egyes lehetséges okait is. Szeretném megnézni, hogy mi vezette számos kortárs filmrendezőt, szerzőt és művészt arra, hogy visszatérjen a cirkusz és a freakshow elavultnak számító világához, és azok felhasználásával, illetve a gótikus hangulat segédletével a mai korban is releváns, mi több, talán éppen a mai korról szóló művet alkosson a két „archaikus” műfaj egyvelege által. Továbbá, figyelembe véve, hogy a karnevál és a gótika között kibontakozó esztétikai kapcsolat nem csupán a felszínen, hanem alapvető konceptuális szinten is megjelenik, ezen tanulmány egyik fő feltételezése az, hogy a gótika karneválszerű újragondolása, avagy a cirkuszi freakshow gótikussá alakítása akár a gótikus kulturális esztétika egyik új, jelenleg is kialakulóban lévő alműfaját hozta létre. Egy ilyen új műfaj megjelenése többek közötti azért is válhat jelentőssé a mai kulturális közegben, mert az ünnepi gótika (avagy gótikus karnevál) különös identitással rendelkező figuráival, és azok testi, illetve kulturális másságának felmagasztalásával egyéb posztkoloniális és multikulturális tanulmányok vizsgálataihoz is alapot nyújthat. 2. A karnevál és a gótika között fellelhető konceptuális kötődés gyakran kerül, és került korábban is az akadémiai figyelem középpontjába. A két kulturális keretet összekapcsoló viszony régebben is meghatározó jelentőségű volt mind irodalmi, mind pedig esztétikai szerepét tekintve, de a 21. században, amikor a freak figurájának kulturális státusza egyre pozitívabbá válik, a gótika és a karnevál keveredésének vizsgálata még inkább előtérbe kerül. A gótikus-karneválnak, mint a horror és a komédia együttes alkalmazójának, hosszú és
400
könnyen követhető történelme van a nyugati kulturális emlékezetben. Horner és Zlosnik Gothic and the Comic Turn című tanulmánya hívja fel a figyelmet arra, hogy „a gótikus regény műfajának felemelkedése nem csak a melodráma megjelenésével hozható párhuzamba, hanem a cirkusz és az opera, mint népszerű szórakoztatási formák felbukkanásával is egybe esik” (Horner; Zlosnik 6). A két műfaj, azaz a cirkusz és a gótikus irodalmi hagyomány tehát nagyjából egy időben ért el a populáris köztudatban kiemelkedő érdeklődési szintet, és hasonlóságuk nemcsak a fantasztikum és a látványosság hangsúlyozásában rejlett, hanem egyfajta határokat átlépő, szubverzív karneválszerű állapot megteremtésében, amelynek következtében az ismerős társadalmivilági rend veszélybe került, vagy fenyegetésnek volt kitéve. Ilyen fenyegetettséget okoz a gótikus regényekben a természetfeletti jelenléte, amely az ismert tudományok törvényeit megkérdőjelezve rendre a magukat felvilágosultnak vélt, racionalitásba kapaszkodó főhősök egész világképét megrengeti. A korai gótikus regényekben általában pont ez, a világképbe vetett hit bizonyosságának megrendülése váltja ki az elsődleges félelmet a történet főhősében. Hasonlóképpen a cirkusz világának célja a hétköznapitól eltérő látvány létrehozása volt, akár trükkök (bűvészet) akár deformálódott testek (freakshow), vagy éppen lehetetlennek tűnő mutatványok (légtornászat) által. Jack Morgan a The Biology of Horror című tanulmányában úgy jellemzi a karnevált, mint a horror és komédia kapcsolatának egyik legmegfelelőbb kulturális helyszínét. Állítása szerint „a komédia és horror között lejátszódó dialektikus tranzakciók a karnevál gyakorlatában testesülnek meg leginkább, mert annak felszíne látszólag ünnepies, de amely a képzelet kis elferdítésével hamar csalóka és transzgresszív alakot ölt” (Morgan 132). Valamivel később Morgan a gótikus narratívát is szóba hozza, és megjegyzi, hogy „az irodalmi gótika pontosan ezt a karneváli dinamikát helyezi előtérbe, a karnevál könnyedségének sötétebbik ágazatát” (Morgan 134). A transzgresszió cselekedeteinek favorizálása mellett akad még számos más kapcsolódási pont is a gótikus esztétika és a karneváli kultúra között. Ilyen kötelék például a groteszk, avagy torz testek iránti esztétikai érdeklődés. Meghasonlott ének, illetve deformálódott, különleges testek gyakori motívumként szerepelnek a gótikus irodalomban, és az esetek nagy többségében metaforikus jelentéstartalommal gazdagítják az adott szereplők feltűnését. A társadalom által mesterségesen megformált személyiségekre, karneválszerű maszkokra figyelmeztetnek ezek a gótikában megjelenő testi elváltozások, melyek hol félelmet keltő, fenyegető jelleget öltenek, hol pedig látványosságként, akár fétisszerű tárgyként kerülnek a figyelem középpontjába. Spooner tanulmányában szintén kiemeli a testek jelentőségét, különösen a modernebb gótikus esztétikában, bár az ő értelmezésében a testek elsősorban rettenetkeltő szerepet töltenek be: „a testekből szenzáció lesz, s módosított, újraépített, mesterségesen kiegészített formájukkal undort provokálnak” (Spooner 63). Továbbá, ahogyan azt hozzáteszi, a gótikus testek „gyakorta szimulációként hatnak, és úgy kerülnek elénk, mintha csupán az eredeti helyettesítői lennének” (Spooner 63). Bár Spooner összefoglalása a gótikus deformálódott testeket illetően fenntartja a hozzájuk kötődő félelem jelenlétét, akad ennek ellenére a modern gótikus esztétikában egy olyan, ezzel párhuzamos irányzat is, amely az elváltozott, szörnyeteg testek prezentálását már nem félelemforrásként és fenyegetésként értelmezi, hanem egy olyan karneválszerű folyamatként, amely során a mások által meghatározott, és kötöttségek közé szorított modern én groteszk-ünnepi módon újra előadhatja, megalkothatja és újraértelmezheti önmagát. Önmagunk testét jelmezként hordani a modern gótikus esztétikában annyit tesz, mint felhívni a figyelmet az identitás álarcszerű, mesterségesen megszerkesztett tulajdonságára. A groteszk testek motívuma mindig is jelen volt a gótikus esztétikában, ám a 21. századi példákban nagyobb jelentőséget kap, mint azelőtt bármikor, amely jelenség egyben egyfajta krízisállapotra, avagy a testpolitikában lezajló nagyobb nézőpontváltásra is utalhat. Jelen tanulmány nem vállalkozik a jelenség lehetséges okainak felderítésére, azonban tesz néhány javaslatot az esetleges okok természetét illetően. Míg a hagyományos gótikus irodalom szörnyű testei gyakran maradnak meg félelemforrásnak (a karnevállal szemben, ahol a groteszk, vagy ijesztő test mindig ünnepelt), az úgynevezett ünnepi gótikában eltolódás vehető észre egy, a karneváléhoz hasonló ünnepi hangulat irányába. Olyan szimpatizáló folyamat indult meg az utóbbi években a testi furcsaságok, illetve a kulturális másság/különcség irodalmi és filmes megjelenítésében, amelynek eredményeként a freak szereplő tárgyiasított szörnyűséges látványosságból önkifejező eszközzé, a homogenizáló normatársadalommal szembeforduló hősfigurává nőtte ki magát. Ezt a tendenciát nevezi, többek között, Spooner is a „szörnyeteg iránti szimpátia” manapság népszerű irodalmi és kulturális trendjének (Spooner 69). A szörnyeteg iránti szimpátia narratív lényege, hogy a megszokott hős/protagonista nézőpont elvetésével olyan helyzetbe emeli a korábban marginalizált, avagy a társadalommal szembefordított freak, valamint a szörnyeteg irodalmi figuráját, amelyben a vele történő identitásbeli azonosulás vonzóvá, érdekessé válik az olvasó/néző számára. A nézőpontváltás részben a szörnyeteg „megsajnálását”, részben pedig ugyanannak a konfliktushelyzetnek egy másfajta nézőpontból történő bemutatását eredményezi.
401
Fred Bottingot idézve, a szörnyfigurák filmművészeti fejlődésének taglalásakor Bishop szintén felfigyel egy nézőpontbeli változásra az élőholt karakterek horrorfilmes megítélését illetően. Mint állítja, „az utóbbi években ezek a teremtmények egyre komplexebb és szimpatikusabb egyéniségek alakját öltötték magukra. Azok a szörnyűséges figurák, amelyek egykoron ’alattomos, zavart és deviáns tulajdonságokkal rendelkeztek, most izgalmas, emberi, sőt, vonzó szereplőkké váltak’” (Bishop 159). Williamson hasonló változásról számol be a narratívák központi nézőpontjának kiválasztását vizsgálva, megjegyezvén, hogy erősödni tűnik az antihős, avagy a különc szemszögéből történő történetmesélés előnyben részesítése. Ahogyan ő fogalmaz, egyre népszerűbb választás az „idegen, természetfeletti lénnyel történő identifikáció, szemben az őt elpusztítani, vagy kirekeszteni vágyó társadalom nézőpontjával” (Williamson, 101). A fenti tendencia egyik legjobb, és talán manapság legismertebb példája a népszerű Twilight regénysorozat karakterformálási technikája. A történet egyik legfontosabb eleme, hogy bár sötét hangulatú vámpírregényről van szó, a benne szereplő vámpírfigurák (a főszereplők) nem csak barátságosak, hanem ráadásul a társadalomra nézve teljesen ártalmatlanok is, mivel úgymond „vegetáriánus” étrenden élnek, azaz komoly önmegtartóztatásuk révén nem isznak embervért. Ugyanakkor a különös szokásaik és természetellenes „szörnyeteg” külsejük megmarad, így fantasztikus reprezentációivá válnak egy bizonyos narratív szemszögnek, a határra szorult kulturális és társadalmi kívülálló szemszögének. Egy másik, hasonló szokása a mai gótikus történeteknek, hogy egymás mellé állítják a freak és a „normális” szereplőt, felvetvén a problémát, hogy amint a társadalom által meghatározott normalitás szabályai megkérdőjeleződnek, egyikük sem marad az, ami korábban volt. A nézőpont megfordításával a freakből normális, a normális szereplőből pedig könnyedén freak figura válhat. Ez a tény leginkább úgy mutatható ki, ha a narratíva központi nézőpontját a freak, és nem a normális szereplő testesíti meg. Az eredmény egy kifordított világrend lesz, amelyben a freak világával párhuzamosan zajló normális társadalom legalább annyira különösnek fog tetszeni, mint amennyire furcsának tűnhet a „normális” szereplő szemében a különcök élete. Különösképpen, az ilyen jellegű nézőpont megfordítás következtében az egész társadalom (nem csak a különcök világa, hanem a normateremtő társadalom is) a freak karakterén keresztül testesül meg, és teremt egy új esztétikai rendszert. Az ilyen kifordított világrendek eredménye tehát gyakran a kulturális határok elhalványulása, amelynek során a korábban biztosra vett értékek és nézőpontok bizonytalanná válnak hitelességüket tekintve, és lehetőség nyílik a narratíva folyamán ezek részletesebb vizsgálatára. A karnevál rugalmas, átalakulásokra épülő, szabályrendszereket elvető időszakához hasonlóan az ünnepi gótika egy olyan síkot teremt, amelyben a hagyományos kulturális nézetek fellazulnak, és lehetővé válik bizonyos kulturális értékek illetve normarendszerek újraformálása. Végül, amit egy ilyen határokat áttörő transzgresszió eredményez, ahogyan azt Icoz megerősíti, az valójában a „társadalom elnyomó tulajdonságának felfedése”, mert a transzgresszió által „láthatóvá válik az egyébként kulturálisan láthatatlan, előkerül a ’ki nem mondott’ és az ’észre nem vett’, és minden, amit a társadalom némává, láthatatlanná, hiányzóvá tett” (Icoz 68). Mary Russo különcökről szóló tanulmányában szintén kutatja a freak figura társadalomkifejező lehetőségeit, és arra a végkövetkeztetésre jut, hogy a társadalom egészének megtestesítésében a freak gyakran jobb eszköznek bizonyul, mint a normarendszernek megfelelő „átlagember”, mert, mint mondja, a freak „a társadalom legszélesebb köreit is magában hordozza, befogadva és megszilárdítva még olyan identitásokat is, amelyek más esetekben elvesznek, vagy sebezhetővé válnak” (Russo 94). Mi több, Russo egyik következő gondolatában a freaket nem egyszerűen csak mint a társadalom „eltitkolt, rejtett identitásainak” hordozóját emlegeti, hanem úgy mint a kortárs társadalom „legláthatóbb, leginkább kirakatba tett aspektusainak jelképét” (Russo 94). A korai gótikus irodalmi hagyományban a kívülálló vagy szörnyeteg szereplő sohasem vehetett volna magára egy ennyire mindent magába foglaló szerepet, mivel megítéléséből, és idegenségéből adódóan szinte mindig a társadalom fenyegető ellenségeként, és nem a társadalmat jellemző figuraként jelent meg. Azonban, a kortárs irodalmi gótikában a különcöt körülvevő másság már a nagy becsben tartott egyéniség jelévé alakul, és a korábban „kívülállónak” titulált szereplőből a kulturális érem „másik oldalán” álló, érdekes, és nem fenyegető idegen lesz. Williamson jegyzi meg a kortárs szörnyeteg/kívülálló szereplők kapcsán, hogy a bennük rejlő másság újabban már nem a hagyományos „gonosz eredetű másság” jellegét tükrözi, hanem „a mindenki számára ismerős, és mindenki által átélt hétköznapi másság” reprezentációjaként bíztatja az olvasókat a szereplővel való azonosulásra” (Williamson 102). Ugyanakkor, a freak szereplő mainstream normarendszerbe való fokozatos beépülése egy új problémát vetett fel a gótikus esztétikában, különösen az antagonista/szörnyeteg szerepkörének fenntartását illetően. Ha ugyanis a freak illetve a szörnyeteg szereplő minden különös testi tulajdonságával együtt pozitív megítélést kap, és idegen természetéből eredően már nem jelent fenyegetést a társadalomra, akkor a kérdés az, hogy ki vagy mi veszi majd át a gonosz illetve az antagonista szerepét? A válasz pedig az, hogy a legtöbb
402
kortárs gótikus esztétikára épülő regényben megjelenni látszik egy váltás, amelynek nyomán a hangsúly a testi deformitásokról egyre inkább a morális diszfunkciókra helyeződik. Vagyis, míg a testi szörnyszülöttség és a különc viselkedés már nem váltják ki a fenyegető másság jelenlétét, a morális és társadalmi lezüllöttség azonban kiemelkedő szerepet kap a narratíva szörnyeteg alakjának megformálásában. A barátságos vámpír már nem vált ki félelmet a narratíva emberi főszereplőjében, azonban a gonosz vámpír (amelynek alakja nem tűnik el véglegesen), továbbra is a társadalom ellenségeként küzd az emberi szereplő és a „barátságos” vámpír immár közös szövetségével szemben. Fantasztikus fenyegetések és különös testek helyett a mai regényekben és filmekben elterjednek továbbá az emberi antihősök, terroristák, sorozatgyilkosok és egyéb morális értelemben vett szörnyetegek, akiket már nem a külső, testi másság tesz idegenné, hanem a tetteik mögött rejlő megmagyarázhatatlan gonoszság feltérképezhetetlensége. A legtöbb mai horrorfilm illetve regény sugallata az, hogy manapság már nem a sötétben bujkáló fantasztikus lény az, amitől az átlagembernek félnie kell (még a regények/filmek fiktív világában sem!), hanem a bűnözők alvilágának egyes tagjai azok, akik az igazi fenyegetést jelentik. Ők lesznek tehát a kortárs gótikus regény és a kortárs horrorfilm elsődleges antihősei, és egyben a mai társadalom szemében a mindenkori „gonosz” elsőszámú megtestesítői is. Mind a transzgresszió, mind pedig a groteszk test meghatározó kapcsolódási pontjai a gótika és a karnevál kettősének, azonban a legszembetűnőbb aspektus, amely a gótikát a karnevál világához közelebb húzta az utóbbi években az a komikus szerkezet, valamint a humor elterjedése a gótikus esztétikában. A gótikus regény paródiája majdnem olyan korán jelent meg, mint maga a műfaj, ám ennek ellenére a gótikában rejlő humor lehetőségének kiaknázása éveken át háttérben maradt a regények horrorra és társadalmi kérdésekre kiélezett törekvései mellett. Még ha fel is bukkant némi nevetés, vagy humor a gótikus esztétikában, legtöbbször csak keserűen szatirikus, vagy visszafogott formát ölthetett, míg a karneválra jellemző, mindent elsöprő és újrateremtő nevetés motívuma nehezen talált magának helyet a gótika nyomasztó, sötét világában. A karneválkultúra egyik legnagyobb kutatója, Bakhtin is beszél a „romantikus groteszk” tulajdonságairól, amelyet azonban a „fagyos humor, irónia vagy szarkazmus” szavakkal ír körül, és határozottan elkülöníti azt a karneválhangulatra jellemző felszabadult, ünnepi vidámságtól (Spooner 68). A tényleges komédia megjelenése a gótikus esztétikában nagyjából talán valamikor a 20. század közepén terjedt el, olyan televíziós produkciók, mint például a The Addams Family vagy a Beetlejuice nyomán, és nagyon sok időbe telt, mire a gótikus hagyomány narratív trópusai a komédia lehetséges eszközei közé sorolódtak a kulturális köztudatban. Az eddigiek során a karneválkultúra és a gótikus esztétika között megtalálható konceptuális kötelékek jellemzőit és történelmét igyekeztem megvizsgálni, mivel sok közülük szerepet játszik majd az elkövetkezőkben bemutatott regény illetve film „ünnepi gótikus” hangulatának megteremtésében. Összegzésképpen egyelőre annyit lehet mondani, hogy a kortárs gótikus esztétika, több kutató egyetértése alapján, egy új, a korábbihoz képest könnyedebb hangvételnek és nézőpontnak köszönhetően közelebb lépett a karnevál és a cirkusz világához, mint hagyományosabb változatai. A kívülálló szereplők megítélése is megváltozott, és egy játékosabb, toleránsabb megközelítés alakult ki feléjük, amely a bennük rejlő, korábban fenyegetésnek értékelt másságot egyfajta ismerős, izgalmas mássággá formálta a gótikus esztétika normarendszerében. A gótikának és a karneválkultúrának mindig is akadtak közös konceptuális pontjai, de a komédia és az ünnepies hangulat térnyerésével a freakshow és a cirkusz relevánsabb témák lettek a gótika világában, mint azelőtt valaha. A következő fejezet két választott példán keresztül mutatja be az ünnepi gótika esztétikai törekvéseinek milyenségét, és egyben vázol fel két eltérő, egymással párhuzamos útvonalat, amelyen a mai gótika haladni látszik. 3. A 21. századi, gótikus esztétikát is alkalmazó cirkuszreprezentációk (akár irodalmi, vagy filmes) egyik fele a cirkusz, illetve a freakshow sötétebb, kiszámíthatatlanabb oldalára helyezi a hangsúlyt. Ezek a művek szomorú bohócok és emberi/testi furcsaságok felvonultatásán keresztül feszegetik a társadalom morális hanyatlását, illetve a társadalom másság-politikáját érintő főbb kérdésköröket, olyan kritikus, és tükröt tartó módon, hogy az előadás végén felvetődik a kérdés az emberben, hogy ki az igazi freak tulajdonképpen, a cirkuszi előadók, vagy maga a közönség. Másrészről viszont tömegesen jelennek meg a gótikus hagyományból kölcsönzött szimpatikus szörnyeteg figurák, akik szerethető freak szereplők módjára válnak a közönség számára megközelíthetővé. Ez a két, látszólag ellentétes, ám egymást nem feltétlenül kizáró tendencia lesz az a két irány, amely felé a mai gótikus-karnevál fordul. Az első irányzatot úgy lehetne nevezni, hogy az apokalipsziscirkusz, míg a második irány maga az ünnepi gótika, amelyről a tanulmány során már többször esett szó. Az apokalipszis-cirkusz elnevezés onnan ered, hogy a 21. század horror cirkuszai, függetlenül azok megjelenésének médiumától, gyakran tükröznek egyfajta világvége hangulatot. Egy olyan előadást tárnak elénk nemegyszer ezek a produkciók illetve reprezentációk, melyben a cirkusz vagy önmaga pusztulásához vezet
403
(mintegy utalván arra, hogy a világ maga is egy cirkusz, amely önmagát rombolja), vagy pedig résztvevői válnak szemtanújává egy világpusztulásnak. Az apokalipszis-cirkusz talán egyik legjobb példája a 2010-ben megjelent spanyol filmalkotás, a Balada triste de trompeta, amely egy freakshow-ra emlékeztető cirkusz két sorozatgyilkossá váló bohócának őrültségbe forduló szerelmi párbaját meséli el, amelynek végére mind az emberi énjüket, mind pedig magát a cirkuszt teljességgel romba döntik. Másik hasonló irodalmi példa lehet a Genevieve Valentine nevéhez kötődő Mechanique: A Tale of the Circus Tresaulti, egy 2012-es díjnyertes regény, amelynek története már egy, a világot elpusztító háború után játszódik, egy olyan korszakban, amikor szinte nélkülözhetetlenné válik az emberiség számára a háborúban elveszített végtagok és egyéb testrészek mesterséges pótlása. A regény egy olyan cirkusz életét mutatja be, ahol pont ezt a tényezőt, a mesterséges testrészeket, használják fel arra, hogy a cirkusz előadói különleges mutatványok bemutatására legyen képesek, olyan mutatványokéra, amelyeket emberi testrészekkel nem lehetne véghezvinni. Csak hogy egy zenei példa is említésre kerüljön, 2012-ben jelent meg a népszerű horrorcirkusz-együttes, a Circus Contraption legújabb albuma, melynek a sokatmondó The Show to End All Shows címet adták, és amely szintén egy társadalomkritikával telített apokaliptikus cirkusz témáját használja a dalok alapjául. Az apokalipszis-cirkusz irányzat gyakran tartja meg a hagyományos gótikus esztétika nyomasztó, hátborzongató aspektusait, és keveset használ fel a karnevál felszabadultabb hangulatából. A cirkusz részben metaforaként, részben pedig puszta díszletként szolgál ezekben az értelmezésekben, míg a narratíva nagy hangsúlyt fektet a szatirikus ábrázolásmódra, illetve a szörnyetegkarakterek torz, fenyegető mivoltára. Ezzel valamelyest szembefordulva jelenik meg azonban a mai kulturális színen az ünnepi gótika, amely a cirkuszt varázslatos, lehetőségekkel teli helyszín formájában jeleníti meg, ahol a furcsa képességek illetve testi, vagy kulturális másság előnyként, mintegy tehetségként van számon tartva, a különc előadók pedig nem szörnyetegek, hanem hősök alakját öltik magukra. Egy kimondottan karneválszerű, cirkuszos irodalmi példa az ünnepi gótika jelenlétére a 2011-ben megjelent The Night Circus című regény (Erin Morgenstern), amely egy olyan mágikus cirkusz életét mutatja be, amelynek előadói ünnepelt tehetségekként járják a világot, míg az esetleges hétköznapi tulajdonságaik egyenesen hátránynak minősülnek a furcsaságaikhoz képest. A cirkusz világa vonzónak, hívogatónak tűnik a regény leírásaiban, és még a regényben fellelhető gótikus esztétikai elemek (szándékos pszeudo-archaizmus, gótikus hangulatvilág, hátborzongató jelenetek) is egyfajta játékossággal, néha humorral és a gótika izgalmas-misztikus oldalának kihangsúlyozásával kerülnek előtérbe. Bár nem cirkuszi példa, de szintén az ünnepi gótika tendenciáját követi Tim Burton által 2012-ben feldolgozott Dark Shadows című filmsorozat filmváltozata, amely egy szimpatikus vámpírszereplőn keresztül teremti meg a barátságos, személyét tekintve ünnepelt freak, és a humoros kritika elé állított társadalom karneváli kettősét. 3.1. Az ünnepi gótika általam elemzésre választott példája egy 2009-es, Terry Gilliam rendező nevéhez fűződő filmalkotás, amely a The Imaginarium of Dr. Parnassus címet kapta. A történet egy rongyos-elavult vándorszínház kalandjait meséli el, amelynek előadói, egy különleges agykontroll-technika felhasználásával lehetővé teszik a közönség számára, hogy azok az előadások közben belépjenek az álmaikba, legyenek azok rémálmok, vagy éppen csodálatos képzeletbeli világok. A gótika és a karneválhangulat egyvelege már a film legelső jeleneteiben felszínre kerül, roppan vizuális módon, amikor is a színház a ködös éjjeli Londonba megérkezvén felállítja játékos-színes színpadját egy, a sötét háttérben látható gótikus stílusú, vasrácsos kerítéssel körülzárt épület előtt. A karneváli és a gótikus hangulat ilyen jellegű kontrasztja egy későbbi jelenetben is feltűnik, amikor a kamera egy esti fényeiben úszó vidámparkot pásztáz, a sötétbe burkolózó, fenyegető külsejű Tower híddal a háttérben. Ugyan a film műfaját tekintve közelebb áll a fantasztikus komédiához, mint a gótikus horrorhoz, ennek ellenére akadnak egy átlagos vígjátékhoz képest valamelyest szatirikusabb társadalomkritikai törekvései is, sőt, még a társadalmi apokalipszis gondolata is enyhén ugyan, de kifejezésre kerül benne. Az utóbbira több utalás is esik a filmben, de talán az egyik legjellemzőbb világvége jelenet a film végén található, amikor Parnassus egyik részletesen felépített álomvilága szó szerint széthullik, és az álomvilágban ragadt női főszereplő, Valentina, elveszve bolyong a korábbi álom szilánkosra tört, elpusztított darabkái között. Majd megjelenik előtte az ördög (aki szintén fontos szereplője a történetnek, hogy miért, arról még később lesz szó), és táncot jár a főszereplővel, akinek a tánc közben önmaga feláldozásáról kell döntenie. A lány, aki a történetben végig egyfajta morális jóságot képvisel, végül úgy dönt, feláldozza önmagát, és a jelenet utolsó, ironikus megjegyzéseként még az ördög is hozzáteszi, hogy milyen kár, hogy „ő nyert”. A gótikus oldal tematikailag és jellemző narratív motívumait tekintve is megjelenik, de leginkább a társadalom elítélésének eszközeként tölt be jelentős szerepet. A film egyik visszatérő, fekete humorral átitatott csattanója az, ahogyan az álomvilágába belépő nézők, saját morális gyengeségeiktől legyőzve, önmaguk halálát idézik elő a Parnassus által kézben tartott, bizonytalan fantasztikus álomsíkon. Az egyik figyelemreméltó utalás
404
Parnassus világának társadalomkritikai aspektusára maga az ajtó, amin a közönségnek át kell sétálnia ahhoz, hogy saját álmaik világában találják magukat. A film egy tükör alakjában ábrázolja ugyanis ezt a mágikus átjárót, így valahányszor a közönség tagjai átlépnek álmaik síkjára, egy olyan eszközön kell túljutniuk, amelyet eredetileg önreflexióra terveztek. Az ünnepi gótika tendenciáját követve erre a filmre is jellemző, hogy a freak szereplők, vagyis a vándorszínház tagjainak szemszögéből mutatja be a történetet. A Balada triste de trompeta-val ellentétben azonban ezek a különc figurák szerethető, pozitív szereplőkként válnak a film főhőseivé, és minden testi furcsaságuk, illetve társadalmi kitaszítottságuk ellenére is a néző szereplőazonosulásának elsőszámú célpontjaivá válnak. Bár a film nem cirkusszal dolgozik, a vándorszínház előadói külsejükben leginkább egy cirkusz, avagy egy freakshow társulatára hasonlítanak. A különös természetük egyfajta keveredése különböző testi, társadalmi és fantasztikus deformitásuknak, amelyek által releváns és hiteles példájává válnak a kortárs társadalmi és kulturális „másik” figurájának. Különcségük ellenére hétköznapi problémákkal küzdenek, és hibáik mellett is hamar szimpatikussá válnak a néző szemében. Jelenlétükkel egyrészt a modern világ társadalmi problémáit testesítik meg, miközben ők maguk mindvégig társadalmi kívülállók maradnak, ahogyan azt Percy, a társulat törpe tagja jegyzi meg humorosan, amikor a kérdésre, hogy „hol vagyunk?”, azt a választ adja, hogy „földrajzilag az Északi-féltekén, társadalmilag a határon” (The Imaginarium 28:12). Parnassus vándorszínházának szándékosan archaikus és saját kontextusából kiemelt jellegét, valamint a szereplők freak természetének kihangsúlyozását több filmes tényező is elősegíti. Mivel a történet a mai korban játszódik, Parnasuss ló vontatta, szakadt vándorszínház-szekere, a különös jelmezeivel és régies színházi megoldásaival úgy fest, akár egy gótikus regényből előlépett kísértet a modern londoni utcákon. A színtársulat tagjai szintén előszeretettel hordanak különös öltözéket, akár jelmezeket, még a hétköznapjaikban is, és többen közülük különös testalkattal, képességekkel vagy arcvonásokkal rendelkeznek. Maga Parnassus halhatatlan szereplő, mert a történet szerint egyezséget köt az ördöggel, amely szerint örök életet nyerhet, ha felajánlja cserébe lánya, Valentina lelkét az ördögnek a lány 16. születésnapján. Parnassus továbbá rendelkezik egy meditációs képességgel is, ami lehetővé teszi számára az álomvilág megteremtését. Még a szereplők ideiglenes lakhelye, London egyik külvárosi, elhagyatott negyede, is földrajzi utalásként szolgál a szereplők társadalomból kitaszított, különc helyzetére. Nem egyszerűen társadalmilag kirekesztettnek tűnnek a film főszereplői, hanem egyben láthatatlannak is. Gyakori visszatérő jelenet a filmben az, ahogyan a londoni járókelők elsétálnak a vándorszínház mellett anélkül, hogy akár egy pillantást vetnének a színpadon előadó társulat figyelemfelkeltő próbálkozásaira. Valahányszor azonban a freak szereplők elnyerik a publikum figyelmét, az általában negatív előítélettel, bántalmazással, a freak társulat kigúnyolásával jár együtt, amely a film végére arra ösztönzi Valentinát, hogy a normalitásba meneküljön korábbi különc életéből. Azonban, míg a fiktív közönség számára láthatatlanok maradnak a történet főhősei, a valóságos közönség szemében nagyon is láthatóvá válik az általuk képviselt nézőpont. Mivel a narratíva a freak szereplők szemszögéből mutatja az eseményeket, a film által felkínált azonosulási lehetőségek is mind arra ösztönzik a közönséget, hogy a színtársulat értékrendszerét és kulturális nézőpontját részesítsék előnyben a mellékszereplőkként ábrázolt hétköznapi emberek megközelítése helyett. És miután a freak szereplők becsületes és szimpatikus karakterrel rendelkeznek, könnyedén és hamar válnak a film igazi hőseivé, olyannyira, hogy ahelyett, hogy fenyegetést jelentenének a normális-hétköznapi társadalom működésére, a történet végén őket magukat kell megmenteni a hétköznapi társadalomból érkező, egyszerű emberi bűnözőtől, Tonytól. Tony egyrészt a morális társadalmi hanyatlás megtestesítője a filmben, a gótikus hagyományból érkező gonosztevő, aki ugyan nem rendelkezik szörnyeteg külsővel, de morális züllöttsége folytán a szörnyeteg/freak helyét veszi át. Másrészt viszont egy rejtélyes karneváli cselszövő is, egy több álarccal rendelkező kisstílű bűnöző, akit a történet szerint a maffia és a rendőrség is üldöz szabályokat felrúgó, mindenkit megtévesztő viselkedése miatt. Tony a film több jelentében is karneváli maszkot visel, amely jelzi a hazug álarcot, ami az ő karakterét jellemzi, ám vegyes identitását a filmben egy fantasztikus elem, a tripla személyiség bevezetésével is kiemelik. Valahányszor Tony belép Parnassus álomvilágába, mindig más külsővel jeleink meg (öt különböző színész játszotta az ő szerepét), így a varázstükör, amely az álomvilág kapujaként egyben a társadalom igazi arcának megmutatását is szolgálja, szintén jelzi Tony esetében az álarca mögött rejlő meghasonlott egyéniséget. Hozzá kell tenni azonban, hogy ezen utóbbi eszköz nem szándékos megoldás volt a rendező részéről, hanem a Tony-t alakító színész, Heath Ledger hirtelen jött halálából következő kényszerű változtatásként került a filmbe. Az álarcviselés valamint a különös alakváltó antihős jelenléte mellett egy másik gótikus-karneváli eleme a filmnek a benne található humor. Szemben a Balada triste de trompeta című filmmel, melynek humora megmarad a keserű-ironikus hangvételnél, a The Imaginarium a gótikusabb, szatirikus fekete humor és a játékos, karneválszerű humor organikus ötvözetével dolgozik. Az egyik legjobb példa erre a típusú humorra a
405
film végén található, amikor Parnassust agyontapossa egy feldühödött tömeg a saját, szétesőben lévő álomvilágában. Egy potenciálisan tragikus jelenet következik, amelyben Valentina a földön fekvő, halottnak látszó apját siratja, miközben álomszerű módon mentősök érkeznek a semmiből, és hordágyra teszik az eszméletlen Parnassust. Az egyik mentős dadogó hangon közli Valentinával, hogy az apja halott, majd, mielőtt a jelenet tragikus jellege kiteljesedhetne, továbbra is dadogva hozzáteszi, „halottra itta magát”, vagyis nem halt meg, csupán részeg. Hasonló szójátékok és vizualitásra épülő humoros jelenetek teszik a film hangulatát a gótikus esztétikai elemek és a karnevál kultúrájának különös keverékévé. 3.2 Filmprodukciók mellett megjelentek az utóbbi években olyan irodalmi alkotások is, amelyeket az ünnepi gótika, avagy a gótikus-karnevál hangulatvilága inspirált. Ransom Riggs 2011-ben jelentette meg a Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children című regényét, amely hatalmas nemzetközi sikert aratott, és amely technikáját tekintve egyedi volt olyan téren, hogy a fényképészetet ötvözte a regényírással. A történet egy olyan fiatalember kalandjait meséli el, aki felfedező útra indul egy elhagyatott árvaházban, hogy rábukkanjon néhány régi családi fényképének eredetére. A képek ugyanis, melyeket otthonában talál, roppant különleges, természetfeletti képességekkel és furcsa testi tulajdonságokkal rendelkező gyermekek létezéséről árulkodnak, akik talán valamikor az árvaházban élhettek. A későbbiek során a főszereplő Jacob azt is megtudja, hogy az árvaháznak saját freakshowja volt, amely során ezek a rendkívüli képességekkel rendelkező gyermekek, mint az előadás fénypontjai és fő látványosságai, bemutathatták különös tehetségüket a közönségnek. A történet még ennél is fantasztikusabb fordulata azonban akkor következik be, amikor Jacob megtudja, hogy bár az árvaház, feltételezetten a bentlakókkal együtt, egy világháborús bomba áldozata lett, bizonyos jelek arra engednek következtetni, hogy a gyerekek sok év elteltével is életben vannak, sőt, nem is öregedtek a bombatámadás óta. A Miss Peregrine’s egy olyan kortárs fantasztikus regény, amely a klasszikusnak nevezhető gótikusdetektívtörténet hangulatát vegyíti a mai freak szereplők iránti nagy érdeklődéssel. Miss Peregrine gyermekei fenyegetőnek tűnnek eleinte, azonban később ők maguk válnak a történet főhőseivé, Jacobbal, a hétköznapi értelemben vett társadalmi kívülállóval az élen. A gyermekek különleges képességei a freakshowk hangulatát idézi a regényben, míg maguk a gyerekek pont úgy élnek együtt az árvaházban, mintha egy cirkusztársulat egyes tagjai lennének. Bár a narratíva kevés tényleges humorral dolgozik, a regényre mégis végig jellemző a könnyedebb hangvétel és a freak szereplők erős ünneplése, olyannyira, hogy a történet bizonyos pontjain az árvaház cirkuszi-varázslatos világa sokkal inkább lehetőségekkel telinek és hívogatónak fest, mint a körülötte elterülő szürke valóság. Az árvaház jellemzései barátságos, otthonos helynek írják körül azt, és a gyerekek szereplésével összeállított freakshow is inkább megmosolyogtató, mintsem félelmetes jelleget ölt, annak ellenére, hogy akadnak a rendkívüli képességek között rémisztőbbek is. Jacob szerepkörének különleges jelentősége lesz, amint találkozik a freak gyerekekkel, és az élete a normális valamint a kívülálló világ közé, a kettő határvonalára szorul. Míg saját „normális” életében őt nevezik freaknek (legjobb barátja is „speciális Ednek” nevezi őt a speciális kisegítő tanórák miatt, melyeket látogatnia kell), a különös gyerekek világában ő jelképezi majd a normalitás kategóriáját (annak ellenére, hogy mint később kiderül, ő maga is rendelkezik egy speciális képességgel). Így Jacob karaktere egy fajta hídként szolgál a két kategória, a hétköznapiság és az attól eltérő freak világ között, egyszerre foglalva magába a mainstream társadalmat és a freakek határra szorult helyzetét. Jacob ebből kifolyólag remek példája lesz az ünnepi gótikus esztétikára jellemző, egész társadalmat megtestesítő freak figurájának, aki pontosan különös identitása nyomán képes nem csak a hétköznapi társadalom, hanem az abból kiszorított, marginalizált egyének hangján is megszólalni. A karaktere nemcsak különleges helyzete miatt lesz lényeges, hanem a társadalmi/kulturális üzenet miatt, amelyet ő, mint a regény legváltozatosabb szereplője, a tolerancia és a másság kérdése kapcsán cselekedeteivel megfogalmaz. A freak szereplőkkel szembeni elfogadó, mi több, az őket ünneplő viselkedése jól mutatja azt az új nézőpontot, amely a mai gótikus-karnevált jellemzi. Jacob a másságot, mint önmagában is megtalált, ismerős eltérést kezeli, és hamar egynek érzi magát az eleinte idegennek és ijesztőnek tűnő freak gyerekek között. Szerkezetét tekintve a regény egyik leggótikusabb eleme az úgynevezett gótikus hurok technikájának alkalmazása. A gótikus hurok nem más, mint egy időhurok, amely a gótikus esztétika egyik alapját képezi, és ebből következően a legtöbb gótikus regényben és filmben megtalálható, változó narratív megoldásokon keresztül. Ebben a regényben a hurok egy fantasztikus elem lesz, egy olyan párhuzamos idősík, amely lehetővé teszi az árvaház gyermekeinek, hogy túléljék a rájuk zuhanó bomba pusztítását. Létrehoznak ugyanis egy olyan, emlékekből összeállított időhurkot az árvaház és a közelében fekvő kisváros körül, amely minden nap a bombatámadás napját ismétli újra, méghozzá úgy, hogy pont mielőtt a bomba elérné az árvaházat, az idő visszaforog, és ugyanaz a nap kezdődik elölről. Így, míg a valódi világban a kisváros halad tovább a korral, az
406
árvaház pedig elpusztul, a freakek párhuzamos világában éveken át pontosan ugyanaz történik, mint azon a balszerencsés napon, kivéve, hogy bár a gyerekek minden nap átélik a bomba érkezését, sohasem válnak áldozataivá. Az ilyenfajta időhurok nagy jelentőséggel bír a gótikus esztétikában, és jelenléte már a gótikus regények legelső példáiban is kimutatható. A hurok alkalmazásának lényege, hogy általa egy olyan felfüggesztett, önmagát ismétlő idősíkot hozzon létre a narratíva, amely megakadályozza a főszereplők, illetve a regény cselekményének továbblépését addig, amíg bizonyos események meg nem történnek. A gótikus tradícióban ez a hurok általában időhöz, és nem térhez kötött, és úgy érhető el legkönnyebben, ha a múlt valamilyen formában betolakszik a jelenbe, és nem kívánt, avagy furcsa jelenlétével felbolygatja a jelen világát. A visszatért, feltámadt múlt aztán „nem hajlandó” távozni addig, amíg az érkezését kiváltó okok meg nem oldódnak. A történet főszereplői rendszerint akkor tudnak csak egy új fázisba lépni, ha a hurkot előidéző problémákra megoldást találnak, illetve felkutatják annak történetét. A legtöbb kísértettörténet, illetve sok, családi múltat feszegető gótikus történet erre az alapra épít. A gótikus esztétika általában erős érdeklődést mutat a visszatérő múlt gondolata és irodalmi felhasználhatóságai iránt. A gótikus irodalom telve van múltbeli örökségek, visszatérő lelkek és személyes emlékek tárgyát képező narratívákkal. Halhatatlan, avagy a halálból feltámadt szereplők mind ezt a hurkot jelképezik, de ide tartozik a középkori romkastélyok, a babonák és az archaikus nyelv vagy ábrázolásmód jelenléte is. A gótika karneváli változatában az időhurok nagy szerepet játszik, mivel jelenlétével újabb kapcsolatot teremt a két esztétikai törekvés között. A gótikus időhurok bezárt idősíkja szerkezetileg és narratív hatását nézve ugyanis megegyezik a karneválkultúrára jellemző felfüggesztett világrend időszakával, amely a karnevál idejére egy kifordított, határait és szabályait vesztett világot hoz létre. A karneváli időszak végére, az ott lezajló kaotikus, groteszk átalakulások nyomán újrarendeződik a korábbi értékrend, és egy társadalmi újjászületés megy végbe. A gótikus időhurok és a karneváli kifordított világ közötti párhuzam megfigyelhető a Miss Peregrine’s című regényben, ahol az időhurokba zárt freak világ a körülötte lévő szürke normalitás egyfajta karneváli, szabályoktól mentes, különcségeket ünneplő és halhatatlan változata lesz. Mivel a freak szereplők minden nap ugyanazt a napot élik át, a normalitás szabályait elvetve játszhatnak és kezdhetnek bármit különleges képességeikkel a kisvárost és az árvaházat körülzáró idősíkon. A cselekedeteik következményeivel nem foglalkozván trükkökkel riogatják a város lakóit, felfedező utakra indulnak, és egy végtelennek tűnő karneváli mulatságként élik meg az időhurok által körülfogott napot. Az egyetlen dolog, ami véget vethet a freak szereplők karneváli vidámságának, az maga a normalitás világa, mert a karnevál törvényeihez hasonlóan, az ünnepi időszak végeztével (avagy jelen esetben az időhurok lebomlásával) a kifordított világrend is véget ér. Peregrine gyermekei csak addig maradhatnak halhatatlanok, és csak addig cselekedhetnek következmények nélkül, ameddig az időhurkon belül maradnak. Amint azonban elhagyják a párhuzamos idősík karneváli világát, a normalitás világának határán találják magukat. Hasonlóan, a The Imaginarium című filmben Parnassus elavultnak tetsző, idejétmúlt színházi szereke lesz az a múltból érkező betolakodó, freak szereplőivel együtt, amely a modern London utcáin egyfajta különös időzavart teremt. Parnassus maga egy halhatatlan szereplő, aki a színházát is ugyanabból a korból hozta magával, amikor ő maga megállt az öregedés folyamatában. Itt is megjelenik tehát egy felfüggesztett idősík, csak mása formában, mint Ransom Riggs regényében. Akad azonban egy olyan tulajdonság, amely megkülönbözteti a gótikus idősík működését a karneváli felfüggesztett világ szabályaitól, és ez a különbség mindkét példában megtalálható. A gótikán belül ugyanis az időhurok jelenléte mindig egyben egyfajta bezártság érzetet, fojtogató kötöttséget is magában hordoz, ellentétben a karneváli felfüggesztettséggel, amely ünnepi és gondtalan marad. Miss Peregrine idősíkja csábítónak tűnhet, de csak addig, amíg Jacob meg nem érti, hogy az eleinte álomvilágnak tetsző idősík egyben börtönként is szolgálhat a freak szereplők számára, és ugyanannak a napnak az örökös átélése is csak egy darabig marad szórakoztató. A freak szereplők „legális” helye az idősíkon belüli hamis világ, nem pedig a nagybetűs világ lesz, és Jacob hamar dilemmába kerül, amikor választania kell a karneváli idősík, és az igazi lét között, mivel a kettő egyértelműen kizárja egymást. Ugyanilyen kötöttségérzet jellemzi Valentinát is a The Imaginarium című filmben, mert a vándorszínház által nyújtott élet megakadályozza számára azt, hogy az általa vágyott „normalitás” kategóriájába tartozhasson. A menekülés gondolata tehát, amely a karneváli világra nem jellemző, az egyik központi motívum lesz a karnevál gótikus reprezentációiban. A Miss Peregrine’s regényben a történet freakek iránt tanúsított szimpátiája mellett megjelenik egy másik, jellemzően gótikus-karneváli elem, az apokalipszis-cirkusz is. Az apokalipszis hangulata végighalad a regényen az idősík legfőbb tulajdonsága nyomán, mivel az árvaházban ragadt gyermekek minden nap szemtanúivá válnak egy bomba rájuk zuhanásának, de akkor teljesedik ki igazán, amikor a regény végén megszakad az időhurok, és a freak szereplők világa megsemmisül. Emlékeztetőül, ugyanilyen megsemmisülés
407
jelent meg a The Imaginarium című film végén is, ahol egy álomvilág esett darabokra. Bár az idősík megsemmisülése sok problémát hoz magával, a regény mégis pozitív optimizmussal végződik. A történet utolsó jeleneteiben a freak gyerekek Jacob vezetésével nekivágnak a valódi világnak, abban a reményben, hogy ott majd új otthonra találhatnak. 4. Az itt megvizsgált példák, egy regény és egy filmalkotás, jól tükrözik azt az érdeklődést, amelyet a gótikus-karneváli, avagy ünnepi gótikus irányzat a freak és szörnyeteg karakterek iránt mutat. Mindkét narratíva visszatér a hagyományos freak, avagy gótikus kívülálló figurájához, de nem azért, hogy ismételten alkalmazza, hanem azért, hogy egy új jelentéstartalommal, a társadalom szélére szorult és mégis észrevételre törekvő individuum jelentésével gazdagítsa azt. Amit mindkét történet cselekménye sugall, az nem más, mint egy lehetséges, sőt releváns párhuzam a mai kortárs társadalom és a sötét karnevál hangulatvilága között, mintegy jelezvén a mai kultúra meghatározó tudatállapotát. A mainstream valamint a freak szemszögével való kísérletezés, és a hagyományos nézőpontok elvetése új alternatívákat javasol a kulturális normarendszerek, a mainstream alapjainak meghatározásához, és megkérdőjelezi a hagyományos megközelítések hitelességét. A gótikus-karnevál hangulatából, humorából és társadalomkritikai lehetőségeiből adódóan sikeres eszköznek bizonyul egy ilyen kulturális szemszögváltás bemutatásához és narratív alkalmazásához. Jelen tanulmány nem ad teljes képet a manapság népszerűnek mondható, a kulturális köztudatban egyre terjedő ünnepi gótika, avagy gótikus-karnevál jellemzőiről, azonban jelzi azokat a lehetséges ösvényeket, amelyek felé a mai gótikus esztétika halad. Egyben felvázolja azokat a tulajdonságokat is, amelyek nyomán ez az esztétikai megfontolás társadalomformáló szerepet tölthet be, és alkalmassá válhat a kulturális és társadalmi másságot taglaló megközelítések támogatására.
IRODALOMJEGYZÉK Bishop, Kyle William. American Zombie Gothic. McFarland & Company, Inc.: North Carolina, 2010 Horner, Avril. Sue Zlosnik. Gothic and the Comic Turn. Palgrave MacMillan: New York, 2005 Icoz, Nursel. “The Undead: To Be Feared and/or Pitied”. Vampires: Myths & Metaphors of Enduring Evil. Carla T. Kungl. (ed.) Inter-Disciplinary Press: Oxford, 2003 Morgan, Jack. The Biology of Horror. Gothic Literature and Film. Southern Illinois University Press. USA, 2002 Russo, Mary. “Freaks.” Horror Reader. Routledge. New York, 2002 Spooner, Catherine. Contemporary Gothic. Reaktion Books. London, 2006 Williamson, Milly. “Vampire Transformations: From Gothic Demon to Domestication”. Vampires: Myths & Metaphors of Enduring Evil. Carla T. Kungl. (ed.) Inter-Disciplinary Press: Oxford, 2003 Források: Riggs, Ransom. Miss Peregrine’s Home for Peculiar Children. Quirk Books. 2011 Gilliam, Terry. The Imaginarium of Dr. Parnassus. 2009.
408
KOHÚT SÁRA: A DOHÁNYMONOPÓLIUM MAGYARORSZÁGI BEVEZETÉSÉRE TETT URALKODÓI KÍSÉRLETEK.17 - DE BTK, TÖRTÉNELMI ÉS NÉPRAJZI DOKTORI ISKOLA Amennyiben fellapozzuk Egon Corti – utalva a dohányzás korabeli elnevezésére – „Száraz Részegség” című könyvét, egy érdekes történetet találunk az osztrák egyedáruság eredetéről. 1670 nyarán játszódik, mikor is I. Lipót német-római császár, cseh és magyar király vadászszenvedélyétől hajtva létre kívánt hozni egy elkülönített területet Felső-Ausztriában, hogy ezáltal elzárja az űzött vad menekülési útját. Az előkészületek megtételével fővadászmesterét, Khevenhüller grófot bízta meg, aki a kivitelezés magas költségei végett megpróbálta uralkodóját tervéről lebeszélni. Mivel Lipót hajthatatlannak bizonyult, a fővadászmester népmesébe illő leleménnyel oldotta meg a kérdést. Javasolta, hogy adják bérbe a tartomány dohánykereskedelmét, kellő fedezetet biztosítva a császári kedvtelés kivitelezésére. A kivetett monopólium 18 első bérlője természetesen Khevenhüller lett. A megjelent tudományos feldolgozásokban ugyan más-más évet jelölnek meg a jövedék alapítódátumának,19 annyi bizonyos, hogy a belőle származó jövedelem tekintélyes részét képezte az államkincstárba befolyó adóknak. 1784-ben a tiszta nyereség 3,1 millió gulden (az állami kiadások ekkor 71 20 21 milliót tettek ki) 1834-re elérte a 7,5 millió guldent. A Monarchia legfontosabb dohánytermesztő területe Magyarország,22 így annak ellenére, hogy az 23 egyedáruság nem volt érvényben egészen 1850-ig, működésében jelentős szerep jutott a magyar korona országaiban termesztett dohánynak. Métermázsában számolva 1798-ban az össztermés (Horvátországgal együtt 168.000) 58%-át (98.000) a jövedék vásárolta fel, ami a teljes beszerzés 66,5%-a (147.257). Az 1819-es évet vizsgálva hasonló volumenű adatokat találunk, a termelés (209.160) 45%-ából (94.352) készült kincstári termék, ami a dohánybeszerzés 54%-át tette ki.24 Magyarország és a jövedék kapcsolata azonban érdekkonfliktusokkal terhelt volt. Egyrészt a korabeli közvélemény neki tulajdonította a növény termesztésének visszaszorulását, a dohány árának ingatagságát, a kereskedés bizonytalanságát,25 másrészt a termesztés nem tudott lépést tartani a megnövekedett szükséglettel,26 a dohánybeszerzés is jelentős akadályokba ütközött.27 Összességében tehát nem meglepő, hogy a magyarországi dohány privilegizálásának igénye szinte egyidős az egyedáruság létrejöttével.28 Jelen tanulmányom célja feltárni a kormányzati döntéseket és motivációkat a jövedéki rendszer magyarországi bevezetésére az uralkodói pátensek, továbbá az udvari szervek egymásközti levelezésének segítségével. Az egyedáruság ugyan szerves részét képzi Magyarország gazdaságtörténetének, elvégre az ebből származó jövedelem jelentős anyagi forrást biztosított a kincstár számára, a szakirodalmakban nem találunk információt arra vonatkozólag, mikor és milyen hatásra született határozat a magyarországi dohány
17
A tanulmány az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány Ernst Mach Stipendium, a Collegium Hungaricum Ösztöndíja Fiatal Kutatók részére, valamint a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 támogatásával készült. 18 Egon Corti: Die trockene Trunkenheit. Leipzig, 1930. 165-166. Más szerzők szerint az uralkodói vadászfelszerelés kopása és megújításának szüksége vezetett a dohánykereskedelem monopolizálásához. Lásd: Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországon. Buda, 1840. 177., Joseph Krükl: Das oesterreichische Tabakmonopol und der Ausgleich mit Ungarn. Wien, 1867. 1., Takáts Sándor: A dohány elterjedése és az első dohánymonopólium hazánkban. In: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1898 évf. 64., Ság Manó: Az Ausztriához való gazdasági viszonyunk 1526-tól napjainkig. Budapest, 1907. 18., Elisabeth Ernst: Tabak in Steiermark. Graz, 1996. 7. 19 Példának okáért 1701. május 20-án kiadott Generalpatent, mint az osztrák monopólium kezdete, lásd: Harald Hitz – Hugo Huber: Geschichte der österreichischen Tabakregie 1784-1835. Wien, 1975. 13-14., vagy az 1784-es év, a monopólium állami igazgatás alá vonása, lásd: Gerhard Strejcek (hrsg.): Rauchen im Recht. Wien, 2007. 76. 20 Ernst Trost: Rauchen für Österreich. Wien, 2003. 12. 21 Hitz-Huber 1975: 202. 22 Hitz-Huber 1975: 60. 23 1723-ra Felső-Ausztria mellett jövedéki rendszer működött Csehországban, Sziléziában, Morvaországban, Stájerországban, AlsóAusztriában, Karintiában és Krajnában. Hatáskörét 1778-ban Galíciára és Lodomériára, 1828-ban Tirolra és Voralbergre is kiterjesztették, ezáltal lefedte Magyarország kivételével Habsburg Monarchia minden tartományát. Lásd: Hitz-Huber 1975: 14, 38. 24 Adataimat három szerző által közölt táblázat összevetéséből nyertem. Lásd: Benda Gyula: Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez 1767-1867. Budapest, 1973. 122., Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkereskedelmi piaci viszonyai 1790-1848 között. In: Századok. 1981. 513., Hitz-Huber 1975: 193. 25 Magyar Gazda. 1843. július 20. szám. Annak ellenére, hogy elvben Magyarországon nem érvényes a monopólium, a dohányexporthoz engedélyre és egy bizonyos összeg fizetésére volt szükség, ezzel is biztosítva, hogy a jövedék nyersanyagigényét a világpiaci árnál olcsóbban biztosíthassa. Lásd: Natorp Tivadar –Bálványi Gyula: A dohány és dohányjövedék Magyarországon. Történeti és statisztikai ismertetés. Budapest, 1896. 25. 26 Hitz-Huber 1975: 61. 27 Natorp-Bálványi 1896: 25. Amelie Lanier: Die Geschichte des Bank- und Handelshauses Sina. Wien, 1998. 43. 1817 után áttértek a közvetlen beváltásról a nagykereskedők általi közvetítésre, akik érdekeiknek megfelelően a termésért fizetett árat alacsonyan, a jövedéknek való eladási árat viszont magasan tartották és többször szerződésszegést követtek el a nagyobb haszon reményében. 28 Rudolf Sieghart: Zolltrennung und Zolleinheit. Die Geschichte der österreichisch-ungarischen Zwischenzoll-Linie. Wien, 1915. 103.
409
monopolizálására. A jövedék problematikájának feltárásával, egy olyan része válik ismertté a Habsburg gazdaságpolitika és Magyarország kapcsolatának, amely eddig nem képezte részét a történettudomány tárgykörébe tartozó munkáknak.29 1.
„GENERAL APPALTO UND PACHTORDNUNG” A dohánnyal kapcsolatos elképzelések sorában először 1693-ban tűnik fel Magyarország neve, a javaslat végül nem valósult meg.30 Hat évvel később felvetették a kereskedés privilegizálását az országgyűlés hozzájárulása nélkül, rendeleti úton. Az ekkor szövegezett „General Appalto und Pachtordnung” szellemében 1702. május 4-én az udvari kamara értesítette a magyar kancelláriát, hogy 3 évre bérbe adták az alsómagyarországi dohánykereskedelmet.31 A hadikiadások magas voltával indokolták a döntést.32 I. Lipót 1702. október 1-jén, a bérlőkkel kötött szerződés érvénybe lépésének napján, magyar, német és latin nyelven kiadott pátense felségjogokra és más országok példájára hivatkozva kijelentette, hogy a királyt illeti meg a dohány elővételi joga és annak forgalmazása (tehát a termesztés szabadságát fenntartotta). A közjó és a kincstár javára a privilégiumot az udvari kamarára bízta, mégpedig úgy, hogy a kamara űzze azt, vagy bocsássa bérletbe.33 A 34 pátens kihirdetését sérelmes pontjai miatt tiltakozásul a megyék és a városok sorra megtagadták, indoklásuk szerint ellenkezett az ország törvényeivel. Végrehajtását emellett gátolta szövegezése, amely több helyen nem 35 állt összhangban az örökös tartományok bérlőinek szerződésével. Ráadásul a dohánytermelők nem tudták, hol történik a beváltás és a felvásárlás körüli visszaélések csak fokozták az intézkedés iránt táplált ellenszenvet.36 Ezért nem véletlen, hogy a Rákóczi-szabadságharcban a nemzeti sérelmek között szerepelt a dohánymonopólium is.37 Ugyan a pátens érvényét vesztette, jogalapul szolgált egy későbbi rendelkezés számára. Okulva az első kísérlet sikertelenségéből, az udvari szervek már több gondot fordítottak az előkészítésre; a tervezetet 1720. december 17-én elküldték véleményezésre a magyar udvari kamarának. A bérlet mellett a szállítandó dohány megadóztatása is felmerült.38 1721. június 29-én az udvari kamara ugyan megbízta a kancelláriát az 1702. októberi rendelet újbóli kihirdetésével, a lakosság, valamint a dohánykereskedők panaszainak hatására39 III. Károly augusztus 27-ei pátense hatályon kívül helyezte a lipóti rendelkezéseket.40 2.
„CSENDBEN, FELTŰNÉS NÉLKÜL” A következő uralkodói kísérlet 1812. május 1-ei dátummal érhető tetten. I. Ferenc „csendben, feltűnés nélkül”41 szakvéleményt kért Erdődy József magyar királyi kancellártól, hogyan lehetne a dohánylevelek
29
A dohánymonopólium magyarországi bevezetésének szándékát több szerző említi, azonban vagy nem ismerték fel a kormányzati döntések ciklikusan visszatérő voltát, vagy csak az eseménysor egy bizonyos részét dolgozták fel. Takáts Sándor levéltári források révén tárja fel részlegesen a 18. századi eseményeket, míg Rudolf Sieghart ugyan számba veszi mind a 18., mind a 19. század eleji kísérleteket, elemzése rövid és a tények felsorolásán alapszik. Takáts Sándor 1898, cikkének folytatása: Az első magyar dohány-monopólium baja. In: Magyar Mezőgazdasági Szemle. 1902. évf. 385-405. Sieghart 1915. Más szerzők a Takáts-Sieghart eredményekre támaszkodnak. 30 Takáts 1898: 67. 31 Mitteilung der Hofkammer an die Hofkanzlei. 1702. május 4. Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban ÖStA) AVAFHKA Neue Hofkammer und Finanzministerium, Finanzministerium Präsidium – Beilagen Jahr 1834 Zl. 1830 Kt. 34. 32 Takáts 1898: 68-69. 33 Patent K. Leopold II. vom 1. okt. 1702, die Errichtung des staatlichen Tabakmonopols für Ungarn. 1702. október 1. ÖStA AVAFHKA Neue Hofkammer und Finanzministerium, Finanzministerium Präsidium – Beilagen Jahr 1834 Zl. 1830 Kt. 34. Lásd még: Takáts 1898: 70. 34 Takáts 1898: 73.: A legsérelmesebb pontja a pipa és a dohány árusításának teljes monopolizálása volt. Annak ellenére, hogy a bérlők a dohány századrészét sem tudták beváltani, a termést csak nekik lehetett eladni, valamint a rendelkezés csak Alsó-Magyarországra szól, amelynek fogalmát ugyan nem tisztázta, annyi bizonyos, hogy a bérlők főraktárai Pozsonyban és Szakolczán voltak. 35 Takáts 1902: 386.: Az örökös tartományok monopolistái szabadalmat nyertek arra, hogy a dohányszükségletüket Magyarországon szerezhessék be, amit minden adótól és vámtól mentesen szállíthatnak ki. A magyar monopólium bérlőinek szerződése alapján viszont senki sem vásárolhat rajtuk kívül a termelőktől dohányt. Ráadásul a vámok lefizetése után megengedi az örökös tartományok felé való kereskedést, az örökös tartományok bérlőinek szerződése azonban felhatalmazást nyújt minden idegen dohányszállítmányt lefoglalására. 36 Takáts 1898: 67-73.: Takáts Sándor szerint „a dohánymonopólium első alakját a törvényes formák mellőzésével, rendeleti úton erőszakolták az országra […] el kell ismernünk, hogy ezen egyedárusági rendelet méltányosabb volt mindazoknál, melyek Lipót uralkodása alatt napvilágot láttak.” 37 A Centuria Gravaminum Hungariae Germanis proposita című röpirat 21. pontja a dohány, salétrom és az ásványvíz monopóliumát sorolja fel (Tabacae, salis nitri et arcidularum in appaldem redactio). Lásd: Takáts 1898: 76. 38 Takáts 1902: 391. 39 Auszug aus den in Ansehung der Tabakpachtung in Ungarn, in dem Archive der königlich. ungars. Hofkanzley vorgefundenen Akten. 1812. június 30. ÖStA Präsidium des k. k. Finanzministeriums (továbbiakban FHKA Präs FM) 1834: 1830 Kt. 785. 40 Patent K. Karls VI. vom 27. August 1721, wodurch der Patent vom 1. okt. 1702 aufgehoben. 1721. augusztus 27. ÖStA AVAFHKA Neue Hofkammer und Finanzministerium, Finanzministerium Präsidium – Beilagen Jahr 1834 Zl. 1830 Kt. 34. Az augusztusi pátens a dohánykereskedést szabaddá tette, a feldolgozásért és árusításért egy meghatározott összeg fizetését rendelte el, ezért nevezték „taksarendszernek”. 41 „im Stillen ohne Aufstehen”
410
felvásárlását és a feldolgozott dohány eladását Magyarországon az állami pénzügyek igazgatása alá vonni.42 Elképzelése alapjául egy 1732. augusztus 8-ai kancelláriai irat szolgált, miszerint egy bizonyos Dominici nevű milánói kereskedő 10 éven keresztül kizárólagosan birtokolhatta a jogot a dohánykereskedés felett.43 Az uralkodó tájékozódása egy új jövedelmi forrás megnyitásának lehetőségéről a császári kincstár számára egybe esett az 1811-12-es diéta kudarcával, amely a birodalmi méretű pénzügyi csőd kezelését volt hivatva 44 elvégezni. 1812. augusztus 4-én kelt Erdődy válasza I. Ferencnek.45 Eszerint a kancellár jelentős különbséget lát a 18. század eleji és korának viszonyai között. Míg Dominicivel való szerződéskötés idején az egyedáruság jellegzetes eszköz volt a dohánykultúra és kereskedés előmozdítására, a jelen helyzetben az intézkedés ellenkező hatást érne el. Nemcsak megfojtaná az ágazat pezsgését, hanem hiányt is idézne elő az egész Monarchia területén. Áttekintve a korábbi aktákat arra a megállapításra jut, hogy az 1702-es pátens és annak újbóli, 1721-es kihírdetésének sikertelensége alapján valószínűleg Dominici szerződése nem lépett életbe soha. A példa tehát adott, egy hasonló monopólium vagy kereskedelmi privilégium, ami egyrészről korlátozza a lakosságot tulajdonuk használatában, másrészről közvetett kiadásokkal sújt, sem a törvényekkel és az alkotmánnyal, sem a Monarchia valós érdekeivel nem egyeztethető össze. Erdődy szerint ilyen körülmények között bevezetése számos nehézséggel kapcsolódna össze, ezért határozottan ellene foglalt állást. A kancellár felterjesztését I. Ferenc véleményezésre küldte Wallis grófhoz, az udvari kamara elnökéhez,46 az irat innen Lacasahoz, a dohányjövedék igazgatójához került. A kísérőlevélben Wallis – reflektálva Erdődy ellenző érveire – feltette a kérdést, milyen módon lehetne a felvásárlást és a feldolgozott dohány árusítását monopolizálni a Magyar Királyság alkotmányának megsértése nélkül.47 Az udvari kamarának a jövedéki igazgatóság válaszára valamivel több, mint 7 évet kellett várnia. Franz Speck 1819 októberében további utasításért fordult a kamara elnökségéhez, minekutána elődeinek hagyatékában megtalálta az 1812-es iratokat. Az akták valószínűleg egyáltalán nem kerültek tárgyalásra, mivel nem rendelkeznek jegyzőkönyvi iktatószámmal.48 Az akkori elnök, gróf Chorinsky újból felvetve a dohánykérdést, kikérte az ügyben Piringer Mihály udvari tanácsos,49 valamint gróf Nádasdy Mihály alelnök véleményét.50 Piringer az 1702-es pátens kihirdetését azzal a körülménnyel magyarázta, hogy azokban az időkben Magyarország, mint a töröktől visszahódított terület, továbbá a magyar nemesség jog szerinti királya elleni lázadása miatt elvesztette korábbi szabadságát; a monarchia többi területeinek mintájára abszolutisztikus igazgatási forma alá vetették. Azóta azonban mindkét fél részéről el lett ismerve az alkotmány érvényessége, tehát sem direkt, sem indirekt adót a diéta jóváhagyása nélkül nem lehet az országban kivetni. Így a monopólium bevezetésének hiányzik a jogi alapja, s amíg a megyei hatóságok nem záratnak ki a törvényhozás befolyásolásából, illetve az apparátust nem alakítják át újra a király formális hivatalnokaivá, addig kérdéses a jövedéki rendszer kivitelezésének sikere.51 Nádasdy nem a pátensek jogszerűtlenségéből, hanem azok foganatjából indult ki.52 A gróf úgy véli (feledve a Rákóczi-szabadságharc eseményeinek hatását) 1702 és 1721 között érvényben volt a monopólium, amit III. Károly a folyamatos panaszok végett törölt el. Pátense a termelést, a gyártást mindenki által űzhetővé tette, árusításkor métermázsánként fajta és származás alapján díjfizetést irányzott elő. Kérdéses, hogy valaha életbe lépett-e a rendelkezés, mivel gróf Batthyány Lajos, az akkori magyar alkancellár hatásos lobbijának köszönhetően a kérdést felvették a következő országgyűlésen tárgyalandó pontok közé, viszont a továbbiakban nincs nyoma, hogy bármi érdemi lépést tettek volna az ügyben.
42
I. Ferenc Erdődy József kancellárnak. 1812. május 1. ÖStA FHKA Präs FM 1834: 1830 Kt. 758. Dominicivel párhuzamosan tárgyalásokat folytatott gróf Károlyi Sándor, majd a’Sole Ferenc is az udvari szervekkel, végül azonban egyikből sem lett dohánymonopólium. Tekintve, hogy az egyedáruság bevezetésének kívánalma nem a bécsi udvartól ered, eltekintek az ajánlatok bővebb kibontásától. Levéltári anyag a kérdéshez: ÖStA AVAFHKA Neue Hofkammer und Finanzministerium, Finanzministerium Präsidium – Beilagen Jahr 1834 Zl. 1830 Kt. 34., Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL) P 396 Károlyi család nemzetségi levéltára, Acta Publica Lad. T 17/e tétel 92. doboz. Szakidoralom: Takáts 1898: 121-145., Takáts 1902: 385-405. 44 Szakirodalom a kérdésről: Poór János: Adók, katonák, országgyűlések 1796-1811/12. Budapest, 2003. 45 Allerunterthänigste Präsidialvortrag des könig. ung. Hofkanzlers über den Einkauf der Tabakblätter und den Verkauf des fabricirten Tabaks in Ungarn ausschliessend für die Staatsfinanzen. 1812. augusztus 4. ÖStA FHKA Präs FM 1834: 1830 Kt. 758. 46 I. Ferenc levele Joseph Wallis grófhoz. 1812. szeptember 4. ÖStA FHKA Präs FM 1834: 1830 Kt. 758. 47 Joseph Wallis levele Lacasanak. 1812. szeptember 12. ÖStA FHKA Präs FM 1834: 1830 Kt. 758. 48 Franz Speck levele az udvari kamara elnökségéhez. 1819. október 11. ÖStA FHKA Präs FM 1834: 1830 Kt. 758. 49 1819: 2758, az ügyiratszám alapján meghatározott kartonban nem találtam az iratot az Osztrák Állami Levéltár által őrzött állagok között. 50 Az ügyiratszám 1820: 3006. Gróf Ignaz Karl Chorinsky levele az uralkodóhoz. 1820. április 10. ÖStA FHKA Präs FM 1834: 1830 Kt. 758. 51 Piringer Mihály udvari tanácsos szakvéleménye. 1819. december 20. ÖStA FHKA Präs FM 1834: 1830 Kt. 758. 52 Gróf Nádasdy Mihály szakvéleménye. 1820. március 8. ÖStA FHKA Präs FM 1834: 1830 Kt. 758. 43
411
A 1731-33-as események kapcsán a sikertelenség okát az udvari kamara és a kancellária eltérő helyzetelemzésében látta. Mialatt a kamara a Dominicivel kötött szerződéssel, amely a feldolgozott dohány árusításának kizárólagos jogát évi 8000 guldenért 10 évre átadta volna, egy új bevételi forrást kívánt megnyitni a kincstár számára, addig a kancellária az indítványt a kereskedelemre gyakorolt hatása miatt a saját hatáskörébe tartozó tárgynak ítélte.53 Végül se Dominici, se a vele párhuzamosan tárgyalásokat folytató Károlyi Sándor ajánlata nem vezetett eredményre, ezért Nádasdy nem tekinti hivatkozási alapnak az egyedáruság behozatalához. A monopólium újbóli kivetését jogi, gazdasági és gyakorlati szempontból tartotta szükségesnek mérlegelni. Hivatkozva Erdődy érveire, bevezetését lehetetlennek gondolta a magyar arisztokrácia földjeik szabad használatára vonatkozó jogainak csorbítása nélkül. A nemesség nagy része, Nádasdy szavaival élve „féltékeny igyekezetükben” inkább feláldozná pénzügyi előnyeit s feladná a dohány termesztését, csak hogy elkerülje jogainak és szabadságainak korlátozását. Ráadásul minden direkt és indirekt adó a diéta tárgyai közé tartozik, jóváhagyásuk nélkülözhetetlen hozzá. Félő azonban, hogy a következő országgyűlésen a rendek nem járulnának hozzá, s a rossz hangulat káros lenne a többi királyi propozícióra is. Amennyiben mégis sikerülne az elképzelést valamilyen módon a gyakorlatba átültetni, a megyék és a politikai hatóságok oldaláról aligha lehetne számítani hatékony segítségre. Gazdasági szempontból még kevésbé látta ajánlatosnak; a termesztésre hátrányos, a jövedéki költségek eleve magasak, valamint ehhez járulna még a jogosulatlan használat elleni intézkedések tételei is. Elvégre egy olyan nagy terjedelmű országról van szó, ahol a dohányzás uralkodó szokás és a fogyasztók maguknak készítik elő a dohányt az ipar fejletlenségének következményeként. Összességében kevés előnnyel jár az egyedáruság kiterjesztése, viszont minden társadalmi rétegre kiterjedő bosszúságot okozna. Nádasdy ezért a jelenlegi szállítási szerződések fenntartását ajánlotta, mondván, nincs hátrányos hatásuk a dohánykultúrára és a beváltási árakat tekintetbe véve jelentős nyereséget biztosítanak a kincstár számára. Chorinsky összegezve a hozzá beérkező szakvéleményeket, az uralkodónak címzett felterjesztésében54 a dohánymonopólium ellen foglalt állást. A rendek hozzájárulására nem lát esélyt, továbbá a jövedéki rendszer túl sok nehézséggel járna, nem hozná a kívánt eredményt. Az 1812-es császári kérdésre válaszoló felterjesztéseket Habermann, az udvari kamara titkára, 1834-ben az elnöki irattárba helyezte, azzal a megjegyzéssel, hogy a jelenlegi helyzetben okot adnának a rossz híresztelésekre, az ügy csak olaj lenne a tűzre az éppen folyó országgyűlésen.55
3. A FOLYTATÁS… 3.1. „Magyarország anyagi érdekeinek felélénkítése” 1845. február 12-én V. Ferdinánd felszólította gróf Mailáth Antal magyar királyi kancellárt egy bizottság felállítására az udvari kamara bevonásával, mert „a legutóbbi országgyűlés nem felelt meg a Magyarország anyagi érdekeinek felélénkítését célzó uralkodói szándéknak”.56 Miután Mailáth gróf egyeztetett az udvari kamara elnökével, báró Friedrich Kübeckkel,57 február 22-én megtartották a kamara és a kancellária közös ülését. Kübeck és Mailáth mellett a megbeszélésen részt vett Apponyi György alkancellár, Wirkner Lajos udvari tanácsos, valamint a jegyzőkönyvvezető Karl Geringer kormánytanácsos.58 A bizottság ülését döntően befolyásolta az udvari kamara elnökének jelenléte, mivel mind céljaiban, mind irányaiban megegyezett Kübeck ez év januárjában benyújtott emlékiratának elveivel.59 A bizottsági ülés jegyzőkönyve Kübeck memorandumával szerves egységet alkotva lenyomatát képzi a kormány magyarországi gazdaságpolitikai irányelveinek. Alapgondolata, hogy Magyarország anyagi jólétéhez meg kell teremteni a lehetőséget termékeinek értékesítésére a közbenső vámok eltörlése, közlekedési eszközök megnyitása, tőke bevonása révén. E három feltétel tartalmi kibontása adja a kormányzat
53
Takáts Sándor eltérően interpretálja: az udvari kancellária remélve, hogy a befolyó jövedelem javadalmazására lesz fordítható, támogatta a helytartótanácsot a tervezett szerződéskötésben. Azonban miután a helytartótanács részvétele nélkül egyezett meg Dominicivel, érdekeit védve az udvari kamara mellé állt, amely a Monarchia gazdasági szempontjaira hivatkozva támasztott aggályokat a helytartótanács intézkedései ellen. Lásd Takáts 1898: 131-135. 54 Gróf Ignaz Karl Chorinsky az uralkodónak. 1820. április 10. ÖStA FHKA Präs FM 1834: 1830 Kt. 758. 55 Franz Edler Habermann. 1834. március 24. ÖStA FHKA Präs FM 1834: 1830 Kt. 758. 56 V. Ferdinánd gróf Mailáth Antalnak. 1845. február 12. ÖStA FHKA Präs FM 1845: 1288 Kt. 1257. 57 Gróf Mailáth Antal báró Karl Friedrich Kübecknek. 1845. február 14. ÖStA FHKA Präs FM 1845: 1288 Kt. 1257. 58 ÖStA FHKA Präs FM 1845: 1288 Kt. 1257. 59 Lásd a jegyzőkönyv bevezető sorait. ÖStA FHKA Präs FM 1845: 2440 Kt. 1264. Kübeck előzetesen biztosította memorandumának metternichi jóváhagyását. In: Sieghart 1915: 160. 241. számú lábjegyzet.
412
gazdaságpolitikai reformelképzeléseinek tematikai vázát. Programjuk sokkal inkább volt közüggyé emelt kiváltságőrzés, mint fontolva haladás.60 A közbenső vámvonalat a bécsi udvar Magyarország és az örökös tartományok közti adóviszonyok különbözőségének következményeként tartotta számon. Felszámolásához feltételként szabták a magyar nemesség adómentességének eltörlését, valamint a dohánymonopólium bevezetését (Erdélyre és a Határőrvidékre is). Ezáltal mérsékelve látták az örökös tartományokbeli mezőgazdaságot érő konkurenciát, s pótolni vélték a kieső vámbevételeket. Továbbá a vámunió létrejöttekor, mivel az örökös tartományokban mindenhol érvényben volt az egyedáruság, kivitelezhetetlen a Magyar Királyság ez alóli mentessége.61 A jegyzőkönyv tanulsága szerint a magyar királyi kancellária feladata volt a rendek hozzájárulásának megszerzésért folytatott előkészítő tevékenység, az osztrák pénzügyigazgatásnak pedig a dohánymonopólium magyarországi bevezetésének előmunkálatai. Az ügy problematikusságára utal, hogy míg a nemesi adózás tekintetében, ha előzetesen bizonyossá válik annak pozitív fogadtatása az országgyűlésen, indítványozását a kormány feladatául jelölték meg, addig a dohánykérdést inkább „önkéntes eredményként”62 tartották véghezvihetőnek. Eléréséhez egy, a közvéleményre befolyásos orgánum fokozatos tájékoztatását kívánták igénybe venni. Bevezetésének időintervallumát három egymást követő országgyűlésben jelölték meg. Magának a vámuniónak a támogatottságát a megnövekedett piac lehetőségének érvével biztosítanák, a hozzá kapcsolódó rendelkezésekről azonban szigorú titoktartásban állapodtak meg. A jegyzőkönyvet február 28-ai keltezéssel küldték el az uralkodónak, aki március 26-án hagyta jóvá. Válaszában elrendelte, hogy a két minisztérium kezdjen hozzá haladéktalanul, teljes titoktartásban a vámunióhoz szükséges intézkedések, vagyis a nemesi birtok megadóztatásának, a dohánymonopólium magyarországi bevezetésének előmunkálataihoz. Szakvéleményt kért arról, hogyan lehetne biztosítani az országgyűlés jóváhagyását.63 3.2. „Adjatok olcsó dohányt, olcsó szivarokat” A dohánymonopólium bevezetését kétféleképpen készítették elő. Egyrészt a konzervatív sajtó, mint például a Pester Zeitung, vagy a Nemzeti Újság révén propagálták a vámegység gondolatát. Élen járt ebben a Dessewffy Emil által vezetett Budapesti Híradó, amely részletesen foglalkozott a Kübeck-i koncepció sarkalatos tételeivel, így egy magyarországi egyedáruság tervével is. Kifejtésekor – tekintettel annak népszerűtlenségére – törekedett a fokozatosságra, s a monopólium szót kerülve közkezelést, ill. közellenőrködést javasolt a dohány felett, hangsúlyozva a szisztéma előnyeit.64 Másrészt tervbe vették az osztrák jövedéki gyártmányok nagyobb volumenű árusítását,65 olyan árszabályozással, ami alá kellő tőke hiányában a magyarországi illetőségű gyárosok és kereskedők nem tudnak menni.66 Kincstári dohányt – ahogy azt Kübeck az uralkodónak tett beszámolójában megemlíti – 1801-től árusítottak Magyarországon, ugyan 1824-ben a jövedéki igazgatóság megkísérelte az eladást jobban megszervezni, ekkor még csak a piac bővítése, a bevételek növelése céljából.67 1846. augusztus 13-án, a Pester Zeitung mellékleteként megjelent a cs. kir. dohánybeváltási hivatalok főigazgatóságának felhívása, miszerint több helyen szivart, burnótot és pipadohányt fog árultatni.68 A dohánygyárak igazgatójának, Andreas Baumgartnernek a javaslatára,69 elkerülve a határközeliségből fakadó csempészetet, az ország belsejében kezdték meg az árusítást azokban a városokban, ahol beváltó hivatalok
60
Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. Budapest, 1989. 136. Szögény-Marich László Emlékiratai. Budapest, 1903. 133. 62 „das freiwillige Ergebniß” 63 ÖStA FHKA Präs FM 1845: 2440 Kt. 1264. 64 A Budapesti Hiradó megfelelő számai: 1846. március 6. 348., március 31. 362. , április 3. 364., április 5. 365., április 26. 376., szeptember 18. 458., november 1. 483., november 3. 484., november 8. 487.., 1847. január 8. 527., január 22. 529., május 16. 593., május 18. 594., augusztus 22. 648. Dessewffy cikkei által generált sajtóvitáról: Kohút Sára: A dohánymonopólium körüli viták 1846-47-ben. In: Pete László (szerk.): Juvenilia IV. Debreceni Bölcsész Diákkörösök Antológiája. Debrecen, 2011. 109-123. 65 A kincstári dohány magyarországi árusítását 1846. május 19-én hagyta jóvá az uralkodó. ÖStA FHKA Präs FM 1847: 8419 Kt. 1435. 66 Dekret an H. Hofrath Baumgartner. 1846. február 10. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 1192 Kt. 1319. 67 Báró Karl Friedrich Kübeck beszámolója az uralkodónak. 1846. április 25. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 4269 Kt. 1340. Az eladást Pesten a dohányraktár hivatalnoka, Raminger végezte, Pozsonyban egy dohánykereskedőt bíztak meg vele. A hainbrugi gyár termékeit árusították, Pesten fontonként 28, míg Pozsonyban 27 krajcárért. 68 A hivatkozott mellékletet az Országos Széchenyi könyvtár állományában nem találtam, azonban hivatkozik rá Kossuth Lajos 1846. auguszts 20-án, a Védegylet közgyűlésén megtartott beszédében. Lásd: MOL R 104 Kossuth Gyűjtemény 26. iratcsomó: A Védegyletre vonatkozó iratok (Filmtár 7158-as számú tekercs), nyomtatásban: Magyar Szózatok. Hainburg, 1847. Továbbá a Pesti Hírlap 1846. augusztus 27. 733. száma a következőket írja: „cs. kir. dohánybeváltási hivatalok főigazgatósága dohány- és szivarárulást hirdet, mely hirdetmény e napokban a Pester Zeitung mellékleteként küldetett szét az országban.” 69 H. Hofrath Baumgartner jelentése báró Karl Friedrich Kübecknek. 1846. február 20. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 1478 Kt. 1322. 61
413
működtek, névszerint Pesten és Budán, Debrecenben, Szegeden, Aradon.70 A tervezett árjegyzék igazolja, hogy a magyarországi fogyasztók olcsóbban szerezhették be a dohánytermékeket a Lajtán túliaknál. Például a hainburgi burnót fontja 30 krajcár egy pestinek, míg egy bécsinek 55 krajcárt kellett fizetnie érte.71 Az árusítás 72 kezdetével párhuzamosan megindultak a munkálatok egy kincstári dohánygyár létrehozásához Temesváron. A gyár kettős célnak kívánt megfelelni, kiegészítést nyújtani az örökös tartományokban lévőknek, valamint a 73 magyar piacot ellátni osztrák eljárások alapján készített gyártmányokkal. A kormányzati iratok közt számos érvet találunk a kincstári gyártmányok magyarországi árusítása és a temesvári gyár létesítése mellett. Nádasdy még a közvetítő kereskedőkkel való szerződéskötést preferálta, a bécsi udvar gazdasági törekvései közt azonban már régóta szerepelt a jövedék magyarországi dohánnyal való ellátása – ahogy rendre nevezik az egymás közti jelentésekben – a magán kereskedők spekulációinak kizárásával, a termesztőkkel való közvetlen kapcsolat révén.74 Ennek az irányvonalnak tulajdonítható a pesti dohányraktár létesítése, a magánkereskedőkkel való konkurencia. S ugyan az intézkedéseket nem a dohánymonopólium behozására tett kísérletként állítják be,75 érdekes Kübecknek az a megjegyzése, miszerint ha a jövedék be lesz vezetve, úgyis elkerülhetetlen a magánipar elnyomása.76 A kutatás jelenlegi állása szerint különvéleménnyel egyedül Apponyi György lépett fel.77 1846. augusztus 11-én kelt memorandumában kifejtette, egyet ért a dohánymonopólium bevezetésével, a kormány méltósága érdekében azonban hagyjanak fel az indirekt úttal és nyíltan lépjenek fel az egyedáruság mellett, még ha elfogadása nem is bizonyos. Hisz egy törvényjavaslat elutasítása a rendek oldaláról kevésbé káros a kormány tekintélyére, mintha ismerté válik szándéka, amelyről azt hitte, el kell titkolnia.78 Apponyi érve beigazolódott. A pesti dohánygyárosok és kereskedők panasziratot nyújtottak be az 79 árusítás ellen, mondván, a kormány konkurenciája megfosztja a magániparosokat megélhetésüktől. A kincstári trafikokkal szemben táplált ellenszenvet csak fokozta az ellenzék körlevele, amelyben az intézkedés kárvallottjait felszólították, jelenjenek meg a novemberi piacon, ahol tárgyalás alá fogják venni az ügyet.80 Az udvari körök az ellenzéket ellensúlyozandó megkísérelték a közvélemény befolyásolását a Budapesti Híradó révén. Dessewffy Emil 1846. szeptember 18-án publikált cikkében81 üdvözölte az alacsony árjegyzéket és tagadta, hogy a kormány a magán gyárosok megbuktatásán munkálkodna. Az „Adjatok olcsó dohányt, olcsó szivarokat” szó szerinti német fordítását lehozta hat nappal később a Pester Zeitung is.82
70
Először Pesten és Budán árusították a dohánytrafikokban a kincstári gyártmányokat 1846. október 11-től. Lásd: H. Hofrath Baumgartner jelentése báró Karl Friedrich Kübecknek. 1846. október 13. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 8504 Kt. 1369. 71 H. Hofrath Baumgartner jelentése báró Karl Friedrich Kübecknek. 1846. június 16. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 5104 Kt. 1346. 72 A temesvári gyár létesítését 1845. augusztus 15-én hagyta jóvá az uralkodó. Lásd: Báró Karl Friedrich Kübeck beszámolója az uralkodónak. 1846. április 25. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 4269 Kt. 1340. 73 Natorp-Bálványi 1896: 45-46.: 1847-re készült el a temesvári gyár és 1848-ban kezdte meg a működését. Kizárólag szivargyártással foglalkozott és csak kis mértékben termelt magyarországi eladásra, nem jelentett konkurenciát a magán gyárosoknak. Ennek oka, hogy a kereskedelmi miniszter az osztrák gyárakból származó nyers dohánylevelekre magas beviteli vámot szabott ki, így nem tudták az alacsony árat tartani. 1847-ben felmerült a nemzeti gyárként való feltüntetése magyar feliratok és elnevezések révén, viszont ez nem valósult meg. A szabadságharc alatt katonakórházzá alakították. 74 Note an den könig. ungar. Hofkanzler Grafen von Apponyi. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 5853 Kt. 1351. Nem elhanyagolható szempont a dohánybeszerzés problematikájának szempontjából, hogy míg Kübeck elődje, Eichhoff udvari kamarai elnökként a kereskedőkkel való szerződést proponálta, addig Kübeck nemcsak hogy át akart térni a közvetlen beszerzésre, hanem igyekezett a már érvényben lévő szerződéseket is felbontani. Emellett felmerült a konkurencia kikerülése a dohánytermesztés kincstári birtokokon való kiterjesztésével. Báró Ambrózy Lajos temesi jószágigazgató emlékiratai alapján ennek köszönhették létrejöttüket a Dél-Alföldi kertészségek 1843-44-ben. Lásd Eichhoff előterjesztése a magyar dohányügyben ÖStA Haus-, Hof- und Staatsarchiv (a továbbiakban HHStA) Kabinettsarchiv Minister Kolowrat Akten (a továbbiakban KKMKA) 1839: 194 Kt. 138. Kübeck előterjesztése ÖStA HHStA KKMKA 1845: 864 Kt. 196. Továbbá: Wertheimer Ede: Báró Ambrózy Lajos kiadatlan emlékirataiból. In: Budapesti Szemle. 1898. július. 259. szám 15-16. Kübeck szerződésbontási szándéka Sina György kereskedővel: Lanier 1998: 54. 75 Franz Edler Habermann az uralkodónak. 1846. április 25. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 1478 Kt. 1322. 76 „Wenn übrigens die Regie als Regeln in Ungarn eingeführt werden kann und soll, so folgt die Unterdrückung der Privatindustrie in diesen Zweige unvermeidlich.” Báró Karl Friedrich Kübeck memoranduma. 1846. július 23. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 5853 Kt. 1351. 77 Dessewffy Emil egyik emlékiratában kifejti, hogy a kormány reményei szerint a rendek fel fogják ismerni az uralkodó atyai szándékát, s ez nagymértékben elősegíti a dohánymonopólium behozatalát. In: Gróf Dessewffy Emil javaslatot tesz báró Kübeck Frigyes udvari kamarai elnöknek és gróf Apponyi György magyar kancellárnak a vámkérdés országgyűlési tárgyalásának módozatára. 1847. augusztus 20. Közli: Közli: Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. Budapest, 1981. 277-284. 78 Gróf Apponyi György memoranduma báró Karl Friedrich Kübecknek. 1846. augusztus 11. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 6836 Kt. 1357. Az országgyűlésen tárgyalandó kérdésekről 1847-ben benyújtott emlékiratában megismétli érveit a nyílt fellépés mellett. Lásd: Gróf Apponyi György magyar kancellár az uralkodóhoz: a legközelebbi országgyűlésen tárgyalandó legfontosabb kérdések. 1847. január 8. Közli: Andics 1891: 218-251. 79 ÖStA FHKA Präs FM 1846: 7189 Kt. 1359. 80 ÖStA FHKA Präs FM 1846: 8997 Kt. 1372. 81 Budapesti Hiradó 1846. szeptember 18. 458. szám. 82 Pester Zeitung 1845. szeptember 24. 311. szám.
414
Baumgartner Kübecknek tett jelentésében erőtlennek festi le a mozgalmat, pár gyáros és rokonai, illetve a kormány ellenségei tevékenységének tulajdonítva azt.83 Apponyi ezzel szemben úgy értesült, hogy Perczel Mór és Benitzky Lajos szervezésében, a következő héten megtartandó Pest megyei közgyűlés és a vele egy időben rendezett éves vásár alkalmából, a színház előtti vagy időközbeni órákban kísérletet tesznek a kincstári dohánytrafikok és raktárak feldúlására. Az intézkedések terén óvatosságra int, mivel szerinte a helyi hatóságok 84 figyelmeztetnék a főkolomposokat. Az ügy kivizsgálásra Ferstl udvari tanácsost küldték a helyszínre. 85 Helyzetjelentése szerint csak egy apró szikra hiányzik a robbanáshoz. Tetézte a dolgot, hogy a közgyűlésen az ellenzék szóba hozta a dohánykérdést, éles vitát generálva a konzervatív képviselőkkel.86 Apponyi a kormány elleni példanélküli arcátlanságnak titulálta az elhangzott beszédeket, ezért kötelességének tartotta Pest megye 87 abnormális állapotának megtárgyalását a kancellárián és annak eredményét az uralkodó elé terjeszteni. Végül azonban a puskaporos hordó robbanása elmaradt, amit a kormány informátorai Benitzky Lajos 88 távolmaradásának és a puszta véletlennek tulajdonítottak. A sajtó beszámolói alapján a dohánykérdést Pest megye mellett tárgyalták még októberben Fejér, novemberben Somogy, Szabolcs, Gömör, decemberben Pozsony, Abaúj, Liptó, Nyitra, 1847. januárban Komárom, Sopron, Nógrád, februárban Borsod, márciusban Csanád megyék közgyűlésein, s bizonyos, hogy Liptó, Baranya, Hont megye, valamint Pestváros követutasításba foglalta az egyedáruság elutasítását a következő országgyűlésre vonatkozólag.89 A diétán végül nem került tárgyalásra a kincstári trafikok ügye, s a 90 királyi propozíciókban sem szerepelt a monopólium. Az 1848-as tavaszi események után, Klauzál Gábor hivatalba léptekor rendezni kívánta az osztrák kormány által felállított dohányboltok ügyét. Tervbe vette a kincstári készítmények rendes tétellel való megvámolását, a temesvári osztrák dohánygyár bezáratását, azonban az intézkedések foganosítását a vámtételek ügyében kezdeményezett közös tárgyalásoktól tette függővé.91 Az Ipari Osztály Magyar Országos Levéltárban őrzött állagaiban további adatokat nem találtam,92 annyi bizonyos, hogy az udvari kamara felől is megindultak az iratváltások a dohánytrafikok bezárására.93 A szabadságharc leverése után minden akadály elhárult Magyarország különállásának felszámolásához, gazdasági beolvasztásához. A dohánymonopólium bevezetésére 1850. november 29-én, császári parancs formájában került sor. Eszerint a dohány termesztését, feldolgozását és eladását, illetve saját használatra történő birtoklását is kincstári engedélyhez kötötték.94 Ezt szóban vagy írásban, minden év november hónapjában lehetett kérni. Kiállításáról február 15-ig kellett rendelkeznie az illetékes hatóságnak. A dohány átvételi árát a kincstár szabta meg.95 A rendelkezés végérvényesen lezárta a több mint 150 éve tartó érdekellentétet a császári dohányjövedék és az attól független magyar dohánytermesztés és kereskedés között. 4.
TANULSÁGOK ÉS DILEMMÁK Az egyedárusági rendszer 1670-es megalapítása óta jelentős bevételt hozott a császári kincstárnak, ezért a kormányzat igyekezett minden elé gördülő akadályt elhárítani, elsőbbségét biztosítani, amit gyakran a dohánytermesztők és a konkurens kereskedők hátrányára valósított meg. I. Lipót rendeleti úton behozott egyedáruságát a Rákóczi-szabadságharc söpörte el, III. Károly uralkodása alatt már elegendő volt pár panaszos felirat ahhoz, hogy az uralkodó elálljon szándékától. I. Ferenc elődeivel ellentétben nem kísérelte meg terveit a gyakorlatba átültetni, tevékenysége a dohánykérdésben kimerült a titkos iratváltásokban. Felvetésére tanácsadói kivétel nélkül az egyedáruság ellen foglaltak állást. Mivel a magyar országgyűlés hozzájárulása nélkül jogszerűtlen egy új közjövedelmi forrás
83
H. Hofrath Baumgartner jelentése báró Karl Friedrich Kübecknek. 1846. november 2. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 8997 Kt. 1372. Vortrag des zweyten ungars. Hofkanczlers Grafen Georg Apponyi. 1846. november 9. ÖStA HHStA KKMKA 1846: 2017 Kt. 211. 85 Vortrag des zweyten ungars. Hofkanczlers Grafen Georg Apponyi. 1846. december 1. ÖStA HHStA KKMKA 1846: 2174 Kt. 211. 86 MOL A 105 Informations-Protocoll Ungarisch-Siebenbürgerische Section XL. 20-77. (Filmtár 31658-as számú tekercs) 87 Vortrag des zweyten ungars. Hofkanczlers Grafen Georg Apponyi. 1846. december 1. ÖStA HHStA KKMKA 1846: 2174 Kt. 211. Ferstl információi szerint a trafikok elleni merényletet elhalasztották 1847 márciusára, a József vásár idejére. A rendelkezésemre álló forrásokban nem találtam semmiféle információt arra vonatkozólag, hogy a továbbiakban megkísérelték volna a gyakorlatba átültetni a tervezett tiltakozó mozgalmat. 88 Vortrag des zweyten ungars. Hofkanczlers Grafen Georg Apponyi. 1846. december 1. ÖStA HHStA KKMKA 1846: 2174 Kt. 211. 89 Pesti Hírlap 1847. október 31. 976. szám, 1847. november 2. 977. szám, 1847. november 16. 985. szám, 1847. december 10. 999. szám, Pester Zeitung 1847. január 5. 369. szám. 90 Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György közéleti pályája a reformkorban – egy hivatalnok-politikus portré. Doktori Disszertáció. Debrecen, 2013. 168-169. 91 Beér János: Az 1848/49 évi népképviseleti országgyűlés. Budapest, 1954. 643. 92 MOL H 48 Ipari Osztály 4. csomag 2. kútfő. 93 ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Staatskonferenzakten 1848: 420 A 68. 94 Máriássy Béla: A magyar törvényhozás és Magyarország történelme. VIII. kötet. Győr, 1889. 63. 95 Máriássy 1889: 64. 84
415
megnyitása, esetünkben a dohánymonopólium kivetése. S tekintve a rendek hozzáállását, a kortársak számára elképzelhetetlennek tűnt annak a diétán való elfogadása. Az 1840-es évek korszakfordulót jelentettek a magyarországi dohánymonopólium előzménytörténetében. Míg eddig a császári szándék kizárólag pénzügyi megfontolásokkal társult, ekkor már jóval komplexebb üggyé duzzadt. A közbenső vámvonal felszámolása kapcsán elkerülhetetlenné vált a termesztés és kereskedés szabadságának felszámolása, tehát a kérdés már nem az volt, bevezessék-e a jövedéki rendszert Magyarországon is, hanem hogy mikor és milyen eszközökkel. Ennek szellemében elkezdődött a kincstári gyártás terjeszkedése, trafikok nyitása és egy állami kezelésű gyár felállítása. Az egyedáruság bevezetése ugyan többször visszatérő momentum, azonban az erről szóló iratváltások között jelentős időintervallumok teltek el. A kísérletek egymástól függetlenül, eltérő politikai-gazdasági kontextusban értelmezendőek; I. Lipót pátense csak hivatkozási alapként bukkan fel I. Ferenc által inspirált szakvéleményekben, nincs közvetlen kontinuitás a kettő között. S mivel az udvar folyamatosan elállt bevezetési szándékától, valószínűsíthető, hogy nem tekintette gazdaságpolitikai kulcskérdésnek a dohánymonopólium Magyarországra való kivetését a közbenső vám eltörléséig. Az uralkodói szándék a jövedéki rendszer bevezetésére rendre ellenállást gerjesztett a magyar nemességben, illetve a dohányipar érdekszférájában. Ellenérvek közt találjuk, hogy a termesztés, feldolgozás és árusítás privilegizálása tönkre tenné e virágzó iparágat, visszaszorulna a növény termőterülete, s a szabad piaci viszonyok kiiktatásával csökkenne összességében a dohányból származó tiszta jövedelem. Felvetődik a kérdés, hogy ha a dohánykereskedésre és termesztésre nézve valós veszélynek képzelték a monopóliumi rendszert, miért találkozunk a levéltári iratok közt magán kereskedők bérleti ajánlataival, mi több Károlyi Sándor gróf miért próbálta meg nemcsak egy esetleges magyarországi egyedáruság privilégiumát megszerezni, hanem tárgyalásokat is kezdeményezett az örökös tartományokbeli monopóliummal való közös kezelésre is.96 Azonban ennek vizsgálata már egy másik tanulmány tárgyköréhez tartozik. IRODALOMJEGYZÉK Publikált források: Budapesti Hiradó számai: 1846. március 6. 348., március 31. 362., április 3. 364., április 5. 365., április 26. 376., szeptember 18. 458., november 1. 483., november 3. 484., november 8. 487., 1847. január 8. 527., január 22. 529., május 16. 593., május 18. 594., augusztus 22. 648. Magyar Gazda: 1843. július 20. szám Pesti Hírlap számai: 1847. október 31. 976., 1847. november 2. 977., 1847. november 16. 985., 1847. december 10. 999. Pester Zeitung számai: 1845. szeptember 24. 311., 1847. január 5. 369. Gróf Dessewffy Emil javaslatot tesz báró Kübeck Frigyes udvari kamarai elnöknek és gróf Apponyi György magyar kancellárnak a vámkérdés országgyűlési tárgyalásának módozatára. 1847. augusztus 20. Közli: Közli: Andics Erzsébet: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. Budapest, 1981. 277-284. Szögény-Marich László Emlékiratai. Budapest, 1903. 128-142. Wertheimer Ede: Báró Ambrózy Lajos kiadatlan emlékirataiból. In: Budapesti Szemle. 1898. július. 259. szám. 15-16. Levéltári források Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban MOL A 105 Informations-Protocoll Ungarisch-Siebenbürgerische Section XL. 20-77. (Filmtár 31658-as számú tekercs) MOL H 48 Ipari Osztály 4. csomag 2. kútfő MOL P 396 Károlyi család nemzetségi levéltára, Acta Publica Lad. T 17/e tétel 92. doboz MOL R 104 Kossuth Gyűjtemény 26. iratcsomó Mitteilung der Hofkammer an die Hofkanzlei. 1702. május 4. Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban ÖStA) AVAFHKA Neue Hofkammer und Finanzministerium, Finanzministerium Präsidium – Beilagen Jahr 1834 Zl. 1830 Kt. 34. ÖStA Präsidium des k. k. Finanzministeriums (a továbbiakban FHKA Präs) 1834: 1830 Kt. 785. ÖStA FHKA Präs FM 1845: 1288 Kt. 1257. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 1192 Kt. 1319. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 1478 Kt. 1322. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 4269 Kt. 1340. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 5104 Kt. 1346.
96
Takáts 1898: 139.
416
ÖStA FHKA Präs FM 1846: 5853 Kt. 1351. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 6836 Kt. 1357. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 7189 Kt. 1359. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 8504 Kt. 1369. ÖStA FHKA Präs FM 1846: 8997 Kt. 1372. ÖStA FHKA Präs FM 1847: 8419 Kt. 1435. ÖStA Haus-, Hof-, und Staatsarchiv (a továbbiakban HHStA) Kabinettsarchiv Minister Kolowrat Akten (a továbbiakban KKMKA) 1839: 194 Kt. 138. ÖStA HHStA KKMKA 1846: 2017 Kt. 211. ÖStA HHStA KKMKA 1845: 864 Kt. ÖStA HHStA Kabinettsarchiv Staatskonferenzakten 1848: 420 A 68. Beér János: Az 1848/49 évi népképviseleti országgyűlés. Budapest, 1954. Benda Gyula: Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez 1767-1867. Budapest, 1973. Czinege Szilvia: Gróf Apponyi György közéleti pályája a reformkorban – egy hivatalnok-politikus portré. Doktori Disszertáció. Debrecen, 2013. Dénes Iván Zoltán: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. Budapest, 1989. Egon Corti: Die trockene Trunkenheit. Leipzig, 1930. Elisabeth Ernst: Tabak in Steiermark. Graz, 1996. Ernst Trost: Rauchen für Österreich. Wien, 2003. Gerhard Strejcek (hrsg.): Rauchen im Recht. Wien, 2007. Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországon. Buda, 1840. Hugo Huber: Geschichte der österreichischen Tabakregie 1784-1835. Wien, 1975. Joseph Krükl: Das oesterreichische Tabakmonopol und der Ausgleich mit Ungarn. Wien, 1867. Amelie Lanier: Die Geschichte des Bank- und Handelshauses Sina. Wien, 1998. Máriássy Béla: A magyar törvényhozás és Magyarország történelme. VIII. kötet. Győr, 1889. Mérei Gyula: A Magyar Királyság külkerekedelmi piaci viszonyai 1790-1848 között. In: Századok. 1981. Natorp Tivadar –Bálványi Gyula: A dohány és dohányjövedék Magyarországon. Történeti és statisztikai ismertetés. Budapest, 1896. Rudolf Sieghart: Zolltrennung und Zolleinheit. Die Geschichte der österreichisch-ungarischen ZwischenzollLinie. Wien, 1915. Ság Manó: Az Ausztriához való gazdasági viszonyunk 1526-tól napjainkig. Budapest, 1907. Takáts Sándor: A dohány elterjedése és az első dohánymonopólium hazánkban. In: Magyar Gazdaságtörténeti Szemle. 1898 évf. 52-78, 121-145. Takáts Sándor: Az első magyar dohány-monopólium baja. In: Magyar Mezőgazdasági Szemle. 1902. évf. 385405.
417
ÖRDÖGH TIBOR: ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGOK A POSZTJUGOSZLÁV TÉRSÉGBEN - ELTE-ÁJK, POLITIKATUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA 1. BEVEZETÉS A posztjugoszláv térség államaiban kialakuló demokratikus politikai rendszerek összehasonlító elemzése még várat magára a társadalomtudományokban. Ennek következtében kevés szó esik azon alkotmányos intézményekről is, melyek ellensúlyként tudnak megjelenni a végrehajtó hatalommal szemben. Tanulmányban ezen alkotmányos intézmények közül az alkotmánybíróságokat kívánom bemutatni. A hatalommegosztás és az ellensúlyok közjogi szinten kialakult rendszerét alkotmányos és politikai szintű elemek egészítik ki. A közjogi jellegű hatalommegosztás akkor válik erőteljesebb politikai hatalommegosztássá, ha az egymással szembenálló intézmények a különböző politikai szereplők befolyása alatt állnak. A kormánnyal szembeni legfontosabb ellensúlynak Nyugat-Európában az alkotmánybíróságok számítanak. A térség alkotmánybíróságai az alkotmányok rendelkezései szerint önálló és független állami szervek, amelyek az alkotmányosságot, törvényességet, valamint az emberi- és kisebbségi jogokat védelmezik. A határozatok véglegesek, végrehajthatóak és mindenkire nézve kötelező erejűek. Mielőtt a térség alkotmánybíróságainak jellemzésére és feladataik meghatározására rátérnék, a világban található alkotmányosságot védő szerveket szeretném röviden szemléltetni. Az európai modell – melybe a vizsgált országok alkotmánybíróságai is beletartoznak – legfőbb jellemzője, hogy az ellenőrzésre egy külön testületet állítanak fel. Ilyen működik például Ausztriában (1920), Németországban (1951), Olaszországban (1955), Portugáliában (1976), Törökországban (1976), Spanyolországban (1980), Lengyelországban (1985), valamint Kelet-Közép-Európa valamennyi államában a rendszerváltások óta.97 Az angolszász modell szerint valamely bírói fórum látja el az alkotmányvédelmi feladatokat, például az Amerikai Egyesült Államokban a szövetségi Legfelsőbb Bíróság. Speciális fórumokat is létrehoztak az államok, mint például Svájcban a Szövetségi Bíróság, Liechtensteinben az Állambíróság, Belgiumban az Egyeztető Bíróság (1983), továbbá Franciaországban az Alkotmánytanács (1959).98 Vannak olyan országok is, ahol nincs alkotmánybíráskodás, mint például az Egyesült Királyságban, Hollandiában vagy Cipruson.99
2. SZERBIA Az alkotmánybíróságokat az egykori Jugoszláviában az 1963. április 9-én elfogadott föderatív alkotmány hozta létre valamennyi tagállamban, így Szerbiában is. A Szerbiai Alkotmánybíróságról szóló törvényt 1963. december 25-én fogadták el, mellyel létrehozták az alkotmányosság őrzőjének intézményét.100 A taláros testület 1964. február 15-én kezdte meg működését, de nem rendelkezett a megsemmisítés jogával, csupán felhívta a törvényhozó figyelmét a problémára. Az 1990-ben elfogadott új alkotmány tette lehetővé, hogy független legyen az intézmény a többi hatalmi ágtól, ám ez a gyakorlatban nem működött. A demokratikus alkotmánynak megfelelően 2006-ban hozták létre az új összetételű intézményt. Az alkotmányban szavatolt 15 fős testület utolsó tagjait csak nehezen sikerült megválasztani a politikai pártok és a bonyolult kiválasztási rendszernek köszönhetően.101 A Népképviselőház öt bírót a köztársasági elnök által javasolt 10 jelölt közül választ meg, a köztársasági elnök az Alkotmánybíróság öt bíróját a Népképviselőház által javasolt 10 jelölt közül nevezi ki, míg a Legfelsőbb Semmítőbíróság általános értekezlete öt bírót az Igazságszolgáltatási Tanács és az Állami Ügyészi Tanács együttes ülésén javasolt 10 jelölt közül választ. Minden előterjesztett jelölt-listáról megválasztott jelöltek közül egynek az autonóm tartományokból kell lennie. Hivatalosan a testület nem határozta meg azokat a politikai kérdéseket (politikai doktrínát), melyeket „nem kíván” megtárgyalni, mivel azok a politikai pártokra tartoznak. Az Alkotmánybíróság határozatait olvasva megfigyelhető, hogy a legkisebb politikai tartalommal bíró 102 témák tárgyalását is elutasítják, csupán a „legszükségesebb” eljárásokat folytatják le. Az alkotmánybíróságról szóló törvényt 2007-ben fogadták el, míg az eljárási szabályokat 2008-ban helyezték hatályba. A Szerbiai Alkotmánybíróság hatáskörei az alkotmány rendelkezéseinek megfelelően a következők:103 A törvények és más általános jogi aktusok alkotmánnyal, általánosan elfogadott nemzetközi szabályokkal és megerősített nemzetközi szerződésekkel való összeegyeztethetőségének vizsgálata.
97
Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan I., Osiris Kiadó. Budapest. 2007, 443. o. U.o. 444. o. 99 Körösényi András–Tóth Csaba–Török Gábor: A magyar politikai rendszer, Osiris Kiadó. Budapest. 2005. 527. o. 100 Istorijat suda. Forrás: http://www.ustavni.sud.rs/page/view/sr-Latn-CS/38-100009/istorijat-suda (Letöltve: 2013.01.11.) 101 Ustavni Sud Srbije. Forrás: http://www.ustavni.sud.sr.gov.yu/sastav/lat_index.php (Letöltve: 2011.12.08.) 102 Ustavni Sud Srbije. Forrás: http://www.ustavni.sud.sr.gov.yu/sudska_praksa/lat_bilteni.php (Letöltve: 2011.12.08.) 103 Nadležnost Ustavnog suda. Forrás: http://www.ustavni.sud.rs/page/view/sr-Latn-CS/40-100013/nadleznost (Letöltve: 2013.01.11.) 98
418
Nemzetközi szerződések alkotmányossági vizsgálata. Egyéb általános jogi aktusoknak a törvényességi vizsgálata. Autonóm tartományok és helyi önkormányzatok alapszabályainak és általános aktusainak alkotmányossági és törvényességi felülvizsgálata. Közfeladatot ellátó szervezetek, politikai pártok, civil szervezetek és kollektív szerződések alkotmányos és törvényességi vizsgálata. Joghatósági viták felmerülése esetén: bíróságok és más állami szervek között; köztársasági vagy tartományi szervek és helyi önkormányzatok között; tartományi és helyi önkormányzati szervek között; autonóm tartományok és települések között. Választási viták esetében, amikor a joghatóság nem tisztázott. Politikai pártok, szakszervezetek, egyesületek és vallási közösségek betiltása az alkotmánnyal összhangban. A köztársasági elnök felelősségre vonása alkotmánysértés következtében. A parlamenti képviselők mandátumának felfüggesztése esetén. Az ügyészek és ügyész-helyettesek felmondásának vizsgálata. Alkotmányjogi panasz. Autonóm tartomány határozatának megtámadása esetén a hatálybalépés elhalasztása. Autonóm tartomány alapszabálya elleni jogorvoslat. Helyi önkormányzat statútuma elleni jogorvoslat. További feladatok ellátás, melyeket az alkotmány vagy törvények a hatáskörébe utalnak.
3. HORVÁTORSZÁG Horvátországban szintén az 1963-as alkotmány által jöhetett létre az első alkotmánybíróság, mely 1964-ben kezdte meg működését. A horvát alkotmánybíróság történetét két részre oszthatjuk: egyrészt a szocialista föderáció részekén megélt időszakra (1964-1991), másrészt a függetlenség óta eltelt időre.104 Az 1990. december 22-én elfogadott új alkotmány határozta meg az új alkotmánybíróság keretét. Ennek értelmében a taláros testület tizenegy bíróját a Képviselők Háza választotta meg a Megyék Háza ajánlása alapján. A bírák megbízatási ideje nyolc évre szólt. A jelöltek jogászok, ügyvédek, ügyészek, bírák és egyetemi tanárok közül kerültek ki. Az alkotmánybíróság tagjai titkos szavazással négy évre választották meg az elnököt. A 2000-es alkotmányos rendszerváltás óta a horvát alkotmánybíróság, amennyiben úgy ítéli, meg hogy az adott jogszabály az alkotmánnyal vagy a törvényekkel nincs összhangban, akkor hatályon kívül helyezheti; amennyiben pedig sérti az emberi és szabadságjogokat vagy egyének és csoportok között egyenlőtlen helyzetet teremt, megsemmisíti az adott jogszabályt. Az alaptörvény értelmében 2000-től a horvát alkotmánybíróság személyi testületét 13 bíró alkotja. Az alkotmánybíróvá válás feltétele, hogy az illető jelölt horvát állampolgár legyen, jogász végzettséggel rendelkezzen és legalább 15 éves munkatapasztalattal bíró ügyvéd vagy tudományos tevékenységet folytató egyén legyen. Jelöltállítási jog illeti meg az igazságszolgáltatási szerveket, a jogtudományi iskolákat, a kamarát, a jogászi szövetségeket, a politikai pártokat és a magánszemélyeket egyaránt. A parlament illetékes bizottsága meghallgatja a jelölteket és jelöltlistát készít. Az a jelölt szerzi meg a nyolcéves mandátumot, aki az összes parlamenti képviselő szavazatának a többségét megszerzi. A horvát alaptörvény értelmében az alkotmánybíróság feladatai:105 Törvények alkotmányossági vizsgálata. Egyéb általános jogi aktusok alkotmányossági és törvényességi vizsgálata. Alkotmányerejű törvény alkotmányossági és törvényességi vizsgálata. Alkotmányjogi panasz. Az alkotmányosság és törvényesség végrehajtását figyelemmel kíséri. Joghatósági vitákban dönt a törvényhozás, végrehajtást és igazságszolgáltatás között. Dönt a köztársasági elnök vád alá helyezéséről alkotmánysértés esetén. Felügyeli a politikai pártok működésének alkotmányosságát. Dönt választási és népszavazási viták esetében. Egyéb feladatok, melyeket az alkotmány vagy más törvények a hatáskörébe utalnak.
104
Povijest hrvatskog Ustavnog sudovanja. Forrás: http://www.usud.hr/default.aspx?Show=c_o_sudu&m1=15&m2=0&Lang=hr (Letöltve: 2013.01.11.) 105 Nadležnost Ustavnog Suda Republike Hrvatske. Forrás: http://www.usud.hr/default.aspx?Show=nadleznost&m1=15&m2=26&Lang=hr (Letöltve: 2013.01.11.)
419
4. SZLOVÉNIA Szlovénia esetében az első alkotmánybíróságot már 1963. június 15-én létrehozták, amikor kinevezték az 106 elnököt és további nyolc bírót. Ez az intézmény azonban nem felelt meg a függetlenségi kritériumnak. Az első valóban önálló alkotmánybíróságot 1991. december 23-án hozták létre.107 Az alkotmánybíróságról szóló törvényt 1994-ben fogadták el, majd 1997-ben módosították, az eljárási szabályokat pedig 2007-ben módosították. Az alkotmánybíróság jelenleg kilenctagú testületként működik. A jelölés az államfőt illeti meg, a Képviselőház pedig megválasztja őket az összes képviselő többségének a szavazatával kilenc évre, mely funkció 108 109 nem újítható meg. Az alkotmánybíróság elnökét a tagok titkos szavazás útján választják meg három évre. Szigorú összeférhetetlenséget határoztak meg számukra, így nem lehet alkotmánybíró, aki más állami tisztséget 110 lát el, helyi önkormányzati tisztségviselő vagy valamely pártnak, vagy érdekszervezetnek a tagja. A szlovén alkotmánybíróság hatásköreit két csoportra oszthatjuk annak megfelelően, hogy milyen jogszabályból erednek a feladatai:111 a. Alkotmányban meghatározott hatáskörök: Törvények alkotmányossági vizsgálata. Törvények és egyéb általános jogi aktusok ratifikált nemzetközi szerződéseknek és a nemzetközi szabályok alapelveinek való megfelelése. Egyéb általános jogi aktusok alkotmányossági és törvényességi vizsgálata. Helyi önkormányzati rendeletek alkotmányossági és törvényességi vizsgálata. Alkotmányjogi panaszok kivizsgálása. Állami szervek és helyi önkormányzatok, valamint helyi önkormányzatok egymás közötti hatásköri vitája. Bíróságok és más állami szervek közötti jogalkalmazási viták. A köztársasági elnök, a parlament és a kormány közötti hatásköri vita. Politikai pártok felügyelete. Választási viták kivizsgálása. Köztársasági elnök, a miniszterelnök és a miniszterek felelősségre vonása. Nemzetközi szerződések alkotmányos vizsgálata a ratifikációs szakaszban. b. Törvényekben meghatározott hatáskörök: Európai parlamenti választásokkal kapcsolatos viták. Képviselő mandátumának felfüggesztése kapcsán felmerülő vitában. Alkotmánymódosítás vizsgálata. Helyi népszavazások kapcsán felmerülő viták esetén. Dönt a helyi képviselőtestületek feloszlatásáról és polgármesterek felfüggesztéséről.
5. MONTENEGRÓ A Montenegrói Alkotmánybíróságot 1963-ban alapították meg, csakúgy, mint a jugoszláv föderáció többi tagállamában. Az alkotmánybíróságról szóló törvényt ugyanezen évben fogadták el, majd a tényleges 112 működését 1964. február 15-én kezdte meg. A montenegrói alkotmánybíróság történetében két korszakot tudunk megkülönböztetni: egyrészt a szocialista időszakban való működését (1963-1992), másrészt a társadalmi-politikai rendszerváltás utáni tevékenységét (1992-től napjainkig), melytől kezdve valóban független intézményként ügyel az alkotmányosság, törvényesség és az emberi jogok tiszteletben tartására. A régi-új alkotmánybíróságot 1992-től függetlenítették a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalmi ágtól, tehát egy olyan intézmény jött létre, mely az igazságszolgáltatáson is kívül található. A montenegrói taláros testület feladata volt kezdetektől fogva a törvények és más jogszabályok alkotmányossági vizsgálata. 1992-től új hatáskörként megjelent a választások törvényességi felügyelete és a vitás kérdésekben való döntéshozatal, továbbá a pártok és egyesületek felügyelete. Új feladatkörként ekkor jelent meg az alkotmányjogi panasz kivizsgálása is a testület munkájában, mely immáron kontra-diktatórikus elveken alapult. Montenegró
106
Position. Forrás: http://www.us-rs.si/en/about-the-court/institution/position/ (Letöltve: 2013.01.11.) Republic of Slovenia Constitucional Court. About the Court. Position. Forrás: http://www.us-rs.si/en/about-the-court/institution/ (Letöltve: 2012.08.06.) 108 Szlovén Köztársaság Alkotmányának 163. és 165. szakasza. 109 Republic of Slovenia Constitucional Court. About the Court. Organisation. Forrás: http://www.us-rs.si/en/about-the-court/institution/organisation/ (Letöltve: 2012.08.06.) 110 Szlovén Köztársaság Alkotmányának 166. szakasza. 111 Jurisdiciton. Forrás: http://www.us-rs.si/en/about-the-court/institution/jurisdiction/ (Letöltve: 2013.01.11.) 112 Istorijat Ustavni Sud Crne Gore. Forrás: http://www.ustavnisudcg.co.me/slike/ustavnisud/osudu.htm (Letöltve: 2013.01.11.) 107
420
parlamentje a függetlenségi népszavazása után, 2007-ben új alkotmányt fogadott el, mely a korábbi öt főről hét főre bővítette a taláros testület létszámát. A Montenegrói Alkotmánybíróság hét tagját kilenc évre nevezik ki, akik maguk közül három évre elnököt választanak. Az alkotmánybíróvá válás feltétele, hogy elismert jogász 113 legyen a jelölt, továbbá legalább 15 éves szakmai múlttal rendelkezzen. Az alkotmánybíróság hatásköre tovább bővült 2007-ben, ugyanis független államként a taláros testület megkapta a nemzetközi szerződések 114 alkotmányossági vizsgálatának lehetőségét is. A 2007-ben elfogadott montenegrói alkotmány 149. pontja a következő hatásköröket fogalmazza meg:115 A jogszabályoknak az alkotmánnyal, ratifikált és kihirdetett nemzetközi szerződésekkel való összhangját. Egyéb jogszabályoknak és általános aktusoknak az alkotmánnyal és a törvényekkel való megfelelőségét. Azon panaszok kivizsgálását, melyek sértik az emberi jogokat és szabadságokat, melyeket az alkotmány garantál (az összes jogorvoslati lehetőség kimerítése után) – alkotmányjogi panasz. A köztársasági elnök alkotmánysértésének kivizsgálása. A joghatósági viták kivizsgálása a bíróságok és más állami szervek, az állami hatóságok és a helyi önkormányzatok, valamint a helyi kormányzati szervek között. A politikai pártok és nem kormányzati szervezetek törvényes működésének felügyelete és betiltása. Azon választási és népszavazási viták eldöntése, melyek nem tartoznak más bíróságok hatáskörébe. Az állami szerveknek háború idején vagy vészhelyzetben hozott döntéseinek alkotmányossági vizsgálata. Egyéb feladatok ellátása, melye az alkotmányt a hatáskörébe utal.
6. MACEDÓNIA116 Macedónia esetében szintén 1963-ban történ meg a föderatív alkotmánynak köszönhetően az alkotmánybíróság felállítása, mely a többihez hasonlóan 1964. február 15-én kezdte meg működését. Első hatásköre a belső jogi aktusok alkotmányossági felülvizsgálata volt, de még az 1976-os módosítás következtében sem rendelkezett a taláros testület a megsemmisítés vagy a hatályon kívül helyezés lehetőségével, csupán a végrehajtás felé jelezhette ezen ellentmondásokat, akik elvégez(het)ték a jogszabályok módosítását.117 Macedónia az 1991. szeptember 8-án kikiáltotta függetlenségét, majd 1991. november 17-én elfogadták az új alkotmányt is, mely megváltoztatta az alkotmánybíróság helyzetét is. A „rendszerváltás” után a macedón taláros testület immáron független szervként működhetett, és felel az alkotmányosság, törvényesség betartásáért, valamint az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartásáért. Az új alkotmány értelmében a macedón alkotmánybíróság mindhárom hatalmi ágon kívül helyezkedik el, így őrködve az alkotmányosság és törvényesség felett. A hatályos alkotmánybíróságról szóló törvényt 1992. október 7-én fogadták el.118 Az alkotmánybíróság kilenc tagját a törvényhozás választja meg kilenc évre; fontos szabály, hogy aki betöltötte már a taláros tagságot, az nem választható újra. Az alkotmánybíróság tagjai saját soraikból választanak elnököt három évre.119 A testület tagjait a törvényhozás választja meg az összes parlamenti képviselő többségének a szavazatával. A kilenc tagból hatnak a többségi nemzethez kell tartoznia, míg három tagnak a kisebbségek közül kell kikerülne.120 A macedón alkotmánybíróság az 1991-es alkotmánnyal megkapta a jogszabály megsemmisítésének vagy hatályon kívül helyezésének a lehetőségét is.121 A macedón alkotmány 110. szakasza értelmében az alkotmánybíróság hatáskörei a következők:122 Dönt a törvények alkotmányossági vizsgálatáról. Dönt a nemzetközi szerződéseknek és más jogszabályoknak az alkotmánnyal és törvényekkel való vizsgálatáról. Védi a szabadságokat és jogokat (az egyén és polgár vélemény-, gondolat-, és lelkiismereti szabadságát; a politikai társulás és az aktivitás szabadását; valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmára ügyel, mely alapulhat nemi, faji, vallási vagy a nemzeti, társadalmi vagy politikai hovatartozáson;) – alkotmányjogi panasz.
113
Sastav Ustavnog Suda i biografija sudija. Forrás: http://www.ustavnisudcg.co.me/slike/ustavnisud/sudije.htm (Letöltve: 2013.01.11.) Istorijat Ustavni Sud Crne Gore. i.m. 115 Nadležnost Ustanvog Suda Crne Gore. Forrás: http://www.ustavnisudcg.co.me/slike/ustavnisud/nadleznost.htm (Letöltve: 2013.01.11.) 116 A tanulmányban Macedónia alatt a nemzetközi közösség által használt Former Yugoslav Republic Of Macedonia-t (FYROM) értem. 117 History. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2013.01.11.) 118 Legal Basis and Status. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2013.01.11.) 119 Organization. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2013.01.11.) 120 Constitution of Macedonia. IV. Constitutional Court of Macedonia. Article 109. (2). Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2013.01.11.) 121 Constitution of Macedonia. IV. Constitutional Court of Macedonia. Article 112. 122 Constitution of Macedonia. IV. Constitutional Court of Macedonia. Article 110. 114
421
Dönt joghatósági ügyekben a törvényhozói, végrehajtói és bírói hivatalok esetében. Dönt hatáskör összeütközés esetén az állami szervek és helyi önkormányzatok között. Dönt a köztársasági elnök felelősségre vonásáról. Dönt a politikai pártok és polgárok egyesületek alapszabályának és programjának alkotmányossági vizsgálatáról. Dönt egyéb kérdésekben, melyeket alkotmány hatáskörébe utal.
7. BOSZNIA–HERCEGOVINA Bosznia–Hercegovinában szintén az 1963-as alkotmányozás folyamán alakították ki először az alkotmánybíróságot, melynek következtében ebben a tagállamban is 1964. február 15-én kezdte meg működését az alkotmányosság védelméért. A boszniai alkotmánybíróság joghatósága elsősorban normatív ellenőrzést tett lehetővé még ekkor, tehát a jogszabályok alkotmányossági és törvényességi vizsgálata, valamint az állami szervek, helyi önkormányzatok, továbbá a bíróságok hatáskör összeütközésének a 123 kivizsgálása. Az első délszláv háború lezárulása után fogadták el az Általános keret-megállapodást a békéért Bosznia–Hercegovinában (Daytoni megállapodás), melynek 4. melléklete tartalmazza az ország alkotmányát. Ez az 1995. december 14-én hatályba lépett alaptörvény határozza meg az alkotmánybíróság jogi keretét és hatáskörét.124 Bosznia–Hercegovina Alkotmánybíróságnak kilenc tagja van.125 A tagok megválasztása a következő módon alakul: négy tagot Bosznia-Hercegovina Föderáció Képviselőháza (bosnyák-horvát entitás) delegál; két tagot a boszniai Szerb Köztársaság parlamentje (szerb entitás); további három tagot pedig az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) elnöke delegál konzultálva Bosznia–Hercegovina Elnökségével. A jelölés feltételét jelenti, hogy jogász végzettséggel kell rendelkezniük, valamint nagy erkölcsi tekintéllyel kell bírniuk. A két entitásból származó jelölteknek állampolgároknak kell lenniük, míg az EJEB elnöke által delegáltak nem lehetnek sem boszniai sem pedig a szomszédos országok állampolgárai.126 A bírák megbízatási ideje öt év. A háború utáni alkotmánybíróság felállítására 1997 májusában került sor, majd 1997. július 29-én elfogadták az eljárási szabályzatot, melyet napjainkig hat alkalommal módosítottak.127 Az alkotmánybíróság elnökét a tagok titkos szavazással választják meg három évre. Az alkotmány értelmében Bosznia–Hercegovina alkotmánybíróságának hatáskörei a következők:128 a) Az Alkotmánybíróság kizárólagos joghatósággal dönt, ha bármilyen vita merül fel az entitások között, illetve Bosznia–Hercegovina és az entitások között, valamint állami szervezet vagy szervezetek, illetve intézmények között; beleértve, de nem kizárólagosan: azt, hogy egy testület úgy határoz, hogy különleges vagy párhuzamos kapcsolatot alakít ki egy szomszédos országgal összhangban van-e a szövetségi alkotmánnyal (beleértve Bosznia–Hercegovina szuverenitását és területi integritásáról szóló rendelkezéseket). Bármely entitás alkotmánya vagy törvénye összhangban van-e a szövetségi alkotmánnyal. Felülvizsgálat indítására jogosult személyek: az Elnökség tagjai, a Miniszterek Tanácsának elnöke, a Parlamenti Közgyűlés bármely kamarájának elnöke vagy elnökhelyettese, a Parlamenti Közgyűlés képviselőinek egynegyede, továbbá az entitások törvényhozási képviselőinek egynegyede. b) Az Alkotmánybíróság fellebbviteli joghatósággal bír Bosznia–Hercegovina bíróságainak ítéletével kapcsolatban, amennyiben alkotmányossági aggályok merülnek fel. c) Az Alkotmánybíróság joghatósággal rendelkezik bármely törvény vizsgálatára, melynek összeegyeztethetősége függ az alkotmánnyal, az európai egyezménnyel, az emberi jogok és alapvető szabadságok és annak jegyzőkönyveivel, vagy olyan jogszabályok felülvizsgálatára, melyeknek hatálya általános szabályként a nemzetközi közjogból releváns a bírósági döntések meghozatalánál.
8. KOSZOVÓ Koszovóban – mint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság tartományában – 1963-ban döntöttek szövetségi példára az alkotmánybíróság létrehozásáról, mely gyakorlati működését csupán 1969-ben kezdte
123
About/Background. Forrás: http://www.ccbh.ba/eng/p_stream.php?kat=503 (Letöltve: 2013.01.11.) About/ Constitutional Position. Forrás: http://www.ccbh.ba/eng/article.php?pid=1179&kat=503&pkat=509 (Letöltve: 2013.01.11.) 125 Constitutional of Bosnia and Hercegovina Article VI. (1.a.). Forrás: http://www.ccbh.ba/public/down/USTAV_BOSNE_I_HERCEGOVINE_engl.pdf (Letöltve: 2013.01.11.) 126 Constitutional of Bosnia and Hercegovina Article VI. (1.b.) 127 About/Organisation. Forrás: http://www.ccbh.ba/eng/article.php?pid=1181&kat=503&pkat=509 (Letöltve: 2013.01.11.) 128 Constitutional of Bosnia and Hercegovina Article VI. (3.) 124
422
meg.129 Valódi értelemben az 1971-es alkotmánymódosítás teremtette meg a taláros testület számára az alkotmányossági és törvényességi kontrollt. Az 1990-es alkotmány megszüntette a tartomány számára az önálló alkotmánybíróságot. A második délszláv válság után, a 2001. május 15-én elfogadott az Önkormányzatiság Ideiglenes Alkotmányos Kerete hozta létre a Legfelsőbb Bíróság Speciális Kollégiumát, mely az alkotmányos kérdésekkel volt hivatott foglalkozni, habár a gyakorlatban nem működött megfelelően. A függetlenség kikiáltása után 2008 májusában a köztársasági elnök és a kormányfő egy munkacsoportot hozott létre, melynek feladatául a leendő alkotmánybíróság jogszabályi hátterét kellett megvitatnia. A koszovói és nemzetközi intézmények részvevői, valamint a helyi és nemzetközi jogi szakértők bevonásával decemberre elkészült az alkotmánybíróságról szóló törvényt, melyet 2008. december 16-án elfogadott a parlament.130 A 131 testület az eljárási szabályokat végleges formában 2012. december 04-én fogadta el. A Koszovói Alkotmánybíróság kilenc tagból áll, akiket kilenc évre választanak meg, a funkció nem 132133 megújítható. A jelöltté válás feltételeként jogász végzettséget, nagy erkölcsi fedhetetlenséget és legalább tíz éves szakmai tapasztalatot írnak elő. Az alkotmánybírók megválasztásának szabályai szerint hat tagot a törvényhozás választ meg kétharmados többséggel, míg további két tagot a kisebbségek jóváhagyásával választ meg a parlament többsége. Az alkotmánybírókat a köztársasági elnök nevezi ki. 134 A Koszovói Alkotmánybíróság hatáskörei a következők: a. A parlament elnöke, a kormány, valamint az ombudsman jogosult kivizsgálások kezdeményezésére, hogy a törvények, az elnök, a miniszterelnök, a kormány, továbbá az önkormányzatok rendeletei összeegyeztethetőek-e az alkotmánnyal. b. A parlament elnöke és a kormány jogosult kivizsgálások kezdeményezésére: a parlament elnöke és a kormány közötti hatáskör összeütközések vizsgálatára; a javasolt népszavazás összeegyeztethető-e az alkotmánnyal; a rendkívüli állapot kihirdetése és a megtett intézkedések megfelelnek-e az alkotmánynak; nemzetközi szerződés ratifikálása következtében létrejövő alkotmánymódosítás alkotmányos felülvizsgálata; választási törvénysértések kivizsgálása. c. Önkormányzatok által indított eljárásban az alkotmánybíróság vizsgálhatja a kormány jogsértő cselekedeteit, melyekkel az önkormányzatok jogait sértik, vagy csökkentik az önkormányzatok bevételeit. d. Legalább tíz parlamenti képviselőnek jogában áll nyolc napon belül az alkotmánybírósághoz fordulni valamely törvény elfogadásakor, ha alkotmányossági felülvizsgálatot kérnek. Legalább harminc parlamenti képviselőnek jogában áll az alkotmánybírósághoz fordulni, ha úgy vélik, hogy a köztársasági elnök megsértette az alkotmányt. e. Magánszemélyek akkor jogosultak az alkotmánybírósághoz fordulni, ha úgy vélik, hogy az állami hatóságok jogsértést követtek el az alkotmány által szavatolt egyéni jogaik és szabadságukban. (Csak azt követően fordulhatnak az alkotmánybírósághoz miután valamennyi jogorvoslati lehetőséget kimerítettek.) f. A bíróságok akkor jogosultak az alkotmánybírósághoz fordulni, ha úgy vélik, valamely általuk tárgyalt ügyben az alkalmazandó törvény alkotmánysértő lehet, így a vitatott törvény alkotmányossági felülvizsgálatát kérhetik. g. A parlament elnöke elfogadásra váró alkotmánymódosítással kapcsolatban vizsgálatot kérhet, hogy a leendő módosítás nem csökkenti-e az alkotmány második szakaszában foglalt alapvető jogokat és szabadságokat.
ÖSSZEGZÉS A régióbeli államok eltérő megoldásokat alkalmaztak az alkotmánybíróságok létrehozásánál. Szerbiában 1963ban hozták létre az első alkotmánybíróságot, majd 1990-ben újjáalakították, végül az alkotmányos rendszerváltás után 2006-ban immáron harmadszor szervezték újjá. Bonyolult jelöltállítási és választási eredmények után kerül megválasztásra a 15 bíró. Horvátország esetében szintén 1963-ra datálódik az első
129
History. Forrás: http://www.gjk-ks.org/?cid=2,2 (Letöltve: 2013.01.11.) Law on Constiutional Court. Forrás: http://www.gjk-ks.org/repository/docs/Law_03-L-121_CCK.pdf (Letöltve: 2013.01.11.) 131 Rules of Procedure. Forrás: http://www.gjk-ks.org/repository/docs/gjkk_rregullore_e_punes_2012_ang.pdf (Letöltve: 2013.01.11.) 132 Constitution of the court. Forrás: http://www.gjk-ks.org/?cid=2,26 (Letöltve: 2013.01.11.) 133 Jelenleg egy alkotmánybírói hely betöltetlen. Sturcutre of the Court-Judges. Forrás: http://www.gjk-ks.org/?cid=2,41 (Letöltve: 2013.01.11.) 134 Functions. Forrás: http://www.gjk-ks.org/?cid=2,21 (Letöltve: 2013.01.11.) 130
423
taláros testület felállítása, majd 1990-ben újjáalakították. A testületet napjainkban tizenhárom bíró alkotja. Montenegróban már az 1963-as montenegrói alkotmány nevesíti az intézmény felállítását, melyre 1964-ben sor is került, majd 1992-ben a demokratizálódás jegyében újraalapításra került sor.135 A héttagú testületet az 136 államfő nevezi ki a parlamenti jóváhagyás után kilenc éves mandátummal. Bosznia-Hercegovinában is az 1963-as jugoszláv alaptörvény tett lehetővé először az alkotmánybíróság felállítását, majd 1995-ben hozták 137 létre mai szervezetrendszerét. Az kilenc tagot öt évre választják meg a következő megoszlásban: négy tagot Bosznia–Hercegovina Föderáció delegál, két tagot a boszniai Szerb Köztársaság, míg további három tagot az Európai Emberi Jogok Bíróságának elnöke delegálhat a szövetségi elnökséggel egyeztetve.138 Macedóniában az 1964-es létrehozatal után 1992-ben már felállították az új szabályokon nyugvó testületet.139 A parlamentet illeti 140 meg az alkotmánybírák megválasztásának joga, akik kilenc tagot kilenc évre választanak meg. Koszovóban az 1969-es alapítást követően csupán 2008-ben állították fel az önálló alkotmánybíróságot.141 A kilenctagú 142 testületben szokatlan szervezeti struktúrát hoztak létre, mivel egy elnökhelyettesi pozíciót is megalkottak. 143 Szlovéniában az 1963-ban felállított szervezetet 1991-ben szervezték újjá. Az alkotmánybíróság kilenc tagját kilenc évre a parlament választja meg és az államfő nevezi ki.144 A koszovói alkotmánybíróság történetének bemutatásánál találtam egy utalást arra, hogy Vajdaság Autonóm Tartománynak is volt alkotmánybírósága 1963 és 1990 között, azonban sajnálatos módon erről semmilyen forrást nem találtam. (A régióban működő alkotmánybíróságokról lásd az 1. számú táblázat.) 1. táblázat A régióbeli alkotmánybíróságok jellemzői Ország
Alapítás éve
Tagok száma
Megbízatás ideje
Szerbia
1963 (2006)
15
9 évre
Horvátország Montenegró
1963 (1990) 1963 (1992)
13 7
8 évre 9 évre
Bosznia és Hercegovina
1963 (1995)
9
5 évre
Macedónia
1963 (1991)
9
9 évre
5 főt a parlament, 5 főt az államfő és 5 főt a Szerbiai Semmítőbíróság. Parlament választja. Parlament választja. 4 főt a Föderáció, 2 főt a Szerb Köztársaság, 3 főt az Európai Emberi Jogok Bíróságának elnöke nevez ki. Parlament választja (6+3).
Szlovénia
1963 (1991)
9
9 évre
Parlament javaslatára az államfő nevezi ki.
Koszovó
1963 (2001)
9
9 évre
Parlament választja (7+2).
Megválasztás módja
Forrás: a szerző munkája
IRODALOMJEGYZÉK Könyvek: Körösényi András–Tóth Csaba–Török Gábor: A magyar politikai rendszer, Osiris Kiadó. Budapest. 2005. Kukorelli István (szerk.): Alkotmánytan I., Osiris Kiadó. Budapest. 2007.
Internetes források: About/ Constitutional Position. Forrás: http://www.ccbh.ba/eng/article.php?pid=1179&kat=503&pkat=509 (Letöltve: 2013.01.11.) About/Background. Forrás: http://www.ccbh.ba/eng/p_stream.php?kat=503 (Letöltve: 2013.01.11.) About/Organisation. Forrás: http://www.ccbh.ba/eng/article.php?pid=1181&kat=503&pkat=509 (Letöltve: 2013.01.11.) About the Court/Institution/Position. Forrás: http://www.us-rs.si/en/about-the-court/institution/ (Letöltve: 2012.01.23.)
135
Constitunional Court history. Forrás: http://www.ustavnisudcg.co.me/engleska/istorijate.htm (Letöltve: 2012.01.23.). About the Court/Justice. Forrás: http://www.ustavnisudcg.co.me/engleska/sudijee.htm (Letöltve: 2012.01.23.) 137 O Sudu. Forrás: http://www.ccbh.ba/srp/article.php?pid=1171&kat=603&pkat=609 (Letöltve: 2012.01.23.) 138 Constitution of Bosnia and Hercegovina, Article VI: Constitutional Court. 139 Za Ustavnog sud/Istorijat. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2012.01.23.) 140 Za Ustavnog sud/Sostav i organizacija. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2012.01.23.) 141 History. Forrás: http://www.gjk-ks.org/?cid=2,2 (Letöltve: 2012.01.23.) 142 Organizational chart of the Constitunional Court. Forrás: http://www.gjk-ks.org/repository/docs/organogrami_gjk_ang.pdf (Letöltve: 2012.01.23.) 143 About the Court/Institution/Position. Forrás: http://www.us-rs.si/en/about-the-court/institution/ (Letöltve: 2012.01.23.) 144 Constitution/VIII: The Constitutional Court. Forrás: http://www.us-rs.si/media/full.text.of.the.constitution.full.text.pdf (Letöltve: 2012.01.23.) 136
424
About the Court/Justice. Forrás: http://www.ustavnisudcg.co.me/engleska/sudijee.htm (Letöltve: 2012.01.23.) Constitution/VIII: The Constitutional Court. Forrás: http://www.us-rs.si/media/full.text.of.the.constitution.full.text.pdf (Letöltve: 2012.01.23.) Constitunional Court history. Forrás: http://www.ustavnisudcg.co.me/engleska/istorijate.htm (Letöltve: 2012.01.23.). Constitutional of Bosnia and Hercegovina. Forrás: http://www.ccbh.ba/public/down/USTAV_BOSNE_I_HERCEGOVINE_engl.pdf (Letöltve: 2013.01.11.) Constitution of Macedonia. IV. Constitutional Court of Macedonia. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2013.01.11.) Constitution of the court. Forrás: http://www.gjk-ks.org/?cid=2,26 (Letöltve: 2013.01.11.) Functions. Forrás: http://www.gjk-ks.org/?cid=2,21 (Letöltve: 2013.01.11.) History. Forrás: http://www.gjk-ks.org/?cid=2,2 (Letöltve: 2012.01.23.) History. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2013.01.11.) Istorijat suda. Forrás: http://www.ustavni.sud.rs/page/view/sr-Latn-CS/38-100009/istorijat-suda (Letöltve: 2013.01.11.) Istorijat Ustavni Sud Crne Gore. Forrás: http://www.ustavnisudcg.co.me/slike/ustavnisud/osudu.htm (Letöltve: 2013.01.11.) Nadležnost Ustavnog suda. Forrás: http://www.ustavni.sud.rs/page/view/sr-Latn-CS/40-100013/nadleznost (Letöltve: 2013.01.11.) Jurisdiciton. Forrás: http://www.us-rs.si/en/about-the-court/institution/jurisdiction/ (Letöltve: 2013.01.11.) Law on Constiutional Court. Forrás: http://www.gjk-ks.org/repository/docs/Law_03-L-121_CCK.pdf (Letöltve: 2013.01.11.) Legal Basis and Status. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2013.01.11.) Nadležnost Ustavnog Suda Republike Hrvatske. Forrás: http://www.usud.hr/default.aspx?Show=nadleznost&m1=15&m2=26&Lang=hr (Letöltve: 2013.01.11.) Nadležnost Ustanvog Suda Crne Gore. Forrás: http://www.ustavnisudcg.co.me/slike/ustavnisud/nadleznost.htm (Letöltve: 2013.01.11.) O Sudu. Forrás: http://www.ccbh.ba/srp/article.php?pid=1171&kat=603&pkat=609 (Letöltve: 2012.01.23.) Organization. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2013.01.11.) Organizational chart of the Constitunional Court. Forrás: http://www.gjk-ks.org/repository/docs/organogrami_gjk_ang.pdf (Letöltve: 2012.01.23.) Position. Forrás: http://www.us-rs.si/en/about-the-court/institution/position/ (Letöltve: 2013.01.11.) Povijest hrvatskog Ustavnog sudovanja. Forrás: http://www.usud.hr/default.aspx?Show=c_o_sudu&m1=15&m2=0&Lang=hr (Letöltve: 2013.01.11.) Republic of Slovenia Constitucional Court. About the Court. Organisation. Forrás: http://www.us-rs.si/en/about-the-court/institution/organisation/ (Letöltve: 2012.08.06.) Republic of Slovenia Constitucional Court. About the Court. Position. Forrás: http://www.us-rs.si/en/about-the-court/institution/ (Letöltve: 2012.08.06.) Rules of Procedure. Forrás: http://www.gjk-ks.org/repository/docs/gjkk_rregullore_e_punes_2012_ang.pdf (Letölve: 2013.01.11.) Sastav Ustavnog Suda i biografija sudija. Forrás: http://www.ustavnisudcg.co.me/slike/ustavnisud/sudije.htm (Letöltve: 2013.01.11.) Sturcutre of the Court-Judges. Forrás: http://www.gjk-ks.org/?cid=2,41 (Letöltve: 2013.01.11.) Szlovén Köztársaság Alkotmánya Ustavni Sud Srbije. Forrás: http://www.ustavni.sud.sr.gov.yu/sastav/lat_index.php (Letöltve: 2011.12.08.) Ustavni Sud Srbije. Forrás: http://www.ustavni.sud.sr.gov.yu/sudska_praksa/lat_bilteni.php (Letöltve: 2011.12.08.) Za Ustavnog sud/Istorijat. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2012.01.23.) Za Ustavnog sud/Sostav i organizacija. Forrás: http://www.constitutionalcourt.mk/domino/WEBSUD.nsf (Letöltve: 2012.01.23.)
425
PFUSCHER EMESE: A MODERN KORI ADAPTÁCIÓK AVAGY A VÁMPÍRMITOSZOKTÓL A KALANDTÖRTÉNETEK SZUPERHŐSÉIG - PPKE BTK, IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA 1. A VÁMPÍRMÍTOSZOK A vámpír vonzásában él korunk embere. De hogyan juthatunk ki ebből a világból? Ki vagy mi vezethet ki bennünket? Bagdy Emőke és Szondy Máté, Jakabffy Éva pszichológus is is nyilatkozik a témában és sok más ember is. Jakabffy Éva azt fogalmazta meg, hogy a vámpírmítosz kaland egy Dracula-országban, ahol kölcsönadják a vérüket. Az átváltozást a nők a Szépség és a szörnyeteg óta akarják vegyíteni egy vágyott hőssel, mint rém jelent meg. A vámpírtémát fiatal angol színészek tették a Twilightban népszerűvé. Mexer regény immár kulturális jelenség lett. Díjak nyomán 1. helyre került a Napfogyatkozás 175 millió szavazattal. Említ un. Alkonyat-anyukákat is, akik lelkes szószólói a témának. Élen járó előzménynek számított 1930-as Dracula és az 1922-es Nosferatu, de mára sorozat lett belőle.145 Szondy Máté szerint 2005-ben az Alkonyat lelkesedést Meyer regénye váltotta ki. Edward érzékeny, romantikus, nem iszik embervért. Utánérzése a Vámpírnaplók(szerintem nem elég magas szintű) a Harry Potter helyét vette át az Alkonyat, mert az olvasóknak szükségük lett az irracionalitásra. Én úgy vélem inkább a fantáziaviláguk megőrzésére. Egyfajta alternatív mesevilágot találtak az Alkonyatban egyesek. Freudot említette, aki szerint az agressziv impulzusok szorongást keltenek bennünk és ezeket a tudattalanba folytjuk és Jung svájci pszichiáter szerint a horrorban az archetípusok jönnek elő. A halál legyőzése került elő, de persze milyen az élet utána, ez már nem mindegy szerintem. És egyfajta megközelíthetetlenség veszi körül őket. Persze a magány jelent meg itt.146 Kérdés, hogy ez azonos az örök egyedülléttel? Vagy csak ideiglenesen egyedül megvalósított célt jelent?Edward ideális mert erős, férfias, oltalmazó, udvarias, igazi, régi vágású vagyis szex csak a házasság után. Idealizált dolgok ezek a megvalósult kapcsolat terén is. Kölcsönösség, egymás átérzése és (átélése), konfliktus mentesség, ugyanarra vágyás, teljes megértés. Negatív hatásait egy rajongó így fogalmazta meg: egész életünkben elégedetlenek leszünk a sorsunkkal. mert Edwarddal soha nem találkozunk. De Bella élete is izgalmas, különleges, egyedi - egy rajongó szerint. Pozitív üzenete viszont, hogy - nem kell hiperszépnek lenni, hogy szerethető légy. A hősre vágyás jelenik az Alkonyatban, aki veszélyes és rosszfiús, akkor buknak rá. A saját ösztöneivel is képes szembeszállni - a Twilight rajongó szerint. Egyfajta terápiás gyakorlati tapasztalatot is említett Ms. Hilburn regényében, ahol a vámpír már megjelent. Bagdy Emőke beszámolójában Arató Mihály: A másik : NEM?! c. munkáját említette, ahol a férfiagy és női agy közti különbségre alapozott. A nő=félénk, visszahúzódó, fél. Túlkompenzált dolgok (George Sand nyomán) jelennek meg a nőknél. Sok férfias dolgot tesz a nő(dohányzik).A vérszívás a gyöngéd csók helyett jelenik meg egyre inkább. Ösztönszerű szükségletek extrém formái nyomán jelennek meg. A női jellegű spirituális összetartozás másodrendűvé vált, ami a szeretetkapcsolatokat adná. Szerb: Utas és holdvilág-ban erotikus aktus a meghalás lett, ahol egy nőn keresztül kell meghalnunk. Ilyenkor a fájdalom ad felszabadulást. Ezért olyan vonzó a nőnek az áldozat szerepköre. Nevetségesek az önmegtartóztató vámpírok(?)147 Úgy gondolom, olyan, hogy vámpír csak egy legenda, de azért még lehetnek a mesében olyan vámpírok, amelyek hordozza olyan emberi értékeket,mint visszafogottság, önuralom,aszkézis. Soma Mamagésa a sajnálat helyett az együttérzést hangsúlyozta, amikor valaki panaszkodik. Fontos, hogy ne merüljünk le mi hallgatók, ezért kell feltölteni magunkat ,mint Morgan: Vidd hírét az igazaknak! c. könyvében is.(szerintem jó példa itt a Csodás álmok jönnek c. film)Szent szűz képe is segíthet így feltöltődni ilyenkor. Ez egyfajta irányítatlan meditációval azonos nála. A vámpírszerelem nála odaadás és transzformáció jelent. A fekete világ inkább csak a halállal való foglalkozás mítoszát fejezi ki. Edward véres foga ennek szimbóluma. 148 Ez Singer Magdolna thanatológus szerint a halálfélelmünk követelése. A szervezet változásai miatt jelenik a fiataloknál a vámpírsztori. Vagyis a darkok, gótok stb. szeretnek szembenézni a halállal és nem elnyomni ezt magukban. Erre a hosszúkabát sötétlila színei stb.149 Báthori Erzsébet szadizmusát is felhozzák példának. A modern változatokban a vérontás lesz az erotikus. Megjelenik a lelki vámpírság az orvostudományban (skrizofén, pszichopata, perverz)Az auto-
145Jakabffy Éva: A vámpír anti-pszichológiája In. Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában Bp.: Jaffa, 2011.-19-35.p. 146Szondy Máté: Vér, halál és szerelem In. Ua.-49-63.p. 147Bagdy Emőke: Gyöngéd csók helyett vérszívás In. Ua. 71-87.p. 148Soma Mamagésa: Megéreztem a vámpír szexuális vonzerejét In. Ua. 95-111.p. 149 Singer Magdolna: Száműzött halálfélelmünk követelései In. Ua. 119-133.p.
426
vámpírizmusban áttér állatokra az illető, ahol erotikusan vonzódik a vérhez valaki. (a Hófehér és a vadászban is). Sokféle mesét átalakítottak korunkra. Valóban arról van szó, hogy csupán aktualizálták a régi meséket vagy valami másról? Igen is, meg nem is. Ha a Hófehérkére és a hét törpére gondolunk, akkor a ma embere másként asszociál arra a mesére, ahol a gonosz boszorka megöli a szép lányt, de a hét törpe megmenti őt. A Hófehér és a vadászban(2012) már sokkal inkább egy fiatalságát elszívó rendkívüli szép lényről van szó, aki irigységében, és hataloméhségében nem tudja már, hogyan vessen véget a fiatalság üde szépségének maga körül. Csak egy „szervezett csapat” győzheti le Hófehérrel az élen. Vagy ha A lány és a farkasra(2011) gondolunk, akkor láthatjuk, hogy a farkas már szinte embernagyságú. Ugyanakkor mintha az nem is állatokból lettek volna az emberek, ahogy Darwinnál is láttuk, hanem az emberek alakultak volna vissza állattá. Az agresszivitás magasiskolájához érkezett lények már az emberek vérét szívják. Tudjuk, hogy a vérszívó lények surik törzsénél is előfordultak, de itt egészen más jelentősége van mint manapság gondolnánk bizonyos filmek alapján. Ez a törzs ugyanis azért iszik vért, hogy kitisztítsa szervezetét ezáltal. Valami megváltozik,amikor a fiatalok veszik át a stafétát, és a nagyanyó öröksége a fiúkra száll. A Tükröm, tükröm(2012) pedig a hiúságát hangsúlyozza ki a szépséges királykisasszonyra féltékeny boszorkának, sokkal inkább kiemelve jelentőségét, mint az eredeti Grimm mesében. Vagy a Faun labirintusában(2006), ahol egy ember-állat-kentaur elevenedik meg, mint amikor Cezanne az antik kentaur után készített vázlatot. Vagy Szinyei Merse Pál Faun és Nimfa c. képén, ahol a szatír szép muzsikájával csábítja el a Nimfát, amitől a nimfák férfi nélkül is szerelmesek lesznek. A filmben kislány tőle kap segítséget, de csak ha az ő céljait valósítja meg és lemond emberi szükségleteiről: végső soron evilági életéről az a fajta mély odaadottság érzése még a Szépség és a Szörnyeteg meséjében vagy a Pán Péter mítoszban. Itt a szerelem titokzatos és vonzó, habár még nem titkos. Csak később válik azzá, mert valami megváltozik. Titokzatos viszonyról szól Liesen-Mayer József :Faust és Margit festménye is, ahol Mephisto megkísérti Faustot. És Margitot börtönbe vetik, ki akarják szabadítani de a titkos viszony mindent elpusztít maga körül. Ennek oka az lehetett, hogy a tiszta kapcsolatuk ellenére rossz eszközökkel szerette Faust. Más értelemben titkos a kapcsolat Molnár József : Légyott c. képén, ahol csak a medalionon lehet ott a vágyott férfi képe, akire a nő vár. Egyetértve Sepsi Lászlóval - ezek a filmek "Az elviselhetetlen valóság elöl nyújtanak menedéket"150 Valóban ezért szerepel a mai mesékben a vér vagy hol van a változás oka a mai mesékben? Miért kell vért szívni ezekben a mesékben? A festészetben már Gyárfás Jenő képén ott van, amikor a Tetemre hívást festette meg. Kund Abigél itt csak a csábító, és epekedő férfi kezébe azért adja a tört, hogy azzal ölje meg magát, ha nem bírja elviselni, hogy nem lesz övé. A férfi már nem bírja elviselni a macska-egér harcot és megteszi, amire a nő szimbólikusan "kéri", megöli magát. A betoppanó emberek már csak a vért és a megőrülő nőt látják, aki csapdába esett. A kép megértését egyértelművé teszi a keretbe vésett szöveg Arany balladájának 1., 2., 6., 11., 12., 16. versszaka. És a szöveg illusztrációja a benne foglalt kép. Ami egy korabeli reklám eszköz is volt Arany költészetéről. Valószínűleg a vámpírság lényegéről felejtkeztünk meg, vagyis arról, hogy az ember alapvetően transzcendens lény és olyan életre vágyik, amely örök és nem ér véget a földi élettel. Csak ezt a mesék szintjén úgy fogalmazzák meg, hogy megnyújtott élet úgy lehetséges, hogy egy más valaki vére táplálja azt. Annyira ki szeretnénk már sajátítani a másik embert, annyira nem tudunk a szabadságunkkal helyesen élni, hogy már a másik vérét kívánjuk. Nem tudjuk elfogadni a különbözőségeket, hasonlítani akarunk a másikra. Az örök élet iránti vágy jelenik meg delfin képében a keretben Vaszary János Aranykor c. festményén, ahol Apollón és Artemisz kapcsolata fölött Aphrodité őrködik a rózsa(szerelem) és az alma(bűn) szimbólumán keresztül Olyan rendkívüli módon elszeparálódott a ma embere a külvilágtól, a másik embertől, családjától, hogy már szinte embersége igaz lényegét is elfeledte és a másik vérére szomjazik. Nem érdekli már se az Újszövetségi törvény adta parancs, hogy a Ne ölj! És az Ószövetség rituális előírásai sem, hogy nem érdekli az embereket, ha a másik ember életébe is kerül, csak ő ne valljon kudarcot, ne szűnjön meg uralkodni, és végső soron ne haljon meg. A modern kor válsága abban rejlik, hogy mennyire tudja majd ezt a fajta magányt kezelni. Milyen mértékben keveri össze az egyedülléttel, és mennyire akar mindennel azonosulni válogatás nélkül, ami az útjába kerül, csakhogy megmeneküljön a végső elszigetelődéstől. Akkor ugyanis megszűnik szerinte minden félelme, hogy nem tud érvényesülni, hogy nem tud nagyobb, hatalmasabb lenni, ha nem lesz része egy közegnek.
150 Sepsi László: Időbe dermedve=Prizma (2011/1) 5. sz..-29.p.
427
2. SZUPERHŐSÖK Közösségről van szó itt vagy egy regionális közegről?A közösséget hite is nagyban meghatározza. Ezért a sok vallással való együttlét is a része ennek. Ilyenkor kerülnek elő a különböző mítoszok is, ahol olyan magasabbrendű lények szerepelnek, akik szuperképességeket hordoznak. És hoznak létre erre a témára sorozatokat is. Ezt találjuk meg a Supermen legújabb kalandjaiban (Louis és Clark)(1993). Arra tesznek kísérletet megalkotóik, hogy egyesítsék bennük a különböző területek kulturális, vallási hovatartozását. Olyan hősöket kreálnak, akik már mindenki számára képviselik a nagyságot. Olyan értéktöbblettel bírnak, amire mindannyian vágyunk egy adott közösségben. A kérdés csak az, hogy mi történik akkor, ha ezekkel a lényekkel azonosulunk. Mi is Marsbéli lényekké alakulunk, vagy valós értékek után vágyunk inkább? Az új fordulat akkor következik be,amikor Supermeneknek is születik egy hasonmásuk, aki hasonlitani akar rá, és uralkodni akar "testvére" fölött, de csak addig is, amig nem ismeri meg az igazi Superment, aki nem uralkodik, hanem segít az embereken és ezáltal vívja ki tiszteletüket. Így világlik a hamis testvére valódi szándéka, a tiszta hatalomvágy, amely minden el akar söpörni. De az igazi Supermen annyira jó, hogy nem akarja megölni a hasonmását sem. De supermen-hasonmás így is meg fog halni, mert apja uralomvágya hozta létre. Isten képmására lett teremtve az ember is a Biblia szerint. De az is igaz, hogy egyedüli példány az ember, és Istenhez való hasonlatosságára csak törekedhet, mert az csak cél a számára, amihez csak közelíthet a megkeresztelt ember is. Ez két dolgot is jelent: Isten hatalmát az ember nem érheti el, mert az ember csak a világ állatain és növényein uralkodhat, de fölötte is áll valaki: Isten. Tehát nem abszolút hatalom az ember, mint ahogyan az létezik egy képregényfigurás Supermen-Batman az abszolút hatalommal, amikor Supermen és csapata már légiót alkot a 31. században. Villámfiú és Kozmoszfiú és Szaturnuszlány mintájára. Saját bolygója tulajdonságát veszi át a csapat tagjai. A csapat bármelyik tagja más-más képességgel bír. Különleges repülőgyűrűk segítségével tudnak repülni is. Az alapítók a gonosz ellentétei. De a gyűrűt 24 óránként fel kell tölteni. A Zöld Lámpások a Földbe való becsapódás után születtek.(Zöld Lámpás, Aquaman, Wonder Women, Zöld Ijász, és Marsbéli Fejvadász is az Amerikai Igazság Ligája tagja. Uncle Sam, Fantomnő, Babaember, Bombaember és a Sugár szövetségesei. Kamandi az utolsó fiú, aki a távoli jövőben él. Batman a méltóságért Supermen pedig az igazságért küzd. Ennek filmes változata: a Supermen és a Nap-expedició, amelyben Supermen haldoklik, de előtte még meg akarja menteni a világot, amelyben Louis is szerepet játszik. Sok lénnyel még szembe kell szállnia metropolis megmentése érdekében. Kalandtörténetek
3. KALANDFILMEK Zorro történetei is erre célozva állítják elénk azokat az értékeket, amiket látszólag már elfeledni látszottunk és inkább a negatívumok szintjén emlegettünk csak pl. Fantomas-sorozat(1964-1966) kapcsán is, hogy ugyanis a világ ura akar lenni. Zorro –sorozat(1957) olyan hőst képviselt, aki nemcsak, hogy az egyház mellé állt, hanem az igazi egyetemes értékekre szomjazó emberekkel is el tudta fogadtatni magát, olyanokkal, akik a becsületet, az igaz szerelmet és a barátságot még magukénak vallották. Egy lovon jelenik meg mindig, amely egy státusz-szimbólum is. Ez a ló rendkívüli módon ragaszkodik a gazdájához, mindig meghallja, ha az hívja. Mmegmenti, ha már a süket-néma barátja sem tudja tud segíteni rajta. Hasonló helyzetben láthatjuk Székely Bertalan képén is a nőket, amikor szokatlan módon a nők is harcba szállnak városukért a törökkel szemben. Zorro olyan jó szabadelvűséget képvisel, amely a gyengét megóvja a hatalom túlkapásaival szemben. Vagyis szabad embert, akinek a törvénye a saját lelkiismerete. A ló fontos eszköze Benczúr Gyula festészetében a Budavár visszavételénél is. Lotz Károlynál pedig már szinte főszereplőjévé válik a Ménes a zivatarban c. képnek. Valószínűleg Munkácsy: Poros útjához hasonlóan vágtatott keresztül az a férfi is, aki annak A köpenyes férfi jelmezét használja a Zorró-hoz hasonló filmekben, így a Beszélő köntösben is szerepel. Egészen mást szolgál a ló az Tisza - Őszi vázlatokban(1963) Gáal István vagy a Vízkeresztben (1967), Sára Sándor rendezésében, ahol szállításra szolgál. A zenéje szinte magával sodort minket együtt száguldhattunk a fakutyázókkal. Egészen más ez mint az Elégia(1965) éppen haldokló és hangokat nem tud kiadni már lova Huszárik filmjében. A lóábrázolások később már a sárkányokkal keveredve eljutnak odáig, hogy lovasaik sárkánylovasok lesznek, akik fontos szerepet játszanak egy nép életébe, akik a hatalomtól megrészegült és sötét hatalmakkal szövetkező felkapaszkodott király ellen küzdenek. Ez tapasztalható az Eragonban(2006) is, ahol "a hétfejű sárkány ... a gyermeki fantázia kivetülése", ahogy Bettelheim mondja. Mára ezek a lények agresszivek ugyan de itt úgyis mondhatnánk, hogy az emberek szolgálói lettek. Alávetik magukat az emberi akaratnak, még akkor is, ha mégcsak gyerekekről van szó. Minden esetben nekik engedelmeskednek, egyfajta gyermeki kötődés alakul ki, ami mintegy az ártatlan, és árva gyermeki játszótárs szerepét is betöltik az egyre inkább elemeire szétesett társadalmunkban. Nem a sajnálat jelenik itt meg, hanem az aktív együttérzés, amely már akar és tud tenni a másik emberért önzetlenül, ahogy Soma Mamagésa filozófiájában is hangsúlyozza. A csodás álmok jönnek(1998) még
428
csak a szerelem nevében tesz a másik ember örök üdvösségéért, de már ezoterikus módon, addig a Zorro filmekben „csak” barátságból, titokzatos, de inkább spirituális szinten és nem ezoterikus módon. Eleinte inkább az egyházhoz, mint intézményhez kötődve elsősorban. Nem a szó szerinti Tízparancsolatról beszélt, hanem egy olyan erkölcsi rendszerről, amit a Szív irányít, annak a szava, aki a szegényt oltalmazza és védi minden körülmények között, még saját élete árán is. Azt az igazságot képviseli, amit az emberek belső törvényei szerinti lelkiismeret irányít. Ez minden esetben 2 ember személyes kapcsolatán alapul, és nem rideg papírszagú paragrafusokon. Ez a törvény irányítja a Szépség és a szörny(1986) c. kalandfilmsorozatban is a szereplőket, ahol szintén szerepel egy atya, aki lelkivezetője a különös lénynek, aki más, mint a többi, de van szíve, ami sok nyomorult emberért dobog az ő keblében is. A kérdés csak az, hogy ez a világ valóban nem létezhet a földön csak a föld alatt? Milyen vallást képviselnek? Hasonló kérdés merül fel abban a filmsorozatban, ahol szintén egy oroszlánszerű lény szerepel és irányítja a gyerekek sorsát. A Narnia(2005) krónikáiban először Az Oroszlán a boszorkány és a ruhásszekrény világán át jutnak el a gyerekek egy másik világba, ahol álmaik valóra válhatnak és megküzdhetnek a gonosszal egy Oroszlán varázsereje segítségével, aki a művészetekben a frigyláda őrzője is volt éppúgy, mint a gonosz képviselője. Itt most a jó győzelmének segitője. Vagyis "a mese a maga biztonságos kereteivel és a jó befejezéssel alkalmat ad a gyermeknek arra, hogy fantáziáit feldolgozza.... A határátlépések a gyermekirodalomban és a filmekben általában álom révén jön történik vagy valamilyen varázslat eredménye. Mindkettőben fontos, hogy visszafordítható: felébredünk és a varázslatot megtörhetjük. ... a hősök akkor elérhetőek számukra, ha gyerekszerűek."151 Az animációs és rajzfilmek nem biztos ebből a szempontból előnyösek a gyermek számára, mert azáltal, hogy nem tűnnek olyan 152 valóságosnak kevéssé engedik a gyermeki fantáziavilágot megvalósulni. A gyermekfilmek nem sorolhatók egy műfajba, márcsak azért sem, mert egyre több erkölcsi tartalmú film jelenik meg eltávolítva magától a western elemeit is az animációkban - Szabó Noémi szerint153 Attól még nem kifejezetten gyerekfilm, hogy animációra vagy rajzra épül, mert még nem feltétlenül vonja maga után azt is, hogy az erőszak és vad szexualitás nincsen benne a filmben. És az sem biztos, hogy amiben gyerekek szerepelnek, az nem lehet felnőtt kategóriájú film(Carrie (1976), Rémálmok háza(1988), Ne engedj el!(2010),Engedj be!(2008). Sokszor a felnőtt szereplővel való azonosulás, kevésbé árt a gyereknek. Ezért jobb, ha inkább ha olyan filmet lát a gyerek és felnőtt egyaránt, amiben bárkivel is azonosul a filmen, megvan a szabadsága dönteni és tud rossz ellen küzdeni a végsőkig.(Van Helsing 2004) Egyetértve Kovács Kata és Pálos Máté gondolatmenetével, akik azt mondják hogy sok minden nem érthető az egyes filmekben a gyerekek számára, mert nem még nem férfiak és nők, csak fiúk és lányok.154 Én még gondolok itt a horror filmekre is, amik a fekete mágia határait feszegetik szinte, amiről nincsenek biztos fogalmai a gyereknek. (Kör 1., 2.) De olyanokra is, amikben nehezen különíthetők el a valós történelmi tények a természetellenes és valószínűtlen fejlődési rendellenességektől. (Benjamin Button különös élete) Talán kevésbé kártékonyak ezért az olyan animációs filmek, amelyek a képregények világára építve őrzik Supermenek világát, és ahol az irgalom uralkodik és nem győz a gonosz, még akkor sem, ha ez Supermen emberi életébe kerül. Feláldozza magát, hogy az emberek élhessenek. Olyan erő ez, amely nem magára gondol, hanem a szeretett nőre és a világra, amit meg is ment. A felnőttek világában nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy szintén létezik ez a fajta erő sem, ami Istentől jön, ami segít felülemelkedni a hétköznapok világán, de úgy hogy nem engedi ki kezünkből a jelent és a saját közeget, ahol a mindennapok embere él. Vagyis a ma emberének hit nélkül élni lehetetlen, hittel viszont lehetséges. A Valóban bátrak és a Merj szeretni! és a Tűzálló írójáról van szó, akik nemcsak egy foglalkozásban segítenek keresztény módon eligazodni, hanem a mindennapokban megvalósuló keresztény hitet hirdetik. Már olyan hősök szerepelnek itt, akik nem egy másik bolygóról, hanem szívük legmélyén megélt hitükről tesznek tanúbizonyságot. Egész más bátorság ez, mint Merida, a bátor (2012)egy rajzfilmes változatban.
4. MODERN KORI ADAPTÁCÓK (A TÖRTÉNELEM) Az modern irodalmi adaptációknál fontos, hogy a mi korunkhoz szóljanak, de egy korábbi jelentős író tollából származzanak. Van-e olyan dolog, ami összeköti őket?
151 152 153 154
Péley Bernadett: A filmet néző gyermek =Prizma (2011/1) 5. sz. -5.p. Uö.: 7.p. Szabó Noémi: Moralitásjáték: a gyerekfilm és a társadalmi elvárások= Uo.:9.p. Uö.: 18.p.
429
Erre lehetne példa 3 olyan film, ami felforgatta a világot a történelem közegéből mindig tudott az adott kor közegéhez szólni. 4.1. La Storia A Történelem (1985) La storia c. műben arról szól Elsa Morante, hogy milyen volt a társadalom az 1-2. világháborúban, egy nő és egy gyerek sorsában látjuk, mind erkölcsileg mind anyagilag alacsony szinten élt, de ha nem is értjük a film szövegét a szinkron hiánya miatt, a könyv segíti a megértést és jelentős kordokumentumként szolgál Olaszországról. A könyv alapján készült a La Storia (Történelem) c. film, aminek bár nem született meg a magyar szinkronos formája mégis érthető marad a néző számára, annak is, aki nem olvasta a regényt. Aki pedig olvasta, annak bizonyos részek még érthetőbbé válnak. Ez a film is Olaszországban játszódik a világháború idején, de összefonódik a korabeli német viszonyokkal is. A könyv az 20. század elejéről indít és történelmi eseményekről krónika-szerűen beszámol. Vagyis egy "Katalógust" ad a történtekről, ahogy a könyvet indító mottóból is kiderül. A hadi ipar nagy fegyvereiről szól, ami megváltoztatta nemcsak Oroszország, de az egész világ sorsát, azáltal, hogy Olaszország is belépett a háborúba. Azt az állapotot írta le, amikor az olaszok először a Hármas Szövetség tagjaként versengtek Európáért. Később azonban Olaszország az antant Franciaországához, Angliájához és Oroszországához csatlakozott. A helyzet akkor változott meg véglegesen, amikor Amerikai Egyesült Államok is beléptek a háborúba. Sztálin és Trockij eszméit is felvonultatta a könyv: kollektivizálás, iparosítás, önvédelem. Kínáról is beszámolt, amint Mao Ce Tung is belép a képbe.Rómát külön megemliti 1920.as években, amint a lateráni egyezményt létrehivta. Eközben Németországban megindult a terror. Japánról és az antikomminternről is emlitést tett. A Kristályéjszakával megkezdődött egy nagy méretű előrenyomulás Kelet felé Csehszlovákia irányába.Majd Lengyelország következett, amibe már Franciaország és Anglia is beleszólt.A háromhatalmi egyezményhez már Románia, Bulgária, Szlovákia és Magyarország is csatlakozott. Mindezek után kezdődik el valójában a könyv, amely 1941-től évenkénti fejezetenként halad előre. Elsőként Günthert írt Morante, aki egy nő szemszögéből nézte az eseményeket, annak a szemével, akivel inkább történtek csak események, befolyásolni a társadalmi té155nyeket nem tudta, csak elfogadni azokat, a német katonától született gyerekét Useppét éppúgy,mint Ninot, aki Alfiótól született. Olyan családból született, ahol titkolni kellett a származást, ezért meg is keresztelték a gyereküket Idát, aki eredetileg Aida lett volna. annak ellenére az apa, Guiseppe iszákos volt a kultúra iránti tiszteletüket megőrizték feleségével. A dalok szeretetét átadta gyerekeinek altatódal formájában. Azonban Idának már ekkor jelentkezett betegsége, amely állati nyöszörgéssel és rángatózással kezdődött, majd a földön a szemgolyói eltűnésével végződött. 1915-ös háború még nem érintette a fél lábára nyomorék apát. A szövegben vannak helyenként zárójeles megjegyzések, amelyek mélyebb jellemzést adnak egyes szereplőkről. Magyarázatot közölnek egyes szavakhoz(Böszme=tökfej!) 46.p.)Alfió ezekben úgy jelent meg, mint olyan fú, aki már gyerekkorában családot szeretett volna családot, és már nevüket eltervezte: Antónió vagy Maria.Már ekkor volt a családnak egy kutyája, akit szintén Guiseppének hívtak. A félelem is indithatta ezen jelekbe foglaltak tartalmát. Egyfajta titokzatosság jellemezte, mintha üzenni akarna egy másik világnak ezzel is. Azt is jelezte ebben a jelben, hogy Ida tanitónő és családanya is lett egyszerre, aki számára a kereszt csak az egyház hatalmát jelölte.(60.p.)Mivel nem tudta igazolni már a saját árja mivolát sem, Huseppe apját eltitkolta. Gettoban éltek, ahol Vilma nevű barátnője kolostori munkahelyét is zárójelezte. Emlékképeit is így őrizte Ábrát őrzött a családfájáról, ami igazolta, hogy negyediziglen nincsenek zsidók elhallgatva Useppe apját (12-ből 9 személy esetén). A férje fiatalabb volt nála 8 évvel, mégis neki kellett végignéznie férje halálát. Nem hitt Istenben, de egy rabbi versére mindvégig emlékezett"Szerencsétlen, ki másokra szorul!Boldog, akit csak Isten gyámolít. Egy kis venetói dal az eszébe ötlött olykor: Ilyenkor a szüzeket orozzák.(66.p.)Amikor apja meghalt, anyja sem akart továbbélni és a vízbe akarta dobni a gyűrűje után magát is.Csak egy kis versikét hagyott hátra"Veled leszek, amig csak élek, de túl a síron is, örökké. Szeretett Guiseppémnek az ő Eleonorája.Törvény paragrafusokon keresztül vázolta fel az árja-zsidó különbséget. 1942-őt egy gyerekdalt inditotta. És egy ismét egy lajtrom az eseményekről: wannseei konferencia, Kina, Japán CSIR (jelentése zárójelben), USA (fegyverek száma betűvel és zárójelben). Hitler eredeti beosztását is közölte elrejtve.Észak-Afrikában El-Alameinig jut el. Oroszország (ARMIR)(143-144.p.)Majd az írónő csillagokat, mint a gyereke első szavát is beburkolta.És további olyan szavak jelentését, amiket fia hibásan ejtett ki pl. secske (fecske) (150.p.) Nino már meglett férfiasságát is titkolni akarta, amikor még Huseppe még kicsi volt. Szineket
155
Elsa Morante: A történelem.-Bp.:Európa, 2012.-46.p.
430
sem tartalmazhatott az eredeti szöveg, mintha ezzel kifejezni akarta a sötétség és világosság háborúját. Magyarázatot is fűzött pl. Roma futballcsapat nevéhez. Időbeosztásra utalt, hogy mit is jelentett ez Olaszország számára. Bölcsődalai arra szolgáltak, hogy az anyatejet hamar nélkülözni kénytelen fiát megnyugtassa. A film ezt az időszakot az 1. részben adta közre fekete-fehérben és inzerttel a film elején az adott évszámhoz kötődő összefoglalóval. Az elválasztást az ekkor még az is jelezte,hogy első kutyájukkal élt a család. A könyvben az 1943-as év azzal indított, hogy USÁ-ban a hadiipar már nőket dolgoztatott. Olaszországban sztrájkoltak a munkások. Afrikában véget ért a háború. Németországban a Salói köztársaság létrejött. A partizánakciók a salernói partraszállás után megalakultak. Spanyolország is hadat üzent Németországnak. Olyan sötétség jellemezte ezt az időszakot, amit Pitchipoi országnak hívtak a gyerekek a gettóban. Már Nino elviselhetetlennek érezte az iskolát és részt vett a partizánakciókban, sokszor anyja tudta nélkül. Hirtelen be is jelentette, hogy abbahagyja az iskolát. A fasizmus kegyetlenségeit mutatta be azáltal is, hogy egy ilyen fiatal fiú is, mint Guiseppe harcolni ment. Ekkori kutyájukat már Blitznek hívták, akihez mindvégig ragaszkodott Huseppe, de ő sem élte túl a háborús eseményeket. A hodályban sokan elfértek a menekültek közül, de a gyerekekké váló öntudatukat és emlékezetüket senki sem tudta visszahozni a múló 156 rendszerek között, ahol "Nem láttátok, akit szeret a lelkem?"(Énekek Éneke) Zárójelben a valóságos Useppe méretéről, a jegyrendszerről szerezhettünk tudomást. Az asszony belső szándékait jelölte a ruhavásárláskor elrejtetten. Az egész család összebújt éjjelente, hogy védjék egymást, és biztonságot adjanak a másiknak. Ekkor jelent meg Carlo Vivaldi, akiről csak később 1947-ben tudjuk meg, hogy szintén 3 neve volt(Pjotr,később Davide Serge)(612.p.) akárcsak a család kutyáinak. Blitz nevű kutyát ugyanis Guiseppe halála után Bella követte. Ebben az időszakban egyre több lopás történt, ami elgondolkodtatásra késztetett a bűn valódi mivoltát illetően. A film 3. része 1944-ben indult: Anzinoi partaszállás, Cassinonál megrekedt a hadtest, Sztálin 10 csapása, normandiai partraszállás, Szövetségesek(Szabadság Önkénteseinek HadtestteI egyesült a Felszabaditás Olasz Hadteste.A Reichben szereplők száma(5000 fő) merényletet követtek el Hitler ellen. Ekkor visszavágtak.Varsói felkelés a keleti fronton, japán kamikázék(öngyilkos pilóták) a valóságot közölte A könyvben partizánok neveit is zárójelesek voltak(Ezrek, Négus=Oreste Alioso, Tizes, Négy, Feketekéz Clemente). Pusztítást is részletezték így, és a fegyvert is.Kisértetalakzatokat jelölték,amiknek nem volt nevük. Valódi szándékról is tudomást szerezhettünk így.Épületek belsejét ábrázolták.Nino azonban nem szivlelte a megszervezett hierarchiát. 1945-ben Németországban már bíróságokat állítottak fel. Mussolinit a Como-itónál elfogták. Olaszországban a Parri kormány alakult meg a régi államforma reményében. USÁ-ban atombomba gyártása zajlott. Ez Hirosimát megsemmisitette.Veszélyben levő országokról jelentett a zárójel. A 2és fél éves kis Huseppe még nehezen ismerte fel a sik lapon az alakzatokat. Hamarosan ráunt a nyomtatott papirosokkal való bibelődésre, mert ezekből sokszor akasztott emberek képei tűntek fel előtte, vagy egymásra dobott halottak cipői, drótháló mögötti internáltak, halál lépcsőin kényszermunkásokat. Ezeken a képeken annak ellenére, hogy anyja nem beszélt neki Istenről, egy hozzá fohászkodó férfit láthattunk. Őt láthattuk 4 felvételen, ahol fuldoklás, félelem és elragadtatott hála tükröződött(448.p.) 1946-ban már rengeteg menekült Európában (több millió). Sztálin terrorhulláma zajlott. A Vezér dönt sok ember életéről. Palesztina: arab zsidó ellentét elviselhetetlen lett. Polgárháború zajlott Görögországban. Nürnbergi per 12 halálos ítélettel végződött. Useppe lelkiállapotára ez úgy hatott, hogy örökölt betegsége az epilepszia jelentkeztek nála és egyre többször. Sokszor kutyája mentette meg, hogy ne menjen olyan helyre ami káros lenne a számára. Ebben az időben sokszor látta Ninot nővel. Előfordult, hogy más viszonyokat is megszemlélt ez utcáról, ahol egész nap követte kutyája. Anyja már nem is tudott velük lépést tartani. Egyre többször voltak olyan rémálmai, amikor ellenségeivel veszekedett. A gyerek felelősségre vonás ilyenkor szóba sem jöhetett, még akkor sem, ha eltitkolta Guiseppével való útjait a parton a partizánakcióknál. Useppét a 157 házmester is csak eleven gyereknek vélte. Magdalena nevű lányt Lena-Lenára keresztelt és együtt hallgatták a gramofont. Sajnos Nino halála még jobban fokozta belső harcát. Egyedül maradt kutyájával. Anyja nem olvasott újságot a történelem a tudatába nem jutott el, úgy ahogy Isten léte sem. Oltalmazta gyerekét, de egy eleve elrendelt hivatástudatból tette mindezt. Hasonlóan tanitói pályáján is, amin apja, anyja, férje halála sem okozott neki akkora törést mint az az időszak, amikor Nino meghalt és Useppát kirakták az óvódából,mert egyre fokozódott menekülési rohama, akkor is a kutyája(Bella) volt vele, akivel beszélgetett is, értették egymás nyelvét igényeit, szándékát, érzelmeit.
156 157
Uö.: Uo.-289.p. Uö.: Uo.-541.p.
431
1947-ben végső Useppe harcát már nem tudta kutyája sem megakadályozni, mert nem kelt fel többé a rohama után. Így az állat már csak fekvő Huseppéhez tudta elvezetni Idát. Hasonlóan fontos szerepet töltött be a kutya, Lassie hazatérben(1943) is a gyerekek életében, de itt a kutya hányattatásain volt a hangsúly és nem az ember szenvedésein. De ebben(La stória) a filmben anélkül vált fontossá, hogy főszerepet kapott volna. A gyerek(Huseppe) maradt a középpontban mindvégig, de ebben a kutya segítette őt, még holtában is. A 101 kiskutya(1961) és a Boomer szintén kutyákról szól, de egyikben sem volt olyan fontos szerepe, mint A történelem c. filmben. A könyv és a film is azt ábrázolta, hogy az eszmék jöttek és mentek(csakúgy mint a gépek), amik nem tudtak irgalmasak lenni, csak rokonszenv kényszere jelenhetett meg bennük, de vannak örök dolgok is, amik nem változnak: amiket csak a gyermeki lélek érzett meg, amikor rejtekhelyére elment és ott is halt meg a végén, ahonnan a csillagokat mindig jól láthatta. A kor emberének hitét Davide Serge fogalmazta meg, amely analógiás panteizmusról tanúskodott,amiben az eszmék harcoltak egymás ellen:"MINTek azt jelentik Isten!....hasonlóságról hasonlóságra, a lépcsősoron végighaladva följutunk az egyetlen létezőhöz....Tanúskodni nem lehet sem intézményekkel, se metafizikával Isten,vagyis a termézet....A vallásos lélek szerint a féreg és a szalmaszál is 158 egyformán az Istenről tanúskodik." Ez az amiért a modern ember a hegyre megy, s zarándokutakra, hogy megfigyelje Isten keze nyomát a 159 világban. Davide olyan forradalmat hirdetett, amely "legyen az ember szabad, öntudatos." Ennek jegyében harcolt a fasizmus ellen, ami nem igazi forradalmat hirdetett, mert csak a gépek és a tömeg harcáról szóló ideológiáról szólt. Szerinte a "forradalmak csakis csillagászati értelemben veendők, azt jelentik, hogy a testek egy gravitációs központ körül keringenek. Ez a ... központ ... a Hatalom."Származását fontosnak tartotta, de nem vallási alapról, hanem nemzetiségről beszél, amelyben a "zsidók ugyanolyan állampolgárok, mint a többi olasz"160 A fontosnak inkább ember mivoltát tekintette. Aki győz az öntudat forradalma révén a halálon, amely a "történelem vége, Isten jövetele."161 Úgy gondolom,hogy hibás Davide gondolatmenete, mert az anarchiát tetti meg egyetlen hiteles forradalmi hatalmi eszközként. Itt a család nem a társadalom összetartó erejeként szerepel, "ami mindig bűnszövetkezet"162, ahol mindenkit csak az ösztönei irányítanak, ilyen módon jut el a természethez is, de nem lehet igazán mégsem szabad, mert önellentmondásba jut azáltal, hogy öntörvényűvé válik. Igazi szabadság helyett inkább szabadosság jelent meg nála ezáltal. Az ember szerepe fontosabb szerintem, és nem lehet lealacsonyítani vagy szembeállítani a természettel, vagy az állati szinttel, mert az állatok is természet részei éppúgy mint az emberek, de az ember áll a hierarchia csúcsán azáltal, hogy szolgál, ezáltal lesz hatalma is az állatok felett, akik ekkor ösztönösen követni fogják az embert. És ezt nem helyettesíthetjük be a gyűlölet harcával, ahol a sötétség győzne. Nem lehet egyik szélsőséges eszmét sem Istennek képzelni(fasizmus és kommunizmus). Olyanfajta békét kell inkább az emberiség elé állítani, ami harmóniát hirdet meg az egyes népek és nemzetek között és a természettel összhangban van. Itt nem lehet a Sixtus kápolnát vagy Beethovent eltörölni, csak azért mert egy civilizált társadalom részei, ezek is a harmóniába olvadnak. Ezek is mind Isten teremtett művei, ahol ott van az ember keze nyoma azáltal, hogy szabadságát a jóra használta fel. Mert igen 163 "Minden istenséghez fohászkodik...Krisztushoz, Brahmához, Buddhához." , de a Megváltó Istenhez, aki szeretetből szenvedett értünk és üdvösséget hozott nekünk, azaz Jézus Krisztushoz. Jézushoz nem a drogok okozta kábulat vezet bennünket, mint Davidenél belső harcában. A könyv céloz arra, hogy a háború okozta sebeket csak a tiszta szeretet győzheti le.Ez persze nemcsak 164 egy álomban érhető el bennünk, mint Davidenél, akinél Krisztus csak köznév "a teljes bűntudat igéje" Isten inkább a Létező Abszolút Igazság, amikor azt mondja Isten, hogy Vagyok Aki Vagyok(2Móz. 3.11-18). Azt vélem, hogy Useppe , a gyermeki ártatlanságot képviselve jutott el odáig, hogy Davide Sergével szemben álmaiban olyan vágyak szerepeltek, amelyeket rajzok útján juttatott kifejezésre, mégha néha össze is tépte őket. Menekülés volt ez, amely végighaladt a könyvben éppúgy, mint a filmben, és néha csak az anyjánál találta meg a megnyugvását, aki segítette őt rohamainál éppúgy, mint akkor is, amikor mindenki már elhalt vagy elfordult tőle, még Davide is. A végső lökést a partizán barátja halála jelentette számára, amit látva csúnya-jó kekszét is elhagyva már csak menekült. Folyton csak havat szeretett volna rajzolni, amelynek
158 159 160 161 162 163 164
Uö.: Uo.-628.p. Uö.: Uo.-630.p. Uö.: Uo.-682.p. Uö.:Uo.-685.p. Uö.: Uo.-687.p. Uö.: Uo.-734.p. Uö: Uo.- 708.p.
432
rengeteg színe volt, majd változatos jelenetet, de csak kusza vonalak lettek belőle. Verset költött inkább, amiben a nagy terebélyes fához szólt, mint a naphoz, ami fészkeket ad az önfeledten játszó kiscicának is. Ekkor suhancok jöttek a tengerparti erődjéhez, akikkel szemben már nem tudott harcolni betegségében, és megérezve ezt kutyája sem ugatott már olyan hangosan. de hűséges ebként élete utolsó percéig védte a gyereket és anyját. 4.2. A Nyomorultak A másik film a Nyomorultak, ami sokszor filmre vittek, de mindig tudtak benne újat mondani és sohasem vált unalmassá. Franciaországban játszódó története a francia forradalmat idézi fel bennünk, de kihatással korunkra is. Legutóbb még hatásosabb eszközt találtak a katarzis eléréséhez a filmben. Az először 1957-ben bemutatott Jean-Paul Le Chanois rendezte filmben a politikai okokból bekövetkezett szegénységet emelik ki Jean Gaben főszereplésével. Az emberi lelkiismeretet emeli ki szívszoritó jeleneteiben a film, amikor rendkívül megindítóan azt ábrázolja a film a gályarab ártatlanságát és szenvedéseit, amint ezáltal érzékennyé válik mások nyomorára is. Még egy festmény is előkerül, amin keresztül mintegy a waterloo -i csata képe elevenedik meg, s az 1800-as évek Franciaországa jelenik Anglián keresztül, ahová Jean Valjean menekül az üldözések elöl. Jellegzetes Párizsi szobabelsőket festett Munkácsy Mihály is.Ez a film nagy hangsúlyt helyez a belső törvényre, a lelkiismeret szerinti életre, ezt jelzi a narrátor szövege is, mintha hallanánk Jean Valjean gondolatait. Nagyon nyugodtá válik, amikor megmenti őt egy "Irgalmas szamaritánus"(Lk 1, 25-37), aki Jézusra emlékeztetve szamáron közlekedik a városban, mert mindenét a rászorulóknak adta. Így tett Jean Valjeannal is, amikor az meg akarja lopni, ő még a gyertyatartós ezüstjeit is odaadja neki. Egy gyerektől ellopott ezüstpénz nagyon megváltoztatja őt, emiatt fogadta magához a kis Cosette-t, hogy felnevelje őt, miután az apácák nevelték, amíg kicsi volt. Azáltal tudott lemondani róla, hogy hozzá is önzetlen volt egyszer valaki. Az Anthony Perkins alakított angol változatban 1978-ban sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a jogra és az Jean Valjan is paragrafusokora hivatkozik, amikor a felügyelőtől bizonyos jogokat elvesz, hogy megmeneküljön. Csodálatos módon menti meg a kislányt és a fiút is. A lánnyal az ég felé menekül, a fiúval pedig a föld alatti csatornákon át próbálkozik, maikor az megsebesül a harcban. A kisfiú viszi a hírét mindegyik változatban, akinek halála a 2012-es változatban válik a legszemléletesebbé. A zene ebben a filmben sokat segít abban, hogy a különböző pólusokat érzékeltesse a rendező. Amikor a Jaen Valjean és Javer alakjának ellentétére épül a posztmodern kor alkotása. A másik ellentét Cosette és Éponine, ami szintén többszólamú ábrázolással látjuk a szereplőket szinte egyszerre. Sok részlet kimarad a filmből, de nem hagyja el a lényeget és történethez való hűséget. Ahol Javer is nagyon emberi, és Eponin rossz nő, mégis van benne jó is. A zene drámai hatást is gyakorol a filmben a nézőkre azáltal, hogy emelkedetté válik a koldus is az énekelt szövegek által. Méltóságos kölcsönöz még a legnyomorultabbnak is. 4.3 Hardy:Egy tiszta nő (Tess) A harmadik film pedig a Tess története(Egy tiszta nő), akinek sorsán át láthatjuk a korabeli Anglia történetét a hagyomány és a megújulás közti ellentétet, egy igazi értékkeresésnek vagyunk itt tanúi, ahol maguk a szereplők is nézőkké válnak egy ponton és azt kutatják, hogy mi köti őket akkor össze akkor is, amikor nehézzé válik sorsuk. Tess történetében az erkölcsi, társadalmi és anyagi szinten megtapasztalt kiszolgáltatottságot megéli a 19.századfordulós Angliában. Mennyire igaz ez korunkra, hogy vissza kell térni a lelkiismeret szerinti élethez, ahol a hit ereje hat az életre.Itt már megtapasztalhatjuk azt az egyéválást a világgal is, amely a misztika és az érosz nyomán létrejön Schellenbaumnál. "olyanfajta szeretetben találja magát, amely magát, amelyben benne van a magányosság, egyszerre józan és forró, szeretetben, amely semmi határozottat nem akar(mint az Üvöltő szelekben is), ezért rendelkezésre áll és nyitott, szeretetben, amely a szerelem sebeit is gyógyítja, mert azokat is szereti. 165 Összefoglalva. A modern kor emberének kérdésfeltevései fogalmazódnak meg korunk adaptációiban is. Milyen szempontból lehetnek ők egységesek? Hogyan és mivel élhetjük meg ezt az egységet? Mindhárom mű a történelem egy adott időszakát idézi fel egy-egy sajátos szempontból néhány ember sorsán keresztül és mindezt teszi egy-egy adott ország nézőpontjából tekintve. A művészetet is felhasználva arra jutnak, hogy egységes értékeket tudjonak megfogalmazni és a szereplők szájába adni. Hol a csend, hol a zene hat monumentális módon, de mindig képes a szívekhez szólni, ahhoz a belső irányítóközponthoz, ami minden emberben ott van, csak szóra kell bírni, hogy mondja meg az
165 Anselm Grün-Gerhard Riedl: Misztika és érosz .-Pannonhalma: Bencés K., 2000. 52.p.
433
igazságot. Azáltal, hogy a szereplők kifejezik azt, amit a lelkiismeretük diktál, a nézőt is elgondolkodtatásra késztetik
IRODALOMJEGYZÉK Jakabffy Éva: A vámpír anti-pszichológiája In. Mörk Leonóra: A vámpír vonzásában Bp.: Jaffa, 2011.-19-35.p Szondy Máté: Vér, halál és szerelem In. Mörk Leonóa: A vámpír vonzásában. Bp.: Jaffa, 2011.-49-63.p. Bagdy Emőke: Gyöngéd csók helyett vérszívás In. Mörk Leonóa: A vámpír vonzásában. Bp.: Jaffa, 2011. 7187.p. Soma Mamagésa: Megéreztem a vámpír szexuális vonzerejét In. Mörk Leonóa: A vámpír vonzásában. Bp.: Jaffa, 2011. 95-111.p. Singer Magdolna: Száműzött halálfélelmünk követelései In. Mörk Leonóa: A vámpír vonzásában. Bp.: Jaffa, 2011. 119-133.p Sepsi László: Időbe dermedve=Prizma (2011/1) 5. sz.-20-32.p. Szabó Noémi: Moralitásjáték: a gyerekfilm és a társadalmi elvárások=Prizma 2011/1. 5.sz.-8-14.p. Péley Bernadett: A filmet néző gyermek =Prizma (2011/1) 5. sz.-4-8.p. Elsa Morante: A történelem.-Bp.:Európa, 2012
434
PRAX LEVENTE: A BAROKK MEGJELENÉSI FORMÁI PETER GREENAWAY FILMJEIBEN - PTE BTK, IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA BEVEZETÉS Ha a ma is alkotó filmrendezők közül mondani kellene valakit, akire nagy hatást gyakorolt a barokk, a legkézenfekvőbb válasz Peter Greenaway lenne. Filmjei tele vannak a művészettörténetből, de különösen a XVI.-XVII. századi festészetből vett idézetekkel, beállításai gyakran kanonikus, általánosan ismert, a barokkhoz kötődő képeket idéznek, mi több, a legutóbbi időben barokk alkotók életéről készít mozikat. A rendező műveinek barokk mivolta azonban nem írható le ilyen egyszerűen, ahogy maga a szó sem pusztán egy művészettörténeti korszakot jelöl. Deleuze állapítja meg, hogy a barokkban „a festmény felülete megszűnik egy világra nyíló ablak lenni, ehelyett egy áthatolhatatlan információs síkká válik, amelyre vonalak, számok, változó írásjegyek kerülnek.”166 A kijelentés más művészeti ágakra is érvényes, így Greenaway filmjeire is, amelyek sok esetben ilyen egymásra vetített síkokból épülnek fel: ezek elfedik vagy kiemelik egymást, kapcsolatuk azonban semmiképpen sem térbeli. A rendező művészetében nagy hangsúly kerül a képek újraírására a művészettörténet tapasztalatain keresztülszűrve. A posztmodernizmus Guy Hocquenghem és René Schérer szerint egészében nem más, mint egy olyan sokrétű esztétikai vállalkozás, amely a történelem újraírására koncentrál, ahol történelmen a művészettörténetet kell érteni. Az ilyen módon készülő mozi újraírja a történelmet, re-prezentálja a barokk ábrázolási stratégiáit.167 Deleuze a barokk eszközeinek a posztmodernben való megjelenéséről szólva megállapítja, hogy azok egy olyan trópust jelölnek ki, amely a művészi forma megújulásából ered, és amely minden egyéb stilisztikai és kulturális eljárás fölött érvényesül. „A barokk nem a lényegre referál, hanem inkább egy működésmódra, egy jellegzetességre. Ez folyamatosan redőket („folds”, az eredeti franciában: „pli”) generál.” A „redő” fogalma Deleuze-nél „egy flexibilis, rugalmas tárgynak tűnik, amelynek még mindig vannak koherens részei, amelyek egy redőt formáznak, és ezek nem különíthetőek a részek részeire, sokkal inkább a végtelenségig kisebb és kisebb redőkre oszlanak, amelyek mindig megtartanak egy bizonyos kohéziót. Ez a folyamatos labirintus nem oldható független részecskékre, ahogy a homok felosztható a szemcséire, inkább hasonlít egy végtelenül redőző papírlapra vagy elkülöníthető hullámzó mozdulatokra, amelyek mindegyikét meghatározza a környezete.” Ez a felfogás élesen szembenáll a karteziánus analitikus, pontos hozzáállással, amely amely csúcspontját a hegeli elmefelfogásban találja meg.168 A redő a fent említett információs síknak is tekinthető, de nem csak annak: valamennyi, Greenaway filmjeiben létrejövő rendszer is belefér a fogalom keretei közé,169 mivel azok is egy-egy síkot alkotnak a mű egészen belül. Deleuze „redő” fogalma hatékony lehet néhány olyan kérdés feltárására, amelyek a történeti barokk jellegzetességeit a posztmodernhez kapcsolják. A barokk koncepciója minden olyan esetben megjelenik, amikor a „központ” elveszik, tehát nem egyszerűen egy a XVI.-XVII. századra jellemző művészettörténeti korszak: Deleuze a barokkot a filozófiai „tiszta koncepció” analógiájára szintén egyfajta „tiszta koncepcióként” határozza meg.170 Ez lehetővé teszi, hogy a barokk, mint fogalom leválasztható legyen a saját történeti meghatározottságáról, és más korszakok alkotásai esetében is alkalmazható legyen. Peter Greenawayre tudatosan reflektál a barokkra. Nem egy helyen fejtette ki azt az elképzelését, ami szerint a barokk egy válságkorszak terméke volt - a katolikus egyház világi hatalma megrendült, ugyanez történt a királyok uralmával, a középkori feudális rendszerrel, miközben az addig alávetett helyzetű polgárság felemelkedett. Mindez azt is jelentette, hogy a korábban szilárdnak hitt értékek elvesztették jelentőségüket, de még semmi nem állt a helyükbe. A posztmodernben, a modernista paradigma háttérbe szorulása után, hasonló folyamat zajlik, mint ahogy általában véve is a barokkos formák mindig akkor kerülnek előtérbe, mikor egy válságkorszak a korábbi művészi kifejezésmódot holtpontra juttatja. A barokk esztétikai figurae-jére olyan tulajdonságok jellemzőek, mint például a manierista reprezentáció, ismétlés, paródia, szatíra, intertextualitás, tükrözés, trompe l'oeil, labirintus, a torzítás, az ellentmondás, instabilitás, rendellenesség, káosz, részletesség és a töredékesség.171 Cristina Degliék tanulmánya szerint a rendező művészetének neobarokk jellege abból
166
Deleuze, Gilles: Mi a barokk? Limes, Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat, 1996. 7. o. Degli, Cristina-Reinert, Esposti: Neo-Baroque imaging in Peter Greenaway’s cinema. In.: Peter Greenaway's postmodern/poststructuralist cinema. The Scarecrow Press Inc., La nham - Tor o nto - Pl ym out h, 2008. pp. 53-54. 168 idézi Murray, Timothy: Digital Baroque. New Media Art and Cinematic Folds. University of Minnesota Press, Minneapolis – London, 2008. 169 Murray: v. ö. i. m. p. 111. 170 Lambert, Gregg: The Return of the Baroque in Modern Culture. Continuum, New York, 2004. p.6. 171 Degli-Esposti: i. m. p. 52. 167
435
ered, hogy - mivel a barokk és a posztmodern jellegzetességei között szignifikáns hasonlóságok vannak - a felsorolt jellegzetességek az ő műveit is jellemzik. A barokk optikai kódjait használva a posztmodern széttördeli a narratológiai eszközök alkalmazásának határait.172
A BAROKK RÉTEGEI GREENAWAY FILMJEIBEN Greenawayt a barokk mint történelmi vagy művészettörténeti korszak is érdekli: filmjei rendszeresen játszódnak a XVII. században vagy pontos meghatározás híján legalábbis egy arra messzemenően emlékeztető korban (A rajzoló szerződése, Prospero könyvei, A maconi gyermek - Az éjjeli őrjáratról illetve a Goltzius and the Pelican Companyról nem is beszélve), de általában véve minden munkája tele van szórva a barokk legkülönfélébb reprezentáns alkotásaival, az azokra való utalásokkal - leggyakrabban a németalföldi festészet bukkan fel. További jellegzetesség, hogy a rendező műveiben, annak ellenére, hogy roppant sokrétű és bonyolult alkotások, hiábavaló fáradozás bennük bármiféle rejtett, a világ értelmére vonatkozó jelentést keresni. Ha valaki ilyesmibe vágná a fejszéjét, nagy a veszélye, hogy a túlinterpretáció csapdájába esik. Egy Greenaway-film nem valamiféle kompakt, monolitjellegű alkotás, sokkal inkább különböző katalógusok és leltárak (tehát információs síkok) sűrűn egymásba fonódott rétegeiből áll; talán a legjobban egy fej hagymához, vagy még inkább valami finom gépezethez lehetne hasonlítani, mondjuk egy óraműhöz vagy zenélődobozhoz: a párhuzam annyiban is helytálló, hogy hallatlanul tudatosan és precízen megszerkesztett konstrukciókról van szó. Csak fel kell húzni (befogadni), az egymásba kapaszkodó apró alkatrészek mozgásba lendülnek, és minden halad a maga végsőkig determinált útján, amíg a szerkezet le nem jár. A rétegeket, alkatrészeket szét lehet fejteni, külön lehet választani egymástól, de a végén nem fog a kezünkben maradni semmi. Amennyi jelentéstartalom a rendező egy filmjéből mégis kihámozható, az a narratívában rejlik; ha azt elvesszük, a katalóguson kívül semmi sem marad: jellegzetes példája ennek az Intervals vagy az Ablakok. Greenaway a narratív filmről mindig mint elvetendő, meghaladandó dologról nyilatkozik, de ez nem jelenti az, hogy a cselekmény ne bírna nagy jelentőséggel nála. Sőt, a legtöbb esetben az elbeszélés nála éppen a világban teremthető rend, értelem tagadására fut ki, méghozzá nagyon egyszerűen leírható módon: 1. a világ dolgai kaotikusak; 2. aki mégis megpróbál köztük (objektív eszközökkel) rendet teremteni, az hamarosan rosszul végzi: szerencsés, ha vízbefojtással megússza, és nem valami sokkal bizarrabb sorsra jut. A séma mindig ugyanaz.173 Mivel a káosz a rendezőnél ilyen nagy szerepet játszik, a filmeknek nincs kitüntetett olvasatuk, rengeteg helyes interpretáció létezik. Csak a befogadó előzetes tudásától vagy éberségétől függ, mit vesz észre és hogyan értelmezi azt a szerteágazó utalások rendszeréből. Varga Enikő például arra világít rá, hogy a Számokba fojtva című film előképe Velazquez Az udvarhölgyek című festménye, illetve Mantegna Halott Krisztusa.174 Ő maga is elismeri viszont ezen választások önkényességét, továbbá arra is rámutat, hogy Az udvarhölgyekből a rendező csak az Infánsnő figuráját használja fel, akit bizonyos szemszögből a film narrátorának tekinthetünk (a nyitó képekben ő számol el elsőként százig). Az ugrókötelező kislány valóban az Infánsnő (karácsonyfaizzókkal felszerelt) mása, egyúttal viszont egy hallatlanul erős elidegenítő effektus - egy, az adott környezetben ilyen valószerűtlenül kinéző figura szerepeltetése elsődleges célja minden bizonnyal a film konstruált jellegére való rámutatás, illetve megalapozza az egész abszurd komédia alaphangulatát. A fentiekkel szemben Hirsch Tibor a Számokba fojtvában a XIX. századi angol tájképfestészet, illetve a diorámák hatását tartja a legerősebbnek.175 Neki is igaza van - a citálható utalások száma egy-egy Greenaway-filmben igen magas, és ahányat sikerül észrevenni, annyiféle módon lehet a filmet interpretálni. Ugyanolyan játék ez, mint hogy hány szám tudatosul a befogadóban a film megtekintése során (mind a száz valószínűleg csak a sokadik megtekintésre; ugyanez a helyzet az idézett műalkotásokkal is). Valószínűleg ez a rendező művészetének legposztmodernebb jellemvonása. A filmek férfi hőseinek végzetét az okozza, hogy ők hisznek abban, hogy a világ jelenségei objektív módon vizsgálhatóak és rendezhetőek, vagyis létezik "helyes" olvasat. Megszállottan próbálnak valami jelentést adni az általuk kiválasztott dolgoknak, ezért próbálják őket valamiféle rendbe állítani. Az így létrehozott katalógusok azonban csak a saját prekoncepcióikat tükrözik - és nem a világnak valami mélyebb értelmét, amit ők nem ismernek fel. Önmagában szemlélve a különféle konstrukciók létrehozása strukturalista gondolkodásmódot sugall, de mivel a narratíva általában tragédiával végződik a rendszeralkotók számára, ezért
172
Degli-Esposti: i. m. p. 52. Kivéve a Prospero könyveit illetve az Éjjeli őrjáratot; de az előbbi adaptáció, amelynek a végén Prospero is elveszíti a hatalmát, utóbbi pedig egy konkrét történelmi személyiségről szól, akit a rajzolóhoz hasonlóan tönkretesznek a saját művébe kódolt rejtett információk. 174 Varga Enikő: Lehetséges-e filmes kubizmus? – A kubizmus megvalósulási lehetőségei Peter Greenaway Számokba fojtva és Z00 című filmjének néhány beállításában. www.filmtett.ro/cikk/1250/a-kubizmus-megvalosulasi-lehetosegei-peter-greenaway-szamokba-fojtva-eszoo-cimu-filmjenek-nehany-beallitasaban 175 Hirsch Tibor: Az Apokalipszis hölgylovasai. In.: Bosun! Greenaway jegyzetek. Magyar Filmintézet, Budapest, 1991. 84-85. o. 173
436
egyúttal a filmek elvetik a rendszerezés, mint tevékenység értelmét, habár az adott műben felépült struktúrák megmaradnak - a Számokba fojtvában akkor is eljutottunk 1-től 100-ig, hogyha ennek során sokan tragikus véget értek, ahogy megmaradnak a Z00 testvéreinek kísérleteiről készült felvételek, mint egy kétségbeesett törekvés reprezentációi. Varga Enikő konklúziója szerint: „Ez a filmforma (...) nem kívánja szolgálni az elbeszélést, olyan rendszer mentén építkezik, mely mint egy ellenlogika, valamilyen taxonómia szerint (a Számokba fojtva esetében a számozás, a Z00 esetében pedig a betűrendes felsorolás) konstruálódik meg. Ilyen ellenlogika a festményeknek mint előképeknek a bevonása is, melyek a kanonikus szövegek helyére lépve veszik át a modellálló szerepet, de ez esetben sem a történetkonstruáláshoz, hanem a film formanyelvének megerősítéséhez.”176 Ettől azonban még a történetek végkifejlete révén a filmekben felépülő összes konstrukció, katalógus érvényessége kérdésessé válik, illetve értelmét veszti, amennyiben nem marad, aki interpretálja őket. Tehát a rendező művei tulajdonképpen önmagukat számolják fel, és ez már olyan korai rövidfilmekre is igaz, mint például a Függőleges tárgyak rekonstrukciója. A legteljesebb és legzártabb rendszer a Prospero könyveiben jön létre: ebben adott a címszereplő eszköztára (a huszonnégy könyv), aki abból létrehoz egy, a barokk kor tudásalapján nyugvó teljes világot - az eredmény A vihar című dráma szövege.177 Ahogy Timothy Murray írja: „Prospero a szó szoros értelmében a 178 könyvek révén irányítja világát. (...) Greenaway A vihar adaptációjának a tudás autoritása a vezérlőelve." Murray szerint Prospero önmagában egy monász, aki az olvasás hatalmát korlátlanul gyakorolja egy 179 anakronisztikus manicherista világ felett ; illetve rámutat, hogy „Greenaway reprezentációja Prospero könyveiről, illetve a bennük rejlő szellemi és térbeli tartalomról megtestesíti a 'monászok könyve' barokk ideáját, ami Deleuze-re is nagy hatást gyakorolt: 'a monászok könyve a betűkből és az apró körülvevő darabokból annyi kapcsolatot tud fenntartani, ahány kombináció létezik. A monád a könyv vagy az olvasóterem. A látható és láthatatlan, a külső és belső, a homlokzat és a kamra.'”180 Ám ez az uralom, hasonlóan a rendező többi filmjéhez, itt sem bizonyul tartósnak, mégha kivételesen Prospero önmagától mond is le róla. Mikor ez megtörténik, közönséges emberré változik vissza, ezért én nem gondolom, hogy ő maga lenne a monász, sokkal inkább az a film, amiben szerepel. Az ugyanis, hasonlóan a rendező egyéb munkáihoz, egy mesterségesen kreált világmodell, amely csak azokat az elemeket tartalmazza, amelyeket alkotója fontosnak vélt hozzáadni.
A BAROKK BORGESI ÉRTELMEZÉSE ÉS GREENAWAY Jorge-Luis Borges nagyon hasonló célokat fogalmaz meg, mint Greenaway. Írásaira szintén jellemző az enciklopédikusság, kulturális referenciák kapcsolataként feltárva az univerzumot. Borgesnél mindig valamilyen rejtett tudás, titkos név, szakrális jelentés megszerzéséért folyik a küzdelem; ugyanez jellemző jónéhány Greenaway-film cselekményére is (a halál objektív megfejtése a Z00-ban; Boulé építészetének és általánosságban Itália szellemiségének megértése Az építész hasában, stb.). Borges történeteiben az igazság feltárása, a nyomozás nem vezet végleges eredményhez, arra utalva, hogy e feladat esetleg megoldhatatlan. Nagyon hasonló cselekmény figyelhető meg Greenawaynél például a Függőleges tárgyak rekonstrukciója című rövidfilmben, vagy A rajzoló szerződésében. Borges szerint a barokk egy olyasfajta művészeti eljárás, amely teljes mértékben kimeríti a saját lehetőségeit, vagy legalábbis törekszik erre, és emiatt már-már önkarikatúrába hajlik. Emiatt minden művészetnek a végső állapotát képviseli. Mivel merőben intellektuális, Bernard Shawra hivatkozva humorosnak tekinti. (Shaw szerint minden intellektuális munka humoros.) Mikor Borges a barokkról beszél, a saját irodalmi stílusát is annak tekint; ezzel bizonyos szemszögből az akadémizmusra utal - ugyanis gyakran az élő művészeti folyamatok vége, hogy kanonikussá válnak, belemerevednek egy hivatalos szabályrendszerbe. Miután az akadémikus művészet minden lehetséges formát kimerített, csak a múlt eredményeinek puszta formai ismételgetését tudja felmutatni. Borgest az a fordulópont érdekli, amelynél a műtárgy romantikus felfogása megszűnik, visszatérnek a klasszicista és akadémikus formák, amelyek általában a korábbi mozgalom kifulladását jelentik.181 Ez az aspektus jelen van Greenaway-nél is, de nála a borgesinél nyilvánvalóbbá válik a paródiajelleg, amikor megkérdőjelezi a struktúrák érvényességét. Filmjei tekinthetőek a strukturalista gondolkodásmód kifigurázásának. Nem csak azért, mert a történetek (férfi) szereplőinek sorsa révén tagadják a struktúraépítő tevékenység értelmét, hanem mert a szerkezetek létrehozását olyan mértékben túlhajtja, hogy
176
Varga Enikő: i.m. Murray: i.m. p. 112. 178 Murray: i.m. p. 113. 179 Murray: i.m. p.116. 180 Murray: i.m. p. 114. 181 Lambert, Gregg: The baroque conspiracy: Jorge-Luis Borges. In.: The Return of the Baroque in Modern Culture. pp. 112-113. 177
437
annak - a borgesi gondolatnak megfelelően - óhatatlanul lesz valamiféle (ön)ironikus jellege (a Nyolc és fél nő Phillip Emmentalja részben önkarikatúra). A rendező például a Tulse Luper-project filmjeiben saját jellemzőnek tartott vonásait a befogadhatatlanság határáig, vagy azon akár túl is lépve alkalmazza, miközben ahhoz, hogy ezek a filmek a legmesszebbmenőkig végiggondolt konstrukciók, kétség sem fér. Ezeknek a filmeknek, illetve a hozzájuk kapcsolódó egyéb projectek (DVD-k, könyvek, weblapok) minden korábbinál bonyolultabb szerkezete mindenekelőtt Greenaway azon véleményét tükrözi, hogy egy műalkotásnak olyannak kell lennie, hogy még a sokadik megtekintésre is találhasson benne a néző olyan elemeket, amelyeket korábban nem vett észre. A hagyományos filmformák erre kevésbé alkalmasak. De hiába épül ki az ezúttal már az egyes művek határain is túlnyúló gigantikus konstrukció, mikor a trilógia utolsó részének végkifejletével Greenaway másodpercek alatt zárójelbe teszi, annullálja az egészet. Azzal a kijelentéssel, hogy Tulse Luper (aki egyébként többször is mint a rendező alteregója jelenik meg) már a kezdetek kezdetén meghalt és minden tette, az egész életrajza csak barátjának elmeszüleménye, újra csak megkérdőjelezik a korábbiak, így az egész rendszerezés értelme. Nem véletlen, hogy Luperre pont egy téglafal dől rá: első alkalommal, mikor (látszólag) megússza az eseményeket, a szanaszét heverő téglák alól kászálódik elő, míg a végén ugyanezek a téglák (egy összeomló rendszer elemei) terítik maguk alá végleg.182 A fentiekben arra mutattam rá, hogy Greenaway filmjeiben a barokk többféle értelme is felfedezhető; többféle módon tekinthetőek barokkosnak. Egyfelől a stílust reprezentáló számos művészettörténeti idézet miatt, másfelől a deleuze-i redő alkalmazása révén, vagyis hogy ezek a művek síkszerűek, információs síkok építik fel őket; harmadrészt pedig a borgesi értelemben, amennyiben merőben intellektuális, időnként önparódiába hajló, önmagukat is dekonstruáló filmeket készít.
IRODALOMJEGYZÉK Deleuze, Gilles: Mi a barokk? Limes, Komárom-Esztergom megyei Önkormányzat, 1996. 7-17. o. Degli, Cristina – Reinert, Esposti: Neo-Baroque imaging in Peter Greenaway’s cinema. In.: Peter Greenaway's postmodern/poststructuralist cinema. The Scarecrow Press Inc., Lanham - Toronto - Plymouth, 2008. pp. 51-78. Lambert, Gregg: The Return of the Baroque in Modern Culture. Continuum, New York, 2004. Lawrence, Amy: The films of Peter Greenaway. Cambridge University Press, 1997. Murray, Timothy: Digital Baroque. New Media Art and Cinematic Folds. University of Minnesota Press, Minneapolis – London, 2008. Varga Enikő: Lehetséges-e filmes kubizmus? – A kubizmus megvalósulási lehetőségei Peter Greenaway Számokba fojtva és Z00 című filmjének néhány beállításában. www.filmtett.ro/cikk/1250/a-kubizmusmegvalosulasi-lehetosegei-peter-greenaway-szamokba-fojtva-es-zoo-cimu-filmjenek-nehany-beallitasaban
182
Greenaway egyébként nem elégszik meg az iróniának az itt fejtegetett árnyalataival. Komoly affinitása van az abszurd humorhoz, olyannyira, hogy a Számokba fojtva és a Nyolc és fél nő műfajilag fekete komédiának is tekinthető. De a többi film is tele van szórva néha egészen vulgáris tréfákkal.
438
SÜTŐ MÁRTON: AZ EGYENLŐ TEMPERÁLÁS FOGALMI FEJLŐDÉSE MERSENNE-IG - BME, TUDOMÁNYFILOZÓFIA ÉS TUDOMÁNYTÖRTÉNET DOKTORI ISKOLA BEVEZETÉS Az egyenlő temperálás (továbbá ET) a mai nyugati zenénk hangolási paradigmája. Jó pár zenész és hallgató generáció nőtt fel, akik nem is igen hallhattak más harmóniai minőséget, mint ami az oktáv 12 egyenlő félhangra való felosztásából származik. Tudjuk, hogy ez nem mindig volt így, hogy Bach vagy Mozart zenéje máshogy hangzott saját korukban, mint ma. Az ET rendszerének szélesebb elterjedése az 19oo-as századfordulóra tehető, de ennél sokkal korábbi források is vannak a megszerkesztéséről, hirdetéséről, javaslatáról. Tudjuk, hogy már rég ismert volt az ET fogalma és megvalósításának módja, amikor mégis nagy buzgósággal más rendszereket kerestek és alkalmaztak az zeneteoretikusok, -szerzők és előadók. Tehát az ET térhódítása nem egy lineáris fejlődési folyamat, hanem egy sokkal összetettebb jelenség. Ennek a jelenségnek egy szűkebb szegmensét fogom bemutatni. A mellet fogok érvelni, hogy Marin Mersenne 1636-os Harmonie Universelle-jében érte el az egyenlő temperálás elmélete a szükséges és egy módon maximális pontosságot matematikai, konstrukciós és fogalmi és kommunikációs szinten is. Ehhez elemzem saját írását és a fellelhető korábbi forrásokat, melyben az egyenlő temperálást leírják vagy hirdetik. Az ilyen módon egymás mellé állított elméleteket összehasonlítom s rendszerezem az ET különböző aspektusaira vonatkozóan. Fontos szempont, hogy a megvalósításához szükséges matematika, a bonyolultak gyök és logaritmus számolások épp ebben a korban alakultak ki (lásd később: Faulhaber). Feltételezhető, hogy ez erősen hozzásegített a rendszer elterjedéséhez, de érdekes módon, a szélesebb körű alkalmazására több századdal ezután került sor. Tehát mondhatjuk azt, hogy ennek valójában kis szerepe volt az ET későbbi sikerében. Véleményem szerint nem merészebb azt feltételezni, hogy az ET miatt alakult ki az előállításához szükséges matematika, mint fordítva. A temperálás-történet állomásainak egy nagyon leegyszerűsített leírását egy függelékben teszem közzé a tanulmány végén, hogy az is közelebb kerülhessen a fejtegetéseim megértéséhez, aki nem jártas a zeneelmélet történetében. AZ EGYENLŐ TEMPERÁLÁS FOGALMI FEJLŐDÉSÉNEK ÁLLOMÁSAI MERSENNE-IG Az ET fejlődését feldolgozó irodalomban sok elsőbbségi állítást találunk. Ez lehet egészen hajmeresztő, mint Robert Temple-nél, amikor azt állítja, hogy Tsa-Yü kínai herceg találmányát vették át az európaiak, s így Bachtól kezdve máig „kínai zene szól Európában”183. Lehet árnyaltabb, mint amikor James Murray Barbour, a történelmi temperálások egyik első nagy kutatója és szakértője az alább említett Lanfranco pontatlan megfogalmazásait értelmezi az ET megvalósításának első gyakorlati leírásaként. Ezek jelzik, hogy mennyire óvatosan lehet állításokat megfogalmazni az ET-vel kapcsolatban. Arra fogok fényt vetni, hogy ezek a zenei temperálásnak e korai időszakában, a 16. század elejétől Mersenne-ig a kommunikátorok - hiszen mind publikáltak az ET-vel kapcsolatban – milyen módon nyilatkoztak az ET-ről. Mit állíthatunk teljes bizonyossággal és mi az, amit csak feltételezhetünk. Hogyan fejlődik az ET fogalma, az alkalmazott nyelvezet, a megvalósíthatósága, a róla alkotott zenei vélemény, vagy a belé fektetett remény. LANFRANCO: AZ ET ELSŐ GYAKORLATI LEÍRÁSA? Giovanni Maria Lanfranco (149o, Terenzo - 1545, Parma), olasz orgonista és kápolnamesternek tulajdonítja Barbour az ET megvalósításának első gyakorlati leírását Scintille di Musica című 1533-as tanulmányában184. Ez tartalmaz leírást a hangjegyekről, ritmusok és menzúra jelöléséről, móduszokról, kontrapunktról, valamint a hangszerekről és hangolásukról185. Lanfranco leír pár általános érvényű hangolási szabályt a monokordra és orgonára vonatkozóan, melyből Barbour kiemel kettőt: „a kvinteket olyan szűkre hangoljuk, hogy a fülnek már nem kedves és a tercek legyenek olyan nagyok, amilyent csak eltűrünk.” Ha ezt a két, igaz, pontosan nehezen kivitelezhető szabályt alkalmaznánk pontosan és egyenlően mind a 12 hangra, valóban az egyenlő temperálást valósítanánk meg. De ennek a feltevésnek jogosságát semmi nem igazolja, sőt, Lafranco által felsorolt további szabályok cáfolják ezt. Lindley186, Lanfranco írásának és további szabályainak vizsgálatával arra a következtetésre jut, hogy azok a középhangú temperálásnak egy változatát határozzák meg. Érdekes mindenesetre, hogy ilyen és további viszonylag pontatlanul kivitelezhető szabályokkal adja meg a hangolás módját. Kérdéses, hogy mennyire lehet reprodukálni a leírtakból azt a temperálást, amelyet Lanfranco leír.
183
Temple, Robert. China, 3ooo Years of Science, Discovery and Invention, London: Carlton Publishing Group, 2007. Barbour, J. Murray. Tuning and Temperament. Mineola: Dover, 2004: 45. 185 Gangwere, Blanche. Music History During the Renaissance Period, 1520-1550. Westport: Prieger Publishers, 2004: 133. 186 Lindley, Mark. „Early 16th-Century Keyboard Temperaments.” Musica Disciplina 28 (1974): 129-151. 184
439
Lindley rekonstrukciója, meglehetősen mélybe menő elemzéssel sem tud pontos leírást adni. Annyiban bizonyos, hogy a rendszer egy szabályos középhangú temperálás, és semmiképp sem ET187. Ettől függetlenül feltételezhető és utalásokat is találunk rá, hogy a lantosok alkalmazták a fül utáni hangolást, melynek alapja egy kissé alacsony kvint. Amúgy a mai zongorahangolók is hasonló módszerrel hangolják az egyenlő temperált zongorát, ismerik annak a hamisságnak a mértékét, az akusztikailag eredményezett ütések sebességét, mely alkalmazása ET-hoz vezet. Lanfranco által használt nyelvezetet megvizsgálva, nem találjuk a temperálás, arányosság vagy egyenlőség kifejezések használatát. EGYENLŐ TEMPERÁLÁS A LANTON Több 16. századi zeneelméleti és zenei forrás azt támasztja alá, hogy a lanton korábban megvalósították az egyenlő temperálást, mint más hangszeren. Ennek egyik legvalószínűbb bizonyítéka Giacomo Gorzanis olasz lantvirtuóz 1567-es 24 tételből álló ciklusa, mely mind a 12 hangnemben tartalmaz két tételt, egyet egy dúr, egyet moll móduszban188. Erről eszünkbe jut Bach 1722-es Wohl-Temperiertes Klavier néven ismert hasonló 24 darabos ciklusa, melyet mai megítélés szerint és a korábbival szemben nem az egyenlően temperált, hanem a jól temperált hangolás népszerűsítésére írt189. Az olasz szerzőnél valószínűsíthetjük, hogy az egyenlő temperálás bemutatására írta a darabokat, hisz a korban e mellett csak a középhangú temperálás változatait használták, amelyeknek sajátossága, hogy lesz olyan hangnem, amelyben használhatatlanok (lásd: Függelék: Rövid temperálás áttekintő). Ezzel együtt a lantok nyakából adódik, hogy egyenlő félhangokra állítsák a bundokat, amely így egy egyenlő temperálást hoz létre. Itt kérdésem marad, hogy milyen más temperálásokat valósíthattak meg a lanton. Egy másik olasz szerző, a szintén lant művész Vicenzo Galilei, Galilio apja hasonló jellegű, 24 táncból álló szvitet írt 1584-ben190. Tőle származik egy hangolási elv, mely közel megvalósítja az ETt191. A kisszekund arányát 18/17-el közelíti, amely valóban nagyon jó közelítése az egyenlő kisszekundnak, csak a 12-ik, oktávot adó bundnál lesz egy kis eltérés. Az ilyen, törtszámú arányokkal előállítható hangolást aritmetikus temperálásnak hívjuk. Ezt a könnyű, hatékony módszert valószínűleg előszeretettel alkalmazták. E korból még nem tudok explicit kifejezéséről az ET elvének. SALINAS ÉS ZARLINO: GEOMETRIAI ÉS MECHANIKAI KONSTRUKCIÓK Francesco de Salinas (1513, Burgos – 159o) spanyol zenetudós és orgonista 1577-es Da Musica Libri Septem című tanulmányában tárgyal pontos matematikai leírással, húrhosszaknak megfelelő számtáblázatokkal különböző középhangú temperálásokat192. Ezek mellet egy ET explicit elve is megjelenik: 12 egyenlő arányú félhangra kívánja osztani az oktávot. Ezzel a megfogalmazással nála találkoztam először. A temperálás kifejezést használja erre a rendszerre is. Megvalósításához, felismerve a feladat geometriai jellegét – egy egység és egy fél egység hosszúságú szakasz közé kell szerkeszteni a húroknak megfelelő 11 arányos szakaszt – egy Archimedesnek tulajdonított un. mesolabiumos eljárást mutat. Ahogy Salinas meg is jegyzi, tisztán geometriailag nem lehet megkonstruálni tetszőleges mennyiségű egyenlő arányt két szakasz közé. Egyet könnyen lehet, s további arányokat szerkesztve az újak közé 3-at, 7-et és általában 2n-1 darab arányt. De kettőt már nem, és ehhez szükség lenne ahhoz, hogy a 11-et megkapjuk. Salinas konstrukciója egy bonyolultabb szerkesztésű közelítés193, amelynek gyakorlati megvalósítása hangoláshoz megkérdőjelezhető. Az ET-hoz további közelítő konstrukciókat javasol Gioseffo Zarlino (1517-159o) olasz zenetudós és zeneszerző az 1588-as Sopplimenti Musicaliban. Salinas mesolabiumos szerkesztése mellet két másik közelítő eljárást ír le, hogy megkapjuk a 12 egyenlő arányú félhangot, s e kifejezéseket ő is használja194. Ezek továbbra is pusztán elméleti matematikai leírásoknak tűnnek, nem tartom valószínűnek, hogy ezek alkalmazására előbb kerülne sor, mint Galilei 18/17 arányos, vagy akár az egyszerű fül utáni hangolásra. A javasolt módszerek sokasága számomra egy másik problémát vet fel, melyet Mersenne esetében is látni fogunk. A sok lehetőség leírása olyasmire utal, hogy egyik módszer sem elég jó, hogy szerzője kiemelje a többivel szemben. E mögött állhat az a tény, hogy az egyenlő temperálás egy szempontból zeneileg tökéletlen rendszert, azaz tartalmaz disszonáns hangközöket, így még a legjobb közelítése is kielégítetlenül hagyhat. Hogy megnyugvást kapjunk ezzel kapcsolatban, meg kell várnunk a logaritmikus, numerikus számolásokat, amikor már nem férhet kétség ahhoz,
187
Lindley, Mark. „Early 16th-Century Keyboard Temperaments.” Musica Disciplina 28 (1974): 129-151. Ness, Arthur J. "Giacomo Gorzanis." Grove Music Online, ed. L. Macy (accessed 13 January 2013), grovemusic.com (subscription access). 189 Wikipedia. The Well Tempered Clavier. http://en.wikipedia.org/wiki/The_Well-Tempered_Clavier (accessed 12 October 2012) 190 Palisca, Claude V. "Vincenzo Galilei." Grove Music Online, ed. L. Macy (accessed 16 February 2013), grovemusic.com (subscription access). 191 Wikipedia. Equal temperament. http://en.wikipedia.org/wiki/Equal_temperament (accessed 22 June 2012) 192 Salinas, Francesco de. De musica libri septem. Mathias Gastius: Salamanca, 1577: 143. 193 Salinas, Francesco de. De musica libri septem. Mathias Gastius: Salamanca, 1577: 173. 194 Zarlino, Gioseffo. Sopplimenti Musicali, Francesco de Franceschi, Venetia, 1588: 208-215. 188
440
hogy a megfelelő pontossággal számolták ki az arányokat (folytatás a SIMON STEVIN: A MATEMATIKAI FOGALOMALKOTÁS ÉS A NUMERIKUS SZÁMOLÁSOK alfejezetben). Salinashoz hasonlóan Zarlino is leírta, elődjéhez képest fokozott pontossággal a 2/7, ¼ és 1/3 kommás középhangú temperálásokat. E mellett mindketten kitekingettek olyan temperálások felé, melyek több mint 12 hangra osztották az oktávot. Zarlino 1588-as La Institutione Harmonishe-jében szerepel egy oktávonkénti 19 hangos billentyűzet ábrája is. Állítása szerint ezzel minden hangnemben lehetséges tisztán játszani. Tudjuk, hogy kísérleteztek ilyen fajta több billentyűs hangszerekkel, de nehéz alátámasztani, hogy tényleg melyek valósultak meg, s mennyire alkalmasak gyakorlatilag a darabok előadására. Még egy számomra nagy jelentőségű felfedezést tartalmaz Zarlino Sopplimenti Musicalija. Talán a második legfontosabbat a cikk szempontjából. Ahogy Lindley is kiemeli, szerepel egy jelentős idézet egy bizonyos Giralmo Rosellitól. A San Martino delle Scala-i apát (grove, temperament) , akiről más zenei forrást nem találtam, javasolja az ET alkalmazását. A következőkkel indokolja: „Megkönnyíti az énekesek, hangszeresek és zeneszerzők közös játékát. A 12 közül tetszőleges hangról kezdhetjük az UT RE MI FA SOL LA-t, forogva az összes hangon, ezáltal létrehozva egy körkörös zenét (Musica spherica). Így minden hangszer képes lesz uniszónóban játszani, és az orgona is oly módon, hogy nem túl magas, sem túl alacsony.” Lindley szerint ez az első és egyetlen 16. századi elővezetése az ET alkalmazásának billentyűs hangszeren. Tudjuk a korábbiakból, hogy lantra és más bundos hangszerre már alkalmazták. S így érthetővé is válik, hogy akár egy időben és helyen különböző temperálást alkalmaztak a különböző hangszercsoportokban. S tudomásunk szerint Roselli az első, aki különböző hangszerek közös játékának megoldásaként javasolja az ET-t. SIMON STEVIN: A MATEMATIKAI FOGALOMALKOTÁS ÉS A NUMERIKUS SZÁMOLÁSOK Nem tudjuk pontosán keletkezésének dátumát, de 1585 és 1615 közé tehetjük a holland matematikus, Stevin: Spiegeling der Singconst (Az énekművészet elmélete) írását195. A művet csak 1884-ban adták ki, de ebben Stevin (1548-1620) kiszámolja az első európai numerikus aránytáblát. Fontos pontosítani, hogy európai mert, érdekes egybeesés, Kínában is ezekben az években, 1584-től keletkeztek nagyon hasonló táblázatok Chu Tsa-Yü herceg tollából. A Stevin és Tsa-Yü közötti, néha plágiumkérdést is felvető elsőbbségi vitákba világosságot hoz Kuttner, aki arra a konklúzióra jut, hogy a két eredmény független egymástól, más módon számolták ki, és más fogalmiságot mutat. Ennek példájaként Stevin az első, aki matematikailag megfogalmazza a kisszekund arányát -ként. E mellet ki is számolja, ami nehezebb feladat. Tas-Yü-nél semmit nem tudunk a számolás módjáról. Kuttner rekonstrukciója egy bonyolultabb törtszám alkalmazását valószínűsíti. Én most a kínai és európai fogalomfejlődés feltételezett függetlenségének jegyében az európai eredményekre szorítkozom. Kuttner további konklúzióként Stevinnek tulajdonítja az ET matematikai definíciójának és kiszámítási módjának a felfedezését. A 4 tizedes jegyig kiszámolt táblái pontosságának hiányát ugyan megemlítik196, de ezek bőven a hallási hibahatáron belül vannak, ami tükrözheti Stevin józanságát e ténnyel kapcsolatban, hiszen felesleges ennél részletesebb számolásokat végezni, amilyeneket találhatunk például Tsa-Yü-nél vagy később Mersennenél. Kuttner meglátása szerint Stevin nem tartotta fontosnak felfedezését, mert az ET-t már így is alkalmazták és ezért nem kezdeményezte kiadását. Ezeket megfontolva Stevin felfedezésének jelentősége elsősorban matematikainak mondható. Az elsőként publikált numerikus táblát Johann Faulhaber német matematikusnak tulajdonítjuk 1630-ban . Ő az akkor feltalált logaritmikus számolások egyik úttörője, s feltételezhető, hogy ezek segítségével kapta eredményét197. MARIN MERSENNE: AZ ŐSSZEGZŐ ÉS ÚJÍTÓ TUDÓS-KOMMUNIKÁTOR Mersenne (1588-1648) francia minorita szerzetes, matematikus és tudós különleges zenei enciklopédiát írt s adott ki 1636-ban. Harmonie Universelle néven kiadta a kor összes zenei tudásának, régi és új tudománynak szánt gyűjteményét. Tudományos jellege megkülönbözteti a korábban tárgyalt művektől. Mersenne több új fizikai eredményt mutatott be benne, többek közt egy rezgés törvényt vagy egy újfajta tükörteleszkópot. Az 16oo oldalas műben Mersenne széleskörűen tárgyalja a zenéhez kapcsolható ismereteket. Hallás- és hangelmélet, mozgáselmélet, mechanika, emberi hang, énektudomány, konszonanciák és disszonanciák, hangnemek és móduszok, kompozíció, hangszerek, matematikai észrevételek; ezek a kifejezések határozzák meg a fejezetek címeit. Ezek közül sok fejezetben tárgyalja az előre törekvő ET-t. Salinashoz és Zarlinohoz hasonlóan ő is részletesen bemutatja a többi temperálást. Ebből következethetünk arra, hogy elméleteik különböző temperálási gyakorlatot írnak le, s nem javasolni akarnak egyet egy másikkal szemben. Mégis,
195
Kuttner, Fritz A. "Prince Chu Tsai-Yü”s Life and Work: A Re-Evaluation of His Contribution to Equal Temperament Theory", Ethnomusicology 19 no. 2 (May 1975): 163–206. 196 Rasch, Rudolf. „Temperament and Tuning” in The Cambridge History of Western Music Theory, ed. Thomas Christensen. Cambridge: Cambridge University Press, 2007: 205. 197 Barbour, J. Murray. Tuning and Temperament. Mineola: Dover, 2004.
441
Mersenne-nél ez másképp van és összességében az ET kiemelt helyet foglal el az Harmonie Universelle-ben. Már az előszóban egy egész oldalon keresztül, igaz, harminc oldalas az előszó, felhívja a figyelmünket erre a rendszerre: „Megmutatom a módját, hogy hogyan osszuk fel a Viola vagy a Lant nyakát úgy, hogy egyenlő félhangokat rakjunk rá, hogy a hangszerkészítők könnyen hangolhassák össze két Lant billentyűit […]”. Egy 3 jegy pontosságú aránytáblát mutat még és egy egyszerű, compas de proportion (aránykörző) nevű segédeszközzel előállítható szerkesztési módot javasol, mellyel az arányok bármilyen hosszú hangszernyakon reprodukálhatók198. E mellet sok utalást találunk a belső fejezetek részeire, amelyek szintén az ET-t mutatják be, például részletesebb számolásokkal. Tovább merülve a műben, bőséges tárgyalását találjuk az ET-nek, összefoglalva a következőket: - 3 különböző forrásból (Gallé, Boulliau, Beaugrand számolómesterek) és saját tollából származó számításokat, sok különböző felosztású numerikus táblát ad az egyenlő félhangok arányaival. - Az ET előnyeit megfogalmazza: „így elkerülhető a sok ütköző hang, amely a különböző hangnemek alkalmazásából adódik.” - Összehasonlító számításokat végez a tisztán intonált és az egyenlően temperált hangok közt. Az eredményt értékeli is, felhívja a figyelmet a kétféle kvint közelségére. - Mersenne meghagyja, hogy az egyenlő hangok helyességéről a kifinomult hallású készítőknek és előadóknak kell dönteniük. - Értékeli és továbbfejleszti Salinas és Zarlino geometriai közelítéseit. Részletes matematikai leírást ad a szerkesztésekről. Javasol egy alternatívát, a kisszext 5/13-dal való közelítését, majd további arányos szakaszok szerkesztésének alkalmazását az ET létrehozására. - Mersenne az ET ősi megfogalmazását Arisztoxénosznak tulajdonítja: „így már 60 éve megújította ez a két zenész (Salinas és Zarlino) Arisztoxénosz 12 egyenlő részre való osztásának invencióját. Én még fogok adni további módszereket erre […].” Arisztoxénosz írását értelmező, ezt a tényt alátámasztó tanulmányt nem ismerek. Maga Mersenne is máskor árnyaltan nyilatkozik erről: „Nehéz tudni, hogy Arisztoxénosz használta –e ezt a felosztást. Beszél egyenlő hangokról és félhangokról, 24 részre való osztásról, […] de nem következtethetünk biztosan arra, hogy használta a 11 arányos átlagot.”199 - Úgy javasolja az ET elfogadását, hogy közben nem veti el a tiszta intonáció és a többi középhangú temperálás elvét sem. - Ahol kifejezetten javasolja az egyenlő temperálásos hangolást „a szokásossal szemben”, ott azzal indokolja azt, hogy az orgonán és csembalón, melyek általában 12 hangot tartalmaz oktávonként, csak így lehet sokféle, különböző dallamot játszani, úgy, hogy az ne legyen hamis. Ebből vezeti le, hogy a Lanton és Violán is szükséges az egyenlő hangolás. Továbbá különböző saját és előadótól származó véleményezéseket ismerhetünk meg az egyenlő hangolással kapcsolatban. Gallé által ilyen módon hangolt orgonán és csembalón csináld próbákat: „A kvintek oly kevéssé kisebbek a tisztánál, hogy az alig észlelhető. A nagytercek egy fél kommával (1/127-el) nagyobbak, ami sérti az előadók fülét. A egyenlő félhangot is túl kicsinek találták, hogy kellemes kadenciákat eredményezzenek, pl. miről fára, azaz a kis félhangon. Az egyenlő félhang kisebb a nagy félhangnál egy fél kommával (1/148-al), ez is sérti az előadók fülét.”200 Mersenne a következőt fogalmazza meg a Hangszerek 1. könyvének 14. propozíciójának korolláriumaként: „A hangszerek nyakának ez a felosztása nem új, mivel a készítők és előadók használják általában anélkül, hogy tudnák az okát. Ilyen módon állíthatjuk, hogy az előző számok, melyek a 11 arányos átlag számai nem mások, mint ami használatos a lant és a viola nyakán. Mindazonáltal hasznosak, hogy biztosabban, pontosabban és gyorsabban osszuk fel, mint szokásosan, tapogatós keresgélés nélkül […]. És ha élünk annak lehetőséggel, hogy e szerint az osztás szerint komponáljunk zenét, úgy találjuk majd, hogy nincs hamis kvart vagy kvint, bő vagy szűk oktáv […] és ezáltal a komponálás sokkal könnyebb és kellemesebb lesz, és ezer dolog lesz lehetséges, amiket sokak tiltottnak gondolnak. Mindez persze nem zárja ki a fenti spekulációt a konszonanciákról, mivel a megértés tárgya más, mint az érzéké.” (ford: Sütő) Láthatjuk, hogy Mersenne tárgyalási módja eltér a korábbiaktól. Terjedelmében és mélységében is minőségi különbségeket mutat az elődök elméleteivel szemben. Először is összegzi a korábbi tudást: - Idézi és fejleszti Salinas és Zarlino geometriai módszereit. - Egyértelmű nyelvezetet használ (egyenlő temperálás, 12 arányos átlag). - Numerikus táblákat is közöl, igaz, zavarbahozóan sok számolást kínál.
198
Mersenne, Marin. Harmonie Universelle. Paris: Pierre Ballard, 1637: Előszó Mersenne, Marin. Harmonie Universelle. Paris: Pierre Ballard, 1637: Disszonanciák II. Könyve: 132. 200 Mersenne, Marin. Harmonie Universelle. Paris: Pierre Ballard, 1637: Új megfigyelések: 18-21. 199
442
- Rosellit követve billentyűs hangszerekre is javasolja az ET alkalmazását. Ezek mellett az elődjeihez képest új szempontokat is bemutat: - Gyakorlati alkalmazást kínál a hangszerkészítőknek. - Próbára teszi és értékeli az ET hangközeit zeneszerzők és előadók közbenjárásával. - Rosellinél körültekintőbben és gyakorlatiasabban fogalmazza meg az ET előnyeit. KONKLÚZIÓ Összegezve Mersenne egy újfajta tudományos pontossággal vizsgálta és mutatta be az ET-t. Az Harmonie Universelle-ből nyilvánvaló, hogy Mersenne nagy jövőt remélt és jósolt az ET-nek. Ma már látjuk, hogy ez egy nagyszerű előrelátást jelentett, ám mint már említettem, a következő 2 évszázadban még sok lendületes kísérlet van alternatív temperálásokra, másképp fogalmazva sokan elvetik az ET-t. Érdekesnek találom megjegyezni, hogy Mersenne idő előtt feltalálta a dodekafónia alapelvét. Az Harmonie Universelle -ben kiszámolta, hogy hány lehetséges sorrendbe lehet állítani a 12 hangot, így hozva létre különböző dallamokat. Ez matematikai szempontból nem különleges számolás, de zenei gondolatként meglehetősen modern: a 2o sz. elején találkozunk ismét vele, például Schönberg zenéjében. Ráadásul ez az egyik zenei műfaj, amiben valóban értelmet nyer a 12 egyenlő értékű félhang alkalmazása. Így azt mondhatjuk, hogy Mersenne-nek köszönhetjük az ET első teljes körű ismertetését. Rendelkezésünkre bocsátotta az összes létező és szükséges tudást, ami alapján az ET rendszer előnyeit és hátrányait megfontolva, alkalmazhatóvá válhat. AZ EGYENLŐ TEMPERÁLÁS FOGALMI FEJLŐDÉSÉNEK RÖVID KRONOLÓGIÁJA 1567: Giacomo Gorzanis 1567-es 24 tételből álló ciklusa valószínűsíti az ET akkori és korábbi alkalmazását a lanton. 1577: Salinasnál explicit módon megjelenik az ET elve, a 12 egyenlő félhang kifejezés 1588: Roselli javasolja az ET alkalmazását orgonán is a különböző hangszercsoportok közt a tiszta közös játék és a körkörös zene megvalósításához201. 1585-1615 között: Stevin megfogalmazza az ET matematikai definícióját, a -t és számolási módszert hoz létre hozzá, az első numerikus táblákat adj meg, de nem publikálja. 1630: Faulhaber kiadja az első numerikus táblát. 1636-1637: Mersenne Harmonie Universelle-jében megjelenik és összegzésre kerül a kor teljes tudása az ET-ről. Újfajta tudományos pontossággal, részletesebb hivatkozásokkal és körültekintő vizsgálattal tárgyalja az ET-t. Mersenne különleges intuícióval fogalmazza meg az ET elfogadásából fakadó együttjátszási és komponálási lehetőségeket, előnyöket. Függelék: Rövid temperálás áttekintő Tiszta intonáció, tiszta hangköz Ez a zenei hang rezgésének fizikai jellegéből adódó harmóniai elv, mely szerint a kis egész számok arányával leírható hangközök egybecsengőek, kellemesek a fülnek. E szerint az oktáv aránya 2/1, a kvinté 3/2, a kvarté 4/3, a nagytercé 4/5, stb... Az itt leírt arány a frekvenciákra vonatkozik, a fordított meg a húrhosszakra, azaz a fél hullámhossz dupla frekvenciának felel meg, ami az oktávot adja. A rendszer jellemzője, hogy meghatározó az alaphang: ha C hangról építem fel, más hang nem alkalmas alaphangnak. Ezt a hangsort szólaltatják meg a felhang alapú hangszerek, mint a tilinkó, vagy a billentyű nélküli trombita, vagy az üveghangok a gitáron. Ezeket az arányokat maga a rezgő húr kiszámolja nekünk. Ezért tekinthetjük ezt egy fajta ősi, természetes harmóniának. Pitagórászi hangolás Ennek a hangolásnak az alapja a 12 tiszta kvint egymásra emeléséből adódó 12 hangú skála. Két probléma adódik: mivel az utolsó kvint nem egészen zár az alaphang oktávjára, lesz egy használhatatlanul hamis kvintünk. Megoldást jelenthet, ha az ezt tartalmazó hangnemeket kerüljük. Ezt a rendszert alkalmazták a középkorban s egészen a reneszánszig, amikor új zenei szükségletek jelentek meg. A kvint egyeduralmát megtörte a nagyterc, amely egyre fontosabb helyet kapott a többszólamú hangszeres zenében. És másik hibája a pitagórászi hangolásnak, hogy kellemetlenül hamis, éles nagytercet tartalmaz, melyet 4 tiszta kvint egymásra emeléséből kapunk. E hiba kiküszöbölésére találták fel a középhangú temperálásokat.
201
Zarlino, Gioseffo. Sopplimenti Musicali, Francesco de Franceschi, Venetia, 1588: 212.
443
Középhangú temperálás A következő elképzelést valósítja meg ez a temperálás. Mivel nagyon fontos lett a nagyterc szerepe, tiszta nagytercből indulunk ki, s ahhoz igazítjuk a kvintet (melyből 4 egymásra emelése adja a tercet), ezáltal érzékenyen csökkentve az arányát, de oly módon, hogy még a fülnek elfogadható marad. Végeredményképp sokkal szebben szólnak a tercakkordok mint korábban, de továbbra is lesznek használhatatlan hangnemek, melyeket kerülni kell. Egyenlő temperálás Az egyenlő temperálásban olyan módon csökkentjük a kvintet, hogy a 12 egymásra emelése épp visszatérjen az oktávhoz. A probléma, hogy ilyen csökkentett kvintet nehéz pontosan megadni, szemben a 3/2-es tiszta kvinttel, tehát a technikai megvalósítás nem egyszerű. E mellett itt is éles lesz a nagyterc (erre ma kevesen panaszkodnak), bár jobb mint a pitagórászi hangolásban. Az előnye, hogy itt tényleg minden hangnem egyenlően alkalmazható. ÖSSZEGZÉS A temperálás története több száz különböző rendszert, elméletet sorakoztatott fel a 15. századtól kezdve. Persze a zene nem egyenlő az elmélettel, nem biztos, hogy minden elmélet hozzá tartozó zenét is szült, de mégis, az elméletek, akár leíróak akár előíróak, azért születtek, mert a zene és fejlődése kívánta ezt a folyamatot. A zene fejlődése alatt a többszólamúság fejlődését, a különböző hangszerek együttes játékának lehetőségét, a zeneszerzés fejlődését értem. Nem adta magát könnyen az a rendszert, amellyel mindenki elégedett lett. Természetesen az egyenlő temperálás sem ilyen, de valamiért mégis kiválasztatott. Az összes többi temperálástól az egyenlő temperálás abban különbözik, hogy alapvetően egy matematikai, és nem zenei idea megvalósítása. Ilyen értelemben zenei előnyei is valójában matematikai szabályosságából adódnak.
IRODALOMJEGYZÉK Barbour, J. Murray. Tuning and Temperament. Mineola: Dover, 2004. Gangwere, Blanche. Music History During the Renaissance Period, 1520-1550. Westport: Prieger Publishers, 2004. Kuttner, Fritz A. "Prince Chu Tsai-Yü”s Life and Work: A Re-Evaluation of His Contribution to Equal Temperament Theory", Ethnomusicology 19 no. 2 (May 1975): 163–206. Lindley, Mark. „Early 16th-Century Keyboard Temperaments.” Musica Disciplina 28 (1974): 129-151. Lindley, Mark. "Temperament." Grove Music Online, ed. L. Macy (accessed 16 February 2013), grovemusic.com (subscription access). Mersenne, Marin. Harmonie Universelle. Paris: Pierre Ballard, 1637. Ness, Arthur J. "Giacomo Gorzanis." Grove Music Online, ed. L. Macy (accessed 13 January 2013), grovemusic.com (subscription access). Palisca, Claude V. "Vincenzo Galilei." Grove Music Online, ed. L. Macy (accessed 16 February 2013), grovemusic.com (subscription access). Rasch, Rudolf. „Temperament and Tuning” in The Cambridge History of Western Music Theory, ed. Thomas Christensen. Cambridge: Cambridge University Press, 2007. Salinas, Francesco de. De musica libri septem. Mathias Gastius: Salamanca, 1577. Temple, Robert. China, 3ooo Years of Science, Discovery and Invention, London: Carlton Publishing Group, 2007. Wikipedia. Equal temperament. http://en.wikipedia.org/wiki/Equal_temperament (accessed 22 June 2012) Wikipedia. The Well Tempered Clavier. http://en.wikipedia.org/wiki/The_Well-Tempered_Clavier (accessed 12 October 2012) Zarlino, Gioseffo. Sopplimenti Musicali, Francesco de Franceschi, Venetia, 1588.
444
SZABÓ ANITA: AZ „ÉRTELEMRE MERŐLEGES” SZEMLÉLET, MINT A HANG ÉS A TEKINTET ÖSSZEFÜGGÉSE (WEÖRES SÁNDOR HARMADIK SZIMFÓNIA ÉS PSYCHÉ CÍMŰ MŰVEINEK NÉHÁNY MOTÍVUMA) - ELTE BTK, IRODALOMTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA Jelen konferencia-előadásom keretében Weöres Sándor költészetének egy vetületével szeretnék foglalkozni, születésének századik évfordulójára készülve. Weöres Sándor költészetének sokrétűségén, a különböző regiszterekben megszólaló hangok páratlan teljesítményén régóta tűnődik az irodalomtudomány, mindeközben olvasók generációiban lüktetnek tovább sorai, akik egyszerűen csak a legnagyobb élvezettel hallgatják verseit. Weöres életműve azt bizonyítja, hogy az irodalmi mű a legdemokratikusabb „intézmények” egyike, ahol a befogadás élménye az értelmezés vagy a személyes artikuláció különböző regiszterein valósulhat meg. Weöres Sándor egész életművében megfigyelhető, egyfajta kísérletező hajlam, mely a nyelvvel dolgozó ember lehetőségkészletével a nyelvében magát és a világot felfogó emberi lényre kérdez rá. A nyelv „hátsó, kapcsolótábláinál való matatás” – miként egy elemzője202 fogalmazta – még a legelvetemültebbnek ható nonszensz-versek esetében sem öncélú Weöres művészetében, hanem a személyiség sokrétegű működésének felfejtését célzó elhivatottság, mely a költői nyelvben és a költői nyelv által történik meg. Weöres nyilatkozataiban sokat emlegetett irracionális tartomány szondázására tett kísérletei megnyilvánulásaként még a halandzsa, nonszensz, lettrista, illetve agrammatikus szerveződésű szövegek esetében is megfigyelhető, hogy a költői nyelv poétikai, grammatikai, retorikai sajátosságai mellett a performativitás kérdései – természetesen nem elméleti problémaként, hanem az alkotás gyakorlatában – élénken foglalkoztatják. „Ez a költészet a valóság kevésbé ismert vonulatait kutatja: az értelem-alatti mélyvilágot és az értelem-feletti intuíciót; minden látszat ellenére, reális, önismerettel bíró emberiséget akar, a harmonikus világ létrehozására alkalmasat: tehát szociális.”203 – vallja a költő. Az életmű egy meghatározó ívét szeretném felrajzolni egy korai, 1940-es évek elején született vers (eredetileg Háromrészes ének, később kapta a Harmadik szimfónia címet) és egy kései mű (a Psyché. Egy hajdani költőnő írásai.204) című alkotása megidézésével. Az irodalomtudomány a Harmadik szimfóniát úgy tartja számon, mint amelyben elsőként fogalmazódik meg az az „értelemre merőleges” szemlélet, amit Weöres levelezésében arspoetikus jelleggel később is fejteget. A manifesztumként ható néhány sor egy Várkonyi Nándornak írt levélben szerepel először, de később is többször fölmerül Weöres levelezésében, interjúiban205 vagy egyéb nyilatkozataiban. Rövidsége miatt, most egy Vas Istvánnak írt 1944-es leveléből idézek: „a vers a témát nem ’elmondja’ , hanem mintegy ’körüllebegi’ (…) s a versnek nincs elmondható tartalma, hanem mintegy ’merőleges’ mondanivalójára; máskor meg a szavakat az értelmi jelentésüktől függetlenül rakom egymás mellé és arra igyekszem, hogy a puszta hangzásukkal, puszta dinamikájukkal hassanak és tisztán csak érzelmet fejezzenek ki, mint a zene és főleg a tánc. A költészetnek ez a módja, minden látszat ellenére, hallatlanul nehéz; de mérhetetlen lehetősége van. Sokkal nagyobb szuggesztivitást lehet elérni vele és a nem-irányuló, élet-fölötti teljes-érzelemnek olyan közvetlen átvitelét, ami értelmes szöveggel lehetetlen.”206 A weöresi életmű – sokat vitatott – „egyéniség fölötti” koncepciója nyilatkozatainál sokkal összetettebben és koherensebben jelenik meg műveiben. Ennek egyik kulcsa az imént említett „értelemre merőleges” szemlélet, amit másként a versek „angyali” vagy „szeráfi logikájának” is nevez a csöngei költő. Az életmű egyik sarokpontja, olyan probléma, mely már Platónnak is szöget ütött a fejébe, hogy “vajon a tiszta keletkezés nem 207 áll-e valamilyen kitűntetett viszonyban a nyelvvel” , ez a Kratülosz című dialógus egyik központi kérdése is. Ha a nyelv-feledtség ellenében működő költői művek a gadameri hermeneutika megközelítése számára a nyelvi megelőzöttség problémáját vetik fel, Weöres költői szövegeinek értelmezése kapcsán az emlékezet és felejtés
202
„Weöres a számára a legérdekesebb ajtót: a nyelvből kivezetőt nyitja ki, nyitja rá a nyelv mögötti hátsó folyosóra. Gondolkodj el, mondja, mi van, ha kilépünk a nyelvből, elkezdünk az állványai és kapcsolótáblái közt járni? A nyelvnek is van fonákja, mely félelmetes, mert a közlésképtelenség világűrhidege borzong benne, de izgalmas, mint minden hátsó folyosó.” Nádasdy Ádám, A nyelv hátsó folyosója. In: Parnasszus 2007/4, 48. 203 Weöres Sándor, Egybegyűjtött prózai írások. szerk., Steinert Ágota, Bp., Helikon, 2011, 175. 204 Weöres Sándor, Psyché. Egy hajdani költőnő írásai. Magvető Könyvkiadó, Bp., 1972. 205 „A költészet tartalmilag fogalmi, formailag auditív művészet. Kezdetben a forma volt fontosabb. Aztán a forma mellé lépett a tartalom, de ennek a tartalomnak nincs logikai láncolata, a gondolatok, mint a zeneműben a fő és melléktémák, keringenek anélkül, hogy konkréttá válnának, az intuíció fokán maradva. Ezeket a páraszerű gondolatokat egy-egy versen belül többféle ritmus hengergeti, hol innen, hol onnan csillogtatva meg őket. (…) a forma lett a jó, és a tartalom csak mint a forma szőlőkarója szerepelt. Később végre megtaláltam a csak versben közölhető tartalmat, mely a formától el sem választható: a gondolatok nem az értelem rendje szerint, hanem az értelemre mintegy merőlegesen jelennek meg. A verssorok értelmüket többé nem önmagukban hordják, hanem az általuk szuggerált asszociációkban…Az összefüggés(…) a hangulati egységben rejlik.” In: A vers: villám. In: Weöres Sándor, EM,236. 206 Weöres Sándor, EL, II. 67-68. 207 Platón, Kratülosz 437.
445
uralhatatlan dinamikájából következően, akkor – úgy vélem– egy másik vetületben rákérdezhetünk a pszichoanalitikus elméletek felől, annak tapasztalati oldalára, miért és miként merőleges az értelemre ez a szemlélet, és hogyan nyilvánul meg a művekben. A nyelvészettel és később irodalommal is behatóan foglalkozó pszichoanalitikus, Jacques Lacan XI. párizsi előadásait208 értelmező amerikai tanulmánykötet egyik Lacan-interpretációját követem majd, amikor 209 Ellie Ragland szövegének fordításával próbálom megvilágítani, Weöres „értelemre merőleges” személete miként érvényesül saját költői szövegeiben. Előadásomban, nem törekszem feltétlenül Weöres alkotásainak pszichoanalitikus értelmezésére210. Erre - a művek részletes technikai interpretációját is igénylő műveletre – nemcsak terjedelmi okoknál fogva sincs lehetőség, mint ahogy Lacan joissance-elméletének teljes körű bemutatására sem. Hanem azért sem, mert az itt fehasználni kívánt pszichológiai elméletben az ember önmagához és a világhoz való legszemélyesebb (intim) viszonyának nyelvi rögzíthetetlenségéről van szó. A költői szövegek pedig épp a nyelv ezen lehetőségét/lehetetlenségét a nyelv sajátos közegének mint közegnek újraalkotásával teszik befogadásban teszik nyitottá. Minthogy a „ nyelv spekulatív médiuma ennyiben számunkra a folytonos közvetettség közvetlensége.”211 Lacan elmélete nem a Weöres-művek létrangjának vagy poétikai sajátosságainak felfejtéséhez ad kulcsot, inkább művei befogadásának ama divinatórikus megértéséhez, ami annak a tapasztalatnak sajátja, amit e művek ‚megszólalásra’ bírnak, mert maga ez a tapasztalat sem tartozik a könnyen hozzáférhetőek közé, így a rá jellemző rétegzettségben fejthető ki. Egyfajta „vágy-motivika” lesz dolgozatomban az a vezérfonal, melyet a választott gender-orientációjú tanulmány, Ellie Ragland Lacan-értelmezését követve a továbbiakban felfejteni igyekszem. Tekintve, hogy Lacan párizsi előadásai közül a XI. szeminárium „a való(ság) rendjének azon gondolatával foglalkozik, hogy mit értünk 212 valójában az élvezet (jouissance) tere alatt.” . A „jouissance” fogalmát a ’birtoklás, élvezés, kedvtelés’ jelentésénél Lacan szerteágazóbb értelemben használja, mely közel áll talán ahhoz, amit Merleau-Ponty mint „vad tartomány”213 ír le. „A jouissance identitásának alapja Lacannál a vágy. Ami annyit jelent, a vágyban a jouissance abszolút lényegéből pszichikai energia keletkezik, azért, hogy előidézze az (ön)azonosság, egy-ség (oneness) fantáziáját, ami a nyelv létrejöttéhez vezet.”214 Azonban ez az egység fantázia bármennyire szükséges a mindennapi létezésünk fönntartásához, mégis csak illuzórikus természetű. A világról, önmagunkról alkotott képünk és mindezek nyelvi artikulációja már eleve önmagukban hordoznak egy paradox működési módot, azaz, hogy e kifejeződési formák maguk szolgálnak azon hézagok, repedések elfedésére, melyek létrejöttüket szükségessé tették. Lacan ezt így fogalmazza meg: „Nyelvi rend, mint egységes rendszer nem létezik. Csak a nyelv tere, egyfajta nyelvi mező, amelyen belül megpróbáljuk a dolgok felismerésére (recognition) irányuló késztetéseinket kielégíteni és vágyunk sajátosságait megvalósítani. Az ösztönkésztetés azonban mindig megmagyarázhatatlan módon szakít bele, szól bele a nyelvbe”215 Míg tudomásunk van arról, hogy a „képek és szavak mintegy jelentők(signifiers) imaginárius/szimbolikus hálójaként alkotják a nyelv terét, mezőit, addig nincs közvetlen tapasztalatunk arról, amit az élvezet túlzásaként Lacan az a objektum (objet a) kifejezéssel jelöl, amely a jelentők csúszását azáltal állítja meg, hogy a jelentés határát rögzíti a valóságban.216 „Amit Lacan a objektumnak hív, az pusztán egy szimbólum mind az emberi létezésben, mind a testben lévő üres hely jelölésére 217 szolgál, és azt az „objektumot” is jelöli, amelyet azért választunk, hogy betöltse ezt a szorongást okozó űrt.” . Az a objektum ekként a valóság lehorgonyzott alapját jelöli, „[A]mennyiben mind a három vad tartomány (joussance) élvezeti forma: a jelentés (meaning) (a szimbolikus), test (imaginárius), és a fiziológiai organizmus a (valóság) – igyekszik fenntartani egy egységet, következetességet (azzal, hogy kizárja a valóság azon konfliktusait, amelyek szétrombolják a tudat arra vonatkozó illúzióját hogy a test, létezés, és nyelv
208
Jacques Lacan, Le Seéminaire de Jacques Lacan, Livre XX: Encore (1972-73.) Text established by Jacques-Alain Miller (Paris: Editions du Seul, 1975.) 209 Ragland, Ellie: The Relation between the Voice and the Gaze. In: Reading Seminar XI. Lacan Four Fundamental Concepts of Psychoanalysis. Published by State University of New York Press, Albany 1995. 187-203. 210 Ez felvetné a két tudományterület (a pszichoanalitikus elméletek és a művek elemzésére használt irodalomtudomány terminológiák különbségéből adódnak problémák részletes magyarázatát. A hang nem Barthes-i, vagy Genette-i értelemben szerepel Lacannál, és a tekintet fogalma sem egyezik meg sem a feminista (film)kritika – gyakran félreértelmezett – lacan-interpretáiójával, sem a narratológia nézőpontjával. 211 Nyirő Miklós: Nyelviség és nyelvfeledtség. L’Harmattan, Bp., 2006. 212 Ragland, Ellie, i.m.,187. 213 Merleau-Ponty, Maurice, A látható és a láthatatlan, L’Harmattan Kiadó, Szeged, 2006, 190, 191-192. 214 i.m., 192 215 Ragland, Ellie, i.m., 188. 216 i.m.,, 187. 217 i.m., 189.
446
harmóniában működik egymással), az a tárgy tehát egy határpontot jelöl ki.”218. Az a ideáját úgy ragadhatjuk meg, mint, ami a valódi holtpontok szintjén (impasse) csomópontként funkcionál. Az a objektum azt a tényt szimbolizálja, hogy a reprezentációban üres hely van, mely megmutatkozik a létezésben, tudásban, vágyban. A vágy valósága, a szubjektum számára, a valóság válasza (response) olyan, mely próbálja saját szakadásait kitölteni. „Talán érthető úgy a lacani a objektum testi konkrétsága mintha megragadná amit a jelöl: a 219 különbséget nyelv és libidó között.” „Lacan XI. szemináriumán elméletét a tekintetről, mint azon részleges objektumok egyikéről fejtette ki, amelyek vágyat keltenek.”220 A pszichoanalitikus elméletben a lacani tekintet és hang szerepe az, hogy a személyiség vágykonstrukcióit a tudattalan egy sajátosan nyelvi dimenziójaként értett rétegének feltérképezésére szolgáljon. Összefüggésük röviden úgy fogalmazható meg, hogy a hang a tekintet ’Másik’ általi önkonstrukciójának többféle rendben érvényesülő helyzetét a nyelveben megszólalásra bírja. A tekintet egy lényegi funkcióját különíti el Lacan, amit pecsétnek nevez. A tekintet e megnyilvánulásának pillanatait Lacan az öntudatra való eszmélés helyzeteiként érti, ahol felvillan az a lényegi oszcilláció, mely az embert létében jellemzi. „Ezeknek a pillanatoknak az idegensége abban rejlik, hogy demonstrálják: az ’én’ nem egy bennünk rejlő, vagy velünk született egység. Helyette olyan jelentő (signifier), ami szavakban, képekben és testi érzetekben alkotja meg magát, melyek kaleidoszkópszerűen egybeforrnak (coalesce), az egyesített voltukban rögzítettnek tűnő „rendszerek” háttérfüggönye ellenében.”221– mint Ragland kifejtésében olvashatjuk. Látni kell tehát, hogy „nem csak a nyelv előtti formálja a nyelvet, hanem a kifejezésért való, nyelvi formát öltő küzdelem is artikulálja a nem-nyelvi tapasztalatot.”222. A nyelvben megmutatkozó alkotóerő, ’költészet’ akkor működik, ha a nyelvi kifejezés a még nem verbalizált, nyers tapasztalat, a „vad tartomány” által motivált. Tapasztalat és a beszéd mindazonáltal sosem illeszkedik pontosan. Azt a „rést, elcsúszást kell megérteni, ami a nyelvi és a nyelv előtti tapasztalat között feszültséget kelt.223 Nézzük meg miként kapcsolható az eddigiekben hézagosan vázolt lacani elmélet közelebbről a költői szövegekhez. Úgy tűnik, Weöres műveiben épp a személyiség folytonosan megkötődő és felfejtődő egységét a nyelv áramlásában létrejövő helyzeteiként írja meg. Azt szeretném megvilágítani, hogy miért nem tartható a weöresi-költészet recepciójában szereplő azon visszatérő megközelítésmód, mely hagyományosan az „ősegységbe olvadás” problémátlanságaként értelmezi az életmű néhány poétikai gesztusát, a Harmadik szimfónia mellet má művekben is, ezzel egy némiképp naiv költészet- és nyelvszemléletet feltételezve a költő esetében (akár pozitív224, akár elmarasztaló225 kritikaként). Úgy vélem, Weöres Sándor műveiben épp a személyiség töredezettségének mélyen átélt tapasztalata hívja elő azt a bonyolult képszerkezetet, ami például a Harmadik szimfóniában tapasztalható, s vezet el egy a szubjektumpozíciók folytonos kimozdítottságaként észlelhető műhöz, a Psyché.-ben. Feltételezésem szerint, a Harmadik szimfóniában megfogalmazódó vágymotivika olyan szubjektum-, világ- és nyelv-felfogást előlegez meg, amely kikristályosodott formában, Weöres kései művének önértelmező igényében magasabb szintre transzponáltan jelenik meg. Harmadik szimfónia művészi értékénél fogva talán az egyik legjobb példa arra, hogy a költői nyelvben a jelentésképzés és performativitás kérdéseit vizsgáljuk, hogy a költői nyelv által konstituált, a versben létrejövő hangban milyen minőségek szólaltathatók meg, s ezeknek milyen az egymáshoz való viszonya, továbbá, hogy a vers képi struktúrája milyen eltérő nézőpontokat engedélyez olvasójának. A szimfóniák sorozata Weöres egész életművén átível. „Két okból.[nevezi ezeket a műveket szimfóniáknak, mint kifejti:] Az egyik, mert maga a szó annyit jelent egyszerűen, mint hangzás. Ezek a szimfóniák akusztikus versek. Másrészt azért is neveztem szimfóniáknak őket [– mondja a költő –], mert négy-, olykor három- vagy öttételes kompozícióba 226 illeszkednek.” A továbbiakban a Harmadik szimfónia első tételének látással, nézéssel összekapcsolódó komplex költői képeit fejtem fel, hogy rámutassak a vers nyújtotta értelmezési lehetőségek egy rejtett szegmensére, amit a bevezető három soros egység prosopopeikus képének szív-metaforikájaként fogok kifejteni.
218
i.m., 188. i.m., 200. 220 Ragland, Ellie, i.m.,189. 221 Ragland, Ellie, i.m.,190. 222 Vermes Katalin, A test éthosza. L’Harmattan Budapest, 2006, 171. 223 Vermes Katalin, i.m., 170 224 Míg Boros Oszkár megállapításának első részével maximálisan egyet érthetünk, feltevésének második része kérdés lehet: „A nyelv újrateremtésének igénye az önazonosság megképzésének folyamatával kapcsolódik össze, s ezen keresztül az írás aktusa az „ősegységbe” olvadás lehetőségeként tételeződik.” Boros Oszkár: Versnyelv és identitás. Weöres Sándor: Harmadik szimfóniája. In: Vers-ritmus – szubjektum. Műértelmezések a XX. századi magyar líra köréből. Szerk. Horváth Kornélia Szitár Katalin, Bp., Kijárat, 2006, 434-465, 439. 225 Harmath Artemisz, Hulláimok 226 A szimfóniáktól, az elfelejtett versekről. Czigány György beszélgetése Weöres Sándorral.In: EM 307. 219
447
A Harmadik szimfónia első tételében kavargó (élet)helyzetek szemtanúi vagyunk, az önmagát pszichikai erők, többféle működésű lélekrészek összességeként érzékelő, mindezeket mintegy ‚színrevivő’ pragmatikai én, egyfajta végpont felől, egy tapasztalati többletet feltételező állapot felől (esetleg a nemlét felől) megszólítottá válik, ami a grammatikai én versben megszólaló beszéd-hangjának felszólításai és helyzet értelmező kijelentései tesznek lehetségessé. A képszerkezetben ez úgy jelenik meg, hogy folyton változó nézőpontból szekvenciálisan ismétlődő elrendezésben, motívumok (madárka, hatalmas, vadász-vad) és variációik kavarognak. Akár úgy is érzékelhetjük, hogy ezek megjelenő ’interszubjektív tájak’. A szem, illetve a látás képzete köré épülő metaforákba rendeződnek, látó és látott kiasztikus felcseréltségére építő, egymásra ráfelelő képszerkezetekben: „Kinyílik a táj, lehunyódik a táj/az üresség öntözi szélét”227. A látó itt az általa látottban válik ’láthatóvá’ („kinyílik a táj”), azt követően, pedig a közvetlenül már nem látható ugyanakkor belső látás számára mégis megnyitódó („lehunyódik a táj”) predikátumok (a látásra, szemre vonatkozó) jelentéseinek összevillantása nemcsak a szem mozgását, hanem az érzékszervek összessége számára megnyilvánuló látás élményének folyamatát, az érzékelés folyamát idézik fel. Ez a jellegzetes eljárás ismétlődik meg majd a vers harmadik tételében is, ott a tapintás képzetére épülőn. A harmadik tételt mintegy keretbe zárja a kezdő, „keresem szárnyának pille-porát./Ormokon, kő-fokon”– és a záró versszak: „tű-fokon csókolom ujja nyomát“. A vers harmadik tételében érintő és érintett felcseréléséhez társul egy sajátos variáció a kő-nek tű-fokká válása, erről később még szó lesz. Itt az első részben, tehát: „A szemmozgásaim a dolgok mozgásaival és kontúrjaival 228 egyesítenek. Az észlelés mágiájában megvalósul ez a rejtélyes összefonódás testem és a dolgok között.” . Mely mégis a semmi felől látható: „az üresség öntözi szélét”, mely valaha talán fájdalommal is járt. A múlt és a jövő is folytonos egymásba-játszásként érzékelhető ebben a tartományban, ahol a vers olvasása alatt tartózkodunk. A szimfónia három tételében különböző modulációkban jelenik meg újra érzékelhető tömbszerűen összefüggő tartománya, a látásnak a tapintásba vagy a hangoknak a látványba átcsúszása; a fizikai világban, az érzelmek belső tartományában, és az értelem számára felfoghatóban, –a harmadik egységben. Figyelmünket irányítsuk az első tételre. Amiről Merleau-Ponty a „világ húsába” való beleékelődésként beszél, valónk részvételeként az érzékelés számára megnyílóban. ’Leib’ és ’Körper’ (érzékelő és érzékelt test) egymást soha el nem érő kiazmusa a látás láthatóvá tételében jut, nyugvópontra az első tétel végén „tág szemmel nézel magadra”. Ott ragadható meg egyedül, hogy egymás határán nem-tudatos és tudatos összefüggő területet alkot. Többről, súlyosabbról szól persze az első rész is valójában, nem pusztán az érzékelés e sajátosságáról, amiről inkább a metaforika tapinthatósága kedvéért idéztem ide előre. A versben a ’nézés’ hipallagéja, jelentéseltolódása is részét képezi annak az összefüggésnek, ami a verskezdő három sor mindig más összefüggésben vissza-visszatérésének értelmezéséhez is megkerülhetetlen. A páratan, önmagában is kész kis remekmű, három sor, így szól: Madárka sír, madárka örül, míg piros gerendái közül néz a hatalmas” Zavarba ejtően tömör felütés, ötször ismétlődik meg különböző variációkban. E lírai alaphelyzetet megteremtő három sor mégis erősebben hat mint a egész költemény. Ennek poétikai okai vannak, a „költő í-ket 229 á-kat, ó-kat ír és nem tartalmakat” – mondja Weöres ge interjúban. Egy kicsiny, sűrített egységben szinte megtörténik az egész költemény. A rövid szavakon kívül „madárka” „sír” „örül” „néz” (melyekre erős kontrasztként dübörög rá a „hatalmas” szó konténerszerű hosszúsága). Ezt a hangzásbeli kontrasztos hatást erősítik talán az igealakok zérómorfémái, vagyis az a magyarnyelvi sajátosság, hogy a toldalék egyes szám harmadik személyben hiányzik,– így az alanyra vonatkozás is elmarad. Ez egyfajta megszakítottság érzésével is asszociálódó kopogós hangzásban érhető tetten. Miként látjuk itt megjelenő jelenségeket. Azt hiszem, elvétjük, ha konkrét dramatikus helyzetként értjük: nem gondolom, hogy a madárka és a hatalmas személyében „(…)az 230 alaphelyzetben két lény van jelen, két lény áll szemben egymással.” . Az elemzők gyakran felteszik azt a kérdést, amit Beney Zsuzsa interpretációjában olvashatunk: „(…)vajon nem ugyanazt jelenti-e a síró-nevető madárka és a kimondhatatlan Hatalmas: a nap, a szív, az Isten asszociációit előhívó, a kint és a bent egymásba fordulását jelző Megnevezhetetlent?”231 A válasz bizonyos értelemben igen, másrészt nem. A költészet nagy rejtélye ez, miképp képes az ide-oda csapódó szavak ismétlődésének erejével a hangzásában egybefüggőség
227
Weöres Sándor, Egybegyűjtött KölteményekI. szerk., Steinert Ágota, Helikon Kiadó, Bp., 2008.(EK)243-249. Az idézetek továbbra is innen.
228
Merleau-Ponty,M., i.m., 165. Milyen szerepe van a költő életében a műfordításnak? Vitaelőadás és Kardos Tibor beszélgetése Weöres Sándorral (Filozófiai Közlöny, 1972.) In: EM, 207. 230 Tellér Gyula: Weöres Sándor –Harmadik szimfónia 174. 231 Beney Zsuzsa: Bűvölet. In: Weörestől, Weöresről i.m. 106. 229
448
benyomását kelteni, miközben nagyon eltérő jelentéstartalmak feszülnek egymásnak. Úgy tűnik, mintha egy benső minőségekről lenne szó, kevésbé konkrét személyekről és nem is annyira elvont dolgokról. A versolvasó számára mégis egyértelműen egészen más minőségek tűnnek fel, szólíttatnak elő a „madárka” illetve a figyelő „hatalmas” és a „vad-vadász“ metaforáiban. A vers poétikai sajátosságaitól nem lehet eltekinteni, a szavak hangzásának és ritmikájának egymáshoz való viszonyától. A mű értelmezői hagyományában a madárka kiléte jelenti az egyedüli konszenzust az értelmezők között, hogy a madár, mint érzelmek affekcióját mozgásba hozó, lélek-metafora jelenik meg. A ‘sír’ ‘örül’ szavak magas és mély hangrendűségének különbsége a szárnyak mozgásának képzetét idézik fel, a hangzósságot asszocíatív módon teszik képszerűvé. Beney Zsuzsa elemzésével egyetértve úgy gondolom, madárka valóban a reagáló személyiség részt jelölheti. 232 Viszont több elemzővel ellentétben úgy vélem, a „piros gerendák” egy igen konkrét allegorikus kép lehetőségét rejtő, kihagyásos szerkezetre épülő komplex kép egyik tagja. Egy metonímia és megszemélyesítés lehetőségét elfedő módon nem mondódik ki. A „piros gerendák közül”, a bordák közül önmagára tekintő szív ’a hatalmas’ egy erősen testi képzetet idéz fel. Az önmagára, önmagába tekintő test észlelésének bizarr lehetetlenségével, jeleníti meg a hús és vér, az élet telt pirosának gerendáin áttekintő nagyobb erő ’a hatalmas’ kettős természetű voltát. A szív mint a vegetatív működés központja mégis foglya az öntudatlan fizikai valónak, ugyanakkor a szív helyettesítése az így elvont fogalomként használt ’a hatalmas’ kifejezéssel arra utal, hogy a legkonkrétabb értelemben vett fizikai a leginkább szellemivel azonos, egy ponton összeér. Bár az első olvasat számára talán nyilvánvalóbbnak tűnhet – főként a gerendák szerpeltetése miatt – valamiféle építmény, talán templom tetőn áttekintő transzcendens lény, isten megszemélyesítéseként értelmezni a költői képet, a piros és a hatalmas szó egymás szomszédságában különösnek hat. Ha egy gyermekien naiv hit, a rám tekintő Isten posztimpresszionista festményeket idéző világában a transzcendens mégis megnevezhetetlen, akkor az már csak egy minden lehetséges naivitásától megfosztott, a hit magától értetődőségén inkább csak mosolygó külső szemlélő szemszögéből válik leírhatóvá, egy már nem létező vagy sosem létezett ártatlanság megmosolygott perspektíváján keresztül. Az első rész a fizikai világ láthatóságának233 és az öntapasztalás belső egységének234 illuzórikus volta kerül a folytonos keringés motívumainak változó helyzetei szerint. Mindez az emberi játszmák véres színterén zajlik: „míg magad vagy a vadász, meg a vad, nem szűnhet kerge futásod. Győznöd se lehet veszned se szabad, vermedet hasztalan ásod.” A kint és bent, világ és én, az űző és elszenvedő egyszemélyben a cselekvő, fizikai világban ‚akaró’ én számára még úgy is nehezen elismerhető tény, ha lemond a „kerge futásról“ az emberi játszmák a győztes vagy a vesztes oldalán ugyanúgy megoldatlanul végződnek, ezt asszociálja a „vermedet“ szó birtokos személyragja, mely nem teszi egyértelművé, azért övé a verem, mert ő ássa, vagy az övé lesz, s így magának ássa. E patthelyzetek másképp oldódnak meg. A szimfónia második, szelídebb tételében, ahol a hangzás kerül inkább előtérbe, a vadász és a vad-viszonylat érzelmi patthelyzetei is csöndesebb formában jutnak kifejezésre: “odafönn villámló kútnál/ remegő gyöngy közt aludtál – kikkel egy éjbe jutottál,/ mindannyival odafutnál.” A harmadikban pedig egész szubtilissé válik az űzés, annak belátásaként, hogy maguk ezek a patthelyzetek, vagy zsákutcák azok, amik a személyes 235 mintázatot „bennem szőtt szőnyeget“ adják még a gondolat szintjén is. A harmadik tétel végén, azután elengedéssé transzponáltan a vad-vadász motívuma eltűnik, ott már inkább a lepke-motívummal is jelzett átváltozásban. Ahol a „De néha meglátom – igaz-e vagy álom” már inkább a halálösztön pillanatnyi megmutatkozása, és a verslüktetésében is táncszerű élet-igenlés egy-azon jelenség két oldala, majdnem középen a tételben szimmetrikus két urna közt, a kétszer ismétlődő „lángja kormát vaspohárban őrzi a sötét”.
232
vö. „A piros gerendák esetében pedig – elfogadva Bata Imre ötletét (70) – a nap sugarai közül kitekintő hatalmas juthat az eszünkbe, csatlakozva a „Nap” képzetéhet, mely a felhők mögül tekint le vágyakozva a tengerre. A ’madárka’ szerteágazó lehetséges jelentésmezeje (pl. lélekmetafora – vö Falström 188.) szintén összetartó erővel bírhat a képrendszerre nézvést.” Lapis József, i.m., 81. 233 Vö. Másképp fogalmazva, „a látható adekvátnak tűnik fel önmaga számára. Nem csak a test látszik egységben, hanem a világ és a dolgok is benne. Így az emberek az egység illúziójával azonosulnak, inkább, mint a hiány valóságával.” In: Ragland, E, i.m., 200. 234 Vö „A emberi elme szerkezetének egy rögzítő pontja (objet a) –véli Lacan – „mindig megtartóztat bennünket attól, hogy olyannak lássuk magunkat, amilyenek vagyunk, ugyanakkor a létezés látszatát (semblance) ajánlja, amivel az emberek narcisztikus módon azonosulnak.“ In: Ragland, E, i.m., 200. 235 „A valóság szintjén Lacan a hangot és a tekintetet, mint a nyelvi késztetés alapelemeit mutatja meg, alapjait a szeretet igényével magyarázva, minden személy ezen igényében hordozza szubjektivitásának sajátos fegyverzetét és szimptómáit. És a valódi patthelyzetek, zsákutcák (ellentmondások, szenvedés és öröm) szintén specifikusak, jellemzőek az adott személy „jouissance”-ára nézve.” In: Ragland, E, i.m., 191.
449
A második tételben is megjelenő „álom” motívuma visszautal bennünket az első tételhez. Weöres e szimfóniájában az „álom“, kevésbé a nagy egészbe oldódás problémátlanságaként értelmezhető, mint inkább e lehetőség illuzórikus volta felől: „Kereplőként űzöd körbe magad,/ rab vagy de keserved álma szabad,/ s igazad az álom, a röpke!” – összefüggésben a vad-vadász képpel jelenik meg, vagy másutt mint az élet törekvésre méltó alapfeltétele: „Küld néki töretlen álmodat,” másodszor már felkiáltójellel nyomatékosítva ’hangzik fel’. Saját magamnak „személyiségemnek“ már a percepció szintjén is projekcióként megjelenőként elgondolása, kivetített mivolt-ról a praktikus életben, a reakciók szintjén is tudatossá tételének igényéről szól itt az „álom“ metaforája. Főképp azért, mert a mindent lebíró „hatalmas“ ez a „neki“, „a hatalmashoz“ többféleképp kapcsolható motívumok egyikeként. „A hatalmas“ a rá vonatkozó illetve hozzákapcsolódó a szavak jelentésmezőinek mozgásával olyan sokféle értelmet képes egyidejűleg összekapcsolni, hogy az olvasás „partitúraszerűsége” valóban érvényesül. Minél többször elolvassa a befogadó a teljes művet, annál többféle, gazdagabb hangzású és látványterű előadássá válik. Ez a hatalmas nem csak az a lebíró törvény-komolyságú erő, mely nézésével eleinte szinte eltárgyisítja a szenvedő cselekvő ’én’-t, így a sorssal, mint „merev csillámú közöny”-nyel asszociálódik. A már említett rejtett ‚vörös bordák között áttekintő szív-metafora az emberi játszmák reménytelenségét, ugyanúgy fölidézve befogadójában mint az emberi kapcsolatok sorsszerű összfűzöttségét, a vágy tárgya megválasztásának lehetetlenségét. Ami az ’a hatalmas’ időmértékes, ionicus a minore lüktetésében még akár a jól ismert Csokonai-vers kezdetét is fölidézheti egy pillanatra „A hatalmas szerelemnek megemésztő tüze bánt” akár egy elkopott sor, végig sem mondott kezdő ritmusa az adoniszi sorfajta részeként. A szimfónia első télelének zárlatában az eddig keringő motívumok egymáshoz fércelve-fűzve összegződnek. “Te vagy a vadász és te vagy a vad/ s a pálya is mind te magad/ – madárka sír, madárka örül –/ piros gerendák közül kidagadva/ tág szemmel nézel magadra.” A vers első tételének utolsó egységében tehát a metaforika rejtettsége, a szív mint eltörölt nyom236, válik hangsúlyossá és konkréttá, az első rész többi motívumával összefüggésben. Metonímiaként a ‚hatalmas’ szóval íródik fölül a szív kihagyott helye, majd egy retorikai-pétikai inverzióban lebontódik, „Tág szemmel nézel magadra“ a hatalmas helyett csak a nézés helye marad, jelezve, hogy ama mintázatok, amelyek a mindenkire egyénien jellemző „vad tartományt“ alkotják, pusztán azok megismerhetők, csak azok befoghatók. A kép erősen tapinthatóságra apelláló jellegét a „piros gerendák közül“ a kidagadva“ szó adja, a megszenvedettség, a nézésből látássá változás lehetőségeként. S többekközt e vonatkozás az, ami a harmadik tétel (első és utolsó) keret verszakaiban mint arra már utaltunk, a „kő-fok“ és a „tű-fok“ bibliai allúziókat237 sem mellőző variációjában az átváltozás tétjét adja. A Harmadik szimfónia költői kép-szerkezetének felfejtése remélhetőleg látni engedte, hogy „általában az az illúziónk, hogy a dolgok azok, aminek tűnnek, hogy a látható a dolog maga. (…) „Míg a hang lehetővé teszi számunkra, hogy felelevenítsük a tekintetet azzal szemben, ahogy újraalkottuk magunkat az emlékezetben, az ítélőképesség és az eszményítés tekintete (gaze of judgement and idealization) az, ami helyet ad nekünk fantáziáinkban. Ott fel vagyunk függesztve a tekintet alól, melyek az a funkciója, hogy helyzetünket a 238 valóságban kijelölje.” . A hang és a tekintet egy olyan dinemziót ad a nyelvnek, amellyel sem a nyelvészeti, sem a pszichológiai elméletek nem tudnak megmagyarázni. A hang és a tekintet, azon részleges objektumok, amelyek előidézik azt a vágyat, ami irányítja a részleges ösztönkésztetéseket, a hang és a tekintet nem 239 azonosak a személy beszédével vagy intellektuális szemléletmódjával. Ebben az értelemben használhatjuk a Weöres által „értelemre merőleges“ szemlélet kifejezést, amit ő maga az intuícióval megegyező jelentésben használt. Bár a nyelvet használjuk arra, hogy megpróbáljuk a hangnak és a tekintetnek az élvezetben megtapasztalt vágyát megfogni, néhány pillanatnál tovább sosem ragadhatjuk meg a keresett lényeget. Lacan azt az erőfeszítést, hogy a jouissance-ot megértsük és megragadjuk, valami több követelésének (demande) 240 nevezi.“ Az ismeretelméleti/episztemológiai eltolódás „elme” és vad taromány (jouissance), tekintet és hang közt a lényege annak a dolgozatomban felvetett vágy-motivikának, mely nem, mint témasor érdekes Weöres két választott művei esetében. Utalhatunk persze a példaként már felhozott, a Harmadik szimfóniában megjelenő megragadhatatlan, lepke-szerű minőségre(„keresem pille-porát”), aki/ami birtokolhatatlan („csókolom ujja nyomát”). akár a Psyché.-könyv mitológiai költői álnevet viselő XIX. századi poetriájának
236
Vö. Mint „egy alapvetően elvesztett ős-tárgy (Ur-object) lakik a középpontjában azon fantáziáknak, amiből minden, a helyettesítő dolgokra irányuló személy vágyat konstruál, noha ezek sosem tölthetik meg a létezés nagyon is valós űrét.”In: Ragland, E, i.m.,198. 237 „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Máté Evangélium, 19, 24) 238 Ragland, Ellie, i.m., 200. 239 Ragland, Ellie, i.m., 191. 240 Ragland, Ellie, i.m.,191.
450
előképe is lehetne. Vagy szólhatnánk itt a tükör-motívumról, mint a már a Harmadik szimfóniában is alkalmazott kiasztikus felcserélésekre építő kép-szerkezet egyik elemére („mécsesem fénye az ő kicsi foglya, vézna ijedt fény mégis beragyogja a végtelen tükörpalotát“), ami a Psyché-könyvben szövegszerűen bizonyítható ismétlődések kinetikus szerkezeteként valósul meg. Melynek csak egyik vonatkozása, hogy Weöres e kései könyvében a ’mű a műben’ szerkezetből adódóan, a szereplők viszonylataira áttéve ismétlődik a szüzsé. Ungvárnémeti és a Lónyai grófnő beteljesülhetetlen szerelmének történetét bennfoglalt módon tartalmazza az a fragmentumokból kibontakozó mítoszi utalásrendszer (mitémaként), amely Nárcisz és Echo illetve Ámor és Psyché egymásba forgatott mitologémáit egyesíti. Olyan rekurzív rendszerré válva, mely a létesítő tudatiság csapdáját, az önmagát soha el nem érő reflexió problémáját ismétli meg. Kétségtelen, hogy „A szerelem (…) téboly, amennyiben leplezi és egyben leleplezi az én tükrös önidentifikációjának, illetve önmagába zárulásának képtelenségét, leplezi azt, hogy az én saját alapjait mindig csak a rá irányuló külső 241 tekintetben, sosem önmagán belül fogja megtalálni.” . Weöres ezen mítoszcsapdája, a teljes eggyé válás, a másikkal való teljes egység lehetetlenségén túl, a lehetséges projekciók és introjekciók jellegéről is szól. Mindez akár az értelmezés igényével is összevonható Ellie Ragland azon Lacant interpretáló soraival, melyben kifejti, mivel „nincs rögzített kapcsolat valakinek a neme (gender) és a biológiai szexualitása közt a tudattalanban. A szexuális kapcsolatoknak előre elrendezett formulájuk nincs, pusztán holtpontok (impasse) a nemek közt. Amit mi kapcsolatoknak hiszünk, az a nemek közti „természetes” viszony mítoszára támaszkodik. De a tudattalanban, a fantázia világában nem is annyira a nemiséghez való viszonyunk pozíciója (gender) az amivel azonosulunk, hanem egy elveszett jouissance helyrehozását hajszolva, azzal a tekintettel identifikálódunk, ami először strukturált bennünket mint a vágy szubjektumát.“242 Mint említettem a vágy motivuma tehát nem, mint témasor fontos dolozatom felvetésében, hanem a soha el nem érhetőre irányulás azon parabázisának performatív kibontásaként, ami Weöres Psyché-könyvének nyitottságát adó többvilágúságot, „a nyelvek egymásmelletisége”-ként valósul meg. A Psyché. Gérard Genetteféle textuális transzcendenciák működésével ugyan nem írható le maradéktalanul. A mű technikai interpretációjával kimutatható, hogy a szövegbeli intertextuális/transztextuális utalások243 jelöltségük révén olyan kompozíciót hoznak létre a Psyché.-ben, mely a metaleptikus szövegekre jellemző módon saját megalkotottságára hívja fel figyelmünket. A kinetikus szerkezet az értelemmozgás olyan örvényébe vezeti olvasóját, mely a többféle jelentéskibontás lehetőségének feszültségében saját kognitív sémáinak analógiás újragondolására készteti. Az elméleteknek ellenálló Psyché. szövegében, – egy lehetséges funkcionális intertextuális elemzés alkalmával – különböző funkciójú; (narratív)poétikai, retorikai, és hermeneutikai határátlépéseket lehetővé tevő kicsinyítő belsőtükröket (mise en abyme) fedezhetünk fel, melyek az előbbi példára visszautalva egy rekurzív, önmagát folyamatosan újraíró rendszert hoznak létre. E végtelen egymásba csatolási lehetőség rendkívül problematikussá teszi a mű narratívpoétikai szempontú leírását. Terjedelmi okokból erre nem is vállalkozom, pusztán annak jelzésére, hogy a mű technikai interpretációját adó, összetett retorikai-poétikai szempontú intertextuális vizsgálattal rámutathatunk, hogy a Psyché szövegébe beépített UNGVÁRNÉMETI dráma vendégszövege funkcióváltáson megy keresztül, s így nem csupán a BARTHES-i értelemben ‘újraíródik’, hanem a 244 245 „költői beszéd uralkodó trópusát” , a prosopopeia poétikai-retorikai alakzatának működését teszi lehetővé. Feltételezésem szerint tehát a Psyché. az Síron túli emlékiratok „arcvesztő”246 alakzatát működteti, olyan – az olvasó szerepét tematizáló - retorikai-poétikai inverziót hozva létre ezzel, mely – amint az, az imént említésre került – az önértelmező művek sajátja. A prosopopeia alakzatát DE MAN-i értelemben kapcsoljuk a Psyché.-hez. „Az ’arc’ mindenek előtt ’beszélő arc’, a beszéd helye, az artikulálódott nyelv létezésének szükségszerű 247 feltétele. Minthogy Paul de Man a prosopopeiával, klasszikus retorikai eredetétől eltérően, nem ’megszólítás’-ként foglalkozik, mivel ezek a szövegek nem egyszerűen feltárják, hogy a hang ’csupán’ figura, a 248 megértés pedig illúzió. Arra a szorongatottságra is rámutatnak, amely abból a tényből származik, hogy a
241
Kulcsár- Szabó Zoltán: Magány és én-hiány József Attilánál In: Kortárs 2005/2. Ragland, Ellie, i.m.,197. 243 Számos elemző tanulmány közül, melyek a mű intertextuális vonatkozásait feltátják, érdemes kiemelni: Tamás Attila és Somlyó György tanulmányait. Tamás Attila, Weöres Sándor, Bp., Akadémiai Kiadó, 1978.179-196. Somlyó György, Újírás 1975/4, 47. 244 Paul de Man, Hypogram and inscription, Michel Riffaterre’s Poetics of Reading,Diacritics, 1981/Winer, 33. 245 A gr. prosopon- arc és poein- alkotni szavakból ered, a klasszikus retorikában a megszemélyesítés szinonímájaként definiált alakzat. „A Paul de Man-i fordítása vagy definíciója már olvasás, valóban egy arc adása. A prosopon „arcként” vagy maszkként és nem megszemélyesítésként való fordítása arra utal, hogy az arc feltétele – nem pedig megfelelője – a személy létezésének.” Paul de Man, i.m., 95. 246 Paul de Man, Az önéletrajz mint arcrongálás, Pompeji 1997/8, 95. 247 Cynthia Chase, Arcot adni a névnek – de Man figurái, Pompeji 1997/8, 109. 248 Cynthia Chase, i.m., 116. 242
451
megértés figuratív módon történik, a hang pedig figura – ami, más szavakkal a „nyelv demonstratív illetve deiktikus funkciójából eredő logikai zavarban”249 gyökerezik. A kései de Man által a prosopopeiának tulajdonított jelentőség250, mely a „«megértés» megértésével azonos”-ként írja le e trópus olvasás alakzatként való működését, összhangban van Weöres ezen írásának műfaji működésmódjára vonatkozó konklúzióval, miszerint a Psyché. az olvasó szerepét tematizáló, egyúttal önértelmező elbeszélésformának megfeleltethető műfaj, az ún. Síron túli emlékiratok arcvesztő alakzatával él, mely a prosopopeiának az olvasóban érvényesülő retorikai-poétikai alakzatát érvényesíti, s mint ilyen további (példákkal alátámasztott) vizsgálatra szorul. E feltételezésünket GERARD GENETTE paratextuális251 szempontjainak végiggondolása is alátámasztotta, mivel WEÖRES műve nemcsak dikciós és fikciós jellegzetességeket mutat, hanem önértelmező sajátságokkal szintúgy rendelkezik, így a műfajiság sajátos területén helyezhető csak el. Elemzendő művünk, talán épp lírai megformáltságának köszönhetően, még inkább eleget tesz az ún. Síron túli emlékiratok GENETTE által feltett 252 architextuális kritériumainak, mint a GENETTE által példaként felhozott PROUST mű, Az eltűnt idő nyomában. Az ún. Síron túli emlékiratok kategóriája három műfaji működésmód határán helyezkedik el253, egybeolvasztva azok jellegzetességeit. Így a Psyché. jelentősége nem ragadható meg egészen a vers-sorozat (l.dikciós) sajátosságait kiemelve, sem pusztán a magyar irodalmi kánon újraírásának szándékával létrejövő kötetimitáció (autofiktív) szerzői intenciójával, sem a fragmentumokból kibontakozó pszeudo-énregény (fikció) vagy versregény értelmezéssel, de Ungvárnémeti Tóth László költészetének értelmezési kereteként megírt pszeudo-tudományos munkaként sem maradéktalanul, bár WEÖRES műve mindezekre alkalmat ad. „Ismeretes az is, hogy maga Weöres Sándor tesztrendszernek tekinti könyvét. Lélektani próbának, ahol mindenki tudatállapotának megfelelően rakja össze az elétett ábrákat és képeket.”254 Feltevésem szerint, olyan „egyéniség feletti“-koncepció „kidolgozásáig” jut el Weörest Psyché-könyvében, mely a diszciplínákra széttagolt tudomány255 vizsgálati tárgyát is más szögből teszi megragadhatóvá. Mely azzal a tapasztalattal szembesít akárcsak a művek értelmezéséhez itt felhasznál kívánt a lacani elmélet, hogy hogy„[A]mit általában öntudatnak hívunk, másként megfogalmazva, egyszerűen szubjektíven programozott identifikációink szavakkal, képekkel, és a testünkön való hatásokkal, amelyeket tévesen objektív tudásnak hiszünk.”256 Weöres szemléletének olyan komplexitását feltételezi e kései műve,
249
Paul de Man, Sign and Simbols in Hegel’s Aesthetics in: Critical Inquiry 1967/ 8. 768. Cynthia Chase, i.m., 109. 251 GÉRARD GENETTE, Transztextualitás, ford., BURJÁN MÓNIKA, Helikon, 1996/1-2, 84. 252 „Az eltűnt idő státusa, amely annak idején nem szándékozott egyértelműen felvállalni egyiket sem, hosszú ideig ingadozott az önéletrajz és a fikció státusa között, mígnem megállapodott – […] – annál a többértelmű pozíciónál, amilyennek ma ismerjük, és amelyet akár a Síron túli emlékiratoknak is tulajdoníthatunk, igaz, ennek egyes részei az értelmezők számára még mindig több mint kétségesek. Igazság szerint szinte elkerülhetetlennek látszik, hogy az önéletrajz az autofikció egy adott – gyakran tudatalatti vagy rejtett – részét is magában hordja; azt is nehezen látom be, hogyan lehet az egyiket a másik nélkül megítélni […]” (GENETTE, GÉRARD, A szerzőtől a műig, Helikon, 2006/1-2, 61-62.) 253 1)dikció és/vagy fikció = önéletrajz , 2)önéletrajz és/vagy tiszta fikció = autofikció, 3)önéletrajz és/vagy autofikció = Síron túli emlékiratok) 254 Bata Imre ötletetét idézi KENYERES ZOLTÁN, Weöres Sándor: Psyché, Életünk, 1978/2, 179.; újra: Uő, Pillantás a Psychére = Uő, Tündérsíp, Bp., 1983, 339. 255 Némiképp elméletellenesnek ható válasza arra a kérdésre, hogy „Mi a véleménye az emberi szó lehetőségeiről a jelenlegi tudományostechnikai forradalom viszonyai között?”, így hangzik: „McLuhan, Adorno, Marcuse és a XX. század többi filozófiai és társadalomtudományi rendszere mindig csak részletet fog át. Jellemzője a XX. századi filozófiáknak – mint a freudizmusnak a szexualitás, jungizmusnak az archetípusok vagy az adlerizmusnak az akarat, a Wille zur Macht, amely már Nietzschénél fellelhető--, hogy egy-egy kihúzott cérnaszál alapján akarnák az egész szőttest felmérni. […]Ahol minden filozófia saját rögeszméjét kiabálja mint kizárólagosat, ott természetes, hogy a rendszerek közt igazi kontaktus létrejönni nem tud, globális pedig éppenséggel nem: […] Különben a csend filozófiájára gépkattogásos és meccsordításos korunkban egyre kevesebb a lehetőség.” In: Az emberi szó jelene és jövője (Új írás, 1971/3) In: EM, 161. 256 „Mint részleges tárgy-kiváltotta-vágy /tárgy-okozta-vágy, a tekintet és a hang is mindkettő a nyelv mozgatója, annak használatára kényszerít. Mint olyan, ami folyamatosan perforálja/átlyukasztja a valóság koherenciájára vonatkozó illúziójának millióit Ragland, Ellie, 250
452
mely a személyiség tudatos és tudattalan működéseinek feltérképezésében Lacan Borromean-gyűrű ábráival szimbolizált személyiségkoncepciójával rokonítható, minthogy a reprezentáció olyan törésevel257 vagy hiányaival szembesíti értelmezőjét a Psyché.-című mű, mint amelyek felfedésére a lacani elmélet épül. „Miután az ember beleidegenül a nyelvbe, az egység tapasztalata a test és a vágyott objektum között örökre elveszett. Az egyetlen megmaradó alap a jouissance három rendben/síkon működik: a létezés, a test és az 258 értelem(meaning) jouissance-át okozva.” Lacan ezeket az asszociációkat Borromean gyűrűnek nevezi. Egyiket a másikkal összefűzve alkotják azt, amit jelentőláncnak nevez (signifying chain). „Ez az, amit elmének (mind) hívunk. (...) a tropológiai „formák” melyek az öntudat „illúzióit” alkotják a pre-szimbolikus képzeletben (szimbolikus imagináriusban (symbolic-imaginary)) és a világ (valós (real)) észlelésében, olyanok, mint az ”ösztönkésztetések” nincs megállapítható kezdetük és 259 végük.“ Az itt látható ábra nem illusztrálja tökéletesen a lacani elméletet, mert a gyűrűk alkotta vonalakat nem síkbeli, hanem térbeli kiterjedésben egyfajta csavart nyolcas formákként kell elképzelnünk, mint ami a lacani Borromean-egység topológiai struktúráját alkotja. A tekintet sajátos funkciója alapozza meg Lacannál a Borromean egység topológiai struktúrájának elgondolását. Bár nem könnyű a pecsétet (stain) mint olyan funkciót értelmezni, ami a tekintet alapját adja. „Lacan a felfogás (apprehension) e szintjét pecsétnek (stain) nevezi, vagy azon pszichikai pontnak a scopikus működésben, ahol a hasadás található tekintet és látvány közt.“260 Látszólag egységes identifikációnkat a nyelvvel és képekkel széthasítva, a pre-szimbolikus valóság ezen objektumai magát a hasadást (cut) teszik érzékelhetővé, a hasadás különös hatásokat idéz elő a perceptuális észlelés tudatosságán: a létezést megkettőzi azon formákban, amelyek bennünket létrehoztak, (…) Így a formák, melyekből a tudat(osság) először konstruáltatott, elvesznek az emlékezet szintjén. Az emberi lény ezen az elvesztésen még azelőtt megy keresztül, hogy a világgal bármiképpen azonosulna azon koherens asszociációk által, amelyeket tudat(osság)nak hívunk.”261 Lacan a tudat illúziójának ezen asszociációit Borromean gyűrűnek nevezi. „A hasadásoknak és vágatoknak első megtétele – az elsődleges különválás az anyai objektumtól – létrehozza, ami imaginárius/elképzelt testként érzékelünk. És ez az érzékelhető seb vagy heg idézi elő az a objektumot, mint olyan fantáziaobjektumot, mely által az individuumok egészlegesen elképzelik önmagukat.”262 Lacan pszichikai pont funkciójaként nevezi meg, amit másképp fogalmazva, úgy is mondhatunk, „a látható adekvátnak tűnik fel önmaga számára. Nem csak a test látszik egységben, hanem a világ és a dolgok is benne. Így az emberek az egység illúziójával azonosulnak, inkább mint a hiány valóságával.263 Ehhez, úgy vélem, kapcsolató, a dolgozatom elején említett emlékezés és felejtés uralhatatlan dinamikája mely a A Psyché-könyv lényegi sajátossága. A műben a lacani értelemben vett hang – mint kísértő és kísérő – egyúttal az, ami közelebb van a lét forráshoz, a nyelvhez. A lacani modellhez kapcsolt értelmezés összhangban van azzal, amit dolgozatomban a mű vázlatos technikai interpretációja kapcsán bemutatott Paul de Man-i értelemben, olvasási alakzatként értelmezett, a „megértés megértéseként“ felfogott olvasás alakzatként a prosopopeia arc-adó és egyben arc-eltörlő gesztusát a Psyché-ben felelve. A weöresi életmű azon jellegzetességét vélem fölfedezni, mely az elemzett Harmadik szimfónia képszerkezetének prosopoeikus jellegében is megfigyelhető.
i.m.,190. 257 „Bár minden kultúra feltalálja és azután segítségül hívja a hiedelmeket, mítoszokat, vagy a folklórt mint természeti igazságot hogy magyarázatot adjon a tekintet funkciójára, egy sokkal egyszerűbb koncepció valósul meg: a pecsété.“ Ragland, Ellie, i.m.,198. 258 Jacques lacan. „La Trisième”, given at the VII. Congress of EFP in Rome (1974); Lettres de Ecole freudienne, 16, 1975:178-203. 259 Ragland, Ellie, i.m., 196. 260 Ragland, Ellie, i.m.,201. 261 Ragland, Ellie, 199. 262 Uo. 263 Uo.
453
A csöngei költő Psyché. című alkotása nemcsak érett korszakának, (az 1968-as Merülő Saturnus kötet utáni) legjobban szerkesztett műve, hanem értelmezője számára – úgy vélem – olyan lehetőség, mellyel a teljes Weöres-életműre rálátást nyithat, tekintve, hogy a Psyché. prizmaszerű sokszorozásban ismétli az életmű gesztusait. Részletesebb vizsgálata megfigyelhetővé teszi a Weöres ouvre különböző törekvéseiben megnyilvánuló sokoldalúságot. Azt a sokhangúságot, mely Weöres műfajilag és poétikailag igen különböző (lírai és színműírói) munkásságának tétjét, az egyes alkotások jelentőségét is megvilágíthatóvá teszi. Amellett, hogy az 1945 utáni magyar irodalom egy sajátos (neo)avantgárd vetülete is érzékelhetővé válik a Psyché elemzésével; egy alapvetően konceptuális indíttatású költői ars poétikát láttunk kibontakozni Weöres e művében, mely a hermeneutika és a nyelvfilozófia nagy kérdéseit a kompozíció sajátos kialakítása által játékosan veti fel, a költői nyelv immateriális lehetőségét kutatva és fogalmazva meg. A Psyché. többféle értelmezési lehetőséget felkínáló jellege, a (poszt)modern kultúra színterein zajló válságot „viszi színre” annak törésvonalait egymás után felrajzolva a tudomány, művészet és az élet esztétikai létmódja közt közvetítő mű pszeudo-utopikus koncepciójában, egyfajta kognitív térképpé válik. Mely a különböző tudatformák határterületeit, mintegy a (poszt)modernitásban a törésmentes egység lehetetlenségét igyekszik artikulálni, ugyanakkor e törések mentén haladó egymással össze nem egyeztethetőnek vélt tudatformák különbözőségével, mint látszatszerűséggel szembesít. Weöres tehát olyan enciklopédikus művet szerkesztett, mely az individuumról vallott elképzelését tekintve (jól ismertek Weöres nyilatkozataiban „személyiség-fölötti” szemléletről tett észrevételei) a múltszázad fenomenológiai és esztétikai, és hermeneutikai fordulatokban bővelkedő filozófiája nyomán a pszichológia kortárs elméletei is igazolni látszanak, amennyiben mindezek központi problémája a nyelvi megelőzöttség kérdése. „A nyelv: visszhangzó rezonanciatér, s e közeg voltában igazolódik az az analógia, amelyet a szó és kép között Gadamer ismételten von. A nyelv olyan közép, mely hangzó materialitása talaján, véges történés jellege közepette az értelem végtelenét képes szóba hozni, s képszerű megmutatkozáshoz segíteni azt.“ 264
Irodalomjegyzék Bata Imre: Weöres Sándor közelében. Bp., Magvető, 1979, 97-98. (a mű biblikus hátteréről) csak a szentháromságot említi) Beney Zsuzsa: A háromrészes énekről =Életünk 1988/6; In: Magyar Orpheus.Weöres Sándor emlékezetére. Szerk., Domokos Mátyás, Szépirodalmi Könyvkiadó Bp., 1900. 201-208. Boros Oszkár: Versnyelv és identitás. Weöres Sándor: Harmadik szimfóniája. In: Vers-ritmus –szubjektum. Műértelmezések a XX. századi magyar líra köréből. Szerk. Horváth Kornélia Szitár Katalin, Bp., Kijárat, 2006, 434-465. Ének a határtalanról. Liptai Katalin, Bárdos László, Reisinger János beszélgetése Weöres Sándorral.1983. In: Egyedül mindenkivel. 421. 419. Jász Attila: A WS-lóláb = Jelenkor 2003/3, 253-260. Lengyel Balázs: Illés Árpád, Weöres Sándor, Nagy László. In: Uő., Verseskönyvről verseskönyvre Bp., Magvető, 1975, 40-49. Pető Ildikó: „Az orpheusi költészet” Weöres Sándor két szimfóniája. In: Modernnek lenni mindenesül (Irodalom, átértelmezés, történetiség) szerk., szigeti Lajos Sándor Szeged JATE Press 1996, 237-243. -----zeneiség phd 6367. Ragland, Ellie: The Relation between the Voice and the Gaze. In: Reading Seminar XI. Lacan Four Fundamental Concepts of Psychoanalysis. Published by State University of New York Press, Albany 1995. 187-203. Rónai László: A nagy mű tételei. Weöres Sándor szimfóniái. In: Hűséges sáfárok. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975, 409-423. Tamás Attila: Weöres Sándor költészetéről. In: Uő., Irodalom és emberi teljesség. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1975, 43-63. Tellér Gyula: Weöres Sándor – Harmadik szimfónia. In: Miért szép? Verselemzések napjaink magyar költészetéről. Szerk., Detre Zsuzsanna, Bárány György, Bp., Gondolat, 1981, 174-186. Lapis József: „Az értelemre merőlegesen” Weöres Sándor: Harmadik szimfónia. = Alföld 2005/74. Weörestől Weöresről. Szerk Tüskés Tibor. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1999, 258. Radnóti Sándor: Nyirő Miklós: Nyelviség és nyelvfeledtség, L’Harmattan,Bp., 2006. Fahlström, Susanna: Form and Philosophy in Sándor Weöres’Poetry. Uppsala: Acta Universitas Uppsaiensis, Studia Uralica Upsaliensia 32, 1999, 178-179.
264
Nyírő Miklós, Nyelviség és nyelvfeledtség, Bp., L’Harmattan, 2006, 206.
454
Weöres Sándor, Egybegyűjtött Levelek szerk., Bata Imre, Nemeskéri Erika, Pesti Szalon Könyvkiadó, Bp.1998 (EL) Weöres Sándor, Egybegyűjtött Költemények I-III. szerk., Steinert Ágota, Helikon Kiadó, Bp., 2008. (EK) Weöres Sándor, Egyedül mindenkivel szerk., Domokos Mátyás, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. (EM)
455
TATÁR SAROLTA: FELTÉTELEZETT VEZÉRNEVEKBŐL KÉPZETT HELYNEVEK MOSON, SOPRON ÉS GYŐR MEGYÉKBEN - PPKE BTK. TÖRTÉNETTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA 1. BEVEZETÉS Doktori disszertációm témája a nyugati besenyők és a nyugati magyar határvédelem a középkorban, amelyhez színes térkép mellékleteket készítünk Nagy Bélával, a MTA Történettudományi Intézet kartográfusával a határvédelem objektumainak és a határvédők és a besenyők falvainak feltüntetésével. A térképre a (feltételezett) korai magyar vezérneveket és törzsneveket is felvettem. Jelen dolgozatomban a Győr, Moson és Sopron megyei, feltételezetten 10. századi vezérnevek földrajzi 265 helyzetével foglalkozom. Ezeket a vezérneveket elsősorban Anonymus és a fennmaradt magyar krónikák, 266 valamint Konstantinos Porphürogennetosz De Administrando Imperio című műve alapján szedték össze. Ezt az ún. helytörténeti módszert komoly kritikával illették a közelmúltban, részben az anonymusi vezérnevekkel kapcsolatos viták kapcsán. A módszer pedig hosszú múltra tekint vissza: a 19. században, mielőtt a régészeti kutatások általánossá váltak, szláv helynevekből próbáltak szláv jelenlétre következtetni.267 A módszer alkalmazását utoljára Langó Péter kritizálta, aki László Gyula szemére vetette, hogy a helyneveket forrásértékűnek tartotta a régészet számára is.268 Szerinte a helynévből nem lehet régészeti leletekre 269 270 következtetni. Hasonlóan kontroverziális a magyar törzsnévi helynevekből való következtetés. A magyar vezérnevekre eddig talán legkontroverziálisabb elmélet Györffy feltételezése a korai vezéri szálláshelyekről: Györffy kindulópontja az volt, hogy a 10. századi magyar vezérek a folyók mentén folytattak ún. "klasszikus" szállásváltó nomadizmust, ahol nyári szállások és téli szállások között vándoroltak. Ő a vezérnevek elhelyezkedéséből megpróbálta azonosítani útvonalukat.271 Az általa felvázolt szállásváltó utak azonban túl hosszúnak, gyakran földrajzilag kivihetetlennek bizonyultak, pl. a hegyek elhelyezkedése miatt. Az elméletet régészetileg cáfolta Mesterházy Károly, aki a magyar 10. századi sírokban talált sarlók alapján arra következtetett, hogy a korai magyarok hamar letelepültek és földművelők voltak.272 Ezek a megállapítások látszólag aláássák a helytörténeti módszert is. Márpedig Anonymus, bár valószínűleg maga is kreált új részleteket, ezen tevékenysége során mégis a magyar helynévadási gyakorlatból indult ki, amikor több helyről feltételezte, hogy vezérek, hősök után nevezték el ezeket.273 Hogy létezett ilyen gyakorlat történetünk korai szakaszában, azt Szent Gellért nagyobbik legendája is bizonyítja, amely szerint Szent István Csanád vezérről nevezi el Ajtony országát jutalmul, amiért Csanád megölte ellenségét.274 A módszerrel azonban óvatosan kell bánni: Sopron megye alsó csücskében a Bors személynévből keletkezett Borsmonostor helynevet találjuk. De ki volt ez a Bors? Anonymus Böngér kun vezér fiának mondja Borsot és275 Borsnak tulajdonítja a borsodi vár építését, aminek Árpád Borsot tette volna meg „az első ispánjává”.276 A történet, a várépítéstől kezdve az ispán emlegetéséig, kronológiailag nyilvánvalóan helytelen, ha hihetünk Kristó azon megállapításának, hogy várak nem épültek az államalapítás előtt, és az ispán tisztsége is sajátosan magyar, államalapítás korabeli tisztség.277 Borsmonostor nem erről a Borsról kapta nevét, hanem a monostor alapítójáról, Miskolc nembeli Domokos szlavón bán278 fiáról, Bors
265
Anonymus gestáját és a krónikákat az alábbi kiadás szerint használtam: SRH. I. kötet, P. Magister: 13-118, Kézai Simon: 129-194. Bíborbanszületett Konstantin művének alábbi kiadást vettem alapul: Moravcsik 1988, 30-51. 267 A módszer tápot adott a pánszlávizmusnak is. Vö. Langó 2006, 230. 268 Langó 2006, 251. 269 Németh Gyula már 1930-ban felvetette, hogy az Anonymusnál említett hét kun vezér kabar vezérek lennének, azonosítható török személynevekkel és korreláló helynevekkel (Németh 1930). Benkő Loránd bebizonyította, hogy Anonymus hét kun vezérének nevei változatos eredetűek, néha török személynevek, néha gyakori Árpád-kori személynevek, néha helynevekből Anonymus alkotta ezeket, de nem található közöttük kabar nyelvi kapcsolat (Benkő 1995). A kun vezérekkel Györffy is foglalkozott, ő is a kabarokkal azonosította Anonymus kunjait (Györffy 1948, 124-125). 270 Egy később szélesen elfogadott elméletet fogalmazott meg Györffy 1960. Más nézeten volt Kristó, 1977. 271 Györffy 1970. 272 Mesterházy 1980, 7-30. 273 Például Ketelpatakát Ketel kun vezérről nevezték volna el (15.fej.), Borsod várát Bors vezér után (18. fej. és 34. fej.), Szabolcs vezér után Szabolcs várát (21.fej.), Örsúrról Örsúr várát (32. fej.), Pata után (Gyöngyös-)pata várát (32. fej.), Vajta után Vajta földet (47. fej.), Csák után Csák várát (50. fej. SRH I. 13-118). 274 Szent Gellért nagyobbik legendája, 1987, 82. 275 Anonymus 10. fej. SRH I. 51-52. 276 Anonymus 18. fejezet. SRH I. 58-59. 277 Kristó 1988, 21-99. 278 W. XI. 57. 266
456
ispánról.279 A monostor a Miskolc nem nemzetségi monostora volt, 1192-ben alapították, Bors ispán 1223-ban 280 281 adományozott birtokokat a monostornak. A Miskolc nem borsodi kötődése azonban világos . A történet arra figyelmeztet, hogy anonymusi személynevek az Árpád-korban is használatban voltak, ezért óvatosnak kell lennünk, amikor Anonymus alapján szeretnénk azonosítani vezéri szállásokat. A korai magyarok tehát a földeket gyakran a tulajdonos után, annak puszta, képzőtlen nevével nevezték meg. Bár vannak szláv személynévből (Narda)282 és keresztény személynévből (Sopron - Sophronius) keletkezett képzőtlen helynevek is Magyarországon. De ha a személynév maga nem magyar is, a névadás módja, vagyis a képző alkalmazásának hiánya, magyar. A szláv és germán nyelvekben ugyanis a személynevekből képzett helynevekhez képzők járultak (pl. Ivan – Ivanovo, ), illetve szóösszetételt alkalmaztak (pl. Felix – Felixdorf). Kérdés, hogy ez a korai, csak a magyarságra jellemző névadás hogyan alkalmazható forrásként? Mint Kristó Gyula írja: „...általában véve Anonymus nem megbízható forrása a magyar honfoglalásnak. Ugyanakkor minden forrásértéket elvitatni Anonymus IX-X. századra vonatkozó tudósításaitól aligha kisebb hiba lenne. Úgy hisszük: itt is az apró mozaikok lehetnek elsősorban hitelesek, amelyeket a népi emlékezet, a családi tradíció...és a nagy ősök kultusza őriztek meg...”283 Dolgozatunkban abból az általánosan elfogadott tételből indulunk ki, hogy a puszta személynevekből képzett helynevek a 10-12. században képződtek, tehát a korai magyar megtelepedést tükrözik. Módszerünk szerint megpróbálunk leolvasni valamit a tulajdonos életmódjáról aszerint, hogy hol helyezkedett el a szállása, Vizsgálatunk tárgya Győr, Moson és Sopron megye lesz és a következő nevek: Árpád, Fajsz, Tormás, Szabolcs, Csák, Tétény, Gyula, Örs, Edve Bő, Kál, Bogyoszló, Sarród, Décse, ill. még néhány, ezekkel összefüggő adat.
2.
A GYŐR, MOSON ÉS SOPRON MEGYEI VEZÉRNEVEK
Már Györffy megállapította, hogy az Anonymusnál és a krónikákban összeállított vezérnévsor nem lehet hiteles, mivel honfoglaláskori (Árpád, Kündü, Gyula), 10. század közepi (Lél, Búlcsú, Örs/Ürs) és a külföldi forrásokban ismeretlen (Szabolcs) személyek keverednek benne. A vezérnévsor eredete valószínűleg a 11. századi ősgestából származik, de Anonymus módosításokkal vette át, (talán szájhagyományok alapján).284 Az első vezérnév, amit megvizsgálunk, az Árpád. Győr megyében Árpádfelde285 található Gönyű környékén, és Moson megyében pedig Árpádőr286 Moson mellett. Györffy elmélete szerint Kusál meggyilkolása után Árpád kapta meg a területeit, és elkezdett nomadizálni a Duna jobb oldalán, a Pécs melletti Árpádtól a Pozsony megyei Árpádig.287 Györffy ugyan ezt a két Árpádot, mely térképünkön szerepel, nem vette fel térképére, bár mindkettő a feltételezett útvonalon fekszik. Tehát a települések elhelyezkedése első pillantásra igazolni látszik Györffyt. Sajnos a feltételezést mégis el kell vetnünk, ez ugyanis arra a másik feltételezésre épül, hogy bizonyos nevek csak a királyi családban és a nemzetségekben voltak használatosak, más nem vehette fel őket.288 Az elmélet máris dől, mikor Györffy megemlít egy Deucha nevű centúriót 1075-ben és egy Geisa várjobbágyot 1262-ben,289 akik tehát Géza fejedelem nevét viselték. Györffy elutasítja ezeket az adatokat avval, hogy nem de genere nemzetségek fiai voltak és a de genere nemzetségekben csak bizonyos nevek lehettek használatban. A következtetés kétes, hiszen nem ismerjük minden de genere leszármazott család összes tagjának nevét. Bár az Árpád név nagyon ritka volt az Árpád-korban, mégis van adatunk arra, hogy ezt a nevet is viselték az uralkodói házon kívül: 1237-40 között Vosyan (Varsány) prédiumban élt egy Arpad nevű udvarnok.290 Mivel Árpád fejedelmen kívül más is hordta ezt a nevet, azért Árpádőrt nem tulajdoníthatjuk neki. Hogy Árpádfelde nem származhat az Árpád névből, az nyilvánvaló a név egyéb lejegyzéseiből, ugyanis Árpa,
279
W. I. 195. Wertner 1892, 183-190 Karácsonyi 1900/1995, 820-833. 282 Párhuzamai a cseh Nerada/Neroda és a lengyel Nieroda személynevek. Horváth 2003, 17. 283 Kristó 1979, 57. Azonban Kristó máshol arra figyelmeztet, hogy a személynévből képzett helynév csak egyike volt azon stratégiáknak, amellyel az ember a tájat definiálta. Szerinte a természeti sajátosságokból alkotott helynév adja magát elsődlegesen, és a magyar víz- és tájnevek elsöprő többségéből arra következtet, hogy a magyarok viszonylag lakatlanul találták a Kárpát—medencét, hiszen nem örököltek meg döntő többségben szláv és germán helyneveket, Kristó 1983, 395-421. 284 Györffy 1948, 100. 285 Első említése a 14. századból: Cs. III. 493. 286 Első említése 1208-ból: F. (CD) III/1, 61 287 Györffy 1970, 202. old., térkép. 288 Györffy 1970, 199-200. 289 Ugyanott. 290 Fehértói 1983, 35, és P. I. 776. 280 281
457
Árpatelek, Árpafölde alakban is említik.291 Bár a falu királynéi tulajdon volt és mint a királyi család birtoka, gyanús, mégis arra kell gondolnuk, hogy Árpádfelde -d névképzője az árpa szóból alakult, és helynévképzőről van szó, nem személynévképzőről. Tehát ezekből a nevekből nem igazolható Árpád nomadizálása ezen a vidéken. A Győr megyei Szabadi és Berencs között található a Fajsz helynév (pontos helye bizonytalan). 1443ban Hédervárához tartozott. Kristó, Makk és Szegfű292 szerint itt talán a sorban második vagy harmadik 293 fejedelemmel, a kizárólag Konstantin által említett Falicsivel azonosítható, akit Konstantin Fali néven is említ. Fajsz után a Dunántúlon több elszórt helynév is maradt, egyenlőre nem tudunk belőle útvonalat vagy más szerkezetet rekonstruálni.294 295 Több Tormás helynév is található Sopron megyében. Ezeket Termacsu nevével szokták azonosítani, aki Árpád unokája volt, s Bulcsú harkával együtt Bizáncban járt követségben 948-ban. Mivel már a Kristó – Makk – Szegfű szerzőhármas is felhívta a figyelmet arra, hogy a Tormás helynevek képződhetnek a torma 296 növény nevéből is, azért még náluk is nagyobb óvatosságból egyik Tormást sem tartjuk forrásértékűnek. Térképünkre egyedül a Herény környéki Torma falu melletti Tormást vettük fel,297 annak bemutatására, hogy itt valóban a növény neve, tehát egy főnév alakult át jelzővé, s került újra helynévként főnévi használatba. Keresztúr alatt látjuk Szabolcs helynevet Nagycenk határában. Anonymus szerint Szabolcs vezér Előd apja és Csák nagyapja volt, tőle ered a Csák nem.298 Vára a mai Szabolcs megye területén épült fel,299 tehát messze a 300 Sopron megyei Szabolcstól. Sajnos, más Szabolcs nevű személyt nem említenek forrásaink az Árpád-korból. Lehetséges, hogy a honfoglalás korában egy birtokosnak két birtoka lett volna ilyen távolságban? Nem valószínű, ha elfogadjuk Mesterházy és mások véleményét arról, hogy az ősfoglaló nemzetségek felosztották volna egymás között az országot. Ilyen esetben a nemzetségi területnek kezdetben még összefüggőnek kellett lennie.301 A 12. századtól adatolható de genere nemzetségek birtokai viszont már bárhol fekhedtek az országban. Bár a lent említendő Csáktelek közelsége mindenképpen figyelemreméltó, a Sopron megyei Szabolcs helység névadója egyelőre homályban marad. Őrpordány és Sopron között bukkan fel Csáktelek. Anonymus szerint Csák Szabolcs vezér unokája volt,302 és ilyen minőségben valamilyen rokoni viszonyban állt az Árpádokkal. Anonymus szerint Csák várat épített a Vértes hegység lábánál, a Fertő (a mai Velencei tó mainál kiterjedtebb) mocsarainál. Kristó Gyula és korábban mások ezt a mai Csákvár faluval és a fölötte lévő romos várral azonosították.303 Györffy szerint az Anonymus által említett Fertő a Velencei tó régi neve, ahol valóban volt egy Szabolcs nevű falu, amelyet az Árpád-korban a a Csák nemzetség birtokolt. Annonymus közlése itt a Csák nem 11. századi birtokviszonyait tükrözi.304 Ennek a rendkívül gazdag és hatalmas nemzetségnek a terjedelmes birtokai Észak-Magyarországon és a Dunántúlon terültek el, többek között Sopron megyében.305 Ez a Csák helység nincs említve birtokaik között. Bizonytalan, hogy a Csák nemről vagy egy másik tulajdonosról kapta-e a nevét. A névátvitel csak tulajdonosi jogviszony alapján történhetett meg.306 Győr, Moson és Sopron megyében egy félkörre felvázolható vonalon található négy helynév, mely Töhötöm vezér nevéből ill. annak gyökéből keletkezett, amelyet Anonymus Tuhutum alakban írt le (6. és 20. fej.). A kör indul a Győr megyei Tét faluval, folytatódik a Kapuvár határában levő Tétény hanynál, és zárul a Hanságban fekvő Téttel és Téténnyel. Kiss szerint 1150 körül előfordul a Tuhutum, mint nemzetségnév, 1228-
291
Cs. III, 493. Kristó – Makk – Szegfű, 1973, 44. 293 Konstantin: 40 fej. In: : A honfoglalás korának írott forrásai, 1995, 132. A –csi magyar kicsinyítő, becéző képző, amely nyilvánvalóan esetlegesen járult a névhez. 294 Györffy 1970, és Kristó – Makk – Szegfű, 1973, 44. 295 Kristó-Makk-Szegfű, 1973, 45-46. 296 Kristó-Makk-Szegfű, 1973, 45. 297 Cs. III. 610. 298 Anonymus 6. fej. SRH I. 40-41 299 Anonymus 20. fej. SRH I. 60-62. Kristó: 1016. lábjegyzet, In: : A honfoglalás korának írott forrásai, 1995, 305. Györffy 1948, 110 szerint a vár egy István-kori ispán nevét viselheti, de ezt nem tudja alátámasztani forrással. 300 Sem Wertnernél (1891), sem Fehértóinál (1983) nem szerepel ez a név. 301 Mesterházy 1980, 70-143. 302 Anonymus 50. fej. SRH I. 99-103. 303 Kristó Gyula: 1139. jegyzet, In: A honfoglalás korának írott forrásai, 1995, 335. 304 Györffy 1948, 103. 305 Wertner 1891, 179-198, Karácsonyi 1900/1995, 313-365. 306 1326-ban a Vági család birtokában volt, vö. Cs. III. 603. és HO. V. 101. 292
458
ban és 1488-ban pedig Thethon nemzetségnév bukkan fel.307 Azonban ez a nemzetség nem az általunk 308 bemutatott három megyében volt birtokos, hanem többnyire Körös, Krassó és Fehér megyében, illetve a 309 Fejér megyei Tétényben és Baranya megyében . Még egy nemzetség gyanúba jöhet: Anonymus szerint Tuhutum fiai a Gyula és Zombor nevet viselték. 1280 és 1300 között fel is bukkan egy magát Gyulazombor 310 nemzetségnek nevező nem, de ők Nyitra és Hont megyében ill. Erdélyben voltak birtokosok. Gyula és Zombor helynév azonban sokfelé található hazánk területén, pl. Vác mellett, valamint Baranya megyében és 311 Erdélyben is, a két utóbbi helyen a Kán nemhez köthetően. Vagyis un. kétparti nemzetségről lehet szó, olyan hatalmas nemzetségről, amely az egész ország területén birtokolt legalább időlegesen. Györffy a helynevek alapján biztosra veszi, hogy Tétény a Csepel sziget melletti Tétényről nomadizált a Kapuvár melletti Tétényre.312 Ez a név különösen fontos, Tétény nyelvileg valóban összefügg a Töhötömmel, és ez nem volt megszokott személynév az Árpád-korban.313 Kérdéses azonban Tét és Tétény nevének viszonya. Bár Tét-ény kétségtelenül képzővel bővített alakja lehet a Tétnek, ez utóbbi nemzetség, bár Győr megyei falunak adott nevet, Moson megyéből származott, s forrásaink nem bizonyítják, hogy azonos lett volna a Tétény nemzetséggel.314 Mivel kihalt személynévvel van dolgunk, amelyet a történelemben ismereteink szerint csak egy személy viselt, és ennek az emléke később is fennmaradt, azért elfogadjuk, hogy ez a személynévből képzett helynév Töhötöm vezérre utal. Mivel a tőle származtatható nemzetségek (Tétény és Gyula-Zsombor, illetve a kétséges Tét) az oklevelek tanúsága szerint sosem voltak birtokosok ott, ahol a Tétény név felbukkan Győr, Moson és Sopron megyében, azért a Tétény helynév Töhötöm vezér tartózkodási helyére utaló adatként értelmezhető. Feltűnő, hogy Budatétény és Nagytétény, a Győr megyei Tét,315 a Sopron megyei Tétény,316 s a Moson megyei Tét és Tétény317 mind a Duna jobb partján helyezkednek el, azonban Budatétény és Nagytétény kivételével nem a Duna közelében. A Győr megyei Tét a Disznód patak mentén van, a soproni Tétény a Répce és Kardos-ér között, és a Moson megyei Tétény és Tét a Fertő (lecsapolás előtti) mocsarai között fekszik. Bár a Győr megyei Tét és a Sopron megyei Tétény földművelésre is alkalmas területen fekszik, a Fertő mocsarait bizony nehéz lehetett megművelni. Állatokkal is nehéz lehetett itt nomadizálni, mivel a visegrádi hegyek elvágják a Duna menti útvonalat. Az életmód gazdasági vonatkozását azonban nyilvánvalóan felülírta a hadászati: e fontos vezérnek Sopron és a Moson megyei jelenléte közvetlenül a határvédelemmel függhet össze, a Győr megyei Tét besenyők lakta elődje pedig már a római korban használt átkelő, Mursella, a későbbi Árpás-Mórichidai rév hátában, szintén fontos útvonal védelmére létesülhetett. Talán nem véletlen, hogy a Fertő mellett kaptak birtokot a Moson megyei besenyők is.318 Az 1224-es árpási kiváltságlevél319 teljesen egyértelművé teszi a besenyők lovas hadi szolgálatát. A rábapatonaiak eredethagyománya szerint pedig őseik besenyők voltak, akik a faluba érkezésükkor először halászatból éltek, és csak később tértek rá az állattenyésztésre és a földművelésre.320 Elsődleges feladatuk tehát a mocsarak átkelőhelyeinek őrzése volt, pl. Árpáson. Mint tudjuk, a 18-19. századi lecsapolások előtt kiterjedt mocsarak voltak a Rába és mellékvizei körül is, nem csak a Fertő körül. Ezen adottságnak a határvédelem szempontjából is nagy jelentősége van, hiszen nem nyílt terepet, hanem inkább csak a kapukat, hídnak nevezett átkelőhelyeket kellett őrizni. A Kapuvár melletti helységet valóban tétényi hany-nak nevezték,321 vagyis mocsár volt, nem szántó. Azaz Tétény itteni jelenlétét
307
Kiss 1988, 262, Budatétény alatt. Wertner 1892, 348-350. 309 Karácsonyi 1900/1995, 1003-1007. 310 Wertner 1891, 291. Anonymus még az erdélyi Zsombor nemet is Töhötöm leszármazottainak tulajdonítja. Szerinte Anonymus itt keveri a Gyulazombor és a Zsombor nemzetség hagyományait. A Gyulazombor azonos lenne a Maglód nemzetséggel (erre nincs forrás, de Maglód falu a váci egyházmegye területén feküdt, ahol ennek a nemnek is voltak birtokai), és tőlük eredne a a Tühütüm fia Horka fiai Gyula és Zombor leszármazás, és a Zsombor nemzetségtől eredne a Gyula lányai Karold és Sarold, valamint a kisebbik Gyula fiai Bolya és Bonyha genealógia, Györffy 1948, 113. Karácsonyi (1900/1995, 560-565) viszont az erdélyi Zsombor nemet is értelemszerűen a Gyula-Zsombor nemmel egyben tárgyalja. 311 Karácsonyi 1900, 742-44. 312 Sőt, tovább onnan a Baden melletti Tattendorfba (Györffy 1970, 231). Ezen állítása védhetetlen, mivel Tattendorf neve, amellyel összefüggő, germán eredetű név van Németországban is (Tetendorf), aligha származhat Tétény nevéből. 313 Fehértói (1983) csak a Tet nemzetséget említi. 314 Karácsonyi 1900/1995, 1002-3. 315 Györffy 1987, II. 639 és Cs. III. 561. 316 Csánki nem említi. P. 37, 129. 317 Mindkettő: Cs. III. 687. 318 Györffy 1990, 124-126. 319 Györffy 1990, 127. 320 Lackovits 1972. 321 Kristó-Makk-Szegfű 1973, 55. 308
459
nem a földművelés haszna indokolta, hanem az átkelők őrzésének katonai jelentősége. A térképen jól látható, hogy a későbbi Árpád-korban a Győr megyei Tétről megy az út Árpáson át Csornára, átszelve az ókori Mursellat Valoszinu, hogy Scarbantiából (Sopron) Arrabonába (Győr) ment római kori ut. Az Árpád-korban pedig Csornáról Kapuvárra megy egy út, amely mellett, a Kis-Rába és a Répce folyásánál fekszik a tétényi hany, ahol nem megy át út a Hanságon. Ahhoz, hogy az utazó mégis elérhesse a Mosonról (ad Flexum) Győrbe (Arrabona) menő másik római utat, a Hanság mocsarain kellett átkelnie, és talán ennek a gázlóját őrizhették Tétény emberei a tétényi hanynál. A közlekedésnek természetesen katonai jelentősége is volt. Ha ezek után megnézzük a környező vidékeket, akkor a Soproni-hegység fölött felfedezünk egy Gyula helynevet Lépesfalva/Lojpersbach mellett, amelyet már 1265-ben is említettek.322 A kora Árpád-korban szereplő több Gyula közül nehéz tudni, hogy kiről lehet szó, hiszen ez akkor népszerű személynév volt.323 Anonymus szerint 324 ugyan Tuhutum fia Horka fia volt Gyula (és testvére Zombor), de mivel sokan viselték ezt a nevet, nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket abból, hogy Tétény helynevekhez közeli vidéken fordul elő. Őrpodány fölött és Győr megyében Szentmártontól északkeletre található az Örs név. Anonymus szerint az egyik kun vezér Örsúr Ocsád fia lett volna. Benkő elismeri a név valódiságát, mivel nemzetségnévként is felbukkan.325 Kérdés, hogy hogyan függ össze ez a név a számos, országos szóródású Örs helynévvel? 326 Gyakoriságuk miatt Benkő föltételezi, hogy helynévből alakult személynévvé. Ez igen furcsa sorrend lenne. Bár Anonymus alkotott legendás hősöket helynevek alapján, arra nem ismerünk más példát, hogy helynévből a reális életben is képző alkalmazása nélkül személynév lett volna. Györffy az összetett Örsúr alakból törzsnévre 327 következtet, ezek szerint Örsúr az örsök vezére lett volna, akiket Györffy megtesz kabaroknak. Erre semmilyen más adat nem utal. Ezért más lehetőségeket is meg kell vizsgálnunk. Kézai krónikájában szerepel egy Örs nevű magyar vezér, aki az egyik honfoglaló magyar sereg vezére lett volna, és a Sajó mellett verte fel sátrait.328 A 14. századi krónikakompozíció szintén Örsnek nevezi a hetedik vezért, és a Sajó mellé helyezi nemzetségét.329 Györffy szerint azonos lehetne Örs vezérrel az a kalandozó magyar Urz(us?) dux, aki Ortilo de Lilienfeld 13. század végi évkönyvíró művében szerepel. Ezek szerint Örs 955 körül élt volna, és 972-ben is feltűnik a neve.330 Kristó Gyula kételkedik hitelében, bár a név egybevág egyéb nyelvi adatokkal.331 A 11. századi gesta valószínűleg összekapcsolta Örs vezér nevét az Örs nemzetséggel, amely Borsod megyében birtokolt és a Sajó mellett fekvő Örös falu őrzi nevüket.332 Sajnos az Árpád-korból nem ismertek Örs nevű személyek, csupán az Örs de genere nemzetség,333 de ez nem zárja ki, hogy a 10. században nem hordhatta akár több személy is ezt a nevet, szerte az országban.334 A Sopron megyei Örs feltételezésem szerint egy 10. századi foglaló neve, akinek más birtokai nem ismertek. A Vulka folyó partján telepedett le, talán máshol nem is voltak birtokai. A név aligha eredhet az Örs nemzetség nevéből, mivel nekik Borsod, Szabolcs, Zala, Veszprém és Abaúj megyében voltak birtokaik.335 A soproni Beled mellett fekszik Edve. Kiss e nevet egyezteti az Anomymus által említett Ed kun vezérével, és a török ädgü „jó, jámbor, szent" szóból eredezteti.336 Anonymus szerint a hasonló Et/Ete fia lenne Őd is. Ez az 337 Ete lenne a harmadik kun vezér. Valamint szerepel egy Ete, Eudu apja, aki a Bár-Kalán nemzetség őse. Anonymus keverni látszik a kettőt. Györffy szerint Ete, mint Eudu apja, a Bár-Kalán nem korabeli birtokviszonyaiból következő alak.338 Azonban a 12. században is szerepel egy Edu nevű személy.339 Mivel
322
Cs. III. 617. Fehértói 1983, 148-149. 324 Anonymus 6. fej. és 20. fej. SRH I. 40-41 és 60-62. 325 Benkő 1995, 58-60, vö. Karácsonyi 1900/1995, 878-884. 326 Ugyanott. 327 Györffy 1970, 236. Györffy (1988, 104) később elfogadta Karácsonyi (1990/1995, 879) érvelését, hogy a 13. századra a nemzetség valamely tagja rokoni kapcsolatba kerülhetett a királyi házzal, innen ez „úr” utótag. 328 Kézai, 30. passzus. 329 Kristó Gyula: 1280. jegyzet a 14. századi krónikakompozícióhoz. In: A honfoglalás korának írott forrásai, 1995, 365. 330 Györffy 1948, 100. 331 Kristó Gyula: 1239. jegyzet Kézai Simon krónikájához. In: A honfoglalás korának írott forrásai, 1995, 354-55. 332 Györffy 1948, 107. 333 Fehértói 1983, 368. 334 Bár Kiss (1988, I. 86-87) az Örs helyneveket szintén törzsnévből származtatja, mégis megemlíti az ótörök Uršï személynevet, amelynek jelentését nem közli. Ez a mély hangrendű szó azonban aligha függhet össze a magas hangrendű Örs szóval. 335 Wertner 1892, 221-231. 336 Kiss 1988, I. 407 337 Györffy 1948, 115. 338 Györffy 1948, 116. 339 P. 8. 275 323
460
számos Ete nevet viselő személyt, illetve ebből a szóból eredő helynevet is ismerünk, teljes a keveredés. Benkő szerint az Ed és Edümen mesterséges, tudós szóalkotás, mely az ed- előtagból képzett Árpád-kori személynévanyagra épít.340 A -men gyakori török képző hitelességét azonban nincs okunk kétségbe vonni. De még ha feltételezés, hogy Edü ill. Edve ugyanarra a török ädgüre megy is vissza, megállja a helyét, az alapszót a magyarba kerülésekor kétféleképpen adaptálták, feltehetően más korokban illetve két különböző török nyelvből. Ezért nem fogadhatjuk el, hogy Ed kun vezér neve rejtőzne itt, bárki is volt ez a „kun” vezér. Egy másik, kora Árpád-kori foglaló birtokos személye rejtőzhet a név mögött, aki akár valamiféle török is lehetett. Csorna fölött fekszik Bősárkány. A név első tagja a bő szóval azonos , amelynek a török bej szóból való eredetét és helynevekben (pl. Ölbő, Bőd, stb.) „nemzetségfő” jelentését már Pais Dezső tisztázta.341 Anonymus művében szerepel egy Ősbő nevű hős, aki Árpád küldötte volt342, és segített elfoglalni Veszprém várát.343 Ő lett volna 344 Szalók apja, aki talán a főleg Bereg-, Heves,Fejér, Veszprém és Tolna megyében volt birtokos Szalók nem őse 345 lehetett. De volt egy Somogy megyei eredetű Bő nemzetség is.346 Mivel egyik nem sem volt birtokos Sopron megyében az oklevelek szerint, azért Bősárkány neve bármely nemzetségfő nevéből magyarázható tulajdonképpen. Sopron és Vas megye határához közel van Kál (ma Sajtoskál Vas megyében).347 Bár Anonymus Bulcsút 348 Bogát fiának nevezi, Konstantinnál apjának neve Kál volt, és Kál és Bulcsú címe volt a kharkhas méltóság, amely a harmadik rang lehetett az országban, a fejedelem és a jila (gyula) után.349 Tehát Kál, aki csak ebből a forrásból ismert, Sopron megyében bírhatott szállással. A Vas megyei Aborgáta mellett van egy Káld nevű falu. Moson megye északi csücskében szintén volt egy Kál falu, amely Nezsider, Pándorfalu (Parndorf) és Nyulas (Jois) között feküdt. Mosoni várföld volt, melyet erdőóvók laktak.350 Ide kapcsolható a Harka helynév is Magyarfalva határában, Sopron város alatt. Anonymus szerint Horca Tuhutum fia volt, aki nemzette Gyulát és Zombort, a Maglód nemzetség őseit.351 Bár a Horca/Harka itt személynévként szerepel, cím volt, azonos a Konstantinnál kharkhas-nak írt címmel.352 Vagyis ez az adat is Kál horka itteni birtoklását valószínűsíti. Ide kapcsolható Sajtoskál környékén a Bulcsú nevű hely, valamint Tompaládony és Nemesládony falvak, azaz Bulcsú Lád nemzetségének nevéből képzett helynevek353. Ezek bizonyítják Kál és Bulcsú rokonságának itteni, több generációt felölelő letelepedését vagy birtoklását, annak ellenére, hogy Bulcsú Kézai Simon és a 14. századi krónikakompozíció szerint a Balaton vidékén szállt meg.354 Két dolog tűnik fel evvel kapcsolatban: Egyrészt a Káld, Harka és mosoni Kál közelsége az országos jelentőségű, hadiútként a középkorban is használatos római úthálózathoz. Káld a Savariából (Szombathelyből) kiágazó római út közelében, Harka pedig a Scarbantiába (Sopron) és Vindobonába (Bécs) vezető útvonalon helyezkedik el, míg Kál a Carnuntumból (Bad Deutch-Altenburg) Arrabonába (Győr) tartó római út mellett fekszik. Másrészt az, hogy a harka méltóságot viselő, Kál nevű személy területei majdnem teljesen körbeölelik a Fertő tavat, elindulva a Vas megyei aborgátai Káldtól, amely a Pereszteg patak partján fekszik, és a régi római út mentén fekszik, majd haladva tovább Sajtoskálhoz (és a Bulcsú és Ládony helynevekhez) a Répce mellékvizénél,
340
Benkő 1995, 50-51 Pais 1928, 92, vö. Németh 1991, 284, ill. Kiss 1988 I, 248-249. 342 Anonymus 20. fej. 343 Anonymus 48. fej. 344 Anonymus 49. fej. 345 Wertner 1892, 324-331, Karácsonyi 1900/0995, 955-966. 346 Wertner 1891, 139-143, Karácsonyi 1900/1995, 297-305. 347 Cs. III. 591-92 348 Anonymus 53. fej. SRH I. 106-108. Vas megyében, Bulcsú hajdani lakterületén Bulcsú és Bogát falu egymás mellett fekszik. Györffy (1948, 119) ebből arra következtet, hogy Bulcsú és Bogát egyazon nemzetség sarja volt, és hogy Anonymus, aki szerint Bulcsú apja Bogát volt, itt történeti hitelű hagyományt jegyzett fel. 349 Konstantinos, 40. fej. A Bogát szláv, míg a Kál keleti eredetű szó. Lehetett egy személynek két különböző nyelven használt neve, illetve a szláv Bogát „gazdag” lehetett ragadványnév is. 350 Györffy 1998, IV. 150-151. A 14. században szerepel egy Káldi nevű köznemesi család (Cs. II. 755), de ők egy falu után kapták a nevüket, mint az –i képző mutatja, nem fordítva. 351 Anonymus 6. fej. és 20. fej. SRH I. 40-41 és 60-62. 352 Kiss 1988, I. 570, Harkakötöny alatt. Evvel nem állítottuk, hogy a harkák öröklődő tisztségét viselő család, amelyhez Kál és Bulcsú is tartozott, azonos lenne a Maglód nemzetséggel, vagy más nemzetségekkel, melyek Töhötömtől származtatták magukat. Tudniillik, Anonymus többször összekeverte a történelmi tényeket, és Bulcsú apjának valódi nevére sem jegyezte fel. Ld. Kristó, 387. jegyzet Konstantinos De Administrando Imperio c. művéhez, In: A honfoglalás korának írott forrásai, 1995, 133. 353 Karácsonyi 1900/1995, 800-802. A kérdést némileg bonyolítja, hogy Györffy (1990, 59) alán törzsnévnek tartja a Ládonyt, Langó (2003, 43) pedig a Ladányt a Lád nemzetségnévből származó személynévnek. 354 A honfoglalás korának írott forrásai, 1995, 354 és 364. 341
461
onnan fel Harkához, amely a régi római úton fekszik355, végül fel Kál faluig Moson megyébe, amely szintén a régi római úthoz közel van és az ország mosoni kapuját védelmezte az Árpád-korban. Az útvonal feltűnő, amennyiben nem a vizeket követi, úgy mint Tétény fejedelem és mások, Győrffy által feltételezett útvonala. Ezek az utak a régi római útrendszerhez igazodnak. 356 Ezt magyarázhatja az, hogy Kál, a horka, a harmadik országos méltóság, feltételezhetően a kabarok , 357 tehát az elővédként harcoló csatlakozott nép főnöke is volt , s így felelős lehetett a magyar szállásterület katonai védelméért. Értelmeszerűen felhasználta a még létező római úthálózat nyújtotta logisztikai lehetőségeket, majd Bulcsú ugyanezt a kalandozások szervezésében is. Mivel fia, Bulcsú 948-ban már felnőtt férfi volt, és Bizáncban járt követségben, feltételezhetjük, hogy Kál a honfoglalóknak első vagy második nemzedékéhez tartozott, aki legkésőbb röviddel a honfoglalás után született. Kál tehát a nagyobb forgalmú helyeket frekventálta, ahol a kereskedők is járhattak az országból a Moson és Sopron város felől kivezető utakon. Ez átgondolt határvédelmi stratégiára utal. A korai magyar határrégió még nem volt azonos a mélységében tagolt, bonyolult védelmi erődítményeket és őrelemeket felvonultató későbbi gyepű-rendszerrel, amely Géza fejedelem idejétől a tatárjárásig védte a nyugati határt. De tudjuk, hogy a honfoglalóknak is kellett rendelkezniük határvédelemmel, hiszen amikor a németek felvonultak a magyarok 358 ellen, akkor a magyarok Brezalauspurcnál, a mai Pozsonynál megállították őket 907-ben. A korai magyar határrégió nyugatabbra húzódott az Árpád-kori határnál, és Melk vára volt a szélső pontja. Az Árpád-kori határ és az ahhoz kapcsolódó várak és várnépek szervezete csak azután alakult ki, hogy a németek visszafoglalták 359 Melk várát 984-ben Géza fejedelemtől. Kál szállásainak földrajzi elhelyezkedésében a magyar állam egyik első berendezkedését érhetjük tetten, egy formálódó határértelmezést, amivel a magyarok egyik vezére a tájat definiálta és fölhasználta társadalomszervezési és katonai célokra. A római úthálózat felhasználásának tudatos döntésnek kellett lennie. És feltűnő egybeesésként találunk egy Lél falut Győr megyében. Lél pedig Kál fiának, Bulcsúnak volt a kortársa, akit a németek Bulcsúval és Súrral együtt végeztek ki a Lech-mezei vereség után.360 Kézai és a 14. századi krónikák a Nyitra megyei Szovárd nemzetséget eredeztetik Léltől, akit Anonymus viszont Tas fiának tart.361 Ha mármost az államalapítás korához közeledünk, akkor három fejedelmi személy nevéről kell beszélnünk a határvidéken, ami immár biztosan határvidék, amióta Géza föladta Melk várát. Az egyik személy Bonuzló, Taksony dédunokája, Mihály unokája, Szár László fia.362 Sopron megyében két helyviseli ezt a nevet: Bogyoszló Magyarkeresztúr felett és Bogyoszló Sopronkeresztúr alatt. Borsmonostor neve mellett pedig István király pogány neve, Vajk, szerepel.363 Neveiket a jelek szerint nem viselte más személy az Árpád-korban, Fehértói könyvében sem szerepelnek. Az Árpád-házi hercegek jelenléte az alakulóban levő határvidéken talán e vidék fontosságát jelzi a királyi ház számára. Itt mentek a római utak, melyek hadiútként is funkcionáltak. A hercegek jelenléte a határvidék megszervezésének is része lehetett, bár némi óvatosságra int a tény, hogy a Bonuzló nevét őrző Bogyiszló Tolna megyében, a Szár László leszármazottai által kiépített Szekszárd közelében megtalálható ugyan, ezen ágbeli más hercegé azonban az általunk tárgyalt vidéken nem. Valószínűleg kizárhatjuk a Sopron megyei Kapuvár melletti Sarród települést is, mely Kiss szerint 364 származhat esetleg a Sarolt személynévből. Azonban nagyon szokatlan, egyedi eset lenne, ha egy asszony nevéről neveztek volna el településeket az Árpád-korban. Valószínűbb, hogy Sarolt esetében is a királyné régi „asszony” címéből eredő Asszonyvásárához, Asszonyfalvához hasonló helynevek keletkeztek volna. Annál is inkább, mivel a koronázással az uralkodó ugyan európai „király” címet vett fel, az uralkodó hitvesét azonban továbbra is az alán eredetű „asszony” cím illette meg.365 Sarród nevét írták Soruld/Saroldnak,
355
Tóth 2006, 55 és 106. A kabarok e térségbeli jelenlétét bizonyítják a közelben gyűjtött regősénekek korábban érthetetlen, keleti eredetű szavai (ardeli és tollbársos), melyeket Tatár Mária Magdolna ( 2004) fejtett meg. 357 KMTL 1994, 269. 358 Salzburgi évkönyv. Kristó: 658. jegyzet. In: A honfoglalás korának írott forrásai, 1995, 210. 359 Kiss-Tóth 1987, 128. 360 Kristó: 724. és 726. jegyzet Widukind művéhez. In : A honfoglalás korának írott forrásai, 1995, 227. 361 Györffy (1948, 106, 112) ezt részint a Komárom megyei Lél falu birtoklásával magyarázza, másrészt felveti, hogy Tas fiának, aki Árpád unokájának tart, inkább kortársa lehetett Lélnek. A Szovárd nemről ld. Karácsonyi 1990/1995, 1061-1069. 362 Kristó – Makk – Szegfű, 1973, 51. 363 Kristó – Makk – Szegfű, 1973, 49. 364 Kiss 1988, 455. 365 Vö. MNyTESz I, 189. 356
462
Sorud/Sarod/Sariadnak is, tehát volt változata –l hanggal és anélkül.366 Még egy Sarród van Franknó mellett 367 Sopron megyében, amelyet a források írnak Sarudnak és Sarusnak. Kiss szerint a név származhat az Árpádkori Sorud személynévből is, mely a saru főnév származéka. Sopron megyében még egy hasonló helynév van, Répcesarud, mely biztosan ebből a személynévből származik.368 Kérdés, hogy milyen mértékben vethető össze a két név. Bágyogszovát fölött található egy Gyécse helynév is, mely a Géza név eredeti kiejtése, vagyis ősi, autentikus helynévnek tekinthető. Azonban kérdéses, hogy tényleg Géza fejedelemre utal-e a név, hiszen a Györffy által korábban említett két példa is bizonyítja, hogy a királyi családon kívül mások is használták ezt a nevet. Fehértói könyvében is szerepel ez a név, mint különböző árpád-kori személyek neve: Geysa alakban három személy viselte.369
3. KONKLÚZIÓ Remélem, hogy jelen dolgozatommal némileg sikerült bizonyítanom azt, hogy erős kritikával ugyan, de a puszta személynévi eredetű helynevek is felhasználhatók történelmi forrásként, bár esetünkben nem annyira a nomád életmódot, mint inkább az államszervezet kezdeti fejlődési szakaszát dokumentálják, ami a terület katonailag kiemelkedő fontossága miatt érthető is. Összegezve tehát megállapítható, hogy a legtöbb vezérnévre utaló helynévből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mivel izoláltan fordulnak elő környezetükben. Azok használhatók leginkább, amelyek valamilyen nagyobb összefüggés részei, és akkor is csak kritikával. Így jutottam el arra a következtetésre, hogy Kál észak-déli irányban mozoghatott, Töhötöm pedig kelet-nyugatészaki irányban mozoghatott. Ezt azonban nem nagyállattartó életmódjuk diktálta, hanem katonai megfontolások, hiszen az államhatár közelsége miatt a tájat védelmi szempontból kellett definiálniuk. Ehhez az eredményhez csupán negatív eredmények hosszú során át, kevésbé értelmezhető adatok kizárása után sikerült eljutnom, de remélem, hogy a végkövetkeztetés annál hitelesebb. Remélem, hogy jelen munkámmal hozzájárulhattam az un. helytörténeti módszernek a magyar őstörténeti kutatásban erős kritikával való megtartásához.
IRODALOMJEGYZÉK A honfoglalás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula, Olajos Teréz, H. Tóth Imre és Zimonyi István. Szeged, 1995. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 7). Árpád-kori legendák és intelmek. Szerkesztette és jegyzeteket írta: Érszegi Géza. Budapest, 1987, Szépirodalmi Könyvkiadó. Benkő Loránd: Anonymus kunjairól. In: Kelet és nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk. Koszta László. Szeged 1995.Szegedi Középkorász Műhely. Cs. = Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. II: kötet, Budapest, 1894. III. kötet. Budapest, 1897/Reprint 1985. Állami Könyvterjesztő Vállalat. Erdélyi László: A magyar lovagkor nemzetségei: 1200-1408. Budapest 1932. Fehértói Katalin: Árpád-kori kis személynévtár. Budapest 1983. Akadémiai Kiadó. Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Budapest, 1948. Néptudományi Intézet. Györffy György: A magyar törzsi helynevek. In: Névtudományi vizsgálatok. Szerk. Mikesy S. Budapest 1960, 27−33. Györffy György: A honfoglaló magyarok települési rendjéről. In: Archaeologiai Értesítő 97 (1970)/2, 191-239. Györffy György: Anonymus. Rejtély vagy történeti forrás? Budapest 1988. Akadémiai Kiadó. Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. II. kötet, 3. kiadás. Budapest, 1987. IV. kötet, 1. kiadás, Budapest 1998. Akadémiai Kiadó. Györffy György: A magyarság keleti elemei. Budapest, 1990, Gondolat. HO = Hazai Okmánytár, Szerk. Nagy Imre et al. Budapest, 1865-1891/Reprint 2004. Pápa. Horváth Sándor: Narda. Budapest, 2002. (Száz magyar falu könyvesháza). Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1900/Reprint 1995. Nap Kiadó. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Budapest 1988, Akadémiai Kiadó. Kiss Gábor – Tóth Endre: A vasvári “római sánc” és a “Katonák útja” időrendje és értelmezése. (Adatok a korai magyar gyepürendszer topográfiájához I.) In: Communicationes Archaeologiae Hungariae, 1987, 101-134.
366
Cs. III. 628. Cs. III. 608. 368 Kiss 1988, 410. 369 Fehértói 1983, 141. 367
463
KMTL = Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál, Makk Ferenc. Budapest 1994, Akadémiai Kiadó. Kristó Gyula – Makk Ferenc – Szegfű László: Adatok „korai” helyneveink ismeretéhez. I.In: Acta Historica. Tomus XLIV. Szeged 1973. Kristó Gyula: Törzsek és törzsnevi helynevek. In: Magyar őstörténeti tanulmányok. Szerk. Bartha A. – Czeglédy K. Róna-Tas A. Budapest 1977, Akadémiai Kiadó, 211−223. Kristó Gyula: Szempontok Anonymus gestájának megítéléséhez. Szeged, 1979. Kristó Gyula: Szempontok Anonymus Gestájának megítéléséhez. In: Acta Historica LXVI (1979), 45-57. Kristó Gyula: Névtelenség, elnevezés. In: Tanulmányok az Árpád-korról. Budapest, 1983, Magvető (Nemzet és emlékezet). Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Budapest 1988, Magvető (Nemzet és emlékezet). Lackovits Emőke: A rábapatonaiak eredethagyománya. In: Arrabona 14. Xántus János Múzeum, Győr 1972, 235253. Langó Péter: Ladány, Varsány, Oszlár. keleti néptöredékek és a korai helynevek kapcsolata. In: Limes 2003/3. 3954. Langó Péter: Research on the Prehistory of the Hungarians: a Review : Papers Presented at the Meetings of the Institute of Archaeology of the HAS, 2003-2004 / ed. by B. G. Mende ; Arch.Inst. of the HAS. Budapest, 2006, Akaprint. Mesterházy Károly: Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál. Budapest 1980, Akadémiai Kiadó. MNyTESz = A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-IV. 2. kiad. Budapest, 1984, Akadémiai Kiadó. Moravcsik Gyula: Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest 1988, Akadémiai Kiadó. Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. 2., bővített kiadás. Budapest 1991, Akadémiai Kiadó. P = A pannonhalmi főapátság története, Budapest 1902-1916. Pais Dezső: Az anonymusi honfoglaláshagyomány hiteléhez. In: MNy XXIV, 1928, 92-95, 169-175. SRH = Scriptores Rerum Hungaricum. Ed: Szentpétery Imre. I-II. kötet. Reprint1999, Nap Kiadó. Tatár Mária Magdolna: A regösénekek homályos értelmű szavainak etimológiája: ardeli, párizs, tollbársos: Az Idő rostájában II. Tanulmányok Vargyas Lajos 90. születésnapjára. Budapest, l’Harmattan, 2004. Tóth Endre: Itineraria Pannonica. Római utak a Dunántúlon. Magyar Nemzeti Múzeum, 2006. W = Árpádkori Új Okmánytár: ed.: Wenzel Gusztáv. Budapest, 1860-1874/Reprint 2001-2003, Pápa. Wertner Mór: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. I-II. kötet, Temesvár, 1891-92/Reprint 2010, Históriaantik Könyvesház Kiadó.
464
UJVÁRI TÓTH ANITA: A NYELVJÁRÁSSAL SZEMBEN KIALAKULT ATTITŰD (A NYELVJÁRÁSHOZ VALÓ VISZONYULÁS BÁCSFEKETEHEGYEN AZ ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK KÖRÉBEN) - ÚJVIDÉKI EGYETEM, BTK, HUNGAROLÓGIAI SZAK, MAGYAR NYELV ÉS IRODALOM TANSZÉK DOKTORI ISKOLA 1.
BEVEZETÉS
Dolgozatom témája a bácsfeketehegyi általános iskolások 5., 6., 7. és 8. osztályos tanulóinak nyelvjárással szemben kialakult attitűdjének vizsgálata. A kutatáshoz a kérdőíves módszert használtam. A kérdőív három tematikus egységből épül fel. Az első tematikus egység az adatközlők általános adatait tartalmazza. A második tematikus egység a nyelvjárással és a nyelvjárási szavakkal foglalkozik. A harmadik tematikus egységben az adatközlőim a véleményüket fejtik ki településük nyelvjárásáról. E dolgozatban a második és a harmadik tematikus egységből dolgoztam ki két-két kérdést. E kérdésekből kiderül, hogy az adatközlők a szavak köznyelvi vagy nyelvjárási változatát használják-e gyakrabban, felismerik-e a szavak nyelvjárási változatát, tudják-e, és hogyan vélekednek saját nyelvjárásukról.
2.
CÉLKITŰZÉSEK ÉS HIPOTÉZISEK
Célom az volt, hogy megismerjem az 5., 6., 7. és 8. osztályosok nyelvjárással szemben kialakult attitűdjét. Mivel Bácsfefetehegyen élek, ismerem a helyi magyar nyelvjárást, és tudom, hogy használata nemcsak az idősek hanem a gyerekek és fiatalok körében is nagyon elterjedt. Hipotézisek A kutatás alapjául szolgáló kérdőív alapján a következő hipotézisek állíthatók fel: 1. A mindennapi beszédben a nyelvjárást alkalmazzák. 2. Az adatközlők többsége a köznyelvi és nyelvjárási változatok közül nem tudja következetesen kiválogatni a nyelvjárási szavakat. 3. A gyerekek nagyon szeretik lakóhelyük magyar nyelvjárását, nem szégyellik, társaságban is gyakran használják. 4. A nyelvjárás fennmaradása fontos számukra.
3.
NYELVI ATTITŰD
A nyelvi attitűd az adott nyelvhez vagy nyelvváltozathoz fűződő vélemény, amely pozitívan vagy negatívan értékel. A nyelvi attitűd eredete szerint kétféle megközelítésben jelenik meg a szakirodalomban (vö. BORBÉLY 2001.). Abban mindenki egyetért, hogy az emberi viselkedés és a nyelvi attitűd szoros kapcsolatban áll egymással. Abban viszont eltérnek a vélemények, hogy az említettek közül mely tényező hat elsőként a másikra. Egyesek szerint a viselkedés függ a már eleve kialakult nyelvi attitűdtől (Lambert), mások (Brudner – Douglas) pedig éppen az említettek ellenkezőjét állítják. Woolard – Gahng szerint a nyelvi attitűdöket egyaránt befolyásolják politikai és nyelvpolitikai, valamint társadalmi tényezők (vö. BORBÉLY 2001.). A nyelvi attitűdvizsgálatok három módszer szerint végezhetők. 1. Véleményt tükröz és szolgáltathat az adatközlő önéletrajza, de pusztán megfigyeléssel is gyűjthetőek adatok. 2. További módszerként említhető az adatközlőhöz szóló direkt kérdés, melyet írásban vagy interjú keretében gyűjthetünk. 3. A harmadik módszert (matched-guise módszer) 1960-ban vezette be Lambert, Gardner, Hodson és Fillenbaum. Ezzel az indirekt módszerrel az adatközlő két vagy több nyelvet, illetve nyelvváltozatot értékel egyidejűleg (vö. BARTHA 2005.). „A nyelvi attitűdök nem nyelvi alapúak, hanem társadalmi eredetűek. Velük tehát elsősorban nem nyelvi vagy nyelvesztétikai minőséget, vonatkozásokat tükrözünk, hanem a beszélőközösség társadalmi szokásait, viselkedési szabályait, beleértve előítéleteiket is. A nyelvi attitűdök általában egy, már korábban meglevő nem nyelvi sztereotípia nyelvi igazolásaként, mintegy megerősítéseként alakulnak ki. A nyelvet tehát mint nem nyelvi információt is tartalmazó eszközt tekintjük, így a mindenkoron beszélők társadalmi hátterére, sőt személyiségére utaló jegynek is vesszük. A társadalmak közötti különbségek egyik következménye az, hogy különbségek vannak a nyelvjárások társadalmi megítélésében is. A nyelvjárások negatív megítélése azokra az országokra jellemző elsősorban, amelyek nyelvileg agresszívan központosítottak” (KISS 2001. 224.).
465
4.
A NYELVJÁRÁS MEGHATÁROZÁSA
A magyarban három fő nyelvváltozat típust különböztetünk meg: 1. A területi nyelvváltozatokhoz sorolhatjuk a nyelvjárásokat és a regionális köznyelveket, 2. a társadalmi nyelvváltozatok a csoport- és szaknyelveket ölelik fel, a köznyelvi nyelvváltozatok (3.) viszont a beszélt és az írott köznyelvet foglalják magukba. Minden nyelvváltozat rendelkezik csak rá jellemző funkcióval, azonban közös funkcióik is vannak. A nyelvjárás az általános meghatározás szerint „egy adott nyelvnek a változata, amely a nyelvterület egy részén használatos.”. (KIEFER 2006. 518–519.) A nyelvjárások aszerint is csoportosíthatók, hogy mely területhez köthetők. A szakirodalom tanúsága (vö. KIEFER 2006.) szerint minél kisebb a terület, melyen egy nyelvjárást beszélnek, annál egységesebb a nyelvjárás. E szerint az álláspont szerint kis-, közepes- és nagy területű nyelvjárásokat különböztethetünk meg. A kis területű nyelvjárások, azaz az ún. helyi nyelvjárások egy faluhoz vagy kisvároshoz köthetők. A földrajzilag egymáshoz közel álló területek nyelvjárásai, melyek helyi nyelvjárások ugyan, de szókészletüket és nyelvtani rendszerüket tekintve majdhogynem azonosak, nyelvjáráscsoportot alkotnak. Kiss Jenő a nyelvjárást a következőképpen határozza meg: „A magyar nyelvközösség tagjainak a körében a mindennapos nyelvhasználatban nyelvjárásokról szólván a területi alapon elkülönülő nyelvváltozatokra, az elsősorban a falvakban élőktől használt s a köznyelvtől elütő nyelvi formákra gondolunk.” (KISS 2001.) Minden nyelv nyelvváltozatok együttese. Minden nyelvváltozatnak vannak csak rá jellemző használati területei, és egymással sokrétű kölcsönös kapcsolatban állnak. Ezért meghatározni legjobban egymáshoz viszonyítva lehet őket. (vö. A. JÁSZÓ 2004; 2.) „A nyelvjárás is viszonyfogalom tehát, amely egymást kölcsönösen kiegészítő (komplementer) párjának, „ellenpólusá”-nak: a (beszélt) köznyelvnek a viszonylatában, tudniillik az attól való eltérés mikéntjében és mértékében határozható meg legvilágosabban.” (KISS 2001.) A nyelvjárás fogalmának a meghatározásakor több szempontot is figyelembe kell venni. Ha a szélesebb körű fogalom, vagyis a nyelv összefüggésében gondolkodunk, akkor azt látjuk, hogy a nyelvjárás a nyelv egyik része, ahogy a köznyelv is az (rész-egész viszony). Nyelvi értelemben a nyelvjárás nyelvi jelenségek sajátos, egyedi ötvözete, komplexuma, rendszere, amelynek egysége befelé, önállósága kifelé viszonylagos. Ha a nyelvjárás-köznyelv viszonylatot történetileg nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy a nyelvjárás az a nyelvváltozat, amely időben megelőzi a köznyelvet, hogy tehát a nyelvjárás és a köznyelv viszonya az előzmény-következmény viszonnyal írható le. Maradva a nyelvjárás-köznyelv viszonynál, azt is megállapíthatjuk, hogy a köznyelv általában a tudatosan, többnyire intézményes keretek között megtanult nyelvváltozat, a nyelvjárást ezzel szemben beszélői spontán módon sajátítják el. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy a nyelvjárás az elsődlegesen elsajátított nyelvváltozata a nyelvjárási beszélőknek, a köznyelv pedig a másodlagosan megtanult változat. A köznyelvvel s a társadalmi nyelvváltozatok többségével szemben a nyelvjárások a legtöbb nyelvben azzal is jellemezhetők, hogy csak beszélt nyelvi változatok. Általános jegyük a nyelvjárásoknak a helyi, területi kötöttségük, hogy tehát egy nyelvterületnek nem az egészén, csupán kisebb-nagyobb részén beszélik, használják őket. (vö. KISS 2001.) Azok a legfontosabb kategóriák, amelyek ma a nyelvjárást meghatározzák, összefoglalva a következők: „1. rendszerváltozat (a nyelvjárás rendszer az adott nyelven belül); 2. területi kötöttség (valamennyi többi nyrelvváltozattal szemben használata helyi kötöttségű); 3. standardizáltság hiánya (a nyelvjárás normatív ugyan, de nem normatizált, illetőleg a nyelvjárásnak a legtöbb nyelvban nincs saját írásbelisége, tehát elsődlegesen beszélt nyelvi változat, ebből is következően társadalmi szerepköre, súlya kisebb, presztízse alacsonyabb); 4. korlátozott kommunikációs érvényesség (elsősorban, illetőleg a nyelvek nagy részében csak szóbeli közlésekben vagy csupán meghatározott beszédhelyzetekben használjuk). Az említett négy kritérium a differentia specifica, tehát azok a megkülönböztető jegyek, amelyek a nyelvjárásoknak a nyelvi változatok közötti elkülönítésében, meghatározásában alapvetően fontosak.” (KISS 2001.) A nyelvjárások a természetes nyelvek létezésének elsődleges formái, minden más nyelvváltozat a nyelvjárásokból vált ki. „A nyelvjárás egy adott nyelv többi nyelvváltozatából rendszerűen, azaz meghatározott szabályok szerint többé-kevésbé s valamennyi szinten eltérő nyelvváltozat, amely területileg kötött, elsősorban szóbeli közlésre szánt, és mindenekelőtt a mindennapi életterületeket átfogó beszédmód, amelyet általában a falvakban felnőtt és ott lakó, a hozzá legalábbis semlegesen viszonyuló emberek elsődleges nyelvváltozatukként, spontán módon használnak a számunkra természetes, mindennapos, informális-familiáris beszédhelyzetekben, s elsősorban az egymás közötti kommunikációban.” (KISS 2001. 33–36.)
466
5.
A NYELVJÁRÁSI NYELVHASZNÁLAT HÁTRÁNYAI ÉS ELŐNYEI
A nyelvjárásnak a használata sem nem előny, sem nem hátrány. Az, hogy valami előnyös vagy hátrányos, az mindig a konkrét helyzettől függ. Nyelvjárási közösségben nyelvjárásban beszélni a nyelvjárási egyesnyelvűség viszonyai között olyan magától értődő dolog, mint a lélegzetvétel. Sem nem előny, sem nem hátrány. Ezzel szemben nyelvjárásban beszélni nyilvános helyen olyan köznyelvi közösség előtt, amely lenézi a nyelvjárásban beszélőket, hátrányos. Az a tény feltétlenül pozitív, ha valaki nyelvjárásban is tud beszélni, hiszen a kettősnyelvű ember kommunikációs hatóköre nagyobb, mint (akár a köznyelvi, akár a nyelvjárási) egyesnyelvűé. A nyelvjárások használatának hátrányossá válása ott és akkor kezdődik, ahol és amikor valamely másik nyelvváltozat használata társadalmilag értékeltebb lesz. Ez a folyamat a legtöbb standardizált nyelv életében a köznyelv kialakulási és elterjedési folyamatával párhuzamosan halad, s a köznyelv presztízsváltozattá válását s a nyelvjárások stigmatizálódását jelenti. Párhuzamosan futó folyamatokról van szó: ahogy a köznyelv egyre inkább az iskolázottság, a műveltség, a felsőbb társadalmi rétegbe tartozás szimbólumává, a nyelvileg helyes, igényes, szép, követendő, egyedüliként elismert hordozójává válik, úgy válhatnak a nyelvjárások az ellen tett jegyek viselőivé. A mai magyar társadalomban, illetőleg nyelvközösségben a nyelvjárási beszélők nem ritkán a diszkrimináció különböző formáinak vannak kitéve. A nyelvjárási nyelvhasználat mint hátrány, mint a nyelvjárási beszélőket sújtó negatív megkülönböztetés többszörösen is megnyilvánul. A nyelvjárási beszélők ugyanis számos esetben vannak hátrányos helyzetben a köznyelvet beszélőkkel szemben. A hátrányos helyzet a nyelvjárások negatív társadalmi megítéléséből, úgynevezett stigmatizálódásából következik. A nyelvjárási nyelvhasználat ily módon nyelvi értékítéletnek, azaz a nyelvjárási(as) beszélőről, annak személyiségéről való állításoknak, feltételezéseknek az alapja lesz (például: műveletlen, durva, nem bizalomgerjesztő). Bizonyos helyzetekben a nyelvjárási nyelvhasználat, illetőleg a nyelvjárási ismeretek előnyként mutatkoznak. Többnyire és elsődlegesen az adott nyelvjárást beszélő közösségben, ahol a nyelvjárási beszélő magától értetődő természetességgel és teljes nyugalommal beszélheti nyelvjárását, mert nem kell tartania esetleges megszólástól, tréfás, gúnyos megjegyzésektől, célzásoktól, és kommunikációs zavaroktól, kudarcoktól sem. „Valamely nyelvjárás ismerete a kettősnyelvűség körülményei között kommunikációs és kognitív értelemben általában is előnyt jelent. Mert a nyelvjárási beszélő kommunikációs hatóköre nyelvjárási kompetenciája révén nagyobb, mint a köznyelvi egyesnyelvűeké” (KISS 2001. 207.). A kommunikációs és a kognitív szempontú előnyök mellett a másik fontos, sőt fontosabb előny a nyelvjárási beszélők számára az a tény, hogy nyelvjárásukkal a helyi azonosságot, a szűkebb közösséggel való azonosulást minden másnál jobban ki tudják fejezni. A saját nyelvjárás hallása otthonosságérzetet teremt és ad, illetőleg növeli ezt az érzést, s egyúttal erősíti a beszédpartnerek közötti bizalmat, szolidaritást.
6.
A TELEPÜLÉS TÖRTÉNETE ÉS A LAKOSSÁG SZÁMARÁNYA
Bácska szívében, a telecskai dombok déli nyúlványain terül el falunk, Bácsfeketehegy, mely manapság egy egyszerű, közép-bácskai falu. Keresztül folyik rajta a Bács ér, a Krivaja patak, azaz ahogy öregjeink hívják a Bara. A település közelében keresztezi egymást az európai országokat összekötő E75-ös és az E5-ös főút. Ez a régi nemzetközi főút épp falunk főutcáján halad keresztül. A 4500 lakos 2/3-a magyar ajkú, 1/3-a pedig szláv. E többnemzetiségű helységünknek alapvetően mezőgazdasági jellege van. Ősidők óta lakott volt ez a vidék. Napjainkban is számtalan leletre lehet bukkanni a különböző történelmi korokból. A honfoglalás után számos település létezett a Bács ér völgyében. Szent István rendelete szerint minden tíz falunak legalább egy templomot kellett építenie. A jelenlegi település közvetlen szomszédságában létezett a középkori kőtemplommal rendelkező Feketeegyház. Okiratban először 1465-ben említik a Marótiak birtokaként. Mátyás király Feketeegyházát édesanyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta. A mohácsi csatavesztés után a falu tovább élt. A török beadókönyvekben 1580-1590 között Feketehegy néven találjuk. A lakosság etnikai összetétele azonban lassan megváltozik. Az 1652-ből származó okiratban, mint Feketić, szerb néven ismeretes. Mivel Bácska a különböző falvak átvonulási területe lesz, a vidék elnéptelenedik, és csak pusztaként említik hosszú időn keresztül. A törökök kiűzetésének a zentai csata adott döntő fordulatot, melyet 1699-ben a karlócai béke szentesített. Ekkor Bács- és Bodrogmegye kamarai birtokok lettek. Osztrák fennhatóság alatt létrehozták a szerb határőrvidéket. A 150 éves hódoltság nagy pusztítást végzett. II. József meghirdette települési pátensét, és így telepítették be 1785-ben Feketics pusztát a zömmel Kunhegyesről és Tiszaburáról érkező 211 református családdal. Összesen 963 fő költözött le a Bácskába,
467
megalapítva Feketehegyet. Az újonnan települők régebbi lakóhelyükről nagyrészt kiszorultak a javakból. Földet, házhelyet, szérűskertet, legelőt és néhány évre adómentességet kaptak. A valamikori árpád kori Feketeegyházától a mai Bácsfeketehegyig az emberi sorsok, a sok-sok családi és személyes emlékek igen élénken tükrözik, mennyire is meghatározóak a történelmi események a falu életére és mindennapjaira. A lakosság számának áttekintésekor a 2002-es népszámlálás adatait vettük alapul. A lakosság számarányából kiderül, hogy mind Kishegyes községben, mind pedig Bácsfeketehegyen a lakosság számarányát tekintve a magyarság többségben van. Észak-Bácskában a magyarság tömbben él. Mivel Kishegyes község és így Bácsfeketehegy is az Észak-bácskai körzet déli részéhez tartozik, így itt is a magyarság van többségben.
7.
BÁCSKA NYELVE
Bácska népe sok helyről érkezett, és az új területen is a magukkal hozott nyelvjárást használták. Még a falvakon belül is voltak nyelvjárási különbségek, mivel különböző területekről érkeztek a betelepülők. Bácska egyes községei már az Árpád-korban is léteztek, mégsem beszélhetünk ősi nyelvjárásról. Mindez a kb. 170 éves török hódoltság eredménye. Az őslakosság ugyanis elmenekült vagy elpusztult. A XVIII., XIX. századi betelepülők viszont a maguk nyelvjárását használták, ezért a nyelvjárás nem volt egységes. Az idők folyamán azonban az egyes csoportokra jellemző, feltűnő nyelvi különbségek némileg elhalványultak. A nyelvjárást mindenki beszéli, csak az idősebb parasztemberek, falusi földművesek szájából gyakrabban halljuk. A bácsfeketehegyi magyar nyelvjárás a következő hangtani jellemzőket tartalmazza: • í-zés: píntek, kinyér • á-a > á-o: hátom, lábom • a magánhangzó hangsúlyos helyzetben megnyúlik: kőr, pósta • a magánhangzók közül megrövidül: ú > u: szurás, buza, é > e: eszrevesz • zártabbá válik az o, ó, ö, ő és u, ú, ü, ű lesz belőle: hun, vánkus, Pistátú, bűt, ű, gyütt • intervokális helyzetben megnyúlnak a mássalhangzók: egésszen, esső, gyüllés • a magánhangzó utáni l kiesik, és az előtte álló magánhangzó megnyúlik: vót, főd • a hiátustöltő általában j: dijó, fija • palalatalizáció: n > ny: keny, fony, de: legin, asszon l > j: sajáta • -r + l > ll: salló, talló • -d + l > ll: pallás • a szóvégi mássalhangzó-torlódás esetén az utolsó mássalhangzó elmarad: miér, mer • a szóvégi mássalhangzó hozzátapad a szókezdő magánhangzóhoz: a zasszony, a zembër, a Zerzsi • személyes névmások: én, te, ű, mink, tik, űk • a nákolás általános: én írnák, olvasnák, mondanák • a suksükölés is általános • általános a kétszeres tárgyrag: eztet, űtet, tulipántot; hol?: Balogék vótak • kapcsolatos kötőszók: oszt, osztán, osztand, oszt akkó • diftongus szórványosan hallatszik, többnyire csak kun telepeken • E/3, -n személyrag: mén, teszën
8.
A KÉRDŐÍV TARTALMA ÉS SZERKEZETE
A kutatás témája a nyelvjárással szemben kialakult attitűd vizsgálata, melyet szociolingvisztikai kérdőív segítségével végeztünk el. A kutatás alanyai a bácsfeketehegyi Nikola Đurković Általános Iskola 5., 6., 7., és 8. osztályos magyar ajkú tanulói. A kérdőív anonim, és három tematikus egységből épül fel. A tematikus egységeket utólag határoztam meg, hogy a gyerekek számára ne legyen zavaró tényező. A négy osztályban összesen 107 kérdőívet osztottam szét. 27-et ötödikben (13 fiú, 14 lány), 32-t hatodikban 15 fiú, 17 lány), 19-et hetedikben (12 fiú, 7 lány) és 29-et nyolcadikban (14 fiú, 15 lány). Mivel a Susan Gal nyomán végzett szociolingvisztikai kutatások azt bizonyítják, hogy a nők és a férfiak egyre kisebb arányban ugyan, de eltérő nyelvi viselkedést tanúsítanak, ezért láttam indokoltnak a nemek szerinti attitűdvizsgálat elvégzését is (GÖNCZ 2004.).
A kérdőív felépítése és a kutatás módszertana A kérdőív kérdéseit zárt és nyílt formában fogalmaztam meg. A zárt típusú kérdéseknél a válaszlehetőségek előre meg vannak fogalmazva, a nyílt típusú kérdéseknél pedig maga az adatközlő nyilvánítja ki véleményét. E két kérdéscsoport alapján arra a megállapításra jutottam, hogy a zárt típusú kérdések egyértelművé teszik és megkönnyítik a válaszadást a gyerekek számára. Zárt formában megfogalmazott kérdés (pl. Véleményed szerint fontos-e a nyelvjárás fennmaradása?) esetén csak egy megerősítést vagy tagadást várunk az adatközlőtől (pl. Igen/Nem válaszlehetőségekkel). A zárt
468
típusú kérdés előnye a jó kódolhatóság. Használata esetén azonban különös gonddal kell figyelni arra, hogy az Igen/Nem válaszlehetőségek minden esetben kielégítő és érvényes válaszok lehessenek a feltett kérdésre (BORBÉLY 2000.). A kapott eredményeket diagramok segítségével, százalékarányos kimutatással ismertetjük.
A mindennapi beszédben használt szavak E kérdésben azzal foglalkozunk, hogy a fesorolt köznyelvi és nyelvjárási szavak közül az adatközlők melyiket használják a mindennapi beszédükben. E kérdéssel az volt a célunk, hogy megtudjuk milyen mértékben használják az adatközlők a nyelvjárási, illetve a köznyelvi szavakat. Keretezd be azt a szót, amelyet a mindennapi beszédben alkalmazol! csoda – csuda dűl – dől disznósajt – svartli főd – föld éjszaka – íccaka szíp – szép mezítláb – mesztélláb düllő – dűlő zörgés – zörgís pallás – padlás
(TELJES MINTA) A gyerekek 64%-a a szavak köznyelvi változatát használja és 36%-uk a nyelvjárási változatot. Ebből az derül ki, hogy az adatközlők többsége a szavak köznyelvi változatát alkalmazza a mindennapi beszédben. (OSZTÁLYOK)
Osztályokra lebontva a következő eredményt kapjuk: az 5. osztályban 62% használja a köznyelvi változatot és 38% a nyelvjárásit. A 6. osztályban 65% köznyelvi alakot használ, 35% nyelvjárásit. A 7. osztályban az arány 50%-50%. A 8. osztályban 68% használja a köznyelvi változatot és 32% a nyelvjárásit. Tehát a gyerekek a mindennapi beszédben inkább a köznyelvi alakot használják. 7. osztályban a legmagasabb a nyelvjárási alakot használók aránya, és 8. osztályban a legalacsonyabb. (NEMEK SZERINT)
469
A nemek szerinti csoportosításnál is a köznyelvi változat élvez előnyt a nyelvjárásival szemben. A fiúknál az arány: 65%-uk köznyelvi alakot használ, 35%-uk nyelvjárásit. A lányoknál 63% a köznyelvi szavakat használja és 37% a nyelvjárásit. Keretezd be azokat a szavakat, melyek szerinted a nyelvjárásból származnak! a) Píz b) Bornyú c) Kabát d) Föld e) Kík f) Táska Azért tettem fel ezt a kérdést, hogy megbizonyosodjak arról, hogy adatközlőim meg tudják-e különböztetni a köznyelvi és a nyelvjárási szavakat. (TELJES MINTA)
A válaszok 41%-ában adatközlőim ki tudták választani a nyelvjárási változatokat, 59%-uk pedig nem tudta kiválasztani. (OSZTÁLYOK)
Az 5., 7., és 8. osztályban a tanulók legnagyobb százaléka a megadott szavak közül nem tudta kiválasztani azokat, amelyek a nyelvjárásból származnak. A 6. osztályban pedig fordított a helyzet. Az adatközlők nagyobb százaléka ki tudta választani a nyelvjárási szavakat. (NEMEK SZERINT)
470
A fiúk nagyobb százalékban ki tudták választani a nyelvjárási változatot, mint a lányok. A lányoknál az eltérés nem nagy (49% ki tudja választani, 51% nem tudja kiválasztani). 8.1.3 Vélemények a lakóhely nyelvjárásáról E kérdésben adatközlőim véleményét kértem ki saját nyelvjárásukkal kapcsolatban. A kérdés így szól: Mi a véleményed lakóhelyed magyar nyelvjárásáról? a) Nagyon szeretem, és nem szégyellem, társaságban is gyakran használom. b) Szeretem, de ritkán használom, mert félek, hogy elítélnek miatta. c) Nem érdekel a nyelvjárás. d) Nem tudom, nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. e) Egyéb vélemény:……………………………………………………………. A válaszokat abból a megfontolásból alkottuk meg, hogy az adatközlők között biztosan vannak olyanok, akik szeretik lakóhelyük nyelvjárását, de vannak olyanok is, akik szeretik, de nem használják, mert mások elítélik őket emiatt. (TELJES MINTA)
A 107 adatközlőből 77% vélekedik úgy, hogy nagyon szereti, nem szégyelli és társaságban is gyakran használja a nyelvjárást, 5% vélekedik úgy, hogy szereti, de ritkán használja, mert fél, hogy elítélik miatta, az adatközlők 15%-át nem érdekli a nyelvjárás, és 3% nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. (OSZTÁLYOK)
Az 5., 6. és 7. osztályosok nagy többségben nagyon szeretik, nem szégyellik, társaságban is gyakran használják a nyelvjárást. A 8. osztályban más a helyzet. 38% nagyon szereti, nem szégyelli, társaságban is gyakran használja a nyelvjárást, 14% szereti, de ritkán használja, 38%-át nem érdekli és 10% nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. (NEMEK SZERINT)
471
A fiúk és a lányok esetében is a legnagyobb százalék úgy vélekedik, hogy nagyon szereti, nem szégyelli, társaságban is gyakran használja a nyelvjárást (81%, 73%). Míg a fiúk 13%-át és a lányok 17%-át nem érdekli a nyelvjárás. A többi válaszlehetőségre érkezett válaszok százalékaránya elenyésző. 8.1.4 A nyelvjárás fennmaradásának fontossága Ez a kérdés arra ad választ, hogy adatközlőinknek fontos-e a nyelvjárás fennmaradása. A kérdés így hangzik: Véleményed szerint fontos-e a nyelvjárás fennmaradása? a) Igen b) Nem (TELJES MINTA)
A gyerekek 77%-a szerint fontos a nyelvjárás fennmaradása, 23%-uk szerint pedig nem fontos. (OSZTÁLYOK)
Az 5. osztályban a diákok 52%-ának fontos a nyelvjárás fennmaradása, 48%-ának pedig nem. A 6. osztályosok 94%-a véli úgy, hogy fontos a nyelvjárás fennmaradása, míg 6%-uk számára nem fontos. A 7. osztályban is ugyanez a helyzet a) 95%, b) 5% arányban. A 8. osztályosok 69%-ának fontos a nyelvjárás fennmaradása, 31%ának viszont nem. (NEMEK SZERINT)
Mind a fiúk mind a lányok tekintetében a százalékos kimutatás ugyanazt az eredményt mutatja. A fiúk 74%-a és a lányok 79%-a számára fontos a nyelvjárás fennmaradása, míg a fiúk 26%-a és a lányok 21%-a számára nem fontos.
ÖSSZEGZÉS Első hipotézisünk – mely így szólt: Az adatközlők a mindennapi beszédben a nyelvjárást alkalmazzák – nem igazolódott be, mivel teljes minta alapján, osztályokra lebontva valamint a fiúk és lányok tekintetében is 60% fölött van a köznyelvet használók aránya, kivételt képez a 7. osztály, ahol 50%-50% az arány, és 30% fölött van a nyelvjárást használók aránya. De a köznyelvi és a nyelvjárási alakot használók között nincsenek nagyon nagy különbségek. A gyerekekkel való beszélgetés során viszont az derül ki, hogy igenis használják a mindennapi beszédben a nyelvjárást. A kapott eredmények valószínű, hogy az iskola hatásának és a nyelvjárás
472
stigmatizálásnak tudhatók be. Ők maguk is bevallják, hogy amikor nem figyelnek a beszédükre, akkor sokkal több nyelvjárási szót használnak. A nyelvjárásból származó szavak tekintetében 2. hipotézisünk – mely így szólt: Az adatközlők többsége a köznyelvi és a nyelvjárási szavak közül nem tudja következetesen kiválogatni a nyelvjárási szavakat – beigazolódott, csak 6. osztályban nem igazolódott be.. Az 5. (85%), 7. (89%), és 8. (62%) osztályban azok aránya van túlsúlyban, akik nem tudják kiválasztani a nyelvjárási változatot, míg a 6. osztályban fordított a helyzet, 84% ki tudja választani és csak 16% nem. Habár a százalékok között nincsenek nagyon nagy különbségek, ezért megállapítható, hogy nem alacsony azok száma sem, akik fel tudják ismerni a nyelvjárási változatot. Amikor adatközlőimnek azt kell kifejteniük, hogy mi a véleményük a nyelvjárásukról, akkor a teljes minta alapján, osztályok szerint is és nemek szerint is pozitív attitűdöt tapasztalunk, habár a 8. osztályban a többség egyenlő arányban 38%-38% szereti a nyelvjárást, nem szégyelli és használja is, és ugyanakkor nem érdekli a nyelvjárás. Így 5. hipotézisünk, - mely szerint: Az adatközlők nagyon szeretik lakóhelyük magyar nyelvjárását, nem szégyellik, társaságban is gyakran használják, beigazolódott, míg a 8. osztályosok tekintetében nem igazolódott be. Az interjú is azt bizonyítja, hogy a gyerekek szeretik lakóhelyük magyar nyelvjárását, nem szégyellik és szépnek tarják, valamint furcsának és egy kissé régiesnek. A kapott válaszok alapján megállapítható, hogy az adatközlők többsége szerint fontos a nyelvjárás fennmaradása. Így 6. hipotézisünk, mely szerint: A nyelvjárás fennmaradása fontos, beigazolódott, míg az 5. osztályosok tekintetében nem. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a gyerekek pozitívan viszonyulnak saját nyelvjárásukhoz. Véleményünk szerint a külső körülmények is nagy mértékben befolyásolták a diákokat, például a tánár jelenléte a kérdőív kitöltésénél, valamint az a tény, hogy iskolában történt a kérdőívek kitöltése. Az iskola általában stigmatizálja a nyelvjárást és vele együtt a nyelvjárási beszélőt is, és a köznyelv fontosságát és hasznosságát hangsúlyozza. Az iskolában a köznyelvet tanítják, a médiumokban is ezt használják, ez a szabályos és igényes nyelvhasználat mintája. A gyerekekkel folytatott magánbeszélgetésből kiderül, hogy igenis használják a nyelvjárást, szebbnél szebb nyelvjárási szavakat és kifejezéseket hallhattunk tőlük, de ezt nem merik felvállalni, és a kérdőívben ügyesnek és intelligensnek akartak látszani.
IRODALOMJEGYZÉK BARTHA Csilla (2005): A kétnyelvűség alapkérdései. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. BORBÉLY Anna, szerk. (2000): Nyelvek és kultúrák érintkezése a Kárpát-medencében. Budapest: A 10. Élőnyelvi Konferencia előadásai. BORBÉLY Anna (2001): Nyelvcsere. Szociolingvisztikai kutatások a magyarországi románok közösségében. Budapest: Készült az MTA Nyelvtudományi Intézetének Élőnyelvi Osztályán. GÖNCZ Lajos (2004): A vajdasági magyarság kétnyelvűsége. Szabadka: A magyarságkutató Tudományos Társaság (Szabadka) és a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet (Budapest) közös kiadása. A.JÁSZÓ Anna, főszerk. (2004): A nyelv belső sokrétűsége és egységessége = A magyar nyelv könyve. Budapest: Trezor Kiadó. (54–57. old.) KIEFER Ferenc, szerk. (2006): Magyar nyelv. Budapest: Akadémiai Kiadó. KISS Jenő, szerk. (2001): Magyar dialektológia. Budapest: Osiris Kiadó.
473
NAGY ÁGNES: A MEGERŐSÍTÉS SZEREPE A KOMMUNIKÁCIÓBAN - BCE TÁRSADALMI KOMMUNIKÁCIÓ DOKTORI ISKOLA
BEVEZETÉS A kommunikáció, mint tudományág lényegében egy vezérdiszciplínának számít, hiszen lehetetlen lenne bármely tudománytipológia megkülönböztetése és létezése kommunikáció hiányában. A minket körülvevő világ jelenségeit kizárólag akkor tudjuk leírni, amennyiben rendelkezünk olyan jelrendszerrel, amely mindenki számára érthető módon prezentál. Számos megközelítés létezik a kommunikáció definíciójára vonatkozóan, mely utal komplexitására, elemzési lehetőségeinek szerteágazó körére. A kommunikáció vizsgálatának egyik lehetséges módja a kommunikáció hatására való összpontosítás, pontosabban annak feltérképezése, hogy a kommunikációban részt vevőkre hogyan hat a kommunikált tartalom. Nyilván számos tényező meghatározza ezen kérdéskört, így többek között a társadalmi környezet, a konkrét szituáció, az interakcióban résztvevők attitűdjei. Az összes elhangzó és leírt kommunikált tartalom hatásának általános vizsgálata lehetetlen vállalkozás, azonban egy adott terület kiemelése és hatásvizsgálata pontosabb eredményekhez vezethet. Ennek érdekében vizsgálatom fókuszába az elismerés hatását helyezem. Az elismerés a megerősítés témakörével van összefüggésben, melynek jelentősége a pszichológiai kutatásokból ismert. A klasszikus kondicionálás, az instrumentális kondicionálás, valamint a kognitív elméletek egyaránt felismerték a megerősítés jelentőségét, úgy a tanulási folyamatban, mint a viselkedés befolyásolásában, az érzelmi reakciók kialakulásában. A megerősítés számos formában megjelenik a szocializációs folyamat során, nem feltétlen direkt módon, így a társadalomban meghatározó viselkedési formák mintegy megerősítő funkciót töltenek be az egyének életében. A kommunikáció és a megerősítés általam vizsgált kapcsolatában azonban a megerősítés konkrétabb manifesztációinak elemzésére van szükség. Legtriviálisabb megjelenési módja a kutatás fókuszában álló elismerés, azzal a kitétellel, hogy a konkrét szituáció és a szövegkörnyezet egyaránt befolyásolják szerepét. Megfelelő használatának előfeltételei vannak, így a kommunikációs folyamatban feltételezi a segítségnyújtás szándékát. Ebben az értelemben a megerősítés megfelelő alkalmazása a személyközi kommunikáció során megkívánja az empatikus képességet. Az empatikus képesség kialakulását számos tényező határozza meg, egyik feltétele a megfelelő önértékelés. A megerősítés, illetve az elismerés vizsgálata e tekintetben az individuum intern kommunikációjában is fontos szerepet kap. Bármely szférában a megerősítés appetitív hatása érvényesül a megfelelő időben és helyen történő elismerés által. Kutatások támasztják alá pozitív következményeit az intern kommunikációban, a társas kapcsolatokban, a nevelés, az oktatás területén, valamint a munkahelyi szervezetben egyaránt. Az eddigi kutatási tapasztalatok néhány példája olvasható a következő fejezetekben. Célkitűzésem tehát, hogy a megerősítés konkrét megjelenési formáit (kiemelten az elismerést), illetve jelentőségét illusztráljam az eddig említett szférákban. Jóllehet jelentősége vitathatatlan eddigi kutatásaim során még nem leltem a témát átfogó és hangsúlyosságát kiemelő szakirodalmat. Az egyes szférákban lejátszódó kommunikáció folyamat megjelenítését a Lasswell féle modellen prezentálom, mely kimondottan a kommunikáció hatására helyezi a hangsúlyt. 1. A KOMMUNIKÁCIÓ A kommunikáció definíciója megközelíthető etimológiai, retorikai, nyelvészeti aspektusból, azonban komplexitása révén egyetlen fogalom vagy elméleti megközelítés sem képes a kommunikációt bármely nézőpontból meghatározni. Jelen írásnak azonban nem is célkitűzése, hogy a kommunikáció fogalomkörének teljes repertoárját bemutassa, inkább néhány, a témához jobban illeszkedő fogalom szemléltetésére kerül sor a következőkben.
474
1.1. A kommunikáció definiálásának lehetőségei A kommunikációt etimológiai megközelítésben a latin communicatio, a communis – cum, valamint a communicare szavakból származtatják. Az előbbi részvételt jelent, szó szerinti jelentésben közzétételt. A communis az egymás közötti összeköttetésre utal. A kommunikáció tehát a közöst, a közösséget, a megosztást sugallja, a kommunikáció alapvető feltételeit. (Cheli, 2004). A kommunikáció definíciója a retorikai lexikonban: „jel- és közlésfolyamat, az üzenetek átadásának módja, szimbolikus, kölcsönös cselekvés.”370 (Adamik T. et al., 2010) A humán kommunikáció tehát jelenthet információátadást a jelek, jelrendszerek segítségével. Az egyik tipikus jelrendszer a beszéd, melynek legkisebb egysége a jel, másképpen kód. A jel valamilyen információt hordoz, melynek segítségével szavakat formálva juttatjuk el az általunk közölni kívánt információt a másik félhez. (Buda; László, 1981) Ez a speciális jelrendszer szolgál arra, hogy megértsük egymást, hiszen a kognitív, a konatív és az affektív információk közvetítésére egyaránt alkalmas. (Atkinson, R.L. – Hilgard, E.R. et al., 2005) Az információcsere az eddigieknek megfelelően valamely elfogadott, közös nyelvi jelrendszeren alapul. A kommunikációs folyamat, mint interakció feltételezi, hogy a kommunikációs folyamatban több résztvevő aktív vagy passzív módon közreműködik. A közlő és a befogadó közötti kapcsolat akkor jöhet létre, ha a kontextus értelmezhető a befogadó számára. Az értelmezés lehetőségét nyilvánvalóan számos tényező befolyásolja, mely a nyelvismeretén (közös jelrendszer) túlmenően feltételezi az egyén felkészültségét az adott helyzetben, valamint emocionális állapota is meghatározó a kontextus befogadása során. A kommunikációs helyzet, a kommunikációs csatorna, a résztvevők száma újabb lehetőséget kínál a kommunikáció értelmezésére. A közvetlen emberi kommunikáció Buda Béla megfogalmazásában: „A közvetlen emberi kommunikáció elmélete azt a helyzetet tekinti egységnek, amikor egy személyiség a másik felé olyan jelzést bocsát ki, amely azt eléri, s abban "dekódolásra" kerül, vagyis valamilyen reakciót vált ki.”371 A kommunikációs tértől függően megvalósulhat személyes jelenléttel vagy információközvetítő eszköz segítségével. (Buda B., 2001) A kommunikáció vizsgálatának nélkülözhetetlen aspektusa a partecipációs elmélet figyelembevétele, mivel a kommunikációt a résztvevők problémamegoldásának eszközeként jeleníti meg. „Ha a kommunikáció fogalmát a partecipáció fogalmára óhajtjuk alapozni, akkor az egymással kommunikációban álló ágenseknek felkészültségekben (tudásokban, hiedelmekben, szokásokban és más ezekhez hasonlókban) való kölcsönös részesedéséről érdemes gondolkodnunk, amelyek a sikeres (emberi) problémamegoldás szükséges feltételeként mutatkoznak meg.”372 (Horányi Ö., 2007) A megerősítés vizsgálatához ugyanakkor érdemes valamely kommunikációs modellt alkalmazni. A kommunikációs folyamat vizsgálatára számos modellt alkottak, melyek a kommunikációt, mint folyamatot szemlélik, valamint a megközelítésének sokszínűségét tükrözik vissza. 1.2. Kommunikációs modellek A legegyszerűbb modell, mint a jelek kódolását és dekódolását értelmezi a kommunikációs folyamatot (Shannon-Weawer matematikai modell, 1949). Wilbur Schramm (1954) kiegészítette a shannoni modellt a visszacsatolással (feed-back). A feed-back jelentőségét emeli ki és két fajtáját különbözteti meg: a közvetlen és a késleltetett verziót. Míg az első az interperszonális, a második a tömegkommunikáció területére jellemző. Motivációja elsősorban a visszacsatolás tényének kiemelése volt, mely a korábbi shannoni modellből hiányzott. A kommunikációs modellek számos típusa ismert, melyek különösen a tömegkommunikáció vizsgálatára orientálnak.
370
Adamik T., Aczél P., et al.: Retorikai lexikon, Kalligram, Pozsony, 2010., 640. oldal
371
Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei, 17. oldal
372
Horányi Özséb: A kommunikáció, mint partecipáció, 14. oldal
475
A megerősítés vizsgálatára számomra a leginkább alkalmas modell Lasswell (1948) transzmissziós modellje, mely a tömegkommunikáció modellezéséhez kapcsolódik és a kommunikációt pszichológiai oldalról is elemzi. A modell narratív, elbeszélő típusú, mely a kiemeli a kommunikált tartalom hatását.
Ki? (Speaker)
Mit? (Message)
Milyen csatornán? (Medium)
Kinek? (Audience or Listener)
HATÁS (EFFECT)
1. ábra: Lasswell Modell (Saját szerkesztés) A transzmissziós modell a modellezés alapjának tekinthető lineáris ábra, melyben a fő kérdések: Ki mondja? (a kommunikátor személye), Mit mond? (az üzenet), Milyen csatornán keresztül? (a médium), Kinek mondja? (a hallgatóság) és végül mindez milyen Hatást vált ki?. (Lasswell, H. D., 1948) A későbbi fejezetekben ezen modell alapján mutatom be a kommunikációs folyamatot a megerősítés különböző vizsgálati szféráiban. 2. A MEGERŐSÍTÉS PSZICHOLÓGIAI ÉRTELMEZÉSE A megerősítés a pszichológia területéről közismert és eredetileg „arra a folyamatra utal, amely során egy 373 appetitív inger megjelenése vagy egy averzív inger megszűnése növeli a viselkedés valószínűségét.” A megerősítés, másképpen affirmációként definiálják, angol terminusban reinforcer. Két alapvető formája a pozitív és negatív megerősítés. Míg a pozitív megerősítés a valamilyen jutalmat helyez kilátásba, addig a negatív verzió a büntetés elmaradását feltételezi. (Atkinson, R.L. – Hilgard, E.R. et al., 2005) A megerősítés elsősorban a viselkedés vagy a gondolkodásmód helyeslésének eszköze. A pozitív megerősítés manifesztálódhat olyan jutalomként, amely a biológiai szükséglet kielégítésétől (például a víz vagy étel) a szociális szükséglet (például verbális és nonverbális megerősítési formák) kielégítéséig egyaránt terjedhet. A vélt jutalom azonban egyéni helyzettől függ, hiszen – szélsőséges példával élve - annak, aki nem szomjas hiába is kínálunk jutalomként bármilyen innivalót. A cél tehát a kielégítő állapot elérése, mely szituáció és individuum függő. Kutatók bizonyították, hogy jutalom formájában jelenhetnek meg a vizuális ingerek, amennyiben valamely dolog tetszést vált ki az individuum számára. (Hayes, S. C., Rincover, A. & Volosin, D., 1980) A pozitív vagy appetitív effektus esetében megkülönböztethető az elsődleges és másodlagos megerősítő szerepet betöltő jutalom. Az elsődleges megerősítők a biológiai szükséglet kielégítéséhez kapcsolódnak, míg a másodlagosak valamilyen asszociációhoz kötődnek, mely egy korábbi tapasztalatot feltételez. Ez utóbbi a klasszikus kondicionálás elméletével van összefüggésben. A megerősítés ellenpólusa a büntetés, mely egy bizonyos cselekvést követő averzív hatás megjelenéséhez vezet. A büntetéshez kapcsolódó asszociáció általában fájdalommal, rossz érzéssel, félelemmel párosul. A büntetés egyik sajátos válfaja a megvonás, azaz a pozitív megerősítés elmaradása. Angol terminusban az ún. time out használt. A büntetés elmaradása jutalomként értelmezhető, jóllehet minden esetben félelem vezérelt cselekvésről lesz szó. Ez a például gyermekeknél alkalmazott módszer az agresszív cselekedetek felváltását célozza a cselekvés helytelenségének tudatosításában. (Carver, C. S., Scheier, M. F., 2006) A megerősítés elméleti hátterének alapkövét a klasszikus és az instrumentális kondicionálás jelenti, melynek ismertetése a megerősítés jelentőségének bemutatását szolgálja. 2.1. A klasszikus kondicionálás A klasszikus kondicionálás lényegében egy tanulási folyamat, mely Ivan Petrovics Pavlov orosz tudós munkásságának egyik eredménye. Alapját a különféle ingerekhez kapcsolt asszociációk képezik. Konkrétabban Pavlov azon megfigyelésén alapul, hogy a kutya nyáladzása megindult már a tányér látványától. Az étel – Pavlov kísérletében a húsliszt – a feltétlen inger (UCS – UnConditioned Stimulus), amely kiváltja a feltétlen választ. A
373
Atkinson, R.L. – Hilgard, E.R. et al.: Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2005., 269. oldal
476
nyáladzás a kutyáknál az étel érzékelésére megindul, így ez egy feltétlen válasz (UCR – UnConditioned Response), mely előzetes tanulás nélkül is működőképes. Pavlov arra a kérdésre keresett választ, hogy más ingerekkel kombinálva a tányér elhelyezését, kiváltja-e később az új inger önmagában is a nyáladzást. Az új inger egy fényjelzés volt, melyet felkapcsoltak a tányér elhelyezésével egyidejűleg. A kutyánál ezt követően beindult a nyáladzás a fényjelzés esetén is, független attól, hogy kapott-e ételt vagy sem. Az új inger – a fényjelzés – egy feltételes inger (Conditioned Stimulus - CS), a tanult inger, melyet mesterségesen hoztak létre. A nyáladzás a feltételes ingerre adott feltételes válasz (Conditioned Response - CR), mely egy tanult válasz, hiszen korábban a fényjelzés semmiféle reakciót nem váltott ki a kutyából. A további kísérletek arra is rámutattak, hogy a feltételes válasz kioltható, amennyiben megszűnik az ingerhez kötődő eredmény (azaz például a fényjelzés). A kioltás azonban nem teljes mértékű, mivel spontán felújulás módján előfordulhat, hogy újra megjelenik. A feltételes inger újbóli összekapcsolása a másik ingerrel ismét előmozdítja a feltételes választ. A klasszikus kondicionálással az érzelmi válaszok is befolyásolhatók. Így a félelem kialakulása a patkány kísérletekkel vált ismertté, amikor az áramütést hangjelzés előzi meg, a hang ezt követően automatikusan kiváltja a félelem érzetet. Egyes ingerek az emberben is feltételes választ válthatnak ki, melynek megjelenési formája lehet egy érzelmi reakció vagy más jellegű feltételes válasz (például a citromra való összpontosítás nyálelválasztást indíthat el). (Atkinson, R.L. – Hilgard, E.R. et al., 2005) A másodlagos vagy magasabb rendű kondicionálás azon az előfeltevésen alapszik, hogy már létezik egy feltételes inger és az ehhez kapcsolódó feltételes válasz. A feltételes ingert egy újabb ingerrel társítják és ekkor anélkül, hogy például az ételt a kutya megkapná a feltételes válasz kialakul. Ebben az esetben tehát a feltételes inger egyáltalán nincs párosítva a feltétlen ingerrel (a kutya esetében a húsliszttel), mégis kialakul a feltételes válasz. Konkrétabban, ha a fény mellé egy hangjelzést is bekapcsolnak kiváltja a feltételes választ, a nyáladzást akkor is, ha a húslisztet nem kapja meg a kutya. A humán reakcióra vonatkoztatva, ha egy bizonyos dalt egy adott helyen hallunk, akkor később a hely önmagában előidézheti tudattalanul az érzelmi reakciót. Az egyes ingerek tehát összekapcsolhatók és kiváltják ugyanazon reakciókat. A kutatások további tapasztalata a generalizáció, mely arra mutat rá, hogy a nagyon hasonló ingerek is előidézhetik a feltételes választ. Így például, ha egy bizonyos hang kiváltja a feltételes választ, akkor az attól alig eltérő hangok ugyanazt a hatást idézik elő. (Atkinson, R.L. – Hilgard, E.R. et al., 2005) Erre lehet példa a színekhez kapcsolódó esetleges feltételes válasz, mely valamilyen oknál fogva kellemes vagy kellemetlen érzetet kelt az egyénben. Amennyiben az adott szín valamely árnyalatát észleli hasonló érzelmi reakciókat tapasztal, jóllehet nem annyira intenzíven. (Carver, S. C., Scheier, M. F., 2006) A klasszikus kondicionálás egyértelműen arra mutat rá, hogy a megerősítés szerepe a viselkedés befolyásolásában, az érzelmek kialakulásában vitathatatlan. Az instrumentális kondicionálás szintén alátámasztja ezt az állítást. 2.2. Az instrumentális kondicionálás Az instrumentális kondicionálás esetében nem egy már meglévő feltétlen válaszból indulnak ki, hanem egy olyan jellegű cselekvést kívánnak elsajátíttatni, melyet még nem tud az egyed azaz egy új feltételes válasz kialakítása a célkitűzés. A feltételes választ jutalommal honorálják, így stimulálva az adott cselekvés ismételt végrehajtását. A cselekvés elsajátításával a kísérleti alany tehát nem egy külső ingerre ad választ, inkább a viselkedésével a környezete befolyásolására törekszik. Leegyszerűsítve például, ha a kutyát jutalomban részesítik, mert behozza az újságot, akkor valószínűleg meg fogja ismételni cselekedetét. Lényegében tehát egy bizonyos viselkedés megtanulását jelenti egy meghatározott cél érdekében. Nyilvánvalóan a viselkedés megismétlése függ a következményektől, a jutalom inspiráló hatással bír. Az instrumentális kondicionálás elsőként Thorndike kísérleteihez kötődik. Kísérletének alanya egy ketrecbe zárt macska volt, akinek a ketrec elé helyezték az élelmet. Sokféle módon megpróbált hozzájutni a ketrec előtti élelemhez, majd sikerült felismernie, hogy a ketrecen lévő retesz a megoldás kulcsa. A megismételt kísérletek során többszöri próba esetén sem azonnal ismerte fel, hogy a retesz a kulcsa az élelemszerzésnek, azonban
477
fokozatosan egyre kevesebb felesleges cselekvéssorozatot hajtott végre mielőtt a reteszhez nyúlt. Thorndike ezt nevezte az effektus törvényének, melynek során a véletlen válaszok száma egyre kevesebb lesz és azok maradnak fenn, amelyek jutalommal járnak. Az instrumentális kondicionálás jelentős része Skinner kísérleteinek eredményeihez kapcsolható. Az ún. Skinner-dobozba helyezett patkány viselkedését vizsgálta. A dobozban mindössze egy pedált helyeztek el, amely nyomás hatására ételt adagol. A patkány hamarosan rájön tettének pozitív következményére, azaz, hogy a pedálnyomás ételt biztosít, ezért egyre többször nyomja meg a pedált. Amennyiben az étel helyett áramütés éri a pedál hatására azaz averzív következményekkel jár, akkor megszünteti a cselekvését.374 Jól nyomon követhető az előbbiekben leírtakból, hogy a jutalom vagy pozitív megerősítés a viselkedés megismétlésére ösztönzik az élőlényt, míg a negatív következmények a viselkedés elkerülését célozzák. Külön vizsgálati terület a válasz és a megerősítés között eltelt idő szerepe, mely arra a konzekvenciára vezetett, hogy minél később érkezik el a megerősítés annál gyengébb a válasz reakció. A közvetlen megerősítés tehát sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint a késleltetett. A megerősítés, mint a viselkedést befolyásoló eszköz számos más aspektusból vizsgálható. A megerősítés aránya az adott viselkedésre és a megerősítés gyakorisága a megerősítési tervek címszó alatt vált kutatási témává. Nyilván nem mindegy, hogy minden egyes választ megerősítés követ vagy sem. Így például amennyiben csak minden negyedik alkalom után következik el a jutalmazás, rögzített arányú (RA) a megerősítési terv. Változó arányú (VA) megerősítési terv esetében nem tudni előre mikor várható a jutalom. Erre példa a szerencsejáték bármely formája, ahol a válaszgyakoriságok száma jól ismerten elég magas. Nagyobb biztonságot nyújt azonban a meghatározott időközönként bekövetkező elismerés. Másrészt az időbeliséget vizsgálták a megerősítés során, így megkülönböztethető a rögzített időközű (RI) és a változó időközű (VI) megerősítés. (Atkinson, R.L. – Hilgard, E.R. et al., 2005) A rögzített időközű megerősítésnél a viselkedést a megerősítés meghatározott időtartam után követi, míg a változónál kiszámíthatatlan a megerősítés időbeli bekövetkezése. Az utóbbinál a válaszgyakoriság kisebb, jóllehet konzisztens viselkedést von maga után és nehezebben következik be a kioltás jelensége. A megerősítés témaköre a viselkedés befolyásolásának tekintetében rendkívül összetett és számos aspektusa vizsgálható. Célkitűzésem elsősorban jelentőségének bizonyítása a viselkedés befolyásolásában, hiszen az eddigiek alapján megállapítható, hogy a viselkedés akár részleges megerősítése is annak befolyásolásához vezet. (Carver, S. C., Scheier, M. F., 2006) 2.3. A szociális megerősítés A korábban ismertetett kondicionálás elméletek hátránya, hogy figyelmen kívül hagynak bizonyos tényezőket, így a tanulás szempontjából a megfigyelésen alapuló elsajátítás képességét. Ebben az esetben a mentális folyamatoknak tulajdonítanak nagyobb jelentőséget és a kognitív tanulási elmélet keretében fogalmazódtak meg alapelvei. A kognitív tanulás elméletet szociális tanuláselméletnek is nevezik, mivel kiemeli a társas viszony fontosságát. A megerősítés jelentőségét azonban a kognitív elméletek képviselői is elismerték és úgy vélték, hogy a humán reakciók tekintetében további vizsgálatokra van szükség. A teoretikusok nagy hányada felismerte, hogy a megerősítés fontossága jellemzően nem kötődik a fiziológiai szükségletekhez. Rotter, Bandura, Kanfer és Martson álláspontja szerint a humán kísérletek esetében a szociális megerősítők különösen eredményesek, így az elfogadás, a mosoly, a dicséret, az elismerés, az egyetértés, stb. lényeges. A szociális megerősítés konkrét példájának bemutatása az iskolai közegben egy külön fejezetben kerül sor. (III.2.3. fejezet: A megerősítés pedagógiai alkalmazása) A kísérletek eredményéből egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a tanulás során a tanulásra fordított idő megkétszereződik a szociális megerősítő alkalmazása esetében. A kognitív elméletek képviselői arra hívták fel a figyelmet, hogy a tapasztalatok behelyettesítő módon is átélhetők, mások megfigyelése által. Egyik típusa a behelyettesítő (vikariáló) érzelmi arousal, más néven empátia, mely a megerősítés megfelelő alkalmazásának alapfeltétele. (Carver, C. S., Scheier, M. F., 2006)
374
Az állatkísérlet napjainkban tiltott tevékenység.
478
2.4. Az empátia Az empátia definiálására számos fogalom található, interdiszciplináris módon a társadalmi munkaszervezetek az empátiát biológiai, emocionális és kognitív válaszként értelmezik. Kohut (1959) elmélete alapján az empátia egy olyan képesség, amellyel mások tapasztalatait éljük át. Rogers (1957) olyan képességnek vélte, amely egy terapeuta és kliense között alakul ki, azzal a feltétellel, hogy különbséget tesz önmaga és a másik között. Clifforson (2002) és Davis (1996) hangsúlyozták az empátia sokoldalú dimenzióit, mely magában foglalja a tudatosságot és az emóciók szabályozásának képességét. Hoffman (2002) kiegészítette az empátia többdimenziós jellegét azzal, hogy az empátia egy fejlődési folyamat, melynek során az individuum fejleszti az önkéntelen mimikát, valamint a kognitív folyamat során képes elképzelni a másik tapasztalatait. Decety és Jackson (2004) többek között kiemelte annak fontosságát, hogy a másik tapasztalatainak átélése során érzelmileg ne vonódjon be az egyén. (Lietz, A., Gerdes, E., et al., 2011) Buda Béla általános meghatározása is kiemeli az átélés képességét: „Általánosan meghatározva, az empátia a személyiség olyan képessége, amelynek segítségével a másik emberrel való közvetlen kommunikációs kapcsolat során bele tudja élni magát a másik lelkiállapotába. Ennek a beleélésnek nyomán meg tud érezni és érteni a másikban olyan emóciókat, indítékokat és törekvéseket, amelyeket az szavakban direkt módon nem fejez ki, és amelyek a társas érintkezés szituációjából nem következnek törvényszerűen. A megérzés és megértés fő eszköze az, hogy az empátia révén a saját személyiségben felidéződnek a másik érzelmei és különféle feszültségei. Ezt úgy is ki lehet fejezni, hogy a személyiség beleéli, mintegy a másikba vetíti önmagát.”375 Az empátia feltétele a személyek közötti kommunikáció, mely különböző kommunikációs csatornákon keresztül valósulhat meg. Így például nem feltétlen szükséges a beszéd az empátia átélésére, a hallás vagy a látás is elegendő. A tiszta racionális megközelítés azonban lehetetlenné teszi az empátiát, mivel érzelmi és indulati elemeket is feltételez a valós átélés képessége. Szubsztanciája a kommunikáció, azaz az egymás közötti jelek cseréje. Az empátiás megértés azonban nemcsak a közvetlen kommunikáció útján valósul meg, hanem úgy is, hogy egy másik személy kommunikációját technikai eszközön figyelik meg. Ennek megfelelően a tömegkommunikáció által közvetített egyes tartalmak hatással vannak az empátiára.(Buda B., 1978) Bandura és Walters kiemelte, hogy az empátia képessége azonban nem pusztán a másokkal való együtt érzést jelenti, hanem azt is, hogy képesek vagyunk megítélni a másokra gyakorolt hatásunkat is. Az empatikus képesség összetett folyamatok révén alakul ki, meghatározza a személyiségfejlődési folyamat, a környezeti hatások, az átélt tapasztalatok. (Buda B., 1978) Általánosan megfogalmazható, hogy az alacsony empatikus képességgel rendelkező egyén hajlamosabb például az agresszív cselekedetekre, révén, hogy képtelen átélni a másiknak okozott fájdalmat. Az empátia mérésére az empatikus attitűdök szolgáltatnak alapot, melyhez különféle mérőeszközöket használnak. (Például: Davis’ IRI (Interpersonal Reactivity Index): több- dimenziós empátia mérőeszköz, Hogan Empátia Skála, Toronto Empátia Kérdőív, Jefferson Pszichikai Empátia Skála, stb.) (Lietz, A., Gerdes, E., et al., 2011). Hazánkban az empátiának, mint tendenciának a mérésére egy 33 állításból álló kérdőívet alkalmaznak, melyben az állítások elutasítása vagy éppen elfogadása alapján értékelik az empátia mértékét. (Buda B., 1978) A használt mérőeszköztől függetlenül a kutatási eredmények hasonlóságot mutatnak az empatikus képességre vonatkozóan. Így például a nők esetében az empátia faktorok jelentős mértékben magasabbak voltak, mint a férfiaké, mely szoros összefüggésben van a szocializációs folyamat eltérő jellegével. (Dymond, 1949, 1950; Mehrabian & Epstein, 1972) A kutatások másrészt az introvertált és az extrovertált személyiség, valamint az empátia kapcsolatát mérték fel. Az eredmények jelentősebb hányada az introvertált típus empatikus képességét találta magasabb fokúnak. Az empátia képességének növelése számos szempontból nélkülözhetetlen, mivel elősegíti a kapcsolatok magasabb szinten történő megélését, az összetartozás érzését. Az empátia a humán kapcsolatok javításának kulcstényezője, a formális és informális kapcsolatokban egyaránt. A formális kapcsolatok esetén az empátia
375
Buda Béla: Az empátia – a beleélés lélektana, 55. oldal
479
elősegíti, hogy az egyén megtalálja helyét a munkahelyi szervezetben. Az empatikus vezető pedig a kommunikáció megfelelő alkalmazásával találhat utat beosztottjaihoz. „Az empátiát olyan hatékony és alig helyettesíthető eszköznek tekintjük, ami képessé tesz arra, hogy az emberi 376 együttélés növekedő problémáival az eddiginél eredményesebben küzdjünk meg.” Az empatikus képesség erősödéséhez vezetnek például a problémás élethelyzetek, kudarcok, jóllehet nem kívánatos részei az életnek. Ezzel szemben az empatikus képességet csökkentő tényezők közé tartozik az önelfogadás hiánya, a félelem, a szorongás és bármely a kommunikációs folyamatot nehezítő vagy zavaró tényező. Az empatikus képesség feltétele az empatikus kommunikáció kialakulásának, melynek az első lépcsőfoka az önbecsülésben rejlik. „ Az olyan ember, akinek fejlett az önbecsülése, birtokában van azoknak a kritériumoknak, amelyekkel megállapíthatja és mérheti szubjektív jó közérzetének feltételeit. Ennek megfelelően optimisztikusabban tudja megítélni a többi ember és azoknak vele szemben tanúsított viselkedését is.”377 Az önelfogadás egyik eszköze a következő fejezetben kifejtésre kerülő önmegerősítés. 3. A MEGERŐSÍTÉS VIZSGÁLATI SZFÉRÁI A megerősítés vizsgálati területei közé tartozhat az individuum belső kommunikációja, a mikro környezetével folytatott kommunikáció, valamint a média világa által kínált tartalmak. A szférák a következő ábrával illusztrálhatók:
Makro-szféra: tömegkommunikáció
Mikro-szféra (család, iskola, munkahely)
Individuum
2. ábra: A megerősítés vizsgálati szférái (Saját szerkesztés) Az individuum a vizsgálati szférák magja, mely téma szempontjából a belső kommunikáció során realizálódik. 3.1. Az önmegerősítés szerepe
Ki? (Speaker)
Mit? (Message)
Az elme Milyen csatornán? (Medium)
Kinek? (Audience or Listener)
HATÁS (EFFECT)
Ki? = Kinek? 1. ábra: Lasswell Modell (Saját szerkesztés)
376
Forray R. Katalin, Tar Katalin: Együttérzés, önzetlenség, felelősség, 91. oldal
377
Horányi Özséb: A kommunikatív jelenség: Sorensen, R.: Hatékonyság és érték a kommunikációban, General Press Kiadó, Budapest, 2003, 226. oldal
480
A Lasswell Modell alapján a beszélő (ki) és a hallgató megegyezik (kinek), a csatorna a belső gondolatok révén alakul ki. A belső beszélő mögött ugyan a szocializációs folyamatban résztvevő, az egyén számára releváns személyek lehetnek, mint például szülők, barátok, tanárok. Többnyire azonban nem tudatos a belső kommunikáció során, hogy az egyes reakciók, mely személy visszacsatolásait jelenítik meg, a tudattalanból kel életre hangjuk. Minthogy tanulmányomnak nem célja annak felkutatása, hogy konkrétan mely személyekkel azonosíthatók az egyes sugallatok és talán nem is lehet biztosan beazonosítani őket eltekintek ennek elemzésétől. A ki és a kinek tehát alapvetően azonos a beszélő és a hallgató egyaránt önmagunkban lelhető fel és az önkommunikáció során fejti ki hatását. „Az önkommunikáció az a dialógus, amit minden ember önmagával folytat kisebb vagy nagyobb mértékben. Nem ismer kötelékeket; sokszor próbál ki alternatívákat; örökösen megkérdőjelezi, amit az én tenni akar, és bizonyos értelemben akkor kezdődik, amikor a külső, hangos kommunikáció 378 félbeszakadt.” (Horányi, 2003) A hangsúly a „mit” kérdésen van, mely optimális esetben megerősítő szavakat vagy kifejezéseket jelent, hatását a következőkben elemzem. Bandura elmélete alapján azok a kutatók, akik csak a külső hatásokat vizsgálják az emberi viselkedés tanulmányozása során olyan faktorokat hagynak figyelmen kívül, melyek torzítják a humán természetről kialakított képet. Az önszabályozás képességén belül rendkívül fontos helyet foglal el az önmegerősítés. Az önmegerősítés megfelelő alkalmazásának különböző kritériumai vannak. Nyilvánvalóan az önmegerősítés lényegében az önjutalmazással valósulhat meg, mely irányulhat valamely dolog megszerzésére vagy önelismerésre, melynek meghatározása az első kritérium. Az önjutalmazás realizálása minden esetben az individuum által meghatározott teljesítményhez kötődik. Tehát a második kritériuma az önmegerősítésnek az individuum tudatos teljesítmény elvárása. A következő kritérium szorosan összefügg az előzővel, melynek során meg kell határozni azt a viselkedés típust, amely megfelel a megerősítéshez szükséges minimális követelményeknek. Nyilvánvalóan a nem megérdemelt megerősítés negatív következményeket von maga után, nem ösztönöz a cselekvés vagy a viselkedés megismétlésére, úgy mint a következetlenség vagy a kiszámíthatatlanság. Az önjutalmazás feltételeinek megteremtésével a teljesítmény elérése esetén az individuum csökkenteni tudja viselkedésének averzív hatásait, mivel az erőfeszítéseinek jutalmazásához természetes erőforrása van. A súly csökkentésben, a dohányzás csökkentésében vagy felhagyásában, a tanulási aktivitás növelése által, az eredmények javulásában egyaránt szerepe van. Az önmegerősítés megvalósulhat öndicséret formájában, mely arra ösztönöz, hogy az egyén megnövelje teljesítményét, emelje a saját maga által kialakított limiteket. Hangsúlyozva, hogy az individuum határozza meg a valóban elégedettséget kiváltó tevékenységeket vagy viselkedési módot, melynek elérése erőfeszítéssel jár. A feleslegesen és folyamatosan ismétlődő önmegerősítés ugyanolyan haszontalan, mint teljes nélkülözése. (Bandura, 1976) 3.2. Megerősítés a személyközi kommunikáció során Verbális
Szerep függő
Ki? (Speaker)
Mit? (Message)
Milyen csatornán? (Medium)
Szerep függő
Kinek? (Audience or Listener)
HATÁS (EFFECT)
1. ábra: Lasswell Modell (Saját szerkesztés) A személyközi kommunikáció során a tanulmány szempontjából a beszélő (speaker) az a személy, aki a megerősítő kifejezéseket mondja. A „mit” optimális esetben a megerősítő kifejezéseket jelenti, mely kiemelt
378
Horányi Özséb: A kommunikatív jelenség: Sorensen, R.: Hatékonyság és érték a kommunikációban, General Press Kiadó, Budapest, 2003, 227. oldal
481
szerepet tölt be a kutatás szempontjából. A csatorna többnyire verbális; a hallgató az a személy, akinek a megerősítő kifejezések szólnak. A beszélő (speaker) lehet például szülő, tanár, vezető, házastárs, gyermek, stb.. A hallgató a szituációtól függően lehet gyermek, diák, beosztott, házastárs, stb. A továbbiakban bemutatott területek tekintetében beszélő a nevelésben a szülő vagy iskolai közegben a tanár, a hallgató a gyermek vagy a tanuló. A munkahelyi szervezetben a vezető jelenik meg, mint beszélő és a beosztott kerül a hallgató szerepébe. A hatás a vizsgálat tárgya, mely a felsorolt szituációkban kerül nagyító alá a következőkben. 3.2.1. A megerősítés szerepe a nevelésben A megerősítés, mint jutalmazás vagy ellentéteként a büntetés a nevelés szerves részeként jelen van a mindennapokban. Jóllehet kutatásom fókuszában kiemelten a pozitív megerősítés áll, a nevelés témakörének tanulmányozása szorosan összekapcsolódik a büntetéssel, így nem tekinthetek el vizsgálatától. A megerősítést vagy a büntetést a nevelők többnyire valamely viselkedés következményeként alkalmazzák, lényegében oly módon, ahogy a klasszikus kondicionálás fejezetében bemutatásra került. A jutalmazást a cselekvés megismétlésére, a büntetést a cselekvés elkerülésének érdekében preferálják, a megfelelő cselekvéssorozat kialakulását remélve. A nevelésben hosszú ideig a büntetés alkalmazásában látták a hatékonyságot, később a büntetést kilátásba helyezése is elegendő eszköznek bizonyult. (Zrinszky L., 2006) A különböző nevelésfelfogások eltérő módon tekintenek a jutalmazás és a büntetés szerepére, alkalmazásának fontosságára. Nyilvánvalóan lehetetlen eltekinteni az adott társadalmi közegtől, a társadalom fejlettségétől a neveléstörténet során. A következőkben néhány büntetés ellenes gondolkodó ismerhető meg. A büntetés – jutalmazás elméletének kidolgozója Friedrich Paulsen (1846 – 1908) úgy vélte, hogy a hierarchikus szervezetekben, mint az állam, az egyház, az iskola, a család mindkét formára szükség van. Véleménye szerint a nevelésben a büntetés kap nagyobb hangsúlyt, a hivatali életben pedig a jutalmazás kerül előtérbe. A büntetést azonban csak indokolt esetben látja alkalmazható eszköznek és oka nem lehet például a bosszú, inkább a viselkedés megváltoztatása. Jóllehet a büntetés korlátozott alkalmazására is felhívja a figyelmet, mivel a túl sok büntetést nem véli hatékonynak, valamint a túl sok tilalom is inkább a megszegési vágyat ösztönzi. Helmut Wehr a kreatív-kommunikatív konfliktuskezelő módszerek alkalmazásának fontosságát emeli ki, véleménye szerint a büntetés nem foglalhat el jelentős szerepet a nevelés során. Bruno Bettelheim szintén a büntetés ellen foglalt állást, mivel rendkívül hatástalannak tartja. A büntetés véleménye szerint pusztán arra tanítja meg a gyermeket, hogy az erősebbnek van igaza, valamint következményeként kialakítja a neheztelés érzetét a büntető személy irányában. Továbbá nem feltétlen váltja ki a büntetés a viselkedés elkerülését, inkább arra sarkalja az elkövetőt, hogy eltitkolja tetteit. Bettelheim kiemeli, hogy a büntetés következményeinek súlyossága az egyént még alattomosabb cselekvésre késztetheti. „Éppen így megtanulja azt is, hogy bűnbánatot tanúsítson, amikor elvárják tőle, akár érzi azt, akár nem. Valójában talán csak azt sajnálja, hogy rajtacsípték, és most kénytelen viselni a következményeket.”379 (Bettelheim, B. 2000) A megoldás kulcsa a megfelelő kommunikációban rejlik, melynek során a nevelő tudatosítja, hogy biztos benne, hogy a viselkedést az egyén elkerüli, ha tudja, hogy az nem megfelelő. (Zrinszky L., 2006) A büntetés tehát olyan érzelmi reakciókat vált ki, mint a félelem, mely ugyan a viselkedés elkerüléséhez vezet, azonban gyakori alkalmazása a személyiség fejlődésre káros hatással van. Amennyiben egyetlen cselekvésre vagy viselkedési formára nem érkezik pozitív megerősítés az egyén azt hiheti, hogy személyisége semmilyen szempontból nem felel meg az elvárásoknak, értéktelennek érezheti magát. A büntetés és jutalmazás aránya ennek ellenére a következőkben leírtak szerint alakul egy kutatás alapján: „Ha az ember egy éven keresztül figyelné a szülők nevelési módszerét, és megszámolna minden egyes dicséretet és minden egyes megrovást, észrevenné, hogy egy dicséretre tíz helytelenítő megjegyzés jut. Egy felmérés, amelyet német szülők körében végeztek, azt mutatta, hogy sok szülő sokkal gyakrabban büntet, mint dicsér.
379
Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő, Könyv a gyermeknevelésről, Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2000, 122. oldal
482
Sőt, némelyek azt hiszik, hogy gyermekeik nevelés dicséret nélkül is lehetséges. Ez természetesen nem múlik el nyomtalanul a gyermek lelkében. Hogyan tartsa magát értékesnek, mikor annyi mindent rosszul csinál, mikor olyan kevés dicséretre érdemes? A felnőttek és különösen a gyerekek csak akkor tudják teljesen kibontakoztatni lehetőségeiket, ha az az érzésük, hogy képesnek tartják őket valamire. Ez az érzésük pedig leginkább akkor van meg, ha elismerik és megdicsérik őket.”380 (Lauster, P., 1994) A jutalmazás - büntetés kérdéskörével foglalkozó kutatók elméleteiből csak ízelítőt adtam, azonban világosan látszik, hogy az erőszakmentes nevelés rendkívül fontos szerepet kapott napjainkban. Az erőszakmentes nevelés önmagában is sugallja a pozitív megerősítés szükségességét, mivel ellenpárja a büntetés alkalmazása a félelemmel párosul, így negatív érzéseket vált ki az egyénből. A büntetés esetében az individuum a cselekedetre gondolva is bűntudatot érezhet, mintha feje felett ott lebegne Damoklesz kardja. 3.2.2. Kutatási tapasztalatok a nevelésben A gyermeknevelés területén számos szakirodalom segíti a szülőket az erőszakmentes nevelési módszerek alkalmazására. A pozitív megerősítés elősegíti azoknak az attitűdnek a kialakítását és fennmaradását, amelyeket a környezet, a szülők jutalmazással honorálnak. Az olyan verbális kommunikáció, mint a cselekvés elismétlésére való biztatás a nevelés során egy rendkívül praktikus eszköz, hiszen a viselkedés fenntartására ösztönöz. A büntetésnek ezzel szemben – a korábban leírtaknak megfelelően - az a hátrányos tulajdonsága a negatív tapasztalatok és a kellemetlen érzések kialakulása mellett, hogy többnyire nem kínál alternatívát. Így az egyén nem feltétlen tudja, mit kellene cselekednie a figyelem és a jutalom elnyerése érdekében. Nyilvánvalóan a nevelés területe számos embernek okozott fejtörést, hiszen a mindennapi tapasztalások során nem mindig annyira egyszerű a pozitív elismerés alkalmazása. Az instrumentális kondicionálás tapasztalatait alapul véve a jutalmazás elmaradásának alkalmazása válik hatékonnyá például a kisgyermekek elalvási problémáinak leküzdésében. Amennyiben a síró gyermeket figyelmükkel jutalmazzák a szülők, a gyermek következetesen sírni fog a figyelem fenntartása érdekében. Konkrét tapasztalattal igazolták, hogy a figyelem megvonása kioltja a sírást: mintegy két hét alatt a háromnegyed órás sírás teljesen elmaradt. (Atkinson, R.L. – Hilgard, E.R. et al., 2005) 3.2.3. A megerősítés pedagógiai alkalmazása A pozitív megerősítést a pedagógus támogató hozzáállással, dicsérettel és biztatással valósíthatja meg annak érdekében, hogy elősegítse a tanulók önhatékonyságát. A tanári visszajelzés akkor eredményes, ha azonnali és közvetlenül összefüggésben van az erőfeszítés a sikerrel. A tanuló hatékonyabbnak érzi magát egy új tananyag elsajátításában, ha azt egy szignifikáns személy külsőleg megerősíti. A külső megerősítés sikerélményt eredményez, mely egyrészt ösztönzőleg hat a tanulási tevékenységre, jó érzéssel töltheti el saját teljesítménye, másrészt a tanuló valóban érzi, hogy az oktatási tevékenység szereplője. (Kobus, T., Maxwell, L., Provo, J., 2008) Hall, Lund és Jackson (1968) egyik kísérlete arra irányult, hogy szociális megerősítőket alkalmaztak olyan diákok esetében, akik az iskolában eltöltött idő kevés hányadát szentelték a tanulásnak. Gyakorlatilag amikor a megfigyelt diákok a tanulásra összpontosítottak a kutatók olyan szociális megerősítéseket alkalmaztak, mint a dicséret, a kivételes figyelem. Megdöbbentő hatást eredményezett a kísérlet, mivel a tanulási idő megkétszereződött a vizsgált tanulók esetében. (Carver, C. S., Scheier, M. F., 2006) A „Rosenthal-effektus” néven ismertté vált hatásmechanizmus egyértelműen jelzi az elvárás minőségének jelentőségét. „Robert Rosenthal amerikai pszichológus érdekes kísérletet végzett ezzel kapcsolatban. Először négyszáz tanuló intelligenciáját tesztelte. Azután teljesen önkényesen – és az intelligenciateszt eredményének figyelembevétele nélkül – kiválasztott olyan tanulókat, akikről azt mondta a tanároknak, hogy különösképpen intelligensek. Amikor Rosenthal a négyszáz diákot egy idő után újra tesztelte, a különösen intelligensnek minősített diákoknál olyan teljesítménynövekedés mutatkozott, amely akár 50 százalékkal is meghaladta a többi tanulóét.”381 A tanárok pozitív elvárása úgy öltött formát, hogy minden egyes jó teljesítményért vagy annak bármely apró jeléért megdicsérték a diákot, a hibák jelentéktelenné váltak. Ennek hatására a tanulók önbizalma megnőtt és maguktól növelték teljesítményüket. (Lauster, P., 1994.)
380 381
Lauster, P.: Ki, ha én nem? Hogyan legyünk önérzetesek, Magyar Könyvklub, Budapest, 1994., 40-41. oldal Lauster, P.: Ki, ha én nem? Hogyan legyünk önérzetesek, Magyar Könyvklub, Budapest, 1994., 41. oldal
483
A megerősítésnek az iskolai közegben alapvetően két típusa különíthető el: 1. Az intencionált büntetési vagy jutalmazási célú eljárás 2. A teljesítményjutalom vagy teljesítménybüntetés Míg az első a nevelési területre vonatkozik és valamely viselkedésre vonatkozó pedagógusi reakciót jelent, addig a másik a tanulmányokkal van összefüggésben. A jutalmazás kérdésével a tanulásban leginkább a motivációkutatások foglalkoztak. Az egyik leghatékonyabb eszközként a dicséret és a bátorítás ismert, bár a legkevésbé alkalmazott módszer. (Brophy, Good, 1986) A behaviorista álláspont szerint a kívánt viselkedés megismétlődik, amennyiben megfelelő időben és módon jutalmazzák. (Tóth, L., 2008) Így a megerősítés megfelelő alkalmazásának alapfeltétele, hogy az egyén ismerje a jutalmazáshoz és a büntetéshez kapcsolódó szabályokat. Nyilvánvalóan az igazságosság szempontja is felmérendő: az indokolatlan büntetés vagy jutalmazás egyaránt negatív következményeket vonhat maga után. A megerősítés az iskolai környezetben manifesztálódik az osztályzatok, egyéb materiális eszközök (könyv jutalom), valamint a szociális megerősítők által. A szociális megerősítők esetében a megerősítés külső forrásból származik, valamely megfelelőnek ítélt cselekvés hatására. Nem kizárólag az iskolai közegben jellemző, így származhat valamely az egyén számára releváns személytől, szülőtől, tanártól, kollégától, baráttól, stb. Megjelenésükre különféle kommunikatív módok szolgálnak: a. Nonverbális: lehet a mosoly, váll veregetés, taps, stb. b. Verbális: szóbeli kommentek formájában, mint például: „Szép munka!” c.
Textus formában: „Kiváló” (Smith, K., 2006)
3.2.4. A megerősítés szerepe a munkahelyi szervezetben A megerősítés, mint motivációs módszer a munkahelyi szervezetekben is jelentőségteljes a szervezeti célok elérésének érdekében. Nyilvánvalóan az elsődleges motivációs eszköz a pénzben testesül meg, továbbá kiemelkedő szerepe van a megfelelő munkahelyi környezetnek, a státusznak és a biztonságnak a munkahelyeken. A munkaerő számára továbbá fontos, hogy ne érezze jelentéktelennek magát, hanem a szervezet nélkülözhetetlen részeként élje meg tevékenységének végzését. Ennek megvalósulása érdekében különböző motivációs faktorokat vizsgáltak a kutatók. Megállapították, hogy a pénzben kifejezett elismerés mellett a pozitív megerősítés az egyik leghatékonyabb formának bizonyul a motivációban. Nelson kutatásainak eredményeként kiemelkedőnek vélik többek között az elismerés hatását. Mintegy 1500 alkalmazottat kérdeztek meg és azt a konzekvenciát vonták le, hogy az egyik leghatékonyabb motivációs eszköz a tevékenység elvégzését követően közvetlenül történő személyes elismerés. (Nelson, 1996) Nelson az általa összefoglalt motivációs tényezők között szerepelteti még a személyes köszönetnyilvánítást a jól végzett munkáért, melyet egyénenként szóban, írásban vagy mindkét formában egyidejűleg javasol realizálni. Hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a köszönetnyilvánítás, illetve az elismerés őszinte legyen és a megfelelő időben történjen. (Smith, K., 2000) ÖSSZEGZÉS A leírt kutatási tapasztalatok pusztán egy kis szeletet képviselnek a teljes repertoárból, azonban egyértelműen körvonalazzák, hogy a megerősítés bármely formája a viselkedésre, az érzelmekre hatással van. Az appetitív ingerek megerősíthetnek magatartásformákat, cselekedeteket, gondolkodásmódot, az individuum számára utat mutathatnak az élet számos területén. Az erőfeszítéseket követően elért eredmény jóllehet önmagában jutalmat jelent, azonban az őszinte elismerés jó érzést vált ki az egyénből, megerősíti azokban a tevékenységekben, amelyekben hatékonyan tud cselekedni. Mindez arra enged következtetni, hogy egyéni és társadalmi felelősség az elismerés megfelelő alkalmazása, hiszen önmagunknak és embertársainknak nyújthatunk segítséget, mely által. az elismerés egy jobb világ megteremtésének eszközévé válhat.
484
BIBLIOGRÁFIA
Adamik Tamás., Aczél Petra., et al.: Retorikai lexikon, Kalligram, Pozsony, 2010. Atkinson, R.L. – Hilgard, E.R. et al.: Pszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2005. Bandura, A.: Self – Reinforcement: Theoretical and methodological considerations, Behaviorism, Volume 4. Number 2, Standford University, 1976. Brophy, J., Good, T.: Teacher behavior and student achivement. In M. C. Wittrock (Ed.), Handbook of research on teaching, New York, 1986. Bruno Bettelheim: Az elég jó szülő, Könyv a gyermeknevelésről, Cartaphilus Kiadó, Budapest, 2000. Buda Béla: Az empátia – a beleélés lélektana, Gondolat Kiadó, Budapest, 1978. Buda Béla, László János: Beszéd a szavak mögött, Tömegkommunikációs központ, Budapest, 1981. Carver, C. S., Scheier, M. F.: Személyiségpszichológia, Osiris Kiadó, Budapest, 2006. Cheli E.: Nuovi modi di stare in relazione. Come e perché stanno cambiando i bisogni e le regole dei rapporti interpersonali. FrancoAngeli editore, Milano, 2004. Davis, H.,: A Multidimensional Approach to Individual, Differences in Empathy, JSAS, Catalog of Selected Documents in Psychology, 10., University of Texas at Austin,1980. Forray R. Katalin, Tar Katalin: Együttérzés, önzetlenség, felelősség, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980. Franklin Fearing: Social Impact of the Mass Media of Communication, in Mass Media and Education, Fifty-Third Yearbook of the National Society for the Study of Education, Part II, chap. 8, pp. 165-192., Chicago Press, 1954. Hayes, S. C., Rincover, A. & Volosin, D.: Variables influencing the acquisition and maintance of aggresive behavior: Modeling versus sensory reinforcement. Journal of Abnormal Psychology, 89, 254259., 1980. Horányi Özséb: A kommunikáció, mint partecipáció, Budapest, Typotex, 2007. Horányi Özséb: A kommunikatív jelenség, General Press Kiadó, Budapest, 2003. Kobus, T., Maxwell, L., Provo, J.: Increasing motivation of elementary and middle school students through positive reinforcement, student self-assessment, and creative engagement, Saint Xavier University & Pearson Achievement Solutions, Inc., Chicago, Illinois, 2008. Lasswell, Harold D.: The Structure and Function of Communication in Society, A társadalmi kommunikáció struktúrája és funkciója. In: The Communication of Ideas. New York, 1948. Lauster, P.: Ki, ha én nem? Hogyan legyünk önérzetesek, Magyar Könyvklub, Budapest, 1994. Lietz, A., Gerdes, E., et al.: The Empathy Assessment Index (EAI): A Confirmatory Factor Analysis of a Multidimensional Model of Empathy, Journal of the Society for Social Work and Research, Volume 2, Issue 2, 104-124, Arizona, 2011. Mészáros István, Németh András, Pukánszky Béla: Neveléstörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. Németh Erzsébet: Hogyan jutalmazzunk? A jutalom alkalmazásának előnyei és hátrányai a pedagógiában, Új Pedagógiai Szemle, 1. sz.. 1997. Rosengren, K.: Kommunikáció, Társadalmi kommunikáció, Typotex, 2004. Smith, K.: Positive Reinforcement, a provocative intervention for the classroom, Institute on Community Integration, College of Education, University of Minnesota, Minneapolis, 2000. Tóth László: Pszichológia a tanításban, Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen, 2008. Zrinszky László: Neveléselmélet, Műszaki Kiadó, Budapest, 2006.
485
