FÖLDINÉ DR. ANGYALOSSY ZSUZSA

FÖLDINÉ DR. ANGYALOSSY ZSUZSA

A VAK VAGY FÉNYÉRZÉKENY GYERMEKEK INTEGRÁLT NEVELÉSE-OKTATÁSA

Útmutató a szakértõi bizottságoknak

A látássérültek pedagógiai szempontú csoportosítását figyelembe véve szólnunk kell a vakok (fényérzékenyek) csoportjáról. Vakok azok, akik fényt sem érzékelnek, vizusuk 0. A fényérzékenyek ugyan az aliglátók csoportjához tartoznak, de a fényérzés fejlesztésén kívül nevelésük-oktatásuk nagyban megegyezik a vakokéval. Tájékozódásukat azonban nagy mértékben segítheti látásmaradványuk. A meglévõ fényérzést szakember útmutatása alapján lehet fejleszteni – a gyermek önálló közlekedésében nagy jelentõsége lehet a késõbbiekben. Fontos tudni, hogy a gyermek milyen életkorban vesztette el a látását, hiszen ha késõbbi életkorban (pl. 5 éves kora után), akkor rendelkezik már olyan látós élményekkel, melyeket fel lehet használni az élet bármely területén: az oktatásinevelési folyamatban, az önállóságra nevelésben. Annak a gyermeknek aki vakon született vagy igen korai életszakaszban vesztette el a látását egészen más képe alakul ki a világról, mint a késõbb megvakultaknak. Több odafigyelést, tapasztalatszerzést igényelnek.

Milyen jelek utalhatnak arra csecsemõ-, illetve kisgyermekkorban, hogy a gyermek súlyos fokú látássérült? – nem reagál a fényre/csak erõs, a szemébe világító fényre reagál – figyelmen kívül hagyja a gyermekek számára általában vonzó, színes tárgyakat is – nem nyúl a tárgyak után/ a kezébe adott tárgyakat csak tapogatja, ízlelgeti, esetleg hangokat kelt velük – csak a hangkeltõ tárgyak érdeklik – mozgásfejlõdése nem korának megfelelõ – bátortalan/ mozgás közben nekiütközik a bútoroknak, tárgyaknak/elesik azokban – tapogatva halad – nem mer felmászni, lemászni; a távolságokat, mélységet/magasságot nem tudja megítélni – jellemezheti a tétlenség, a hallgatva figyelés – csak kísérõvel változtat helyet – nem utánoz

71

Hogyan gyõzõdhetünk meg arról, hogy a gyermek érzékeli-e a fényt? – erõs fényt (pl. elemlámpa, asztali lámpa) irányítunk a szemébe, s figyeljük, reagál-e rá (hunyorog, eltakarja a szemét, sírni kezd, érdeklõdik a fényforrás iránt, nem reagál) – megvizsgálhatjuk, hogy követi-e a fény irányát: vízszintesen, függõlegesen; nyúl-e a fényforrás felé, figyel-e a közelében villogtatott lámpára – arra fordítja-e a fejét, stb.)

A Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ tevékenysége A szemészeti vizsgálatok eredménye és a családtagok tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a gyermek vak (fényérzékeny). A szülõk nehezen nyugszanak bele, hogy gyermekük súlyos fokban látássérült. Segítsük Õket a vakság (fényérzékenység) tényének elfogadtatásában, s buzdítsuk a fejlesztési lehetõségek kihasználására. A korai – szakszerû – fejlesztés elkezdése érdekében célszerû felkeresni a Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottságot és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központot (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. T.: 343 9645). A jelentkezést követõen a Bizottság munkatársai értesítik a családot a vizsgálat idõpontjáról. A vizsgálatra való utazás – vasúton – ingyenes. Utalványt a gyermekorvos és a Bizottság ad a gyermek és kísérõje számára. Egyéb szolgáltatásaik is ingyenesek. A bizottság tagjai – kérésre – rendszeres tanácsadásban részesítik a látássérült gyermeket nevelõ szülõket, nevelõket. A vizsgálat során megnézik a gyermek fejlettségi szintjét – mozgás, tájékozódás, tapintás, beszéd, hallási figyelem, kapcsolatteremtés, játék, önkiszolgálás, általános intelligencia, emlékezet, gondolkodás, figyelem, stb. – s ennek eredménye alapján készítik el szakvéleményüket. Természetesen a szülõk, a gyermekkel foglalkozó szakemberek által elmondott gondok, észrevételek is jelzik a további teendõket. A vizsgálat eredményeképpen a szülõkkel egyeztetve javasolnak korai fejlesztést, bölcsõdei, integrált vagy speciális óvodai/ iskolai elhelyezést. A látássérült gyermek szüleit tanácsokkal látják el. Kérésre a bölcsõdében, óvodában dolgozó szakembereket felkészítik a látássérült gyermek fogadására. Korai fejlesztésre Budapesten kívül a legtöbb megyében van lehetõség. Az egyéni vagy csoportos fejlesztõ foglalkozásokon 0-5 éves korú látássérült kisgyermekek vesznek részt. A fejlesztés egyénre szabottan, az aktuális fejlettségi szintnek megfelelõen történik. Elsõsorban a mozgásra, jétákra, önkiszolgálásra, esetenként a látásnevelésre irányul. A korai életszakaszban elkezdett speciális megsegítés csökkentheti a lemaradásokat. A korai fejlesztõk – igény szerint – felkeresik otthonukban is a családokat és segítenek a gondozási teendõk megszervezésében, a játékok kiválasztásában, a gyermek tartózkodási

72

helyének kialakításában, s tanácsokat adhatnak a berendezési tárgyak elrendezésére vonatkozóan is. A szülõk számára szervezett összejövetelek lehetõséget nyújtanak más – hasonló helyzetben lévõ – családok megismerésére, tapasztalatcserére, s felmerülõ kérdéseikre szakemberektõl is kaphatnak választ.

Vak (fényérzékeny) gyermek az ép látásúak közösségében a beiskolázás elõtt Gyógypedagógus (óvodás és iskolás korban utazótanár) segíti azokat a gyermekeket, családjaikat, gondozóikat/pedagógusaikat, akik látó közösségbe kerülnek a Bizottság munkatársainak javaslata illetve a szülõk igényei alapján. Egyre több helyen fogadják be a sérült gyermekeket már bölcsõdés koruktól kezdõdõen is. Jelen füzet ugyan az integrált nevelésrõl szól, de szeretném megemlíteni, hogy a súlyos fokban látássérült gyermekek speciális óvodai/ iskolai nevelésére Budapesten (2 intézményben) és Pécsett van lehetõség. Mindegyik intézmény fogad olyan gyermekeket is, akik a látássérülés mellett értelmi sérültek is. Hallás, illetve csatlakozó mozgássérülés esetén a budapesti intézmények állnak a családok illetve gyermekük rendelkezésére. A látókkal együtt történõ nevelés elsõsorban ép értelmû óvodás/iskolás vak gyermekek számára javasolt. A szakemberek igyekeznek figyelembe venni az egyéni adottságokat, a körülményeket és a lehetõségeket. A családban nevelkedõ súlyos fokban látássérült gyermek fejlesztése – szakemberek segítségével ugyan – , de a család elsõdleges feladata ép társaikhoz hasonlóan. Az eredményes „munka” érdekében célszerû a családtagoknak megosztaniuk a teendõket. Az ép látású testvérre ne háruljanak olyan feladatok, melyek teherként jelehetnek meg az életében. Célszerû a „más”-ság elfogadtatása érdekében a vak kisgyermeket is kimozdítani otthonról – lehetõséget teremtve számára a látókkal való kapcsolatteremtésre, s arra, hogy a társak minél hamarabb elfogadják õt.

Bölcsõdei elhelyezés Amennyiben a vak kisgyermek valamilyen oknál fogva (pl. a szülõ 4 órás munkát vállal, a testvérek ellátása miatt a vak kisgyermek elhelyezését így kell megoldania, a gyermek fejlõdése csak segítséggel biztosítható) bölcsõdei elhelyezést nyer – igyekezzen a gondozókkal, szülõkkel együttmûködve egységes módon segíteni a gyermek optimális fejlõdését. Rendszeresen konzultáljon a helyi bizottság gyógypedagógusa a látássérültek korai fejlesztõivel, pedagógusaival. Az otthon/bölcsõdében elért eredményeket, önállósodási törekvéseket használják fel a fejlõdés/fejlesztés érdekében. Figyeljen mindenki arra, hogy a kisgyermek által elsajátított mozgások, tevékenységek gyakorlására legyen

73

lehetõsége a vak (fényérzékeny) gyermeknek is. Környezetének tárgyait, személyeit meg kell ismertetni vele (megmutatni – megnevezni – cselekedni), hogy érezze – biztonságot jelentenek számára. Otthon és a bölcsõdében is legyen lehetõsége a felfedezésre, önálló tevékenységekre (korától, „eredményeitõl” függõen hagyják mozogni, közlekedni (csúszni, mászni, járkálni), játszani (rakosgatni, tárgyakat összehasonlítani és ismerkedni a lehetõségekkel), vetkõzni, öltözni, kezet mosni, bilit vagy WC-t használni, stb.) Ha a gyermek már képes önálló helyváltoztatásra, akkor segítsék a bölcsõde helyiségeinek alapos megismertetését a szûkebb környezettõl a tágabb felé haladva. Amennyiben a belsõ térben – ha segítséggel is, de elboldogul a gyermek, akkor teremtsük meg a lehetõséget az udvar és az ott elhelyezett játéktárgyak felfedezésére is. Segítsék a gyermeket az udvarra kivihetõ játékok nevének, használatának megtanításával is. Kezdetben nagy segítségére lehetnek a gondozónõknek.

Óvodai nevelés látó közösségben Az óvodáskorú kisgyermeket a legtöbb szülõ igyekszik maga mellett tudni, s az adott településen íratja be gyermekét – a legtöbb esetben a szakértõi bizottság javaslata alapján – óvodába. A látássérült gyermeket fogadó óvoda dolgozóit, a leendõ csoporttársak szüleit általában az óvónõ tájékoztatja arról, hogy vak kisgyermek kerül a közösségbe, de a gyermekkel foglalkozó, látássérültek pedagógusa, korai fejlesztõje útmutatása alapján segítségére lehetnek a szülõkön kívül a helyi bizottságokban dolgozó gyógypedagógusok is. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a vak (fényérzékeny) kisgyermek ebben a korban is sokkal több odafigyelést igényel, mint látó társai. Számára a beszéddel kísért cselekvés továbbra is elsõdleges. A tárgyak tapintás (hallás, szaglás, ízérzékelés) útján való megismertetése, a lehetséges tevékenység bemutatása hangozzék el szóban is – nevezzük meg a tárgyat, mondjuk el, hogy mit csinálhatunk vele. Hagyjunk azonban a gyermek fantáziájának szárnyalására is idõt – még mire lehet használni, mihez hasonlít, miben tér el a már ismert tárgyaktól, cselekvésektõl, stb. A cselekvés fontos momentum, mert a csak szóban történõ megismertetés verbalizmushoz, a fogalmak tartalom-nélküliségéhez vezethet. A kellõ megismerésre megfelelõ idõt kell biztosítani. A különbözõ foglalkozásokba a vak gyermeket is be lehet vonni. Az elõzetes (utólagos) otthoni, fejlesztõ foglalkozásokon történõ gyakorlás, tapasztalatszerzés, a dajka, és a bizottságok megbízott munkatársai is segítségére lehetnek az óvodapedagógusnak. Sokat segíthetnek pl. a testnevelés során azzal, hogy megmutatják az új gyakorlatot a vak kisgyermeknek vagy úgy, hogy beállítják a látássérült mozdulatait, vagy engedik, hogy õ tapogassa le a másik testhelyzetét, s így próbálja meg azt utánozni. Ha sokat mozog, nem üldögél tétlenül, akkor a mozgásának fejlõdésén kívül az értelmi képességei is jobban fejlõdnek. Annak a térnek az aprólékos megismerése amelyben mozognia kell alapvetõ fontosságú a

74

biztonságos mozgás, közlekedés szempontjából. A testének ismeretén kívül ismernie kell a térbeli viszonyfogalmakat is. Játékos módon sokat gyakoroltassuk ezt vele (pl. mondókákkal, énekekkel egybekötött testrész-megnevezés, mutogatás, tornagyakorlat; tárgyak elhelyezése a játékos polcra – alá, fölé, mellé, stb., de labdával is játszhatunk – Hová gurítottam? – balra, jobbra, elém, mögém, stb.) A matematikai alapfogalmak elõkészítéséhez szüksége van a gyermeknek a mennyiségek megtapasztalására (több, kevesebb, kisebb, nagyobb, nehezebb, könnyebb, stb.). A szülõknek írt útmutató részletesebben foglalkozik ezzel a témával is.

Iskolaválasztás elõtt A beiskolázás éve elõtt segíthetik a bizottságok munkatársai a szülõket abban, hogy felvegyék a kapcsolatot egy olyan gyógypedagógussal, aki elõkészíti a pontírás-olvasás elsajátítását, esetleg megismerteti a gyermekkel (esetleg a szülõvel valamint a helyi bizottság munkatársával is) a pontírást, pontolvasást: – a Braille-t. Így a szülõ, a helyi segítõ is együtt tanulhatja a gyermekkel – így segítheti a gyakorlást, s az iskolai évek alatt is hasznosíthatja tudását. A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségében (1146 Budapest, Hermina út 47.) beszerezhetõ az ehhez szükséges írógép és speciális papír (rajzlap is használható). Érdeklõdni a megyei szervezeteknél is lehet. A bizottságokban dolgozók hívják fel a szülõk figyelmét arra, hogy ismét jelenjenek meg a Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ munkatársainak vizsgálatán, ahol gyógypedagógiai-pszichológiai-szakorvosi vizsgálati eredmények alapján készítik el szakértõi véleményüket. Javaslatot tesznek az iskolatípus megválasztására is. A lakóhelyen történõ iskolaválasztáshoz is segítséget nyújthatnak a jegyzõvel egyetemben. Tájékoztassák a szülõket és a fogadó iskola vezetõjét arról, hogy a bizottságon való megjelenés, illetve az onnan kapott javaslat teszi majd lehetõvé, hogy a fogadó iskola emelt összegû támogatást kapjon a vak gyermek utáni neveléshez, oktatáshoz. A lakóhelyen történõ iskolaválasztásban sok segítséget nyújthatnak a közeli, – nem látássérülteket vizsgáló bizottságok munkatársai is. Segítsék az erre igényt tartó szülõket abban, hogy felvegyék a kapcsolatot a vakok (fényérzékenyek) utazótanáraival (1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39.), a többségi iskola igazgatójával és a gyermek leendõ pedagógusaival is. Csak a gondos elõkészítés teszi lehetõvé, hogy sikeresen fejlõdjön látó társai között a látássérült gyermek. Az utazótanár segítségével a leendõ pedagógus, a gyermekkel addig és a késõbbiek során is foglalkozó gyógypedagógus/asszisztens/ a helyi bizottság munkatársa, valamint a szülõ is betekintést nyerhet a vakok iskolai életébe, az alkalmazott speciális módszerekbe, eszközök használatába, beszerzési, elké-

75

szítési lehetõségeikbe – mindez megkönnyítheti számukra a vállalt feladatok teljesítését. Azt, hogy az utazótanárokat a speciális iskola biztosítja, azt jelenti, hogy a vak gyermekek speciális iskolájában már több éves tapasztalattal rendelkeznek, s a gyermek jövõje érdekében igyekeznek minden felmerülõ nevelési-oktatási helyzetben segíteni. A tantárgyakban rejlõ lehetõségekre, korlátokra felhívják a vak gyermekkel foglalkozók valamint a szülõk figyelmét. A gyógypedagógus tanácsokat ad, nem bírál. Mivel az utazótanári megsegítés nem mindennapos, általában havonta egy alkalommal kerül sor a látogatásra, kiemelt jelentõségû, ha helyben is van segítõje a gyermeknek és pedagógusainak. Szükség esetén gyakoribbak is lehetnek a látogatások, de ritkulhatnak is, ha problémamentes az integráció. Lehetõséget biztosíthat a helyi önkormányzat még gyógypedagógiai asszisztens alkalmazására, aki akár naponta is segíti a gyermeket a látássérültek pedagógusa vagy utazótanára, a helyi segítséget nyújtó bizottsági tag és a gyermek tanárainak útmutatása alapján. A szülõknek írt javaslatok, a vakok utazótanárainak útmutatása alapján a gyermek lakóhelyének, iskolájának közelében mûködõ szakemberek abban lehetnek segítségére a gyermeknek és a vele foglalkozóknak, hogy segítik a beilleszkedését, a tananyag elsajátítását, az önállóság kialakítását. A beilleszkedést könnyíti pl., ha felhívják a gyermek és a vele kapcsolatban állók figyelmét arra, hogy: – mindig forduljon afelé, akivel beszél, vagy aki beszél hozzá – az alapvetõ viselkedési szabályokat õ is tartsa be – tudjon kérni, megköszönni, udvariasan elutasítani, elfogadni és adni, stb. – ne szolgáltassa ki magát, amire képes próbálja önállóan megoldani. – a köszönés nem gond, ha a társak elõre köszönnek, s kezdetben elmondják nevüket is. Ne adjanak fel azonban találós kérdést: Na ki vagyok? – mert ez kellemetlen helyzetet teremthet. – kézfogásnál mindig a látó nyújtson elõbb kezet (fogja meg a vak kézfogásra nyújtott kezét), így elkerülhetõ a látássérült tétova, céltalannak tûnõ mozdulata – a látó csak úgy lépjen el a vak mellõl, ha elõtte tudatja vele, hogy elmegy – s közölje azt is, hogy visszajött vagy mellette van. – fontos, hogy a látók utasításai, útmutatásai egyértelmûek legyenek: pl. jobbra, balra, elõtted, 2 lépésre, az ajtó mellett jobbra, stb. – kisebb gyermeket lehet kézenfogva vezetni (nem húzni-vonni!), nagyobbakat viszont kérjük meg arra, hogy õk fogják meg a látó társ felsõ karját könyök fölött hátulról, s így közlekedjenek, ha szükség van vezetõre. Ily módon a látó kísérõ egy lépéssel elõttük halad, s mozgásával jelzi a változásokat (pl. lépcsõ felfelé, szûk útvonal, stb. – kezdetben szavakkal kísérve, majd anélkül).

76

A vakok (fényérzékenyek) iskolai együttnevelése Az alábbiakban néhány – kiemelt jelentõségû tantárgy kapcsán – speciális módszerre és eszközre hívjuk fel a figyelmet. Használatuk elsajátításához a speciális iskola utazótanárainak (óvodai, iskolai) segítségét kérjék, vagy tanulmányozzák a szakirodalmat. Olvasás-írás elõkészítése, anyanyelv/ magyar nyelv és irodalom: – nagy és kis hatrekeszes doboz (6 rekeszes tojástartó) – gombás tábla (pötyi játék) – szöges tábla (házilag is elkészíthetõ, de kölcsönzi a vakok iskolája is) – pontírógép (Pict-gép, „Mónika” pontírógép, Perkins Brailler, stb.) használatát – ha nem ismeri még a gyermek – az utazótanár (pontírást ismerõ más szakember) útmutatása alapján könnyen el lehet sajátítani – rajzlap, illetve braille-papír – Braille-tábla, pontozó – irattartó az elkészült lapok tárolására (füzetet helyettesíti) – számítógép hangos vagy pontírású kijelzõvel, nyomtatóval (felsõbb osztályfokon) A pontírás- olvasás megtanulása a szülõ, a segítõ számára is ajánlott – jobban tudja segíteni, ellenõrizni a vak gyermek munkáját. Ember és természet (környezetismeret, fizika, kémia, biológia) – speciális tananyagok pl: tájékozódási, érzékelési gyakorlatok – gyakoribb bemutatás, valóságos tárgyak szemléltetése, érzékeltetése (preparátum, modell, makett, stb.) – erre gyakran otthon, a család, vagy a megsegítõ pedagógus segítségével kerülhet csak sor – kísérleteknél (a nem veszélyes!) meg kell ismerje a vak tanuló az eszközöket, a folyamatról pedig szóban kell tájékoztatni. Hang, hõ, szag számára is érzékelhetõ, fényérzékenyeknél a fényjelenség is. Földünk és környezetünk (földrajz) – terepasztal (homokasztal) használata, gyurmázás – felszíni formák szemléltetésére kiváló, de nem pótolja a kirándulások, séták során szerezhetõ tapasztalatokat – a szülõk, a segítõ szakember szerepe itt is jelentõs – modellek, makettek – domború térképek (mûanyagból leszívással készülnek – kölcsönzésük nehézkes, de házilag is készülhet gumiragasztó, fonal, cérna, zsineg, zsinór, kötél, papírcsík – s még számtalan egyéni ötlet – segítségével, elkészítésében segíthet az utazótanár is, s az eszközhasználatára is megtaníthatja a gyermeket és a vele foglalkozókat)

77

Matematika (matematika, rajz és ábrázolás) A gyermeknek sok tapasztalatra van szüksége ahhoz, hogy számfogalma kialakuljon. – Vak (fényérzékeny) gyermekek esetében a szóbeli mûveletvégzés gyakoribb. Az írásbeli mûveletvégzést az ún. abakusz helyettesíti (használatára az utazótanár tanítja meg a gyermeket, hozzátartozóit, tanárát. Nehezített a geometriai részek elsajátítása, de segíti a rajz- ábrázolás. A speciális rajztábla és mérõeszközök (vonalzó, körzõ, szögmérõ, pontozó) segítségével képesek szerkeszteni. Derelyevágó, rajzlap/mûanyag fólia segítségével egyszerû ábrák is készíthetõek számukra. Mindezek függvényábrázolásra is alkalmasak. Az egyszerû geometriai alakzatokat kemény kartonból kivágott sablonnal szemléltethetjük. A felszín fogalmának kialakításához dobozokat, stb. lehet kiteríteni. További eszközök: – szögestábla gumival (geometriai alakzatok megismerése) – a színes rudakat speciális dobozban elhelyezve tudja használni a vak tanuló – domború számkártyák – dobókocka tapintható felülettel – tapintható beosztású mérõeszközök (részben kölcsönözhetõk, részben átalakíthatóak a látók számára készültek) – logikai készlet tapintható változata (házilag elkészíthetõ – érdes, sima, bársonyos,stb.) – MINIMAT készlet – számegyenes (házilag elkészíthetõ papír- vagy mûanyagcsíkra pontírású számokkal) – speciális törtdoboz (kölcsönözhetõ, de házilag is készíthetõ a mindennapi életben elõforduló lehetõségeken – pl. csokoládé, „kocka”sajt – kívül) – Dienes készlet kiegészítve tapintható helyiérték táblázattal – matematikai jelek pontírásban az írásbeli munkák elvégzéséhez – hang- illetve pontírású kijelzõvel ellátott kalkulátorok A

TÁBLAI MUNKÁT MINDIG SZÖVEGGEL KÍSÉRJÉK.

ÍRÁSBELI HÁZI FELADATOT!

A

VAK GYERMEK IS KÉSZÍTSEN

Mûvészetek (ének-zene, rajz) – hallás útján tanulják meg a dalokat – képesek a zenehallgatás anyagának elemzésére – visszaadják a dal ritmusát – ha van az iskolában énekkar s képességei alapján lehetséges – legyen tagja a vak gyermek is – a kottaolvasásra csak a hangszeres zenét tanuló gyermekeket kell megtanítani, de néhányan akár hallás útján történõ tanulással is képesek kiemelkedõ eredményeket elérni – rajzórákon a mûvészettörténeti tananyag tõlük is számonkérhetõ

78

Ember és társadalom (történelem) – a képek, filmek csak szöveges kísérettel érthetõek – az idõszalag domborított változatban elkészíthetõ – domború térkép a földrajz tárgynál leírtak szerint elkészíthetõ – a korra jellemzõ zenemûvek hallgatása, a múzeumi séták, színházlátogatások segítik a megértést – házi dolgozatokat képesek (segítséggel – pl. felolvasás, hangjáték) készíteni számítógéppel vagy síkírású írógép segítségével is – ha ezen eszközök használatát már elsajátították Informatika (számítástechnika) – a számítógép használatát megelõzheti a gépírás tanulása megkönynyítve ezzel a klaviatúra (billentyûzet) használatát. A számítógépekhez (utazótanári segítséggel) beszerezhetõk a speciális kiegészítõk (pl. hangos kijelzõ, pontírású kijelzó). Az iskola vagy a szülõ/gyermek is pályázhat a speciális eszközökhöz szükséges pénzre. Testnevelés (mozgás és tájékozódás fejlesztés) – törekedjen mindenki arra, hogy a vak gyermek is sokat mozogjon – csak orvosi utasításra mentsék fel a tanulót, de ha lehetséges járjon gyógytestnevelésre, könnyített tornára ez esetben is! Általában kímélõ testnevelésre van szüksége annak a gyermeknek, akinek pl. glaucomája van. Õket óvni kell az ütközéstõl, az emeléstõl, az ugrálástól, a fordított testhelyzetektõl (pl. bukfenc, fejenállás). Az úszás, lovaglás, a téli sportok aktív részese lehet a gyermek megfelelõ segítséggel, hangirányítással. – kerékpártúrákon tandem segítségével részt tud venni a vak gyermek is. – a fehér bot használatának elsajátítását csak az erre a feladatra kiképzett tréner végezheti! Idegen nyelv – kezdetben hallás után tanul a gyermek – az adott nyelv pontírásának elsajátítása után olvasásra, írásra is képes – hangfelvételek, CD ROM-on lévõ szótárak könnyítik a vakok nyelvtanulását Szabadidõs programok, lehetõségek A helyi bizottságok munkatársai buzdítsák a vak gyermeket arra, hogy vegyen részt minden iskolai és osztálymegmozdulásban, hiszen a közös játékok, kirándulások, vetélkedõk, tanulmányi versenyek, s egyéb, népszokásokhoz, ünnepekhez kapcsolódó mulatságok, kultúrális programok az õ érdekeit is szolgálják. Azzal, hogy jól tud pl. zongorázni, furulyázni, verset/mesét mondani, énekelni, részt vesz az énekkar munkájában, szerepel egy-egy színdarabban, aerobic-bemutatón, stb. nemcsak a társak, de a nem sérült gyermekek szüleinek elismerését is elnyerheti. Közben jobban megismerheti társait, s olyan élményekben lehet

79

része, melyek az õ számára is élvezetesek, örömteliek. Érezzék, hogy õk is sok dologra képesek. A vak gyermek is tud hegyet mászni, gyalogolni (idõnként természetesen segítséggel), versenyezni, sportolni (pl úszni), vetélkedni, jelmezt viselni stb. A szakkörök, klubfoglalkozások is kitünõ színhelyek a látó társakkal való együttlétre, ahol bizonyítani tudja azt a vak gyermek, hogy õ is képes sok dologra – szövés, kerámiázás, számítógép kezelése (megfelelõ változtatásokkal), ének/ zene (elsõsorban hallás útján, de létezik pontírású kotta is). Pontírású tartalomjegyzékkel, esetenként (megyei szervezeteknél) pontírásban hozzáférhetõ a Zsiráf c. gyermekújság (utazótanár szállítja). A vakok iskolájának tanárai átírnak néhány gyermekkönyvet pontírásba – elérhetõségérõl, választékáról szintén az utazótanártól kaphatnak felvilágosítást, kérésre elküldik a megrendelhetõ könyvek listáját. A látássérült gyermekek számára olyan összejöveteleket, táborokat, felzárkóztató programokat szerveznek a gyógypedagógusok, ahol lehetõségük van a látássérült gyermekeknek arra, hogy egymással is beszélgessenek, elmondják a látók között szerzett tapasztalataikat, ötleteket adjanak egymásnak a beilleszkedés megkönnyítésére, a tanulás eredményesebbé tételére. Ezen túlmenõen segítséget kapnak önmaguk megismeréséhez, egyéni gondjaik leküzdéséhez, problémáik megoldásához (pszichológussal beszélgethetnek). A különbözõ szabadidõs programok fejlesztik mozgásukat, lehetõséget teremtenek kultúrális tevékenységek megismerésére, élvezetére; ismereteket, gyakorlatot szerezhetnek a háztartási munkák végzésére vonatkozóan, stb. Figyeljenek arra, hogy az itt szerzett ismereteit, tudását használja is a gyermek!

A továbbtanulás: középfokon:

gimnázium számítástechnikai szakközépiskola zenei szakközépiskola szakiskola (a budapesti vagy pécsi intézményben) felsõfokon: egyetem (pl. jog, nyelv, tanár valamilyen szaktárgyból) fõiskola (pl. tanár, zene, nyelv, számítástechnika) A gyógymasszõr-képzés érettségihez kötött (Budapesten a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége szervezi)

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségérõl Érdekvédelmi szervezet, a látássérültek 14 éves koruktól lehetnek tagjai. Az ország valamennyi megyéjében megalakult a helyi szervezet. Az általános iskolát végzett fiatalok számára folyamatosan továbbtanulási és szakirányú képzési lehetõséget biztosít, gondoskodik tankönyveik elõállításáról. Hangos- és Braille-

80

könyvtárat üzemeltet. Hasznos információkat tartalmaz rendszeres folyóirata a Vakok Világa (látó és pontírású példányban). Számítógép vásárlásához ebben a folyóiratban is közzé tett pályázatainak útján lehet támogatást szerezni. A MVGYOSZ segédeszközöket is árusít (óra, pontírógép, Braille lap, Braille-tábla és pontozó, Braille ABC, vasúti térkép, Magyarország úthálózata, Budapest térkép, iránytû, nyelvkönyvek, szórtárak, kézimunkakönyv, verses kötetek, hangoskönyvtári katalógus, kazetták, néhány kötelezõ olvasmány, szabócenti, abakusz, kalkulátorok, fehér botok, játékok, stb. – a készlet változó, telefonon is lehet érdeklõdni). Esetismertetés: T. koraszülött vak kislány. A szülõknek már a szülést követõ hetekben tudomására hozták, hogy baj van a gyermek látásával. A szülõk sosem rejtegették, tartották a négy fal között a kislányt – így környezete elsõ perctõl kezdve ismerte T. történetét. A szülõk T. 3 és fél éves korában a helyi óvodában jelentkeztek felvételre. Havonta jártak Budapestre a Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság korai fejlesztõihez, s ott tanácsolták a szülõknek a „normál” gyermekközösséget. Az látó gyermekek szülei természetesen fogadták a hírt, hogy a kislány az õ gyermekükkel együtt fog óvodába járni. Az elsõ szülõi értekezleten az óvónõ elmondta, hogy a kis létszámú, osztatlan csoportban biztonságos, nyugodt, családias légkör uralkodik – nem fognak hátrányba kerülni az ép látású gyermekek. Sõt! Megtanulhatják elfogadni a másságot, fejlõdhet alkalmazkodóképességük. A kislány viselkedése, értelmi képességei korának megfelelõek voltak, mozgása azonban visszamaradott, összerendezetlen. Önállóan nem mert közlekedni, csak kapaszkodva mert megállni. Az óvodai beszoktatás folyamatosan történt: két hétig 2 órát töltött édesanyjával együtt a többiekkel, akik elfogadták, s T. is jól érezte magát közöttük. Ezt követõen már egyedül is ott lehetett hagyni – folytatták a környezettel való megismertetését, próbálkoztak önálló helyváltoztatással: a szekrénysorba kapaszkodva eljutott a kislány önállóan az építõszõnyegig, s szívesen rakosgatta ott a kockákat. Az óvodában eltöltött idõ hosszabbodtával az udvarra is megpróbálták kivezetni – T. sírni kezdett, kapaszkodott az óvónõbe. Nem akart kimenni, de mégis rábeszélték erre. Végig pityergett és az anyukáját hívta. Néhány napos betegség miatti hiányzás után már nem is érezte magát jól az óvodában. Családlátogatásra ment tehát az óvónõ, ahol kiderült, hogy otthon is csak a lakásban érzi jól magát. A szomszédból gyakran hallatszik át a fûrészgép hangja – ez lehetett az oka T. ellenkezésének. Ekkor arra gondolt az óvónõ, hogy talán túl korai volt T. óvodai elhelyezése. Egy teljes embert kívánt: ölben érezte csak jól magát, játszani nem akart, ha letette csak feküdt tétlenül. Elõlrõl kezdték tehát a beszoktatást – sikerrel! Egyszercsak elindult, félénken, de egyedül is ment. Egy év kellett ahhoz, hogy önállóan közlekedjen a

81

csoportszobában. Játszott egyedül és társaival is – a lányok bevonták szerepjátékokba. Ismét megpróbálkoztak az udvari játékok fokozatos ismertetésével – szívesen hintázott, homokozott. Önbizalma nõtt, kiegyensúlyozott lett. Öt éves korától önállóan ment ki a mosdóba, használta a WC-t, tisztálkodott. Az ismeretek elsajátítására törekedett – T. jó természetû, érzelmileg kiegyensúlyozott, vidám, a legapróbb dolgoknak is örülni tudó gyermek. Nagy önfegyelemmel rendelkezik, társaival nyílt, közvetlen, barátkozó. A közös tevékenységekben, foglalkozásokon mindig részt vett. Természetesen több munkát, odafigyelést kívánt, mint a többiek. Matematikai foglalkozásokra tapintható eszközöket készített számára az óvónõ s felhasználták az ép érzékszervek általi ismeretszerzés lehetõségét elsõsorban valós tárgyak megmutatásával. Az irodalmi, zenei anyag nem okozott különösebb problémát – arra kellett figyelni, hogy a szavakat tartalommal is megtöltsék – amit lehetett többoldalúan is megtapasztaltattak vele (hallás, tapintás, szaglás, ízlelelés, bõrérzékelés...). A körjátékokban, páros táncokban õ is részt tudott venni, csak elõtte meg kellett mutatni neki az adott mozgást. Testnevelés során szorult a legtöbb segítségre: a dajka, a társak jó partnerek voltak ebben. A vizuális tevékenységek helyett vagdosott, tépett, gyurmázott, válogatott, stb. Az óvónõ egyénileg is sokat foglalkozott T.vel: izomfejlesztés, tapintásfejlesztés, téri tájékozódóképesség fejlesztése, stb. Az óvónõ nem maradt soha magára – budapesti gyógypedagógusok, fõiskolai hallgatók/oktatók segítették munkáját hospitálási, konzultálási lehetõség biztosításával a vakok speciális intézményében, szakirodalom ajánlásával. T. közel 7 éves volt, amikor a lakóhelyéhez közel sikerült egy olyan tiflopedagógust találni, aki elkezdte tanítani a kislánynak a pontírást, – olvasást. Az õ útmutatása alapján az óvónõ tanította az olvasást, az édesapa pedig az írást. Segítségükre volt még egy fõiskolai hallgató is, aki kutatási program keretében 2 hetente foglalkozott T. speciális fejlesztésével, iskolai elõkészítésével. A Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság munkatársai T.-t 1995-ben iskolaérettnek találták: „ ... javasoljuk, hogy integrált tanulóként kezdje meg tanulmányait a helyi általános iskola 1. osztályában. ... További harmonikus fejlõdése érdekében speciális módszerek biztosítására feltétlenül szükség van.” Ez utóbbiakat sikerült is biztosítani számára. Az óvodában eltelt 4 év alatt a társak megtanulták elfogadni a másságot, megtanulták, hogyan segítsék a rászorulót, alkalmazkodóképességük finomult. „Bíztatni és bátorítani szeretnék minden szülõt és pedagógust, akik hasonló feladat elé kerülnek: merjék vállalni.” (Hartdégen Józsefné: Tapasztalataim vak gyermek integrált óvodai nevelésérõl c. írása nyomán) T. összevont osztályban (1-3.) tanult utazótanári (gyakorisága: alkalmi vagy havi), gyógypedagógusi (heti) segítségadás mellett. Továbbra is elfogadták másságát, hiszen ismerték már az óvodából, de az újonnan jövõk számára is jó példát mutattak a „régi” osztálytársak. A tanítónõ szintén óvodás korától ismerte T.-t. Még az iskolakezdés elõtt megtanulta a magyar Braille-t, majd késõbb a

82

németet is – T. munkáit ki tudta javítani, feladatait elõre ki tudta jelölni, esetenként meg tudta írni. Számára ez nagy segítséget jelentett a gyermekkel való foglalkozás során. Jelenleg egy közeli falu 5. osztályos tanulója T. Tanárainak egy része ismeri a Braille-t, igyekeznek a specialitások figyelembevételével T. számára megteremteni az ideális feltételeket. Jelenleg már „csak” utazótanári megsegítésben részesülnek, de mindíg lehetõség van arra, hogy lemaradásait (elsõsorban mozgási, eszközhasználattal kapcsolatos) pótolják, ismereteit kiegészítésék „vakos” ismeretekkel. A tanárok számára a speciális iskola rendszeresen indít akkreditált tanfolyamot, nyílt napokat szervez – melyek eredményesebbé tehetik a súlyos fokban látássérültek tanítási – tanulási folyamatát. T. integrációja tudatosan elõkészített, folyamatosan figyelemmel kísért integrációnak mondható. Nem valósulhatott volna meg a szülõk odaadása, okos gyermekszeretete; a tiflopedagógusok segítsége; s a lelkes óvónõ, tanítónõ, tanári gárda felelõségteljes munkája és T. pozitív személyisége, tanulni vágyása nélkül. A vak kislány fejlõdéséról, az óvodai majd az iskolai életrõl három videofilm készült eddig. További folytatásra is sor kerül abban a reményben, hogy megtekintésével segíteni lehet az érdeklõdõ befogadó intézmények pedagógusainak munkáját. A helyi bizottságok munkatársainak munkáját segíthetik a következõ speciális intézmények munkatársai: • • • • • •

Látásvizsgáló Országos Szakértõi és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. T.: 343 9645 Fõvárosi Önkormányzat Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Diákotthon (vakok), 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. T.: 343 9645 Vakok Batthyány László Gyermekotthona Római Katolikus Óvoda, Általános Iskola, 1125 Budapest, Mátyás király út 29. Világ Világossága Alapítvány Látássérült Gyermekek Rehabilitációs és Oktatási Központja, Óvoda, Általános Iskola és Kollégium, Látássérült Fiatalok Rehabilitációs Speciális Szakiskolája és Szakiskola 7635 Pécs, Bálicsi út 29. Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, 1146 Budapest, Hermina út 47. Látássérült Gyermekek Szüleinek Egyesülete, 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 39. T.: 343 9645

83