SZAKMAPOLITIKAI AJÁNLÁSOK

www.melyszegenyseg.hu [email protected]

SZAKMAPOLITIKAI AJÁNLÁSOK ELŐZETES

2013. március 20.

1.

Területi kijelölésre vonatkozó megfontolások

1.1. Akcióterület kijelölésének kérdései. A pályázó szervezeteknek meghatározott kritériumok szerint kellett kialakítaniuk azt az akcióterületet, ahol a programot megvalósítják. Két olyan listáról (elsődleges/másodlagos jogosultságú települések listája, illetve kiegészítő lista) vonhattak be településeket, amelyeket többlépcsős módszertannal alakítottak ki a tervezők. Ezek alapján a potenciális célterületbe összesen 1274 település került (801 elsődleges/másodlagos jogosultságú, 473 a kiegészítő listán). Az akcióterület kialakításának feltétele volt a legalább 5000 fős lakosságszám, illetve az, hogy települések legalább 70 százalékának első vagy másodlagos jogosultságúnak kell lennie (a maradék legfeljebb 30 százalék szerepelhet a kiegészítő listán). A rendszer kidolgozóinak szándéka az volt, hogy a legrosszabb helyzetű települések potenciálisan bekerüljenek az akcióterületekbe, valamint azok a települések is esélyt kapjanak a programban való részvételre, amelyek – más lehatárolások szerint – nem juthatnának ilyen típusú fejlesztési forrásokhoz. Eddigi tapasztalatink azt mutatják, hogy a nyertes pályázók akcióterületei, a kialakítás mögötti megfontolások számos kérdést, dilemmát vetnek fel. Választásukat természetesen behatárolták az adott térség demográfiai jellemzői, a településszerkezet és a települések együttműködési hajlandósága. Mindezekkel együtt számos olyan szempontot látunk, amelyek vizsgálata, elemzése hasznos lehet hasonló programok tervezése, a programhelyszínek területi lehatárolása során.1 (Pl. települések száma, az akcióterület lakosságszáma, az akcióterület összefüggősége/széttagoltsága, bekerülő/kimaradó települések, városok/falvak bekerülési aránya stb.). Szakmapolitikai ajánlásunkban – ezekkel a részletesen elemzett tapasztalatokkal alátámasztva – azt nézzük meg, hogyan hatnak a szakmai megvalósításra, az együttműködési lehetőségekre az akcióterületek ezen főbb jellemzői. 1.2. Kistérségi/települési LHH beosztás. Saját elemzésünkből tudjuk, hogy az akcióterületekbe bekerült 299 település közel háromnegyede (73%) a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségben, tizede (11%) a 34‐47. leghátrányosabb helyzetű kistérségben található. A fennmaradó 16 százalék, ami 49 települést jelent, nem leghátrányosabb helyzetű kistérségben van.2 A 299 település 86 százaléka – egy, az MTA Regionális Kutató Központja által korábban kialakított komplex mutató alapján – a legmagasabb szegénységi kockázattal rendelkezik. A célzás, illetve a pályázók „választásai” így mindenképpen „pontosnak” mondhatók. Szakmapolitikai ajánlásunkban azt tervezzük megvizsgálni, hogy ezek az eloszlások, a bevont települések társadalmi‐gazdasági jellemzői hogyan alakulnak az egyes akcióterületeken, illetve hogyan befolyásolják a projektek megvalósulását. Fontos szempont, hogy a nem leszakadó térségekben lévő települések milyen minőségben, hogyan kerültek

1

Az 1‐es komponens 2013. január 8‐án több szakértő részvételével szervezett szakmai műhelyt a területi lehatárolás módszertani és gyakorlati kérdéseiről azzal a céllal, hogy szakmapolitikai ajánlásainkhoz minél több támpontot gyűjtsünk. (Az erről szóló összefoglaló és az elhangzott előadások anyagai a www.melyszegenyseg.hu oldalon olvashatók.) 2 Lásd erről bővebben: Farkas Zs., Kóródi M. (2012) "Sajnos a hátrányos helyzetű települések között vagyunk" ‐ Pillanatkép a mélyszegénység kezelését célzó lokális programokról. Falu, Város, Régió. 2012. december. http://www.nth.gov.hu/files/download_files/496/FVR201212final.pdf

2

be az akcióterületekbe. (Eddigi tapasztalataink és adataink alapján az ilyen települések szintén nagyon rossz mutatókkal rendelkeznek, bevonásuk a programokba teljes mértékben indokolható és szükséges.) 1.3. Ténylegesen bevont/ellátott települések. Eddigi munkánk fontos tapasztalata, hogy a projektekbe bevont egyes települések nem feltétlenül részesei a tényleges projekttevékenységeknek. Több akcióterületen látunk olyan településeket, amelyek – különböző okok miatt – csak formálisan részei a programnak. A gyakorlatban azonban kimaradnak a szolgáltatásokból, fejlesztésekből. Szakmapolitikai ajánlásunkhoz arról igyekszünk információkat szerezni, hogy melyek azok a települések, amelyek ilyen módon ténylegesen nem részesei a programnak, illetve melyek azok az okok, amelyek miatt kimaradnak a megvalósításból (miközben a szakmai és pénzügyi tervezés során velük is számoltak). Arra próbálunk javaslatokat tenni, hogy milyen eszközökkel kísérelhető meg az elzárkózó vagy egyéb okok miatt kimaradó települések tényleges bevonása.

2.

Pályázók körére vonatkozó megfontolások

2.1. Pályázatírók, helyi/külső megvalósítók. A TÁMOP 5.1.3 program kettes komponensében megvalósuló projektek jelentős részét külső pályázatíró cégek tervezték, sok esetben a későbbi szakmai megvalósítók bevonása nélkül. A külső pályázatírók és szakmai megvalósítók szerepének elemzése mentén a pályázati rendszer működésével kapcsolatos ajánlásokat fogalmazunk meg. Egyebek mellett javaslatot teszünk az előzetes helyszíni monitorozás bevezetésére és a más konstrukciók esetén már működő több fordulós pályáztatási folyamatra. 2.2. Megvalósítók – civil/önkormányzat/kistérség. A TÁMOP 5.1.3 projekteket legalább kéttagú konzorciumok valósítják meg. A nyertes pályázók szervezeti háttere meglehetősen sokszínű: a főpályázók közül 11 települési önkormányzat, 4 többcélú kistérségi társulás, 10 pedig civil szervezet. Szakmapolitikai ajánlásunk ezen pontjában azt járjuk körül, hogy egy‐egy program szakmai sikerét, hatékonyságát mennyiben határozza meg a projektgazda szerepe. Fontos kérdés, hogy a programban elvárt szakmaközi együttműködéseket milyen típusú szervezetek tudták a leghatékonyabban elérni. 2.3. Uniform projektek. Ez a kérdéskör szorosan összefügg a pályázatírók és megvalósítók szerepével. Alapvető elvárás minden fejlesztési programmal szemben, hogy valódi szükségletekre reagáljon lehetőleg helyi erőforrások igénybevételével. Nem hiszünk a mindenhol alkalmazható, egy az egyben adaptálható jó gyakorlatokban, csak a helyi megoldásokban. A TÁMOP 5.1.3 program keretében támogatást kapott projektek jelentős része egy kaptafára készült, ugyanazokat az elemeket tartalmazza. Ezen projektek szakmai megvalósítói jellemzően nem vettek részt a pályázatok kidolgozásában, a támogatási szerződések megkötését követően saját szakmai elképzeléseik szerint töltötték fel a mások által szabott kereteket. A támogatási program előkészítő szakasza alapján szeretnénk összegezni a pályázati szakaszhoz kapcsolódó szakmai támogatás tapasztalatait. Megítélésünk szerint a potenciális pályázók szakmai támogatása már a pályázat beadása előtt is fontos, kérdés azonban, hogy ez milyen formában működhet a leghatékonyabban. Ajánlásunk elkészítéséhez hasonló támogatási konstrukciók (LHH, GYEP) tapasztalatait is felhasználjuk.

3

3.

Tartalmai kérdések

3.1. Források/programok egymásra építése, fenntarthatóság. Bár a TÁMOP 513‐as program az általában megszokott ESZA finanszírozású fejlesztéseknél hosszabb időtávú (jellemzően 3 éves) helyszíni beavatkozásokat támogat, azt tapasztaljuk, hogy az előzményekre építő és valóban hosszú‐ távú stratégiába illeszkedő projektek képesek igazán mélyreható és reményeink szerint fenntartható változásokat elérni. Ehhez természetesen nem csak arra van szükség, hogy a helyi szereplők együttműködése közös értékek és közösen megtervezett célok mentén működjön következetesen és éveken keresztül (és ne ad‐hoc jellegű legyen), hanem arra is, hogy az ilyen stratégiai fejlesztésekhez illeszkedően a források, a fejlesztési lehetőségek is rendelkezésre álljanak. Ezen szakmapolitikai ajánlásunk megalapozásaként azt járjuk körül, hogy a projektekben megteremett értékek fenntarthatósága miként biztosítható újabb, ráépülő programok meghirdetésével, valamint hogy milyen fejlesztési stratégia mentén támogatható a hasonló beavatkozások sikeressége. 3.2. Bevonás: mennyire és hogyan sikerült új célcsoportot elérni. A különböző projektek különböző eszközöket alkalmaztak a célcsoport tagok beazonosítása és elérése, bevonása során. Ezeket a tapasztalatokat területi műhelyek során elemeztük a projektek megvalósítóival, valamint a hatásvizsgálat első körös adatfelvételeiből is nagyon sok minden tudható a célcsoport jellemzőiről. Ebben a szakmapolitikai ajánlásban a legrosszabb helyzetű csoportok sikeres elérésére és bevonására vonatkozó tapasztalatainkat fogjuk összegezni. 3.3. Meglévő rendszerek/projekt működés összehangolása: szociális szolgáltatások fejlesztése, bővítése A szociális szolgáltatások fenntartható fejlesztése, bővítése és működtetése ‐ a projektek tapasztalatai alapján – nehezen összeegyeztethető a projekt‐szerű működéssel. Ebben a szakmapolitikai ajánlásban azt járjuk körül, hogy a projekt kereteken belül megvalósuló szociális szolgáltatás fejlesztés miként tartható fenn hosszú‐távon. 3.4. Nagyon szabadon tartalommal feltölthető projektek – előnyök, hátrányok. A TÁMOP 513‐as program számos új elemet tartalmazott, ezek egyike a projektek szakmai tartalmának aránylag kismértékű meghatározása. Úgy látjuk, hogy ez a fajta rugalmasság sok esetben az innovációnak és a kísérletezésnek adott teret, azonban arra is látunk példát, hogy (az indikátorok nagyon „puha” definíciójával és alacsony értékeivel együtt) az „alibi projektek” is lehetőséghez jutottak. Ebben a szakmapolitikai ajánlásban az előnyöket és hátrányokat mérlegeljük, illetve javaslatot teszünk az innovációkat támogató, de a látszattevékenységet jobban szűrő kiválasztási szempontrendszerre. 3.5. Szakmaközi együttműködés. A TÁMOP 513‐as program egyik legnagyobb eredménye a szakmaközi együttműködések támogatása és erősítése – amit nem csak a 2‐es komponens projektjeiben láttunk, hanem mi magunk is megtapasztaltunk az 1‐es komponensben végzett munkánk során. A területfejlesztés, a közösségfejlesztés és a szociális szakma együttműködése rengeteg új tudást és tapasztalatot generált a mélyszegénységben élő közösségek felzárkóztatásáért végzett munkában. Ebben a szakmapolitikai ajánlásban a szakmaközi együttműködés szinergikus hatásait fogjuk elemezni és javaslatot teszünk ezek további erősítésére.

4

4.

Támogató szervezet

A TÁMOP 5.1.3‐as konstrukció a helyi programokat támogató 2. komponens mellett tartalmaz egy „szakmai koordináció” elnevezésű 1. komponenst, amelynek keretében 1 országos hatókörű konzorcium működik. E konzorcium feladata a program átfogó szakmai irányítása, valamint szakmai szolgáltatások és koordináció nyújtása a 2. komponens nyertes pályázói számára. A 2. komponensből megvalósuló programok felé irányuló tevékenységekkel kapcsolatban több dilemma is megfogalmazható. A két komponens megvalósítói közötti együttműködés formálisan ugyan kötelező, azonban az egyes szolgáltatások igénybevétele opcionális, ami ellentmondásos helyzetet teremthet. Eddigi működésünk tapasztalata, hogy a 25 helyi programmegvalósítóval 25 teljesen különböző jellegű együttműködés alakult ki. Az 1. komponens szolgáltatásainak egy része passzív, mindenki számára felkínált és szabadon igénybe vehető. Az együttműködésnek egy másik szintjét jelentené a proaktív, szoros partnerségen alapuló támogató jelenlét, amihez a helyi programok részéről is nagyfokú nyitottság és elfogadás szükséges. A felsorolt és az ezekhez hasonló dilemmák és nehézségek ellenére azt tapasztaljuk, hogy az a fajta támogató, koordináló háttérmunka, amit ebben a programban az 1. komponens konzorciuma jelent, jelentős mértékben hozzájárul a helyi projektek magas színvonalú kivitelezéséhez, a térségi szakmai kapcsolatok kiépüléséhez, illetve a program egészével kapcsolatos tapasztalatok hasznosításához. Szakmapolitikai ajánlásunkban bemutatjuk a támogató együttműködéssel összefüggő dilemmákat, a támogató fél feladataival, szerepeivel, határaival és kompetenciáival kapcsolatos kérdéseket, és a program tapasztalatai alapján javaslatot teszünk arra, hogy az eljövendő konstrukciókban milyen módszertannal, eszközökkel alakítható ki hatékony szakmai támogató háttér.

5