Autonómia Alapítvány Foglalkoztatási szakmapolitikai műhelymunka
Problémák, megoldási javaslatok
Általános elvek Problémák
Megoldási javaslatok
A roma foglalkoztatással kapcsolatos politikák, programok eleve kudarcra vannak ítélve, ha nem számolnak a probléma mélységébıl, összetettségébıl adódó tényezıkkel: • Motiváció hiánya • Alacsony iskolázottság • Perspektívát jelentı munkahelyek hiánya • Helyi piac hiánya • Helyi forrásszerzı képesség hiánya • Helyi humán tıke hiánya (projektmenedzsment) • Követhetı példák, modellek hiánya Azt, hogy valódi, a valódi gazdaságban megvalósuló és gazdaságilag is fenntartható foglalkoztatási programok valósuljanak meg, a felsorolt tényezık közül már egy megléte meghiúsíthatja. Így a foglalkoztatás növekedése csak olyan programoktól várható, amelyek a fentiek mindegyikére egyszerre választ tudnak adni.
A sokszor alkalmazott komplexitásra vonatkozó elvárást tartalommal kell megtölteni. Nem elég csupán a foglalkoztatási programok esetében kötelezıen elıírni akár szakképesítés megszerzését vagy kiegészítı szolgáltatások biztosítását, lehetıvé kell tenni, hogy a foglalkoztatási programok esetében a következı elvek érvényesüljenek: • A bevonni kívánt célcsoport lehetıségeinek (helyi piac; célcsoport elvárásai és lehetıségei; helyi menedzsment kapacitás; meglévı és hiányzó infrastukturális és humán tıke) alapos és ıszinte feltárása • Adaptálható modellek elemzése és közzététele • Rugalmas finanszírozási struktúra • Erıs külsı és helyi szakmai támogatás biztosítása • Hosszútávú fejlesztési programok (több évre kiszámítható támogatási keretrendszer) • Lépcsızetesség elvének következetes alkalmazása (lehetıség a kezdı szervezetek - legyenek azok NGO-k, intézmények vagy for-profit vállalkozások - számára valóban kis projektek bonyolítására majd egyre nagyobb léptékő fejlesztésekre • Világos különbségtétel az elsıdleges munkaerı-piaci és szociális alapú projektek elvárásai közt (itt is érvényesítve a lépcsızetességet, kiszámíthatóságot)
1
Azok a stratégiák, amelyek leegyszerősítve teintenek a foglalkoztatásra, azok megoldását egyetlen stratégiai irányban látják megoldhatónak, kudarcra vannak ítélve. Jóllehet, a korábbi foglalkoztatási stratégiák egyértelmően kudarcosnak mondhatóak, mégis egy azokkal leszámoló, csupán a korábbi intézkedések ellentétjén alapuló elképzelés még nem vezet automatikusan sikerre. Nem elég azt kimondani, hogy rossz volt az eddigi megközelítés és másként kell közelíteni ehhez a kérdéshez, az is fontos, hogy miként, az egyes elemeket milyen formában összehangolva képzelhetı el az új foglalkoztatási stratégia.
A „társadalmasítás“ kötelezı eleme a támogatási programok kidolgozásának, ugyanakkor ez általában nem jelent valódi párbeszédet a szektor szereplıi közt. A sokszor kapkodva elıkészített és elindított programok helyett lehetıséget kell biztosítani, hogy a programozási szakaszban minden olyan vélemény meghallgatásra és elemzésre kerüljön, ami helyi tapasztalatokon alapul, érkezzen az bármilyen politikai vagy hátterő szakembertıl. Ha megvalósulhat egy hosszútávú foglalkoztatási stratégia (a hozzárendelt finanszírozási struktúrával), akkor annak kidolgozásához megfelelı idıkeretet és egyeztetési mechanizmust kell biztosítani. Ez lehetıvé tenné a célzott komplexitás megvalósulását úgy, hogy a foglalkoztatási programok hatásai, kockázatai már a tervezés során világossá váljanak. A széleskörő és szakmai egyeztetés biztosíthatná azt a legitimációt, ami elengedhetetlen egy kormányzati ciklusokon átívelı, valóban hosszútávú fejlesztést lehetıvé tevı foglalkoztatási stratégia számára.
Az ún. színtudatos és színvak programok közti választás nem mérlegeli azt, hogy különbözı térségekben, különbözı helyzető célcsoportok esetében eltérı megközelítés alkalmazása lehet indokolt.
Egyszerre kell alkalmazni a célzott (színtudatos) és a nyitott (színvak) megközelítéseket, lehetıvé téve azt, hogy a fejlettebb és hátrányos helyzető helyszínek a saját igényeiknek megfelelı programot dolozzanak ki, illeszkedve a helyi lehetıségekhez. Egy jobb munkaerı-piaci mutatókkal bíró térségben a roma foglalkoztatási integráció esetében például valószínőbb, hogy a diszkriminatív esetek jelentenek nagyobb gondot, míg egy fejletlen kistérségben a helyi társadalom minden tagja nagyjából egyforma munkaerı-piaci státusszal bír, így ugyanolyan segítséget igényelne.
2
A támogatási rendszer Problémák
Megoldási javaslatok
A hazai és európai uniós források pályázati rendszere merev, rugalmatlan szisztéma, nem veszi figyelembe a területi különbségeket, a pályázók és kedvezményezettek kondícióit, elvárásait, igényeit. Ez a tényezı érdemi módon hat ki a program megvalósításra, az azzal kapcsolatos adminisztratív feladatok ellátására, a szakmai célkitőzések teljesítésére.
A pályázati rendszert oly módon szükséges átalakítani, amely a jelenleginél nagyobb szabadságot, mozgásteret és rugalmasságot biztosítson mind a támogatottak, de a támogatásosztásban résztvevı szervezetek részére is. Elengedhetetlen a jelenleg érvényben lévı eljárásrendek ésszerősítése, egyszerősítése, az adminisztratív terhek csökkentése. Az eljárásrend átalakítása a közremőködı szervezetek számára is lehetıséget biztosítana arra, hogy az adminisztrációs szempontok mellett a programok szakmai célkitőzésinek, teljesüléseinek, azok eredményeinek, hatásainak ellenırzésére, elemzésére a jelenleginél jóval nagyobb figyelmet fordítsanak. Javaslatunk, az adminisztratív jellegő akadályok lebontása tehát nem csupán a kedvezményezetti kör számára jelentene elınyt, hanem a támogató számára is hasznos lenne, mivel a támogató-támogatotti kapcsolat szakmaibbá válhatna a mostani „hatósági jellegő“, nem partneri viszonyrendszerhez képest.
A támogatói oldalról gyakran elhangzó panasz, hogy a bukott projektekért, programokért nekik (is) vállalni kell a felelısséget. Ha egy program kudarcos, akkor „vissza kell fizetni a pénzt Brüsszelnek“. Így fordul az elı, hogy egy-egy, a projektekkel kapcsolatos (sokszor egyszerő adminisztratív jellegő) döntésért senki nem vállalja a felelısséget a támogatói oldalon, így azt nem is hozzák meg vagy csak hónapok alatt. Ugyanez vezethetett oda, hogy kialakult a pályázati rendszer sokat kifogásolt túlbürokratizáltsága is. Ami aztán épp maga okozza aztán sok projekten belül a szabálytalanságokat (mert másként nem lehet megvalósítani azokat) vagy azok bukását.
Tekintve a foglalkoztatási helyzet súlyosságát, összetettségét, el kell fogadni azt, hogy vannak, lehetnek kudarcok a megvalósításban. Ezzel a „hibaszázalékkal“ ıszintén kell számolni és a felelısségi köröket újra tisztázni kell: Mi a támogatott és mi a támogató felelıssége. Ha folyamatos és szakmai jellegő a kapcsolattartás a támogató és támogatott közt, a problémák idıben napvilágra kerülnek és a (gyors) döntéselıkészítéshez a támogató megbízható és szakmai támogatást kaphat. Így javaslatunk, hogy az adminisztráció egyszerősítésével felszabaduló kapacitást a támogatói oldal a szakmai kapcsolattartásra használja fel.
3
A jelenleg alkamazott, nyílt pályázati rendszer csak erısíti a területi és etnikai egyenlıtlenségeket. A támogatási rendszerbıl hiányoznak a kisebb, de helyi szinten életszerőbb fejlesztések finanszírozására alkalmas eszközök. A pályázati rendszer alkalmazásában önmagában is megvan az a kockázat, hogy elegendı számú támogatható elképzelést feltételez. Majd ennek hiányában, csak hogy a „források lekötésre kerüljenek“, sokszor olyan pályázatokat is befogadnak, amelyek csak pályázati szinten felelnek meg a program stratégiai elvárásainak (jól meg vannak írva), de nincs helyi relevanciájuk.
Valóban többszintő pályázati rendszer alkalmazását javasoljuk. A kisebb léptékő, innovatív ötletek támogatására is legyen lehetıség, de a nagyobb volumenő fejlesztések is forráshoz juthassanak. De ezeket ne kényszerítse a támogatási rendszer egy eljárásrendbe! A kis léptékő fejlesztések esetében alkalmazzák a közvetett támogatás (global grant) elvét, tárgyalásos technikákat, vagy a csupán szakmai célok elérését számonkérı ellenırzést (mint pl. Tempus, Grundtvig programok esetében).
Gyakori kritika a támogatási rendszerrel kapcsolatban, hogy nem képes az önreflexióra, nincs vagy csak formális a visszacsatolás mechanizmusa. Az eredményeket (fıként hatásokat!) nem, vagy csak a programtól elválasztva késıbb értékelik. Nincs meg a lehetıség a menetközbeni változtatásra, a tapasztalatok ıszinte értékelésére.
A támogatás- és fejlesztéspolitika célok, programok megvalósításának ellenırzése során a jelenleginél fokozottabb figyelmet szükséges fordítani az egyes programok szakmai tartalmára, a kitőzött célok teljesülésének, és az elért eredményeknek a vizsgálatára, elemzésére. A kedvezményezettek nagy része a közremőködı szervezetek többségére úgy tekint, mint hatóságra, mely intézmény szakmai és adminisztratív minimumokat követel meg, kér számon, ellenıriz, mindezek hiányában pedig szankcionál. Ezzel szemben az intézményrendszer a kedvezményezettek részére szakmai támogatást csak csekély mértékben nyújt. E mellett prioritást kell adni a kedvezményezettekkel való partneri viszony kialakításának, a program megvalósítók folyamatos és magas színvonalú szakmai támogatásának. Az értékelések ne szorítkozzanak ex-ante és ex-post értékelésre, hanem legyen egy (független!) értékelési mechanizmus, amely a programok lebonyolítása közben is visszajelzéseket ad a támogató számára a
Emellett világossá kell tenni, mely esetekben indokolt a pályázati konstrukció alkalmazása (innováció, magas forrásigény - sok pályázó) és mikor nem (fenntartás, mőködtetés, szolgáltatás). Ha ez utóbbiak nem támogathatóak, akkor az a kiírásban és döntéshozatalban is váljon egyértelmővé. Ha igen, akkor ezek számára más, nem nyílt pályázati rendszert kell mőködtetni.
4
program céljainak teljesülésérıl, de a lebonyolítás adminisztratív körülményeirıl is. Ennek alapján a támogató legyen feljogosítva a lebonyolítás közbeni beavatkozásra (pl. a támogatott projektet érintı adójogszabályváltozások esetében) és azokat tegye is meg. A hátrányos helyzető térségekben, településeken elindított gazdaságfejlesztési és foglalkoztatási programok nagyon rövid idıtartamúak, maximum 2 évre szólóak. E rövid támogatási idıszak alatt nem nyílik esély arra, hogy helyi szinten elindított innovációk szakmai, pénzügyi szempontból fenntarthatóak legyenek, azok pozitív gazdasági, társadalmi hatásaik érzékelhetıek legyenek Ehhez hosszabb távú, kiszámítható finanszírozásra, megfelelı szakmai támogatásra van szükség. Ugyanakkor a hátrányos helyzető, tıke és humánkapacitás hiánnyal küzdı, infrastrukturálisan fejletlen, munkaerı-piaci és gazdasági szempontból leszakadó kistérségekben, településeken a sikeres programmegvalósítás alapfeltételeinek hiánya, valamint a magas kockázat miatt nem célszerő nagy összegő, hosszabb távú gazdaságfejlesztési programokat elindítani a mostani keretben. Az LHH, HH kistérségektıl elvárt innovativitásnak nincs meg a helyi alapja. Ez a fajta kreativitás még a széles tapasztalattal rendelkezı foglalkoztatási szakemberek esetében sem adott.1
A pályázati, támogatási rendszer átalakítása szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi támogatási idıszaknál hosszabb idejő, minimum 5-10 éves idıszakra szóló gazdaságfejlesztési és foglalkoztatási programok induljanak el. A pályázati programok kidolgozásakor, valamint a pályázati rendszer átalakításakor figyelembe kell venni azt, hogy egy hátrányos helyzető kistérségen belül is erıs gazdasági, foglalkoztatási, infrastrukturális stb. különbségek regisztrálhatóak az egyes települések között. Szükséges olyan rövid idejő (pár hónapos, maximum egyéves) gazdaságfejlesztési és foglalkoztatottság javítását célzó programokat kidolgozni, amelyek keretében a forráshiánnyal küzdı, gazdaságfejlesztési koncepciókkal nem rendelkezı hátrányos helyzető települések lépésrıl-lépésre tudják elindítani a helyi szintő innovációt. E településeket a sikeres projektmegvalósítás érdekében kiemelt szakmai támogatásban kell részesíteni. A szakmai támogatásban a közremőködı szervezetek, valamint a korábbi kistérségi koordinátor rendszerhez hasonló szakértıi csoport, továbbá olyan kedvezményezett szervezetek is részt vehetnének, akik már rendelkeznek gazdaságfejlesztési programok lebonyolításával kapcsolatos szakmai tapasztalatokkal. A támogatási rendszer újratervezésekor egyszerre kell érvényesíteni a hosszútávú kiszámíthatóságot és több éven keresztül egymásra épülı programokat a helyi fejlesztések kifutási lehetıségek biztosítása
1
Lévén, hogy az LHH program még zajlik, minden értékelı jellegő megjegyzés csak az eddigi tapasztalatokra szorítkozhat csupán, s nem a program egészének hatékonyságára. 5
érdekében és a lépcsızetesség elvének megfelelıen a kis léptékő projektek mellett a nagyobb mérető projektek finanszírozhatóságát. Az európai uniós támogatási rendszer eljárásrendje számos olyan elemet tartalmaz, amely elvben garanciát nyújt arra, hogy a pályázati programok szakmai elıkészítési fázisában, illetıleg a benyújtott pályázatok elbírálási szakaszában kompetens, az adott pályázati program célcsoportjának társadalmi, gazdasági, oktatási, szociális, lakhatási, stb. problémáiról átfogó szakmai ismeretekkel rendelkezı szakemberek vegyenek részt. Mindezek ellenére az elmúlt idıszakokban több olyan pályázati program került kidolgozásra, amelyek elıkészítési fázisában nem sikerült érvényt szerezni ennek az elvárásnak, kívánalomnak. Ennek következtében elıfordult, hogy a programok elıkészítési fázisában kizárólag a minisztériumok, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, valamint a Közremőködı szervezetek vettek részt, nem kapcsolódtak be külsı szakértık, vagy a témában tapasztalatokkal rendelkezı civil szereplık jelenléte csupán szimbolikus volt. Ez jelentıs mértékben és negatív módon befolyásolta több szakmai program tartalmát, azok célkitőzéseit. Ez a hiányosság tetten érhetı a bíráló bizottságok mőködése során is.
Az eljárásrendbe szükséges olyan garanciális elemeket beépíteni, amelyek segítségével a jelenleginél hatékonyabb módon lehet érvényt szerezni annak, hogy a programok elıkészítési, kidolgozási fázisában, valamint a beérkezı pályázatok bírálati szakaszában a minisztériumi és háttérintézményi szakértıkön kívül felkészült, megalapozott szakmai ismeretekkel, gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezı külsı szakemberek, civil szereplık is bevonásra kerüljenek. Ugyanakkor ennek finanszírozási oldalát is biztosítani kell. A jelenlegi pályázati rendszer egyik legnagyobb problémája, hogy a döntéshozóknak „papírból kell döntést hozniuk“, azaz a projekteket csak a beadott pályázatokból ismerhetik meg. A pályázatkészítés anomáliái miatt azonban a pályázatok sok esetben egy-egy pályázatkészítı cég vagy szakember munkáját jelentik, semmi garancia nincs arra, hogy a megvalósítani kívánt projektnek bármi helyi relevanciája volna. Javasoljuk az elımonitorozás beépítését a döntéshozatali rendszerbe. Ne kaphasson úgy támogatást egy-egy projekt, hogy a pályázót elıtte a helyszínen nem látta a támogató képviselıje (monitor). Nem kerülhetı meg ugyanakkor e két javaslat esetében a transzparencia és összeférhetetlenség kérdésének szabályozása. Akár a programelıkészítés, bírálat, akár a helyszíni kapcsolattartás esetében mutatkozik nyitottság a támogatói oldal részérıl a javaslatok elfogadására, szükséges kidlgozni egy érthetı és végrehajtható összeférhetetlenségi szabályt (pl. a bírálat esetében nem szükséges a döntésben is részt venni, az átláthatóság biztosítása elégséges lehet) és monitori eljárásrendet.
6
Az európai uniós fejlesztési források felhasználásakor a horizontális esélyegyenlıségi célok, illetıleg az azok kapcsán tett vállalások teljesülésének ellenırzése, számonkérése teljes mértékben hiányzik. Az ellenırzés alapvetıen adminisztratív, adatorientált, kizárólag az számszerősíthetı tényezıkre fókuszál, és nem fordít figyelmet az eredmények, hatások, az esetleges gátlótényezık, problémák vizsgálatára. A programokban a roma részvétel szinte teljességgel ellenırizhetetlen, az ezzel kapcsolatos adatok használhatatlanok.
Az európai uniós forrásból finanszírozott projektek esetében a jelenleginél nagyobb figyelmet kell fordítani az esélyegyenlıségi vállalások szigorúbb ellenırzésére, számonkérésére. Az esélyegyenlıségi vállalások teljesítése mellett (mutatók) inkább azok eredményeit, hatásait szükséges vizsgálni. A programokban a valós roma részvétel érekében szükséges a menedzsment tevékenységébe bevonni helyi beágyazottsággal rendelkezı roma szakembereket, illetıleg szükséges együttmőködni a települési CKÖ-vel vagy roma civil szervezettel. Ugyanakkor bevonásuk ne csupán szimbolikus, a pályázat elfogadásáig tartó legyen. Kapjanak aktív és valós szerepet a projekt-tervezésben, megvalósításban és értékelésben is. Ennek nemcsak a részvétel, legitimitás biztosítása ad jelentıséget, hanem mert csak ez az egyetlen mód a legtöbb helyütt, hogy kinevelıdjenek olyan roma szakemberek, akik késıbb önálló projekt-lebonyolításra is képesek lesznek, tapasztalatuk a kiírások számára elfogadható CV-hez juttathatja ıket.
A tervezési és lebonyolítási problémák mellett említést érdemelnek az egyes kiírásoknál jelentkezı belsı problémák, azaz a kiírások vállalhatatlan elvárásokat támasztanak (kötelezıen bevonandó résztvevık száma, menedzsment-költség stb.).
Az egyes kiírásokat célszerő volna alapos tesztelésnek kitenni, bevonva ebbe a pályázati programok által megszólítani kívánt potenciális célcsoport képviselıit. A kiírások elkészítése esetében ismét csak figyelembe kell venni a célcsoporton belüli elétéréseket. Nem lehet egymással versenyeztetni és azonos feltételekkel támogatni egy olyan projektet, amelyik például egy LHH kistérségben kisebb léptékben, és egy olyat, amelyik nagyobb településen, meglévı szakmai-adminisztratív kapacitásra támaszkodva valósul meg.
Gyakori kritika a támogatói oldallal kapcsolatban, hogy szakmailag felkészületlen, folyamatosan cserélıdı személyekkel kell a támogatottaknak a kapcsolatot tartani. Ez nemcsak a kapcsolattartást, de a szakmai lebonyolítást is veszélyezteti.
Javasoljuk, hogy a kiszámíthatóság, folyamatosság legyen biztosított a támogatói oldalon is: Legyen a támogatói szervezetekben történı munkavállalás vonzó, hosszútávon tervezhetı, anyagilag megfelelı és olyan HR-fejlesztési terv készüljön, amely lehetıvé teszi a foglalkoztatási programokat lebonyolító személyek számára specifikus szaktudás megszerzését.
7
Gazdaságfejlesztési és foglalkoztatási programok PROBLÉMÁK
MEGOLDÁSI JAVASLATOK
A rendszerszintő, strukturális problémákat, zavarokat, fesztültségeket nem lehet kizárólag a pályázati rendszerrel kezelni, megoldani. A szociálpolitikai rendszerünk alapvetıen ”eseménykövetı”, szinte kizárólag csak a meglévı társadalmi, szociális problémák kezelését látja el, azok hatásait tompítja. A megelızését célzó, produktív intézkedések csak csekély mértékben vannak jelen a rendszerben. Produktív társadalompolitika hiányában a társadalmi, gazdasági problémák újratermelıdnek, a pályázati források pedig valós eredmények nélkül költıdnek el.
A társadalmi, gazdasági problémákat több alrendszer, pl.: az oktatási, szakképzési, foglalkoztatatási, stb. reformjával, céljainak összehangolásával, a helyi igényekre, szükségletekre koncentráló gazdaságfejlesztési koncepciók kidolgozásával lehet sikeresen megoldani. Ahhoz, hogy a rendszerszintő és strukturális problémák helyi szintő megjelenésének megelızése és kezelése sikeresen megvalósuljon, alapvetıen a prevenciót lehetıvé tevı produktív szociálpolitikai programok kialakítása szükséges.
A foglalkoztatás (fenntartható keretek közt) csak nehezen valósítható meg a kifejezetten elmaradott kistérségekben, településeken. Legyen bármilyen nagyvonalú is a támogatási rendszer, a helyi adottságok mellett nem lesznek ezek a programok rentábilisak.
A csak teljesítménymutató-elvő beavatkozások (képzett emberek száma, a programba bevontak létszáma stb.) helyett olyan tág eszköztárat kell felkínálni, amely a következı elemek alkalmazásának mindegyikét lehetıvé teszi ezeken a településeken: • Helyi foglalkoztatás erısítése párhuzamosan a helyi piac, helyi igények erısítésével (szociális gazdaság) • Külsı piaci igények feltárása és kiszolgálása innovatív módon / egyedi szolgáltatások és áruk elıállítása (piacképes termékek piacra juttatása) • Mobilitási szándék támogatása (akár munkavállalói mobilitás elısegítése minıségbiztosított szolgáltatásokkal, akár áttelepülés lehetıvé tétele) • Értékteremtı közfoglalkoztatás • Kisvállalkozások finanszírozása
A munkaerı-piacon tetten érhetı diszkrimináció különbözı formái elleni szankciók elégtelenek, nem elrettentıek. Ez által a sérelmet elszenvedett társadalmi csoportok túlnyomó többsége jogorvoslat nélkül marad, valamint e tény jelentıs mértékben akadályozza meg a munkaerıpiacira való be- és visszakerülést.
A munkaerı-piacon tetten érhetı diszkriminációs esetek kezelése, megelızése érdekében szükséges a foglalkoztatási programok kidolgozásakor nagy hangsúlyt fektetni erre a társadalmi problémára. A támogatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy az garanciát nyújtson a munkaerı-piaci szempontból hátrányos helyzető társadalmi csoportok munkaerı-piacra való belépésére, és visszatérésére. A foglalkozatási programokra
8
pályázó munkáltatók közül elınyben kell részesíteni azokat, akik nagy számban alkalmaznak hátrányos helyzető munkavállalókat, akik pozitív értéknek tekintik a munkahelyi diverzitást. Társadalompolitikai és eredményességi szempontból mind a színtudatos, mind pedig a színvak gazdaságfejlesztési és foglalkoztatási programok sikeresek, hatékonyak lehetnek. Ugyanakkor számos szakértı a színvak gazdaságfejlesztési és társadalompolitikai programokat részesíti elınyben. Álláspontjuk szerint a színvak programok társadalompolitikai szempontból igazságosak, nincs bumeráng-hatásuk (túltámogatott cigány mítosz), a középosztály is motiváltabb ilyen programok támogatására, finanszírozására. Továbbá nem okoz problémát a célcsoport etnikai hovatartozásának megállapítása, hiszen a szociális, munkaerı-piaci státust veszi figyelembe.
A romák és tartós munkanélküliek foglakoztatásának javítását a két célzási módszert alkalmazó foglalkoztatási programok együttes mőködtetésével szükséges elımozdítani. Mindkét célzási metódust alkalmazó program esetében szükséges minimalizálni azokat a kockázatokat, amelyek az eredményesség, a hatásosság és a célcsoport minél szélesebb bevonása ellenében hatnak, azaz az ún. színvak programok esetében garanciális elemekre van szükség, hogy a lebonyolítók ne a könnyebb megoldást választva a kevésbé nehezen integrálható személyeket vonják be. Ne csak megvalósuljon az esélyegyenlıség elve („mindenkinek megvolt a lehetısége jelentkezni“), hanem a lebonyolító tegyen valódi erıfeszítéseket a munkaerıpiacról kiszorult emberek bevonására. Ennek számonkérése, ellenırzése pedig biztosított legyen.
A jelenleg mőködı továbbképzési és felnıttképzési rendszer pazarló, hiszen olyan szakmákat nyújt, amelyek nem illeszkednek a helyi munkaerı-piaci igényekhez. A képzésbe bekerült személyek munkaerı-piaci, társadalmi státusa nem változik meg, hiszen a képzések keretében megszerzett tudást, szakismeretet nem lehet alkalmazni a helyi munkaerı-piacon, vagyis nem szolgálja a munkanélküliségbıl való kikerülést, a nyílt munkaerı-piacra való integrációt. E rendszer reformja nélkül nem lehet sikeres és eredményes foglalkoztatási rendszert mőködtetni, nem lehet megalapozni a helyi szintő gazdasági innovációt.
A továbbképzési és felnıttképzési reformját szükséges végrehajtani, oly módon, hogy e rendszer illeszkedjen gazdasági rendszer elvárásaihoz, reflektáljon munkaerı-piac valós igényeihez. A helyi foglalkoztatási kezdeményezések kapcsot jelenthetnek a térségi szakképzés intézményei és a célcsoport elvárásai és lehetıségei közt. Ezt a lehetıséget is érdemes volna támogatni, és ebben a funkciójában megerısíteni a TISZK-eket.
A hátrányos helyzető munkavállalók (munkanélküliek) területi mobilitásának elısegítése, támogatása egyáltalán nem mőködik. Ennek egyik következménye, hogy vannak régiók, országrészek, ahol jelentıs a munkaerıhiány. Illetıleg az, hogy a mobilitásra hajlandó személyek a támogatási- és ösztönzırendszer hiánya miatt röghöz kötıdnek, nincs
A hátrányos helyzető térségekben élı személyek, családok területi mobilitásának elısegítése érdekében támogató, ösztönzı rendszert szükséges kialakítani. Ez nagyobb lehetıséget biztosít a munkaerı-piacra történı be-, illetve visszakerülésre, a nyílt munkaerıpiacon való tartós foglalkoztatásra és jövedelemszerzésre, biztos egzisztencia
9
esélyük visszakerülni a nyílt munkaerı-piacra, megteremtésére, valamint a szociális problémák tartós piaci jövedelemre szert tenni. csökkentésére. A szociális gazdaság, mint lehetséges eszköz nem terjedt még el. Kevés olyan erıs és ambiciózus, megfelelı humán és egyéb kapacitással rendelkezı helyi szervezet mőködik, amelyik eredményes módon tudná e programokat menedzselni. A civil szervezetek közül is csak kevesen ismerik a szociális gazdaság mőködési elvét, eszközrendszerét, a vonatkozó hazai és még inkább a nemzetközi mintákat.
A szociális gazdaság elterjesztése a foglalkoztatás területén nem eredményezne radikális javulást, ám számos kistérségben ésszerő alternatíva, fontos hiánypótló eszköz lehetne. Az Autonómia Alapítvány ez irányú szakmai tevékenysége, tapasztalatai valamint, más szervezetek hasonló tevékenységei és tapasztalatai megfelelı alapul szolgálhatnak egy szakmailag megalapozott szociális gazdasági koncepció kialakítására. A szociális gazdaság nemzetközi tapasztalatai is jelentıs szakmai segítséget nyújthatnak. Ugyanakkor fontos különbséget tenni a szociális gazdaság keretében megvalósuló (fejlesztési) és egybıl az elsıdleges munkaerıpiacot célzó foglalkoztatási programokkal kapcsolatos elvásárok között. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy az elsı típus esetében nem lehetne és nem kellene mérhetı és számonkérhetı, a gazdasági racionalitás elvén alapuló mutatókat alkalmazni.
A foglalkoztatást akadályozó szabályozók, merev jogszabályi háttér. (Pl. Start-kártya alkalmazhatósága kezdı, önfoglalkoztató mikrovállalkozások esetében).
10
A HELYI GAZDASÁGFEJLESZTÉS KORLÁTAI PROBLÉMÁK
MEGOLDÁSI JAVASLATOK
Az LHH-program mőködési módja, eszközrendszere, tartalmi elemei, célzása, valamint az eddig elért eredménye tekintetében erısen ellentmondásosnak ítélhetı. A program számos kistérség, az egyes kistérségeken belül több település számára jelentıs segítséget nyújtott a helyi gazdaságfejlesztés és foglalkoztatás javítását illetıen. Ugyanakkor több olyan település is van, amelyeknek csak részben, vagy egyáltalán nem volt lehetıségük az LHH-program által nyújtotta lehetıségekkel élni. Ebbıl következik, hogy az e célra szánt fejlesztési források felhasználása nem tekinthetı hatékonynak, hiszen azok felemás vagy elégtelen módon szolgálták a leghátrányosabb helyzetben lévı közösségek és települések integrációját.
A LHH-programokhoz hasonló fejlesztési programok esetében kiemelt figyelmet szükséges fordítani a területi fókusz és a célcsoport pontos meghatározása. Ennek hiányában a legjobban kidolgozott, legjobb eszközöket és módszereket adó program is szükségszerően hatástalan lesz. A területi fókuszt alkalmazó programok esetén olyan elemeket szükséges beépíteni a programokba, amelyek kiküszöbölik annak lehetıségét, hogy a kistérségben lévı leszakadó települések nem kerülnek versenyhátrányba a jobb helyzetben lévı, de ugyanabban a területi egységben lévı településekkel szemben.
Az LHH-program célkitőzéseinek hatékonyabb megvalósításának folyamatában nem jelent meg hangsúlyosan a kedvezményezettek szakmai támogatása. A mőködı kistérségi koordinátori hálózat szakembereinek kiválasztása, felkészítése, valamint azok szakmai tevékenysége során nem érvényesültek minıségbiztosítási szempontok. A szakmai támogató hálózat kialakításakor nem vették alapul a korábban elindított hasonló célt szolgáló szakmai szolgáltatást, támogatást nyújtó programok tapasztalatait, módszertanát, kihívásait, problémáit. Bár az LHH-program a területi egyenlıtlenség problémájához kifejezetten új lendülettel és eszközzel lépett fel, annak lebonyolítása nagyon szők, életszerőtlen idıkeretben és az LHH kistérségek adottságaihoz nem igazodó eljárási környezetben, aktorokkal valósul(t) meg. Ilyen körülmények közt nehezen értékelhetı maga a program, a módszer eredményessége.
A korábban mőködı kistérségi koordinátori hálózat inkább hasznos segítséget jelentett a forrásszerzés és -felhasználás tekintetében a hátrányos helyzető kistérségekben. Ez az intézmény volt egyedül képes pótolni (rendszerszinten) a helyben hiányzó pályázati szaktudást. Megfontolandó ennek a hálózatnak az újraélesztése, független mőködésének biztosítása. Ugyanez igaz az RPTH esetében is. Az LHH és LEADER programok eredményességének objektív vizsgálatára az említett okok miatt (eljárási problémák, politikai befolyás) nemigen van mód, de ez nem jelentheti azt (épp emiatt nem jelentheti azt), hogy akár a területi fókuszú forráselosztási rendszer, akár a helyi cselekvésen, döntésen alapuló forráselosztás elve elvetésre kerüljön. Javaslatunk, hogy kisebb léptékben valóban fussanak olyan pilot programok, amelyek alkalmasak ezeknek az elveknek a tesztelésére. Ehhez azonban szükséges a megfelelı idıkeret, forrás és intézményrendszer biztosítása.
Hasonló mondható el az LEADER program esetében is. Maga a decentralizált
11
döntéshozatal, a helyi cselekvés és részvétel erısítése mindenképp választ kínálhatna a már felsorolt problémákra, de ezt nehéz egyértelmő tényként kezelni, hiszen maga a megvalósítás sok helyütt az adminisztratív problémák és a helyi szereplık politikai elkötelezıdése miatt kudarchoz vezetett. Az halmozottan hátrányos kistérségek, települések estében az egyik leginkább meghatározó probléma a tıke hiánya, melynek hiányában, pusztán a pályázati forrásokból származó fejlesztési forrásokra alapozva nem indítható el gazdasági innováció, a foglalkoztatás tartós növekedését nem lehet elımozdítani. A támogatási rendszer nem fordít figyelmet erre a tényezıre, így a fejlesztési források jelenlegi elosztási módja (közvetlen, nagy összegő támogatások) alapvetıen a jobb helyzetben lévı települések pozícióját erısítik, fenntartva, elmélyítve ezzel a települések közötti egyenlıtlenségeket.
Javaslatunk olyan fedezeti rendszer létrehozása, amely segítséget nyújt a tıkehiányos, de megvalósítható üzleti elképzeléssel rendelkezı vállalkozások számára. A krónikus tıkehiány problémáját kezelheti a Kiút-program és más mikrofinanszírozási modellek módszereinek tanulmányozása, átvétele, támogatási rendszerbe történı beillesztése. Itt is hangsúlyozni kell azonban, hogy ez a fajta, tiszta üzleti alapú finanszírozás a hátrányos helyzető földrajzi egységekben csak korlátozott számú vállalkozásnak adhat esélyt a helyi piaci és szaktudás hiánya miatt.
Kistérségi, települési szinten hiányoznak az agilis, proaktív, felkészült "helyi hısök", akik vezetı és mintaadó szerepet tölthetnek be a helyi gazdaságfejlesztési célok megfogalmazásában, programok végrehajtásában. A „helyi hısök” mellett hiányoznak a motivációs erıvel bíró, innovatív modellek kidolgozásában vagy adaptálásában szerepet vállaló szervezetek, intézmények is. Tapasztalat az, hogy effajta „helyi hısök“ hiányában sok helyütt gyakorlatilag teljesen hiábavaló „belülrıl“ várni a kezdeményezıkészséget, a helyzetet valóban javítani képes foglalkoztatási ötletet. A „helyi hısök“ azonban legtöbbször magukra maradnak, elképzeléseikhez nem kapnak támogatást (a merev rendszer és adminisztratív kapacitás hiánya miatt). Emellett azonban ezek az elképzelések nem számolnak a realitással, gazdasági ésszerőséggel, nincs arra lehetıség, hogy a támogatás szándékával kritikai párbeszéd kezdıdjön ezekrıl az ötletekrıl.
A kívülrıl adaptált modellek legitimitása mindig kérdéses, ha viszont hiányoznak az alkalmas helyi aktorok, akkor csak ez jelenthet lehetıséget bármiféle fejlesztésre. A kívülrıl érkezı „fejlesztés“ helyett inkább a helyi közösség megerısítését, aktívabb személyek segítését (képzés, tanulmányutak, mentorálás) javasoljuk. Javaslatunk, hogy induljon olyan program, amelyik képes azoknak a „helyi hısöknek“ a hálózatba szervezésére (vagy egyéni támogatására), akik jelenleg jobbára egyedül, segítség nélkül próbálnak eredményt elérni. Ez a fajta támogatás is több eszköz alkalmazásából állhat: Mentorálás Tapasztalatcsere Kistérségi és országos mőhelymunkák Speciális tanácsadás - igények szerint (pénzügyi, jogi, szervezetfejlesztı, szervezési, munkaügyi, technológiai stb.) Projektfinanszírozás (egyszerősített pályázati rendszer, kisvállalkozó konstukciók) Piacra jutás megkönnyítése
12
Ennek a támogatásnak a célja a nyújtott szolgáltatások mellett, hogy lehetségessé válik a helyi ötletek szakmai elemzése (megkímélve ezzel kudarcoktól az érintetteket) és eszköz lehet a kiégés ellen is. A mőhelymunka során megfogalmazódott, hogy ebben a feladatban kiemelt feladatot kaphatnának országos hatáskörő civil szervezetek, egyházak is. Kistérségi, települési szinten nincs, vagy igen alacsony fokú és esetleges a különbözı szereplık (helyi önkormányzat, CKÖ, civil szervezet) közötti párbeszéd, együttmőködés. Ez alapvetı gátja a helyi szintő fejlesztési célok kijelölésének, azok megvalósításának.
A kistérségi és helyi szint különbözı szereplıi közötti kapcsolatok, párbeszéd kialakítása, erısítése akkor képzelhetı el (csakúgy, mint a projektfejlesztés sikere), ha léteznek olyan lehetıségek, amelyek elérhetıek egy sikeres együttmőködéssel. Azaz csupán az együttmőködés nem lesz vonzó cél a helyi szereplıknek. Szükségesek olyan támogatási konstrukciók, amelyek elvárják és támogatják ezeket a valódi tartalommal bíró együttmőködéseket. Javasoljuk, hogy a pályázati kiírások esetében ne csak egy adminisztratív módon igazolandó elvárás legyen az együttmőködés, hanem kerüljön értékelésre annak tartalma, az érintettek bevonásának mikéntje. (Itt is meg kell említeni az ún. elımonitorozás szükségességét.) A roma szereplık bevonására is ez adhat garanciát.
13
