Szakmapolitikai ajánlások a „Felnőtt életbe lépést segítő hálózat – Hátrányos helyzetű fiatalok képessé tétele és aktivizálása” c. projekt tapasztalatai alapján
Kósa Eszter, PhD., a projekt külső értékelője
Budapest, 2013. január
A projektet az Európai Unió Foglalkoztatási és Társadalmi Szolidaritás Programja – PROGRESS (2007-2013) támogatja
1
Vezetői összefoglaló A Nyírtelek Görögszálláson megvalósított, 15 halmozottan hátrányos helyzetű fiatallal egyéni mentorálás, közösségfejlesztés és fórumszínház eszközeivel folytatott közös munka során tapasztalt legfontosabb konkrét problémák alapján fogalmaztunk meg szakmapolitikai javaslatokat (és ahol tudtunk, ajánlottunk már meglévő jó gyakorlatokat, hatásvizsgálatokat, részleteiben kimunkált tanulmányokat). Meggyőződésünk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetben lévők, a mélyszegénységben élők társadalmi felzárkóztatása, befogadása kizárólag hosszú-távú stratégiák következetes végrehajtása mentén, a legkorábbi életkortól kezdődő komplex beavatkozásokat (és nem ad-hoc projekteket) alkalmazó cselekvéssorozattal lehetséges. Javaslataink alapeleme, hogy mindenekelőtt a meglévő, törvényben garantált állami közoktatási, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi alapszolgáltatásokat kell jól, befogadó módon, mindenkinek egyformán hozzáférhetően működtetni. A leghátrányosabb helyzetben lévők felzárkóztatását célzó egyéb, új szolgáltatásokat pedig – a pénzügyi források szűkössége miatt – a fokozatos univerzalizmus elve mentén kell bevezetni, azaz kezdetben a legrosszabb helyzetű településeken/iskolákban, majd a pénzügyi források bővülésével ezek a szolgáltatások kiteljesedhetnek.1 A leghátrányosabb helyzetű kistérségekben és közösségekben a kezdeti „kimozdításhoz” intenzív támogatásra, sok szolgáltatásra van szükség. A közösség megerősödésével, lábra állásával ezek fokozatosan csökkenthetőek. Javaslataink egy része pedig kimondottan a projekt keretben megvalósítandó fejlesztésekre vonatkozik. Probléma gócok és javaslatok: 1. Iskolai lemorzsolódás, esélytelenség, kudarcok Szabályozásra vonatkozó javaslat: • A tankötelezettség 18 évre való visszaállítása • A magántanuló státusz szakmai kontrollja Törvényben előírt szolgáltatás hatékony működtetésére vonatkozó javaslat: • A pedagógusok szakmai, módszertani támogatása, felkészítése a hátrányos helyzetű tanulókkal folytatott sikeres és befogadást eredményező munka érdekében • Diákjogok tudatosítása Új szolgáltatásra tett javaslat: • Egész napos iskola keretében délutáni felzárkóztatás • A hátrányos helyzetű diákok személyes segítése, érdekvédelme, támogatása iskolai mentorálással • Az iskolai szociális munkás hálózat kialakítása • „Második esély” típusú iskolák elterjesztése 2. A halmozottan hátrányos helyzetű közösség, a mélyszegénységben élő családok hatása Projekt keretben megvalósítandó fejlesztésekre vonatkozó javaslat: • A helyben megvalósított, a fiatalokat célzó fejlesztések legyenek valóban komplexek, alkalmazva az egyéni fejlesztés (mentorálás) eszközeit, fordítsanak figyelmet a helyi közösség bevonására és fejlesztésére, valamint alkalmazzanak a fiataloknál 1
A fokozatos univerzalizmusra tett javaslat a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program keretében került kidolgozásra 2006-ban. Rövid Program, 2. sz. melléklet: Meggondolások a források elosztásáról. http://www.gyerekesely.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&id=6&Itemid=8
2
• • •
bizonyítottan bevált kompetencia erősítő kreatív módszereket (pl. fórumszínház) Ezek a beavatkozások minimum 5 évre szóljanak Legyen lehetőség a fejlesztések helyi tapasztalatainak szakpolitikákba való visszacsatolására Az ilyen fejlesztésben résztvevő fiatalok részesülhessenek képzési vagy más pénzbeli támogatásban
3. Munkaerőpiaci státusz Meglévő állami program hatékony működésére tett javaslat: • A közmunkaprogramok értelmes, a közösségnek valóban hasznot hozó és a résztvevőket a munkaerőpiacon értékes tudással és kompetenciákkal ellátó tartalommal való feltöltése Projekt keretben megvalósítandó fejlesztésekre vonatkozó javaslat: • Szociális gazdaság, szociális szövetkezetek támogatása • A semmilyen munkalehetőséget nem kínáló területeken akár uniós munkavállalásra való felkészítés, tanácsadás
Bevezető gondolatok Célunk szakmapolitikai ajánlásokat megfogalmazni az „ALEN” projekt tapasztalatai alapján. Néhány megfontolásunkat elengedhetetlennek tartjuk előzetesen leszögezni: •
Mindenekelőtt az állami alapellátások intézményeinek (gyerekházak, közoktatás intézményei, szociális, gyerekjóléti és gyerekvédelmi, egészségügyi intézmények és szolgáltatások) kell jól működniük. Magas színvonalon, mindenki számára egyenlő eséllyel hozzáférhetően, befogadó módon, ahol a szolgáltatást igénybevevők szükségletei, támogatása, társadalmi befogadása a cél. Ha ez a magas színvonalú működés megvalósul, a legrosszabb helyzetű csoportoknak ebben az esetben is többletszolgáltatásokra van szükségük akár külön célzással, akár a fokozatos univerzalizmus elve mentén bevezetendő új szolgáltatásokkal, akár projekteken keresztül megvalósított fejlesztésekkel. • A halmozottan hátrányos helyzetű területeken, közösségekben élők felzárkóztatására, vagy legalább is (folyamatosan növekvő) hátrányainak csökkentésére komplex és hosszú-távú beavatkozásokra van szükség, amelyek szinte minden ágazatot érintenek. Mi most csak egy-egy konkrét javaslattal élünk (amelyek önmagukban szükséges, de nem elégséges feltételei a valós változásnak) azon konkrét tapasztalatokból kiindulva, amelyeket az egy éves projekt során láttunk. • A kirekesztett rétegek társadalmi befogadását nem lehet ad-hoc jellegű projektekkel, rövidtávú beavatkozásokkal elérni. Hosszú-távú (egy generációt érintő, azaz minimum 25 éves) stratégiára van szükség, amely következetesen bomlik le rész-stratégiákra és akciókra, amelyek kivétel és csorbulás nélkül, egymásra épülve megvalósulnak. Létezik a gyerekszegénység felszámolását célzó Legyen Jobb a Gyerekeknek! nemzeti stratégia (ennek lokális alkalmazása megkezdődött, egy sikeres kísérlet indult a szécsényi kistérségben, amely öt év után forráshiány miatt félbeszakadt2). Megszületett a Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégia is, amelynek elvei és céljai összhangban állnak az uniós Roma Keretstratégiával és vonatkozó részei az előbb említett gyerekstratégiával is, azonban a nemzeti szinten születő jogszabályok már nem minden esetben szolgálják ezen célok megvalósulását. Tehát miközben fontos és jó stratégiák állnak rendelkezésünkre a kirekesztett csoportok befogadására, mindezek nem sokat érnek, ha nem követi őket kitartó, kormányzati ciklusokon töretlenül átívelő megvalósítás a jogszabály alkotás és a helyi
2
Az ötödik év után. Szerk.: Bass László. 2012. Gyerekesély Egyesület, Budapest
3
•
beavatkozások szintjén. A hátrányos helyzetű célcsoportokkal érdemben és intenzíven jellemzően uniós forrásból finanszírozott projektek keretében foglalkoznak. A projektek ezen formájukban alkalmatlanok a tartós változás elérésére, sőt, bizonyos esetekben akár károsak is lehetnek. A szegénységben élőkkel foglalkozó szervezetek – egyéb források szűkössége miatt – számos esetben kénytelenek projekteken keresztül ellátni azokat a tevékenységeket, amiket alapműködésüknek szánnának. Munkánk során nem csak a magyar, hanem a nemzetközi partner szervezetek is szakmai-etikai dilemmákat fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy milyen beavatkozásokat szabad elkezdeni, ha mindössze egy év áll rendelkezésre. Vajon nem ártalmasabb-e elkezdeni egy folyamatot, amely folyamat a projekt szabta keretek miatt bizonyosan megszakad egy év után, mint nem csinálni semmit?
I. A program ismertetése röviden A Magyar Szegénységellenes Hálózat az Európai Unió PROGRESS programjának támogatásával 2011. október 1-jétől valósítja meg „Adult Life Entry Network – Empowerment and activation of young people in disadvantaged situations” (Felnőtt életbe lépést segítő hálózat – Hátrányos helyzetű fiatalok képessé tétele és aktivizálása) c. projektjét. A nemzetközi partnerségben futó projekt hazai tevékenységeinek keretében Nyírtelken (azon belül is a döntően romák lakta Görögszállás településrészen) dolgozunk együtt hátrányos helyzetű fiatalokkal. A közös munka célja, hogy egyéni mentorálással, személyre szabott fejlesztő munkával, közösségi aktivitások generálásával és a fórumszínház módszer alkalmazásával a fiatalok társadalmi integrációjának erősítését szolgáló folyamatokat, változásokat indítsunk el. A projekt egy ún. szociális kísérleti program, amelynek keretében az alkalmazott módszerek hatásának folyamatos és szisztematikus értékelése zajlik azzal a céllal, hogy az eredmények és tanulságok nyomán az érintett területeken (ifjúságpolitika, oktatás, társadalmi felzárkózás, szociális szolgáltatások fejlesztése, gyerekszegénység elleni küzdelem stb.) szakmapolitikai ajánlásokat tudjunk megfogalmazni.
II. A programban résztvevő fiatalok A program befejező fázisában 15 fiatal (15-25 év közöttiek) vett részt (8 férfi és 7 nő), akik Nyírtelek Görögszálláson, illetve Nyírtelek Belegrádon élnek. Mindkét település mélyszegény, jellemzően romák lakta szegregátum. Minden résztvevőre igazak az alábbi állítások (amelyeknek való megfelelés kiválasztási szempont volt a projekt kezdetén). • • • • • • • •
Felsőfokú oktatásban való részvételre kevés esélye van Munkanélküli, vagy alacsony presztízsű / rosszul fizetett munkát végez Szegénységben él, alacsony jövedelemmel rendelkezik Szegényes körülmények között él (rossz lakhatási körülmények, szegényes környezet, limitált privát szféra) Korlátozott lehetőségekkel rendelkezik a tartalmas szabadidő eltöltésre és utazásra Beszűkült szociális kapcsolatokkal rendelkezik Korlátozott a társadalmi/politikai aktivitása Információhiány jellemzi, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférése korlátozott
4
III. Az egy év alatt tapasztalt problémák, hátrányok, hiányosságok 1. Iskolai lemorzsolódás, esélytelenség, kudarcok • Azok a fiatalok, akik még iskolába járnak (7 fő), két kivétellel gyenge tanulmányi eredményt tudnak felmutatni. (Csupán 2 fő nem ismételt eddig osztályt, a többiek igen. Itt fontos azt is megjegyezni, hogy a bukások és évismétlések egy része az általános iskola első éve után történt.) Alapkompetenciákban (írás, olvasás, szövegértés) is súlyos hiányosságok mutatkoznak. •
Tapasztalataink szerint egyes iskolák előszeretettel élnek a törvényben adott lehetőséggel, hogy a problémás, vagy más okból nem kívánatos fiatalokat minél hamarabb az iskola kapuin kívül tudják. Azt is tapasztaltuk, hogy egyes esetekben a szülő „veszi ki” a fiatalt az iskolából, amint erre lehetőség nyílik (akár annak akarata ellenére), hogy otthon tudja, vagy mert semmi értelmét nem látja a fiatal iskoláztatásának. A projekt folyamán 2 fő esett ki a közoktatásból úgy, hogy egyiküknek 7 osztályos, másikuknak 8 általános + 1 osztály szakiskola a végzettsége. Érettségivel senki sem rendelkezik.
•
2-3 kivétellel nem mutatnak érdeklődést a tanulás iránt, értelmetlennek látják, és ezt az érzést az iskola, valamint a család is sok esetben erősíti bennük.
•
2 konkrét esettel találkoztunk, amikor az iskolák magántanulóvá minősítéssel, illetve fegyelmi indokkal igyekeztek a hátrányos helyzetű tanulókat „kiszorítani” az intézményből.
•
A többszöri egyéni interjúk alapján az volt a benyomásunk, hogy több fiatal küzd valamilyen részképesség zavarral, tanulási nehézséggel, ezek hivatalosan nem diagnosztizáltak és ilyen módon nem is kezeltek.
•
Ugyanakkor a fiatalok közül egyesek korosztályukra, helyzetükre nem jellemző kompetencia, képesség birtokában is vannak. (Kivételes memória, nem mindennapi improvizációs készség, irigylésre méltó munka-fizetség érték-arány világában való eligazodás.)
4. A halmozottan hátrányos helyzetű közösség, a mélyszegénységben élő családok hatása • A projektben résztvevő fiatalok mindegyike nagyon szegény, igen nehéz körülmények között élnek. A legtöbbjük otthonában nagyon zsúfoltan laknak, a mindennapi megélhetés, az éhezés elkerülése komoly gondot okoz. Sok helyen kikapcsolták a vizet, az áramot, a gázszolgáltatást, a fűtést nehezen oldják meg. A családokban az egy főre eső jövedelem 20-30 ezer forint körül van. • A projektben résztvevő fiatalok egy nagyon zárt közösségben élnek (a 15 résztvevőből 14 egymással rokoni kapcsolatban áll). A településen nincsen szórakozási, kikapcsolódási lehetőség, az evangélikus egyház által kínált bibliakörön és az ahhoz kötődő alkalmakon kívül. A legmegdöbbentőbb talán a program kezdetén tapasztalt teljesen ingerszegény környezet, a teljes motiválatlanság és a jövőkép hiánya volt. Igény a szórakozásra, a színvonalas szabadidő eltöltésre lenne bennük, de a közlekedés megoldatlansága és a szegénység miatt nem jutnak el 5
Nyíregyházára, vagy Nyírtelekre discoba, moziba, stb. • A fiatalok a projekt kezdetén folytatott interjúk alapján nagyon rossz önképpel rendelkeznek, nem tartják magukat sokra és a környezetükből is folyamatosan ezt a visszajelzést kapják. Nem képesek magukkal mit kezdeni, ha iskolába sem járnak és nem is dolgoznak, teljes üresség jellemzi az életüket, miközben életük legfontosabb, szellemi értelemben véve is a legaktívabb, legtermékenyebb éveit élik. A projektet megelőzően nem tartották egymással a kapcsolatot, nem törekedtek értelmes, közös együttlétekre, holott idejük és alkalmuk bőven lett volna. Ehelyett többen apróbb bűncselekményekbe keveredtek (amelyek egy része a rendőrség cigányokat sújtó túlkapásairól szólt – kopott bicikli kerék – de más részük a lekötetlen energiák értelmetlen elengedésének a következménye – verekedés, garázdaság). • A projekt során két tinédzser lány is teherbe esett, mindketten májusra várják a kisbabájukat. Egyiküknek stabil a párkapcsolata, másikuk egyedül maradt. Mindkét esetben a szülőkkel élnek, az egyik kismama párjával, és annak családjával (összesen 6 fő) egy szobában. Az volt a benyomásunk, hogy a korai gyermekvállalás nem valamiféle felelőtlenség, hanem inkább valamilyen értelmes, értékes tevékenység felvállalása: a szülővé válás, a család, a gyermekek mindenkinél nagyon fontos értékként kerültek megnevezésre. (Ehhez adódik a „másra úgysem vagyok jó” negatív önértékelés is.) Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezek a korai gyermekáldások ebben a rettentően hátrányos helyzetben a kirekesztés és mélyszegénység újratermelődését jelentik egy újabb generációban. 5. Munkaerőpiaci státusz • Nyílt munkaerőpiaci állással egy fiatal sem rendelkezik (8 fő nincs már tanulói jogviszonyban), meglepő módon, a tanulmányaiban legjobban teljesítő fiú (18), aki szakiskolába jár és 4,2-es átlaga van, dolgozik 8 órában a nappali képzés mellett, mint diákmunkás. Akik már kihullottak az iskolából, (1) vagy nem dolgoznak, (2) vagy közmunkások, (3) vagy pedig a helyben nagyon aktív karitatív munkát végző evangélikus egyház valamelyik projektjének köszönhető átmeneti alkalmazásban/képzésben vesznek részt. Ezek a munkát, képzést adó státuszok ugyanakkor reményt sem nyújtanak távlati elhelyezkedésre, megkapaszkodásra, megítélésünk szerint pótcselekvés jellegűek.
IV. Javaslatok Ahogyan azt már a bevezető gondolatokban is vázoltuk, a sokszoros hátránnyal küzdő fiatalok társadalmi befogadásához, felzárkóztatásához komplex cselekvésre van szükség. Egyértelmű számunkra, hogy Mi most az általunk tapasztalt problémagócokra igyekszünk megoldási javaslatokat tenni a további közös gondolkodás elindításaként.
1. Iskolai lemorzsolódás, kirekesztődés megelőzése/megakadályozása, esélyteremtés az iskolában3 3
Ezek a javaslatok szellemükben és céljaikban is teljesen összhangban állnak a Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégiával (2011-2020), ld. 70-71. oldal http://romagov.kormany.hu/download/8/e3/20000/Strat%C3%A9gia.pdf
6
Az egyik legfontosabbnak az iskolai lemorzsolódás megelőzését és megakadályozását tartjuk szakmai és jogi eszközökkel egyaránt. Véleményünk szerint a közoktatásban való sikeres részvétellel és erre építve később piacképes szakma megszerzésével a munkaerőpiaci beilleszkedésre is jelentősen nagyobb az esély. A társadalmi felzárkózás pedig nem képzelhető el munkaerőpiaci érvényesülés nélkül. Azt tapasztaltuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, fiatalok, sokkal kisebb mértékben képesek a nekik is ugyanúgy, mint minden más tankötelezett korú gyereknek járó közoktatásból haszonnal kivenni a részüket, mint jobb helyzetű társaik. Nyilvánvaló, hogy a család szegénységéből és iskolázatlanságából fakadó hátrányaikat nem képesek maguk leküzdeni, ha nem kapnak ehhez megfelelő támogatást. Ennek hiányában hátrányaik nagyon hamar kudarccá válnak, gyakori az első osztály végi bukás és évismétlés is. Ez a tanulási karrier pedig szinte kötelező érvénnyel meghatározza a teljes iskolai pályafutást: bukdácsolás, maximum 8 osztály végzettség és korai kikerülés a közoktatásból piacképes tudás és képzettség nélkül. Ha úgy tetszik, a hátrányok kompenzálását célzó támogató szolgáltatások hiányában ezek a gyermekek jogsérelmet szenvednek el, amennyiben a közoktatásból nem képességeik, hanem társadalmi, családi hátterük szerint részesülnek. A sikeres iskolai pályafutáshoz természetesen mindenekelőtt elfogadó, bátorító, integrált oktatási környezetre van szükség4. 1.1. Iskolai mentorok Fontosnak látnánk olyan személyre szabott, személyközpontú szolgáltatás megjelenítését a közoktatási intézményekben a hátrányos helyzetű diákok támogatására, amely kimondottan a szociális hátrányok iskolai kudarccá válását akadályozza meg. Javasoljuk a közoktatási intézményekben mentori szolgáltatás működtetését kifejezetten a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek támogatására. (Ennek bevezetésére a legrosszabb helyzetű, legtöbb hátrányos helyzetű tanulót oktató intézményekben kerülhetne sor kezdetben, majd a fokozatos univerzalizmus elve mentén kiterjeszthető.) A javaslat részletei: • Az iskolai mentor, bár feladatát a közoktatási intézményben végzi, ne az iskolában kerüljön alkalmazásra, hanem például a Gyerekjóléti Szolgálatnál, hiszen bizonyos esetekben épp az iskolával szemben kell érdekeket hatékonyan képviselnie. • Egy iskolai mentor (felsőfokú szakirányú képzettséggel: pedagógus, vagy szociális) legfeljebb 20 gyermek ellátásáért legyen felelős. Az oktatási intézményben minden hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyereknek legyen hozzáférése az iskolai mentori szolgáltatáshoz. • Javaslatunk szerint az iskolai mentor feladatai a következők: i. Segíti a gyerekeket az iskolai órákon és azokon kívül hátrányaik leküzdésében, szorosan figyelemmel követi előrehaladásukat, korrepetálást, felzárkóztatást, ha szükséges, fejlesztést biztosít (szervez) számukra integrált körülmények között. ii. Figyelmet fordít a tehetséggondozásukra, kiemelkedő készségeik, képességeik fejlesztésére. iii. A gyerekek magas szintű közoktatáshoz való jogát biztosítja, képviseli a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók érdekeit, amikor jogsértő, de legalább is érdeksértő módon kiszorítják őket magántanulói státuszba, vagy szegregálódott, előrehaladást nem biztosító intézményekbe, illetve egyéb 4
Javaslatainkban nem térünk ki számos területre, amelyek szintén elengedhetetlenül fontosak az iskolai és társadalmi beilleszkedéshez (pl. óvodai korai fejlesztés, a gyerekházak szolgáltatásai, népegészségügyi, mentálhigiénés kérdések, stb.) Igyekeztünk a projektben valóban megtapasztalt problémákra koncentrálni ezúttal.
7
hátrányos megkülönböztetés éri őket. 5 iv. A családokkal élő, partneri, elfogadó és támogató kapcsolatot tart fenn annak érdekében, hogy megértsék és elfogadják, hogy a gyermek érdeke az iskolai sikeresség és ebben fontos, hogy ők is közreműködjenek. v. A pedagógusokkal együttműködve segíti a hátrányos helyzetű tanulók, családjaik és a többi tanuló és családjaik közötti kölcsönösen elfogadó kapcsolatrendszer kialakítását. 1.2. Pedagógusok támogatása, felkészítése Meggyőződésünk, hogy az közoktatási intézmények gyakori diszfunkciói (a korábban leírt, hátrányokat kudarccá változtató működésmód) elsősorban kapacitás és kompetencia hiányokból fakadnak. A hátrányos helyzetű tanulók támogatása mellett hasonlóképpen fontos a velük foglalkozó pedagógusok megerősítése, felkészítése erre a feladatra, a mélyszegénységből, kirekesztettségből érkező gyerekekkel való sikeres foglalkozásra. A pedagógiai-szakmai szolgáltatásokra vonatkozó miniszteri rendelet6 14. §-a7 egyértelműen kifejezi, hogy az országos pedagógiai-szakmai szolgáltatásoknak nagyon hangsúlyos eleme a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esélyegyenlőségének biztosítása. A felzárkóztatáshoz szükséges „szakmai, módszertani muníció” rendelkezésre áll a szakszolgálatok által, azonban nem világos még, hogy milyen módon jut el mindez a pedagógusokhoz. Itt is javasoljuk alkalmazni a fokozatos univerzalizmus elvét. Javasoljuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó pedagógusok kiemelten részesüljenek az országos pedagógiai-szakmai szaktanácsadói szolgáltatásokból, legyen lehetőségük esetmegbeszéléseken részt venni, képzésekbe bekapcsolódni és mindehhez 5
Nem elvárható, hogy a teljes elnyomottságból és nyomorból érkező fiatalok értelmezzék, ha igazságtalanság éri őket, és különösen, hogy kiálljanak a jogaikért. Iskolai helyzetüket folyamatosan nyomon kell követni és ahol szükséges, közbe kell avatkozni, mert rövid projektünk tapasztalata is azt mutatta, hogy az intézmények előszeretettel lökik ki őket kereteik közül. (Hiába adottak a joggyakorlás intézményei, ha azokhoz nem jutnak el az esetek.) Nyilván nem egyszerű ezekkel a fiatalokkal dolgozni és az iskola is eszköztelen az összetett probléma kezelésére, ugyanakkor ezeknek a gyerekeknek van a legnagyobb szüksége arra, hogy a mindenkinek egyformán járó közoktatás jótékony mobilizáló hatásaiból részesüljenek és esélyt kapjanak egy jobb életre, mint amit a szüleiktől örököltek. 6
Az emberi erőforrások minisztere 48/2012. (XII. 12.) EMMI rendelete a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokról, a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat ellátó intézményekről és a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokban való közreműködés feltételeiről 7
14. § (1)
Országos pedagógiai-szakmai szolgáltatásként kell megszervezni a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók nevelésének, nevelés-oktatásának megszervezését és ellátását segítő a) szaktanácsadás köréből az integrációs pedagógiai rendszer (a továbbiakban: IPR)-alapú pedagógiai, módszertani tevékenységet elemző, valamint az intézményszervezési, intézményműködési helyzetelemző szaktanácsadást, amelynek feladatait IPR folyamat-szaktanácsadó látja el, b) szaktanácsadás köréből az esélyegyenlőség-elvű oktatásszervezési tevékenységet elemző, módszertani szaktanácsadást, fejlesztéstámogató szaktanácsadást, amelynek feladatait az esélyegyenlőségi pedagógiai fejlesztési folyamat-szaktanácsadó (a továbbiakban: mentor) látja el, c) pedagógiai értékelés köréből a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók felkészítésének megszervezéséhez, az ellátás eredményességének megismeréséhez szükséges elemző pedagógiai és komplex intézményértékelési eszközök és módszerek megismertetését és terjesztését, d) tanügy-igazgatási szolgáltatás köréből a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók ellátásához kapcsolódó, az intézményvezetés munkáját fejlesztő jogi és egyéb információk gyűjtését, rendelkezésre bocsátását, e körben tájékoztatás adását, valamint az esélyegyenlőségi feladatok végrehajtásának segítését.
8
biztosított legyen számukra az időkeret is (számítson be a munkaidejükbe). Javasoljuk, hogy a tanfelügyelői rendszer ellenőrizze, megkapják-e a megfelelő támogatást a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókkal dolgozó pedagógusok, és a kapott tudások és készségek megfelelően épülnek-e be a mindennapi munkájukba. Mivel nem látjuk a szaktanácsadás pontos megvalósulásának terveit, ennél pontosabb javaslatot nem tudunk tenni. 1.4. Iskolai szociális munka Javasoljuk továbbá az iskolai szociális munkás hálózat kiépítését. Erre vonatkozóan részletes megvalósíthatósági tanulmány és tartalmi javaslat készült 2010 végén a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézetben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztálya kezdeményezésére.8 1.5. Diákjogok tudatosítása Mindezek mellet javasoljuk, hogy a közoktatási intézményekben osztályfőnöki óra keretében, vagy az etika tantárgy keretében, esetleg diák önkormányzati napon külső szereplő bevonásával (például gyermekjogokkal foglalkozó jogász, vagy országos diákszervezet képviselője) ismertessék a diákokkal az őket megillető jogokat, kapjanak átfogó képet a jogorvoslati lehetőségekről és intézményekről. 1.6. Magántanulói státusz Az új Köznevelési Törvény9 a korábbi Közoktatási Törvényhez hasonlóan rendelkezik a magántanulói státuszról (miszerint azt a szülő és nem az iskola kezdeményezheti), sőt rendelkezik arról is, hogy amennyiben az igazgató megítélése szerint ez hátrányosan érinti a tanulót, az illetékes Kormányhivatalt kell értesíteni és jár el az ügyben.10 Halmozottan hátrányos helyzetű diákok esetén ki kell kérni a Gyerekjóléti Szolgálat szakmai álláspontját (de ez nem kötelező érvényű). Javasoljuk, hogy az oktatási intézmény minden esetben előzetesen legyen köteles kikérni a Módszertani Gyermekjóléti Szolgálat szakmai véleményét a magántanulói státuszról. A magántanulói státuszról a Kormányhivatal hozzon határozatot a szakmai vélemény kötelező figyelembevételével. Amennyiben egy gyermek számára nem előnytelen a magántanulói státusz a szakvélemény szerint (például tartós betegség miatt), akkor a Kormányhivatal magántanulói státuszt engedélyező határozata tartalmazza az iskola által nyújtandó szolgáltatásokat (vizsgára való felkészítés, stb.). Ezek végrehajtását a tanfelügyelői rendszer ellenőrizze. 1.7 Tankötelezettség korhatára, második esély Egyértelmű tapasztalatunk, hogy a közoktatásból alacsony iskolai végzettséggel kikerülők szinte teljesen esélytelenek a sikeres felnőtt életre. A népesség iskolázottságának 2020-ig szóló előrejelzése11 azt mutatja, hogy a tankötelezettség 16 éves korra való csökkentése (kiesebb mértékben) növelni fogja a 8 általános iskolát be nem fejezettek és (nagyobb mértékben) a középiskolából lemorzsolódók számát és arányát. Javasoljuk a tankötelezettség 18 évre való visszaállítását. Javasoljuk továbbá a „második esély” típusú iskolák elterjesztését (amelyek elsősorban az iskolai kudarcot szenvedett, hátrányos helyzetű tanulók esélyteremtését szolgálják a közoktatás intézményrendszerén belül)12. 8
Koncepció az iskolai szociális munka jogi szabályozására és országos kiterjesztésére. NCSSZI, 2010 december, kézirat.
9 10 11
12
2011 évi CXC törvény a nemzeti köznevelésről 45 § (6) Hermann Zoltán és Varga Júlia: A népesség iskolázottságának előrejelzése 2020-ig. Iskolázási mikroszimulációs modell. http://www.econ.core.hu/file/download/bwp/bwp1204.pdf A „Dobbantó” projekt keretében kipróbált „második esély” iskolák tapasztalatairól, ezen oktatási forma intézményesülési lehetőségeiről részletesen beszámol a program zárójelentése.
9
1.8 Délutáni foglalkozások, egész napos iskola A Köznevelési Törvény értelmében, az általános iskolákban a nevelés-oktatást a délelőtti és délutáni tanítási időszakban olyan módon kell megszervezni, hogy a foglalkozások legalább tizenhat óráig tartsanak (27. § (2)), ezt egész napos iskolai formában is tehetik. A hátrányos helyzetű tanulók otthoni körülményei a leggyakrabban nem kedveznek a tanulásnak és felkészülésnek. Ugyanakkor éppen ők azok, akik hátrányaik miatt leginkább rászorulnak a tanórákon kívüli tanulásra is. Erre a fontos szükségletre válaszként születtek meg a tanodák, amelyek egyrészről számos fontos eredményt értek el az iskolai felzárkóztatás terén, másrészről azonban egyre inkább szegregált intézményekké váltak. Javasoljuk, hogy a kötelező, délután 4 óráig tartó általános iskolai oktatási-nevelési tevékenységekben jelenjenek meg a tanodák által ellátott felzárkóztató, felkészítő, fejlesztő, kompetenciákat megerősítő tevékenységek. Ezek során kapjanak kiemelt figyelmet a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók.13 Ebben az esetben is nagyon fontos lenne mindenekelőtt a legtöbb nehéz sorsú gyereket oktató intézményekben koncentráltan alkalmazni a délutáni felzárkóztatás elemeit. 2. A halmozottan hátrányos helyzetű közösségek, a mélyszegénységben élő családok támogatása A projekt legfontosabb tapasztalata, hogy a közösségépítés, a fórum-színház módszer alkalmazása, az új élmények, tapasztalatok biztosítása milyen sokat jelentett a fiataloknak. Az első interjú kapcsán megdöbbentő volt, hogy miközben részletesen számot adtak arról, hogy nagyon nyomorúságos körülmények között élnek tulajdonképpen minden szempontból, egyúttal kivétel nélkül elégedettek voltak a helyzetükkel. Sem igényeik, sem reményeik nem voltak, és nem is gondolták, hogy ők többre hivatottak, mint ahol tartanak. A projekt során magukat, egymást és a tágabban értelmezett világot is jobban megismerhették, eljutottak életükben először színházba, strandra, múzeumba, mások előtt sikerrel szerepeltek. A fiatalok elmondása szerint egyértelműen a programnak köszönhető, hogy kapcsolatuk, egymáshoz való viszonyuk pozitívan változott. „Megszerették egymást, közösséggé kovácsolódtak.” A program egy éve során rendőrségi ügyeik száma is csökkent. Ez rengeteget jelent, de egy nagyon apró, első lépés a mélynyomorból való kimozdításhoz, amire a további fejlesztést lehet(ne) építeni. •
•
•
A kirekesztett közösségekben a fiatalok körében nagyon fontos lenne a szabadidő értékes eltöltését, az önértékelés javítását, az egymás elfogadását, a többségi társadalom életének megismerését, a kompetencia-erősítést célzó közösségi animáció, közösségi programok szervezése, valamint kreatív módszerek alkalmazása (pl. fórumszínház). Ezekkel a módszerekkel elérhető, hogy az életükre jellemző teljes kilátástalanság és az ebből adódó bénultság oldódjon, képesek legyenek legalább elképzelni, hogy kitörhetnek a családjuktól örökölt nyomorból. A kreatív módszerek megalapozzák a mélyszegénységből történő kitekintést, amire építhető a közösség megerősítése a kiszolgáltatottság és függőség csökkentése érdekében. Az is a projekt tanulsága, hogy ezek a beavatkozások hosszabb távon (legalább 5 év) érhetnek el valós eredményt. Mi egy év után úgy érezzük: éppen csak elkezdődött egy nagyon fontos folyamat ebben a fiatal közösségben (ami egyúttal jelenleg problémát is jelent, hiszen túl korán meg is szakad). Hasonlóképpen fontos lenne az egyéni fejlesztés és segítés (ismét: mentorálás).
http://www.fszk.hu/dobbanto/szakmai_anyagok/zaro-kiadvany.pdf 13
A HEFOP 2.1.1 projekt keretében kidolgozásra került „tanoda sztenderd” meghatározza az egységes tartalmi, pedagógiai szolgáltatással kapcsolatos követelményeket. Ezek jól hasznosíthatóak az iskolán belüli, integrált felzárkóztató foglalkozások kialakítása során.
10
•
Számos olyan egyéni probléma jelentkezik a fiatalok életében, amiben támogatásra, tanácsra szorulnak. A mentor személyénél és alkalmasságánál elengedhetetlen a professzionális tudás, de emellett a támogatandó fiatallal való kapcsolatra való képesség, készség a döntő. Intenzív, elérhető, élő, bizalmon alapuló, elfogadó kapcsolatra van szükség a támogató személy részéről, aki képes hinni a támogatott személy jövőjében, előmenetelében. A mentornak rendelkeznie kell az empowerment készségek átadásának tudásaival. Véleményünk szerint az egyéni fejlesztéshez hasznos eszköz az egyéni haladási terv, ami nem csak dokumentálja a fejlesztési folyamatot, hanem pontos célkitűzésre, feladatok és felelősségek meghatározására és mindezek rendszeres áttekintésére ösztönzi a támogatót és a támogatottat egyaránt. A fiatalokkal folytatott komplex segítő, támogató munka nem lehet sikeres a környezetük bevonása nélkül, hiszen folyamatosan hatással vannak egymásra. Elengedhetetlen a családok megismerése, a szomszédság, a helyi közösség mozgósítása, az ő erőforrásaik és igényeik feltérképezése, a velük való együttműködés formáinak közös megfogalmazása és megvalósítása, settlementtípusú szolgáltatások és közösségi szociális munka megvalósítása. Ezzel megsokszorozható a fiataloknak nyújtott támogatás és annak hatásai hosszú-távon fenntarthatóvá válnak.
Az itt leírt beavatkozások (közösségi animáció és kreatív módszerek, egyéni fejlesztés és mentorálás, valamint a helyi közösséggel és családokkal való együttműködés) véleményünk szerint elsősorban projekt-típusú fejlesztéseken keresztül valósíthatók meg. Éppen ezért, javasoljuk a 2014-20-as tervezési időszakban a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok társadalmi felzárkózását komplex módszerekkel célzó fejlesztésekre pályázati források biztosítását. A tervezés és a pályáztatás során javasoljuk az alábbi szempontok figyelembe vételét: • A pályázati forrásból megvalósítható fejlesztések kapcsolódjanak hosszú-távú stratégiához, legyen előzetes hatásbecslés, ráépülő további fejlesztések, kapcsolódás más projektekhez annak érdekében, hogy valós és fenntartható változást lehessen elérni • Semmiképpen ne 1-1,5 éves projektekkel próbáljunk mélyreható változásokat elérni, minimum 5 éves projektidőszakra legyen lehetőség • Ki kell építeni annak a csatornáját, hogy az egyedi jó projektek szakmai tapasztalatai, tudásanyaga beépüljenek a szakpolitikákba • Nagyon jó példa, amit az osztrák partnereinknél tapasztaltunk: a náluk a résztvevő fiatalok a projekt idejére megkapják a munkanélküli ellátásukat, mert a munkaügyi központ/családsegítő elismeri, hogy a projektben való részvételükkel olyan kompetenciáik fejlődnek, ami az integrációjukat segíti. Legyen erre itthon is lehetőség a rendszerben, pl. kerülhessenek a fiatalok közmunkás státuszba egy ilyen projekt idejére vagy segélyt, illetve képzési támogatást kapjanak. • A projektek valóban legyenek komplexek, amelyek egyszerre foglalkoznak az egyéni fejlesztéssel, a helyi közösséggel, alkalmaznak kreatív módszereket és kapcsolódnak az iskolai és munkaerőpiaci felzárkóztatás egyéb programjaihoz és szereplőihez.
3. Munkaerőpiaci beilleszkedés segítése Az általunk megismert fiatalok munkaerőpiaci kudarcai - alacsony képzettségük mellett - a munkalehetőségek szinte teljes hiányával magyarázhatóak. Munkalehetőség nagyobb távolságba adódik (Nyíregyházán), ahova a közlekedés szinte megoldhatatlan. A leghátrányosabb helyzetű közösségekben, településeken a szociális szövetkezetek elterjesztése, a 11
szociális gazdaság, az önellátó gazdálkodás támogatása teremthet munkalehetőséget, illetve nyújt alternatívát a megélhetéshez. Ehhez bizonyosan tanácsadás, támogatás szükséges, maguktól a közösségek nem képesek elindítani ezeket a folyamatokat. Az ilyen, munkaerőpiaci lehetőségeket nem kínáló területeken akár az Európai Unión belüli munkavállalást is lehetne támogatni, de ehhez is mindenekelőtt szakmára, valamint képzésre, készségfejlesztésre (idegen nyelv, számítógépes ismeretek, szociális kompetenciák), valamint tanácsadásra (közvetítés, ügyintézés, felkészítés) van szükség. Különösen kiszolgáltatott csoportokról van szó, akiknek egy ekkora sikeres lépés megtételéhez nagyon intenzív támogatás kell. A munkahiányos területeken a közmunka az egyetlen lehetőség az ott élő fiatalok számára, hogy valamiféle legális foglalkoztatásban vegyenek részt. (Ez a lehetőség is időszakosan adott csak, nem mindenki tud bekerülni és az érte járó fizetség nem éri el a minimálbért.) Javasoljuk, hogy a közmunkaprogramok során nyíljon lehetőség a közösség számára valóban hasznos, ugyanakkor a résztvevőknek a nyílt munkaerőpiacon is értékes tudást és kompetenciákat nyújtó programok lebonyolítására. Jó gyakorlatként Magyargéc példáját érdemes megismerni, ahol a közmunkások először képzésben vettek részt, aminek során felkészültek egy közösségi ház működtetésére, majd közmunka keretében elindították és fenntartották ezt a szolgáltatást.14
14
Részletesen: Az ötödik év után. Szerk.: Bass László. 2012. Gyerekesély Egyesület
12
