Szakmapolitikai ajánlások a magyar ALEN projekt tapasztalatai alapján Vezetıi összefoglaló A Nyírtelek Görögszálláson megvalósított, 15 halmozottan hátrányos helyzető fiatallal egyéni mentorálás, közösségfejlesztés és fórumszínház eszközeivel folytatott közös munka során tapasztalt legfontosabb konkrét problémák alapján fogalmaztunk meg szakmapolitikai javaslatokat (és ahol tudtunk, ajánlottunk már meglévı jó gyakorlatokat, hatásvizsgálatokat, részleteiben kimunkált tanulmányokat). Meggyızıdésünk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetben lévık, a mélyszegénységben élık társadalmi felzárkóztatása, befogadása kizárólag hosszú-távú stratégiák következetes végrehajtása mentén, a legkorábbi életkortól kezdıdı komplex beavatkozásokat (és nem ad-hoc projekteket) alkalmazó cselekvéssorozattal lehetséges. Javaslataink alapeleme, hogy mindenekelıtt a meglévı, törvényben garantált állami közoktatási, szociális, gyermekjóléti, gyermekvédelmi, egészségügyi alapszolgáltatásokat kell jól, befogadó módon, mindenkinek egyformán hozzáférhetıen mőködtetni. A leghátrányosabb helyzetben lévık felzárkóztatását célzó egyéb, új szolgáltatásokat pedig – a pénzügyi források szőkössége miatt – a fokozatos univerzalizmus elve mentén kell bevezetni, azaz kezdetben a legrosszabb helyzető településeken/iskolákban, majd a pénzügyi források bıvülésével ezek a szolgáltatások kiteljesedhetnek.1 A leghátrányosabb helyzető kistérségekben és közösségekben a kezdeti „kimozdításhoz” intenzív támogatásra, sok szolgáltatásra van szükség. A közösség megerısödésével, lábra állásával ezek fokozatosan csökkenthetıek. Javaslataink egy része pedig kimondottan a projekt keretben megvalósítandó fejlesztésekre vonatkozik. Probléma gócok és javaslatok: 1. Iskolai lemorzsolódás, esélytelenség, kudarcok Szabályozásra vonatkozó javaslat: • A tankötelezettség 18 évre való visszaállítása • A magántanuló státusz szakmai kontrollja Törvényben elıírt szolgáltatás hatékony mőködtetésére vonatkozó javaslat: • A pedagógusok szakmai, módszertani támogatása, felkészítése a hátrányos helyzető tanulókkal folytatott sikeres és befogadást eredményezı munka érdekében • Diákjogok tudatosítása Új szolgáltatásra tett javaslat: • Egész napos iskola keretében délutáni felzárkóztatás • A hátrányos helyzető diákok személyes segítése, érdekvédelme, támogatása iskolai mentorálással • Az iskolai szociális munkás hálózat kialakítása • „Második esély” típusú iskolák elterjesztése 2. A halmozottan hátrányos helyzető közösség, a mélyszegénységben élı családok hatása Projekt keretben megvalósítandó fejlesztésekre vonatkozó javaslat: • A helyben megvalósított, a fiatalokat célzó fejlesztések legyenek valóban komplexek, alkalmazva az egyéni fejlesztés (mentorálás) eszközeit, fordítsanak figyelmet a helyi 1
A fokozatos univerzalizmusra tett javaslat a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Program keretében került kidolgozásra 2006-ban. Rövid Program, 2. sz. melléklet: Meggondolások a források elosztásáról. http://www.gyerekesely.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&id=6&Itemid=8
1
• • •
közösség bevonására és fejlesztésére, valamint alkalmazzanak a fiataloknál bizonyítottan bevált kompetencia erısítı kreatív módszereket (pl. fórumszínház) Ezek a beavatkozások minimum 5 évre szóljanak Legyen lehetıség a fejlesztések helyi tapasztalatainak szakpolitikákba való visszacsatolására Az ilyen fejlesztésben résztvevı fiatalok részesülhessenek képzési vagy más pénzbeli támogatásban
3. Munkaerıpiaci státusz Meglévı állami program hatékony mőködésére tett javaslat: • A közmunkaprogramok értelmes, a közösségnek valóban hasznot hozó és a résztvevıket a munkaerıpiacon értékes tudással és kompetenciákkal ellátó tartalommal való feltöltése Projekt keretben megvalósítandó fejlesztésekre vonatkozó javaslat: • Szociális gazdaság, szociális szövetkezetek támogatása • A semmilyen munkalehetıséget nem kínáló területeken akár uniós munkavállalásra való felkészítés, tanácsadás Bevezetı gondolatok Célunk szakmapolitikai ajánlásokat megfogalmazni az „ALEN” projekt tapasztalatai alapján. Néhány megfontolásunkat elengedhetetlennek tartjuk elızetesen leszögezni: Mindenekelıtt az állami alapellátások intézményeinek (gyerekházak, közoktatás intézményei, szociális, gyerekjóléti és gyerekvédelmi, egészségügyi intézmények és szolgáltatások) kell jól mőködniük. Magas színvonalon, mindenki számára egyenlı eséllyel hozzáférhetıen, befogadó módon, ahol a szolgáltatást igénybevevık szükségletei, támogatása, társadalmi befogadása a cél. Ha ez a magas színvonalú mőködés megvalósul, a legrosszabb helyzető csoportoknak ebben az esetben is többletszolgáltatásokra van szükségük akár külön célzással, akár a fokozatos univerzalizmus elve mentén bevezetendı új szolgáltatásokkal, akár projekteken keresztül megvalósított fejlesztésekkel. • A halmozottan hátrányos helyzető területeken, közösségekben élık felzárkóztatására, vagy legalább is (folyamatosan növekvı) hátrányainak csökkentésére komplex és hosszú-távú beavatkozásokra van szükség, amelyek szinte minden ágazatot érintenek. Mi most csak egy-egy konkrét javaslattal élünk (amelyek önmagukban szükséges, de nem elégséges feltételei a valós változásnak) azon konkrét tapasztalatokból kiindulva, amelyeket az egy éves projekt során láttunk. • A kirekesztett rétegek társadalmi befogadását nem lehet ad-hoc jellegő projektekkel, rövidtávú beavatkozásokkal elérni. Hosszú-távú (egy generációt érintı, azaz minimum 25 éves) stratégiára van szükség, amely következetesen bomlik le rész-stratégiákra és akciókra, amelyek kivétel és csorbulás nélkül, egymásra épülve megvalósulnak. Létezik a gyerekszegénység felszámolását célzó Legyen Jobb a Gyerekeknek! nemzeti stratégia (ennek lokális alkalmazása megkezdıdött, egy sikeres kísérlet indult a szécsényi kistérségben, amely öt év után forráshiány miatt félbeszakadt2). Megszületett a Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégia is, amelynek elvei és céljai összhangban állnak az uniós Roma Keretstratégiával és vonatkozó részei az elıbb említett gyerekstratégiával is, azonban a nemzeti szinten születı jogszabályok már nem minden esetben szolgálják ezen célok megvalósulását. Tehát miközben fontos és jó stratégiák állnak rendelkezésünkre a kirekesztett csoportok befogadására, mindezek nem sokat érnek, ha nem követi ıket kitartó, kormányzati ciklusokon töretlenül átívelı megvalósítás a jogszabály alkotás és a helyi
•
2
Az ötödik év után. Szerk.: Bass László. 2012. Gyerekesély Egyesület, Budapest
2
•
beavatkozások szintjén. A hátrányos helyzető célcsoportokkal érdemben és intenzíven jellemzıen uniós forrásból finanszírozott projektek keretében foglalkoznak. A projektek ezen formájukban alkalmatlanok a tartós változás elérésére, sıt, bizonyos esetekben akár károsak is lehetnek. A szegénységben élıkkel foglalkozó szervezetek – egyéb források szőkössége miatt – számos esetben kénytelenek projekteken keresztül ellátni azokat a tevékenységeket, amiket alapmőködésüknek szánnának. Munkánk során nem csak a magyar, hanem a nemzetközi partner szervezetek is szakmai-etikai dilemmákat fogalmaztak meg azzal kapcsolatban, hogy milyen beavatkozásokat szabad elkezdeni, ha mindössze egy év áll rendelkezésre. Vajon nem ártalmasabb-e elkezdeni egy folyamatot, amely folyamat a projekt szabta keretek miatt bizonyosan megszakad egy év után, mint nem csinálni semmit?
I. A program ismertetése röviden A Magyar Szegénységellenes Hálózat az Európai Unió PROGRESS programjának támogatásával 2011. október 1-jétıl valósítja meg „Adult Life Entry Network – Empowerment and activation of young people in disadvantaged situations” (Felnıtt életbe lépést segítı hálózat – Hátrányos helyzető fiatalok képessé tétele és aktivizálása) c. projektjét. A nemzetközi partnerségben futó projekt hazai tevékenységeinek keretében Nyírtelken (azon belül is a döntıen romák lakta Görögszállás településrészen) dolgozunk együtt hátrányos helyzető fiatalokkal. A közös munka célja, hogy egyéni mentorálással, személyre szabott fejlesztı munkával, közösségi aktivitások generálásával és a fórumszínház módszer alkalmazásával a fiatalok társadalmi integrációjának erısítését szolgáló folyamatokat, változásokat indítsunk el. A projekt egy ún. szociális kísérleti program, amelynek keretében az alkalmazott módszerek hatásának folyamatos és szisztematikus értékelése zajlik azzal a céllal, hogy az eredmények és tanulságok nyomán az érintett területeken (ifjúságpolitika, oktatás, társadalmi felzárkózás, szociális szolgáltatások fejlesztése, gyerekszegénység elleni küzdelem stb.) szakmapolitikai ajánlásokat tudjunk megfogalmazni.
II. A programban résztvevı fiatalok A program befejezı fázisában 15 fiatal (15-25 év közöttiek) vett részt (8 férfi és 7 nı), akik Nyírtelek Görögszálláson, illetve Nyírtelek Belegrádon élnek. Mindkét település mélyszegény, jellemzıen romák lakta szegregátum. Minden résztvevıre igazak az alábbi állítások (amelyeknek való megfelelés kiválasztási szempont volt a projekt kezdetén). • • • • • • • •
Felsıfokú oktatásban való részvételre kevés esélye van Munkanélküli, vagy alacsony presztízső / rosszul fizetett munkát végez Szegénységben él, alacsony jövedelemmel rendelkezik Szegényes körülmények között él (rossz lakhatási körülmények, szegényes környezet, limitált privát szféra) Korlátozott lehetıségekkel rendelkezik a tartalmas szabadidı eltöltésre és utazásra Beszőkült szociális kapcsolatokkal rendelkezik Korlátozott a társadalmi/politikai aktivitása Információhiány jellemzi, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférése korlátozott
3
III. Az egy év alatt tapasztalt problémák, hátrányok, hiányosságok 1. Iskolai lemorzsolódás, esélytelenség, kudarcok • Azok a fiatalok, akik még iskolába járnak (7 fı), két kivétellel gyenge tanulmányi eredményt tudnak felmutatni. (Csupán 2 fı nem ismételt eddig osztályt, a többiek igen. Itt fontos azt is megjegyezni, hogy a bukások és évismétlések egy része az általános iskola elsı éve után történt.) Alapkompetenciákban (írás, olvasás, szövegértés) is súlyos hiányosságok mutatkoznak. •
Tapasztalataink szerint egyes iskolák elıszeretettel élnek a törvényben adott lehetıséggel, hogy a problémás, vagy más okból nem kívánatos fiatalokat minél hamarabb az iskola kapuin kívül tudják. Azt is tapasztaltuk, hogy egyes esetekben a szülı „veszi ki” a fiatalt az iskolából, amint erre lehetıség nyílik (akár annak akarata ellenére), hogy otthon tudja, vagy mert semmi értelmét nem látja a fiatal iskoláztatásának. A projekt folyamán 2 fı esett ki a közoktatásból úgy, hogy egyiküknek 7 osztályos, másikuknak 8 általános + 1 osztály szakiskola a végzettsége. Érettségivel senki sem rendelkezik.
•
2-3 kivétellel nem mutatnak érdeklıdést a tanulás iránt, értelmetlennek látják, és ezt az érzést az iskola, valamint a család is sok esetben erısíti bennük.
•
2 konkrét esettel találkoztunk, amikor az iskolák magántanulóvá minısítéssel, illetve fegyelmi indokkal igyekeztek a hátrányos helyzető tanulókat „kiszorítani” az intézménybıl.
•
A többszöri egyéni interjúk alapján az volt a benyomásunk, hogy több fiatal küzd valamilyen részképesség zavarral, tanulási nehézséggel, ezek hivatalosan nem diagnosztizáltak és ilyen módon nem is kezeltek.
•
Ugyanakkor a fiatalok közül egyesek korosztályukra, helyzetükre nem jellemzı kompetencia, képesség birtokában is vannak. (Kivételes memória, nem mindennapi improvizációs készség, irigylésre méltó munka-fizetség érték-arány világában való eligazodás.)
4. A halmozottan hátrányos helyzető közösség, a mélyszegénységben élı családok hatása • A projektben résztvevı fiatalok mindegyike nagyon szegény, igen nehéz körülmények között élnek. A legtöbbjük otthonában nagyon zsúfoltan laknak, a mindennapi megélhetés, az éhezés elkerülése komoly gondot okoz. Sok helyen kikapcsolták a vizet, az áramot, a gázszolgáltatást, a főtést nehezen oldják meg. A családokban az egy fıre esı jövedelem 20-30 ezer forint körül van. • A projektben résztvevı fiatalok egy nagyon zárt közösségben élnek (a 15 résztvevıbıl 14 egymással rokoni kapcsolatban áll). A településen nincsen szórakozási, kikapcsolódási lehetıség, az evangélikus egyház által kínált bibliakörön és az ahhoz kötıdı alkalmakon kívül. A legmegdöbbentıbb talán a program kezdetén tapasztalt teljesen ingerszegény környezet, a teljes motiválatlanság és a jövıkép hiánya volt. Igény a szórakozásra, a színvonalas szabadidı eltöltésre lenne bennük, de a közlekedés megoldatlansága és a szegénység miatt nem jutnak el Nyíregyházára, vagy Nyírtelekre discoba, moziba, stb. 4
• A fiatalok a projekt kezdetén folytatott interjúk alapján nagyon rossz önképpel rendelkeznek, nem tartják magukat sokra és a környezetükbıl is folyamatosan ezt a visszajelzést kapják. Nem képesek magukkal mit kezdeni, ha iskolába sem járnak és nem is dolgoznak, teljes üresség jellemzi az életüket, miközben életük legfontosabb, szellemi értelemben véve is a legaktívabb, legtermékenyebb éveit élik. A projektet megelızıen nem tartották egymással a kapcsolatot, nem törekedtek értelmes, közös együttlétekre, holott idejük és alkalmuk bıven lett volna. Ehelyett többen apróbb bőncselekményekbe keveredtek (amelyek egy része a rendırség cigányokat sújtó túlkapásairól szólt – kopott bicikli kerék – de más részük a lekötetlen energiák értelmetlen elengedésének a következménye – verekedés, garázdaság). • A projekt során két tinédzser lány is teherbe esett, mindketten májusra várják a kisbabájukat. Egyiküknek stabil a párkapcsolata, másikuk egyedül maradt. Mindkét esetben a szülıkkel élnek, az egyik kismama párjával, és annak családjával (összesen 6 fı) egy szobában. Az volt a benyomásunk, hogy a korai gyermekvállalás nem valamiféle felelıtlenség, hanem inkább valamilyen értelmes, értékes tevékenység felvállalása: a szülıvé válás, a család, a gyermekek mindenkinél nagyon fontos értékként kerültek megnevezésre. (Ehhez adódik a „másra úgysem vagyok jó” negatív önértékelés is.) Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ezek a korai gyermekáldások ebben a rettentıen hátrányos helyzetben a kirekesztés és mélyszegénység újratermelıdését jelentik egy újabb generációban. 5. Munkaerıpiaci státusz • Nyílt munkaerıpiaci állással egy fiatal sem rendelkezik (8 fı nincs már tanulói jogviszonyban), meglepı módon, a tanulmányaiban legjobban teljesítı fiú (18), aki szakiskolába jár és 4,2-es átlaga van, dolgozik 8 órában a nappali képzés mellett, mint diákmunkás. Akik már kihullottak az iskolából, (1) vagy nem dolgoznak, (2) vagy közmunkások, (3) vagy pedig a helyben nagyon aktív karitatív munkát végzı evangélikus egyház valamelyik projektjének köszönhetı átmeneti alkalmazásban/képzésben vesznek részt. Ezek a munkát, képzést adó státuszok ugyanakkor reményt sem nyújtanak távlati elhelyezkedésre, megkapaszkodásra, megítélésünk szerint pótcselekvés jellegőek.
IV. Javaslatok Ahogyan azt már a bevezetı gondolatokban is vázoltuk, a sokszoros hátránnyal küzdı fiatalok társadalmi befogadásához, felzárkóztatásához komplex cselekvésre van szükség. Egyértelmő számunkra, hogy Mi most az általunk tapasztalt problémagócokra igyekszünk megoldási javaslatokat tenni a további közös gondolkodás elindításaként.
1. Iskolai lemorzsolódás, kirekesztıdés megelızése/megakadályozása, esélyteremtés az iskolában3 Az egyik legfontosabbnak az iskolai lemorzsolódás megelızését és megakadályozását tartjuk 3
Ezek a javaslatok szellemükben és céljaikban is teljesen összhangban állnak a Nemzeti Társadalmi Felzárkóztatási Stratégiával (2011-2020), ld. 70-71. oldal http://romagov.kormany.hu/download/8/e3/20000/Strat%C3%A9gia.pdf
5
szakmai és jogi eszközökkel egyaránt. Véleményünk szerint a közoktatásban való sikeres részvétellel és erre építve késıbb piacképes szakma megszerzésével a munkaerıpiaci beilleszkedésre is jelentısen nagyobb az esély. A társadalmi felzárkózás pedig nem képzelhetı el munkaerıpiaci érvényesülés nélkül. Azt tapasztaltuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzető gyerekek, fiatalok, sokkal kisebb mértékben képesek a nekik is ugyanúgy, mint minden más tankötelezett korú gyereknek járó közoktatásból haszonnal kivenni a részüket, mint jobb helyzető társaik. Nyilvánvaló, hogy a család szegénységébıl és iskolázatlanságából fakadó hátrányaikat nem képesek maguk leküzdeni, ha nem kapnak ehhez megfelelı támogatást. Ennek hiányában hátrányaik nagyon hamar kudarccá válnak, gyakori az elsı osztály végi bukás és évismétlés is. Ez a tanulási karrier pedig szinte kötelezı érvénnyel meghatározza a teljes iskolai pályafutást: bukdácsolás, maximum 8 osztály végzettség és korai kikerülés a közoktatásból piacképes tudás és képzettség nélkül. Ha úgy tetszik, a hátrányok kompenzálását célzó támogató szolgáltatások hiányában ezek a gyermekek jogsérelmet szenvednek el, amennyiben a közoktatásból nem képességeik, hanem társadalmi, családi hátterük szerint részesülnek. A sikeres iskolai pályafutáshoz természetesen mindenekelıtt elfogadó, bátorító, integrált oktatási környezetre van szükség4. 1.1. Iskolai mentorok Fontosnak látnánk olyan személyre szabott, személyközpontú szolgáltatás megjelenítését a közoktatási intézményekben a hátrányos helyzető diákok támogatására, amely kimondottan a szociális hátrányok iskolai kudarccá válását akadályozza meg. Javasoljuk a közoktatási intézményekben mentori szolgáltatás mőködtetését kifejezetten a hátrányos helyzető és halmozottan hátrányos helyzető gyerekek támogatására. (Ennek bevezetésére a legrosszabb helyzető, legtöbb hátrányos helyzető tanulót oktató intézményekben kerülhetne sor kezdetben, majd a fokozatos univerzalizmus elve mentén kiterjeszthetı.) A javaslat részletei: • Az iskolai mentor, bár feladatát a közoktatási intézményben végzi, ne az iskolában kerüljön alkalmazásra, hanem például a Gyerekjóléti Szolgálatnál, hiszen bizonyos esetekben épp az iskolával szemben kell érdekeket hatékonyan képviselnie. • Egy iskolai mentor (felsıfokú szakirányú képzettséggel: pedagógus, vagy szociális) legfeljebb 20 gyermek ellátásáért legyen felelıs. Az oktatási intézményben minden hátrányos és halmozottan hátrányos helyzető gyereknek legyen hozzáférése az iskolai mentori szolgáltatáshoz. • Javaslatunk szerint az iskolai mentor feladatai a következık: i. Segíti a gyerekeket az iskolai órákon és azokon kívül hátrányaik leküzdésében, szorosan figyelemmel követi elırehaladásukat, korrepetálást, felzárkóztatást, ha szükséges, fejlesztést biztosít (szervez) számukra integrált körülmények között. ii. Figyelmet fordít a tehetséggondozásukra, kiemelkedı készségeik, képességeik fejlesztésére. iii. A gyerekek magas szintő közoktatáshoz való jogát biztosítja, képviseli a halmozottan hátrányos helyzető tanulók érdekeit, amikor jogsértı, de legalább is érdeksértı módon kiszorítják ıket magántanulói státuszba, vagy szegregálódott, elırehaladást nem biztosító intézményekbe, illetve egyéb hátrányos megkülönböztetés éri ıket. 5 4
Javaslatainkban nem térünk ki számos területre, amelyek szintén elengedhetetlenül fontosak az iskolai és társadalmi beilleszkedéshez (pl. óvodai korai fejlesztés, a gyerekházak szolgáltatásai, népegészségügyi, mentálhigiénés kérdések, stb.) Igyekeztünk a projektben valóban megtapasztalt problémákra koncentrálni ezúttal. 5 Nem elvárható, hogy a teljes elnyomottságból és nyomorból érkezı fiatalok értelmezzék, ha igazságtalanság éri ıket, és különösen, hogy kiálljanak a jogaikért. Iskolai helyzetüket folyamatosan nyomon kell követni és ahol
6
iv. A családokkal élı, partneri, elfogadó és támogató kapcsolatot tart fenn annak érdekében, hogy megértsék és elfogadják, hogy a gyermek érdeke az iskolai sikeresség és ebben fontos, hogy ık is közremőködjenek. v. A pedagógusokkal együttmőködve segíti a hátrányos helyzető tanulók, családjaik és a többi tanuló és családjaik közötti kölcsönösen elfogadó kapcsolatrendszer kialakítását. 1.2. Pedagógusok támogatása, felkészítése Meggyızıdésünk, hogy az közoktatási intézmények gyakori diszfunkciói (a korábban leírt, hátrányokat kudarccá változtató mőködésmód) elsısorban kapacitás és kompetencia hiányokból fakadnak. A hátrányos helyzető tanulók támogatása mellett hasonlóképpen fontos a velük foglalkozó pedagógusok megerısítése, felkészítése erre a feladatra, a mélyszegénységbıl, kirekesztettségbıl érkezı gyerekekkel való sikeres foglalkozásra. A pedagógiai-szakmai szolgáltatásokra vonatkozó miniszteri rendelet6 14. §-a7 egyértelmően kifejezi, hogy az országos pedagógiai-szakmai szolgáltatásoknak nagyon hangsúlyos eleme a halmozottan hátrányos helyzető gyermekek esélyegyenlıségének biztosítása. A felzárkóztatáshoz szükséges „szakmai, módszertani muníció” rendelkezésre áll a szakszolgálatok által, azonban nem világos még, hogy milyen módon jut el mindez a pedagógusokhoz. Itt is javasoljuk alkalmazni a fokozatos univerzalizmus elvét. Javasoljuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzető gyermekekkel foglalkozó pedagógusok kiemelten részesüljenek az országos pedagógiai-szakmai szaktanácsadói szolgáltatásokból, legyen lehetıségük esetmegbeszéléseken részt venni, képzésekbe bekapcsolódni és mindehhez biztosított legyen számukra az idıkeret is (számítson be a munkaidejükbe). Javasoljuk, hogy a tanfelügyelıi rendszer ellenırizze, megkapják-e a megfelelı támogatást a halmozottan hátrányos helyzető tanulókkal dolgozó pedagógusok, és a kapott tudások és készségek megfelelıen épülnek-e szükséges, közbe kell avatkozni, mert rövid projektünk tapasztalata is azt mutatta, hogy az intézmények elıszeretettel lökik ki ıket kereteik közül. (Hiába adottak a joggyakorlás intézményei, ha azokhoz nem jutnak el az esetek.) Nyilván nem egyszerő ezekkel a fiatalokkal dolgozni és az iskola is eszköztelen az összetett probléma kezelésére, ugyanakkor ezeknek a gyerekeknek van a legnagyobb szüksége arra, hogy a mindenkinek egyformán járó közoktatás jótékony mobilizáló hatásaiból részesüljenek és esélyt kapjanak egy jobb életre, mint amit a szüleiktıl örököltek. 6
Az emberi erıforrások minisztere 48/2012. (XII. 12.) EMMI rendelete a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokról, a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat ellátó intézményekrıl és a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokban való közremőködés feltételeirıl 7
14. § (1)
Országos pedagógiai-szakmai szolgáltatásként kell megszervezni a halmozottan hátrányos helyzető gyermekek, tanulók nevelésének, nevelés-oktatásának megszervezését és ellátását segítı a) szaktanácsadás körébıl az integrációs pedagógiai rendszer (a továbbiakban: IPR)-alapú pedagógiai, módszertani tevékenységet elemzı, valamint az intézményszervezési, intézménymőködési helyzetelemzı szaktanácsadást, amelynek feladatait IPR folyamat-szaktanácsadó látja el, b) szaktanácsadás körébıl az esélyegyenlıség-elvő oktatásszervezési tevékenységet elemzı, módszertani szaktanácsadást, fejlesztéstámogató szaktanácsadást, amelynek feladatait az esélyegyenlıségi pedagógiai fejlesztési folyamat-szaktanácsadó (a továbbiakban: mentor) látja el, c) pedagógiai értékelés körébıl a halmozottan hátrányos helyzető gyermekek, tanulók felkészítésének megszervezéséhez, az ellátás eredményességének megismeréséhez szükséges elemzı pedagógiai és komplex intézményértékelési eszközök és módszerek megismertetését és terjesztését, d) tanügy-igazgatási szolgáltatás körébıl a halmozottan hátrányos helyzető gyermekek, tanulók ellátásához kapcsolódó, az intézményvezetés munkáját fejlesztı jogi és egyéb információk győjtését, rendelkezésre bocsátását, e körben tájékoztatás adását, valamint az esélyegyenlıségi feladatok végrehajtásának segítését.
7
be a mindennapi munkájukba. Mivel nem látjuk a szaktanácsadás pontos megvalósulásának terveit, ennél pontosabb javaslatot nem tudunk tenni. 1.4. Iskolai szociális munka Javasoljuk továbbá az iskolai szociális munkás hálózat kiépítését. Erre vonatkozóan részletes megvalósíthatósági tanulmány és tartalmi javaslat készült 2010 végén a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézetben a Nemzeti Erıforrás Minisztérium Gyermekvédelmi és Gyámügyi Fıosztálya kezdeményezésére.8 1.5. Diákjogok tudatosítása Mindezek mellet javasoljuk, hogy a közoktatási intézményekben osztályfınöki óra keretében, vagy az etika tantárgy keretében, esetleg diák önkormányzati napon külsı szereplı bevonásával (például gyermekjogokkal foglalkozó jogász, vagy országos diákszervezet képviselıje) ismertessék a diákokkal az ıket megilletı jogokat, kapjanak átfogó képet a jogorvoslati lehetıségekrıl és intézményekrıl. 1.6. Magántanulói státusz Az új Köznevelési Törvény9 a korábbi Közoktatási Törvényhez hasonlóan rendelkezik a magántanulói státuszról (miszerint azt a szülı és nem az iskola kezdeményezheti), sıt rendelkezik arról is, hogy amennyiben az igazgató megítélése szerint ez hátrányosan érinti a tanulót, az illetékes Kormányhivatalt kell értesíteni és jár el az ügyben.10 Halmozottan hátrányos helyzető diákok esetén ki kell kérni a Gyerekjóléti Szolgálat szakmai álláspontját (de ez nem kötelezı érvényő). Javasoljuk, hogy az oktatási intézmény minden esetben elızetesen legyen köteles kikérni a Módszertani Gyermekjóléti Szolgálat szakmai véleményét a magántanulói státuszról. A magántanulói státuszról a Kormányhivatal hozzon határozatot a szakmai vélemény kötelezı figyelembevételével. Amennyiben egy gyermek számára nem elınytelen a magántanulói státusz a szakvélemény szerint (például tartós betegség miatt), akkor a Kormányhivatal magántanulói státuszt engedélyezı határozata tartalmazza az iskola által nyújtandó szolgáltatásokat (vizsgára való felkészítés, stb.). Ezek végrehajtását a tanfelügyelıi rendszer ellenırizze. 1.7 Tankötelezettség korhatára, második esély Egyértelmő tapasztalatunk, hogy a közoktatásból alacsony iskolai végzettséggel kikerülık szinte teljesen esélytelenek a sikeres felnıtt életre. A népesség iskolázottságának 2020-ig szóló elırejelzése11 azt mutatja, hogy a tankötelezettség 16 éves korra való csökkentése (kiesebb mértékben) növelni fogja a 8 általános iskolát be nem fejezettek és (nagyobb mértékben) a középiskolából lemorzsolódók számát és arányát. Javasoljuk a tankötelezettség 18 évre való visszaállítását. Javasoljuk továbbá a „második esély” típusú iskolák elterjesztését (amelyek elsısorban az iskolai kudarcot szenvedett, hátrányos helyzető tanulók esélyteremtését szolgálják a közoktatás intézményrendszerén belül)12.
8
Koncepció az iskolai szociális munka jogi szabályozására és országos kiterjesztésére. NCSSZI, 2010 december, kézirat.
9 10 11
12
2011 évi CXC törvény a nemzeti köznevelésrıl 45 § (6) Hermann Zoltán és Varga Júlia: A népesség iskolázottságának elırejelzése 2020-ig. Iskolázási mikroszimulációs modell. http://www.econ.core.hu/file/download/bwp/bwp1204.pdf A „Dobbantó” projekt keretében kipróbált „második esély” iskolák tapasztalatairól, ezen oktatási forma intézményesülési lehetıségeirıl részletesen beszámol a program zárójelentése. http://www.fszk.hu/dobbanto/szakmai_anyagok/zaro-kiadvany.pdf
8
1.8 Délutáni foglalkozások, egész napos iskola A Köznevelési Törvény értelmében, az általános iskolákban a nevelés-oktatást a délelıtti és délutáni tanítási idıszakban olyan módon kell megszervezni, hogy a foglalkozások legalább tizenhat óráig tartsanak (27. § (2)), ezt egész napos iskolai formában is tehetik. A hátrányos helyzető tanulók otthoni körülményei a leggyakrabban nem kedveznek a tanulásnak és felkészülésnek. Ugyanakkor éppen ık azok, akik hátrányaik miatt leginkább rászorulnak a tanórákon kívüli tanulásra is. Erre a fontos szükségletre válaszként születtek meg a tanodák, amelyek egyrészrıl számos fontos eredményt értek el az iskolai felzárkóztatás terén, másrészrıl azonban egyre inkább szegregált intézményekké váltak. Javasoljuk, hogy a kötelezı, délután 4 óráig tartó általános iskolai oktatási-nevelési tevékenységekben jelenjenek meg a tanodák által ellátott felzárkóztató, felkészítı, fejlesztı, kompetenciákat megerısítı tevékenységek. Ezek során kapjanak kiemelt figyelmet a halmozottan hátrányos helyzető tanulók.13 Ebben az esetben is nagyon fontos lenne mindenekelıtt a legtöbb nehéz sorsú gyereket oktató intézményekben koncentráltan alkalmazni a délutáni felzárkóztatás elemeit. 2. A halmozottan hátrányos helyzető közösségek, a mélyszegénységben élı családok támogatása A projekt legfontosabb tapasztalata, hogy a közösségépítés, a fórum-színház módszer alkalmazása, az új élmények, tapasztalatok biztosítása milyen sokat jelentett a fiataloknak. Az elsı interjú kapcsán megdöbbentı volt, hogy miközben részletesen számot adtak arról, hogy nagyon nyomorúságos körülmények között élnek tulajdonképpen minden szempontból, egyúttal kivétel nélkül elégedettek voltak a helyzetükkel. Sem igényeik, sem reményeik nem voltak, és nem is gondolták, hogy ık többre hivatottak, mint ahol tartanak. A projekt során magukat, egymást és a tágabban értelmezett világot is jobban megismerhették, eljutottak életükben elıször színházba, strandra, múzeumba, mások elıtt sikerrel szerepeltek. A fiatalok elmondása szerint egyértelmően a programnak köszönhetı, hogy kapcsolatuk, egymáshoz való viszonyuk pozitívan változott. „Megszerették egymást, közösséggé kovácsolódtak.” A program egy éve során rendırségi ügyeik száma is csökkent. Ez rengeteget jelent, de egy nagyon apró, elsı lépés a mélynyomorból való kimozdításhoz, amire a további fejlesztést lehet(ne) építeni. •
•
•
13
A kirekesztett közösségekben a fiatalok körében nagyon fontos lenne a szabadidı értékes eltöltését, az önértékelés javítását, az egymás elfogadását, a többségi társadalom életének megismerését, a kompetencia-erısítést célzó közösségi animáció, közösségi programok szervezése, valamint kreatív módszerek alkalmazása (pl. fórumszínház). Ezekkel a módszerekkel elérhetı, hogy az életükre jellemzı teljes kilátástalanság és az ebbıl adódó bénultság oldódjon, képesek legyenek legalább elképzelni, hogy kitörhetnek a családjuktól örökölt nyomorból. A kreatív módszerek megalapozzák a mélyszegénységbıl történı kitekintést, amire építhetı a közösség megerısítése a kiszolgáltatottság és függıség csökkentése érdekében. Az is a projekt tanulsága, hogy ezek a beavatkozások hosszabb távon (legalább 5 év) érhetnek el valós eredményt. Mi egy év után úgy érezzük: éppen csak elkezdıdött egy nagyon fontos folyamat ebben a fiatal közösségben (ami egyúttal jelenleg problémát is jelent, hiszen túl korán meg is szakad). Hasonlóképpen fontos lenne az egyéni fejlesztés és segítés (ismét: mentorálás). Számos olyan egyéni probléma jelentkezik a fiatalok életében, amiben támogatásra, tanácsra szorulnak. A mentor személyénél és alkalmasságánál elengedhetetlen a professzionális tudás, de emellett a támogatandó fiatallal való kapcsolatra való
A HEFOP 2.1.1 projekt keretében kidolgozásra került „tanoda sztenderd” meghatározza az egységes tartalmi, pedagógiai szolgáltatással kapcsolatos követelményeket. Ezek jól hasznosíthatóak az iskolán belüli, integrált felzárkóztató foglalkozások kialakítása során.
9
•
képesség, készség a döntı. Intenzív, elérhetı, élı, bizalmon alapuló, elfogadó kapcsolatra van szükség a támogató személy részérıl, aki képes hinni a támogatott személy jövıjében, elımenetelében. A mentornak rendelkeznie kell az empowerment készségek átadásának tudásaival. Véleményünk szerint az egyéni fejlesztéshez hasznos eszköz az egyéni haladási terv, ami nem csak dokumentálja a fejlesztési folyamatot, hanem pontos célkitőzésre, feladatok és felelısségek meghatározására és mindezek rendszeres áttekintésére ösztönzi a támogatót és a támogatottat egyaránt. A fiatalokkal folytatott komplex segítı, támogató munka nem lehet sikeres a környezetük bevonása nélkül, hiszen folyamatosan hatással vannak egymásra. Elengedhetetlen a családok megismerése, a szomszédság, a helyi közösség mozgósítása, az ı erıforrásaik és igényeik feltérképezése, a velük való együttmőködés formáinak közös megfogalmazása és megvalósítása, settlementtípusú szolgáltatások és közösségi szociális munka megvalósítása. Ezzel megsokszorozható a fiataloknak nyújtott támogatás és annak hatásai hosszú-távon fenntarthatóvá válnak.
Az itt leírt beavatkozások (közösségi animáció és kreatív módszerek, egyéni fejlesztés és mentorálás, valamint a helyi közösséggel és családokkal való együttmőködés) véleményünk szerint elsısorban projekt-típusú fejlesztéseken keresztül valósíthatók meg. Éppen ezért, javasoljuk a 2014-20-as tervezési idıszakban a halmozottan hátrányos helyzető fiatalok társadalmi felzárkózását komplex módszerekkel célzó fejlesztésekre pályázati források biztosítását. A tervezés és a pályáztatás során javasoljuk az alábbi szempontok figyelembe vételét: • A pályázati forrásból megvalósítható fejlesztések kapcsolódjanak hosszú-távú stratégiához, legyen elızetes hatásbecslés, ráépülı további fejlesztések, kapcsolódás más projektekhez annak érdekében, hogy valós és fenntartható változást lehessen elérni • Semmiképpen ne 1-1,5 éves projektekkel próbáljunk mélyreható változásokat elérni, minimum 5 éves projektidıszakra legyen lehetıség • Ki kell építeni annak a csatornáját, hogy az egyedi jó projektek szakmai tapasztalatai, tudásanyaga beépüljenek a szakpolitikákba • Nagyon jó példa, amit az osztrák partnereinknél tapasztaltunk: a náluk a résztvevı fiatalok a projekt idejére megkapják a munkanélküli ellátásukat, mert a munkaügyi központ/családsegítı elismeri, hogy a projektben való részvételükkel olyan kompetenciáik fejlıdnek, ami az integrációjukat segíti. Legyen erre itthon is lehetıség a rendszerben, pl. kerülhessenek a fiatalok közmunkás státuszba egy ilyen projekt idejére vagy segélyt, illetve képzési támogatást kapjanak. • A projektek valóban legyenek komplexek, amelyek egyszerre foglalkoznak az egyéni fejlesztéssel, a helyi közösséggel, alkalmaznak kreatív módszereket és kapcsolódnak az iskolai és munkaerıpiaci felzárkóztatás egyéb programjaihoz és szereplıihez.
3. Munkaerıpiaci beilleszkedés segítése Az általunk megismert fiatalok munkaerıpiaci kudarcai - alacsony képzettségük mellett - a munkalehetıségek szinte teljes hiányával magyarázhatóak. Munkalehetıség nagyobb távolságba adódik (Nyíregyházán), ahova a közlekedés szinte megoldhatatlan. A leghátrányosabb helyzető közösségekben, településeken a szociális szövetkezetek elterjesztése, a szociális gazdaság, az önellátó gazdálkodás támogatása teremthet munkalehetıséget, illetve nyújt alternatívát a megélhetéshez. Ehhez bizonyosan tanácsadás, támogatás szükséges, maguktól a közösségek nem képesek elindítani ezeket a folyamatokat. 10
Az ilyen, munkaerıpiaci lehetıségeket nem kínáló területeken akár az Európai Unión belüli munkavállalást is lehetne támogatni, de ehhez is mindenekelıtt szakmára, valamint képzésre, készségfejlesztésre (idegen nyelv, számítógépes ismeretek, szociális kompetenciák), valamint tanácsadásra (közvetítés, ügyintézés, felkészítés) van szükség. Különösen kiszolgáltatott csoportokról van szó, akiknek egy ekkora sikeres lépés megtételéhez nagyon intenzív támogatás kell. A munkahiányos területeken a közmunka az egyetlen lehetıség az ott élı fiatalok számára, hogy valamiféle legális foglalkoztatásban vegyenek részt. (Ez a lehetıség is idıszakosan adott csak, nem mindenki tud bekerülni és az érte járó fizetség nem éri el a minimálbért.) Javasoljuk, hogy a közmunkaprogramok során nyíljon lehetıség a közösség számára valóban hasznos, ugyanakkor a résztvevıknek a nyílt munkaerıpiacon is értékes tudást és kompetenciákat nyújtó programok lebonyolítására. Jó gyakorlatként Magyargéc példáját érdemes megismerni, ahol a közmunkások elıször képzésben vettek részt, aminek során felkészültek egy közösségi ház mőködtetésére, majd közmunka keretében elindították és fenntartották ezt a szolgáltatást.14
14
Részletesen: Az ötödik év után. Szerk.: Bass László. 2012. Gyerekesély Egyesület
11
