SZAKDOLGOZAT
ÓE KGK GTI 2010
Nagy Krisztián KGK-T-NZ-147-06
ÓBUDAI EGYETEM Keleti Károly Gazdasági Kar Gazdaság és Társadalomtudományi Intézet
SZAKDOLGOZAT Az online zeneboltok helyzete Magyarországon – Kiemelve a jogvédett auditív anyagok illegális terjesztésére
The situation of on-line music stores in Hungary – Emphasizing the illegal distribution of copyrighted audio materials
ÓE-KGK 2010
Hallgató neve: Nagy Krisztián Hallgató törzskönyvi száma: KGK-T-NZ-147-06
1
ÓBUDAI EGYETEM Keleti Károly Gazdasági Kar Gazdaság és Társadalomtudományi Intézet
FELADATLAP Hallgató neve: Nagy Krisztián
Tagozat: Nappali
Szak: Gazdálkodás és Menedzsment
Szakirány: Marketing
Szakdolgozat száma: KGK-T-NZ-147-06 Szakdolgozat címe: Az online zeneboltok helyzete Magyarországon - Kiemelve a jogvédett auditív anyagok illegális terjesztését
A feladat részletezése: 1. Ismertesse az illegális letöltések hatását a zenei anyagok e-kereskedelmére! 2. Mutassa be a szerzői jogok szabályozását Magyarországon! 3. Vázolja fel a hazai online zeneboltok üzleti modelljeit! 4. Készítsen kérdőívet, melyben tájékozódik a magyar fiatalok véleményéről a szakdolgozat témájában!
Belső konzulens: Lakyné Pomázi Ildikó Külső konzulens: Név: Munkahely: A szakdolgozat kiadásának időpontja: 2010. 02. 15. A szakdolgozat beadásának időpontja: 2010. 05. 14. A szakdolgozat titkos – nem titkos __________________ Intézetigazgató PH
2
TARTALOM 1.
Bevezető ..................................................................................................... 5
2.
Az e-kereskedelem történelme, fogalmai .................................................... 7
2.1.
3.
A kezdetek............................................................................................... 7
2.2.
eBusiness – az új üzletszemlélet ......................................................... 8
2.3.
Online marketing – az 5S modell ....................................................... 10
2.4.
A digitális tartalomszolgáltatás, mint fogalom .................................... 11
2.5.
A WEB 2.0 – a közösség diadala....................................................... 12
2.6.
A „Hosszú farok” – Az e-kereskedelem árubősége............................ 13
A jogvédett auditív anyagok jelene ........................................................... 15 3.1.
A zeneipar „kapcsolata” a vásárlókkal ............................................... 15
3.2.
Az illegalitás ....................................................................................... 16
3.3.
Az illegális letöltések „pszichológiája” ................................................ 18
3.4.
Hogyan tekintsünk a letöltőkre? – Az európai helyzet végletei .......... 19
3.4.1.
A „Büntető” Német.......................................................................... 19
3.4.2.
A „Jóhiszemű” Brit .......................................................................... 20
3.5.
4.
5.
6.
A zeneipar valóban rosszul jár? ......................................................... 21
3.5.1.
A zenekiadók trösztellenes pere .................................................... 23
3.5.2.
A fizikai adathordozók helyzete – évről évre esnek a CD eladások 24
A digitális zene.......................................................................................... 25 4.1.
A digitális zene technológiája............................................................. 25
4.2.
Az MP3 formátum .............................................................................. 26
4.3.
A digitális zene „felügyelője” – a másolásvédelem ............................ 27
4.4.
A DRM másolásvédelem ................................................................... 29
A jogi háttér............................................................................................... 31 5.1.
Büntetni vagy nem büntetni? ............................................................. 31
5.2.
Az internetszolgáltatók bevonása ...................................................... 32
5.3.
Magyarország – WareZország........................................................... 34
5.4.
A magyar jogrend rendelkezései az illegális letöltőkről...................... 35
A jogvédő szervezetek munkája Magyarországon.................................... 39 6.1.
ProArt................................................................................................. 39
3
7.
8.
9.
6.2.
ArtisJus .............................................................................................. 40
6.3.
MAHASZ............................................................................................ 41
6.4.
Az üres adathordozókra fizetendő jogdíjak ........................................ 42
Az internetes zenepiac Magyarországon .................................................. 44 7.1.
Az üzleti modellek .............................................................................. 44
7.2.
A hazai online zeneboltok .................................................................. 45
7.2.1.
Vodafone Zenetár........................................................................... 45
7.2.2.
UPC Music ..................................................................................... 46
7.2.3.
Songo.hu........................................................................................ 47
7.2.4.
Dalok.hu ......................................................................................... 48
7.2.5.
T-Mobile – Sony Ericsson PlayNow Plus ....................................... 48
7.2.6.
T-Online Track.hu (Megszűnt)........................................................ 49
7.3.
A magyar valóság – Lehetetlen legálisan zenéhez jutni? .................. 49
7.4.
A külföld két koncepciója ................................................................... 50
A kérdőíves felmérés értékelése............................................................... 51 8.1.
A jogvédett tartalmak beszerzése ...................................................... 52
8.2.
Jogvédelem, jogdíjak ......................................................................... 56
8.3.
A fizetési módok és a legalizálás ....................................................... 59
8.4.
Az illegális letöltések visszaszorítása ................................................ 61
Lezárás és a végső értékelés ................................................................... 64
Absztrakt .......................................................................................................... 66 Ábrajegyzék ..................................................................................................... 67 Források jegyzéke............................................................................................ 68 M E L L É K L E T .................................................................................. 70
4
1. Bevezető Az e-commerce, avagy e-kereskedelem egyes termékek vagy szolgáltatások elektronikus értékesítését jelenti. Legfőbb értékesítési csatornái az internet, illetve a különböző számítógépes hálózatok. A legtöbb esetben az e-kereskedelem valamilyen fizikai tevékenység kiegészítéseként van jelen, azonban ma már jelentős az a válfaja is, ahol az értékesítésben nem játszik szerepet fizikai tárgyak mozgatása. Ez a fajta értékesítés főleg a szellemi termékek kereskedelmére jellemző. Az olyan világszintű kereskedelmi hálózatok megjelenésével, ahol az audiovizuális termékeket a szerzőktől távoli helyekre is eljuttathatják, egyre jobban visszaszorultak a hagyományos értékesítési formák – mint például a zenei CD-k eladása. Az zenei anyagok és hasonló tartalmak adathordozókon való eladásai az elmúlt években erősen visszaestek. Ez köszönhető egyrészt az internet penetráció meredek növekedésével egyre elterjedtebbé váló kalóztevékenységnek, másfelől viszont az új adattömörítési eljárásoknak valamint a hordozható lejátszók térnyerésének. A kalóztevékenység alatt az olyan eszközöket értjük, mint a fájlcserélő hálózatok, valamint az ezeken fellelhető anyagok terjesztésére szakosodott piacok, ftp-hálózatok és egyéb terjesztési formák. A kalóztevékenység felfutásával egyre több olyan szervezet (mint a RIAA Amerikában, vagy a szoftverek szerzői jogait védő BSA) jött létre, amelyek a szerzők jogainak védelmére szakosodtak, illetve az illegális terjesztés ellen helyezkedtek el. A magyar kormányzat is számos törvényt hozott a szellemi termékek védelmére, bár a világszintű egységesítés hiányában országról országra mások a jog eszközei az illegális tevékenység visszaszorítására. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy az Európai Bizottság már sürgeti a legtöbb kiadót – dolgozzanak ki egy európai szintű licenc-stratégiát, hogy az online zeneboltok egységessé válhassanak, és így fellendülhessen a forgalmuk is. A szerzői jogi harc Magyarországon – ahogy a világ többi részén – sem zajlik zökkenőmentesen. Itthon ezt a tevékenységet a ProArt Szövetség a Szerzői Jogokért végzi, amely több nagy szerzői jogvédő – köztük az ArtisJus Magyar Jogvédő Iroda Egyesület – alapításával jött létre. Az ArtisJus Egyesület az utóbbi években egyre gátlástalanabb módon próbálta meg szabályozni a szerzői jogi kérdést. Ennek
5
eredménye lett az is, hogy az üres adathordozókra egyfajta sarcot vetettek ki, azok árába beépítették a szerzőknek járó jogdíjat. Sokakat ez a fajta magatartás eltántorított, mivel nem tudják mire vélni a lépést. Kérdéses, hogy az ArtisJus ezzel pozitív, vagy negatív eredményt ért-e el. Egyfelől a szerzők megnyugodhatnak, mert ha felveszik a kapcsolatot az Egyesülettel, akkor részesedni fognak az adathordozók eladásaiból, ami kompenzálhatja a visszaeső album és koncertjegy eladásokat. Másik részről a felhasználók viszont ezzel a sarccal legalizáltnak tekinthetik az illegálisan beszerzett jogvédett tartalmakat, még ha a törvény egyértelműen rendelkezik is azokról. A magyar jogrendszerben a magáncélú letöltés egyelőre nem büntethető, kizárólag a haszonszerzés céljára történő letöltés/terjesztés lehet az. Külföldön sok példa van arra, hogy nem csak a terjesztőket, de a letöltőket is utolérte a jog, súlyos büntetéseket kiszabva rájuk. Franciaországban, Spanyolországban vagy Nagy-Britanniában már a kormányzat kiemelten foglalkozik a kérdéssel, ezekben az országokban elfogadtak olyan rendeleteket, amelyek szigorúan szankcionálják az illegális tevékenységet még akkor is, ha az nem haszonszerzés céljára történt. A másik oldalon viszont példának hozható Svédország, ahol a 2009-es Európa Parlamenti választásokon mandátumot szerzett a fájlcserélő hálózatok felhasználóit védő Kalóz Párt. Emellett számos felmérés készült arról is, hogy a gazdaság számára negatív vagy pozitív hatása van-e az illegálisan beszerzett tartalmaknak – a mérleg azonban nem mindig billen a negatív felé. Ezeket később részletesen tárgyalom. Látható tehát, hogy az e-kereskedelem súlyos csaták színtere volt az utóbbi években, és lesz is, amíg a kiadók/jogvédők és a felhasználók közötti szakadékot nem hidalják át. Dolgozatom célja az, hogy rámutassak a jogvédett auditív anyagok ekereskedelmének buktatóira, és felvázoljam azokat az előjeleket, amelyek már ma látszanak, viszont a nem megfelelő kommunikáció miatt még nem vagy csak részben tudtak a felszínre kerülni. Arra keresem a választ, hogy az auditív anyagok ekereskedelme jó úton halad vagy esetleg egyenesen a vesztébe rohan. Az audio-anyagok e-kereskedelmének képviselőivel be fogom mutatni a jelenlegi piac hazai helyzetét, azok üzleti modelljeit és árpolitikáját, majd a szabályozó szervezetek munkáját tekintem át. Dolgozatom lezárásában értékelni fogom az általam készített kérdőíves felmérés eredményét, valamint bemutatom azokat a tendenciákat, amik a konszenzus felé vezető utat kijelölik számunkra.
6
2. Az e-kereskedelem történelme, fogalmai 2.1.
A kezdetek
Az e-kereskedelem jelentése a kezdetekkor nem azt jelentette, amit ma. Az 1970es években jelentek meg az olyan elektronikus rendszerek, ahol egyes vállalatok számlákat, rendelési íveket tudtak egymás között elektronikusan továbbítani. Az 1980as években a bankkártyák, az egyes légitársaságok jegy-rendszerei és az ATM-ek (pénz automaták) megjelenése tovább bővítette a fogalom jelentését. Az e-kereskedelem a mai jelentéstartalmát 1979-ben nyerte el, amikor az angol Michael Aldrich egy 26”-os színes televíziót és egy általa fejlesztett tranzakciós készüléket bekötött a hagyományos otthoni telefonhálózatba – ezzel lehetővé téve a távoli vásárlást és feltalálva az online shopping-t, mint fogalmat. Ezután az első valódi regisztrált B2C (vagyis az üzlettől a vásárlóig történő értékesítés) e-értékesítés 1984-ben történt meg. A ’80-as években Aldrich számtalan vállalatnak adta el a rendszerét: többek között a Ford, a Peugeot, a General Motors és a Nissan is megvásárolták az újdonságot. Érdekesség, hogy akkoriban az általa készített tranzakciós rendszer ugyanolyan gyorsasággal tette lehetővé a távoli vásárlást, mint jelenleg az internet. Mivel azonban Aldrich nem védette le a találmányát, számtalan módon lemásolták azt az évek során. Az internet megjelenése előtt a legjelentősebb e-kereskedelmi rendszerek a következők voltak:
Boston
Computer
Exchange:
egy
cég,
amely
1982-ben
alakult
használt
számítástechnikai eszközök adás-vételére, célja pedig a vevők és az eladók összekötése volt egy elektronikus piactéren. Az 1990-es években megvette a Compaq, majd a Hewlett Packard, később pedig végleg leállították.
American Information Exchange: a szellemi termékek tulajdonképpeni első piactere, egy olyan virtuális tér, ahol a felhasználók olyan szolgáltatásokat vehettek igénybe, mint szoftver forráskódok megosztása, szaktanácsadás, fejlesztési együttműködések szervezése. 1992-ben az internet széleskörű elterjedése után leállították.
7
Az 1990-es évektől kezdve az e-kereskedelmi rendszerek elkezdték alkalmazni az olyan ma is működő megoldásokat, mint az ERP (készletgazdálkodás), az adatbáziskezelés és a felhasználók/vásárlók nyilvántartása (vásárlókövetés). 1990-ben Tim Berners-Lee kitalálta és kifejlesztette a WorldWideWeb alapon működő első böngésző szoftvert, és megalkotta a mai, mindenki számára elérhető internet „ősét”. 1991 előtt a kereskedelmi cégek jelenléte még tiltott volt a web-en. Bár 1994-re megjelentek az első igazi online shopping oldalak, még további 5 évbe telt, mire kifejlődtek azok a biztonsági és elérési protokollok, amelyekkel széles körben is elérhetővé vált a WWW. 2000-re már számtalan amerikai és európai vállalat rendelkezett online elérhetőséggel (beleértve az online vásárlás lehetőségét is). Ez volt az a pont, ahonnan a legtöbben úgy beszélnek az e-kereskedelemről, mint termékek és szolgáltatások kereskedelme az internet/WWW használatával, biztonsági protokollok védelmében és az elektronikus fizetési módok támogatásával.
2.2.
eBusiness – az új üzletszemlélet
Az eBusiness minden olyan kereskedelmi formára illik, ahol az értékesítés cégek vagy egyének részére az internet támogatásával zajlik. Az eBusiness, mint fogalom 1996-ban bukkant fel, amikor Louis Gerstner, az IBM akkori vezérigazgatója bevezette azt könyvében, amelynek címe: Who Says Elephants Can't Dance?1 Az eBusiness az informatikai technológiák alkalmazásával kívánja elérni vevőkörét. Az első ilyen vállalkozások megjelenésekor a kommunikáció egyirányú volt. Ez azt jelenti, hogy a vásárlók részéről a cég nem kapott visszacsatolást, legfeljebb arra korlátozódott a vevői kommunikáció, hogy leadják a rendelést. A 2000-es évek beköszöntével az eBusiness új lökést kapott. A piacon mindenki dot-com céget szeretett volna alapítani, amelyekkel kiaknázhatták volna az újdonságból eredő hasznot. Ez vezetett aztán később a dot-com lufi kipukkadásához is, amikor a kockázati befektetők szinte mérlegelés nélkül nyújtottak segítő kezet minden vállalkozásnak, amely ebben az új és robbanékony iparágban akart indulni – még akkor is, ha az életképtelen ötlettel és a végletekig optimista üzleti tervvel pályázott. A dot-com lufi tragédiája ellenére hamar 1
http://en.wikipedia.org/wiki/Electronic_business
8
nyilvánvalóvá vált, hogy az eBusiness valóban megéri. Mára elértünk oda, hogy majdnem igaz: amelyik cég nincs jelen a weben, az lényegében nem is létezik. Ezzel azonban elérkeztünk oda, hogy beszéljünk az olyan vállalkozásokról is, amelyek éppen ellenkezőleg – jelen vannak a weben, de szolgáltatásaikat kizárólag elektronikusan teszik elérhetővé. Ez a vállalkozási forma megteremtette digitális tartalomszolgáltatás fogalmát. A téma legjobban a papír alapú média és az online hírforrások kapcsolatával vázolható fel. Egy 2008-ban készült, a New York Times által publikált átfogó felmérés (Audit Bureau of Circulations) szerint a nyomtatott sajtó eladásai évről évre 5%-al estek az Egyesült Államokban. Az olyan nagy lapszámú újságok eladásai, mint a The Houston Chronicle, a The Boston Globe, a The Star-Ledger of Newark, a The Philadelphia Inquirer, a The Orange County Register és a The Detroit News 10 százalékkal estek a felmérés szerint. Kizárólag a USA Today és a The Wall Street Journal tudták megőrizni eladásaikat. Ezzel szemben a nyomtatott társaik esése mellett az online változatok egyre fokozódó olvasószám növekedésről számolnak be. Az olvasottság növekedése mellett tény, hogy a reklámbevételekkel ugyanez a helyzet: az online változatok soha nem látott felfutást produkálnak a reklámok tekintetében, míg a nyomtatott verziókra inkább az jellemző, hogy a mennyiségi reklámozást felváltotta a minőségi – tehát a szegmentált elérésre koncentrálnak a legtöbben.2 Erről a problémáról nyilatkozva mondta Rupert Murdoch3, a News Corporation alapítója és vezérigazgatója 2009 májusában, hogy a jelenlegi egy elhibázott üzleti modell, az online hírforrásokat nem szabadna ingyen az olvasók részére elérhetővé tenni. Szerinte az online sajtó fizetőssé tétele megoldaná a zuhanó bevételek gondját. A mai napig nem született egyértelmű döntés ebben az ügyben és azt se tudni, hogy az ingyenesség megvonása milyen előnyökkel és hátrányokkal járna. Az azonban biztos, hogy az internetet szabad információterjesztésre tervezték, a hírforrások ilyen jellegű elzárása pedig talán csak újabb ellenségeskedést szülne. Jól látható tehát, hogy az online jelenlét elterjedésével a hagyományos kereskedési formák nehéz helyzetbe kerültek, számukra az egyetlen kiutat a felzárkózás jelenti. Ezt a felzárkózást pedig az online forma kiegészítő szerepével érhetik el legkönnyebben. 2 3
http://www.nytimes.com/2008/10/28/business/media/28circ.html?_r=1 http://www.guardian.co.uk/media/2009/may/07/rupert-murdoch-charging-websites
9
2.3.
Online marketing – az 5S modell
Említés szintjén foglalkozom az online marketing megjelenésével is. Az 1990-es évek WWW-je közel sem hasonlítható össze azzal, amit ma ismerünk. Sokáig a vállalatok online jelenléte egyet jelentett a szöveges oldalakkal, ahol kizárólag alap adatokhoz, elérhetőségekhez lehetett hozzájutni. Az online jelenlét az internet elterjedésével párhuzamosan sokat változott. Az online marketing – ahogy Seth Godin marketing szakértő írta – nem csupán az offline marketing webes alkalmazását jelenti. A kommunikátor szerepében az eladónak személyesebb módszerekkel lehetősége van cégének
vagy
üzletvitelének
ismertségét/tudatosságát
felépíteni,
és
ezzel
végeredményben egy emberközpontú kommunikációt létrehozni. A kommunikáció célja végső soron az, hogy megalapozza a potenciális vásárlóban a bizalmat az eladó iránt, valamint az, hogy a vásárló tájékozódhasson az eladóról.
P. R. Smith és D. Chaffey 2001-ben publikálták eMarketing eXcellence: at the heart of eBusiness című könyvüket, amelyben az online marketing témakörével foglalkoztak. Ebben a műben fektették le az online marketing 5S modelljét, amely öt olyan tevékenységet sorakoztat fel, amelyeket egy vállalat a tevékenységének online kibővítéséhez használhat. Ezeket minden e-kereskedő esetében számba lehet venni, többnyire beleértve a későbbiekben tárgyalandó digitális tartalmakat szolgáltató, kizárólag online működő vállalkozásokat is. [Wikipedia4] Az 5S Modell által generált előnyök: •
Elad (Sell) – Növeli az eladásokat (Pl.: a fizikai eladások mellett)
•
Szolgál (Serve) – Értéket ad (a vásárló online előnyökhöz jut)
•
Beszél (Speak) – Úgynevezett tracking-el adatokat gyűjt (vásárlók érdeklődéséről, preferenciáiról)
•
Megtakarít (Save) – Költségmegtakarítás (Pl.: papírfelhasználás csökkentése)
•
Sistereg (Sizzle) – A márka (brand) kiterjesztése (az online jelenlét segít beleégetni a vásárlók tudatába a céget/márkát)
4
http://hu.wikipedia.org/wiki/Online_marketing
10
2.4.
A digitális tartalomszolgáltatás, mint fogalom
Tartalomszolgáltatás alatt valamely közvetítőfelület által közvetített írásos, auditív vagy vizuális tartalom elérhetővé tételét értjük. Elvileg a tartalomszolgáltatás mindenfajta médiára vonatkozhat, azonban mind a nemzetközi, mind a magyar szaknyelvben elsősorban az internetes tartalomszolgáltatást értik alatta. Ennek oka egyrészt az, hogy a nyomtatott sajtó kézhez vehető jellege miatt egyelőre inkább terméknek, mint szolgáltatásnak tekintett, az elektronikus tartalmakkal kapcsolatban pedig inkább a műsorszolgáltatás kifejezés honosodott meg.5 Maga a tartalomszolgáltatás egy sokkal tágabb fogalom, mint amit a jelen szakdolgozat keretében tárgyalni fogok. A tartalmak internetes közzétételének legfontosabb sarokpontja a szerzői jogok kérdése. A digitális tartalmakról többek között elmondható, hogy könnyedén másolhatóak, terjeszthetőek és ezzel a tulajdonságukkal a hagyományos terjesztési formákhoz szokott alkotók könnyen elveszíthetik a kontrollt bevételeik felett. Az internet mindig egy szabadabb világ felé mutatott, ahol az információáramlásba nem avatkozik bele senki. Amellett, hogy az információ ilyen szabadon és széles rétegekhez elérhet, néha mellőzni kényszerül a szakértelmet, a tartalmak szűrését – igaz, ez főleg az írásos tartalmakat érinti. Ezzel szemben viszont egy új eszközrendszert is ad a szerzők kezébe, hogy megismertessék munkájukat a közönséggel. Tehát egyfelől van egy határtalanul szabad és irányítás nélküli háló, amely által a közösségek korlátok nélkül elérhetnek mindent, másfelől viszont vannak a tartalmak megalkotói, akik elzárkózva próbálnak a szabadság ellen küzdeni, hogy megvédjék a szerzeményeik gyümölcsét. Mint a legtöbb esetben, itt is valószínű, hogy a megoldás valahol a két véglet között van. Mostanra látszik, hogy a tartalomszolgáltatás tekintetében egy teljesen új szemléletmód van kialakulóban.
5
http://ktnye.akti.hu/index.php/Tartalomszolg%C3%A1ltat%C3%A1s
11
2.5.
A WEB 2.0 – a közösség diadala
A web 2.0 (avagy web kettő) olyan internetes szolgáltatások gyűjtőneve, ahol a hangsúly elsősorban a közösségi élményen van. Mint korábban említettem, az 1990-es években a legtöbb vállalat számára az online jelenlét annyit jelentett, hogy megtalálhatók voltak az alap cégadatok, a működési profil és egyéb fontos információk a világhálón. Ez a felállás igaz volt az olyan online szolgáltatásokra is, mint a hírportálok és egyéb a tájékozódást segítő oldalak. A web kettő megjelenésével ez a helyzet megváltozott. A web 2.0 kifejezést Tim O'Reillynek, az O'Reilly Media cég alapítójának tulajdonítják, 2004-ből, bár már korábban is megemlítették azt más a témával foglalkozó előadók. A web kettes internet lényege, hogy a tartalmakat már nem kizárólag az oldalak tulajdonosai, hanem a felhasználók maguk szolgáltatják. A web kettes szolgáltatók csak a keretrendszert biztosítják a felhasználók számára, ahol azok szabadon kommunikálhatnak egymással és a világgal. A web kettőhöz kötött legfontosabb fogalom tehát a tartalommegosztás, avagy „sharing”. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók egymás között osztanak meg ismereteket, híreket, és ami a szakdolgozat szempontjából a legfontosabb: szellemi termékeket, saját és egymás szerzeményeit, fájlokat. Ez utóbbi azonban nyilvánvalóan szerzői jogi kérdéseket is felvet. A web kettő által biztosított eszközrendszer kibővítette az internet felhasználási területeit. Ez az eszközrendszer és az általa tartalmat létrehozó felhasználók számának nagyságrendi növekedése az alkotás, a fogyasztás, a véleménynyilvánítás és a kommunikáció demokratizálásához, valamint a világról szerezhető ismeretek minőségi változásához vezetett.6 Én ezt az eszközrendszert a felhasználás alapján két részre osztanám: •
Tartalmak megosztására alkalmas eszközök
•
Visszacsatolás gyűjtésére alkalmas eszközök
Azért fontos megosztani az eszközrendszert, mert a közösségi internetezés által nem csak a felhasználók számára nyílik lehetőség, hogy megosszák az ismereteiket, 6
http://hu.wikipedia.org/wiki/Web_2.0
12
alkotásaikat, hanem az azokra kapott visszajelzéseket is gyűjthetik. A visszacsatolás pedig nem feltétlen jelent egyszerű kinyilatkozásokat, kommentárokat, hanem akár olyan visszajelzések is kérhetők, mint a vásárlói vélemény, egy saját szerzemény értékelése, egy vállalat vevői körének kiértékelése valós időben. Ez fontos lesz a későbbiekben, mivel a kétoldalú kommunikáció a legtöbb esetben nem létezik, még akkor sem, ha az amúgy egyszerűen kivitelezhető lenne.
2.6.
A „Hosszú farok” – Az e-kereskedelem árubősége
A „Hosszú farok” egy közgazdaságtani fogalom, az olyan kereskedelmi formákra alkalmazzák, ahol a nagy tömegek számára kelendő, de kevés fajtaszámú populáris és sikertermék helyett nagyon sok, különböző tulajdonságokkal rendelkező áru jelenik meg. Ezeknél ugyanis a kereslet nagyon szétaprózott: minél több féle termék létezik a piacon, annál kisebb egy-egy termékcsoport potenciális vevőköre. A fogalmat először Chris Anderson, a Wired Magazine főszerkesztője használta 2004 októberében.
1. ábra: A "hosszú farok" - a függőleges tengelyen az eladható mennyiség, a vízszintes tengelyen a termékek fajtaszáma látható A hagyományos kereskedelmi formák korában még elképzelhetetlen lett volna, hogy bizonyos termékek kikerüljenek a piacra. Ennek oka az volt, hogy azok esetében nem volt elérhető a gazdaságos üzemméret, a kereslet pedig szétdarabolt és kicsi volt. Az e-kereskedelem korában ez megoldódni látszik. Különösen igaz ez a könnyen digitalizálható termékekre – mint a könyvek, filmek, zenék. Az információtechnológia által ezek a termékek könnyedén megtalálhatják akár kisszámú, elszórtan elhelyezkedő vevőkörüket.
13
Chris Anderson, a 2007-ben megjelent „Hosszú farok - A végtelen választék átírja az üzlet szabályait” című könyv szerzője szerint a hosszú farok létrejöttéhez három dologra van szükség:
Új alkotók: Az informatikai fejlődés lehetővé tette, hogy a korábbiaknál sokkal többen hozhassanak létre alkotásokat, részben hobbiból. A nagyobb nyilvánosság lehetővé tette számukra, hogy tudásukat, képességeiket szélesebb közönségnek mutathassák meg. Az addig csak érzékelt szükségletre válaszul elkészített termékek megtalálhatják saját piacaikat.
Új piacok: Az internetes kereskedőknél a hagyományos nagyáruházak áruválasztékának tízszereseszázszorosa található meg, és vevőik sem korlátozódnak egy bizonyos területre (ami minden hagyományos kereskedő vevőszámát megköti). A vevők kikerülhetnek az egész világ lakosai közül, a csomagküldő szolgálatok pedig bárhova kézbesítik a megvásárolt árut. A digitális tartalmak esetében már kézbesítésre sincsen szükség többé.
Új ízlésformálók: Az érték mérésére új közösségek alakultak, amelyek a web kettes eszközrendszert felhasználva naplókat, kommentárokat írhatnak, így formálva a közízlést, és ez által hozzájárulnak az értéktelen és az értékes elválasztásához.
Az e-kereskedelem történetének és a fontosabb fogalmaknak az áttekintése után elkezdem tárgyalni a jogvédett auditív anyagok elektronikus piacát, áttekintem az általánosságokat valamint a nemzetközi helyzetet.
14
3. A jogvédett auditív anyagok jelene 3.1.
A zeneipar „kapcsolata” a vásárlókkal
Az utóbbi években a zeneipar – mind az előadók, mind kiadóik – kénytelen volt elkönyvelni, hogy a digitális zene megjelenésével az irányítás részben kikerült a kezéből. A terjesztési csatornák kibővülésével az illegális források száma is megsokszorozódott. Mint korábban említettem, a digitális tartalmak könnyedén másolhatóak, majd az informatikai technológiák segítségével ennél is könnyebben terjeszthetőek. A digitális világra is igaz, hogy a bűnözők előrébb járnak, mint üldözőik. Számtalan
vállalat
alakult,
hogy
megoldást
találjanak
az
elharapózó
kalóztevékenységre, emellett pedig a világ kormányzataira is nagy feladat hárul, hogy a szerzők jogait megvédjék, és teljesítsék a kiadók azon igényét, hogy az illegális csatornák kizárásával a vásárlókat visszatereljék a jó útra. Eközben viszont olyan felmérésekről és hírekről hallani, amikor bizonyítást nyer: az illegális csatornák létének nem szükségszerű következménye a visszaeső bevétel. Ezek a felmérések úgy tekintenek az új csatornák megjelenésére, mint egy redisztribúciós gépezetre, amely igaz, hogy néhol elvesz, de néhol viszont hozzáad a gazdasághoz. Talán nevezhető vaskalaposságnak is az a fajta hozzáállás, amelyet a kiadók és a jogvédő szervezetek képviselnek, viszont az ő oldalukról is megérthető az aggodalom. Azért nevezem maradinak az általuk képviselt politikát, mert a szélsőségesnek tűnő helyzetben sokszor szélsőséges megoldásokat próbálnak keresztül verni a kormányzatokon és ezzel a vásárlókon is. Tény, hogy mostanra a zeneipar saját ellenségeinek tekinti a vevőit, minden fronton bizonygatva azt, hogy a mindennapok emberét meg kell menteni az illegalitástól. Eközben a szerzői jogokat védő hatóságok szintén támadják a vásárlókat, a jogvédett tartalmakról leszögezve: azok nem tartoznak a vásárló tulajdonába, csak használatra kapta őket. A zeneiparban ez különösnek tűnhet, hiszen a vásárlók számtalan módon kívánják élvezni az általuk megvásárolt alkotásokat, de ezzel a fajta kommunikációval elszigeteltnek érzik magukat az előadók táborától.
15
Látható, hogy amíg a kiadók és a jogvédők lényegében a tyúk és a tojás kérdésén vitatkoznak, az illegális források aranykorukat élik, a legális források pedig haldokolnak. A vásárlók oldaláról nézve viszont lehet, hogy a kettő tökéletesen megélne egymás mellett.
3.2.
Az illegalitás
Nemzetközi és hazai szinten is kell beszélni az illegalitásról. Ennek legfőbb oka az, hogy a világon nem egységes a jogrend, ami a lakosságról és a bűnözőkről rendelkezik. Szakdolgozatom szempontjából nem lényeges kifejteni, hogy az egyes nemzetek hogyan kezelik a kérdést (a Magyarországi helyzetre kitérek bővebben), azonban néhány példán keresztül be fogom mutatni, hogy hogyan viszonyulnak a jogrendek az egyéni letöltőkhöz. Elsőként fontos beszélni arról, hogy mit nevezünk illegális letöltésnek. Szigorúan logikai alapon minden olyan letöltés, amikor a letöltött anyag szerzője hátrányt szenved, illegálisnak minősíthető. Az illegális letöltő nem vásárolta meg a jogot, hogy a szerző alkotását birtokba vegye vagy akár felhasználja. Az egyes országok jogrendjeiben ott kezdődik az eltérés, hogy a törvénykezés hogyan ítélkezik a letöltő fölött, abban azonban többnyire megegyeznek, hogy az illegális tartalmat közzétevőket büntetik. Az illegális források megismeréséhez fontos említést tenni azokról a terjesztési csatornákról, ahol a zeneipar zsebéből pénz folyik ki. A fontosabb terjesztési csatornák a P2P – vagyis peer-to-peer fájlcserélő hálózatok, a warez és a hagyományos terjesztési formák zenei anyagokra specializált változatai – mint például a piacok.
Peer-To-Peer (P2P): A fájlcserélő hálózatok olyan, az interneten keresztül elérhető források, ahol a fájlokat megosztó közösségek egymás között cserélnek tartalmakat. A megosztott tartalom mindenki számára elérhető, aki felveszi a kapcsolatot a hálózattal – ez történhet publikus hálózatra, zárt hálózatra meghívással, vagy zárt hálózatra fizetéssel. Előnyük, hogy mivel felhasználók egy csoportja alkotja, ezért nem lehet „levágni a fejét”, valamint a minőséget akár több ezren (az évek során összekovácsolódott p2p társadalom) is ellenőrzik. A közösség „találkozóhelyéül” szolgáló szerver leállítható, de
16
a megosztott tartalmak legtöbbször az egyes felhasználók számítógépein vannak tárolva (kivéve a File-Sharing-et). A hatóságok egyedül a nagy megosztókat üldözik, akik a legtöbb tartalmat osztják meg. A szerver előbb vagy utóbb visszaáll, a megosztás folytatódhat. Speciális esetek, amikor felsőoktatási intézmények kollégiumi hálózatát használják fel ilyen célokra (a nagyobb internet-elérési sebesség miatt). Példák: BitTorrent hálózatok, FTP hálózatok, Web-alapú fájlmegosztók (File-Sharing)
WareZ: Olyan, az interneten keresztül elérhető szerverek, amelyeknek nagy tárhelykapacitása lehetővé teszi a legsokfélébb tartalmak megosztását. Létezik ingyenes és fizetős változata is. A fizetésköteles warez szerverek többnyire emelt-díjas SMS-el hozzáférhetőek. Fontos megjegyezni, hogy a warez, bár lehet fizetésköteles, ettől még nem lesz legális forrás. Az illegális tartalmakhoz való hozzáférés ára jóval alatta marad a legális források árainak. Hátránya, hogy ha a szervert egy rendőrségi razzia alkalmával leállítják, a tartalmak többé nem érhetőek el. Példa: SMS-web
2. ábra: Az angyalföldi warez razziánál lefoglalt szerverek (2009) – jól láthatók a nagy tárkapacitásért felelős merevlemezek
17
Kalóz piacok: Olyan piacok (például bolhapiac), ahol a tiltás ellenére becsempészve illegális forrásból származó anyagokat árulnak. Ilyenek például az interneten illegális forrásból letöltött (p2p, warez) zenék, filmek, szoftverek adathordozókon való árusítása. Létezik olyan formája is, amikor a terjesztő hirdetést ad fel, majd a vevővel való személyes találkozás alkalmával adja át az adathordozóra másolt tartalmakat. Hátrányuk a nem megbízható minőség és teljesítés, viszont az elkövetők nehezen érhetők tetten, mivel nincs egy helyhez kötve a bűnelkövetés (mint a szerverek esetében).
3.3.
Az illegális letöltések „pszichológiája”
Besétálni egy üzletbe, leemelni a polcról valami értékeset, majd fizetés nélkül távozni – ez a tevékenység nagy nyomással van az emberekre. A legnagyobb valószínűséggel állítható, hogy a fizikai tett sokkal súlyosabb bűntudatot ébreszt az egyénben, mint ha a cselekmény csak gondolatilag jelenik meg. A digitális tartalmak lopásakor a fizikai inger elmarad, amelynek köszönhetően az elkövető nem éli meg olyan súlyos behatásként a bűncselekményt, mint az, aki fizikai valójában követ el lopást. A bűntetthez hozzátartozik az utolérhetőség kérdése is: vajon kinek van nagyobb esélye a lebukásra? Annak, aki menekülni kényszerül egy zsúfolt üzletből, vagy annak, aki ismeretlen címről, távolról letölt egy zeneszámot? A digitális tartalmak lopása is bűn, de az elkövetők közel nem élik meg olyan súlyosan a tettet. Dr. Stephen Harrington, az ausztrál Queenslandi Technológiai Egyetem média- és kommunikációs kutatója felmérésében7 olyan egyéneket kérdezett meg interjú formájában, akik illegális forrásokból szerezték be a jogvédett anyagaikat. A megkérdezések eredménye az volt, hogy a kalózletöltőkben nem jelentkezik bűntudat a digitális tartalmak ellopása után. A legtöbb megkérdezettre igaz volt, hogy saját maguk által kialakított etikai szabályoknak kívánnak megfelelni. Kiderült az is, hogy a megkérdezettek az előző bekezdésben vázolt analógia helyett nem tekintenek a digitális tartalmak lopására úgy, mint a fizikai tárgyak eltulajdonítására.
7
http://index.hu/tech/net/2009/07/20/kalozkodni_nem_bun_csak_illegalis/
18
Harrington a felmérése értékelésekor felhívta a figyelmet arra is, hogy bár léteznek statisztikák arra, hogy a kiadók mekkora haszontól esnek el az illegális letöltések miatt, azonban ezek csak becslésekre hivatkozhatnak. A valóságban viszont teljesen más a helyzet: a statisztikák abból indulnak ki, hogy ha valaki nem töltene le egy zeneszámot illegálisan, akkor azt biztosan megvásárolná, pedig ez nem így van. Ezt igazolják a [A zeneipar valóban rosszul jár?] című fejezet felmérései is.
3.4.
Hogyan tekintsünk a letöltőkre? – Az európai helyzet végletei
3.4.1. A „Büntető” Német Az illegális forrásokkal kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy a kalóz piacok csak szűk vonzáskörzeteknek nyújtanak beszerzési lehetőséget. A terjesztési csatornák közül viszont kimagasló a jelentősége a web alapú forrásoknak, amelyek a világ minden pontjáról könnyen elérhetőek. Természetes, hogy az internetes hálózatok fejlődésével az egyre nagyobb elérési sebességből és egyéb előnyökből a tisztességes és a tisztességtelen magatartást tanúsító egyének egyformán részesedtek. 2009-ben a Német Zeneipari Szövetség elnökségének vezetője, Prof. Dieter Gorny egy a jogvédett anyagok illegális terjesztésének témájában tartott konferencián szóvá tette, hogy Európa több országának kormányzata annyira el van foglalva az információs technológia fejlesztésével és a szélessávú internet infrastruktúrájának kiépítésével, hogy közben megfeledkeztek arról, hogy a lakosság milyen tartalmakat fog forgalmazni az új hálózaton. Gorny szerint ugyanis a digitális tartalmak szolgáltatása hozzátartozik a hálózati infrastruktúra ügyéhez. Ugyanakkor örömét fejezte ki, hogy Franciaország, Nagy-Britannia és Írország is felismerte, mennyire fontos kérdés ez. A Német Zeneipari Szövetség 2004 óta összesen 100 000 eljárást kezdeményezett szerzői jogsértéses ügyekben. Gorny szerint ezek hasznosságát bizonyítja, hogy 2008-ra 600 millióról 316 millióra csökkent Németországban az illegális letöltések száma. Ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a kormányzat tétlensége arra sarkallja a Szövetséget, hogy akár havonta több ezer eljárást indítson németországi letöltők és illegális megosztók ellen.
19
3.4.2. A „Jóhiszemű” Brit Nagy-Britanniában sem kevésbé sürgető a kérdés: a kormány megbízásából készített jelentést az SABIP (Strategic Advisory Board for Intellectual Policy) – a szellemi tulajdonjogot védő tanács. A jelentésben eredménye az lett, hogy körülbelül 12 milliárd fontra rúg az az összeg, amelynek megfelelő értéket egymás között illegálisan forgalmaznak a brit felhasználók. Ez a jelentés azonban túlmutat az eddigi évek tapasztalatain, ugyanis a készítők teljesen új szemszögből próbálták megközelíteni a kérdést. A lényeg most nem az volt, hogy a letöltők hogyan és miért szerzik be illegálisan a jogvédett tartalmakat, hanem az, hogy kik azok, akik így cselekednek. A kérdés felvetése azért újdonság, mert így választ kaphatnánk arra a kérdésre is: mi az a magatartás, amit ezek az egyének tanúsítanak, és vajon meg lehet e változtatni azt? Ha ugyanis nem változtatható meg a letöltők magatartása, akkor ez felveti azt a kérdést is, hogy vajon a törvényekkel van e gond, vagy esetleg az üzleti modellekkel és a kreatív ipar valamint a szellemi közkincs közötti viszonnyal? A jelentés kiemelte, hogy az üzleti modellek terén már most is látható fejlődés. Ami az auditív anyagokat illeti, a jelentés szerint kiemelkedő eredményt ért el a Spotify elnevezésű zenei szolgáltatás, ahol az ingyenesen elérhető zenék mögött amúgy felmerülő költségeket (pl.: szerzői jogdíjak) a szolgáltatást üzemeltető cég reklámbevételekből kívánta finanszírozni. David Lammy, a brit kulturális és oktatási minisztérium felsőoktatásért és szellemi tulajdonért felelős államtitkára azon a véleményen van, hogy bár látja a hihetetlen mértékű illegális tevékenységet a brit letöltők körében, mégsem tekinti a büntetést elsődleges megoldásnak. Lammy – a német nézetekkel szemben – reményét fejezte ki, hogy a hamarosan kialakuló megoldás európai rendszere a lakosság kriminalizálása helyett inkább valamilyen kifinomult új tervezettel oldja majd meg a problémát. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy az Európai Bizottság 2009 májusában figyelmeztette a világ nagy kiadóit: minél előbb találjanak egy uniformizált stratégiát annak érdekében, hogy az online zenekereskedelem egységessé válhasson az EU-n belül – ezzel együtt pedig nőhessen a bevételük is. A jelenlegi rendszer hátránya ugyanis,
20
hogy a nagy online boltok arra kényszerülnek, hogy az egyes országok illetékes hivatalaival egyenként tárgyaljanak. Ez pedig lehetetlenné teszi, hogy minden ország minden lakosa számára ugyanazokat a szolgáltatásokat tehessék elérhetővé (jó példa erre a legjelentősebb online zenebolt, az Apple iTunes, ami például Magyarországon a mai napig nem vehető igénybe). A másik probléma a jelenlegi rendszerrel az, hogy a szétdarabolt piacokon a kiadóknak túlzott hatalmuk van az árak felügyelete terén.
3.5.
A zeneipar valóban rosszul jár?
Amíg a szabályozó hatóságok az illegális letöltők visszaszorításával vannak elfoglalva, addig készülnek olyan felmérések is, amelyek a kontrollálatlan kalózletöltéseket és a legális forrásokat egymás mellett is el tudják képzelni. Ezeket is fontos áttekinteni, mivel egy ilyen felmérés válaszokat adhat arra, hogy hol hibáznak a régóta beváltnak hitt üzleti modellek. Az egyik ilyen felmérést a norvég Ars Technica készítette: a felmérésben 2000 felhasználót kérdeztek meg, akik már betöltötték a 15. életévüket. A felmérés meglepő eredményt mutat: nem kevesebbet állítanak, mint azt, hogy az illegális letöltők számítanak a zeneipar legjobb vásárlóinak is Norvégiában. Az eredmény szerint a P2P hálózatok felhasználói szívesen vásárolnak fizetős letöltés útján bizonyos termékeket. Az EMI kiadó norvég kirendeltsége a felmérés eredményét nevetségesnek titulálta, mivel szerintük ennek látszódnia kellene az eladásokon. Az Ars Technica figyelmeztetett, hogy az EMI nem veszi figyelembe azt, mennyire megváltoztak a fogyasztói szokások az internet és a digitális tartalmak térnyerésével. Példaként említik, hogy jelentősen lecsökkent a teljes CD albumok (fizikai adathordozó) fogyasztása, miközben a vásárlók áttértek a számok egyenkénti megvételére. Ez nagyon fontos jelenség, mivel a CD albumok ebben erősen korlátozták a vásárlókat. Ha egy teljes albumról csak egy-egy zeneszám tetszett a felhasználónak, akkor nem érte meg számára kifizetni a teljes albumot. Ez aztán oda vezetett, hogy azokat többnyire illegális forrásból egyszerűbben és olcsóbban szerezték be. Az Ars Technica ezért kiemeli, hogy az online zeneboltok esetében az egyéni számok letöltése a népszerűbb, míg a fizikai albumok fogyasztása visszaesett – ez az, amiért az EMI nem érzékelheti egyértelműen a változásokat. Az Ars Technica eredményét a Kanadai
21
Jogkezelő Szövetség 2006-os jelentése is alátámasztani látszik, mivel abban is elismerték: a P2P hálózatokon letöltők sokkal több esetben használják az online legális forrásokat is, mint a P2P hálózatokat nem használók. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy a P2P hálózatokat használók jobb ismeretekkel rendelkeznek az internethasználat területén, így számukra nem jelenthetnek gondot az olyan tényezők, mint a regisztráció, az internetes fizetés, vagy az internetes (nem kézzelfogható) szolgáltatásokba vetett bizalom. A másik hasonló eredményt hozó jelentést Will Page, egy brit kiadó gazdasági szakértője készítette. Page jelentése szerint, bár a hagyományos adathordozókból (CD albumok) származó eladások csökkentek, Nagy-Britanniában a zeneipar bevételei 2007hez képest 4,7 százalékkal nőttek 2008-ra. Ennek az elemzésnek a különlegessége, hogy a különféle értékesítési területeket külön vizsgálta meg. A felmérés kiderítette, hogy a digitális zenék eladásai 50 százalékkal nőttek Nagy-Britanniában, míg a fizikai adathordozók eladásai 10 százalékkal visszaestek. Ugyanakkor a koncertjegyek eladásai 13 százalékkal nőttek a vizsgált időszakban. Page kiemelte továbbá, hogy szerinte az online zene jelenléte, annak marketingértéke összességében kifejezetten pozitív hatást gyakorol a zenei iparág bevételeire – ugyanis drasztikus mértékben emelkedtek a zeneipar bevételei a licenc-, hirdetési, illetve szponzorációs területeken egyaránt. A Will Page által készített jelentés egyúttal rámutat egy olyan tendenciára is, hogy a kiadók a korábbi üzleti modell szerint – amely mára megváltozni látszik – az előadókat, zenészeket befektetőknek tekintették, így a hangfelvételek, a reklám és minden egyéb a műalkotással kapcsolatos tevékenység támogatása jelentős pénzek kifizetését jelentette. Az új trend azonban kedvez a kis költségvetésű alkotóknak is, gondoljunk csak arra, hogy az internetes jelenléttel, a megosztó oldalak megjelenésével (ide értve az illegálisan működő kalózhálózatokat is) megnőtt az alkotók által elérhető tömegek mérete. Ugyan szélsőséges, de jó példa erre az ingyenesen igénybe vehető YouTube
video-megosztó
által
népszerűvé
vált
garázs-zenekarok
esete.
A
hagyományossal szemben mára nincs egyfajta életképes üzleti modell az alkotók támogatására, miközben a lehetőségek és eszközök tárháza kibővült. Page szerint ez nagyon veszélyes helyzetet teremt, mert a mostani átmeneti időszak végével talán elérkezik oda a zeneipar, hogy nem lesz képes új értéket teremteni. Ha pedig nem lesz új érték, akkor nem lesz mit ellopni, „elkalózkodni”, lemásolni – sem pedig eladni. A
22
jelentés tanulsága, hogy az alkotók és a kiadók között nem megfelelő a kommunikáció: szükség van egy olyan kiadói modellre, amely a kreatív alkotókat új érték teremtésére ösztönzi.
3.5.1. A zenekiadók trösztellenes pere A kiadók számára is mutathatnak valamit azok a felmérések, amelyek készítői mostanra nincsenek meggyőződve arról, hogy a letöltőket ellenségnek kellene tekinteni – a kiadók hajlamosak ugyanis elfelejteni, hogy a digitális kor beköszöntével a hagyományos értékesítési formákat – mint a lemezeladások – el kell felejteni. A fejlődés nem állhat meg, át kell térni a digitális terjesztésre. Az Egyesült Államokban 2005-ben és 2006-ban több vállalkozás nyújtott be kereseteket a nagy zenekiadók ellen tröszt tevékenység vádjával. A több keresetet a bíróságok nemsokára egyesítették, így indult el egy per-hadjárat a nagy kiadók ellen. A perben foglalt kiadók az EMI, a Sony, a Sony BMG, a Universal és a Warner Music. A kiadók évekkel korábban összeálltak, hogy megoldást találjanak az online zeneterjesztés egységesítésére, hogy a zeneboltok számára megkönnyítsék a működést. Az alperes vállalatok az amerikai zenepiac több mint háromnegyedét uralják. A vád szerint a kiadók nem a helyzet megoldásáért, hanem éppen ellenkezőleg, a digitális terjesztési csatornák számára meghatározott árak magasan tartásáért álltak össze, hogy így mentsék meg a rohamosan eső CD eladásokat. Emlékezetes, hogy Steve Jobs, az Apple vezére (az Apple az iTunes online zenebolt működtetője) többször is kifakadt a kiadók gátlástalansága miatt, mivel szerinte azok túlzott díjakat szabnak meg a licencekre, így az online kereskedők számára rendkívül kicsi profitot engedélyeznek. A bíróságok által egyesített keresetet 2008-ban elutasították, amire az alperesek fellebbeztek. Most azonban, 2010 januárjában a fellebbezésnek helyt adott a bíróság, mivel a vád által felvonultatott bizonyítékok meggyőzőek voltak számára – ezek alapján nem kizárt, hogy a kiadókat árkartell vádjával bűnösnek találják. A per még folytatódik, a lezárásra minden bizonnyal még sokat kell várni.
23
3.5.2. A fizikai adathordozók helyzete – évről évre esnek a CD eladások Tekintsünk el attól, hogy a pernek mi lesz a kimenetele, hiszen nem feltételezhetjük a kiadókról azt, hogy a digitális terjesztés előretörése ellen akarnának helyet foglalni. A lemezeladások már évek óta haldokolnak világszerte. A Nielsen piackutató 2008-ban készült felmérésének eredménye az volt, hogy a karácsonyi időszakban közel 84 millió albumot adtak el világszerte, ami 21 százalékos visszaesést jelent 2007-hez képest.8 A világ legnagyobb zenepiacán, az Egyesült Államokban 15 százalékos visszaesést jelzett a Nielsen. Mindeközben a digitális albumeladások 53 százalékkal növekedtek, összesen 50 millió egység talált gazdára az USA-ban, de ez csak az összes eladás 10 százalékát teszi ki. Az egyes digitális zeneszámok eladása eközben 45 százalékkal nőtt. A legjelentősebb Amerikában elérhető online zenebolt az Apple iTunes átlagosan 10 dolláros áron adott 2008-ban egy albumot, és körülbelül 1-2 dollárt kértek egy-egy zeneszámért. A boltokban kapható CD albumok ezzel egy időben 14-19 dollárba kerültek (a boltban kapható CD albumok azért kerülnek többe, mert a zenei anyag ára mellett tartalmazzák a csomagolás árát is).9
2008-ban az Atlantic Records (a sikerét Ray Charles szerződtetésével megalapozó kiadó) olyan jelentést tett, mely szerint abban az évben először több bevételük származik a digitális értékesítésekből, mint a CD lemezeladásokból. A bevétel 51 százalékát termelte ki a cég digitális zeneértékesítésből és 49 százalék jutott a CD eladásokra. Eközben a Warner Music továbbra is gyengélkedik: veszteségét egy év alatt 21 millió dollárról 56 millió dollárra növelte. Bár ezalatt a digitális formátumú zenék eladása 28 százalékkal növekedett, a CD lemezek eladásai sokkal gyorsabban zsugorodtak, mint ahogy az internetes szegmens tör előre.10
8
http://pcworld.hu/tovabb-estek-a-cd-eladasok-20080102.html http://www.mfor.hu/cikkek/Zuhanorepulesben_a_CD_eladasok.html 10 http://www.stop.hu/articles/article.php?id=417049 9
24
4. A digitális zene 4.1.
A digitális zene technológiája
A digitális zene jelentése: az analóg hangrögzítési eljárásokkal felvett zenei anyagok digitális jellé alakított formája. A digitális jel azt jelenti, hogy a jel olyan alakba van konvertálva, amelyet a számítástechnikában alkalmazott digitális tárolók (tehát olyan háttértárak és adathordozók, amelyek bitek formájában tárolják az adatokat) képesek tárolni és visszaadni. Az analóg források digitalizálásának folyamata a mintavételezés által megy végbe. Az analóg hanghullámból bizonyos időközönként (a mintavételezés frekvenciája) mintát vesznek, és annak mértékét biteken tárolják. Ezt a folyamatot analóg-digitális konverziónak nevezzük. A digitális zene annyiban tér el az analóg hangforrástól, hogy a mintavételezés miatt a hanghullám bizonyos részei elvesznek (lásd 2. ábra).
3. ábra: Analóg hullám mintavételezése Az ábrán látható, hogy az eredeti hullám csúcsai és völgyei egymástól bizonyos távolságra lévő egy-egy számadatnak vannak megfeleltetve, vagyis az eredeti hullám a digitális jelből való rekonstrukcióval soha nem állítható vissza teljes egészében. Ezért elmondható, hogy az analóg-digitális jelátalakítás veszteséges folyamat. A zene minősége attól függően lesz jobb, vagy rosszabb, hogy a mintavételező berendezés milyen gyakorisággal vesz mintát a hanghullám aktuális magasságáról. Ezt azért fontos megjegyezni, mert a korai „bakelit” (vinyl) lemezek esetében a lemez még az aktuális hanghullám analóg képét rögzítette, így visszajátszáskor az eredeti hanghullám alapján
25
lehetett meghallgatni a zenét. A CD lemezeken a hanganyag már digitálisan tárolódik, ezért használnak még ma is sokan vinyl lemezeket.
4.2.
Az MP3 formátum
A digitális zene előállításának ez a rövid áttekintése azért volt fontos, mert így érthető csak meg az MP3 formátum, mint a jelen legelterjedtebb zenei formátumának a működési elve. Az MP3 zenei formátumot a Fraunhofer Intézet Digitális hangátviteli projektjének keretében fejlesztették ki. A kezdeti két verzió (Musicam és ASPEC) vegyítéséből Karlheinz Brandenburg, Jürgen Herre valamint munkacsoportjuk 1992-re dolgozta ki a végleges változatot jelentő MP3 dekóder algoritmust (azonban a bejegyzésre csak a legutolsó tökéletes változat volt alkalmas, ami 1995-re készült el). Az MP3 kódolás lényege, hogy a digitális hangforrásból olyan változatot állít elő, amelyben nem szerepelnek azok a hangok, amelyeket az emberi fül nem lenne képes meghallani. Ez megtévesztő, mert a dekóderben megadott határok rögzítettek, az algoritmus az alapján dolgozik – viszont az emberek hallása különböző, így vannak olyan egyének, akik észreveszik a különbséget. A fejlesztés célja azonban nem a tökéletes minőség volt, hiszen arra vannak veszteségmentes tömörítési eljárások, amiket professzionális felhasználók illetve a zene megszállottjai alkalmaznak. Az MP3 célja a minél helytakarékosabb tömörítés elérése volt. Erre jó szemléltető példa, hogy ugyanaz a pár perces zeneszám az eredeti hangsáv formátumában akár 10x annyi tárolókapacitást is lefoglalhat, mint MP3-ban. A méretgazdálkodás az internetes zene-értékesítéssel még inkább értelmet nyer: nem mindegy, hogy a felhasználó fél óra, vagy 1 perc alatt jut hozzá az általa kiválasztott zenéhez (ugyanakkora internetes sávszélesség mellett). Az MP3 a legelterjedtebb formátum az internetes zeneboltok kínálatát tekintve. Ennek oka az, hogy az átlag felhasználó számára nem tűnik fel a különbség egy jó minőségben kódolt MP3 és egy veszteségmentes kódolás között, valamint az, hogy a letöltéséhez szükséges idő töredéke a részletgazdagabb kódolású zenékének. Az MP3 különlegessége még, hogy a számítógépen kívül a hordozható lejátszók is támogatják, melyek mára már abszolút elterjedtnek számítanak. Az MP3 formátumú zenék ma már lejátszhatók MP3 lejátszóval, MP3 kompatibilis CD-lejátszóval, HiFi-vel és autó-
26
rádióval, valamint akár az arra képes mobiltelefonnal is. Ez is jól mutatja, hogy a CD lemezek miért szorultak vissza annyira az elmúlt években. Az MP3 lejátszók háttértárai, valamint a mobiltelefonokban használható memória-alapú tárak 8-10, vagy akár 60 gigabájt (Apple iPod) zenét is tárolhatnak. Ennyi adatmennyiséggel a zenelejátszó akár órákra elegendő zenei anyagot vihet magával. Ha mindezt CD-n szeretné vinni, több táskát kellene megtöltenie vele. Emellett az MP3 formátumú zenék könnyedén másolhatóak, elküldhetőek a felhasználók között akár e-mailben. A formátum lehetővé teszi, hogy a zeneszámhoz egyéb adatokat – például albumcímet, kiadási dátumot, stb. – csatoljanak. Ezáltal a lejátszókon könnyen kiigazodik a hallgató, nem szükséges listát és nyilvántartást vezetnie az albumokról, amikkel rendelkezik. A számítógépen akár több ezer CD-nek megfelelő hanganyag is könnyedén kereshető.
4.3.
A digitális zene „felügyelője” – a másolásvédelem
Az előzőekben láttuk, hogy a digitális zene mennyi előnnyel rendelkezik az adathordozókon vehető alternatívával szemben. Mint az már korábban is említettem, a digitális tartalmak könnyen másolhatóak, ezáltal pedig terjeszthetőek, a másolással pedig nem veszítenek a minőségükből, mint ahogy a hagyományos hordozók tették (például a magnókazetta, a videokazetta). Ez a tulajdonságuk nem csak előny, hanem hátrány is. Hátrány azoknak a művészeknek és kiadóiknak, akik az eladásukból szerzik bevételeiket. Ezt a bevételt megvédeni csak úgy lehet, ha lehetetlenné teszik a művek törvénytelen másolását/terjesztését. Korábban, amikor még a CD lemezes albumok eladásai nem estek vissza, a lemezek is el voltak látva bizonyos másolásvédelmi eszközökkel. Ezek az eszközök többnyire abból álltak, hogy a CD számítógépen való lejátszását letiltották. Köztudott, hogy a bűnözők a legtöbb esetben előrébb járnak a technológiai fejlettség és a gondolkodás területén, mint üldözőik. A CD lemezek esetében sem kell annyira eltávolodni a témától: az úgynevezett „analóg rés” (analog hole) ezekben az esetekben is megoldást nyújtott. Az analóg rés annyit jelent, hogy a zene bár digitális adathordozón van tárolva, a lejátszása digitális-analóg konverziót tesz szükségessé – így lesz a biteken tárolt adatból hallgató hang. Az analóg konverzió után a felhasználót már semmi nem akadályozza meg abban, hogy a jelet egy megfelelő
27
felvevő készülékkel újra rögzítse. A minőség nyilván a digitális-analóg konverzió utáni anyag minősége lesz, de arra mindenképpen elegendő, hogy az élvezhető (tiszta) minőségben másolásvédelem nélkül terjeszthető legyen. Ez a fajta kijátszása a védelmeknek nem csak a régi CD albumok esetében, hanem a modernebb szoftveres alapú másolásvédelmek esetében is működik. Ezek a szoftveres alapú másolásvédelmi eljárások olyan lehetőségekkel ruházzák fel a zenék terjesztőit, mint a lejátszások időbeli korlátozása, az előfizetéshez kötött lejátszás, annak megszabása, hogy a felhasználó a számítógépéről hány helyre másolhatja a megvásárolt számokat. Felvetődik a kérdés: ha a másolásvédelmi rendszereket ilyen egyszerűen is ki lehet játszani és a megszerzett anyagot az illegális csatornákon tovább terjeszteni, ugyanakkor a legális források vásárlóit nagymértékben lehet vele korlátozni, akkor tulajdonképpen kinek éri meg a másolásvédelmet alkalmazni? Jelenleg úgy tűnik, hogy a másolásvédelem alkalmazása egyedül azoknak a helyzetét nehezíti meg, akik legális forrásból szerzik be a zenei anyagokat. Ezt úgy kell értelmezni, hogy a legális források (az online zeneboltok) a másolásvédelemmel a végletekig megszabhatják a felhasználók számára, hogy hol, mikor és hogyan hallgathatják a megvásárolt zenéket. A felhasználók tehát nem másolhatják tetszőleges helyre (lejátszóra) a zenéket, csak a másolásvédelem által engedélyezett lejátszóra. Az a vásárló, amelyik az Apple iTunes boltján keresztül megvásárolt egy letölthető filmet, nem játszhatja azt le a Microsoft által gyártott XBOX konzolon, mert a két gyártó nem hajlandó együttműködni ezen a téren sem. Tulajdonképpen mindenütt arról van szó, hogy a legális forrást igénybe vevő felhasználó mit nem tehet. A másolásvédelem pedig csak e forrásokból származó anyagokon található meg, mivel a védett zene eladója tart a törvénytelen továbbterjesztéstől/továbbértékesítéstől. A vásárló így két dolgot tehet: vagy elfogadja a korlátozásokat, vagy illegális források után kutat, ahol ingyen kap korlátozásmentes
tartalmakat.
Ezek
alapján
azt
lehetne
mondani,
hogy
a
másolásvédelem kizárólag nehézségeket okoz, az illegális forrásokból letöltőket pedig nem akadályozza tevékenységükben. Fontos azonban áttekinteni, hogy mit is nyújt egy ilyen rendszer: ehhez a legelterjedtebb másolásvédelmi eljárást, a DRM-et (Digital Rights Management) vizsgálom meg.
28
4.4.
A DRM másolásvédelem
A DRM egy olyan hozzáférés irányító rendszer, amely megpróbálja kontrollálni a digitális média felhasználását. Ez a másolásra, a formátumok közötti konverzióra, illetve az anyaghoz való hozzáférésre terjed ki. A személyi számítógépek elterjedésével minden háztartás hozzájutott egy olyan eszközhöz, amellyel a digitális tartalmakat könnyedén másolhatják. Ez, kombinálva az internet és a fájlmegosztás térnyerésével oda vezetett, hogy a jogvédett anyagokat sokkal egyszerűbb lett törvénytelen módon terjeszteni. A DRM egy átfogó jogosultság-menedzselési rendszerként indult, 1996-ban már léteztek olyan lemezek, amelyeket csak akkor játszott le a lejátszó készülék, ha a gyártója szerződött a DRM rendszer használatára és beépítette a készülékbe a dekódoló algoritmust. Az első audio anyagot tartalmazó CD-ket a Bertelsmann Music Group (BMG) kezdte forgalmazni 2002-ben. 2005-re a BMG a Sony-val közösen kifejlesztett egy új DRM szoftvert, amelyet az általa védett lemezek automatikusan és a felhasználók tudta nélkül telepítettek a számítógépekre. Az ügyből hosszú pereskedés lett, mivel a szoftver hibáit sokan kihasználták az érintett gépekbe való bejutásra (hackerek, crackerek). A Sony sok javítást adott ki a programhoz, majd végül a letiltása mellett döntöttek. Amúgy sem volt hatékony a Sony verziója, mivel a másolást csak olyan számítógépeket volt képes kontrollálni, amelyek a Microsoft Windows operációs rendszerét futtatták. 2007 januárjára az EMI, majd a BMG is beszüntette a DRM-el ellátott CD lemezek forgalmazását. A DRM kudarca a CD lemezek piacán nem jelentette a technológia halálát. Magát az elvet azóta is sokan használják. Az Apple például korábban elkészítette saját verzióját FairPlay néven. A FairPlay egy olyan titkosító rendszer, amely a zeneszámokat tartalmazó fájlok mellé rendel egy nagy bonyolultságú kulcsot, ami a számot letöltő felhasználó egyéni azonosítója is egyben. A felhasználó ezzel a kulccsal ellátott zenéi korlátlanul lejátszhatóak a FairPlay-el kompatibilis lejátszókon – az Apple saját lejátszóin – mint az iPod vagy az iPhone okostelefon. Az Apple mellett sokan vették át a DRM rendszert, olyan alkalmazási módokra is, mint a vállalati dokumentumok védelme. Ugyanakkor sokan felszólaltak a DRM alkalmazása ellen is,
29
főleg a szellemi termékeket érintő kérdéskörben. Többek között Bill Gates, a Microsoft vezér is beszélt arról a 2006-os Consumer Electronics Show alkalmával, hogy a DRM kizárólag a legális források vásárlóit lehetetleníti el, holott az lenne a feladata, hogy kiszűrje az illegális felhasználókat. 2009-re az Apple is belátta, hogy a zenei anyagok eladásainak nem tesz jót a DRM védelem, ezért az év januárjától már kizárólag DRMmentes zenéket árulnak az iTunes Store-ban (igaz az olyan tartalmakat, mint a filmek, mobilcsengőhangok, e-könyvek, továbbra is DRM védi). Ez a trend több külföldi zeneboltra is átterjedt. Egyre többen kommunikálják azt, hogy a náluk megvásárolható zenék DRM-mentesek.
30
5. A jogi háttér 5.1.
Büntetni vagy nem büntetni?
Ahhoz, hogy a célokat ismerve kezdhessünk neki az online zenekereskedelem helyzetének javításához, ismernünk kell, hogy a jogrendszerek hogyan is viszonyulnak a legnagyobb „fekete lyukhoz”, ahol a zeneipar bevételei elfolynak. A legtöbb jogrendszerben az illegális letöltőket nem üldözik, a magáncélú (tehát nem haszonszerzés céljából történő) letöltés nem büntethető. A jogrendszerek legfontosabb vívmányait az illegális letöltők ellen a legkönnyebben megint csak a brit és a francia példákon keresztül lehet bemutatni. Ezt támasztja alá az is, hogy az IFPI, a hanglemezkiadók világszövetsége is e példák követésére szólított fel. A brit nézőpont szerint az elkövető helyett az eszközt kell üldözni. Mint ahogy a Német Zeneipari Szövetség elnökségének vezetője, Prof. Dieter Gorny mondta: a legfontosabb, hogy az internetszolgáltatók vegyék észre, mennyire összefügg a digitális tartalmak kérdése az információs technológiai kérdésekkel. Ezért brit jogvédők azt javasolták, hogy az internetszolgáltatók nehezítsék meg az illegális forrásból letöltők dolgát azzal, hogy akár figyelmeztető üzeneteket küldenek nekik, akár korlátozzák a fájlcserélő hálózatokba irányuló adatátviteli sebességüket (ezt a módszert alkalmazza egyébként a UPC Magyarországon). Ugyanakkor a britek a szükségesnél sokkal szigorúbbnak tartják a franciák által kitalált „három csapás” módszerét. A módszer lényege, hogy a visszaesők internetelérését a szolgáltató korlátozhatja. A francia modellről összességében is elmondható, hogy a fokozatosság elvét követi. A francia kormány még 2009 júliusában fogadta el azt a törvénytervezetet, amit hosszas egyeztetések után beterjeszthettek szavazásra. A tervezet korábbi verziói sok alkotmányossági aggályt vetettek fel – a korábbi verzió által létrehozandó adminisztratív
szervezetnek
joga
lett
volna
a
törvénysértők
internetelérését
felfüggeszteni, azonban ez magában alkotmányellenes. A jogszabály-véleményező szervként is működő legfőbb közigazgatási bíróság úgy ítélte meg, hogy a szólásszabadság nevében mindenkit megillet a kommunikációs eszközökhöz, így az
31
internethez való hozzáférés joga. Ezt a jogot pedig adminisztratív szerv nem korlátozhatja, csak a bíróságnak van joga azt elrendelni. A fokozatos bánásmód lényege az lesz, hogy az illegális letöltéseket folytatókat először e-mailben, majd értesítő levélben postán figyelmeztetik. A magatartás be nem szüntetése esetén a bíróságnak van joga dönteni az ügyben. A bíróság ezek után 1 évre letilthatja az internet-hozzáférést, valamint 300 ezer eurós büntetést és 2 év börtönbüntetést is kiszabhat. Az az internetelőfizető, aki hagyja, hogy számítógépéről egy másik személy kalózkodjon, 1500 eurós pénz- és egy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélhető. Ha egy megbüntetett előfizető egy másik szolgáltatóval köt előfizetési szerződést, 3750 euró pénzbüntetéssel sújtható. Érdekes fejlemény volt az ügyben, hogy a francia nemzetgyűlésben az ellenzék nemmel szavazott a tervezetre. Bár a tervezetet elfogadták, az ellenzék szerint az túlzottan szigorú, és a kikerülhetősége miatt amúgy is hatástalan lesz. Fontos továbbá, hogy az internet-hozzáférés megvonása EU-s irányelvekkel áll szemben. Az ellenzék a kikerülhetőség alatt azt értette, hogy bár a szolgáltató váltást pénzbüntetéssel kívánják ellehetetleníteni, a mobil internetes elérések térnyerésével egyre kevésbé lesz nyomon követhető, hogy ki melyik szolgáltatóhoz vándorol át. Ezen kívül az ellenzék és a bizonyos jogvédő szervezetek is egy újabb kiadói lobby-t látnak ott, hogy a tervezetet ekkora ellenszélben is keresztülverték a nemzetgyűlésen. Az ellenzék talán nem is téved ebben az ügyben, hiszen az IFPI, a hanglemezkiadók világszövetsége is a brit és a francia példa követésére szólította fel a többi nemzetet. Az IFPI véleménye szerint az illegális letöltők ellen rugalmasan kell fellépni – ez annyit jelent, hogy a francia példa mintájára először figyelmeztetésben kell részesíteni a letöltőt, a visszaesőket el kell zárni az internet-hozzáféréstől, a tartalmak szolgáltatóit pedig minél jobban be kell vonni az együttműködésbe.
5.2.
Az internetszolgáltatók bevonása
Mind a brit, mind a francia példában látszik, hogy az internetszolgáltatókra nagy feladat hárulna az IFPI által preferált esetben. Az illegális felhasználókat letiltani illetve korlátozni kizárólag az internetszolgáltatókon keresztül lehet. A brit Wiggin
32
médiajogokkal foglalkozó iroda 2009-ben készített egy felmérést11, melyben 1500 brit fogyasztót kérdeztek meg a digitális médiával kapcsolatos szokásairól. A Wiggin szakértője úgy értékelte az eredményeket, hogy a francia példában foglalt figyelmeztetések nem elegendőek a kívánt cél eléréséhez. Az internetezők csupán harmada mondta azt, hogy felhagyna illegális letöltéseivel, ha az internetszolgáltatójától figyelmezetést kapna. Ugyanakkor 80 százalék úgy nyilatkozott, hogy biztosan felhagyna vele, ha kilátásba helyeznék az internet szolgáltatása lekapcsolását. Az internetszolgáltatók ilyen szintű bevonásával viszont újabb kérdés vetődik fel: miért lenne érdeke az egyre nagyobb sávszélességeket garantáló szolgáltatóknak az, hogy az egyre nagyobb sávszélességet egyre jobban kihasználó (és így azokra előfizető) letöltőket korlátozza vagy akár letiltsa a hálózatáról? Az informatikai infrastruktúra fejlődésének legnagyobb haszonélvezői azok, akik a megnövekedett sávszélességet ki is tudják használni – ők ugyanis hajlandóak fizetni a gyorsabb elérési csomagokért. A mindennapi webes tevékenységekhez – mint az e-mailek küldése, a közösségi alkalmazások, vagy az egyszerű böngészés – nincs szükség nagy sávszélességre. A nagy sávszélesség-igényű alkalmazások a letöltés/fájlcsere, a video-streaming, és az online játék. Ezek közül talán a video-streaming az, amit ki kell emelni a fájlcserén kívül. Az olyan oldalak, mint a YouTube vagy a MySpace, lehetővé teszik, hogy az felhasználók video és audio anyagokat osszanak meg egymással. Ezek letöltése/megtekintése is rendkívül sávszélesség-igényes, ezen kívül pedig jelentős a jogvédett anyagok mennyisége ezeken a megosztókon is. Látható tehát, hogy a szolgáltatóknak ütközik az érdekeivel a legnagyobb fogyasztókat kizárni a szolgáltatásból. Az olyan országokban, ahol a szolgáltatók nagyon pontosan felosztották a piacot egymás között (Magyarország is ilyen többnyire), nem lehet akkora mértékű átvándorlásra számítani, mint azokon a helyeken, ahol adott pontban több szolgáltató is elérhető egyszerre. Ez a helyzet azonban a mobil internet elterjedésével meg fog változni.
11
http://itmania.hu/tart/cikk/e/0/47551/1/informatika/Tesznek_a_figyelmeztetesre_az_illegalis_letoltok
33
5.3.
Magyarország – WareZország
A magyarországi helyzet sem kevésbé súlyos, mint a világ többi részén. Hazánk világviszonylatban előkelő helyet foglal el az illegális tartalmak letöltése tekintetében: hosszú ideje benne vagyunk az első tízben. Üdvözlendő fejlemény ugyanakkor, hogy most 2010. május elején lekerültünk az Egyesült Államok szellemi termékek védelmének figyelőlistájáról, amelyet az USTR, az USA kereskedelmi képviseleti hivatala vezet. Ezen a listán azok az országok szerepelnek, amelyeket az Egyesült Államok
problémásnak
tekint
a
szellemi
termékek
védelme
szempontjából.
Magyarország annak elismeréseként került le a listáról, hogy az elmúlt egy évben jelentős lépéseket tett a szellemi termékek védelmére vonatkozó szabályok betartatásában, valamint a rendőrség és a vámhatóság felkészítése területén. Az USTR külön kiemelte, hogy a magyar rendőrségnek sikerült felszámolnia a Verseny utcai piacot, ahol nagy mennyiségben fordultak meg illegális tartalmak, valamint kiemelték még az angyalföldi warez razziát, ahol Magyarország eddigi legnagyobb warez-szerver lefoglalása történt. A kereskedelmi képviselői hivatal kongresszusi kötelezettségének megfelelően minden évben jelentést készít a szellemi termékek védelméről a különböző országokban. A jelentés összeállításakor a hivatal bekéri a témában érdekelt cégek, szövetségek és szervezetek - például a Nemzetközi Szellemi Tulajdonvédelmi Szövetség (IIPA) - véleményét arról, hogy milyen tapasztalataik vannak az egyes országok törvényi hátteréről, bűnüldözési és bírósági gyakorlatáról, mennyire tekintik fontos kérdésnek a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmét. Horváth Péter, a ProArt jogvédő szervezet igazgatója 2009 júniusában még úgy nyilatkozott: évente több tíz milliárd forintra becsülhető a jogvédett tartalmak online megosztása
nyomán
keletkező
kár
Magyarországon,
a
törvénytelen
tartalomszolgáltatások pedig nem csupán a jogtulajdonosok egzisztenciáját fenyegetik, de jelentős mértékben csökkentik a legális online tartalmak piaci eladhatóságának lehetőségeit is. A ProArt jól tudja, hogy a gazdasági recesszió idején egy legális tartalomszolgáltató vállalkozás beindítása hatalmas kockázattal jár, a törvénytelen pénzszerzés, a warez tevékenység azonban büntetendő, mivel a tartalomszolgáltató nem maga szabja meg, hogy milyen tartalmakat tesz közkincsé. Horváth Péter azért emelte
34
ki a warezt, mivel ezek a szolgáltatások nem csak öncélú tartalom megosztással foglalkoznak, hanem haszonszerzés céljából végzik tevékenységüket. A leggyakoribb fizetési forma a warez-világban az emeltdíjas SMS által elérhető szerver – az úgynevezett SMS-web. Nyilvánvaló, hogy az SMS-web működtetéséhez szükséges egy mobiltelefonszám megléte, amit ugyanúgy a magyarországi mobilszolgáltatók bocsátanak a bűnözők rendelkezésére. A mobilszolgáltatók ugyanakkor nem tekinthetők bűnrészesnek, mivel szolgáltatásuk nyújtásakor nem veszik figyelembe, hogy a számot mire használják azután. Ugyanez igaz azokra a tárhely szolgáltatókra, akik warez tevékenységhez nyújtanak szerver-felügyeletet. A legtöbb esetben a szerverek elleni fellépés amúgy is eredménytelen, a leállított tartalomszolgáltatók nem sokkal a lefoglalás után új helyen újra felbukkannak, a razzia pedig nem minden esetben járható út, mivel ezek a szervezetek gyakran távoli/külföldi szerverekre költöztetik a szolgáltatásukat, ahova a magyar rendőrség keze nem ér el. Ezért volt nagy horderejű az Angyalföldön lekapcsolt warez-szervezet, ahol nem csak a szervereket foglalták le, de az üzemeltetők nyomára is akadtak (igaz a fő szervező hamarosan elhagyta az országot). Tóth Péter Benjamin, az ArtisJus főosztályának vezetője kiemelte: szerinte a büntetőjog ugyanakkor nem a legjobb eszköz a jogsértések visszaszorítására. Ő is a francia példára utalt, ami véleménye szerint egy járható út lenne az olyan esetekben, ahol a nem üzletszerű jogsértéseket akarják visszaszorítani.
5.4.
A magyar jogrend rendelkezései az illegális letöltőkről
Magyarországon a szerzői jogok védelméről szóló törvény (mint például az 1999. évi LXXVI. Törvény a szerzői jogról, és ennek kiegészítései illetve a 2001. évi CVIII. Törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal
összefüggő
jogrendszerek
azonos
jövedelemszerzésre
szolgáltatások
pontjainál
irányuló,
is
egyes
kaotikusabb.
magáncélra
történő
kérdéseiről) még A
zenék
és
a külföldi filmek
letöltése/másolása
a
nem szabad
felhasználás kategóriájába esik, így legálisnak tekinthető. Ennek az oka, hogy a törvény célkitűzése az információ szabad terjeszthetősége. A szabad felhasználás azt jelenti, hogy a felhasználáshoz nem kell a jogtulajdonos hozzájárulását kérni, amennyiben a
35
felhasználás a következő feltételek mindegyikének megfelel: nem sérelmes a mű, előadás, hangfelvétel rendes felhasználására, és indokolatlanul nem károsítja a szerző, előadóművész, illetve a hangfelvétel (illetve klip esetében a klip előállítója) kiadójának jogos érdekeit. Ez a mentesség ugyanakkor nem vonatkozik a szoftverekre, mivel azoknál egyértelmű a jövedelemszerzés ténye, illetve maguk a szoftverek is értékteremtésre alkalmas eszközök. A szoftverek esetében a szabad felhasználás elve nem él, mivel ha egy szoftvert illegálisan szereznek be, attól még nem szereztek jogot a használatára. Ez úgy is értelmezhető, hogy a szoftverek esetében magára az adattömegre vonatkozik a szabad felhasználás elve, de a használat a szerződés hiányában jogsértő. A fájlcserélő hálózatokról letöltők esetében beszélni kell a továbbosztás fogalmáról. A jogvédett anyag magáncélú letöltése még belefér a szabad felhasználás elvébe, azonban a fájlmegosztó hálózatokon (mint például a különféle P2P hálók) a felhasználók nem csak letöltenek tartalmakat, hanem azokat a többi felhasználó számára fel is töltik. Ez a feltöltés lényegében a továbbosztás, és mint olyan, jogsértő tevékenységnek számít. A fájlmegosztó hálózatok betiltását követelni abszurd lenne, mivel azok nem jogvédett és saját készítésű tartalmak továbbítására is alkalmasak. Az más kérdés, hogy ezeken a hálózatokon a legtöbbször jogvédett tartalmak mozognak, amelyeknek a terjesztéséhez a jogtulajdonos nem járult hozzá. Ezeknek a terjesztése, továbbosztása már túlmutat a szabad felhasználás elvén. A magyar jogalkotás paradox szüleménye ez a rendszer, mivel a felhasználók, a jogvédők, a jogtulajdonosok és a jogalkotók is tudják: letölteni olyan tartalmakat legálisan, amiknek a megosztása illegális tevékenység volt – ellentétes. Ezt a paradoxont fizettetik meg a magyar jogvédő szervezetek (lásd lentebb) az üres adathordozókra fizetendő jogdíjakkal, amelyet akkor is ki kell fizetni, ha az üres adathordozó soha nem fog kapcsolatba kerülni illegális tartalommal. Erről a felállásról tudni kell, hogy míg a jogvédő szervezetek megfizettetik a felhasználókkal az üres adathordozók jogdíját, addig a jogtulajdonos kiadók folyamatosan és gátlástalanul nyomást gyakorolnak a felhasználók mondván: attól, hogy az ország jogrendje legalizálta a letöltéseket, azok még nem legálisak. Ezt a kettős nyomást a felhasználók hamar észrevették, és nem biztos, hogy a kiadók a megfelelő hatást érték el vele. A szabad felhasználás elve néhány esetben kizáró eseteket szab meg. Az egyik ilyen eset, amikor a letöltő olyan tartalom másolatához jut, amelynek eredeti változata még nem jelent meg a nyilvánosság számára. A másik ilyen elv az, hogy a jogsértés
36
tényén nem változtat az, hogy a jogvédett tartalmat ingyen, warez-szerveren vagy kalózpiacon kifizetve, vagy közvetetten (például más által lemásolt lemezt kaptam) szereztük be. Ettől függetlenül ugyanis sérül a szerzői jogi törvény azon kitétele, hogy a szerzőt megilleti a szerzemény után járó illetmény. A törvény szerint azok a vásárlók, akik fizetnek a jogvédett tartalmak illegális másolataiért, ezzel elismerik felelősségüket – a törvény szerint ekkor minden bizonnyal tudatában voltak a jogsértésnek. Ez a kitétel nyilvánvalóan nem állja meg a helyét sok esetben.
A megosztásról úgy rendelkezik a törvény, hogy a megosztó maga vállalja a felelősségét. Ez abban az esetben is igaz, ha a megosztók számára rendelkezésre bocsátott szerverre az üzemeltető nem tölt fel semmi jogsértőt. Korábban már írtam arról az esetről, hogy a warez-szerverek esetében a tárhely szolgáltatója nem vonható felelősségre, mivel nem foglalkozik azzal, hogy az általa biztosított tárhelyet ki és mire használja. Ez a törvény szerint nem lenne igaz, azonban a magyar jogrendben eddig nem egyszer sem volt példa arra, hogy valakinek ezért a törvény előtt kellett volna felelnie. Ennek oka lehet az, hogy a magyarországi jogvédők és a jogosultak nem végeznek olyan hangsúlyos tevékenységet itthon. Külföldön a legnagyobb ilyen jellegű pereskedés a Pirate Bay („Kalózkikötő”) elnevezésű torrent-oldal esete volt. A Pirate Bay alapítóit azért fogták perbe, mert bár a fájlok megosztásában ők személyesen nem vettek részt, az általuk működtetett szerverrel a jogsértésekhez adtak eszközt. A pereskedés a mai napig zajlik, több büntetésről határoztak már, de a Pirate Bay még mindig működik.
A büntetés mértékéről a magyar törvények tág körben rendelkeznek. A maximálisan kiszabható büntetés szerzői jogokat sértő magatartásra a 2-5 évig terjedő, letöltendő börtönbüntetés, és/vagy közérdekű munkára való kötelezés szabható ki, de ehhez rendkívüli mértékű anyagi kár okozása kell. Ezt a büntetést a legvalószínűbben a megosztó rendszereket üzemeltetők kaphatják, a hétköznapi felhasználók aligha jutnak el olyan szintre, hogy ezzel szembesüljenek. Egyedi esetek léteznek arra, amikor felhasználók pénzbüntetést kaptak, de ezek nagyon kirívó példák (Magyarországon nem jellemző, az Egyesült Államokban 2009-ben megesett, hogy egy magánszemély 1700
37
zeneszám megosztásáért 2 millió dolláros büntetést kapott12). A magyar jogvédő irodák többször hangsúlyozták, hogy számukra nem cél a kisfelhasználók üldözése, ők főleg a nagy megosztókra, a warez-szerverek üzemeltetőire illetve a piacokon jövedelemszerző jogsértő tevékenységet végzőkre specializálódnak.13
12 13
http://hirek.prim.hu/cikk/73420/ http://index.hu/tech/jog/warez030707/
38
6. A jogvédő szervezetek munkája Magyarországon 6.1. A
ProArt ProArt
-
Szövetség
a
Szerzői
Jogokért
egyesületet
a
szerzőket,
előadóművészeket, hangfelvétel-előállítókat, filmelőállítókat, vizuális művészeket képviselő közös jogkezelő illetve érdekképviseleti szervezetek szövetségeként alapította az Artisjus – Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, az EJI – Előadóművészi Jogvédő Iroda, a FilmJus – Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete, a Hungart – Vízuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület és a MAHASZ – Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége. A Szövetség létrehozatalát a szerzői jogi jogsértések számának drámai növekedése tette szükségessé, a közös jogkezelő szervezetek által képviselt jogosultak érdekeinek hatékony védelméért.
A Szövetség céljai •
Az érintett jogosultak művei, teljesítményei jogsértő felhasználása elleni fellépés, valamint e fellépések összehangolása
•
Valamennyi érintett jogosult érdekeinek figyelembevételével a szerzői művek, szomszédos jogi teljesítmények felhasználása jogszerűségének elősegítése
•
A szerzői jogi jogtudatosság fokozása különösen oktatás, ismeretterjesztés, és a szerzői jog pozitív szerepét bemutató reklámok és nyilvános közlések útján
•
Olyan közös akciók, intézkedések előkészítése, végrehajtása, amelyek az érintett jogosultak érdekeinek figyelembevételével elősegítik a szerzői jog által védett művészeti alkotások, teljesítmények elismerését és megismerését
Mit tesz a ProArt a kalóztevékenység visszaszorításáért? A fizikai formában megjelenő kalóztermékek (CD: kazetta, DVD, stb.) elsődleges előfordulási helyeit kiemelt figyelemmel kezelik. A ProArt munkatársai folyamatosan ellenőrzik a piacokat, lemezboltokat, gyűjtik az információkat, akciókat szerveznek, szoros
együttműködésben
a
különböző
39
hatóságokkal
(Rendőrség,
Vám-
és
Pénzügyőrség, stb.). Az esetlegesen talált illegális hanghordozókat a hatóság lefoglalja, majd szakértőhöz küldi, aki megállapítja, hogy valóban illegális másolatok találhatók-e a hordozón, illetve konkrétan mely jogtulajdonosok jogai sérültek a kalóztevékenység során. Amennyiben bebizonyosodik a kalózkodás ténye, a bíróság az illegális hordozókat elkobozza, illetve rendelkezik további sorsukról. Vagy átadják őket a MAHASZnak megsemmisítésre, vagy maguk intézik ezt. A kalózkodás elleni küzdelem másik frontja a világháló. A ProArt az Internetet is folyamatosan figyeli, mivel a világhálón az elmúlt években nagy számban bukkantak fel illegális digitális másolatok. Ha ilyen jellegű anyagok nyomára bukkannak, a csoport tagjai megkeresik a szerverüzemeltetőket, megjelölik a kérdéses illegális fájlokat, majd kérik, hogy töröljék azokat vagy tegyék lehetetlenné a hozzáférést. E kérésnek az üzemeltetők jelentős hányada eleget is tesz, ellenkező esetben az üzemeltetővel szemben is jogi eljárás kezdődhet. A munkát megnehezíti, hogy a jelenlegi bírói gyakorlat, illetve ez eddig megszületett ítéletek elnézőek a hamisítókkal szemben. Bár a törvény szerint a kalózkodás alapesetben 2-5 évig terjedő, letöltendő börtönbüntetéssel, és/vagy közérdekű munkára való kötelezéssel, és/vagy pénzbüntetéssel szankcionálható, az évi néhány száz, zenei kalózkodással kapcsolatos ítélet szinte kivétel nélkül enyhébb pénzbüntetéssel, többszöri "visszaesők" esetében felfüggesztett szabadságvesztéssel végződik.
6.2.
ArtisJus
Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület a zenei és irodalmi szerzői jogok közös jogkezelő szervezete. Tagjai között található közel 1700 zeneszerző, szövegíró, irodalmi szerző és zeneműkiadó. Az egyesületi formához igazodnak az Artisjus választott testületei és egyesületi szabályzatai. Az Egyesület legfőbb szerve a Közgyűlés, az Egyesület választott tisztségviselői és választott testületei az Egyesület Elnöke, Vezetősége, Választmánya, Felügyelő Bizottsága és a Főigazgató. A szervezet célja, hogy az általa felkarolt szerzők egyenlően részesedjenek a különböző jogdíjak által befolyt bevételekből. Azért az ArtisJus-t jegyezte be az
40
Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) a szerzői jogdíjak adminisztrátorának, mert a megítélés szerint ez a szervezet a legreprezentatívabb a szerzői támogatás szempontjából. A díjak szétosztását a szervezet a szerepeltetések arányában teszi meg. A díjak elosztása szempontjából a külföldi és a hazai előadók egyformán részesednek. A külföldi-hazai arányra jellemző a 65-35 százalékos feloszlás. A szerzői jogdíjak felosztását a szervezet a szerzők által meghatározott díjfelosztási szabályzat alapján hajtja végre. Ez a felosztási rendszer sok vita tárgya, mivel az adathordozóknál nem lehet megmondani, hogy melyik szerző hány zeneműve kerül majd rá. A szerzők a népszerűségi indexüket előre kell, hogy deklarálják, majd a felosztás ezek alapján történik. Az internetes zenekereskedelem nyilvánvaló megoldást kínál majd a problémára, hiszen a letöltések száma nyomon követhető egy-egy zeneszámra, ami alapját képezheti egy új felosztási rendszernek. Természetesen a jogdíjfelosztásba az illegális forrásokból letöltött másolatok nem számítanak bele. Az ArtisJus minden nyilvános szerepeltetés és magán célú vásárlás/letöltés után jogdíjfizetésre kötelezhet. A munkáját az ebben illetékes ellenőrök segítik, akik felderítik a jogdíjfizetésre kötelezetteket. Amennyiben a jogvédett tartalom felhasználója nem jelenti az ArtisJusnak, hogy egy szerző műveit nyilvánosan készül lejátszani, és erről az ArtisJus ellenőrei tudomást szereznek, akkor a szervezet átalánydíjas díjfizetésre kötelezheti az egyént. A szervezet a munkájáról beszámolási kötelezettséggel tartozik az OKM-nek – tekintve a tevékenységet és a költségvetést egyaránt. A klasszikus zenére más jogdíjszámítás érvényes az ArtisJus-nál: mivel a zeneszerzőnek nem utalható jogdíj, a műveket előadó személyek kötnek megállapodást.
6.3.
MAHASZ
A MAHASZ – Magyar Hanglemezkiadók Szövetségét 1992 tavaszán hozta létre hat lemezkiadó vezetője – Bors Jenő (Hungaroton), Deák Miklós (Rákóczi Kiadó), Horváth István (Nívó Kft), Csepregi Éva (Neoton-Pro Kft), Méhes György (Média Kiadó) és Szigeti Ferenc (Proton Kisszövetkezet) - és néhány magánszemély. A MAHASZ egy jelenleg 49 kiadót tömörítő szakmai szervezet.
41
Céljai: •
Ellássa tagjai gazdasági, jogi, érdekvédelmi képviseletét, hazai és nemzetközi téren egyaránt
•
Közreműködjön a szakmára vonatkozó jogszabályok előkészítésében figyelemmel kísérje a szakmát érintő állami és közigazgatási intézkedéseket, szükség esetén fellépjen a szakma érdekében
•
Tagjai számára biztosítsa a versenysemlegességet
•
Fellépjen a hanghordozók jogosulatlan előállítóival és terjesztőivel szemben
•
Rendszeres slágerlistákat, statisztikákat közöljön a zenei piac aktuális állapotáról, szükség esetén piackutatást végezzen vagy végeztessen
•
A hangfelvétel előállítók közös jogkezelő szervezeteként kihirdesse a kollektív jogkezelés körébe utalt jogdíjak tarifáit, begyűjtse a jogdíjakat a felhasználóktól és felossza azokat a hangfelvétel-előállítói jogosultak körében
6.4.
Az üres adathordozókra fizetendő jogdíjak
Mint korábban említettem, a magyar jogrendszer úgy rendelkezik, hogy a magáncélú másolás/letöltés legálisnak számít, akkor is, ha a forrás törvénytelen, miközben az illegális források igénybevétele a felhasználók számára mindaddig nem büntethető, amíg az magán célokat szolgál. Erre a kettős helyzetre kíván megoldást találni a jogvédők által bevezetett átalánydíj. Az üres adathordozókra fizetendő díj azt a célt szolgálja, hogy a szerzői jog jogosultjainak kárpótlást nyújtson a műveik, rögzített előadásaik, illetve hangfelvételeik magáncélú másolása miatt kiesett bevételekre való tekintettel. Az üres adathordozók importőrjeit kötelezi a törvény e díj megfizetésére. Az üres adathordozónak az országba történő behozatalakor még nem lehet tudni, hogy a hordozó majdani megvásárlója a hordozót szerzői jog által védett mű vagy saját anyag másolására fogja használni, ezért a díjat minden egyes üres hordozó után meg kell fizetnie az importőrnek. Ezt a díjat az importőr aztán a továbbértékesítéskor ráterheli a vevőre, ami végül eljut a végfelhasználóig. 2002-ben 25 millió üres CD-t és további kb. ötmillió hangkazettát importáltak Magyarországra. Piackutatási eredmények azt igazolják, hogy hangkazetták legfeljebb
42
5%-át használják saját anyag másolására, míg ez az arány az üres Cd-k esetében eléri a 10%-ot. Összehasonlításképpen: 1999-ben hozzávetőleg 500 ezer üres Cd-t importáltak Magyarországra, 2002-ben pedig 25 milliót. Bár valószínűleg a számítógépes ellátottság és így a CD-kre mentett adatállomány nagysága is növekedett, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az 1999-es évet követően az asztali majd a számítógépekbe építhető CD írók és ezzel párhuzamosan az Internet elterjedése indította el a szerzői jog által védett teljesítmények mára hihetetlen mértékű másolását, és ezzel az üres CD-k iránti kereslet az ötvenszeresére nőtt! Az üres adathordozók árába épített jogdíj összegén a szerző, az előadóművész és a hangfelvétel előállítója osztozik 50%-30%-20% arányban. Konkrét példával: egy írható CD-lemezre minden legálisan működő kereskedő jelenleg kedvezményes, 35 Ft + áfa üres adathordozó díjat fizet, melyet továbbhárít a vevőre. Ha valaki megvásárol 100 darab üres CD-lemezt, akkor összesen 3500 Ft + áfa díjat fizetett ki. Körülbelül annyit, amennyi egy újonnan megjelent zenei CD bolti ára. Ugyanakkor az üres hordozók árában megfizetett összeg teszi lehetővé, hogy a jogalkotó fenntartsa a magánmásolás szabadságát: vagyis akár mind a 100 darab CD-re felmásolható egy-egy (vagy MP3 formátumban akár 10-10!) teljes album. Tehát ha a forgalomba hozott lemezek 1 százaléka tartalmazna legalább egy jogvédett albumot, akkor a felhasználók jól jönnek ki a jogdíj megfizetésével. A valóság azonban azt mutatja, hogy a CD-k közel 90%ának az lesz a sorsa, hogy jogvédett anyagokat másolnak rájuk. Sokkal jobb lenne, ha mindenki a saját felhasználásai szerint fizetné meg a jogdíjakat. Amíg a média fogyasztása a hagyományos formájában zajlik, addig ez aligha valószínű. Az online kereskedelem térnyerésével a közeljövőben ez még változhat.
43
7. Az internetes zenepiac Magyarországon 7.1.
Az üzleti modellek
Igaz, hogy a kiadók számára az internetes zeneértékesítés évek óta égető probléma, az azonban a mai napig kiforratlan állapotban van. A bevételek stagnálnak, illetve jelentős mértékben elmaradnak az elvárttól. A kiadók és a jogvédők is arra számítottak, hogy a CD lemezek eladásainak visszaesésével az internetes eladások azonos mértékben fognak nőni. Ez azonban nem így történt. Ennek két legfőbb oka: •
Az illegális források rendkívüli elterjedtsége
•
A meglévő üzleti modellek nem vonzóak a széles tömegek számára
Az első pontot már áttekintettük: az illegális források munkája az informatikai infrastruktúra fejlődésével egyre egyszerűbb. Az illegális letöltés pszichológiájánál láttuk, hogy a szellemi termékek lopása nem kelt akkora bűntudatot az elkövetőkben, mintha fizikai tárgyakat tulajdonítottak volna el. Eközben a kiadók és a jogvédők is kezdik kriminalizálni és ellenségnek tekinteni a zene-kedvelő polgárokat. A kollektív jogdíjfizetés az üres adathordozókra megosztja a véleményeket arról, hogy mi legális és mi nem az. Egy olyan paradoxon alakult ki ezen a területen, hogy az illegális forrásból történő letöltést tulajdonképpen egyszerre engedélyezik és sarcolják is. A jogvédő szervezetek eközben a szerzőkkel közösen próbálnak megoldást találni a problémára, de az általuk kidolgozott rendszer (díjfizetési szabályzat indexei) sok esetben nem juttatja el a beszedett jogdíjakat azok jogos tulajdonosához. Elérkeztünk tehát oda, hogy a második pontban foglaltakkal foglalkozzunk. Az üzleti modellek problémája az első pontban tárgyaltak mellett ugyanolyan fontossággal bír. Meg kell vizsgálni, hogy mi az, ami a vásárlókat arra sarkalja, hogy az illegális forrásból szerzett tartalmak helyett a legális beszerzés mellett döntsenek. Ez nem egyszerű kérdés, de azt már most leszögezhetjük: Magyarországon ennek a problémának még inkább aktualitása van. A gazdasági válság a lakosság nagy részét
44
úgy érintette, hogy nem volt felkészülve rá. A megtakarítások hányada kicsi, az emberek nem elhanyagolható hányada pedig hónapról hónapra él. A reálbérek alacsonyak, így jól meg kell gondolni, hogy mire költenek a magyar emberek. Látható, hogy a válság sújtotta Magyarországon egy olyan kérdés, hogy hogyan lehet az ingyenesség pártjáról a fizetésre átcsábítani az embereket – finoman szólva is bonyolult. Először azokat az üzleti modelleket fogom áttekinteni, amelyek már jelenleg is működnek hazánkban (hazai zeneboltokkal), majd néhány koncepciót, amelyek külföldön indultak útnak több-kevesebb sikerrel.
7.2.
A hazai online zeneboltok
7.2.1. Vodafone Zenetár Üzleti modell: A Vodafone által működtetett Zenetár a www.korlatlanzene.hu oldalon érhető el. A szolgáltatás mobiltelefonról és számítógépről egyaránt elérhető. A fizetési mód alapján előfizetéses modellről van szó. A számok másolásvédelem-mentesek – 2009 májusa óta a Vodafone DRM mentes zenéket árul kizárólag, így azok szabadon másolhatóak másik számítógépre, lejátszóra vagy akár CD-re is írhatóak. A zenebolt kínálata több százezer előadó műveire terjed ki a nagyobb kiadóktól (EMI, Sony, Warner, Universal). A képviselt irányvonalat a mainstream média populáris műfajaiból állították össze.
Árpolitika: Az előfizetéses modell úgy működik, hogy a számok letöltésére kell előfizetni. Az előfizetési díj 1000 forint 2 hétre. Ha előfizettek a szolgáltatásra, akkor a számok 50-100 forintos díjért tölthetőek le. Ha valaki nem fizet elő, akkor is tölthet le számokat (Vodafone Zenetár előfizetés nélkül) 250-500 forintos egységáron. A szolgáltatást a Vodafone mobilszolgáltató ügyfelein kívül mások is igénybe vehetik.
Különlegességek: az előfizetés mellé jár 10 szám havonta, amelyeket másolásvédelem nélkül le lehet tölteni ingyen. De ezeket a számokat csak egy bizonyos listáról lehet összeválogatni, tehát nem tetszőleges művekre vonatkozik.
45
7.2.2. UPC Music Üzleti modell: A UPC által működtetett UPC Music egy előfizetéses zenebolt. Az előfizetést csak a UPC internet szolgáltatására előfizető ügyfelek vehetik igénybe, ugyanis a szolgáltatás az internetcsomagok kiegészítése. Közel 100.000 zeneszám közül lehet válogatni 30 zenei stílusban. Két csomagban áll rendelkezésre a zenebolt: a UPC Music Home és a UPC Music Go. A két csomagot a UPC úgy alakította ki, hogy két különböző zenehallgatási stílust vett alapul. A Home csomagban nincsenek benne a szabadon másolható számok, a havi 800 zeneszámhoz való hozzáférés az otthoni zenehallgatásra alkalmas – ugyanis DRM másolásvédelem akadályozza meg a számok másolását. A Home előfizetés lehetőséget biztosít a Windows Media Player-en keresztüli DRM szinkronizációra, ami azt jelenti, hogy a DRM védelemmel kompatibilis 1 darab lejátszóra áthelyezhetőek a számok. Tehát a Home csomagban letöltött számokat 1 számítógépen és 1 lejátszón lehet lejátszani, kizárólag az előfizetés futamidejéig. Ha az előfizetést lemondják, a letöltött zenék nem hallgathatóak tovább. A Go csomag a Home által biztosított 800 zeneszám mellett tartalmaz lehetőséget 50 szám másolásvédelem nélküli hordozására. A másolásvédelem nélkül letöltött 50 szám az előfizetés lemondása után is használható marad. Az előfizetés megkötése után a felhasználónak szükséges egy regisztráció elvégzése, amellyel megkapja egyéni DRM azonosítóját is. Ezt követően ezzel az azonosítóval fogják követni, hogy a havi 800 zeneszám meghallgatása hol tart. A 800 zeneszámos keret havonta megújul, a ki nem használt meghallgatások elvesznek.
Árpolitika: A UPC Music Home csomagja 850 forintos havi felárat jelent a UPC internet szolgáltatása mellett. A UPC Music Go 1250 forintba kerül havonta.
Különlegességek: Listázva vannak olyan számok, amelyek másolásvédelem nélküliek.
46
7.2.3. Songo.hu Üzleti modell: A Songo egy olyan zenebolt, ahol a számokat külön-külön és albumok részeként is meg lehet venni. A kínálat elég tág, 900.000-es nagyságrendre rúg. A legtöbb ismert zenei műfaj képviselője megtalálható az oldalon. A regisztráció egyszerű, a fizetési mód lehet átutalásos, bankkártyás vagy SMS alapú. A letölthető számok másolásvédettek, méghozzá kizárólag a Windows Media Player által támogatott WMA formátumban. Ez azt jelenti, hogy az Apple iPod lejátszóira ezek a számok nem másolhatóak fel.
Árpolitika: A Songo árpolitikája azt az elvet követi, mint a DVD filmek árazása. A régebbi/kifutó albumok/számok olcsóbbak, míg a frissek drágábbak. A bankkártyás fizetés 1000 forint alatti rendelés esetén 60 forint pluszköltséget jelent. Az SMS fizetés pedig kizárólag olyan esetben vehető igénybe, amikor a vásárló nem kíván regisztrálni az oldalon egy-egy szám letöltéséért. Az SMS fizetéshez hozzátartozik az is, hogy az így megvásárolt számokért gyakran kétszeres vagy háromszoros árat kell fizetni. Alapesetben egy zeneszám ára a 240 forinttól a 3-400 forintig terjed, az albumok pedig egészen az 1500-as kategóriától az 3-4ezres kategóriáig (főleg az új sikeralbumok).
Különlegességek: Nincs.
47
7.2.4. Dalok.hu Üzleti modell: A dalok.hu az EJI – Előadóművészi Jogvédő Iroda és a zenészszakszervezet által indított online zenebolt. A dalok.hu a magyar zenészek műveinek a terjesztésére alakult, profitérdek magát a szervezetet nem vezérli. A bolt egyedüli érdeke, hogy a magyar előadók egy jól működő piactérhez jussanak, és eladhassák műveiket. Az oldal maga nem túlzottan professzionális, viszont a magyar előadók között a legkülönfélébb zenei irányzatokat képviseltetik rajta. A zenék másolásvédelem nélkül érhetőek el. A vásárlás menete úgy zajlik, hogy a dalok.hu felveszi a kapcsolatot egy bankkal, majd a regisztrált vásárló a bankon keresztül intézi a fizetést.
Árpolitika:
Mivel
a
zeneboltot
működtető
szervezetek
nem
érdekeltek
a
profitszerzésben, így az oldalon árult magyar művek tekinthetőek a legolcsóbbnak a mezőny árait figyelembe véve. A zeneszámok árazása a 124 forintos és a 209 forintos árkategóriák között váltakozik.
Különlegességek: Kizárólag magyar művészek és előadók művei.
7.2.5. T-Mobile – Sony Ericsson PlayNow Plus A T-Mobile PlayNow Plus TM szolgáltatása egy végtelenül korlátozott üzleti modellt valósít meg. A zeneszámok előfizetéses alapon vásárolhatók meg, viszont korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre. A meghallgatásuk a Sony Ericsson PlayNow készülékein illetve számítógépen lehetséges, amennyiben a DRM védelem a Windows Media Player által hitelesített. Hat hónapos előfizetési idő elteltével a számok közül 100 darab zenénél kikapcsolható a másolásvédelem. A szolgáltatás havidíja 2500 forint. Különlegessége, hogy új készülék esetén a telefont 1000 darab zeneszámmal feltöltve nyújtják át. A T-Mobile saját bevallása szerint a 4 legnagyobb nemzetközi kiadó, valamint több magyar kiadó szerzőinek művei is megtalálhatóak a kínálatban. A szolgáltatás 14 napig ingyenesen kipróbálható a megfelelő készülékkel.
48
7.2.6. T-Online Track.hu (Megszűnt) A T-Online Track.hu elnevezésű online zeneboltja egy nagy kínálattal induló zenebolt volt. Az árszabása drága volt, a zeneszámokat DRM másolásvédelem védte, a regisztráció és a vásárlói felület nem volt felhasználóbarát. 2009 júliusában jelentette be a Magyar Telekom, hogy a bolt megszűnik. Az addig már értékesített számok DRM licencét állításuk szerint az óta is lehetőség van megújítani.
7.3.
A magyar valóság – Lehetetlen legálisan zenéhez jutni?
A működő magyar online zeneboltokat áttekintve eljutottunk oda, hogy azt mondhatjuk: hazánkban még nem honosodott meg ez a terjesztési mód. Több internetes portál is tesztelte már, hogy milyen lehetőségei vannak egy magyar lakosnak arra, hogy online legális forrásból szerezze be a zenei anyagokat. Látható, hogy a UPC Music csak a UPC ügyfélkörének érhető el, így marad a Vodafone Zenetár és a Songo (valamint a sivár külsejű és népszerűtlen, magyar szerzeményekkel foglalkozó dalok.hu). Az olyan nagy online zeneboltok, mint az Apple által működtetett iTunes, vagy lala.com, illetve az amerikai AmazonMP3.com csak külföldiek számára érhetők el. Az AmazonMP3 kizárólag Amerikában, a lala.com pedig az észak-amerikai kontinensen élők számára vehető csak igénybe. Igaz, az iTunes az utóbbi fél évben az Európai Bizottság részéről sok figyelmeztetést kapott, hogy oldja meg a licencezési problémákat és vezessen be egységes zeneárusítást Európa szerte. Steve Jobs, az Apple első embere ugyanakkor úgy nyilatkozott: nem a cége hibája, hogy Európában nehéz bevezetni az egységes szolgáltatást. Jobs szerint a legnagyobb baj az Unión belüli ezerféle zenei licencezési rendszerrel van, amelyek között annyi az ütközés, hogy minden nemzettel külön-külön kell tárgyalniuk a bevezetésről. Még úgy is, hogy az Apple tárgyal a bevezetésről, vannak olyan országok, ahol a kereslet olyan minimális lenne, hogy nem éri meg a vállalat számára befektetni a szolgáltatás bevezetéséért.
49
7.4.
A külföld két koncepciója
A külföldön elérhető zeneboltok üzleti modelljei jó kiindulási pontot jelenthetnek. A lala.com egy teljesen új szemlélettel lépett piacra, és miután az Apple felvásárolta, már a tőkeerővel sem lesznek gondjai. A lala.com koncepció lényege, hogy a zenéket a vásárlók online hallgathatják. Az online meghallgatás egyszer ingyenes, majd 10 centért cserébe többszöri online meghallgatáshoz, további 89 centért pedig letölthetőséghez jutnak a vásárlók. Ez a fajta, úgynevezett streaming zeneszolgáltatás egyre inkább felkelti a nagy webes szereplők figyelmét. Olyan nevek álltak be a koncepció mögé, mint a Google, vagy a közösségi oldalak új trónörököse a Facebook. A másik ígéretes koncepció a Spiralfrog nevéhez fűződik. Bár a szolgáltatás 2009 márciusában leállt, az üzleti modell nem elvetendő. A koncepció lényege az volt, hogy a zeneoldalon a számokat ingyen lehetett volna letölteni, a szerzői jogdíjakat pedig a cég reklámbevételekből kívánta finanszírozni. Az ingyenességnek egyetlen feltétele volt: a felhasználóknak kéthavonta be kellett jelentkezni a profiljukra, hogy az ingyenesség megmaradjon számukra (így akarta biztosítani a cég a reklámozók számára a megfelelő elérést). A Spiralfrog a zenék terjesztésére a DRM-el védett WMV formátumot választotta, ami eleve kizárta az Apple iPod lejátszóit, amelyek a világon a legelterjedtebb MP3 lejátszónak számítanak. Szakértők szerint a cég bukásához nem kizárólag a gazdasági válság vezetett (bár a reklámbevételekre ez is nagy nyomással volt), hanem az a tény, hogy a cég abban az időszakban kezdett másolásvédett zenei anyagok forgalmazásába, amikor az összes többi nagy zenebolt – az iTunes vagy az AmazonMP3 – a DRM ellen kezdett kampányolni. A másik ok az lehetett, hogy a szolgáltatás költségvetése nem tette lehetővé nagy zenekínálat kialakítását – a Spiralfrog ugyanis indulásakor csak a Universal Music-al és az EMI-vel tudott megállapodásokat kötni. A szerzői skála 46 százalékát lefedő Warner Music és Sony BMG hiányoztak a kínálatból. A Spiralfrog több millió dollárnyi hitelt vett fel, hogy fedezze kiadásait, azonban azok visszafizetése 2009 elején lett esedékes, így a céget csődeljárás alá vették, a megmaradt vagyonból pedig kifizették a hitelezőket.14
14
http://itcafe.hu/hir/ingyenes_zeneletoltes_spiralfrog_bukas_drm_wma.html
50
8. A kérdőíves felmérés értékelése Szakdolgozatom részeként készítettem egy kérdőíves felmérést, amelyben arra voltam kíváncsi, hogy a fiatalok (10-30 éves korig), mint az online zeneboltok egyik legnagyobb célközönsége hogyan viszonyul a legális tartalmakhoz, a jogvédő szervezetek munkájához, illetve a jelenlegi üzleti modellekhez. Azért választottam a válaszadóimat a fiatal korosztályból, mert ez az a csoport, amelynek az érdeklődési köre egyezik a populáris zenei irányzatokkal, amelyekkel a legtöbb működő magyar zenebolt foglalkozik. A másik ok, amiért rájuk esett a választásom, az az internethez való viszonyulás kérdése. A fiatal korosztály tagjai már rendelkeznek kiterjedt ismeretekkel az internetes teret illetően, naponta használják a közösségi alkalmazásokat, böngészik a webet és akár vásárolnak is azon. A megkérdezések során igyekeztem azonos arányban szerepeltetni a férfi és a női nem tagjait is, a tapasztalat azonban az, hogy a fiatal magyar nők többnyire kevesebb ismerettel rendelkeznek mind a témát, mind az internet használatát tekintve. Összesen körülbelül 150 kérdőívet töltettem ki, amiből 126 lett értékelhető. A kérdőívek értékelése közben többször utalni fogok az Index.hu által készített nagyobb szabású felmérésre15, amelyet a hírportál saját olvasói és egy ismert, de meg nem nevezett torrent oldal felhasználói között készített. Az Index felmérése több ezer válaszadó (nem reprezentatív minta, de az internethasználók táborát képviseli) válaszai alapján készült. Az értékelés közben fel fogom vázolni azokat a lehetőségeket, amelyekre a magyarországi online zenekereskedelemnek érdemes lesz figyelni az elkövetkező években. Jól megmutatkoznak azok a tendenciák, amik eldöntik, hogy a jövőben lesz e Magyarországon elmozdulás az életképtelenség felől az életképesség felé az online zenekereskedelemben. Előre vetítem, hogy a megfelelő kommunikáció és az árpolitika kialakítása mellett olyan tényezőkre is kitérek majd, amelyek az illegális letöltések visszaszorítását segíthetik.
Az általam készített kérdőívet a szakdolgozat Mellékletek részében csatolom.
15
http://index.hu/tech/net/2009/04/29/miert_torrentezik_a_magyar/
51
8.1.
A jogvédett tartalmak beszerzése
Az első kérdésben arra vonatkozóan kértem válaszokat, hogy a válaszadók szoktak-e az internet segítségével jogvédett tartalmakat (például zenét, filmet, szoftvereket) letölteni. A kérdés nem utalt a jogvédett tartalmak legális vagy illegális voltára. A megkérdezettek 79%-a (99) válaszolta, hogy már töltött le jogvédett tartalmat az internetről, és mindössze 21%-uk (27) állította, hogy még nem tett ilyet. Azoknak, akik igennel feleltek, a következő kérdésben arra kellett válaszolniuk, hogy csak saját használatra töltenek-e le jogvédett tartalmakat. Itt a 99 igennel válaszoló közül 90 csak saját használatra tölt le, 9 ember állította, hogy valaki más számára is elérhetővé teszi az általa megszerzett tartalmakat. Ahogy azt a jogi részben már tárgyaltam, a szabad felhasználás elve alapján a magáncélú letöltés legális, viszont a továbbosztás (legyen az az internetre történő visszatöltés vagy fizikai átadás) már nem az. Azok a válaszadók, akik az első kérdésre igennel feleltek, a harmadik kérdésben meg kellett jelölniük, hogy legtöbbször milyen forrásból szerzik be a jogvédett tartalmakat. A magyar helyzet súlyosságát mutatja, hogy a válaszadók legnagyobb része illegális forrásokat használ fel, amikor beszerzi a jogvédett anyagokat.
4. ábra: Legtöbbször hogyan szerzed be a jogvédett tartalmakat?
52
A kérdésben az Index felmérése sem mutat jobb képet. Az Index olvasói közül a legtöbben használnak valamilyen fájlcserélőt és így szerzik be illegális forrásból a jogvédett tartalmakat. Azok, akik itt nemmel válaszoltak, indoklásukban csak 15%-ban jelölték meg az etikai aggályokat az illegális letöltésre, a többiek olyan indokokat adtak, hogy más törvénytelen beszerzési formára tértek át.
5. ábra: Használ valamilyen fájlcserélőt? (Index) Az Index felmérésébe ezután csatlakoztak a torrent oldal felhasználói. Azt kérdezték meg, hogy vajon miért szerzik be illegális forrásból (Pl.: fájlcsere) a legtöbben a jogvédett anyagokat. A jogvédő szervezetek ezt hajlamosak átlépni azzal, hogy a letöltők bűnözők, akármilyen okból töltenek le jogsértő módon. Meglepő módon azonban az Index felmérése rámutat, hogy az ingyenesség közel sem kiemelkedő indok az illegális letöltők körében. Továbblépve és megvizsgálva a válaszadók anyagi helyzetét a hírportál arra jutott, hogy a tehetősebb rétegek (magasabb jövedelműek) körében sem alacsonyabb a fájlcsere aránya.
53
6. ábra: Miért használ fájlcserélőt? (Index) Az ingyenesség mellett a leggyakoribb indok az volt, hogy olyan tartalmak is elérhetőek a fájlcsere által, amiket amúgy be sem lehetne szerezni itthon. Ezzel például felvetődik a kérdés, hogy nem lenne e kereslet az online zeneboltok kínálatába bevezetett alternatív és underground stílusok képviselőire, illetve a szubkultúrákat alkotó zenékre (mint például a szélsőséges elektronikus zenei műfajok, a kemény zenék, illetve az úgynevezett OST albumok, amelyek egyes filmek zenéit tartalmazzák). Ezeket a tartalmakat jelenleg kizárólag külföldi zeneboltoktól lehet beszerezni, viszont a magyar példa ebben az esetben is árnyaltabb, mint azt korábban már láttuk – hazánkban a külföldi zeneboltok használata erősen korlátozott. A saját felmérésemben is kerestem a választ erre a kérdésre. A válaszadóknak 8 alternatívát jelöltem meg, hogy válasszák ki, melyik kettő ösztönzi őket leginkább arra, hogy a legális források helyett törvénytelen módon jussanak hozzá a jogvédett zenei anyagokhoz. Az eredményből jól látszik, hogy ha csak a zenei anyagokat tekintjük,
54
akkor a magas ár sokkal hangsúlyosabb lesz. A második legtöbbet jelzett indok az, hogy a CD albumok helyett az egyedi számokra van nagyobb igény. A legtöbben nem szeretnének megvenni egy teljes albumot, ha csak egyetlen szám tetszik nekik. A bolti CD-k esetében ez nem lehetséges, azonban az internetes zeneboltoknál mindig van lehetőség erre is. Erről azonban a legtöbben nem tudnak, vagy nem vesznek tudomást.
7. ábra: Mi a legfőbb oka, hogy nem legális forrásból szerzed be zenéidet? Azok a válaszok, amelyekre még érdemes figyelni, a bonyolult elérés illetve a bizalmatlanság az internetes fizetésekkel szemben. Ez jól mutatja, hogy sokan vannak olyanok, akik nem rendelkeznek megfelelő ismeretekkel az internet használata terén. A „digitális írástudatlanság” égető probléma Magyarországon, erről a Nemzeti Hírközlési Hatóság is tud. A szélessávú internet-hozzáférések piacán is megfigyelhető, hogy kezd telítődni a piac. Ez azonban nem azért van, mert a lakosság nagyobb részének nincs igénye az internet használatára, hanem azért, mert sokan nem tudják, hogy milyen lehetőségekkel gazdagodnának az által. Az internetszolgáltatók nem világosítják fel az ország elmaradottabb részein élőket, a reklámok nem fektetnek hangsúlyt a praktikum bemutatására, helyette értelmezhetetlen, de látványos spot-okkal próbálják felhívni a figyelmet a világháló létére. A legtöbben még mai is csak e-mailezésre és a hírek
55
böngészésére használják az internetet, míg az lehetőséget adna biztonságos fizetési formákkal a kényelmes és távoli vásárlásra. A webes fizetési formákkal szembeni bizalmatlanság egyfelől a fizetési szolgáltatók, másfelől a bankok hibája.
8.2.
Jogvédelem, jogdíjak
A jogvédő szervezetek – köztük is az ArtisJus – munkáját érintő kérdések közül az első az volt, hogy zavarja-e a megkérdezettet az, hogy az ArtisJus átalányban fizetendő szerzői jogdíjjal terheli az üres adathordozókat. Ez a kérdés rámutat arra a kettősségre, amit a felhasználók is érzékelnek. A válaszadók 57%-át zavarja, hogy ilyen rejtett adót fizettetnek vele. A maradék két részre oszlik: 25%-ot nem zavar, hogy ki kell fizetni, megteszi, míg 18% úgy tekint a fizetendő jogdíjra, mint a törvénytelen források legalizálására. Az Index felmérése viszont árnyalja a helyzetet: azt kérdezték meg az olvasóktól és a torrent oldal felhasználóitól, hogy lopásnak tartják-e a fájlcsere tevékenységet.
8. ábra: Lopásnak tartja a fájlcserét? (Index)
56
A válaszadók közül körülbelül azonos arányban adták azt a választ, hogy nem számít lopásnak, illetve hogy annak számít. Jól mutatja a pszichológiai részben leírtakat az, hogy a legtöbb válaszadónak nem okoz bűntudatot a fájlcsere. Ez látszik azon, hogy Nem válaszok, a kiadók meglopását nem elítélő válaszok és a Nem tudom válaszok összesítve messze magasabb arányt érnek el, mint azok a válaszok, amelyek szerint egyértelműen bűn a fájlcsere. Az ArtisJus-al szembeni ellenállást tükrözi felmérésem azon kérdése is, hogy a válaszadó szerint az előadóknak milyen bevételi forrásokból kellene leginkább megélnie. A válaszadók 39%-a szerint az előadóknak kizárólag a koncertfellépésekből és a parti-meghívásokból kellene megélnie, a zeneműveket pedig ingyen elérhetővé tenni a világhálón. 48% szerint az előadóknak a zeneszámaik, a koncertjegyek és a CD albumok eladásaiból kellene megélnie. Mindössze 13% tekinti jónak azt a verziót, amikor a szerzők az üres adathordozókra fizetett jogdíjakból kellene megélnie. Ez azért is fontos, mert korábban már láthattuk: az ArtisJus díjelosztási rendszere által sok előadó nem jut a szerzői jogdíjakból őt megillető részhez. Korábban már felvetődtek olyan üzleti modell elképzelések is, ahol a szerzőket a rajongók támogatnák egy fajta becsületkassza szisztéma alapján. Az ingyenes szoftverek terén már bevált módszert át lehetne ültetni az előadók műveire is. A szerző szabadon nyilvánossá tenné a szerzeményeit, majd a rajongók saját belátásuk szerint támogatnák őt. Ehhez azonban egy olyan erőteljes alkotó-rajongó közti kommunikációra lenne szükség, ahol a kölcsönös egymásra utaltságot érzékeltetnék. A web 2.0 korában mind az alkotóknak, mind a rajongóknak lehetősége van arra, hogy felvegye a kapcsolatot a másik féllel. A kiadóknak pedig a rajongók kriminalizálása helyett be kellene ékelődnie ebbe a kommunikációs folyamatba. Ehhez a kommunikációhoz kapcsolódik az a kérdés is, hogy mennyire tartják fontosnak a válaszadók, hogy támogassák kedvenc előadójukat. A felmérésem arra a meglepő eredményre jutott, hogy elenyésző fiatal mondta: nagyon fontos számára kedvenc előadójának támogatása.
57
9. ábra: Mennyire tartod fontosnak, hogy támogasd kedvenc előadóidat? Ennek ismeretében különös, hogy arra a kérdésre, hogy mennyit fizetnének a válaszadók a kedvenc előadójuk egyetlen zeneszámáért, a válaszok megoszlottak közel azonos arányban a lehetőségek között.
10. ábra: Mennyit fizetnél most önként a kedvenc előadód egyetlen zeneszámáért?
58
Ami figyelemre méltó az eredményből, az a középső rész. Azok között, akik fizetnének a zeneszámokért, látszólag azonos az eloszlás. Ez azt jelentheti, hogy az átlag fiatalnak nincsen tudomása arról, hogy mennyit is érhet egy zenei mű valójában. Ha megnézzük a korábban megvizsgált hazai online boltok árpolitikáját, akkor az látható, hogy az egyedi számokat kínáló boltokban nem igazán találunk 200 forint alatti árakat. Ennek az az oka, hogy a szerzői jogdíjak, amelyeket az online bolt az ArtisJusnak köteles fizetni, megemelik az amúgy alacsonyabb kiadói árakat. 1000 szám közzétételére a havidíj 60.000 forint, plusz számonként 10 forint. A letöltésenként számított szerzői jogdíj 28 forint (ArtisJus díjszabási táblázat adatai alapján). Tehát 38 forint számonként a szerzői jogi díj, amely mellett még szerepelnie kell az előállítási költség megtérülését biztosító árnak, a kiadói haszonnak, és a kereskedő hasznának valamint az ÁFÁ-nak.
8.3.
A fizetési módok és a legalizálás
A kilencedik kérdésben azokat a fizetési módokat vázoltam fel, amelyeket a már működő magyarországi online zeneboltok alkalmaznak. Az utolsó lehetőségnek pedig egy általam kitalált koncepciót jelöltem meg: az egyenlegfeltöltéses rendszert, mint a kártyás mobiltelefonok esetében. Azért ezt, mert egy ilyen rendszerrel elhárítható lenne az internetes fizetésekkel szembeni bizalmatlanság, ugyanis a vásárló úgy érezhetné, hogy a keret, amelyet „kockára tesz”, véges. A válaszadók közül a legtöbben az alkalmi fizetést (tehát számonkénti vásárlás) és az előfizetéses rendszert jelölték meg. Az alkalmi fizetéses rendszerben közel azonos 26% és 23%-ot kapott a két alternatíva: a DVD filmek mintájára olcsó kifutó és drágább friss zeneművek (Pl.: Songo.hu), valamint a számonkénti fix összeg (Pl.: dalok.hu) meghatározásával működő rendszer. Érdekesség, hogy a UPC Music által képviselt előfizetéses rendszer – amelyben a zene csak addig hallgatható a DRM-nek köszönhetően, amíg az előfizetést nem mondják le – a válaszolók alig 3%-ának nyerte el a tetszését. A külföldi iTunes, illetve a hazai Vodafone Zenetár és a T-Mobile – SE PlayNow+ által képviselt vonal valamivel népszerűbb volt (31%). Az általam kitalált alternatíva 17%-ot kapott és ide sorolható még a fentebb említett becsületkassza módszer is.
59
A korábban említett Wiggin médiajogi iroda által készített 1500 fő bevonásával készült brit felmérés eredménye azt is megmutatta, hogy a britek közül sokan akár 4050 fontot (12-16.000 forint) hajlandóak lennének kifizetni egy olyan fix-áras szolgáltatásért, ahol korlátlan mennyiségben tölthetnének le jogvédett anyagokat (zene, film, szoftverek). Ez az összeg nyilvánvalóan irreális a magyar piacon, azonban jól mutatja a lakosság hajlandóságát arra, hogy igénybe vegyenek előfizetéses szolgáltatásokat.
Az Index felmérése más oldalról közelítette a fizetés kérdését: használna-e egy illegális forrásokból letöltő egyén legális letöltő helyeket, ha azok elérhetőek lennének Magyarországon.
11. ábra: Használna fizetős alternatívát a fájlcsere helyett? (Index) Látható, hogy a magas árak problémája itt is felmerül. Abban az Index olvasótábora és a torrentezők is egyetértenek, hogy alacsonyabb árakkal a magyar viszonyok között könnyebben érvényesülhetnének a fizetős alternatívák. A torrentet
60
használók között ugyanakkor látszik, hogy sokkal több azoknak a száma, akik nem hajlandóak fizetni addig, amíg ingyen is elérhető számukra minden. Ez a 10. ábrán is látható, hogy kimagasló azoknak a száma az általam készített felmérésben, akik nem fizetnének még kedvenc előadójuk zeneszámaiért sem. Az Apple iTunes példája azt mutatja, hogy egy megfelelő licencezési stratégiával az alkotó-vásárló közé beékelődő szervezetek árréseinek csökkentésével, vagy akár azok kihagyásával, jóval alacsonyabb árak is elérhetőek. A közösségi internet által a rajongók közelebb hozhatóak az alkotókhoz, így a marketing nagy részét bonyolító kiadók akár ki is maradhatnak a láncból.
8.4.
Az illegális letöltések visszaszorítása
Az általam készített felmérés eredménye szerint megoszlik a megkérdezettek véleménye arról, hogy vissza kell-e szorítani az illegális letöltéseket, legalizálni kell-e őket, vagy egyszerűen hagyni kell a kérdést, mivel nem lehet az előretörése ellen tenni semmit. A választható alternatívák a következők voltak: •
Szigorú törvényekkel, börtön- és pénzbüntetéssel, a letöltő helyek felszámolásával
•
A szolgáltatók limitálnák az illegális forrásból letöltők internet-sebességét
•
A legális források több plusz-szolgáltatást nyújtanának (Pl.: kedvezményes/ingyenes buli-belépők az online vásárlóknak és egyéb előnyök)
•
Jobb szerző-rajongó közötti kommunikációval, hogy a szerző legyen a rajongóért, és fordítva, közösségi megoldásokkal, párbeszéddel
•
Az internet-hozzáférés előfizetésébe épített internetadóval vagy az adathordozók árába épített jogdíjfizetéssel legalizálni Kimagasló eredményt kapott (41%) az a válaszlehetőség, hogy a legális
forrásoknak több plusz-szolgáltatást kellene nyújtania. Ez úgy érzelmezhető, hogy a válaszadók szerint a legális források nem elég csábítóak a letöltők számára. Ha megnézzük a vizsgált hazai zeneboltokat, az egyetlen jelentős különbség a nyújtott minőségben ott van, hogy a zeneboltnál fizetni kell ugyanazért a termékért. A saját és az Index felméréséből is jól látható, hogy az etikai kérdés nem foglalkoztatja a magyar
61
letöltőket. A jogrendszerünk úgy rendelkezik a letöltésekről, hogy azok nem büntethetőek, így az internetező lakosság nem érzékeli a tetteinek súlyát. Nem várható tehát, hogy a vásárlási kedv magától megjöjjön, a letöltők pedig maguktól rájöjjenek arra, hogy a legális források előnyösebbek számukra. Ehhez a problémához még hozzájárul a fentebb említett indok is, miszerint sokan azért fordulnak az illegális forrásokhoz, mert legálisan nem szerezhetők be az általuk keresett tartalmak hazánkban. Az online marketing 5S modellje is kitér arra a tényezőre, hogy a vásárlónak online előnyökhöz kell jutnia, hogy legyen értelme a webes jelenlétnek. Erre mutat majd rá jobban a felmérésem utolsó kérdése. Az illegális tevékenység visszaszorításáról szóló kérdés hatodik alternatívájaként lehetőség volt megemlíteni olyan saját gondolatokat, amelyek a letöltések visszaszorításában segíthetnek. Ezek közül a legtöbb azt állította, hogy az illegális letöltéseket nem kell és nem is lehet visszaszorítani, illetve azt, hogy az árszabást kellene átgondolni és például a bolti CD albumokat olcsóbban adni.
Az utolsó kérdésben egy legális, de fizetős online zenebolt számára jelöltem meg nyolc lehetőséget: ezek olyan akciók lennének, amelyekkel a zenebolt többet nyújthatna a vásárlóinak, mint az illegális források által biztosított minőséget, csak pénzért. Az általam megjelölt akciós lehetőségek a következők voltak: •
Ha letöltesz X zeneszámot, ingyen koncert/buli jegyet kapsz
•
Ha elmész egy koncertre/bulira, X zeneszámot ingyen letölthetsz
•
Ha megveszed a teljes albumot, a következőt fél áron kapod
•
Mennyiségi kedvezmény – minél több letöltés, annál több kedvezmény
•
Fiatalság kedvezmény – Pl.: 26 éves kor alatt X% kedvezmény
•
A zeneboltban lenne pontegyenleged, amit máshol is használhatnál
•
A letöltött zeneszámok után pontokat kapnál, amiket ingyen SMS-re lehetne váltani
•
X zeneszám letöltése után prémium felhasználó lennél, több lehetőséggel
62
12. ábra: Melyik akciók nyernék el a tetszésedet egy legális, de fizetős online zeneboltban? A lehetőségek közül az első fölényesen a legtöbb szavazatot kapta: bizonyos számú letöltés után a zenebolt ingyenes belépőt biztosítana a vásárló által kiválasztott koncertre/partira. Egyértelműen jó eredményt ért el még a mennyiségi kedvezmény, amely abban az esetben kétségtelenül jól teljesíthet, ha a felhasználók egy-egy zeneszámot töltenek le. Természetesen a teljes albumokra is lehetne érvényes alternatíva. A nyolcadik változat pedig megint csak az online előny képviselője lenne: a prémium felhasználói státusz kitünteti a vásárlót, így az jobban érzi magát a legális forrás használatával.
63
9. Lezárás és a végső értékelés Az általam készített felmérés olyan eredményt hozott, amilyenre számítani lehetett hazánkban. Az illegális letöltések rangsorában előkelő helyen szerepel Magyarország, és ez meg is látszik a felmérés eredményein. Kimagasló az illegális forrásból jogvédett anyagokat letöltők hányada. Ennek legfőbb okát a legális források költséges volta jelenti, illetve az, hogy a letöltők nincsenek motiválva a legális források használatára. Talán az illegalitásban hatalmasra duzzadt tömegeket nem is lehet visszafogni, de valószínűleg nincs is erre szükség. A norvég és brit elemzés is megmutatta, hogy az illegális forrásokból letöltők akár a zeneipar legjobb vásárlóivá is válhatnak. Ezek az elemzések emellett nem beszéltek arról, hogy az illegálisan letöltők a jogsértő tevékenység során megspórolt jövedelmet a gazdaság más piacain is elkölthetik ezzel hozzájárulva a gazdasági növekedéshez. A jogvédő szervezetek egyfelől a jogdíjakkal kettős érzelmeket indukálnak az internetezőkben, másfelől a fellépésük a szerzők védelmében nem elég erélyes. A büntető magatartás ugyanakkor nem lenne egyértelmű megoldás. A jogvédő szervezetek nem
léphetnek
át
a
külföldi
megfelelőik
(RIAA,
ASVA,
stb.)
mintájára
erőszakszervekké. Láthattuk, hogy a fájlcserét folytatók között nem jelent etikai kérdést a szerzők meglopása, legtöbbjük nem is gondol arra, hogy bűnt követ el. Ezt a problémát a kiadóknak, a jogvédőknek és a zeneboltoknak együtt kellene megoldani – egy vásárló-orientált kommunikációs stratégiával. A kiadóknak nem a rajongókkal szemben, hanem azok mellett kellene elhelyezkednie, hogy a rajongók ne tekintsék fölösleges kiadásnak azt, amit a kiadó tesz el a zenék eladása után. A korábban már említett Ars Technica szerint a gazdasági válságot és a lemezeladások visszaesését túlélő kiadók valószínűleg jóval kisebbek lesznek a mostani mamutvállalatoknál, és más üzleti modell alapján működnek majd: teljes albumok helyett az egyes számok forgalmazására
koncentrálnak,
a
zene
mellett
pedig
kínálnak
majd
koncertjegyeket/belépőket, mobiltelefon csengőhangokat és rajongói szuvenír tárgyakat, mint a pólók vagy a poszterek. A „hosszú farok” fogalmának megfeleltethető piacokon a sokfelé elaprózott rajongói mag összefogásával a legális eladások is elindulhatnak az emelkedő pályán. A kiadóknak a legfontosabb lépés az lesz, hogy feladják az elavult
64
terjesztési formákat, és teljes mértékben átálljanak az e-kereskedelemre. A felmérés is megmutatta, hogy a letöltők már nem szeretnének megvásárolni teljes albumokat, csak különálló számokat. Így azokat vehetik csak meg, amelyekre szükségük van – ezzel pedig elindíthatják az egyre hígabb zenei kínálat besűrűsödését: ösztönözve az előadókat a minőségi alkotásra. A tartalomszolgáltatás terén a web 2.0 veszi majd át a régi iskola helyét, a zeneboltok nem csak üzletek lesznek, hanem a rajongók és az előadók találkozási helyei, egyben hírportálok és közösségek. A zeneboltok közösségivé válásával megnyílna a lehetőség olyan eszközök előtt, mint a meghívásos ügyfélkör bővítés és ezzel a meghívó fél számára kedvezmény nyújtása. A közösségi működés korlátlan lehetőségeket teremt a reklámozás területén is. A vásárlók önként osztják meg a kiszolgálóval zenei preferenciáikat, vagy azt, hogy éppen melyik koncertre/bulira fognak elmenni. Az 5S modellből ismert „tracking” pont az ilyen lehetőségek kiaknázására céloz. Külföldön a legnagyobb ilyen oldal a Last.fm, amely rajongók, zenehallgatók millióinak a zenei ízlését tartja nyílván. Ez a marketingben egy olyan lehetőséget teremt, ahol a reklámok meddő szórás nélkül jutnak el a célközönséghez. A fizetési módok terén minden bizonnyal alkalmat kell adni a vásárlóknak arra is, hogy előfizetéssel olcsón nagy mennyiséghez férjenek hozzá, valamint arra is, hogy egyedi számokat egységáron vehessenek meg. A telekommunikációs szolgáltatók példáját tekintve az előfizető mindig is előnyt élvezett azzal az ügyféllel szemben, aki egységáron vette a szolgáltatást. Az online zeneboltoknál is ilyen felosztásra van szükség. Aki előfizet, vagy akár hűséggel elkötelezi magát egy kiszolgáló mellett, azt több lehetőséggel kell jutalmazni. A felmérésemben is megmutatkozott, hogy azok az akciók nyerték el a legtöbb válaszadó tetszését, amelyek a hosszú távú kapcsolatra alapoztak (X zeneszám letöltése után járó koncertbelépő, mennyiségi kedvezmény, albumvásárlás esetén féláras kedvezmény, stb.). Emellett alkalmazni lehet az olyan a hagyományos marketingből ismert fogalmakat, mint az csatolt értékesítés vagy az ajándék. Egyértelművé vált tehát, hogy az illegalitást nem lehet megfékezni úgy, ha a legális források nem adnak motivációt a törvénytisztelő magatartásra. Ameddig a legális források csak annyiban különböznek az illegálisaktól, hogy fizetni kell értük, plusz a másolásvédelmi eljárásokkal megkeserítik azoknak az életét, akik rászánják a pénzt arra, hogy támogassák az előadókat, addig ez a motiváció mindig hiányozni fog.
65
Absztrakt Szakdolgozatomban
áttekintettem
az
online
zeneboltok
helyzetét
Magyarországon. A kutatásom során különös figyelmet fordítottam azokra a területekre, amelyek a leginkább hatással vannak az auditív jogvédett tartalmak e-kereskedelmének jelenlegi helyzetére: az illegális letöltésekre és a jogvédelem szabályozására. A téma kifejtése közben megpróbáltam feltárni azokat a tényezőket, amelyek a magyarországi helyzetet a legjobban befolyásolják. Ehhez a magyar lakosság fiatal korosztályának körében saját felmérést is készítettem, amelynek eredményét kiértékeltem. A felmérést az általam készített kérdőívvel végeztem, amelyben az illegális letöltések, a szerzői jogvédelmi szabályozás és a hazai online zeneboltok üzleti modelljeinek témakörében tettem fel kérdéseket. Dolgozatom lezárásában a tanulságokat levontam, és a bevezetőben foglaltak szerint felvázoltam az auditív jogvédett tartalmak ekereskedelmének hazai jövője szempontjából szükséges és a gyakorlatban alkalmazható koncepcióit.
Abstract In my thesis, I reviewed the current situation of the on-line music stores in Hungary. During my research, I drew particular attention for those areas, which have considerable effects on the current situation of the eCommerce of copyrighted audio materials: the illegal downloading and the copyright regulations. As the topic was put into perspective I tried to reveal factors, which affect the Hungarian situation the most. In order to achieve this, I made my own survey among the young adults of the Hungarian population, and evaluated the results. I conducted the survey by a self-made questionnaire, which dealt with questions such as illegal downloading, regulation of copyright laws and the business models of the domestic on-line music stores. At the end of my thesis, I drew my conclusions, and according to the preface, I featured the practical and necessary concepts regarding the future of eCommerce of the audible copyrighted contents in Hungary.
66
Ábrajegyzék 1. ábra: A "hosszú farok" - a függőleges tengelyen az eladható mennyiség, a vízszintes tengelyen a termékek fajtaszáma látható 2. ábra: Az angyalföldi warez razziánál lefoglalt szerverek (2009) – jól láthatók a nagy tárkapacitásért felelős merevlemezek 3. ábra: Analóg hullám mintavételezése 4. ábra: Legtöbbször hogyan szerzed be a jogvédett tartalmakat? 5. ábra: Használ valamilyen fájlcserélőt? (Index) 6. ábra: Miért használ fájlcserélőt? (Index) 7. ábra: Mi a legfőbb oka, hogy nem legális forrásból szerzed be zenéidet? 8. ábra: Lopásnak tartja a fájlcserét? (Index) 9. ábra: Mennyire tartod fontosnak, hogy támogasd kedvenc előadóidat? 10. ábra: Mennyit fizetnél most önként a kedvenc előadód egyetlen zeneszámáért? 11. ábra: Használna fizetős alternatívát a fájlcsere helyett? (Index) 12. ábra: Melyik akciók nyernék el a tetszésedet egy legális, de fizetős online zeneboltban?
67
Források jegyzéke Idézett irodalmi művek: • •
Smith, P.R. and Chaffey, D. eMarketing eXcellence: at the heart of eBusiness, (2001), Elsevier Science & Technology Books Chris Anderson: Hosszú farok. A végtelen választék átírja az üzlet szabályait (2007)
Felhasznált internetes források: 1. http://hu.wikipedia.org/wiki/Web_2.0 2. http://en.wikipedia.org/wiki/Digital_rights_management 3. http://en.wikipedia.org/wiki/Online_shopping 4. http://hu.wikipedia.org/wiki/Online_marketing 5. http://en.wikipedia.org/wiki/Electronic_business 6. http://en.wikipedia.org/wiki/Paid_content 7. http://en.wikipedia.org/wiki/Electronic_commerce 8. http://hu.wikipedia.org/wiki/MP3 9. http://en.wikipedia.org/wiki/FairPlay 10. http://hu.wikipedia.org/wiki/Hossz%C3%BA_farok 11. http://index.hu/tech/jog/warez030707/ 12. http://index.hu/tech/net/2009/07/20/kalozkodni_nem_bun_csak_illegalis/ 13. http://index.hu/tech/net/2009/04/29/miert_torrentezik_a_magyar/ 14. http://index.hu/tech/net/2010/01/29/szegeny_ember_itunesa/ 15. http://itcafe.hu/hir/ingyenes_zeneletoltes_spiralfrog_bukas_drm_wma.html 16. http://itcafe.hu/hir/p2p_nagy-britannia.html 17. http://itcafe.hu/hir/kiado_kaloz.html 18. http://itcafe.hu/cikk/artisjus_jogdij_internet_fajlcsere/jogdij_az_interneten.html 19. http://itcafe.hu/hir/kaloz_jo_vasarlo.html 20. http://itcafe.hu/hir/ingyenes_zeneletoltes_spiralfrog_bukas_drm_wma.html 21. http://itmania.hu/tart/cikk/e/0/59232/1/informatika/Illegalis_zeneletoltes_Jo_a_franc ia_strateg 22. http://itmania.hu/tart/cikk/e/0/47551/1/informatika/Tesznek_a_figyelmeztetesre_az_ illegalis_l
68
23. http://ipon.hu/hir/a_buntetes_nem_a_legjobb_megoldas_a_kalozok_ellen/7097 24. http://ipon.hu/hir/alakul_a_pan_europai_zenearusitas_lehetosege/6847 25. etoltok 26. http://www.sg.hu/cikkek/69909/a_legnagyobb_kiadok_zeneit_arulja_a_vodafone 27. http://www.sg.hu/cikkek/69768/elfogadtak_a_franciak_az_illegalis_letoltesek_ellen i_torvenyt 28. http://www.sg.hu/cikkek/66325/nemet_zeneipar_havi_ezer_eljaras_fajlcserelok_elle n 29. http://hirek.prim.hu/cikk/73685/ 30. http://hirek.prim.hu/cikk/73420/ 31. http://hirek.prim.hu/cikk/77599/ 32. http://www.nytimes.com/2008/10/28/business/media/28circ.html?_r=1 33. http://www.guardian.co.uk/media/2009/may/07/rupert-murdoch-charging-websites 34. http://ktnye.akti.hu/index.php/Tartalomszolg%C3%A1ltat%C3%A1s 35. http://www.mfor.hu/cikkek/Zuhanorepulesben_a_CD_eladasok.html 36. http://www.stop.hu/articles/article.php?id=417049 37. http://appleblog.blog.hu/2009/10/21/magyar_itunes_zenebolt_akar_meg_az_iden 38. http://infovilag.hu/hir-14958-brit-javaslatok-az-illegalis-letoltok.html 39. http://www.euroastra.info/node/33303 40. ia 41. http://www.hwsw.hu/hirek/42163/vodafone-zenetar-korlatlan-drm-wma.html 42. http://pcworld.hu/tovabb-estek-a-cd-eladasok-20080102.html 43. http://computerworld.hu/megerositette-az-apple-a-lala-zenei-szolgaltatofelvasarlasat.html 44. http://www.hwsw.hu/hirek/43748/online-zeneletoltes-zenevasarlas-kartell-trosztemi-sony-bmg-warner-universal.html 45. http://hvg.hu/Tudomany/20100303_filmletoltes_legalisan 46. http://www.proart.hu 47. http://www.artisjus.hu 48. http://www.mahasz.hu
69
MELLÉKLET
70
KÉRDŐÍV Válaszaidat NÉVTELENÜL teheted meg, azokat kizárólag a szakdolgozatomban fogom felhasználni. A kérdőív célja, hogy megtudjam, mit gondolsz a legális zeneletöltésről, az online zeneboltokról, és az ArtisJus munkájáról. Az ArtisJus a szerzői jogokat védő iroda Magyarországon, feladata a szerzők részére eljuttatni a – pl.: üres adathordozók vagy nyilvános szerepeltetés után – beszedett jogdíjakat. 1. Szoktál szerzői jogvédett tartalmakat letölteni az internetről (zene, film, stb.)? (Ha nem, ugorj a 7. kérdésre!) Igen
Nem
2. Ha igen, akkor csak saját használatra töltesz le jogvédett tartalmakat? Igen
Nem
3. Legtöbbször hogyan szerzed be a jogvédett tartalmakat? •
Megrendelem neten / Megveszem boltban – CD album/DVD film/bolti szoftver/stb.
•
Letöltöm legálisan, és fizetek érte vagy ingyeneseket töltök le (pl.: online zenebolt)
•
Letöltöm/letöltik nekem illegális forrásból (nem fizetek érte, illegális forrásra fizetek)
4. Mi a legfőbb oka annak, hogy nem legális forrásból szerzed be zenéidet? (Maximum kettőt jelölj be!) •
Magas árak, aránytalan kiadói haszon + jogdíjak – sokba kerül
•
Bonyolult elérés, regisztráció, előfizetés, mire hozzáférek a zenékhez
•
Nem találsz meg mindent egy helyen / kicsi a választék a zeneboltban
•
Másolásvédelem – Ha már megvettem, miért nem másolhatom?
•
Nem akarsz megvenni egy egész albumot, ha csak egy szám tetszik róla
•
Nem fizetek érte, mert a különféle szerzői jogdíjakból úgyis részesednek az előadók
•
Nem bízom az internetes fizetésben / nem adom ki a bankszámlaszámom
•
Egyre hígabb a zenei kínálat, sok a „csinált sztár”, amikért nem fizetnék
71
5. Mi a véleményed arról, hogy az ArtisJus szerzői jogvédő iroda Magyarországon jogdíjjal terheli a Pen drive-okat, memóriakártyákat és egyéb üres adathordozókat (CD/DVD)? •
Zavar
•
Nem zavar, kifizetem
•
Nem zavar, mert úgy érzem, ezzel „legalizálom” az illegális források munkáját
6. Szerinted az előadóknak kizárólag: •
A koncertfellépésekből kéne megélnie, a zenét letölthetően ingyen adni
•
A zeneszámok/koncertek/CD-k eladásából kéne megélnie
•
Az üres adathordozókra fizetett és egyéb jogdíjakból kéne megélnie, mert úgyis letöltik illegális forrásokból a műveiket
7. Mennyire tartod fontosnak, hogy támogasd kedvenc előadóidat? (1= nem fontos, 2= kevésbé fontos, 3= inkább fontos, 4= nagyon fontos) 1
2
3
4
8. Mennyit fizetnél most önként a kedvenc előadód egyetlen zeneszámáért? •
Nem fizetnék érte
•
50 forintot, vagy kevesebbet
•
50-100 forintot
•
100-200 forintot
•
200 forint felett is akár
9. Szerinted melyik lenne a legjobb internetes fizetési mód legális zeneletöltésre? •
Alkalmi fizetés – számonként, az újak drágábbak, a régiek olcsóbbak, mint a DVD filmek esetében
•
Alkalmi fizetés – számonként fix összeg (pl.: 1 szám = 99 forint)
•
Előfizetés havonta a zene hallgatására (tehát ha nem fizeted tovább, a zenéket nem hallgathatod), a számokat nem lehetne másolni (maximum egyszer, a másolásvédelemmel kompatibilis lejátszóra)
•
Előfizetés havonta a letöltésre, a zeneszámok szabadon másolhatóak lennének például MP3 lejátszóra vagy bárhova
•
Egyenlegfeltöltéses rendszer pontgyűjtő akcióval, ami máshol is felhasználható például egy kártyával (mint a Smart), vagy mobiltelefonnal
72
10. Szerinted mivel lehetne a leghatékonyabban visszaszorítani az illegális letöltéseket? •
Szigorú törvényekkel, börtön- és pénzbüntetéssel, a letöltő helyek felszámolásával
•
A szolgáltatók limitálnák az illegális forrásból letöltők internet-sebességét
•
A legális források több plusz-szolgáltatást nyújtanának (Pl.: kedvezményes/ingyenes buli-belépők az online vásárlóknak és egyéb előnyök)
•
Jobb szerző-rajongó közötti kommunikációval, hogy a szerző legyen a rajongóért, és fordítva, közösségi megoldásokkal, párbeszéddel
•
Az internet-hozzáférés előfizetésébe épített internetadóval vagy az adathordozók árába épített jogdíjfizetéssel legalizálni
•
Egyéb, éspedig:_______________________________________________________
11. Melyik akciók nyernék el a tetszésedet legjobban egy legális, de fizetős online zeneboltban? (Maximum 3-at jelölj meg!!!) •
Ha letöltesz X zeneszámot, ingyen koncert/buli jegyet kapsz
•
Ha elmész egy koncertre/bulira, X zeneszámot ingyen letölthetsz
•
Ha megveszed a teljes albumot, a következőt fél áron kapod
•
Mennyiségi kedvezmény – minél többet töltesz le, annál több kedvezményt kapsz
•
Fiatalság kedvezmény – Pl.: 26 éves kor alatt X% kedvezmény
•
A zeneboltban lenne pontegyenleged, amit máshol is használhatnál – Pl.: italra egy bulin
•
A letöltött zeneszámok után pontokat kapnál, amiket ingyen SMS-re lehetne váltani
•
X zeneszám letöltése után prémium felhasználó lennél, több lehetőséggel
Köszönöm, hogy válaszaiddal hozzájárultál a szakdolgozatom elkészítéséhez! A válaszaidat KIZÁRÓLAG a szakdolgozatomban használom fel, teljesen névtelenül. Azokat harmadik fél számára továbbadni nem fogom.
73
