Sárosi-Márdirosz Krisztina A fordító és tolmács szerepe a külföldi vállalkozások romániai leányvállalatainak megalapításában
1. Bevezetés Hermész: az istenek szóvivője, az ókori görögök vásári sokadalmain közvetített az istenek és emberek között, értelmezte az isteni üzenetet. Ő volt az első „tolmács”. A tolmács-fordító tulajdonképpen két kultúra között közvetít úgy, hogy közben értelmez is. Az értelmezés Walter J. Ong (Ong 1998: 143) szerint azt jelenti, hogy „világosan kifejezni azt, ami egy adott manifesztációban rejlik: nyilvánvalóvá tenni, ami az interpretátor hallgatóságának miliője számára az adott manifesztációban nem nyilvánvaló. Az interpretáció mindenre, ami információt hordoz, alkalmazható.” A legtöbbször a tolmácsolást úgy értelemezik, mint a kultúrák közötti hídteremtést, illetve mint interlingvális kommunikáció révén történő mediálást. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a tolmácsolásra nem csak azért van szükség, hogy egy bizonyos célnyelvi kultúra számára elérhetővé váljanak olyan hangzó szövegek, amelyek a forrásnyelvi kultúra képviselői számára érthetők és evidenciaként értelmezhetők. A tolmácsolásra
azért
is
szükség
lehet,
hogy
gazdasági
és
politikai
célok
megvalósulhassanak, vagy pedig az alapvető emberi jogok gyakorlása könnyebb legyen az érintettek számára. A jelen dolgozat a tolmácsolás, és ezen belül is a kísérő-összekötő tolmácsolás egyik különleges formájával foglalkozik: a cégalapítási eljárásban alkalmazott tolmácsok munkájával. A tanulmány célja bemutatni a romániai helyzetet a romániai magyar tolmácsok cégeljárásban végzett munkájának fényében. 2. A tolmácsok helyzete Romániában Világszerte alkalmaznak tolmácsokat az olyan üzleti tárgyalások lebonyolításának érdekében, ahol a tárgyaló felek különböző országok polgárai és különböző nyelveket
beszélnek. Legtöbb országban azonban léteznek a tolmácsokat csoportosító szervezetek, amelyek ún. magatartáskódexet dolgoztak ki a tolmácsok számára, melyek tartalmazzák a tagok számára kötelező etikai és szakmai tudnivalókat. Romániában azonban más a helyzet. Egészen 2016-ig, amikor a 76-os Törvény révén a jogalkotó módosította az 1997-ben megjelent 178-as törvényt, ez utóbbi értelmében Romániában bárki, aki rendelkezett érettségivel magyar nyelv és irodalomból, igényelhette az Igazságügyi Minisztériumtól a fordítói engedély kibocsátását, függetlenül attól, hogy rendelkezett-e felsőoktatásban szerzett oklevéllel. Más nyelvek esetében az engedély kiváltásához szükség volt az illető nyelvből szerzett egyetemi (BA) oklevél (Fazakas – Sárosi, 2015). Az így megszerzett engedély révén az illető kérvényező fordító és tolmács lett egyszemélyben, akinek fő feladata az engedélyen olvasható szöveg értelmében is, az igazságügyi szervek és hivatalok eljárásai során végezni fordítói és tolmács feladatokat. A 2016-os módosítás értelmében a Kulturális Minisztérium által szervezett fordítói vizsga sikeres letétele után igényelhetik a jelöltek a fordítói engedélyt az Igazságügyi Minisztériumtól. A jogalkotó azonban most sem különítette el a fordítói szakmát a tolmácsszakmától, sőt mi több, a vizsga is kizárólag írásbeli fordításokból tevődik össze. Vagyis mondhatjuk, hogy Romániában a tolmácsoknak nem hogy hivatalos szervezetük vagy egyesületük nincs, hanem mint szakma sem különül el a fordítói munkától, holott a szakirodalom és a gyakorlat is bizonyították, hogy teljesen más készségekre van szükség a két szakma műveléséhez, és ami ennél is több, még a szakmára alkalmassá tevő személyiségtípus is különbözik a két hivatás esetében. Míg a fordítók általában nem szeretik a nyilvános szereplést, általában egyedül szeretnek dolgozni, és főként az írott szövegek társaságában érzik jól magukat, a tolmácsok szeretnek az emberek között lenni, és a közöttük levő közvetítést tekintik hivatásuknak. Ehhez szükségük van olyan személyiségjegyekre is, mint amilyen például az empátia, a spontaneitás és a rugalmasság (Horváth 2000: 97), hiszen a tolmácsolt kommunikációs esemény során a tolmács nem puszta nyelvtudássál operál, és nem elégséges, az sem, ha a nyelvek közötti váltáshoz elengedhetetlen képességét, valamint a szóátadáshoz és – átvételhez szükséges érzékét kamatoztatja. Ennél többre van szüksége a sikeres kommunikáció érdekében, így saját személyiségét is beleviszi a tolmácsolási eseménybe.
Azt pedig nem lehet mesterségesen kizárni a tolmácsolt kommunikációs eseményből, hogy úgy tűnjön, mintha a tolmács „láthatatlan” volna. A tolmács „áttetsző” és nem „átlátszó”, „látható” és nem „láthatatlan” (Angelelli 2003: 16). Éppen ezért a román jogalkotónak figyelembe kellene vennie, hogy a hivatalos fordítók nem mindig tudják betölteni a közösségi tolmács szerepét, viszont az utóbbi évek törvénykezési tapasztalat azt mutatja, hogy ez nem fog megtörténni. Ez az oka annak, hogy a legtöbb esetben az engedéllyel rendelkező hivatalos fordítók és tolmácsok mindegyike kipróbálja magát mindkét szakmában, és csak nagyon ritka esetben folytatja hosszú távon mindkét mesterséget. A tolmácsolást választó személyek a piaci kereslet függvényében rendszerint vállalnak szinkrontolmácsolást1, konszekutív2 tolmácsolást, közösségi tolmácsolás3t és kísérő vagy összekötő tolmácsolást4 is. 3. Az összekötő tolmácsolásról bővebben A tolmácsolás egyszerre kommunikatív interakció és szituációba beágyazott tevékenység.
Monacelli
véleménye
szerint
a tolmácsolás
folytonosan
változó
környezetben történik, vagyis a tolmácsok folyamatos változásnak, és így folytonos stressznek vannak kitéve. Ilyen körülmények között az sem ritka, ha a tolmács elsődleges célja a szakmai túlélés (Monacelli 2009: 4). Vagyis a tolmács viselkedését az önszabályozás és a túlélésre való törekvés határozza meg. Az olyan kommunikációs helyzeteknek, amelyek során tolmácsolásra van szükség, általában megvan a maguk forgatókönyve: vagyis az eseményt bizonyos procedurális szabályok irányítják. A szakirodalom a tolmácsolási eseményeket többféleképpen
1 A szinkrontolmácsolás lehetővé teszi, hogy különböző nyelveket beszélők az eredeti szöveg elhangzásával párhuzamosan (szimultán) az általuk beszélt nyelven hallhassák az elhangzottakat. 2 Konszekutív jellegűnek minősül minden olyan tolmácsolás, melynek eredményeként a célnyelvi szöveg a forrásnyelvi szöveg egy része/szegmense (amely lehet egy vagy több mondat) után hangzik el, és a forrásnyelvi szöveg előadója és a hallgatóság, valamint a tolmács között közvetlen kapcsolat létezik. 3 Közösségi tolmácsolás esetében a tolmács főként szociális szempontból valamilyen okból kiszolgáltatott személyeknek nyújt nyelvi közvetítői szolgáltatást (bíróságon, menekültügyi hivatalban, kórházakban). 4 Ilyenkor a tolmács szűkebb körben, két vagy több fél között, szakaszosan tolmácsolja az elhangzottakat, a nyelvi irány gyakran változik, és többnyire legalább az egyik fél hivatalos minőségben nyilatkozik (pl. valamilyen szervezet, hatóság vagy cég képviselőjeként).
modellezte. Ismeretesek a tolmácsolás funkcionális5, denotatív6, interpretatív7 és kommunikációs modelljei. A kísérő-összekötő tolmácsolást legmegfelelőbben a kommunikációs modell segítségével lehet leírni. A kommunikációelméleti modell kidolgozója Otto Kade, aki
A transzláció kommunikációelméleti problémái című
munkájában a transzláció szerepét vizsgálja a kétnyelvű (ti. tolmácsolási – tolmácsolási szituáció) kommunikációban. Megértés csak akkor lehetséges, ha a forrásnyelvi szöveg átalakul célnyelvi szöveggé, és ez a szöveg teszi az adó közleményét a vevő számára kommunikációs szempontból teljesítőképessé. Éppen ebben áll a tolmácsolás szerepe. A tolmácsoláshoz a következőkre van szükség: a) a forrásnyelvi szöveg dekódolása átkódolás céljából, b) átkódolás vagyis a szűkebb értelemben vett kódváltás (a forrásnyelvi
jelek behelyettesítése célnyelvi jelekkel), c) a célnyelvi szöveg
megvalósítása. Ezt a műveletsort a tolmács végzi. A tolmács a kétnyelvű kommunikációban kapocsként szerepel az adó és a vevő között. A fordító az adóval szemben mint vevő, és a címzettel szemben, akit az adó közleményének el kell érnie, mint egy nem igazi adó szerepel. A közleményének igazi vevője a kétnyelvű kommunikációs aktusban másodlagos vevővé lesz (Kade 1968: 105). A jelen tanulmányban tárgyalandó tolmácsolási munka a kísérő-összekötő tolmácsolás kategóriájába tartozik, amely a tolmácsolás módját tekintve a konszekutív és liaison műfajokat ötvözi. Az összekötő tolmácsolást főként üzleti tárgyalásokon, gazdasági megbeszéléseken használják, esetünkben a konkrét szituáció a cégalapítási eljárás keretében végzett tolmácsmunka, ahol a partnerek kulturális viszonyát illetően elmondható, hogy közeli kulturális viszonyról beszélhetünk (a legtöbbször ugyanis magyarországi vállalkozó kíván terjeszkedni a szomszédos országban, ahol magyar anyanyelvű román állampolgár biztosít számára tolmácsolást). Ezen tolmácsolási események esetében a partnerek többnyire egyenrangú felek, a téma gazdasági, jogi és banki ügyekhez kapcsolódik. A tolmácsolandó szövegtípus és a kommunikációs 5
Ja. I. Recker: A törvényszerű megfelelések elméletének alapjai, 1974 Nida nevéhez kapcsolható 7 Az interpretatív tolmácsoláselmélet a párizsi iskolához fűződik: D. Seleskovitch –Ecole Superieure d’Interpretes et de Traducteurs 6
partnerek vonatkozásában elmondható, hogy spontán szövegről van szó, egyetlen kivétellel, ami a közjegyzői iratok blattoló fordítása (l. Sárosi 2016). A térbeli viszonyról elmondható, hogy a felek saját hazájuktól nincsenek messze, a két érintkező kultúra sem esik olyan távol egymástól, viszont a jogrendi eltérések és a banki-pénzügyi-kereskedelmi ügyletek különböznek, és emiatt még hangsúlyosabbá válik a tolmács felelőssége. 4. A tolmács feladatköre a cégalapítási eljárás során Ezen tolmácsolási munka célja az, hogy az ügyfél sikeresen és időt megtakarítva tudja lebonyolítani a tervezett cégalapítást. A tolmácsolás forgatókönyvét ebben az esetben közepes formalizáltsági szint jellemezi. A formalizáltsági szint meghatározása érdekében a továbbiakban bemutatjuk a romániai cégalapítás néhány aspektusát. Románia közkedvelt a magyar befektetők körében, közel 12 ezer magyarországi érdekeltségű vállalkozást tartanak számon az országban. Ez az összes külföldi tulajdonú cég kb. 6,5 %-a.8 A magyarországi befektetők elsősorban gazdasági potenciálja miatt kedvelik Romániát, ugyanakkor fontos szempont az itt élő magyar közösség is. Az erdélyi magyarok hely- és nyelvismeretét, kapcsolatait is felhasználva nagyszerűen boldogulnak a román piacon a magyar befektetők. A romániai cégalapítás során, amelynek menetében a tolmács kulcsszereppel bír, az alábbi lépéseket kell követni: a társasági szerződés létrehozása ügyvédnél, majd a közjegyző előtti nyilatkozattétel, illetve aláírási címpéldányok letétbe helyezése következik, ezt követi a bankszámla megnyitása, és a törzstőke befizetése, az iratok leadása formanyomtatványokkal együtt az illetékes Cégbíróságon, majd hozzávetőlegesen tíz munkanap múlva már EU-s adószáma is lesz a vállalkozásnak. A tolmácsolandó szövegek vonatkozásában elmondható, hogy az első helyszín, ahol a tolmács belépik a kommunikációs aktusba az ügyvédi iroda, itt általában az alapító okirat tartalmát érintő megbeszélésekben kell részt vennie (az ügyvéd olyan aspektusokra tér ki általában, mint például a leendő kereskedelmi társaság társultjai, a törzstőke, a cég 8 Az Országos Cégnyilvántartó Hivatal 2016-os adatai szerint.
tevékenysége, a székhely, az ügyvezető). Ennek a megbeszélésnek a során a román anyanyelvű ügyvéd románul fogalmazza meg észrevételeit, tanácsait, közli a jogszabályok előírásait, beszél az adózási formákról, javaslatokat tesz. A tolmács mindezt köteles szakszerűen magyar nyelven elmondani a magyarországi ügyfélnek. Ehhez elengedhetetlen, hogy ismerje a szaknyelvi frazémákat és a terminus technikusokat mindkét nyelven (íme néhány példa, amelynek ismerete elengedhetetlen: társult – asociat, törzstőke – capital social, székhely – sediu, ügyvezető – administrator, üzletrészek – părți sociale, székhely egyedisége – unicitate sediu, stb.). A megbeszélés lebonyolítása után az ügyvéd megszövegezi a Társasági szerződést, és ezt a tolmácsnak blattoló fordítással kell közvetítenie az ügyfél számára. Általában ez után következik a cégbírósági űrlapok tartalmának elmagyarázása, az adózási forma kiválasztása, ebben az esetben a tolmácsnak pénzügyi-könyvelési terminusokkal kell megbirkóznia (ilynek például: procedura de insolvență – fizetésképtelenségi eljárás, obligații fiscale principale – fő adókötelezettség, obligații fiscale accesorii – járulékos adókötelezettségek, atestat fiscal – adóigazolás, cod fiscal comunitar – közösségi adószáma). Ezzel véget is ér az ügyvédi irodában az eljárás, a tolmács viszont nem pihenhet, mivel az ügyvéd és az ügyfél közötti kötetlen beszélgetést is tolmácsolnia kell, amely kimerülhet köznapi csevegésben például az időjárásról, de az is lehet, hogy a két ország gazdasági és politikai helyzetéről, vagy az aktuális eseményekről folytatnak vitát, vagy éppen a város építészeti vagy gasztronómiai csodáiról értekeznek. A következő lépés a közjegyzői eljárás lebonyolítása. A külföldi befektetőknek a közjegyző előtt kell tenniük egy olyan nyilatkozatot, amely a pénzügyi erkölcsi bizonyítványt helyettesíti, és amelynek feladata biztosítani, hogy az befektető feddhetetlen személy, ami a pénzügyi kötelezettségeinek teljesítését illeti. A nyilatkozaton kívül aláírási címpéldányt is kell készíteni, amely letétbe helyezése azt hivatott igazolni, hogy az ügyfél a továbbiakban ezzel a kézjeggyel látja el a hivatalos okmányokat. A két nyilatkozat célját és tartalmát a tolmácsnak kell elmagyaráznia a közjegyzői tájékoztatás alapján. Ez kétféleképpen történhet: vagy már a közjegyzői irodába való érkezés előtt a tolmács előzetes tudását felhasználva elmondja az ügyfélnek, hogy miért is szükség közjegyzőt is bevonni az eljárásba, vagy pedig a közjegyzői irodában a közjegyző felvilágosító szövegét fordítja mondatonként le az
ügyfél számára. A legtöbb esetben ez a két megoldás nem különül el élesen egymástól, hiszen még akkor sem hagyható ki a közjegyző szavainak tolmácsolása, ha már előzetesen a tolmács elmondta az ügyfélnek, mi a teendő. Míg az önálló felvilágosítás esetében a tolmács használhatja a köznyelvi regisztert, a közjegyző előtt már kizárólag a jogi terminológiát és a hivatalos nyelvi regisztert kell használnia, és ha szükség saját tolmácsolásához egyszerűsítő magyarázatokat kell fűznie. Ennek egy konkrét példája az, amikor a közjegyző nem utal a jogszabály tartalmára, csupán a számát említi, ebben az esetben ugyanis a tolmács feladata pontosítani, mit is fed pontosan a jogszabály. Íme egy példa az eljárás szövegéből: Totodată cunoscând prevederile Codului Penal (art. 292 cu privire la falsul în declaraţii) declar prin prezenta că nu comis contravenţii şi infracţiuni pe teritoriul României care sunt pedepsite de legile fiscale şi de cele vamale. Nu am fost condamnat penal pentru gestiune frauduloasă, abuz în serviciu, falsificare şi uz de fals, înşelăciune, delapidare, mărturie mincinoasă, luarea sau darea de mită, şi nici pentru faptele cuprinse în Legea 656/2002 cu privire la combaterea terorismului şi prevenirea spălării banilor. Nu am comis infracţiuni sau contravenţii care ar fi pedepsite de OG 75/2001cu privire la cazierul fiscal şi nici infracţiuni ori contravenţii care ar contraveni art. 143-145 din Legea 85/2006 privind insolvenţa şi nici fapte care ar încălca dispoziţiile Legii 31/1990 privind societăţile comerciale, şi astfel îndeplinesc condiţiile prevăzute de legea românească în vigoare pentru a deveni asociat şi administrator al societăţii comerciale care va fi înfiinţată. Declar faptul că nu am reşedinţă pe teritoriul României şi nu sunt înregistrat fiscal pe teritoriul acestei ţări. Összefoglaló tolmácsolás: Saját felelősségemre és ismerve a törvényes következményeit a hamis nyilatkozatoknak, nyilatkozom, hogy soha nem voltam elítélve hűtlen vagyonkezelés, visszaélés, hamisítás, hamisított okirat tudatos felhasználása, csalás, sikkasztás, hamis tanúvallomás, megvesztegetés, megvesztegetés elfogadása, a 656/2oo2-e, a pénzmosás megelőzéséről és büntetéséről, valamint a terrorizmus támogatását megakadályozó törvény és ennek kiegészített és módosított változata által előírt bűncselekmények végett, illetve a 31/1990-es törvény és annak módosításában előírt bűncselekmények végett, és teljesítem a román törvény által előírt feltételeket, hogy cé társultja lehessek. A közjegyzői eljárás során magának az eljárásnak az ismertetése is a tolmács feladata lesz, vagyis legtöbbször a tolmácsnak kell elkérnie az ügyfél okmányait és ő is
fogja átadni azokat a közjegyzőnek, kötelessége lesz elmagyarázni azt, hogy hogyan kell kitölteni a kérelmet, vagy hogy magát az okmányt kizárólag a közjegyző jelenlétében szabad aláírni. Sok esetben még a közjegyzői honoráriumot is a tolmácsnak kell kifizetnie, hiszen a magyarországi ügyfél szívesebben adja át a pénzösszeget a tolmácsnak (ha már kialakult a kölcsönös bizalom), mivel nem pontosan tud még bánni az ország fizetőeszközével. A közjegyzői eljárás befejezése után, a tolmácsnak el kell kísérnie az ügyfelet (ha a megbízása kiterjed erre is) a bankba is, ahol az ügyfél megnyitja a törzstőke befizetéséhez szükséges különleges bankszámlát (a szaknyelvi terminus mindkét nyelven: cont de capital social - törsztőkeszámla). Itt a legtöbbször a tolmácsnak el kell magyaráznia a banktisztviselő felvilágosításának nyomán, hogy milyen célt szolgál ez a számla, illetve minden olyan információt is közölnie kell az ügyféllel, amelyet a bank közöl (banki illetékek, számlavezetési feltételek, stb.). Ha a törzstőkét már befizette az ügyfél, a tolmács feladata a végéhez közelít, hiszen az utolsó lépés, hogy az összegyűjtött iratokat vissza kell juttatni az ügyvédhez, a többi már ez utóbbi feladata. 5. A tolmács mint gazdasági-jogi idegenvezető Láthattuk, hogy az összekötő-kísérő tolmács élete nem csak a szellemi erőfeszítés miatt megfeszítő és nehéz, hanem azért is, mivel a szó tulajdonképpeni értelmében is mozgalmas, érdekes és izgalmas. Bizonyos értelemben nevezhető jogi és gazdasági idegenvezetésnek is. Ehhez azonban nem elég a kiváló nyelvtudás, a magas szintű kulturális ismeretek és a hagyományos értelemben vet tolmácskompetenciák birtoklása, hiszen szükség van rengeteg olyan személyes képességre is, amely eldönti, hogy kiből lesz keresett összekötő-kísérő tolmács. Ráadásul, amint e jelen dolgozat 2. Fejezetében bemutattuk, nagyon nagy számú személyből vált, válhatott román-magyar tolmács, így a verseny óriási. Pillanatnyilag Romániában 1550 olyan engedéllyel rendelkező személy van, akinek munkanyelvei között szerepel a magyar nyelv is9. 9 Forrás: http://old.just.ro/MinisterulJusti%C8%9Biei/Listapersoanelorautorizate/Interpretisitraducatoriautorizati/tabi d/129/Default.aspx
Nem elég tehát a kiváló nyelv- és kulturális tudás, szükség van arra, hogy gazdasági és jogi ismeretekkel is rendelkezzen, és csak néhány tolmács képes ennek a feltételnek is majdnem tökéletesen megfelelni. Ez a szakma – amellett, hogy komoly felkészültséget kíván – számos kihívást is tartogat. A nyelvtudás, az emberszeretet és a világ iránti nyitottság mellett az éberség is kulcsfontosságú. Hiszen a tolmácsoknak gyakran nem csupán a beszélő által A nyelven elmondottakat kell B nyelvre átültetniük, hanem pontosan tudniuk kell a cégalapítás jogi procedúráját, és az ügyvédi irodából kilépve egyedül kell ellátnia az “idegenvezetői” feladatokat. Kell tudnia, melyik közjegyzői irodába kell menni, ott mit kell tenni, szükség esetén időpontot kell egyeztetnie az iroda titkárságán, hiszen az ügyfél számára fontos tudni, várhatóan mennyi időt vesz fel az eljárás (a tolmács tapasztalatai alapján általában tud információval szolgálni e tekintetben, viszont azt is tudnia kell, hogy egyes közjegyzői procedúrák bonyolultsága miatt sokszor a megbeszélt időponthoz viszonyítva késedelem is lehet, például, ha a tolmács ügyfelének időpontja előtt egy komplex hagyatéki ügy vagy adásvételi szerződés zajlik, nem biztos, hogy a közjegyző is betudja tartani az előjegyzéseket, és erről tudomást szerezve tolmácsnak maradéktalanul informálnia kell ügyfelét, és fel kell legyen készülve arra, hogy ennek az ügyfél nem fog örülni, esetleg idegesen, olykorolykor durván reagál, vagy becsmérlő megjegyzést tesz a közjegyzői irodára, ezzel a tolmácsot is kellemetlen helyzetbe hozva). Ezért tehát a türelem jelentősége is felbecsülhetetlen a szakmában – hiszen a megbízás teljes időtartama alatt nyugalommal és türelemmel kell együttműködnie a gondjaira bízott ügyféllel, mindvégig egyforma lelkesedéssel, profizmussal és kedvességgel kell tudnia feléje fordulni. Nagyon fontos, hogy az ügyfél megbízzon a tolmácsban mind emberileg, mind pedig szakmailag: a tolmács számára tehát ebben az esetben nagyon fontos, hogy profi szolgáltatóként, segítőként viszonyuljon. Fontos a türelem mellett még az is, hogy ha szükségesnek véli, vagy az ügyfél igényli ezt, többször is megismételje az információkat. Az összekötő-kísérő tolmácsok nem mindig alkalmazhatják ugyanazt a stílust, mivel nem minden ügyfél egyforma: míg egyes ügyfelek inkább a lexikális, szigorúan a tényekre szorítkozó információközlés hívei, másoknál célravezetőbbek inkább az
anekdoták, a humor, a közvetlenség dominál. Egy jó tolmácsnak azt is időben fel kell tudnia ismernie, hogy aktuális ”ügyfele” épp melyikre fogékonyabb. Jó választás lehet tehát ez a szakma a nyelveket beszélő, a történelmet, gazdaságot, jogrendet és kultúrát ismerőknek és azoknak, akik az aktív terepmunka hívei. A szakemberek túlnyomó többsége azonban mellékállás gyanánt űzi ezt a szakmát, mert jelenleg, kizárólag ebből megélni nem igazán lehet, tehát a legtöbb kísérő-összekötő tolmács emellett konferenciatolmácsolást is vállal, sőt sokan közülük szakfordítóként is tevékenykednek, esetleg fordítóirodát vezetnek. Elmondhatjuk tehát, hogy a tolmácsolás fent bemutatott formája ötvözi a tolmácsmunkát és az „gazdasági-jogi idegenvezetői” munkakört, szükség van arra, hogy a tolmács ismerje a romániai bürokrácia útvesztőit, és adekvát módon tudjon bánni a szakmai ismeretekkel, rendelkezzen a megfelelő szakszókinccsel, és emellett legyen jó kommunikátor. Több esetben előfordul az is, hogy a tolmácsot a tolmács megbízás befejezése után azzal is megbízzák, hogy hiteles formában lefordítsa írásban is a Társasági szerződést, a bejegyzést igazoló végzést, a friss cégkivonatot, az igazolást a bankszámla megnyitásáról, és az adóilletőségi igazolást is. Így tehát a szóbeli kommunikátornak át kell alakulnia – ha vállalja a megbízást – szakfordítóvá, és ilyenként is megfelelő profizmussal kell eljárnia. Összegzés A kísérő-összekötő tolmácsoknak ismerniük kell azokat az aspektusokat, amelyek meghatározzák ember és társadalom viszonyát, tudniuk kell bizonyos történelmi, politológiai, szociológiai alapfogalmakat, ismerniük kell a gazdasági szereplőket és az állam gazdasági szerepét, a gazdasági élet alapjait, a kereslet és kínálat viszonyát, valamint a piaci mechanizmusokat is. Tisztában kell lenniük a jogforrásokkal a forrásnyelvi és a célnyelvi kultúrához kapcsolódó jogrendi berendezkedéssel, az államhatalmi szervek rendszerével, továbbá a közigazgatás szervezetrendszerrel is.
Előny, ha ismerik a pénzügyi rendszer működését, a vállalkozások irányítási és menedzselési mechanizmusait. Nem elégséges azonban, ha mindezt csupán saját országuk (jelen esetben Románia) viszonylatában sajátítják el, elengedhetetlen, hogy mindezt a célnyelvi nyelvi ország kultúrájának, intézményrendszerének, közigazgatási struktúrájának tekintetében is elsajátítsák. Hasznos lehet a kísérő-összekötő tolmácsok esetében az is, ha ismeretekkel rendelkeznek az államigazgatásról, politikai pártokról, országuk külügyeiről, nemzetközi kapcsolatairól, az országban uralkodó szociális helyzetről, munkaügyi szabályozásokról, életszínvonalról és életminőségről, hiszen az ügyfelek sok esetben a tolmácstól kérnek felvilágosítást, hogy jobban átláthassák annak az országnak a helyzetét, ahol leányvállalatot, vagy új céget alapítanak, ugyanis számukra fontos a célország gazdasági helyzete, gazdasági mutatói, a trendek, az üzleti élet jellegzetességei stb. A szakirányú segítség nyújtása és a tulajdonképpeni tolmácsfeladatok ellátása mellett a tolmácsoknak tiszteletben kell tartaniuk bizonyos etikai alapelveket, mint például a tolmácsolási megbízásban szereplő szerződéses feltételeket, illetve a magas szakmai követelmények teljesítésének alapelveit. A tolmácsnak bizalmasan kell kezelnie az ügyféltől kapott információkat, hiszen ez is fontos annak érdekében, hogy a tolmács jól tudja teljesíteni mediáló szerepét, a kultúrák és jogrendek közötti közvetítést, a kliens szükségleteinek szem előtt tartásával. Szakirodalom Angelelli, Claudia 2003. The Interpersonal Role of the Interpreter in Cross-Cultural Communication. A Survey of Conference, Court, and Medical Interpreters in the US, Canada and Mexico. In: Louise Brunette, Georges Bastin, Isabelle Hemlin & Heather Clarke (eds.) The Critical Link 3. Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. 15‒26. Horváth Ildikó – Szabari Krisztina – Volford Katalin 2000. Fordítás és tolmácsolás a világban. Oktatási segédanyag fordító- és tolmácsképző intézetek hallgatói számára.Budapest: FTK.
Kade, O. 1968. A transzláció kommunikációelméleti problémái. In: A fordítás tudománya: válogatás a fordításelmélet irodalmából. Bart I., Klaudy K. (szerk.) 1986. Budapest: Tankönyvkiadó. 103–124. ford: Terts István. Monacelli,
Claudia
2009.
Self-preservation
in
Simultaneous
Interpreting.
Amsterdam/Philadelphia: John Benjamins Publishing Company. Ong ,W. J. 1998. A szöveg mint interpretáció: Márk idején és azóta. In: Nyíri Kristóf és Szécsi Gábor (szerk.) Szóbeliség és írásbeliség. Budapest: Áron Kiadó. 143–160.
