A DNS szerepe a bizonyításban
Eötvös Loránd Tudományegyetem Konzulens: dr. Finszter Géza
Készítette: Duzs Edit Neptun-kód: OVDFS3 IV. évfolyam 2013. május 10.
„A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-12012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása, és működtetése országos program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg”.
TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezető gondolatok ............................................................................................................ 4 2. DNS története ....................................................................................................................... 5 3. DNS vizsgálatok jelentősége ................................................................................................ 7 4.Személyazonosítás ................................................................................................................ 8 4.1.Személyazonosítás problémája a közigazgatási jogban ......................................... 9 4.2.Személyazonosítás problémája a polgári jogban ................................................. 11 4.3.Személyazonosítás problémája a büntetőjogban .................................................. 13
2013 A DNS szerepe a bizonyításban
1. Bevezető gondolatok Senki által sem vitatott tény, hogy a büntetőügyekben a nyomozás során fel kell tárni az elkövető személyét. A büntetőbíróság azonban csupán valószínűsítésre nem alapíthatja az ítéletét, így szükség van olyan bizonyítékokra, amelyek a minden kétséget kizáró meggyőződés kialakítását segítik elő, illetve amelyek egyúttal minden kétséget kizáróan állapítják meg az adott személy kilétét, elkövetői mivoltát. A legbiztosabb személyazonosításra olyan biológiai tulajdonságok alkalmasak, amelyek nem változnak az életkorral, a környezeti hatásokkal, viszont kellő sokféleséggel rendelkeznek, így mindennek köszönhetően az egyedek között különbséget lehet tenni. Természetesen mindig az adott korszak tudományos színvonala határozza meg a biológiai maradványok vizsgálati lehetőségét, amelyek nemcsak a bűncselekmény megvalósulásának helyszínén keletkeztek, hanem azzal összefüggésbe hozhatóak. Bizonyításra akkor van szükség, amikor a múltbeli esemény felderítése a cél. Azonban nem csak a büntetőjogban fűződnek olyan joghatások a múltbeli eseményekhez, amelyek befolyásolják egy személy jogi helyzetét, hanem minden jogágban, így a közigazgatási jogban vagy polgári jogban is. Jó pár évvel ezelőtt, hosszú időn keresztül csupán az ujjlenyomat összehasonlító vizsgálat biztosított lehetőséget a személyek egyértelmű azonosítására. Az ujjbegyek rajzolata tudniillik olyan egyedi jellegzetességeket mutat, amely a tudomány jelenlegi állása szerint, egész élettartam alatt változatlan marad. Az elkövetők azonban, mint azt mindannyian tudjuk, a bűncselekmény helyszínén nem csak ujjlenyomataikat hagyják hátra, hanem egyéb biológiai szövetet, testváladékot stb. is, amelyek részletes vizsgálatával az elkövetők azonosíthatóvá válnak. Mindezekre figyelemmel a tudósok kifejlesztették a kriminalisztikában jelentős szerepet betöltő DNS vizsgálatokat. Túlnyomórészt a személy- illetve az egyed azonosságának és a származás megállapításának céljából ad választ különböző igazságügyi kérdésekre. Ezekben a kérdésekben keletkező szakértői vélemények a felderítés, nyomozás és a bizonyítás során is egyaránt jelentős szerepet kapnak. Az általános vélekedés ellenére azonban személyazonosításra nem csak a büntetőperek során, hanem a többi jogágban, a többi jogterületen is hasonlóképpen szükség van. Minden egyes jogterületen ugyanúgy felvetődik az a féle személyazonosítási probléma, hogy vajon ki az a személy, aki jogosult lehet igényét érvényesíteni. Az igazságügyi orvostan fejlődése mindenképpen szorosan összefügg a jogi élet változásával. A joggyakorlat olyan kérdéseket is felvet, amelyek megoldása természettudományokban, élettudományokban, orvostudományokban rejlik. A jogrend kialakulása magával hozza az igazságügyi orvostan fejlődését. Az igazságszolgáltatást az orvostudomány már a kezdetektől fogva jelentősen segíti. A jogtudomány és az igazságügyi orvostan, így kölcsönös hatásban fejlődnek egymás mellett, hiszen jogszabályi előírások teremtik meg az alapját annak, hogy orvosokat szakértőként lehessen meghallgatni a bizonyítási eljárások során. Az orvostudomány folyamatos fejlődésének eredménye gyakran a jogszabályok megváltozatását eredményezi. Az általa kidolgozott új módszerek, nemcsak a gyógyító orvostudomány számára fontos, hanem az igazságszolgáltatásban is kiemelkedő szerepet tölt be.
A molekuláris biológiában az elmúlt másfél évtizedben történt nagyarányú fejlődés lehetővé teszi, hogy a DNS vizsgálatokat mind polgári, mind büntetőeljárásokban széles körben alkalmazni lehessen. Így például a DNS vizsgálat eredményének felhasználás lehetőségét tekintve merül fel az a kérdés, hogy milyen bizonyító erő tulajdonítható a DNS vizsgálat eredményeként elkészített szakvéleménynek? A szakvéleményben foglaltak megdönthetetlen bizonyítéknak tekinthetők? A DNS vizsgálatok bizonyító ereje nagyobb-e, mint mást bizonyítékoké? Önmagában minden kétséget kizáróan elegendő bizonyítékként szolgál? Dolgozatom célja megvizsgálni, hogy a különböző jogágakban a bizonyítás során a DNS milyen szerepet tölt be. Habár a tanulmány elsősorban jogi szempontból közelíti meg a DNS vizsgálatot, rendkívül közel áll az élettudományokhoz. Így a kutatásomban az élettudomány és a jogtudomány egyes területein is el fogok mélyülni annak érdekében, hogy a kutatásom a lehető leghitelesebb legyen. Jelen dolgozatom a személyazonosítás problémájára terjed ki a különböző jogágakban. Vizsgálom továbbá a DNS profilt, mint bizonyítási eszközt a különböző típusú bűncselekményeknél. 2. A DNS története A DNS felfedezése, szerkezeti modelljének megalkotása a XX. sz. egyik leghatalmasabb felfedezésének tekinthető. 1865-ben Gregor Mendel, aki egy brünni apátság szerzetese. Mendel következtetéseket vont le különböző borsókeresztezési kísérleteiből, és ezzel a vizsgálódásával egyben megalapozta korunk talán legfontosabb tudományát, a genetikát, anélkül, hogy tudott volna róla. Felismerései rendkívül újszerűek voltak. A kutatásának eredményeit tartalmazó dolgozatát elküldte Charles Darwinnak is, de azok nyomtalanul figyelem nélkül tűntek el. 1900-ban azonban három tudós rátalál a tudományos vizsgálódásokra, és vizsgálni kezdik azokat, köztük DeVries, Correns és Tschermak. Évtizedekig nyitott kérdés maradt még, hogy vajon mi hordozhatja az örökítés információját. Friedrich Miescher, aki bázeli katonaorvos és svéd biológus is egyben 1868-ban fedezte fel magát a dezoxiribonukleinsavat vagy, ahogyan az angolok nevezik DNA-t. A katonaorvos sebesült katonák gennyel átitatott kötéseiből írt le egy új, foszfortartalmú szerves anyagot, amelyet nukleinnek nevezett el akkor. Ezt hívjuk ma DNS-nek. Miescher ekkor még nem volt tisztában a DNS öröklődésben játszott szerepével. Évekkel később azonban sikerül rájönni, hogy a biológiai információ átadódását egyik generációtól az azt követő generációnak az örökítő anyag teszi lehetővé. A fertőző tuberkulózis elleni küzdelem felvetette a transzformáció anyagának azonosíthatósági problémáját. 1944-ben Oswald Avery, a Rockefeller Intézet mikrobiológusa bebizonyította, hogy a minden élő sejtben, de elsősorban a kromoszómákban megtalálható foszfortartalmú szerves anyag, az átöröklés anyagi hordozója. Avery ezen tudományos fejtegetései, kísérletei azonban nem győzték meg a tudományos közvéleményt. Több mint tíz évvel később, 1952-ben Alfred Hershey további kísérlettel bizonyította azt, amit már korábban Avery is. Nevezetesen, hogy a DNS a transzformálás anyaga. A különbség az volt, hogy közben megérett az idő ennek az elképzelésnek az elfogadására és az is nagyon fontos volt, hogy Hershey megfelelő körökben mozgott, sokkal több kapcsolattal rendelkezett a tudomány területén. Az 1950-es években három csoport is céljául tűzte ki a DNS szerkezetének felfedezését. Az első csoport Londonban a King's College-en alakult és Maurice Wilkins vezette. Rosalind Franklin Maurice-től függetlenül ugyanitt, ugyanúgy a DNS problémával foglalkozott. Wilkins jóban volt Watsonnal és Crick-kel, de Franklint ellenfelének
tekintette. Többek között azért, mert határozott, nagy tudású és független gondolkodású egyéniség volt, de közrejátszhatott az is, hogy a női kutatók abban az időben hátrányos megkülönböztetésben részesültek. Wilkins megmutatta Franklin röntgenfelvételeit és jegyzőkönyveit a tudta nélkül, a tulajdonképpen riválisnak számító Watsonnak. Megjegyzendő, hogy abban az időben a legjobb felvételeket Rosalind Franklin és munkatársa készítette. Ennek pedig azért volt különös jelentősége, mert a tudósok számára rendelkezésre álló felvételek rendkívül rossz minőségűek voltak, így a Franklin birtokában lévőek hatalmas segítséget nyújtottak. Néhány évvel később Franklin úgy halt meg 37 éves korában rákban, hogy nem tudta, hogy Wilkins megmutatta eredményeit Watsonéknak. A második csoportot Francis Crick és James Dewey Watson képviselte Cambridge-ben. A harmadik társaság Caltechben végezte kísérleteit és ezt pedig Linus Pauling vezette. A DNS kémiai szerkezetének modelljét azonban, végül 1953-ban a cambridge-i kutatók írták le. A 19 éves James Watson-nak, aki ekkor már egyetemi fokozattal rendelkezett rögeszmés meggyőződése volt, hogy a gének nem fehérjéből, hanem DNS-ből állnak. Elméletének igazolására Dániába látogatott, mivel nem volt megelégedve szakmailag az itteni kollégáival, majd 1951 októberében Cambridge-be távozott. Cambridge-ben, a Cavendishlaboratóriumban hozta össze a sors, Francis Crickkel, aki szintén a DNS jelentőségének élt. 1953-ban április 25. napján hozták nyilvánosságra kutatási eredményeiket közös cikkük formájában a Nature folyóiratban. Munkájukért 1962-ben Nobel-díjban részesültek. A modell jelenleg a Londoni Nemzeti Tudományos Múzeumban tekinthető meg. Az általuk megalkotott modell - amely Maurice Wilkins és Rosalind Franklin korábbi kutatásain alapszik - szerkezete magyarázatot ad arra, hogy hogyan képes az öröklési anyag megkettőződni, rámutat az öröklés mechanizmusára, valamint magyarázatot ad a genetikai anyag információraktározó, és információátadó képességével kapcsolatban is. Felfedezésük utat nyitott a génsebészet, a klónozás, az őssejt-kutatások, a DNS-ujjlenyomatok, DNS-alapú evolúciós vizsgálatok előtt.
James Watson és Francis Crick a megalkotott modell előtt 1953-ban 1985-ben Sir Alec J.Jeffreys professzor kidolgozta a DNS-minta alapján történő azonosítás módszerét. Ő volt az, aki elnevezte a DNS-t „genetikus ujjnyomnak”. A Lifecodes Corporation-t, a DNS-azonosítás másik technikáját DNS-nyom tesztként védette le.
A DNS-azonosítás elfogadottsága 1987-ben jelent meg először, amikor Tommy Lee Andrew ellen Florida államban az ügyészség vádat emelt két rendbeli erőszakos közösülés miatt. Az ügyben rendelkezésre álltak közvetlen bizonyítékok, így például az ujjlenyomata, de a döntő bizonyítékot a DNS-azonosítás jelentette. Természetesen, ettől az esettől kezdve egyre inkább elterjedt az alkalmazása. 1 1984-ben Kirk Bloodsworth-t emberölésben mondta ki bűnösnek a bíróság és életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, hiszen az új módszerrel újra vizsgálták a nyomokat és egyértelműen ki tudták zárni az elítéltet, mint elkövetőt, így kilencévi börtön után szabadon engedték. Bár az ügy máig megoldatlan, hiszen más számba vehető személyt a nyomok felderítésekor nem rögzítettek. A DNS-vizsgálatok utólagos elvégzésével az elmúlt tíz évben 87 amerikai halálraítéltről derült ki, hogy nem bűnös. Magyarországon 1993-ban végezték az első DNS-vizsgálatot.2 3. A DNS-vizsgálatok jelentősége A XX. század második felének tudományos technikai vívmányai kihatottak az igazságszolgáltatásra is. Természetesen a bíróságokra is kihatnak a tudomány különböző területein bekövetkező fejlődések, így akár a természettudományi, műszaki vagy technikai fejlődések. A fejlődések eredményeképpen a kriminalisztika folyamatosan új módszerekkel találkozik, amelyeket a nyomozóhatóságoknak alkalmazniuk kell. A bírósági ítélet meghozatalában rendkívül jelentős szerepet játszanak a nyomozás során összegyűjtött bizonyítási anyagok. Az emberi DNS-ek túlnyomórészt minden embernél megegyeznek, hiszen normál esetben minden személynél ugyanazok az összetevők figyelhetők meg. Így fej, nyak, végtagok, szív, máj stb. Ugyanakkor nem minden DNS egyezik meg. Megfigyelhetőek minden emberre külön jellemző DNS-ek, de még így is nem egy esetben okoz gondot a labor számára, hogy adott esetben nagy valószínűségű véleményt adjon. Így például könnyíti a helyzetet a kifejezetten erre a célra vett vér, viszont nehezíti a kiszáradt vérfolt. Különböző baktériumok miatt is csökkenhet az értékük, de az eltelt idő hossza is nagy befolyással lehet. Woller János genetikus meghatározza, hogy melyek azok a biológiai anyagok, amelyek tökéletesen alkalmasak a DNS-vizsgálatra. Így például a vérnyomok, ondó, hüvelyváladék, nyál és orrváladék, fog, hajhagymával rendelkező hajszál. Ezzel szemben teljes mértékben alkalmatlan a veríték, könny, hajhagyma nélküli hajszál, korpa, vizelet, hányadék stb., vagyis a sejtmagot nem tartalmazó biológiai anyagok.3 A megfelelő anyagból, megfelelő minőségben és megfelelő mennyiségben kell a DNS-t kinyerni, ahhoz, hogy a vizsgálat sikeres lehessen. Magyarországon két módszer ismert. Az egyik, amelyet nem lehet minden esetben lehet alkalmazni, amikor egyetlen lépésben, forralással nyerik ki a DNS-t. Ebben a közvetlen feltárásos módszerben a fő cél, hogy minél kevesebb anyagot veszítsenek. A másik a dialízises módszer, ahol a kivont DNS-t enzimekkel meghatározott darabokra vágják. Ez az általánosabb módszer, amit gyakrabban alkalmaznak. Csak azok a DNS-rendszerek Tremmel Flórián, Fenyvesi Csaba, Herke Csongor: Kriminalisztika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2009, 107-108. oldal 2 Tremmel Flórián, Fenyvesi Csaba, Herke Csongor: Kriminalisztika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2009, 107-108. oldal 3 Tremmel Flórián, Fenyvesi Csaba, Herke Csongor: Kriminalisztika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2009, 108. oldal 1
vizsgálhatók a származás-megállapítási ügyekben, amelyek öröklésmenete pontosan ismert, alacsony a mutációs rátája, variabilitása nagyfokú és megbízható vizsgáló módszerek állnak a rendelkezésre. Minden olyan sejtből végezhetünk DNSvizsgálatot, amelynek magja van, tehát a szervezet bármely sejtjéből. Származás megállapítása céljából általában egyszeri vénás vérvétel útján nyert fehérvérsejtekből jutunk DNS-hez. Ezen kívül természetesen lehetőség van már arra is, hogy a szájnyálkahártyából a szájüreg belső felületéről levált hámsejteket kefével nyerjük, de hajhagymával kitépett haj vagy hüvelykenet is megfelelő lehet.
4. Személyazonosítás Személyazonosság megállapítására különböző esetekben kerülhet sor. Egyszerűnek tűnő feladat, azonban nagyon sok hibázási lehetőséget rejt magában. A legjellemzőbb azonban mégis az élő személy személyazonosságának megállapítása vagy ismeretlen holttest azonosítása, de nem kizárt hullarészek azonosítása sem. Élő személy azonosításának számtalan módja van, a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb a személyazonosító okmánnyal való igazolás. Ebben az esetben meg kell megvizsgálni, hogy az adott személyazonosító okmány érvényes-e. Természetesen előfordul, hogy az okmány érvényes, de azt nem a jogszerű tulajdonosa birtokolja, mert elhagyta vagy ellopták tőle. Ha valaki nem a saját okmányát adja át személyazonosítás céljából, teljesen egyértelmű, hogy titkolni akarja a saját adatait, mert alapos oka van arra. Magyarországon létezik egy körözési nyilvántartás, amely segít kiszűrni az illegálisan használt okmányokat. Vannak olyan esetek, amikor szakértő bevonása mégis fontossá válik. Amennyiben az adott személy beszámíthatatlan elmebeteg, illetve valamilyen okból nem kívánja a személyazonosságát előadni az eljárás során, személyazonosítás történik. Ide tartozik azon bűncselekményt elkövetők csoportja, akikről videofelvétel készül például bankok, takarékszövetkezetek, áruházak, ATM-ek stb. rablása esetén. Az élő ember személyazonosságának megállapításához számos módszert vehetünk igénybe. Sótonyi Péter Igazságügyi orvostan című tankönyvének 21. fejezetében Varga Tibor az alábbiakat említi. a) Ujjlenyomat Az ember ujjain a bőr fodorszálainak rajzolata olyan egyedi sajátosság, amely az egész élettartam alatt nem változik, illetve minden egyén esetében eltérő. Természetesen vannak kivételes helyzetek, hiszen, ha valakinek a teljes tenyérfelülete megég, abban az esetben a regenerálódás folyamán megváltozik mind a tenyéren, mind az ujjakon a bőr fodorszálainak rajzolata. Ettől a rendkívüli helyzettől eltekintve a fodorszálak vastagsága, mérete, szélessége változatlan a születéstől egészen a halált követő lebomlásig. A bőrfodorszálak rajzolata egyedi és nem ismétlődő, még az egypetéjű ikrek esetén sem. A legtöbb államban a hatóságok vezetnek egy nyilvántartást a velük kapcsolatba kerülő személyekről, hiszen a lenyomat könnyen elkészíthető és a megkülönböztethető minták lehetőséget nyújtanak az osztályozásra. Magyarországon például 2009. június 28. napjától kezdődően kiadott útlevelek esetén ujjlenyomatot vesznek az érintett személyektől. Az útlevél chipjében csupán a személy neve, állampolgársága, születési helye, ideje, neme, aláírása, arcképmása és ujjlenyomatának másolata kerül rögzítésre. Ujjlenyomat adása ebben az esetben kötelező, megtagadni nem
lehet. Mivel az ujjlenyomatok szenzitív adatok, így azok csupán tároló lemezeken kerülnek csupán rögzítésre. b) Vércsoport A vércsoportok olyan jellegzetességek, amelyek az egész élet folyamán változatlanok maradnak. A vércsoport tulajdonságának bizonyító ereje mindig függ az egyes tulajdonságoknak populáción belüli gyakoriságától. A DNStulajdonságok vizsgálata olyan egyedi jellegzetességeket tárhat fel, amelyekkel szinte teljes bizonyossággal megállapíthatjuk egy személy személyazonosságát. A bizonyító erőt befolyásolja a vizsgált jellegcsoport száma vagy az előfordulási gyakoriság is. c) Antropológiai módszerek Lehetőség van antropológiai módszerekkel történő személyazonosításra is. Habár az arcnak és a koponyának egyediek a sajátosságai, plasztikai műtétekkel lényegesen megváltoztathatóak, így nem állapítható meg, hogy egész élet folyamán változni nem tudó jellegzetesség. Ennek köszönhetően a bizonyítási eljárás során, így csupán valószínűsíteni lehet, de teljes bizonyossággal semmiképpen sem számolhatunk. d) Fénykép Fénykép alapján történő azonosítás szintén csupán valószínűsíthető azonosítással bír, hiszen az arc- és koponyacsont formája jellegzetes az egyénre, azonban plasztikai műtéttel, de egyéb más módon is módosítható, így a teljes bizonyosság ebben az esetben is kizárható. e) Egyedi jellegzetességek Minden embernek vannak különös ismertető jelei, így például tetoválás, anyajegy, műtéti heg, testi fogyatékosság vagy egyéb rendellenesség, fogazat stb., amelyek szintén lehetővé tudják tenni a személyazonosítást. Ezek közül a legfontosabb a fogazat vizsgálata. Fogászati lelet alapján történő személyazonosításra egyébként 200 évvel korábban is sor került már, de részletes fogorvosi nyilvántartás nélkül lehetetlen volna. 4.1. A személyazonosítás problémája a közigazgatás jogban A menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény szabályozza a Magyarország által nyújtott menedékjog tartalmát, a menekültként, oltalmazottként, valamint menedékesként történő elismerés feltételeit, továbbá az elismerésre, illetve annak visszavonására irányuló eljárást. A Magyarországra érkező bevándorlók nagy többségének semmilyen okmánya nincs, megnehezítve ezzel a személyazonosítást. Két eset fordulhat elő, vagy eredetileg sem volt okmánya, vagy pedig azért nem rendelkezik azzal, mert megsemmisítette. Abban az esetben, ha a bevándorló felmutatja az okmányát, akkor ezáltal azonosíthatóvá válik, ez viszont nem céljuk, hiszen az esetek többségében attól félnek, hogy nem kapnának menedékjogot, így ezen cél érdekében megsemmisítik az okmányaikat. A korábbi szabályozás szerint
lehetőség volt arra, hogy őrizetbe vegyék őket, azonban a hatályos szabályozás már nem teszi lehetővé, hiszen az Uniónak jogában áll kötelezettségszegési eljárást indítani ez esetben Magyarország ellen. A jelenlegi rendelkezés így azt eredményezte, hogy rendkívül megnőtt a menekültek száma. Abban az esetben, ha a Magyarországra érkező bevándorló rendelkezik okmánnyal, akkor megvizsgálják, hogy az adott okmány valós-e. Számtalan esetben fordul elő, hogy hamis okmánnyal érkeznek hazánk területére. Ez azt jelenti, hogy az okmányon szereplő minden adat hamis, vagyis saját kezűleg gyártották azt. Az is előfordul, hogy nem hamis, hanem hamisított, vagyis maga a személyi igazolvány vagy útlevél érvényes, de kicserélik abban a fényképet vagy átírják a nevet, megváltoztatják annak a számát. Vietnámi származású személyek esetén például nagyon nehéz megállapítani, hogy az érintett személy szerepel-e a fényképen, vagy sem, hiszen nagyon hasonló ezeknek a személyeknek a kinézete. A fénykép alapján történő megkülönböztetés szinte lehetetlen ezen esetekben. Az esetek többségében a bevándorlók csak úgy jutnak ilyen okmányokhoz, hogy vagy találnak ilyen elhagyott okmányt, vagy pedig illegális úton megszerzik, esetleg előállítják azokat. Az ide érkező személy akár rendelkezik okmánnyal, akár nem, kihallgatásra mindenképpen sor kerül. Míg a régebbi szabályozás megengedte az őrizetbe vételt, addig alkalmazására sor is került, de a hatályos szabályozás szerint mivel erre már nincs lehetőség, így nyitott szálláson helyezik el őket. A nyitott szállást nem őrzik, így bármikor lehetőségük van eltávozni onnan. A befogadó állomások egyébként majdnem mindig telt házzal működnek. A meghallgatások alkalmával tapasztalni lehet, hogy sok esetben nem kívánják felfedni származási helyüket, állampolgárságukat, személyes adataikat. Ezen kihallgatásoknak pedig az a célja, hogy személyazonosítás történjen, így feltárják a személyazonosításhoz szükséges információkat. Ha a bevándorló ad is információt arra vonatkozóan, hogy melyik országból érkezett hazánkba, akkor pedig meg kell győződnünk a szavahihetőségéről, vagyis, hogy valóban igazat mond-e. A legtöbbször származási ország ismeret alapján van lehetőség meggyőződni erről a tényről. Információt gyűjtenek arra vonatkozóan, hogy melyik országból jött, milyenek ott a földrajzi adottságok, van-e folyó, hegy stb. Az eljárás részét képezi, hogy az ide érkezők ujjlenyomatát minden esetben rögzítik, illetve fényképet is készítenek. Az általa megadott adatokkal pedig (amennyiben adott meg adatot) nyilvántartásba kerülnek. Számos ország egyelőre nem rendelkezik nyilvántartó rendszerrel, így lehetetlen az adatok összevetése. Például az afgánoknál sajnos semmilyen hivatalos nyilvántartó rendszer nem működik. A lehetséges adatok felvételét követően nyilvántartásba kerülnek, majd sor kerül a státuszdöntésre. Az alábbi három lehetséges típusa van a döntésnek: a.) Menekült, az a személy, aki a Genfi Konvergencióban foglalt feltételeket kimeríti. Vagyis, ha az egyezményben meghatározott okoknak megfelel, akkor van lehetősége megkapni a menekült státuszt. b.) Amennyiben viszont nem felel meg a Genfi Konvergencióban foglalt feltételeknek, de védelemben kell részesíteni, akkor oltalmazott státuszt kap. Leggyakrabban előforduló esete az oltalmazott státusznak, amikor azért lesz jogosultja, mert a származási országában konfliktus helyzet alakult ki, illetve súlyos sérelem érné, ha vissza kellene térnie.
c.) Befogadott státuszra jogosult a bevándorló, abban az esetben, ha saját hazájába vissza kellene küldeni, de mivel ott konfliktus helyzet figyelhető meg, mégsem lehet visszaküldeni. A menekülteljárás során természetesen minden esetben meg kell vizsgálni, hogy a kérelem alapos-e, van-e esetleg kizáró ok. Ha megállapítást nyer, hogy érdemes vizsgálni a kérelmet, mert alapos, akkor kerül a kérelem a második szakaszba. A második szakasz keretében részletesebben vizsgálják a kérelmet. Ezt követően hoznak döntést. A megítélt státuszát azonban egy év elteltével minden esetben felülvizsgálják. A felülvizsgálat keretében utána kell járni, hogy van-e még a származási országában konfliktus, ahová vissza kell térnie. Ha úgy ítélik meg a vizsgálódás során, hogy már nem áll fenn konfliktus helyzet, akkor megvonják a státuszát és haza kell térnie. Az idegenrendészeti eljárás azon bevándorlókkal szemben indul, akik úgy érkeznek Magyarországra, hogy nem igényelnek menedékjogot. Ha a bevándorlónak nincs okmánya, azonban ad információt arra vonatkozóan, hogy melyik országból származik, akkor az ún. külképviselet segítségét kell kérni. A külképviselet meghallgatásokat tart, amely során a külképviseleti tisztségviselő beszélget vele. Ennek során a tisztségviselő is csupán az ország ismeret alapján tudja megállapítani, hogy valóban az a származási országa, amiről azt állítja, vagy sem. Számos esetben előfordul, hogy a bevándorló olyan állampolgárnak vallja magát, amely országnak nincs külképviselete. Ezzel az a céljuk általában, hogy így az eljárás elhúzódik, hiszen az a szabály, hogy, ha az adott országban nincs külképviselet, akkor a legközelebbi képviselethez kell fordulni a Külügyminisztérium segítségével. Jelenleg az afgánok esetében például főszabály szerint Bécshez kell fordulni. Kiskorúak esetében teljesen másképpen alakul az eljárás menete. Nagyon nehéz ugyanis megállapítani és egyben bizonyítani is egy személyről, hogy kiskorú, ha nem rendelkezik okmánnyal és nem ismeri pontosan a személyi adatait. Így a kiskorúak esetén nincs más módja a kiskorúságról való meggyőződésnek, minthogy orvosi vizsgálatot rendeljenek el. A vizsgálat keretében sor kerül a fogazat elemzésére, illetve a csuklócsont megvizsgálására is, hiszen ezen csont állapotából lehet megállapítani, hogy körülbelül hány éves lehet a kérdéses személy. Ezzel a személyazonosítási módszerrel kapcsolatban az a probléma merül fel, hogy nem minden országban rendelkeznek ugyanolyan testi-lelki fejlettségi szinttel a kiskorú bevándorlók. Tekintettel arra, hogy az Ázsiai területeken mind testi, mind szellemi visszamaradottság figyelhető meg, gyakori a gyerekmunka, illetve az alultápláltság is. Vagyis egy amerikai származású 14 éves gyerek és egy ázsiai származású 14 éves gyerek között ég és föld különbség lehet testi fejlődés tekintetében. A vizsgálatot végző orvos számára lehetetlen lenne megmondani pontosan, hogy hány éves a kérdéses kiskorú, csupán behatárolni tudja azt. Így például arra a megállapításra juthat a vizsgálat során, hogy körülbelül 16 és 19 év közötti. A kiskorúak természetesen fokozott védelemben részesülnek. Kifejezetten abban az esetben lehet a származási országába visszaküldeni, ha az előírásoknak megfelelő bánásmódban részesülnek, egyéb esetben nem. 4.2 Személyazonosítás problémája a polgári jogban Valamely gyermek származásának megállapítását célzó perek négy félék lehetnek: 1. Apaság bírói megállapítása 2. Gyermektartási díj megállapítása 3. Apaság vélelmének megdöntése iránti perek
4. Anyaság bírói megállapítása A származás megállapítási vizsgálat többnyire apasági vizsgálatot jelent. A fent említett pereknek az alapvető feladata, hogy egy ember és egy másik személy közötti szülői viszony tisztázásán keresztül a vitatott kapcsolatból való biológiai származásának lehetősége, illetve lehetetlensége bizonyítva legyen. Az anya személye rendkívül ritka esetekben válik kérdésessé, de természetesen nem kizárt a lehetősége. Maga a vizsgálat egyaránt perben és peren kívül is végezhető. Az apaság megállapítása iránti pereknél a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az anya és a perben álló férfi a fogamzási időben nemileg érintkezett-e. Az 1952. évi IV. törvény, a Családjogi törvény, amelyet az említett vitás kérdésekben alkalmazni kell. E szerint a törvény szerint abból a vélelemből kell kiindulni, hogy a gyermek apjának azt a férfit kell tekinteni, akivel az anya a fogantatás kezdetétől egészen a gyermek születéséig, vagy ezen időtartam egy része alatt házassági kötelékben állt, vagy tartósan együtt élt. A származás megállapítására irányuló eljárások keretében sor kerülhet vércsoportvizsgálatra, amely során megállapítást nyerhet a vitás személy személyazonossága. Ha a vércsoportvizsgálat nem szolgáltatott jogi szempontból értékelhető eredményt, akkor kerülhet sor antropológiai-örökléstani vizsgálatra, nemzőképességi vizsgálatra, de akár szülészeti lelet alapján adott szakvéleményre is. A vizsgálat akár a bíróság elrendelése alapján, akár magánkérelem szerint is indulhat. A lényeg, hogy célszerű minél több vércsoport-, ill. vérsavórendszer vonatkozásában elvégezni a vizsgálatot, mert annál nagyobb lesz a ténylegesen nem apák kizárásának lehetősége. Somogyi Endre Igazságügyi orvostan alapjai című művében részletesen és egyértelműen kifejti, hogy, ha egy férfi apasága valamely vércsoport vagy savórendszer alapján kizárt az nem jelenti azt, hogy további rendszer alapján is kizárt lenne. Ennek eredménye, hogy minden rendszer önálló bizonyítási eszközül tud szolgálni. Természetesen az eset összes körülményeit – nemcsak ezen vizsgálatok eredményeit – gondosan mérlegelve kell következtetni, hogy a gyermek ebből a kapcsolatból származott-e. A származás megállapítása érdekében különösen nagy jelentősége van az orvos szakértői bizonyításnak. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 17. számú módszertani levele szerint vércsoportvizsgálat a származási- és tartási perekben jelenleg a legeredményesebb és leghatásosabb bizonyítási módszer, mert az közvetlenül a származásról szolgáltat természet-tudományos értékű, szubjektivitástól mentes adatot. Az orvos szakértői vizsgálat, illetve vércsoportvizsgálat nem csak a feleken és az anyán végezhető el, hanem egyéb érdekeltek esetén is alkalmazható. Ilyen érdekelt lehet például az a tanú, aki az anyával a fogamzási időben nemi kapcsolatot létesített, hiszen innentől kezdve őt fél jogállása illeti meg. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 22. számú módszertani levele kimondja, hogy a polgári peres ügyekben az igazságügyi laboratóriumok feladata a vitatott apasági ügyek tisztázása, vagyis természettudományos bizonyítékok révén a perben szereplő férfi, férfiak apaságának bizonyítása vagy kizárása. Az esetek egy részében klasszikus módszerekkel, mint például a vércsoporttal az apaságot sem kizárni, sem egyértelműen bizonyítani nem lehet. A nemzetközi szakértői gyakorlatban a klasszikus genetikai vizsgálatok helyett ma már kizárólag csak DNS-vizsgálatot végeznek, ez indokolt Magyarországon is. Származás-megállapítási vizsgálat olyan intézményben végezhető el a módszertani levél alapján, ahol a személyi feltételek adottak, és a laboratórium technikai felszereltsége is megfelelő. A származás megállapítása iránti perekben jelentős egyéni és társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a gyermek a vér szerinti apával kerüljön jogilag is rendezett szülőgyermek kapcsolatba. Ez azt jelenti, hogy a bíróságnak hivatalból is törekednie kell a
tényállás lehető legalaposabb felderítésére, és természetesen az élettani vizsgálatoktól nem lehet eltekinteni. Ezeknél a pereknél sor kerülhet beismerésre, felek egyező előadására, de egyéb bizonyítékok beszerzése is igen fontos, így például az orvos szakértői vélemény. Ezen típusú pereknél az orvos szakértői vélemény nem elegendő, mivel legfeljebb nagyfokú valószínűsítésre alkalmas, így figyelembe kell venni a felek előadását, a tanúvallomásokat, okiratokat, szakértői véleményeket és összességében gondosan mérlegelve kell döntést hozni. A bizonyítási eszközök közül az orvos szakértői véleménynek kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani. A Legfelsőbb Bíróságnak több állásfoglalása is volt, ami rámutatott arra, hogy vércsoportvizsgálat nélkül, illetve antropológiai vizsgálat nélkül nem lehet döntést hozni, hiszen ezek a módszerek már biztonsággal igazolják a vitatott tényeket. A Pp. 300. § (1) bekezdése szerint a vércsoport-vizsgálaton való részvétel nem önkéntes, illetve bírói elrendelése esetén a felek kötelesek tűrni a részvételt. Ha a vizsgálatra kötelezett személy nem jelenik meg akkor a Pp. 185. §-a szerint a költségek megtérítésére és további pénzbírságra lehet kötelezni. Természetesen a Pp. rendelkezéseit alkalmazni kell kiskorú törvényes képviselőjével szemben is. Az orvos szakértői vélemények elkészítésére a vércsoportrendszerek vizsgálatán túlmenően legújabban a DNS-vizsgálat ad alapot. A vércsoport vizsgálat eredményeit, az apaságra levont következtetést a szerológiai szakvélemény összegzi. 4.3.Személyazonosítás problémája a büntetőjogban Bűncselekmények felderítésekor a nyomozó köteles rögzíteni mindazokat az információkat, amelyek a bizonyítandó tényre vonatkoznak. Megállapítja a konkrét tényadatokat, illetve megvizsgálja, hogy a bizonyítandó tények minden elemére vonatkoznak-e tényadatok. Megvizsgálja továbbá, hogy milyen további információk, adatok beszerzése szükséges. A bűncselekmény felderítése során minden esetben szükséges részletes írásbeli tervet kidolgozni, mely a legszükségesebb elvégzendő feladatokból áll. A legtöbb esetben ezt sajnos csupán formalitásként kezelik. További probléma, hogy a terv nem rögzíti az ügy egyedi sajátosságait, így írásbeli tervről egyáltalán nem beszélhetünk, inkább tekintjük vázlatnak. Dr. Barta Endre szerint a kriminalisztika alapkérdései határozzák meg a nyomozási cselekményeket, amelyeket minden ügyben pontosan és ismételten kell meghatározni, mert ezeket a feltevések kizárják vagy megerősítik. A részletes írásbeli terv során meg kell határozni, hogy mit várnak a végrehajtandó cselekményektől és az eredményeket mire kívánják felhasználni. A személyazonosítás hatékonyságához elengedhetetlen a tervezési munka, amely során a tisztázandó körülményeket pontosan meg kell határozni, illetve az eszközök-módszerek körét is. A nyomszakértői vizsgálatnak az a feladat, hogy a bűncselekménnyel összefüggésben keletkezett különböző nyomokat azonosítsa. Megkülönböztetünk ez alapján ujj- és tenyérnyomokat, emberi láb- és lábbeli nyomokat, eszközöket vagy például szerszámokat. Dr. Molnár Gyula fejtegeti, hogy melyek azok a kérdések, amelyeket a nyomkutatás során mindenképpen vizsgálni kell. A lábnyomok vizsgálata során vizsgálandó, hogy: a.) A kérdéses lábnyom a megnevezett személytől származik-e? b.) A kérdéses lábnyomot az adott személy birtokában lévő lábbelivel keletkeztették-e? c.) Több bűncselekmény helyszínén rögzített nyomok származhatnak-e ugyanazon személytől, ugyanazon lábbelitől?
d.) Amennyiben ismeretlen személyről beszélünk, milyen következtetéseket tudunk levonni a fizikai tulajdonságaira vonatkozóan? e.) Milyen következtetéseket tudunk levonnia a lábbeli sajátosságait illetően? f.) A nyomot létrehozó személy nemére hogyan tudunk következtetni a lábbeliről? g.) A szóban forgó lábbelit, a kérdéses személy viselte-e a bűncselekmény elkövetésének időpontjában h.) Tudunk-e következtetni a nyomkeletkezés időpontjára Dr. Molnár Gyula kifejti, hogy egyes nyomok vizsgálata során azonosíthatjuk a nyomképző személyt, annak nemét, lábbelijét. A lábnyomok egymáshoz való viszonya alapján pedig következtetést tudunk levonni a járásmódjára vonatkozóan. Az eszköz nyomok vizsgálata alatt különböző tárgyak, eszközök, szerszámok vizsgálatát értjük. Felmerül a kérdés, hogy: a.) A bűncselekmény helyszínen rögzített nyom, milyen eszközzel keletkezett? b.) A bűncselekmény helyszínén rögzített eszköznyomot a kérdéses eszközzel okozták-e? c.) A rögzített eszköznyomok ugyanazon eszköztől származhatnak-e, illetve származnak-e? d.) Az adott eszköznyomok alapján lehet-e következetést levonni az elkövető személyére vonatkozóan? e.) Az adott eszköznyomokból lehet-e következtetni az elkövetés időpontjára? f.) Az adott eszköz sérüléseiből következtetve kapunk-e információt az elkövetés módjára vonatkozóan? g.) Melyek azok a sérülések, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a bűncselekmény elkövetése során keletkezhettek-e ? A járműnyomok vizsgálatának a célja, hogy megállapítást nyerjen, miszerint a bűncselekmény helyszínén felvett nyomok milyen típusú gépjárműtől keletkezhetnek, milyen hatásmechanizmussal jöhettek létre, illetve ezek alapján azonosítható-e az adott gépjármű. A járműnyomok vizsgálata összetett feladat a nyomtani szakértőkön kívül előfordul, hogy igénybe kell venni gépjármű műszaki szakértőt vagy vegyészeti szakértőt. A járműnyomokkal kapcsolatban vizsgálni kell, hogy: a.) Milyen gyártmányú és milyen típusú, méretű abroncs okozta a bűncselekmény helyszínén felvett nyomokat? b.) A bűncselekmény elkövetésének helyszínén rögzített nyomok alapján azonosítható-e az adott gépjármű? c.) Milyen sérülések keletkezhettek a bűncselekményt okozó járművön? d.) Az okozott sérülést a jármű mely alkatrésze okozta, illetve ez alapján lehet-e következtetni a bűncselekményt elkövető járműre? A büntetőjog területén leginkább a durva fizikai behatások esetén figyelhető meg, hogy DNS minták alapján kívánják az elkövető személyét felfedni. Így például erőszakos közösülés, betöréses lopás, cserbenhagyásos gázolás kapcsán. Nagyon ritka, hogy intellektuális bűncselekmények esetén ezzel a módszerrel történjen a személyazonosítás, pont azért, mert jogos hozzáférés van az adott személy számára biztosítva. A Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetben tett látogatásom során azt az információt kaptam, hogy előfordult már, hogy például számítógépes bűncselekmény elkövetőjét DNS alapján azonosították, de ez egyáltalán nem gyakori.
Irodalomjegyzék Sótonyi Péter: Igazságügyi orvostan, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005 http://semmelweis-egyetem.hu/hirek/2010/04/23/a-dns-kutatas-tortenete-es-unnepe/ letöltve: 2013.04.03 http://www.origo.hu/tudomany/elet/20020102adns.html letöltve: 2013.04.03 http://www.kfki.hu/chemonet/osztaly/kemia/hargittai.html letöltve: 2012.04.03. Tremmel Flórián, Fenyvesi Csaba, Herke Csongor: Kriminalisztika, Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 2009 http://kitekinto.hu/europa/2012/05/22/megsem_biztonsagosak_az_uj_utlevelek/ letöltve: 2013. április 11.
Molnár Gyula: Az igazságügyi szakértői vizsgálatok kézikönyve, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1986 Dr. Csiky Ottó, Dr. M. Bujdosó Györgyi, Dr. Váczy Zsuzsa: Apasági perek, apaságvizsgálat, HVG Kiadó Budapest, 2003 Kengyel Miklós: A polgári perbeli bizonyítás gyakorlati kézikönyve, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2005 Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 17. számú módszertani levele a származás megállapítási perekben végzendő szakértői vizsgálatokról és a véleményadásról Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 22. számú módszertani levele polgári perekben és büntetőügyekben végzett DNS-vizsgálatokhoz és szakvéleményadáshoz Somogyi Endre: Igazságügyi orvostan alapjai, Medicina könyvkiadó, Budapest, 1973, Zsilinszky Imre: A bizonyítás elmélete a polgári peres eljárásban, tekintettel a jogfejlődésre és a különböző törvényhozásokra, Budapest, 1875 Kiss Daisy, Rónay Zoltán, Sántha Ágnes, Szabó Péter: Különleges perek, HVG Kiadó, Budapest, 2011 Nyilasi Tibor: A személyazonosító okmány alapján történő személyazonosítás problematikái, Magyar Rendészet, 2009
