Római jog XVII. Reálszerződések (2) Konszenzuálszerződések adásvétel
a re{lszerződések A form{tlan meg{llapod{sok egyes típusai kétféle módon lettek contractusként elismerve: • re{l-contractusként vagy • konszenzu{l-contractusként. A re{l-contractusok esetében a kötelem keletkezéséhez nem volt elegendő (de persze szükséges) a felek form{tlan meg{llapod{sa, hanem kellett, hogy a felek egyike, anélkül hogy erre kényszeríthető lenne, a meg{llapod{st önként teljesítse, mely {ltal a m{sik fél terhére jogilag is érvényesíthető kötelezettséget hozott létre. Nevesített re{l-szerződések Névtelen (nem nevesített) re{l-szerződések
a letét (depositum) A letét /ingó dolog /ingyenes őrizetbe ad{sa és fogad{sa azzal, hogy /a dolgot a letevő kív{ns{g{ra a letéteményes tartozik /nyomban visszaadni. A letét lényegéhez tartozik, hogy a) t{rgya csak ingó dolog lehet; ingatlan őrizetének ingyenes elv{llal{sa mandatum (itt ui. nem befogad{sról, hanem tevékenység kifejtéséről van szó),
b) a visszaad{si kötelezettség specifikus még helyettesíthető dolgokn{l is, ha azok elkülönítve vagy lez{rva kerültek {tad{sra (kivétel a rendhagyó letét). c) az őrzés ingyenes (ellenszolg{ltat{s kikötése esetén munkaszerződésről vagy névtelen re{lszerződésről van szó)
d) a letét tetszésszerinti időben visszavonható.
a depositum fejlődése 1. A letét eredete a XII t{bl{s törvényre megy vissza, mely a sikkasztó letéteményes ellen duplumra menő büntetőkeresetet adott (VIII. 19), 2. ezt később a praetori edictum egyszeresre menő in factum actioval helyettesítette, a duplumra való marasztal{st csup{n a szükségletét esetére hagyva fenn, 3. majd előbb az in factum actio mellé, később pedig annak helyébe lépett a civiljogi in ius concepta actio.
A letéti szerződés re{l-szerződés, vagyis a dolog befogad{s{ra vonatkozó előzetes ígéret nem kötelez, hanem csup{n a dolog tényleges befogad{sa alapítja meg a letéteményes őrzési kötelezettségét, aki viszont mag{t utóbb meggondolva nem adhatja vissza a dolgot a kikötött idő előtt.
a depositum, mint szerződés A letéti szerződésből egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem keletkezik, melyből • a letéteményes szükségképpen, • a letevő pedig esetlegesen, csup{n egyes esetekben lesz kötelezve. - a letevő követeléseinek érvényesítésére az infam{ló actio depositi DIRECTA, - a letéteményes ellenköveteléseire pedig az actio depositi CONTRARIA szolg{l.
depositarius A letéteményes (depositarius) kötelezettségeit az a kettős szempont hat{rozza meg, hogy • egyfelől a kötelem fő célj{t ő valósítja meg, • m{sfelől, hogy tevékenységéért nem kap ellenszolg{ltat{st, teh{t ingyenadós. Ennek megfelelően kötelessége: a) a r{bízott dolgot épségben megőrizni, azt külön engedély nélkül nem haszn{lhatja (a haszn{lat: furtum usus), és mint detentor, nem részesül birtokvédelemben sem; b) a dolgot minden növekményével együtt a letevő kív{ns{g{ra ennek, illetőleg ha a dolog tulajdonosa a letevő, az {ltala megjelölt személynek kiadni;
depositarius (2) c) felelőssége: • a klasszikus jogban a letéteményes csak dolusért, • a justinianusiban culpa lataért is felel. A justinianusi jogban különös körülmények között felelős culpa levisért is, így ha aa) a letét az ő érdekét is szolg{lta, bb) ha a letevő neki a dolog haszn{lat{t megengedte, cc) ha a letét {tvételére ő maga aj{nlkozott.
deponens Mivel a letét az ő érdekében jön létre, a letevő (deponens) kötelezettségei és felelőssége szigorúbbak: a) Köteles a letéteményesnek dologra fordított összes kiad{s{t, teh{t nem csup{n a rendkívülit, hanem a rendeset is, megtéríteni (pl. a rabszolga élelmezésére fordítottat)
b) felel minden k{rért, melyet a letétes a letevő hib{j{ból (culpa levis folyt{n is) elszenvedett, így ha nem figyelmeztette a dolog veszélyes volt{ra (pl. hogy a rabszolga tolvaj természetű)
a letét különös nemei 1. A szükségletét (depositum miserabile) az a letéti alakzat, amidőn a letevő fenyegető erőhatalom (pl. tűzvész, {rvíz, tömegzavarg{s) elől kimentett t{rgyait bízza valaki őrizetére. Itt a letevőnek nincs lehetősége az alkalmas személy megv{laszt{s{ra, hanem arra bízza dolg{t, akivel a véletlen összehozta.
Ennek az esetnek az a különlegessége, hogy a letéteményes felróható magatart{sa esetén a marasztal{s duplumra történik (Justinianusn{l csak akkor, ha a n{la lévő dolgot letagadja.) 2. Sequestratio: többen tesznek le egy dolgot a sequesternél azzal a meg{llapod{ssal, hogy ő majd valamelyiküknek tartozik kiadni (akit bizonyos körülmények fognak majdan igazolni) = „vit{s dolog letéte”. Leggyakoribb esete a peres dolog letétele a per tartam{ra, mely a pernyertesnek adandó ki. A sequester mint possessor ad interdicta, a letevőkkel szemben is birtokvédelemben részesül. • a sequester ellen az actio depositi sequestraria directa, • a letevők ellen pedig az a.d.s. contraria indítható.
a letét különös nemei (2) 3. Rendhagyó letét (depositum irregulare): elfogyasztható dolgok letétele azzal a meg{llapod{ssal, hogy a letéteményes az {tvett dolgokat nem in specie tartozik visszaadni, hanem azokból csup{n ugyanannyit, a letevő kív{ns{ga szerinti időben. A letéteményes teh{t itt generikus adós, a tulajdonjog re{ a letétbe helyezéssel {tsz{ll, s ettől fogva ő viseli a dolog pusztul{s{nak veszélyét. Saj{toss{g az is, hogy ez a letét mindkét fél érdekét szolg{lja: a letéteményes a n{la elhelyezett dolgokkal szabadon rendelkezik (a pénzt kikölcsönözheti, a gabon{t m{snak eladhatja), de köteles a letevőnek kamatot fizetni. (a tetszésszerinti visszavonhat{s miatt azonban ez a rendes kölcsönkamatn{l alacsonyabb). A mutuumtól eltérően a rendhagyó letétnél bonae fidei kötelem keletkezik, ezért a kamatkikötés form{tlan pactummal is lehetséges, késedelem esetén pedig k{rtérítés (rendes késedelmi kamat) j{r. Az ügyletnek a letéti jelleget legfőképpen a szabad visszavon{s lehetősége adja.
a kéziz{log-szerződés (contractus pigneraticius) Az a form{tlan meg{llapod{s, melynek alapj{n az elz{logosító egy /dolog birtok{t ruh{zza {t a hitelezőre avégből, hogy az egy /követelés biztosít{s{ra z{logt{rgyként (pignus) szolg{ljon, ha pedig /a követelés megszűnik, /köteles legyen azt visszaadni. A kéziz{logszerződés re{l-contractus, létrejöttéhez szükséges a z{logt{rgy tényleges {tad{sa. A szerződés legfőbb joghat{sa, hogy egy in rem actioval védett dologi jogot alapít meg az {tvevő hitelező jav{ra (ius in re aliena). a) A létrejött dologi jogviszony jogosulti pozíciój{ban a z{loghitelező {ll egyedül = vele szemben mindenki m{s, az elz{logosító tulajdonost is beleértve, kötelezetti helyzetben van. A z{logjog nem ön{lló, hanem j{rulékos jog, amennyiben sorsa a biztosítandó alapkövetelés sors{tól függ: nélküle létre sem jöhet, megszűntével pedig ez is elenyészik.
a kéziz{log kötelem b) A kéziz{log-szerződésből a dologi jog mellett egy relatív kötelmi jogviszony is létesül az elz{logosító és a z{loghitelező között. Ez a jogviszony egy bonae fidei jellegű egyenlőtlenül kétoldalú kötelem, melynek • főkötelezettje a z{loghitelező • esetleges kötelezettje a z{logadós. Követelései érvényesítésére az • elz{logosítónak actio pigneraticia in personam DIRECTA, • a z{loghitelezőnek actio pigneraticia in personam CONTRARIA {ll rendelkezésére.
jogok és kötelezettségek 1. A z{loghitelező, mint főkötelezett tartozik: a) a z{logt{rgyat megőrizni, vele a teljes gondoss{ggal b{nni; azt ellenkező kikötés híj{n nem haszn{lhatja (ez furtum usus lenne), de ha a z{logt{rgy gyümölcsöző dolog, a gyümölcsöztetés egyenesen kötelezettsége. A gyümölcsöket a kamatokra, s ha telik belőlük, a tőke törlesztésére kell fordítania = antichresis. b) Amennyiben az őt megillető ius distrahendit gyakorolta, a vétel{rfelesleget (superfluum), ha pedig követelése megszűnt, az egész z{logt{rgyat teljes épségben vissza kell adnia.
c) A z{logt{rgyért custodia-felelősséggel tartozik. 2. A z{logba-adó köteles a z{loghitelező dologra eszközölt szükséges kiad{sait, valamint a dologban {ltala vétkesen (omnis culpa) okozott k{rokat megtéríteni.
atipikus szinallagmatikus meg{llapod{sok A nevesített szerződéstípusokba nem voltak beilleszthetők bizonyos atipikus meg{llapod{sok, melyekben - a viszonos szolg{ltat{sok nem pénzbeliek (pl. csere), - vagy az ellenszolg{ltat{s gazdas{gilag nem eléggé jelentős ahhoz, hogy ön{lló contractusként nyerjen elismerést (pl. adok 100-at, hogy Stichust felszabadítsd, hogy elmenj Capu{ba, stb.)
Az ilyen jellegű kölcsönös szolg{ltat{sokat a felek stipulatio útj{n természetszerűleg érvényesen felv{llalhatt{k, de ha ezt form{tlan meg{llapod{sban tették, abból mint nudum pactumból nem sz{rmazott jogi kötelezettség a teljesítésre. I. A klasszikus jogban efféle meg{llapod{sok teljesítése a felek önkéntes elhat{roz{s{ra volt bízva: ha egyikük az ígért szolg{ltat{st a maga részéről önként, anélkül hogy erre jogilag kényszeríthető lenne, teljesítette, az ellenteljesítés kimarad{sa esetén nem tehetett m{st, mint hogy az {ltala szolg{ltatottat jogalap nélküli gazdagod{s címén condictioval visszakövetelje.
praescriptis verbis actio II. A praetor azonban bizonyos esetekben igyekezett az ilyen meg{llapod{soknak érvényt szerezni úgy, hogy a teljesítőnek in factum actiot adott az ellenszolg{ltat{s követelésére, mely a condictioval vagylagosan indítható a teljesítő v{laszt{sa szerint. Mivel az ily módon érvényesíthetővé tett meg{llapod{soknak nem volt saj{t ön{lló elnevezése, a keresetformula demonstratioj{ban a tény{ll{st „praescripta verba” útj{n röviden közölni kellett, s a pert praescriptis verbis agere elnevezéssel illették. A peresíthető meg{llapod{sok valój{ban re{l-szerződések, mivel a tipiz{lt re{l-szerződésekhez hasonlóan a peresíthetőséghez itt is szükséges az egyik fél előzetes teljesítése.
neves-névtelen re{l-szerződések A leggyakrabban előforduló v{ltozatok m{r a klasszikus jogban saj{t ön{lló nevet kaptak: 1. A bizom{nyi szerződés (contractus aestimatorius) vagyis az a meg{llapod{s, melyben a bizom{nyos felv{llalja, hogy a neki meghat{rozott becsértékben {tadott dolgot saj{t nevében eladja, s a kapott vétel{rból a becsértéket a megbízónak − a többletet megtartva − kifizeti, ha pedig az elad{s nem sikerül, a dolgot visszaadja. 2. A csereszerződés (contractus permutationis), melyben a felek két különböző dolog tulajdon{nak kölcsönös {truh{z{s{ra kötelezik magukat (szemben a készcserével, ahol a készvételhez hasonlóan a dolgokat kéz-közön cserélik). A felek kötelezettsége dare, vagyis tulajdon{truh{z{s. Az ügyletre a keresettől eltekintve {ltal{ban az ad{svétel szab{lyai vonatkoznak azzal a különbséggel, hogy a veszélyviselés és a feléntúli sérelem szab{lya a cserére nem alkalmazható, tov{bb{ ha valamelyik cserélő fél nem a saj{tj{t adta, hanem idegen dolgot, a m{siknak nem kell bev{rnia az elperlést.
neves-névtelen re{l-szerződések (2) 3. A perenkívüli egyesség (transactio), ami nem m{s mint vit{ss{ v{lt kölcsönös követelések szaldój{nak kölcsönös engedéssel történő meg{llapít{sa. 4. A precarium egy dolog ingyenes haszn{latra való {tengedése a precaristanak, akitől az b{rmikor és indokl{s nélkül visszavonható. Eredeti form{j{ban puszt{n szívességi, nem pedig kötelmi viszony, mert a birtokkereset (interdictum de precario) csak dologi alapú visszakövetelést biztosított. Szerződési ill. kötelmi viszonny{ a precarium akkor v{lt, amidőn praescriptis verbis actiot adtak nem csup{n a precario dansnak, hanem b{rmely jogutódj{nak is, a dolog visszakövetelésére és a vétkesen (dolus) okozott k{rok megtérítésére.
a névtelen re{l-szerződések Justinianusn{l III. Azokat a form{tlan meg{llapod{sokat, melyek szinallagmatikus, de atipikus szolg{ltat{sokra ir{nyulnak, vagyis nem minősíthetők konszenzu{l-szerződéseknek, Justinianus {ltal{nos érvénnyel ismerte el peresíthetőnek azonban csup{n re{l-kontraktusként, teh{t arra az esetre, ha a meg{llapod{snak az egyik fél m{r önként eleget tett. A szóba jövő szolg{ltat{sok annyira sokfélék, hogy tulajdonképpen a kötelmek lehetséges t{rgyainak teljes körét (dare, facere) s ezek tetszésszerinti kombin{cióit felölelik, amiért is a következő séma szerint csoportosíthatók: • do ut des, • do ut facias, • facio ut des, • facio ut facias.
konszenzu{l-szerződések A bonae fidei form{tlan kötelmek egy része visszterhes (szinallagmatikus). Ezek a forgalmi élet alapügyletei és a puszta megegyezés hozza őket létre: 1. az ad{svétel (emptio venditio), (a locatio conductio gyűjtőnéven összefoglalt haszn{lati és munkavégzésre ir{nyuló kötelmek, azaz) 2. a dologbérlet (locatio conductio rei), 3. a munkaszerződés (locatio conductio operarum), 4. a v{llalkoz{si szerződés (locatio conductio operis) 5. a t{rsas{gi szerződés (societas). Valamennyiüket konszenzu{l-szerződés létesíti, csakúgy mint 6. a megbíz{st (mandatum), ami azonban egyenlőtlenül kétoldalú bonae fidei szerződés.
az ad{svétel (emptio venditio) Az ad{svétel gazdas{gi értelemben {runak pénzre való kicserélése. A pénz, mint {ltal{nos csereeszköz megjelenésével lett a forgalmi élet alapszerződése.
Mint kötelemalapító ügyletben, az ad{svételi szerződésben az • eladó (venditor) {ru szolg{ltat{s{ra, • a vevő (emptor) pedig vétel{r fizetésére v{llal kötelezettséget. Konszenzu{lis szerződés lévén, a kötelem létrejön, amint a felek az ügylet lényeges elemeiben, • az {ruban és • a vétel{rban meg{llapodnak, ha azonban valamelyikük külön jogot kív{n mag{nak kikötni, a consensusnak erre nézve is fenn kell forognia.
készvétel 1. Nem keletkeztet kötelmi viszonyt (!) az ad{svétel legközönségesebb alakzata, az ún. készvétel (m{sként: prompt-vétel, re{lvétel), ami nem m{s, mint az ad{svételnek egyidejű dologi jog{truh{z{sokkal való végrehajt{sa.
Az eladó {truh{zza az eladott dolog tulajdon{t a vevőre, a vevő pedig nyomban kifizeti a vétel{rat, anélkül, hogy köztük előzetes kötelezettségi viszony létezett volna, s a felek az {truh{z{s ut{n sem maradnak kötelmi viszonyban: az ügylet a nyomban bekövetkező kölcsönös szolg{ltat{sokkal „kézen-közön” lebonyolódik. A szolg{ltat{sok mindkét részről dologi {truh{zó ügyletekkel (mancipatio, in iure cessio, traditio) mennek végbe, melyeknél a vétel szerzéscímként (causa emptionis) szerepel.
készvétel ? Az ősi római jog eredetileg csup{n ezt a készvételt ismerte, s ez maradt a későbbiekben is a mindennapi élet tömeges {rucseréjének fő jogi form{ja. Ez nem minden esetben tudta a bővülő kereskedelmi forgalom igényeit kielégíteni, mivel a körülmények az egyik vagy m{sik szolg{ltat{s elhalaszt{s{t tehették szükségessé: • a vevő részéről problém{t jelenthetett a nagyobb értékű {ru vétel{r{nak előteremtése, • az eladó oldal{n pedig az {ru elő{llít{s{hoz, megtermeléséhez, vagy elsz{llít{s{hoz szükséges idő igényelhette a szolg{ltat{s elhalaszt{s{t.
2. Az elhalasztott szolg{ltat{sokra ir{nyuló vételi meg{llapod{s érvényesíthetőségét a régi jogban stipulatio útj{n szokt{k biztosítani: • az eladó stipulatioval ígérte a dolog szolg{ltat{s{t, • a vevő a vétel{r megfizetését.
konszenzu{l-vétel 3. A preklasszikus kortól fogva nem volt többé szükség stipulatiora (b{r tov{bbra is alkalmazható), mivel elismerést nyert, hogy a felek puszta form{tlan meg{llapod{sa az {ruban és vétel{rban, önmag{ban megalapítja az ad{svételi kötelmet. Ezt a kötelemalapító vételi alakzatot szoktuk, a re{l-vétellel szembe{llítva, konszenzu{l-vételnek nevezni, melynek azokat a szab{lyait, melyek a kölcsönös teljesítés ut{n is aktu{lisak (pl. a jog- és kellékszavatoss{g) a re{l-vételre is alkalmazz{k.
konszenzu{l-vétel (2) Az ad{svételi szerződésből eredő szolg{ltat{si kötelezettségek kölcsönösek, és egyéb meg{llapod{s hi{ny{ban egyidejűleg teljesítendők. Ezért mind az eladó, mind a vevő a maga szolg{ltat{s{t függővé teheti a m{sik fél szolg{ltat{s{nak egyidejű véghezvitelétől, s megtagadhatja a teljesítést, amíg a m{sik fél nem teljesített. Ezt a teljesítés-visszatart{si jogot nevezi az újkori jogtudom{ny exceptio non adimpleti contractusnak, mely azonban nem valódi kifog{s, így nem kell a keresetformul{ba felvenni, hanem olyan jogelv, mely egyenesen következik a vétel bonae fidei jellegéből. Az ad{svételi szerződésből folyó jogait • az eladó actio venditi, E-v • a vevő actio empti útj{n érvényesítheti. V - e
az ad{svétel t{rgya - merx Az ad{svétel t{rgya • az eladó részéről az {ru, • a vevő részéről a vétel{r. 1. Az {ru (merx) gyűjtőneve mindannak, ami pénzért eladható, így mindenek előtt b{rmely forgalomképes dolog vagy dologösszesség. Eladható nemcsak a saj{t, hanem az idegen dolog is, kivéve azt, ami a vevő tulajdon{t képezi (emptio suae rei). M{s dolg{nak elad{sa esetén természetesen az eladó köteles lesz gondoskodni arról, hogy a vevő tulajdonjogot szerezzen.
az ad{svétel t{rgya - merx (2) Ad{svétel t{rgya lehet nem csup{n a vétel idején m{r létező, hanem olyan dolog is, mely csak ezt követően fog létrejönni:
a. amit az eladó saj{t anyag{ból később fog elő{llítani (emptio rei futurae) = jövőbeli dolog vétele = condicio potestativa; b. melynek létrejötte nagyrészt a véletlen természeti eseményektől (pl. az időj{r{stól) függ (emptio rei speratae) = remélt dolog vétele = condicio casualis pl. a l{bon eladott termés, vemhes anya{llat szaporulata, terhes rabnő magzata.
Mindezekben az esetekben a jövőbeli dolog létesülése feltétele az ad{svételnek, vétel{rat teh{t csak abban az esetben kell fizetni, ha a remélt dolog egy{ltal{n létrejött és csup{n annak mértéke szerint: pl. amennyi olajbogyó termett.
az ad{svétel t{rgya - merx (3) c. A remélt dolog vételétől megkülönböztetendő az ún. reményvétel (emptio spei), melynél a szerződés feltétlen, ezért a vevő köteles a vétel{rat megfizetni, ak{r létrejön a remélt dolog, ak{r nem (pl. egy napi hal{szat eredményének előre történő megvétele fix összegért).
Az {ru itt maga a remény (spes), a kil{t{s az eredményre. Az ügylet teh{t valój{ban szerencse- (aleatorius) szerződés.
az ad{svétel t{rgya - merx (4) Az ad{svétel rendszerinti t{rgya, a dolog mellett {ruként szerepelhetnek jogok (res incorporales), feltéve hogy {truh{zhatók, nevezetesen: • az idegen dologbeli jogok közül különösen – – – –
az örökhaszonbérlet és az örökbérlet (felülépítményi jog), a telki szolgalmak (a m{r fenn{lló szolgalom - csak a telekkel együtt), a személyes szolgalmak (csak a gyakorl{s engedélyezését tekintve),
• kötelmi követelések, • vagyonösszesség (megnyílt hagyaték, csődvagyon) is. A szolg{ltat{si kötelezettség ezeknél az „{rukn{l” természetesen m{sként alakul, mint a dolgok vételénél, ti. az egyes jogokra vonatkozó külön szab{lyok szerint.
az ad{svétel t{rgya - pretium 2. A vétel{rnak (pretium) • pénzbelinek, • meghat{rozottnak, • valós{gosnak, a justinianianusi jog szerint • oly összegűnek kell lennie, hogy az {ru értékének felét meghaladja. a. Ha az ellenérték nem pénzbeli, hanem m{s dolog vagy egyéb szolg{ltat{s (pl. munkavégzés), akkor az ügylet nem vétel, hanem csere, vagy névtelen re{l-szerződés. A pénz mellett azonban j{rulékosan egyéb szolg{ltat{s is kiköthető, de ennek értéke a pénz összegét nem érheti el.
az ad{svétel t{rgya - pretium (2) b. A vétel{r meg{llapít{sa nemcsak összegszerűen történhetik, hanem külső körülményekre való utal{ssal is (pl. piaci {r egy adott időpontban), vagy olymódon, hogy az összeget egy harmadik személy fogja meghat{rozni, de sohasem akként, hogy a felek valamelyike tegye azt.
c. A valós{gos {r (verum pretium) követelménye azt jelenti, hogy a vétel{r nem lehet színleges, az egy sesterciusért való elidegenítés nem minősül vételi ügyletnek. d. Nem szükséges azonban, hogy a vétel{r igazs{gos (iustum pretium) legyen, azaz pontosan megfeleljen az {ru értékének. A vétel{r szabad alku t{rgya, s az alkudoz{sn{l a felek kölcsönös ügyeskedései a vétel természetes velej{rói. DE!!
iustum pretium = laesio enormis Diocletianusnak az ingatlanok elad{s{ra vonatkozó rendelkezését {ltal{nosítva Justinianus kimondta, hogy az ügyleti vétel{r nem lehet alacsonyabb a rendes piaci {r felénél. Ha ez mégis előadódna, az ELADÓ feléntúli sérelem (laesio ultra dimidium, laesio enormis) miatt kérhette a szerződés felbont{s{t és a vétel{r egyidejű visszaszolg{ltat{sa mellett az {ru visszaad{s{t. Ha azonban a vevő a vétel{rat a piaci {rra kiegészítette, a szerződést fenntarthatta (facultas alternativa). A szab{ly csak az eladó érdekét védte, a vevő ellenben nem panaszkodhatott, ha a piaci {r kétszeresénél dr{g{bban v{s{rolt. Diocletianusn{l az egyoldalú védelem indokolt volt, ui. szorult helyzetben ingatlant szoktak eladni, venni azonban nem. A feléntúli sérelem {ltal{nosít{s{n{l azonban Justinianus nem vette figyelembe, hogy m{s {rukn{l (pl. élelmiszereknél) a vevő is kerülhet kényszerhelyzetbe és kénytelen uzsora{ron v{s{rolni.
a venditor kötelezettségei a) Az eladó alapvető kötelezettsége, hogy szolg{ltassa a dolgot, annak az ad{svételi szerződés megkötése óta elő{llott minden megnövekedésével (commodum rei) együtt (pl. időközi gyümölcsök, alluvio, avulsio, insula),
viszont vis maior okozta esetleges csökkenéseivel. b) Az eladó az {truh{zó ügylet (mancipatio, in iure cessio, traditio) véghezviteléig, vagyis a teljesítésig marad az {ru tulajdonosa. Ebből a k{rviselés fő szab{lya, a casum sentit dominus elvének megfelelően az következne, hogy a dolog b{rmely okból történt pusztul{s{nak, rosszabbod{s{nak következményeit (a k{rveszélyt) is az eladó kell viselje.
A római jogi szab{lyoz{s ettől eltérő megold{st követett: az eladó felelős az {ru időközi pusztul{s{ért vagy rosszabbod{s{ért, ha azt vétkesen okozta, vagy ha az alsó baleset folyt{n következett be. ba) Az eladó teh{t custodia-felelősséggel tartozik az {rut illetően, holott az még saj{t, nem pedig idegen dolog.
a venditor kötelezettségei - periculum bb) Az {ru vis maior okozta pusztul{s{nak vagy rosszabbod{s{nak következményeit viszont a VEVŐNEK kell viselnie (periculum est emptoris), vagyis meg kell fizetnie a teljes vétel{rat, holott az {rut egy{ltal{n nem, vagy csup{n rosszabb {llapotban kapta meg. Az eladónak természetesen ki kell adnia a dolog esetleges maradv{nyait (residuum: pl. leégett h{z romjai, elhullott {llat bőre), és {t kell engednie a k{rokozó elleni büntető és megtérítési kereseteket is (surrogatum).
A periculum est emptoris szab{lya azonban csak akkor érvényesül, ha a vétel emptio perfecta. Nem perfekt az ad{svétel, s nem sz{ll {t a veszély a vevőre: α) ha a vételt felfüggesztő feltételhez kötötték, a feltétel be{llt{ig, β) generikus szolg{ltat{sn{l a teljesítésre sz{nt dologegyedek kikülönítéséig, γ) vagylagos szolg{ltat{sn{l a v{laszt{s megejtéséig.
