13. gyakorlat Öröklési jog 2.
1. jogeset • Egy különc római így végrendelkezett: „Titius legyen az örökösöm, de csak akkor, ha a holttestemet a tengerbe veti.” Titius nem tett eleget az előírásnak, hanem illően eltemette az örökhagyót. • A törvényes örökösök a végrendelet előírásainak nem teljesítése okából maguknak követelik Titiustól a hagyatékot. • Mi a döntés?
Kérdések • Minek tekinthető az örökhagyó kikötése? • Tartalmilag inkább meghagyás (modus) lenne. Ez egy bizonyos feladat teljesítését írja elő az ingyenesen szerző fél terhére. Ez az ügylet hatályba lépését nem befolyásolná. • Ebben az esetben azonban formailag egy felfüggesztő feltételről van szó. A condicio suspensiva alapján a jogügylet az esemény beálltáig nem lép hatályba, ha a feltétel meghiúsul, akkor pedig soha nem lép hatályba. • Lehet-e a végrendeletben az öröklést feltételhez kötni? • Lehet. • Mi történik akkor, ha a felfüggesztő feltételt nem teljesítik? • Főszabály szerint a feltételt nem teljesítő örökös nem örökölhet.
Kérdések • Van-e ez alól kivétel? • A favor testamenti elvéből következik, hogy az olyan kikötéseket, amelyek a jogügylet egészét érvénytelenné teszik, a végrendeletnél általában nem írottnak kell tekinteni (pro non scriptis habentur), a jogügylet érvényessége azok nélkül vizsgálandó. Emiatt a végrendeleteknél gyakran fordul elő a részleges érvénytelenség. • Így pl. a törvényellenes, vagy erkölcstelen feltétel nem írottnak tekintendő. A lehetetlen feltétel esetében a proculianusok szerint érvénytelen a végrendelet, míg a sabinianusok azt nem írottnak tekintették, mint ahogy később Iustinianus is.
Kérdések • Mi a helyzet a jogesetbeli feltétel esetében? • A korabeli felfogás szerint aki így akarta magát „eltemettetni”, az csak őrült lehetett. Tehát magát a feltételt nem írottnak kell tekinteni. • A favor testamenti elve alapján azonban a végrendelet további tartalma tekintetében az örökhagyót nem kell őrültnek tekinteni, vagyis ebben a részben a végrendelet érvényben maradhat.
D. 28.7.27.pr - Modestinus • „Inkább dicsérendő, mint megrovandó az az örökös, aki az örökhagyó maradványait nem a tengerbe vetette, amint az maga akarta, hanem az eltemetés emberi hagyományait őrizte meg. • Hiszen először azt kell belátni, hogy az az ember, aki ilyen feltételt kiköt, vajon ura -e az eszének. Ha tehát ezt a gyanút érthető megfontolásból (meggyőző bizonyítékok alapján) fel lehet állítani, akkor a törvényes örökösök semmilyen módon nem kezdhetnek pert a rendelt örökös ellen a hagyaték kapcsán.”
2. jogeset • A férj elvált terhes feleségétől és újra megnősült. Az első feleség a szülés után kitette a gyermeket, akit idegenek neveltek fel, de az apáról nevezték el. Sem az apa, sem az anya nem tudták, hogy a gyermekük életben maradt. • Az apa végrendeletében távolabbi rokonait nevezte örökösévé, fiát pedig sem örökösévé nem nevezte, sem ki nem tagadta. Ugyanebben a végrendeletben az apa több rabszolgáját is fölszabadította. • Az apa halála után a fiú pert indít az örökösök ellen az örökség megszerzése iránt. Milyen jogsegély áll a rendelkezésére? • Mi a döntés? • Érinti-e a döntés a rabszolga-fölszabadításokat?
Kérdések • Suusnak számít-e a gyermek? • A törvényes római házasságból való születés eredetileg az apa beleegyezésével, később pedig már önmagától is apai hatalmat keletkeztetett. Törvényes házasságból születettnek volt tekintendő a gyermek abban az esetben, ha a születés a házasság megkötésétől számított 182 napon túl, ill. a házasság megszűnése után 300 napon innen következett be. • Az apai beleegyezésnek a hagyomány szerint az volt a jele, hogy az apa az elébe tett gyermeket felemelte. • Az új kutatások szerint a patria potestas létrejöttéhez elegendő volt az, ha az apa a fogamzási időn belül volt az anya férje. Így az anyának a gyermek születésekor már elvált férje is megszerezte az apai hatalmat. • Tehát az első, régebbi álláspont szerint a gyermek nem lenne suus, mert azt az apa formális aktussal nem fogadta be a családjába, míg a második, újabb álláspont szerint a gyermek ettől függetlenül a házasságon belüli fogantatás tényénél fogva suus-szá vált.
Kérdések • • • •
•
•
Milyen mellőzhetetlenségi szabályt sért a suus mellőzése a jogesetben. Az alaki mellőzhetetlenségét, mert az örökhagyó sem örökössé nem nevezte ki, sem pedig ki nem tagadta. Milyen következménnyel járt az alaki mellőzhetetlenség szabályának megsértése a civiljogban? A mellőzés a civiljog szerint akkor járt súlyosabb következményekkel, ha filius familiast mellőztek. Az uralkodó sabinianusi álláspont szerint ebben az esetben a végrendelet kezdettől fogva, egészében érvénytelen. A Proculianusok szerint, ha a hagyaték megnyílásakor még élt a mellőzött suus (filius familias) akkor a végrendelet érvénytelennek tekintendő, ha meghalt a mellőzött, akkor a végrendelet érvényes maradt. Ha más suust (leányt vagy unokát) mellőztek a végrendelet érvényben maradt, de a mellőzötteknek keresete volt az örökségből való részesedés iránt: - sui mellett törvényes örökrészt kapnak, más kinevezett örökös örökrészének felére tarthatnak igényt.A mellőzötteket ekkor megemlítettnek tekintették (quasi scripti heredes) Utólagosan dől meg a végrendelet az alaki mellőzhetetlenség elve alapján,ha a végrendelet készítése után az örökhagyónak mellőzhetetlen suusa született.
Kérdések • Milyen keresettel követelhette a mellőzött suus az örökrészét? • Hereditatis petitioval. • Mi volt a praetori jogban az alaki mellőzhetetlenség megsértésének a következménye? • Itt már a fiktív suusok is mellőzhetetlenek lettek. • A mellőzés eredménye már nem a végrendelet semmissége, hanem csak annak relatív érvénytelensége lett.Ez azt jelenti, hogy a végrendeletnek csak azon rendelkezései érvénytelenek, amelyek a mellőzött érdekeit sértik. • Ez az érvénytelenség is az utólagosan bekövetkező érvénytelenségi okok közé tartozik, mivel a végrendelet érvénytelenné válását a mellőzött fellépése, hagyaték iránti igényének érvényesítése idézi elő. • A mellőzött kérheti a figyelembe vételt és a bonorum possessiot. • Iustinianusnál? • Összekapcsolta a az anyagi és alaki mellőzhetetlenséget, vagyis a lemenőt és a felmenőt örökössé kell kinevezni, és a kötelesrészét is meg kellett adni.
Kérdések • Mi lesz a döntés az adott jogesetben? • A civiljog szerint a fiú hereditatis petitioval követelheti a teljes hagyatékot, és megdől a végrendelet. • A praetori jog szerint bonorum possessioval élhet, amely relatív érvénytelenséget von maga után. • A iustinianusi jog szerint is megdől a végrendelet. • Érinti-e a döntés a rabszolga-felszabadításokat. • A civiljog szerint mindenképpen, a praetori jog szerint a végrendelet ugyan csak relatíve válik érvénytelenné, vagyis csak abban a részében, ami nem sérti a suus érdekeit, de mivel a rabszolgák felszabadításával csökken a vagyona, és ez sérti az érdekeit, így ebben az esetben is érinti a döntés a rabszolga-felszabadításokat. • A favor libertatis elve azonban egyre inkább érvényre jutott, és enyhítette a szigorú öröklési jogi szabályokat.
D. 40.4.29 - Scaevola • „Scaevola azt a véleményt adta, hogy a fiút semmilyen hátrány nem érte azzal, hogy az atyja nem ismerte őt, mert a végrendelet érvénytelen lesz, ő ugyanis akkor is az atyja hatalmában volt, ha az nem is tudott róla.”
3. jogeset Valaki így végrendelkezik: „Házamat a benne lévő holmimmal együtt Titiusra hagyományozom.” Történetesen a hagyaték megnyílása napján az örökhagyó adósaitól nagy összegű pénz folyt be, s ezt kölcsön akarták adni az örökösök, de a pénz pillanatnyilag még a házban volt. Titius igényt tart a pénzre is, de az örökösök nem akarják kiadni a pénzt. Mit tehet Titius? Mi a döntés?
Kérdések • Melyek a legatum szabályai? • Legatum (hagyomány) az a halálesetre szóló juttatás, melyet az – végrendeletben vagy legalább megerősített fiókvégrendeletben, (codicillus confirmatus) – az előírt formák között, – az örökös terhére rendel az örökhagyó – egy harmadiknak, a hagyományosnak (legatarius). • A legatum önmagában nem állhat meg, hanem szükségképp egy örökösnevezésre támaszkodik, ezzel áll vagy esik: • a hagyomány a végrendeleti örökös (örökösök) örökrészének csökkentése.
Kérdések • Külső formáját tekintve, a régi jog szerint ünnepélyes civiljogi szavak használatához volt kötve, a formakényszer azonban idővel itt is engedett, s Constantinus óta megszűnt. • Ki a két fajtája? • A rendelés módja szerint minden hagyomány két alaptípusra vezethető vissza : • a) vagy akként rendeli az örökhagyó a hagyományt, hogy a hagyományozott jog (tulajdon, szolgalom) róla közvetlenül a hagyományosra háramlik át, azaz • utóbbit nyomban a hagyomány életbelépte után dologi kereset: vindicatio (rei - servitutis - ususfructus) illesse, épp ezért ezt a rendelésmódot legatum per vindicationemnek ( dologi hagyomány) nevezzük ; • b) vagy akként, hogy a hagyomány szolgáltatásával az örököst terheli meg, mikor is az örökös terhére és a hagyományos javára csak egy quasi-contractualis kötelem keletkezik, melyet az utóbbi az actio ex testamento nevű keresettel érvényesíthet, s melyet legatum per damnationemnek (kötelmi hagyomány) nevezünk. • Az actio ex testamento egy stricti iuris kereset, adversus infitiantem in duplum, a megterhelt felelőssége omnis culpára megy.
Kérdések • Milyen két altípust ismerünk? • Mindkét rendelési módnak alakult ki egy-egy változata: • a.) a dologi hagyománynak az ún. legatum per praeceptionem • - eredetileg csupán az egyik örököstárs részére rendelt előhagyomány (praelegatum), melyet előre kiadnak az örökösnek, s az osztozkodásba nem kell beszámítani - (a Sabinianusok tana szerint) • - s melyet később más idegen hagyományos részére is érvényesnek ismertek el - (a Proculianusok tana szerint) • Erre a dologi legatum szabályai alkalmazandók (ha a praelegatarius egyben örököstárs is volt, keresete az actio familiae herciscundae); • b.) a kötelmi legatumnak az ún. legatum sinendi modo volt a változata, mely szerint az örökös tartozik eltűrni, hogy a hagyományos a dolgot elvigye, • mely tehát legfeljebb oly dolgok hagyományozására volt alkalmas, melyek a hagyatékban vagy az örökös vagyonában benne voltak.
Kérdések • • • •
• • • • •
Milyen hagyományról van szó a jogesetben? Dologi hagyományról, amelynek tárgya a ház és a benne lévő holmik. Mit kapnak az örökösök? A hagyaték többi részét, az abba tartozó vagyoni jellegű jogok és kötelezettségek összességeként. (Egy esedékes követelés is vagyoni jognak számít.) Kérdés, hogy a hagyaték melyik részébe sorolandó a megérkezett pénz. A pénz a hagyaték megnyílásakor a házban volt, vagyis, ha a végakaratot szó szerint értelmezzük, a pénz a hagyományhoz tartozna. A cél azonban az örökhagyó valódi végakaratának feltárása a favor tetamenti elve alapján. Van-e jelentősége annak, hogy nagyobb összegű pénzről van-e szó? Van, mert kisebb összegű pénz szokásosan előfordul, hogy a házban van.
Kérdések • Van-e jelentősége annak, hogy a nagyobb összegű pénz véletlenül volt a házban a hagyaték megnyílásának napján? • Van, mert ha nem véletlenül pont azon a napon folyt volna be, hanem mindig is ott lett volna, akkor egyértelműen a hagyomány részét képezné, mivel azonban véletlenül pont azon a napon folyt be, az örökhagyó akarata nem terjedhetett ki rá a végrendelet készítésének időpontjában. A végrendelkező ugyanis a szokásosan a házban lévő dolgokra gondolhatott, így pl. a felszerelésre, vagy tartozékra. A pénz azonban egyik kategóriába sem tartozik bele.
D. 32, 86 - Proculus • „Ha így hagynak legatumot: „ a házamat és mindazt, ami ott volt amikor meghalok” – az adósok által a határidőre megfizetett pénzt, amelyet más címen használnának fel – nem vélem hagyományozottnak, és Labeo megkülönböztetését nagyon méltányolom; amint írta – ami nem véletlenül hiányzik, azzal kevesebb lesz a legatum, s ami nem véletlenül lenne ott, azzal több lesz a legatum.”
4. jogeset • Az örököstársak egyike – a többieket megelőzve elfoglalta az örökséget. Rögtön kifizette a hagyatékot terhelő súlyos adósságokat. Majd eladta az örökséget, de a hagyaték vevője adós maradt a vételárral. • Amikor az örökös perelni akarja a vevőt, fellépnek vele szemben az örököstársai és azt igénylik, hogy a követelést osszák meg egymás között arányosan. • Milyen jogsegély illeti meg az örököstársakat? • Mi a döntés az eladott hagyaték vételára tekintetében? • A hagyatékot terhelő súlyos adósság kifizetése befolyásolja-e a kifizető részesedését?
Kérdések • Mi jellemzi az örököstársak viszonyát általában? • Az öröklés, mint egyetemes jogutódlás során a hagyaték mint egész, a benne foglalt összes jog és kötelezettség együttesen száll át egy vagy több személyre. • Ha több örökös van, azok eszmei hányaduk arányában lesznek jogosítottjai az örökségben lévő jogoknak és kötelezettjei a kötelezettségeknek. Vagyis az örököstársak között egy akaratlan közösség communio incidens keletkezik örökrészeik arányában. • A hagyatéki dolgokon osztatlan közös tulajdon keletkezik. • A követelések és tartozások azonban főszabály szerint ipso iure megoszlanak köztük, azaz ki-ki csak a saját része erejéig lesz adós vagy hitelező (illetőleg a saját része erejéig áll be a confusio a közte és az örökhagyó között fennálló kötelmeknél) • Kivéve, ha a kötelem tárgya természeténél fogva oszthatatlan, ilyenkor az örököstársak egyetemlegessége következik be akár adósi, akár hitelezői oldalon. • Az örökléssel beálló közösség felosztására az actio familiae herciscundae nevű kereset áll bármelyik örököstárs renelkezésére.
Kérdések • Mi az in iure cessio hereditatis, milyen két típusa van? • A régibb civiljog a törvényes örökösnek (csupán ennek, a végrendeletinek nem) megadta a lehetőséget, hogy a rá megnyílt, de még meg nem szerzett hagyatékot in iure cessioval (itt = színleges hereditatis petitio) másra átruházhassa. • A szerző ekkor nem csupán az egyes hagyatéki dolgokat, hanem magát az örökösi minőséget szerzi meg, épp ezért ez az átruházás csak a hagyaték megszerzése előtt foglalhatott helyt, mert a megszerzett örökösi minőség már eltörölhetetlen. • Vagyis ez az eset csak a proximus agnatusnál fordulhat elő, a suusnál nem. • Az örökség-átruházás gyakorlati célja leginkább a successio ordinum et graduum hiányának pótlása volt.
Kérdések • iure cessio hereditatis lehetséges volt a hagyaték megszerzése után is bármely örökösnél, de ekkor ennek lényegesen eltérő hatása volt az előbbitől. • Az előbbinél maga az örökösi minőség ruháztatott át, emitt csupán a hagyatékban levő egyes dolgok, mégpedig csak a testi dolgok, a követelések kivételével; ez utóbbiak ugyanis egyszerűen megszűnnek, mivel átruházásukra az in iure cessio alkalmatlan, de benne mégis lemondás nyilvánul meg. • Az in iure cessiót a justinianusi jog egyik alakjában sem ismeri. • Minek minősül a hagyaték eladása a jogesetben? • In iure cessio hereditatis, amely a hagyaték megszerzése után ment végbe, vagyis maga az örökösi minőség nem ruháztatott át.
Kérdések • Milyen jogsegély illeti meg az örököstársakat? • A hagyaték vevőjével szemben actio ex stipulatuval, vagy actio venditivel perelhetik. • Mi a döntés az eladott hagyaték vételára tekinetetében? • Actio familiae herciscundaeval követelhetik az örököstársak a vételár megosztását örökrészeik arányában. • A hagyatékot terhelő súlyos adósság kifizetése befolyásolja-e a kifizető részesedését? • Attól függ, hogy miből elégítette ki a hitelezőket. Ha a hagyatéki vagyonból, akkor örökrészeik arányában kell megosztani a vételárat. Ha a saját vagyonából, akkor a hagyaték passzívákkal csökkentett értékét kell arányosan megosztani az örököstársak között. Vagyis azok a befolyt vételárból csak a passzívákkal csökkentett hányadnak megfelelő részt kapják meg.
D. 18.4.18. - Iulianus • Több örökös közül az egyik a többieket megelőzve elfoglalta a hagyatékot, s a pénzt - amellyel büntetés terhe mellett tartozott az örökhagyó – teljes mértékben kifizette, s a hagyatékot eladta, majd mivel örököstársai közül a szegénységük miatt senki nem tarthatta szemmel őt, a hagyaték vevőjét akár ex stipulatu akár ex vendito jogosan perelni akarja. • Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a hagyaték címén általa kapott összes pénzt a familiae herciscundae alapján hozott ítélettel meg lehet osztani, s amelyből örököstársai közül egyik sem járhat jobban, mint amennyit az örökös ráfordított.
5. jogeset • Egy terhes asszonytól közvetlen halála után néhány perccel császármetszéssel elvették a magzatot, aki életben is maradt. • Az újszülött gyámja részt kér az anya hagyatékából az idősebb testvérektől, akik azonban nem akarnak neki semmit sem juttatni, mert nézetük szerint az anya halála után jött a világra, s így az anyának nem rokona. • Mi a döntés?
Kérdések • Van-e jelentősége annak, hogy a gyerek az anya halála után született? • Nincs. A gyermek az anyának nem suusa, mivel a nő családfői hatalmat nem gyakorolhatott, de cognat rokona lesz a gyermek. • A gyermek az anyja halálakor jog-és öröklési képes. Mivel a méhmagzat már a születése előtt is jogképes az élveszületés feltételével – függő jogi helyzet. A méhmagzat érdekeit kirendelt gondnok képviseli. • Melyik osztályban örökölhet a gyermek az anya után? • Az unde cognati osztályában örököl. Az idősebb testvéreivel egy sorban. • A SC. Orfitianumot követően (Kr. 178) a gyermekek a legitimi osztályában örökölhetnek mindenkit megelőzően. Itt is egy sorban örökölnek a gyermekek egymással.
Kérdések • Milyen keresetet indíthat a gyermek gyámja? • Hereditatis petitiot, mert a gyermek a SC Orfitianum után legitimiként örököl. • Mi lesz a döntés? • A gyereknek a testvéreivel egy sorban fejenként egyenlő arányban kell részesülnie a hagyatékból.
D. 38.8.1.9. - Ulpianus • Ha egy nő viselősen hal meg, de hasát felvágva gyermeke világra jönne ez a magzat megfelel azon feltételeknek, hogy mivel unde proximi cognati anyja után képes lenne bonorum possessiot kapni, de a SC. Orfitianum után unde legitimi is kérheti, mert a halál idején már a méhében volt.
6. jogeset • Egy apának két serdületlen gyermeke volt: egy fiú és egy lány. Végrendeletében fiát nevezte örökösül azzal a hozzáadással, hogy amennyiben fia serdületlen korában halna el, utóörökösként leánya kapja a vagyont. Ha pedig leánya is serdületlenül halna el, akkor felesége és nővére legyen az utóörökös. • A lány előbb halt el serdületlen korban, majd őt követte a halálban az ugyancsak serdületlen fiú is. • A hagyatékra igényt tart a feleség, a nővér és a törvényes örökösök. • Mi a döntés?
Kérdések • Mi az utóöröklés, és mi a helyettes öröklés szabálya? • Helyettes öröklés: Az örökhagyó kinevezhet helyettes örököst is, a kinevezett örökös helyettesítésére arra az esetre, ha a kinevezett örökös valami okból nem válna örökössé (pl. nem élné túl az örökhagyót) Ez a substitutio vulgaris - nem más, mint feltételes örökösnevezés (ha „A” nem válna örökössé) A kinevezést akárhány fokon meg lehet ismételni. A helyettes örökös az örökhagyó örököse lesz, ha a feltétel beáll.
Kérdések Utóöröklés: a. Substitutio pupillaris Az örökhagyó serdületlen gyermekének rendel örököst arra az esetre, hogyha az, miután már hozzájutott a hagyatékhoz, meghalna serdültsége előtt (vagyis mielőtt végrendelkezhetett volna). Ebben az esetben a substitutus az örökös gyermek örököse lesz, akit tehát az apa nevezett ki a gyermek feletti hatalmánál fogva. (Ez az egyetlen eset, mikor valaki másnak rendel a római jog szerint örököst.) b. Substitutio quasi pupillaris Fenti mintára engedte meg Justinianus az őrült gyermek részére való örökösnevezést (substitutio quasi pupillaris), ha az haláláig nem gyógyulna ki betegségéből.
Kérdések • Hogy néz ki az örökös-nevezés a jogesetben? • A fiúnak a lány lenne az utóörököse, míg a lánynak az anyja és a nagynénje lenne az utóörököse. • Örököl-e a lány a fiú után? • A lány a fiú örököse lenne, azzal a feltétellel, hogy túléli őt, mint örökhagyót. A lány azonban hamarabb hal meg mint a fiú, így nem is örököl utána. • Örökölhet-e az anya és a nagynéni a lány, vagy a fiú után? • A lány után biztos, hogy nem, mert az maga sem vált örökössé. • A fiú után pedig elvileg azért nem, mert ők a lány utóörököseivé voltak kinevezve, vagyis a lány örökösei lettek volna, ha az maga is örökölt volna, és ezt követően halt volna meg serdületlenül. Ebben az esetben azonban, mivel a lány előbb halt meg, mint a fiú, megszakadt az öröklési lánc, és így az anya és a nagynéni nem örökölhetnek a fiú után.
Kérdések • Van-e valami változás a későbbi jogban ezen álláspont tekintetében? • A császárkorban Marcus Aurelius és Verus császárok egy rendelete kimondta, hogy ha csak az egyik substitutio szerepel a végrendeletben, az alatt a másik is értendő. Ez a rendelkezés a favor testamenti érdekében történő kiterjesztő értelmezés egyik jelentős példája. • Vagyis ezen rendelkezés értelmében bár az anya és a nővér a lány utóörökösének volt nevezve a végrendeletben, de a kiterjesztő értelmezés alapján úgy kell tekinteni, mintha egyben a lány helyettes örökösévé is kinevezték volna őket. • Ebben az esetben viszont a végrendelkezést a következőképpen kell értelmezni: a fiú az örökös, de ha az serdületlenül halna meg, a lány legyen az utóörököse, vagy ha valamilyen okból nem örökölhetne, az anya és a nővér legyenek a helyettes örökösei. • Ezen elv alapján tehát az örökhagyó anyja és nővére lesznek az örökösök.
D.28.6.47. - Scaevola
• Kérdezem, ha először a leány, s azután bátyja is meghalna, mindkettő serdületlenként, vajon a fiú öröksége a substitutio joga alapján rászáll-e az örökhagyó feleségére és a nővérére? Azt válaszolom: az elmondottak alapján nem illeti meg őket.
7. jogeset • Valaki egy többek közös tulajdonában álló rabszolgát nevezett örököséül. Ugyanakkor helyettes örökösként Maeviust jelölte meg. A tulajdonostársak egyik része utasította a rabszolgát az örökség megszerzésére, illetőleg átvételére, a tulajdonostársak másik fele azonban nem. • A rabszolga által meg nem szerzett fél-hagyaték tekintetében Maevius és a törvényes örökösök között vita támadt. • Mi a döntés?
Kérdések • Lehetséges-e, hogy a hagyaték egy részét a rabszolga szerezze meg, a másik részét pedig a törvényes örökösök? • Nem, mert a „nemo pro parte testatus” -elv szerint nem lehetséges, hogy a hagyaték egy része végrendeleti, másik része pedig a törvényes öröklés szabályai szerint szálljon át. • Milyen három kivételt ismerünk ez alól az elv alól? • A XII. tt. szerinti „uti legassit”-elv, mely szerint az örökhagyó egyes vagyontárgyairól szabadon rendelkezhet, de a hagyatéka, mint egység a suusait illeti meg. • A katonák végrendelete, melyben bajtársaiknak juttathattak valamit a hagyatékból, míg a hagyaték többi része a törvényes öröklés szabályai szerint háramlott át. • A kötelesrész, mint successio contra tabulas. • Vonatkozik-e valamelyik kivétel a jogesetre? • Esetleg a kötelesrész megsértése jöhetne szóba, de mivel a jogesetben ez nem kerül külön említésre, így ezt is ki lehet zárni.
Kérdések • Minek kell tekinteni azt a tényt, hogy a közös tulajdonban lévő rabszolgát csak a tulajdonostársak egy része utasítja az örökség megszerzésére? • Mivel a rabszolga nem jogképes, így öröklési képessége sincs, (kivéve, ha a végrendeletben az örökhagyó egyben fel is szabadítja). Vagyis a rabszolga urának szerez, annak utasítására. • Vagyis ha közös tulajdonban lévő rabszolga esetében a tulajdonostársak valamelyike nem utasítja a rabszolgát az örökség elfogadására, olyan, mintha egy örökös nem fogadná el az örökrészét.
Kérdések • Mi lesz a megürült hagyatéki rész sorsa? • A sorrend ezen hagyatéki rész tekintetében a következő: - transmissio - substitutio - accrescentia • Vagyis, a transmissio esetében az örökös a hagyaték megnyíltát követően, de annak megszerzése előtt meghal, akkor az ő örökösei megszerezhetik a hagyatékot egy éven belül. • A substitutio esetében, ha helyettes örökös, vagy utóörökös van kinevezve, akkor ő örököl. • Az accrescentia, vagy növedék esetében pedig a kieső örökös örökrésze az örököstársai örökrészeihez nő hozzá, részeik arányában.
Kérdések • Mi lesz a döntés? • Ebben az esetben, mivel transmissioról nincs szó, másodikként a substitutio jön szóba, vagyis Maevius örökölhet, mint helyettes örökös. • Mi lenne a döntés, ha Maevius nem lenne helyettes örökösnek nevezve? • Ha nem lenne helyettes örökös nevezve, a törvényes örökösök akkor sem örökölhetnének a „nemo pro parte testatus”-elv szerint, hanem ebben az esetben azok a tulajdonostársak szerezhetnék meg az örökrészt, akik az örökség megszerzésére utasították a rabszolgát, mintegy növedékként.
D.28.6.48.pr. - Scaevola • Közös rabszolgánk van. Kinevezik őt örökösnek, azzal, hogyha nem örökölhetne Maevius legyen helyettes örököse. • A rabszolga az egyik tulajdonostárs parancsára megszerezte a hagyatékot, de a másik nem adott ilyen parancsot. • Feltesszük a kérdést, hogy helye van-e a substitutionak, vagy sem. És helyesebb azt válaszolni, hogy helye van a helyettesítésnek.
