ÓCSAI ÁRPÁD ÁLMOK A BIBLIÁBAN. (Abimélek álmától napjaink álomlátóiig) (Magánkiadás) Ez a könyv nem árusítható! Hunor Könyvek. Nyírbogdány, 2009

ÓCSAI ÁRPÁD

ÁLMOK A BIBLIÁBAN (Abimélek álmától napjaink álomlátóiig)

(Magánkiadás) Ez a könyv nem árusítható!

Hunor Könyvek

Nyírbogdány, 2009.

Prológus Az álom és annak jelentése sokszor foglalkoztatja az emberiséget. Mi, akik magyarok vagyunk, a hétköznapokban is, a köznyelvben is forgatjuk az álmokat. Gondolj csak a közmondásainkra: „Nappali rettegés, éjjeli rémülés.” „Álmában is ellenséggel harcol.” „Étel, ital, álom, szükséges e három.” „Étel, ital, álom, nem puszta szokás.” „Fáradt embernek édes méz az álma.” „Három űzi ki az álmot az ember szeméből: a szükség, az adósság és a per.” „Ki a kockának szokott, azt álmában is veti.” „Kinyílt szemmel aludd minden álmaidat.” „Még álmában is hazudik!” „Még álmában is keríti a marhát.” (lop) „Még álmában is nevet.” „Mit az elme ébren forgat, avval játszik álom idején is.” „Nem egészséges étel után az álom!” „Ülj le nálunk, ne vidd el az álmunk.” „Vak is lát néha álmában.” „Álmában is elmondja.” (jól tudja) Ami tehát nappal történik, befolyásolja az alvás közben történteket, és fordítva. Hatással 2

vannak tehát ránk az álmaink, álomképeink, álomlátásaink és álmodásaink. De mit mond ezzel kapcsolatban a Biblia? Vagy mit mondanak erről a „szakemberek”, a pszichológusok, az álomkutatók, az orvosok, stb.?

Álmaink hatással vannak ránk

3

Az álom szerepe az életünkben A minap munka közben hallgattam a rádiót. Éjszakánként a munkahelyemen ez az egy társaságom van, mivel az emberek olyankor alszanak. Nem is rovom fel nekik, hiszen szükséges a pihenés. Ez így természetes. Akkor miért nem teszem én is azt? Erre én mindig ezt válaszolom: „Aki sokat alszik, keveset él”. Ez is egy magyar közmondás, és bővíthetném a kört tovább, pl.: „Aki korán kel, aranyat lel”, stb. De inkább folytatom azzal, hogy a rádióban egy folytatásos műsort adtak, mégpedig az álmokkal kapcsolatban. Több neves kutatót, szakembert bírtak szólásra az álmokkal kapcsolatban, így hallhattam az ő véleményüket is a témában. Természetesen ezek a „szakemberek” nem mindenben értettek egyet, sőt ellentétes véleményen voltak. „Ahány ember, annyi vélemény”, tartja a mondás. Ezért kutattam utána a témának a Bibliában. Ott az a döbbenetes, hogy példát példára halmozva bizonyítja: Istennek köze van az álmokhoz, sőt Ő irányítja bizonyos álmainkat. Vagy mindet? Erre már mindenkinek lesz elég bizonyítéka a könyv elolvasása után. Viszont elég a Konkordanciákat fellapozni az „Álom” címszónál, hogy igehelyek tornyosuljanak elénk a Genezis 2: 21-től (Mózes I. könyve) egészen Júdás levele 8. verséig. 4

A kérdés tehát az, hogy mi a szerepe az álmoknak a Bibliában, és így a mi életünkben is. Vajon tényleg Isten irányítja az álmainkat is, vagy azok csak úgy véletlenül jönnek? Kezdjük tehát az első esettel, amikor a Földön megjelent az álom, mint jelenség: „Bocsátott tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal töltötte be annak helyét.” (Genezis – Mózes I. könyve – 2: 21.) A szakemberek vallják, hogy mélyalvásban, azaz „mély álomban” nincs álomkép, álomlátás. Ebben totálisan igazuk van! Ezért érdemes alaposan ismernünk a Bibliánkat, ugyanis mielőtt az ember „feltalálta” volna a műtéti beavatkozást és altatást, már a Biblia leír egyet, a legfontosabbat. Most azonban nem azért tértem rá erre a műtétre, operációra, hogy sebészeti területre tévedjek, hanem azért, mert az altatás szakterülete fontos számunkra. Amikor engem operáltak, műtöttek, akkor az altatóorvosommal rövid párbeszédet folytattam. Ezt követően feltette az arcomra a maszkot, és én elaludtam. Nem álmodtam semmit, nem éreztem semmit, csak a fény az, amire emlékszem. Nem alagút volt az, ahogy a „halál közeli élmények” beszámolói hiszik, hanem a reflektorok, melyek a szemembe világítottak a műtőasz5

talon. Nem egyszer éltem át az orvosi altatást és a tapasztalataim azonosak: mély alvásban nem álmodunk. Ezt a „szakemberek” is beismerik, hiszik és vallják. A mély alvás tehát nem azonos az álommal. Utánanéztem az eredeti héber szövegben, hogy ott is „mély álom” kifejezés található-e, és az vajon mit jelent magyarul, és azt találtam, hogy: „tardémáh”, és ez a héber szó azt jelenti, hogy „mély alvás, mély altatás”. Isten mély alvásba, mély altatásba meríti az embert, hogy zavartalanul munkálkodhasson benne, és így az isteni beavatkozás rejtve maradjon az ember előtt. A fordításkor tehát így kell eljárnunk: „Bocsátott tehát az Úr Isten mély alvást az emberre, és az elaludt.” Vagy: „Ezért az Úr Isten mély alvást bocsátott az emberre, s az elaludt…” Vagy: „Mély alvást bocsátott azért az Úr Isten az emberre, és az elaludt.” Az „álom” szó itt zavaró, sőt megtévesztő! Most pedig azok, akik úgy vélik, hogy ráerőltettem a saját szubjektív véleményemet erre a bibliai szakaszra, lapozzák fel velem a 15: 12-t is: „Amikor a nap lenyugodott, Ábrahámot mély álom fogta el, s nagy félelem szállta meg.”

6

Vagy: „Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült Ábrám, és rémítő sötétség borult rá.” Vagy: „És lőn naplementekor, hogy mély álomba merült Ábrám, és íme rémülés, és nagy sötétség szálla őrá!” Mi a különbség ez a mély álom, és az első műtétnél alkalmazott mély altatás között? Ott nem lehetett szó kommunikációról, míg itt, Ábrahám esetében igen! Most lapozzuk fel az I. Sámuel 26: 12. versét: „Akkor elvette Dávid a dárdát és a vizeskorsót Saul feje mellől, és távoztak. És senki sem volt, aki látta volna, sem aki észrevette volna, sem aki felserkent volna, hanem mindannyian aludtak, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk.” Itt melyik „mély álomról” van szó? Arról, amit Ádám műtétekor alkalmazott Isten. Azaz se kép, se hang… Szó sincs itt tehát a héber „halóm”-ról, vagy a görög „onar”-ról, amelyek egyaránt „alvás állapotában szerezett élmény”-t jelentenek. Ezekben az esetekben tehát (Genezis 2: 21. és I. Sámuel 26: 12.) mindenképpen célszerűbb mély alvásnak fordítani a héber „tardémáh” szavakat, míg a Genezis 15: 12-ben lévőt mély álomnak. Tehát az alvás nem azonos az álommal! 7

Az alvás nem azonos a mély álommal

8

Az alvás szerepe életünkben Aki alszik, álmodik is? Nem! Van az alváskutatók kifejezési között többféle megnevezés is az alvásfázisok megkülönböztetésére. Mély alvás, felületes alvás, álomfázis stb. Számunkra most az alvás és az álmodás kapcsolata a fontos. Biológiai szempontból szükséges az alvás, ugyanis ez az egyik alapvető megnyilvánulása az Isten által meghatározott emberi életritmusnak, amikor is az alvás állapotában megújul, felfrissül az emberi szervezet. Erre sorolhatnánk a Bibliánkból a példákat: Genezis 28: 11., I. Sámuel 3: 2. (és a következő verseket is), Máté 13: 25., Márk 4: 27., Lukács 9: 32., Apostolok Cselekedetei 20: 9. stb. Mindegyik esetben a héber „séná” és „sákab”, valamint a görög „hüpnosz”, „katheudó” és „koimá-omai” szavakat találhatjuk. Az alvás tehát természetes szükségletünk, és bizony ezt az időszakot is ki tudja használni Sátán ellenünk, de Isten is szólhat ekkor hozzánk. Az alvás Isten által rendelt természetes ideje az éjszaka. Erre találunk példákat a Bibliánkban: Zsoltár 3: 6., 4: 9., Máté 28: 13., Apostolok Cselekedetei 12: 6., I.Thesszalonika 5: 7. stb. Az éj9

szakai alvásunkat több körülmény is megzavarhatja, és ebben különbséget kell tennünk az Isten által előidézett és Sátán által előidézett között. Például betegség, metsző fájdalmak, lelkiismeret-furdalás, aggodalmaskodás, nagy gazdagság. Ezekre a példák: Jób 30: 17., Prédikátor 5: 11., Zsoltár 32: 4. és Dániel 6: 19. Ugyanakkor a Prédikátor 5: 11-ben láthatjuk az „álmatlanság” ellenszerét is: „Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik, a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság.” Vagy: „Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset eszik, a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni.” Mindkét fordításból kitűnik, hogy a testi fáradtság, a kimerítő nappali munkálkodás jóízű, rémálmoktól mentes pihenést biztosít éjszakára. A jóllakottság és a gazdagság, kipihentség és bővölködés aggódást, álmatlanságot, vagy rosszabb esetben rémálmokat tartogat éjszakára! A sok alvás, illetve az alvás mennyiségének növelése lustává teszi az embert és elszegényedéshez vezet! Van ezekre is példa a Bibliában: Példabeszédek 6: 10., 10: 5., 19: 15., 20: 13. Salamon mindezt az életből merítette: „Meddig fekszel, te lusta? Mikor hagyod abba az alvást? Még egy kis alvás, még egy kis szunnyadás, összetett kézzel fekvés… Így tör rád

10

a szegénység, mint útonálló, és nélkülözés, mint egy fegyveres támadó.” „Aki nyáron gyűjt, az eszes fiú, de aki aratáskor alszik, az szégyellnivaló!” „A restség mély álomba merít, és a lusta ember éhezik!” „Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz. Tartsd nyitva a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel.” Mindezek életbölcsességek, és azért fontosak számunkra, mert láthatjuk belőlük, hogy a szükséges alvásmennyiség nem káros, sőt nélkülözhetetlen, de ha túlzásba visszük, szükségtelen, káros és rémálmokhoz, szenvedéshez, sőt elszegényedéshez vezethet. Befolyásolja tehát az alvásunk mennyisége a hétköznapi életünket! Emlékszem, hogy többször is beszélgettünk a lelkészeinkkel az időbeosztásunkról. Azt javasolták, hogy mi, átlagos keresztények, kövessük a jól bevált példát, miszerint egy órával korábban keljünk fel, és olvassunk a Bibliánkból. Most, minden áldott nap hajnali egy órakor már ébren vagyok, vagy már dolgozom. Valóban tudok Bibliát olvasni, tanulni, elmélkedni, tehát van elég időm Isten dolgaival foglalkozni. Persze az már kérdéses, hogy a „lelkészeink”, a főállású bibliaoktatóink, bibliatanulmányozóink, akik nap mint nap kizárólag az Isten dolgaival foglalkoz11

nak, ébren vannak-e egy órával korábban, vagy netalán hajnali egy órakor… A tény az tény: az alvásunkat befolyásolja az életvitelünk és az alvásunknak is kihatása van az életünkre. Vegyük például az istenfélő embereket, akik ébrenlétükben a Törvényről elmélkednek, mihelyt aludni térnek, nyomban álomban merülnek! Keressük csak ki a Deut. (Mózes V. könyve) 6:7., Józsué 1: 8., Zsoltár 1: 2., 3: 6., 4: 9., Példabeszédek 3: 24. és 6: 22. verseket! Aki Istenben bízik és nap mint nap Istennel együtt munkálkodik, nem aggodalmaskodik, annak valóban nyugodt az alvása is. Az alvás jelentheti az Istenbe vetett tökéletes bizalmat. Erre találhatunk példákat a Zsoltár 121: 4-ben, 127: 2-ben, Márk 4: 27-ben és 40ben, János 14: 27-ben és 2Timótheus 1: 7-ben. Vajon Isten alszik-e? Erre a kérdésre találjuk meg a választ az 1Királyok 18: 27-ben, Zsoltár 121: 4-ben, Zsoltár 127: 2-ben és Márk 4: 27ben. Ugyanakkor Isten, mivel nem fárad el és nem alszik, folyamatosan őrzi az alvót, sőt kijelentést is ad neki. Erre vagyunk most kíváncsiak. Ezeket a kijelentéseket nevezzük álomlátásnak, álmodásnak, álomképnek. Akik így kapnak kijelentéseket, így látnak álmokat, a kijelentésnek,

12

kinyilatkoztatásnak ez a formája, módja a prófétákhoz teszi hasonlókká. Ezt fogjuk tehát vizsgálni az álmokkal kapcsolatban, de előtte egy kérdésre keressük meg a választ. A kérdés pedig ez: a Biblia miért hasonlítja az alvást a halálhoz? A feladatok végrehajtására, dolgozásra, munkálkodásra lett kitalálva a nappal. Világosban hatékonyabb a fizikai munka, mivel látunk. Ugyanígy az éjszaka arra lett kitalálva, hogy pihenjünk, és a sötétség és a csend ezt totálisan elősegítik. Ugyanakkor a fény és a munkálkodás Isten jellemzői. Sátáné ezért a sötétség. Ennek megfelelően jelenti az alvás a bűn és a halál állapotát. Vegyük példának Illést, aki elalszik a rekettyebokor alatt (1Királyok 19: 4-től). Ő például a bűn állapotában volt, amikor aludt. Vagy Jónás, aki a hajó mélyén feküdt és mélyen aludt (Jónás 1: 5.). Emlékszel még, kedves olvasóm, arra, hogy mit jelent a „mély álom”, helyesen fordítva a „mély altatás, mély alvás” fogalom? Ebben voltak mindketten. Ezért hangzik fel újra és újra a Bibliában a bűnből, lelki álomból, lelki halálból való felugrás, felébredés parancsa. Gondolj az Ézsaiás 51: 17-től, 64: 6., Márk 13: 35-36., Efézus 5: 14., Róma 13: 11. és 1Thesszalónika 5: 6. versekre.

13

A Biblia tehát joggal használja az alvás szót a halál, a lelki halál állapotának megjelölésére, ugyanis aki benne megszólal, annál vannak a „halál és a pokol kulcsai”, ahogy az Apokalipszis (Jelenések Könyve) 1: 18-ban olvashatjuk. De ki az? Kinél vannak „a halál és a pokol kulcsai”? Lapozzunk az Apokalipszis 1: 17-19hez: „Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott. Ő rám tette jobbját, és így szólt: - Ne félj! ÉN VAGYOK az ELSŐ és UTOLSÓ! Az ÉLŐ, pedig halott voltam, de látod, élek örökkön örökké! És nálam vannak a halál és a pokol kulcsai. Írd meg tehát, amiket láttál, amik vannak, és amik történni fognak ezek után.” Szóval Jézus Krisztus, az ÉLŐ ISTEN FIA az, aki kijelenti, hogy nála vannak a halál és a pokol kulcsai. Ő az, aki kijelenti, hogy a halott csak alszik, és bármikor felkeltheti abból! A halál tehát a nappal, azaz a földi élet fáradtságos munkája utáni nyugodt „alvás”, ami olyan, mint a „mély altatás”. Van-e erre bizonyítékom? Igen. Olvasd csak el a Genezis 47: 30-at, Deut. 31: 16-ot, II. Sámuel 7: 12-t, vagy Jób 3: 13-at, de az Újszövetségből is hozhatok fel bizonyítékokat: Máté 9: 24. és János 11: 11-et, és még sorolhatnám, de ha ez így van, akkor bizony logikus, hogy van belő14

le „ébredés is”! A halál-alvásból ébredést, azaz a feltámasztást, életre keltést olvashatjuk a Dániel 12: 2-ben és 1Korinthus 15: 18 és 20-ban. Tévedés tehát azt hinni, hogy a halál pillanatában egyszerűen felmegyünk a mennybe, ráadásul hátrahagyva a földi testünket! Totális tévtanítás a halál utáni élet, a fényes alagút és egyebek! Isten a halál pillanatában mély altatást alkalmaz, hogy az utolsó napon felébresszen abból! Nem fogunk látni, hallani, érezni, gondolkodni, sőt álmodni sem a halálunk pillanata után! Ennyit az alvásról! Most pedig koncentráljunk az álmokra!

A halál olyan, mint a mély alvás

15

Az álom forrása Az álom, azaz az alvás állapotában szerzett élmény, melyet héberül úgy mondunk, hogy „halóm”, görögül pedig „onar” különleges lehetőséget, alkalmat jelent. Miért? Mert, ahogy a kék égen át nem látunk ki nappal, úgy éjjel megnyílik az út a menny felé. Látjuk a csillagokat, kitárul előttünk a világegyetem, és minden, ami földi, elveszíti a jelentőségét. Az álmok kapcsolatot teremthetnek az ember és a földöntúli világ között, sőt betekintést engednek a jövőbe és titkokat leplezhetnek le. Természetesen a mai lelki vakságban szenvedő emberiség ezt nem hiszi, de tudományosan kutatja, tapogatózva a sötétségben rendesen… A zsidók nagy jelentőséget tulajdonítottak az álomban megjelenő képeknek, látomásoknak. A Biblia viszont figyelmeztet, és Isten népétől megkívánja, hogy az álmokkal szemben kellő kritikai magatartást tanúsítson. Miért? Azért, mert nem minden álom Istentől érkező kinyilatkoztatás! Sátán hasonlóan kommunikálhat az emberekkel az álmokon keresztül, ha az ember erre lehetőséget ad neki! Gondolj csak arra, hogy a Biblia megemlít például felületes, semmitmondó álmokat (pl.: Jób 20: 8., Zsoltárok 73: 20., 126: 1., Prédikátor 5: 3. és 7., Ésaiás 29: 7. stb.), 16

sőt, emberi érzéseket, törekvéseket, remények által motivált vágyálmokat, melyektől óv. (Pl.: Deut. 13: 2-től, Jeremiás 23: 25-től, Zakariás 10: 2.) A hamis álmokkal másokat félrevezető, szándékosan félrevezetni akaró személyek felett pedig ítéletet hirdet. A Biblia alapján tehát az álom Isten eszköze és Sátán eszköze. Isten különböző formában használja fel az álmot a kinyilatkoztatás eszközeként. Az álom Isten kezében lehet egyszerű jóslat, azaz a jövőnek képekben történő meghirdetése, titkok megfejtése, intés, figyelmeztetés és Istentől érkező parancs. Kik lehetnek a kinyilatkoztatást álomban kapó, fogadó személyek? Magánszemélyek, pogányok is, de lehetnek közösségek, elsősorban Izráel, de mindig Isten népe! Az álomban adott kinyilatkoztatások egyaránt érintik a magánszférát, a politikai és üdvtörténeti területeket. Miért volt tiltva az álomfejtés pogány formája? Azért, mert az Izráelt körülvevő népek az álmokban Isten kinyilatkoztatását látták, de Isten határozottan kijelentette, hogy mindez Sátán műve! Istent mindig, mindenhol és mindenhogy leutánozta Sátán. Ezét volt gyakori az álomlátás például Egyiptomban és Mezopotámiában, ahol az uralkodók hivatásos álomfejtőket alkalmaztak. Érdekes módon ezek az álmok szimbolikusak voltak többnyire, így a jelentésük sem volt min17

dig kézenfekvő. Isten azonban nem így tesz! Erről lehet felismerni a hamisítványt! Ezért kellettek a pogányoknak a jövendőmondók, a varázslók, a mágusok és a médiumok. Ők értelmezték Sátán üzenetét! Izráelben ezért volt minden jövendölés és varázslás megtiltva! Kivéve az Istentől érkező üzenet, álom, ugyanis az álmok és megfejtésük Isten előjogának számítottak. Csakis Ő adhatott álmot és Ő fejthette meg azokat. Izráelben ezért nem voltak hivatalos álomfejtők, de voltak „látók”, próféták, akik nyíltan kapcsolatban álltak Istennel, az Úrral. Az álommagyarázó tehát maga Isten, aki esetről esetre képessé tett bizonyos kiválasztott személyeket, akik az álmok értelmezését tolmácsolták. Tehát hangsúlyozom: a látók, próféták tolmácsolták az álmok értelmezését, Isten magyarázatát. Nem ők találták ki azokat, és nem Sátán üzenetét tolmácsolták. Ezért lehetett Izráelben Isten kiváltságos ajándéka és Isten Lelkének munkája az álomfejtés, ellentétben a pogányok körében betanult mesterséggel, begyakorolt foglalkozással. Isten üzenetei, az álmok gyakran nem is igényelték a „hivatásos álomfejtők” magyarázatát, ugyanis az álom képanyaga önmagáért beszélt. Nyilvánvalóak és egyértelműek voltak, és erre a legjobb példa József álma, melyet azonnal értettek a féltestvérei is. 18

A Bibliában találunk roppant logikus, egyszerű álmokat, melyek nem szorulnak különösebb magyarázatra. Ha például az álom pozitív, a következmény is pozitív. Ha pedig negatív, a következmény is az. Fontos, hogy megértsük: az álmokat Istentől kapjuk, és Tőle van a magyarázat is. Ezért egyszerű, érthető és sokatmondó. Ha Sátán utánzatait vizsgáljuk, akkor azok sejtelmesek, félelmetesek, sőt rémálmok, melyek zavarosak, érthetetlenek és totálisan nem illenek bele az Isten megváltási tervébe. Ezért kezdem az álmok sorát egy olyannal, amelyet egy pogány, azaz nem izráelita személy kapott. Figyeljük meg, hogy ebben az esetben ki fejti meg az álmot, és mi lesz a következménye: „De Isten Abimélekhez jött éjjeli álomban, és figyelmeztette: - Meghalsz az asszonyért, akit elvettél, holott férjnél van! Abimélek viszont nem érintette őt, és így válaszolt: - Uram, az ártatlan népet is megölöd? Talán nem ő mondta nekem, hogy „az én húgom ő”? És ő is megerősítette: „az én bátyám ő”! Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában tettem ezt! És mondta Isten neki álomban: 19

- Én is tudom, hogy szíved ártatlanságában művelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezz ellenem, ezért nem engedtem, hogy érintsd őt. Most tehát add vissza az embernek az ő feleségét, mert próféta ő: és imádkozik érted és élsz! Ha viszont nem adod, tudd meg, hogy örök halállal fogsz meghalni te és minden hozzád tartozó! Felkelt tehát Abimélek reggel, és összehívta az összes szolgáját és fülük hallatára elbeszélte mindezeket, és az emberek nagyon megrémültek.” (Genezis 20. fejezet) Az álom ebben az esetben nem szorul magyarázatra, ugyanis olyan, mint egy párbeszéd. Lényegében az is. Nyílt, érthető, logikus párbeszéd Isten és Abimélek között. A figyelmeztetés, a választási lehetőség azonban következményeket von maga után. Abiméleknek döntenie kellett, hogy az álom után mit fog tenni. Ő jól döntött. Ilyen álomban én is és te is részesülhetünk. Isten bárhol és bármikor döntés elé állíthat. Nyíltan, érthetően megszólíthat, és tudni fogjuk, hogy Kitől ered az álom és miért. Döntenünk kell, és bízom benne, hogy jól döntünk.

20

Abiméleknek álomban parancsolta meg Isten, hogy adja vissza Ábrahám feleségét

21

Álomban ígéret hangzik el Lapozzunk most a Genezis (Mózes I. könyve) 15. fejezetéhez. Olvassuk el a 12-16. közötti szakaszt: „És történt naplemenetkor, hogy mély álom lepte meg Ábrahámot, és rémület, és nagy sötétség szállt őrá. És mondta az Úr Ábrahámnak: - Tudva tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem az övé, és szolgálatra kényszerítik és nyomorgatják őket négyszáz évig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem, és azt követően kijönnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, jó vénségben leszel eltemetve. Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emoreusok gonoszsága még nem telt be.” Ez az álom Istentől származott, és egy hatalmas ígéretet tartalmazott. Ma már tudjuk, hogy ez az ígéret totális pontossággal beteljesedett, hiszen a történelmi tények is alátámasztják, megerősítik. Itt nem is ez a fontos számunkra, ugyanis a tényekkel lehet vitatkozni, megkérdőjelezni, stb., azok akkor is tények maradnak. Számunkra viszont fontos, hogy ez akkor egy álom volt. Isten mély álmot bocsátott Ábrahámra, hogy kizárja a külvilágot, és szólhasson hozzá zavartalanul. Ábrahámnak ez az alvás ál22

lapotában szerzett élménye egyedülállóan különleges alkalmat jelentett. Isten személyesen szólt hozzá! Úgy kommunikált vele, ahogy mi emberek egymással. Isten ezt az álmot arra használta fel, hogy feltárja Ábrahám előtt a megváltási terv egy több száz éves szakaszát. Figyeld csak meg az álom szerkezetét. Először naplemente, nagy sötétség, mély álom és rémület, melyek fokozzák bennünk is a bizonytalanságot, aggódást és végül kétségbeeséssé, pánikká duzzad bennünk. Mit tennénk Ábrahám helyében? Aggódnánk a jövőnk miatt, és Istentől úgy kapnánk választ, hogy „besötétít”, mély álmot bocsátana ránk, és várnánk a halált? Biztos, hogy mi is a „rémület” érzésével gazdagodnánk! Olyan ez, mint a mozi, amikor beülünk a terembe, elsötétül minden, és a hang és fényhatások a frászt hozzák ránk. Ja, csak egy film, de Ábrahám esetében a saját élete, jövője volt a „vásznon”, sőt az ő leszármazottainak további négyszáz éve! Mit szólnál hozzá, ha leperegne előtted a jövőd, és a gyermekeid, unokáid, déd- és ükunokáid jövője több száz évvel az események bekövetkezte előtt? Ugye, hogy megrémülnél? Főleg akkor, ha látnád, hogy a leszármazottaidat rabszolgává teszik, kínozzák, gyilkolják, félelemben tartják, méghozzá négyszáz évig! 23

Milyen sokatmondó lehet egy álom, melyet Isten ad! De most ezt az álmot hasonlítsuk össze egy másikkal: „Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott lévő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten követei jártak azon fel és le. Odafönt pedig az Úr állt, és ezt mondta: - ÉN VAGYOK AZ ÚR, apáidnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra, keletre, északra és délre, és te benned, és a te utódaidban lesz megáldva a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mész, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, míg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób felébred álmából, ezt mondta: - Minden bizonnyal az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt:

24

- Milyen félelmetes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja.” (Genezis 28: 11-17.) Az álmot ott Ábrahám, a nagyapa, itt pedig Jákób, az unoka kapta. Ígéretet tartalmaz mindkettő, és ami még közös bennük, hogy érthető, logikus, nyilvánvaló módon hangzott el, mégpedig a jövőről! Isten így közli az emberekkel az előre lefektetett terveit. De figyeljük csak, hogy ezek az álmok mit váltottak ki belőlük: „rémület”, illetve „félelem fogta el”. Gondolj csak bele, hogy te mit tettél volna Jákób helyében! Lefekszel aludni a szabad ég alatt, és álmodban olyan valóságosan, mintha ébren lennél, megjelenne előtted egy hatalmas, fényes út fel az ég felé, melyen földönkívüli lények közlekednek fel-le, sőt az út végén megpillantanád Istent. Szerintem a legkevesebb az lenne, hogy „megrémülnél” és „félelem fogna el”… Igazi nulladik típusú találkozás! De itt még nincs vége a dolognak! Isten megszólalna, bemutatkozna, és ecsetelni kezdené a jövődet, gyermekeid és unokáid jövőjét a későbbi leszármazottaid jövőjével együtt. Bőven elég lenne egy ilyen „találkozás”, egy ilyen álom ahhoz, hogy totálisan másképp lásd az életedet, és a mások életét is. Befolyással lenne az egész későbbi életedre. 25

Isten azért ad ilyen álmokat egyes embereknek, mert így vonja be őket a titkaiba, melyek számára mindennapos, folytonos munkát jelentenek, számunkra viszont ezek sokkoló tények, megdöbbentő álmok, félelemmel és rettegéssel járó események. Isten ezen keresztül bátorította Ábrahámot és Jákóbot. Mindkét esetben bátorításul szolgáltak, és bizony ez akkor rájuk is fért. A minap beszélgettem egy kereszténnyel, aki azt a kijelentést tette, hogy amióta olvassa a Bibliáját, magabiztossá vált és nem lehet őt már becsapni úgy, mint régen. Szomorúság töltött el. Az iménti két példából láthatjuk, hogy ha Isten bátorít, és erősíti a hitünket, akkor a magabiztosságunknak el kell maradéktalanul tűnnie, és a félelemnek, a rettegésnek kell a helyébe lépnie, hogy totálisan átadhassuk magunkat, sorsunkat, jövőnket Istennek, a Teremtőnknek. Akit a Biblia magabiztossá tesz, az nagyon rossz úton jár! Nézd meg Ábrahámot vagy Jákóbot! Mindketten azt tették, amit tenniük kellett. Teljesen megalázkodtak Isten előtt, és ez a találkozás után kizárólag a Teremtőben bíztak, Bele kapaszkodtak. Az álom tehát eszköz volt arra, hogy Isten őket megerősítse a hitükben, feltárva előttük a jövőt, miközben kizárta az evilágból származó hatásokat. 26

Jákób álma

27

Utasító álom Vannak olyan álmok, melyek nem figyelmeztetnek, nem tájékoztatnak, hanem parancsolnak, utasítanak valamire. Most nézzünk egy ilyen példát: „Így vette el Isten apátok jószágát, és nekem adta. Ugyanis a nyáj párzása idején álmomban feltekintettem, és azt láttam, hogy a nyájban párzó bakok csíkos lábúak, pettyesek, és tarkabarkák. Akkor ezt mondta nekem álmomban Isten követe: - Jákób! - Itt vagyok! – válaszoltam, és ő ezt mondta: - Tekints fel, és lásd meg, hogy a nyájban párzó bakok mind csíkos lábúak, pettyesek és tarkabarkák. Mert láttam mindazt, amit Lábán tett veled. ÉN VAGYOK Bétel Istene, ahol szent oszlopot kentél fel, és fogadalmat tettél nekem! Most készülj, távozz erről a földről, és menj viszsza a szülőföldedre!” (Genezis 31: 9-13.) Itt Jákób utólag mondja el az álmát, és azt az utasítást, amit Istentől kapott. Mi a legszembetűnőbb az álomban? A párbeszéd! Jákób ebben az álmában Valakivel beszél. Kivel? „Én Vagyok a bételi Isten, ahol… fogadalmat tettél nekem!” Isten ebben az álomban egyértelműen bemutatkozik. Félreérthetetlen az azonosítás. Kell-e eh28

hez álomfejtő, mágus stb.? Az utasítás ugyanilyen egyértelmű és félreérthetetlen. „Most”, azaz ebben a pillanatban. „Készülj”, azaz szedelőzködj, „távozz”, azaz véget ért az ittlét, indulni kell. „Menj vissza”, azaz térj haza oda, ahol születtél, és amely földet Isten a nagyapádnak, az apádnak és neked ígért! Ennél egyszerűbb és nagyszerűbb utasítást, parancsot nem is kaphatott volna! A kérdés most már csak az, hogy mégis miért harcolnak annyira Isten parancsa ellen az emberek, ha ennyire egyértelmű, logikus és érthető? Azért, mert ez a legnehezebb az ember számára. Jákóbnak megvolt mindene. Nincstelen menekültként jött el otthonról, gazdagon, gyermekekkel, feleségekkel, vagyonnal indult haza, ráadásul egy gyilkos vadász bosszúszomjas, kifosztott és becsapott testvér várta otthon. Mi várta? Elé vonult a zsoldos hadseregével, hogy elpusztítsa. Szóval a parancs egyértelmű volt, de emberi szemszögből nézve lehetetlenség, fizikailag képtelenség volt. Mit szólnál, kedves olvasóm, ha azt a parancsot kapnád Istentől álmodban, hogy menj el a haragosaidhoz, gyűlölt ellenségeidhez, és rendezd velük a dolgaidat, mert csak úgy követheted Jézust. Persze, miután először Vele, azaz Istennel 29

rendezted a dolgaidat, ahogy Jákób azon a bizonyos éjszakán… Szóval miért is olyan nehéz Isten parancsának engedelmeskedni? De most hasonlítsuk össze ezt az „utasító álmot” egy másikkal: „Isten azonban eljött az arám Lábánhoz álomban azon éjszakán és ezt mondta neki: - Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat! (…) - … Volna erőm hozzá, hogy elbánjak veletek, de atyátok Istene a múlt éjjel ezt mondta nekem: „Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat!”” (Genezis 31: 24. és 29.) Jákób apósának álma nagyon hasonló, ugyanis szintén utasító álom. Csak gondolj bele, hogy milyen lehetett elengedni szó nélkül az „aranytojást tojó tyúkot”, mégpedig az összes eddig megszerezett vagyonnal, azaz „aranytojásokkal”! Lábánnak elvitte Jákób a két lányát, unokáit, szolgákat, nyájakat, sőt még a házi bálványait is. Kész rablás… Lábán háta mögött, a tudta nélkül történt mindez, és még ráadásul Isten ezt az utasítást is adta, miszerint egy szót se szóljon, mert Isten tudtával, sőt parancsára történt mindez! Lábán valóban megtehette volna, hogy a vejét úgy zavarja el, ahogy odajött, hiszen „elbírt” volna egy „jöttmenttel”. Volt ereje, ha30

talma, de nem „bánhatott el” vele, mert Isten utasítása egyértelmű volt: „Vigyázz, ne mondj Jákóbnak se jót, se rosszat!” Lábán nem fenyegetőzhetett, nem zsarolhatott, de vajon mit jelent az, hogy „se jót”? A kérdés adott, de mi a válasz? Lábán vissza sem édesgethette őket szép szavakkal. Nem mondhatott olyan szép és „jó” dolgokat, amelyek hatására Jákób visszafordul. Ma gyakran történik meg az, hogy érzelmileg zsarolják a szülők a gyermekeiket, és bírják rá őket arra, hogy maradjanak a családi fészekben, nem törődve a jövőjükkel. Hány és hány felnőtt gyermek él a szülei házában és nem kezdhet önálló életet, mert a „kényelmes” utat választja. Régen arra bíztatták a szülők a gyermekeket, hogy költözzenek el? Ó, nem! Ez nem mai probléma. Lásd csak Lábán és Jákób esetét. Ez a fiatalok döntése. Viszont az idősebbek hatni tudnak a fiatalokra. Látszólag ez „jó”, mert úgy tűnik, hogy segítő, támogató szándék van mögötte, ugyanakkor önző érdekből teszik. Becsapják a fiatalokat, mert így azok nem követhetik Istent. Jákób nem a szüleihez szaladt haza, mert akkor már az édesanyja nem élt. Izsák szintén közel állt a halálhoz, ugyanakkor Isten parancsa határozottan az volt, hogy induljon Jákób és térjen vissza…

31

Jákób és családja nem maradhatott tovább! Az álom egyértelműen közölte Lábánnal Isten utasítását. Nem lehetett félreérteni, félreértelmezni, sőt még csak „szakértők” sem kellettek hozzá, akik megállapítják, hogy mit is akar ezzel Isten „közölni”… Sőt! Isten nem közölt, hanem félreérthetetlenül UTASÍTOTT!

A létra

32

József álmai „És álmot álmodott József, és elbeszélte az ő bátyjainak, és azok annál inkább gyűlölték őt.” (Genezis 37: 5.) Józsefet „egyébként is” gyűlölték a féltestvérei, és ez abból adódott, hogy nem az édestestvérei voltak. Természetesen Káin és Ábel esetében az édestestvér is gyűlölte, gyűlölhette…, mégis vallom, hogy itt az elsődleges indíték abból adódott, hogy Jákóbnak nem egy felesége volt. Sőt ezt még a nők is élezték, így a gyermekeken is lecsapódott a féltékenység és a gyűlölködés. Olyan ez, mint a fertőző betegség. A bűn terjed és mindent megfertőz. Olvassuk csak tovább: „Ugyanis ezt mondta nekik: - Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam. Íme, kévéket kötöttünk a mezőn, és az én kévém felkelt és felállt, a ti kévéitek viszont körülállták és az én kévém előtt meghajoltak. A bátyjai ezt kérdezték tőle: - Talán király akarsz lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz rajtunk? És annál inkább gyűlölték őt az álmáért és a beszédéért.

33

Más álmot is álmodott, és elbeszélte azt az ő bátyjainak: - Íme, megint álmodtam! Íme, a nap és a hold, és a tizenegy csillag meghajolt én előttem. És elbeszélte apjának és bátyjainak, és az ő apja megdorgálta őt ezt mondva: - Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Talán elmegyünk-e, én és a te anyád és bátyáid, hogy meghajlítsuk magunkat te előtted a földig? Irigykedtek tehát rá az ő bátyjai, az ő apja pedig észben tartotta ezt a dolgot.” (Genezis 37: 6-11.) Istennek mi volt ezzel a célja? Miért mutatta meg Józsefnek a jövőjét? Rosszmájúan azt is mondhatnánk, hogy azért, mert így vette rá a fiúkat József rabszolgaként való eladására. Istennek azonban nincsenek ilyen aljas hátsó szándékai. Tehát a kérdést újra végiggondolva egy megoldás adott: azért, hogy Józsefet bátorítsa és megerősítse, hiszen szüksége is volt rá, amikor éppen az ellenkezőjét tapasztalta. Előtte volt Jákób, Izsák és Ábrahám esete, hiszen tudott Isten ígéretéről, melyben sok utódról volt szó annak ellenére, hogy Ábrahám gyermektelen volt, és folytathatnám… Isten nem a tizenegy testvérnek, de még csak nem is a szülőknek adta ezt az álmot, sőt álmokat, hanem kizárólag Józsefnek, de ő kife34

csegte. József hibázott, amikor eljárt a szája. Ugyanakkor ezt előre tudta Isten, és így próba is volt mindannyiuk számára. Kiderült, mi lappang a lelkükben. Így tört a felszínre az igazi szándékuk. De! Csak egy kérdés: te hogyan reagálnál, ha a riválisod azzal állna eléd, hogy te leszel a szolgája és ő szabadon leigázhat, uralma alá hajthat, mert Isten ezt közölte vele? Egy példa: jelentkeztem a lelkészképzőre, és ajánlólevelet kellett vinnem a lelkészemtől és a gyülekezetemtől. Amikor az akkori lelkipásztoromat felkerestem, ő azt mondta, hogy ha én lelkész leszek, neki nem lesz fizetése, munkája, szóval ne is várjam, hogy ő segíteni fog. Én ennek ellenére bizakodtam, így a helyettesétől, azaz a segédlelkésztől szereztem ajánlólevelet, de a tíztagú vizsgabizottságban ott ült a lelkipásztorom, és ellenem uszította mind a tíz lelkészt. Alkalmatlannak nyilvánítottak, mert úgy gondolták, hogy „Isten sugallata” az, amit a lelkipásztorom hisz és vall. Később többen is elnézést, sőt bocsánatot kértek a tíz férfi közül, és beismerték, hogy tévedtek, de az én életem nem várt fordulatot vett akkor. Ma nem vagyok lelkész, és mégis az igazságot hirdetem. Lehet, hogy lelkészként nem hirdethetném az igazságot… Féltenem kellene az állásomat és a fizetésemet, ahogy az akkori lelkipásztorom tette… 35

Szóval József ostobaságot tett azzal, hogy jártatta a száját? Ugye most már elgondolkodtató a kérdésem? Miért fontos az a mondat, amivel befejeztem az idézetet? („Irigykedtek tehát rá az ő bátyjai, az ő apja pedig észben tartotta ezt a dolgot.”) A válasz az, hogy bár Jákób nem helyeselte József „szószátyárságát”, mégis elgondolkodtatta a dolog, sőt aggasztotta az eset és őrlődött a szituáción. Úgy is mondhatnánk, hogy figyelni kezdte a fiait, ha lehet még jobban, mint eddig. Gondolj csak a cifra ruha készítésére… A fivérek sem felejtkeztek ám el József álmairól! Így folytatódik a történet: „Mikor távolról meglátták, mielőtt közel ért volna hozzájuk, összebeszéltek, hogy megölik. És így szóltak egymás között: - Itt jön az álomlátó! Most tehát gyertek, öljük meg őt, és dobjuk valamelyik kútba, és azt mondjuk, hogy vadállat ette meg, és meglátjuk, mi lesz az álmaiból!” (Genezis 37: 18-20.) Úgy gondolták, hogy ha megölik, nem teljesülnek József álmai, azaz Isten tervei, melyeket megmutatott Józsefen keresztül. Durva, nem? Bűn Isten terveit keresztbehúzni és meghiúsítani? Bocsánat, de nem bűn, hanem lehetetlen! Nagy különbség! Azért a lelkészemnek is számot kell adnia, hogy szándékosan áthágta az utolsó 36

előtti parancsot, ugyanakkor engem nem tudott elhallgattatni, ahogy szándékában állt. Sőt! Így indított el azon az úton, amin éppen ő nem akart elindítani. Harcolni akart Isten akarta ellen, és nem sikerült neki megakadályozni azt. De mi lett József álmaival? Ezt olvashatjuk a Bibliában: „Elé járultak tehát az ő testvérei is, és leborultak előtte és mondták: - Íme, mi a te szolgáid vagyunk. József azonban ezt mondta: - Ne féljetek! Talán Isten gyanánt vagyok én? Ti gonoszt gondoltatok ellenem, Isten azt jóra gondolta, hogy úgy tegyen, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa! Most tehát ne féljetek! Eltartalak titeket és a gyermekeiteket! És megvigasztalta őket, és szívükre beszélt.” (Genezis 50: 18: 21.) József álmai beteljesültek, és Isten gondolatai nem az emberek gondolatai. A féltestvérek leborultak József előtt, és még ő vigasztalta őket szívükre beszélve…

37

József álma

38

József, az „álomszakértő” József nemcsak látott álmokat, hanem a másokét is megfejtette. Mi tette erre képessé? Honnan tanulta az álomfejtés mesterségét? A kérdések elgondolkodtatóak, ugyanis az emberek erre kíváncsiak leginkább, de ezek a legostobább kérdések, sőt hátsó szándékról árulkodnak! Először is nem mi, hanem Ki tette erre képessé? Másodszor pedig nem tanulta és nem mesterség az „álomfejtés”, ami már magában is problémás szó. Az álmokat nem megfejteni kell, hiszen nem találós kérdések, és még csak nem is keresztrejtvények. Az álmokat érteni és értelmezni kell! József értette és értelmezte az álmokat, mert Isten képessé tette erre. Miért? Azért, mert ő ebben partner volt. József hagyta, hogy Isten irányítsa őt. Vegyük tehát sorban: - A fáraó pohárnoka és a sütőmestere vétkeztek az uralkodójuk ellen. - A fáraó fogságba vetette mindkettőt. - József lett kirendelve melléjük és szolgált nekik. - Mindketten álmot láttak éjjel.

39

- József reggel bánatosnak látta őket, így segített rajtuk. És most idézem: „És mondták neki: - Álmot láttunk, és nincs, aki megfejtse azt. És József ezt mondta nekik: - A megfejtés nem Isten dolga? Mondjátok el, kérlek, nekem!” (Genezis 40: 8.) Mit is idéztem? Az álmokat? Ó, nem! Még ott nem tartunk. Mit is mondtam az előbb? „Az álmokat nem megfejteni kell…” Igaz? Ezt viszont ne rójuk fel a pohárnoknak és a sütőmesternek, akik nem voltak tisztában Isten szándékaival és fogalmaival. Ezért kérdezett vissza József így: „A megfejtés nem Isten dolga?” József azonnal Istenre irányította a figyelmüket, Akitől az álmokat kapták, és Aki megérteti velük azokat. Isten nélkül értelmetlennek tűnnek az álmok, de Vele logikusak, érthetőek azok. Ugyanakkor József így folytatta: „Mondjátok el, kérlek, nekem!” Reagálhattak volna úgy is, ahogy a féltestvérei, vagy, ahogy a lelkipásztorom, és József szemére hányhatták volna, hogy „minek képzeled magad”.

40

József szavait így lehet félreérteni: „Isten dolga a megfejtés, ezért nekem mondjátok el! Én, azaz Isten, megfejtem nektek!” Ezt mondta József? Nem! József kijelentette, hogy Isten elé kell tárni a problémát, és ebben ő tud segíteni, mert kapcsolatban áll Vele! Nagy különbség! Gondolj József álmaira! Látta, hogy a testvérei behódolnak neki. A fivérek viszont nem akartak behódolni. József látta, hogy ez meg fog változni, és a féltestvérei majd be akarnak neki hódolni. Túllátott a pálfordulatukon. Isten képessé tette Józsefet erre. Most, az álmok értelmezésénél József a tolmács szerepét töltötte be. Ezért volt lehetséges a problémamegoldás. A lelkipásztorom nem akarta, hogy kitúrjam a helyéről, és elvegyem az állását és a pénzét. Ő nem akarta, és nem rólam volt szó. Nekem nem állt szándékomban semmi ilyesmi. Nem azért akartam Isten szolgálatába állni, hogy bárkit is tönkretegyek, kifosszak és kisemmizzek. Istent akartam szolgálni, ahogy ma is, és hiszem, sőt vallom, hogy Isten erre képessé is tesz engem! Most pedig az álmok következnek: „Elmondta tehát a főpohárnok az ő álmát Józsefnek:

41

- Álmomban, íme, egy szőlőtő volt előttem, és a szőlőtőn három szál vessző, és alighogy bimbózott, virágzott és a szemei megértek. A fáraó pohara pedig az én kezemben volt, és én vettem a szőlőszemeket és belefacsartam a fáraó poharába, és átadtam a poharat a fáraó kezébe.” (Genezis 40: 9-11.) Biztató álom volt? A főpohárnok mindennapjaiba láttunk bele. Ő eddig ezt tette. Semmi különös sincs az álomban. Igen ám, de börtönben volt a főpohárnok, és azzal vádolták, hogy összeesküvést szőtt az uralkodó ellen. Súlyos vád! Nézzük, József miként tette érthetővé, hogyan értelmezte az álmot: „A három vesszőszál három nap! Három nap múlva a fáraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a fáraó kezébe az ő poharát, az előbbi tiszted szerint, mikor az ő pohárnoka voltál. Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor neked jó lesz dolgod, és tégy, kérlek, irgalmasságot velem. Emlékezz meg rólam a fáraó előtt és szabadíts ki engem innen, ugyanis lopva hoztak el engem a héberek földjéről, és itt sem tettem semmit, hogy börtönbe vessenek.” (Genezis 40: 12-15.) A kis ártatlan! Most József önzésből segített? Hasznot akart húzni a „szolgáltatásból”? 42

Vajon akkor is segített volna, ha semmi haszna sem származik belőle? Ezért szeretem a Bibliát, ugyanis tájékoztat arról, hogy hálából elfelejtkezett a főpohárnok Józsefről… Ugyanakkor József éppen befejezte a kérését, máris a fősütőmester álmát kellett megfejtenie, amiért viszont nem remélhetett semmit, mégis segített… Idézem: „És látta a fősütőmester, hogy jól magyarázott, és mondta Józsefnek: - Álmodtam én is, hogy íme, három kosár kalács volt a fejemen. Az első kosárban pedig a fáraó mindenféle süteményei voltak, és a madarak ették azokat a kosárból az én fejemről.” (Genezis 40: 16-17.) Baljós álom volt? Így az előző után igen. Ki enne olyan süteményt, amit a madarak felfaltak és összecsipkedtek? Sőt, itt is van egy hármas szám, így logikus, hogy három nap múlva fog történni valami aggasztó… Nézzük József magyarázatát: „A három kosár három nap. Három nap múlva lefejeztet a fáraó, és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad a húsodat.” (Genezis 40: 18-19.)

43

Ez iszonyú! E hitted volna, hogy ennyire brutális jelentése van az álomnak? Mit szólnál, ha a halálod előtt három nappal azt mondaná valaki, hogy levágják a fejedet, felakasztanak egy fára, és leetetik rólad a húsodat a dögevő madarakkal? Örülnél, ha ezt mondaná neked valaki? Jó tudni előre, igaz? Inkább ne mondjon semmit… Érdekes, hogy mit tett a fősütőmester. József elmondta, hogy mit jelent az álom, és hogyan fog meghalni. Nem volt tehát veszteni valója a fősütőmesternek. Mit tett? Kegyelemért könyörgött az uralkodóhoz? Elintézett mindent még a halála előtt, és elbúcsúzott a szeretteitől? Ó, nem! Úgy volt vele, hogy vagy ő, vagy a fáraó! Figyeld csak: „…a fősütőmestert is felvette a szolgái közé.” Minek? Bölcs, előrelátó, sőt ravasz volt a fáraó! A születésnapján lehetőséget adott a két gyanúsítottnak, hogy bizonyítsanak és tisztázzák magukat. Ki az összeesküvő? A főpohárnok tisztázódott, és így a fáraó nem ölte meg ártatlanul. A fősütőmester azonban úgy gondolkodott, ahogy József féltestvérei. Hitte, hogy változtathat az álmán és a történelmen, de pontosan így teljesítette be azt. A fősütőmesternek nem kellett önmagát lebuktatnia azzal, hogy beismeri a bűneit kegyelmért könyörögve, hanem lebukott a meghiúsult összeesküvés alkalmával. 44

Így olvassuk: „A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy magyarázta nekik József.” (Genezis 40: 22.) A fáraó még az összeesküvés napján felakasztatta a szolági közé visszavett fősütőmestert…

József az „álomfejtő”

45

A fáraó álmai Két évvel később ugyanazokat a szereplőket összehozta egy álom. A főpohárnok, a fáraó és József főszerepet játszottak. A fáraó ugyanis álmodott, de nem értette azt. „A folyó mellett állt, és, íme, a folyóvízből hét szép és kövér tehén jött ki, és kezdett el legelni a nádasban. De azok után másik hét tehén is kijött a folyóvízből, melyek csúnyák és soványak voltak, és odaálltak amazok mellé. Sőt elnyelték a szép, kövér teheneket a csúnya, sovány tehenek.” (Genezis 41: 1-4.) A fáraó felriadt, de visszaaludt, hogy ismét álmodjon. „…álmot látott, és hét gabonafej növekedett egy száron. Mind teljes és szép volt. És azok után hét sovány, keleti széltől kiszárított gabonafej növekedett ki. És elnyelték a vékony gabonafejek a hét kövér és teljes gabonafejet.” (Genezis 41: 5-7.) A fáraó ismét felriadt, és megnyugodott, hogy csak álom gyötörte, és nem a valóság. Reggel azonban nyugtalanság gyötörte, mert egybe is hívatta Egyiptom jósait, jövőbelátóit és álomfejőit. Döbbenetes az, ami a Bibliában található:

46

„…és elbeszélte nekik a fáraó az ő álmát, de senki sem volt, aki azokat megmagyarázta volna a fáraónak.” (u.o. 8.) Tegyük fel, hogy mi is ott állunk a fáraó előtt. Azért valamit csak kiokoskodtunk volna, nem? Mi a közös az álmokban? Ebből indultunk volna ki, igaz? Ott van például a hetes szám ismétlődése, vagy a kövérség-soványság, szépségcsúnyaság… Az is érdekes, hogy mindig a csúnya, a sovány nyelte el a szépet, a kövéret. Az „elnyelés” is azonos… Igen ám, de mit kerítettünk volna ki ebből úgy, hogy ne mondjunk rosszat, bosszantót és ijesztőt? Ugyanis a „vészmadár” arra számíthatott, hogy a fősütőmestert követi a halálba… Az uralkodók csak a szépet és a jót voltak hajlandók elfogadni, meghallgatni. Vajon ma nem ez van? Az emberek nem szeretik a rossz híreket! Gondolj csak Nostredamus jóslataira, melyek tele vannak rémhírekkel, de a végén minden jóra fordul… Csak azért fogadják el, mert jót is kiolvashatnak belőle. Ha például légi katasztrófáról hallunk, csak magyar ne legyen az áldozatok között, vagy ha mégis van, élje legalább túl, nem? De sorolhatnám vég nélkül. A túlélés, a katasztrófa elhárítása, kivédése, tompítása a célja mindenki-

47

nek, hiszen senki sem keresi a bajt, senki sem igyekszik meghalni… Szóval, a fáraó is megoldást várt, és itt lépett be a képbe a főpohárnok és rajta keresztül a „héber fiatal” is, akit úgy mutatott be, hogy a „testőrök főhadnagyának szolgája”. A fáraó magához rendelte Józsefet, az „álommagyarázót”. Nem ok nélkül. Kérte, hogy magyarázza el neki az álmait. József ismét maga helyett Istenre irányította a figyelmet: „Nem én, Isten jelenti meg, ami a fáraónak javára van.” (U.o. 16.) Így könnyű! Minden felelősséget Istenre hárítani… Sőt, „nyalizni” a fáraónak, hogy az is a „fáraónak javára legyen”… De! Csak gondoljunk bele, hogyha József az Istenre hivatkozik, aztán nem tudja az álmot megfejteni, az micsoda „égés”, sőt az Istenének a lejáratása! József előtt csak egy út állt: megfejteni, feltárni, megmagyarázni és érthetővé tenni az álmokat! Amikor a fáraó ismét elmondta az álmait, József így kommentálta: „A fáraó álma egy és ugyanaz: amit Isten tenni akar, azt jelentette meg a fáraónak.” (U.o. 25.) Mit is akar Isten? Feletetni a szép teheneket a csúnyákkal, és a szép gabonafejeket a csúnyák-

48

kal? Biztos, hogy érthetővé kell tenni a rossz hírt? Így folytatja: „A hét szép tehén hét év, a hét szép gabonafej is hét év. Az álom egy és ugyanaz. A hét sovány, csúnya tehén hét év, és a hét száraz, vékony gabonafej is hét év, melyek követik az előzőket, azaz hét éhínséges év! Ez az, amit mondok a fáraónak, amit az Isten tenni akar, megmutatta tehát a fáraónak. Íme, hét év következik, nagy bőség lesz Egyiptomban. Aztán viszont következik hét év éhínség, és minden bőséget elfelejtenek Egyiptom földén, és megemészti az éhség a földet… Hogy pedig a fáraó álmai megegyeznek, kettősek, kétszer ismétlődnek, azért, mert Istennél elvégzett dolog ez, és siet az Isten azt véghezvinni. Most tehát szemeljen ki a fáraó egy értelmes és bölcs férfit, és tegye Egyiptom földén gondviselővé. Tegye a fáraó, és rendeljen tiszttartókat az ország fölé, és szedjen ötödöt Egyiptom földén a hét bő évben.” (Genezis 41: 26-36.) József nemcsak érthetővé tette az álmot, hanem a „katasztrófa” kivédését, a probléma megoldását is a fáraó elé tárta. Ezt senki sem kérte, és senki sem várta el tőle. József segíteni akart, és nem hiszem, hogy önző érdek motiválta.

49

Emlékezz csak vissza, hogy mit mondott a fivéreinek: „hogy sok nép életét megtartsa”. Valahogy ez összevág azzal, amit a fáraónak mondott: „hogy el ne vesszen e föld az éhség miatt”. József értette, tudta Isten szándékát. Tudta, hogy mi a célja a „katasztrófával”. Nem elpusztítani, hanem megtartani. Ahogy János 3: 16-ban is olvassuk: „…, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” József az álom mögött felismerte azt az Istent, Aki az Út, az Igazság és az Élet… Olvasd csak el a 42: 9-et: „És visszaemlékezett József az álmokra, amelyeket azok felől álmodott…” És vajon miként kapcsolódik ez a Numeri (Mózes IV. könyve) 12: 6-hoz? „Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok hozzá.” József feladata nyilvánvaló, szerepe egyértelmű, ahogy a fáraó szerepe is és feladata s. Mi az? Engedelmesség! És te engedelmeskedsz Istennek?

50

József megfejti a fáraó álmát

51

Álpróféták, hamis „álomszakértők”? Honnan ismerhetjük fel őket? A Biblia álláspontját már közöltem, de az ismétlés a tudás anyja. Lapozzuk fel tehát a Deut. (Mózes V. könyve) 13: 1-5. szakaszát: „Mikor te közted jövendőmondó vagy álomlátó támad és jelt, vagy csodát ad neked; ha be is következik az a jel, vagy a csoda, amiről szólt neked, mondván: kövessünk idegen isteneket, akiket nem ismersz, és tiszteljük azokat (…). Ne hallgass efféle jövendőmondónak beszédeire, vagy az efféle álomlátóra, mert az Úr, a ti Istenetek próbára tesz titeket, hogy megtudja, szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes szívetekből és teljes lelketekből. Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és Őt féljétek, és az Ő parancsolatait tartsátok meg, és az Ő szavára hallgassatok, Őt tiszteljétek, és Őhozzá ragaszkodjatok! Az a jövendőmondó pedig, vagy álomlátó, ölettessék meg, mert lázadást hirdetett az Úr ellen, a ti Istenetek ellen!” Most pedig lapozzunk a Bírák könyvéhez! A 7. fejezetben ezt olvassuk: „És mondta neki az Úr azon az éjszakán: - Kelj fel, menj alá a táborba, mert kezedbe adtam őket! Ha pedig félsz bemenni, menj le Púrával, a szolgáddal és hallgasd meg, mit be52

szélnek, hogy azután megerősödjenek a te kezeid, és menj alá a táborba. És lement Púrával, a szolgájával a fegyveresek szélső részéhez, akik a táborban voltak, és a midiániták, az amálekiták és a napkeletiek minden fiai feküdtek a völgyben, mint a sáskák sokasága, és tevéiknek nem volt száma a sokaságuk miatt, mint a fövenynek, mely a tengerparton van. Mikor tehát Gedeon ment, az egyik férfi az álmát mondta el a másiknak: - Álmodtam, hogy egy sült árpakenyér hengergett alá a midiániták táborára, és mikor a sátorig jutott, megütötte azt, úgyhogy eldőlt, és felfelé fordította azt, és a sátor ledőlt. A másik ezt válaszolta: - Nem más ez, mint Gedeonnak, a Joás fiának, az Izráelből való férfinek fegyvere, az ő kezébe adta az Isten midiánt és egész táborát! És mikor hallotta Gedeon az álom elbeszélését és annak magyarázatát, meghajtotta magát, és visszatért az Izráel táborába, és mondta: - Keljetek fel, mert kezetekbe adta az Úr a midián táborát!” (9-15. szakasz) Vajon ez a két férfi „hamis álomszakértők” voltak? Miért bíztatta Isten Gedeont arra, hogy meghallgassa a két pogányt? Ezek szerint van kiskapu, és mégis szaladhatunk az álmosköny53

vekhez, jósokhoz és jövendőmondókhoz? Csupán Gedeonra kell hivatkoznunk… Jaj, de sokszor történik meg hasonló! Isten azonban nyíltan elmondta, hogy mit kell tennünk. Elmondta Gedeonnak azt is, hogy miért kell neki azt tennie, és az imént olvastuk azt is, hogy miért ne kövessünk olyan jövendőmondókat és álomlátókat, jósokat és álprófétákat, akik az Istentől akarnak bennünket eltéríteni. Gedeon mit hallott? A saját győzelmét. Mindenki ezt szeretné hallani, nem? Igen ám, de volt ebben az álommagyarázatban egy apróság, ami már nem Gedeonra vonatkozott: „… az ő kezébe adta az Isten…” Gedeonnak ez volt a fegyvere! A midiániták nagyon is tisztában voltak azzal, hogy Ki ellen harcolnak. Tudták, hogy Isten ellen vonultak fel, és nem holmi Gedeon, vagy néhány zsidó volt az ellenfél! Ha az álom részleteit vizsgáljuk, észre kell vennünk azt az apróságot, hogy magától nem fog lehengeredni egy sült árpakenyér sem! Az álom nem pékről, fősütőmesterről szólt, hanem árpakenyérről, de ahhoz, hogy sült legyen az a bizonyos árpakenyér, ahhoz kell a háttérben egy Alkotó… Ez a két férfi tehát hiába volt „nem izráelita”, mégis Istentől kapta az álmot, sőt értelmet is ahhoz, hogy helyesen magyarázzák és 54

értelmezzék! És bizony elgondolkodtató az, amit később Ésaiás próféta írt le azokról, akik Isten ellen támadtak, győzelmet remélve: „Mint az éhező, aki azt álmodja, hogy eszik, de ha felébred, üres a gyomra, vagy mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha felébred, eltikkadt és szomjas, úgy jár a népek egész serege, amely Sion hegye ellen hadakozik!” (Ésaiás 29: 8.) Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, hogy miért azonos Istennel a Sion hegye, és miért nem jelenti a kézzelfogható jeruzsálemi sziklákat, vagy templomhegyet… Olvasd csak el az egész fejezetet, ha nem értesz velem egyet… Sőt, idézek az előző fejezetből is egy kijelentést: „Íme, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, aki benne hisz, az nem fut!” (Ésaiás 28: 16.)

55

Sok volt az álpróféta, aki Sátán üzentét közvetítette

56

Zsidó királyok és az álmok „És megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem felelt neki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által.” (I. Sámuel 28: 6.) Miért nem válaszolt Isten Saulnak, Izráel első királyának álom és látomás által? Először is Saul nem tudott elaludni a félelemtől és a rémülettől. Ezt bizonyítja az is, hogy éjjel kereste fel a halottidézőt. Álmot Isten nem ad nappal, amikor ébren van az ember, ez logikus. Ugyanakkor látomást adhat, de Saul azt sem kapott. Sámuel próféta meghalt, de voltak rajta kívül is próféták, Isten azonban rajtuk keresztül sem válaszolt Saulnak. Maradt az Urim. Az micsoda? „Azután tedd az ítéletnek hósenébe az Urimot és Tummimot, hogy legyenek azok az Áron szíve felett, amikor bemegy az Úr elé, és hordozza Áron az Izráel fiainak ítéletét az ő szívén az Úr színe előtt szüntelen.” (Exodus - Mózes II. könyve – 28: 30.) Az Urim tehát a főpap öltözetének egyik tartozéka. De hogy jelent az kapcsolatot Istennel? Úgy, hogy a Tummim és az Urim jelképezte az igazságot és a fényt. A hósen, mely a főpap mellére erősített táblácska volt, tartalmazta ezt a két tárgyat. Döntő szerepük volt, mégpedig akkor, amikor Isten akaratát tudakolták. 57

Saul várta a választ Istentől, és tudakolta az akaratát, de nem kapott választ. Miért? Maga Saul király adja meg erre a választ, mégpedig Sátánnak, aki Sámuel prófétaként jelent meg neki: „Igen nagy szorultságban vagyok. A filiszteusok harcolnak ellenem, az Isten pedig eltávozott tőlem, és nem válaszol már nekem sem a prófétákon keresztül, sem látomás által; ezért hívtalak téged, hogy megmondd, mint kell tennem.” (u.o. 15.) Sátán ezt válaszolt a királynak: „Ugyan miért kérdezel engem, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé vált?!” (u.o. 16.) Sőt továbbment és kijelentette: „Elvette az Úr a királyságot a te kezedből, és adta azt a te társadnak, Dávidnak.” (u.o. 17.) És elmondta Sátán a saját tervét, melyet végre akart hajtani Izráel elpusztítása érdekében. Izráel elvesztette ugyan az ütközetet, de Dávidnak sikerült visszavágnia Isten akaratát követve. Sajnos Saul másnap valóban Sátánnal együtt volt, ugyanis öngyilkosságot követett el. Istennel Saul szakította meg a kapcsolatot. Mivel Istent már csak akkor kérdezte meg, amikor már megszakította Vele a kapcsolatot. Hasonló volt ez, mintha a piros gomb lenyomása

58

után faggatózott volna… Saul tette lehetetlenné a kommunikációt! Tegyük fel, hogy Saul nem fordít hátat Istennek, és Rá hagyatkozva békével a szívében tér nyugovóra az ütközet előtt. Minden bizonnyal olyan választ kapott volna, ami győzelemhez vezeti. Isten nem ad bármi áron, sőt feleslegesen álmokat. Nézd meg, mit mond Dávid, Izráel második királya az álmokról: „Úgy pusztulnak el egy szempillantás alatt! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha felserkensz, Uram!” (Zsoltár 73: 19-20.) Kikről van itt szó? A gonoszokról, akik Saul királyhoz hasonlóan követték Sátánt. Folytathatnánk a 76. Zsoltár 6. versével: „Kifosztottak lettek az elbizakodottak, álomba merültek, elvesztették erejüket a harcosok.” Ez is ráillik azokra, akik Saulként hagyták el Istent, és haltak meg az Úr elleni harcban. A Saulok halandók maradtak, és ezt így fogalmazhatnánk meg másképp: „Elragadod őket, olyanok lesznek, mint a reggelre az álom…” (Zsolt. 90: 5.) És ezt már Mózestől idéztem, aki itt ellentétbe állította az örökkévaló Istent és a múlandó embert. 59

De vajon akkor miért nem kapott álmokat Dávid király? Azért, mert Isten másképpen kommunikált vele. Ha viszont Salamon királyt, Dávid király fiát vizsgáljuk, bizony szintén az álmok kerülnek a látószögünkbe. Lapozzunk tehát az I. Királyok 3: 5-höz: „Megjelent Gibeonban az Úr Salamonnak azon az éjjelen álmában, és mondta neki: - Kérj, amit akarsz, hogy adjak neked!” Ez érdekes fordulat! Eddig azt láttuk, hogy a próféták segítették a királyokat (Sault és Dávidot), hogy fenntartsák a kapcsolatot Istennel. Most nem volt Izráelben próféta? Dehogynem! Az a Nátán próféta volt „szolgálatban”, aki figyelmeztette Dávid királyt, és tolmácsolta Isten üzenetét és ítéletét. Sőt, ha már itt vagyunk, Dávid pontosan őt, a prófétát bízta meg azzal, hogy Salamont tanítsa, védje és felkészítse az uralkodásra. Nátán valóban ott volt Salamon mellett is, de ne felejtkezzünk el a másik prófétáról, akit Isten szintén felhasznált a Dávidnak küldött üzenet továbbítására: „Szólt az Úr Gád prófétának, aki Dávidnak látnoka volt, ezt mondva: - Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr…” (II. Sámuel 24: 11-12.) Szóval miért nem folytatta Isten a „gyakorlatot”, ha voltak ott prófétái? Azért, mert ma mi60

vel vádolják Nátán prófétát? Azzal, hogy Salamon befolyásos híveként rábírta Dávidot Adónia félreállítására… Nátán nem volt politikus, és nem vezérelte önző, részrehajló, aljas szándék! Nátán senkinek sem volt híve Istenen kívül! És, ami a legfontosabb: mindig kapcsolatban állt Istennel, ezért lehetett „hivatalos összekötő” Isten és ember között, Isten és a királyok között. A kérdés azonban még mindig nyitott: miért lépett Isten álomban kapcsolatba Salamonnal? Mert próféta volt! Salamonnal személyesen is tartotta a kapcsolatot. Ugyanaz történt, mint Mózes esetében? Nem! Olvasd csak el a Számok könyvéből (Mózes IV. könyve) a következő szakaszt: „Halljátok meg most az én beszédeimet! Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal. Nem így az én szolgámmal, Mózessel.” (Numeri 12: 67.) Salamon tehát próféta volt, de különbözött Mózestől. Igen ám, de Sault és Dávidot is prófétáknak tartják. Valóban prófétáltak, és ott voltak a próféták között is, mégis Isten felhasználta a prófétákat, hogy segítsék őket. Salamon álma ezért fontos. Isten felajánlotta neki, hogy bármit kérhet Tőle. Salamon mit kért? Segítséget! Irá61

nyítást és azt, hogy ne csak őt, hanem a nemzetet is kormányozza. „Mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?” – tette fel Istennek a kérdést Salamon álmában. Próba volt ez az álom, és számunkra is igen tanulságos…

Saul halottidézőhöz fordult

62

Jeremiás és az álmok Ha fellapozzuk Jeremiás próféta könyvét, ezzel szembesülünk: „Hallottam, amit a próféták mondanak, akik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: - Álmot láttam! Álmot láttam! Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, akik az ő szívük csalárdságát prófétálják? Akik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, amelyeket egymásnak beszélnek, ahogy az őseik elfelejtkeztek az én nevemről a Baálért? A próféta, aki álomlátó, mondjon álmot; akinél pedig az én Szavam, van, mondja az én Szavamat igazán! Mi köze a polyvának a búzához? – ezt mondta az Úr.” (Jeremiás 23: 25-28.) Jeremiás próféta arra teszi a hangsúlyt, hogy az álmokat nemcsak Isten adhatja. Aki pedig gonosz szándékkal használja fel az álmokat arra, hogy az embertársait Istentől eltérítse, súlyos bűnt követ el! A hazugság prófétálása, álmokra való hivatkozása sohasem volt Isten szándéka. Istent és az Ő nevét elfelejtetni álmokra való hivatkozással, ez mindig is Sátán eszköze volt! Nem az a baj, ha álmodunk. Jeremiás nem tagadja azt, hogy az álmok Isten eszközei is lehetnek. 63

Ezért jelenti ki, hogy „a próféta, aki álomlátó, mondjon álmot”. Viszont a szabályról senki se felejtkezzen el: csak az igazat! Isten sohasem hazudik, és elvárja tőlünk, hogy mi se vezessünk félre másokat! Tehát az álmokat sohasem szabad rosszra felhasználnunk. De tegyük fel, hogy nem hallgatunk sem Jeremiásra, sem Istenre. Mi lesz akkor? „- Nézd! Én rátámadok azokra, akik hazug álmokat prófétálnak! – mondja az Úr. – És, akik csak a szájukat jártatják azt állítva, hogy az kijelentés! Az olyanokra, akik hazugságaikkal félrevezetik a népemet, holott nem küldtem őket és nem is adtam számukra parancsot, és használni sem tudnak e népnek – így szól az Úr.” (Jeremiás 23: 31-32.) Megtorpanásra késztető ez az idézet. Elgondolkodató, hiszen nagyon megfontolandó, hogy merjünk-e az álmainkra hivatkozni… Szerintem csak az válhat mindannyiunk hasznára, ha kétszer is meggondoljuk, mit teszünk és mit nem. Ugyanakkor az álmok egy fajtája nélkülözhetetlen, alkalmas eszköz Isten kezében… Akkor kikre mondja ezt a próféta: „Ne hallgassatok tehát prófétáitokra, a jósokra és az álommagyarázóitokra, mágusaitokra…” (Jeremiás 27: 9.)

64

Jeremiás előre tolmácsolta Isten akaratát. Megmondta, hogy Isten megbünteti az engedetlenné vált népét, és a babiloni fennhatóság következik. Hananjá próféta viszont tagadta mindezt, és kijelentette, hogy ő álommagyarázó, próféta és mágus, így tudja, hogy nem lesznek Babilónia fennhatósága alatt. Jeremiás érvelése logikus volt: majd kiderül, hogy ki mond igazat, ha beteljesül. Hananjá próféta hazug módon bíztatta a függetlenségért harcolókat, és még abban az évben meg is halt, Izráel pedig fogságba lett hurcolva. Hananjá próféciájának pontosan az ellenkezője teljesült be. Igaza volt Jeremiásnak! A hazug álommagyarázó sokakat félrevezetett, de ezért Isten megbüntette őt, és a rá hallgatókat… Lapozzunk tovább a 29. fejezethez. Jeremiás itt egy levelet küld a száműzötteknek Jeruzsálemből. A fogságban sínylődőket így figyelmezteti: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: ne engedjétek, hogy rászedjenek benneteket a próféták és a jósok, akik közöttetek vannak, és ne hallgassatok az álomfejtők álmaira! Ugyanis hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben! Nem én küldtem őket! – így szól az Úr.” (Jeremiás 29: 8-9.) A fogságban lévők azt szerették volna hallani, hogy hamar hazajöhetnek. Minden rab sza65

badságra vágyik. Ezt azonban csak az használja ki, aki gátlástalan, hazug és aljas. A hetven év nem több és nem kevesebb! Az álmokat tehát kizárólag arra használjuk fel, amire Isten utasított bennünket!

A hamis próféták olyanok, mint a báránybőrbe bújt farkasok

66

Dániel, az „álomszakértő” Dániel próféta ott volt a foglyok között a babiloni fogság idején. Vajon ő rá akarta szedni a társait? Rá vonatkoztak Jeremiás sorai, melyeket az imént olvastunk? A válasz határozottan: NEM! Olvassuk csak: „Dániel pedig értett a látomások és az álmok magyarázatához is.” (Dániel 1: 17.) De jó neki! Bárcsak mi is értenénk hozzá, igaz? Ennek egy titka van: nem önmagától értett hozzá, hanem úgy, mint József! Kísérteties a hasonlóság József és Dániel között. A titkuk abban állt, hogy ők Istenre hivatkoztak, mint az álmok adójára, magyarázójára és értelmezőjére. Nézzük a konkrét esetet: „Nabukodonozor (II. Nabu-kudurri-uszur i.e. 605 szept. 7. – i.e. 562. – a szerző megjegyzése) uralkodásának 12 évében álmot látott, nyugtalanná vált a lelke, és nem tudott tovább aludni. Ekkor azt mondta a király, hogy hívjanak mágusokat, halottidézőket, varázslókat, csillagjósokat, asztrológusokat, hogy mondják meg: mi volt a király álma. Azok eljöttek, és a király elé álltak. A király így szólt hozzájuk: - Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem, amíg nem tudom, mit jelent az álom!

67

A csillagjósok, asztrológusok így szóltak a királyhoz: - Király, örökké élj! Mondd el az álmot a szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát! - Ez az elhatározásom, - válaszolta a király -, ha nem adjátok tudtomra az álmot és magyarázatát, akkor darabokra vágatlak benneteket, a házaitokat pedig szemétdombokká teszem. Viszont, ha az álmot és magyarázatát előadjátok, akkor ajándékokat, birtokokat és nagy méltóságot kaptok tőlem! Adjátok tehát elő az álmot és a magyarázatát! Azok másodszor is válaszoltak: - A király mondja el az álmot szolgáinak, mi majd megadjuk a magyarázatot! A király válaszolt: - Most már bizonyosan tudom, hogy ti csak időt akartok nyerni, mert látjátok, hogy mi az elhatározásom. Ha az álmot nem adjátok tudtomra, azt csak úgy tudom megítélni, hogy ti megegyeztetek és csak hazug, haszontalan dolgokat beszéltek előttem, míg a körülmények meg nem változnak! Ezért az álmot mondjátok meg, és abból tudni fogom, hogy helyes magyarázatot adtok-e nekem. A csillagjósok így válaszoltak a királynak: - Nincs olyan halandó a Földön, aki a király kívánságának meg tudna felelni! Nincs is egy 68

olyan nagy és hatalmas király sem, aki ilyen dolgot kérdezett volna a mágusaitól, a varázslóitól, a csillagjósaitól és az asztrológusaitól. Ugyanis az, amit a király kérdez, közel lehetetlen! Nincs is más, aki el tudná mondani a királynak, csak az istenek, akik nem laknak együtt a testben élőkkel.” (Dániel 2: 1-11.) Az uralkodó ekkor lobbant olyan haragra, hogy parancsot adott a kivégzésükre. Nem is volt olyan ostoba ez az uralkodó… De tegyük fel, hogy nekünk kell érhetővé tenni az álmát. Mit tennénk? Felhúznánk a vállainkat és kijelentenénk: Honnan tudnánk, hogy mit álmodott, hiszen nem mi álmodtuk!? Szóval mi is nagy bajban lennénk… Dániel viszont azonnal a király elé állt és biztosította, hogy választ kap a kérdéseire, magyarázatot az álmára. Ezt követően hazament, imakapcsolatot létesített Istennel, a Föld és a világegyetem Teremtőjével, és miután éjszakai látomásban leleplezte előtte Isten ezt a titkot, boldogan mondott érte köszönetet. Dániel az uralkodó elé vezettette magát, és így folytatódtak az események: „- Képes vagy rá, hogy megmondd, mit láttam álmomban, és mi annak a magyarázata? – kérdezte az uralkodó.

69

- A titkot, - válaszolta Dániel -, amit a király kérdezett, bölcsek, varázslók, mágusok, csillagjósok, asztrológusok nem tudták megfejteni a királynak. De van Isten a Mennyben, Aki a titkokat feltárja. Ő azt tudatta Nabukodonozor királlyal, hogy mi fog történni a továbbiakban. A te álmod és az a látomás, amelyet fekvő helyeden láttál ez volt: te, ó király, azon töprengtél fekvőhelyeden, hogy mi fog történi ezután. A titkok kijelentője pedig tudatta veled, hogy mi fog történi. Előttem pedig ez a titok nem azért tárult fel, mintha bennem nagyobb bölcsesség volna, mint bármely élő emberben, hanem azért, hogy a magyarázat a királynak tudomására jusson, és hogy megtudd, amin magadban töprengsz. Neked, ó király látomásod volt: egy nagy szobrot láttál. A szobor hatalmas és roppant fényes volt. Előtted állt és rettenetes volt ránézni is! Ennek a szobornak a feje színaranyból, mellkasa és karjai ezüstből, dereka rézből, lábszárai vasból, lábfejei pedig félig vasból, félig cserépből voltak. Miközben nézted, hogy kő zuhant le anélkül, hogy bárki is hozzáért volna, ledöntötte a szobrot vas és cserép lábairól, és darabokra zúzta az egészet. Összezúzódott a vas, a cserép, a réz, az ezüst és az arany, és olyanná vált az egész, mint a nyári szérűn a polyva, amelyet felkap a szél és nyomtalanul eltűnik. A kő viszont, amely ledöntötte a szobrot 70

nagy heggyé vált és elfoglalta az egész Földet. Ez az álom, és a magyarázatát is tolmácsolom a királynak: Ó, király, királyok királya, akinek a menny Istene királyságot, hatalmat, erőt és méltóságot adott, kezedbe adta az embereket, a mezei állatokat, égi madarakat, bárhol laknak is, mindezeknek uralkodójává tett. Te vagy az aranyfej! De utánad más királyság támad, alacsonyabb rendű a tiednél. Azután pedig egy harmadik királyság rézből, amely az egész földön uralkodik. A negyedik királyság erős lesz, mint a vas. Mert, ahogy a vas összetör és szétzúz mindent, úgy fogja kalapácsként összezúzni és széttörni amazokat. Azt is láttad, hogy a lábak és az ujjak egyrészt vasból, másrészt cserépből vannak. A királyság ugyanis szétszakad, de marad benne valami a vas keménységéből, ahogy láttad, hogy a vas keveredett az agyagcseréppel. Lábujjai egyrészt vasból, másrészt cserépből voltak, eszerint a királyság egyrészt erős, másrészt törékeny lesz. Vasat láttál agyagcseréppel keveredve. Azok ugyanis házasság útján keverednek, de nem egyesülnek egymással, ahogy a vas sem egyesül a cseréppel. Ezeknek a királyoknak idejében támaszt a menny Istene egy királyságot, amely nem semmisül meg soha, és a királyi uralom más népre nem száll át. Összetöri mindezeket a királyságokat, és véget vet nekik, maga pedig fennáll 71

mindörökké. Ezért láttad, hogy a hegyről egy kő zuhant le anélkül, hogy bárki hozzányúlt volna, és összetörte a vasat, a rezet, a cserepet, az ezüstöt és az aranyat. A nagy Isten tudtára adta a királynak, hogy mi történik majd ezután. Igazat mond ez az álom, és bizonyos a magyarázata.” (Dániel 2: 26-45.) Dániel valóban képes volt rá, hogy megmondja azt, amit az uralkodó álmodott, sőt meg is magyarázta azt. Most már azt is tudjuk, hogy miért. Döbbenetes! Ugyanakkor az álom is az. Nem rövid időre jósolt, és nem egy bőséges és szűkös időszakot, ahogy József és a fáraó esetében. Az álom a Föld jövőjéről szólt! Tudjuk, ismerjük az eseményeket, birodalmakat, melyek egymás után követték egymást felemelkedve és elbukva. Tisztában vagyunk azzal is, hogy az a kő, ami elsöpörte az összes világbirodalmat, nem más, mint Jézus Krisztus, a Messiás. Beteljesült az uralkodó álma, amikor Jézus kijelentette: „Nekem lett adva minden hatalom mennyen és földön…” (Máté ev. 28: 18.) Figyeld csak Dániel 7: 13-14-et: „Jött valaki az ég felhőin, aki Emberfiához hasonlított. Az öregkorú felé tartott, és oda vezették hozzá. Hatalom, dicsőség és királyi uralom adatott neki, hogy mindenféle nyelvű nép és nemzet őt tisztelje. Hatalma az örök hatalom, amely 72

nem múlik el, és királyi uralma nem semmisül meg.” Ezt már nem az uralkodó, hanem Dániel kapta Istentől. A hetedik fejezetben leírt profetikus álmot ötven évvel (!) a második fejezetben foglalt első kinyilatkoztatás után kapta i.e. 552ben Dániel. Most ezt az álmot nem idézem, és a magyarázatát sem. Ugyanakkor néhány szót fontosnak tartok megjegyezni vele kapcsolatban: először is a prófétikus álom nemcsak a közönséges álomtól különbözik, hanem az Istentől kapott intő álomtól is. Különleges esetben Isten figyelmeztető álmot ad, ahogy ezt az iménti álomnál is láttuk. A prófétikus álomnál viszont Dániellel földönkívüli lények beszéltek, megmagyarázták neki a látottakat, és felszólították a látott és hallott dolgok leírására! Miről szólt ez az álom? A prófétát nagyon megrendítette az, amit közölt vele Isten. Megértette, hogy nem gyors, jó irányú kinyilatkoztatás felé fog haladni a történelem a továbbiakban, hanem súlyos hatalmi harcok következnek. De! Látta Jézus Krisztus és követői végső hatalomátvételét is. Tudta, hogy hosszú és kíméletlen háborút kell vívniuk Sátánnal a győzelemig. Sátán, aki ennek a világnak a „fejedelme” nem hagyja magát. Harcol a Mindenható ellen, míg csak el nem pusztul… 73

Döbbenetes! Más szavam nincs Dániel prófétikus álmaira. Olvasd el a 7. fejezetben te is! Majd folytasd a 8-9. fejezetekkel! És a 4. fejezettel, ahol maga Nabukodonozor mondja el a „nagy fáról” szóló álmát (a megtérése történetét)…, de ezt most nem részletezem…

Nabukodonozor álma

74

Álmok az Újszövetségben Az Újszövetségben két helyen, Máté evangéliumában és az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk „revelációs” álmokat. Mit jelent ez? Azt, hogy ezek az álmok szemléletesen tárják fel, hogyan alakul Isten akarata szerint az üdvtörténet. Isten például álomban közölte az akaratát Józseffel, Mária jegyesével: „Amikor azonban ezt végiggondolta magában, az Úr angyala megjelent neki álmában és ezt mondta: - József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni a feleségedet, Máriát, mert aki benne fogant, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, ugyanis ő szabadítja meg népét bűneiből! József pedig mikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta neki: magához vette feleségét, de nem érintette addig, amíg meg nem szülte a fiát, akit Jézusnak nevezett el.” (Máté 1: 20-25.) Ugyanezt közölte Isten a mágusokkal is: „Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.” (Máté 2: 12.) Majd látjuk a folytatást: 75

„Miután eltávoztak, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: - Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!” (Máté 2: 13.) Isten akaratát közölte álomban akkor is, amikor meghalt Heródes: „Amikor Heródes meghalt, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, és ezt mondta: - Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izráel területére, mert meghaltak azok, akik a gyermek életére törtek!” (u.o. 19-20.) Különös az a néhány szó is, amit Pilátusnak üzent a felesége: „Mikor pedig a bírói székben ült, a felesége ezt üzente neki: - Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta!” (Máté 27: 19.) Itt szintén azt látjuk, hogy Isten az álmot felhasználta eszközül, és rajta keresztül közölte az akaratát. Lapozzunk most az Apostolok Cselekedeteihez: „- Az utolsó napokban, - így szól az Isten – kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófé76

tálnak fiaitok és lányaitok, és fiataljaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.” (Apcsel. 2: 17.) Isten nem szűnik meg tehát álmokat adni. Fontosak ma is az álmok. Nézzünk egy példát arra, hogy Pál apostol miként kapott álmot: „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy macedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: - Jöjj át Macedóniába, légy segítségünkre!” (Apcsel. 16: 9.) Ez az álom nélkül nem jutott volna el az Isten üzenete Európába! Ismét egy példa: „Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: - Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban!” (Apcsel. 18: 9-11.) Micsoda álom, sőt „bátorító” álom! Pál másfél évi munkája hiúsult volna meg Korinthoszban, ha ő ezt az álmot nem kapja meg és nem fogadja Istentől érkező bátorításként! Szintén egy példa Pál életéből: „A következő éjszaka pedig odaállt Pál mellé az Úr, és azt mondta:

77

- Bízzál, mert ahogy bizonyságot tettél az én ügyem mellett Jeruzsálemben, úgy kell Rómában is bizonyságot tenned!” (Apcsel. 23: 11.) Isten terve, akarata Pál számára világos lett. Ugyanígy megerősítette Isten Pált a hajótörést megelőzően a viharban egy álommal: „Mert ma éjjel elém állt annak az Istennek az angyala, akié vagyok, és akinek szolgálok. Ezt mondta: - Ne félj, Pál, neked a császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozza mindazokat, akik veled vannak a hajón! Ezért bizakodjatok, férfiak! Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogy nekem megmondta!” (Apcsel. 27: 23-25.) Isten ma is felhasználhatja az álmainkat, hogy rajtuk keresztül kapcsolatba lépjen velünk. De vigyázz! Tudj különbséget tenni Istentől érkező álom és egyéb álmok között! Emlékszel: egy álom se fordítson el téged Istentől! Ha pedig a jövődre vagy kíváncsi, csakis Istentől tudakold!!! Ő eléd tájra az utat álmok nélkül is: KÖVESS ENGEM!

78

79