ÓCSAI ÁRPÁD PRÓFÉTÁK A BIBLIÁBAN. (Illéstől Filep lányaiig) Ez a könyv nem árusítható! (Magánkiadás) HUNOR. Nyírbogdány, 2010

ÓCSAI ÁRPÁD PRÓFÉTÁK A BIBLIÁBAN (Illéstől Filep lányaiig)

Ez a könyv nem árusítható!

(Magánkiadás)

HUNOR Nyírbogdány, 2010.

VIII. Próféták Illést követően

2

Elizeus „Elizeus: (az én Istenem üdvösség, szabadító; az üdvösség Istene). Sáfát fia, Illés utóda a prófétai tisztben (1. Kir. 19: 16-21.); hosszú ideig mőködött, Jórám, Jéhu, Joáház és Jóás izráeli királyok uralma alatt; számos csodát tett (2. Kir. 46.).” (Bibliai nevek és fogalmak) Számomra kicsit „száraz” ez a lexikális öszszegzés. Így semmitmondóvá, érdektelenné válnak az információk. Lapozzuk csak fel a Bibliánkat a I. Királyok 19: 19-nél! „Távozva onnan, megtalálta Elizust, a Sáfát fiát, amint szántott tizenkét járom ökörrel, és ı maga a tizenkettedikkel volt; Illés odament hozzá, és a saját palástját ráhelyezte. İ pedig otthagyva az ökröket Illés után futott és mondta: - Kérlek, hadd csókoljam meg az én apámat, anyámat és azután követlek téged! - Menj, térj vissza, mert mit tettem neked? – mondta (Illés). Eltávozva tıle vett egy pár ökröt, levágta azokat és az ekéhez tartozó szerszámokon megfızte azok húsát, majd a népnek szétosztotta, és megették. Felkelt ezután és követte Illést, és szolgált neki.” (I. Királyok 19: 19-21.) Vizuális vagy, kedves olvasóm? Láttál már szántást tizenkét járomnyi ökörrel? Elizeus a sa3

játjait levágva a szerszámokból tüzet rakva vendégelte meg a munkásokat, mielıtt végleg beállt Illés mellé prófétatanítványnak. Mindezt megnézném „élıben”… Igen, ebbıl a szempontból kár, hogy nem voltam ott. Elizeus próféta lett, méghozzá Illés utóda! Miért? Jó kérdés… Nézzük a nevét: Elizeus, azaz „Isten megszabadít”. Kitıl, mitıl? Tudod, mit jelent az üdvösség? Nem a kétkezi munkától való megszabadulást jelenti, ahogy sok mai lelkipásztor a saját példájával tanítja… Elizeus nem a munkaeszközétıl szabadult meg, hogy többé ne kelljen neki dolgoznia! Éppen ellenkezıleg! Amikor ı még dolgozott, Isten parancsot adott a felkenésére, prófétává kiválasztására. Elizeus tudta, hogy Isten az üdvösség számunkra. Isten a szabadítónk, Aki nélkül a bőn elpusztítana bennünket, és akkor tényleg megszabadulnánk a munkától… Igen, a halottak nem dolgoznak… Isten örök szolgálatára vállalkozik az, aki İt követi. Örök munkálkodás! Iszonyatos, igaz? Már akinek… Elizeus látta, amikor Illés úgy távozott a Földrıl, hogy sohasem kóstolta meg a halált, és tevékenységét a Földünkön kívüli világegyetemben folytatja. Szabadult a bőn fogságából örökre! Elizeus ugyanazzal a tisztelettudó felkiáltással búcsúzott Illéstıl, ahogy tıle Jóás, Izráel királya: 4

„Apám! Apám! Izráel harci kocsijai és lovasai!” (2. Királyok 2: 12. és 13: 14.) Illés átadta Elizeusnak a palástját. Mit jelképezett ez? Azt, hogy Isten Lelke ugyanúgy betölti, befedi, mint az elıdjét. A palást érintésére nyílt szét például a Jordán is. Ugyanazt jelképezte a palást, mint a galamb, az olaj, a kettıs tüzes nyelvek stb. Elizeust a Jordánon átkelés láttán a többi próféta Illés utódjának ismerte el. Vezetıjüknek tekintették! Lapozzunk csak a II. Királyok 2: 15. vershez: „És mikor látták ıt a próféták fiai, akik szemben, Jerikónál voltak, mondták: - Az Illés lelke megnyugodott Elizeuson. Elé mentek tehát és meghajtották magukat ı elıtte földig.” Igen ám, de hogy folytatódtak az események? Elizeus határozottan kijelentette, hogy Illés távozott a Földrıl. Mit tettek a próféták? Ötven férfi közülük három napig kereste! Szófogadó szolgák, igaz? Elizeus csodát tett, és prófétaként munkálkodott egész életében. Mi következik ebbıl? Az, hogy semmi nyugdíj, tisztes, nyugodt öregkor stb. Elizeusnak volt tekintélye? Samária ostromakor például Izráel királya Elizeus fejét akarta vétetni! Elizeus az Arám királlyal is összeütközésbe került, és az elfogató parancsot adott ki ellene…

5

Isten egész életében mellette állt, mint Szabadító. Elizeus pedig egész életében hőséges prófétaként szolgálta Teremtıjét. Ha már prófétákról írok: Elizeus egy prófétaözvegynek segített a bajban (2. Kir. 4: 1-7.), prófétatársainak a mérgezı ételt ehetıvé tette (2. Kir. 4: 38-41.), segített a házat építı prófétatanítványok egyikének elveszett kölcsönfejszéjét a Jordánból visszaszerezni (2. Kir. 6: 1-6.)…

6

Zakariás (Jójada pap fia) „Miután meghalt Jójada, eljöttek a Júda fejedelmei, és meghajtották magukat a király elıtt; a király pedig hallgatott rájuk. És elhagyták az Úrnak, apáik Istenének házát, és szolgáltak az Aseráknak és bálványoknak. Ez a vétkük miatt lett haragja Júda és Jeruzsálem ellen, és küldött hozzájuk prófétákat, hogy visszatérítsék ıket az Úrhoz, akik bizonyságot tettek ellenük, de nem hallgattak rájuk. Az Isten Lelke pedig felindította Zakariást, a Jójada pap fiát, aki felállt a nép között, és mondta nekik: - Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsolatait? Ugyanis ez nem válik hasznotokra. Ha elhagytátok az Urat, İ is elhagy titeket! İk azonban rátámadtak, ott az Úr házának udvarán, és megkövezték ıt a király parancsára! És nem emlékezett vissza Jóás király a jótettekre, amellyel annak apja, Jójada az életében szolgált neki, hanem megölette a fiát. Mikor haldoklott, ezt mondta: - Látja az Úr, és bosszút áll!” (II. Krónika 24: 17-22.) „Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és azok közül megölnek, elüldöznek, hogy számon 7

legyen kérve e nemzetségtıl minden próféta vére, mely ki lett ontva e világ megalapítása óta, az Ábel vérétıl fogva egészen a Zakariás véréig, aki elveszett az oltár és a templom között: Ámen mondom nektek, számon lesz kérve e nemzetségtıl.” (Lukács 11: 49-51.) Nem Zakariás volt az elsı és utolsó próféta, akit Isten küldött a népéhez, de ıt is megölték, ahogy Ábelt és a többieket. Több száz próféta lelte halálát a történelem folyamán, és még ettıl is többet akartak megölni, de azt már Isten nem engedte nekik. Miért ölték meg? Azért, mert Istenhez akarták visszatéríteni ıket, és tanúvallomást tettek ellenük? Nem! Azért, mert nem akartak rájuk hallgatni! Az emberek inkább megölik a „postásokat”, „küldöncöket” ahelyett, hogy az üzeneteket, feddéseket és figyelmeztetéseket elfogadnák és engedelmeskednének Istennek. Mi történt Zakariásnál? Kezdjük a nevével: a héber „zökarjáh” ugyanis rövidítés, méghozzá a „zökarjáhú”-nak, ami azt jelenti, hogy „Jahve megemlékezett”. Miért fontos ez az adat, információ? Azért, mert amikor Jójáda fıpap fia az apja halála után látta, miként süllyed bálványimádásba a nép, méghozzá Jóás király vezetésével, tudta és hitte, hogy Jahve meg fog emlékezni a népérıl. Ezért prófétált a bálványozás ellen az Úr Lelkének késztetésére. A „vá8

lasz” pedig nem maradt el: megkövezték ıt a király parancsára! Jézus ıt említi meg, mint a mártír prófétát és közli a kortársaival, hogy minden próféta hasonló sorsra jutott, akiket csak küldött a népéhez. Jézus tudta, hogy Izráel nem változott az évszázadok során semmit…, ugyanúgy bálványokat kerestek maguknak, és hasonlóan elfelejtkeztek valódi Urukról. Zakariás meggyilkolása akkor kiváltója lett egy összeesküvésnek, és így a király, Jóás meggyilkolásának… A következmény tehát nem maradt el, ahogy késıbb Jézus meggyilkolásának következménye sem! Mit mondott Jézus? A szılı ura elküldte végül a saját fiát, talán azt megbecsülik, de a gonosz szılımunkások megbeszélték maguk között, hogy ha megölik, az övék lesz az örökség! Kivitték tehát a szılıbıl és megölték. Isten megemlékezett minderrıl, és „elvesztette” azokat a munkásokat, és a szılıt másoknak adta. Jézus példázatát megértve a fıpapok és az írástudók még abban a pillanatban a megölését, lemészárlását akarták végrehajtani, de még nem tehették… Ma rajtunk a sor. Vajon mi mit teszünk a hozzánk küldött prófétákkal? Mi a válaszunk például akkor, amikor ezt a könyvet olvassuk? Isten megemlékezik és a következmény sem marad el… 9

Jónás „Amásiának, Jóás, Júda királya fiának tizenötödik évétıl kezdve uralkodott II. Jeroboám, Josának, Izráel királyának fia Samáriában negyven évig. És gonoszságot cselekedett az Úr szemei elıtt, ugyanis I. Jeroboámnak, a Nébát fiának semmi bőnétıl sem távozott el, aki bőnbe ejtette Izráelt. İ szerezte vissza az Izráel területét Emáthtól kezdve a pusztasági tengerig, az Úrnak, Izráel Istenének Szava szerint, melyet mondott az ı szolgája, Jónás próféta, az Amittai fián keresztül, aki Gáth-Kéferbıl való volt.” (II. Királyok 14: 23-25.) „Az Úr Szava Jónáshoz szólt, az Amittai fiához: - Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elém! Felkelt tehát Jónás, hogy Társzisba szaladjon az Úr elıl…” (Jónás 1: 1-3.) „- E gonosz és hőtlen nemzet jelt kíván, és nem kap más jelet, csakis a Jónás próféta jelét! – és otthagyva ıket távozott.” (Máté 16: 4.) Jónás, az Amittai fia sokak számára nem más, mint egy „bibliai mesehıs”, akit fiktív személyként fogadnak csak el. Óriási a zőrzavar tehát vele kapcsolatban, ezért kezdtem ezt a fejezetet a

10

II. Királyok 14: 23-25. szakaszával. Most vizsgáljunk meg egy idézetet: „Jónás: (galamb) próféta Izreálben, Amittai fia; megjövendölte II. Jeroboám (Kr. e. 790750.) gyızelmét a szíriaiak felet; az azonos nevő prófétai könyv szerzıje (2. Kir. 14: 25; Jón. 1:1; Máté 12: 39-41; 16: 4; Lukács 11: 29-32.)” Mit olvastunk? Azt, hogy Jónás neve annyi, mint galamb. Miért? Csak? Jónás próféta volt, és úgy kellett Isten üzeneteit továbbítania, mint egy postagalambnak… Azt is olvastuk, hogy Jónás Izráelben, azaz északon volt próféta, és elıre megjövendölte II. Jeroboám szíriaiak feletti gyızelmét. Tehát elıtte kellett, hogy tevékenykedjen, jövendöljön. A konkrét idıpontot nem tudjuk, de azt igen, hogy i.e. 760 körül írta meg a könyvét. Egyébként a II. Jeroboám uralkodási ideje a Bibliánk alapján 41 év, méghozzá i.e. 793-753-ig. Mirıl szól Jónás könyve? Ez a prófétai könyv azt akarja megmutatni az olvasóinak, hogy Isten megváltási terve nem csak az izráelitákra vonatkozik, sıt! A pogányokra ugyanúgy kiterjed. A könyv tehát egy pogánymisszióról szóló hatalmas mő. Figyeld csak: „Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint százhúszezer ember él…?!” (Jónás 4: 11.) 11

Bár ezt a könyvet az úgynevezett „kispróféták” közé sorolják, csupán kevés próféciát tartalmaz. Nem hasonlít az Apokalipszishez (Jelenések könyve), vagy a Dániel, Ézsaiás, Jeremiás stb. könyvekhez. Négy részre oszthatjuk: 1. Jónás megbízatása, engedetlensége, megfenyítése 2. Jónás szabadulása 3. Prófétálás és Ninive megtérése 4. Isten igazolja az irgalmát Jónás elıtt. Végül egy kérdés: mit jelentenek Jézus kijelentései, melyeket Jónásra utalva tett? Izráel volt az a nemzet, mely „postagalambként”, azaz „Jónás”-ként utasítva volt az Isten üzenetének átadására, terjesztésére. Ennek ellenérre belemenekültek a bőnbe, az erkölcsi fertıbe, majd a züllésbe határtalanul. Isten a prófétáin keresztül fékezte a határtalan züllést, de a nemzet leölte, üldözte a galambokat. Vajon mi is ezt tesszük?

12

Hóseás „Az Úr Szava, amely Hóseáshoz, a Beéri fiához, Uzziás, Jótám, Ezékiás, júdabeli királyok és (II.) Jeroboámnak, a Joás fiának, Izráel királyának idejében szólt. Amikor beszélni kezdett az Úr Hóseással, mondta az Úr a prófétának: - Menj és vegyél magadnak parázna feleséget és parázna gyermekeket; ugyanis hőtlenül paráználkodik ez a föld, nem követve az Urat.” (Hóseás 1: 1-2.) A sort Jónás után Hósesással folytatjuk, ugyanis Izráel prófétáinak sorában ez a sorrend. Ki volt Hóseás? Ahogy olvastuk: próféta, Beéri fia, méghozzá Uzziás, Jótám, Ezékiás júdabeli királyok idejében, és II. Jeroboámnak, Joás fiának idejében. Kezdjük a nevével: a héber „hóséac”, mely rövidített forma, azt jelenti, hogy „Az Úr a segítség, a szabadítás”, sıt azt is, hogy „megmentés, szabadítás; Jahve a szabadítás; Isten segít; akinek az Úr a segítsége”. A Bibliánk ugyanazokat a júdai királyokat sorolja fel kortársakként, akiket Ézsaiás is néven nevez (Uzzijjától Ezékiásig), az izráeli országrészbıl pedig II. Jeroboámot. Hóseás Izráelben mőködött tehát II. Jeroboám idején és utána. 13

Miért vannak felsorolva a júdabeli uralkodók? Azért, mert II. Jeroboám után az izráeli királyok olyan gyorsan követték egymást, méghozzá vérontással, gyilkolással, egészen az asszír fogságig, hogy biztosabb volt az idıintervallum behatárolása a Júdabeli királyok uralkodási idejének felhasználásával. Mit tudunk még róla a Bibliánk alapján? Azt, hogy az Úr Isten Szava szólt hozzá. Mit mondott neki? Vegyen el egy parázna nıt. Mit jelent ez? Azt, hogy Gómer, Diblaim lánya, akitıl három gyermeke született más férfiaktól, kultuszi prostituált volt, ahogy akkor sok zsidó nı szintén. Kérdésem ebbıl adódik: az akkori papok ennyire elnézıek voltak a nép törvénynélküliségével, az istentelenségével szemben? Ó nem! İk adták, vették elsısorban ezeket a kultuszi prostituáltakká tett lányokat, nıket, asszonyokat. Beavatták, kipróbálták, használták és árusították ıket! Mit kellett tennie Hósesának az Úr parancsára? Sokan vallják, hogy ilyen parancsa nem lehetett Istennek, hiszen İ nem vár el ekkora áldozatot egy prófétájától sem. Volt, aki egyenesen odáig merészkedett a meghatározással, hogy Gómert „virtuális feleségnek” mondta, és tagadta a valóságos házasságukat a prófétával.

14

A Bibliánk határozottan állítja: Hósesás és Gómer házasságát más férfiakkal rontotta meg a feleség, és ezekbıl születettek a gyermekek, melyeket a próféta úgy nevezett el, ahogy Isten parancsolta neki. Miért? Mert az Isten így akarta megtanítani Izráellel, hogy İ hőséges marad, mint „férj” és szereti a hőtlenné vált népét. Izráel nemcsak megszegte „férjével”, az Úrral kötött szövetségét, de csak azért akarta visszasírni magát, hogy az ítéletek ne következzenek be rajta! A gyermekeket ezért nevezete el Hóseás úgy, ahogy Isten parancsolta. 1. Jezréel héberül: „jizrö’cél (Isten elvet) 2. Ló-Rukhámáh: (nincs irgalom) 3. Ló-Ammi: (nem népem) Aki megértette Hóseás házasságából, a próféta küldetésébıl, hogy mit kell tennie és látta Gómer kálváriáját, ezért magára ismert, azt is megérthette, hogy Hóseás neve ígéret, küldetése pedig felhívás a megtérésre, hiszen Isten mindezek ellenére szeretettel viszonyul népéhez. Isten minden hőtlen „feleségét” eltaszítja, megkeresi, felemeli és magához öleli, hogy esélyt, szabadítást és segítséget adjon neki. Gómer megtért? Az ıt bemocskoló papok, izráeliták, férfiak megtértek? Csak egy idézet:

15

„Kegyelme elnyeréséért az Úr megtört lelket, az igazság fénye elıtt kitárt szívet vár el, szeretetet és szánakozást embertársaink iránt, és olyan lelket, melyet az önzés nem tud megvesztegetni. A papokból és fejedelmekbıl hiányoztak ezek…” (Idık jelei 1878. márc. 21.) Csak egy kis maradék tért meg, ahogy Gómer és Hóseás…

16

Ámos „Ámós beszédei, aki a Tékoabeli pásztorok közt volt, amikor Izráel felıl látott Uzziásnak, Júda királyának idejében és (II.) Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának idejében, két évvel a földrengés elıtt.” (Ámós 1: 1.) „És válaszolt Ámós, és mondta Amaljának: - Nem vagyok próféta, sem próféta fia. Barompásztor vagyok, és vad fügét szedek. Viszont elhívott engem az Úr a nyáj mellıl, és mondta nekem az Úr: „Menj el és prófétálj az én népemnek, az Izráelnek!” (Ámós 7: 14-15.) Ámós szinte az ismeretlenségbıl bukkan elı, hogy teljesítse Isten parancsát, prófétáljon Izráelnek és mindenki másnak is. A héber neve: „cámósz”, a héber „camaszjáh” rövidített formája, és azt jelenti, hogy „Jahve hordoz, hordozott, teherhordozó, megterhelt”. Figyeltük a két idézett szakaszt? Ámós próféta Tékóában tartózkodott, ami Júdához tartozott, és Betlehem, valamint Hebron között helyezkedik el, Jeruzsálemtıl délre 16 km-re. Mit tett ott? A Bibliánk igazolja, hogy barompásztorként, vadfüge szedıként tengette életét. Itt álljunk meg egy picit! A héber kifejezést: „nókéd” ugyanis azt jelenti, hogy olyan pásztor, aki a templomi áldozati álaltokra vigyáz, felügyel. A 7: 14-ben a 17

héber „bókér” szó szerepel, mely konkretizálja, hogy „barompásztor, marhapásztor” volt. Elgondolkodtató, hiszen marhatenyésztı volt, mint én. Ebbıl azonban nem lehet kizárólagosan megélni, így mással is foglalkozott. A „bólész sikmím” azt jelenti, hogy vadfügebemetszı. A vadfüge, szikomorfüge (ficus sycomorus) gyümölcse külsıleg olyan, mint a nemesfüge, de éréskor megférgesedett. Éppen ezért érés elıtt bemetszették, hogy megelızzék a férgesedést. Pásztorok és szegény napszámosok végezték ezt csekély pénzösszegért. Jahve azonban ezt a szegény pásztort, állattenyésztıt, parasztot hívta el, hogy rajta keresztül mondja ki az igazságot. Ámós tiltakozott az ellen, hogy ı „hivatalos”, azaz „akkreditált” próféta. Nem volt „profi” próféta, aki pénzért hirdette Isten üzenetét. Mintha csak magamról beszélnék… Ugyanakkor prófétált, mert ezt kellett tennie! Nem hallgathatott. Uzziás (i.e. 792-740.) és II. Jeroboám (i.e. 793753.) idejében. Miféle földrengésrıl van szó az elsı versben? Arról, ami i.e. 763 elıtt volt, ugyanis a Zakariás 14: 5-ben is olvashatunk errıl a földrengésrıl. A napfogyatkozás, melyet a 8: 9. említ, i.e. 763-ban volt. Errıl jövı idıben beszél a próféta.

18

Bár az ország (Izráel) külsıleg fejlıdött, gazdagodott, terjeszkedett, felvirágzott, ez a problémákat csak elfeddte. A jólét erkölcsi, hitbeli züllést, süllyedést jelentett. Ezek ellen is prófétált Ámós. Júdából, a gulya mellıl, a szikomorfákról Izráelbe, azaz északra kellett mennie, hogy ott elmondja Isten üzenetét. Samárián keresztül jutott el északra. Amacjá, Bétel papja feljelentette és a szavai miatt azt tanácsolta neki, hogy minél elıbb meneküljön délre. Mit mondott Ámós? Azt, hogy ı „egy senki”, így nincs mitıl tartania. Nem lehetett megfékezni abban, hogy átadja Isten üzenetét. A megfélemlítés is sikertelen volt, hiszen mit veszíthetett Szinte önéletrajzom is lehetne ez a néhány sor… Ámós tudta, hogy ı ki és mi miért van úgy, ahogy… Elmondta elıre, hogy mi fog történi Amacjával, a családjával, Izreáellel és Júdával, sıt a környezı népekkel, ha nem térnek meg. Mi volt tehát a feladata a prófétának? Az, hogy a hitehagyó, bálványimádásba süllyedı királyt, fejedelmeket, népet, nemzeteket figyelmeztesse és megtérésre késztesse. Emellett a végsı idırıl is jövendölt. Ámósnál fordul elı elıször az „Úr napja” kifejezés, ugyanis ha addig a megtérés elmarad, jön 19

az ítélet. Mégis az Isten utolsó Szava a Kegyelem! Figyeld csak: „- Íme, napok jönnek, - azt mondja az Úr Isten, - és éhséget bocsátok e földre. Nem kenyér után való éhséget és víz utáni szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után.” (Ámós 8: 11.) Ámós tudta, hogy Isten hordozza azokat, akik lelkileg éhesek, szomjasak és kegyelemre, bőnbocsánatra vágynak. A nagy többség azonban hiába fut tengertıl-tengerig, északtól-délig…

20

Jóel „Az Úr Szava, mely Jóelhez, a Petuel fiához szólt: - Vének! Halljátok meg ezt és hallgassátok meg e föld minden lakói! Történt e ilyen a ti idıtökben, vagy a ti apáitok idejében…?” (Jóel 1: 1-2.) Ha fellapozzuk a lexikonokat, valami hasonlót találunk: „Jóel: héberül „Jó’él”, jelentése: „Jahve Isten”. A név tehát hitvallás Izráel Istene mellett. 13. Petúél fia, a próféta (Jóel 1: 1). Jóel könyve: a 12 ún. „kisprófétai” könyv közül a második. Szerzıjérıl nevén kívül szinte semmit sem közöl.” Sokan vitatják, mikor is írta Jóel próféta a könyvét, és ı maga mikor élt és munkálkodott az Úrért és népéért. Miért? Mert nincs a Bibliánkban konkrét idıpont meghatározás. Ugyanakkor, ha logikusan gondolkodunk, akkor van némi kézzelfogható bizonyítékunk. A próféciák sohasem a múltról, hanem a jelenrıl és a jövırıl szólnak. Igaz? Hivatkozhat a próféta a múltra, de a jövıt vetíti elénk! A könyv tehát nem keletkezhetett az i.e. negyedik században, sıt késıbb sem. Ez esetben ugyanis a múltat vetítené elıre, ezt pedig senki sem teszi! Mit szólnál például, kedves olvasóm, ha ma, 2010-ben megjósolnám elıre az elsı és a máso21

dik világháborút, Hitler életét és öngyilkosságát, a kommunizmus bukását, a múltban elkövetett terrorcselekményeket, katasztrófákat stb. Miért tennék ilyen? Azért, hogy kinevessenek?! Folytassuk tehát egy idézettel: „Jóel könyve: A könyv Kr.e. 9. vagy 8. században keletkezhetett. A könyvben egyetlen idıbeli utalás sem található. A hétteret egy nagy csapás: a sáskajárás adja, amelyrıl a próféta kijelenti, hogy az Isten büntetése a nép bőneiért. Ezért sürgeti a népet, hogy bőneit bánja meg, különben Istennek még rettenetesebb számonkérését helyezi kilátásba: az Úr eljövendı napját. Felosztása: 1. a sáskajárás és annak vége (1: 1 – 2: 27.) 2. az Úr eljövendı nagy napja (2: 28 – 3: 21.) a) ki lesz töltve az Úr Szent Lelke (2: 28 – 32.) b) ítélet a népek felett (3: 1-17.) c) az ítélet után Izráelre áldás következik (3: 18-21.)” (Bibliai nevek és fogalmak) Most egy másik idézet következik: „Jóel könyve: Témája: Jövendölések az Úr napja közelségérıl, és felhívás megtérésre az úgynevezett korai és késıi esı kiárasztása érdekében. A népek végsı nagy összeütközése a „Josafát völgyében”.” (Bevezetés a Biblia tanulmányozásához)

22

Jóel Júdában töltött be prófétai szolgálatot. Kortársa volt Hóseás és Ámós prófétáknak, akik viszont Izráelben, északon munkálkodtak. Figyeld, mit írt: „De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint, böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is! És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülı és irgalmas İ, késedelmes a haragra és nagykegyelmő, és bánkódik a gonosz miatt.” (Jóel 2: 12-13.) Ismerısek ezek a szavak? Figyeld a folytatást: „És lesz ezután, hogy kiöntöm Lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és lányaitok. Véneitek álmokat álmodnak, fiataljaitok pedig látomásokat látnak.” (Jóel 2: 28.) Mikor voltak és lesznek ezek? „Nyilvánvalóbb beteljesedés: Ha Jóelnek ez a jövendölése az apostolok napjaiban részben beteljesedett, mi abban az idıben élünk, mikor még nyilvánvalóbban be fog teljesedni Isten népe számára. Az Úr úgy fogja adományozni Lelkét népének, hogy világossá válnak az erkölcsi sötétség közepette, úgy hogy világosság lesz ragyogtatva a világ minden részére. Bárcsak hitünk úgy megerısödne, hogy az Úr hatalmasan tudjon munkálkodni népéért.” (1908., 49. kézirat)

23

Két névtelen próféta? „Eljött azonban az Isten embere ıhozzá (Amásia királyhoz): - Ó, király! Ne menjen el te veled Izráel serege, mert az Úr nem lesz Izráellel, Efraim minden fiaival. Ha nem, ám menj el, készülj az ütközetre, de megver az Isten téged az ellenség elıtt; mert az Isten hatalmában van mind a segítség, min a megveretés. Akkor mondta Amásia az Isten emberének: - De mit tegyünk a száz tálentom ezüsttel, amelyet Izráel seregének adtam? És válaszolt az Isten embere: - Az Úr neked annál sokkal többet adhat!” (II. Krónika 25: 7-9.) „Ezért megharagudott az Úr Amásiára és prófétát küldött hozzá, aki mondta neki: - Miért imádod annak a népnek isteneit, akik nem szabadíthatták meg az ı népüket a te kezedbıl? Történt tehát, amikor így beszélt hozzá, válaszolt neki (Amásia): - Talán tanácsosa vagy te a királynak? Hallgass, mert rosszul jársz! Abbahagyta tehát a próféta, miután így fejezte be:

24

- Látom, hogy az Isten el akar téged veszteni, mivel ezt mőveleted és a tanácsomat nem fogadtad meg.” (II. Krónika 25: 15-16.) Két eseményrıl olvastunk itt, és egy kérdés merülhet fel bennünk: mirıl van itt szó? Arról, hogy Amásia, Júda királya (i.e. 796767.) száz tálentom ezüstöt kisajátított a templomi és a királyi kincsekbıl és felbérelte az izráelita zsoldosokat, hogy a segítségükkel Izráelt megtámadja. Isten embere, akit a Bibliánk nem nevez meg, felkereste Isten figyelmeztetésével. Mit tett? Hallgatott a figyelmeztetésre, de sajnálta a belefektetett ezüstöt. A hazaküldött zsoldosok dühükben feldúlták Samáriától Bethoronig a júdabeli településeket. Amásia gyızelmet aratott az edomitákon, de hazatérve szembesült a tragédiával: hiába hozta magával a legyızöttek bálványait, nem védték meg otthonaikat a szélnek eresztett zsoldosoktól. Sıt! Még Isten egy prófétát is küldött hozzá azzal a hírrel, hogy a bőnének lesz következménye, mégpedig halál! Ki volt Isten embere, és az a próféta, aki a második alkalommal felkereste a királyt? Vajon két ismeretlen, névtelen prófétával állunk szemben, vagy eggyel? Olyan variáció is lehet, hogy az akkor szolgálatot végzı Jóel prófétát küldte el Amásia királyhoz Isten? 25

Ezekre a kérdésekre a válasz a következı: fontos, hogy beazonosítsuk, konkretizáljuk és megnevezzük Isten „postását”, vagy „postásait”? Úgy is kérdezhetném, hogy: mindenképpen ki kell derítenünk ezt a számunkra érdekesnek tőnı titkot? Figyeld, kedves olvasóm ezt az idézetet: „Amacjá: Júda 9. királya. Neve héberül: ’amacjáhú, jelentése: „akit az Úr megerısít”. Apja: Jóás, szintén júdai király, anyja a jeruzsálemi származású Jehóaddám (2. Királyok 14: 12., 2. Krónika 25: 1.). Nem tiszta szívvel követte az Urat (2. Krón. 25: 2); bálványokat is imádott (2. Krón. 25: 14.). Elsı ténykedése apja gyilkosainak lemészárlása volt (2. Kir. 14: 5.). Jóást, Izráel királyát harcra hívta ki, de az a júdai Bétsemesnél megverte, Jeruzsálemet pedig kirabolta és feldúlta (2. Kir. 14: 8-17.). Végül összeesküvést szıttek ellene, ekkor Lákisba menekült, de oda is utána mentek és ott megölték. Jeruzsálemben temették el (2. Kir. 14: 8 kk).” (Keresztyén Bibliai Lexikon 1. kötet) Ez a két véglet. Vagy mindenáron ki akarjuk deríteni azt, ami igazából nem lényeges, vagy nem említjük meg azt sem, ami viszont igencsak lényeges, sıt nélkülözhetetlen! Igenis fontos az, hogy Isten kétszer küldte el Amásia királyhoz az emberét, prófétáját, és bizony ezt a kétszeri fi26

gyelmeztetését azzal „hálálta” meg a király, hogy az anyagiakat nézte, és a prófétát lenézte, semmibe vette, Istent és az üzenetét pedig figyelmen kívül hagyta. Nem szükséges, hogy a próféták kilétére koncentráljunk, az üzenetre viszont annál inkább! Amacjá, azaz Amásia király is jobban tette volna, ha így cselekszik, mert akkor nem játszotta volna el az utolsó lehetıségét… Most rajtunk a sor: mit tartunk fontosnak?

27

Zakariás „És kereste az Istent Zakariás idejében, aki az isteni látásokban értelmes volt; és mindaddig, míg az Urat kereste, jó elımenetelt adott neki Isten.” (II. Krónika 26: 5.) Kérdéssel folytassuk ezt a fejezetet az idézett szakasz elolvasása után: hány Zakariás próféta van a Bibliában? Igen, több is… Ez a Zakariás például nem azonos azzal, akit megöletett Jóás király. Nem az a Zakariás próféta, aki Jójada fıpap fia volt. Akkor ez a próféta kicsoda? Lapozzuk fel a lexikonokat: „Zakariás (7) próféta Uzziás idejében (2. Krónika 26: 5.).” (Bibliai nevek és fogalmak) „Zakariás: héberül: zökarjáh vagy teljesebb formában zökarjáhu. Jelentése: Jahve megemlékezett. A LXX-ban és az ÚSZ-ben: Zakhariasz. Ezt a görög formát használják a modern fordítások a próféta nevének átírásakor, míg a többi esetben inkább a héber formát. 14. Uzzijjá király nevelıje vagy tanácsadója, aki istenfélelemre tanította a királyt uralkodásának az elején. (2. Krónika 26: 5.).” (Keresztyén Bibliai Lexikon 1. kötet) Ez a Zakariás nem azonos azzal sem, aki megírta a Zakariás próféta könyvét, sıt ı nem is

28

Barakiás fia, akit megöltek az oltár és a templom között. Ezt a Zakariást Uzziás (Uzzijjá) királlyal kell összekapcsolnunk, ugyanis míg ı befolyásolta, addig Istent követte. Nincs szó szerint a Bibliánkban leírva, de valóban igaz a megállapítás: a királyt az uralkodása elején Isten vezette, mert a prófétákra hallgatott. Uzziás hosszú éveken át megfontoltan uralkodott, mert ott volt mellette Zakariás próféta. Igen ám, de Zakariásról többé nem szól a Bibliánk. Uzziás király elbizakodottságáról azonban igen! Itt egy kérdés merül fel bennem: miért esik meg olyan gyakran, hogy a jó irányba befolyásoló emberek eltőnésekor a befolyásolt elindul a lelki hanyatlás útján? Ez a jó irányba befolyásolók hibája, bőne? Emlékszel még Józsefre? Jákób fia rabszolgaként megtehette volna azt, hogy Istent okolja a sorsáért és hátat fordít mindannak, amiben felnıtt, amire tanították, és amiben az ısei hittek. Mit tett József? Idézem újra, ha elfelejtkeztünk volna róla: „József mindenhová magával vitte vallását. Ez volt a tántoríthatatlan hitének titka.” (E. G. White 1897., 59. kézirat) Zakariás prófétára is ez volt a jellemzı, de Uzziás hátat fordított mindennek. Ez a döntése nem Zakariás prófétától függött. Szabad akaratá29

ból döntött így és vállalnia kellett a következményeket is. Mit lehet erre mondani? Bárcsak kitartott volna amellett, amit Zakariás próféta megtanított vele. Zakariás „értelmes volt az isteni látásokban”. Mit jelent ez? Figyeld ezt a fordítást: „Az Istent kereste Zekarjá idejében, aki istenfélelemre tanította, és amíg az Urat kereste, sikert adott neki Isten.” (II. Krónika 26: 5.) Zakariás értette, mint bölcs ember mindazt, amit Isten láttat az emberekkel. Természetesen sokan, sıt a többség nem akarja meglátni, és inkább követik a vak vezetıiket… Zakariás próféta volt. Látta, mint „látó”, azaz „nézı” (ro’eh) mindazt, amit Isten lát és láttat. Zakariás megmutatta Uzziásnak, hogy kell „nézni”, és ı meg is tanulta használni, de elfordult tıle. Sokan irigylik a „nézıket”, és szeretnének ilyen „képességet” birtokolni, de Istent, akitıl származik ez az ajándék, elutasítják. Isten nélkül nem lehet a Szentlélek eme ajándékához jutni, és pillanatok alatt el lehet veszíteni. Erre példa Saul király. Uzziás és Saul sorsa sajnos ebben megegyezik… Bár Zakariás halott, sokunkat befolyásol ma is…

30

Ésaiás „Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felıl, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban…” (Ésaiás 1: 1.) „Amely évben meghalt Uzziás király, láttam az Urat ülni magas és felemelt székben, és palástja betöltötte a templomot.” (Ésaiás 6: 1.) Ésaiás tehát próféta volt Júdában, a déli országrészben. Jeruzsálemben, a fıvárosban élt és dolgozott Isten prófétájaként. Kortársa volt az Izráelben mőködı Hóseásnak, és a Júdában prófétáló Mikeásnak (Hóseás 1: 1. és Mikeás 1: 1.). Mit tudunk errıl a prófétáról? Egy idézet: „Ézsaiás: (Isten üdvössége, Jahve az üdvösség; az Úr segít). Próféta Júdában Uzziás, Jótám, Aház és Ezékiás királyok uralma idején (Ézs. 1: 1.); Ámós II. fia; két fia volt (Ézs. 7: 3., 8: 3.), munkássága Uzziás király halálnak évében kezdıdött (Ézs. 6: 1.); nagy tekintélynek örvendett, kivált Ezékiás király elıtt (2. Kir. 19: 111.); egész különleges módon a megváltás prófétája; megjövendölte a Messiás eljövetelét (9: 6., 28: 29., 53. fejezet stb.)” (Bibliai nevek és fogalmak) Ézsaiás könyvérıl nagyon sok a vita, ugyanis sokan nem fogadják el az egész könyv szerzıjé31

nek. Ez azonban nagy hiba! Csak egy kérdés: miért ne láthatta volna Ézsaiás Babilon korát és a fogság helyszínét, Círusz személyét? Láthatta, annak ellenére, hogy 200 évvel késıbbi helyszínrıl, idıszakról és személyrıl beszélünk, ugyanis ı próféta volt, és látott a lelki szemeivel! Sokan állítják, hogy volt egy „babiloniai Ézsaiás”, és egy „Trito-Ézsaiás”? is, de tévednek… Ahogy Ézsaiás elnevezte a fiait jelképes nevekkel: „Seárjásúb”, azaz „a maradék megtér” (7: 3.) és „Mahér-Sálálhás-baz” azaz „hamar a zsákmányra, gyorsan a prédára” (8:3), úgy látta a jövıt is. Tudta, hogy mit tesz és miért teszi, mert az Isten vezette ıt. Hangsúlyozom: Isten embere, prófétája volt! Mirıl szól a könyve? Ahogy az idézetben olvastuk is, Izráel történelmének válságos idıszakában élt, ezért a beszédeit, bizonyságtételeit, tanúvallomásait, próféciáit győjtötte össze. Soksok vigasztaló jövendölést örökített meg a Messiás elsı és második érkezésérıl, valamint Isten szabadító hőségérıl a maradék hívı népe iránt. Most azonban koncentráljunk a prófétára és a küldetésének kezdetére, hogy az életmővét egészében megértsük. Az a kor, melyben Ézsaiás szolgált, különösen sokkoló volt. Izráel és Szíria egyesített csapatai elözönlötték Júdát. Az asszír seregek a városokat 32

körülzárták, és mikor Samária elesett és Izráel tíz törzse szétszóródott, sıt újra és újra rátörtek az asszír csapatok Júdára, bizony Ézsaiás nem volt könnyő helyzetben… Jeruzsálem túlélte az ostromot, méghozzá Isten közbelépésének következtében, de Isten elıre szólt, hogy a külsı veszélynél sokkal súlyosabb a belsı! Ézsaiás látta, hogy a lelki hanyatlás Isten türelmének határait feszegette. A hitehagyás, a bálványimádás, fıleg azok részérıl volt sokkoló, akiknek „prófétai nemzetnek” kellett volna lenniük. Hóseás és Ámós pontosan ezért prófétáltak észak-Izráelben. Gondoljuk el: a szociális helyzet az országban a feje tetejére állt. A szegényeket kisemmizték, elnyomták, eltiporták. A bírók sem ítéltek becsületesen, még ha árvákról, özvegyekrıl is volt szó. Korrupció, önzés és részrehajlás jellemezte Júdát. Nekünk ez azért „megszokott”, mert ma is ez jellemzı a világunkra, de Ézsaiásnak Isten parancsot adott, és a küldetést vére kellett hajtania! Ézsaiás visszariadt a felelısségtıl, hogy Uzziás halála elıtt Júdának át kell adnia Isten sokkoló üzenetét. Feladatát reménytelennek látta, önmagát alkalmatlannak, mert tudta, hogy totális ellenállásba fog ütközni. Ekkor kapta a látomást. Találkozott a Teremtıjével! Az üzenet így szólt: „Hallva halljatok, de ne értsetek, látva lássatok, de nem ismerjetek! Tedd kövérré e nép szí33

vét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy a szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon!” (Ézsaiás 6: 9-10.) A feladat tehát ez volt: kiáltson, tiltakozzon az elhatalmasodó bőnök ellen. Ézsaiásnak egész életén át türelmes, bátor tanítónak kellett lennie, sıt a reménység és ítélet prófétájának. Hatvan éven át, vagy még tovább is, a remény prófétájaként munkálkodott! Izráel szem elıl tévesztette Istent, lelki látásuk elhomályosodott, de Isten pontosan ezért küldte közéjük Ézsaiás prófétát…

34

Móreseti Mikeás „Ez volt az Úr Szava, amely a moreseti Mikeáshoz szólt Jótám, Akház és Ezékiás, júdai királyok idejében, melyet látott Samáriáról és Jeruzsálemrıl.” (Mikeás 1: 1.) Mikeás próféta volt, és azért idézi mindenki ezt a verset, mert ebbıl tudjuk meg, hogy a próféta moreseti származású, valamint azt is, hogy mely királyok idejében jövendölt, prófétált. A könyv (Mikeás könyve) tehát, mely az úgynevezett „kispróféták” közé sorolja, az ı munkája. Mit tartalmaz ez a mőve? Mivel i.e. 730 körül íródott, a nemzet súlyos vallási és erkölcsi elfajulása miatt elmondott figyelmeztetéseket tartalmazza, mint tanúvallomásokat, Isten üzeneteit, valamint vigasztaló messiási jövendöléseket is! Kérdezem én: „csak” ennyit? Gondoljunk csak bele, hogy Mikeás próféta megjövendölte elıre Samária pusztulását, ami i.e. 722-ben be is következett! Sokat beszélt Jeruzsálem bőneirıl is, mely különösen Ezékiás idejében (i.e. 700 körül) tetızött. Ha a könyvét fel akarnánk osztani, így hajthatnánk végre a feladatot: 1. Jeruzsálemnek, Samárinak pusztulása (1-3. fejezet) 2. Áldás Sionra (4: 1-8.) 35

3. Támadás és szabadulás Dávid leszármazottja által (4: 9 – 5: 15.) 4. Fenyegetı beszéd a nép ellen a bőnei miatt (6: 1 – 7: 6.) 5. Végül jön a segítség Istentıl (7: 7 – 20.) Természetesen ugyanezt a felosztást másképpen is fogalmazhatjuk: 1. Isten megítéli Izráelt és Júdát 2. A béke korszaka, Jézus érkezése 3. Sion megpróbáltatása, a Messiás uralkodása 4. A helyes istentisztelet, panasz a nép bőnei miatt 5. Reménység a nyomorúság idején Mi a különbség a kettı között? Csupán a megfogalmazásban más, de a lényeg ugyanaz! Mikeás könyvét ezért ajánlom, hogy mindenki elolvassa. Rövid, mégis sokatmondó, mert enélkül nem értjük a Bibliánkat, és továbbra is bennünk fog élni az a tévhit, hogy kettéválaszthatjuk az Ó- és Újszövetséget egymástól. Nem két Bibliánk van! Egy egészet alkot a Bibliánk. Figyeld csak: Mikeás 5: 2. „De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között, belıled származik nekem, Aki uralkodó az Izráelen; Akinek származása elejétıl fogva, öröktıl fogva van!” Az 1400 messiási prófécia közül ez az egyik, méghozzá az egyik kedvencem! Mit is olvas36

tunk? Azt, hogy Mikeás elıre megjövendölte Jézus születésének helyszínét: Betlehemet, ugyanakkor Izráel örök uralkodójáról, Jézusról kijelenti a próféta, hogy mindig is létezett, örök élettel rendelkezik, és így azonos Istennel! Mikeás próféta látta azt, Akit az emberiség nagy része, sıt még a „próféta nemzet” nagy része sem látott, pedig ott volt körülöttük, elıttük, közöttük, felettük… Mikeás ugyanúgy hirdette Isten ítéletet, mint kegyelmét. Ezért jelenthetjük ki azt a tényt, hogy amit ı hirdetett, az igazság volt, és nem holmi üres fenyegetés, sıt nem is hiú vak remény. Mikeás eltántoríthatatlan, rettenthetetlen bátorsággal hirdette Isten üzenetét, és harcolt a hamis próféták ellen. Olvassuk csak el a könyvébıl a 2: 6-11 szakaszt! Mikeás mellett is ott voltak a hamis próféták, akik pontosan az ellenkezıjét hirdették, mint amit Isten üzent. Mikeás Isten kegyelmét úgy hirdette, ahogy a hamis próféták soha. Ebben vált valóra az, amit Mikeás neve jelent: Kicsoda olyan Isten, mint az Úr? A Messiás Izráel Uraként fog megkegyelmezni népének és örökké uralkodni fog felette! Már csak az a kérdés, hogy mi követjük-e az Urat, és megırizzük-e szívünkben a prófétán keresztül hirdetett isteni üzenetet…

37

Odéd „Samáriai próféta, a júdai Áház (Akház 735715) király kortársa (2 Krónika 28: 9-15.).” (Keresztyén Biblia Lexikon 2. kötet) „Az izreáliek fogságba vittek a honfitársaik közül százezer nıt, fiú- és lánygyermeket. Nagy zsákmányt is raboltak tılük, és azt elvitték Samáriába. De ott volt az Úr egyik prófétája, név szerint Odéd, aki a Samáriához érkezı sereg elé kiment, és ezt mondta: - İseitek Istene, az Úr haragra gerjedt Júda ellen, és a kezetekbe adta ıket, ti pedig levágtatok közülük az égig felható haragotokban. És most azt gondoljátok, hogy leigázhatjátok a júdaikat és jeruzsálemieket, hogy rabszolgáitokká és rabnıitekké váljanak, pedig így magatokat teszitek bőnössé Istenetek, az Úr elıtt! Tehát, most hallgassatok rám: vigyétek vissza a honfitársaitok közül foglyul ejtetteket, különben az Úr izzó haragja ellenetek fordul!” (II. Krónika 28: 8-11.) Folytassuk ezeket az idézeteket egy kérdéssel: a hadsereg elıtt álló, prófétáló Odéd sorsa ekkor megpecsételıdött? Gondolj csak bele, mit tett itt Odéd próféta! Szemben állt a zabráló, fosztogató hadsereggel, és azt kérte, hogy vigyék vissza a zsákmányukat! 38

Látod magad elıtt a szituációt? Szerintem a próféta túlélési esélye józan paraszti ésszel végiggondolva: egyenlı volt a nullával! Micsoda hatalmas bátorság és rendíthetetlen Istenbe vetett hit, Iránta való engedelmesség kellett ehhez, és Odéd így viszonyult az Úrhoz, Aki ıt küldte a hadsereg megfékezésére. Te, kedves olvasóm, vajon megtennéd-e ezt, ha Isten kérné tıled? Sokan úgy vélik, hogy ez a fajta „vakmerıség” és „öngyilkosságra való hajlandósság” nem jellemezheti Isten gyermekeit, Krisztus követıit. Amit ilyenkor idéznek az az, hogy „hallgatni arany”! Sıt, elıhozakodnak azzal, hogy „Boldogok a békességre igyekezık, békességszerzık”, és bizony ezzel totálisan kiforgatják Jézus szavait! Nekem már nagyon sokszor vágták a fejemhez azt, hogy túl sokat jártatom a számat, és jobban tenném, ha evésre használnám… Igen. Ezek az emberek sajnos egyáltalán nem hajlandóak szemernyit sem megváltozni. Egyetlen céljuk van: teljesüljön a saját akaratuk! De! Ezt a könyvet a prófétákról írom, és ezt a fejezetet konkrétan Odéd prófétáról. Ebbıl adódik a kérdés: miként folytatódtak az események, és mi lett a sorsa Odéd prófétának? A Bibliánk adja meg a kérdésre a választ: 39

„Akkor elıállt néhány efraimi fıember: Azarjáhú, Jehóhánán fia, Berek Jáhú, Mesillémót fia, Jehizkijjáhú, Sallum fia és Amászá, Hadlaj fia, azokkal szemben, akik a hadjáratból jöttek, és ezt mondták nekik: - Ne hozzátok ide a foglyokat, mert amit ti akartok, az a mi bőnünk lesz az Úr elıtt, és a mi bőneinket és vétkeinket szaporítja, pedig úgyis sok a vétkünk, és felgerjedt a harag Izráel ellen. Otthagyta tehát a hadsereg a foglyokat és a zsákmányt a vezetık és az egész gyülekezet elıtt. A név szerint megnevezett férfiak elıálltak, gondjaikba vették a foglyokat: a mezteleneket felöltöztették a zsákmányból, ruhát, sarut, ételt, italt adtak nekik, sıt be is kenték ıket olajjal. A gyengéket szamarakra tették, és elszállították ıket a pálmafák városába, Jerikóba a testvéreikhez, aztán visszatértek Samáriába.” (II. Krónika 28: 12-15.) Odéd próféta tehát nem szenvedett mártírhalált, ahogy „logikusnak” tőnt… Ugyanígy Izráel és Júda sorsa sem „logikus”… Ezért hangsúlyozom, hogy emberileg lát az „átlagember”, míg a próféta mindezen túlnéz, és tudja, látja azt, amit Isten láttat vele…

40

IX. Próféták Izráel bukása után

41

Náhum „Ninive terhe; az elkósi Náhum látásának könyve.” (Náhum 1: 1.) Náhum prófétáról ennyit tudat a Bibliánk, ugyanis nem ı a „lényeg”, hanem az üzenet, amelyet Isten rajta keresztül adott az emberiségnek. Ez a könyvem viszont a prófétákról szól, és így Náhum próféta is „fıszereplı”… A kérdés tehát: ki volt Náhum próféta? Elıször is a tizenkét kispróféta sorában a hetedik. A neve a héber „nóhum” kifejezéssel azonos, aminek a jelentése: vigasztaló. Ez „természetesen” rövidítés! A név teljesebb alakja „nahumjah”, azaz „Jahve megvigasztal”. Ha ismét a Náhum 1:1-re koncentrálunk, fel kell figyelnünk az „elkósi” kifejezésre. Náhum próféta ugyanis Elkósból származott. Mivel több Elkós nevő község is volt, ezért a júdaira kell gondolnunk, aminek a másik neve „kapar nahum” héberül, azaz „Náhum falvára”. Furcsa egyébként, hogy semmit sem közöl, a Bibliánk a próféta elhívásáról, sıt még az apja nevérıl sem! Mit írtam az elején? Az üzenet, és nem az üzenet átadója a lényeg! Térjünk át tehát a könyvére, azaz az üzenetre. Mirıl írt Náhum próféta a könyvében? Kezdjük egy idézettel: 42

„Náhum könyve: Szerzıje és keletkezési ideje: Náhum próféta, valószínőleg i.e. 640 körül. Témája: Ninive elleni ítélethirdetés és egyben jövendölés az Úr napja minden népre vonatkozó ítéletérıl. A gonosztól való végsı szabadítás kegyelmes ígérete Isten hívı népének.” (Dr. Vankó Zsuzsa – Dr. Reisinger János) Az idézet olvasása után egyértelmő, hogy ki akarom deríteni, vajon igazak-e ezek az állítások. Kezdjük az idıponttal: mivel Náhum Ninive pusztulásáról prófétál, adott egy helyszín. Mi van az idıponttal? Náhum példaként utal NóÁmónra, amit Asszurbanipal i.e. 663-ban elfoglalt. A könyv próféciái tehát nem származhatnak ettıl korábbi idıbıl. A könyv meghirdeti Ninive elesését, de a bekövetkezésérıl, mely i.e. 612ben történt, nem mond semmit. Ebbıl az következik, hogy a próféciákat i.e. 663-612 között mondta el, írta le Náhum próféta. Ettıl közelebbi meghatározás a Bibliánk alapján, és a Náhum könyvébıl nem állapítható meg, így vitatható és felesleges… Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miért írta le a próféta. Náhum Jahve igaz prófétája volt, és nem a szíve, érzései, gondolatai, sıt nem is a nép, a nép vezetıi, hanem maga Isten az, Aki vezette prófétálás közben. Isten kijelentéseit tolmácsolta, amit látomásban, hallomásban kapott. 43

A történelem ott, akkor és ma is Isten hatalma alatt állt és áll. Amit İ tesz és tett, a prófétái által közli és közölte a múltban is. Isten dönt népek, nemzetek és egyes emberek sorsa, jövıje felett, hiszen İ az igaz bíró! Csak gondolj bele, kedves olvasóm: elıre közölte Isten a szolgáján, a prófétán keresztül Ninive i.e. 612-ben bekövetkezett elestét! Ez várt Asszíriára és a többi hatalmas világbirodalomra is! Isten szava, kijelentése beteljesedése bizonyos, „tuti”, hiszen akaratának senki sem állhat ellene. Náhum pontosan ezért magasztalja Jahvét, az igaz bírót. A könyv szerkezete szép, erıteljes költıi képei kiemelkedı prófétai egyéniségre utalnak. A Jahve magasztalása például alfabetikus himnusz! Mit jelent ez? Azt, hogy a kezdı sorok a héber abc rendjét követik. Persze ezt nem adják vissza a magyar fordítások, sajnos. Csak egy kérdés a végén: Náhum kiemelkedı prófétai egyéniség volt? Igen és nem. Ha úgy véljük, hogy a próféta büszkén kijelenthetné önmagáról, hogy kiemelkedı egyéniség, akkor nem! Viszont, ha Isten ajándékaként fogjuk fel, akkor igen…

44

Habakuk „A teher, amelyet Habakuk próféta látott.” (Habakuk 1: 1.) „Habakuk próféta könyörgése a sígjónóth szerint.” (Habakuk 3: 1.) Habakuk próféta a könyvének szerzıje az 1: 1 és 3: 1 alapján! Ezt jó, sıt fontos leszögeznünk az elején! Mikor? A 2: 20 és 3: 19 alapján még a templom lerombolása elıtt. Egy idézettel folytassuk: „Habakuk könyve: Szerzıje és keletkezési ideje: Habakuk próféta (i.e. 630 körül). Témája: Gyötrıdı töprengés és imádság a kevély és kegyetlen babiloni hatalom uralma idején. Isten igazságszolgáltatásának ígérete és dicsıséges, végsı szabadítást hozó megjelenésének prófétikus leírása.” (Dr. Vankó Zsuzsa – Dr. Reisinger János) Mit jelent Habakuk neve? Idézzük a lexikont: „Habakuk: (átölelés, átölelı; kerti növény).” (Bibliai nevek és fogalmak) Hogy jelenthet átölelést és kerti növényt is egyszerre? A választ egy másik lexikon adja meg: „Nevének eredete, jelentése vitatott. A „hbk” gyök jelentése: átölel, átkarol. Olyan ember, akit Isten szeretetével átölel, s aki népét a nehéz 45

idıkben szeretettel átöleli. Másik értelmezése szerint a héber habakkuk az asszír hambakuku megfelelıje, ami egy illatos kerti növénynek, a bazsalikomnak a neve. E szerint a próféta a halál, a pusztulás közelében jó illat, az élet illata népe között. Ha nevének jelentése homályos is, küldetése, egyénisége egyértelmő, világosan rajzolódik ki a könyvébıl. Habakuk Isten követe, üzenetének, kijelentésének tolmácsolója: próféta. Népe és kora bőneivel, nyomorúságaival Isten színe elé járul, és az Úr válaszáért tusakodik. A 2: 1-ben külön is leírja, hogyan készült az Úr kijelentésének fogadására. Az imádkozó próféták, zsoltárok sorába tartozik (Mik 1: 8 kk; 6: 1kk; Jer 8: 18kk). Jóbhoz hasonlít, aki az igazságért tusakodik, és Illéshez, aki panaszával a Hórebre menekült. Olyan ember, akinek mindene volt az Úr: Istene, Szentje, mentsvára (1: 12), öröme, üdvössége (3: 18), erıssége (3: 19). A bibliai hagyomány a kispróféták sorában Náhum és Zofóniás közé sorolta. (…) A hagyomány szerint megérte Jeruzsálem pusztulását, s Jeremiással együtt sírt a romok felett.” (Keresztyén Bibliai Lexikon 1. kötet) Figyeltük? Csak a hagyomány szerint, és nem a Bibliánk alapján érte meg Jeruzsálem pusztulását! Viszont, amit a Bibliánk alapján igazoltnak, bizonyítottnak tekinthetünk, nem kérdıjelezzük 46

meg! Hiszem és vallom: a Bibliánk az alapdokumentum és ezért kell onnan kezdenünk a kutatást. Ez a fejezet, sıt a könyv is így készült. Olvassuk el magát a Habakuk próféta könyvét és onnan kezdjük… A felirat, mely az elsı vers, után két párbeszéd következik. Ezeket olvashatjuk a 2. verstıl a 11 versig és a 12. verstıl a 17. versig. A próféta imája és zsoltára, jövendölése és panasza a könyv egészét magában foglalja. Miért hangsúlyoztam ki a két párbeszédet? Azért, mert azok annak a „tehernek” a leírásai, amit a próféta látott. Mit látott? Erıszakot, önkényt, romlottságot, züllést és hitehagyást mindenütt. Nem érvényesült a törvény, nem hoztak igaz ítéletet és a gonoszok kijátszották az igazakat. Mi volt a próféta kérdése? „Meddig Uram?” Isten válasza pedig ez volt: már útban az ítélet, a végrehajtói pedig a káldeusok. A próféta megrémült a látomástól, és újabb kérdést tett fel: „Uram, meddig tart ez?” Mintha csak nekünk válaszolt volna Isten: az idı Rá tartozik, de ami rajtunk múlik, hogy egyedül, kizárólag a hit által lehet megmenekülni! Ez a remény élt Pál apostolban is. Hasonlítsd csak össze a Habakuk 1: 5-öt az Apcsel. 13: 41-el, a Habakuk 2: 4-et a Róma 1: 17-tel és Galata 3: 11-el! A Héberekhez (Zsidókhoz írt levél) 10: 37-39 hátterében is a Habakuk 2: 4 áll, sıt az 47

Apokalipszis (Jelenések könyve) 20: 9 a Habakuk 1: 6-ra, a Lukács 1: 47 pedig a Habakuk 3: 18-ra utal!

48

Jeremiás „Szólt az Úr nekem: - Mielıtt az anyaméhben megalkottalak, ismertelek, és mielıtt az anyaméhbıl kijöttél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé. (…) Menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és mond mindazt, amit parancsolok neked! Kinyújtotta az Úr az ı kezét, megérintette a számat, és mondta nekem: - Nézd, az én szavaimat adom a te szádba! Lásd, e mai napon népek fölé, országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!” (Jeremiás 1: 4-10.) Jeremiás prófétát maga Isten hívta el egy látomáson keresztül. Igen, a többi prófétát is Isten hívta el, ez igaz, viszont Jeremiás mindezt le is íratta, meg is örökítette írott bizonyítékként, méghozzá Bárukkal, akinek lediktálta (36. fejezet). Mit tudunk Izráel egyik leghíresebb, legnagyobb prófétájáról? Kezdjük a nevével: a héber „jirmöjáh”, „jirmöjáhú” kifejezések jelentése: Isten felmagasztal, Jahve felemel, az Úr magasztos, Jahve megalapoz. Ennek a görög megfelelıje az „Ieremiász”.

49

Most pedig folytassuk az életének rövid ismertetésével. Figyeljük meg, hogy a lexikonok mennyire eltérıen határozzák meg az adatokat, információkat. „Jeremiás Kr.e. 650 körül született a Benjámin-törzs területéhez tartozó Anátótban, Jeruzsálemtıl kb. 7 km-re, ÉK-re. Apja pap volt. Lehetséges, bár nem bizonyítható, hogy Jeremiás Ebjátártól származott, akit Salamon király Anátótba számőzött (1. Kir. 2: 26k). Prófétai elhívása Jósiás király 13. esztendejében, Kr. e. 627-ben történt (Jeremiás 1: 2). Több mint negyven éven át hirdette a rábízott Igét. Jeruzsálem eleste után (Kr. e. 587.) honfitársai Egyiptomba vitték, és ott is halt meg.” (Keresztyén Bibliai Lexikon 1. kötet) „Jeremiás 1. Izráel egyik legnagyobb prófétája, kb. Kr.e. 640-587-ig élt. Papi családból származott Anatótból, amely mindössze 4 km-nyire fekszik északkeletre Jeruzsálemtıl; látomás által nyerte prófétai elhívását (Jer. 1: 4-10.); Júda utolsó öt királya, Jósiás, Joáház, Jóákim Jóákin és Sedékiás idején jövendölt. Valószínőleg segítségére volt Jósiásnak nagy vallási reformjában (2. Kir. 23.); óvta Jóákimot az Egyiptommal való politikai szövetségétıl; ez a király semmisítette meg a próféta írástekercsét (Jer. 36.); az utolsó 50

király alatt a nemesség üldözte ıt (Jer. 36-37.). Jeruzsálem lerombolása után Nabukodonozor nagylelkően bánt vele (Jer. 39: 11-12.). Kényszerítették, hogy Egyiptomba menjen; ott is halt meg (Jer. 43: 6-7.).” (Bibliai nevek és fogalmak) A lexikonok tényeket, adatokat, valamint „valószínő”, „megközelítı”, „feltételezett” tényeket és adatokat közölnek velünk. A kérdéseim tehát a következıek: - Mikortól élt, azaz mikor született Jeremiás próféta? - Hol volt Anatót, és milyen távolságban Jeruzsálemtıl? - Hogyan nevezték Jeremiás ısét, a papot? Ezekre a kérdésekre a Bibliánkban ne keressünk válaszokat, ugyanis ezek lényegtelenek és feltételezett adatok. Ami viszont fontos: a Biblia közöl konkrét tényeket, adatokat és ezek különösen fontosak, nélkülözhetetlenek számunkra. Olvassuk el a Jeremiás könyvét, valamint a Jeremiás Siralmait! A két írás mindent elmond, amire szükségünk van! A Jeremiás könyve tartalmazza a Júda pusztulása idején mőködı nagy próféta üzeneteit, melyeket Júda fejedelmeihez és népéhez intézett, sıt a megrendítı küzdelmét is, mellyel a népét bőnbánatra és Istenhez való megtérésre akarta vezetni ebben a drámai idıszakban. 51

A Jeremiás Siralmai pedig a próféta gyászénekét tartalmazza, és azokat a vívódó gondolatait, melyeket Isten színe elıtt, Jeruzsálem i.e. 586-os totális pusztulása után írt le. Végül egy bibliai tény: Jeruzsálem i.e. 586ban és nem Kr. e. 587-ben esett el, ahogy a lexikonban olvastuk…

52

Hanániás (Hananjá) „Abban az évben Sedékiás, Júda királya uralkodásának kezdetén, a negyedik év ötödik hónapjában mondta nekem Hanániás (Azúr fia, a próféta, aki Gibeonból származott) az Úr házában, a papok és az egész nép szemei elıtt: - Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Eltörlöm a babiloni királynak jármát… És vette Hanániás próféta a jármot a Jeremiás próféta nyakáról, és széttörte azt. És szólt Hanániás az egész nép elıtt: - Ezt mondja az Úr: Így töröm le Nabukodonozornak, a babiloni királynak jármát két év múlva minden nemzet nyakáról.” (Jeremiás 28: 1-11.) Ki volt ez a próféta? Kezdjük egy idézettel: „Hanániás: Isten kegyelmes; Jahve könyörült, Isten kegyelembıl adta; akinek Isten adta. Hamis próféta Jeremiás korában (Jeremiás 28.).” (Bibliai nevek és fogalmak) Ha elolvastuk a Jeremiás próféta könyvének 28. fejezetét, sokkal több információhoz jutunk, mint a lexikonok segítségével. Figyeld csak ezt az idézetet és hasonlítsd össze a Bibliád meghatározott szakaszával! „Hananjá: a név jelentése: „Jahve irgalmas”. A Bibliában több személy is viseli ezt a nevet: (…)5. Azzúr fia, Gibeónból származó hamis pró53

féta, Jeremiás kortársa. Letöri Jeremiás nyakáról azt a fajármot, amit a próféta Isten parancsából hord, hirdetve általa az eljövendı fogságot. Tettéért, s a hozzá főzött hamis próféciáért Jeremiás az Úr ítéletét hirdeti meg neki. Hananjá két hónappal késıbb meghal. (Jeremiás 28.).” (Keresztyén Bibliai Lexikon 1. kötet) Ahogy láttuk az eddigi próféták és hamis próféták esetében, most sem történt másképpen. Miért? Azért, mert a hazugság nem örök! Figyeljük meg Isten válaszát: „De így szólt az Úr Szava Jeremiáshoz, miután Hananjá próféta letörte a jármot Jeremiás próféta nyakáról: - Menj és ezt mondd Hananjának: Így szólt az Úr: Fajármot törtél össze, de vasjármot csináltál helyette! Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Vasigát teszek mindezeknek a népeknek a nyakára, hogy Nabukadneccárt, Babilónia királyát szolgálják. Szolgálni is fogják, sıt még a mezei állatokat is neki adom. Majd ezt mondta Jeremiás próféta Hanajá prófétának: - Hallgass ide, Hanajá! Nem az Úr küldött téged, te mégis bíztattad ezt a népet hazug módon! Azért ezt mondja az úr: Eltöröllek téged a föld színérıl, még ebben az évben meghalsz, mert a beszéded engedetlenség volt az Úrral szemben! 54

Meg is halt Hananjá próféta még annak az évnek a hetedik hónapjában.” (Jeremiás 28: 1217.) Hatalmas befolyással bírnak azok a próféták, akik azt hirdetik, amit az emberek hallani akarnak… Igen ám, de itt mit olvastunk? Azt, hogy rövid idın belül kiderült, kinek is van igaza… Hanániás meghalt, de ez nem eredményezte azt, hogy Jeremiást követték. Egyáltalán nem figyeltek a valódi, igazi prófétára, hanem a saját fejük után mentek. Sıt! Mivel Jeremiás nem azt mondta, amit hallani akartak, ellene fordultak, és magukkal vitték rabságba, Egyiptomba. Gondold csak ezt végig, kedves olvasóm! Csak egy kérdésem van: azt mondom, írom, amit hallani, olvasni szeretnél? Ma Isten prófétai üzenettel bíz meg embereket, hogy Jeremiáshoz hasonlóan hirdessék: Térjetek meg és engedelmeskedjetek Istennek, ugyanis már az ajtó elıtt áll és bármelyik pillanatban beléphet! Ezt az üzenetet kell továbbadnunk embertársainknak! Jeremiás fajárommal, majd vasjárommal ábrázolta a jövıt, de Sátán szolgálatba állította a saját prófétáját, és ezt hirdette: Keresd a könnyebb utat! Érezd jól magad és bízz a jobb jövıbe! Szebben hangzik? Szebben, csak hazugság…

55

Akháb és Sedékiás „Halljátok meg az Úr Szavát mindannyian, ti foglyok, akiket Jeruzsálembıl Babilonba számőztem: Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene Akhábról, Kolájá fiáról és Sedékiásról, Maaszéjá fiáról, akik hazugságot prófétálnak nektek az én nevemben: Nabukodonozor babilóniai király kezébe adom ıket, és ı kivégezteti ıket a szemetek láttára! Átokba foglalják ıket a Babilóniában élı júdai foglyok, és ezt mondják: Olyanná tegyen téged az Úr, mint Sedékiást és Akhábot, akiket tőzben égetett el Babilónia királya! Ugyanis olyat követtek el, ami becstelenség Izráelben: paráználkodtak embertársaik feleségével, és hazugságot hirdettek az én nevemben, amit nem parancsoltam nekik. Én tudom és tanúsítom ezt! – mondja az Úr.” (Jeremiás 29: 20-23.) Ebben a bibliai szakaszban olvashattunk két olyan hamis prófétáról, akiket Akhábnak és Sedékiásnak hívtak. Természetesen ık nem azonosak azokkal a királyokkal, akiknek hasonló volt a nevük. Mit tudunk róluk? Elıször is azt, hogy az erkölcsi életük kirívóan bizonyította, hogy nem lehetnek „Isten szent emberei”. Miért? Isten nevében hirdettek olyan dolgokat, amelyekkel az Úr egyáltalán nem bízta meg ıket, sıt, semmi56

lyen megbízatást sem adott nekik! Az emberek hitelt adtak a próféciáiknak annak ellenére, hogy tisztában voltak vele, mennyire erkölcstelen és botrányos a viselkedésük. Tudták, hogy az embertársaik feleségével paráználkodtak, és istentelenül éltek. Mi történt velük végül? Sorsukat a Biblia szerint végül Nabukodonozor babiloni uralkodó pecsételte meg, aki tőzben elégette ıket. Jeremiás próféta elıre elmondta a babiloni foglyoknak, hogy Isten népe könnyebben hagyja magát megtéveszteni, mint egy „világi” uralkodó, aki „nem ismeri” Isten Szavát… Egy idézetet figyeljünk meg: „A babiloni hamis tanítók között volt két ember, akik szenteknek mondták magukat, bár erkölcstelenül éltek. Jeremiás elítélte gonoszságukat, és figyelmeztette ıket, hogy milyen veszélyben vannak. A hamis tanítókat feldühítette a dorgálás, és igyekeztek lerombolni az igaz próféta munkáját. Felbíztatták a népet, hogy kételkedjenek Jeremiás szavaiban, és Isten tanácsának ellenkezıjét tegyék, vagyis ne engedelmeskedjenek a babiloni királynak. Az Úr Jeremiáson keresztül kijelentette, hogy a hamis próféták Nabukodonozor kezébe kerülnek, és szemük láttára ölik meg ıket. Ez a jövendölés rövidesen szó szerint beteljesült. 57

Az idık végégig lesznek zavart keltı emberek. Lázítanak azok között, akik magukat az igaz Isten képviselıinek vallják. A hamis próféták arra bíztatnak embereket, hogy könnyen vegyék a bőnt. Amikor gonosz tetteik következményei nyilvánvalókká válnak, nehézségeikért azt igyekeznek felelıssé tenni, aki lelkiismeretesen intette, ahogy a zsidók is Jeremiást vádolták balsorsukért.” (Ellen Gould White: Próféták és királyok) Mit olvastunk? A hazugság, melynél szebben nem hangzik az igazság, vonzóbb… Igen ám, de megéri azt terjeszteni és elhinni? Szerintem hoszszútávon nem éri meg. Rövid távon szép is az, sıt, vonzóbb és tetszetısebb, de attól még hazugság...

58

Semája és a többi hamis próféta „Küldte továbbá hozzám Szamballat ilyen módon ötödször a legényét, akinek kezében egy felnyitott levél volt, melyben ez volt írva: A szomszéd népek közt ez a hír, és Gasmu is mondja, hogy te és a zsidók fel akartok lázadni, ezért is építed a kıfalat, és te leszel a királyuk, ahogy állítom. Sıt, még prófétákat is rendeltél, akik hirdetnék rólad Jeruzsálemben: Király van Júdában! És most ennek a híre a királyhoz is elérkezett, tehát gyere és tanácskozzunk együtt.” (Nehémiás 6: 5-9.) „És én elmentem Semájának … házába…, és ıt bezárkózva találtam, és mondta: Menjünk az Isten házába, a templom belsı részébe, és zárjuk be a templom ajtajait, mert eljönnek, hogy megöljenek téged, és pedig éjjel érkeznek, hogy meggyilkoljanak. Én azonban mondtam: Talán ilyen férfinak, mint én vagyok, illik-e menekülni? Nem megyek! Én felismertem, hogy nem az Isten küldte ıt, hanem azt a próféciát azért mondta nekem, mert Tóbiás és Szamballat felbérelték ıt.” (Nehémiás 6: 10-14.) Az újjáépítés idejébıl idéztem ezt a két szakaszt, hogy lássuk, miként tevékenykedtek a hamis próféták. A kérdés: milyen tanulságot von-

59

tunk le a két idézetbıl? Sıt, továbbmegyek: kik ezek a felbérelt, hamis próféták? A válasz pedig a következı: amikor egyéni, politikai érdekek forognak veszélyben Isten hőséges szolgáinak, prófétáinak a tevékenysége miatt, akkor felbérelt emberek lépnek fel ellenük prófétákként. Mi az érdeke ezzel Sátánnak? Az, hogy megakadályozza Isten üzenetének terjedését, az Úr tervének megvalósulását. Magyarul: igyekeznek ezek a hamis próféták Isten és ember közé állni; az információkat, utasításokat téves információkkal, utasításokkal helyettesíteni, fékezni, akadályozni. Itt is ez történt. Sıt, minden esetben ez történik, amikor Isten terve a megvalósulás felé közeledik az emberek életében. Egy idézettel folytassuk: „Sátán újra meg újra vereséget szenvedett, és most nagyobb győlölettel és ravaszsággal, még körmönfontabb és veszedelmesebb csapdát állított Isten szolgájának. Szamballat és társai felfogadtak embereket, hogy Nehémiás barátainak mondva magukat, gonosz tanácsot adjanak neki, mintha tanácsuk az Úrtól származna. E gonoszságban Semája járt elıl, akirıl Nehémiásnak elızıleg jó véleménye volt. Semája bezárkózott egy helyiségbe a szentély közelében, mintha attól félne, hogy élete veszélyben volna. A templomot akkor már falak és kapuk védték, de a város ka60

pui még nem készültek el. Semája – színlelve, hogy gondosan ügyel Nehémiás biztonságára – azt tanácsolta, hogy keressen menedéket a templomban. (…) Nehémiás, ha követte volna ezt az álnok tanácsot, feláldozta volna Istenbe vetett hitét, a nép pedig gyáva és alávaló embert látott volna benne. A vállalt fontos munka és Isten hatalma iránt tanúsított bizalma miatt a legnagyobb következetlenség lett volna részérıl az elrejtızés, mintha félne. A vészhír elterjedt volna a nép között, és mindenki igyekezett volna biztonságba jutni, a város pedig védtelenül maradt volna az ellenség szabad prédájául. Ezzel az oktalan lépéssel Nehémiás feláldozta volna mindazt, amit addig elért. Nehémiás hamar átlátta tanácsadója valódi jellemét és célját. (…) Semája becstelen tanácsával pár jó nevő ember is egyetértett, akik – mialatt Nehémiás barátainak mondták magukat – lopva ellenségeivel szövetkeztek. Viszont, hiába állították fel a csapdájukat. Ez volt Nehémiás bátor válasza: „A magamfajta embernek illik-e menekülni?” Sátán mindig támadja azokat, akik Isten mővét, ügyét igyekeznek elırevinni. (…) Leginkább azonban a titokban végzett munkájától kell félni, melyet a magukat Isten mőve barátainak vallók61

kal hajtat végre. A nyílt támadás – ha heves és kegyetlen is – sokkal kevésbé veszélyes Isten ügye számára, mint azok titkos ellenségeskedése, akik csak mondják, hogy szolgálnak Istennek, de szívük mélyén Sátán szolgái. Ezek az emberek minden elınyt azok kezére tudnak játszani, akik tudásukat Isten mőve akadályozására és szolgái támadására használják. Isten népének rendületlenül ellene kell állnia minden olyan hatásnak, amely megingathatja az Isten irányító hatalmába vetett hitet.” (Ellen Gould White: Próféták és királyok)

62

Hulda „Elment Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda prófétanıhöz, Sallumnak, Tikva fiának (aki Harhásnak, a ruhatárosnak fia volt) feleségéhez, aki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele. Ezt mondta nekik: - Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, aki titeket hozzám küldött, hogy az Úr mondja: Nézd, én veszedelmet hozok e helyre, és e hely lakóira a könyv minden szavai szerint, amelyet olvasott Júda királya! Ugyanis elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jó illattal, hogy engem haragra lobbantsanak a saját kezük minden alkotásával. Ezért gerjed az én haragom e hely ellen, és el sem lesz oltva! Júda királyának viszont, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mivel e szavak után, melyeket hallottál, meglágyult a szíved és megaláztad önmagadat az Úr elıtt, hallva azokat, amelyeket e hely és e helyen lakók ellen mondtam, hogy pusztulássá és átokká válnak, és megszaggattad a saját ruháidat, és sírtál elıttem ezért én is meghallgatlak! Ezt mondja az Úr! Ezért, íme, én téged a te ıseidhez győjtelek, és a sírodba békességgel visznek téged, és nem fogják

63

meglátni a te szemeid azt a nagy veszedelmet, amelyet én e helyre hozok!” És megvitték a királynak a választ.” (II. Királyok 22: 14-20.) Szinte szó szerint ezt olvashatjuk a Krónika 2. könyvében a 34. fejezet 22-28 közötti szakaszban. Mit írnak róla a lexikonok? Két idézetet olvassunk el: „Hulda: (menyét, vakondok). Prófétanı Jósiás király idejében (II. Kir. 22: 14-20., II. Krónika 34: 22-28.).” (Bibliai nevek és fogalmak) „Hulda Sallum felesége, prófétanı. Jósiás király a törvénykönyv megtalálása után hozzá fordul tanácsért (2Kir. 22: 14-20.).” (Keresztyén Biblia Lexikon 1. kötet) Mit tudtunk meg, amit a Bibliából eddig nem olvastunk? Azt, hogy a nevének mi a jelentése. Elgondolkodtató, hogy miért nevezték el éppen menyétnek vagy vakondoknak. Mindenesetre furcsa ez a név egy nı számára, fıleg, hogy Raj Tamás fırabbi szerint vadmacskát jelent a neve… Mielıtt azonban „ítélkeznénk” a prófétanı felett, vagy a lexikonok felett egy újabb idézetet olvassunk el: „Jósiás hírnököket küldött a prófétanıhöz, a nép leghatalmasabb, legtekintélyesebb embereit. Országa elsı embereit. Így tisztelte meg Isten 64

szószólóját.” (E.G.White: Világtanács közlönye, 1903. április 1.) Egy kérdés felmerülhet bennünk, mégpedig az, hogy: Biztosan Huldáról írta ezt az írónı? Azonosítsuk be és egyeztessük az adatokat, hiszen nincs megnevezve a prófétanı az idézetben. Viszont Jósiás igen, és bizony ı csak Huldához küldött hírnököket, mint prófétanıhöz. Sıt! Az idézet elıtt ez áll: „(2Királyok 22: 14.) Az országa legtekintélyesebbjei látogatják meg.” Kérdésem a következı: kit látogattak meg a 2Királyok 22: 14-ben? A válasz egyértelmő: Hulda prófétanıt! Csak egy kérdés: miért fordult Huldához Jósiás, amikor Jeremiás és Sofóniás szintén akkor volt próféta? Erre egy „válasz”: „Izráel másik nıi prófétája Hulda volt. Jósiás király tıle tudakolta Isten akaratát. (…) Érdekes, hogy az uralkodó éppen Huldához fordult, holott Jeremiás és Sofóniás is akkor élt.” (Gerhard Pfandl) Szóval a kérdés kérdés marad… Mindenesetre különös és érdekes, sıt, elgondolkodtató!

65

Sofóniás „Az Úr Szava, amelyet mondott Sofóniásnak, a Kusi fiának, aki Gedáliás fia, aki Amariás fia, aki Ezékiás fia, Jósiásnak, az Amon fiának idejében.” (Sofóniás 1: 1.) Ki lehetett ez a férfi? Természetesen próféta, hiszen akkor nem kapott volna helyet a könyvemben. Kezdjük tehát néhány idézettel a kutatást: „Sofóniás: (Akit Isten elrejtett, Jahve elrejt; akit az Úr megırzött). A hasonló nevő könyv szerzıje (Sof. 1: 1.); királyi nemzetségbıl való, fıként Jósiás király idejében munkálkodott; Náhum és Habakuk kortársa.” (Bibliai nevek és fogalmak) Nézzük a könyvét is: „Sofóniás könyve: Ún. kis próféta, a zsidók 70 éves fogsága elıtti utolsó próféta; szidalmazta korának társadalmát a gonoszságáért; prófétai munkálkodása Jósiás király idejére esik.” (u.o.) Most viszont lapozzunk fel másik lexikont is: „Zofóniás, Zofóniás könyve: Héberül „Cöfanjáh”. Jelentése: Jahve elrejtette. Hasonló képzéső név (Cöfanbacal) az ÓSZ-en kívül is elıfordul. Általunk használt formája a LXX átírásán alapul. (Zofóniás). Jósiás király idejében mőködı próféta. Könyvének címiratán (Zof. 1: 1) kívül 66

többször nem fordul elı a neve, próféciájában életrajzi utalás nincs. Fölmenıit negyed ízig sorolja fel a címirat.” (Keresztyén Bibliai Lexikon 1. kötet) Egyértelmő, hogy a könyvét Sofóniás próféta írta, méghozzá a Biblia alapján i.e. 630 körül. A prófétáról a legfontosabb információkat eddig megtudtuk, ugyanakkor szeretném, ha arra az üzenetre koncentrálnánk, amit Isten rajta keresztül üzent nekünk. Sofóniás könyvének tartalmát már összefoglalta az egyik lexikon, bár szerintem nem korrekt módon. A fogalmazás véleményem szerint lehetett volna megfelelıbb, ugyanis a „szidalmazta” kifejezése nem helyénvaló! Sofóniás próféta volt, és nem szidalmazott, hanem figyelmeztetett, feddett, tanított és jövendölt. A könyvében tehát Júda Babilónia általi pusztulásáról és az Úr napjáról jövendölt. Ezen felül a hívı maradékot hívta megtérésre, és vigasztalta ıket Isten oltalmának ígéretével. Tény, hogy megfeddte a korának társadalmát és ezt azért tette, mert tudta, hogy Isten elleni lázadásuknak súlyos következményei lesznek. Prófétaként látta Júda jövıjét, tragédiáját és egyértelmően a bőneikkel kapcsolta össze, mint okot az okozattal! Sofóniás próféta ítéletet hirdetett Júda és Izráel, valamint az összes többi „idegen nép” 67

ellen, és ezt a Jahve napjával kapcsolja össze. Így csatlakozik azokhoz az ítélethirdetı prófétákhoz, akik erre a napra (Jahve napjára) várják, várták az Isten népének büntetését. Sofóniás félreérthetetlenül Eszkhatologikus könyvet írt. Mit jelent ez? A szó a görög „eszkhatosz”: végsı, utolsó, és a görög: „logosz”: szó, beszéd összetétele. Az összetett szó tehát (Eszkhatologia) nem más, mint a végsı szó. Tehát a világunk történelmének lezárulásáról szóló isteni kijelentés! Szorosan összekapcsolódik az Apokalipszissel (Jelenések), de nem azonos azzal. Figyeld csak ezeket a párhuzamokat: Sofóniás 1: 14 → Apokalipszis 6: 17 Sofóniás 3: 13 → Apokalipszis 14: 5 Sofóniás 3: 8 → Apokalipszis 16: 1 Elgondolkodtatóak ezek a párhuzamok, kapcsolatok, ugyanis nem Sofóniás, vagy János találta ki, hanem maga Isten közli velünk…

68

X. Próféták a babiloni fogság alatt és után

69

Dániel (Baltazár) „Mikor tehát látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, amelyrıl szólt Dániel próféta, ott áll a szent helyen (aki olvassa, értse meg): Akkor, akik Júdeában lesznek, …” (Máté 24: 15-tıl) „Voltak pedig ezek között a Júda fiai közül: Dániel, Anániás, Misáel és Azariás. És az udvarmesterek fejedelme neveket adott nekik. Elnevezte Dánielt Baltazárnak…” (Dániel 1: 6-tól) Ki ne hallott volna Dániel prófétáról, aki az oroszlánok vermébıl élve jutott ki! Igen ám, de sajnos a prófétai munkássága, próféciái és jövendölései igencsak félre lettek értelmezve, össztőz alá kerültek, ki lettek csavarva stb. Miért? Azért, mert eszkatológikusak és apokaliptikusak. Magyarul: a mi kézzelfogható jövınket is tartalmazzák, sıt, a világunk sorsát is felvázolják. Nem is akárhogyan! Ha kíváncsi vagy a jövıdre, ne a jósokhoz menj, és ne az asztrológiát kutasd, hanem a Dániel könyvét, próféciáit. Most viszont koncentráljunk magára a prófétára, Dánielre és az ı személyére: „Dániel: (Isten a bírám; Isten bírója) Baltazár: (Bél oltalmazza életedet) Júdából származó próféta, Dániel könyvének szerzıje; Nabukodonzor Kr.e. 605-ben több túszszal együtt Babilonba hurcolta, ahol a „Balta70

zár” nevet nyerte, és Nabukodonozor, Belsazár, a méd Dárius és Círusz királyok alatt fontos tisztségeket töltött be. Életének utolsó fontos eseménye, amelyrıl tudunk, Círusz 3. esztendejében történt, amikor látomása volt a világtörténelmi eseményekrıl és az utolsó ítéletrıl. (Dániel 10: 1-12: 4.)” (Bibliai nevek és fogalmak) Szeretném, ha megértenénk, miért olyan jelentıs számunkra Dániel próféta, ezért néhány mondatot kiemelek E.G. White írásaiból: „Dánieltıl és három társától nagy fény ragyogott. Dicsı dolgokat szóltak Isten városáról.” (1899., 32. levél) „Nem kisebb személyiség, mint Isten Fia jelent meg Dánielnek. Ez a leírás János apostol beszámolójához hasonlít, mikor Krisztus megjelent neki Pátmosz szigetén. Urunk most másik menynyei hírnökkel jött, hogy kifejtse Dániel elıtt a jövıben történendıket. Dániel ezt az ismeretet nyerte el. Az ihletést a mi számunkra jegyezte fel, akikhez a világ vége elérkezett.” (Szemle és hírnök, 1881. 02.08.) „Mikor Dániel Babilonban élt, olyan kísértések ostromolták, melyekrıl mi még csak nem is álmodunk. Dániel megértette hát, hogy kordában kell tartania testét. (…) Míg ı a ráesı részen fáradozott, Isten is munkálkodott. İ adott neki „tudományt”, minden írásban való értelmet és 71

bölcsességet; Dániel pedig értett mindenféle látomáshoz és álmokhoz is.” Isten így fáradozott Dánielért. Ma sem szándékozik másképp cselekedni. Az embernek közre kell mőködnie a megváltás tervének megvalósításán.” (Szemle és hírnök, 1889. ápr. 2.) „Dániel nem cselekedett elhamarkodottan.” (Ifjúsági nevelı, 1900. szept. 6.) „Olvassátok el Dániel könyvét. Idézzétek fel pontról-pontra az említett országok történelmét. (…) A látnok látomásában Isten tőnik elı élénken, amint hatalmas uralkodókat dönt meg, s állít helyükbe másokat. A Fényt, melyet Dániel közvetlen Istentıl nyert, az utolsó idıkben élık számára adta az Úr. Rövidesen az összes elıre megmondott esemény be fog következni!” (1896., 57. levél)

72

Ezékiel „Történt a 30. évben, a negyedik hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kédár folyó mellett voltam: megnyilatkoztak az egek, és láttam isteni látásokat. A hónap ötödikén (ez az ötödik éve Jojákin király fogságba vitelének).” (Ezékiel 1: 1-2.) „Az Úr Szava szólt hozzám a 9. év 10. hó 10én: Embernek fia! Írd fel magadnak a nap nevét, éppen ezért a napét: Babilon királya éppen ezen a napon jött Jeruzsálemre.” (Ezékiel 24: 1-2.) „Történt a 12. év 12. hó 1-én, az Úr Szava szólt hozzám: Embernek fia! Kezdj gyászéneket a fáraóról, Egyiptom királyáról…” (Ezékiel 32: 12.) Ki volt tehát Ezékiel? Ennél a kérdésnél már csak az fontosabb, hogy mit közöl velünk Isten rajta keresztül? Elıször is kezdjük a nevével, melynek jelentése: „erıs az Isten”, „megerısít az Isten”. Ezékhiél próféta a fogság korának nagy egyénisége, ugyanis papi családból származott, és az apja cádóki származású volt. A jósiási hitújítás idején született. Származása papi szolgáltra jogosította, ugyanakkor fiatalkori hitélete is megalapozta a késıbbi életét. A Jeruzsálem ostroma miatt nem állhatott papi szolgálatba, helyette i.e. 73

597-ben Joákimmal együtt a második fogolycsapatban útnak indult Babilon felé. Úgy tőnik derékba tört a „karrierje”, de a fogsága 5. évében, mikor 30 évesen papi szolgálatba léphetett volna a törvény alapján (Numeri – Mózes IV. könyve – 4: 3.), Isten prófétai szolgálatra hívta el. Babilóniában, a Kébár folyó mellett Isten jelent meg Ezékielnek egy rendkívüli látomásban (Ezékiel 1: 1-28.). Különös módon „Emberfia” megnevezéssel, megszólítással érzékelteti Isten, hogy İ hatalmas, dicsıséges, minden képzeletet felülmúló, ugyanakkor a próféta az İ szolgálatába álló ember. Az Emberfia Isten eszköze, követe lett ettıl fogva több mint 20 évig! Ezékiel magánélete szinte mellékes. Csupán azt tudjuk róla, hogy nıs volt. Felesége halála Jeruzsálem pusztulása évében következett be. A fogság alatt a prófétához mentek társai Isten útbaigazításaiért. Erre bizonyítékok a könyvében a 8: 1., 14: 1., 20: 1. versek. „Természetesen” nem volt köztiszteletben álló, megbecsült próféta, és az üzeneteket, melyeket Istentıl kaptak rajta keresztül, egyáltalán nem fogadták meg. Olvasd csak el az Ezékiel 33: 30-33. „És te, embernek fia, néped fiai beszélgetnek felıled a falak mellett, s a házak ajtajaiban, és egyik a másikkal beszél, mindenki a saját testvé-

74

rével: - Gyertek és hallgassátok, micsoda beszéd az, ami az Úrtól jön ki! És eljönnek hozzád, ahogy a nép össze szokott győlni, s odaülnek eléd, mint az én népem és hallgatják beszédeidet, de nem cselekszik, hanem szerelmes dalként veszik azokat a szájukra, szívük viszont nyereség után jár. Látod, te olyan vagy nekik, mint amilyen a szerelmes dalt éneklı szépen hangzó, mint a lantpengetı. Csak hallgatják beszédeidet, de nem teszik meg azokat. De, ha beteljesednek – mert beteljesednek – megtudják, hogy próféta volt köztük!” Vajon mi lett vele késıbb? A Biblia nem ír Ezékiel próféta további sorsáról, de a „hagyomány” szerint mártírhalált halt… Késıbb persze nagy tisztelet övezte az emlékét, tanításait, ahogy az lenni szokott a próféták esetében… Mi a helyzet a könyvével? „Szerzıje és keletkezési ideje: Ezékiel próféta /i.e. 593-92- tıl kb. 570-ig. Témája: Jeruzsálem i.e. 597-es ostroma idején fogságba hurcolt próféta bizonyságtételei és jövendölései Babilóniában, a fogoly júdabeliek körében.” (Dr. Vankó Zsuzsa és Dr. Reisinger János)

75

Ezékiel a fogságban írta meg a könyvét, hogy figyelmeztesse, vigasztalja Isten követıit. Megmutatta nekik és nekünk, hogy Isten senkit sem hagy magára. A cél is ott lebeghet mindenki elıtt: Isten eljövendı országa, érkezı birodalma, melyet İ maga állít helyre. Kell-e ettıl fontosabb üzenet? A kérdés már csak az, hogy mi úgy fogadjuke, mint Ezékiel kortársai…

76

Abdiás „Abdiás látása. Így szól az Úr Isten…” (Abdiás 1: 1.) Ennyit tudunk Abdiásról és a könyvérıl a Bibliánkból? Természetesen nem, de alig többet… Kezdjük a nevével, melynek jelentése: „Jahve szolgája, tisztelıje, imádója”. Héberül: cóbadjá és cóbadjáhú. Elég gyakori név. Igen ám, de nem a neve a legfontosabb számunkra, bár az is lényeges adat. Sokkal jelentıségteljesebb az, hogy az úgynevezett „kispróféta” a róla elnevezett könyv szerzıje. Mirıl szól a könyve? A könyve mindössze 21 verset tartalmaz. Vajon a hosszúsága egyenesen arányos a jelentıségével? Egyáltalán nem, sıt érvényes rá a mondás: „nem kilóra mérik”. Abdiás próféta ezt a könyvet i.e. 586 körülírta, mégpedig azért, mert Isten fontosnak tartotta, hogy mi is elolvashassuk a Bibliánkból. A prófécia, melyet Abdiás leírt Edom megbüntetésérıl szól és az Úr napjáról, annak végsı, minden népre kiterjedı igazságszolgáltató ítéletérıl. A könyvet két részre szokták osztani: 1. Ítélethirdetés Edom ellen (1-14.). 2. Izráel helyreállítása az Úr napján (15-21.). 77

Azt tanácsolom, hogy olvassuk el a próféta könyvét, mielıtt továbbmennénk. Mi volt az ok, amiért Isten így büntette meg Edomot, Ézsau leszármazottait? I.e. 586-ben, Jeruzsálem pusztulásakor az edomiak Nabukodonozor seregihez hasonlóan részt vettek a város kifosztásában, sıt a területük felé menekülıket lemészárolták, vagy foglyul ejtették. Milyen rokon az, amelyik ezt teszi? Sajnos a kérdésre kétféle választ tudunk adni tapasztalatból: az elsı az, hogy ma már semmi nem tud bennünket meglepni. Fıleg nem az, hogy a legnagyobb tragédiákat a rokonok tudják okozni. A mai világban, ebben a Sodománál is bőnösebb korban, térben, idıben már nem sokkol a helyzet. A második válasz viszont az, hogy még ma sem „természetes” az, ha bárki is így bánik a rokonaival. Erre van egy találó mondás: „a vér nem válik vízzé”. Igenis felháborodunk, ha azt tapasztaljuk, hogy a testvérek kárörvendı módon mulatnak a testvérük, rokonuk szerencsétlenségén. Csak gondolj bele: Edom nem csak mulatott, kárörvendett, hanem fizikailag is megtámadta, kifosztotta, fogságba ejtette, lemészárolta a „testvérnemzetét”. Isten ítélete azonban Abdiás könyve alapján is utol fogja érni a bőnös népeket, köztük Edomot is. Edom felett éppen Izráel fogja végrehajtani az ítéletet. Edom területe Izrá78

el birtokába fog jutni. Igen, Jeruzsálem pusztulásának fájó emléke áll a háttérben, ugyanakkor ne felejtkezzünk el Istenrıl sem, aki ott áll minden és mindenki felett. Az Úr látja azt, hogy kiben milyen lélek van. Itt érkeztünk el a ránk vonatkozó tényhez, ugyanis ha mi nem okulunk Edom esetébıl, és az Abdiás próféta könyvében leírtakból, akkor ránk is ugyanaz vár: a totális pusztulás! Isten nem ítélkezni, hanem megkegyelmezni és megváltani jött közénk. Szerintem fogadjuk el Isten INGYEN kegyelmét…

79

Aggeus (Haggeus) „Dárius király második évének hatodik hónapjában, a hónap elsı napján szólt az Úr Aggeus prófétán keresztül Zorobábelnek, a Sealtiél fiának, Júda fejedelmének és Jósuának, a Jehosadák fiának, a fıpapnak: - Így szól a Seregek Ura: Ezt mondja e nép: nem jött el még az idı, az Úr házának építési ideje. Az Úr viszont így szól Aggeus prófétán keresztül: Ideje-e nektek, hogy ti emeletes házakban laktok, holott ez a ház romokban van? Most tehát ezt mondja a Seregeknek Ura: Gondoljátok meg jól a ti útaitokat!” (Aggeus 1: 1-5.) „A hetedik hónap huszonnegyedik napján szólt az Úr Aggeus prófétán keresztül: Szólj csak Zorobábelnek…” (Aggeus 2: 1-2.) „A kilencedik hónap huszonnegyedikén, Dárius második évében szólt az Úr Aggeus prófétán keresztül.” (Aggeus 2: 10.) Aggeus próféta esetében is idézetekkel kezdtük, de mielıtt a korát, életét és könyvét részletesen is megvizsgáljuk, kezdjük a nevével és annak jelentésével: Aggeus nevének jelentése: ünnepi, az ünnepelt. Igen ám, de ezt is másképp írják és mondják a héberben. A héber név „Haggaj”, és azt jelenti, hogy „ünnepen született”. 80

Folytassuk a korával, életével. Idézeteket figyeljünk meg: „Izráel prófétája Kr.e. 520 körül; életérıl keveset tudunk; Zakariás próféta és Darius Hystapes kortársa.” (Bibliai nevek és fogalmak) „Izráel fogság utáni prófétája. A fogságból hazatérık óriási feladata volt a templom újjáépítése. Saját beilleszkedésükrıl, megélhetésükrıl is kellett gondoskodniuk (anyagi nehézségek), másrészt le kellett gyızniük ellenségeik ellenállását, akik egyelıre elérték, hogy a perzsa király leállíttatta az építkezést (politikai nehézségek). Kr.e. 520-ban Haggeus és Zakariás próféta fellépése nyomán (Ezsdrás 5: 1., 6: 14.) folytatják és 515re be is fejezik a templomépítést.” (Keresztyén Bibliai Lexikon 1. kötet) Most a könyvét vizsgáljuk meg: „Könyvének felosztása: 1. elhívás és bátorítás a templom építésére 2. a messiási reménység.” (Bibliai nevek és fogalmak) „Szerzıje és keletkezési ideje: Aggeus próféta /i.e. 520/ 19-ben. Témája: Azok a prófétai intések és bátorító, buzdító ígéretek, amelyekkel az elakadt templomépítés folytatására késztette a próféta a vezetıket és a népet, Dáriusz 2. esztendejében i.e. 520ban.” (Dr. Vankó Zsuzsa és Dr. Reisinger János) 81

„Haggeus könyve az ún. kispróféták között foglal helyet. A legpontosabban datált bibliai könyv: Kr.e. 520. aug. 9. és dec. 18 közötti beszédeit tartalmazza. A Hag. 1: 3-ból utalás olvasható ki saját korábbi prófétálására, az Ezsdrás 6: 14 talán további prófétai útmutatásról szól, ezekbıl azonban nem maradt fenn semmi. Igen rövid könyv, a próféta beszédein kívül mindössze a keltezéseket tartalmazza és egy rövid megjegyzést a prófécia eredményességérıl. Négy keltezés négy szakaszra bontja: a) az 1. fejezet. A nép úgy véli, hogy nem jött még el a templomépítés ideje, nyilván anyagi nehézségek miatt. İk maguk azonban faburkolatos házakban laknak – vagyis már fényőzésre telik. A jelenlegi rossz termés, anyagi baj éppen annak következménye, hogy elhanyagolták a templomot. Felhívás az építkezésre. A fejezet vége a beszéd eredményességérıl tájékoztat. 24 nap múlva Zerubbábel helytartó és Jósua fıpap vezetésével megindul az építkezés, közben megszólal Haggeus bíztatása. b) 2: 1-9. Nem egész egy hónappal késıbb: A jelenlegi templom sokkal szerényebb, mint az elızı volt, de ez ne vegye el az építık kedvét, nagyobb lesz a templom ezutáni dicsısége az elızınél. C) 2: 10-19. Két hónappal késıbb: A szent dologgal való érintkezés nem szenteli meg a tisztátalant, a tisztátalannal való 82

érintkezés tisztátalanná tesz. Gondolják meg, miért veri ıket az Úr rossz terméssel templomépítésük megkezdése óta. Ez talán tiltakozás a tisztátalan embereknek (v.ö. 4: 1 kk) a templomépítésben való alkalmazása ellen. D) 2: 20-23. Ugyanaz nap. Biztatás Zerubbábel helytartónak.” (Czanik Péter)

83

Zakariás, Berekiás fia „Dáriusz 2. évében, a 8. hónapban szólt az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, aki Iddó próféta fia: Igen megharagudott az Úr a ti ıseitekre. Mondd tehát nekik, hogy ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek hozzám! – szól a Seregek Ura, - És hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura. – Ne legyetek olyanok, mint az ıseitek, akikhez az elızı próféták így kiáltottak: „Ezt mondja a Seregek Ura: - Térjetek meg, kérlek, a ti gonosz útaitokról, és a ti gonosz tetteitekbıl!” De nem hallgattak meg és nem figyeltek rám! – mondja az Úr. – Hol vannak elıdeitek?! És a próféták örökké élnek? Az én beszédeim azonban és végzéseim, melyeket a szolgáimon, a prófétákon keresztül hirdettem: nem teljesedett-e be a ti ıseiteken? Meg is tértek, és ezt mondták: amint elhatározta a Seregek Ura, hogy a mi útaink és tetteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk!” (Zakariás 1: 1-6.) Döbbenetes volt ezeket a sorokat olvasni! Akiket eddig prófétákként felsoroltam ebben a könyvben, mindannyiukat Isten küldte az emberiséghez, hogy rajtuk keresztül hirdesse a beszédeit és végzéseit. Mit tettek és hogyan reagáltak az Isten által megszólított emberek? Vagy megtértek, vagy úgy haltak meg, megtéretlenül. A két 84

csoportban egy közös azonban volt: beteljesedett rajtuk a próféta szava! Érdekes az is, ami itt így hangzik: „És a próféták örökké élnek?!” Mit jelent ez? Azt, hogy a próféták „emberi eszközök”. Isten ıket, mint szolgáit használta fel. Nem önmaguktól szóltak, és nem a saját gondolatikat, akaratukat közölték, sıt nem is a saját végzéseiket hirdették. Hogy is tehették volna?! Most azonban koncentráljunk Zakariás prófétára. Mit írnak róla a lexikonok? „Próféta, Berekiás fia, Iddó unokája (Zak. 1: 1.), aki Zorobábellel tért haza a fogságból; Aggeus kortársa; a hasonló nevő könyv szerzıje; prófétai mőködését Kr.e. 520-ban kezdte el.” (Bibliai nevek és fogalmak) „A kispróféták sorában a 11. Berekjá fia, Iddó unokája (1: 1), Ezsdrás 5: 1 és 6: 14 Iddó fiának nevezi, de szokás volt az unokát vagy még távolabbi leszármazottat is valaki fiának mondani (1. Kir. 19: 16, v.ö. 2Kir. 9: 2, 14). Nem valószínő, hogy azonos a Neh. 12: 16-ban említett, Iddó családjabeli családfıvel, mert az Jójákim fıpap idejében volt, míg Zakariás prófétálásának idején Jósua fıpap (3: 1.). Ha viszont ez az azonosítás nem biztos, akkor nincs alapunk arra, hogy papnak tartsuk. Elhívatásáról nem számol be, látomásai közül egy sem elhívatási, viszont öntu85

datosan prófétának vallja magát: hivatkozik a régebbi prófétákra (1: 4.), ı tehát a jelenlegi, használja az „Ezt mondja a Seregek Ura” formulát (1: 3), és biztos próféciái beteljesülésérıl: „Akkor megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött engem” (2: 13, 15; 4: 9; 6: 15.).” (Keresztyén Biblia Lexikon 2. kötet) Most pedig vizsgáljuk meg a próféta könyvét: „Szerzıje és keletkezési ideje: Zakariás próféta /i.e. 520-518-ban/. Témája: A próféta Aggeus kortársaként és munkatársaként mondott bátorító, vigasztaló jövendölései a fogságból hazatért kicsiny, erıtlen és bátortalan maradék számára. Jövendölések a Messiás elsı adventjérıl és az úr napja ítéletérıl.” (Dr. Vankó Zsuzsa – Dr. Reisinger János) „Szerzıje a hasonló nevő próféta, Isten népének rendeltetésével foglalkozik. Felosztása: 1. nyolc szimbolikus éjjeli látomás (1-6) 2. jövendölések 2 év múlva, intések és figyelmeztetések (7-8) 3. ítélet és kegyelem, az Úr eljövendı nagy napja 89-14.).” (Bibliai nevek és fogalmak) „Két nagy részre oszlik: A) Zakariásnak kortársaihoz intézett beszédei (1 – 8. fejezet) B) Eszkhatológikus próféciák.” (Keresztyén Bibliai Lexikon 2. kötet) 86

Vajon két vagy három részre osztható? Én inkább elolvasom az elejétıl a végéig, ugyanis nem hiába lett leírva, megörökítve számunkra…

87

Malakiás „Az Úr Szavának terhe Izráel ellen, Malakiáson keresztül.” (Malakiás 1: 1.) Ugyanezt másképpen olvashatjuk az 1975-ös ökumenikus Bibliafordításban: „Fenyegetı jövendölés. Az Úr Igéje, amelyet Malakiás által jelentett ki Izráelnek.” (Malakiás 1: 1.) Miért van különbség a fordítások között? Azért, mert aki fordított már, az tudja, hogy nem lehet semmit szó szerint, bető szerint, értelem szerint totálisan visszaadni. Mindenképpen „ferdítés” a fordítás. Amit azonban meg kell értenünk, az a Bibliánkon keresztül közölt isteni Szó. Tudnunk és értenünk kell azt, amit közöl velünk Isten! Nézzük, ki és milyen volt Malakiás, Isten utolsó ószövetségi prófétája, akin keresztül közölte Szavát. „Malakiás: (Isten követe, az én követem, az én angyalom). Próféta Júdában kb. Kr.e. 450400; az ÓSZ hasonló nevő könyvének szerzıje; a könyvben elıforduló néhány adaton kívül nem tudunk róla semmit; valószínőleg Nehémiás kortársa (Malakiás 2: 11-17; Nehémiás 13: 2331.).” (Bibliai nevek és fogalmak) „Malakiás a kispróféták sorában az ÓSZ utolsó prófétája, akinek neve alatt könyv maradt 88

ránk. Mivel a héber mal’áki (vagy malö’áki) jelentése: az én követem. Ezért vitatják többen, hogy valóságos személynévvel van-e dolgunk. Az ÓSZ-i kánon szerkesztıi, kanonizálói, valóságos személynek tekintették, s ezt nincs okunk kétségbe vonni.” (Keresztyén Bibliai Lexikon 2. kötet) Láthatjuk, hogy milyen kevés információnk van magáról a prófétáról. Már többször is hangoztattam eddig, hogy ez miért van így: nem a próféta, hanem a rajta keresztül átadandó, átadott üzenet a lényeges, fontos. Mirıl szól tehát a könyve? „Szerzıje és keletkezési ideje: Malakiás próféta / i.e. 425 körül. Témája: A kegyesség külsı formáinak cselekvéseivel megelégedı és abban önelégültté váló nép feddése, és lelki ébresztése. A Messiás eljövetelére való lelki elıkészület mibenléte és fontossága.” (Dr. Vankó Zsuzsa – Dr. Reisinger János) „Malakiás könyvét a LXX 4, a héber kánon három fejezetre osztja. Bibliánk a héber kánon tagolását követi. A könyv sajátos vonása a párbeszédes forma. Tartalmilag a könyv hét párbeszédbıl áll.” (Keresztyén Bibliai Lexikon 2. kötet) Malakiás könyvében azok a társadalmi, vallási bőnök vannak emlegetve, melyek Ezsdrás és Nehémiás korára utalnak, ugyanakkor messze túl 89

is mutatnak azokon. Csak egy kérdés: ma nem vagyunk annyira bőnösek, halandók és önzık? Ezért idıszerő Malakiás könyve és az üzenete, melyet magában hordoz… Egy újabb idézetet nézzünk meg: „Könyvének fıtémája: Izráel bőne és elszakadása, ítélet a hőtlenek felett, és áldás a hőségeseknek. Felosztása: 1. a papok bőne (1: 1-2,9) 2. a nép bőnei (2: 10 – 4: 1.) 3. feltámad az igazság napja (4: 2-6.)” (Bibliai nevek és fogalmak) „Malakiás könyvének prófétai kijelentései erıteljes eszkatológiai vonásaikkal és tartalmukkal közvetlenül kapcsolódnak az Újszövetséghez, hiszen a követ, aki egyengeti az Úr elıtt az utat, mégpedig Illés lelkével az Úr elıtt haladva, nem más, mint János, az alámerítı…

90

XI. Próféták az újszövetségi korban

91

Zakariás „…Táblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Erre mindenki elcsodálkozott. És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett és áldotta Istent. Félelem szállta meg körülöttük a szomszédságot, és Júdea egész hegyvidékén errıl beszéltek. Akik meghallották, szívükbe vésték és így szóltak: - Vajon mi lesz ebbıl a gyermekbıl? Az Úr keze pedig valóban vele volt. Apja, Zakariás megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: - Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki! (…) Te pedig kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel…” (Lukács 1: 5-80.) Ismét egy Zakariás nevő próféta? Így van! Bár mindenki papként és Keresztelı János apjaként ismeri, ı is próféta volt. Gondolj bele, hogy ebben az idıben a nép felfokozott messiási várakozásban élt. Errıl tanúskodnak az evangéliumok is. Sokan tanulmányozták a próféciákat, és a politikai körülmények is gerjesztették ezt a hangulatot. Malakiás, Ézsaiás és a többi próféta jövendöléseit is ismerték, és ezt, hogy a Messiás megjelenése elıtt prófétai

92

szolgálattal készíti elı Isten az eljövendı Felkent szolgálatát. Zakariás, az apa felfogta és megértette, hogy János, a fia lesz az a személy, akiben az ígéret teljesedni fog. Mit írnak Zakariásról a lexikonok? Idézzük ıket: „Keresztelı János atyja (Lukács 1: 5), kegyes pap; angyal hirdette neki, hogy öreg kora ellenére fia születik (Luk. 1: 5-80.).” (Bibliai nevek és fogalmak) „Keresztelı János apja, pap Abijjá csoportjából (Luk. 1: 5 kk).” (Keresztyén Bibliai Lexikon 2. kötet) Nem igazán bıbeszédőek a lexikonjaink, és azt meg sem említik, hogy próféta volt, illetve prófétált a fiával, sıt a Messiással kapcsolatban. Miért? Mert nem tartják ezeket az információkat fontosnak. Számunkra viszont igen is fontos, hogy Zakariás pap egyben próféta is volt. Miért? Azért, mert ıt Isten fel tudta használni prófétaként. Figyelted, kedves olvasóm: „…Zakariás megtelt Szentlélekkel, és így prófétált…”? Ezt írja a Bibliánk. Értetted ezt a mondatot? Minden egyes próféta azért próféta, mert a Szentlélek, azaz Isten Lelke be tudja tölteni! Mi van akkor, ha valaki hamis próféta? Akkor is megtelik, de kivel? Ki tölti be olyankor? Erre a 93

kérdésre is tudjuk már a választ: Sátán és démonai! Nehéz észrevenni a különbséget, de akit Isten Lelke irányít, vezet, az azonnal észreveszi, hogy a prófétálót ki irányítja. Mit olvastunk a Bibliánkban? Idézem: „Félelem szállta meg körülöttük a szomszédságot, és Júda egész hegyvidékén errıl beszéltek. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebbıl a gyermekbıl?” A prófécia elhangzása nem hagyta ıket hatás nélkül. A próféta szavainak hatása volt az emberekre. Zakariás némasága, majd hirtelen megszólalása, próféciája olyan különleges jel volt, ami félelemmel szállta meg az embereket, és mindenki errıl kezdett beszélni. Voltak, akik szívükbe vésték a hallottakat, elhitték az elhangzott szavakat, de még többen kételkedtek. Ez minden egyes próféta esetében, minden egyes prófécia esetében így van. És, ha már itt tartunk: az emberiséget mindenféleképpen két csoportra osztja a bőn jelenléte. A próféták rávilágítanak a bőnre, és a bőn ellenszerére. Jó, igaz? Az emberek mégsem örülnek ennek. Miért? Sıt, úgy is fogalmazhatnék, hogy a többség miért, és az a kevés kiválasztott miért nem úgy látja a dolgokat? Zakariás kapcsolatban volt Istennel és a követeivel, míg a többség, azaz a körülötte lévı

94

„szomszédság”, mely kívülállóként hallott és látott valamit mindebbıl, nem volt kapcsolatban…

95

Alámerítő János „Te pedig, kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának hívattatsz, mert az úr elıtt jársz, hogy az İ útjait elıkészítsd.” (Lukács 1: 76-77.) „Hát kit látni mentetek ki? Prófétát-e? Bizony, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat!” (Máté 11: 9-11.) „İ az, akirıl meg van írva: „Íme, én elküldöm elıtted követemet, aki elıkészíti elıtted az utat.” (Máté 11: 10.) „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti elıttem az utat.” (Malakiás 3: 1.) A görög nyelvő Újszövetségben Alámerítı János neve így szerepel: „Ióánnoü toü Baptisztoü”, azaz János, a bemerítı, alámerítı. Ugyanígy, ha ezzel a görög szóval találkozunk: „Baptisztész” az rá, a Bemerítıre, Alámerítıre, Keresztelıre vonatkozik. Ki volt ı? A görög szótár szerint is Zakariás pap és Erzsébet gyermeke, Jézus elıfutára, nazireus, Szentlélekkel teljes. Illés erejével lépett fel (Lukács 1: 17., 3: 1-2.). A júdeai pusztában prédikált, mint szigorú bőnbánati prédikátor, próféta. A szociális igazságtalanságok ellen is élesen kikelt. Hirdette, hogy a Messiás Király közel van, ezért készülni kell a méltó fogadására. Mindennél job96

ban hangsúlyozta a megtérés szükségességét. Fellépése a judaizmus csıdjét mutatta, és rávilágított, hogy új, gyökeres változásra, átalakulásra van szükség. A rá hallgató tömeget a Jordán vízében keresztelte meg, alámerítéssel, ami azt jelzi, hogy a régi életnek meghalással és az új életre való feltámadással kell végrehajtani. Készen kell tehát állni az új élet elfogadására. János totálisan áttörte a faji korlátokat (Máté 3: 9.). Élesen szembefordult a képmutató farizeusokkal és írástudókkal (Máté 3: 7.). Azt hirdette, hogy az Isten Báránya lesz az, Aki magára veszi a világunk bőneit. Önmagáról kijelentette, hogy alá kell szállnia, míg az Isten Bárányának emelkednie kell. Ezt János evangélista örökítette meg, mint hiteles bizonyítékot: János 3: 26-30. Jézus tanúvallomást tett Alámerítı Jánosról, és azt vallotta róla, hogy „égı és fénylı lámpás volt” (János 5: 33-36.). Mózeshez hasonlóan nem tehette be a lábát az ígéret földjére, azaz a Krisztussal való teljes közösségbe, ugyanis szókimondó bátorságáért Heródes Antipas lefejeztette. Jézust is bemerítette a Jordánban, de nem azért, hogy a bőneit így megbocsátottá tegye, hiszen Jézus bőntelensége az Írás alapvetı tanítása (János 8: 46.; Héberekhez – Zsidókhoz írt levél – 4: 15.; Róma 8: 3.; II. Kor. 5: 21.;). A bemerítése ellen maga Bemerítı, Alámerítı János 97

is tiltakozott (Máté 3: 14.), de Jézus ezzel indokolta a szükségességét: „Így kell betöltenünk, beteljesítenünk minden igazságot”. A 3: 15 adja meg a magyarázatot: engedelmeskedni kell Istennek, a Megváltó szeretetnek kell megmutatkozni az emberek iránt, akikhez leszáll a bőn mélyére, hogy így emelje fel ıket. Az alázatos, szenvedı Messiás hivatása már itt látszik, és már itt ellenáll az ettıl a hivatásától eltéríteni akaró kísértésnek. Egyébként is ez a bemerítés, alámerítés már a kereszten bekövetkezı halálra is elıremutat. Nem a keresztség-kereszthalál hangzásbeli hasonlósága a mérvadó, sıt, pontosan ez vezeti félre a felületesen olvasót… A bemerítés a halál, a vízbıl kiemelkedés a feltámadás jelképe. Az alámerítés Jézus halálát és feltámadását így jelképezheti. János tudta azt, hogy ı is a próféták sorsára fog jutni. Tudta, hogy a halála, kivégzése be fog következni, ahogy késıbb az Isten bárányának feláldozása is. Tanítványai ezért csatlakoztak Jézushoz (János 1: 37.). Tudta és hangsúlyozta, hogy az ı munkája csak elkészítı, és közel van az, Akiben maga Isten jelenik meg. Josephus Flavius zsidó történetíró két feljegyzést is írt Alámerítırıl. Elmondta, hogy melyik börtönbe zárták Jánost, és azt, hogy a nép Heró98

des háborús vereségét Isten büntetésének tartotta Bemerítı János kivégzése miatt. Josphus leírta azt is, hogy János tanítványainak milyen volt az életmódja.

99

Erzsébet „Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel és hangos szóval kiáltotta: - Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Ugyanis íme, amint felfogta fülem a köszöntésed hangját, ujjongva megmozdult a magzat a méhemben! Boldog, aki hitt, mert beteljesedik az, amit az Úr mondott neki!” (Lukács 1: 41-45.) A Bibliánk Erzsébetet nem nevezi prófétának, de erısen kiemeli, hogy a Szentlélek által szólt, ami máshol a prófétai szólás jellemzıje! Ki volt Erzsébet? Próféta volt? Kezdjük a lexikonokkal: „Erzsébet: A theoforosz nevekhez tartozik. A görög Eliszabeth, a héber „’elisöbac” megfelelıje, jelentése: „az Úr megesküdött”. Az ÚSZ-ben szereplı Erzsébet Keresztelı János anyja, Zakariás pap felesége (Lukács 1: 5-25.). Papi családból származott, istenfélı, igaz, férjével együtt. Súlyos teherként nehezedett rájuk a gyermektelenség. A meddıség szégyenletes dolog volt a kor felfogása szerint, Isten ítéletének számított. Erzsébet az Úr szavai szerint idıs kora ellenére teherbe esett. Terhessége 6. hónapjában meglá100

togatta Mária. Ekkor megmozdult a magzat a méhében, és beteljesedve Szentlélekkel úgy üdvözölte Máriát, mint Urának anyját (Lukács 1: 3945). Így ı az elsı, aki Úrnak mondja Jézust. Erzsébet fia az Úr parancsára kapta a János nevet, amelynek jelentése: „az Úr kegyelmes”.” (Keresztyén Biblia Lexikon 1. kötet) „Erzsébet: (héberül: Eliséba) „Isten az én esküm, az eskü, a szövetség Istene, Isten megesküdött; akit Isten megtisztel; Istennek szentelt. Zakariás pap felesége (Lukács 1: 5-57), Keresztelı János anyja, Mária közeli rokona.” (Bibliai nevek és fogalmak) Szinte mindent közöltek velünk a lexikonok, csupán azt nem, hogy próféta volt-e Erzsébet. Tudjuk tehát, hogy Erzsébet ki volt, de vajon próféta volt-e? Erre a kérdésre akkor tudunk választ adni, ha utána kutatunk egy kicsit. „A nevezetes találkozás (latin eredető szóval a Vizitáció) az ókortól fogva szerepel mind a Jézus, mind a Mária életét ábrázoló ciklusokon; önállóan csak a XIV. század óta, amikor Mária látogatása egyházi ünnepet kapott (júl. 2.)” (Tótfalusi István: Ki kicsoda a Bibliában) Figyelted, kedves olvasóm, hogy az emberek mit látnak, hallanak, tartanak fontosnak? Amikor a „Vizitáció”-nak nevezett eseményt ábrázolták, sıt ábrázolják, szó sincs már próféciáról, prófétá101

lásról, hanem térdelı, meghajló Erzsébetrıl, kirajzolt magzatokról, sıt olyan faszobrokról, melyeken nyitható ajtócska mögötti üregben apró gyermekfigurákat helyeztek el. Több százan festették meg a „Látogatást”, „Vizitációt”, többek között olyan festık, mint Giotto, Grien, Weyden, Raffaello, Pinturicchio stb., de senki sem a próféciára, Erzsébet szavaira teszi a hangsúlyt. Csak egy kérdés: miért? Amikor Erzsébet meglátta Máriát, azt látta, érezte, gondolta, amit a próféták: látta, érezte, érzékelte az Urat, az Úr közelségét. Nem egy terhes nıt, a rokont, a magzatot látta (nyitható ajtócska mögötti üregben apró gyermekfigurát), hanem a Teremtı Istent, a Seregek Urát, a Megváltót, Jahvét. A próféta ezért szólal meg a Szentlélektıl áthatva, és közli az Isten üzenetét. Erzsébet prófétált, és ezt az ajándékot magától az Úrtól kapta…

102

Simeon „Lelki dolgok csak lelkileg foghatók fel. A templomban Isten Fiát odaszentelték arra a munkára, amelyért eljött. A pap úgy nézett rá, mint bármely más gyermekre. És bár nem látta és nem is érezte, hogy valami rendkívüli dolog történik, mégsem maradt ismeretlen az az ajándék, amelyet Isten az İ Fiában a világnak adott. Ez az esemény nem múlhatott el Krisztus felismerése nélkül. „És íme, volt Jeruzsálemben egy ember, akinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélı volt, aki várta az Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt ı rajta. Ki lett jelentve neki a Szentlélek által, hogy addig halált nem lát, amíg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.” (Lukács 2: 25-26.) Amikor Simeon belépett a templomba, látott egy házaspárt, akik elsıszülött fiúkat mutatták be a pap elıtt. Külsejük szegénységrıl árulkodott, de Simeon megértette a Szentlélek figyelmeztetését, és mélységes meggyızıdés hatotta át, hogy az Úrnak bemutatott gyermek Izráel Vigasztalója, vagyis az, Akit látni vágyott. A megdöbbent pap olyannak látja Simeont, mint aki elragadtatásban van. A gyermeket visszaadja Máriának, de most Simeon veszi karjába és felmutatja az Úr 103

elıtt. Simeon lelkét olyan öröm járja át, amilyet még sohasem érzett. Amint a menny felé emeli a kisded Üdvözítıt, ezt mondja: „Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben! Ugyanis látták az én szemeim a te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára Fényként, a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsıségére!” (Lukács 2: 29-32.) A jövendımondás Lelke hatotta át Istennek ezt az emberét, s mialatt József és Mária mellette álltak és csodálkoztak szavain, megáldotta ıket, és ezt mondta Máriának: „Íme, ez lett véve sokak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak; sıt a te lelkedet is áthatja az éles tır, hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká váljanak!” (Lukács 2: 34-35.) Mária elgondolkodott Simeon sokatmondó, nagy horderejő próféciáján. Amint a karjában nyugvó gyermekre tekintett, és emlékezetébe idézte a pásztorok szavait, örömteli hálával és nagy reményekkel telt meg a szíve. Simeon szavai Ésaiás próféciáját juttatták eszébe: „Származik egy vesszıszál Isai törzsökébıl, s gyökereibıl egy virágszál növekedik. Akin az Urnak Lelke megnyugszik…” (Ésaiás 12: 1-5 és 9: 26.) 104

Mária mégsem értette meg Krisztus küldetését. Simeon úgy jövendölt az Úrról, mint Fényrıl, amely megvilágítja, felvilágosítja a pogányokat, és dicsıségére lesz Izráelnek. Isten helyesbíteni akarta a zsidók szők látókörő felfogását a Messiás munkájáról. Azt kívánta, hogy az emberek ne csak Izráel szabadítóját, hanem az egész világ Megváltóját lássák Benne. Mária várakozással tekintett elıre arra az idıre, amikor a Messiás uralkodik Dávid trónján, de nem látta a szenvedés keresztségét, amelyen át vezet oda az útja. Simeon szavaiból kitőnt, hogy a Messiás útja e világon nem lesz akadálytalan. A Máriához intézett szavakban – „a te lelkedet is áthatja az éles tır” (Lukács 2: 35) – Isten gyengéd együttérzéssel meghirdeti Máriának azokat a gyötrelmeket, amelyeknek elviselését már meg is kezdte. „Íme, - mondta Simeon – ez lett véve sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, akinek sokan ellene mondanak (Lukács 2: 34). Aki fel akar állni, annak elıbb el kell esnie. A Sziklára kell esnünk, és össze kell törnünk, mielıtt Krisztusban felemelkedhetnénk. Énünket le kell taszítani trónjáról, az önteltség helyett alázatosságot kell tanulnunk, ha meg akarjuk ismerni a lelki ország dicsıségét. (Luk. 2: 35) Krisztus életének fényénél minden szív leleplezıdik.” (Ellen Gould

105

White: The Desire of Ages – Korszakok nyomában) „Simeon megértette, hogy Azt tartja karjában, Aki az Út, az Igazság és az Élet. Krisztus külsı megjelenésében semmi sem volt, ami ezt a bizonyosságot adhatta neki, ámde Simeon a menny légkörében élt. Simeon készen állt a fontos igazság kinyilatkoztatására, hogy ez a magatehetetlen csecsemı az Úr Felkentje, az Üdvözítı. Simeon és a pap két csoportot képviselt. Egy részrıl, akiket Isten Lelke vezetett, mivel készen álltak elfogadni a tanítást, másrészt, akik nem fogadták el a fényt, mely az igazságra vezetné ıket. Ezeket a sötétség hatalmasságának szelleme naponta sőrőbb sötétségbe vezeti.” (Szemle és hírnök, 1901. árp. 2.)

106

Anna „Volt ott egy prófétanı is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzsébıl. Nagyon elırehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonsága után, és már nyolcvannégy éves özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, ugyanis böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órába ı is odament, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.” (Lukács 2: 36-38.) Ki volt ez a prófétanı és mit tudunk még róla? Nagyon kevés plusz információhoz juthatunk, ha fellapozzuk a lexikonjainkat. Miért? Azért, mert azok is a bibliai információkat veszik alapul, illetve a keresztény hagyományokat, Biblián kívüli forrásokat stb. Kezdjük a nevével: Anna, azaz „a megkegyelmezett”, „kegyes”, „kedves”, „kellemes”, „szépség”, „kegyelem”, „kedvesség”, „nyájasság”. Gondolj csak bele, kedves olvasóm, hogy ez a prófétanı miért várta a Messiást… Csak képzeld magad a helyébe! Egy özvegyasszony, aki rövid ideig volt férjnél, majd végig a templomban töltötte az életét… Szinte nem is élt „hétköznapi” életet! Azonnal felismerte a gyermek Jézusban Izráel megígért Messiását! Miért? A válaszhoz 107

egy idézet következik: „Anna prófétaasszony is bejött, és megerısítette Simeon bizonyságtevését Jézusról. Mialatt Simeon még beszélt, Anna arcát isteni dicsıség ragyogta be, és mélységes hálával köszönte meg, hogy Krisztust, az Urat megláthatta. Ezek az alázatos hívık nem hiába kutatták a próféciákat. Viszont Izráel vezetıi és papjai, bár kezükben voltak a próféták értékes kijelentései, mégsem az Úr útján jártak, és szemük bezárult az Élet Fénye elıtt. Így van ez ma is. Lelki vezetık és az Isten házában imádkozók nem értik meg, sıt észre sem veszik azokat az eseményeket, amelyek az egész menny érdeklıdésének homlokterében állnak. Sokan elismerik a történelmi Krisztust, de elfordulnak az Élı Krisztustól. Krisztust – aki Szavában önfeláldozásra szólít, aki a segítségért könyörgı szegények és szenvedık személyében lép elénk, aki az igaz ügy szolgálatára hív, amely szegénységet, fáradságos munkát és megvetést von maga után – ma sem fogadják szívesebben, mint közel kétezer évvel ezelıtt.” Anna prófétanı nem azt látta, amit Izráel és az Izráel vallásos vezetıi. İ próféta, azaz „róeh”, és „nabi” volt, tehát „nézı”, „látó”. Figyeld ezt az idézetet:

108

„Az istenfélı zsidók várták és hitték a Megváltó eljövetelét, és imádkoztak is érte. A zsidók hite azonban homályossá sötétedett, mivel eltávolodtak Istentıl. Az istenfélı zsidók hittek és bíztak Istenben. Isten régen, mikor nyomorúságukban hozzá kiáltottak, szabadítót támasztott. A látnokok jóslataiból tudták, hogy elérkezett a Megváltó eljövetelének ideje. Eljövetelekor majd világos kinyilatkoztatást is kapnak, hogy mi az Isten akarata. A hit tanításait is megtisztítja a hagyományoktól és felesleges szertartásoktól. Az istenfélı koros zsidók éjjel-nappal várták az Üdvözítı eljövetelét, azért esedezve, hogy haláluk elıtt megláthassák ıt. Vágyakoztak, hogy eloszlatva lássák a tudatlanságot és elvakultságot a nép értelmérıl.” (Ellen G. White: Lelki ajándékok)

109

Jézus, a názáreti „…amelyek estek a Názáreti Jézuson, aki próféta volt, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten elıtt és az egész nép elıtt.” (Lukács 24: 19.) „Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére ment, megkérdezte tanítványait: - Engem, Emberfiát, kinek mondanak az emberek? İk pedig mondták: - Némelyek Keresztelı Jánosnak, mások Illésnek, némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” (Máté 16: 13-14.) Mindenekelıtt olvassuk csal el a Deut. - Mózes V. könyve – 18: 18-19 szakaszait a Bibliánkból! „Prófétát támasztok nekik a testvéreik közül, olyat, mint te. Az én Szavaimat adom a szájába, ı pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És, ha valaki nem hallgat a szavaimra, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelısségre vonom!” Ez a szakasz nemcsak az ószövetségi prófétákra vonatkozik, sıt, elsısorban nem rájuk, hanem Jézusra, a názáretire. Amikor az emberek Alámerítı Jánosra, rendkívüli megjelenésére gondoltak, az ısi látnokok, próféták jutottak eszükbe. Jézust 110

is hozzá, sıt hozzájuk hasonlították. János magatartása, ruházata Illés prófétáéhoz volt hasonló. Ugyanígy Illés lelkével és erejével leplezte le a nemzeti romlást és feddte meg az eluralkodó bőnöket. János szavai egyszerőek, tömörek és meggyızıek voltak. Ezért is hitték sokan, hogy egy halott próféta támadt fel személyében. De mi a helyzet Jézussal? Jézus Krisztus szolgálatának a megítélésében megoszlottak a vélemények. Az İ tevékenységét is sokan „elıkészítı szolgálatnak” tartották. Ezért sorolták Jézust is a próféták közé. Csupán kevesen ismerték fel, hogy İ a Mózes által megjövendölt „ama próféta”, azaz maga a Messiás. Ezért is olyan nagy jelentıségő számunkra is a Péter hitvallása, amelyben Isten Fiának mondja Mesterét, Tanítóját. Miben volt Jézus próféta? A prófétálás (profeteno) jelentése: „elıre állít”. Ez a kifejezés egyaránt vonatkozott a régmúlt idık eseményeinek Isten Lelke általi hiteles feltárásra, a jelenre szóló isteni üzenet továbbadására, és a jövıben bekövetkezı események meghirdetésére. Ezt tette maga Jézus is, ahogy elıtte a sok-sok ószövetségi próféta. A prófétaság, a prófétálás Isten Lelkének ajándéka, így magában Istenben is jelen van, sıt onnan ered. Istennek a prófétálás mindennapos, meghatározó, jellemzı tulajdonsága, 111

és ha nem önmaga végzi, akkor embereket, angyalokat, mennyei lényeket tesz prófétává, ajándékoz meg a prófétaság ajándékával. Ez nyilvánult meg többek között a tanítványaiban, apostolaiban, és a késıbbi keresztényekben is. Ne döbbenjünk meg, ne csodálkozzunk tehát, ha Jézusról, mint prófétáról beszélünk, írunk. Ugyanakkor Jézus Krisztusról ne csupán azt hirdessük, sıt ne elsısorban azt hirdessük, hogy İ próféta volt, ugyanis akkor úgy járunk, mint amit Máté megörökített a Jézus korabeli emberekkel kapcsolatban: nem ismerték fel és el, hogy İ az Isten Fia, ama próféta, a Messiás. Alámerítı János a legnagyobb próféta volt, mert bejelentette Annak jövetelét, Akirıl minden korábban élt próféta bizonyságot tett. Ábrahámhoz hasonlóan minden ószövetségi próféta azt a napot várta, amikor a Messiás eljön, de János látta İt testben megjelenni. Bizonyos értelemben ezért ért tetıpontjára benne az ószövetségi prófétai tisztség, de János csak a kegyelem országának bejáratában állt, és befelé nézhetett. Jézus követıi viszont már visszafelé is nézhettek a beteljesedett próféciákra, és boldogan örülhettek annak, hogy Jézus Krisztus személyében minden messiási prófécia beteljesedett!

112

Jézus Krisztus földi életével tehát új korszak vette kezdetét, és a Próféta megjelenésével Isten újabb prófétákat jelölt ki utódjaiul…

113

Apostolok és próféták „Kövessétek a szeretet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.” (I. Kor. 14: 1-4.; 29-32.; Apcsel. 1: 8.) „És İ adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul.” (Efézus 4: 11.) Olvasd el még a következı szakaszokat: 2. Kor. 12: 10-12.; Galata 1: 11-12.; 2 Kor. 12: 14. A prófétálás lelki ajándékát sokan megkapták, többek között az apostolok is. Ugyanakkor rajtuk kívül még sokan mások is a korai keresztény gyülekezetekben megkapták. Mi a különbség az apostolok és a próféták között? Az apostolság lelki ajándék magába olvasztotta, ugyanakkor meg is haladta a korábbi próféták tevékenységét. Az apostolok segítettek a gyülekezetek megszervezésében, munkába állításában, a szolgálati területek megtalálásában, a lelki ajándékok felfedezésében. Jézus elmondta, hogy az ószövetségi prófétai szolgálat Keresztelı, Bemerítı Jánossal bizonyos értelemben véget ért. Ettıl kezdve Jézus életének hiteles tanúira, a megváltás igazságainak értıire és befogadóira bízta Isten azt a feladatot, amit a zsidó nép elmulasztott megtenni 114

„prófétai nemzet”-ként: elvinni az üdvösség jó hírét az egész világra, a földön élı összes teremtményhez. Az apostolok tehát egyszerre voltak próféták, evangélisták, pásztorok, felügyelık (koordinátorok) és szolgák is. Mi a helyzet a próféták „elırelátásával”, azaz a jövıben bekövetkezı események megjelentetésével, a próféciákkal? Isten elıre ismeri, tudja a bekövetkezı eseményeket, így a prófétákon keresztül segíti az emberiséget. A rövid távú elırehirdetés ajándékát többen is megkapták a korai kereszténységben, viszont a hosszú távú történelmi kijelentések ajándéka már keveseknek adatott meg. Miért? Azért, mert ezek a próféciák a Biblia részeit képezik, mint egyetemes, az egész késıbbi emberiségnek szóló isteni üzenetek. Akkor az az üzenet volt fontos, nélkülözhetetlen, késıbb azonban, ahogy az idı elırehaladt, elıtérbe kerültek a hosszú távú üzenetek. Figyeld meg, hogyan foglalja össze az angyal János apostolnak a prófétaság leli ajándéka lényegét, és így mi mindent foglal magában a kifejezés: „Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.” (Apokalipszis – Jelenések – 19: 10.) Figyelted? „Jézus Krisztus bizonyságtétele” azaz a Jézustól származó isteni kijelentés. E szerint minden prófétai szó a kinyilatkoztatás115

láncnak megfelelıen Jézus Krisztustól származik (Apokalipszis – Jelenések 1: 1-3.). Amit a próféta mond, úgy kell fogadnunk, mint ha közvetlenül Jézus mondta volna. Ezt erısíti meg Péter is az Ószövetség prófétáira vonatkozóan (1Péter 1: 10-11.). „Jézus Krisztus bizonyságtétele” azaz a Jézusról szóló, az İ megváltó mővére utaló vagy azt feltáró bizonyságtétel. E szerint a próféták szolgálata nem irányult közönséges, köznapi eseményekre, mint azt sokszor tévesen értelmezték (Pl. Saul korában ajánlották: kérdezzék meg a prófétát, nézıt, merre kóboroltak el a szamarak), hanem a megváltás titkainak a feltárására, annak a gyakorlati alkalmazására. Ez képezte a szolgálatuk gerincét. Jézus felhívta az emmauszi tanítványok figyelmét, hogy az Ószövetség minden része İróla szóló bizonyságtétel is! Az apostoli korban a keresztények a Jézustól származó és az İróla szóló bizonyságtételt vitték el a világhoz a Lélek erejével. A munkát közvetlenül a Szentlélek irányítása alatt végezték. Ma ugyanígy végzik a prófétai szolgálatukat azok az emberek, akiket a Szentlélek közvetlenül irányít. Így juttatják el minden emberhez Jézus bizonyságtételét. Vajon miért? Azért, hogy a Föld történelmének lezárása elıtt mindenki hiteles dön-

116

tést hozhasson az örök élet elfogadására vagy elutasítására…

117

Simon Péter „… De amit az Isten elıre megmondott minden prófétáján keresztül, hogy az ı Krisztusa szenvedni fog, azt teljesítette be így. Tartsatok tehát bőnbánatot, és térjetek meg, hogy el legyenek törölve a ti bőneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje, és elküldje Jézust, akit Messiásul rendelt nektek. İt azonban az égnek kell befogadnia addig, amíg a mindenség újjáteremtése meg nem történik. Errıl az Isten öröktıl fogva szólt a kiválasztott prófétái száján keresztül. Maga Mózes mondta: Prófétát támaszt nektek a testvéreitek közül az Úr Isten, olyat, mint én: İt hallgassátok mindenben, amit csak mond nektek. És, aki nem hallgat erre a prófétára, azt ki kell irtani a nép közül. A próféták is – Sámueltıl és az utána következıktıl fogva – akik csak szóltak, mind ezekrıl a napokról jövendöltek. Ti vagytok a fiai ezeknek a prófétáknak, és annak a szövetségnek, amelyet Isten az elıdeinkkel kötött.” (ApCsel. 3: 12-26.) Simon Péterrıl közismert, hogy Jézus egyik tanítványa volt, sıt a Jézus tanítványi körén belül is az elsı tanítvány volt. A Zebedeus fiakkal és testvérével, Andrással Jézus legbensıségesebb, legbizalmasabb köréhez tartozott, amelyen belül szintén vezetı helye volt. Olvasd csak el a Márk 118

9: 2-t és a többi hasonló igehelyet, melyben Pétert különösen kiemelte Jézus a tanítványok közül. Számunkra viszont nem ez a fontos, hanem az, hogy Péter vajon próféta volt-e… A fejezetet idézettel kezdtem, mely azt bizonyítja a Bibliánk alapján, hogy Simon Péter azt tette, mint a többi próféta: Jézus Krisztusról tett bizonyságtételt, tanúvallomást. Mindez Jézustól származó isteni kijelentés volt, ugyanis ahogy a többi próféta is tette, Péter is Jézustól kapott felhatalmazást a prófétálásra, ráadásul a Szentlélek adta a szájába a szavakat, melyek elhangzottak! Mit tett Péter? Figyelmeztette a választott népet, hogy amit tettek, azt elıre megmondták a próféták, és ezt nem maguktól mondták, hanem Jézus Krisztus szólt a prófétákon keresztül. Felhívta a figyelmüket a bőnükre, és bőnbánatra késztette ıket. Mi ez, ha nem prófécia és prófétai munkálkodás?! Figyeld ezt az idézetet: „- Tudom, hogy tudatlanságból cselekedtetek! – mondta Péter. Ez a tudatlanság mégsem volt mentség, hiszen az Úr nagy világosságban részesítette ıket. Péter mondja, hogy ha tudták volna, hogy İ az élet fejedelme, nem feszítették volna fel. Hát nem tudták? Mert nem akarták tudni.

119

A legerısebb bizonyíték állt rendelkezésükre, hogy ráalapozzák hitüket, s el voltak kötelezve Istennek, hogy elfogadják az Úr nyújtotta bizonyítékot.” (E.G. White: 1898., 9. kézirat) Péter próféciájának, prófétai tevékenységének mi lett a következménye? Az, amit a próféták kivétel nélkül átéltek, megtapasztaltak: üldözés, börtön, elutasítás, megvetés, harag, düh stb. Most tegyünk fel két kérdést: 1. Péter próféta volt? 2. Jézus nem mondta el mindezt részletesen elıre? A kérdésekre a válasz: de igen! Ezek után elgondolkodhatunk a most olvasottakon, és megerısödhet bennünk a tény, vagy azon gondolkodjunk el, hogy az iméntiek után még miért maradtak bennünk kétségek…

120

János „Az apostolok közül néhány – mint János és Pál – próféta is volt, de nem minden apostol nevezhetı prófétának.” (Gerhard Pflandl) János egyértelmően próféta is volt. Ezt szerintem senki sem vitatja. Olvasd csak el az Apokalipszis – Jelenések könyve – bevezetését a Bibliádból! „Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet az Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak. İ pedig bizonyságot tett az Isten Szaváról és Jézus Krisztus bizonyságtételérıl; mindenrıl, amit látott.” (Apokalipszis 1: 12.) „A Jánossal közlendı utasítás annyira fontos volt, hogy Krisztus jött le a mennybıl, hogy átadja szolgájának, utasítva ıt, küldje el a gyülekezeteknek.” (E.G.White: 1905., 129. kézirat) „Maga az Úr nyilatkoztatta ki szolgájának, Jánosnak az Apokalipszis titkait, s azt akarja, hogy nyitva álljon mindenki kutatása elıtt. Jeleneteket írt le, melyek most már a múltban vannak, valamint most körülöttünk történı, örök sorsunkat érintı eseményeket. A jövendölése többi

121

része…” (Advent szemle és Szombat hírnök 1897. aug. 31.) Figyelted az eddigi idézeteket? Jánossal maga Jézus közölte az Újszövetség prófétai könyvét. Miért éppen vele? Erre a kérdésre adják meg a választ a következı idézetek: „Az emberi bölcsesség gyakran nem ismeri fel az Isten által felhasznált legkiválóbb embert. Isten akkor sem feledkezik meg róluk. Mikor Jánost számőzték Pátmosz szigetére, sokan szolgálatra alkalmatlan, kivénhedett, törött nádnak tartották, mely bármely pillanatban kész a kidılésre. Az Úr mégis jónak látta ıt használni fel magányos sziget-otthonában, ahol szolgája raboskodott. A világ és az elvakult papok és fejedelmek örvendeztek, hogy végre megszabadultak János mindig élénk színekkel ecsetelt, friss bizonyságtételétıl. (1János 1: 1-3.) Az egész fejezet tele van bátorsággal, bizakodással, reménnyel, hittel és megnyugtatással. Bizonyságtétele volt az oka, mely oly igen megdöbbentı volt a Krisztust elfelejteni akaróknak, akik győlölték a megfeszített s általuk elvetett Üdvözítıt, akik János hangját hallótávolságon kívül akarták helyezni, hogy bizonyságtétele ne legyen többé tanúság gonosz cselekedetük ellen, amiért megfeszítették a dicsıség Urát. Mégsem tudták ıt oda számőzni, ahol Ura és Megváltója rá ne talált volna. 122

Az emberek talán nem ismerik el és nem becsülik meg Krisztus igaz hő szolgálóit…az Úr mégis megtiszteltetésben részesíti ıket. Isten nem feledkezik meg róluk. Jelenlétével tiszteli meg ezeket, mert igaznak és hőnek találta ıket. Akik Isten ügyében öregedtek meg, értékes tapasztalattal rendelkeznek a gyülekezet számára. Isten tiszteli szolgálatában megvénhedett szolgáit. A történelem utolsó fejezeteire vonatkozó legdicsıbb igazságokat azzal az idıs tanítványnyal közölte, akit Jézus szeretett.” (1897., 109. oldal) "Jánost, miután Krisztus szolgálatában megvénhedett, számőzték Pátmoszra. Az elhagyatott szigeten többet érintkezett a mennyel, mint élete többi részében.” (Szemle és hírnök 1906. júl. 26.) János, a szeretett tanítvány tehát méltán, sıt egyértelmően bekerült a próféták sorába és ebbe a prófétákról szóló könyvembe is.

123

István „Amikor ezeket hallották, haragra lobbantak a szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. İ azonban Szentlélekkel telve az égre szegezte tekintetét, és látta Isten dicsıségét és Jézust, amint az Isten jobbja felıl áll. Ekkor így szólt: - Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felıl áll!” Erre hangosan kiáltozni kezdtek, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak, aztán kiőzték a városon kívülre és megkövezték. A tanúk pedig felsıruháikat egy Saul nevő ifjú lábai elé tették le. Amikor megkövezték Istvánt, ı így imádkozott: - Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet! Aztán térdre esett és hangosan felkiáltott: - Uram, ne ródd fel nekik ezt a bőnt! És amikor ezt mondta, meghalt.” (ApCsel. 7: 54-60.) Istvánt, mint vértanút, vagy mint diakónust, gondozót, asztalnál szolgálót ismerik a Biblia olvasói. Most viszont azt vizsgáljuk meg, hogy István próféta volt-e vagy sem. Az idézett szakaszhoz még csatoljuk az ApCsel. 6: 8-15. verseit, abból is kiemelve ezt: „István pedig kegyelemmel és erıvel telve, nagy csodákat és jeleket tett a nép között (…), de 124

nem tudtak szembeszállni azzal a bölcsességgel és Lélekkel, amellyel beszélt.” István, amikor beszélt, olyan fénylı volt az arca, mint a megdicsıült Jézusé, vagy a mennyei angyaloké. Mindezek után gondolkodjunk el tehát, hogy István mikeket tett. Azokat, amiket a próféták tettek. Nem? Sıt, István az égre szegezte tekintetét, és látta azt, amit a körülötte állók nem. A próféták ugyanígy tettek, és tisztában voltak azzal, hogy a körülöttük állók „lelki értelemben vakok”. Figyeld ezt az idézetet: „Isten úgy látja a jövıt, mint mi a jelent. A VAGYOK örökkévaló jelenlétet jelent. A múlt, a jelen, a jövı egy és ugyanaz Isten számára. AZ Úr olyan valóságosan látja maga elıtt az elmúlt történelem legtávolabbi eseményeit, mint mi az elıttünk lepergı eseményeket. Nem tudjuk mi vár ránk, s ha tudnánk sem járulna örök javunkhoz. Isten így lehetıséget nyújt nekünk, hogy gyakoroljuk a hitünket, s a mindenható VAGYOKba vessük bizalmunkat.” (E.G. White 1895, 5/a kézirat) Az idézet Istent, mint a VAGYOK-ot, azaz az ÖRÖKKÉ LÉTEZİ-t, az IDİ URÁT mutatja be. Istvánnak a Teremtı Isten olyan látást adott, amilyen a prófétáknak volt. Mit is látott? Azt látta, hogy a szavaival, tetteivel feldühíti a csıcse125

léket és azok meglincselik? István ettıl sokkal tovább látott. Jézust, a halálból feltámadt Istent látta a mennyben, és tudta, hogy a halál sem választja el Urától. Látta Istent, ahogy ıt figyeli és várja, mint a tékozló fiát az apja. Látta a Messiást, aki legyızte a bőnt és a halált, hogy általa mi is visszakaphassuk halhatatlanságunkat. Ugyanakkor azt is látta, hogy a feldühödött tömeg mögött a tomboló, vesztes Sátán, az ısi ellenség munkálkodik. István tudta, hogy ha ugyanazokkal a szemekkel néznének a körülötte állók, mint amivel ı rendelkezik, akkor nem ölnék meg, sıt követnék, még a halálba is, ahogy ı Jézus Krisztust, a Mesterét. Amikor azt kérte imában, hogy Isten ne rója fel az ıt halálba segítık, ıt elítélık bőnét, hitte, hogy lesznek közülük megtérık. Saul volt az egyik ilyen. Saul, a késıbbi Pál apostol Istvánt követte, még a halálba is, mégpedig prófétaként, ahogy István Jézust.

126

Saul, a későbbi Pál apostol „Az apostolok közül néhány – mint János és Pál – próféta is volt…” (Gerhard Pflandl) Pál próféta volt, és ezt nem csak én állítom. A Korintoszban élı keresztényeknek ezt írta Pál: „És az én beszédem, és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitetı beszédeiben állt, hanem Léleknek és Erınek megmutatásában, hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten Erején nyugodjon!” (2Kor. 2: 1-5. v.ö. Apcsel: 11: 26.) Továbbá ezt is Pál írja: „Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben.” (2Kor. 4: 10-11., lásd még 2Kor. 3: 2-3., 1Kir. 17: 22-24.) A prófétai bizonyságtételnek két hitelesítı jegye is van. Az egyik a beszédet kísérı mennyei erı megnyilvánulása, a másik pedig a próféta személye. „Egy élı érv megcáfolhatatlan” - állítja Spurgeon. Jézus nem filozófusokat, hanem tanúkat küldött a világba! Élı tanúkat, koronatanúkat, akik látták és hallották, sıt látják és hallják İt! Nem csak azt mondta, hogy rajtatok keresztül hirdetem meg az embereknek a megtérés és a bőnök bocsánatának örömüzenetét, hanem azt is, hogy „ti vagytok ezeknek tanúi, bizonysá127

gai, bizonyítékai” (Lukács 24: 48.)! Ehhez a bizonyságtételhez társuló mennyei Erı adja meg a prófétai szolgálat tekintélyét. E nélkül a legszebb bibliamagyarázat, prédikáció, prófécia is csak elméleti tanítás marad, tehát nem éri el a legfontosabb célját: az emberi életek átformálását. Most figyeljük meg, hogy Pál miként volt próféta, és hogyan gyakorolta a prófétai küldetését: „Pál kiemeli írásaiban, hogy az evangélium prédikátora élje az igazságokat, amelyeket tanít: „Senkit semmiben meg ne botránkoztassunk, hogy szolgálatunk ne szidalmaztassék.” Saját munkájáról, a korintoszi hívıkhöz intézett második levelében a következıképpen emlékezik meg: „Hanem ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tőrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban. Vereségekben, tömlöcben, háborúságban, küszködésben, virrasztásban, böjtölésben. Tisztaságban, tudományban, hosszútőrésben, szívességben, Szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben (2Kor. 6: 3-4.). Isten szolgája: Krisztus munkatársa. Világosan felismeri, hogy munkája szent. Tudja, hogy milyen lankadatlan, önfeláldozó lelkület szükséges ahhoz, hogy eredményesen végezze. (…) Felismeri, hogy a gyızelemhez felülrıl jövı erıre van szüksége, amelyet ha elnyer, nem készteti 128

öndicséretre, hanem arra, hogy annál jobban támaszkodjon a Mindenhatóra. Ezzel a hatalommal egybekapcsolódva olyan bensıséggel hirdetheti az üdvüzenetet, hogy áthatja mások lelkületét is. Az Ige hirdetıjének bensıséges és állandó összeköttetésben kell élnie Istennel ima és a Biblia tanulmányozása által. Ez képezi erejének forrását. Istennel való közössége olyan erıvel hatja át igyekezetét, melynek befolyása hatalmasabb, mint minden prédikációja.” (Ellen Gould White: The acts of apostles) Megfigyeltük tehát, hogy Pál mit írt, és miként volt próféta, azaz prófétai küldetését gyakorló, megélı keresztény? Valóban ilyen volt? Tényleg azt élte is, amit mondott, vallott és írt? Úgy hiszem, az élete a legnagyobb bizonyíték arra, hogy Pál próféta volt, sıt attól sokkal több is…

129

Agabosz „Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálembıl Antiókhiába. Elıállt egyikük, név szerint Ababosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. És be is következett Klaudiusz idejében.” (ApCsel. 11: 27-28.) „…miközben lejött Júdeából egy Agabosz nevő próféta, és azt mondta: - Így szól a Szentlélek: Az a férfi, akié ez az öv, így lesz megkötözve a zsidók által Jeruzsálemben, és a pogányok kezébe fogják adni.” (ApCsel. 21: 10-11.) Agabosz név szerint is meg van örökítve a Bibliánkban, mint próféta. Vajon milyen új információkkal tudnak szolgálni a lexikonok, enciklopédiák? „Agabosz: Jeruzsálemben élı keresztyén próféta, aki Antiókhiában járva világmérető éhínséget jövendölt meg. (Apcsel. 11: 27-28.) Cézáreában pedig azt a jövendölést mondta, hogy Pált Jeruzsálemben a zsidók fogságba ejtik, és a pogányok kezére adják (Apcsel. 21: 1011.).” (Keresztyén Biblia Lexikon 1. kötet) Megtudtunk valami újat? Nem. Nézzünk egy másik idézetet: „Agabus: a szeretett, szenvedélyes szerelem)…” (Bibliai nevek és fogalmak) 130

Miért csak eddig idéztem? Azért, mert a többi információ csak ismétlés. Az adatok nem mondanak újat. Viszont gondolkodjunk csak el a nevén és annak jelentésén! Különleges név ez egy prófétának… Még „a szeretett” nem is annyira furcsa, hiszen, ha egy próféta jót, szépet jövendöl, akkor az emberek szeretik, de a „szenvedélyes szerelem” totálisan sokkoló. Mi köze lehet egy prófétának a szenvedélyes szerelemhez? Furcsának tőnik, ugyanakkor szerintem nem zárja ki egyik a másikat. A próféták között többen is voltak házasemberek, és a szerelmet, a mindennél ragaszkodóbb szeretetet a házastársa iránt többen is bizonyították. Gondolj csak Hóseásra. A házasság, a szeretet és a szenvedélyes szerelem Istentıl kapott ajándék, ezért azt nem szabad, sıt tilos megtagadni azért, hogy valaki „szent életet” élhessen. Szent élető a házasságban élı férfi és nı is, nem kizáró oka tehát, sıt. Természetesen a botrányos, tiltott parázna életre ez nem lehet ürügy! Egyáltalán nem propagálom a 10 parancsolat áthágását, éppen ellenkezıleg! Amit még itt kiemelnék, az a próféta, azaz Ababosz próféciáinak következményei. Az elmondott prófécia hatására az emberek nem folytatták az életüket úgy, ahogy addig. Megtudták a jövıt, a bekövetkezı eseményeket, és volt idejük elgondolkodni a helyes reakción. 131

Csak egy kérdés: mit tennél, ha tudomásodra hozná a jövıdet egy próféta? Elgondolkodtál, hogy mit tehetsz reakcióként? Megpróbálnál felkészülni lelkileg rá, vagy igyekeznél azt befolyásolni, megváltoztatni? Pál például tudomásul vette és a jövıjét Isten kezébe tette le. Az éhség megjövendölése után pedig győjtést szerveztek a keresztények…

132

Néhány próféta és tanító Antiókhiában „Antiókhiában, az ottani gyülekezetben volt néhány próféta és tanító: Barnabás és Simeon, akit Nigernek is hívtak, cirénei Lucius és Manaén, aki Heródes negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, valamint Saul. Egyszer, amikor ezek az Úrnak szolgáltak és böjtöltek, azt mondta a Szentlélek: - Válasszátok ki nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyre elhívtam ıket. Akkor böjtölés, imádkozás és kézrátétel után elbocsátották ıket.” (ApCsel. 13: 1-3.) Mit tudtunk meg errıl a „néhány prófétáról”? Elıször is a neveiket. Nézzük tehát sorban ıket: „Barnabás: a vigasztalás fia, a (prófétai) ígéret fia; az építı intés fia. Ciprusi származású lévita, eredeti neve „József” (Apcsel. 4: 36.); Pál régi barátja és munkatársa (Apcsel. 9: 27.); együtt munkálkodott Pállal Antiókhiában (Apcsel. 11: 22-26.) és elkísérte Pált annak elsı misszió útjára (Apcsel. 13: 14.).” (Biblia nevek és fogalmak) „Simeon (Niger): meghallgattatás, hallva. Az antiókhiai keresztyén gyülekezet egyik vezetıje, akinek Niger volt a mellékneve (lásd ott is). (Apcsel. 13: 1.)

133

Niger: (fekete) Mellékneve Simeonnak, az antiókhiai gyülekezet vezetı személyiségének (Csel. 13: 1.). Cirénei Lucius: Nappal született; a megvilágosított, a fénylı, sugárzó. Cirénei férfi, tanító és próféta az antiókhiai gyülekezetben. (Csel. 13: 1.) Manaen: vigasztaló, ajándékozó. Heródes Antipással együtt nevelkedett; az antiókhiai gyülekezet egyik vezetı személyisége. (Csel. 13: 1.) Saul: azaz Saulus, Pál…” (Bibliai nevek és fogalmak) A felsorolás, azaz a próféták bemutatása után most gondolkodjunk el azon, hogy Lukács miért sorolta fel az Antiókhiában munkálkodó prófétákat. A sorrend a kulcs! Barnabást Lukács a próféták és a tanítók között az elsı helyen említette. A Szentlélek is ıt látta alkalmasnak a küldetés végrehajtására. Ezen felül Sault is ı hívta el a munkára. Az elsı és az utolsó lett kijelölve. Mi volt a másik három prófétával a „baj”? Az, hogy ık nem erre, hanem más feladatra lettek kijelölve, elhívva a munkára. Tehát baj egy szál sem… Vizsgáljuk csak meg a három „alkalmatlan” prófétát! Simeonra, azaz Nigerre, ott Anitókhiában volt a legnagyobb szükség, ezért maradnia kellett. Cirénei Luciust is, mint tanítót, 134

prófétát az antiókhiai keresztények totálisan hiányolták voltan. Neki is ott volt feladata, amit még végre kellett hajtania. Manaen vezetıként szolgálta a gyülekezetet Antiókhiában, így ı sem távozhatott. A kérdés már csak az, hogy miért éppen Barnabás és Pál lettek kiválasztva a távozásra. Egy idézet: „Isten gazdagon megáldotta Pál és Barnabás munkáját azon az éven, melyet az antiókhiai hívık között töltöttek. Mielıtt ezt a két apostolt a pogány misszióra kiküldték, böjttel, imával, kézrátétellel ünnepélyesen Istennek szentelték ıket. Ezzel a gyülekezet egyszersmind felhatalmazta ıket, hogy az igazságot hirdessék, hogy kereszteljenek és gyülekezeteket alapítsanak, melyek korlátlan egyházi teljhatalmat élveztek. Pál, valamint Barnabás is, Istentıl kapta megbízatását, a kézrátétel tehát nem jelentette a kegyelem vagy képesség újabb adományát, hanem csak a tisztség formai elismerését, felhatalmazást erre a hivatalra. A gyülekezet így nyomta rá pecsétjét Isten mővére.” (Ellen G. White: The Acts pf Apostles)

135

Barjézus „…találkoztak egy zsidó mágussal, álprófétával, akinek Barjézus volt a neve. Ez közel állt Szergiusz Paulusz helytartóhoz, aki bölcs ember volt. İ magához hívatta Barnabást és Sault, mert hallani kívánta az Isten Szavát. Viszont Elimás, a mágus – neve ugyanis ezt jelenti -, szembeszállt velük és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittıl. Saul viszont, akit Pálnak hívnak, megtelve Szentlélekkel erısen ránézett, és így szólt: - Te mindenféle csalással és gonoszsággal megtelt, Sátán fia, minden igazság ellensége, nem szőnsz meg elferdíteni az Úr egyenes útjait?! Látod, most az Úr keze van rajtad, és vakká válsz, nem látod a napot egy ideig! Ekkor hirtelen homály és sötétség szállt rá, és botorkálva keresett vezetıket. Mikor a helytartó látta a történteket, hitt, elámulva az Úr tanításán.” (ApCsel. 13: 4-12.) A próféták közé soroltam Barjézust is, ahogy a többi hamis prófétát is. Miért? Azért, mert ha a prófétákról írok könyvet, nem hagyhatom ki a hamis prófétákat sem. Tanulságos Barjézus „bukása”. Figyelted a Bibliában megörökített eseményeket?

136

Csak egy kérdés: miért éppen vakság volt a büntetése? Azért, mert szembeszállt a „látókkal”, „nézıkkel”, azaz a prófétákkal. Ahogy Bálám próféta tett, és sorolhatnám a többi hamis prófétát is, szembeszállt, és igyekezett eltéríteni a helytartót a hittıl. Ez azt jelenti, hogy vakon nekitámadt Istennek. A lelki vakság olyan, mint a fizikai, csak amíg a fizikai vakok elıvigyázatosak, sıt óvatosak, addig a lelki vakok fejjel rohannak a falnak… Mit írnak róla a lexikonok? Idézem: „Barjézus: (Jézus fia; segítı, az üdvözítı fia). Zsidó varázsló Sergius Paulus helytartó udvarában. Lásd még: Elimás (Csel. 13: 6-12.) Elimás: (a hatalmas, varázsló, bölcs mágus). A zsidó „Barjézus” görög neve (Apcsel. 13: 612.)” (Bibliai nevek és fogalmak) Ettıl sokkal részletesebb, sıt érdekesebb az, amit a Keresztyén Bibliai Lexikon 1. kötetében olvashatunk: „Barjézus: Zsidó mágus és hamis próféta a Ciprus szigeti Páfoszon, aki Szergiusz Paulusz római prokonzul környezetében élt. Nevének jelentése: „Jézus fia”. Az ApCsel 13: 6-22-ben olvashatunk róla. Másik neve Elimás volt. Pál és Barnabás az elsı misszió út alkalmával JánosMárk társaságában érkezett a szigetre, kb. Kr.u. 53-ban. A prokonzul érdeklıdéssel fogadta 137

páfoszi székhelyén az apostol igehirdetését, de Barjézus ellenszegült Pálnak és igyekezett eltéríteni a prokonzult az evangéliumtól. Ezért Pál, megtelve Szentlélekkel, erısen megfenyegette a hamis prófétát – „az Úr keze rajtad van”, vagy „legyen” kifejezés átokformula volt (v.ö. I. Sám. 7: 13.) – ideiglenes vakságot jövendölt neki, ami be is következett. Ezzel Barjézus elvesztette befolyását a prokonzulra, úgyhogy az hitre jutott. Sok elmélet született a Barjézus és Elimás nevek azonosságáról. Az utóbbit egyesek a héber ’ljimá’ szóból vezetik le, melynek jelentése: „álomfejtı”. Mások az arám alimá = „erıs”, vagy az arab alim = „bölcs” szóra hivatkoznak. Mivel az egyik kódexben a Hetoimosz – „Elıkészített” név szerepel, az arám Bar Jesua és a savah – készíteni gyök piél alakját is összefüggésbe hozzák. Talán azonos az Atomosz nevő ismert ciprusi mágussal.” A sok-sok emberi „elmélet” helyett koncentráljunk arra, hogy ez a hamis próféta sikertelenséggel, kudarccal végezte, ahogy a többi is. Pál azonban a prófétaként végrehajtott munkájával sikert aratott és megmentette a prokonzult.

138

Filep négy hajadon lánya „Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Filep evangélista házába, aki a hét közül való volt, és nála maradtunk. Ennek volt négy hajadon lánya, akik prófétáltak. Több napon át tartózkodtunk ott…” (ApCsel. 21: 8-9.) Az idézett szakasz sok információt tartalmaz, melyek fontosak számunkra. Elsıként az „elindultunk” szóval kezdjük. Miért? Azért, mert Lukács ezt írta, tehát ı ott volt szemtanúként! Látta és hallotta a prófétanıket és a prófétálásukat is. Most pedig egy idézettel folytassuk, hogy öszszeálljon bennünk a kép: „Fülöp: (Aki a lovakat kedveli). Evangélista, egyike a jeruzsálemi gyülekezet választott hét diakónusának, akik a szegényeket gondozták (Csel. 6: 5.); hellénista; görögül beszélı zsidó; hirdette az igét Samáriában (Csel. 8.); általa jutott hitre Jézus Krisztusban a szerecsen fıkamarás (Csel. 8: 26-40.); Pál nála lakott Cézáreában, ahol Fülöp négy hajadon lányával élt együtt, akik prófétanık voltak. (Csel. 21: 89)” (Bibliai nevek és fogalmak) Egy másik idézet:

139

„Fülöp evangélista hajadon lányai prófétálnak (ApCsel. 21: 9.).” (Keresztyén Biblia Lexikon 2. kötet) „Pál a harmadik missziói útján megérkezett Cézáreába. Az Apcsel 27:8-ban azt olvassuk, hogy Pál itt bement Fülöp evangélista házába, aki négy hajadon lányával lakott együtt, akik prófétanık voltak. Késıbb valószínőleg átköltöztek Frigiába, a Laodicea és Kolossé közelében lévı Hierápolisz városába. Az ıskeresztyén hagyomány (Pápiász, Polükratész stb.) ugyanis már úgy említik, mint akik Hierápoliszban laktak és ott is temették el ıket.” (Keresztyén Bibliai Lexikon 1. kötet) Számunkra az a fontos, hogy itt négy szőz prófétanırıl beszél a Bibliánk, akik Filep/Fülöp lányai voltak. Anna özvegyasszony volt, míg Debóra és Hulda férjeztettek, Fülöp lányai pedig hajadonok, azaz szüzek, ugyanis akkor még szinonimáknak számítottak a „szőz” és „hajadon” kifejezések. Ma a hajadon sajnos általában már nem szőz… A fontos nekünk most az, hogy a prófétanık, illetve a próféták családi állapota bármi lehetett, tehát függetlenek egymástól, viszont a 7. parancsolatot szigorúan betartották! A hamis próféta egyik ismertetı jele a parancsolatok be nem tartása, és a 7. parancsolat áthágasa! 140

A négy prófétanı volt az utolsó ebben a könyvben, akikrıl írtam. Itt zárom a próféták felsorolását. Most gondoljuk végig az eddigieket, és két kérdésre válaszoljunk: 1. A próféták tanítottak-e nekünk „újat”? 2. Vágyunk-e mi a lelki ajándékokra, azok közül is a prófétaság ajándékára? Számomra az a fontos, hogy Isten prófétául adjon, és a prófétaság lelki ajándékával éljek, ne pedig visszaélve azzal hamis prófétává váljak…

141