Babarczy Eszter Ez a szöveg nem létezik
Első fejezet: a miértről Nem is próbálom most felfrissíteni az emlékezetem. 1987? 1988? A Magyar Televízió székházával szemben, vagy a Parlamentnél? Csak arra emlékszem, hogy a tömeg hátsó szélén álltam meg, az öntöttvas kerítésbábnak támaszkodva. Nyomta a hátam. Elöl valaki szónokolt valamiről – a Dunáról vagy arról, hogy Ceauşescu dózerolja a magyar falvakat –, én vártam. Eszembe sem jutott még, hogy lelkesen fényképezzek, megörökítsem a rendszerváltás első pillanatait. Amiről otthon beszéltünk, hogy „Kádárnak mennie kell”, meg a többi forró, lelkesítő várakozást nem tömegtüntetés formájában képzeltem el. Álltam tehát a tömeg szélén, és az a kényelmetlen érzésem volt, hogy nem tudom, tényleg le kell-e állítani a bős–nagymarosi erőmű építését. Hogy Ceauşescu nagyon rossz fej, azt tudtam, erdélyi kirándulásokon volt módom beszélgetni erről, de hogy pontosan mi a „falurombolás”, azt nem. Ez volt az a pillanat, amikor megértettem, hogy minden megváltozott. Annak a szektának, amelyben felnőttem, az úgynevezett demokratikus ellenzéknek, nincs többé jelentősége. Kezdettől félreértés volt az egész. Egy értelmiségi publikálhat, szónokolhat, de a valódi világnak két szerep9
Grecsó Krisztián Nem hagyni: örök jelen idő*
A felelősségérzet kutya dolog, mert kétlényegű, a lélek és az ész nevű halmazok metszetében sínylődik, mintha egy körgangra csukott, túllocsolt muskátli lenne, két gyökérrel. Felelősséget szívből érzek a hazáért, de az eszemmel szeretem, már ha szolgálni is akarom, ha nem szlovák rendszámú luxusautóból fenyegetem szigorú szavaimmal hazám fiait. A kétlényegűsége teszi olyan idegenné, veszélyessé a felelősséget, hogy tanulni kell, mint a szerelmet, de aki kitanulta, és jól ismeri, az el is tudja játszani. Érti, hogyan kell alakítani a felelős polgárt, értelmiségit. Nem elég, kérem, felelősnek lenni, annak is kell látszani. The responsibility of intellectuals, ahogy a – nem olyan régen még – kirakatokat beverő angol szociológus mondaná. Az értelmiségi felelőssége közhely, fémes íz lesz tőle a számban, és köpni kell, mondanám, ha nem jelentene az mást, ha nem nyitná még szélesebbre az egyébként is rendesen kitárt gyűlölet szuvas székely kapuját. Sipos Pál írta a 2011/5-ös Mozgó Világban, idézem: „Mit várjunk azoktól az alkotó művészektől (írók, színé* A Bibó István Közéleti Társaság 2012-es „évértékelő” konferenciáján elhangzott előadás átdolgozott szövege.
73
Radnóti Sándor A harmadik köztársaság vége
Ha nem tévedek, a Miért hagytuk, hogy így legyen az Illés- együttes egy 1969-es kislemezén jelent meg először.A 68as nemzedéknek, amelyhez tartozom, kultuszdala lett, s akár gondoltak erre szerzői és előadói, akár nem, a 68-as remények (nyugaton Párizs, keleten Prága) összeomlására olvastuk rá. Népszerűsége nem csökkent a keletkezése óta eltelt több mint négy évtizedben; politikai dallá vált, s gyakran hangzott fel tüntetéseken. Pedig egy betű – a hagytuk múlt ideje a hagyjuk jelen ideje helyett – korlátozza politikai felszólító erejét, s inkább a meditatív visszatekintésre teszi alkalmassá a finitista önsajnálattól a komoly mérlegelésig terjedő széles skálán. Régi szokása a tépelődő magyar értelmiségnek, hogy nagy kataklizmákban vagy az után ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ. Kemény Zsigmond írt a Forradalom után, Szekfű Gyula az első világháborút követően a Három nemzedékről, a második világháborúban Valahol utat vesztettünk címen, Németh László Szárszón beszédet mondott, s a háború után Bibó István tanulmányai is ebbe a körbe tartoztak. Az említettekhez mérhető jelentőségű elmélkedő nemzetpolitikai dokumentumot 1956 után nem ismerünk. 139
Spiró György Bekerítve
A kérdés azt sugallja, hogy nagy lehetőség nyílt meg Magyarország előtt 1989-ben, és ami rossz azóta történt, azért csak magunkat hibáztathatjuk. Ezzel nem értek egyet. Nem mintha semmi szerepünk nem lett volna, de az alapvető irányok ki voltak jelölve: az amerikaiakkal szövetséges németek fennhatósága alá kerültünk vissza, mert az orosz birodalom katonailag visszavonult, helyrehozva Sztálin hibáját, aki a Balkánon valamivel túlterjeszkedett az oroszok hagyományos befolyási övezetén. A rendszerváltozás révén, ez a fő érdeme, elkerültük a szovjet ös�szeomlást, amely maga alá temethetett volna bennünket. Amúgy is szívesebben látom Magyarországot a nyugati, mint a keleti féltekén, és nem győzök örvendezni, amiért még mindig békében élhetünk. E kedvező fejleményért azonban magam érdemben nem tettem semmit, és nem is igen tehettem volna. Amit tehettem, annak a globális folyamatokra semmi hatása sem volt. Magyarországon is akadtak bátor emberek, akik a szovjetekkel szemben valamiféle idealizált demokráciáért politizáltak, de értékelésem szerint a Szovjetunió széthullását egyrészt a belső szovjet történések, másrészt a világgazdasági folyamatok okozták. Úgy fest, a Szovjetunió azért esett szét, mert a nemzeti maffiafőnökök megegyeztek az orosz főnökök169
Tamás Gáspár Miklós Racionális meghökkenés
„Mér’ hagytuk, hogy így legyen?” – azaz: hogy a csudába’ volt ez lehetséges? Hogyan omlott össze a liberális jogállami rendszer? Miért tűri ezt a közvélemény? Ezekre a kérdésekre van két fontos technikai válasz. Az első: a 2010-i (helyes ejtés: a kétezer-tizediki, mai kurrens ejtés: „a kettőezer-tízes évben lefolyt”) választások előtt és alatt a jobboldal nem árulta el valódi szándékait, támogatóinak fogalmuk se lehetett róla, hogy ERRE szavaznak. A második: a médiatörvény, a médiaalkotmány és a médiák üzleti összetétele. A magyar nép többsége olyan forrásokból tájékozódik – a közszolgálati televízió híradója, a Kossuth Rádió, a megyei napilapok, az ingyenes újságok (főleg a Helyi Téma és a már gleichschaltolt Metropol) –, amelyek még csak kormánypropagandát se folytatnak, hanem egyszerűen eltitkolják a törvényhozás és a kormányzás tényeit. Depolitizálnak és infantilizálnak. Általános hangulatukban alkalmazkodnak a konzervatív korszellemhez, de kerülnek minden konfrontációt, vitát, konfliktust. A kormányzatot ért külhoni bírálatot érthetetlen szerencsétlenségnek állítják be, amely természeti erőként (földrengés, szökőár) lassítja, akadályozza a helyreállítást, a gyarapodást, az önállósulást. 207
Bródy János – Miért hagytuk, hogy így legyen? Babarczy Eszter –Ez a szöveg nem létezik Bruck Gábor – Hazudni egy titok nélküli világban Darvasi László – Éhes zsoké Ferge Zsuzsa – Nem kell hagynunk, hogy így legyen Grecsó Krisztián – Nem hagyni: örök jelen idő György Péter – Mik vagyunk? Heller Ágnes – Amit elmulasztottunk Ludassy Mária – A liberális katolicizmus elhalasztott lehetősége Majtényi László – Az alkotmány helyreállítható! Pléh Csaba – Baloldaliak és liberálisok: hol tévesztettünk utat? Radnóti Sándor – A harmadik köztársaság vége Schilling Árpád – Hol a program? Spiró György – Bekerítve Szilágyi Ákos – Hagyta a fene! Tamás Gáspár Miklós – Racionális meghökkenés
7 9 23 43 55 73 85 97 111 121 131 139 153 169 187 207
