Holttest a parkban
Ócsai Tímea
Holttest a parkban - Barney és Fifi forró nyomon-
Magánkiadás
Ez a könyv nem árusítható!
Hunor Könyvek
Nyírbogdány, 2015.
1
Holttest a parkban
Ajánlás
Sok szeretettel ajánlom ezt a könyvet Petra Onfire-nak és kis tacsijának, Lujzinak!
2
Holttest a parkban
Előszó helyett Ez a könyv a szerző fantáziájának szüleménye. A szereplők és a helyek is kitaláltak, nem léteznek. Ha valaki mégis hasonlóságot vél felfedezni a könyvben szereplő karakterek és egy valós személy között, az pusztán a VÉLETLEN műve… A Szerző
3
Holttest a parkban
1. Nyírbócs mezőváros lakói még mélyen aludtak, amikor kora hajnalban Timi felöltözködött csendben, és hívta a két kutyáját: Barneyt, a drótszőrű törpe tacsit, és Fifit, a hófehér csivavát. Úgy gondolta, elmegy velük sétálni, mert egész éjjel nem tudott aludni. Biztos az a tegnapi gomba, gondolta. Ki tudja, mióta állt már a bolt polcán! De az biztos, hogy nem volt friss, mert egész éjjel fájt a hasam. Ennyit a gombáról. Nagyot sóhajtott. Pedig a laskagomba tojással nagy kedvence volt. Ezek szerint most megártott neki. Pedig csak ebédre evett belőle. Na, mindegy. Megyek, sétálok egyet a kutyákkal, hátha jobban leszek. Mert az már mégis csak felháborító, hogy egész éjjel nem tudok aludni tőle! Bizony, már hajnali fél négy volt, és a hasfájás nem szűnt. Hánynia nem kellett. Egyszerűen csak a gyomra fájt. Szerencsére Fifi és Barney azonnal ugrottak. Árpi még aludt. Fifire adott egy kis kabátot, mert a tavaszi reggelek elég csípősek még, Barney pedig egy kis pulcsit kapott. Aztán még jött a hám, és útra készen álltak. Még mindenütt csend volt. Nem jártak a kenyeres kocsik sem. A park felé vették az irányt. A kutyák már tudták, hová mennek. Az volt a kedvenc helyük tele sok-sok szaggal. Így szaporán szedték kis tömpe lábaikat. A park bejáratánál aztán illedelmesen megálltak, hogy a póráz lekerüljön róluk. Aztán pedig, uccu, irány szaglászni. Igazából Barney csak arra a pillanatra emelte fel a fejét a földről, míg várt a „szabadság4
Holttest a parkban
ra”, és utána már újra csak lent volt a fekete, kocka orr. Először a dolgukat végezték el, amikor már több körbejárás után megtalálták azt a tökéletes pontot. Timi, zacskót vett elő, és összeszedte utánuk a „dolgokat”. Kár, hogy ez a város még nem annyira város, hogy a parkban legyen egy kutyagumi kuka… Így cipelhetem haza. Gondolta egy sóhaj kíséretében, és egy szatyorba tette a két zacskót. Amint így elmélkedett magában a város „korszerűsítéséről”, Barney és Fifi hirtelen nagy ugatásba kezdtek. Először nem találta őket. Hová csámborogtak ezek? Bosszankodott. Ha Fifi feje nem lett volna fehér, nem találta volna meg őket a kivilágítatlan legeldugottabb, legbokrosabb és legsötétebb részen. Mi lehet az? Ahogy közelebb ment, egy nagy fekete valami terült el a földön. Közelebb ment, leguggolt és megtapogatta a valamit. Aztán elkapta a kezét. Emberi testnek érezte. Talán egy részeg? Vagy valaki rosszul lett és itt esett össze? Morfondírozott. Lehajolt, és óvatosan megfordította. Megtapogatta az arcát. Jéghideg volt. Hirtelen hátrahőkölt. Lehet, hogy egy halott ember?! Előkapta a telefonját, és felhívta férjét. - Halló! Ki az? – szólt bele egy álomittas hang. - Árpi! Én vagyok az! Azonnal gyere ide a parkba! Itt fekszik egy ember a földön és lehet, hogy meghalt! – sikította a telefonba Timi. - Hogy kerülsz te a parkba? Mikor mentél el? – kérdezte zavartan a férje. – Na, mindjárt felöltözök és megyek. 5
Holttest a parkban
- Addig én mit csináljak? – kérdezte az asszony aggódva. - Semmit, csak várj meg – jött a válasz. 10 perc múlva befutott Árpi. Ő is megnézte a halott embert. - Tényleg halott. Úgy látom, egy nő. Hogy botlottál bele? – nézett rá az asszonyra. - Én sehogy. A kutyák találták meg – mutatott Fifire és Barneyra, akik már pórázon követték az eseményeket. - Gondolhattam volna – csóválta a fejét. Telefont vett elő, és hívta a mentőket. – Felhívom a rendőrt is, a Boldizsárt. Tárcsázott. - Igen? Halló? – ugyancsak egy álmos hang a vonal végén. - Halló! Itt Árpi. Szeretnék szólni, hogy itt a parkban találtunk egy halott nőt. A mentőket már kihívtuk, de gondoltuk, szólunk neked is – magyarázta férje. - Egy halott nő? A parkban? Jó, hogy szóltál. Mindjárt megyek – tette le Boldi a telefont. Boldizsár hamarabb érkezett, mint a mentők. A mentők Nyírsályról robogtak Nyírbócs felé. Boldizsár, a helyszínre érve, zseblámpával a kezében vizsgálta meg a holttestet. 6
Holttest a parkban
- Azta mindenit! Ez a Laborfalvi Emese! Megfojtották. Ott a kéznyom a nyakán – mutatott rá. - Te jó ég! – kiáltott fel Timi. – Ez szörnyű! Ő is megnézte. Fel is ismerte. Többször találkozott vele a Piri boltjában. Az áldozat egy 30 év körüli, átlagos magasságú, barna hajú, szép arcú nő volt. Fekete kabát volt rajta. - Hogy bukkantatok rá? – kérdezte a rendőr. - Timi kora reggel kihozta a kutyákat sétálni. Azok találták meg- felelte Árpi. Boldizsár ránézett a két kutyára. - A híres tolvajfogók – vakarta meg a fejüket. – Hogyhogy ilyen korán sétáltattad a kutyákat? – fordult Timi felé. - Nagyon fájt egész éjjel a hasam, nem tudtam aludni. Így gondoltam, elhozom a kutyákat sétálni, hátha az segít – magyarázta a nő. - És segített? – kérdezte Boldizsár. - Igen, már nem fáj a hasam – válaszolta Timi kényszeredetten.
7
Holttest a parkban
Közben a mentő is megérkezett nagy vijjogással, és a helyszínelők is befutottak Nyírsályról, ugyanis Boldi még indulás előtt nekik is szólt. Rendőr szimata azt sugallta neki, hogy itt komoly ügyről van szó. Elővette a telefonját és bepötyögött pár számot. - Halló! Oszkár? Itt Kovács Boldizsár… Igen, igen. Szeretném, ha azonnal idejönnél a parkba. Majd elmondom, ha idejössz. Nem sokkal később megérkezett Laborfalvi Oszkár. Magas, vékony ember volt, őszülő halántékkal. Az ötvenes éveit taposta. - Mi a baj? Miért hívtál ide, Boldi? – kérdezte a rendőrt. - Oszkár, merre van a feleséged? – kérdezte tőle Boldi. - Miért? Elment egy barátnője szülinapi bulijába, és még nem jött haza – jött a válasz. – Talán csak nem történt valami baja? Boldizsár elvezette a hullához. Oszkár teljesen összetört, amikor meglátta halott feleségét. Hangos zokogásba tört ki. - Édes Istenem! – jajdult fel a férfi. – Miért tetted ezt velem? Miért vetted el őt tőlem? Hiszen annyira szerettem! A rendőr betámogatta Oszkárt az autójába, majd a házaspárhoz fordult. 8
Holttest a parkban
- Na, nekünk itt már nincs dolgunk, adjuk át a terepet a többi szakembernek. Ti meg gyertek, bejöttök az őrsre és felveszem a vallomásotokat az ügyről. - Fifi és Barney jöhet? – kérdezte Timi. A rendőr újra a kutyákra nézett. - Jöhetnek. Hiszen ők a koronatanúk – mosolyodott el. A két kutya hálásan csóválta a farkát. Nyírbócs kis rendőr állomása a város közepén állt. Mivel Oszkárt nagyon megviselték a történtek, Boldizsár bevezette egy helyiségbe, vizet vitt neki, és egy kicsit magára hagyta. Addig felvette a Timi és Árpi vallomását az ügyről. Majd elbocsátotta őket. - Ez a nap is jól kezdődik – mondta Árpi hazafele sétálva. – Szörnyű egy eset. - Egyetértek – bólintott a felesége. – Szerinted ki tette? - Ki tudja? A nyomozás a rendőrség dolga, nem a miénk. Ha kiderítik, ki a tettes, arról mi biztosan értesülni fogunk, hiszen semmi sem marad titokba ebben a városban. Fogadom, ha ma mész Piri boltjába, máris többet fogsz tudni. Sőt, lehet az ügyet már meg is oldják a helybéliek. Ezen mindketten jót derültek.
9
Holttest a parkban
2. Timinek tényleg el kellett mennie a boltba, mert süteményt szeretett volna sütni, és nem volt otthon margarinja. Ahogy belépett Piri boltjába, már javában folyt az ügy megvitatása. - Na, tessék, itt jönnek a detektívek – fordult felé Pista bácsi, amikor belépett az ajtón. – Már megint hol hagytad Barnát? Timi elmosolyodott. - Ő most otthon pihen. Ki kell pihennie a ma reggeli izgalmakat. Fifike is most a hordozóban jött. - Hogy történt a dolog? Hogy láttátok meg? Hogy nézett ki a hulla? – özönlöttek rá a kérdések. - Fájt nagyon a hasam, mert valószínűleg elrontottam a gyomromat, és úgy gondoltam, ha sétálok egyet a kutyákkal, akkor rendbe jövök. A parkba mentünk. Fifi és Barney ott találták meg Emesét – mesélte el újra a történteket Timi. Nagy szörnyülködés moraja futott végig a társaságon. - Tényleg megfojtották? – kérdezte Margit. - Igen, sajnos. - A férje, Oszkár mit szólt hozzá? – tette fel a következő kérdést Piri.
10
Holttest a parkban
- Teljesen összetört szegény ember – mondta részvéttel a hangjában Timi. A többiek sokatmondóan összenéztek. - Lehet, hogy ő ölte meg – mondta Sanyi. - Miért ölte volna meg? Annyira őszintének tűnt a fájdalma – kérdezte csodálkozva Timi. - Mindig is nagyon féltékeny volt az Oszkár Emesére. Több mint 20 év van köztünk. Vagy két éve vette el feleségül. Emese teljesen megbolondította az öreget. Kiforgatta a vagyonából is – mesélte Margit. - Így igaz! A télen is az olasz tengerpartra ment nyaralni, mert, hogy itt nagyon fázik, meg utálja az itteni telet – kontrázott rá Pircsi. – De azért olyan nerc bundát vetetett magának, hogy olyan nincs senkinek itt Nyírbócson! - Minden napra megvolt a programja. Hol kozmetikushoz ment, hol a fodrászhoz, hol a manikűröshöz. Az öreg meg csak fizetett, akárhányszor Emese kinyitotta a száját – értett egyet a többiekkel Józsi. - Osztán fiatal lovagjai is akadtak – szólt közbe Sanyi. – Az öreg meg majd megbolondult a féltékenységtől. - Én azt nem értem, minek vett el ilyen fiatalt, ha annyira féltékeny volt rá? – csóválta a fejét Pista bácsi. 11
Holttest a parkban
- Mert még fiatalnak akarta magát érezni – válaszolt pajkosan Piri. – Tessék megnősülni, Pista bácsi. És valami fiatal pipit elvenni. - Óóóó, nem köll nekem senki! Az én Mancimmal senki sem veszi fel a versenyt, Isten nyugosztalja – érzékenyült el egy perce Pista bácsi. – 22 éves voltam, amikor elvettem az én 19 éves Mancimat. Nem volt tőle szebb lyány a faluban! Olyan paprikást tudott főzni, hogy mindenki megnyalta utána mind a tíz ujját! Ötven évig éltünk együtt házasságban. Volt perlekedés köztünk, de mindig kibékültünk. Jó asszony volt. Úgyhogy nem köll nekem senki, főleg nem egy lyány! Mindenki meghatódva hallgatta Pista bácsi litániáját a feleségéről. - Jól mondja, Pista bácsi – értett egyet vele Sanyi. - Pont te beszélsz, Sanyi? Mikor még meg sem nősültél? Hány éves is vagy? – mordult rá Pircsi. - Persze, mert én még nem találtam meg a Mancimat - válaszolt vissza Sanyi. A társaság hangos nevetésbe tört ki. - Hát, ha nem az Oszkár fojtotta meg, akkor vajon ki? – terelte vissza a beszélgetést Józsi. - Biztos, az egyik szeretője – felelte rá Piri. 12
Holttest a parkban
- Majd megtudjuk, ha a rendőrség kinyomozza – mondta Timi. - A rendőrség? A Boldizsár? – legyintett megvetően Sanyi. – Hát, én arra kíváncsi leszek... A társaság összenézett. Hogy ezek hogy ismernek itt mindenkit! Gondolta bosszúsan Timi. Én meg csak hülyeségeket beszélek. Jól mondta Árpi, ezek már tudják, ki a gyilkos. - A Barna nem helyszínelt a terepen? – kérdezte Pista bácsi mosolyogva. - De, helyszínelt az – felelte Timi. - És, nem kapta el senki nadrágszárát? – kacsintott az öreg. - Nem, egyelőre nem. Azért én kérnék egy kocka margarint – fordult Timi Pirihez. - Jaj, persze. Tessék, itt van – nyújtotta felé a boltos nő. – Lesz még valami? - Nem köszi, szépen, ennyi. Amikor fizetett, távozott a boltból. Otthon mindent elmesélt férjének. - Látod, mondtam én, hogy a falu már kinyomozta, ki a tettes – mondta Árpi nevetve.
13
Holttest a parkban
- Hát igen. Egész regényt tudnak kerekíteni a történetből – értett egyet Timi. – Annyira szörnyű ez az egész. Sosem láttam még így hullát ennyire közelről. És az a legborzasztóbb, hogy megölték, nem pedig természetes halállal halt meg. Mit gondol a gyilkos? Azt, hogy nem fog kiderülni? Hogy nem kapja meg érte a büntetését? - Szerintem ez hirtelen felindulásból történt. A gyilkosnak elborult az elméje, és megtette – fordította komolyra a szót Árpi. Megsimogatta felesége hátát. Látta, hogy nagyon megviselték az események, csak úgy, mint őt. Pár percig a gondolataikban merülve ültek. Aztán Timi szólalt meg elsőnek nagyot sóhajtva: - Na, megyek a konyhába sütit sütni. Ránézett férjére, halványan rámosolygott, majd otthagyva, kiment a szobából.
14
Holttest a parkban
3. Másnap délelőtt Timi öltözködni kezdett és Fifit is készítette. - Hát ti hová mentek? – kérdezte Árpi csodálkozva. - Erzsike nénihez megyünk tojásért – válaszolta Timi. - Akkor mi is megyünk Barney-val, ránk fér egy kis séta – ajánlkozott férje. - Szó sem lehet róla! Barney jöhet! – tiltakozott hevesen Timi. - De miért nem? – kérdezte csodálkozva Árpi. - A múltkor is kirántotta magát a pórázzal a kezemből, és megkergette az Erzsike néni tyúkjait. A kendermagos kakast majdnem el is kapta. Ne tudd meg, hogy égtem! Nem győztem bocsánatot kérni Erzsike nénitől, amikor nagy nehezen megfogtam Barneyt. Árpi hahotába tört ki. - El tudom képzelni Barneyt! De most én is megyek, és jó szorosan fogom majd a pórázt. Nem fog most tyúkokat kergetni, igaz Barney? – nézett rá nevetve kutyájára. - Jól van, nem bánom, de akkor tényleg nagyon vigyázzál, mert ha megint rendetlenkedik, akkor többet nem mehetünk Erzsike nénihez tojásért – mondta szigorúan Timi. 15
Holttest a parkban
A csapat vidáman elindult. Az idős asszony a Bokor utcában lakott a falu másik végén. Az öreg kis vályogházához nagy baromfiudvar tartozott, valamint volt egy viszonylag nagy kertje is, amibe sok minden finomságot termelt. Amikor a kapuhoz értek, Timi becsengetett. Egy kicsit vártak, de nem jött ki senki sem. Még egyszer megnyomták a csengőt. Semmi. Timi még be is kiabált, de nem történt semmi. - Hát, ez furcsa. Mindig itthon szokott lenni. Vajon beteg lett? Elvitte a mentő? - Lehetséges – mondta Árpi. – Na, mindegy. Menjünk. - Akkor haza fele bemegyek a boltba és veszek ott tojást – mondta Timi kis keserűséggel a hangjában. Az Erzsike néni tojásait sokkal jobban szerette, mint a boltit, mert azok „igazi” tojások voltak rendes áron. Amikor beléptek Piri boltjába, már a szokásos kompánia ott volt és izgatottan beszélgettek. - Hallottátok, mi történt? – fordult feléjük Piri. – Megölték az öreg Erzsike nénit! - Hogy micsoda? – hüledezett Timi és Árpi. - Bizony! Ma kora reggel találta meg a Nagy Melinda. Ő szokott hozzá kijárni. Tudod, ilyen szociális munkás. Melinda segített vásárolni és a gyógyszert kiváltani az öregasszonynak
16
Holttest a parkban
– magyarázta Józsi, Piri férje. – Na, szóval, ő talált rá a konyhában. Ott feküdt a földön egy nagy vértócsában. A feje tiszta vér volt. Valaki leütötte hátulról! - Ez egyszerűen borzasztó! Éppen most jöttünk tőle, mert tojást akartunk tőle venni – szörnyülködött Árpi és Timi egyszerre. - Biztosan a gyilkos volt! Aki az Emesét megölte! A vénaszszony biztosan látott valamit, hiszen majdnem szemben lakott Laborfalviékkal -–kalkulált Sanyi. - A férj, az Oszkár ölhette meg őket? -–kérdezte Árpi. - Azt mondta a Boldizsár, hogy nem, nem az Oszkár volt. Van neki alibije, vagy milye – mondta Margit. - Azt mondta a Boldi, hogy az Oszkár azt állította, hogy elvitte 8 körül a feleségét Zsókához, a barátnője szülinapi bulijába, ő meg onnan Nyírsályra ment üzleti vacsorára. 11 körül vagy mikor ment haza – mondta Józsi büszkén. Lám, micsoda információt tud ő! Közben belépett még pár vásároló, köztük Pista bácsi is. - Itt van a Barna! – örült meg, amikor meglátta a kutyákat. – De itt van Fehér is! - Fifi – javította ki Timi.
17
Holttest a parkban
- Jó az Fehérnek, annak van értelme – legyintett Pista bácsi, és megsimogatta a kutyákat. – Piri, adjál nekem egy kilo kenyeret. - Jól van, Pista bácsi, tessék, itt van – nyújtotta felé a kenyeret Piri, miközben megmondta az árát. – Tetszett hallani, hogy mi történt a Kovács Erzsike nénivel? - Hallottam, lyányom. Elég baj az! Micsoda világban élünk! – sóhajtotta az öreg. – Csak vennem kell egy ilyen kutyát, mint a Barna, ha nem akarom én is úgy végezni, mint az öregaszszony. Ezen mindannyian jót derültek. - Mit mond a Boldi? Megvan már a gyilkos? – kérdezte Pista bácsi. - Á, még nincs – mondta lemondóan Sanyi. – Még nyomoznak. - Hát, miért nem viszik magukkal a Barnát? Ő kinyomozná! Igaz, Barna? – simogatta meg újra a tacsit, aki boldogan dörgölőzött Pista bácsi nagy, meleg tenyeréhez, miközben csóválta a farkát. - Lehet, hogy nem is lenne olyan rossz – vette tréfásra a dolgot Timi. Elgondolkodva fizette ki a tojásokat, majd távoztak. Az utat hazáig csendben tették meg. 18
Holttest a parkban
- Min töprengsz? – kérdezte Árpi haza érve. – Nagyon csendben voltál az egész úton. - Lehet, hogy igaza van a Pista bácsinak. Barney fedezte fel Emesét. Ott szaglászott. Lehet, Erzsike néninél sem ártana, ha szaglászna. Utána biztosan felismerné, ki a gyilkos – morfondírozott. - Persze! Csak azért, mert azt a fiút elkapta a kutyalopáskor, még nem biztos, hogy egy gyilkost el tud kapni – rázta a fejét férje. - Honnan tudod? Barney nagyon is okos. Meg kellene próbálni – erősködött az asszony. - És hogyan? Betörünk a vénasszonyhoz? – kételkedett férje. - Erzsike néni kerítésén nem nehéz bemenni, mert elég rossz állapotban van. Biztos vagyok benne, hogy van ott valami rés, amin beférünk. Ha más nem, bemászunk. - Megbolondultál? Minek olvasol annyi Poirot-ot és Sherlock Holmes-t? Azt hiszed, a való életben csak úgy megy, mint a könyvekben? – akadékoskodott Árpi. – Mégis mit vársz, hogy mit fog ott találni Barney? - Csak nyomot és szagot. De ki tudja, hátha találunk valamit, ami elkerülte a rendőrség figyelmét. Emlékszel, az iPodot is
19
Holttest a parkban
mi találtuk meg. Este 10 fele megyünk. Ha jössz, jössz, ha nem, nem – döntötte el Timi. - Persze, hogy megyek veled. Ki fog rád vigyázni? - simogatta meg felesége haját férje. Egymásra mosolyogtak. Este 10-kor neki álltak készülődni. - Mit adjak Fifire, hogy ne látszódjon, mennyire fehér? – kérdezte Timi kétségbeesve. – Nincs semmi olyan ruhája, ami teljesen elfedné… - Csak adj rá valami kapucnis felsőt. Már az is sokat takar rajta – tanácsolta férje. Timi ráadta a csivire Barney egyik sötét barna kapucnis kabátját. Annyira nem rossz, gondolta elégedetten. Majd elindultak. A város már elég csendes volt. Csak a központban lézengett pár fiatal. A Bokor utca teljesen kihalt volt. A házakon a redőnyök le voltak húzva. Zseblámpájukkal végignézték Ezsike néni házának kerítését. A fából készült kerítésen tényleg találtak egy olyan helyet, ahol az egyik deszka hiányzott. Átpréselték magukat rajta. A kutyák simán átmentek. Ahogy bent voltak, Árpi elengedte Barneyt. Ő pedig azonnal munkához látott. Először természetesen a tyúk udvar felé tartott. Ekkor úgy döntöttek, hogy visszateszik pórázra, és úgy hagyják, hadd szaglásszon. Próbálták iránytani. Közben Timi a bejárati ajtóhoz ment. Az be volt zárva. Vajon hol lehet a
20
Holttest a parkban
kulcs? Az ajtó mellett ablak volt. Az ablakban virág. Egy próbát megér, gondolta Timi, és benézett a cserépbe. És igen, ott volt a kulcs. Halkan kinyitotta vele az ajtót. Egy hosszú folyosón találták magukat. Szemben volt a konyha. Bevitték oda Barneyt és ott elengedték. A tacsi azonnal megtalálta a padlón lévő vérnyomot. Izgatottan szaglászta. A konyha minden zugát végig szimatolta, nem hagyott ki semmit. Timi és Árpi is próbált nézelődni a zseblámpa fénye mellett, hátha meglátnak valami árulkodó jelet. Ám a rendőrség olyan alapos munkát végzett, hogy nem találtak semmit. Csalódottan távoztak Erzsike néni házából. Útban hazafelé Árpi megszólalt: - Azért engem mégis bánt, hogy csak úgy éjjel behatoltunk valaki házába… - Tudom, igazából engem is, de annyira reménykedtem benne, hogy hátha találunk valamit. Vagy legalább Barney talál valamit – mondta bánatosan Timi. – A krimikben mindig találnak valamit. De azért nézzük a jó oldalát, Barney végigszagolt mindent. Így tudja, kik jártak Erzsike néni házában. Tehát mi következik ebből? - Hogy a gyilkos szagát is ismeri? - kérdezte Árpi. - Bizony. Most már csak el kell rendeznünk, hogy találkozzunk azokkal az emberekkel, akik Erzsike néninél jártak és
21
Holttest a parkban
nézzük meg, mit reagál Barney – vonta le a következtetést Timi. - És honnan fogjuk megtudni, kik jártak Erzsike néninél? - Hát annyira nyilvánvaló! Megkérdezzük Boldizsárt, a rendőrt – ezt olyan egyértelműen mondta, mintha azt akarta volna kifejezni, hogy micsoda buta kérdést tett fel a férje. Már otthon voltak és lefekvéshez készülődtek. - Mivel ölték meg Erzsike nénit? Ezt még nem mondta senki – gondolkodott Timi hangosan. - Fogalmam sincs. Annyi bizonyos, hogy háttal állt az illetőnek és az meg valamivel fejbe verte a szerencsétlen öregaszszonyt – válaszolt Árpi. - Ha bevezette a házába, és még hátat is fordított neki, akkor az azt jelenti, hogy valaki olyan a tettes, akit Erzsike néni nagyon is jól ismert, és akitől nem félt. De miért fordított neki hátat? Mit csinált éppen, amikor leütötték? – töprengett tovább Timi. - Hát azt nem tudom… Mivel sokan tojásért jártak hozzá, talán éppen a pénztárcáját kereste, hogy visszajárót adjon, amikor az ütés érte.
22
Holttest a parkban
- De ez így nem jó. Ha ugyanaz ölte meg Erzsike nénit, aki megölte Emesét, akkor az biztos nem tojásért ment! – rázta a fejét az asszony. - De lehet, hogy a gyilkos ilyen ürüggyel ment hozzá – felelte Árpi elgondolkodva. - Nekem így ez akkor sem világos. Ha tényleg a gyilkos volt, akkor ő elméletileg azért ment Erzsike nénihez, mert az látott valamit. Na, már most, ha Erzsike néni tényleg látott valamit, akkor miért engedte be a gyilkost? – bogozta tovább a szálakat Timi. - Na, nekem ettől már fáj a fejem. Én alszok. Jó éjszakát – mondta a férje és jól bebugyolálta magát a paplanba. Közben Barney is befészkelte magát egy jó kis meleg helyre az ágyon. Fifi már gazdija paplanja alatt szunyókált. Timi lekapcsolta a kislámpát és ő is befészkelte magát a jó meleg takaró alá kis kutyája mellé.
23
Holttest a parkban
4. Másnap együtt mentek el a rendőrségre, hogy beszélhessenek Boldizsárral. Kutyáik társaságában léptek be az ajtón. Hamar meg is találták Boldit. - Na, helló! Hogy vagytok? – kérdezte a rendőr, amikor meglátta őket. Boldi a 40-es éveit taposta. Nagydarab, kopaszodó ember volt. - Hát, megvagyunk – jött a bizonytalan válasz. - Boldi, azért jöttünk, mert szeretnénk tudni, hogy áll a nyomozás – tért a lényegre Timi. - Egyelőre még nincs semmi pozitívum – tért ki a válasz elől a rendőr. - Ugye a két eset összefügg? Mármint az Erzsike néni és az Emese meggyilkolása? – faggatta tovább az asszony. - Még ez sem biztos! Egyáltalán nem! – mondta kissé ingerülten Boldizsár. - Egyébként mivel ölték meg az idős asszonyt? – kérdezte Árpi. - Az egyik székkel verték fejbe. A nyomozás még folyamatban van. De gondolom, a falu már megoldotta – mondta gúnyosan Boldizsár.
24
Holttest a parkban
- Hát…, az biztos, hogy az emberek találgatnak és kalkulálnak – mosolyodott el Árpi. - Hát persze, hiszen okosabbak, mint mi rendőrök – húzta el a száját a férfi. – Nem is tudom, minek jártan rendőrképző főiskolára, ha az itteniek mindig mindent jobban tudnak. - Ne morgolódj, Boldi. Nem bántani akartunk téged. Csak tényleg érdekel, hol tart a nyomozás – csillapította Timi a rendőr haragját. – Engem személy szerint nagyon megviselt a hulla látványa. Főként az, hogy megölték. Szeretném a rács mögött látni minél hamarabb azt, aki ilyen aljas volt. - Te nem vagy véletlenül vallásos? – kérdezte Boldi. - De, miért? – hökkent meg Timi. - Akkor nem a megbocsátást kellene hirdetned? Nem szabadna ilyen vérszomjasnak lenned – mondta ironikusan a férfi. - Te, Boldi! Te is vallásos vagy, ha jól tudom….igaz? A férfi bólintott. - Református, igaz? Újabb bólintás. - Akkor mit keresel a rendőrségen?! Neked is megbocsátónak kellene lenned, nem pedig embereket rács mögé juttatni – kontrázott rá kicsit bosszúsan Timi. 25
Holttest a parkban
- Hé, össze ne vesszetek már! – csitította őket férje. - Engem az Úr választott ki erre a feladatra – mondta Boldizsár kicsit nagyképűen. - Na, persze – mosolyodott el Timi. – Tudod, Boldi, ha hiszed, ha nem, engem is az Úr választott ki arra, hogy éppen akkor ott legyek, ahol a hulla volt. És ráadásul két kis angyalát is mellém adta, a Fifit és a Barneyt, hogy felfedezzék a halottat és átszaglásszák a helyszínt. Boldizsár ránézett a két kutyára. Fifi rózsaszín kisruhában, rózsaszín hámban feszített, míg Barney a barna hámjában csóválta a farkát Boldira. A férfi nem szólt semmit. - Meghallgattunk pár embert, de semmi – enyhült meg végül. - Kik jártak egyáltalán Erzsike néninél? – kérdezte Árpi. - Az az igazság, hogy nem tudjuk pontosan. Kora reggel ölték meg. Senki nem látott senkit. Ti kit tudtok még, hogy hozzá járt tojást venni? - Én sajnos nem tudom, ki járt hozzá. Amikor én mentem, akkor soha senki nem volt nála – mondta keserűen Timi. - Annyi bizonyos, hogy néha Emese is vett tőle tojást - mondta Boldi elgondolkodva. – És közel is laktak egymáshoz. Ez tény. De még mindig nem kapcsolhatjuk össze a két esetet
26
Holttest a parkban
teljes mértékben. Nincs rá bizonyíték. Anélkül meg nem megyünk semmire. - És Emesénél? – faggatta tovább Árpi. - Ott szóba jött pár udvarlóféle, meg persze a férj, Oszkár. De Oszkárnak egyelőre megdönthetetlen alibije van. Az udvarlók már érdekesebbek…, de egyelőre még semmi sem biztos. - Azért köszi – mondta Árpi. – Akkor mi megyünk is. - Nincs mit – válaszolta Boldizsár. – Szervusztok. - Szia – búcsúszott Timi is. - Kiakasztó ez a Boldizsár – ezt már kint mondta a férjének. – Jön nekem itt a megbocsátással! Minden „világi” ezt a hülye szöveget nyomja – bosszankodott. – Hol van az a Bibliában megírva, hogy Isten elnézi a bűnt és nem bünteti azt?! Persze, a bűnösnek megbocsát, ha az bocsánatot kér, de attól még a bűnének következményét el kell viselnie. Nem? – nézett rá férjére. - Pontosan – értett egyet Árpi. – Ne foglalkozz azzal, hogy mások mit mondanak. Te legyél tisztában a dolgokkal. Ez a fontos. Ahogy az úton baktattak, szembe jött velük Marika néni. Nagyon fel volt dúlva.
27
Holttest a parkban
- Jó napot – köszöntek rá. – Mi a baj, nagyon zaklatottnak tetszik lenni? - Jó napot! Jaj, az én Sanyim! – jajdult fel az idős asszony. – Most vitték be a rendőrök! Azzal gyanúsítják, hogy köze van az Emese halálához! - De hát hogyan? – ámult el Timi. – Sanyinak mi köze lenne a nőhöz? - Én mondtam neki, hogy ne mászkáljon az után a szajha után! Férje is volt, meg mindenkivel kikezdett. Mondtam én a Sanyimnak, hogy ebből baj lesz! Na, tessék, itt is van a baj! – siránkozott az asszony. - Sanyi összekavart Emesével? – hitetlenkedett Timi. – Ezt nem mesélte a boltban, amikor arról beszélgettünk, ki lehet a tettes... - Jaj, most mi lesz? Mi lesz az én Sanyimmal? Majd biztos rákenik és akkor börtönbe kerül! – mondta kétségbeesetten Marika néni. - Tessék megnyugodni. Ha a Sanyinak nincs köze a gyilkossághoz, akkor az ki fog derülni, és el fogják engedni – nyugtatta Árpi. - Remélem, így lesz – tördelte a kezét az asszony. – Na, de megyek. Viszontlátásra.
28
Holttest a parkban
- Viszontlátásra – búcsúztak tőle. - Azta! Nem gondoltam volna Sanyiról – mondta Timi, amikor folytatták útjukat. – De sunyi ez az ember! - Ajaj, persze, hogy az. Nem, majd megmondja ott a boltban, hogy viszonya volt a nővel – válaszolta ironikusan Árpi. – Ha tudnád, hogy ki milyen igazából, nagyon meglepődnél. - Erről a Gárdonyi idézet jut az eszembe: „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan”. Mindenesetre nem semmi ez az egész ügy. Kíváncsi leszek, hogy Sanyi megússza-e. Látod, éppen az előbb beszéltük, hogy minden tettünknek következménye van. Hát, most Sanyi is megkapta a magáét, mert férjes asszonnyal kezdett ki. Most már imádkozhat, hogy le ne csukják - csóválta a fejét Timi. - Így van – bólintott férje. - Ám, biztos, hogy nem ő volt. Barney a boltban nem támadta meg. Tehát, a halott nő körül nem volt a nyoma. Ha ő tette volna, Barney azonnal kiszúrta volna és elkapta volna – morfondírozott az asszony. Később hallották a hírt, hogy elengedték a Sanyit bizonyítékok hiányában. Előtte azért jól megizzasztották. Egy életre jó lecke volt a férfinek, hogy többet férjes asszonnyal ne kavarjon. 29
Holttest a parkban
5. Eltemették Emesét és Erzsike nénit is. Mindkét temetésen sokan voltak. A fiatalasszony temetésén a férje még el is ájult, annyira megviselték a történtek. Mindenki agyon sajnálta Oszkárt. Timiék nem vettek részt egyik szertartáson sem. Nem jártak temetésre. Ott már nem lehet semmilyen misszió munkát végezni. A halottak alszanak, nem tudnak semmit. Azt sem tudják, hogy ki van ott a temetésen és ki nincs. Jézus is azt mondta, hogy „a halottak temetések el a halottaikat. Te gyere és kövess engem”. Természetesen Sanyi már nem mehetett úgy a Piri boltjába, hogy ne kapta volna meg a magáét. - Na, mi van te nagy Casanova?! – piszkálta Józsi, a Piri férje. – Nem kapott még el az Oszkár? - Hagyjál már, Józsi – felelte Sanyi meggyötörten. - Kellett neked férjes asszony után járni – dorgálta meg Margit. – Mi a fenének? Nincs itt a faluban sok szép fiatal lány, aki hozzád való lenne? - Város, Margit néni, ez város – javította ki Józsi. - Mindegy az! Nekem falu. Amikor én itt megszülettem, akkor még falu volt – legyintett Margit. 30
Holttest a parkban
- Az sem most volt – piszkált vissza Sanyi. - Na, befejezted, te pernahajder – vágott vissza Margit. - Nini, itt van donhuan – lépett be a boltba Pista bácsi. - Na, már csak Pista bácsi hiányzott – mordult fel Sanyi. - Itt mondtad a múltkor, hogy még nem találtad meg a Mancidat, közbe meg Emeséhez jártál. Várjál csak, szólok én a Barnának, az majd kinyomozza, mit csináltál – rázta felé a mutató ujját az öreg. - Én nem bántottam Emesét! – kiáltott fel Sanyi. - Akkor ki volt? – kérdezte Piri. - Hát úgy ismernek engem, mint egy gyilkost? – keseredett el a férfi. - Sanyi, eddig azt se nagyon tudtuk, hogy Emesének csapod a szelet – szólt közbe Józsi. – Pedig egy ilyen kis mezővárosban, mint Nyírbócs, semmi sem szokott titokban maradni. - Mert nem sokáig jártam vele. Amúgy sem szerette a férjét. - Azt mindenki tudja. Hol találkozgattál vele? – forszírozta Pista bácsi. - Mi köze ahhoz magának? – csattant fel Sanyi.
31
Holttest a parkban
- Édes fiam, semmi, de nem engem gyanúsítottak meg gyilkossággal – vágta rá az öreg. - Hagyjanak már engem békén! – mondta dühösen a férfi, és kiviharzott a boltból. - Szegény, fiú, azért sajnálom – mondta együtt érzően Margit. - Sajnálja a fene. Minek szűrte össze a levet azzal a lyánnyal? – mondta Pista bácsi. – Na, lyányom, adjál egy kilo kenyeret, meg egy tejfölt. - Itt van Pista bácsi – készítette ki neki Piri. Aztán már a falu/város többi történésről beszélgettek.
32
Holttest a parkban
6. Timi éppen levelet írt a neten fiának, amikor megszólalt a csengő, és a két kutya ugatva szaladt a bejárati ajtóhoz. Alig várták, hogy a gazdi kieressze őket és a kapuhoz rohanhassanak megnézni, hogy ellenség vagy barát jött. Timi meglepődött, mert nem ismerte azt, aki a kapuban állt. - Jó napot! Elnézést a zavarásért. Kertész Zsóka vagyok, a Laborfalvi Emese barátnője – mutatkozott be. - Szervusz – üdvözölte az asszony. – Barney, Fifike, elég már az ugatásból. Hagyd, hogy megszaglásszanak, és utána békén hagynak – invitálta be a vendéget. Zsóka megállt a bejárati ajtóhoz vezető járdán, és hagyta, hogy a két kutyus megszaglássza. - Jaj, de kis édesek! – kiáltott fel. – Meg szabad őket simogatni? - Most már igen. Lehajolt, és simogatni kezdte őket. Fifike azonnal kérte, hogy vegyék fel. Barney csak a farkát csóválta megnyugodva. Tehát, barát érkezette, vonta le a következtetést. Zsóka felvette Fifit és babugálni kezdte. - Nekem is lesz egy ilyenem, az már biztos – mondta mosolyogva. 33
Holttest a parkban
- Gyere be – hívta Timi. Bevezette a nappaliba és készített egy kis frissítőt. - Köszönöm szépen. Biztos meg tetszik lepődni, hogy csak úgy eljöttem – kezdte Zsóka. – Emese a legjobb barátnőm volt. Nagyon megvisel az, ami vele történt. Tudom, hogy Ön találta meg a holttestét. - Igen, így van – helyeselt Timi. – De nyugodtan tegezzél. Úgy egyszerűbb beszélgetni. - Köszönöm. Hallottam itt a falubeliektől, hogy a tacsi kutyusod milyen ügyesen nyomozott ki egy rablási ügyet. Gondoltam, eljövök és megkérdezem, hogy nem találtatok-e valamit, amikor rábukkantatok a parkban? - Sajnos semmit sem – sajnálkozott Timi. – Barney, a tacsink, végigszaglászott mindent, de sajnos semmi. Jól tudom, hogy a szülinapi partidon volt? Nem mondott ott valamit? - Igen, nálam volt. Persze, az az undok férje, Oszkár, alig akarta elengedni. Azt akarta, hogy vele menjen Nyírsályra az üzleti vacsorára, de Emese megmondta neki, hogy már elígérkezett hozzám. Persze összevesztek. De azért Oszkár elhozta, ő meg egyedül ment a városba – mesélte Zsóka. - Nem történt semmi más? Nem mondott semmit? – próbálta faggatni Timi tovább.
34
Holttest a parkban
- Nem. Nem emlékszem semmi jelentősre – rázta a fejét Zsóka. – Vagy, várjunk csak! Hacsak az nem, hogy kapott egy telefonhívást. Olyan éjfél fele. Mivel nagy volt bent a hangzavar, így kiment a kertbe. Elég zaklatottan jött vissza, és csak annyit mondott, hogy el kell mennie. Kérdeztem, mi a baj, de nem mondta meg. Mondtam neki, hogy megkérem az egyik srácot, hogy vigye el, ahová akarja, de visszautasította, azt mondta, hogy egyedül megy. Ennyi. - Vajon ki hívhatta? És mit mondott neki? – töprengett az asszony. - Sajnos nem tudom. Azért akartam megtudni, hogy ti nem találtatok-e valamit? Akármit? – mondta szomorúan a fiatalasszony. - Csak a szagnyoma van meg – felelte Timi. - Hogy micsoda? – lepődött meg Zsóka. - A szagnyoma – ismételte meg. – Barney tudja, ki volt ott Emese mellett a parkban. Hiszen ő fedezte fel, és szaglászta körül. Ő tudja – nézett rá Barney-ra. Zsóka is ránézett a drótszőrű tacsira, aki a gazdi ölében feküdt. - És hogy lehet megtudni, hogy ki az? – tette fel a kérdést Zsóka.
35
Holttest a parkban
- Hát, ez az – mondta Timi. – Próbáltam Boldizsártól a rendőrtől kideríteni, hogy kiket hallgattak már ki, kiről tudják, hogy kapcsolatban volt Emesével, de nem árulta el. Azt is utoljára tudtuk meg, hogy a Sanyit gyanúsítják, akinek viszonya volt Emesével. Jaj, bocsánat, nem úgy értettem – mondta sietősen Timi. - Értem én, nem kell mentegetőzni. Emese sajnos tényleg olyan volt. Ezt én mondom a legjobb barátnője. Viszont valahol meg is értem. Oszkár nagyon öreg volt hozzá. Ő pedig igazából nem szerette. Oszkárral mi van? - Megdönthetetlen alibije van. - Azért nem lehetne Barney-val megszaglásztatni? – kérdezte reménykedve a lány. - Lehetne, de sajnos nem tudom Oszkárt sehol sem elkapni úgy, hogy éppen Barney-val vagyok. Általában úgy látom, hogy autóval megy valahová – sajnálkozott Timi. – Azt hallottad, hogy megölték Erzsike nénit is, aki majdnem szemben lakott Emesével? - Igen, hallottam. Úgy gondolod, hogy köze van Emese ügyéhez? – nézett rá meglepődve Timire. - Szerintem biztos is. Hiszen másnap kora reggel már halott volt ő is. Miért? – mélázott el az asszony.
36
Holttest a parkban
- Megláthatott valamit? – kérdezte Zsóka. - Szerintem igen. Megláthatott valamit Emesével kapcsolatban, és ezt a gyilkos is észrevette – állította Timi. – Biztos, hogy csak valaki olyan lehetett, akit Erzsike néni jól ismert, mert beengedte a házába és még nyugodtan hátat is fordított neki. Tehát nem gyanította, hogy őt is megöli. - Mivel ütötték le az idős asszonyt? Mert, ha jól hallottam, akkor hátulról vágták fejbe, igaz? - Így van. Az egyik ott lévő székkel – válaszolt Timi. – Mi sajnos hiába mentünk el a házba szétnézni, semmit sem találtunk. Viszont a Barney körbe tudott szaglászni. Tehát tudja, ki járt ott. Zsóka tágra nyílt szemekkel meredt Timire. - Elmentetek a kutyákkal a házba?! Nem semmi! Szóval a Barney tudja, hogy mind két esetben ki volt a tettes. Bárcsak tudna beszélni! – sóhajtott fel. - Amikor ott lesz az ideje, el fogja nekünk mondani – nyugtatta meg az asszony. - Hát nagyon remélem, hogy így lesz, és elkapják azt a gazembert, aki ilyet tett! – mondta keserűen Zsóka. - Nincs olyan rejtett dolog, ami napfényre ne jönne – idézett egy igét a Bibliából Timi. – Ha esetleg nem most, akkor ké37
Holttest a parkban
sőbb, de nem ússza meg. Hallottam már olyan esetről, hogy például egy nő megölte a férjét és 30 évvel később derült fény a gyilkosságra. Annyit fejlődött addig a technika és ki tudták deríteni. A nő akkor már 70 éves volt. De nem számított, akkor is börtönbe csukták. Életfogytiglanit kapott. Onnan már nem jött ki, és haláláig gondolkodhatott azon, amit tett. Szóval, ne csüggedj el! Ki fog derülni, hogy ki ölte meg Emesét és Erzsike nénit. Zsóka egy kicsit megnyugodott. Ebben Fifike is nagyban közre játszott, mert belefeküdt az ölébe, és hagyta, hadd simogassa. Azt meg mindenki nagyon jól tudja, milyen jó hatással van az idegekre a kutya simogatása.
38
Holttest a parkban
7. Másnap délután Timi éppen a Piri boltja felé tartott Barneyval és Fifivel, amikor szembe jött vele Ernőke. A fiú 10 éves volt, szőke hajjal, kék szemekkel, vékony kis testalkattal. Elég nehezen éltek özvegy anyjával, és kishúgával. Ezért is vállalta el, hogy minden reggel kihordja a Nyírségi Közlönyt. Ezzel is segítette anyját és kistestvérét, Rozikát. Barney-t és Fifit jól ismerte, mindig, ha találkoztak, megállt, hogy meg tudja őket simogatni. Ő is szeretett volna egy olyan kutyát, mint Barney, a kishúgának pedig egy olyat, mint Fifike. - Csókolom! Szia, Barney! Szia, Fifike! Hová tetszenek menni? – üdvözölte most is őket nagyon vidáman. Fifike egyből ráugrott Ernőke nadrágjára és kérte, vegye fel egy simire. Barney szokásosan heves farkcsóválásba kezdett. - Szia, Ernőke! Megyünk a Piri boltjába – válaszolta Timi mosolyogva. – Mi újság van veled? Hogy megy a suli? - Jól vagyok, köszönöm. Az iskola is elég jól megy. Barney még nem oldotta meg az új rejtélyt? – kérdezte, miközben továbbra is simogatta a kutyákat. - Nem, sajnos még nem. Ám, ami késik, nem múlik. Barney már tudja ki az, mert levette a szagmintát. Most már csak találkozni kell vele – mondta Timi kedélyesen. – Csinálod még az újságkihordást? 39
Holttest a parkban
- Igen. De már nem biztos, hogy a jövő hónapban is fogom csinálni – felelte a fiú. - Na, hogyhogy? – kérdezte Timi meglepetten. Nagyon jól tudta, hogy mennyire fontos a fiúnak ez a kis állás. - Mert mostanában több pénzem lesz – válaszolta titokzatosan Ernőke. - Nocsak? Új munkát találtál? Vagy segít valaki? – firtatta tovább Timi. - Igen, valaki segíteni fog. Szegény Erzsike nénit nagyon sajnálom. Anyu is mindig tőle vette a tojásokat – váltott témát hirtelen a fiú. - Igen, mi is nagyon sajnáljuk az idős hölgyet. És igen, mi is tőle vettük a friss tojásokat. - Hol lehet ilyen kutyát venni, mint a Barney? Ha lesz rá pénzem, tetszik majd segíteni venni nekem egy ugyanilyet? - nézett fel Timire a fiú. - Persze, hogy fogok segíteni. De tudod, egy kiskutyát venni sok pénzbe, és még több felelősségbe telik. Ha megveszed, utána oltatnod, chipeltetned kell. Ápolnod, gondoznod. Kell neki majd ágyikó meg ilyesmi – sorolta fel Timi. – De örökbe is fogathatsz, mert sajnos sokan eldobják maguktól még az ilyen fajta kutyusokat is, mint a Barney, vagy a Fifi.
40
Holttest a parkban
- Akkor lehet, hogy menteni fogok egy ilyet, mint a Barney. Ha segítek egy ilyen kiskutyán, abban is tetszik majd segíteni? - Persze. De ahhoz is pénz kell. Ott is ki kell fizetni az örökbefogadott kutyus orvosi költségeit, mert ezzel is támogatod a fajtamentőket – magyarázta az nő. - Nem baj, ez nem lesz probléma. Lesz rá hamarosan pénzem. Ez biztos. Most mennem kell. Szia, Barney! Szia, Fifike! Csókolom! – ezzel válaszra sem várva elszáguldott. Ki fog neki segíteni ilyen hirtelen? Töprengett Timi, miközben folytatták útjukat a bolthoz. Talán előkerült valamilyen rokon, aki végre felkarolja őket? Vagy talán az anyjának lett egy élettársa, akitől megkapja Ernőke a régóta vágyott kutyust? Nem hallottam semmiféle pletykát arról, hogy az anyjának lenne valakije. Mindenestre nagyon érdekes. Ilyen gondolatokkal nyitottak be a Piri boltjába. - Á, itt jön a Barna – örült meg Pista bácsi, amikor beléptek a boltba. – Hogy van a fődetektív úr? – és lehajolt megsimogatni Barneyt, aki nagyon is elvárta tőle. Fifike szokásosan máris ölbe kéredzkedett. - Jól van a fődetektív úr – nevetett Timi.
41
Holttest a parkban
- Józsi, vágjál már le ezeknek egy-egy katonát valamelyik szalámiból! Majd én kifizetem – fordult Józsi felé Pista bácsi. – Mert ezek nem adnak semmilyen rendes ételt nekik. - Na, ne tessék már ilyeneket mondani Pista bácsi – mondta Timi. Józsi levágott egy-egy kis darab szalámit és odaadta nekik. - Hagyja csak Pista bácsi, a bolt ajándéka – hárította el a pénzt a férfi. – Mi is szeretjük őket. - Köszönjük szépen – hálálkodott Timi. Fifi és Barney farok csóválva konstatálta, hogy mennyire jó ebbe a boltba járni. - Tudom én, hogy ilyen vege, vega vagy mik vagytok! Nem esztek húst, és így éheztetitek a Barnát és a Fehéret - élcelődött tovább az öreg. - Ha látná Pista bácsi, hogy miket visznek nekik innen haza, nem mondana ilyet – védte Timit Piri. – Egyébként vegetáriánusok. - Mondtam én, hogy valami kimondhatatlan – mosolygott az öreg. – Aminek ilyen kimondhatatlan neve van, az nem jó, igaz Barna? – guggolt le hozzá és megsimogatta. – Nem derítetted még ki, hogy ki betyárkodik itt?
42
Holttest a parkban
- De, Barney már tudja, csak még nem találkozott vele azóta. Ennek az Ernő gyereknek új apukája van? – váltott témát Timi. - Nem, miért? – kérdezte kíváncsian Piri. - Az előbb találkoztam vele, és azt mondta, nem sokáig kell már az újságot kihordania, mert valaki támogatni fogja, és még ilyen kutyát is tud majd venni, mint a Barney – mesélte el Timi. - Pedig nem tudunk senkiről – erősítette meg felesége állítását Józsi. – Hát, ennek ellenére érdekes, amit mondott. Nem tudom, honnan lesz pénze. - Na, mindegy. Csak meglepődtem, és gondoltam, megkérdezem. Kérnék még két kefírt – állt oda a pulthoz és kirakta az árut a kosárból. Amikor hazaért, elmondta férjének Ernőke furcsaságát. De Árpi sem tudta mire vélni a dolgot. Ennyibe is maradtak. Hajnal háromkor arra ébredt Timi, hogy Barney szűköl a szobaajtó előtt. Tudta, hogy ez mit jelent. Gyorsan magára kapkodta a ruháit, és kiengedte a két kutyát. Azt már este látta, hogy Barney-nak hasmenése van. De nem gondolta, hogy az éjszakát sem fogja bírni. Mert kellett ezeknek bezabáltatni a boltba a kutyát! Akkora szalámi darabot adott a Józsi Barney-nak, hogy nem csoda, hogy elcsapta a gyomrát. Nincs 43
Holttest a parkban
az a kutya hozzászokva, hogy ebéd után még ilyet is egyen. Így bosszankodott odakint, míg a kutyák a dolgukat végezték. Tudta, hogy már visszaaludni nem fog. Olvasni most nem volt kedve. Ezért úgy döntött, elviszi sétálni a kutyákat a parkba. Úgyis ilyenkor nincs kint senki, nyugodtan el lehet a kutyákat engedni. Zacskót készített, felhámozta az ebeket és elindultak. Még a park bejárata előtt elengedte őket, hadd menjenek szaglászni, szaladgálni. Most zseblámpát is hozott magával, hogy lássa, merre fele mennek. Alig szaladtak be a kutyák a parkba, Barney azonnal keserves vonyításba kezdett. Mi a fene történt? Csak nem esett baja Barney-nak? Rémült meg Timi. Azonnal odaszaladt. Bár ne tette volna! Azt hitte, szívrohamot kap! Ugyanaz történt, mint, amikor Emesét megtalálta. Most is egy sötét kupac mellett állt a két kutya, és főként a Barney keservesen szűkölt. Timi alig merte a lámpa fényét odatartani. Kis test feküdt ott. Szőke hajjal. A szíve hevesen dobogott, amikor megfordította. Ernőke volt az! Nem, ez nem lehet! Sikította magában! Mit árthatott és kinek ez a szerencsétlen fiúcska? Reszkető kézzel hívta fel férjét és mesélt el neki mindent. Árpi már otthon felhívta Boldizsárt és szólt neki. Szinte együtt értek a parkba. A kutyák már meg voltak kötve, Timi pedig az egyik padon ült. Sírt. Árpi mellé telepedett és vigasztalta, míg Boldizsár megvizsgálta a holttestet. Aztán elintézett egy-két telefont, majd odament a padhoz.
44
Holttest a parkban
- Ez nagyon szörnyű. Szegény Ernőkét is megfojtották és pont ugyanoda tették, ahová Emesét. Nem tudom, milyen pszichopata szaladgál itt, de most már elegem van belőle. Ha elkapom, Isten bizony, nem kegyelmezek neki! – indulatoskodott Boldizsár. Nagyon megrázta a 10 éves fiúcska ilyen borzalmas halála. - Tegnap beszéltem vele – szepegte Timi. – Éppen Piri boltjába mentem a kutyákkal délután, amikor szembetalálkoztunk vele. Arról dicsekedett, hogy most már nem kell sokáig az újságot hordania, mert pénzhez fog jutni, valaki segíteni fogja. Aztán tessék! Épp, amikor jobbra fordult volna a sorsa. - Hogy mit mondott? Pénzhez fog jutni? – villant meg a rendőr szeme. – Nem mondott többet? Hogy kitől fog kapni pénzt? Vagy mit kell csinálnia ahhoz, hogy kapjon? - Nem, nem árult el semmi többet. Azt hittem, hogy az anyja összejött valakivel, és így nem kell már dolgoznia, mert egy férfi fogja őket eltartani – mondta Timi. - Mondott még valamit? – faggatózott tovább Boldizsár. - Még annyit beszéltünk, hogy mennyire sajnáljuk, hogy meghalt Erzsike néni, mert mindketten tőle vettük a tojást, és még a kutyatartásról és vásárlásról beszélgettünk egy kicsit. Aztán azt mondta, rohannia kell, és elbúcsúzott.
45
Holttest a parkban
- Lefogadom, hogy ez a gyerek tudott, vagy látott valamit, és megpróbálta zsarolni a gyilkost – mondta ki hangosan a gondolatait a férfi. - Szerinted tényleg így lehetett? – nézett fel rá Timi. - Valahol én is gondoltam rá, de túl vadnak tartottam az ötletet. - Nem, nem az! Biztosan így kellett lennie. Nézzétek! Ugyanúgy van megfojtva, és ugyanarra a helyre van téve. Ez nem véletlen! Ebben a percben megérkezett a mentő, Ernőke anyukája és a helyszínelők. Boldizsár ott hagyta őket. Árpi még mindig átkarolta Timit. - Ez nagyon iszonyatos! – borzongott meg az asszony. - Igen, az. Nem tudta a fiú, hogy az életével játszik – értett egyet szomorúan Árpi. – Tudod, hogy van: „minden rossznak kezdete a pénz szerelme”. Nem lett volna szabad egy felnőttet zsarolnia, ráadásul egy olyat, aki már kétszer ölt. - De akkor is csak egy gyerek volt! – kiáltott fel Timi. – Csak egy gyerek! - Látod, nem tehetett érte senki semmit. Veled is találkozott tegnap. Neked még elmondhatta volna, hogy mire készül. Még lett volna esélye. De ő nem ezt választotta. Ez lett a veszte.
46
Holttest a parkban
Mindketten mély hallgatásba burkolóztak. Később visszament hozzájuk Boldizsár és haza küldte őket, hogy egy kicsit kipihenjék a sokkot. De kérte őket, hogy olyan 11 óra fele menjenek be hozzá a rendőrségre, hogy fel tudják venni a vallomásukat. Ezek után a házaspár a kutyáikkal haza ballagott.
47
Holttest a parkban
8. Az egész várost mélyen megdöbbentette Ernőke halála. Szinte mindenki gyászolta őt. Az a tudat viszont, hogy egy elmebeteg gyilkos lapul köztük, aki már háromszor ölt, rémülettel és indulattal töltötte el őket. A rendőrség nem tudott semelyik irányba elindulni, mert nem volt nyom, nem találtak semmit. A nyomozás egyszerűen megakadt. Ellenőrizték ugyanazokat az embereket, akiket az Emese-ügyben is, de mindenkinek biztos alibije volt a gyilkosság idejére. - Nem igaz, hogy ennyire nagy nulla a rendőrség! – háborgott Margit Piri boltjában. – A Jónást bezzeg előszedték, mert az a szerencsétlen vasat kéreget, hogy legyen egy kis pénze a családját eltartani! Azt leállítják az úton és számon kérik, de mást nem tudnak előállítani és számon kérni. - Margit néni, higgye el, megtesznek azok mindent, amit csak tudnak, amit csak a törvény enged, de senkit nem vehetnek úgy elő, hogy nincs nekik megdönthetetlen bizonyítékuk. Köti őket a törvény – vette védelmébe a helyi szerveket Józsi. - Persze, mert a törvény védi a gyilkosokat, a szatírokat, a tolvajokat, meg minden alja népet, míg a szegény embert semmi! – dohogott tovább az asszony. - Sajnos ez így van – értett egyet Piri a pult mögül, miközben egy szendvicset készített magának.
48
Holttest a parkban
- A Sanyit is bevitték és újra kihallgatták – mondta Inci. - Pistike, tedd le a hypot! – szólt rá fiára. - Na, mondom én! A szegény embert kínozzák, vallatják, miközben a gyilkos meg ide kint szaladgál! – háborodott fel újra Margit. - Én mindig elengedem a nagy kutyát éjjelre – mondta Pircsi. – Biztos, ami biztos. - Ha valaki be akar menni, akkor bemegy – mondta Pista bácsi. – Elkábítják a kutyádat, oszt annyi. Miért nem tartod bent, mint az íróék a Barnát? Ne félj, az ugat, ha csak egy neszt hall. - Nagy kutya nem való lakásba – mondta morcosan Pircsi. - Hát, hogy őrizzen, ha te bent vagy, ő meg kint? – nevetett fel Pista bácsi. – Én mondtam már, hogy vessék be a Barnát. Ő tudja, ki tette. Ő találta meg mind a két hullát. - Talán igaza van Pista bácsinak – vakargatta elgondolkodva a fejét Józsi. – Nem tudom, a Boldinak ez még miért nem jutott az eszébe. - Mert az azt hiszi, hogy ő itt a legokosabb – vágta rá Pista bácsi gúnyosan. – Még hogy egy kutya okosabb legyen, mint ő?! Pedig figyeljétek meg, a Barna meg fogja csúfolni a Boldit, én mondom!
49
Holttest a parkban
- Úgy legyen, Pista bácsi. Remélem, mi hamarabb elkapják ezt az elmebeteget, mert az ember már ki sem meri tenni a lábát sötétedés után – mondta Józsi. - Én mindenesetre elengedem mindig a kutyát – szajkózta Pircsi. - Pircsikém, ne a kutyát engedd el, hanem menjél már férjhez, oszt nem fogsz éjjelente félni, mert más dolgod lesz – kacsintott rá az öreg. - Jaj, Pista bácsi, nem perverzkedjen már! Még magát is lecsukják majd az ilyenekért! – veszekedett az öregre Pircsi. - Pircsikém! Ha férjed lenne, egyből nem mondanád, hogy perverzkedem – incselkedett tovább Pista bácsi a nővel. – Na, de nekem mennem kell. Ahogy az öreg kilépett a boltból magával vitte a jókedvet is. Újra csend és ború telepedett a bolt vásárlóira.
50
Holttest a parkban
9. Ernőke temetése után úgy egy nappal Boldizsár megjelent Timiék házánál. Becsöngetett. Barney és Fifi nagy lármával zúdultak ki a kapuhoz. Azonnal megismerték a rendőrt. - Szia! – köszöntötte Árpit. – Ne haragudj, hogy zavarok, de beszélnem kell veletek. - Szia! Gyere be – nyitotta ki a kaput a férfi. Együtt mentek be. Timi bent dolgozott az új regényén a szobában. Árpi kihívta. Letelepedtek a nappaliban. - Miről lenne szó? – kérdezte kíváncsian Timi. - Sajnos az ügy nem úgy halad, ahogy kellene. Ezért a segítségetek szeretném kérni. Jobban mondva a Barney segítségét – nézett rá a kutyára. – Van egy teóriám, és segítenie kellene bebizonyítani. - Persze, szívesen segítünk, ahogy csak tudunk – válaszolta Árpi. - Remek. Akkor szeretném, ha most eljönnétek velem a rendőrségre kutyástul. Ott majd elmondom, mit kell tennie Barney-nak. Megvárlak benneteket kint a kocsiban – felállt és kiment.
51
Holttest a parkban
Timi és Árpi összenéztek. Hozzáláttak az öltözködéshez, felhámozáshoz. A kutyusok nagyon örültek, hogy megint kimozdulnak otthonról. Bent a rendőrségen bementek Boldizsár irodájába. - A következő a helyzet. Barney ott volt mindkét helyen – kezdte. - Mind a három helyen – javította ki Timi. Boldizsár értetlenkedve nézett rájuk. - Hát, szóval, elmentünk Erzsike néni házához a gyilkossága utáni éjjelen, és bevittük Barneyt, hátha talál valami nyomot – magyarázta Timi piros arccal. - Szóval, akkor Barney ott volt mind a három helyen - javította ki mondandóját Boldizsár, de azért jelentőségteljesen nézett rájuk. Jelezte, azért ezt nem lett volna szabad. - Megszagolt ott mindent. Bemegyünk vele egy helyiségbe. Ott férfiak lesznek. Azok, akiket gyanúsítunk a gyilkosságokkal. Szeretném látni, mit fog reagálni Barney. Lehet, hogy ez így hülyeség, de egy próbát megér – látszott rajta, hogy egy kicsit nehezményezi, hogy egy kutyának kell átadnia a nyomozást. Árpi levette a pórázt Barney-ról és odaadta Boldizsárnak, majd követték őket. A férfi kinyitotta egy ajtót. Timi bekukkantott. Öt férfit látott köztük Sanyit és Oszkárt. A másik há-
52
Holttest a parkban
rom férfit nem ismerte. Boldi letette Barneyt. A tacsi azonnal munkához látott. Orra szorosan a padlóra tapadt. Először Sanyihoz ment és megcsóválta a farkát. Ismerte. Nem bántotta. Az öt férfi azt az utasítást kapta, hogy semmilyen körülmények között nem mozdulhatnak meg. Azért Sanyi elmosolyodott, amikor Barney odament hozzá. Mivel nem mozdult, nem guggolt le, hogy megsimogassa, a tacsi tovább szaglászott. A másik három férfit éppen csak érintette az orrával. Őket nem ismerte. Ám, amikor Oszkárhoz ért dühös ugatásba és morgásba kezdett, majd elkapta a férfi lábát és őrült fejrázásba kezdett. Boldi odaszaladt és leszedte a férfiről a tacsit. A nadrág egy darabja Barney szájában maradt. Gyorsan kivitte a kutyát, és bezárta az ajtót. Timiék visszamentek Boldi irodájába a kutyákkal. Mire a tacsi lecsillapodott, a rendőr is visszajött. Mindketten kérdőn néztek rá. - Ahogy gondoltam. Tudtam, hogy Oszkár a tettes, hiszen más nem lehetett, de olyan alibije volt, amit nem tudtam kikezdeni. - Azt tudtad, hogy valaki felhívta Emesét a Zsóka partiján, és ő feldúltan távozott is onnan? – kérdezte Timi. - Igen, beszéltünk a Zsókával is, és nekünk is elmondta ezt az információt. Senki más nem lehetett csak a férje. De nem tudtam rábizonyítani. Amikor Erzsike nénit is megölte, úgy tűnt, 53
Holttest a parkban
senki nem látott és hallott semmit. Kivéve Ernőt. De a buta fiú úgy gondolta, pénzt csinál abból, amit tud. Ez lett a veszte – magyarázta Boldizsár. – Nagy szerencse, hogy Barney mindenütt ott volt. Ezért gondoltam arra, hogy ha odamegy Oszkárhoz és ráugat, vagy bármi mást csinál, akkor az már bizonyíték lesz és Oszkár megtörik. És így is történt. Megtört és mindent bevallott. - Pedig hogy sírt a felesége holtteste mellett és a temetésén – azt mondják – még el is ájult – ámult el Timi. - Persze, jó színész is volt, meg azért szerette is az asszonyt – bólintott Boldizsár. - De pontosan hogy történt ez az egész? Miért ölte meg a feleségét? És hogyan? – kérdezte Árpi. - Oszkárnak már volt egy felesége. Meghalt az asszony vagy tíz évvel ezelőtt rákban. Őrá is mindig féltékeny volt, de nem nagyon tudott neki ártani, mert az asszonyt nem lehetet hírbe hozni senkivel. Erős katolikus volt. Sose csalta az urát, nem járkált el nagyon sehová, tényleg nem lehetett rá mondani semmit. A halála után Oszkár nagyon sokáig egyedül élt. Aztán belehabarodott ebbe az Emesébe. Emesének meg tetszett, hogy az öreg úgy odáig van érte, és mindennel elhalmozza. Így hozzá is ment feleségül. De ugye 20 év minimum van köztük. Emese szép asszony volt. Nem vetette meg a férfiakat és a szórakozást sem. Persze ezzel mindig őrületbe kergette 54
Holttest a parkban
Oszkárt. Az majd meghalt a féltékenységtől. Sokszor csináltak jelenetet az utcán, vagy bárhol, ahol férfiak voltak és csak rá mertek az asszonyra pillantani. Emese igazából csak nevetett a férfi féltékenységén. Nem zavarta annyira, hogy ne csinálja tovább. Hát, ez lett a veszte. Azon a bizonyos napon is nagyon összevesztek. Oszkár azt akarta, hogy vele menjen az üzleti vacsorára, de Emese Zsóka bulijába akart menni. Kint az utcán is veszekedtek, míg az autóba nem ültek. Ezt látta Erzsike néni a kapuból. Az öregasszony, mivel tévéje nem volt, szeretett esténként kiülni a kapuba és nézelődni, az arra járókkal beszélgetni. Így volt ez aznap este is. Látta, hogyan veszekszenek Oszkárék. Talán Oszkár mondhatott valami olyasmit, hogy egyszer megöllek, vagy megfojtlak. És ezt mind hallotta az öregasszony. - De a buliból mivel csalta el? És hogy nem látta senki? – vágott közbe kíváncsian Timi. - Mindjárt rátérek arra is – mondta Boldizsár. – Szóval, elvitte Emesét a buliba, ő meg, hogy alibije legyen, nem mondta le az üzleti vacsorát, hanem elment. De a gyilkosságot már eltervezte magában. Tudta, hogy még akkor éjjel megöli a nőt. Amikor végzett a vacsorán, 11 órakor haza ment. Úgy ment haza, hogy az öregasszony, ha még fent van, hallja. A háza előtt ment el autóval. Beállt a garázsba is. Otthonról felhívta a feleségét. Oszkár azt mondta neki, hogy ha nem jön azonnal haza, akkor érte megy és ott fog cirkuszolni. Persze, 55
Holttest a parkban
ezt Emese nem akarta. Kellemetlen lett volna neki. És természetesen nem akarta a barátnője szülinapi buliját elrontani. Úgyhogy elindult egyedül haza. Azért hárította el Zsóka ajánlkozását is, hogy szól valakinek, hogy vigye haza. Nem akarta, hogy a férje újra csak gyanúsítsa. - Sanyiról tudott a férje? – szólt közbe megint Timi. - Igen, tudta Sanyit is, meg a többit is. Ezért döntötte el, hogy most már nem tűr tovább a nőnek. Tudta, hogy Emese elindult haza. Ő is elindult gyalog. A parknál találkoztak össze. Becsalta a parkba és ott megfojtotta. Aztán haza ment. De nem arra, amerre jött, hanem a másik úton. Így nem látta senki. Aztán másnap elterjedt a híre, hogy megtalálták a felesége holttestét. Mi kikérdeztük őt. Az alibije biztosnak tűnt. Viszont félt. Tudta, hogy az öregasszony látta őket veszekedni és hallotta, miket mond Emesének. Azt is tudta, hogy utána fogunk járni ennek is. Hogy ki mit látott abban az utcában. Ezért másnap kora reggel bekopott az öregasszonyhoz. Azt hazudta, hogy tojásért ment. Erzsike néni akkor még nem hallotta, hogy Emese halott. Újságot nem olvas, eljárni nem jár el sehová. Előtte nap pedig nem volt nála senki. Melinda akkor nap nem tudott hozzá kimenni, mert a gyereke beteg lett, így orvoshoz vitte. Szóval, ő sem tudta neki elmondani, hogy mi történt. Ezért nem félt Oszkártól. Bementek a konyhába, odaadta neki a tojást, Oszkár pedig direkt nagy pénzzel fizetett, hogy az asszonynak vissza kelljen adni. Akkor fordított 56
Holttest a parkban
neki hátat, hogy a pénztárcáját megkeresse. Oszkár pedig fogta a széket, és leütötte vele. Amikor meggyőződött róla, hogy halott, kiment a házból. Ám az Ernő gyerek akkor hordta abban az utcában az újságot. Látta Oszkárt kijönni, köszönt is neki, és az újságot is odaadta neki. Nem volt benne biztos, hogy a gyerek összerakja a dolgokat. Ezért igazán nem is foglalkozott vele. Ám, amikor a fiú megtudta, hogy meggyilkolták Erzsike nénit, és éppen akkor, amikor ő ott járt, azonnal tudta, hogy Oszkár volt az. Hiszen azt is tudta, hogy előtte való nap meg a feleségét ölték meg. De ahelyett, hogy eljött volna hozzám és elmondta volna, mit látott, elkezdte zsarolni a férfit. Oszkár pedig tudta, hogy így sohasem lesz biztonságban. - Szegény, szegény Ernőke – sóhajtott fel Timi. - Igen, sajnálatra méltó. Elcsalta este a gyereket a parkba és őt is megölte. Azt hazudta neki, ha találkozik ott vele, akkor nagyobb összeget ad neki. Aztán őt is megfojtotta. Egy pár percig mindannyian néma csöndben ültek. - Hogy jutott eszedbe Barney? – szólalt meg Árpi. - Tudtam, hogy csakis Oszkár lehetett, de nem tudtam sehonnan megszorongatni. Barney meg egyszer már ügyesen nyomozott. Úgy gondoltam, egy próbát csak megér - simogatta
57
Holttest a parkban
meg a tacsi fejét. – És tényleg, egy próbát mindenképpen megért. Oszkár életfogytiglanit kapott. Senki sem sajnálta. Végre Nyírbócs lakossága fellélegezhetett. A faluban / városban természetesen elterjedt a híre, hogy a rendőrség semmire sem ment Barney nélkül. Hősként tekintettek a tacsira, aki egy ilyen horderejű nyomozásban mennyire kivette a részét. - Mondtam én, hogy a Barna az megoldja – vakarta meg Barney fülét Pista bácsi Piri boltjában. – Józsi, adjál már ennek a két hősnek valami kolbászt. Józsi levágott nekik egy kis kolbászt, plusz még egy nagy cupákot is becsomagolt nekik, hogy majd otthon elmajszolják. - Bizony, megérdemlik. Ez a Barney mentett meg engem attól, hogy börtönbe kerüljek – simogatta meg Sanyi is a kutyát. Barney heves farok csóválás közben tovább majszolta a kapott a kolbászt. Fifike még le is feküdt és két kis lábacskája közé vette az ő részét. Mire megette, a szája úgy nézett ki, mintha ki lenne rúzsozva. Elégedetten nyalta körbe pofiját. - Én csak azt a szegény gyereket sajnálom – mondta Margit. – Miért kellett azt is bántani?
58
Holttest a parkban
- Az ilyen elmebetegek nem nézik, hogy felnőtt vagy gyerek az áldozat, nekik mindegy. Az a fő, hogy maguk biztonságban legyenek – mondta Pircsi. - Én mindig mondtam, hogy ez az Oszkár nem normális. Szegény Esztikét, az első feleségét is tönkre tette az állandó féltékenykedésével. Nem csoda, hogy az az asszony meghalt – folytatta tovább Margit. - Ha nekem ilyen férjem lenne, majd adnék én neki, hogy féltékenykedjen! – keménykedett Pircsi. - Persze, örülnél te annak, ha ilyen férjed lenne – csipkelődött Sanyi. – De rád nem lenne az féltékeny, mert nem lenne kire. Erre Pircsi hátba vágta Sanyit. - Elmész te a jó francba, Sanyi! Kár, hogy nem kaptál pár évet a börtönbe. Akkor nem lenne ekkora nagy szád! – vágott vissza dühös macska módjára Pircsi. - Na, Sanyi, megkaptad – mondta nevetve Árpi. - Ha nekem most már ellopnak valamit, vagy bármi károm lesz, én megyek a Barnához, majd ő kinyomozza – mondta Pista bácsi. Ezen mindannyian jót nevettek. Barney és Fifi elégedetten nyaldosták szájuk szélét. Jól megérdemelt munka után édes a jó kolbász. 59
