Az eltűnt postás esete. Ócsai Tímea. - Barney, Fifi és Ivy nyomoznak. Magánkiadás. Ez a könyv nem árusítható! Hunor Könyvek. Nyírbogdány, 2015

Az eltűnt postás esete

Ócsai Tímea

Az eltűnt postás esete - Barney, Fifi és Ivy nyomoznak –

Magánkiadás

Ez a könyv nem árusítható!

Hunor Könyvek

Nyírbogdány, 2015.

~1~


Ajánlás

Sok szeretettel ajánlom ezt a könyvet Hunornak és kiskutyájának, Ivykának!

~2~


Előszó Bár megfogadtam, hogy nem írok több Barney-is sztorit, ám 13 éves fiam kérte, hogy írjak egy olyat, amiben ők is szerepelnek a kiskutyájával, Ivyval (Ájvi). Így született meg a harmadik rész. A szerző

~3~


1. Történetünk helyszíne nem is lehetne más, mint Nyírbócs mezőváros, amely sokak szerint csak „a falu”. Ennek a falunak a legvégén, a Kovács Lajos bácsi házában élnek az „íróék”, ahogy a falu nevezi őket. Ám Nyírbócs lakossága mégsem az íróira büszke, hanem egy gombszemű, kocka orrú, drótszőrű törpe tacsira, Barney-ra. No, meg az ő hűséges segítőjére, Fifire, a hófehér csivavára. Ez a két eb már két bűntényben vett részt és mindkettőt sikeresen megoldották. Még Boldizsárt, a helyi rendőrt is megcsúfolták. Szerették is őket, és amerre csak sétáltak, mindenhol már messziről köszöntötték őket. A két barát most is gazdijuk társaságában töltik az idejüket. Jobban mondva van egy új kis barátjuk. Egy hófehér kis vatta pamacs: Ivy (Ájvi), az „íróék” gyerekének, a Hunornak a kiskutyája. Hunor már felnőtt férfi és a szüleitől távol él, külföldön. Pontosabban Belgiumban. Ám most egy hónapot szüleivel tölt a faluvégi kis házban. Másfél éves kiskutyája hamar beilleszkedett a falkába. Azóta nagyon jól érzi magát. Kedvence Barney, aki teljes nyugalommal tűri, hogy a két lány húzzanyúzza, macerálja. Nem bánja. Ő is szereti a lányokat. Azért Ivyka időnként kitakarítja a tacsi fülét, szemét és orrát. Nagyon szeret róla gondoskodni. Vagy talán csak így hálálja meg a nyugodt tacsi türelmét. Később elszaladnak a lányok a ~4~


bútorok körül fogócskázni. Barney viszont nem mozdul. Ő befeküdt az ajtóba, ahol jó melegen besüt a nap. Hunor és Árpi a nappaliban játszanak. Egy új és izgalmas stratégiai játékkal. A fiú hozta. Emlékezett még azokra az időkre, amikor gyerek volt és apja annyit játszott vele. Most is, mint régen, nagy nevetgélés hallatszott a szoba felőle. Timi a konyhában sürgött-forgott, pedig a főzés nem az erőssége, hogy a fiúk majd később jól lakhassanak. Csengettek. A három kutya éles ugatásba kezdett és az ajtóhoz sorakoztak. Timi kiment megnézni, ki lehet az. Guszti volt, a postás. - Szervusz! Hoztam neked egy ajánlott levelet – mondta a férfi. A postás Timiékkel egyidős volt. Kis alacsony, cingár ember. Szokása volt, hogy mindig a bajszát pödörte. – Nini, a Barney és a Fifi! Hát ez a kis fehér pamacs meg ki? Új társ? - Szervusz! Ó, nem, Ivy a fiam kiskutyája. Most itt vendégeskedik nálunk. Hol kell aláírni? – vette át tőle a levelet és a tollat. - Itt ni – mutatott egy vonalra Guszti. –Na, ezzel is megvolnánk. További szép napot nektek! - Neked is! – búcsúzott Timi a postástól, majd a kutyáktól kísérve visszament a házba.

~5~


Süti készítés közben jött rá, hogy elfogyott a kakaópor. E nélkül viszont nincs kókuszkocka. Nem volt kedve egyedül menni, ezért felhámozta Barneyt és Fifit. - Ivy, te jössz velünk? – nézett rá a kis fehér vattapamacsra. A kicsi csóválni kezdte a farkát és ő is kérte a hámot. – Huni, elviszem Ivykát is magammal a boltba – kiáltott be a szobába. - Persze, vigyed csak – jött a válasz bentről. Így hármasba indultak el a Piri boltja felé. Barney, szokásához híven, orrát a földre tartotta és tanulmányozta a nyomokat. Tudta, kinek a házánál állt meg a Guszti. De tudta, hogy Marika néni éppen a boltba ment-e, vagy a postára. Itt meg a Lóri gyerek szaladt el, lehet, éppen az iskolába. Barney mindent tudott, előtte semmi sem maradt titokban. Csak éppen nem közölte tudományát a kétlábúakkal. Ostobák ők ehhez! Ivy és Fifi peckesen mentek a tacsi mellett. Büszkék voltak barátjukra, aki annyi mindent tudott. Az utcában a kutyák felfigyeltek a díszes társaságra, és ugatásuk jelezte, merre járnak. Ivyka mindenkinek eldicsekedett, hogy ő a Barney új barátja. Amelyik kutya erre féltékenykedett, azt jól leteremtette. Ilyen vidám hangulatba érkeztek meg a Piri boltjába. - Jaj, milyen új kutyátok van már! – csapta össze a kezét Piri. Azonnal kijött a pult mögül és megsimogatta mind a három

~6~


kutyát. – De kis tündér ez a kis vattapamacs is! Józsi, vágj már le egy kis szalámit! Férje azonnal kanyarított három „katonát”. Azért a Barney „katonája” nagyobb volt, hiszen ő maga is nagyobb volt. - A fiam kiskutyája, Ivyka – magyarázta Timi. – Csak egy kis kakaóporért jöttünk. Józsi a pultra készítette a kért árut. Piri nagy nehezen abba hagyta a kutyák simogatását, és visszaállt a pénztárgép mögé. - Na, úgy látom, jön Pista bácsi – jegyezte meg Józsi. – Sanyival együtt. Hangos beszélgetés hallatszott kintről. - Itt van a Barna – örült meg az öreg, amikor belépett az üzletbe. – Milyen új barátod van? – nézett rá Ivyra. Leguggolt és simogatni kezdte őket. Ivy is azonnal odabújt, hisz, aki a társai barátja, az neki is az. - Hunor fiúnk kiskutyája, Ivyka – mondta mosolyogva Timi. - Mi ennek is a neve? Hát honnan veszitek ezeket a franckarikás neveket? Nem egyszerűbb a Barna és a Fehér? E meg Pamacs! – zárta le Pista bácsi. - Úgy is jó, Pista bácsi – hagyta rá az öregre Timi. - Mit tetszik kérni, Pista bácsi? – kérdezte Piri. ~7~


- Hát, lyányom most nem sokat, mert még nem jött meg a nyugdíj – felelte az öreg. – Csak egy kilo kenyeret adjál. Józsi a pultra készítette a kért árut, míg Timi kifizette a kakaóport. Közben megérkezett Pircsi. - Jaj, de aranyos az a kis fehér vattapamacs! – kiáltott fel a nő, amikor meglátta Ivyt. Azonnal odament hozzá és megsimogatta. - Neked is kellene egy ilyen, Pircsi – mondta a Sanyi. – De ezt a házban kell tartani. - Van nekem kutyám – állt fel Pircsi. – Az őrzi a házamat és engem. - Osztán mitől őriz téged az a kutya? – kacsintott Pista bácsi. – A férfiaktól? Mert, ha azoktól, akkor jól végzi a dolgát. Pircsikém, férfi kellene már a házhoz. - Nem kell ahhoz kutya, hogy a férfiak ne menjenek Pircsi házához – szólt közbe Sanyi. - Jaj, Sanyi! – vágta hátba a férfit Pircsi durcásan. - Nem lennél ilyen durcás, ha férfi lenne a ház körül – kacsintott megint Pista bácsi. Mindenki nevetni kezdett, Pircsi pedig tovább duzzogott.

~8~


Timi elköszönt és elindult a kompániával haza. Otthon nevetve mesélte el Árpinak és Huninak, hogy Pista bácsi és Sanyi megint hogyan piszkálták szegény Pircsit.

~9~


2. Vagy két nap múlva feltűnt Timinek, hogy új postás jár az utcában. Egy fiatal lány. Nem ismerte. Lehet, hogy Guszti kivette a szabadnapját, és helyettesítik, gondolta magában. Épp a postaládába dobott számlákat vette ki, amikor látta, hogy jön feléjük Marika néni. - Jó reggelt! – köszöntötte az idős asszony. – Ide tetszik jönni? - Jó reggelt! Igen, oda megyek – lihegte az asszony. – Nem fogja elképzelni, mi történt – kezdte. - Na? Mi baj van már megint a faluban? – kérdezte nevetve Timi. - Eltűnt a Guszti, a postás! – mondta izgatottan, amikor odaért. – Ráadásul a falubeliek összes nyugdíja is eltűnt! Nem gondoltam volna a Guszitról, hogy ellopja! - Ne, tessék már mondani! A Guszti lelépett az idősek nyugdíjával?! – hitetlenkedett Timi. – Pár nappal ezelőtt járt nálam… - Pedig Guszti sincs meg, sem a pénz. Én is itt várom a nyugdíjamat, már tegnap meg kellett volna kapnom, erre ma mondja ez az új postás tanonc, hogy nincs meg a pénz – sopánkodott Marika néni. – Most mi lesz? Ebben a hónapban miből fogom a csekkeket kifizetni? Vagy bevásárolni? ~ 10 ~


- De hát hogyhogy eltűnt a Guszit?! Hová tűnhetett el? - gondolkodott hangosan Timi. - Hát, én nem tudom. Csak annyit tudok, hogy se Guszti, se nyugdíj! Így ebben a hónapban étel sincs! – háborgott Marika néni. – Szerintem a Piri boltjában többet tudnak, úgyhogy, át is fogok menni és megkérdezem – határozta el, és elindult hazafelé. Timi a gondolataiba mélyedve ment vissza a házba. - Mi baj van? – kérdezte bent Hunor. - Eltűnt Guszti, a postás és vele együtt az öregek nyugdíja – felelte. - Azta! Jó kis nyomozós ügy! – dörzsölte a kezeit a gyerek. – Ivyka, most segíthetsz Barney-nak nyomozni – vette fel pici kutyáját az ölébe. Az azonnal arcon nyalta. - Ki mondta, hogy Barney nyomozni fog? – nézett rá meglepetten az anyja. - Miről van szó? – jött elő a szobából Árpi. - Ivy nyomozni fog Barney-ékkal – mondta vidáman Huni. – Eltűnt a postás a nyugdíjjal. - Micsoda? – képett el Árpi. – Guszti ellopta a nyugdíjat és lelépett Nyírbócsról?

~ 11 ~


- Hát, úgy tűnik… – válaszolta felesége. – Át kell mennem a Piri boltjába. Ott biztosan többet tudnak. - Én is megyek Ivy-val. Hátha talál ott valamit – pattant fel a székről Huni és már készítette is Ivykát az útra. - Akkor én is megyek – kezdett Árpi is készülődni. - Nocsak, de izgatottak lettetek – nézett rájuk csodálkozva Timi. - Végre mi is nyomozhatunk, igaz Ivyka? – paskolta meg kiskutyája fejét a gyerek. - Fiam, nem biztos, hogy itt ránk szükség van. Főleg, hogy Guszti ki tudja hová szökött meg. Nem követheti Barney a világ végére a nyomait – legyintett Timi. - Dehogynem – simogatta meg Hunor Barney-t. – Irány Piri boltja – adta ki az utasítást Huni, és kilépett az udvarra. Hármasba mentek a boltba. Timi Fifit vitte, Árpi Barney-t, Huni pedig kiskutyáját, Ivyt. A boltba érve már, szokásosan, ment a terefere. Izgatottan beszélték Nyírbócs ügyét. - Ej, ez a Guszti! Nem gondoltam volna róla, hogy ellopja a nyugdíjamat – kesergett Pista bácsi. – Na, itt jön a Barna! Ő majd kinyomozza, hová ment ezt a Guszti gyerek a pénzem-

~ 12 ~


mel. Józsi, vágj le nekik egy katonát, hátha ügyesebben fognak így nyomozni – szólt oda az öreg a boltosnak. Józsi már készítette a „muníciót” a kutyáknak egy szó nélkül. Ő is minden reményét beléjük vette, hiszen már két ügyet is nagyon ügyesen oldottak meg. Ő is szerette volna, ha idős szülei visszakapják a pénzüket. - Akkor tényleg igaz, hogy eltűnt Guszti a pénzzel - konstatálta Árpi. - Persze, hogy igaz! Ellopta a pénzemet – kiáltotta Margit néni. – Mindig mondtam én, hogy nem normális ez a Guszti! Állandóan annyi pénzzel szaladgál! - De hát, ha annyi pénzt kellett kivinnie az öregeknek – szólt közbe Sanyi. – Margit néni, hogy kapta volna meg a nyugdíját, ha nem viszi ki Guszti? Tessék akkor bankszámlát nyitni. - Nyit a fene! Hogy akkor meg a bank lopja el?! – pattogott az öregasszony. - Most már nappalra is el kell engednem a kutyát – jegyezte meg Pircsi. - Pircsikém, akkor már tényleg nem lesz férjed – mosolyodott el Pista bácsi. - Mi van, ha elrabolták a Gusztit? – kérdezte csendesen Inci. – Pistike, ne nyúlj a mosóporhoz! ~ 13 ~


- Ugyan ki rabolta volna el? Megszökött a pénzünkkel! - ellenkezett Margit. - Lehet, hogy igaza van Incinek – vetette közbe Piri. – Lehet, hogy elrabolták. Vagy leütötték valahol és elvették tőle a táskát, amiben a pénz volt. - Ez is lehetséges. Mit mond a Boldizsár, a rendőr? – kérdezte Árpi. - Nem tud az semmit! – legyintett megvetően Margit. - Ha tényleg leütötték, akkor a Barna megtalálja – vakargatta Pista bácsi a tacsi fülét. Barney hálásan csóválta a farkát. - Boldizsár azt mondta, hogy Guszti úgy eltűnt, mint a kámfor. Voltak a lakásán, de semmi sem tűnt el. A ruhái otthon vannak. Nem úgy tűnik, mintha összecsomagolt és elszökött volna – mondta Sanyi. - Tudja is a Boldizsár! – legyintett újra Margit. – Lehet, direkt úgy csinálta Guszti, hogy ne legyen feltűnő. - Hol tűnhetett el? – szólalt meg először Huni. - Reggel még bement a postára, és el is indult a körútjára – válaszolt Sanyi. - Melyik utcán kezdi a posta kiosztását? – kérdezte egyre nagyobb izgalommal a gyerek.

~ 14 ~


- A Petőfi utcában. Az a falu másik végén van – magyarázta Pista bácsi. – Vigyétek oda a Barnát, hátha talál valamit. Hunor fogta, átadta Ivyt az anyjának, Barney-t meg elvette apjától. - Indulás! – adta ki a katonás parancsot. Mindenki meglepetten ránézett. - Ez a beszéd! Jó gyerek ez! – dicsérte Pista bácsi. – Aztán Barna, jó munkát végezzél, mert akkor kapsz egy jó nagy cupákot. A trió elindult a Petőfi utcára. Nyírsály irányából ez volt a legelső utca. A drótszőrű tacsi végignyomozta az utcát, hogy kik és merre jártak az úton. - Hát, itt nincs semmi – keseredett el a gyerek. - Menjünk ki az utcából, nézzünk szét a falun kívül - javasolta apja. Így is tettek. A köves út egyik oldalán puszta, a másikon egy kisebb erdő volt. - Ti menjetek be az erdőbe, ott nézzetek szét Barney-val. Az ő bundájának nem fog ártani. Én a két lánnyal emitt nézek szét, így nem lesznek bogáncsosak – ajánlotta Timi. Szétváltak.

~ 15 ~


A fiúkat a tacsival elnyelte az erdő. Timi a két fehér kutyával szétnézett a puszta réten. Nem találtak semmit. Hirtelen az erdőből nagy csaholás hallatszott. Megcsörrent a mobil. - Anya, itt van a postás! Nem mozdul. Úgy látjuk apával, hogy leütötték. Már kihívtuk a mentőket és szóltunk a rendőrnek is. Te menj haza a kutyákkal, nem sokára mi is megyünk – hadarta Hunor a telefonba. Timi is legszívesebben bement volna az erdőbe, de Ivy bundája nem bírja az efféle helyeket, így kénytelen volt haza menni, és otthon türelmetlenül várni a fiúkat, de főként a híreket.

~ 16 ~


3. Késő délután nyílt a kapu, és megjöttek a fiúk Barney-val. Szegény tacsi teljesen ki volt tikkadva. Amint beléptek az ajtón, azonnal a táljához sietett és gyors lefetyelésbe kezdett. - Na, mi van? – szegezte nekik a kíváncsi kérdést Timi. - Megvan szerencsétlen Guszti – kezdte Árpi. – Barney találta meg. Valaki, vagy valakik leütötték, elvonszolták az erdőbe, és elvették a táskáját. Szegény postás, jó pár napja ott feküdt eszméletlenül. - Az is lehet, hogy előbb csalták be az erdőbe, és csak utána ütötték le. Szerintem, egyébként meglátták volna - okoskodott Huni. - Magához fog térni? - Nem tudom, egyelőre kómában van – mondta Árpi. - El nem tudom, képzelni, hogy kik bánthatták. Biztosan kifigyelték. Vajon idevalósiak vagy más faluból valók? – gondolkodott fennhangon az asszony. - Szerintem idevalósiak voltak – szögezte le határozottan Huni. - Akárki is volt, úgyis ki fog derülni, mert semmi sem marad titokban. Az ilyenek mindig azt hiszik, hogy megússzák, pe-

~ 17 ~


dig dehogyis! Honnan veszik, hogy tettüknek nincs következménye?! – bosszankodott Árpi. - Most biztos figyelik majd azokat, akiknek hirtelen jól megy – vélekedett Hunor. - Bizonyára – bólintott anyja. A három kutyus Barney nagy vackában összebújva aludt. Elfárasztotta őket a nagy kaland, annak ellenére, hogy igazából csak a tacsi kalandozott, de a kicsiknek annyi séta is bőven elég volt. A Piri boltjában természetesen már tudtak Barney újabb hőstettéről. - E már hegyi mentőnek is elmehetne – mondta Józsi, amikor másnap a trió megjelent kutyástul a boltban. A „katonák” már várták őket. A sok jutalomfalattól a kutyák annyira megszerették a Piri boltját, hogy amikor már a sarkon befordultak, elkezdtek húzni a bolt felé. - Mondtam én, hogy a Barna megoldja. Mondani fogom a Boldinak, hogy vegyen maga mellé egy ilyet – jegyezte meg Pista bácsi. - Tényleg nagyon ügyes ez a tacsi – mondta Margit néni is elégedetten. – Tudtam, hogy a Boldi hülye ehhez! - Egy falunak sincs ilyen kutyája – hízelgett tovább Pista bácsi. ~ 18 ~


- Lehet, hogy a nagy kutya mellé én is veszek egy ilyen kicsit. Lehet ezt a fajtát kint tartani? – kérdezte Pircsi. - Persze, Pircsi, tarthatod kint, ha nagyon akarod. Biztos vagyok benne, hogy sokat segítene a nagy kutyádnak - bólogatott Timi. - Aztán már kettőt engedhetsz el, hogy a férfiak be ne menjenek! – röhögött fel Sanyi. - Jaj, Sanyi! – mordult rá indulatosan Pircsi. - Ez a szegény Guszti kómában van. Így ki sem tudják kérdezni, hogy ki vagy kik támadták meg – mondta Józsi. - Meddig tart ez a kóma? – kíváncsiskodott Pista bácsi. - Ki tudja? Talán felkel még ma, de lehet, hogy csak három év múlva – magyarázta Árpi. - Szörnyű! Akkor lőttek a nyugdíjnak! Lehet, hogy azok a gazemberek már el is költötték az én pénzemet! – siránkozott Margit. - Majd a lyányod kisegít. Én is szóltam a Marinak, hogy segítsen ki, mert nincs meg a pénzem – szólt rá Margitra Pista bácsi. - A postásnak van családja? – kérdezett közbe Huni.

~ 19 ~


- Nem, nincs. Özvegyember, a felesége öt éve halt meg. Elütötte egy részeg autós. Gyerekük meg nem született - válaszolt Margit. - Akkor ki látogatja a kórházban? – újra csak Huni kérdezte. - Van neki egy testvére, a Juli – szólt közbe Józsi. - Mondtam én, hogy a Guszti nem olyan, hogy ellopja a más pénzét. Tudtam, hogy leütötték és elvették a táskáját a pénzzel együtt – mondta diadalmasan Piri. - Pirikém, neked a rendőrképzőre kellett volna jelentkezned – jegyezte meg Margit. – Lehet, ha több női rendőr lenne, nem kelne lába a nyugdíjamnak… - Talán jobb is lett volna, Margit néni, lehet, többet keresnék vele – mondta nevetve Piri. - Nehogy azt hidd! Nézd már meg a Boldit! Úgy néz ki, mint akit agyon fizetnek? – mondta Sanyi. – Szerintem te többet keresel a bolttal, mint Boldi a rendőrségen. - Ha ez a Barna megtalálta Gusztit, meglesznek a tolvajok is – mutatott a tacsira Pista bácsi. - Egyelőre nem tudjuk, hogyan fogjunk hozzá – fontoskodott Hunor. - Majd a Barna tudni fogja – legyintett az öreg.

~ 20 ~


Még elsopánkodtak a nyugdíjak eltűnésén és a nehéz megélhetésen. Közben az „íróék” távoztak és még kivitték kutyáikat a parkba játszani és szaglászni. - Hogy kellene megtalálni a tolvajokat? – kérdezte a padon ülve Huni. - Fiam, az nem a mi dolgunk, hanem a rendőrségé - válaszolta apja. - De a Barney biztosan ki tudná nyomozni. Meg tudná őket keresni – erősködött a fiú. - Azt sem tudjuk, honnan induljunk – jegyezte meg anyja. – Nem olyan egyszerű az. Csak nehogy mánia legyen a pénzlopás, mert ki tudja, lehet, a jövő hónapban is ellopják a nyugdíjat. - Nem baj, hiszen addig jár a korsó a kútra… - bölcselkedett Árpi. - Nem tudom, az a Pista bácsi és a Margit néni hogyan élné túl. Kéthavi nyugdíj nélkül… - csóválta a fejét az asszony. - Hátha addig valami nyomra akad a rendőrség – mondta reménykedve Árpi. - Menjünk most már haza – állt fel a padról Timi, összeterelte a kutyákat és együtt elindultak haza.

~ 21 ~


4. Másnap újabb őrjöngési hullám futott végig Nyírbócson: most a postás tanonc tűnt el a családi pótlékkal! Igaz, ez nem volt akkora nagy összeg, mint a nyugdíj, mert sokan bankszámlára kapták meg, de még mindig szép kis összeget tett ki. Hiába ment ki a rendőrség rendőrkutyákkal a Petőfi utca végén lévő erdőbe, nem találtak semmit és senkit. Guszti még mindig kómában volt, így még mindig nem tudták kikérdezni. A lakosság követelte a tettesek kézre kerítését, jogosan, hiszen mindenki attól félt, hogy a jövő hónapban sem lesz pénz. Senki nem látott semmit, nem hallott semmit. Volt, aki már azt rebesgette, hogy lehet, ufók jártak Nyírbócson, azok kábították el Gusztit és a postás tanoncot, és a pénzt is ezek az idegenek markolták fel. Arra a kérdésre, hogy mire használhatná egy ufó a pénzt, senki sem tudott válaszolni. - Én most már veszek még egy kutyát, és elengedem mindkettőt éjjelre és nappalra is – határozta el Pircsi. - Pircsikém, ha ufók vitték el a pénzt, akkor azok a kutyáktól sem félnek, és azokat is elkábítják, mint a két postásunkat – mondta nyugodtan Pista bácsi. - Lehet, hogy ez a postás tanonc lopta el a nyugdíjat is, ütötte le Gusztit és mivel nem kapták még el, így elvitte a családi pótlékot is – kalkulált Margit néni.

~ 22 ~


- Margit néni, ez így nem jó, ugyanis a postás tanonc csak akkor került ide, amikor már Guszti eltűnt – rázta a fejét Józsi. - Hát, pontosan azért! Neki tudnia kellett, mikor milyen pénz érkezik a faluba, és hogy milyen útvonalon viszi ki a Guszti – erősködött Margit. - Túl fiatal volt az a lány ahhoz, hogy ezt meg tudja egyedül így csinálni – csóválta Sanyi is a fejét. - Lehet, hogy volt cinkos társa – szólt közbe Pircsi. - Majd a Barna megtalálja ezt is – szólt Pista bácsi. – Ha megtalálta Gusztit, megtalálja emezt is. - Remélem, minél hamarabb meglesznek a tettesek, mert akkor nem tudom, hogy a jövő hónapban mi lesz velem – vészmadárkodott Margit néni. - Na, én megyek haza és elengedem a nagy kutyát – indult az ajtó felé Pircsi. - Lehet, hogy nem is beszél akkora nagy szamárságot ez a Pircsi. Én is elengedem otthon a kiskutyámat, a Bercit – mondta Margit néni, akinek egy kis keverék kutyája volt otthon láncon. - Hogy félnek a tyúkok – mondta nevetve Pista bácsi.

~ 23 ~


Az újabb pénzrablás híre eljutott a falu végére is, a Kovács Lajos bácsi házához. „Íróék” teljesen elképedtek az új bűnügy hallatán. - Nem semmi. Már másodjára tűnik el egy ember pénzzel fényes nappal – csóválta a fejét Árpi. - Valaki nem féli sem az Istent, sem a törvényt – mondta Timi. - Menjünk, keressük meg – mondta a mindig tettre kész Hunor. - Az erdőt már átfésülték, de ott nem találtak semmit. Legalábbis úgy hallottam – mondta anyja. - Lehet, hogy máshol van – Hunor nem tágított. – Ő honnan kezdte hordani a postai küldeményeket? - Úgy tudom, ő is a Petőfi utcáról kezdte csak úgy, mint Guszti – válaszolta Timi. - Ez biztos? – kételkedett a gyerek. - Ha másként lenne, akkor a rendőrség már máshol kereste volna. De még rendőrkutyákat is vittek az erdőbe - magyarázta türelmesen apja. - De azok nem Barney! Menjünk már, nézzünk szét Barneyval – tüsténkedett Huni. Már indult is, és felhámozta a tacsit. Ivyka azonnal útra készen állt. – Te csak hordozóba jöhetsz, ~ 24 ~


mert amilyen terepre megyünk, az a te bundádnak nem tesz jót. Ezzel fogta a kiskutyáját és beletette Fifi hordozójába. - Jöttök? – nézett türelmetlenül szüleire Hunor. - Na, menjünk, legalább megsétáltatjuk a kutyákat – állt fel anyja és apjával együtt készülődni kezdtek. Fifi is hámra került. Ivyka zokon vette, hogy ő most nem mehet a csapattal együtt pórázon. Kicsit sírt a hordozóba, de végül belenyugodott. Újra átfésülték a Petőfi utca végében lévő kis erdőt. Ők sem jártak sikerrel. - De mi van, ha most máshonnan kezdte a levélosztást? - vakarta a fejét Hunor. – Menjünk át a falu másik végébe. A Táncsics utcára. - Fiam, az legalább egy fél óra gyalog! – sóhajtott fel Árpi. - Nem baj, kibírjuk – és már indult is a gyermek vissza a faluba. - Nem zavarja, hogy mi már nem vagyunk olyan fiatalok és rugalmasak, mint ő – súgta Timi Árpinak. A házaspár kicsit kifulladva ért a falu másik végére. Timi leült az utolsó ház előtt kis padra. Muszáj volt pihennie, mert fájtak a lábai. Árpi is mellé ült kicsit pihenni. ~ 25 ~


- Itt hagyom nektek Ivyt, Barney-t meg elviszem magammal – cserélte ki a kutyákat Hunor. – Nem sokára visszajövünk. - Jól van. Menjél csak. Mi üldögélünk itt egy kicsit és pihenünk. Ha baj van, kiálts! Vagy van nálad telefon? Mert apánál van – mondta Timi. - Van nálam is telefon. Ha találunk valamit, majd szólunk – és már izgatottan indult is a tacsival. A Táncsics utca vége abban különbözött a Petőfi utcától, hogy itt köves út már nem volt, hanem hatalmas szántóföldek terültek el, ameddig a szem ellátott. A jobb oldalon volt egy nagyobb akácos. Huni és Barney az akácos felé vették az irányt. Egyszer csak éles csaholás ütötte meg Timi és Árpi fülét. Felpattantak a kispadról és futni kezdtek az ugatás irányába. Bent az akácosba találtak rájuk. Ott volt Huni, Barney és a fiatal postás tanonc. - Őt is leütötték, de nem tudom, hogy él-e még – mondta Huni. – Nem mertem megnézni, hogy van-e pulzusa. Árpi azonnal tárcsázta Boldizsárt és a mentőket. Majd óvatosan megfogta a lány csuklóját. - Még él. Van még szívverése. Remélem, a mentő idejében ideér. Boldizsár másodmagával ért először a tetthelyre. Mindent alaposan átvizsgáltak. Majd odafordult a családhoz: ~ 26 ~


- Honnan tudtátok, hogy itt van? – kérdezte. - Nem tudtuk, csak úgy gondoltuk, hogy lehet, hogy itt van – válaszolta Árpi. - De mégis, honnan gondoltátok, hogy itt lehet? – faggatta tovább őket a rendőr. - Nem mi ütöttük le! – szólt közbe hevesen a gyerek. – Csak egy megérzés volt. Az erdőben nem volt. Ezért úgy gondoltam, hogy mi van, ha most más irányból indult el reggel szétosztani a küldeményeket. És igazam lett. - Igen? Nos, akkor készülhettek az őrsre vallomást tenni – mondta dühösen Boldizsár. Közben befutott a mentő autó is. Hordágyra tették a fiatal lányt, majd hangos vijjogással elvitték Nyírsályra, a központi kórházba. Boldizsár dühöngött a rendőrőrsön. Már megint ezek az okos tojás kutyások! Az egész falu rajta fog röhögni, ha megtudják, hogy már megint ezek találták meg az áldozatot a nagybecsű kutyájukkal. Miért nem neki jutott hamarabb eszébe, hogy talán most máshonnan kezdte a napi rutint a lány? De hiába faggatott itt ki jó pár embert, senki nem tudott semmit és megint senki nem látott semmit. Hát vakok és süketek élnek itt?! Ennyi itt a fogyatékos?! Egy töpszli tacskó nyomoz itt ki mindent megcsúfolva a rendőrt?! Nem engedem holnap

~ 27 ~


boltba az asszonyt, határozta el. Még csak az kellene, hogy kiröhögjék! Dühösen lépett be a szobába, és ült le a számítógép elé. - Na, akkor halljam a sztorit. Ki kezdi? – nézett rájuk keményen. - Majd én kezdem, úgyis az én ötletem volt – ajánlkozott Hunor, majd elmondta az egészet töviről hegyire. - Te mióta is vagy itthon? – szólalt meg Boldizsár a vallomás legépelése után. - Három hete – jött a válasz. - Ismerted Gusztit és a postás tanoncot? – kérdezte gyanakodva a rendőr. - Gusztit ismertem, de a tanoncot nem. Semmi közöm hozzájuk! – mondta indulatosan a gyerek. - Mi tudjuk igazolni, hogy mindig velünk volt, otthonról nélkülünk egyszer sem ment el – kelt a gyerek védelmére azonnal az anyja. - Jól van, jól van – füstölgött tovább Boldizsár. Pedig milyen egyszerű lenne, ha a gyerek tette volna. Akkor az ügy azonnal megoldódna és én, Boldizsár oldanám meg. Akkor nem nevetne ki a falu, hanem tisztelettel nézne rám! De hagyjuk! Semmi sem ilyen egyszerű. ~ 28 ~


Még legépelte a szülők vallomását, aláíratta velük, majd elbocsátotta őket. Bosszúsan csukta be utánuk az ajtót. Leült az asztalához, elővette az ételhordót, amibe az asszony készített neki ételt, és dühös egér módjára enni kezdett.

~ 29 ~


5. A falu/város előtt nem maradt természetesen titokban Barney újabb hőstette. A cupák már elő volt neki készítve a Piri boltjában. Amikor Timi elrakta a szatyorba a kapott „díjat”, mind a három kutya a szatyor körül ténfergett és alig várták, hogy haza induljanak. - Ez a kutya már csoda számba megy – mondta Pista bácsi. – Tudtam én, hogy lehet rá számítani. - Azt hallottátok, hogy tegnap éjjel meghalt a postás tanonc? Belehalt a fejsérülésbe – mondta Piri szomorúan. - Nem, sajnos nem. Ez nagyon szörnyű! – kiáltott fel Árpi. – Értelmetlen halál. Ki vagy kik lehetnek azok az elvetemült gazemberek, akik embereket ölnek a pénz miatt? - Szegény lány! Csak kisegített és ilyen véget ért az élete – mondta szomorúan Timi. – Olyan fiatal volt még! - Az bizony – értett egyet Margit. – Mennyi áldozat kell még a rendőrségnek, hogy végre elfogják azokat, akik ellopják a pénzünket? - Kinek megy jobban a faluban? – kérdezte Hunor. - Nem tudom. Nem mondták még, hogy valaki feltűnően sokat költene – mondta Józsi. – Biztos vagyok benne, hogy ezt figyeli a rendőrség. Guszti még mindig kómában van? ~ 30 ~


- Sajnos igen – mondta Pista bácsi. - Ha jól tudom, ebben a hónapban nem jön nagyobb pénzöszszeg a postára. Addig csak csinál valamit a rendőrség - mondta Piri. - Lehet, hogy most majd a postát rabolják ki. Oda fizetjük a rengeteg csekket. Ott aztán lesz pénz – kiáltott fel Margit néni. – Onnan is elvihetik az én pénzemet! - Én már lassan hiszek ebben az ufó teóriában – kezdte Sanyi. – Mivel senki nem látott semmit, senki nem hallott semmit. Akkor az csak ufó lehetett. - Az eszed tokja! – mordult rá Pircsi. – Az ufót is látták volna. Azt mondja a tévé, hogy ha valaki ufót lát, akkor mindig valami nagy fényességet lát. - De a tévé azt is mondja, hogy az ufók képesek arra, hogy kimossák az agyadat és semmire se emlékezzél – okoskodott Sanyi. - Sanyikám, akkor téged már biztosan elvittek az ufók – mondta nevetve Pista bácsi. Ezen Pircsi is kacagni kezdett. - Ne röhögjél, Pircsi! – vágta hátba a nőt Sanyi.

~ 31 ~


- Nem ufók vitték el a pénzt – szólt közbe Árpi. – Biztosan ki fog hamarosan derülni, ki vagy kik tették. Szőrén szálán nem tűnhetett el ennyi pénz. - Akkor lehet, hogy valami drogos fiataloknak kellett ennyi pénz a szerre – szólt közbe Piri. - Szerintem, ha bandában csinálták volna, akkor azt látta volna valaki az utcában – rázta meg a fejét Timi. - Én csak azt nem értem, hogy honnan tudta a tolvaj, hogy a tanonc máshonnan kezdi az utat? – tette fel a kérdést Józsi. - Bizony, ez nagyon jó kérdés – értett egyet Árpi. - Sok kérdés van itt, amit jó lenne megválaszolni – mondta Timi. - A Barna tudja – mutatott a tacsira Pista bácsi. – Ő mindkét helyen ott volt és szagmintát vett. Igaz Barna? – guggolt le hozzá és simogatni kezdte a fejét. – Milyen kár, hogy nem tudsz beszélni! Akkor már rég elkaptad volna a tetteseket. Barney heves farok csóválásba kezdett. Megnyalogatta az öreg kezét, aminek mindig valami jó falat szaga volt. A lányok is utánozták. Ők sem akartak kimaradni a dicséretből és a szeretetből. - Na, most már mennünk kell. Köszönjük a különdíjat - fordult az ajtó irányába Timi és a kis csapat elindult haza. ~ 32 ~


Haza fele beszélgettek az esetről. Mindannyian egyetértettek, hogy ezt egy vagy két személy követhette el és helybélinek kell lennie. De akárhogy gondolkodtak, sehogy sem tudtak rájönni a megoldásra. Éppen az ABC előtt mentek el, amikor Barney heves morgásba és ugatásba kezdett. A lányok csatlakoztak hozzá, és hangos ugatással töltötték meg a teret. A gazdiék megálltak, szétnéztek, de nem tudták, mit ugatnak a kutyák. A boltból pár vevő jött kifelé. A nők ijedten hőköltek hátra Barney vad csaholásától és morgásától, valamint a kicsik hisztériájától. - Mi bajod van, Barney? – kérdezte Hunor. - Ne féljenek nem bánt, csak most valamitől ideges – mentegetőzött zavartan Árpi, miközben próbálta a bolt bejárata elől elrángatni a vicsorgó kutyát. A két kicsit Timi és Huni a hóna alá csapta, de azok látva Barney morgását, ők is tovább folytatták az eszement csaholást. - Megbolondultál? – dorgálta meg a tacsit Timi. Barney nem figyelt. Még mindig hátrafele ugatott. Megpróbálta a négy lábát megvetni a járdán, de gazdái tovább húzták. - Vén papi vagy, Barney. Ahogy öregszel, úgy vagy egyre rigolyásabb – mondta félig tréfásan Árpi. Pár percig csendben baktattak tovább az úton. Aztán hirtelen mindannyian megálltak. Megmerevedtek. ~ 33 ~


- Kik jöttek ki a boltból? – kérdezte izgatottan Hunor és már kiskutyájával nyargalt is vissza az ABC-hez. Árpi és Timi egymásra néztek és futásnak eredetek. A tacsi vadul kapartatott vissza. Ám mire odaértek, már mások jöttek ki a boltból, az előzőeknek már nyomuk sem volt. - Anya, nem emlékszel, kik voltak azok, akik itt jöttek? – kérdezte kétségbeesve Hunor. - Gőzöm sincs! Barney-ra figyeltem, hogy meg ne harapjon valakit – mondta anyja elkeseredetten. – Árpi? - Nekem sem rémlik… - mondta a férfi elgondolkodva. - Talán, a keményseprő feleségét láttam, a Julit, meg..., Mariannt, akinek fogyatékos a gyereke…és…talán a sokgyerekes nőt és férjét…ha jól tudom, Oláhék. A többiekre nem emlékszem. - Ez is több, mint amire én emlékszem – vigasztalta felesége. - Melyiket ugathatta Barney? Biztos, hogy annak köze van a dologhoz. Mit tudtok róluk? – faggatta szüleit a gyerek. - Hát a keményseprő felesége, a kéményseprő felesége – kezdte Árpi. – El tudom képzelni a férjről, hogy megpróbálja a nyugdíjat és a családi pótlékot ellopni, mert én magam nem kedvelem őket. A Rezső mindig szombaton akar jönni a kémény díjért, már csak azért is, mert tudja, hogy mi akkor nem foglalkozunk ilyennel.

~ 34 ~


- Á, szerintem attól még, hogy velünk ilyen, azért még az emberekkel nem – ellenkezett Timi. - Ki tudja? Az emberek haragszanak rá, mert hülyeségnek tartják, hogy kémény adót kellejen fizetniük. Már annyi adót fizetnek, hogy elegük van – mondta mérgesen férje. - Attól még nem fogja az embereket kifosztani – értett egyet anyjával Huni. - Mariannról sem tudom elképzelni, hogy leüssön két embert is a pénzért – elmélkedett hangosan Timi. – Igaz, fogyatékos a gyereke, debil, mint Mariann, de kapnak rá pénzt, és nem élnek annyira rosszul. A Mariann mamájával élnek, mert Mariannt ellökte az anyja, mikor kiderült, hogy szellemi fogyatékos, és hozzáment egy másik pasihoz az ország másik végében, és lett két normális gyereke. Így a mama nevelte. Közben Mariann összekavart valakivel, akitől született egy fogyatékos lánya. Nem fogja a nyugdíjat ellopni, nem hiszem, hogy a mamája hagyná. Meg egyedül nem tudott volna a Gusztival elbánni. - Ezzel egyetértek – bólintott Árpi. Közben megindultak hazafelé. - És az a házaspár…mit mondtatok, hogy hívják őket? – kérdezte Hunor.

~ 35 ~


- Oláh házaspár – felelte Árpi. – Öt gyerekük van. Kapnak rájuk emelt családi pótlékot, meg szerintem segélyt is. Nem hiszem, hogy lopniuk kellene. Sok gyerekre sok pénz jár. Magát lopná meg, ha a családi pótlékot elemelné. - Akkor kire volt mérges Barney? Mert abban, ugye egyetértünk, hogy valakire haragudott? És biztos, hogy arra, aki ott járt a tett színhelyén. Kik jöttek még ki a boltból? Gondolkodjunk! Néma csendben baktattak. Elérték a kapujukat, de még mindig nem szólaltak meg. Bementek a házba. Leültek a konyha asztalhoz és mindannyian mélyen gondolkodtak. A kutyák elvonultak a vackukba és hamarosan lehetett hallani Fifike apró horkolásait. - Nem jut eszembe más – mondta csalódottan Timi. - Nekem sem – csóválta a fejét Árpi. - Én meg alig ismerek itt valakit – húzta el a száját Huni. Ennyiben maradtak.

~ 36 ~


6. Másnap reggel Timi ment a postaládát megnézni, amikor Erzsikét látta, hogy a postaládájukba dob egy levelet. - Te vagy az új postás? – kérdezte, ahogy a kapuhoz ért. - Igen, én vettem át egy kis időre. Senki más nem merte – bólintott az asszony. - Van valami hír az ügyről? - Ha jól tudom, a Guszti magához tért, úgyhogy most a rendőrség nála van és kihallgatja. Remélem, meg tudja mondani, hogy ki ütötte le, és elkapják a gazembert, mert már mindenki félelemben él. Megáll az ember esze, hogy egyesek milyen bűncselekményre vetemednek! De az Úr majd lesújt rájuk! – mondta fenyegetően az idős asszony. Erzsike hithű katolikus volt. Minden vasárnap ment a templomba. A pócsteleki körmenetben is részt vett évente, sőt, a lakása tele volt bálványokkal, Szűz Mária szobrokkal, feszületekkel. Egy gyengéje volt: a férje nagyon ivott. Ezt mindig nagyon szégyellte. A férje nem volt hajlandó vele templomba menni, mert gyűlölte a papokat. Szerinte mind csak az emberek pénzét lopja el. Ezért járt az asszony vasárnaponként egyedül templomba. - Abban biztos lehetsz, hogy az Úr nem hagyja büntetés nélkül – értett egyet Erzsikével Timi. – Könnyen jött pénz, könnyen is megy.

~ 37 ~


- Tudtam, hogy te egyet fogsz velem érteni – enyhült meg a postás asszony. – Te is hívő vagy. Én mindig mondom az embereknek, hogy vigyázzanak, mert Isten szeme mindent lát. De ezek csak nevetnek rajtam és nem hiszik el. És na, tessék, itt van! A Guszti magához tért! És el is fogja mondani, mi történt vele. - Reméljük a legjobbakat – bólintott Timi. Erzsike felszállt a biciklijére, elbúcsúzott, Timi pedig bement a házba. - A Guszti magához tért – újságolta a fiúknak. - Na, ez jó hír! Akkor biztos, meg fogja tudni mondani, hogy mi történt vele – mondta férje. - Kár, hogy nem Barney kapja el a bűnözőket – húzta el a száját csalódottan Hunor. - Barney így is sokat segített és sok mindent kinyomozott. Egy kis dicsőség a rendőrségnek is jár – mondta mosolyogva Timi. Két nap múlva kattant a bilincs a rabló gyilkosokon. A Boldizsár büszke volt magára. Úgy gondolta, most már megint emelt fővel járhat és az asszonyt is nyugodtan elengedheti a boltba, mert nem kell miatta szégyenkeznie. Nem egy négylábú szőrcsomó fogta el a tetteseket, hanem ő, Kovács Boldizsár! ~ 38 ~


Természetesen Piri boltjában nagy volt a szenzáció. Az emberek egymás szavába vágva mesélték el az esetet. - Hát ki gondolta volna, hogy ők tették! – háborgott Margit. – Ki a fene gondolja egy nagy családos emberről, hogy ellopja a pénzemet! Miért nem mondta, hogy kell neki pénz, akkor adtam volna neki! De hogy megöljön két embert és ellopja a pénzemet, hát az már felháborító! - Nem ölt meg két embert, csak egyet – javította ki Józsi, a boltos. Éppen Inci lépett a boltba kisfiával, Pistikével. - Hallottad, Inci? Meglettek a posta tolvajok – újságolta Sanyi. - Na, kiderült ki tette? Hallottam ezt-azt, de nem tudtam kivenni a részleteket – magyarázta a nő. - Az Oláh házaspár volt! A János meg a Piri! Ki hitte volna? – szólt közbe Piri, a boltos. - De hogy csinálták? – kérdezte Inci. - Becsalták a Gusztit valamilyen ürügyön a házukba, amikor ott kezdte náluk a levélkihordást. Bent fejbe verte Jani Gusztit, majd éjjel kivitték a mozdulatlan testet a mellettük lévő erdőbe – ecsetelte Sanyi.

~ 39 ~


- Te jó ég! – szörnyülködött Inci. – De miért tették? Hiszen a gyerekekre is kapnak pénzt! - Devizahitel van a házukon. Hiába van a sok gyerek, azokat is el kell tartani, na, meg ott van a rezsi – vetette közbe Józsi. - És akkor fogják magukat és ellopják az én pénzemet! - kiabált be Margit. – Mit képzelnek ezek? Felveszik a hitelt és az én pénzemből akarják kifizetni?! - Margit, nem csak a tiedet lopták el! Mindenkiét! Csak a tiedből ki sem tudták volna fizetni! – szólt közbe morcosan Pista bácsi. - Akkor is! – sipákolta tovább Margit. – Mit képzelnek ezek, hogy csak úgy ellopják a pénzemet?! Pista bácsi csak legyintett Margit siralmára. Ezek az asszonyok! Gondolta magában. Sosem értik, mit magyaráz nekik egy férfi. - De azt honnan tudták, hogy a tanonc nem az ő utcájukban, a Petőfi utcán kezd, hanem a másik végen? – értetlenkedett tovább Inci. – Pistike, nem nyúlj semmihez! - Piri aznap a postán volt. Akkor fizette be a lopott pénzből a csekkeket. Látta, hogy a tanonc a másik irányba megy, nem feléjük. Gyorsan felhívta a mobilján a férjét és szólt neki. Erre Jani kocsiba vágta magát és elrobogott a falu másik végére. Ott leszólította a tanoncot, majd azt is fejbe vágta. Majd elrej~ 40 ~


tette a testet a kocsijába és kivette a falu végére az akácosba – magyarázta élvezettel Sanyi. Tetszett neki, hogy ő mindent tud, és most ő van a középpontba. A nők tátott szájjal hallgatták. - Hogy a fenében nem látta senki? – kérdezte Pircsi. - A gonosz az ilyen – mondta síri hangon Pista bácsi. - Te Sanyi, honnan tudod te az egész esetet ennyire jól? – csipkelődött a fiúval Pircsi. - Mert nekem Boldizsár a barátom, és tegnap elmondta nekem – felelte Sanyi büszkén. Lám, ő milyen bennfentes! Nyírbócs lakossága újra fellélegezhetett. Megint csak fény derült egy újabb gonosz ügyre.

~ 41 ~


7. Csengettek. A három kutya azonnal talpra ugrott és heves ugatásba kezdett. Timi előre engedte őket, és kimentek a kapuhoz. Pista bácsi állt ott. - Jó napot! – köszöntötte az öreget Timi. - Jó napot! – viszonozta Pista bácsi. – Hoztam már ezeknek a kutyáknak egy kis rendes ételt, mert tudom, te nem adsz nekik. Timi felnevetett. Tudta, hogy az öreg csak viccelődik, és persze zavarban is van, azt próbálja ezzel leplezni. - Tessék bejönni – invitálta. A kutyák azonnal körbe sereglették. Heves farkcsóvába kezdtek, mert Pista bácsitól mindig kaptak valamit, ha mást nem is, egy kis simit. Viszont Pista bácsinak most hús szaga volt. Ettől nagy izgalomba jöttek. - Itt van egy kis csirke csont a nagy detektíveknek – emelte fel a szatyrot nevetve. Timi elvette, megköszönte, majd elosztotta a kutyáknak a táljába. Igyekezett őket távol tenni egymástól, hogy ne mászkáljanak a másikhoz, ellenőrizni, kinek milye van, hanem a sajátjukkal legyenek elfoglalva. - Jó napot, Pista bácsi – üdvözölte mosolyogva az idős embert Árpi és Huni is. ~ 42 ~


- Jöttem már egy kis kutyanézőbe – mondta az öreg. - Megkínálhatom valamivel? – kérdezte Timi. - Egy kis pálinkát elfogadok – bólintott az öreg. Timi ránézett csodálkozva. - Pista bácsi, de hát jól tetszik tudni, hogy nekünk szeszes ital nincs itthon - mondta neki. - Tudom, lyányom, azért mondtam – nevetett fel az öreg. – Nekem sem lehet inni. De hát te kérdeztél, én válaszoltam. Jó lesz egy kis víz is. - Rendben, Pista bácsi – nevetett az asszony, és egy kis üdítőt és egy kis pogácsát tett az asztalra. - Hallottátok, hogy kik voltak a posta tolvajok? – kérdezte. - Igen, hallottunk róla. Nagyon szomorú – sóhajtott Árpi. - Már hamarabb elkaphattuk volna! Barney megugatta őket az ABC előtt, csak mi nem tudtuk, kit ugat – mondta savanyúan Hunor. - Tényleg? – nézett rájuk nagyokat pislogva Pista bácsi. – Ej, ez a Barna! Nem érti őt senki! - Hát igen…. – mondta szégyenkezve Árpi. – Nem tudtuk eltalálni, kit és miért ugat. Nem gondoltuk, hogy valamelyik

~ 43 ~


vásárló tette volna! Nincs senkire ráírva, hogy gyilkos vagy tolvaj. - Én mondtam, hogy azok között van az elkövető – erősködött a gyerek. – De anyuék mindegyiket kimagyarázták, hogy miért nem tehette. - Jól van, már gyerekem! Majd mindenkit itt meggyanúsítok! – bosszankodott Timi. - Pedig akkor már rég meglettek volna tolvajok és Barney kapta volna el őket – durcáskodott tovább a gyerek. - Nem mindegy, hogy ki kapja el őket? Az a lényeg, hogy megvannak – mondta szelíden az apja. - Nagyon sajnálom a tanoncot. Olyan értelmetlen a halála – sóhajtotta Timi. - Semmi sincs véletlen – vetette közbe a férje. – Az Úr jobban tudja, hogy miért kellett meghalnia. Bízzunk Benne. Elhallgattak és így ültek pár percig. Egyszer csak befutott Ivy és beugrott gazdija ölébe. Kisvártatva Fifike is befarolt, meg Barney is megérkezett cammogva. A tacsi egyenesen Pista bácsihoz ment. Körbe szaglászta, hogy nincs-e nála még valami. Nem kellett sokáig nyomoznia, hogy rájöjjön, az öregnél már semmi sincs. Felkérte magát az idős ember ölébe. Az felvette és simogatni kezdte.

~ 44 ~


- Jó kutya vagy, te Barna – dünnyögte neki, miközben a tacsi befészkelte magát Pista bácsi ölébe. Erre Ivyka leugrott Huni ölébe, és felkérte magát ő is az öreg ölébe. Erre Fifike is ugyanazt kérte. Pista bácsit nem zavarta. Karjaiba tartotta a két kis fehéret, míg a tacsi egyenletes szuszogása elárulta, hogy már alszik is az ölében. Szeretettel simogatta az apró jószágokat, akik puszi özönnel árasztották el. – Jó is a jószág. Nem érzi magát egyedül az ember – mondta. Még beszélgettek egy kicsit a világ dolgáról és Istenről. Amikor kikísérték, még egyszer visszanézett Pista bácsi, intett nekik és haza ballagott. Két nap múlva tudták meg, hogy az a nap volt Pista bácsi utolsó napja. Aznap lefeküdt és többé nem kelt fel.

~ 45 ~

Az eltűnt postás esete. Ócsai Tímea. - Barney, Fifi és Ivy nyomoznak. Magánkiadás. Ez a könyv nem árusítható! Hunor Könyvek. Nyírbogdány, 2015

Recommend Documents