PUSZTADOKTOR MAGAZIN III. évfolyam 10. szám
a Madárkórház Alapítvány havilapja
2008. október
• Műholdas nyomkövetés darvaknál • Egy fecske nem csinál ügyet • Meggyógyult az áramütött vörös vércse • Rajzpályázat a Madárparkról
Szél jegyzet
híre megosztotta a közvéleményt, ugyanis azokat a szervezeteket, akik ezzel foglalkoztak, valószínűleg nem igazán ismeri a magyar lakosság. Ezek a megmentők, vagy ha inkább úgy tetszik, bajkeverők gyűjtőfogalomként léteznek: a természetvédők. Szegény magyar lakosság pedig talán nem is sejti, hogy ebben
A szeptember végi hirtelen jött hidegben megakadt a repülő rovarokkal táplálkozó fecskék vonulása, és országszerte több száz madár rekedt itt élelem nélkül. A befogott madarakat mesterségesen táplálták, azt nem lehetett tudni, meddig tarthatók így életben. Ezután született meg a repülős röptetés ötlete, amit többen elleneztek, és néhányan arra hivatkoztak, ez csupán jó PR-fogás a Madárkórháznak, a segítséget felajánló Malévnek, a Depreceni Airport Kft.-nek, vagy a szállítódobozokat felajánló Sca Packaging Hungary Kft.-nek. Én a fecskékkel vagyok. Ezt rögtön az elején szeretném leszögezni. Úgy gondolom, túlzás lenne azt állítani, hogy a fecskék megmentésének és repülővel telelőhelyükre való elröptetésének
a cilinderben nem csak a fehér nyuszi lapul meg, hanem a farkas is. Azt gondolom, igen, jó PR fogás lett volna. A természetvédelemnek. Ha végre valamit összefogással meg lehetett volna valósítani, ha megválva az elitista szemlélettől, „populáris” eszközökkel, de el lehetett volna juttatni az üzenetet a magyar lakosságnak: van, ami fontos, van, amiért mi is tehetünk valamit. Jó lett volna. És talán a több száz millió „környezettudatos” szemléletformáló forintnak most is lehetett volna jobb helye. Lehetett. Volna. De nem lett.
Veres Hajnalka
Az én szelíd hollóm
Augusztusban ismét sikerült elmennem a Hortobágyi Madárkórházba. Mikor végigjártam a látványkórházat, láttam régi madarakat, akiknek az életét meg tudtuk menteni, de már többet nem repülhetnek el. S újabbakat, akik lábadoztak. Mikor bekerül egy madár ide, a műtőasztalon dől el, hogy élni fog-e, és ha igen, akkor tud-e még valaha repülni. Én azt vettem észre, ha egy madár bekerül, a Doktor úr úgy harcol az életéért, hogy lábra állhasson vagy repülhessen, hogy a végén beleizzad. A madarakat úgy kezeli, mintha emberek lennének. Folytatva sétámat a kórházban, meghallottam egy hollót. Az egyik lábadozó ablakpárkányán ülve nézett, de nem láthatott semmit, mert le van sötétítve az ablak. Soká-
2
2008. október
ig tanakodtam, hogy kezdett foglalkozni vele. Utána én miért figyel ennyire jöttem, s nekem felkeltette az érdekkifelé. Ez a madár lődésemet. Ha a holló társalog, akkor rájött, hogy ha közel mély, kattogó hangot ad és felborzolja teszi a fejét és kinyílik a tollazatát. Napról napra egyre jobaz ajtó a kisröpdére, ban megszoktuk egymást, kezdtem a akkor annyi fény jön bizalmába férkőzni. Először kézre vetát, hogy kilát. A holló tem, utána már hívásra jött magától okos madár. Európá- is. Bandi figyelmeztetett, hogy vigyázban neki van a legerő- zak, mert veszélyes lehet. Zárás után sebb csőre. Finnor- röptettem a folyosón, simogattam, s az szágban megfigyelték, ujjammal úgy csináltam, ahogy a hím hogy a lékhalászok hollók a párjuknak. A tojó fejét gyenotthagyott csalijait a géden csipkedik. Ezt utánoztam és ez holló kihúzza a csőré- tetszett neki. Nemsokára haza kellett vel és a lábaival foly- jönnöm, mert kezdődött az iskola. ton rálép a zsinegre, hogy vissza ne Szívesen el hoztam volna a hollót, de a csússzon. Végül megjelenik a hal, amit házi tartásához külön engedély kell. elfogyaszt. Ez a tojó holló úgy került Cseszlai Zsombor hozzánk, hogy egy debreceni Lappanytú a Madárkórházban parkban élelmet kéregetett, s ha nem A közelmúltban a Miskolci Állatkertből került a Madárkórkapott, akkor házba ez a különös madár, a lappantyú. Az éjszakai rovarokodavágott a kal táplálkozó madár csőrével. Az- ebben az időszakban tán egy soly- már vonul, így ha az mász befogta elhullajtott evezőtollai két szelet pa- kinőnek is, és sikerül rizerrel. Be- átteleltetni, csak tavaszkerülése után szal lehet majd elengedBandi a kór- ni. Reméljük, addigra ház gondnoka teljesen felgyógyul. és ezermestere
Műholdas nyomkövetés a darvaknál Régi vágya minden madárral foglalkozó tudósnak, hogy minél pontosabb képet kapjon egy-egy faj vonulásáról. Az első komolyabb lépés erre a nemzetközi szinten kiépített gyűrűző központok és gyűrűző helyek kialakítása volt. Ezt követte a színes gyűrűvel történő jelölés darvak esetében, majd később a flamingóknál, gólyáknál, lilikeknél, sasoknál stb., mely a korábbinál lényegesen több adatot szolgáltatott. (Ennek legfőbb előnye, hogy a színeket biztonságos távolságból le lehet olvasni, nem kell hozzá befogni a madarat.) Szinte ezzel párhuzamosan a darvaknál rádióadós jelölés is történt. A 90-es évek elején olyan „modern” adókat sikerült darvakra szerelni, melyek akár egy évig is adtak és a földről néhány kilomé-
terről biztonságosan be lehetett őket mérni. Forradalmi áttörést jelentett a daru vonulás-kutatásban, amikor az első, izraeli műholdas nyomkövetőt sikerült egy Finnországban kikelt fióka hátára erősíteni. Igaz, ekkor az adatok csak néhány hét alatt kerültek a kutatók birtokába, de ez egyáltalán
nem hátráltatta a tudományos munkát. Azóta sokat fejlődött a technika, így minden évben lehetőség nyílik néhány daru műholdas nyomkövetésére. Ebben az évben öt madár kapott egy gyufásdoboz méretű kis hátizsákot, mely figyeli a madár mozgását és most már szinte naprakész adatokat továbbít, akár három éven át a madárról. Az idén megjelölt műholdas daruból már négy hazánkban, Hortobágyon van, Mauri, az ötödik október közepén még a Lengyel Alföldön tartózkodott, de a mozgásából következtethető, hogy hamarosan csatlakozik a Hortobágyon gyülekező társaihoz. A daruvonulásról bővebben a darvaknyomaban.extra.hu weboldalon olvashatnak.
Konyhás István
Kapcsolódjon be Ön is a Magyar Daruvédelmi Munkacsoport vonulás-kutatásába!
A darvak nyomában
Hortobágyon
ű könyv szerzője és
nyhás Ist A túra vezetője: Ko
cím , a puszta portréja ván – A Hortobágy
fotósa
ak keregyűrűvel jelölt darv es ín sz a, ás jár be k ítunk. helye lehetőséget biztos ogatása, táplálkozó si lát zá tó áz fo rh és kó t, ár ve ad sö M : Program ópot, kézi távc egtekintése. Teleszk sése, esti behúzás m F • 2 fő 14. 000 HU 000 HUF . 12 fő 1 F HU A túra díja: • 4 fő 20. 000 aban.extra.hu 16. 000 HUF : www.darvaknyom 3 fő ió ác rm fo in b eb őv (B ást támogatja.) r daruvonulás-kutat ya ag m a l jja dí li te A részvé
2008. október 1. – november 15. Indulás: 15.00 óra
Jelentkezés:
Utazás: Debrecenből, vagy (30) 621 2160
Hortobágyról terepjáróval
[email protected]
2008. október
3
Egy fecske nem csinál ügyet ... gült fecskéket a Madárkórházban, és vártuk a jó időt. Mígnem végre szép idő lett, a rovarok is előjöttek, így engem ért a nagy megtiszteltetés, hogy elengedhettem a Madárparkban fel-
épült fecskéket. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik segítségünkre voltak a fecskék megmentésében.
Tardella Ildikó
fotó: Oláh Tibor/MTI
Fecskék repülővel Afrikába? Képtelen ötletnek tűnik? A történet akkor kezdődött, amikor is idén szeptemberben túl korán állított be az ősz. Fecskék ezrei maradtak élelem nélkül, és haltak meg országszerte néhány nap alatt. A hideg miatt pedig a madárkórházban napról-napra nőtt a fecskék száma. Az időjárás előrejelzést nézegetve csekély esély sem volt a vénasszonyok nyarára, sőt, naprólnapra csak lehűlést tapasztalhattunk. A fecskék esélyei pedig egyre kisebbek voltak az élelemszerzésre. Egy kedves barátnőm éppen akkor érkezett haza családjával Tunéziából, ő mondta, hogy ott bizony már vannak fecskék. Innen jött az ötlet, ha nem tudnak elmenni, akkor segítsünk nekik. Miért ne tehetnénk, hiszen korábban más külföldi repülő társaság csinált ilyet. Felhívtam a Debreceni repteret, ahol elmondtam a képtelennek tűnő ötletet, kicsit idegenkedve fogadták az ötletem, de nem álltak el a végszükség esetére tartogatott segítségtől. Napokig etettük a legyen-
... de ötszáz ? Kis Angéla tiszafüredi természetbarát aktivistánk, aki lakásán 125 fecskét gondozott, ugyanekkor, ettől függetlenül, szintén egy ismerősével beszélgetve jutott a repülős szállítás gondolatára, és telefonon felvette a MALÉV-vel a kapcsolatot. A légitársaság munkatársai nagyon pozitívan álltak a dologhoz, kiderült: a
fotó: Veres Hajnalka
4
2008. október
fecskék számára alkalmas útirányba Budapestről induló járatok közül egy istambuli gépen volt elegendő hely akár ezer fecske számára is, melyet a vámolással és ügyintézéssel együtt teljesen ingyen felajánlottak a madarak mentésére. A madárvonulás kutatók változó, de akkori álláspontja szerint az útirány Olaszország-Tunézia-Etió-
pia, ezért inkább a Hortobágyhoz közelebbi, Debrecenből induló tunéziai gépet részesítettük előnyben. Utólag kiderült, hogy mégis jó lett volna Istambul, de tekintetel arra, hogy a kis testű madarak energiatatalékai pár óra alat kimerülhetnek, a legfőbb szempont az volt, hogy hova jut el gyorsabban, és melyik fogadó állo-
máson gördülékenyebb a vámolás, az állategészségügyi és természetvédelmi ügyintézés. A vámolást a debreceni Nemzetközi Repülőtér munkatársai és a tunéziai vámosok előre elintézték, a tunéziai Association „Les Amis de Oiseaux” természetvédelmi szervezet minden támogatásáról biztosított. Tőlük tudjuk: a monastiri reptértől 15 percre a tengerparti mocsarak felett több százezer vonuló fecske táplálkozik. A nemzetközi szállításhoz szükséges állategészségügyi igazolást a debreceni helyi hatóság azonnalra ígérte, a hazai természetvédelmi engedély pár napot váratott magára, de az ellentétes minisztériumi állásfoglalástól függeltenül a helyi zöldhatóság úgy döntött: bármikor megadja az engedélyt. Végül a reptérre szállítással együtt, be-kirakodással, ügyintézéssel az elengedésig 3-4 óra alatt megvalósítható lett volna az akció. Lehet arról vitatkozni tudományos alapon, hogy mi a jó fecskének, ha maga repül, vagy ha viszik Afrikába, milyen útvonalon, mikor és pontosan hova, de ezeknek a fecskéknek a kézre kerülés pillanatától a leggondosabb és legszakszerűbb ellátás mellett
is 2-3 napjuk volt az életre! Tapasztalatunk szerint ennyit bírtak. Folyamatos etetés mellett sem lehetett annyi energiát beléjük tölteni, mint amennyit felhasználtak a mindenképpen stresszel járó zárt tartás és a számukra szokatlan, megerőletető etetés miatt. Ha egy táplálékban bővelkedő helyen, ahol nem kell a táplálékért egymással versengeni, és nem kerül több energiába a szúnyogot megfogni és megemészteni, mint amennyi nyerhető belőle, akkor ez az állapot megfordítható. Ilyen hely akkor itt, az országban nem volt. Amikor a fecske hagyja magát megfogni, már a tartalékai végét használja fel. Legtöbbjük a beérkezést sem érte meg, vagy fél órán belül elpusztult, de voltak többen, melyek 5-6 napot is túléltek, megérték a jó időt, és a feltámadó rovarfelhőket. Azok számára, melyeknek ez
Vannak olyan fajok, melyek táplálási módszerével, tartási körülményeivel, igényeivel, viselkedésével már megismerkedtünk, hiszen a kórfotó: Konyhás István ház működése óta szinte rendszeres „vendégeink”, ilyenek a gólyák, egerészölyvek. Vannak azonban olyan fajok, melyek szerencsére (vagy sajnos) ritkán kerülnek be ide, így ellátásuk mindig új ismereteket is jelent. A most szerzett tapasztalatok alapján a fecskék átteleltetése szinte lehetetlen feladatnak tűnik, főként ilyen nagy létszámban. A pár napos hideg esetén a legjobb melegben tartani a madarakat, etetni
és szabadon engedni őket. Ilyenkor jó lehetőség van arra is, hogy a mesterséges táplálás során plusz vitaminokat kapjon, esetleg élősködő-irtást is el lehet végezni. Ha tovább tart a hideg, mint pár nap, jó eséllyel szabadon lehet engedni a madarakat hodályok, állattartó telepek közelében. De csak olyan helyen, ahol nincs vegyszeres rovarirtás. Körösszegapáti közelében kb. 500 fecske vészelte át a hideget egy birkahodályban, a pusztulás egy hét alatt napi 3-4 madár volt. Balatonfüred közelében a réteken sétálgató emberek között szedegettek fecskék, így naponta többször is végigjárták a területet. Hortobágyon sövényeket ütögettek, így az onnan felreppenő rovarokat szedegethették a fecskék. A legjobb minél hamarabb és a legjobb kondícióban elengedni a madarakat. Jó lenne, ha nem akarná senki kisajátítani a madármentést magának,
fotó: Konyhás István nem adatott meg, egyetlen lehetőség lehetett volna a repülőgép. Köszönet illeti a MALÉV és a Debrecnei Nemzetközi Repülőtér munkatársait, akik ezt azonnal megértették, és mindenfajta reklám, PR lehetőség nélkül, önzetlenül, csupán állat-és természetszeretetből igyekeztek segíteni a fecskéken. Nem rajtuk múlott, hogy a kis utasok nem érkeztek meg Afrikába, de kiköveztek egy járható utat a később esetlegesen rászorulók számára.
Dr. Déri János a hortobágyi Madárkórház állatorvosa
hanem partnerként, a tapasztalatokat átadva közös stratégiát dolgozhatnánk ki. Azokat a fiatal fecskéket, amelyek a kései költésből itt maradtak, lemaradtak az öreg madaraktól, miért ne lehetne a többi után vinni? Mivel még nem vonultak, nem „vésődött be” nekik a vonulási út, és valószínű, hogy nem a repülőgépes program fog bennük megmaradni. A legrosszabb, ami történhet az, hogy Afrikában elpusztulnak azok a fecskék, amelyeket már nem lehet időben szabadon engedni, de átteleltetni sem lehet őket. Egyébként ez az út nem szokatlan, Andréssy Pál Cselekvő Természetvédelem című könyvében hivatkozik Schmidt Egon beszámolójára, mint pozitív példára, amikor 1975-ben Hollandiából és Németországból szállították repülővel a fecskéket Afrikába.
Konyhás István
2008. október
5
Meggyógyult az áramütött vörös vércse
Októberben megemelkedett az áramütés miatt a hortobágyi Madárkórházba beérkezett vörös vércsék száma. Fiatalok és több évesek egyaránt érkeztek kölönböző stádiumú láb- és szárnyelhalással. A villanyoszlopok keresztágán pihenő madarak lábukkal a fémen letestelnek, és szárnyukkal a vezetékhez érve zárhatják az áramkört. Ilyenkor többnyire elpusztulnak, néha a sokkhatásból pár óra alatt magukhoz térve pár napig repülni is tudnak, de az áramkört záró végtagjaik (általában az egyik láb és az ellenoldali szárnyvég) lassan elhalnak. Először látható tünet nincs, csak némi funkcióhiány jelentkezik: kicsit lóg a szárnyuk, többet pihentetik az egyik lábukat, mely melegebb, vagy hűvösebb lehet, mint a másik. Rendellenes érzésük támad, emiatt csipkedni kezdik saját végtagjukat. A vérző sebet beköpik a legyek, és másnapra-harmadnapra a nyüvek szinte már leemésztik a szöveteket. Ha nem, akkor a madár magának rágja le a normális vérkeringés mellett fokozatosan elhaló végtagját, mely száraz üszkösödésnek indul, mumifikálódik,
6
2008. október
és leesik magától is. A folyamat kb. 10-15 napot vesz igénybe. Az előrehaladott, véres elvá ltozás ok ka l járó esetekben már nem lehet érdemben segíteni. A légynyüveket piretroid hatóanyagú spray-vel (Insecticide 2000, Tabrenil Insecticida, Bogáncs) tarthatjuk távol, vagy távolíthatjuk el: a sebet befújva maguktól jönnek ki. Védőkötéssel a végtag elvesztése nem akadályozható meg, csupán a nagyobb terület lecsípkedése. A tartósan sérült madarak a természetben elpusztulnának, életük végéig emberi gondoskodásra szorulnak, esetenként zárt téri tenyésztésre alkalmasak. Hatékony beavatkozásra csak az első napokban van lehetőség, amikor még szinte semmilyen tünet nem észlelhető. A vezeték alatt vergődő madár, mely nem, vagy nem jól repül, és nincs más sérülése, vagy betegsége, valószínűleg áramütött. Ez a mentett vörös vércsék 99 %-ára igaz. Ha azonnal kórházba kerül, néha megmenthető. A szárny- és lábvég naponta többszöri bővérűségkeltő (Betadin, Kálium-jodid) kenőcsös masszírozásával, az érintett végtag lokális akkupunktúrás pontjainak lézeres kezelésével, Bioptron lámpa használatával, meleg, jódos párakötéssel igyekszünk a vérkeringést és az energia áramlást fenntartani. A kezelések között leukoplaszttal fedett védőkötéssel akadályozzuk meg a
végtag csípkedését. Ezzel a módszerrel már sikerült néhány ölyvet és vörös vércsét 2-3 hét alatt meggyógyítani. Egy új módszer kipróbálásával mindez egyszerűbbnek tűnik: Antos Györgyné Ibolya felajánlotta alapítványunknak a Magnapress-M készüléket, mely irányított mágnesnyaláb segítségével mindezt helyettesíti, és a védőkötés levétele nélkül is alkalmazható. Naponta 2-3 alkalommal, néhány percen át két északi pólusú mágnesnyaláb között kezeltük a végtagokat. Az eredmény: a képen látható vörösvércsét két hét után gyógyultan szabadon bocsáthattuk. Ez a darázsölyv (jobbra lent) szerencsésen túlélt egy autóbalesetet. A Madárkórházban három hete gyógyul, az állapota kielégítő, de már lekéste a vonulást, ezért átteleltetjük és tavasszal engedjük szabadon. Etetése némi nehéséget okoz, mert természetes táplálékai a méh és darázs lárvák ilyenkor nehezen hozzáférhetők. A lépesmézbe helyezett lisztkukacot elfogadja, de ez túl bonyolult megoldás, ezért igyekszünk rászokatani átmenetileg a hústáplálékra.
Az orvos válaszol Kedves János, Ismét segítségért fordulnánk Önhöz egy sirállyal kapcsolatban. Egy jó héttel ezelőtt került hozzánk egy fiatal sárgalábú sirály (Larus michahellis), melyet a román tengerparton fogtak. A madár fizikai kondíciója jónak látszott, azonnal evett magától, az ember keze után vágott, ha túl közel nyúltunk hozzá, a szárnyaival verdesni kezdett, tehát minden védekezésre és menekülésre használt viselkedést bevetett. Azonban egyáltalán nem tudott a lábára állni. A madár állapota a kollégáim elmondása szerint kissé javult az utóbbi napokban, ami abban nyilvánult meg, hogy próbált lábra emelkedni, amit azelőtt nem tett meg. Azonban ez meg mind nem elégséges, és a sirály továbbra is ül a csüdjén. Megpróbáltuk nyílt víztükörre tenni, hogy lássuk, miként viselkedik, de azt tapasztaltuk, hogy meg sem próbál a lábaival hajtani, sőt, egész hátsó fele a víz alá merül. Elhalva nincs a láb, mert mindig behúzza, néha mozgatja, és a comb enyhe szorítására is reagál. Sajnos nem tudok több információt adni, mert nagyjából ennyi az a tünetcsoport, amit mi felfedni véltünk rajta. Kérdésem az lenne, hogy a fentebb leírtakból megállapítható-e, mi lehet a madár baja, vagy hogy ilyen tünetre tudna-e valami gyógykezelést ajánlani. Hozzánk a madár úgy került be, hogy a lábában izomsorvadás van. Mindezt azonban nem egy szakember állapította meg, hanem aki hozta, erre gyanakodott, mivel a madár nem tudott lábra állni. Ennek lehet valamennyi valószínűsége egy fiatal, idei madár esetében, és a fenti tünetek alátámaszthatják-e mindezt? Esetleg ha valóban ez lenne az ok, gyógyítható? Előre is nagyon szépen köszönöm a segítséget!
Üdvözlettel, Szilárd
Kedves Szilárd! A sirálynak lehet elhalásos bélgyulladása (a kórokozó Clostridium perfringens), mely során a hasfájás a lábak mozgatásával fokozódik, és ezért pár lépés után lehasal. De ekkor valami hasmenésnek is kell mutatkozni, és tudna repülni. Ha van törmelékes barna hasmenés is, akkor Klion tablettával gyógyul. 1/5 tabletta naponta 5 napon át. Lehet még botulizmusa (a Clostridium botulinum nevű baktérium botulinus toxinja okozza), ami a lábak gyengeségével kezdődik, majd folytatódik a szárnyakon és végül a madár oldalt fekvésben hullik el. Ilyenkor a madár nem tud repülni, és bénák a lábai, nincs hasmenés, a mérgezés édesvízi sekély tavak felmelegedésekor alakul ki. Ha tengerparton volt ilyen, akkor ez a valószínű. Ilyenkor több (akár több ezer) madár bénul le. Kezelése vízterápiával eredményes: egy 10 ml-es fecskendőre 10-15 cm-es gumicsövet húzva, naponta 3-5 x 10 ml vizet a begyébe fecskendezni, 3-4 napon át. Az is lehet, hogy elütötték, és sé-
rült a medence tájékon, a gerince sérült, vagy inkább csak zúzódott, vagy eltört a medence csontja. Ez röntgennel vizsgálható. Ennek feltétele, hogy a megtalálás helye közút közvetlen közelében legyen. Ilyenkor két hétig pihentetni kell, hadd feküdjön, de közben cserélni kell alatta az almot, és falatoztatni. Indokolt esetben kortikoszteroid (pl. Predexon inj.0,1 ml) és mellette kötelezően antibiotikum (pl. Amoxycillin inj. 0,1 ml sc.) adható egy héten át. Ha nincs olyan tünet, ami a három közül valószínűsíti az egyiket, akkor legvalószínűbb a harmadik. Az izomsorvadás kizárható.
Üdvözlettel: János
Önkéntesek Hortobágyon
Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) programjában résztvevőknek tartott legutóbbi EVS Klub helyszíne Hortobágy volt. A közel egyhetes tréning során, (melyet a HangKép Egyesület szervezett) délutánonkét lehetőség nyílt Hortobágy kulturális és természeti értékeinek megismerésére is. Így a 30 résztvevő ellátogatott a HNP kiállítására, a Pásztormúzeumba, a Madárparkba, a Mátai pusztára, evezett a Hortobágy-folyón és kerékpárral bejárta a puszta zeg-zugát. A programok között szerepelt a darvak esti behúzásának megtekintése is. Az Európában csak pár helyen látható csodát török, francia, jordán, spanyol, olasz, román, litván, angol, német fiatalok élvezhették, természetesen némi forralt bor és pogácsa elfogyasztása mellett. ( A hazánkban töltött 3, 6, vagy 12 hónap során a fiatalok önkéntes munkát végeznek az ország különböző pontjain működő civil szervezeteknél, így akár még Hortobágyon is találkozhatunk velük.
2008. október
7
Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése:
[email protected] • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Az újságot szerkeszti: Dr. Déri János, Veres Hajnalka, Konyhás István. Tördelés: TerepSzemle Stúdió • ISSN 175–456X
