PUSZTADOKTOR MAGAZIN

PUSZTADOKTOR MAGAZIN X. évfolyam 1. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja

• • • •

Galambok végveszélyben Ember az embertől A mátyásmadár 1% a Madárkórház Alapítványnak

2015. január

RTOBÁGY HO

ÁZ

AL

A

ÓR

H

PÍ

TV

ÁNY

MADÁRK

Miért vagy mégis kedves ember? Válasz a 2014. novemberi Pusztadoktor Magazinban megjelent írásra

ténykedéseinek. Ekkor jut el a Madárkórházig, ahol aztán felveszi a telefont Déri doktor, aki nem akar időt szánni az ő kis kedvencére. Persze miért is kellene ismernie, tudnia, értenie a kórház mindennapjait, hiszen ő nem Már a cikk címe is meglepett, első olvasatra nem is értet- szakember, nem is járt ott és igazán nem is érdekli ez az tem a mondatot. Mi az, hogy NEM kedves ember?! Aztán egész. Csak gyorsan jöjjenek már el a madárért, amit tua cikket elolvasva úgy gondoltam, muszáj válaszolnom a dott, ő megtett, hálásnak kellene lenniük érte. Nem látja kérdésre. a mindennapok küzdelmeit a megmaradásért, nem tud a többi madárról, akik ugyanúgy fontosak és kezelésre Önkéntesként volt alkalmam betekinteni a kórházban szorulnak, nem is gondolja, milyen bonyolult és fáradtfolyó munkába, látni a mindennapos feladatok nehézsé- ságos munka, mennyi lemondás létrehozni, működtetgeit, a hozzá nem értő, de önmagát szakértőknek kikiál- ni egy ilyen intézményt, ellátni ennyi beteg állatot. Sok tók hibáit, amelyek nyomán csak hosszadalmas munká- esetben azt sem tudja, ki ez a pasi, aki felvette a telefont val lehet „helyretenni” a behozott madarakat. Miközben és „le akarja rázni” őt. Innentől kezdve pedig „megvan tébláboltam a kórházban, számtalan telefonbeszélgetést a véleménye” a Madárkórházról, meg erről az emberről hallottam akaratlanul is, és nem csak a doktort keresték is. Én viszont ismerem ezt az embert, ha nem is nagyon, ilyen-olyan kérdésekde azért valamennyire. kel, hanem a kollégáit Műtöttünk együtt mais. Mindenki igyekszik darakat, kerestünk sast megadni a segítséget, a pusztában, figyeltem, ami tőle telik, de vanamikor vendégeknek nak esetek, amikor az tartott előadást a kóremberek nem, vagy házról, és amikor csak csak nagyon nehezen ott vagyok, igyekszem értik meg, hogy létezkörülötte „lődörögni”, nek bizonyos jogszamert mindig sokat tabályok, törvények, előnulok tőle. Lehet, hogy írások, amelyek miatt nem mindig van ideje, nem intézkedhetnek lehet, hogy épp nincs ügyekben és nem tehejó napja, de mindig tik meg, hogy kimenszól, ha új beteg jött, nek egy-egy madárért, hogy megnézhessem, bármennyire is szehív, ha segíteni kell retné azt a telefonáló. az operációnál, mert Amit a saját környezetudja, hogy érdekel és temben is tapasztalok, minden percet ki akahogy amint valaki felrok használni, amikor szed, talál egy madarat Takács Katalin és dr. Déri János kezelés közben (Fotó: Déri Balázs) ott lehetek. Amennyi valahol, szinte azonnal figyelem, törődés telik „szakértővé” válik. Ilyenkor jó esetben megkérdez va- tőle, igyekszik magából odaadni, de – ahogy az emberek lakit, aki esetleg látott már ilyesmit, de aztán megkér- többségétől – tőle sem várható el, hogy mindig türelmes dőjelezi annak szinte minden szavát, mert az biztosan és toleráns legyen. Néha engedtessék meg neki is, hogy csak okoskodni akar. Aztán kis idő után rájön, hogy a kicsit elfáradjon, hogy kicsit elege legyen, hogy néha vadmadár nem egészen úgy viselkedik, mint egy csirke akarjon egy kis levegőhöz jutni. Hogy aztán folytathassa az udvarban, megunja, hogy nem haverkodik vele a gon- tovább ezt az időnként szélmalomharcnak is nevezhető doskodás ellenére sem, és elkezd helyet keresni neki. És gyönyörű munkát. Takács Katalin persze minden esetben a madár látja kárát „jóakarója”

www.facebook.com/ madarpark

Kövessen minket a Facebookon is! Oldalunkon rendszeresen tájékozódhatnak a nálunk zajló eseményekről, és igyekszünk válaszolni kérdéseikre is.

A címlapon: Szajkó • (Fotó: Morvai Szilárd)

Fotó: Konyhás István

Galambok végveszélyben

Kerecsensólyom vadászik Debrecen belvárosában

A kerecsensólyom Európában és Ázsiában honos, vonuló példányai eljutnak Afrikába is. Elsősorban a ligetes erdőkkel, fasorokkal, legelőkkel tarkított élőhelyeket kedvelik, de egyre gyakrabban költenek nagyfeszültségű traverzeken is mesterséges költőládákban. E sólyom legkedveltebb táplálékállata az ürge, ha csak teheti, ezt zsákmányolja, de a galambok fogyasztása is jelentős. Mivel az ürge téli álmot alszik, ezért éves szinten legfontosabb zsákmányállatai a galambok. Kora tavasszal és ősszel hetekig a vonuló madarakból, elsősorban seregélyekből táplálkozik. Télen az öreg madarak gyakran mezei pocokra vadásznak. Az öreg madarak költési időn kívül is összetartanak, párban is vadásznak, előfordul, hogy más ragadozómadaraktól, például héjától, vércsétől elveszik zsákmányukat. Az öreg madarak egész évben a fészkelő területen tartózkodnak. Rendkívül hideg időjárás esetén megfelelő táplálkozási lehetőség hiányában nagyobb térségben mozognak. Az elsőéves fiatalok kóborolnak, vonulnak. Egy 1993-ban a Kiskunságban, fészekben gyűrűzött fiókát például még az év októberében Görögországból jeleztek vissza. Egy Heves megyei fészekből kirepült fiatalt Líbiában fogtak be solymászati

célra. A kóborlási időszak után a fiatalok a kirepülési helyük közelében telepszenek meg. Így a védelmi intézkedéseknek köszönhetően egy-egy térség állománya növekedhet. A fiatal madarak kóborlásaik során gyakran időznek a városokban, ahol bőséges táplálékforrást biztosítanak a városi galambok. A városokban nagy számban előforduló galambokat sokan szeretik, sokan nem. Civilizált világunkban sok embernek ezek a galambok jelentik a kapcsolatot a természettel. Etetik, óvják őket. A Madárkórházba is rendszeresen érkeznek sérült vagy legyengült galambok a városi parkokból. Ugyanakkor sok bosszúságot is okozhatnak. Néha a hirtelen felszálló galambok csak megijesztik a járókelőket, de ha egyegy épület tetejére hosszabb időre odaköltöznek, ürülékükkel meg tudják nehezíteni a házban élők életét. A sérült vagy legyengült galambok elpusztult példányai fertőzésveszélyt is jelenthetnek más házi kedvenceinkre. A „galambproblémát” megoldani egységesen, központilag nem lehet, mindenkinek kell egy kicsit engednie. A városi embereknek meg kell érteni, hogy a madarak repülnek, így sokkal mozgékonyabbak, mint az emberek. Ha sikerül is elüldözni őket egy épületről, idővel újabbak érkeznek,

vagy ugyanazok visszatelepülnek. Mivel az ilyen helyeken nem a madarak puszta léte, hanem a felhalmozódott ürülék, vagy a fertőzésveszély miatt aggódnak leginkább a lakók, ugyanannyira fontos mindenkinek, hogy ha már vannak galambok, akkor azok egészségesek legyenek. Ennek egyik záloga, hogy ne egy helyen tanyázzanak, hanem váltóhelyeket használva egészségesen röpködjenek körülöttünk. Ehhez segítenek hozzá bennünket a sólymok telente. A sólymok a vadászat során felzavarják őket és köztük vagy körülöttük körözve felmérik, melyik repül gyengébben, majd az ilyen madarakat kapják el. A rosszul repülő galamboknak szinte mindig van valamilyen bajuk, vagy fertőzés, vagy sérülés. De az alultáplált, még épp egészséges galambok is rosszabbul repülhetnek, ezek viszont szinte biztos, hogy idővel annyira legyengülnek, hogy valamilyen fertőzés elviszi őket néhány nap szenvedés után egy kapualjban gubbasztva. Így viszont, ha egy kerecsen ejti el, a természet körforgásának lesz egy kis fogaskereke, úgy, mint éltében. És a sólymot se hibáztassuk, hiszen ahogy Herman Ottó írta: “A természetben nincs hasznos és káros állat, csak szükséges.”

Konyhás István

2015. január

3

Ember az embertől Alkalmanként felmerül a kérdés, hogy vajon az állatokkal, vagy a beteg állatokkal foglalkozó emberek, állatmentők, madármentők elkaphatnak-e az állatoktól valamilyen fertőző betegséget. Aki otthon állatot tart, ki van-e téve ennek? Ő és a családja, a látogatói, rokonai? A munkahelyén a többiek, az iskolában a gyerekek?

berek az emberektől. Persze vannak kevésbé fajspecifikus, fajcsoportok között is terjedő betegségek, mint a galambról az őt zsákmányoló héjára, sólyomra terjedő egysejtű parazita, a Trichomonas, és vannak állatról emberre, és emberről állatra terjedő betegségek, ezek a zoonózisok. Vannak, de szerencsére ritkák. Azért, mert a legveszélyesebbek ellen vakcinázással, vagy a kórokozókat hordozó állatok megsemmisítésével nemzetközi programok keretében védekezünk, és a kórokozók előfordulása minimális, és szinte csak elméleti jelentőségük van. Ha mégis

azaz high patogenic avian influenza – magas megbetegítő képességű madárinfluenza vírus) törzsekbe tartozó kórokozót már a 70-es években kimutatták Hortobágyon vadmadarakban és tenyésztett gyöngyösökben is (Tanyi J.), de sem akkor, sem azóta nem okozott semmit. A pár éve nálunk érintett házi baromfiállományok az elővigyázatosság miatt kerültek leölésre, bár utóbb kiderült, hogy egy másik, csak madarakra veszélyes kórokozó, a mikoplazma ellenanyaga adott keresztreakciót, azaz hasonló laboreredményt a madárinfluenza kórokozójával.

Fotó: Veres Hajnalka

Nincs. Ezt a humán orvosok is ros�szul tudják, mert nincs vele közvetlen tapasztalatuk. Állatorvost kell kérdezni, mert az jobban ért ezekhez. Az állatok az állatoktól kapnak betegséget, méghozzá fajok, vagy fajcsoportok szerint, tehát a madarak a madaraktól, méghozzá bizonyos fajok bizonyos fajoktól, tehát galambok a galamboktól, és az em-

vannak, többnyire bizonyos réteget betegítenek meg. Ilyen a TBC, mely állatokban az EU-ban már nincs, de emberekben, főleg hajléktalanokban előfordul a nem megfelelő higiénés körülmények miatt. Az elhíresült madárinfluenza a távol-keleten okoz esetleg gondot, az ott élő több, mint egy milliárdnyi valódi mélyszegénységben, olyan higiéniai körülmények között élő népesség között, ahol az állattartási körülmények és a tradíciók, szokások (mint a levágott csirke friss vérének megivása) erre minden lehetőséget megadnak. Ennek ellenére a világon eddig madárinfluenzában meghalt emberek száma ös�szesen nem haladja meg egy hazai nagyvárosban a humán influenza egy évi áldozatait. A veszélyes (HPAI,

4

2015. január

Az állatorvos csak és kizárólag beteg állatokkal foglalkozik, mégsem betegebb, mint más. Az emberorvos csak és kizárólag beteg emberekkel foglalkozik, mégsem betegebb, mint más. Persze ők is és mi is megbetegszünk néha, de nem a pácienseinktől kapjuk el. Mitől van a betegség? Kórokozóktól. A fertőző betegségektől tényleg van félni való. Ezek fertőző volta különböző kórokozó élőlényeknek: baktériumoknak, vírusoknak, gombáknak, parazitáknak a szervezetben való veszélyességétől függ. Ebben a sorrendben. Bár a vírusok a legveszélyesebbek, de azok ritkák. Azért ritkák, mert csak élő sejtben szaporodnak és nagy részük a környezetben nem él meg. Azért veszélyesek, mert nem lehet ellenük védekezni, nincs rá általánosan hatékony gyógyszer, csak a védőoltás, mely csak megelőzésre alkalmas, és a saját ellenálló képességünk. De ez leginkább a kórokozó patogenitásától, azaz megbetegítő képességétől, és annak virulenciájától, vagyis veszélyességétől függ. A nem patogén, vagy apatogén, szaprofita kórokozó nem okoz semmit. Jelen lehet, együtt él, de nem káros a gazda szervezetre. A fakultatív patogének ott lehetnek, ott vannak, de csak bizonyos körülmények között, pl. az ellenálló képesség legyengülése, vagy hajlamosító tényezők jelenléte esetén okoznak betegséget. Az obligát patogén, azaz mindenkit mindenképpen megbetegítő kórokozóknak is lehet kevésbé virulens, enyhe lefolyású betegséget okozó genetikai változata, és lehetnek virulens, súlyos tüneteket okozó, vagy avirulens, azaz egyáltalán nem betegítő hatású törzsei. Ez utóbbiakat élő vakcinákban az immunitás kialakítására használják. A virulencia genetikailag megváltozhat, gyengülhet és erősödhet. Leginkább a baktériumoktól kell tartani, mert azok vannak leginkább ott a környezetünkben, rajtunk, bennünk, melyekkel ebben a sorrendben tart egyensúlyt az immunrendszerünk. A környezeti bak-

gam állatorvosi mikrobiológus végzettségű bakteriológus vagyok, és a hozzánk 25 év alatt bekerült, több tízezer madárból laborvizsgálattal még soha nem mutattunk ki a madarat elsődlegesen megbetegítő kórokozót. A házasított állatok ellenálló képessége meg sem közelíti a vadakét, és a tartási, takarmányozási körülményeik is lényegesen eltérnek a természetestől. Bennük vannak, élnek, szaporodnak kórokozók, melyekkel az immunrendszerük nem tudja mindig kellően felvenni a harcot. A tartási, takarmányozási, higiéniai körülmények megváltozása esetén felborulhat az egyensúly, és betegség alakulhat ki. Ezért van szükség állatorvosokra. A vadon élő állatok esetében is szükség van állatorvosra, állatkórházra, és speciálisan madárkórházra is, de nem a fertőző betegek, hanem inkább a baleseti sérültek, áramütöttek és mérgezettek miatt. Ezek a kóroki tényezők, mint az országúti balesetek, tükröző üvegfelületek, a villanyvezetékek, a mezőgazdasági kemizáció és a szándékos mérgezések mind az emberi civilizációnak a természeti környezetre való hatásai, melyekkel az evolúció nem tudja felvenni a harcot. Vannak fajok, melyek jobban alkalmazkodnak, mint a galambok, varjak, verebek, melyek az emberi környezetben jobban érzik magukat, és vannak, melyek nem tudnak lépést tartani a civilizáció terjeszkedésével. Elfogy

dr. Déri János

Fotó: Déri Balázs


tériumterhelés mennyiségfüggő: minél több, annál veszélyesebb, de takarítással, higiéniával, fertőtlenítéssel ez csökkenthető. Ha bőrre, nyálkahártyára jut, az ellenállóképesség helyi résztvevőinek a dolga, hogy kiszűrjék, fizikailag eltávolítsák, körülhatárolják, megakadályozzák a szervezetbe való bejutásukat. Ilyen az orrban és a légcsőben lévő nyálka, mely a kórokozókat magába ragasztja, és a hámsejtek csillói a nyálkával együtt kimozgatják őket a szervezetből, amit kiköhögünk, vagy orrfújással távolítunk el. Ha mégis bejutnak, a fehérvérsejtek körülveszik, majd bekebelezik őket, vagy ellenanyagokkal kémiailag elpusztítják. Ha elég erősek ezek a védelmi vonalak, és kevés a kórokozó, akkor egyensúlyt tud velük tartani a szervezet. Ha növekszik a terhelés, és csökken a védekezés, akkor lehet baj. De a terhelés specifikus kórokozók tekintetében ritka. Vadmadaraknál nem jellemző, de elméletben lehet. A vadmadarak és a házimadarak között lényeges különbség a természetes élőhelytől és táplálkozástól való eltérés. A vadmadaraknak a dinoszauruszok óta 150-200 millió évük volt, hogy természetes kiválogatódással hozzászokjanak azokhoz a kórokozókhoz, melyek jelen lehetnek bennük, de nem okoznak semmit, mert természetes környezetükben az ellenálló képesség egyensúlyt tart velük. Ma-

az életterük és inkább kipusztulnak, mint a sasok. Ezért van belőlük kevés. És azt a keveset is elüti az autó, leüti az áram és mérgezik. Ezért van szükség madárkórházra. A kórházi ápoltak között már előfordulhatnak kórokozók által terjesztett betegségek is, mert nem a természeti környezet, hanem mesterséges, kórtermi környezet veszi őket körül, számukra idegen, az ellenálló képességüket legyengítő stresszfaktorokkal. De ez külön történet. Az utcán, vagy természeti környezetben talált beteg vadmadár elsősegély nyújtása, vagy átmeneti gondozása és különösképpen a fészekből kiesett, egyébként egészséges fiókák háznál való felnevelése nem jelenti a kórokozók feldúsulását. Nem kell tehát különösebben tartanunk vadon élő, beteg állatok segítségnyújtása során attól, hogy magunk, vagy általunk a környezetünkben élők, akár gyerekek különösebb veszélynek lennének kitéve. A mindennapos higiéniai elővigyázatosságokkal, kézmosással, takarítással, fertőtlenítéssel a kórokozók mennyisége azon a szinten tartható, ahol az általános ellenálló képesség megbirkózik velük. Az állatok jelenléte és szeretete magunk körül nem hiányozhat a betegségektől való indokolatlan félelem miatt, és mint ahogy az emberi kapcsolatok, a szeretet sem helyettesíthető mással, úgy az állatok szeretete sem pótolható. Aki ezt nem tapasztalja, nem éli meg, valami örökre kimarad az életéből. És aki már megismerte, mindig hiányozni fog neki.

2015. január

5

Sasmustra

6

2015. január

egy időben történő megfigyelések miatt „sasszinkronnak” nevezett számláláson rekordszámú, 394 felmérő vett részt országszerte, és ez minden eddiginél teljesebb felmérést eredményezett. Idén növekedett a megfigyelt területek száma és területe is. Ezek érintették az ország legjelentősebb ismert sas-telelőhelyeit, ebből következően a lehető legpontosabb képet alkothatunk a hazánkban tartózkodó fajokról és ezek egyedszámáról. A felmérők 2 757 db 2,5x2,5 km-es, és 513 db 10x10 kmes UTM négyzetet (az ország területét felosztó rácsháló "szemeit") érintettek, ami összesen 17 231 km-t jelent. A XII. Országos Sasszinkron keretében a következő sasmegfigyelések történtek: rétisas 702–735, parlagi sas 272–280, fekete sas 5, szirti sas 4. Így a nagy lefedettségnek köszönhetően a legtöbb sas is idén került lencsevégre, de a sasok „sűrűsége" nem változott az átnézett területeken. Az utóbbi évek átlagának megfelelően átlagosan 4 rétisas és 1,5 parlagi sas telel 100 négyzetkilométerenként hazánkban. A leggyakrabban megfigyelt ragadozómadár-faj az egerészölyv volt 5 762 példánnyal. Kékes rétihéjából 722, vörös vércséből 882, karvalyból 263, gatyás ölyvből 300, kerecsensólyomból 45, vándorsólyomból 42, kis sólyomból pedig 63 egyedet láttak. A rejtett életmódú héjából mindössze 28, a ritka pusztai ölyvből pedig 3 példány került elő. A vonuló, de az utóbbi években egyre gyakrabban áttelelő barna rétihéjából 55 egyedet figyeltek meg.

Konyhás István

Madártani érdekességek Egyre gyakrabban mondhatjuk el, hogy az igazi tél január második felében érkezik meg hozzánk. A tartósabb hideggel együtt megérkeznek az igaz téli vendégek, de az ország déli részén (a Vajdaság kiegészítésével) úgy tűnik kijelenthetjük, új telelőhelyek alakulnak ki. A máskor ekkorra elfogyó kis lilikek vagy vörösnyakú ludak jelentős mennyisége figyelhető meg a Dél-Alföldön. Apácaludak az ország északabbi részein is előfordulnak, és a menetrendszerinti hósármányok is megérkeztek az Alföldre. A városokban az elmúlt napokban jelentősen megnövekedett a fenyőrigók száma. Főleg tőlünk északabbra költenek és január-február hónapokra általában elfogy az élelmük Ukrajna, Lengyelország és a balti államok tájékán, ezért lejjebb húzódnak. Fő táplálékuk a városokban előszeretettel ültetett nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) termése, (a köznyelvben madárcseresznye). Balmazújváros, Túrkeve (és még lehetne sorolni) parkjaiban pedig az erdei fülesbaglyok néhány ritkább réti fülesbagoly társaságában csendben gubbasztva várják az éjt, amikor a települések környékén télvíz idején is aktív pockok, egerek gyérítésébe kezdhetnek.

Konyhás István



A Magyar Madártani Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya és Monitoring Központja a HELCION LIFE programmal, nemzeti park igazgatóságokkal és más civil szervezetekkel együttműködve 2015. január 16-18-a között immár 12-ik alkalommal szervezte meg az Országos Sasszinkront, a hazánkban telelő ragadozómadarak éves számlálását. Hazánk területén számos a sasfajok szempontjából kiemelten fontos telelőhely van. Legnagyobb számban rétisasok telelnek nálunk, mivel az állandó hazai populációhoz télen északról érkező egyedek is csatlakoznak. Ugyancsak nálunk tölti a telet a parlagi sas kárpát-medencei költőállományából származó fiatal egyedek nagy része is. Ritkaságnak számít ugyan, de előfordul a szirti sas és a fekete sas is. Regionális kezdeményezésekben néhol már több évtizede zajlik egy-egy kiemelten fontos területen a telelő sas állományok felmérése, azonban a helyi felmérések különböző módszerekkel és időpontokban történtek, így a telelő madarak becsléséhez csak korlátozottan lehetett az adatokat felhasználni. Ezért az MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztálya 2004-ben elindította a legfontosabb területek egységes módszertannal és egy időben történő, ún. „szinkron” felmérését. Az elmúlt években már több mint 300 felmérő járja be a legjelentősebb sas telelőhelyeket, akár az ország területének 10%-át is lefedve, és így az állomány nagy részét (egyes években akár 800 sast is) sikerül számba venni. Ebben az évben az


A mátyásmadár

osztó személyiségnek számítana, de ilyen haszontalan minősítésnek nincs helye a természetben. Nem szerencsés a szajkó egy rossz, vagy jó tulajdonságát kiemelni, ezekkel érvelni, vagy az emberek által mesterségesen létrehozott „jó” és „rossz” tulajdonságot ráaggatni bármelyik élőlényre. A szajkó nem barbár fészekpusztító, nem tudatos erdőmunkás, egyszerű

Konyhás István

Támogatóink

Herman Ottó nagyon bölcsen megfogalmazta a káros és hasznos állatokról a véleményét, mely szerint a természetben nincs sem hasznos, sem káros, csak szükséges. Talán érdemes lenne megfontolni az egykori polihisztornak a gondolatait, mielőtt ítélkezünk egy élőlény felett. Igaz, a szajkó vagy egyik népies nevén mátyásmadár az emberek között meg-

élőlény, amit megpróbálunk emberi idiómákkal felruházni és épp gonoszként, vagy hasznosként beállítani. Közben pedig megfeledkezünk a természet egészéről, és arról, itt nincs káros és hasznos, csak szükséges. A szajkó a lehetőségeken belül szinte mindent megeszik. Nyáron inkább rovarokkal táplálkozik, de ha úgy adódik, azért a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat, békákat, az apró rágcsálókat. Ős�szel áttér a növényi táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a rejtekhelyeket – például fatuskók, avar – nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat biztosítva a magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást. A legújabb pocokmérgezési őrület – mely a mezőgazdasági területek után már az erdőkre is átterjed – megoldása lehetne a szajkó is. Hiszen mérgek helyett inkább a természettel kellene együtt élnünk. Mindenkinek jobb lenne.

2015. január

7

A Madárkórház önkéntesei A Madárkórház Alapítvány minden évben bemutatkozik ebben a lapban is, hiszen szerencsére mindig vannak új olvasóink. Akik követik a tevékenységünket, legalább a képekről ismerik állandó munkatársainkat és önkénteseinket. Közülük akik jelenleg a “frontot tartják”, a következők: dr. Déri Jánost nem kell bemutatni, hiszen róla több riport, cikk jelent már meg itt, és más médiafelületeken is. Az új plakátunkon szereplő egyik fiatal, Cseszlai Zsombor “főönkéntesünk” 10 éve több cikkünk írója, tavaly június-júliusi számunkban mutattuk be. A képen a másik fiatal, a fiam, Déri Balázs, aki szürke eminenciásként a háttérben dolgozik, de amit rólunk lát a kedves olvasó, az nagyrészt az ő sokszor éjszakába nyúló számítógépes, fotós és filmes munkájának eredménye. Ebben menyasszonya, Német Mónika segít neki. Őket következő lapszámunkban mutatjuk be. Bemutatjuk majd a lap szerkesztőit: Veres Hajnalkát és Konyhás Istvánt, akik fotóit, cikkeit, stílusát már szintén ismerik, de az arcukat csak ritkán látták. Következik majd Kovács István munkatársunk, a hétköznapok helytállásának logisztikai vezetője, akinek nem lehet olyan feladatot adni, amivel nem birkózik meg, és a hétköznapok valódi hősei: Való Tünde, Szántó Mihályné, Szendrei Eszter munkatársaink, és Szabó Zoltán nevelt fiam, akik a takarítás, állatgondozás, telefonügyelet taposómalmában is szeretik ezt a munkát. Velük együtt másik fogadott fiam, Kiss Balázs önkéntesünk és 2012-től kuratóriumi tagunk zárja az állandó csapatot. Vannak mellettük állandó önkénteseink, akik közül most a “Katonanőt” és profi boxolót, Lakatos Andreát ismerhetik meg.

Fotó: Déri János

Katonai hivatásomnak megfelelően lehetőség szerint minden hétvégét a Madárparkban töltök. Legkedvesebb élményem egyike, amikor etetéskor a röpdében a sas egy méterrel a fejem felett szállt el, valamint reggelente a „Jó reggelt!” köszönésemre az állatok hangos gágogással válaszolnak, a vaddisznó pedig rohanva szalad elém a kerítéshez. Imádok minden állatot, kedvencem a nyuszi, műtéteknél asszisztálok, takarítom helyeiket, etetem-itatom őket és ha szükséges, jegyet osztok a pultból. Az állatok meghálálják a törődést.

- Mi a végzettséged, foglalkozásod és miért lett önkéntes? Orvosbiológusként végeztem a Debreceni Egyetemen, Budapesten Európai Uniós Törzskönyvező és Orvoslátogató voltam, majd cégös�szevonás miatt 2,5 év munkanélküliség következett életemben. Az állatok iránti szeretetem gyerekkorom óta változatlan, a Madárkórház önkéntes ápolási asszisztense pedig úgy lettem, hogy a 11 éves libám szemén tályog nőtt, amit csak Dr. Déri János állatorvos tudott eltávolítani. Foglalkozásomat tekintve katona, őrmester, rajparancsnok-helyettes vagyok harcbiztosító alegységnél Debrecenben. - Milyen gyakran látogatod a Madárkórházat és milyen élményeid vannak eddig?

8

2015. január

- Mi a hobbid és mik az érdeklődési köreid? Érdeklődési köreim a világpolitikavilággazdaság-hírek, terrorizmuselhárítás, katasztrófa-elhárítás, természetvédelem. Hobbim a sportlövészet (DVLE, DRSE) és az ökölvívás, MMA, mivel 2014 áprilisa óta hivatalosan is profi boxoló vagyok és Magyarországon az egyetlen 47,649,0 kg súlycsoportban. A DRSE következő tavaszi katona-rendőr sportlövészet versenyén remélem, hogy sikerül dobogós helyezést elérnem. - Mik a távlati céljaid? Orvosbiológusként nem gondoltam, hogy katonai pályára lépek. TEKes akartam lenni, mára viszont a katonaság a családommá és az otthonommá vált, amit árvaként soha nem kaphattam meg az élettől. Táv-

lati célom egyelőre titok és csak azok tudják, akiknek szükséges tudniuk. Profi boxolóként (a „Kislány” alias Diamondgirl) világbajnok akarok lenni és jelenleg az ötödik mec�csemre készülök. Menedzserem Feja Tibor és Feja Tiborné. Amatőrként 2004. októberében kezdtem Váradi Jánosnál, kétszeres Magyar Bajnok ezüstérmes és egyszeres bronzérmes vagyok. Mostohámék által nevemre rakott hitel, tartozás miatt megélhetési boxoló vagyok és nem titkolom, hogy ha 12 ezer ember olvassa ezt a cikket az országban, hiszem, hogy találok 20 olyan szponzort, akik a világbajnoki cím meccsemhez hozzá tudnak segíteni és én is el tudjak végre kezdeni: élni. - Hihetetlen a tartozás összege. Hogy került ez a nevedre? Árvaként a nevelőszülők kihasználták jószívűségemet, aláírattatták velem a svájci frank alapú jelzáloghitelt és a Diákhitelt. A keresett pénzemet ürüggyel kicsalták, gyakorlatilag az utcára tettek és kisemmiztek, miközben a nevemre raktak mai nappal 15 millió Ft-os hitelt és az 500 ezer Ft-os Diákhitel tartozásból, amiért nem fizették a részleteket generáltak 3 millió Ft-ot. És 29 évesen tudtam meg azt is, hogy valójában hol van az anyám sírja a temetőben. Ahhoz, hogy pénzt keressek, voltam külföldön, takarítottam, pizzafutárkodtam és epret szedtem.

Természetesen a Millió dolláros baby és a Ház a tónál című filmek a kedvenceim, könyvek közül a Kryonsorozatok illetve a természettudományi és harcászati könyvek érdekelnek. - Hol szeretnél legszívesebben élni? New York álmaim városa és a szívem Afrikáért dobog. New York a céljaim

és a szabadság jelképe miatt, Afrikára pedig, ha gondolok, azt mondom: éheztem én is két évet, nagyon súlyos keresztet kaptam a Sorstól és még ennél is születhettem volna szegényebb környezetbe. Magam előtt látom, ahogy Afrikában közművesítenek, épülnek a házak és a csontsovány gyerekeknek is van miért felkelniük holnap. És mennyire jó lenne, ha ezt egyre több ember gondolná így a Földön.

Január végén érkezett ez az ártatlan fülesbagoly. Hosszú utat tett meg. Miskolcon indította útnak Lehoczky Krisztián a Madármentő Állomás Mályi vezetője Debrecen felé busszal. Debrecenben önkéntesünk, Deliné Szolanics Zsuzsanna segítségével átszállt Hortobágy felé. Köszönjük a segítséget! A bagolynak szilánkos felkarcsonttörése van, a csont egy része hiányzik. A szakadt bőrt bevarrtuk. A napokban ő is műanyag implantátumot kap csontpótlásként hasonlóan a múltkori baglyunkhoz.


Mályi bagoly

AgromashExpo után FeHoVa

Fotó: Déri János

A HUNGEXPO jóvoltából a tizennégy évvel korábban általunk kezdeményezett, és most már más nonprofit civil szervezeteknek is felajánlott barterlehetőséggel élve jelen voltunk az AGROMASHEXPO (lent) kiállításon. A traktorok között Katinkával, Kiss Balázs önkéntesünk gondozásában álló, fészekrablóktól mentett, szelíd egerészölyvvel ismertettük meg a gazdákat: ő az, aki a túlszaporodott pockokat vis�szaszorítja. Egy szezonban pockok ezreit fogyasztja el. Ha a gazdák a táblákon ülőfákat helyeznek el, ez a mennyiség megtöbbszörözhető. A kiállításon hasznos ismereteket adtunk át, és 1 %-os szórólapjainkat is kiosztottuk. Február 1215. között a Boatshow és Karavánszalon kiállításokkal egy időben a FEHOVA (Fegyver Horgászat, Vadászat) nemzetközi kiállításon a színpad környékén standolunk a korábbi évekhez hasonlóan a Magyar Nemzeti Ragadozómadárvédelmi és Solymász Egyesülettel együtt. A színpadon minden délelőtt egy órát töltünk érdekes előadásokkal és látványos madárbemutatókkal. Standunkon Dr. Berkényi Tamással, a székesfehérvári Vadmadárkórház állatorvosával és Dr. Dobos András szentesi szemspecialista szakállatorvos kollegánkkal is találkozhatnak, aki a madárkórház madarainak és más civil szervezetek kutyáinak adja vissza szeme világát. Találkozzunk a FEHOVÁN! Standunk az A épület 102/b területen lesz, a színpadi bemutatók csütörtök, péntek, vasárnap 12.30-13.30 között, szombaton16-17 között láthatók.

- Milyen embert látnak benned a Madárpark munkatársai? Elsősorban az önkéntest látják bennem, a boxolót, a katonát és a nőt. Közvetlen vagyok, rendszerető, de nagyon szigorú magammal és mással szemben is. Ettől is vagyok jó katona és talán ezért viszik árvízhez, békefenntartáshoz legelőször a katonát, nem pedig a tanárt, az orvost vagy a jogászt.

Madárkórház Alapítvány

Előfizetői támogatás a National Geographic oldalán Fotó: Stiller Ákos/NG

- Mik a kedvenc filmjeid, könyveid?

A National Geographic magazin januárban olvasóit buzdította támogatás nyújtására alapítványok, kutatók számára, köztük dr. Déri János, a Madárkórház állatorvosa tevékenységének támogatására is. A magazin olvasói az előfizetési díjak 1%áról rendelkezhetnek, támogathatják a bemutatottak egyikét. Szavazni az ng.hu weboldal Előfizetői támogatás rovatában lehet február 12-ig, és itt olvasható a tíz jelölttel készített interjú is.

Támogatónk Veréb és Kató Kft.

www.tropicalfish.hu

2015. január

9

Ez történt a Madárkórházban Nemgériben négy egérragasztóba ragadt széncinege érkezett ma hozzánk. Állapotuk eleinte válságos volt, később javult, de sajnos még nem garantált a felépülés. Az ilyen pici madarak nagyon nehezen viselik az ilyen jellegű stresszt. Sebbenzinnel próbáltuk és próbáljuk folyamatosan kiszabadítani őket a ragacsból. Ezúton kérünk mindenkit, akinek a házában, melléképületében elszaporodtak a rágcsálók, és szeretnének tőlük megszabadulni, hogy az egerek csapdázására ne ragasztót használjanak.

Mini, a karvaly Mályiból

Január elején érkezett hozzánk a Mályi Madármentő Állomásról ez a fiatal hím karvaly. Légpuskával lőtték meg, a lövedék a vállízületet roncsolta. A lövedékről még a Felsőzsolcai Kisállatrendelőben röntgenfelvétel készült. Műtéti úton megpróbáltuk a szoknyás golyót eltávolítani, sajnos eredménytelenül. Túl mélyen van, az eltávolítása még nagyobb kárt okozna. Így végül csak a bemeneti nyílást varrtuk össze. A bennmaradt lövedék zavaró tényező marad, ám nagyobb kárt már nem fog okozni.

Madaras Mikulás

Színeváltozások



Cinegék egérragacsban

Ébredés után


Rögtön a Madárkórházba kerülése után át is esett a műtéten ez a kis füles. Bal szeme hiányzik, valamint felkarcsontja törött. A csont egy jó darabja el is halt, így azt rendhagyó módon fecskendőből származó műanyagdarabbal pótoltuk. Ilyenkor gyakoriak közöttük a törések, de mivel télen a városok közelében vannak, szerencsére gyakrabban találjuk meg őket.

10

2015. január

Bogyó nagykorú lett. 2011ben érkezett hozzánk ez a fiatal rétisas. Első, önállóan „talált" tápláléka mérgezett volt. Egy év kezelés után helyrejött, és megtanult halászni, vadászni is. Életre való lett. Az élő zsákmányt előnyben részesítette a csaléteknek kinéző élettelen táplálékkal szemben. 2012-ben szabadon engedtük, két hét elteltével azonban váratlan dolog történt. Újra mérget evett. Csodával határos módon ezúttal is idejében megmenekült. Azóta nem mertük kísérteni az ördögöt. Reméljük, hogy egyszer még szabad lesz. De jól körüljárt mód kell arra, hogy leszokjon a méregevésről. Bakcsónkhoz hasonlóan idén ő is „átöltözött". Ivarérett rétisashoz méltóan csőre, feje, nyaka szép egyenletes sárga lett, faroktollai pedig fehérek. Bogyó történetéről korábbi lapszámainkban részletetesen beszámoltunk, azokat megtalálják honlapunkon is a kiadványaink menüpontban.

2012

2015



Az óvodások számára karácsony előtt megjött a Madármikulás. A gyerekek segítettek neki megetetni a madarakat, amiért jutalmat is kaptak.

Ez történt a Madárkórházban Visszatekintés melegebb időkre: Állatok világnapja a Debreceni Állatkertben 2014. október 4-én tartották az Állatok Világnapját a Debreceni Állatkertben, a programnak több más alapítvánnyal együtt a Hortobágyi Madárkórház is részese volt. Az állatkert területén elhelyezett sátorban a vendégek megismerkedhettek a Madárkórházzal, az intézmény munkásságával és lakóival. Lehetőség nyílt ragadozó madárral való közös

fénykép készítésére, hiszen a Madárkórház egyik egerészölyve, Dervis, a vándorsólyom és Csenge, a Harris-hawk is az állatkertben vendégeskedett. A délelőtt folyamán látványos solymászbemutatót láthattak az érdeklődők, meghallgathatták Bódis Gergely László, a Madárkórház solymászának előadását erről az ősi és nemes mesterségről és magukról a Harris-hawkokról, vagyis a szalagos álölyvekről (a faj másik, téves magyar neve a Harris-ölyv). Az előadást Csenge látványos repülési bemutatója követte, melynek során Gergely munkáját Szántó Johanna segítette. Külön meg kell említeni a madárparki delegáció harmadik tagját, Nyeső Cintiát is, aki munkájával a Madárkórház sátrát felkereső látogatókat segítette. A solymászbemutató után rövid szakvezetéses sétát tettek a madárkórházasok az állatkertben, nemcsak az új Lepkeházat és a nemrég született kis tapírt nézhették meg, hanem a Debreceni Állatkert ragadozó madarait is: a pusztai sast, a vándorsólymokat, a hollót és a Magyarországon csak itt látható feketehátú fuvolázómadarat.

Nagy Antal

Támogatónk

A HungaroControl Magyar Légiforgalmi Szolgálat Zrt. rendszeres támogatónk. 2015-ben az év első adományozói között 800 ezer forinttal segítették a Madárkórházat. Az ajándákot egy nagyszabású ünnepség keretein belül adták át. A kapott összeget a kórházban kezelt madarak takarmányozására, orvosi eszközökre fordítjuk. Támogatásukat köszönjük! Bizonyára sokan emlékeznek 2013 decemberében megsérült bakcsónkra. A Madárkórházban és honlapunkon is láthatták fiatalkori tollruhájában (Kvakkvarjúcska címen írtunk róla). Mára már elkezdett „felnőtté” cseperedni.”Fiatalos”, barnás-tarka „pizsamája” helyett megkomolyodott, elegáns „kosztümöt” ölt. Az átvedlés még nem teljes, de már szépen látszik a különbség.

Kvakkvarjú


2015

at u zh o álk b? tal eleb l H o k öz leg

nk

A FeHoVa kiállítás on 2015. február 12 -15 között www.fehova.hu

A Madárparkban Hortobágyon egész évben várjuk látogatóinkat az év minden napján!

2013

madarpark.blog.hu

2015. január

11

... hogy repülhessen Madárkórház Alapítvány Hortobágy

1%

Adószám: 18557899-1-09

www.madarkorhaz.hu

facebook.com/madarpark Hasznos információk az adó 1+1%-ról rendelkezőknek

Az egyéni vállalkozók adóbevallása benyújtásának határideje február 25-e, a magánszemélyeké május 20-a, az 1+1%-ról való rendelkezést eddig az időpontig pótlólag is meg lehet tenni. A rendelkezés benyújtható elektronikusan is, a bevallással együtt, és külön is.

itt kell levágni

RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ 1+1%-ról Az Ön neve: Az Ön adóazonosító jele:

A kedvezményezett (Madárkórház Alapítvány) adószáma:

1 8 5 5 7 8 9 9 - 1 - 0 9 Az Ön által támogatni kívánt egyház technikai száma (nem kötelező kitölteni):

FONTOS

Adója 1%-val csak egy civil szervezetet támogathat! A nyilatkozatot tegye egy szabvány méretű postai borítékba! A borítékon is tüntesse fel pontosan az Ön NEVÉT, LAKCÍMÉT, ADÓAZONOSÍTÓ JELÉT! A lezárt borítékot a lezárásnál írja alá, s juttassa el a NAV-nak!

AL

A

ÓR

PÍ

TV

ÁNY

MADÁRK ÁZ

Az 1%-os felajánlás csak akkor érvényes, ha önnek nincs adótartozása (személyi jövedelemadó adónemen) és az adóját is pontosan befizeti május 20-ig! Ha május 20-án személyi jövedelemadó adónemen tartozása mutatkozik, rendelkezését nem fogják teljesíteni.

Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 • Adószámunk: 18557899-1-09

RTOBÁGY HO

H

Adója 1%-nak felajánlásához a rendelkező nyilatkozaton fel kell tüntetni nevét, saját adóazonosító jelét és a kedvezményezett adószámát.

Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: [email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: [email protected] • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka • Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) • ISSN 1788–456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.

PUSZTADOKTOR MAGAZIN

Recommend Documents