PUSZTADOKTOR MAGAZIN III. évfolyam 3. szám
a Madárkórház Alapítvány havilapja
2008. március
• A tank, a harang és a gólyák • Kritikus gyöngybagolypusztulás az utakon • Békamentés Farmos határában • Tollhullás
A tank, a harang és a gólyák Március 15-én harangszentelés, és gólya elengedés volt Hortobágyon. Gábor Áron annak idején harangokból ágyúkat öntetett, mert akkor arra volt szükség. Itt, ahol eddig a csárdában pohárral harangoztak, mert sem harang, sem templom nem volt, és az út mentén a II. világháborús tankcsata emlékét hirdető, volt szovjet harckocsi áll, most a környezetet szennyező hulladék fémekből, éveken át tartó gyűjtés után harang készült, mert most inkább erre van szükség. Nemzeti ünnepünkön, délben kondult meg először az épülő Hortobágyi Ökumenikus Templom tornyában, hogy – feliratához híven – hangjával századokon át hirdesse: „Vivos voco, mortuos plango, furgula frango” /Az élőket szólítom, holtakat siratom, villámokat töröm. Címlapunkon, a harang egyik támogatója, dr. Friedrich Stampa, német állatorvos engedett szabadon egy gyógyult gólyát, melyet az ünnep tiszteletére nemzeti színnel jelöltünk meg. A harangszó nem zavarja sem a toronyra szálló gólyát, sem az oda fészkelő baglyot, de messzire kibocsátott hanghullámai valóban elűzik a villámokat. Dr. Déri János
A gyöngybaglyok védelmében A gyöngybaglyokat a jelenlegi adatok szerint gyakrabban gázolják el, mint más bagoly fajokat. Próbáltuk kideríteni, hogy mi lehet ennek a hátterében, hiszen nem lehet véletlen,
ha egy vadmadár „hagyja magát elütni”, de állategészségügyi diagnosztikai módszerekkel, más szakemberek és csúcstechnikák bevonásával eddig – be kell valljuk – nem sikerült eredményt elérni. A kutatást folytatjuk, de jelenlegi véleményünk szerint ennek oka talán faji jellegzetességeikben, és az utóbbi években megnövekedett kamion forgalomban rejlik. Míg a sokkal gyakoribb erdei fülesbagoly – mely télen az emberi településekre húzódik – táplálékszerzésre a mozaikos területeteket: kerteket, kisparcel-
lás, ligetes gyümölcsösöket részesíti előnyben, a gyöngybagoly inkább a monokultúrás, nyílt mezőgazdasági területeket. Az alföldön, így 4-es út mentén, különösen a mostanában a gyöngybaglyokat leginkább tizedelő Kisújszállás – Karcag – Hajdúszoboszló közötti szakaszon is végig ilyen területek vannak. Az országutak környéke két mezőgazdasági kultúra találkozásánál a szélekre jutó kevesebb gyomirtó, műtrágya, és egyéb vegyszer, stb. miatt az úgynevezett szegélyhatás következtében gazdagabb élővilágot, ezzel, és a takarmányszállító járművekről leszóródó magokkal és azokat fogyasztó rágcsálókkal terített asztalt jelent azon fajok számára, amelyek elviselik az emberi létesítmények közelségét. A gyöngybagoly eleve épületekben, templomtornyokban, tanyák, magtárak padlásán fészkel. Szívesen vadászik egérre, pocokra az utak mentén. A madarak megszokják az adott útszakaszon a járművek sebességét, és a többségében személyautók méretét. A 4-es főút, különösen a megnövekedett kamionforgalom
Címlap: Fehérgólya szabadom engedése március 15-én. 2
2008. március
miatt a térségben veszélyesebb, mint más főutak. A kamion lényegesen magasabb, és hosszabb, mint a személyautók, és különösen a pótkocsis szerelvények okoznak meglepetést a madarak számára. A gyöngybagoly sokszor még ősszel is költ, és a tapasztalatlan fiókák télen még együtt vadásznak szüleikkel. A nem megszokott sebességgel érkező, vagy nagy méretével váratlan fizikai hatásokat kifejtő jármű főleg a fiatal baglyokra veszélyes. Az elütések megelőzése érdekében az odafigyelésen túl érdemes beszerezni egy, a járműre ragasztható ultrahangsípot, mely a menetszéllel az állatok számára riasztó, de az ember számára nem hallható hangot bocsát ki. Ez a Madárkórház Alapítvány hortobágyi székhelyén és rendezvényeken, kiállításokon az alapítvány standjánál pár száz forintért kapható. Ha már megtörtént a baj, és elütötték, a bagolynak akkor is van esélye a gyógyulásra, mert levegővel telt tollazata jelentősen tompítja az ütést. A sérültet haladéktalanul megfelelő ellátást nyújtó kórházba kell szállítani. A Hortobágyi Madárkórházban a beérkezett gyöngybaglyok 40%-a rehabilitálható.
dr. Déri János
Kritikus gyöngybagolypusztulás az utakon
A fokozódó forgalom egyre több madár pusztulásával jár a közutakon. Kü l ön ö s e n veszélyeztetett fajcsoport a baglyoké, hiszen rendszeresen táplálkoznak műutak közelében, főleg az úttesten táplálékot kereső, vagy átjáró rágcsálókra vadászva. A vadászó, vagy éppen zsákmányoló baglyokat viszont sok esetben gázolják el az esti forgalomban. A Nimfea Természetvédelmi Egyesület munkatársai és a Bagolyvédők Baráti Körének önkéntesei már több éve gyűjtik a bagolyfajok közúti ba-leseteinek adatait, de a 2007/2008-as tél folyamán minden eddiginél több gyöngybagoly pusztulását észlelték. Ahogy a táblázatból kitűnik, a legnagyobb arányú elhullás a 4-es számú főút mentén tapasztalható. Több elhullott egyed állatorvosi vizsgálat céljából begyűjtésre került, két sérült egyedet pedig a Hortobágyi Madárkórház vett gondozásba. A gyöngybagoly (Tyto alba) fokozottan védett madárfajunk. Egyetlen egyed pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 100.000 Ft. Elsősorban a templomtornyok, istállók, magtárak padlásának fészkelői, de több esetben találták már fészekaljait családi házak padlásán is. Európában a csökkenő állományú fajok közé sorolják, hiszen költőhelyei jelentősen megfogyatkoztak. A közlekedés nem egyedüli veszélyeztető tényező a gyöngybagoly és a többi hazai bagolyfaj számára. Az alkalmas fészkelőhelyek száma folyamatosan csökken, a táplálkozóterületek is jelentős részben átalakulnak a beépítés és a természetes élőhelyek felszámolása révén. Különösen nagy veszélyt jelentenek az épülő autópályák, hiszen eddig egybefüggő gyöngybagoly élőhelyeket vágnak ketté, így a közúti elütések számának növekedését eredményezik. A mezőgazda-
ságban használt rágcsálóirtó szerek rendszeresen okozzák az összes hazai bagolyfaj esetében a mérgezés következtében történő elhullást. 2007ben például két fiatal, mérgezésben elhullott gyöngybagoly került be a Nimfea TE központi irodájába. A középfeszültségű elektromos távvezetékek szintén nagyon súlyos problémát jelentenek, hiszen sok gyöngybagoly pusztul el áramütés következtében. Kisújszállás határában például csak a 2007-es év folyamán négy áramütött egyedet találtak a Nimfea munkatársai. A meglévő vasúthálózat mentén is több esetben találni elütött gyöngybaglyokat, de mivel vasutak mentén viszonylag kevés alkalommal jár természetvédelmi szakember, így a pusztulás mértékéről nincs pontos információ. A hagyományos tanyasi gazdaságok, állattartó telepek, magtá-
rak eltűnésével, a templomtornyok és padlásterek végleges lezárásával a gyöngybaglyok számára egyre kevesebb alkalmas költőhely áll rendelkezésre. A fészkelőhelyek környékének és a táplálkozóterületek közutakkal, autópályákkal vasúttal, elektromos távvezetékekkel történő feldarabolásával, a rágcsálóirtószerek elterjedt használatával egy-egy gyöngybagoly egyednek folyamatosan csökkenek az esélyei az életben maradásra. Az elmúlt három hónapban összesen 28 példány elütött gyöngybaglyot találtak meg Jász-NagykunSzolnok megye Tiszántúli részén, közülük január hónap folyamán 26 példányt ütöttek el. Mindezek tükrében joggal merül fel a kérdés, hogy vajon a rohanó civilizáció új és új kihívásai között képesek lesznek-e túlélni a baglyok?
Monoki Ákos (Nimfea TE)
Közúti baleset áldozatául esett baglyok észlelése a 2007/08-as tél folyamán a Nimfea működési területén Település
Közút
Km szelvény
Dévaványa
mellékút
32 km
Pd 1
Megtalálás ideje 2007.11.09.
Mezőtúr
Nem ismert
Nem ismert
1
2008.01.21.
Mezőtúr
mellékút
Nem ismert
2
2008.01.22.
Tiszatenyő
4629 műút
Tiszatenyőtől 1 km-re
1
2008.01.24.
Kisújszállás
mellékút
7 km
1
2008.01.22.
Szolnok
4-es sz. főút
Alcsi-sziget
1
2007.12.15.
Törökszentmiklós
4-es sz. főút
111-112 km
1
2008.01.21.
Törökszentmiklós
4-es sz. főút
116-117 km
1
2008.01.29.
Tszentmiklós -Surjány
4-es sz. főút
123-124 km
1
2008.01.29.
Fegyvernek-Szapárfalu
4-es sz. főút
124-125 km
1
2008.01.24.
Kenderes
4-es sz. főút
140-141 km
2
2008.01.22-26.
Kisújszállás
4-es sz. főút
149-150 km
1
2008.01.20.
Kisújszállás
4-es sz. főút
151-152 km
2
2008.01.09-17.
Kisújszállás
4-es sz. főút
152-153 km
2
2008.01.22.
Kisújszállás
4-es sz. főút
153-154 km
2
2008.01.22.
Karcag
4-es sz. főút
157-158 km
1
2008.01.22.
Karcag
4-es sz. főút
158-159 km
1
2008.01.22.
Karcag
4-es sz. főút
161-162 km
1
2008.01.17.
Karcag
4-es sz. főút
163-164 km
1
2008.01.22.
Karcag
4-es sz. főút
168-169 km
1
2008.01.17.
Püspökladány
4-es sz. főút
173-174 km
1
2008.01.22.
Kaba
4-es sz. főút
196-197 km
1
2008.01.17.
Hajdúszoboszló
4-es sz. főút
208-209 km
1
2008.01.17.
2008. március
3
A fácán és a sas
Az elmúlt húsz évben alapvetően változott meg a természetvédelem és a vadászat-vadgazdálkodás helyzete, kapcsolata. A természetvédelem pozíciója folyamatosan erősödik, a vadászat egyre jobban korlátozódik. A kettő szembeállítása sokszor erőltetett és végső soron lobby érdekeket szolgál ki, különösen 1996/97től az új vadászati törvény alkotásától és bevezetésétől, végrehajtásától. A nemzeti parkok és természetvédelmi hatóságok beleszólása a vadászatra jogosultak gazdálkodásába megnőtt. A nemzeti parkok növekvő, önálló vadászterületekkel rendelkeznek. A korlátok elsősorban a vízivad vadászatát érintik, emiatt az apróvadas területekkel rendelkező társaságok érdeklődése a fácán és a nyúl felé fordul. Ekkor jön a következő probléma, mert a védett területeken nagy egyedszámmal vannak jelen a ragadozó madarak, de mégis felmerül a fácánkibocsátás kérdése a
4
2008. március
vadászati lehetőségek bővítése miatt. A fácán kihelyezése alapvetően ellentmondásos. Megállapítható, hogy drága, és általában nem fedezi a rá fordított kiadásokat. Úgy vélem, csak a félvad tenyésztés, kotlóssal való felnevelés adhat minőségi „vadászfácánt”, de a módszer lényege miatt csak kis létszámú utánpótlás érhető el. Ezzel szemben az intenzív tartás és kibocsátás csak bosszúsággal, felesleges befektetéssel és veszekedéssel jár. A zárttéri tartás lényege, hogy relatíve nagy mennyiségű madár van „kézben” (értsd: háló alatt), ennek viszont állandó állategészségügyi „reszkírjei’ vannak, másrészt a „vadmadarak” generációkon keresztül háziasodnak, a vadászatok módszere rosszul alkalmazkodik a „házi fácánokhoz” és a végeredmény mindig dobozolt fácán, amely alig tud felrepülni. Ez vadászat? Ez lehet a következő vadászgeneráció koncepciója? A vadászat nem várt nehézséggel kénytelen megküzdeni legalább tíz éve. Mindig azt mondták, hogy úrisport, a gazdagok kiváltsága, csakhogy az 1945-97 között eltelt több mint 50 évben a parasztpuskások és a politikai hata-
lom dominált a vadásztársadalomban. Nem kellett érdemben fizetni a vadászatért, 30 ezer vadász ingyen szórakozott és jutott vadhúshoz. Ma van 50-55 ezer vadász, nagy gazdasági különbségekkel, sok sértődéssel, lődühvel és korlátokkal. A fácán tekintetében – azért is, hogy ne kerüljön a fogoly sorsára – egy dolgot meg kell érteni! Sokkal több természetes gondoskodást kell kapjon a fácán, etetést, vadföldet, élőhelyet és sokkal kevesebb művi beavatkozást, kibocsátást. Bármilyen furcsa (egyébként angol példa szerint) ott lehet elgondolkodni ipari méretekben, ahol különben minimális, vagy nincs fácán. Ilyen helyeken lehet lődözni néha, jó minőségű, nagy terítékű hajtóvadászaton. Természetesen apróvadas helyeken, legyen védett terület közelében vagy attól távol, lehet szépen vadászni és gazdálkodni, együtt élve a sassal.
Zsarnay Attila
Tollhullás A közelmúltban elszaporodott bűncselekmények a világviszonylatban egyedülálló Kárpát-medencei populációt néhány év alatt a kipusztulás szélére sodorhatják. A mérgezést minden megállapított esetben olyan növényvédő szerek okozták, amelyeket vagy kivontak a forgalomból, vagy folyamatban van kivonásuk. A sasmérgezések között egyelőre nincs arra utaló nyom, hogy bármikor is növényvédelmi célra nem megfelelően kihelyezett vegyszerek okozták volna véletlenül a pusztulást – áll az MME tájékoztatójában. A mérgezést elkövetők a legtöbb esetben az apróvad-, vagy háziállat-állományukat féltik a vadon élő ragadozóktól, és ezért nyúlnak az illegális eszközhöz.
A célpontok a legtöbb esetben valószínűleg nem a sasok, hanem a rókák és a varjúfélék (amelyek egyébként legális eszközökkel gyéríthetők lennének), azonban a mérgezés nem szelektív, így gyakorlatilag bármely ragadozó vagy dögevő életmódú állat áldozattá válhat. Ha bebizonyosodik, hogy szándékos mérgezés történt, az elkövető öt évig terjedő börtönbüntetésre és az eset súlyosságától függően több millió forintos kártérítésre ítélhető. Eddig egy ügy zárult le ítélettel: egy gazdát – aki a helytelen vegyszerhasználattal 115 daru pusztulását okozta – közel 15 millió forintos kártérítésre
ítéltek. Több ügyben még nyomozás folyik, egy eset a bíróság előtt van. Az MME és a nemzeti parkok szakemberei úgy próbálnak küzdeni a mérgezések ellen, hogy folyamatosan ellenőrzik a területeket. A beteg madarakat állatorvoshoz viszik, illetve a begyűjtött tetemeket toxikológiai vizsgálatra szállítják. A jövőbeli esetek megelőzése csak úgy lehetséges, ha több mérgezést elkövető elnyeri büntetését, valamint ha a veszélyes szerek végleg eltűnnek, nemcsak az engedélyezett termékek listájáról, hanem a legeldugottabb raktárakból is.
Védett madarak tetemére bukkant az elmúlt napokban két alkalommal is a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (FTVKTVF) lakossági bejelentés alapján. Az elhullott állatokat valószínűleg a körülöttük talált csirkefejekkel mérgezték meg. A Felügyelőség büntetőfeljelentést tett. 2008. március 14-én közérdekű bejelentés alkalmával szerzett tudomást az FTVKTVF arról, hogy Rétközberencs külterületén egy egerészölyv és egy szarka teteme fekszik. A Felügyelőség munkatársai a hely-
szín bejárása során a bejelentetteken kívül egy rókatetemre és 8 csirkefejre is bukkantak. 2008. március 17én szintén közérdekű bejelentésre vonult ki FTVKTVF, ezúttal Ajak külterületére, ahol a bejelentett egerészölyv- és barna rétihéja-tetemen kívül két csirkefejet is találtak, ismét az elhullott madarak körül. A körülmények tekintetében valószínűsíthető, hogy a védett állatokat megmérgezték, ezért a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség büntetőfeljelentést tett. Az egerészölyv eszmei értéke 10.000,
barna rétihéjáé pedig 50.000 Ft. A napokban a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság BédaKarapancsa tájegységében két elpusztult rétisast találtak természetvédelmi őr kollégáink. Az állatok a saját fészkük alatt, a földön hevertek egymástól néhány méterre, jellegzetes, mérgezésre utaló testtartásban. Egyelőre nem lehet tudni, mi volt az állatok elhullásának oka, ezt a laboratóriumi vizsgálatok fogják kideríteni. A rétisasok eszmei értéke (természetvédelmi értéke) példányonként egymillió forint.
Eltévesztett célpontok?
Fotó: Horváth Márton
A sasmérgezők nem álltak le. Folyamatosan kerülnek meg elhullott ragadozók. Mára 56 -ra emelkedett az utóbbi két évben megmérgezett sasok száma. A napokban a Hajdúböszörményi Zöld Kör egy elhullott, mérgezett rétisast talált Hajdúböszörmény határában, egy róka kotorék mellett, négy elhullott róka, több egerészölyv és szarkák társaságában, ugyanazon a környéken, ahol a legutóbbi hortobágyi mérgezés történt. Az akkor a Madárkórházban sikeresen meggyógyított, és szabadon bocsátott rétisas még megvan. Az elhullott sas öreg tojó, feltehetően északi vendég lehet, mivel a hortobágyi fészkelő párok közül nem hiányzik egy sem. Március elején Törökszentmiklós határában három parlagi, és egy rétisast mérgeztek meg. A Duna Dráva Nemzeti Parkban újabb két rétisas pusztult el. A Fertő Hanság Nemzeti Parkban pedig egy még élő, feltehetően mérgezett vörös kányát sikerült megmenteni. Ennek kezelését Váci Miklós, a Nemzeti Park munkatársa napokon keresztül telefonon egyeztette dr. Déri Jánossal, a hortobágyi Madárkórház Alapítvány állatorvosával, amíg a madár állapota stabilizálódott. Ez a sasoknál nálunk sokkal ritkább vöröskánya talán az országban az egyetlen ismert fészkelő pár egyike. A fenti adatok azért is elkeserítőek, mert az elmúlt két évben megmérgezett 29 parlagi sas az ezen időszak egész európai uniós szaporulatának több mint 10 százaléka.
Forrás: www.greenfo.hu
Forrás: www.greenfo.hu
2008. március
5
Expóról expóra jár a Madárkórház AGROMASHEXPO
Kiállítunk a FEHOVÁN! Előadás a terepi madármentésről és a sasmérgezésekről
A Madárkórház Alapítvány ebben az évben először vett részt az AGROMASHEXPO mezőgazdasági gépkiállításon, Budapesten. Önálló standot a nagy érdeklődés miatt nem kaptunk, de a KASZ-COOP Zrt. attól függetlenül, hogy szűkösen fért el a rendelkezésre álló kiállító téren, helyet biztosított számunkra. A kiállításon igen sokan keresték fel standunkat, és vették kezükbe ismertető anyagainkat. Ezúttal fejezzük ki ezért köszönetünket a részvénytársaság tulajdonosainak, vezetőinek: Pápai Istvánnak és Csizmadia Gábornak. Nagy segítségünkre volt a www.rakodogep.eu honlap tulajdonosa, Bálega János, aki ezen alkalommal felajánlotta további támogatását: Aki a honlapon lévő bármelyik LOCUST rakodógépet megvásárolja, és ezen újságcikket bemutatja, vásárlásával a Madárkórház Alapítványt is támogatja.
A gép ára: 5 685 000 Ft + ÁFA További információ:
www.rakodogep.eu
6
2008. március
A Madárkórház Alapítvány és a HUNGEXPO között évek óta tartó együttműködés keretében az alapítvány rendszeresen helyet kap azokon a kiállításokon, amelyek kapcsolódnak az alapítvány természetvédelmi és turisztikai tevékenységéhez. Így 2008-ban is részt vettünk az Utazási Kiállításon, bemutatva a Madárparkot, mint Hortobágy új turisztikai célpontját. Standunkat sokan látogatták mind a célközönség, mind a turisztikai szolgáltatók köréből. Bár Hortobágy kiállítóhelye nem volt messze tőlünk, a látogatók természetesen mindkét standon érdeklődtek a többi hortobágyi program iránt is. A hortobágyi programok iránt a közeli Tisza-tavi régióból, de Tokaj környékéről is van érdeklődés, ezért – azon túl, hogy átküldtük egymáshoz a látogatókat – reklám anyagainkat is megosztottuk. Március 27-30. között részt veszünk a FEHOVA kiállításon, ahol az A épületben, a 307/m standon kaptunk helyet, ide társkiállítóként a Budakeszi Vadasparkot is befogadtuk. Ugyanúgy, ahogy az utazási kiállításon, standunkon természetesen a hortobágyi egyéb programokról is tájékozódhatnak az érdeklődők. A Fegyver, Horgászat, Vadászat kiállítás elsősorban a vadászokat, horgászokat, és a természetjárás iránt érdeklődőket vonzza. A célközönség részéről nagyobb érdeklődésre számítunk, ezért több munkatársunk és önkéntesünk lesz jelen a látogatók fogadásához. Az Országos Vadászkamara felkérésére a FEHOVA színpadán előadást tartunk a terepi madármentésről, gyakorlati bemutatóval, különös tekintettel az utóbbi időben sajnálatos módon megemelkedett sasmérgezéses esetekre. A szakszerű elsősegélynyújtás nagyon fontos már a megtalálás helyszínén, mert a sérült, és különösen a mérgezettek élete sokszor csak perceken múlik. Az előadások 28-án, pénteken 13-órakor, és 30-án, vasárnap 12.30-kor kezdődnek. Ezzel párhuzamosan jelen leszünk Pécsett, a Zöld OT-n, ahol Alapítványunkat Veres Hajnalka és Konyhás István képviseli. Ugyanekkor, március 28-30. között a SYMA csarnokban meghívást kaptunk a GREENEXPO kiállításra, ahol szintén felállítunk egy standot. Ott különösen a természetvédő célközönség érdeklődésére számítunk. A látogatók megfelelő tájékoztatásához várjuk azoknak az önkénteseinknek a jelentkezését, akik saját tapasztalattal rendelkeznek a hortobágyi Madákrórházban végzett munkánkról, és hitelesen tudják továbbadni az információkat.
Békamentés Farmos határában
2008 tavaszán immár negyedik éve vonulnak fel a Tápió-vidéki hivatásos és civil természetvédelmi szervezetek, hogy a 311-es főút mentén békamentési akciót vezényeljenek le. A mentési akció során a telelőhelyükről (száraz homoki területek) az ívóhelyük (mocsarak) irányába vándorló barna ásóbékák keresztezik a főutat, ahol az egyre növekvő gépjármű forgalom miatti gázolás akár a populáció összeomlását is okozhatja. Erre figyeltek fel természetvédők néhány éve, és a probléma megoldása végett született – egyébként nemzetközileg használt – módszer, hogy úgynevezett terelőkerítés-rendszert építenek ki fóliából, amely alá vödröket ásnak a földbe.
A vándorló kétéltűek a kerítést elérve azzal párhuzamosan haladva megpróbálják kikerülni azt, így a vödrökbe esnek, ahonnan minden reggel a békamentők kiszedik őket és átviszik úti céljukhoz a farmosi Nagy-Nádashoz. 2007-ben ezzel a módszerrel 13966 pld. barna ásóbéka, 1094 pld. vöröshasú unka, 251 pld. zöld levelibéka, 6 pld. barna varangy és 39 pld. gőte menekült meg a gázolástól. 2008 február utolsó hétvégéjén önkéntesek bevonásával kiépítésre került a terelőkerítés-rendszer, így a várhatóan a hónap utolsó napjaitól kezdődő mentési időszakban újra biztonságban juthatnak át a kétéltűek az út túloldalára. A jó híreket sajnos beárnyékolja, hogy emberi butaság következtében leégett a kerítés egy megközelítőleg 200 méteres szakasza, melyet pótolni kell. Mindezektől függetlenül idén is várják a békamentést megismerni vágyó csoportokat, illetve magánszemélyeket. További információ a
[email protected] címen kérhető. Fő szervezők: Duna Ipoly Nemzeti Park, Tápió Közalapítvány, Tápió Természetvédelmi Egyesület. Németh András TTE
A pipiske
A pipiske vagy hivatalos nevén búbos pacsirta a legkedvesebb madaram, mert végigkísérte gyerekkoromat. Gyerekkoromban még sok ló volt a kerületben, így pipiske is akadt bőven, mert fő táplálékát a lovak hullatékában található gabonaszemek adták. Amikor az utcán elhaladt egy lovas kocsi, a verebek és a pipiskék nyomban ott termettek, és keresgéltek a hullatékban. A lovakat fokozatosan felváltották a gépek, így hát a pipiske is másfelé kereste táplálékát, elvándorolt, vagy elpusztult a táplálékhiány miatt. Napjainkra teljesen eltűnt a környékről, csak rokonával, a tavaszt köszöntő szép daláról ismert mezei pacsirtával lehet találkozni, ha az ember kimegy valamelyik dűlő úton a szántóföldekre. Szerencsére azonban, igaz elég ritkán, de vidéki útjaim során találkozom kedves madarammal. Előfordult, hogy egy egész családot láttam, szülőket és három fiatal pipiskét morzsákat és ételmaradékot keresgélve az egyik autópálya parkolójában. Nem zavartatták magukat, egészen közel jöttek hozzám, megszokták az ember közelségét és megtanulták, hogy az ember közelében táplálékhoz juthatnak. Más alkalommal egy kisváros parkjában láttam két pipiskét. Ők is szorgalmasan keresgéltek a kukás edények környékén. Remélem, hogy kis kedvenceim még sokáig megmaradnak, felidézve bennem gyerekkorom szép emlékeit. Siklósi László /Budapest/ 2008. március
7
Madarakat gyógyítunk!
1% Szárnyakat ad a madaraknak!
Madárkórház Alapítvány Adószám: 18557899-1-09 www.madarkorhaz.hu itt kell levágni
TUDNIVALÓK
RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ EGY SZÁZALÉKÁRÓL A kedvezményezett adószáma:
1 8 5 5 7 8 9 9 - 1 - 0 9 A kedvezményezett neve:
Madárkórház Alapítvány
A nyilatkozatot tegye egy olyan postai szabvány méretű borítékba, amely e lap méretét csak annyiban haladja meg, hogy abba a nyilatkozat elhelyezhető legyen. FONTOS! A rendelkezése csak akkor érvényes és teljesíthető, ha a borítékon az ön nevét, lakcímét és az adóazonosító jelét pontosan feltünteti fel. Zárja le és írja alá a kisborítékot a hátoldalán úgy, hogy aláírása átnyúljon a ragasztáson! A kisborítékot küldje be, vagy adja le annak, aki adóbevallását elkészíti!
Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése:
[email protected] • Tel: (30) 943-5494. Az újságot szerkeszti: Dr. Déri János, Veres Hajnalka, Konyhás István. Tördelés: TerepSzemle Stúdió • ISSN 175–456X
