PUSZTADOKTOR MAGAZIN X. évfolyam 5. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja
• • • •
Pünkösdkor és gyereknapon is programok a Madárparkban Sasméreg újrakeverve István Alapítványunk a Turista Magazinban
2015. május
RTOBÁGY HO
Gyermeknap a Madárparkban
Gyertek el és segítsetek nekünk! Mi kiválasztottunk 10 madárkát, nektek csak gyönyörködni kell bennük, eldönteni ki a „legkirályabb” közülük, majd szavazni Rá. A voksokat hétfőn 18.00-ig fogadjuk! A személyesen szavazók közül nyertest is sorsolunk, aki az élményeken túl egy DVD- vel is gazdagabb lesz.
Hétvégi program mindenkinek, aki gyermek, gyermeke van, vagy éppen örök gyerek!
Május 23-25. (szombattól hétfőig): Egész napos programok: • Szavazatok leadása a jelöltekre • Kézműves foglalkozások • Fotózkodás madarakkal 11.00 – Ügyességi versenyek (zsákban futás, talicskatoló verseny, lufifújás, aszfalt rajzverseny) Május 25. (hétfő) 14.00 – Halfogó verseny: fogd meg a gólya vacsoráját! 18.00 – Szavazatok számlálása
(2015. május 31.)
• Ingyenes idegenvezetés • Filmvetítés • Fényképezkedés ragadozó madarakkal Egész napos programok: • Kézműves foglalkozások gyermekeknek (gipszfigurafestés, kifestő) • Madárfelismerés (Gyűjts össze 3 különböző, a Madárparkban elrejtett madaras képet, majd recepciónkon mondd meg, milyen fajok, és nyerj!) • Fotózkodás madarakkal További programok: Május 31. (vasárnap) • 10.00 – Ügyességi vetélkedők gyermekeknek (lufifújó verseny, zsákban futás, Gólya viszi a fiát, apa – fia + anya – lánya talicskaverseny) • 13.00 – Lufitaposás (A belépés ingyenes.)
TV PÍ
ÁZ
AL
A
ÓR
H
Pünkösdi Madárkirály választás (2015. május 23-25.)
ÁNY
MADÁRK
Programajánló
Legyél te is az önkéntesünk!
A nyári időszakra még lehet jelentkezni a Madárkórház önkéntesének
A Madárkórházban mindig szükség van dolgos kezekre, különösen azokban az időszakokban, amikor sok a madár. Ilyen a kora tavaszi „gólyaszezon” vagy a téli „bagolyszezon”, de nyáron mindenféle betegünk akad. Amiben segíteni lehet nálunk: • adminisztráció, sérült madarak adatfelvétele, adatok kiírása • madarak etetése, gondozása • kórtermek tisztán tartása • segédkezés kisebb beavatkozásoknál • látogatók kalauzolása • állatorvostan hallgatók egyedülálló lehetőségként részt vehetnek a komolyabb műtétekben is Állatorvostan hallgatók és állatorvosok számára felhívjuk a figyelmet, hogy oktatóközpontunkban a nyár folyamán továbbképzéseket tartunk. Erről weboldalunkon (madarpark.hu) és a közösségi oldalakon (facebook.com/madarpark) közzétesszük a felhívásokat!
Szerencsére a rossz idő elkerült minket, és napsütéses időben tölthettük el a majálist. Volt lufiverés, (amire még a Doktor úr is elővette karikását), lufitaposás, májusfa mászás, solymászbemutató, és persze madarak, hiszen programjaink mellett betegeinkről sem felejtkezhettünk el. Elsején ellátogattak hozzánk a Madármentő Állomás Mályi munkatársai is. Természetesen nem üres kézzel jöttek, mentett madarakat is hoztak. Miután közösen ellátuk őket, bekapcsolódtak a többi sorban álló páciens kezelésébe is. Ezúton is köszönjük a segítséget! A címlapon: Támogassa Ön is adója 1%-val a Madárkórház Alapítványt! Köszönjük (Terv: Veres Hajnalka)
Sasméreg újrakeverve Címlapunkon Bogyó, a kétszer mérgezett és nálunk harmadjára született rétisas vizsgálata és utolsó kezelése, hátlapunkon szabadon bocsátása látható. Róla egy film is készült, “Álmomban rétisas szállt a kertünkbe” címmel, mely több díjat is nyert. Akkor nem gondoltuk, hogy mérgezés miatt rövid időn belül ismét vis�szakerül. Azt hittük, hogy ez egy merőben ritka, sőt egyedi eset, de nem az. Most került vissza hozzánk a már Torda névre keresztelt rétisas, melyet a Húsvét vasárnapi kezelését követően már egyszer szabadon engedtünk. Akkor szerves foszfát mérgezés gyanúja és következményes traumás belső vérzése miatt kezeltük. Nem azért jött vissza, mert ide vágyik, de mégis itt van, mert ismét szerencséje volt. És azért, mert a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság őrei nagyon vigyáztak rá, annyira, hogy azonnal megtalálták, amikor orvosi segítségre szorult. Most klórfacinon mérgezés gyanúja, azaz az engedélyezett pocokméreg, a Redentin hatóanyaga okozta vérzékenység miatt kapja az ellenszert és az infúziót. De menjünk sorjában: A Húsvét sok új pácienssel indult, egész napos, éjszakába nyúló műtétekkel, ahogy a Madárkórházban ez tavasztól őszig lenni szokott. Csak novembertől márciusig van egy kis uborkaszezon, amikor napi egy-két beteg mellett pihenni is tudnak a dolgozóink valamit. Áprilistól egyszerre robbant be a tavasz, vagy talán már megint rögtön a nyár. A beteg madarak tömegével együtt a turistaforgalom is beindult, így mindjárt láthatták is az érdeklődők a Madárkórház vészhelyzetben működő üzemmódját. A kezelésre váró madarak tucatjai kartondobozokban, ahogy érkeznek, a műtőben nonstop kezelések, a kórtermek dugig madarakkal, ahogy az ilyenkor lenni szokott. Torda vasárnap érkezett, aznap, és még másnap is dobozban maradt. Nem csak a helyhiány miatt, hanem azért, mert állapotának ez a volt akkor a legjobb elhelyezés: teljes nyugalom,
és mozdulatlanság. Az első látható tünet az általános gyengeségen kívül némi remegés, és a szájából folyó vér volt, és ez utóbbi traumás tüdővérzésre utal. A megtalálás helye a BNP Borsodi mezőségi területén egy nagyfeszültségű vezeték közelében van, ami a légvezeték, mint az égbolton egy olyan
akadály, mely a rétisasok egyik legnagyobb ellensége. Az evolúció során a rétisas akár több százezer, vagy millió év alatt sem találkozott olyan vékony, faágszerű dologgal, ami nem hajlik el, ha a sas szárnya hozzáér, és megszelektálta volna az erre nem odafigyelő madarakat. A magasan repülő madarak ugyanis nem néznek maguk elé, mert a fák fölött nem szokott lenni semmi. Legfeljebb egy másik sas, konkurens ragadozó, táplálékot jelző holló, vagy a körözéshez felszálló légáramlatot, termiket kereső gólya. De akkor sem szokott gyakran nekirepülni a vezetéknek, csak ha rosszak a látási viszonyok, vagy a madár nem lát, vagy nem reagál jól. Az ólommérgezés látás- és koordinációs zavarokat okoz, de ennek a sasnak más tüneti voltak: a pupilla fényre való reakciójának hiánya, és az ellenszerként alkalmazott atropinra való gyenge reakció a remegéssel együtt inkább a szerves foszfát mérgezés gyanúját vetette fel. Ezt erősítette meg az atropinos kezelésre való látványos javulás, melyet viszont laborvizsgálattal még nem tudtunk igazolni. Eddig nem volt bizonyítható, hogy a pocokméreg káros lenne a tápláléklánc többi résztvevőire. Ugyanis a vérzékenységet okozó rágcsálóirtó szerek késleltetett hatású-
ak, pont azért, hogy a mérgezett állat társai ne fogjanak gyanút. Tehát amire a tünetek láthatóak, az anyamolekula már nincs a gyomorban. Ezért nem lenne veszélyes a mérgezett rágcsálót fogyasztó ragadozókra. De most itt van Torda, a rétisas, aki másodjára itt maradt. És lehet, sőt valószínű, hogy a pocokméreg miatt. Az őt elnevező önkéntesünk, Takács Katalin (a képen) életében először fogott rétisast, és ez alkalomból ő volt a névadója. Torda Árpád táltosa volt, jelentése: aki itt maradt. Gyanúnkat jeleztük a BNPI felé, ahol fokozottan figyelik a megtalálás helyszínének tágabb környezetét, annál is inkább, mivel ott a Park maga gazdálkodik, illetve ő adja bérbe a területet, tehát biztosan nem történt ott legális méreg kihelyezés, ami március 31-e után máshol sem engedélyezett. De mint tudjuk, aki sast mérgez, az ezt illegálisan teszi. Hogy miért? Valójában rókát, dolmányos varjat, vagy kutyát, vagy tényleg csak pockot akar mérgezni. De a méreg nem válogat. Ahogy a sas hozzájutott, a táplálékláncon át az ott legelő háziállatokra, vagy lőtt vad fogyasztásával az emberre is ugyanolyan veszélyes lehet. A mérgezés állatkínzás, orvvadászat, méreggel való visszaélés, természetkárosítás miatt külön-külön is bűncselekmény és halmozottan akár tíz évet is meghaladó börtönbüntetéssel, és több milliós bírsággal sújtható, mégis van. Mikor lesz vége? Torda már túl van az életveszélyen. Hamarosan újra szabadon engedhető. De vajon harmadjára is lesz ekkora szerencséje? Vagy maradjon tényleg itt, mert a természetben már a nemzeti parkban sem biztonságos egy sas élete? Két hétig sem? Mi ez ellen küzdünk, a sasok és a természetben élő állatok életéért. Tesszük ezt minden állami támogatás nélkül, csupán a jószándékú emberek adakozásából és az adó 1 %-ának felajánlásából. Kérjük, Önök is segítsék ezt a munkát!
Köszönettel: Dr. Déri János
2015. május
3
István Kedves olvasóink! A Madárkórház Alapítvány munkatársait, önkénteseit bemutató sorozatunkban most annak a szinte mindig nyugodt, szemüveges, mosolygós fiatalembernek a bemutatkozását olvashatják, aki köszönti önöket a Madárpark információs pultjánál, átveszi a sérült madarat, ha éppen nem gondozza őket, felveszi a telefont, és két hamarosan bemutatkozó kolléganőjével együtt, akikkel ezen a feladaton osztozik már régi dolgozója a Madárkórháznak. A képen egy gyöngybagoly társaságában készül madárelengedésre.
Fotók: Déri Balázs
Kovács István vagyok, a Madárkórház Alapítványnál dolgozom már kilencedik éve. Számítástechnikai vonalon kerültem ide. Kezdetben a madarak gondozása volt a feladatom. Ugyancsak kezdezdetben az itteni szagokat kellett megszoknom, amelyek egy kórházra jellemzőek. ill, a madarak tartásából adódóan jelen vannak. Meg kellett tanulnom, hogyan fogjak meg egy kismadarat és hogy bánjak egy egerészölyvvel, bagollyal, gólyával. Déri doktor úrtól rengeteg bizta-
Beteg társait látogatja meg minden nap ez az egészséges varjú. Igazán kedves tőle.
4
2015. május
tást és segítséget kaptam. Felkészített arra, hogy ha egy sérült madár érkezik és a Doktor úr nincs jelen, hogyan kell ellátnom, mit kell tennem annak érdekében, hogy a madarat a lehető legjobb ellátásban részesítsem. Nyári időszakban rengeteg madárfióka kerül be a kórházba, ezek ellátásában már az önkéntesek is be tudnak segíteni. Mivel a Madárkórház és Madárpark látogatható, gyakran kalauzolom a hozzánk betérő vendégeket, a magyarokat az anyanyelvemen, a külföldieket angolul látom el információkkal. A május és június hónap nagy része az iskolás diákok idegenvezetéséből tevődik össze. Rendszeresen járok kiállításokra, iskolákba, óvodákba előadást tartani, ahol igyekszem közelebb hozni az embereket a természethez, a madarakhoz és a madármentő mindennapi munkánkhoz. Ebben szokott segítségemre lenni egy tojó egerészölyv, Csacsogó, aki több, mint 10 éve tartósan sérült. Az ö segítségével tudom szemléltetni, milyen sérüléseket tud okozni az emberi civilizáció. Egyben ő az, aki képviseli a kórházban maradt többi pácienst is. Csodálatos partner Csacsogó ebben a munkában. Madármentésre is gyakran kell indulnom, ilyenkor az éppen
szabad járművel vágok neki az útnak. Nyári időszakban igyekezni kell vis�sza a sérült madárral, mert klíma nem mindegyik autónkban van, és a nyári kánikulában végzetes lehet egy súlyosan sérült madár számára a többórás autóút is. Másfél éve majdnem minden hónapban Dunántúlra kell mennem másodmagammal takarmányért az ottani keltetőbe, hogy legyen elegendő táplálék a kórházi madarak számára. Ez kb. 800 kilométeres út, ami egy egész napba kerül. Ha lenne egy hűtőkamránk, ahová el tudnánk helyezni azt a hús- és halmennyiséget, ami több hétre elegendő lenne, az nagy segítség volna. Jelen pillanatban másfél hétre elegendő táplálékunk van. Mivel csak néhány fagyasztóláda áll rendelkezésünkre, amelyek folyton ürülnek, ezeket mindig után kell töltenünk és bármikor felmondhatják a szolgálatot, mert igen csak dolgoznak. Változatos munkám révén sok területen kell helytállnom, nem mindig jut annyi idő az adminisztrációra, mint amennyit szeretnék. Ha belegondolok, hogy az első nap élménye után már másnap nem is akartam jönni dolgozni... Ehhez képes kilencedik éve dolgozom a Madárkórházban.
Ennek a valószínűleg elárvult csicsörkének a szüleiről nincs hír. Hamar elfogadott minket nevelőszülőnek.
Idén az év madara a búbos banka, feburármárciusi lapszámunkban írtunk róla. Ezekben a pillanatokban az ő életéért küzdünk.
Kovács István
Fotó: Konyhás István
Rigófütty Az egyik leggyakoribb városi madár a fekete rigó. Messze hangzó énekük a kora esti és kora reggeli órákban is betölti a levegőt, antennákon, kandelábereken, bokrokon, köztéri szobrokon fújják a magukét. A kora tavaszi ének inkább csak területek kijelölését jelenti, és jellemzően csak az egy éves madarak énekelnek ilyenkor, de márciustól áprilisig, május elejéig elkezdenek énekelni az „öreg” madarak is. Ez az egyébként kedves, érdeklődő kis madár nagyon agresszív is tud lenni. Tavasszal nem ritka, hogy a két verekedő hím közül az egyik elpusztul a tojók és a fészkelőhelyek megszerzése során, de nem ritka az sem, hogy a tojók is összeverekednek. A tojók tolla sokkal hétköznapibb, csőrük is tolluk is barna. A városokban hamar lerakják tojásaikat, főleg a falakra felfutó borostyánok ágai között megbúvó fészekbe. A ház és a nap közös melegének, és a madarak áldozatos kotlásának köszönhetően gyakran előfordul, hogy április végén, május elején, vagyis mostanra már fiókák lapulnak a fészekben. Az alig két hétig kotló tojó egyedül ül a fészken, de az etetésben már mindkét szülő részt vesz. Nem ritka, hogy akár háromszor is költenek a városokban, de az erdőkben inkább a kétszeri költés a jellemző. Május végén, amikor a fiókák elhagyják a fészket, még nem röpképesek, a szüleik pár napig még etetik őket. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy a jó szándékú emberek azt hiszik, a fiókák kiestek a fészekből és „megmentik” őket, ezzel elszakítva a szülőktől. Csak akkor kell beavatkozni, ha úttesten, járdán vagy nagyon nyílt helyen ragad a fiatal, ugráló madár, de ekkor is elég egy bokor felé terelni, ott már biztonságban lesz. Mivel a köztudatban ez a tény még nincs benne, gyakran hoznak be rigó fiókákat is a Madárkórházba. Aki ilyesmiről értesül, mielőtt nekivágna az útnak, keressen bennünket! Lehet, hogy épp ezzel menekít meg rigót, amik énekükkel egy kicsit közelebb visznek minket a Konyhás István városokban is a természethez.
Fészkek a földön – ismét adoptálhat egy gólyacsalád fiókákat Tartósan sérült, röpképtelen gólyáink is fészkelésbe kezdtek. Hét tojásukat hősiesen őrik, bár nem mind az övéké. Ha a gólyaszülők magukra maradnak, egyedül nem tudják felnevelni a fiókákat, akár a fészket is otthagyhatják. Mivel nem lehet tudni, hogy milyen stádiumban vannak a tojások, más fészekaljhoz kockázatos betenni őket. Viszont a földön fészkelő gólyáknál tudjuk ellenőrizni és segíteni is őket a költés alatt. A földön fészkelő gólyák között akadt már olyan is, amelyik nem csak a tojást, hanem a fiókát is elfogadta, adoptálta, és sikeresen fel is nevelte. Bízzunk benne, hogy belőlük is egészséges fiókák lesznek.
Madártani érdekességek Ez a hónap főleg a fülemülékről szól, hiszen májusban országszerte szervezetten lehet e dalos madarak nyomába szegődni a Fülemülék éjszakáján, de persze azért más érdekességek is akadnak. A hónap közepe felé érkeznek meg a utolsó vándormadaraink. Igaz, a kakukk már korábban megérkezett, de most kezdenek igazán szólni. Aki hallja, ne felejtse el megcsörgetni a pénztárcáját, hiszen állítólag ez garantálja, hogy a tárca sose ürüljön ki. Persze, arról nem szól a hiedelem, hogy mennyi fog benne csörögni az év hátralevő részében, így aki biztosra megy, inkább ne csak a kakukkszóra bízza bevételei alakulását. A darvak elkezdték a költést költőhelyeiken, a gyurgyalagok is megérkeztek és már találkozhatunk idei feketerigó fiókákkal is, melyek még ügyetlenül próbálnak elbújni ember és macska elől. Drégelypalánk közelében idén is van esély az énekes hattyúk költésére, mert már párban állnak a szokott költőhelyükön. A Vas megyei Gereskarát szomszédságában található Sárvíz-tó vizén egy elmélázott északi búvár nem nagyon vette észre, hogy rátavaszodott. Míg a többi társa már Európa sarki övezetében a költésen dolgozik, ez a példány egyedül sütkérezik a tó vizén.
Konyhás István További érdekességek: www.birding.hu (Fotó: Konyhás János)
2015. május
5
Kórházunk a Turista Magazinban A Turista Magazin februári lapszámában jelent meg egy interjú a Madárkórház Alapítványról és dr. Déri Jánosról Hidvégi Brigi tollából Beleznay Ferenc fotóival, melyet a lap szerkesztőivel egyeztetve az alábbiakban közlünk.
A Hortobágyi Madárkórház nem csupán egy egyszerű állatklinika; Dr. Déri János és kollégái hosszú évek alatt, saját tapasztalataikra építve dolgozták ki azokat a speciális módszereket, amelyek világviszonylatban is egyedülállóvá teszik az intézményt. Itt ugyanis arra fordítják a legnagyobb gondot, hogy a madarak – visszakerülve a természetbe – biztosan megállják a helyüket, és teljes életet élhessenek, szabadon. A gyógyulási folyamat így nemcsak a törött szárnyak és az áramütések kezeléséből áll: az állatokat pszichésen is trenírozzák. Dr. Déri Jánossal beszélgettünk a Madárkórház nem mindennapi küldetéséről. Turista Magazin: Mikor és milyen céllal alapították a kórházat? Dr. Déri János: Az intézmény, illetve az azt működtető alapítvány 1999ben jött létre. Ez a munka azonban nemcsak azóta folyik: más szervezeti körülmények között, más néven igazából 1991 óta létezik. Én magam már 30 éve dolgozom itt, a Hortobágyon. Az emberek tudták, hogy hozzám lehet fordulni, ha vadon élő, sérült madarakról van szó. Amikor a tevékenység kinőtte a rendelkezésre álló kereteket, és a saját lakásomban, a padlásomon, a melléképületben felhalmozódtak a madarak, a Hortobágyi Nemzeti Park felkért, hogy legyek a Górés-tanyán létrehozott repatriáló állomás állatorvosa. Az intézmény intenzív osztálya később szintén a lakásomban működött, ‘99-re ismét élhetetlen körülmények alakultak ki, így elhatároztam, hogy megveszem a szomszéd épületet erre a célra. Megszereztük a szükséges engedélyeket és kialakítottuk a kórházat. TM: Hányan dolgoznak most a Madárkórházban?
6
2015. május
DJ: Nyolc állandó dolgozónk és több száz önkéntesünk van. Tavasztól őszig reggeltől estig műtünk, esetenként éjjel 2-kor is. Rengeteg fészekből kiesett kismadár érkezik be. Mivel ezeket fél-
óránként meg kell etetni, ilyenkor 1015-en is dolgoznak az intézményben az orvosok mellett. Nagyobb rendezvények alkalmával, amilyen például a Hortobágyi hídi vásár, a látogatókat szintén önkéntesek kalauzolják, akár 25-en is. Vannak visszajáró, több éve itt tevékenykedő önkénteseink, ők segítenek az újak betanításában. TM: Évente hány madár kerül be az intézménybe? DJ: Átlagosan 400-600. A 2014-es év kiemelkedő volt ebből a szempontból, mert több mint 900 sérült madár érkezett. Egyszerre 200-300 madarat tudunk befogadni. TM: Az ország egész területéről kerülnek Önökhöz madarak? DJ: Igen. Járjuk az országot, így aki nem tud hozzánk eljutni, mert messze van, vagy nem ismer minket, ahhoz mi megyünk el. Utazási és mezőgazdasági kiállításokon, vadászkamarai rendezvényeken is részt veszünk. Találkoznak velünk, megismernek minket. Van egyfajta riadólánc, az egyik önkéntesünk elviszi a másiknak a madarat, vagy elutaztatja hozzánk. Megállapodást kötöttünk a Volánnal, és a MÁV-val is folyamatban van egy egyezség: valaki felrakja a vonatra
a madarat a Nyugati pályaudvaron, Debrecenben leszedik, bekerül a forgalmi irodába, később egy önkéntesünk felteszi a buszra, ami megáll itt a Madárpark előtt, ahol mi átvesszük. Ez egy jól működő rendszer, amennyiben a madár állapota megengedi. Ha azonnali beavatkozást igényel, körülbelül 100 km-es körzetben mi megyünk érte, de országszerte vannak gyűjtőhelyek is. Emellett nagyon sokat segítenek a nemzeti park igazgatóságok és az MME aktivistái. TM: Miért egyedülálló az Önök intézménye? DJ: Azt mondhatom, európai szinten, de akár világviszonylatban is egyedülállóak vagyunk. Ha a hőskortól kezdem: mikor én az Állatorvosi Egyetemen folytattam a tanulmányaimat, semmiféle szakmai oktatási anyag nem létezett ezzel kapcsolatban. Tehát egyéb állatorvosi ismereteink, praxisunk, tapasztalataink alapján alakítottuk ki a most is alkalmazott módszereinket. Célunk, hogy visszaadjuk a természetnek, ami a természeté, minden tevékenységünket ennek érdekében végezzük. Ha bekerül hozzánk egy sérült madár, nem szelídítjük meg. Teljesen másképp kezeljük, mint egy normál állatkórházban, vagy ahogy az az ismeretterjesztő filmekben látható. A madárnak nem szabad jótevőjeként gondolnia az emberre; az a legrosszabb, ha elhitetjük vele azt, hogy az ember jó. Miután elengedjük, találkozhat olyannal, aki bánthatja. Lehet, hogy segíteni akar, csak rosszul; nem tudja, mit csinál. Nálunk a fehér köpenyes orvos megragadja, megszurkálja, lefogják közben, rögzítik, és ez neki természetesen nem tetszik. Betesszük egy detektív üveggel ellátott kórterembe, ahonnan nem lát semmit, csak a saját tükörképét, mi viszont látjuk őt. Így a gyógyító orvos nyomon tudja
követni a madár viselkedését az állat tudta nélkül. Az úgynevezett látványkórház másik célja, hogy a látogatóink is megnézhessék a madarakat és a beavatkozásokat. A véres műtétekkel kapcsolatban semmiféle visszatetszést nem tapasztaltunk. Mindenki nagy érdeklődéssel nézi ezeket, akár óvodás gyerekek is végigállnak másfél órás műtéteket, és értik is, mi történik. Szembesítjük az embereket az általuk okozott problémákkal: az áramütés, az országúti baleset, a lelövések, a mérgezések, az épületek tükröződő ablakfelületével való ütközés mind a civilizáció következményei. Így a látogató szemlélete is megváltozik. Megszereti a madarakat, empatikussá válik, jobban odafigyel a környezetére és másokra is igyekszik hatni. TM: Hogyan szoktatják vissza a madarakat a természetbe? DJ: Fel kell készíteni őket arra, hogy teljes értékű tagjai lehessenek az életközösségnek. Ha egy madár sokáig itt van, elszokik a természetben való kötelező éberségtől. Csoportosan tartjuk őket, a betegek is bizonyos hierarchia szerint helyezkednek el a kórteremben. Minél magasabb ülőfára telepszik a madár, annál előkelőbb helyet képvisel a rangsorban. Mikor érkezik egy új állat, a domináns szerepet próbálja kiharcolni magának. Ha sikerül, áttesszük egy olyan csoportba, amelyben újra megküzdhet a vezető pozícióért. Végül csak ezeket a madarakat engedjük el. Mert lehet, hogy meggyógyul fizikailag, de ha a természetbe visszakerülve nem tudja kiharcolni magának a saját területet, éhen fog pusztulni, elsősorban a saját fajtársai fogják őt háttérbe szorítani. A rangsor végén álló egyedeket olyanokkal tesszük párba, amelyeket könnyebben le tudnak győzni, hogy ráébredjenek arra, érdemes küzdeni valamiért, eredménnyel jár. Van egy vadító röpdénk, amelynek körülbelül az egyharmadánál egy kilátótorony
található. A madarak a legmagasabb ponton szeretnek ülni, viszont ha az emberek felmennek oda, azzal elzavarják őket. Ilyenkor lép életbe a csoporthatás, ami nemcsak azért jó, mert fenntartja a küzdőképességet; a madarak ilyenkor egymástól
tanulnak. A vadabb egyedek, akik már félnek az embertől, elrepülnek. A szelídebbek pedig követik őket, és eltanulják a többiektől, hogy ha az ember jön, akkor el kell repülni. A pszichológiai, mentális képzést mi irányítottan, nagyon komoly szakmai odafigyeléssel végezzük. Minden madarat igyekszünk felhozni a megfelelő szintre. Ez ugyancsak egyedinek mondható, nem tudok arról, hogy létezne még ilyen a világon. TM: Mitől függ, hogy sikerül-e visszaengedni a madarat a természetbe? DJ: Minden az időtényezőn múlik. Ha találnak egy madarat áramütéssel a villanyoszlop alatt, és azonnal behozzák a még élő, de esetleg eszméletlen állapotú állatot, annak nagy esélye van arra, hogy visszakerüljön a természetbe. Ha a madár magától kikeveredik az áramütés után ebből a komatózus állapotból és elrepül, akkor egy-másfél hét múlva lassan lecsökken a vérkeringés az áramütött lábban vagy szárnyban, ami elhalásnak indul, és az állat saját maga kezdi lecsipkedni. Ha már leevett olyan izomrészeket, amelyeket nem lehet pótolni, akkor sajnos tartósan sérült, nyomorék madár lesz. Mi ezeket
sem altatjuk el, ebben is különbözünk más intézményektől. Tartósan itt maradnak nálunk, megszelídítjük őket. Testközelbe kerülnek, simogathatóak, fényképezkedni lehet velük, ha tudnak repülni, akkor solymászbemutatókon is részt vesznek. Az országot járva elvisszük iskolákba, kiállításokra, rendezvényekre, bemutatjuk, hogy az áramütés, az ember ezt okozza, és bizony meg lehetne előzni. Ők virtuálisan, vagy akár fizikailag is örökbefogadhatók. Ez szintén egyfajta küldetés. TM: Mit tehetünk, ha sérült madarat találunk? DJ: Én azt kérném, hogy ne e-mailben vagy Facebookon jelentsék be a madarat. Telefonáljanak, mert ilyenkor azonnali intézkedésre van szükség! Az elérhetőségeink megtalálhatók a honlapunkon, térképpel és megyékre lebontott címlistával. (http://madarpark.hu/serult-madarbejelentese/) A madarat akkor és ott kell megfogni, ahol megtalálták, különben nem lesz több esély. Egy beteg madár, ha például áramütést szenvedett, magához térhet és elrepülhet, és akkor már nem lesz lehetőség segíteni rajta. Ha egy madár megfogható, akkor meg kell fogni. Vagy túl szelíd, és az a baj, mert akkor valaki hazaviszi és megeszi, megfogja egy kutya, macska, elüti egy autó. Ha egy madár nem tud elrepülni, akkor a szárnyával van a baj - ez a leggyakoribb - és ebben az esetben azonnal meg kell műteni, nincs olyan, hogy holnapután. Adott esetben már annyira le van gyengülve, hogy jártányi ereje sincs. Az állat ösztönösen menekülne - ha nem teszi, akkor azonnali kezelést igényel, és lehet, hogy már csak percei vannak hátra. Azonnal meg kell fogni, és berakni egy papírdobozba. Aztán felhívni minket.
2015. május
7
... hogy repülhessen
RTOBÁGY HO
ÁZ
AL
A
Madárkórház Alapítvány
1%
Hortobágy
Adószám: 18557899-1-09
www.madarkorhaz.hu
facebook.com/madarpark Hasznos információk az adó 1+1%-ról rendelkezőknek
Az egyéni vállalkozók adóbevallása benyújtásának határideje február 25-e, a magánszemélyeké május 20-a, az 1+1%-ról való rendelkezést eddig az időpontig pótlólag is meg lehet tenni. A rendelkezés benyújtható elektronikusan is, a bevallással együtt, és külön is.
itt kell levágni
RENDELKEZŐ NYILATKOZAT A BEFIZETETT ADÓ 1+1%-ról Az Ön neve: Az Ön adóazonosító jele:
A kedvezményezett (Madárkórház Alapítvány) adószáma:
1 8 5 5 7 8 9 9 - 1 - 0 9 Az Ön által támogatni kívánt egyház technikai száma (nem kötelező kitölteni):
FONTOS
Adója 1%-val csak egy civil szervezetet támogathat! A nyilatkozatot tegye egy szabvány méretű postai borítékba! A borítékon is tüntesse fel pontosan az Ön NEVÉT, LAKCÍMÉT, ADÓAZONOSÍTÓ JELÉT! A lezárt borítékot a lezárásnál írja alá, s juttassa el a NAV-nak!
RTOBÁGY HO
ÓR
PÍ
TV
ÁNY
MADÁRK H
ÁZ
Adója 1%-nak felajánlásához a rendelkező nyilatkozaton fel kell tüntetni nevét, saját adóazonosító jelét és a kedvezményezett adószámát. Az 1%-os felajánlás csak akkor érvényes, ha önnek nincs adótartozása (személyi jövedelemadó adónemen) és az adóját is pontosan befizeti május 20-ig! Ha május 20-án személyi jövedelemadó adónemen tartozása mutatkozik, rendelkezését nem fogják teljesíteni.
Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 • Adószámunk: 18557899-1-09
AL
A
ÓR
PÍ
TV
ÁNY
MADÁRK H
Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk:
[email protected] • 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése:
[email protected] • Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka • Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) • ISSN 1788–456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.
