Pastinszky Miklós Tóth L rinc komáromi évei, irodalmi pályakezdése és politikai szereplése 1850-ig
Egy régi nagy politikusunkról mondják, hogy egyszer kijelentette: „Sok mindent megértem és megértem mindennek az ellenkez jét is” Ez Tóth L rinc életére is érvényesnek tarthatjuk. 1814-ben született Napoleon bukásának évében, ifjúvá serdülve maga el tt látja a magyar reformkor gyors el rehaladását, maga is részt vesz eseményeiben, teljes odaadással harcol a bécsi befolyás ellen a szabadságharc felel s politikai szerepl jeként, halálra ítélik, felmentik, átszenvedi a Bach-korszak nehéz id szakát, megéri 1867-et, a kiegyezést, ünnepelt közéleti személyiséggé válik s így vesz részt a millennium ünnepségeken, de meglátja még az ezeréves fennállás ünnepének befejeztével egyre nyomasztóbbá való kormányzati nehézségeket, az agrármozgalmak kirobbanását, kormányok, így a Bánffy-kormány, a Széll Kálmán-kormány gyors felt nését és bukását; Tisza István miniszterelnökségét azonban már nem éri meg. Sajnos, Tóth L rinc méltatásában már nincsenek ilyen széls ségek: itt els sorban a méltánytalan elhallgatás folyamatát látjuk magunk el tt. Azért beszélünk folyamatról, mert 1903-ban bekövetkezett halála óta érvényesül magyar külpolitikai irányzatok egyike sem karolta fel a Tóth L rinc emléke iránti megbecsülés ügyét. Jelen korunkban, amikor a magyar múlt tisztelete és hagyományinak méltó megbecsülése országos és megyei üggyé, feladattá válik, – pótolni kell a mulasztottakat, és el kell helyeznünk Tóth L rinc személyét megyénk Komárom megye kulturális múltjának „történeti térképén”. Mely ponton találkoznak Tóth L rinc életének és Komárom megye m vel déstörténetének szálai? Els sorban a ponton, hogy Tóth L rincet szül háza, ennek szelleme, iskolája és els hivatali m ködése is e megyéhez köti, de megyéje sorsát mindig vigyázva figyeli. A szül i ház és az alma mater Komárom ma Csehszlovákiához tartozó részében, az egykori szül ház falán most is megtalálható egy fehér márványk , amely jelzi, hogy ez a ház volt Tóth L rinc szül háza. Ez a ház Tóth János lelkész, a múlt század elején itt Komáromban városszerte ismert és tisztelt református prédikátor háza volt. Itt született 1814. december 17-én Tóth János és Szabó Éva fia, Tóth L rinc. Lakatos László, Tóth L rinc életrajzírója így jellemzi a szül i ház szellemét: „Nem közhely Tóth L rincre nézve, hogy a tiszta parochia vallásos és józan kálvinista szellemét vitte el innen magával”. Talán ez, a szül i házban kapott erkölcsi tartás segítette út egész élete folyamán abban, hogy hazája ügyei és kultúrája iránt a tevékeny segíteni akarás szintjén mindig felel sséget érzett. Az is jellemzi a szül i ház szellemét, hogy a vallásos bigottságot és az erkölcs-cs sz szerepében való tetszelgést a református lelkész apa mindig elkerülte. Bizonyítja ezt az, hogy 6 éves fiának, L rincnek megengedte nagy vendégsereg el tt nem egyszer elszavalni Fáy András „Az asszony egy szükséges rossz” cím pajzán versét. Fáy András józan kritikájú író szelleme egyébként is az erkölcsi felfogás tekintetében mintaképül szolgált a családban. Fáy mellet talán még az angol puritanizmusnak volt nagy tisztelete a Tóth család körében, s talán ez a hatás alapozta meg Tóth L rincben a vágyat Anglia és Skócia alapos megismerésére, beutazására. De folytathatnánk a szül i ház szellemének hatását más vonatkozásban is; nagyon valószín nek látszik, hogy a szül k minden módon töreketek gyermekük idegen nyelvi tudásának növelésére. Ezt egyrészt bizonyította a nyomban szóba kerül alma mater szigorú latin nyelvoktatása, másrészt az a tény, hogy 16 éves ifjút a család Pozsonyba, – kifejezetten német környezetbe – küldte, többek között a német nyelv anyanyelvi szint elsajátítása érdekében. Talán az els olvasmányok is a szül i ház szellemét tükrözik: Tóth L rinc korai élményei közé tartozik, hogy édesanyja gyakran olvasott fel neki Kisfaludy Sándor regényeib l, úgyhogy a fiú, miután maga is visszaolvasta ezeket édesanyjának, a regék egy részét fejb l, emlékezetb l is tudhatta.
Itt éltek Rév-Komáromban a megye olyan kiválóságai, kiváló családjai, mint a Beöthyek, a Samarjaiak, a Szinnyeiek (akkor még Färber néven), amelyek olyan kiemelked személyiségeket adtak a magyar irodalomnak, mint Beöthy László, Beöthy Zsigmond, Samarjai Károly és kés bb Szinnyei József, a nagy magyar bibliográfus, valamint legnagyobb regényírónk Jókai Mór. Az ifjú Tóth L rinc iskoláit is szül városában végezte, Nem kellett ugyanis máshová mennie, hiszen itt helyben volt a jó hír református kollégium. Ennek lett 1820-ban diákjává. Jókai Mór is diákja volt ennek a szóban forgó tanintézmények, s t – Tóth L rincet is emlegetve így emlékezik meg az iskoláról: „Az én id mben a komáromi kollégium volt a Felvidék Mekkája, ahova nemcsak a helybeli fiatalság, de a szomszéd Pozsony megye és az akkor még er sen német F -Pozsony városának ifjú nemzedéke is begyülekezett, akiknek sorában fölemlíthetem: Katonát, Péczelit, Hetényit a (hétszer pályadíjazott akadémikust), Tóth L rincet, Beöthy Zsigmondot, Kalmárt, a híres prédikátort. (Magam sem húzom le a fejemet az asztal alá.) A „musis positum” épület szellemi fénye szétragyogott az egész Felvidéken. (Idézi Borovszky Samu a Jókaitól származó visszaemlékezést Komárom vármegye monográfiájában a 262. lapon.) Sajnos a kollegium történetér l igen keveset tudunk, számos más református kollegiumról tucatnyi könyve jelent meg, a komáromiról alig valami. A kollegium történetének nevezetes eseménye volt az, amikor a kollegium megmaradt az, ami korábban is volt. Egy másik kollégiumot, a pápait ugyanis 1804-ben az a veszély fenyegette, hogy beolvasztják a komáromiba. Így ír err l Borovszky: „..-vita indult a fölött, hogy a dunántúli egyházkerület f iskolája a megnyitás óta (1531) mostoha viszonyok közt verg d pápai f iskola, vagy pedig a gazdag szinten álló komáromi f iskola, legyen-e”. Sok pápai tanár is a beolvadás híve volt, egy lelkes egyházi vezet , Torkos Jakab pápai lelkész javaslata ellenére. Végül Torkos közvetlenül a császárhoz fordult és csak így érhette el, hogy a két kollégium egyesítésének gondolatát levették a napirendr l. Hosszú ideig megmaradt kiemelt rangjában a kollegium, hiszen Tölcséry István még 1893-ban is csak két középiskolát említ Komárom megyében, az egyik bizonyára a pannonhalmi Szent Benedek Rend négyosztályos komáromi gimnáziuma, a másik pedig a rév-komáromi református gimnázium. Az el bbi történetét egyébként megírta Gyulai Rudolf, a tanárok, a tananyag és az iskola szervezete részletes ismertetésével. Nem egy alkalommal (a komáromi földrengés 1763, a szabadságharc alatti t zvész) a történeti eseményeket e rokonintézmény történetéb l kell majd átvennünk és csak analógiásan tudunk következtetni a református tanintézet ugyanakkori viszonyaira. Két év Pozsonyban és egyetemi évek Pesten Mint már említettük, Tóth L rinc szülei – els sorban a német nyelv alapos elsajátítása végett – a pozsonyi királyi akadémiára küldték. Nem kétséges, hogy itt kiválóan megtanult németül, de feltehet , hogy más nyelvek elemi ismereteit is megszerezte, hiszen Lakatos László megemlíti róla, hogy 1835-ben már „angolul és franciául is jól tud”. Jóllehet egy id re elhagyja Pozsonyt, de majd visszatér ide, mint az itt zajló országgy lések tudósítója, s mint a „diétai ifjúság” egyik vezéregyénisége. Meg kell egyébként említeni, hogy itt Pozsonyban azért még sem pusztán nyelvet tanul, a nevezett akadémián „logikus diák”, azaz valójában filozófiai tanulmányokat folytat. 1832 szét l kezdve Pesten joghallgató. El adásokat hallgat „Frank Ignác, Imre János, Vezerle és Virozsil professzoroknál, de eljár történeti el adásokra is Horvát Istvánhoz. Az el adásokról hazatérve sok politikai munkát is olvas, így a júliusi forradalom íróit, Periert, Barrot, Odillont, Lafayettet. Persze a nyelvtanulást is lankadatlanul folytatta. Azt is tudjuk róla, hogy a pesti egyetemi ifjúság életében is jelent s szerep jut neki: olyan nagy stílusigénynyel ír ódát ekkor az elhunyt Imre János professzor temetésére, hogy ezt –az egyetemi köz-
életben való szereplésen túl – írói munkássága els megnyilvánulásának, „zsengéjének” is tekinthetjük. Színm írói és lírai kísérletek Véleményem szerint Tóth L rinc életm vét maradandóvá els sorban jogelméleti munkái és politikai, kultúrpolitikai tevékenysége teszi. Mégis, – talán mivel a múlt században oly sok kiemelked egyéniségünk ért el sikereket a jogi pályán – éppen az a m ködésterülete kissé megvilágítatlan marad, viszont színm írói m ködését hangsúlyozzák ki. Ezért az utóbbival kapcsolatban számtalan adat áll rendelkezésünkre. Már a középiskolai éveit is anekdotikusan színezték színészeti emlékek. Így az egyik anekdota szerint Tóth L rinc diáktársaival labdázott, mikor is a labda az éppen arra sétáló Hivatal Anikó, a kés bbi Lendvayné lábaihoz gurult. Tóth L rinc szaladt a félretévedt labdáért és így néhány szót váltva meg is ismerkedett a híres szépség színészn vel. Bizonyára a színészn t, máig ismert színésztársai: Déryné. Kántorné, Szentpétery, Megyery társaságában a színpadon is viszontláthatta. Ilyen emlékek kísérték az ifjút Pozsonyba, az ott töltend két éves id szakára. Mikor azután 1832-ben Pestre a jogi egyetemre kerül, ezt követ en egy évvel állandósulnak Budán a színjátékok. Itt újra viszontlátja azokat a színészeket, köztük Hivatal Anikót (immár Lendvaynét) is, kikkel még Komáromban találkozott. Az el adásokat látogatva kiforrott színházpolitikai gondolatokat vet papírra, úgy véli, hogy „bens élettel bíró önállású, önérdem játékszínre csak olyan nemzetnek lehet, melynek minden más nemzetekét l különböz nemzetisége van”. (Társalkodó 1834. 43. sz. 178. l.) Gondolatmenetében eddig jutva, megfogalmazza a szillogizmusnak is beill következtetést második tételét: nekünk, magyaroknak igenis van ilyen „nemzetiségünk” ti. nemzeti karakterünk, s ebb l levonja az örömteli következtetést: „így lehet várnunk, hogy a nemzeti er s lélek… jeles ömledésekben fog mutatkozni, melynek összessége magyar színészet nevet érdelem” majd. Mindezeket a színházelméleti nézeteket egyetemi évei alatt fogalmazta meg, s a Társalkodó c. folyóiratban közzé is tette. Tóth L rinc azonban nemcsak elveket fogalmaz meg, hanem aktív színm íróvá is válik. Erre persze egyetemi évei alatt még nincs lehet sége, de végbizonyítvány átvétele után nyomban nagy lendülettel lát színm vek írásához. Lakatos László Tóth L rincr l írott munkájának, életrajzának jelent s részét e színm vek tartalmi ismertetése teszi ki. Ma már nyilvánvaló, hogy e színm vek irodalmi értéke nagyon is középszer , de a szándék, a színházi repertoár megmagyarítása, helyes volt. A színm vek a maguk idején sikert arattak, s t – mint látni fogjuk – pályadíjat is nyertek szerz jüknek. El bb azonban azt is jelezzük, hogy e színm vekben népies elemek is jelentkeznek, s éppen ez az, amit a mai kritika igen magasra értékel Tóth L rinc munkásságában. „a népies mozgalomban a negyvenes évek elején bekövetkez demokratikus fordulat el jeleként – írja Várkonyi Ágnes (A pozitivista történetszemlélet II. 137. l.) – már a harmincas évek elején a népi hagyományanyag bizonyító ereje, tartalmi hitelessége kap er teljes hangot… Természetszer velejárója ennek, hogy történeti bizonyítóer szempontjából most már a néphagyomány lehet leg teljes skáláját számba veszik. Tóth L rinc megállapítja, hogy az elsüllyedt múltat a népbabonák, népmondák rizték meg leghívebben.” Készül színm veiben éppen ezért sz bele gyakran ilyen elemeket. Els drámája, az Átok is babonán alapuló bonyodalomra épül. Vidényi nemesúr kikosaraztatás miatt, bosszúból felgyújtja a lányos család, a Szendreiek várát. A t zvész lángjai között a várúrnak még van annyi ideje , hogy átkot mondjon a Vidényi nemzetségre. Az árok megfogan. A Váltság c. színm viszi tovább az események fonalát: Szendrei Gyula gróf, a Szendreiek várának égésekor egyedül menekült meg gyermekként, immár feln tt, megszereti Vidényi Emmát. Vidényi az apa és a leány is, megmagyarázhatatlanul vesztét keresi Szendreinek, aki nem tudja, hogy apja
átka miatt id nként ismeretlen okú rjöngés fogja el a család tagjait. Már-már lehetetlenné válik a szerelmi viszony, mikor egy vadászaton, Szendrei egy vadkan támadásától menti meg Vidényit, s ez a tett megtöri a hosszú id óta kísért babonás erej átkot. A fiatalok így egybekelhetnek. Könnyedén felismerhetjük a romantika hatását is a színm szerkesztésére, bonyodalmára. Kár lenne további tartalmi ismertekbe bocsárkozni. Számos színm ve akadémiai díjat, illetve dicséretet nyert. Tóth ekkoriban szövetkezett több íróval, hogy „a magyar história érdekesebb s drámai kidolgozására sajátkép alkalmasabb helyeit drámai alakba öntsék”. Ez a társaság indította útjára a Magyar Történeti színm vek c. sorozatot – az érdekl dés csekély volta miatt – csak négy füzet jelent meg bel le. A Tóth drámai is szerepeltek. A akadémiai díjak, – úgy látszik – nem fejezik ki a közönség értékelését. A díjakról egyébként Vécsey, Tóth L rinc akadémiai emlékbeszédének írója a következ ket mondja: „Hunyadi László az akadémiai száz arany jutalom babérját szerezte meg a szerz nek… Az átok a német Müller iskolájára emlékeztet… az Ekebontó Borbála… Vörösmarty nyomain járt.” A drámaírásnak mindenesetre nagy el nye volt Tóth L rinc részére az, hogy ez a tevékenysége hozta t kapcsolatba az Akadémiával. Egyéb irodalmi m fajjal is megpróbálkozik. Ezek között leginkább költészete érdemel említést. A korban szokásos didaktikai célzatú verskészítés nála sem maradt el, mint sok más korabeli költ nél pályakezdete el tt, a gyermekkorban. Így már 1828-ban verssel üdvözli szüleit névnapjukon: Te felderítéd gyermek id m egét Te felneveltél… S a tudomány mezején vezettél írja 14 éves fejjel. Itt a „tudomány” szó természetesen a „tanulás” helyett áll. Gyermekkori próbálkozás után nem telik el 10 év és egymás után jelennek meg versei a korabeli irodalmi folyóiratokban (els sorban az Aurórában, de egyéb lapokban almanachokban is, így a Regél ben, Garay János Hajnalában, a Rajzolatokban, az Athenaeumban, Heckenast Emlényében). Gy jteményes verseskötete, a Szívhangok 55 verssel 1838-ban jelent meg. Lakatos László már idézett dolgozatában versr l-verse, de ha nem is mindig így. Legalábbis versciklusról versciklusra (Vándordalok; Életképek; Népdalok; Emlékkönyvvirágok; Történeti képek) sorra veszi a Szívhangok költeményeit, s több helyen idézi a korabeli megjegyzéseit, bírálatait. Költ i erényei mellett, tehetsége árnyoldalait már a kortársak jól látták. Toldy (Figyelmez 1838. évf. 44. l.) például úgy látja, hogy Tóth költeményeinek inkább formája jelent értéket, semmint tartalma. Ugyanaz a „Borsos” álnev bíráló, aki Pet fit is elmarasztalja, bírálja Tóth költeményeit; így a „Lantos és kedvese” c. költeményr l azt írja: „kár hogy rokonságot mutat Vörösmarty Hontalanjával”, a „Lantos bajnok” c. költeményt pedig így értékeli: „jeles dolgozatú, de igen egyszer tartalmú románc” (Rajzolatok 1838. évf. 1-2. 15. l.). Persze, aki Pet fiben sem látta meg a kiemelked tehetséget, abban csak félig bízhatunk. De kés bbi irodalomtörténészek sem túl sok értéket költeményeiben, s – helyesen – egyéb írásaiban látják az értéket. Ország László például útleírását értékeli nagyara (Angol Filológia Tanulmányok 1938), Gál István azt idézi, mint aktualitást, amit Tóth L rinc a korai szocialista Owenr l mondott (Irodalmi Szemle 1969), s t Lukácsi Sándor Tóth külföldi könyvtárakban szerzett tapasztalatait tartja máig is értékes kultúrtörténeti adatnak (Könyvtáros 1967. évf. 146-147. l). Mindent összevetve sommásan azt mondhatjuk róla, mint költ r l, hogy Erdélyivel együtt t nik fel az Aurórában… mindketten 22 évesek. Ennyi volt kb. Vörösmarty is, amikor versei felkeltették Kisfaludy érdekl dését. Az Auróra a fiatalokat bocsátotta szárnyra. Tóth … a vadromantika híve. Nincs tehetség híján, van érzéke a fájdalom drámai érzékeltetéséhez (A költ éjszakái stb.) Elégiái általában tragikusak, balladás színezet ek, versei is azt árulják el, hogy inkább a
drámához van tehetsége. Képzelt érzelmeket tükröz, nincs verseiben átéltség, igazi szenvedély. Els állása Tótmegyeren Klauzál Imre birtokán volt. Jóllehet nem sokáig volt a nyitramegyei Tótmegyeren, az itt töltött idejének egyrészt az ad jelent séget, hogy Klauzál Imre birtokán az ügyeket oly jól vitte, hogy más birtokosok is felfigyeltek rá, másrészt az, hogy ez a birtok viszonylag közel esett Pozsonyhoz, ahol az országgy lések eseményei zajlottak, s amikben is hamarosan részt vett. A szokásos jogi gyakorlati évek után 1838. június 7-én teszi le az ügyvédi vizsgát és ekkor már egyéb álláslehet ség is kínálkozik számára. Err l ír Lakatos László: „Batthyány Kázmér gróf táblai ügyvéddé nevezi ki… Kubinyi Miklós a híres táblai ügyvéd lesz principálisa, aki a Batthyányi grófoknak jogi igazgatója. Pestre kerül tehát ismét, Batthyány Gusztáv is hamarosan hasonló megbízást ad Tóth L rincnek, megszabadulni az anyagi gondoktól”. (i.m. 34. l.) Utazások Nyugat-Európában Mint a gazdasági ügyek iránt érdekl d korabeli földbirtokosok, Batthyány gróf is Anglia iránt érdekl dött, s elutazása idejére Tóth L rincet bízza meg helyettesítésével az országgy lésen – mint, legatus absentis. Így már ekkor részt vehet az országgy lésen. Ám hamarosan követi Batthyány grófot, mert Gorove István társaságában 1839-ben maga is Angliába utazik, de Anglia mellett, Skóciát, Írország egy részét is meglátogatja, s t Európa több országot, így Dél-németországot, Svájcot, Hollandiát, Belgiumot, a Rajna-vidéket is bejárja. A telet Párizsban tölti, s csak 1840-ben tér vissza Magyarországra. Itt még eléri az 1839/40 országgy lést, és teljes id szakában jelen van a 1840-41-es országgy lésen, mint Batthyány Kázmér gróf jogtanácsosa és a távollev f rendek képvisel je. 18423-ben ismét európai útra indul, útitársa ezúttal is Gorove István. Ekkor Münchent, Berlint. Lipcsét, Párizst, majd ismét huzamosabb ideig Angliát látogatták. Londonban ekkor világkiállítás volt, ennek kapcsán ismerkedett meg Tóth Mittermaierrel, a nagy jogtudóssal, List Frigyessel, a híres nemzetgazdásszal. Megismerte továbbá Bowringet, aki –választókerületére korlátozva – az az angol életet és politikai viszonyokat mutatta be neki. Bemutatták O’Connelnek, Angliában különös gonddal tanulmányozta a jogrendet és az igazságszolgáltatást: így az esküdtszékek m ködését, a börtönviszonyokat, a törvényszéki tárgyalásokat. Gyakran járt parlamenti ülésekre is. Tóth L rinc utazásairól írott beszámolóját Utitárcák címmel 1844-ben tette közzé. Útitársa, Gorove István, a liberális szellem nemesi politikus (kés bb miniszter) is közzétette közös utazásuk leírását. Az m ve „Nyugat. Utazás külföldön” címet viselt. Nagy elismerést hozott szerz jének; 1843-ban ugyanis a Magyar Tudós Társaság tagjai közé választotta Gorevet nyugati utazásáról készített írásáért. Tóth L rinc nemcsak sokat tanult és tapasztalt külföldi útjain, amit jogi pályája során mindig hasznosított, de gondja volt arra is, éppen az Utitárcák cím kötete kapcsán is, hogy kifejezze háláját egyik komáromi pártolójának. Az Utitárcák cím kötete ugyanis Nádasdy Leopoldnénak, a Komárom megyei f ispán lelkes irodalompártoló feleségének ajánlotta. Lakatos így világítja meg Tóth és a Nádasdy család kapcsolatát: „Mint komáromi ember /Tóth/ többször megfordult a f ispánné Zrínyi utcai palotájában, hol számos író és m vész szokott összegy lni”. A korabeli szalonélet, mint nemesi szokás, tehát igen pozitív hatású volt a fiatal, a hazájának használni kívánó magyarokra, – miként a nevezetes dedikáció is bizonyítja. A politikai szereplés kezdete, a pozsonyi diéták id szaka. Mint láttuk Tóth L rinc részt vett az 1839/40-es, 1840/41-es országgy lésen. Itt a diétai ifjúság egyik vezéralakja lett. Nemcsak az Országgy lési Tudósítások szerkesztésében és technikai kivitelezésében, k nyomatos másoltatásában volt szerepe, de az országgy lési eseményekr l, magukról is véleményt alkotott, bírálta vagy helyeselte a hozott határozatokat, törvényeket és egész jelenlév nagyszámú pozsonyi ifjúság véleményalkotására kihatott állásfoglalása. Nyugati útja után 1843/44-es or-
szággy lése ismét aktív. Tóth L rinc nemcsak a nemesifjakra gyakorol hatást, ha nem az alsóbb osztályok ifjaira is. Ezt bizonyítja az a szoros barátság, ami t Pet fihez. Ez utóbbinak 1846-ban tervezték „Versek” cím költemény-válogatásának kiadását. Pet finek érdeke volt, hogy a kötetb l minél több példány fogyjon és el fizet kre volt szüksége. Ez ügyben szinte csak egyetlen barátja, Tóth L rinc segíthetett, aki az országgy lési ifjak körében az ilyen újhangú poéta verseskötetét nagy szerencsével propagálhatta. Pet fi a következ ket írja az említett „Versek” cím kötetével kapcsolatban a szintén komáromi Samarjay Károly barátjának: „Ezer példányban nyomják ki verseimet… Ha van ismeretséged a pozsonyi fiatalok közt, tehát sharlatánkodjál ügyemben, azaz nógasd ket, hogy el fizessenek. Tóth Lencinél is van el fizetési ív”. (Pet fi S. Levelezése. Bp. Akadémia. 1964. 30.l.) Tehát Pet fi Tóth L rincet már korábban buzdította el fizet k szerzésére. Még valamivel korábban a „Csárda romjai” cím költeményével kapcsolatban is együttm ködött Pet fi és Tóth L rinc. Ekkor terveznek Vörösmarty, Tóth L rinc, Kuthy Lajos és mások egy antológiát a hölgyek olvasmányaként „Szépek könyve” címmel, Tóth L rincék Pet fit l – többek között – ezt a verset kívánták a gy jteménybe belevenni, minthogy azonban a gy jtemény csak terv maradt, a vers kés bb az Életképekben látott napvilágot. Újabb tekintélyes állások és megbízatások. A már említett 1843/44-es országgy lés id szakában már nem pusztán Batthány Kázmér gróf jogtanácsosa, hanem már ugyanekkor a Nemzeti Kaszinó könyvtárnoka, a Jelenkor és a Pesti Hírlap tudósítója. Már ekkor kapcsolatba kerül tehát Kossuth Lajossal, aki ez id ben a Pesti Hírlapot szerkeszti. Mint ismeretes Landerer Lajos csak 1841-ben tudta elérni azt, hogy egy politikai napilapot adhasson ki, s szerkesztésével Kossuthot bízta meg, amit sok huzavona után elfogadtak abban a reményben, hogy így Kossuth ellenzékiségét rendezett mederbe terelhet. 1840-ben változott a bécsi udvar politikája erre vonatkozóan – írja Kossuth „Nehéz id vonult el vállaim fölött… mid n… viszontlátott barátaim megismertettek az id kkel, a dolgok és személyességek változataival…”. (Felelet gr. Széchenyi Istvánnak. Pest, 1841. 57. l.) E barátok között, kikr l Kossuth említést tett, bízvást ott volt Tóth L rinc is, a kés bbi pesti hírlapi munkatárs. Kossuthnak a magyar ellenzék és a bécsi udvar közötti híd szerepét szánták. Tóth L rinc is összeköt kapocs volt: egyrészt Kossuth körével tartotta a kapcsolatot és a diétai fiatalság körében volt népszer , másrészt jó kapcsolatai voltak a Batthányaik és mások révén a f rendházi felé, az országgy lés a f rendek képviseletében is m ködött, és ekkoriban nyelvi revizora is egy f rendházi kiadványnak, a Hajnik Károly gyorsíró által szerkesztett „F rendházi Napló”-nak. További kapcsolat Kossuth felé, és egyben tekintélyes állást jelent Tóth L rinc számára az, hogy lett a Kossuth-féle „Védegylet” titkára. Talán nem érdektelen megemlíteni azt, hogy a Kisfaludy társaság, melynek 1837-t l jegyz je s közben titkára is volt, ebben az id ben, pontosan 1841. márc. 16-án rendes tagjai közé választotta, az Akadémia levelez tagságát már korán elnyerte. Politikai szereplésének kiteljesedése a szabadságharc idején Az el bbiekben bemutatott sokoldalú közéleti tevékenysége, valamint írásai is közismerté teszik Tóth L rinc nevét országszerte, úgy hogy az 1847/48-as országgy lésre mandátumot kap: Breznóbánya választja követének. Olyan városokat képvisel szabadelv küldötttársakkal dolgozik együtt, illetve áll azonos plattformon – hogy ezt a rendkívüli, agyoncsépelt kifejezést használjuk – mint Házmán Ferenc, Ivánka Zsigmond, Joannovics György és a kiváló történész, Szalay László. És ekkor kerül másodszor is kapcsolatba Kossuthtal, akivel – mint szerkeszt vel 1844 után már nem állhatott összeköttetésben, tekintve, hogy ez leköszönt a Pesti Hírlap szerkesztésér l. Részt vett ugyanis – Kossuth, Széchenyi és Eötvös mellett –
1848 tavaszán abban a küldöttségben, amely az akkori nagy reformokat van hivatva el terjeszteni Bécsben. Ezek a reformok, – mint ismertes – a népképviseletet, a jobbágyság felszabadítását, felel s magyar minisztériumi kormányzást, illetve kormányformát, az országgy lésnek, illetve a kormány megalakulásával egyidej leg immár parlamentnek Pestre való áthelyezését stb. kívánták. Az országgy lés Pestre helyezését, – mint ismeretes – Batthyány Lajos és Kossuth sikeresen kivívták, a kormány is megalakulhatott, 1848. április 28-án. Elképzelhet , hogy ha egész nemzetünk és államunk történetére nézve ilyen jelent ség politikai ügyben, a kevés számú küldött között Tóth L rinc is ott van, akkor az személyében a magyarság egyik legkiemelked bb politikusát és közgondolkodóját kell látnunk. Kés bb majd még szólni fogunk a parlamentben betöltött tisztségeir l, most annyit mondunk el, hogy az 1848 júliusában kezd d új parlamentben immár nem Breznyóbányát, hanem szül városát, Komáromot képviselte. Örömmel vállalta a megbízatást. A szabadságharc eseményeihez sorozhatjuk azt a tragédiát is, ami 1848-ban Komárom városát érte, és mivel kapcsolatban különösen nagy szerep jutott Tóth L rincnek, mint révkomáromi képvisel nek, s úgy is mint közéleti lehet ségekkel rendelkez közbenjárónak. Az eseményeket azzal kezdhetjük, hogy Komárom várának parancsnoka Mertz, császári kapitány volt. A magyarok sikerei szorult helyzetbe hozták, magyar részr l felszólították adja át a várat a magyar katonai hatóságoknak, osztrák részr l viszont azt az üzenetet kapta, hogy magyar katonaságok ne engedjen a vár falai közé. Mikor 1848. augusztus 10-én megyeri Besze János vezénylete alatt mintegy 1200 f nyi magyar nemzet r érkezett Komáromba Mertz megtagadta ezeknek a vár területére való belépést s csak a váron kívül engedte letáborozni ket. A baj azonban az volt, hogy a városon belüli hely rség császárh sége sem volt tökéletes. Mertz ezért az éjszaka leple alatt szeptember 15-én további császárh csapatokat. A Vilmos-ezred egy századát akarta a várba csempészni. Ezt az akciót azonban a nemezt rség megakadályozta, s így a várat mintegy gy r be fogta. Ezekt l Az eseményekt l függetlenül, vagy talán éppen ezek következményeként, szándékosan, pusztító t zeset történt Komáromban szeptember 17-én éjjel. „A t z a megyeresi utcában özv. Móróczné házában ütött ki – írja a már említett Gyulai Rudolf a komáromi katolikus gimnázium történetér l írott munkájában (33. lap). – A dühöng szélben rövid id alatt 400 ház, 5 templom, a megye- és a városháza, a kisdunai híd. A kis Dunában horgonyzó 19 tölgyfa-hajó stb. égett porrá… Hogy mi volt a t z keletkezésének oka, az nem jött napfényre. A lakosság Mertzet vádolta, hogy gyújtatta fel a várost, …de a vizsgálat akkori zavargós körülmények közt abba maradt. A magyar országgy lés a katasztrófát követ negyed napon Tóth L rinc, akkori komáromi képvisel indítványára 300000 peng forintnyi, 10 év alatt kamat nélkül visszafizetend kölcsönt szavazott meg a szerencsétlen komáromiaknak.” Látjuk tehát, hogy a katolikus szerz , elfogultság nélkül részletezi Tóth L rinc érdemeit a katasztrófa sújtott város iránti kiállásában, s valljuk meg 300000 peng forint igen nagy öszszeg volt. Bármennyire is szorgalmazta Tóth a város újjáépítését, azon nem változtatott, hogy a t zvész a református parókiát, tehát Tóth L rinc szül házát is elpusztította. A legnagyobb csapás volt számára az, hogy iratai, feljegyzése is odavesztek. Talán ez a szomorú eseményt kell olyan mozzanatnak tekintenünk, ami végleg Pesthez kötötte Tóth L rincet, hiszen Komáromban már nem volt hova hazamennie. De sokkal súlyosabb csapások is vártak Tóth L rincre a szabadságharc folyamán! Még miel tt azonban rátérnénk ezekre a súlyos eseményekre, utalnunk kell arra, hogy az 1848-as év nem csak politikai szereplésekben volt gazdag Tóth L rinc számára, de politikai írások alkotásában is. Ekkor adta ki jelent s röpiratát „Ügyvédi állapotok” címmel, de talán ennél is jelent sebb az ugyanez évben (1848) megjelent „A magyar nyelv, iskolaügy és Akadémia körül” cím röpirata. Ezek életútjának, szellemi törekvéseinek irányát biztonsággal
jelzik, talán olyan szinte, markáns formában, amilyenben 1849 után egy ideig nem is mert szólni. S most térjünk vissza a szabadságharccal kapcsolatos eseményekhez és Tóth ebben vállalat szerepéhez! Már korábban említettük, hogy Tóth – az alkotmányos követelésekkel – Kossuthtal, Széchenyivel, Eötvössel együtt Bécsben járt. Ugyanekkor azonban Pesten már az ifjúság nyugtalanul várta a küldöttség eredményeit s a márciusi események nem sokáig várattak magukra. A nyugtalanság hírét véve az országgy lés újból Tóth L rincet vette igénybe, alig jött meg Bécsb l tovább irányította t az országgy lés, 21 más személlyel együtt Pestre, hogy az ottani fiatalságot, ennek „nyugtalanságát” lecsillapítsa. Ez 1848. március 18-án történt. A bizottság megnyugtató jelentést küldött a nádorhoz és a két táblához. Miután e megnyugtató híreket vette, a nádor erélyesen lépett fel a Kossuthék által felterjesztett alkotmányos követelések érdekében a császárnál. A szentesítés bekövetkezett, napja 1848. ápr. 11. Ezzel megnyílt a szabad út az els magyar felel s minisztérium összeállítására. Az csak természetes, hogy a munkáját megkezd fiatal alkotmányos minisztérium fiatal, tehetséges, jól képzett és nagy munkabírású munkatársakat keresett. Ilyen volt például Tóth L rinc. Deák Ferenc igazságügy minisztériumában nyert állást, az itt a Komárom megyei Ghyczy Kálmán, elnöki titkár Tóth L rinc lett. Az 1848-ban megnyílt nemzetgy lésben Tóth L rinc mint képvisel is szerepet játszott – mint már említettük szül városát – Révkomáromot képviselte. Ekkor használta fel befolyását – mint már ezt is említettük- a t zkárt szenvedett város országos megsegítésére. De az események súlyosabb irányt vettek és szeptemberben, Jellasich horvát bán hadm veleteinek hírére megkezd dött a katonai védekezés el készítése. Így jött létre a Honvédelmi Bizottmány. Ennek els jegyz je is Tóth L rinc lett. Ekkor valósult meg Tóth L rinc harmadik együttm ködése Kossuthtal. (Az els a Pesti Hírlap szerkeszt ségében, a második a bécsi követjárás során következett be.) Ismerjük Kossuth gyújtó beszédeinek történetét, amikor nemzetgy lést l katonát kér. Ismerjük vidéki beszédeit. Mindezek lebonyolításában – kevésbé látványosan ugyan – részt vett Tóth L rinc is Nyári Pállal együtt. Ekkor történt, hogy Deák Ferenc már nem vállalta miniszterségét a fegyveres harc megindulása után. Tóth válaszút elé került: vagy az általa legjobban becsült személy, Deák Ferenc példáját követi, vagy követi a kormányt a maga veszélyes, de meggy z dése szerinti útján. Tóth az utóbbit választotta. Így, mikor a kormány Pestr l Debrecenbe menekült – természetesen – neki is menekülni kellett. Itt is megmaradt az igazságügy-minisztériumnál, melynek élén ekkor már Vukovics Seb állt. Deák politikai magatartásához híven Tóth a Békepárthoz tartozott Debrecenben és az ottani intézkedései mérsékeltségében is tükröz dött. Íme ennek egy szép példája: természetes, hogy Debrecenbe – nemcsak a kormánytól való elfordulás, de egyéb akadályoztatás miatt –nem minden képvisel tudott leutazni. Ezt látva Irányi Dániel 1849. febr. 28-án a távollev képvisel „kitöröltetését” javasolta. Tóth hangot adott saját polgárjogi véleményének és azt indítványozta, hogy ne használják a „kitöröltetés” szót, hanem úgy fogalmazzanak, hogy az egyes – képvisel nélkül maradt – kerületeket új választásra hatalmazzák fel. Hetvenöt személyr l volt szó, köztük olyanokról mint báró Eötvös József, Széchenyi István gróf, Pázmándy Dénes, Pulszky Ferenc, Ghyczy Kálmán stb. Vécsey Tamás így kommentálja az akciót: „Tóth L rinc parlamenti sikere azt bizonyítja, hogy ó a jogot méltányossággal együtt alkalmazta”. (17 l.) Vukovics Seb minisztériumában egyébként Tóth közelebbi munkaköre az un. álladalmi ügyészi osztály vezetése. A Magyar Irodalmi Lexikon ezt b ségesen kommentálja: „az Álladalmi ügyészi osztály (a kés bbi fejl dés során: ügyészség) vezet je lett Tóth L rinc (ennek az osztálynak a feladata volt eldönteni, hogy mely esetekben kell politikai b ncselekmények
miatt eljárást indítani)”. Még a tavaszi hadjárat idején is rengeteget dolgozott törvénytervezeteken, javaslatokon. Kár, hogy kéziratai, feljegyzései – mármint azok, amelyek nem pusztultak el, még mindig sok tekintetben kiadatlanok, vagy ha megjelentek is (mint például egy Vörösmarty Mihályhoz írott 1840-b l származó levele) nehezen hozzáférhet k. Ha írásait hozzáférhet bb formában bírnánk, jobban láthatnánk 1849-ben tett megannyi törvényhozási kezdeményezését és áldozatos parlamenti munkáját. A „Tisztelt Ház” tevékenységér l sajnos éppen az els felel s magyar kormány esetében, még mindig itt-ott hiányoznak az adatok a teljes képhez. A dolgok alakulása sajnos balra fordult. A kormány Szegedre, majd onnan Aradra kellett menekülnie. Tóth ide is követi az ország legf bb intézményét. A szabadságharc bukása, melynek utolsó bástyája Komárom volt, arra kényszerítette, hogy is, annyi más hazafihoz hasonlóan, a bujkálás sorsát válassza. Egy alkalommal elhatározta, hogy megpróbálja meglátogatni Pesti lakását, családját. A vállalkozás sokkal veszélyesebb volt, mint gondolta. Illetve nem is számított rosszul, de Pestre mindenképpen fel kellett mennie, mivel Borsodban, hol bujdokolt, hírét vette, hogy felesége súlyosan beteg. Önként jelentkezett a rend ri hatóságoknál. Nyomban le is tartóztatták és a rosszhír Újépületbe zárták. Hadd idézzük err l írt sorait Lakatos életrajza alapján: „Meglaktam én is többek közt az óriás Bastille szennyes termeit, de szerencsémre igen jó társaságban, melyet akkor az Újépület falain kívül nehezen találhattam volna”. (Lakatos i.m. 39. l.) Ekkor, – letartóztatással kapcsolatos házkutatás során – érte t egy Újabb nagy szellemi veszteség: a titkosrend rség lefoglalta pesti lakásán lev írásait, leveleit. Pedig ezek között olyan személyek levelei voltak, mint Kossuth Lajosé, gróf Széchenyié és másoké. Rendkívüli szerencse, hogy jó néhány levél Deák Ferenc tollából elkerülte a t zvészt, és a titkosrend rség süllyeszt it. Ezekr l a levelekr l értesít részletesen Vécsey: „Tizenhárom levelet láttam a haza bölcsét l Tóth L rinc irományai között. Ezek a levelek mutatják a baráti viszony folytonos melegedését… Egyik levél akkor kelt, mid n Deák (1849. október 27-én) bizonyítványt küldött Tóth L rinc érdekében a császári hadbírósághoz…” (Vécsey i.m. 7. l.) Tóth rá is szolgált Deák támogatására, segítségére, mert Haynau „a törvénytelen országgy lés”-ben való részvételéért teljes vagyonelkobzásra és kötél általi halálra ítéltette. Ekkor 1850et írtunk és beteg felesége is id közben elhunyt. Életben maradását – furcsa módon – mégis annak az embernek köszönhette, aki elítélte és aki annyi magyar hazafi vérét ontatta ki akkoriban: Haynaunak. Ekkoriban Haynau ugyanis összekülönbözött a bécsi udvarral; bukása el revetette árnyékát. Haynau – várható bukása miatti dühében „borsot akart törni” az t meneszteni kívánó bécsi udvar „orra alá” – s szinte árasztotta magából a kegyelmet, 209 elítéltnek adta vissza szabadságát. Vécsey a következ hiteles végzésszöveget nyújtja könyvében: Tóth L rincnek (az illegális országgy lés volt képvisel jének) fej- és jószágvesztésre szóló büntetése „von Sr címen Excellenz der. k. k. Feldzeugmeister, Freiherr von Haynau im Gnadenwege gänzlich nachgesenhen worden ist”. (Vécsey i.m. 18. l.) Ez a hadügyi határozat 1850 július 5-én kelt – olvassuk a család birtokában volt iraton. Mikor a börtönb l kilépett vigasztalan kép fogadta, amit saját egyéni szerencsétlenségei még növeltek. Komáromi háza porban, felesége halott, barátainak egy része kivégezve, más részük börtönben, az amiért harcolt, szinte megsemmisítve. Mégis a munka volt az, ami némi enyhületet jelentett, de már nem olyan romantikus irodalmi alkotások, mint élete els felében, hanem ekkor már történeti és jogelméleti munkák foglalkoztatták. A kés bbiekben bibliográfiai pontossággal bemutatjuk Tóth L rinc ifjúkori m veit, ezek jellege eltér kés bbi alkotásaitól, kés bbi m veiben olyan súlyos elvi kérdésekkel foglalkozik, mint az siség kérdése, a fegyházak állapota, a büntet törvények kérdései, a rövid tartamú
szabadságvesztések ügyei. Történeti visszaemlékezései keretében nagy magyar szónokokról és „státusférfiak”-ról ír, ebben megalkotja Deák Ferenc csodálatos portréját. De mindez már egy újabb tanulmány tárgyát kell képezze, itt pusztán arra utalunk, hogy azért megvan a híd kés bbi munkássága és fiatalkori élettörténete, tapasztalatai között. Más ember id s korában lesz tapasztalt. már fiatalkorában azzá lett, s e sok, e harcokban, küzdelmekben szerzett számos tapasztalatot 1850 utáni munkásságában tudta írásba foglalni, ezzel hatalmasan szolgálva nemzetének és a magyar tudománynak. Ifjúkori pályája ismertetésének végére érve nem írhatunk olyan patetikus búcsúszavakat, mint amilyeneket Beöthy Zsolt Tóth L rinc ravatalánál mondott (Akadémiai Értesít 1903. évf. 225-226.), hiszen még egy fél, élet áll mögötte, csak arra utalunk, hogy a harcosabb, küzdelmesebb életszakasza 1850-nel, börtönéb l való kiszabadulásával lezárul, s egy egészen új tempójú és lehet ség élet kezd dött számára, amit azonban szül városához, Komáromhoz való h sége szintén végigkísért. Tóth L rinc arcképeivel kapcsolatos néhány adat Nagy személyiségek arcképanyag igen fontos lehet számunkra. Ismeretes az a nagy öröm, ami a magyar irodalomtörténetet érte, mikor Pet fi dagurrotypiáját megtalálták. Szerény képanyag Tóth L rinccel kapcsolatban is rendelkezésünkre áll. A legels arckép róla a Pesti Divatlapban, ennek 1845. évi évfolyamában jelent meg. Ez elég ritka lithográfia, mivel a Pesti Divatlap példányaiból a képanyagot sokszor kiemelték, s így csak néhány példányban maradt meg a mellékletként benne lev képanyag. Ez a kép kb. 30 éves korában ábrázolja az írót, oldalnézetben, magas alakja ül helyzetében is jól látható. Nézése határozott, céltudatos. A második kép, amit egyébként itt mellékletként be is mutatunk, egy csoportkép keretében maradt fenn róla. Ez igen nevezetes ábrázolás. Az 1848-aas magyar országgy lési küldöttség tagjait ábrázolja a csoportkép Barabás Miklós híres történeti fest nk tollából, illetve irónjából. Barabás litográfiát készített a küldöttség tagjairól. A tabló mintegy 64 tagját mutatja be a küldöttségnek. Olyan személyek vannak a tablón, mint Kossuth, Deák, Szalay László, Wlassich, Eötvös József, Széchenyi István stb. A harmadik kép, ami rendelkezésre áll róla, szintén egy csoportkép keretében található. 1857-b l származik a jelzett tabló és az Els Magyar Biztosító Társaság alapítását ábrázolja, az alapító tagokkal. Ez az el bbiekkel együtt, a Nemzeti Múzeum Történeti Arcképcsarnokában található. A negyedik kép szintén önálló, mint a Pesti Divatlapokban megjelent portré. Ez az Ország Tüköre cím folyóirat számára készült 1864-ben /a jelzett folyóirat 1684. évi 24. számában található meg/. Készít je Marastoni József (1834-ben született), aki számos kiváló személyiség portréját készítette el, többek között Tóth L rincét is. Ez a szóban forgó portré már öreg emberként mutatja be írónkat, pedig ekkor még nem volt csak 50 éves. Meg kell azonban jegyezni, hogy az arcképet nézve azon Tóth L rincnek nem egy fiatalos vonását is felismerhetjük. Tóth L rinc munkássága a szabadság harc el tt 1. Eredeti munkák 1834
Töredékek a játékszínr l és a színészetr l – Társalkodó 1834. évf. 43, 45, 48, 51, 65, 69, 74, 75 lapokon 1835 Átok. Drámai költemény. Budán, 1935. Egyetem bet ivel 174. l. 1836 Vata. Történelmi dráma. Pest, 1836. Heckenast. 16, 124 l. 1837 Ekebontó Borbála. Budán, 1837. Egyetem bet ivel. 130 l. Új nyomatban is megjelent. Néphit és népbabonák poézise = Athenaeum 1837. évf. II. köt. 1838 Szívhangok. Buda, 1838. Egyetemi nyomda. 16, 206, 2. l. Világpolgárság és honszeretet = Athenaeum 1838. évf. II. köt 5-11 és 46-50 l. 1839 Az atyátlan. Budán, 1839. Egyetem bet ivel 137 l. Drámai pályavirágok I. köt. Ronov Ágnes – Alkonyatkor. Pest, 1839. Heckenast. 4, 70, 2, 82, 2 l. 1844 Úti tárca. 1. füzet: Déli Németföldön 2. füzet: Rajnai út 3. füzet: Németalföld és Belgium 4. füzet: Schweicz 5. füzet: Brittföld 6. füzet: Páris Pest, 1844. Landerer és Heckenast ny. Emlékezések a Kisfaludy Társaság els elnökére, báró Jósika Miklósra = Kisfaludy Társaság Évlapja XXIX. Köt. 1844-1845. évf. 123-170 l. 1846 Hunyadi László. Történeti dráma. Pesten, 1946. Eggenberger. 194, 2 l. 1848 Eszmék a’ magyar tudományos académia ’s iskolaügy körül. Pozsony, 1848. Schimd – Busch ny. 80 l. Ügyvédi állapotok. Pozsony. Schmidt – Busch ny. 54 l. 1849
Császár Ferenc – Tóth L rinc – Székács József – Gaál Ferenc: Tudósítás az 1845-i Marczibányi-féle jutalomért pályázott költ i beszélyekr l = Kisfaludy Társaság Évlapjai 1849. 39. szám Olympia
2. Fordítások 1839 [Sheridan] Rágalom iskolája. Vígjáték. Angolból fordítatott Tóth L rinc által. Budán, 1839. Egyetem bet ivel 4, 152 l. 1841 Kénytelen király. Vígjáték után franciából ford. Tóth L rinc. Buda, 1841. Egyetemi ny. 1843 [Scribe, Eugen] A rágalom. Vígjáték. Ford Tóth L rinc. Buda, Egyetemi ny.
Felhasznált irodalom Alapy Gyula: Tóth L rinc = (Borovszky Samu) Magyarország Vármegyéi és Városai. Komárom vármegye. Budapest 1908. 369-374. Bausz Teodorik: A komáromi kath. Gimnasium értesít je az 19404/1905-ös tanévre. Beöthy Zsolt: Tóth L rinc rendes tag ravatalánál = Akadémiai Értesít 1903 (14), 225-226 l. Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és Városai. Komárom vármegye. Budapest 1908. Csapó Vilmos: Vörösmarty Mihály egy kiadatlan levele = Tolna vármegye. 1900. 48. sz. l. /Tóth L rinchez írott levél, Pest, 1840. ápr. 15/. Gál István: Tóth L rinc Owenr l = Irodalmi Szemle 1969. 747-748. Gorove István: Nyugat. Utazás külföldön Gerszi Teréz: A magyar k rajzolás története a XIX. Században. Budapest, 1960
Gyulai Rudolf: A komáromi kath. gymnasium története 1812-t l = A pannonhalmi Szent Benedek-rend komáromi négy osztályú katholikus gymnasiumának értesít je az 1895/6. iskolai évr l ( Komárom, 1896. Rónai ny. cím munkában, 1-150. l. Kossuth Lajos: Felelet Széchenyi Istvánnak. Pest 1841. Kozma Andor: Tóth L rinc = Nemzet 1891. évf. 337. szám Lakatos László: Tóth L rinc (1814-1903) Gy r, é.n. Mercur-Nyomda 63 l.. /Bebbe Tóth L rinc teljes életm vének bibliográfiája m faji csoportosításban/ Lukácsi Sándor: Egy reformkori utazó könyvtári tapasztalatai = Könyvtáros 1967. évf. 146-147. l. Magyar Irodalmi Lexikon. Budapest, 1978. Akadémia. I-III. köt. – (Tóth L rincre vonatkozó részek) Négyesy László: Tóth L rinc ravatalánál. Kézirat az MTA Könyvtára kézirattárában. Országh László: Magyar utazók Angliában 1842-ben = Angol Filológiai Tanulmányok III. Budapest, 1938. 112-130. l. (Tóth L rinc és Gorove István útleírásai) Pet fi Sándor levelezése. Budapest 1964. Akadémia. (Pet fi Összes M vei VII. köt.) Szinnyei József: Magyar Írók Élete I-XIV. kötet. Bp. (A Tóth L rincre vonatkozó részek) Szinnyei József: Történeti novelláink Jósika után = Akadémiai Értesít 1919. évf. 69-77. l. (Kisfaludy Károly, Bérczi Károly, Tóth L rinc, Nagy Ignác, Kuthy Lajos novelláiról) Tölcséry István: Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban I-III. Budapest, 1963. Akadémia Vécsey Tamás: Tóth L rinc emlékezete = A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XI. köt. 12. szám. Budapest, 1903. Akadémia. 35. l. egy arckép.
