PANNON EGYETEM Georgikon Kar Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola
Doktori Iskola vezető: Dr. Török Ádám DSc. egyetemi tanár
Témavezető: Dr. habil. Bacsi Zsuzsanna egyetemi docens
DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS KONVERGENCIAVIZSGÁLATOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN – A VISEGRÁDI NÉGYEK FELZÁRKÓZÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE KITERJESZTETT KONVERGENCIA-INDEX ALKALMAZÁSÁVAL Tóth Zsuzsanna
Keszthely 2016.
KONVERGENCIAVIZSGÁLATOK AZ EURÓPAI UNIÓBAN – A VISEGRÁDI NÉGYEK FELZÁRKÓZÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE KITERJESZTETT KONVERGENCIA-INDEX ALKALMAZÁSÁVAL Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta: Tóth Zsuzsanna Készült a Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolája keretében Témavezető: Dr. habil. Bacsi Zsuzsanna Elfogadásra javaslom (igen / nem) (aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton ........%-ot ért el,
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom: Bíráló neve: …........................ …................. igen /nem ………………………. (aláírás) Bíráló neve: …........................ ….................) igen /nem ………………………. (aláírás) A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …..........%-ot ért el. Veszprém/Keszthely,
…………………………. a Bíráló Bizottság elnöke
A doktori (PhD) oklevél minősítése…................................. ………………………… Az EDHT elnöke
2
TARTALOM Tartalom ..................................................................................................................................... 3 Ábrajegyzék ................................................................................................................................ 4 Táblázatok jegyzéke ................................................................................................................... 5 1. Kivonatok ............................................................................................................................ 6 1.1. Magyar nyelvű kivonat ..................................................................................................... 6 1.2. Angol nyelvű kivonat – Abstract ...................................................................................... 7 1.3. Német nyelvű kivonat – Zusammenfassung..................................................................... 7 2. A dolgozat célja, a kutatás kérdései, hipotézisek ............................................................... 8 3. A dolgozat felépítése, alkalmazott eszközök, módszerek ................................................. 12 4. A konvergencia vizsgálatának elméleti háttere ............................................................... 15 4.1. Konvergencia a gazdaságtudományokban ....................................................................... 15 4.2. A béta és szigma konvergencia lényege ........................................................................... 20 4.3. Az utolérés kérdései ......................................................................................................... 22 5. A konvergencia-index számításának elmélete ................................................................. 26 5.1. A konvergencia-index szintjei és mutatói ........................................................................ 26 5.2. Kompozit mutatók ............................................................................................................ 27 5.3. A számítások elméleti háttere ........................................................................................... 28 6. A konvergenciafolyamat alakulása a négy országban .................................................... 41 6.1. A reálkonvergencia értékelése .......................................................................................... 41 6.2. A nominális konvergencia vizsgálata ............................................................................... 76 6.3. A szerkezeti konvergencia ................................................................................................ 100 7. Eredmények, következtetések ......................................................................................... 116 7.1. Az első hipotézis igazolása: komplex index létrehozása .................................................. 118 7.2. A 2. hipotézis cáfolása: a reál, nominál és szerkezeti konvergenciák összefüggése ........ 123 7.3. A 3. hipotézis cáfolata: a 2004-es csatlakozás hatása ...................................................... 123 7.4. A 4. hipotézis vizsgálata: konvergencia az EU tagállamai között.................................... 124 7.5. A dolgozat tézisei, új eredmények.................................................................................... 125 7.6. További kutatási lehetőségek ........................................................................................... 129 8. Irodalomjegyzék.............................................................................................................. 130 9. Mellékletek ...................................................................................................................... 144 1. számú melléklet: A csoportképzéshez tartozó klaszteranalízisek eredményei .................... 144 2. számú melléklet: A visegrádi négyek háztartásainak rendelkezésre álló jövedelme, NUTS2 régiókra, euró/fő .................................................................................................. 157 3. számú melléklet: A konvergencia értékei az egyes országokban ........................................ 159 4. számú melléklet: A nominális konvergencia pontszámai 2012-ben ................................... 160 5. számú melléklet: A visegrádi négyek gazdaságtörténeti eseményeinek áttekintése (19902013) ................................................................................................................................. 161
3
Ábrajegyzék 1. ábra: Az ICEG EC konvergencia-indexe .......................................................................................................... 18 2. ábra: A konvergencia-index szintjei és dimenziói............................................................................................. 27 3. ábra: Béta konvergencia az EU28-ban 2000 és 2013 között ............................................................................. 32 4. ábra: Az egy főre jutó GDP logaritmusa szórásának alakulása az EU28-ban ................................................... 33 5. ábra: A fejlett és fejletlen országok átlagos növekedési üteme 2001-2013 között ............................................ 34 6. ábra: A visegrádi négyek elmaradása az EU23-től, az egy főre jutó GDP alapján ........................................... 41 7. ábra: A visegrádi négyek elmaradása a GDP felhasználásának területein ........................................................ 44 8. ábra: A visegrádi országok munkanélküliségi rátája az EU23 átlagához viszonyítva....................................... 46 9. ábra: A foglalkoztatottsági ráta az EU27 átlagában .......................................................................................... 47 10. ábra: Az országcsoportok átlagos munkanélküliségi rátája és a visegrádi négyek munkanélküliségi rátájának alakulása ............................................................................................................................................... 54 11. ábra: Az országcsoportok átlagos foglalkoztatottsági rátája és a visegrádi négyek foglalkoztatottsági rátájának alakulása ............................................................................................................................... 55 12. ábra: A referenciacsoportok átlagos és a visegrádi négyek egy főre jutó GDP-jének alakulása 2000-2013 ... 56 13. ábra: Béta konvergencia Magyarországon 2000-2013 között ......................................................................... 60 14. ábra: A magyar megyék GDP-hez való hozzájárulása 2000-2013 között ....................................................... 62 15. ábra: A magyar megyékre egy főre jutó GDP logaritmusának szórása 2000-2013 között .............................. 62 16. ábra: Béta konvergencia Lengyelországban 2000-2013 között ....................................................................... 63 17. ábra: A lengyel vajdaságok GDP-hez való hozzájárulása 2000-2013 között .................................................. 64 18. ábra: A lengyel vajdaságok esetén az egy főre jutó GDP logaritmusának szórása 2000-2013 ....................... 65 19. ábra: Béta konvergencia Csehországban 2000-2013 közöt ............................................................................. 65 20. ábra: A cseh kerületek GDP-hez való hozzájárulása 2000-2013 között.......................................................... 66 21. ábra: A cseh kerületek esetén az egy főre jutó GDP logaritmusának szórása 2000-2013 ............................... 67 22. ábra: Béta konvergencia Szlovákiában 2000-2013 között .............................................................................. 67 23. ábra: A szlovák kerületek esetén az egy főre jutó GDP logaritmusának szórása 2000-2012 .......................... 68 24. ábra: A szlovák kerületek GDP-hez való hozzájárulása 2000-2013 között..................................................... 69 25. ábra: 15-64 éves korosztály területi foglalkoztatásának szórása (%) 2000-2013 ............................................ 70 26. ábra: Az államháztartási egyenleg a GDP arányában (%) ............................................................................... 76 27. ábra: A költségvetés kiadásai a GDP arányában (%) ...................................................................................... 79 28. ábra: A költségvetés bevételei a GDP arányában (%) ..................................................................................... 79 29. ábra: Az EU22 átlagos GDP arányos államadóssága és a visegrádi négyek államadóssága (%) .................... 80 30. ábra: HICP éves változása az EU23 és a visegrádi négyek esetében (%) ....................................................... 81 31. ábra: A költségvetési hiány/GDP (%) alapján képzett klaszterek átlagos alakulása ....................................... 84 32. ábra: Az államadósság/GDP arány (%) alakulása a klaszterekben és a visegrádi négyeknél.......................... 85 33. ábra: Az infláció alakulása az egyes klaszterek és a visegrádi négyek esetén ................................................ 86 34. ábra: Magyarország és a maastricht-i kritériumok 2013-ban .......................................................................... 88 35. ábra: Az automatikus költségvetési politika Magyarországon ........................................................................ 91 36. ábra: Csehország és a maastricht-i kritériumok 2013-ban............................................................................... 92 37. ábra: Az automatikus költségvetési politika Csehországban ........................................................................... 93 38. ábra: Szlovákia és a maastricht-i kritériumok 2013-ban ................................................................................. 94 39. ábra: Az automatikus költségvetési politika Szlovákiában ............................................................................. 95 40. ábra: Lengyelország és a maastricht-i kritériumok 2013-ban ......................................................................... 96 41. ábra: Az automatikus költségvetési politika Lengyelországban ...................................................................... 97 42. ábra: A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya a négy országban és az EU23-ban ................................... 100 43. ábra: „Ease of doing business” rangsor értékei a visegrádi négyeknél és az EU23-ban ............................... 101 44. ábra: Szegénységi ráta a visegrádi négy országban és az EU23-ban............................................................. 102 45. ábra: A mezőgazdasági foglalkoztatottak arányának alakulása a visegrádi négyek és az egyes klaszterek esetében .............................................................................................................................................. 105 46. ábra: A visegrádi négyek és a klaszterek átlagos vállalkozói környezetet jellemző pontszáma .................... 107 47. ábra: A szegénységi ráta alakulása a visegrádi négy országban és az országcsoportokban .......................... 108 48. ábra: A konvergencia-index értékei 2013-ban a visegrádi négyeknél ........................................................... 119
4
Táblázatok jegyzéke 1. táblázat: A visegrádi négyek makrogazdasági problémái a rendszerváltáskor és a 2010-es években ............... 23 2. táblázat: A gazdaság konjunkturális és dekonjunkturális időszakai az egyes vizsgált országokban ................. 24 3. táblázat: A béta konvergencia számításához szükséges adatok, 2000-es és 2013-as egy főre jutó GDP PPS-ben ......................................................................................................................................................................... 31 4. táblázat: A térségek típusai sokk előtti és utáni teljesítményük alapján ............................................................ 39 5. táblázat: Az egy főre jutó GDP EU22 országokat való teljes elérésének éve négyzetes regresszió becslés alapján ............................................................................................................................................................. 42 6. táblázat: Az egy főre jutó GDP EU22 országokat való teljes elérésének éve lineáris regresszió becslés alapján ......................................................................................................................................................................... 43 7. táblázat: A foglalkoztatottsági ráta alakulása a négy országban 2003-2013 ..................................................... 47 8. táblázat: A visegrádi négy ország reálteljesítménye az EU23 tagállamának átlagához viszonyítva ................. 48 9. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai az EU27 országokhoz való felzárkózás szempontjából............................................................................................................................... 49 10. táblázat: Klaszterátlagok a GDP és részei alapján .......................................................................................... 49 11. táblázat: Klaszterátlagok a munkapiaci adatok alapján ................................................................................... 50 12. táblázat: Az országok besorolása reálfejlettségük alapján 2013-ban .............................................................. 51 13. táblázat: Az országok csoportosítása reálfejlettségük (egy főre jutó GDP és a foglalkoztatási ráta) alapján az 2000-2013 közötti időszakban ......................................................................................................................... 53 14. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai az országcsoportokhoz való felzárkózás szempontjából............................................................................................................................... 59 15. táblázat: Béta és a determinációs együttható értéke Magyarországon ............................................................ 60 16. táblázat: Béta és a determinációs együttható értéke Lengyelországban .......................................................... 63 17. táblázat: Béta és a determinációs együttható értéke Csehországban ............................................................... 66 18. táblázat: Béta és a determinációs együttható értéke Szlovákiában .................................................................. 68 19. táblázat: A munkanélküliség konvergenciája a négy országban 2000 és 2013 között .................................... 69 20. táblázat: A konvergencia-index meghatározásához szükséges reálmutatók értéke ......................................... 72 21. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai az országokon belüli konvergencia alapján ....................................................................................................................................... 73 22. táblázat: A reálkonvergenciára vonatkozó pontszámok összesítése a vizsgált országokban........................... 74 23. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai a nominális értékek EU átlaghoz való viszonyítása alapján................................................................................................................... 82 24. táblázat: Klaszterátlagok és országcsoportok az infláció, az államadósság és a költségvetési hiány alapján . 83 25. táblázat: A visegrádi négy ország nominális adatai és a viszonyítási alap értéke ........................................... 87 26. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai az országcsoportokhoz való nominális közeledés szempontjából ................................................................................................................ 87 27. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai a maastricht-i kritériumok teljesítése alapján ............................................................................................................................................. 98 28. táblázat: A nominális konvergenciára vonatkozó pontszámok összesítése a vizsgált országokban ................ 99 29. táblázat: A visegrádi négyek vállalkozási feltételeinek gyenge és erős pontjai ............................................ 102 30. táblázat: Szerkezeti konvergencia értékei a négy országban és a referenciaérték ......................................... 103 31. táblázat: A szerkezeti konvergencia részpontszámai az EU átlagának figyelembe vételével ....................... 103 32. táblázat: Klaszterátlagok és országcsoportok a 2013-as szerkezeti értékek alapján...................................... 104 33. táblázat: A szerkezeti konvergencia értékei a négy országban és a referenciaérték ...................................... 109 34. táblázat: A szerkezeti konvergencia részindexei a referenciacsoportokhoz való viszonyítás alapján 2013-ban ....................................................................................................................................................................... 109 35. táblázat: A térségek típusai ........................................................................................................................... 110 36. táblázat: A konvergencia részindexéhez szükséges pontok meghatározása .................................................. 113 37. táblázat: A szerkezeti konvergencia indexe .................................................................................................. 114 38. táblázat: Összesítő táblázat a konvergencia értékeiről .................................................................................. 117 39. táblázat: Csehország konvergenciájának jellemzői ....................................................................................... 120 40. táblázat: Magyarország konvergenciájának jellemzői ................................................................................... 121 41. táblázat: Szlovákia konvergenciájának jellemzői .......................................................................................... 122 42. táblázat: Lengyelország konvergenciájának jellemzői .................................................................................. 122 43. táblázat: A Bajnai-kormány intézkedései ...................................................................................................... 165
5
1. KIVONATOK 1.1. Magyar nyelvű kivonat Az értekezés témája a gazdasági konvergencia, a felzárkózási folyamat mérhetősége és a kapott eredmények alapján e folyamat megítélése, értelmezése. A feldolgozandó téma ötletét a korán elhunyt Gáspár Pál és az ICEG European Center által létrehozott konvergencia-index adta. A dolgozat megírásának fő célja egy olyan, az ICEG EC kutatóközpontéhoz hasonló, kompozit mutató létrehozása volt, amely kifejezi valamely tagállam – a dolgozatban a vizsgálandó régió a visegrádi államokra szűkült – felzárkózási folyamatának minőségét és mély betekintést enged az egyes országok konvergenciát előmozdító vagy éppen azt akadályozó gazdasági jelenségeibe, tendenciáiba. Ennek érdekében a kutatás három területre terjedt ki:
az eddigi konvergencia-kutatások feltérképezésére mind a hazai, mind a nemzetközi cikkekre, tanulmányokra vonatkozóan,
az alkalmazandó mérési technikák statisztikai, módszertani hátterének felderítésére,
végül a számítások elvégzésére, az eredmények értelmezésére a négy ország fontosabb gazdasági-társadalmi jellemzőinek ismeretében.
A konvergencia-folyamat számszerűsítése az eddig publikáltakhoz képest a dolgozatban két irányban került bővítésre: egyrészt a mutatószámok kiválasztásában, másrészt a viszonyítási alapok megválasztásában. Ez utóbbi területen a számítások a makrogazdasági mérőszámok által létrehozott országcsoportokra és a vizsgált négy ország belső konvergenciájára is kiterjednek. E módszertan használatával az értekezés legfontosabb eredménye egy olyan összetett index jött létre, mely önmagában képes valamely tagállam felzárkózási teljesítményének kifejezésére, illetve részekre bontva – nominális, reál és szerkezeti konvergencia-kategóriák – egy-egy területen is reális képet ad a konvergenciafolyamat minőségéről.
6
1.2. Angol nyelvű kivonat – Abstract The thesis focuses on the analysis and quantification of the catching up process of the four Visegrad countries – the Czech Republic, Slovakia, Hungary and Poland. The main idea of the dissertation is based on the convergence index developed by ICEG European Center and linked to the name of Dr. Gáspár, Pál, who deceased at a young age. The aim of writing the dissertation was to expand and broaden this index in terms of both the applied indicators and the levels of analysis. With the help of the methodology used in the analyses and described in detail in the dissertation, a more comprehensive and detailed description of the developmental processes of the specific countries as well as the tendencies, either facilitating or checking convergence, typical of their catching up with their fellow member states can be given.
1.3. Német nyelvű kivonat – Zusammenfassung Im Mittelpunkt der Dissertation stehen die Untersuchung und die Quantifizierung des Anschließungsprozesses der Visegrader Vier: Tschechien, die Slowakei, Ungarn und Polen. Der Grundgedanke der Arbeit bildet sich auf dem Konvergenzindex, der mit dem Namen des früh verstorbenen Dr Pál Gáspár verbunden ist und von dem ICEG European Center zustande gebracht wurde. Der Ziel der Arbeit war die Verbreitung und Erweiterung des Indexes, hinsichtlich sowohl der angewandten Kennzahlen als auch der untersuchten Ebenen. Mit der in den Analysen angewandten, in der Dissertation detailliert vorgestellten Methodik kann eine tiefere Darstellung über die Entwicklungsprozesse der einzenen Länder gegeben werden. Es kann auch geklärt werden, durch welche Tendenzen – die die Konvergenz unterstützen oder verhindern – die Anpassung im Vergleich zu der der anderen europäischen Mitgliedsländer charakterisiert werden kann.
7
2. A DOLGOZAT CÉLJA, A KUTATÁS KÉRDÉSEI, HIPOTÉZISEK 2004-ben az Európai Unió egyedülálló bővítést hajtott végre, tíz állammal nőtt a közösség tagjainak száma. A visegrádi négy országon kívül Szlovénia, a balti-államok, Málta és Ciprus csatlakozott az EU-hoz. A bővítési folyamatot közvetlenül megelőzően, majd azt követően e tíz ország további fejlődési lehetőségeit felmérő elemzések, jelentések sokasága került napvilágra. E kutatások kezdetben arra fókuszáltak, hogy a tíz új tagállam mikor válik képessé az euró-zónához való csatlakozásra; az elemzések e téma vonatkozásában világítottak rá a Gazdasági és Monetáris Unió tagságával járó előnyökre és hátrányokra. A 2000 és 2005 közötti időszakban publikálták azokat a jelentéseket, melyek komplexebb képet közöltek a közép-európai és balti-országokról. Ezek már nem csupán a GMU csatlakozás szempontjából, hanem a gazdasági fejlettség aspektusából is jellemezték az új tagállamok felzárkózási folyamatát. A következő néhány évben, még a gazdasági válságot megelőzően háttérbe szorultak ezek a kutatások, egyre kevesebb, a témában írt publikációt lehetett olvasni. Ennek hatására kezdtem el a konvergencia-elemzések folytatásával foglalkozni, de szélesebb keretek között. A felzárkózási folyamat több szempontból történő értékelése viszont azzal a lemondással járt, hogy a 2004-ben csatlakozott országok közül csupán négyre, Csehországra, Szlovákiára, Magyarországra és Lengyelországra kellett leszűkítenem a vizsgálatokat. E négy ország gazdasági és társadalmi fejlődéséről és az EU céljairól, indokoltságáról szóló cikkek, tanulmányok, könyvek olvasása során a következő kérdéseket fogalmazódtak meg bennem: (1) Milyen aspektusokból értékelhető e négy ország felzárkózási folyamata? (2) Mennyire sikeres a visegrádi államok konvergencia-folyamata? Mérhető-e a felzárkózás eredményessége a hagyományos konvergencia-indexszel? (3) Van-e összefüggés a reál- és szerkezeti fejlettség valamint a nominális konvergencia között? (4) Létezik-e és milyen mértékű konvergencia az EU tagállamok között? (5) Szabad-e és/vagy szükséges-e tovább mélyíteni az integrációt? E kérdések megválaszolása érdekében, a dolgozat elsődleges célja a visegrádi országok felzárkózási képességének többszempontú elemzése és egy olyan konvergencia-index létrehozása, amely a lehetőségekhez mérten a legsokoldalúbban mutatja be az egyes államok felzárkózási és egyúttal fejlődési tendenciáit.
8
A kutatás kezdetén a dolgozat két nagyobb blokkot ölelt fel: elsőként a négy ország gazdaságtörténetének megismerése, amely nagy kihívást jelentett, mert máig nem áll rendelkezésre olyan – akár magyar, akár idegen nyelvű – forrás, ami mind a négy államra vonatkozóan, az 1990-es évektől napjainkig átfogó elemzést adott volna az egyes gazdaságpolitikai döntésekről és azok hatásairól, az érintett országok gazdasági-társadalmi helyzetéről. A témában fellelhető publikációk vagy csak egy-egy évre, vagy specializáltan valamely konkrét makrogazdasági kategóriákra (privatizáció, infláció, államháztartási alrendszerek, költségvetés, munkapiac, stb.) szűkítik a vizsgálatokat. Dolgozatomban ennek részletes kifejtésére – egyrészt terjedelmi szempontból, másrészt a logikai felépítés következetességének szem előtt tartása miatt – nem kerül sor, a 6. számú melléklet tartalmazza az egyes országok gazdaságtörténetének rövid összefoglalását. A második – és a dolgozat magját képző – terület a konvergencia kérdése az Európai Unióban, konkrétan a visegrádi négy állam, Szlovákia, Csehország, Magyarország és Lengyelország felzárkózási folyamatának vizsgálata, számszerűsítése. Ehhez kapcsolódóan a dolgozat elméleti hátterének megalapozása érdekében fontosnak tartottam a konvergencia fogalmának gazdaságtudományokban alkalmazott értelmezésének körüljárását, az e témához tartozó irodalom bemutatását. Ezt az áttekintést tartalmazza a 3. fejezet. A konvergencia bemutatására használt eddigi módszerek viszonyítási alapként az Európai Uniót egységes, homogén sokaságként, halmazként kezelték, pedig már az EU15- re sem igaz ez a megállapítás, sőt a későbbi csatlakozások, majd a válság a fejlettségbeli eltéréseket felnagyította, kiélezte. Ezért az EU átlaggal való összevetést csak a konvergencia első szintjének tekintettem. Ezen túllépve, az összehasonlításhoz az egyes EU tagállamokból klaszteranalízis segítségével homogén csoportokat képeztem referencia alapnak, melyet a konvergencia-index második szintjeként definiáltam. A reál- és a szerkezeti konvergenciát kiterjesztettem egy harmadik szintre is, amely az adott országon belüli területek konvergenciáját, illetve a térségi egyenlőtlenségek változását vizsgálja. Ezt azért láttam szükségesnek, mert a 2. számú hipotézisemnek megfelelően egy ország konvergenciája akkor egészséges, ha maga után vonja az egyes területi egységek konvergenciáját is. Ennek számszerűsítésére, felhasználva a Chapple – Lester modellt, a harmadik vizsgálati szinten részindexként bevezettem a térségi rugalmasságot. A nominális konvergenciában természetesen ez a szint nem értelmezhető, ezért itt megelégedtem a hagyományosan alkalmazott maastricht-i kritériumoknak való megfelelőség elemzésével. A szerkezeti konvergencia bemutatásához a szakirodalomban eddig fellelhető indikátorok szűk körűek, ezért ezeket indokoltnak láttam bővíteni valamint az egyes indikátorokhoz új 9
típusú
részmutatókat
hozzárendelni.
A
klasszikus
makroökonómiai
megközelítésű
magánszféra két összetevőjéből az index hagyományos számításánál csak a vállalati szférát vették figyelembe, a háztartási szféra – növekvő fontossága ellenére – a vizsgálatból kiszorult. Így a szerkezeti felzárkózás mértékét kifejező indexbe beépítettem e szektor jellemző mutatószámait is. Az életszínvonalra legjellemzőbb mutatónak a rendelkezésre álló jövedelmet, a szociális helyzet reprezentálására pedig egy komplex mutatót, a szegénységi rátát találtam alkalmasnak. A vállalati szféra helyzetének mérésére – annak összetettsége és összehasonlíthatósága miatt – a Világbank által 2006-tól használt „Ease of doing business” rangsorából képzett indexet találtam megfelelőnek. A módszerek részletes bemutatását a 4.3. alfejezet tartalmazza. A felsorolt öt kérdés alapján, a röviden vázolt konvergencia-elemzésre alkalmas metódus segítségével a dolgozatban a következő hipotéziseket fogalmaztam meg: H1: Az általánosan alkalmazott konvergencia-mutatók nem eléggé árnyaltak a konvergencia komplex jellegének vizsgálatára, készíthető olyan konvergencia-index, amely a konvergencia jelenségek több aspektusát is képes egyidejűleg tükrözni, a viszonyítási alapok bővítésével az elemzés eltérő konvergencia-eredményekhez vezet. A számítások eredményeként olyan összetett indexet kapunk, mely több dimenzióban és több szinten fejezi ki a vizsgált tagállamok felzárkózási folyamatának minőségét. Az egyes tagállamok esetében a reál-, nominál- és szerkezeti felzárkózás eltérő ütemű. A konvergencia típusonként való értelmezése mellett a referencia meghatározása is differenciálja a konvergencia-értékeket: más eredményt kapunk a vizsgált négy ország esetében, ha az elemzések során az unió egészét, az ország számára releváns országcsoportot vesszük alapul, illetve ha az országon belüli régiók közötti felzárkózást vizsgáljuk. A konvergencia vizsgálat e két irányban történő kiterjesztésével árnyaltabb képet kapunk a vizsgált tagállamok országspecifikus jellemzőiről a felzárkózás területén. H2: A sikeres fejlődési pálya, az elmaradás behozásának feltétele, hogy a három konvergencia-kategóriában egyszerre legyenek képesek az érintett országok stabil teljesítményre. Megfelelően működő magánszféra és innovatív, fejlődőképes régiók nélkül a területi egyenlőtlenségek nehezen bonthatók le. Az aránytalan szerkezet visszafogja a reálgazdasági fejlődést, ennek orvoslása fokozott állami jelenlétet kíván, ez pedig idővel költségvetési egyensúlytalanságot és eladósodást vonhat maga után.
10
H3: A négy tagállam EU-hoz való csatlakozása előmozdítja az adott ország gazdasági fejlődését és a szegényebb régiók felzárkózását. Az európai országok közösségének létrehozását az is motiválta, hogy a piacok megnyílásával, így az olcsóbb és gyorsabb termelési tényezőkhöz való hozzájutással, a regionális támogatási politika kiterjesztésével a kevésbé fejlett térségek fokozatosan behozzák lemaradásukat a többi országhoz képest. H4: Kimutatható a tagállamok közötti gazdasági-társadalmi közeledés. Az integráció mélyítését célzó szándék egyik legfontosabb tényezője a tagállamok közötti különbségek mérséklése. A kiegyenlítődést részben a Növekedési és Fiskális Paktum feltételrendszere, másrészt az EU költségvetésében megnyilvánuló támogatási politikák szolgálják.
11
3. A DOLGOZAT FELÉPÍTÉSE, ALKALMAZOTT ESZKÖZÖK, MÓDSZEREK A dolgozat célja, hogy a visegrádi négy állam felzárkózási folyamatát vizsgálja egy átfogó konvergencia-index segítségével, a 2000 és 2013 közötti időszakra. Ennek érdekében az értekezés tartalmi részét négy fejezet képzi, ezek a következőkre terjednek ki:
az eddigi konvergencia-számítások eredményeinek bemutatása, a visegrádi államokkal kapcsolatos felzárkózási akadályok
a számítási módszertan ismertetése
a számítások eredményei
az eredményekből levonható következtetések
Az értekezés kiindulópontjának szánt 4. fejezet ismerteti az eddigi, európai országok közötti konvergenciával foglalkozó publikációk, tanulmányok fontosabb megállapításait. Ebben a fejezetben részletesen kifejtem a konvergencia értelmezési lehetőségeit, kitérek az eddigi kutatások keretrendszerére is. E fejezet lehetőséget adott arra is, hogy kitérjek arra a kérdésre, hogy e négy ország képes lesz-e felzárkózni uniós társaihoz. Ehhez egyrészt az utolérést segítő és gátló tényezőket gyűjtöttem össze. Az utolérés irányába ható legfontosabb jelenség a Levitt által megfogalmazott gazdasági globalizáció, illetve a Jánossy-féle terjedési folyamat gondolata. A hátráltató tényezők már ország specifikusak, az egyes országok belső gazdasági-társadalmi problémáiból, illetve azok megoldásának tartós hiányából erednek. Az ötödik fejezet részletesen bemutatja az értekezés számításainak elméleti hátterét. A dolgozat alapgondolata az International Center for Economic Growth – European Center kutatóközpont egy komplex mérőszámára épül. Ez az index három területen fejezte ki az egyes országok EU tagállamokhoz való közeledésének sebességét; a nominális-, reál- és szerkezeti konvergenciát különböztetett meg. A hazai elemzésekkel ellentétben, a nemzetközi kutatások nem követték ezt a kategorizálást – akár a Valutaalap, akár az OECD kutatások jelentéseit vesszük figyelembe –, elemzéseik csupán arra terjednek ki, hogy a később csatlakozott országok az EU tagállamokhoz vagy szűkebb keretek között az EU régi 15 tagállamához képest hogyan teljesítenek a hagyományos makroökonómiai mérőszámokban (például egy főre jutó GDP, munkanélküliség, árszínvonal). 2008 óta a hazai publikációkban sem találkozhatunk olyan 12
kutatással, mely komplex módon, egy mérőszám segítségével, de több mutató vonatkozásában jellemezné a 2004-ben vagy később csatlakozott országok felzárkózási teljesítményét. Elemzéseimben az International Center for Economic Growth – European Center kutatóközpont által alkalmazott tipológiából indultam ki: az egyes tagállamok nominális-, reál-és szerkezeti felzárkózását vizsgálom. A nominális konvergencia alatt a maastrichti szerződés által megjelölt mutatószámokat értem: az infláció, a GDP arányos költségvetési hiány és államadósság mértékét. A reálkonvergencia összefoglalóan a gazdasági fejlettség mérőszámait tartalmazza, a vizsgálatban az egy főre jutó GDP, a munkanélküliségi ráta, és a foglalkoztatási ráta képzik e kategóriát. A szerkezeti konvergencia a mezőgazdasági foglalkoztatottak arányát, a vállalkozási környezet minőségét, a szegénység és a háztartások rendelkezésére álló jövedelmét tartalmazza. A hagyományos konvergencia-indexhez képest a számítási keretrendszert két dimenzióban bővítettem, egyrészt az alkalmazott mutatószámok terén törekedtem arra, hogy a vizsgált országok konvergenciájának eredményességéről reális képet adjak, másrészt a számításokat nem csak egy, hanem három szinten végeztem el. A szintek alapvetően a vizsgálat területi kiterjedését jelentik: egyrészt a számítások során nem elegendő csupán azt nézni, hogy az EU tagállamok gazdasági teljesítményéhez képesek-e az elemzésbe bevont országok közeledni, hanem az is fontos, hogy az egyes országon belül létezik-e konvergencia, az adott gazdaság közeledik-e egy egyensúlyi állapothoz, a régiók közötti különbségek csökkennek-e. Másrészt szem előtt kell tartani, hogy az EU országaihoz, illetve azok átlagos teljesítményéhez való viszonyítás nem feltétlenül nyújt torzításmentes képet, mert a 27 tagállam között is találhatóak fejlettségbeli eltérések. Ebből adódóan a viszonyítási alapot képző EU államokat is csoportosítottam és azt vizsgáltam, hogy a visegrádi országok ezen államok mely csoportjához közelednek leginkább. Az EU tagállamokhoz való felzárkózást az előzőekben felsorolt mutatószámok eltéréseinek ismertetésével, az adott ország régióinak fejlettségbeli különbségeit béta és szigma konvergencia számítások segítségével, a nominális konvergencia esetén a maastricht-i kritériumoknak való megfeleléssel, a szerkezeti konvergencia vonatkozásában a területi rugalmasság
elemzésével
vizsgálom.
Az
EU
részcsoportjaihoz
való
felzárkózás
bemutatásához előbb csoportosítani kell a tagállamokat, ennek érdekében klaszteranalízist alkalmaztam, ezt követően már lehetőség nyílt a visegrádi négy állam helyzetének megállapítására és további jelenségek elemzésére. A kutatási módszertan átlátása érdekében az 5. fejezetben felvázolom az általam alkalmazott konvergencia-számítások modelljét és az ehhez szükséges elméleti alapokat, s részletesen ismertetem a dolgozat módszertani hátterét is. E fejezetben térek ki az alkalmazott mérőszámokra, komplex mutató esetében azok 13
összetételére. Az elemzésekhez törekedtem a legreálisabb képet nyújtó mutatószám kiválasztására, és e fejezetben indoklom az erre irányuló döntéseket. A hatodik fejezet tartalmazza mind a három konvergencia-kategóriában, az 5. fejezetben említett szintek mentén a konvergencia-számításokat. Módszertani célom volt az áttekinthetőség megtartása, s ahol ez bizonyos adatok elhagyását vagy az adott számítás egyszerűsítését igényelte, ezt lábjegyzetben jeleztem. A következtetések levonásához szükséges eredményeket az 6.1., 6.2., és 6.3. fejezetek végén közölt táblázatok tartalmazzák. A számítások során a legtöbb esetben az Eurostat adatbázisát használtam, bizonyos területi adatok a négy ország statisztikai hivatalaitól származnak. Mindhárom konvergencia-típus elemzése során törekedtem a következetes felépítésre: a 6.1.1., a 6.2.1. és a 6.3.1. fejezetekben a visegrádi négyek és az EU tagállamainak átlagos teljesítményének viszonyát elemzem. A 6.1.2., 6.2.2. és a 6.3.2. fejezetekben kerül sor az országcsoportok kialakítására. A klaszterezés eredményét fastruktúrák teszik átláthatóvá, a számítások eredményét szemléltető dendogramok az 1. számú mellékletben találhatók. Végül az 6.1.3., 6.2.3. és 6.3.3. fejezetek az egyes országokon belüli konvergencia-folyamatot elemzik. A reál-, nominál- és szerkezeti konvergencia elemzésére vonatkozó részek zárásaként minden esetben, a számítások eredménye alapján számszerűsíthető részindexek meghatározása zárja, amely alapján összeállítható a végső index. A 7. fejezetben közlöm a dolgozat céljaként megfogalmazott és az egyes országokra kiszámított komplex konvergencia-indexet. Ebben a részben, az 5. és 6. fejezetben leírtak segítségével törekszem a dolgozat elején feltett kérdések megválaszolására. E fejezet tartalmazza a négy ország konvergencia-folyamatának legfontosabb jellemzőit, amely alapján a dolgozat hipotézisei igazolhatók vagy némely esetben cáfolhatók. Dolgozatomat a további kutatási lehetőségek, irányok felvetésével zárom.
14
4. A KONVERGENCIA VIZSGÁLATÁNAK ELMÉLETI HÁTTERE 4.1. Konvergencia a gazdaságtudományokban A
konvergencia
fogalmát
széles
körben
alkalmazzák
a
természet-
és
társadalomtudományok. A biológia és genetika által vizsgált konvergens evolúció olyan folyamatot jelent, amely során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetességek alakulnak ki [Morris, 2003]. A matematika konvergensnek (Cauchy-konvergensnek) tekint egy sorozatot, ha annak tagjai végtelenül közelítenek egy értéket [Bradley – Sandifer, 2012]. A konvergencia még számos megközelítésben jelenik meg a médiagazdaságtan, a földtudományok, a vallás vagy az elektronika területén. Jelentése minden esetben összetartásra, a közeledésre utal. A közgazdaságtudományban a konvergencia fogalma először az 1960-as években jelent meg.
Annak
vizsgálatát
jelentette,
hogy
az
egyes
országokban
a
különböző
gazdaságszervezési mechanizmusok elemei keverednek, vagyis a szocialista jegyek fellelhetőek a kapitalizmusban és fordítva, majd a feltörekvő országok jellemzésére alkalmazták [Andor, 2007]. Az EU első bővítésétől, 1973-tól a következő nagy bővítésig (2004) tartó időszakra vonatkozóan, az európai integráció eredményességének vizsgálata vált a gazdasági konvergencia-kutatások kulcs kutatási témájává. Az EU rendszeresen kiadja a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló jelentéseit. Ezek a jelentések – a tematikus elemzések mellett – általában a foglalkoztatottság, egy főre jutó GDP, az unión belüli export és import, továbbá a közvetlen tőkebefektetések mértékének alakulását vizsgálják az egyes tagállamokban [European Commission, 2013b]. A nemzetközi publikációkban konvergencia alatt az egy főre jutó jövedelem területi kiegyenlítődését értik [Dauderstädt, 2014], vagyis azt, hogy a vizsgált időintervallumban a szegényebb országok gyorsabban növekednek-e mint a gazdag országok. Amennyiben a kevésbé fejlett országok egy főre jutó GDP-je gyorsabb ütemben nő, mint a fejlettebb országoké, akkor létezik konvergencia az elemzésbe bevont országok között, ha a növekedési ütem között nem áll fenn ez az összefüggés, akkor divergens folyamatról beszélünk. E munkák közül úttörőnek számítanak Barro és Sala-i-Martin számításai, melyek Németország, Olaszország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Belgium és Dánia régiói között
15
mutattak ki 2%-os konvergenciát 1950 és 1985 között, a GDP növekedésének és területek közötti szórásának segítségével [Barro – Sala-i-Martin, 1991].1 Goecke – Barro és Sala-iMartin számítási módszertanát alkalmazva – 2013-as munkájában arra a megállapításra jutott, hogy az unió 15 tagállamának az 1950-es év egy főre jutó jövedelme és a jövedelem 2012-ig tartó növekedési üteme között negatív előjelű a kapcsolat, ezért érvényesül az a neoklasszikus feltevés, hogy a vizsgálat kezdetekor szegényebb országok magasabb növekedési rátával rendelkeznek. Ezzel igazolta, hogy az EU országai között a hátrányosabb helyzetű országok a vizsgált időszakban közelebb kerültek fejlett társaikhoz, tehát a régióban kimutatható a konvergencia. A 15 tagállam egy főre jutó jövedelmének átlagtól való eltérésének alakulása 2007-ben fordulatot vett, addig csökkent, majd nőtt, így a szerző rávilágított arra, hogy divergens folyamat indult el abban az évben [Goecke, 2013]. Az EU tagállamok fejlettségbeli közeledését, az egy lakosra vetített GDP vizsgálatának alapján többen is számszerűsítették, hasonló végeredményekkel, mint az előző két kutatás: Kaitla 1999 és 2012 között az EU 27 tagállama között mutatott ki béta és szigma konvergenciát, Gill és Raiser 2012-es munkájában már tágabb időintervallumra végzett konvergencia-számításokat, 1950 és 1980, illetve 2000 és 2010 között mutatott ki a 27 államra szigma konvergenciát. Cuaresma pedig már a 28 uniós tagállam esetében, az 1995-2009 közötti időszakra vonatkozóan mutatta ki a béta konvergencia fennállását [Kaitila, 2013; Gill-Raiser, 2012; Cuaresma et al. 2013]. Összefoglalóan ezek a tanulmányok az egyes tagállamok egy főre jutó GDP-jének alakulása alapján, az összes tagállam között bizonyították az országok közötti konvergenciát. Az uniós államok konvergencia-folyamatának további vetülete a 2004-ben és később csatlakozott 12 tagállam fejlettségbeli felzárkózásának vizsgálata. Vojinović és szerzőtársai a 2004-ben csatlakozott tíz ország egymáshoz és az EU régi 15 államához való közeledését egyaránt elemezték: az egyes tagállamok egy főre jutó jövedelme alapján 1992 és 2006 között kimutatták a béta és szigma konvergencia jelenlétét, az EU15 átlagos értékével bővített számításaik is azt bizonyították, hogy a vizsgált időszakban az új és a régi tagállamok közötti különbség csökken [Vojinović et al., 2009]. Busch a 2004-ben csatlakozott országok esetében a többi tagállamhoz való felzárkózási folyamat sikerességét azzal bizonyította, hogy a csatlakozást követően az új tagállamok külkereskedelme, nemzetközi tőkeáramlása, a személyek áramlása 2012-re nagymértékben bővült. A szerző a konvergencia folyamat felgyorsulását is bizonyította azzal. hogy a vizsgált
1
Barro és szerzőtársa számítási metódusát – béta és szigma konvergencia – a 3.2. alfejezetben részletesen ismertetem.
16
időszakban a tíz tagállam bruttó nemzeti jövedelme, bruttó beruházása, bruttó belföldi felhasználása, K+F kiadásai és nettó tőkeállománya egyre jobban közelítette az EU15-ök átlagát [Busch, 2014]. Filipetti és Peyrache 1993 és 2004 közötti felzárkózás ütemét vizsgálta a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott országok esetében, ők a 12 ország esetében a technológiai rés csökkenésével és a munka termelékenységének javulásával indokolták az új tagállamok EU15-ökhöz való felzárkózási folyamat gyorsulását [Filipetti-Peyrache, 2013]. A maastrichti szerződés aláírása óta, a GMU tagság feltételeként szabott konvergenciakritériumok teljesítésének elemzése – nominális konvergencia - is a vizsgálatok középpontjába került. A nominális- és reálkonvergencia vizsgálatán felül további konvergencia indikátorok is megjelentek az egyes kutatásokban, például a jólét, életszínvonal, demokrácia és politikai intézményrendszer vizsgálata [Dauderstädt, 2014]. Magyarországon az első publikációk az ICEG Európai Központjának2 köszönhetőek. A kutató központ már a 2004-es bővítés előtt is foglalkozott a tagjelölt országok kohéziós lehetőségeivel, de a konvergencia-index segítségével kifejezett felzárkózási folyamatok elemzésére csak a csatlakozás után kerített sort. Az elemzés érdekében létrehoztak egy konvergencia-indexet, amely egy 0-10-ig terjedő skálán mérte a visegrádi négyek, a baltiállamok és Szlovénia felzárkózási teljesítményét. Az index számítását a következőkben foglalták össze:
2
ICEG EC: International Center for Economic Growth – European Center
17
1. ábra: Az ICEG EC konvergencia-indexe
Forrás: ICEG EC 20053(3. o.)
Ezek az elemzések sajnos rövid életűnek bizonyultak: az utolsó konvergencia-index számítás 2006-ra vonatkozott, majd 2008 után szinte teljesen megszűntek ezek a kutatások4. A leírásból látható, hogy az elemző központ a nemzetközi tanulmányokhoz, publikációkhoz képest a nominális-és reálkonvergencián kívül egy harmadik kategóriát is feltüntetett: a szerkezeti konvergenciát. Az ICEG általi kategorizálás így három olyan fontosabb területet határozott meg, melyeken az új csatlakozók felzárkózási teljesítménye mérhető, elemezhető. Dolgozatomban e hármas besorolást alkalmazom, emellett célom, hogy a kutatóközpont által képzett indexhez hasonló mutatószámot képezzek, mely reálisan tükrözi a visegrádi négy ország felzárkózási folyamatát. A visegrádi négyek felzárkózási folyamatának vizsgálatára az EU-csatlakozást követő években több hazai kutatás is előtérbe került: jobbára konferencia előadások, doktori értekezések formájában5. E doktori disszertációk még az első EU-s tapasztalatok alapján, a gazdasági válságot megelőző időszakban készültek, amikor még nem körvonalazódtak az EU
3
A kutatóközpont anyagában a stock változónak besorolt ár-, bérszínvonal és a GDP/fő alakulása inkább tekintendők flow változónak 4 Az ICEG EC egyik alapítójának és vezetőjének, Gáspár Pál (egyetemi docens, a konvergencia.-folyamatok, árfolyampolitika, régiós gazdasági jelenségek egyik elismert szakértője) halálával befejeződtek a konvergencia-vizsgálatok, a kutatóközpont más profilú kutatásokba kezdett. 5 Például Ferkelt Balázs a monetáris integráció hatását vizsgálta a régiós különbségekre, Kotosz Balázs a kelet és közép-kelet-európai országok fejlődési folyamatait és költségvetési problémájukat vizsgálta. Továbbá Bognár Rita doktori értekezése a kelet-közép-európai államok felzárkózási folyamatának segítségével vizsgálja a monetáris integráció lehetőségét. Mindenképpen ki kell emelni Wisniewski Anna dolgozatát, mely talán elsőként válaszolta meg a monetáris integráció kapcsán felvetődő kérdéseket a visegrádi államok vizsgálatának segítségével [Bognár, 2011; Ferkelt, 2006; Kotosz, 2005; Wisniewski, 2008].
18
és a tagállamok integrációs problémái, így ezek az írások optimistán tekintenek akár Magyarország, akár a visegrádi négyek és közép-európai régió felzárkózási lehetőségeire. 2006 után kevesebb publikáció született a témában, a hazai szakirodalom a felzárkózás kérdését szűkebb szempontból feszegeti: a vizsgálatok kulcskérdése, hogy mikorra célszerű, vagy inkább lehetséges az euró bevezetését hazánkban kitűzni. A 2012. júniusi Közgazdasági Szemlében található tanulmány és az ehhez fűződő vitaanyag is e kérdéskört vizsgálja. Csatlakozásunk után tíz évvel már jobban lehet következtetéseket levonni, értékítéletet alkotni az EU tagság következményeiről: a GKI 2014 januárjában tartott konferenciát „Tíz éve az Európai Unióban – felzárkózás nélkül” címmel. Áprilisban jelent meg a Közgazdasági Szemle tematikus száma „2004-2014 Magyarország Európai Uniós tagságának 10. évfordulójára”, melynek tárgya a „Közeledés vagy távolodás?” kérdésének feldolgozása. Összefoglalóan: az EU tagállamai közötti konvergencia vizsgálata első sorban az uniót képző
államok
egy
főre
jutó
jövedelme
közötti
kiegyenlítődésére
terjedt
ki
(reálkonvergencia), majd továbbterjedt a maastricht-i kritériumrendszer teljesítésére (nominális konvergencia), emellett egyéb választott konvergencia-indikátorok elemzésére is. A nemzetközi tanulmányok egységesek abban a kérdésben, hogy az uniót alkotó országok között létezik reálkonvergencia. A nominális és egyéb – például szerkezeti – konvergencia értékelése elsősorban a 12 új csatlakozó esetében került előtérbe, ennek megítélése országonként eltérő. Dolgozatomban – bár az eddigi elemzések módszertanát részben alkalmazom – nem célom, hogy az egész unióra vonatkozó reálkonvergenciát vizsgáljam6, az eddigi kutatások ismeretében szeretnék átfogóbb és mélyebb elemzést adni az unió egy részcsoportjának, a visegrádi négyek felzárkózási folyamatáról. A 2004-ben és később csatlakozott országok, így a dolgozatban vizsgált négy tagállam esetében is a konvergencia gyakorlatilag a fejlettebb uniós társakhoz való felzárkózást jelenti. A fent ismertetett vizsgálatok középpontjában a béta és szigma konvergencia számítása áll. Egyrészt az elemzések eredményének értelmezése céljából, másrészt a dolgozatban alkalmazott egyik számítási metódus bemutatása miatt a következő alfejezet e konvergencia mérőszámainak elméleti hátterét ismerteti.
6
A 4. fejezetben egy rövid számítás keretében bemutatom ugyan az EU tagállamok béta konvergenciáját, de annak csupán a szemléltetés a célja, nem az eddigi kutatási eredmények alátámasztása vagy cáfolása.
19
4.2. A béta és szigma konvergencia lényege A béta és szigma konvergencia alapvetően Solow 1957-ben alkotott növekedési modelljére épül, koncepciója először Sala-i Martin Ph.D. disszertációjában jelent meg, elemzéseit az azóta eltelt időszakban folyamatosan bővítette, módosította. A következőkben Barroval 1990ben közösen írt munkája alapján mutatom be a konvergencia mérésével kapcsolatos alapvető ismereteket. A szerzők kiindulásként a következő feltételeket fogalmazták meg: az egyes országok azonos preferenciarendszerrel és technológiával rendelkeznek; minden országban teljes foglalkoztatottság van; a tőke esetében érvényesül a csökkenő hozadék elve; a tőke és a munkaerő mobilak az országok között. A szerzők gondolatkísérlete abból indul ki, hogy nyitott gazdaságokban, a szegényebb országokban alacsonyabb az egységnyi munkaerőre jutó tőke nagysága, így a csökkenő hozadék elve alapján magasabb a tőke megtérülési rátája. A tőke mobilitásának feltételezése mellett, ez azt eredményezi, hogy a tőke a gazdagabb országokból a szegényebbekbe fog áramlani. A tőkebeáramlás miatt a szegény ország gyorsabb növekedést fog elérni. Amennyiben a gazdag országban magasabb a bérszint, akkor a munkaerő a szegény országból a gazdagba áramlik, növelve ezzel a tőke/munka arányt, ami tovább gyorsítja a növekedést. Martin és Barro definiálásában: országok között akkor jön létre konvergencia, ha a szegényebb országok gyorsabban növekednek, mint a gazdag országok [Barro – Sala-i Martin, 1990]. Sala-i Martin és Barro modelljei alapján a gazdaságok általában a konvergencia irányába tartanak. Williamson [1965] vagy Kuznets [1955] elméletei ezt a gondolatot kiegészítik: e két modell állítása alapján valamely gazdaság területi egyenlőtlenségeit történeti viszonylatban vizsgálva, a felzárkózás két lépésben valósul meg: a gazdaság kezdeti szakaszát a jövedelmi tagoltság növekedése, vagyis divergencia jellemzi, majd egy pont után a relatív szórás csökken, megindul a jövedelmek konvergenciája. A konvergencia vizsgálattal foglalkozó elméletek pesszimistább modelljét Myrdal fogalmazta meg, szerinte a fejlődő gazdaságok esetében a fejlettebb régiók előnye állandósulhat, az eleve elmaradott területek pedig idővel izolálódnak, a halmozódó oksági láncok miatt a centrumok még fejlettebbek lesznek, míg a perifériák még jobban lemaradnak. [Myrdal, 1957]. Quah a felzárkózási folyamatok vizsgálata során, empirikus úton bizonyította, hogy a gazdaságokra hosszú távon a divergencia jellemző [Quah, 1993].
20
Jelen munka először Barro és Sala-i Martin elméletéből kiindulva vizsgálja a béta és szigma konvergencia fennállását. Pontosabban abszolút béta konvergenciáról beszélhetünk, ha a szegényebb országok gyorsabban növekednek,mint a gazdagok. Ha több ország t-edik és T+t-edik időpontjára vonatkozó, egy főre jutó PPS-ben kifejezett keresztmetszeti adatsorát ismerjük, akkor a következő regressziós egyenlet írható fel:
i ,t ,t T ln( yi ,t ) i ,t y i ,t T ahol i ,t ,t T ln y i ,t
(1)
/ T az i-edik gazdaság t és t+T időpontja közötti átlagos éves GDP
növekedési ráta, ln(yi,t) pedig az i-edik gazdaság t időpontjára vonatkozó jövedelem logaritmusa. Ha < 0, akkor az adatsorban kimutatható a konvergencia [Salai-i-Martin, 1995]. A béta konvergenciának két esetét különböztetjük meg: Abszolút béta konvergencia: az elmélet abból indul ki, hogy a fejletlenebb gazdaságok tőke/munka aránya alacsonyabb értékű és dinamikusabban növekszik, mint a fejlettebbeké, ezért mindkét gazdaság egy közös egyensúlyi jövedelemhez közelít. Feltételes béta konvergencia: ebben az esetben a különböző gazdaságok egymáshoz nem feltétlenül közelednek, de konvergálnak saját egyensúlyi pályájukhoz. Vojinović és szerzőtársai munkájukban a béta konvergencia mértékét a konvergencia (felzárkózás) ütemének segítségével fejezték ki, ami egy évre átlagosan mutatja a felzárkózás ütemét, képletben: 1 ˆ ln(1 T) T
(2)
[Vojinović et al., 2009]. A béta konvergenciából származtatható a szigma konvergencia, melynek lényege, hogy egy gazdaság valamely választott makrogazdasági mutatójának időbeni szórása csökkenő tendenciát mutat, ebben az esetben gazdaságok csoportján belül akkor beszélhetünk szigma konvergenciáról, ha a csoport vásárlóerő paritáson számított, egy főre jutó GDP szintjének szórása időben csökken, vagyis: σt+T<σt
(3)
Az egyenlőtlenségben σt=ln(yi,t) normális szórása t-edik időpontban. Sala-i Martin és Barro 1990-es és 1995-ös munkáiban egyaránt rámutatott, hogy a béta és szigma konvergencia kapcsolatban áll egymással: a béta konvergencia megléte szükséges, de
21
nem elégséges feltétele a szigma konvergenciának [Barro – Sala-i Martin, 1990] és [Sala-i Martin, 1995]. E konvergencia-elméletek kapcsán nem kerülhető meg a modellek kritikája sem: Quah rámutatott, hogy a keresztmetszeti adatokból számított regresszió eredményei nem támasztják alá a béta konvergenciát, a Galton-féle tévedés alapján, melynek lényege, hogy időben a szélsőértékek mindenképpen közelítik az átlagértéket, így a szigma konvergencia megvalósulhat béta konvergencia nélkül is [Quah, 1993]. A következő fejezet a felzárkózás akadályait és a konvergencia irányába ható tényezőket ismerteti a négy, vizsgálatba bevont országra vonatkozóan.
4.3. Az utolérés kérdései Az előző alfejezet rövid szakirodalmi áttekintése alapján az új uniós tagállamok konvergenciája lényegében azt jelenti, hogy ezek az országok makrogazdasági mutatóinak értéke évről-évre közelíti a régi tagállamok értékeit, vagyis felzárkóznak fejlettebb társaikhoz, utolérik azok fejlettségi szintjét. A béta és szigma konvergencia vizsgálata akár az összes uniós tagállam, akár annak valamely csoportjain belül alátámasztja Jánossy gazdasági fejlődésre vonatkozó nézetét: a szegényebb országok képesek közelebb kerülni gazdagabb társaikhoz a technikai vívmányok terjedési folyamata és a munkatermelékenység fokozódása miatt [Jánossy, 1975]. Levitt gondolata hasonló: szerinte a technológia fejlődése egy egységes világpiac kialakulásához vezet, az árverseny sztenderdizált piacokat alakít ki, ez pedig az árak, bérek és jövedelmek konvergenciáját és az intézményrendszer összehangolását eredményezi [Levitt, 1983]. A 4.1. fejezetben bemutatott konvergencia-kutatások eredményei, a világgazdasági trendekkel foglalkozó tanulmányok alapján a nemzetközi környezet az utolérés, a felzárkózás irányába mozdítja a kevésbé fejlett – jelen esetben a vizsgált visegrádi – államokat. A globalizációs és a gazdasági fejlődési tendenciák érvényesülésének időhorizontja azonban nem egyértelmű: természetesen vannak jelei a fejlődésnek, de akadnak gátló tényezők is. Az egyik ilyen tényező maga az ember. Ez a megállapítás Kornai és Jánossy gondolatai között is meghúzódik: Kornai a hibás politikai döntéseket említi [Kornai, 2005], Jánossy pedig az emberi ellenállást jelöli meg a fejlődés egy akadályaként [Jánossy, 1975]. A visegrádi államok esetében a lassú ütemű fejlődés mögött gazdasági-strukturális okok húzódnak meg, ennek fő megjelenési területeit mutatom be a következőkben.
22
E négy ország közös jellemzője, hogy a rendszerváltást követően – a bekövetkező sokk, a hiperinfláció és a radikális GDP-visszaesés kezelése után –, az árak és bérek liberalizálásával, az állami tulajdonú vállalatok privatizálásával, az állami költségvetés szerkezetének megváltoztatásával, a bank- és intézményrendszer átalakulásával új makrogazdasági és társadalmi problémákkal kellett szembenézniük. A következő táblázat segítségével röviden összefoglalom, hogy a rendszerváltást követő 1990-es évek második felében, majd a 2010-es években milyen gazdasági-társadalmi gondokkal küzdött és küzd a visegrádi négy állam. 1. táblázat: A visegrádi négyek makrogazdasági problémái a rendszerváltáskor és a 2010-es években Ország
Az 1990-es évek problémái
(1) Infláció (2) Munkanélküliség (3) Ikerdeficit (nagymértékű Magyarország
Csehország
Szlovákia
Lengyelország
A 2010-es évek problémái
(1) GDP növekedés lassulása (2) Munkanélküliség (3) Hiány a költségvetésben és magas
hiány a költségvetésben és a államadósság folyó fizetési mérlegben, (4) Gyenge valuta magas államadósság) (4) Gyenge valuta (1) Infláció (1) GDP növekedés lassulása (2) Folyó fizetési mérleg magas (2) Nagymértékű költségvetési hiány hiánya és növekvő államadósság (1) Infláció (1) GDP növekedés lassulása (2) Munkanélküliség (2) Munkanélküliség (3) Nagymértékű hiány a (3) Nagymértékű költségvetési hiány költségvetésben és a folyó és növekvő államadósság fizetési mérlegben (1) Infláció (1) GDP növekedés lassulása (2) Munkanélküliség (2) Munkanélküliség (3) Nagymértékű hiány a (3) Nagymértékű hiány a költségvetésben és a folyó költségvetésben és a folyó fizetési fizetési mérlegben mérlegben, növekvő államadósság Forrás: Eurostat adatok alapján saját szerkesztés
A két oszlop közötti szembetűnő különbség az, hogy egyrészt az inflációt sikerült csaknem az árstabilitás szintjére lecsökkenteni, másrészt a 2009-es mélypont óta a négy állam csak lassan lábal ki a recesszióból a bruttó hazai termék mérsékelt tempójú növekedése alapján. Az államháztartásra és külső eladósodásra vonatkozó adatok nemhogy javultak volna, hanem romlottak mind a négy ország esetében. A munkaerőpiaci helyzet az elmúlt húsz évben egyik országban sem rendeződött, a strukturális problémák elmélyültek (még az uniós átlagnál jobb munkaerőpiaci adatokkal rendelkező Csehország esetében is romlottak e mutatók). A visegrádi államok a rendelkezésükre álló hosszú időszakban nem voltak képesek orvosolni a
23
szocialista gazdálkodástól öröklött betegségeket, sem a szerkezetváltásból adódó újabb tüneteket. A 90-es évek óta eltelt időszakból a visszaesés, lassulás, krízis fázisa – Szlovákia kivételével – időben nagyobb szeletet vágott magának, mint a fellendülésé: 2. táblázat: A gazdaság konjunkturális és dekonjunkturális időszakai az egyes vizsgált országokban Ország Magyarország Csehország Szlovákia Lengyelország
Időszak Recesszió, lassulás Fellendülés 1994; 1997-2004; 2013 1991-1993; 1995-1996; 2005-2012 Összesen: 13 év Összesen: 10 év 1996-1998; 2001-2002; 1993-1995; 1999-2000; 2007-2013 2003-2006 Összesen: 12 év Összesen: 9 év 1994-1996; 2000-2007; 1997-1999 2008-2013 Összesen: 9 év Összesen: 11 év 1990-1991; 1998-2003; 2005; 1992-1997; 2004; 2006-2007; 2008-2009; 2012-2013 2010-2011 Összesen: 13 év Összesen: 11 év Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés
Az elhamarkodott ítéletalkotás előtt természetesen figyelembe kell venni a XXI. század pénzügyi-gazdasági válságát is. E krízis nélkül a konjunktúra és dekonjunktúra változása arányosabb képet mutatna, Magyarország kivételével. Hazánk már 2-3 évvel a világméretű recesszió előtt a gazdaság lassulásával küzdött. Természetesen a makrogazdasági adatok folyamatosan mozgásban voltak, egyes időszakokban javulást, máskor romlást tükröztek, de az 1990-2013 között eltelt időszak kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a négy állam a rendszerszintű, makrogazdasági és strukturális problémáit megoldja. Az 1990-es évekre jellemző makrogazdasági egyensúlytalanságok és következményeik – munkanélküliség, infláció, államháztartási deficit, eladósodás – nem szűntek meg, csupán az infláció területén mérséklődtek. A 2004 utáni időszakban végzett kutatások annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy az árstabilitás megvalósítása jelenti az euró-zónába jelentkező országok számára a legnagyobb kihívást [Wisniewski, 2008]. Pozitívum, hogy még a 2010-es évek elejére is jellemző árszínvonal-emelkedést most már dezinflációs tendenciák jellemzik. Az infláció mérséklődésének kedvező hatását ellensúlyozza a gazdasági növekedés lassulása, ugyanakkor a munkapiaci és államháztartási problémák is elmélyülni látszanak. Az utolérés és felzárkózás vonatkozásában a fejletlenebb régiók és az EU-csatlakozás viszonylatában szem előtt kell tartani a lemaradás és stagnálás veszélyét is. Artner és Róna igazolta, hogy a gyengébb státusz (az euró-zónán belül) olyan veszélyt rejt magában – az
24
optimális valutaövezetek elmélete alapján [Mundell,1961] –, hogy a kevésbé fejlett országoktól a számukra túl erős valuta miatt, a jövedelem átcsoportosul a fejlettebb államokhoz [Artner – Róna, 2012]. Így a gyengébb versenyképességű országoknak a valutaövezeti csatlakozást követően ezzel a hátránnyal is meg kell majd küzdeniük. Ezek a belső makrogazdasági jelenségek mindenképpen lassítják a négy állam felzárkózását fejlettebb társaikhoz, a kérdés az, hogy milyen mértékben. A négy ország felzárkózást gátló tényezőinek, vagy utolérési teljesítményének értékelésekor azonban szem előtt kell tartanunk, hogy a fejlettebb gazdaságok utolérésére ritka jelenség. A rendszerváltó országok esetében az átalakulást követő fejlődési pályák jelentősen eltérnek, a felzárkózás vagy lemaradás, sőt a stagnálás sem törvényszerű, eleve elrendeltetett Csaba, 2006. A felzárkózási folyamat lényegében azt jelenti a fent ismertetett elemzések, könyvek alapján, hogy a kevésbé fejlett országok huzamosan, gyorsabb növekedésre képesek, mint fejlettebb társaik. A régiós, nemzetközi vagy világátlagnak megfelelő növekedési ütem csupán stagnálást eredményez. A sikeres utolérésre azonban a történelemben csak kevés példa akad. Mihályi tanulmányában történelmi példákat hoz az utolérés kudarcára (a német egyesítés, a szovjet felzárkózási tervek), és Magyarország példáján keresztül igazolja, hogy hazánknak tartósan
2-3-szoros
többletnövekedésre
lenne
szüksége
az
EU27
utolérésére.
E
többletnövekedést azonban gátolja az ország gazdasági szereplőinek eladósodottsága, a termelési tényezőkben rejlő tartalékok hiánya és nem megfelelő allokációja Mihályi, 2011. Dolgozatomban az eddig megjelent tanulmányokhoz és értekezésekhez képest szeretném a konvergencia vizsgálatának lehetőségeit kiterjeszteni, így a felzárkózás mértéke, üteme számszerűsíthetővé válik. A következő fejezetben a számítások módszereit körvonalazom.
25
5. A KONVERGENCIA-INDEX SZÁMÍTÁSÁNAK ELMÉLETE 5.1. A konvergencia-index szintjei és mutatói A vizsgált négy állam felzárkózási folyamatát több szinten és több dimenzióban lehetséges vizsgálni, ezért a dolgozat három szinten és három dimenzióban vizsgálja a konvergenciát. A dimenziók az ICEG EC által is publikált [ICEG EC, 2005] három kategória alapján jönnek létre, tehát a felzárkózás elemzésénél a nominál-, reál és szerkezeti konvergenciát veszem figyelembe. A nominális konvergencia alatt a maastrichti szerződés által megjelölt mutatószámokat értem: az infláció, a GDP arányos költségvetési hiány és államadósság mértékét, e kritériumokkal kapcsolatos ismereteket az 5.3.3. alfejezetben részletezem. A reálkonvergencia összefoglalóan a gazdasági fejlettség mérőszámait tartalmazza, a vizsgálatban az egy főre jutó GDP, a munkanélküliségi ráta, és a foglalkoztatási ráta képzik e kategóriát, a mutatóválasztás indoklása az 5.3.2.1. alfejezetben szerepel. A szerkezeti konvergencia a mezőgazdasági foglalkoztatottak arányát, a vállalkozási környezet minőségét, a szegénység és a háztartások rendelkezésére álló jövedelmét tartalmazza, a mérőszámok részletes bemutatása a 5.3.4. fejezetben található. A szintek alapvetően a vizsgálat területi kiterjedését jelentik: egyrészt a számítások során nem elegendő csupán azt nézni, hogy az EU tagállamok gazdasági teljesítményéhez képesek-e az elemzésbe bevont országok közeledni, hanem az is fontos, hogy az egyes országon belül létezik-e konvergencia, az adott gazdaság közeledik-e egy egyensúlyi állapothoz. Másrészt az EU országaihoz való viszonyítás nem feltétlenül nyújt torzításmentes képet, mert a 27 tagállam között is találhatóak fejlettségbeli eltérések. Ebből adódóan a viszonyítási alapot képző EU államokat is csoportosítom, majd megvizsgálom, hogy a visegrádi országok ezen államok mely csoportjához közelednek leginkább. Az adott ország régióinak fejlettségbeli különbségeit béta és szigma konvergencia számítások segítségével, a nominális konvergencia esetén a maastricht-i kritériumoknak való megfeleléssel, az EU tagállamokhoz és azok részcsoportjaihoz való felzárkózást a megfelelő makrogazdasági mutatószámok eltéréseinek ismertetésével és a négy ország klaszterekbe való besorolásával vizsgálom. A következő ábra röviden illusztrálja a konvergencia elemzésének vázát: 26
2. ábra: A konvergencia-index szintjei és dimenziói
Forrás: saját szerkesztés
E csoportosítás alapján olyan konvergencia-indexet készítettem, mely nem csupán azt mutatja, hogy a vizsgált négy ország közelíti-e reálfejlettségben az EU átlagát illetve, hogy teljesíti-e a maastricht-i küszöbértékeket. Ebben az indexben az is kifejezésre kerül, hogy az adott országon belül megvalósul-e a területi egyenlőtlenségek mérséklődése; továbbá, hogy az adott ország a hasonló fejlettségű országcsoporthoz viszonyítva milyen teljesítményre képes az egyes mutatók alapján.
5.2. Kompozit mutatók A 2. ábrából sejthető, hogy a dolgozat végeredménye egy olyan index lesz, mely több mutató átlagolásával jön létre. Vagyis a dolgozat célja egy kompozit mutató létrehozása, amely valamely ország felzárkózási képességét fejezi ki. A gazdasági-statisztikai elemzésekben nem új keletű az összetett mutatók alkalmazása. A gazdasági integráció vizsgálata alkalmazzák például az EU-indexet, amely 25 mutató segítségével, négy kategóriában (egységes piac, homogenitás, szimmetria és intézmények összehangolása) mutatja az integráció szintjét. A társadalomtudományokban többször alkalmazzák a HDI (Human Development Index) mutatót, mely három részmutatót foglal össze, ezek a születéskor várható élettartam, iskolázottság aránya és az egy lakosra jutó GDP vásárlóerő paritáson számított értéke.
27
Hasonlóan összetett mutató az „Ease of Doing Business” indexe, ezt a 5.3.4. alfejezetben részletesen is bemutatom. Az Eurostat 2014-ben adott ki egy kézikönyvet, mely a fenntartható fejlődés mérésének – SDI (Sustainable Development Indicators) – módszertani hátterét ismerteti. Ebben a komplex vizsgálatban a fenntarthatóságot közel 100 mutató 3 főkategóriába és 19 alkategóriába sorolásával elemzik, dinamikus analízisek alkalmazásával, emellett a mérési metodikájukban hangsúlyos szerepet adnak a referencia szintek megfelelő meghatározásának [Eurostat, 2014].
5.3. A számítások elméleti háttere A következőkben részletesen ismertetem a számítások során alkalmazott mutatószámokat és módszereket, melyek segítségével szemléletesebb képet kapunk a négy tagállam felzárkózási folyamatáról. A konvergencia mindhárom területén (nominális, szerkezeti és reál) célom, hogy a vizsgált adatok alapján az EU tagállamokból homogén csoportokat képezzek, majd a visegrádi négy állam felzárkózási folyamatának vizsgálatához e csoportokat használjam referencia alapnak. Ezért a következő alfejezetben röviden ismertetem a klaszteranalízis e témára vonatkozó elméleti hátterét. Ezt követően ismertetem az egyes konvergencia-típusokkal kapcsolatos elméleti-számítási hátteret és az elemzéshez alkalmazott mutatószámokat.
5.3.1. A csoportképzés szükségessége és eszköze A 2004-ben tagállammá vált országok csatlakozási döntésében az is szerepet játszott, hogy hasonló fejlettségi és jóléti szintet akartak biztosítani saját maguk számára, mint amilyennel a régi tagállamok is rendelkeztek. A régi tagállamok kifejezés azonban túl általános kategória, hiszen az ő belépésükkor még nem voltak érvényben a maastrichti szerződés kritériumai, ami szigorú államháztartási gazdálkodásra motiválta volna az egyes államokat, emellett az EU15 tagállamai között jelentős fejlettségbeli különbségek voltak és léteznek jelenleg is. A 2004ben csatlakozott országok között szintén nagy eltérések mutatkoznak, így az egész Európai Unió akár gazdasági, akár társadalmi-politikai szempontból túl sokszínűnek bizonyul ahhoz, hogy teljes egészében válasszuk viszonyítási alapnak. A visegrádi országok felzárkózási folyamatának elemzése során nem mindegy, hogy az adott állam valamely, vizsgálatba bevont makrogazdasági mutatója mely EU országéhoz konvergál: az államadósság terén például
28
szerencsésebb, ha Észtország 7%-os GDP arányos mutatója felé közelednek a vizsgált országok, és nem a görög közel 150%-os felé. A csoportképzést klaszteranalízis segítségével végzem. A klaszterképzés olyan eljárás, amelyben az egyes elemekhez rendelt változók jelentik azokat a dimenziókat, melyek mentén az országokat oly módon szándékozom csoportosítani, hogy az egy csoportba tartozók minden változó mentén közel legyenek egymáshoz, míg a többi csoporttól távol essenek [Barna – Székelyi, 2002]. Az elemzést hierarchikus klaszterképzéssel végzem (ezen belül a csoportátlagok közötti távolság alapú csoportosítás), melynek lényege, hogy az egyedtől indulva lépésenként hoz létre klasztereket mindaddig, amíg egy csoportba össze nem tudja foglalni az elemeket. Az átláthatóság érdekében minden konvergencia-típusnál 3-3 mutatót alkalmazok, az elemzés során minden esetben szükséges 0 és 1 érték közötti standardizálás. A csoportképzés végeredményét dendogrammal lehet ábrázolni, ami egy olyan fastruktúra, mely az összetartozó szinteket mutatja meg, adott szinten azok az objektumok vannak relációban, melyek között legkisebb a távolság [Tóthné, 2011]. A klaszterek kialakítása során, a csoportok a nominális mutatók változói (költségvetés egyenlege, államadósság, infláció), külön a reálmutatók változói (egy főre jutó GDP, munkanélküliség, foglalkoztatás) és külön a szerkezeti mutatók (mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya, „Ease of doing business” (a vállalkozás folytatásának könnyűsége) pontszáma, szegénységi ráta és a háztartások rendelkezésére álló jövedelem) alapján kerültek kialakításra. Ebből adódóan a nominális- reálés szerkezeti konvergencia vizsgálata során az összehasonlítási alapot képző klaszterek összetétele más lesz. Dolgozatomban kétféle klaszterelemzést alkalmaztam: egy adott évre (2013), egy konvergencia-típuson belül, több mutató figyelembe vételével, illetve egy mutató időbeni alakulása alapján lehet csoportokat képezni. Az egyes konvergencia-kategóriáknál először mindig azt tekintem át, hogy 2013-ban a nominális,- reál és szerkezeti konvergenciát leíró mutatószámok alapján milyen országcsoportok képezhetőek. Erre azért van szükség, hogy a 2013-as évre számítandó, az egyes országokra jellemző konvergencia-indexhez szükséges felzárkózást jellemző információk számszerűsíthetőek legyenek. A 2013-as adatok elemzése után, a fejlődési tendenciák bemutatása érdekében törekszem az egyes csoportok teljesítményének időbeni értékelésére is. A felzárkózási, közeledési folyamatok vizsgálatánál a további elemzések érthetőségének, egyszerűbb átláthatóságának kedvéért két fontos módszertani, elemzési eszközt mutatok be:
29
a konvergencia számítások alapját képző béta és szigma konvergencia elméleti hátterét: itt ismertetésre kerülnek azok a fontosabb összefüggések, melyeket a későbbi számítások során alkalmazok; a későbbiekben referencia csoportként megjelenő országcsoportok kialakítási módszertanát: itt kerül bemutatásra az, hogyan jöttek létre a hasonlítási alapul szolgáló EU tagállamokból képzett csoportok.
5.3.2. A reálkonvergencia elemzésének eszközei 5.3.2.1. Az elemzéshez alkalmazott mutatószámok A reálkonvergencia értékelése során a hagyományos makroökonómiai kategóriákat vizsgáljuk: az áru- és munkapiac teljesítményét. Egy ország gazdasági jólétének bemutatására a legáltalánosabban alkalmazott mérőszám a bruttó hazai termék vagy bruttó nemzeti jövedelem mutatója. A GDP egy olyan hozzáadott érték típusú mutató, mely jövedelem- és felhasználás oldalról is kifejezi valamely ország határain belül egy adott időszak (általában egy év) alatt létrejött jövedelmet. Bár a bruttó hazai termék nem mutatja megfelelően egy nemzet fejlődési indikátorait, – a rendelkezésre álló erőforrások nagyságát vagy akár a technológia fejlettség szintjét – mégis alkalmas arra, hogy a nemzetállamok növekedési ütemét és gazdagságát összehasonlíthatóvá tegye. A dolgozat egy külön leágazási ága lehetne a jóléti mutatók alakulásának vizsgálata, de kutatásom elsődleges célja a visegrádi négy ország főbb fejlődési tendenciájának bemutatása, ennek vizsgálatához a folyóáron számított, egy főre jutó hazai termék alakulása megfelelő mutatónak bizonyul. Valamely nemzetgazdaság GDP-jének felhasználási oldalát az árupiaci kereslet mutatja: a bruttó hazai terméket így a fogyasztás, a vállalati szféra beruházása, a kormányzati áru- és szolgáltatásvásárlás, illetve a külföld nettó kereslete adja. A vizsgálathoz szükséges adatokat az Eurostat adatbázisa és kategorizálása alapján elemzem. Az adatbázis definiálása alapján: a fogyasztás a háztartások és non-profit intézmények fogyasztását tartalmazza; a beruházásokat több statisztikai mutatószám segítségével lehet vizsgálni, a dolgozatban az egyik legfontosabbat, a bruttó működő tőke képződést (gross fixed capital formation) használom; a külföld nettó keresletét az adott nemzetgazdaság termék- és szolgáltatás exportjának és importjának különbsége adja. A vizsgált országok munkaerőpiaci adatait két mutatószám, a munkanélküliségi és a foglalkoztatottsági ráta segítségével vizsgálható:
30
a munkanélküliségi ráta a 15 és 64 év közötti munkanélküliek és az aktív népesség hányadosa; a foglalkoztatási ráta a foglalkoztatottak és a munkaképes korú népesség hányadosa.
5.3.2.2. A területi felzárkózás vizsgálata A 4.2. fejezetben részletesen ismertetett béta és szigma konvergenciát dolgozatomban az egyes országokon belüli egyensúly megvalósulásának vizsgálatára alkalmazom. A módszer szemléltetésére viszont jó példát nyújt az EU tagállamok egymáshoz való közeledésének elemzése. Vizsgáljuk meg, hogy a 28 EU tagállam között a 2000 és 2013 között csökkentek-e a fejlettségbeli különbségek7. A számításhoz a vásárlóerő-paritáson számított, egy főre jutó GDP alakulását fogjuk vizsgálni az (1) egyenlet segítségével. A számítás eredményeit a következő táblázat mutatja: 3. táblázat: A béta konvergencia számításához szükséges adatok, 2000-es és 2013-as egy főre jutó GDP PPS-ben
Románia Bulgária Lettország Litvánia Észtország Lengyelország
1 főre jutó GDP PPS-ben 2013 ln2000 ln(2013/ 2000)/13 (1) (2) (3) (4) 5000 13900 8,5172 0,0787 5400 12000 8,5942 0,0614 6900 17300 8,8393 0,0707 7500 19100 8,9227 0,0719 8600 18800 9,0595 0,0602 9200 17500 9,1270 0,0495
Horvátország Szlovákia Magyarország Csehország Szlovénia Portugália Görögország Málta
9500 9500 10300 13500 15200 15400 16000 16500
Ország
2000
15600 19600 17200 20600 21300 19400 25333 22700
Ország
1 főre jutó GDP PPS-ben 2000 2013 ln2000 ln(2013/ 2000)/13 (1) (2) (3) (4) 16700 22100 9,7232 0,0216 18500 24500 9,8255 0,0216 21900 27800 9,9942 0,0183 22300 25200 10,0123 0,0094 22300 28700 10,0123 0,0194 22400 32000 10,0168 0,0274
Ciprus Spanyolország Franciaország Olaszország Finnország Németország Egyesült 9,1590 0,0382 Királyság 22900 9,1590 0,0557 Belgium 24000 9,2399 0,0394 Svédország 24300 9,5104 0,0325 Dánia 25000 9,6291 0,0260 Írország 25100 9,6421 0,0178 Ausztria 25100 9,6803 0,0353 Hollandia 25500 9,7111 0,0245 Luxemburg 46500 Forrás: Eurostat alapján saját számítás
27200 30500 32700 32100 32500 33200 32600 67900
10,0389 10,0858 10,0982 10,1266 10,1306 10,1306 10,1464 10,7472
0,0132 0,0184 0,0228 0,0192 0,0199 0,0215 0,0189 0,0291
A 3. és 4. oszlop adatai között a következő lineáris regresszió egyenletet kapjuk:
7
A 3.1. fejezetben ismertetett kutatások ugyan más-más időintervallumot vizsgáltak ugyan, de a számítások végeredménye egységes: az uniós tagállamok között létezik a kiegyenlítődés, vagyis az egyes országok egy főre jutó jövedelme között kimutatható a konvergencia.
31
y = 0,3344-0,0312x, ahol x a 2000. évi 1 főre jutó GDP érték logaritmusa (ln2000), y pedig az 1 főre jutó GDP 2000 és 2013 közti növekedés logaritmusának éves átlaga (ln(2013/2000)/13). Az egyenletből látszik, hogy β értéke negatív, így létezik a béta konvergencia a 28 tagállam között, vagyis a szegényebb országokban gyorsabb ütemben nő az egy főre jutó GDP, mint a gazdagabb országokban. A (2) képlet alapján kiszámítható az éves 1 átlagos felzárkózási ütem, ˆ ln(1 0, 0312 13) 0, 040016 , vagyis az unión belüli 13
kiegyenlítődés a vizsgált időszakban dinamikusnak mondható, az R2 értéke magas (0,76), így a kiinduló állapot és a növekedési ütem közötti korreláció erős. Az összefüggéseket a 2. számú ábra mutatja: 3. ábra: Béta konvergencia az EU28-ban 2000 és 2013 között 0,09
GDP/fő éves növekedés logaritmusa
0,08
y = -0,0312x + 0,3344 R² = 0,7573
RO LALI
0,07 BU
0,06
ET SK PL
0,05 0,04
CRHU CZ
0,03
GR SL MA CY ES PO
0,02 0,01
LU
DE SW AT IR FI BE DK NE FR UK IT
0,00 8,50 -0,01
9,00
9,50
10,00
10,50
11,00
2000-es GDP/fő logaritmusa
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés
Nézzük meg, hogyan alakul a vizsgált időszakban a szigma konvergencia! Ha 2000 és 2013 között kiszámítjuk az egy főre jutó GDP logaritmusának szórását, és ez időben csökkenő tendenciát mutat, akkor a vizsgált gazdaságok között létezik szigma konvergencia is. A számítás eredményét a következő diagram mutatja:
32
4. ábra: Az egy főre jutó GDP logaritmusa szórásának alakulása az EU28-ban 0,6 0,5 0,4
σ
0,3 0,2 0,1 0
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés
A számítások alapján kijelenthető, hogy 2000 és 2013 között az EU tagállamok között létezett konvergencia: a fejletlenebb országok gyorsabb ütemben, a fejlett országok lassabb ütemben fejlődtek, így a nemzetgazdaságok közeledtek egymáshoz. A 2008 és 2010 közötti időszakban azonban a szigma értékének csökkenése megtorpant, majd 2010 után ismét kismértékű csökkenést mutat. A vizsgált mutató értékének alakulását érdemes más szempontból is megközelíteni. A következő ábra azt mutatja, hogy a fejletlen és fejlett országok egy főre jutó GDP növekedése hogyan alakult 2001 és 2013 között. A „fejlett” és „fejletlen” kategóriák úgy jöttek létre, hogy az eredeti számításban (lásd 1. számú táblázat) meghatározható a 2000. évi egy főre jutó GDP logaritmusának középértéke. A mediánnál magasabb értékkel rendelkező országok a „fejlettek”, az alacsonyabb értékkel rendelkezők a „fejletlenek”.
33
5. ábra: A fejlett és fejletlen országok átlagos növekedési üteme 2001-2013 között 0,12 0,1 0,08 0,06 0,04 0,02 0 -0,02 -0,04
Fejletlen országok
-0,06
Fejlett országok
-0,08
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés
Az ábrából az látható, hogy a fejletlen országok növekedési üteme 2011-ig végig meghaladja fejlett országokét. Az ábra ezért azt sugallja, hogy a negatív béta érték és a csökkenő tendenciájú szórás tényleg azért jött létre, mert az elmaradottabb tagállamok gyorsabb növekedésre képesek, de a szigma értékének csökkenését az is elősegíti, hogy a 2009-es erőteljes mélypont után a fejlettebb államok kismértékben ugyan, de gyorsabb növekedésre voltak képesek, ez 2011-re a tagállamok közötti közeledést növelte. Majd az elmúlt két évben ismét a fejletlenebb országok GDP növekedése volt dinamikusabb.
5.3.3. A nominális konvergencia elmélete – a maastricht-i kritériumok és teljesíthetőségük A nominális konvergencia mérésére érdemes a maastricht-i kritériumrendszerben alkalmazott mutatószámokat használni. A csatlakozni szándékozó országok számára a maastrichti kritériumok három jól behatárolható gazdasági területet állapítottak meg, amelyek mindegyikén egyszerre kell két egymást követő évben az előírt küszöbértéknek megfelelni: Hosszú távú kamatok területén a csatlakozás előtti egyéves periódusra a jelölt tagország hosszú távú kamatlába legfeljebb 2 százalékponttal múlhatja felül a három legalacsonyabb inflációs rátát felmutató tagállam hosszú távú kamatainak számtani átlagát. A fenntartható fiskális pozíció elérése és megtartása azt jelenti, hogy az Európai Tanács csatlakozásról való döntése idején a jelölt tagország nem állhat ún. túlzott-deficiteljárás alatt, melyre akkor kerül sor, ha a konszolidált államháztartási hiány meghaladja a GDP 3
34
százalékos referenciaértékét és/vagy, ha a bruttó államadósság meghaladja a GDP 60 százalékos referenciaértékét. Árstabilitás: a jelölt tagország fogyasztói árindexe a vizsgált egyéves periódusra legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációs rátát felmutató tagállam ugyanezen időszakra vonatkozó inflációs rátáinak számtani átlagát. Árfolyampolitika: a valutaárfolyam nem léphet ki az induló központi árfolyam ERM által előírt ± 2.25%-os sávjából. A maastrichti szerződésben megjelölt referenciaértékek meghatározását joggal lehetne önkényesnek tekinteni, ugyanis eddig még semmilyen közgazdasági elmélet nem biztosított hozzá megfelelő hátteret, viszont a gyakorlati tapasztalatok alapján az államadósság, a gazdasági növekedés és a fenntartható szintű költségvetési hiány között levezethető a következő egyszerű számtani összefüggés: kiindulásként feltételezzük, hogy az államadósság ráta változása megegyezik a költségvetési hiány rátájának és a GDP növekedése miatti államadósság GDP arányos szintje változásának különbségével. Képletben: at – at-1=kt – at×g, ahol:
at az államadósság GDP arányos szintje a t-edik időszakban at-1: államadósság GDP arányos szintje a t – 1-edik időszakban kt: államháztartási hiány GDP-arányos nagysága a t-edik időszakban g : a nominális GDP növekedési üteme
A jelölt országok célja, hogy az államadósság csökkenjen, de legalábbis ne növekedjen, így a legkézenfekvőbb megoldás, ha feltételezzük, hogy az államadósság nem változik, tehát a növekedési szint 0. Amennyiben 5 %-os GDP növekedési ütemmel számolunk, akkor a 3%-os költségvetési deficit mindenképpen a 60%-os államadóssági kritériumot adja ki. Behelyettesítés után: 0 = 0,03 - at ×0,05, amiből at = 0,6 Borkó 2004. Tehát a kritériumok meghatározása rendelkezik számszerű alapokkal, de folytonos, évi 5%-os GDP növekedési ütem figyelembevétele meglehetősen optimista kilátásnak bizonyul.8 A dolgozatban a számszerű elemzések során a maastricht-i kritériumrendszer három mutatójának alakulását vizsgálom. Ezt a klaszterelemzés elvégzésének egyszerűsítése indokolja. Továbbá az árfolyam-alakulás megítélése akadályba ütközik amiatt, hogy a vizsgált országok közül egy már bevezette az eurót, a referenciaként használt államok is vegyes képet
8
A visegrádi négy államra a gazdasági válságig 4-5%-os éves GDP növekedési ütem volt jellemző, a krízist követő időszakban a cseh és magyar gazdaság zsugorodik, illetve 1% körüli növekedést ér el, a szlovák és lengyel gazdaság GDP növekedése is elmarad az elvárt szinttől.
35
mutatnak e területen. A vizsgálatból továbbá a hosszú távú kamatok alakulásának elemzése esik ki. Ezt azzal lehet indokolni, hogy a hosszú távú kamatok alakulásában áttételesen az ország államháztartási adatainak hatása jelenik meg, így a kamat vizsgálata számottevően nem befolyásolja az elemzést. A maastricht-i kritériumok teljesítésének kulcskategóriája az államháztartási hiány alakulása, hiszen ez számottevően befolyásolja az államadósság mértékét is. A nominális konvergencia elemzése során, az egyes államok kritériumoknak való megfelelésének vizsgálata során kitérek arra, hogy mennyire tekinthető következetesnek az adott ország gazdaságpolitikai
döntéshozatala.
Erre
megfelelő
eszköz
az
automatikus
fiskális
gazdaságpolitika teljesülésének elemzése. Egy ország gazdaságpolitikai döntéshozói akkor járnak el megfelelően, ha a gazdasági ciklusok során, a fellendülés időszakában restriktív gazdaságpolitikát alkalmaznak, így tartalékot képeznek arra, hogy depresszió esetén a szükséges bővítő intézkedéseket megtegyék [Greenspan, 2009]. Ezt a véleményt támasztja alá az EU tagállamok által elfogadott hatos jogszabály csomag is, mely konjunktúrában tartalékképzést ír elő. Ezek alapján az állam akkor gazdálkodik következetesen, ha gazdasági fellendülés alatt takarékoskodik, vagyis a reál GDP növekedése esetén javítja az államháztartás egyenlegét, tehát időben e két adatsor együttmozog.
36
5.3.4. A szerkezeti konvergencia elmélete Az ICEG EC korábban ismertetett elemzése alapján a konvergencia harmadik típusa a szerkezeti konvergencia. A kutatóközpont ebben a kategóriában két mutatószámot jelölt meg vizsgálandó értékeknek: a mezőgazdasági foglalkoztatottak arányát, továbbá az üzleti élet jogi környezetét. A 4.1. fejezetben említett dolgozatok és kutatások is e mutatószámokra támaszkodnak – a számszerűsítés lehetőségeinek korlátozottsága miatt az egyes ágazatokban foglalkoztatottak arányát vizsgálják, az üzleti környezet elemzését kerülik –, bár Ferkelt [2005] cikkében kitér arra, hogy e konvergencia-típusban érdemes lenne még a termelékenységet is vizsgálni. A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya szerkezeti szempontból azért fontos mérőszám, mert a munkavállalók alkalmazkodási képességét méri: a rendszerváltással a nagyüzemű gazdálkodás keretei megszűntek, a földterületek magánkézbe kerülése után fény derült a tulajdonosok tőkehiányára, a termelés szervezetlenségére, így az agrárium válságba került, e krízis mind a munka- mind az árupiacon éreztette a hatását, vagyis ez egy olyan terület, amelyen a szerkezetváltás eredményessége megfelelően mérhető. Dolgozatomban célul tűztem ki, hogy a harmadik konvergencia-kategóriában olyan mutatószámokat is vizsgáljak az ICEG kutatóközpont által említetteken felül, melyeket a reálés nominál értékek kevésbé befolyásolnak,9 és melyek tovább árnyalják a négy ország szerkezeti fejlődéséről alkotott képet. A mezőgazdasági foglalkoztatottak arányán kívül ezért más területeken is törekszem a szerkezeti konvergencia-folyamat számszerűsítésére. A rendszerváltó országok esetén a szerkezet átalakulása a magánszféra kialakulásaként, lehetőségeinek fejlődéseként is értelmezhető [Halpern-Neményi, 2000], ahol a magánszféra alatt a háztartások és vállalatok összességét értendő. A piacgazdaság egyik legfontosabb jellemzője az önálló vállalkozások működtetése, a versenyző vállalati szektor kialakulása. Ehhez megfelelő gazdasági-politikai, társadalmi és intézményi háttérre van szükség, ennek bemutatása lesz a szerkezeti konvergencia egy kulcspontja. Ennek vizsgálata megfelel az ICEG által preferált mutatók közül az üzleti élet
9
Chenery 1960-as munkájában bizonyította, hogy egy nemzetgazdaság termelési struktúrája és egy főre jutó GDP-je között erős korreláció van; egy ország régiói között, a jövedelem kiegyenlítődésével a fogyasztási minták is egységesség válnak, ami visszahat az ágazati struktúrára [Chenery, 1960]. Dolgozatom szempontjából e megállapítás jelentősége abban rejlik, hogy az ágazati felépítés és a jövedelem szignifikáns mértékben összefüggnek. Ez utóbbi konvergenciáját viszont részletesen bemutatom a 6.1. fejezetben, vagyis a célkitűzésnek megfelelően a szerkezeti konvergencia vizsgálatánál erre nem kerül sor. A négy tagállamra vonatkozóan, e harmadik konvergencia-kategória elemzésénél más szempontból kíséreltem meg számszerű vizsgálatok elvégzését.
37
jogi környezetének bemutatásának. A vállalkozási környezetet az „Ease of Doing Business Index” [Ease of Doing Business, 2014] segítségével elemzem. Választásom azért esett erre az indexre, mert az EU összes tagállamára, korlátozás nélkül rendelkezésre áll, emellett az index összetételének részletes ismertetője is hozzáférhető. A Világbank az egyes nemzetek üzleti környezetét jellemzi ezzel az indexszel. Az index 10 mérőszám segítségével jön létre, melyek a következők: vállalkozás indítása: egy új vállalkozás elindításának tőke-, idő- és költségigénye, alapítási eljárások; gyártási engedélyek: raktárépítés tőke-, idő- és költségigénye, egyéb szükséges folyamatok; áramhoz való hozzájutás: állandó villamosenergia-ellátásának biztosításához szükséges tőke, idő és költség; vagyon regisztrálása: az ingatlan bejegyzés költsége, tőke- és időigénye; hitel: hitelinformációk mélységének indexe és jogszabályok, törvényes jog erősségének indexe; befektetések támogatása: nyilvánosságra hozatal mértéke és a vállalatvezetők felelősségre vonhatóságának mértéke és a részvényesi perek kivitelezhetősége; adófizetés: adók száma, profitarányos mértéke, visszaigénylésük időigénye; külkereskedelem: dokumentumok száma, export és import költség- és időszükséglete; szerződések
érvényesítése:
kereskedelmi
tárgyú
perekben
a
bírósági
eljárás
hatékonysága; vállalkozások megszüntetése: csődeljárás hatékonysága. A Világbank indexe ezeken felül vizsgálja még a vállalkozási aktivitást, az üzleti szabályzás transzparenciáját, a kormányzat üzleti környezet támogatásával kapcsolatos intézkedéseinek hatékonyságát. A tíz dimenzióban elért pontszám átlaga alapján sorrendbe állítja a vizsgált 189 országot. Az 1. helyezés jelenti a leginkább vállalkozásbarát környezetet és a 189.-ben a legnehezebb a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos ügyintézés [Ease of doing business, 2014]. Az ICEG által publikált konvergencia-index és más kutatók által alkalmazott mérőszámokon kívül e dolgozat keretrendszere lehetőséget ad további vizsgálatokra is. A magánszféra másik szektorát a háztartások jelentik, e szektorra vonatkozó számításokkal bővítem az eddig megszokott elemzési módszereket.
38
A visegrádi négy államban a rendszerváltást, majd az EU csatlakozást az egyének abbéli reménye is motiválta, hogy a szabadpiaci verseny, a profitorientáció, majd később a megnyíló pályázati lehetőségek magasabb életszínvonalat eredményeznek [Kornai, 2005]. Az életszínvonal mérési lehetőségeiről igen részletesen írt Dreschler László, könyvében a fogyasztáshoz, felhalmozáshoz és a jövedelemhez köti e téma mérhetőségét és a mérés problémáit [Dreschler, 1974]. Ezeket viszont a reálkonvergencia elemzése során – bár nem teljes részletezettséggel – ismertetem, így e kérdésben szintén más mutatószám használata indokolt. Az életszínvonal változását reprezentáló, a GDP-t és fogyasztást kikerülő (a reálkonvergenciától független), számszerűsíthető tényezőket szinte felsorolni sem lehet, hiszen ide tartoznak az egészségügyi ellátásra, oktatásra, környezetvédelemre, a fenntartható növekedésre, szabadidő eltöltésére vonatkozó mutatók mind, de önmagában egyik sem jellemzi tökéletesen valamely ország lakosságának életszínvonalát. Választásom a legegyszerűbb szociológiai kategóriára, a szegénységre esett, hiszen a szegénységi ráta önmagában is képes megközelítőleg jól leírni egy állam jólétét. A szegénységi ráta azon személyek arányát fejezi ki az összlakosságon belül, akik a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel rendelkeznek. A szegénységi küszöb az országos szabadon elkölthető medián ekvivalens jövedelem 60%-a a társadalmi juttatásokkal együtt [KSH, 2013b]. A konvergencia 3. szintjének – az országon belüli folyamatoknak – a vizsgálata is a háztartások helyzetét mutatja be: Chapple és Lester modellje alapján tipologizálom a visegrádi négy állam térségeit. E vizsgálatra pár éve még nem volt lehetőség, mert a szerzőpáros egy ország térségeit az alapján sorolja különböző kategóriákba, hogy valamely sokk (természeti katasztrófa, pénzügyi válság) bekövetkezése előtt és után az adott térség teljesítménye hogyan viszonyul az átlaghoz [Chapple – Lester, 2010]. 2009-ben mind a négy vizsgált ország esetén kimutatható visszaesést okozott a gazdasági világválság. A szerzőpáros az USA adatainak elemzése alapján a térségeket a következő négy csoportba sorolja: 4. táblázat: A térségek típusai sokk előtti és utáni teljesítményük alapján Krízis előtti teljesítmény Krízis utáni teljesítmény
átlag alatti átlag feletti átlag alatti stagnáló térség visszaeső térség fejlődő térség sikeres térség átlag feletti Forrás: Chapple – Lester, 2010
Nemzetgazdasági szempontból a jólétet növeli, ha minél több térség a sikeres vagy a fejlődő kategóriába esik. A fejlődő térségek túlsúlya a rendszerváltó országokban rugalmas, innovatív szerkezetre utal, míg a sikeres térség képes tartósan átlag feletti eredmény produkálására. A négy vizsgált állam esetében – közepes vagy alacsony reálfejlettségük miatt
39
– a szerkezet átalakulását (a vállalati szektor termelékenységének növekedését, megfelelő üzleti, intézményi háttér kialakulását, a háztartási szféra permanens jövedelemének stabilitását és növekedését, stb.) gyorsítaná a fejlődő régiók fölénye. A térség teljesítményét a tanulmány a reálbér alapján méri, más kutatások a vállalati szférára helyezik a hangsúly vizsgálataik során, ezért a vállalatok adózás előtti eredményét veszik figyelembe az egyes régiókban10. Dolgozatomban az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelmet alkalmazom e számításokhoz, döntésemet a következők indokolják: a rendelkezésre álló jövedelem egyszerre tartalmazza az elsődleges jövedelmeket és a származékos jövedelmek egyenlegét, így közvetve képet kapunk arról is, hogy az állam milyen mértékben
törekedett
a válság háztartásokat
érintő
káros
hatásainak
csökkentésére; fontos szerepet játszott az összehasonlítható adatok elérése is. Az egyes nemzeti statisztikai hivatalok ugyan közzétesznek regionális adatokat, de eltérő mértékegységgel, eltérő módszertannal, eltérő időintervallumra, így az adatkeresés (NUTS2 vagy NUTS3 szintű reálbér) e területen zsákutcának bizonyult. Több adatbázis áttekintése után az Eusrostat regionális adatainak felhasználása bizonyult megfelelőnek: az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem mind a négy ország esetében, NUTS2-es régiókra elérhető, a 2000-2011-es időszakra vonatkozóan. Összefoglalóan: a szerkezeti konvergencia elemzése során az eddigi kutatásokhoz képest tágabb keretek között tárgyalom a felzárkózás folyamatának vizsgálati lehetőségeit: először az EU átlagához, majd az egyes országcsoportokhoz képest vizsgálom a négy vizsgált tagállam mezőgazdasági foglalkoztatásának mértékét és az üzleti környezet minőségét, de e két elemzést kibővítem a szegénység mértékével. Az ország szintű elemzéseknél pedig a térségek rugalmasságát vizsgálom az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem segítségével.
10
Például Tóth Balázs István 2012-es tanulmányában [Tóth, 2012].
40
6. A KONVERGENCIAFOLYAMAT ALAKULÁSA A NÉGY ORSZÁGBAN 6.1. A reálkonvergencia értékelése A következőkben azt mutatom be, hogy a vizsgált négy ország reálgazdasági teljesítménye mennyire közelíti az Európai Unió 27 országának11 átlagát.
6.1.1. Reálkonvergencia az EU átlagához 6.1.1.1. Felzárkózás az egy főre jutó GDP alapján A következő ábra azt mutatja, hogy 2000 óta a vizsgált négy ország egy főre jutó, folyóáron számított GDP-je milyen mértékben maradt el a többi, jelenlegi EU tagország átlagától (a függőleges tengely értékei a vizsgált országok EU-átlagtól való elmaradásának nagyságát mutatják az EU-átlag %-ában, például 2000-ben Magyarország az EU átlaghoz képest 70%-os lemaradással rendelkezett (azaz értéke az EU-átlag 30 %-ának felelt meg): 6. ábra: A visegrádi négyek elmaradása az EU23-től, az egy főre jutó GDP alapján 80% 70% 60% 50% 40%
Csehország
30%
Magyarország
20%
Lengyelország
10%
Szlovákia
0%
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Az ábrából látható, hogy a rendszerváltás óta a négy ország közül a cseh gazdaság a legkevésbé elmaradottabb. Lengyelország a szerkezetváltás révén közel 80%-os lemaradással rendelkezett 2000-ben, amely a 2000-es évekig fokozatosan csökkent, ez a tendencia 2001-
11
Luxemburg az extrém módon kiemelkedő gazdasági teljesítménye miatt nem szerepel a dolgozat számításaiban, mert a végeredményeket jelentősen „torzította”.
41
ben megfordult (az orosz válság és a stagnáló nemzetközi környezet, illetve a monetáris restrikció miatt). Így 2004-ben még mindig Lengyelország volt a vizsgált régió legelmaradottabb országa, de 2012-re Magyarország vette át a sereghajtó szerepét. Szlovákia a 2000-es évek óta egyre gyorsabb ütemben zárkózik fel a többi országhoz, míg Magyarország 2007 óta távolodik az Európai Unió átlagától. Magyarország kivételével a vizsgált nemzetgazdaságok felzárkózását nem akadályozta meg a 2008-as krízis, továbbra is csökken az elmaradásuk a referencia államokhoz képest. A csökkenő tendencia – vagyis a javuló felzárkózás folyamat – 2010-ben azonban megtört, Szlovákia és Lengyelország esetében lassul a felzárkózás folyamata, míg a Cseh Köztársaságban és Magyarországon kismértékben nő a lemaradás. A konvergencia-folyamat haladását több tényező is befolyásolja: egyrészt a kezdeti elmaradás mértéke, másrészt a felzárkózási ütem gyorsasága; Csehország a legfejlettebb a négy vizsgált ország közül, és felzárkózási üteme egyre lassul. Az egy főre jutó GDP tekintetében elmaradottabb Szlovák Köztársaság és Lengyelország nagyobb hátrányból indult, kezdetben csak lassabb, majd a 2000-es évektől gyorsabb ütemben zárkózott fel. A konvergencia-folyamat vizsgálatával kapcsolatban érdemes azt a kérdést feltennünk, hogy mely évben érik el a visegrádi négyek a 0%-os lemaradást, vagyis mikor sikerül teljes mértékben felzárkózniuk az EU tagállamainak átlagához. A kérdés megválaszolása érdekében regresszió-számítást alkalmazható12. Mind a négy ország esetében a polinomiális – jelen esetben négyzetes – regresszió eredményezi a legmagasabb magyarázó erőt (determinációs együtthatót). A becslés végeredményét a yt = b1× t2+b2 × t+konstans adja, ahol yt az adott ország lemaradása az egy főre jutó GDP terén,t pedig az adott évet jelenti. A számítások eredményeit a következő táblázat tartalmazza: 5. táblázat: Az egy főre jutó GDP EU22 országokat való teljes elérésének éve négyzetes regresszió becslés alapján Megnevezés Cseh Köztársaság Magyarország Lengyelország Szlovák Köztársaság
szign. R2 konstans b1 b2 év 0,000 0,924 0,69 -0,045 0,002 0,000 0,905 0,725 -0,34 0,002 0,000 0,813 0,720 -0,004 -0,001 2046 0,000 0,954 0,828 -0,037 0,001 Forrás: Eurostat alapján saját számítás szign.: szignifikancia szint; R2: determinációs együttható; b1: az elsőfokú tag paramétere; b2: a négyzetes tag paramétere
12
A vizsgálat szükségszerűen eltekint attól, hogy időben bármely más tényező megváltozhat, csak a vizsgált 21 éves időszak GDP adatait veszi figyelembe, és e változó előrevetítésével kísérel meg következtetést levonni.
42
A táblázat alapján csupán egy állam, Lengyelország lesz képes a várható jövőben elérni az uniós átlagot. A többi három ország esetében a számítások nem hoztak eredményt, az eddigi tendenciákból becsült trendfüggvények alapján ezek az országok nem lesznek képesek a felzárkózásra. Az alacsonyabb magyarázó erővel bíró becsült lineáris trendfüggvény eredményeit a következő táblázat összegzi: 6. táblázat: Az egy főre jutó GDP EU22 országokat való teljes elérésének éve lineáris regresszió becslés alapján Megnevezés szign. R2 konstans b1 év 0,000 0,855 0,625 -0,020 2044 Cseh Köztársaság 0,008 0,458 0,652 -0,007 2111 Magyarország 0,000 0,792 0,742 -0,012 2076 Lengyelország Szlovák Köztársaság 0,000 0,949 0,804 -0,028 2041 Forrás: Eurostat alapján saját számítás szign.: szignifikancia szint; R2: determinációs együttható; b1: az elsőfokú tag paramétere
E számítások a tagállamok leghamarabb – 2041-ra és 2044-re – a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság, majd lényegesen később, 53 év múlva Lengyelország is eléri az összes EU tagállam átlagát. Magyarország esetében e számítások sem hoztak pozitívabb eredményt, a tagállami átlagtól való elmaradás alapján Magyarország egy főre jutó GDP-je közel 100 év alatt érheti el az uniós szintet. Az egy főre jutó GDP alakulása alapján a visegrádi négyek lépésről-lépésre, lassan zárkóznak fel az EU átlaghoz, de Magyarország kivételével a folyamat összességében pozitív irányú. Magyarország esetén nem beszélhetünk egyenletes ütemű felzárkózásról, a fenti táblázat és diagram alapján 2004 óta időszakosan csökkent illetve nőtt az elmaradás, a csatlakozás utáni közel tíz év alatt csupán 1%-kal sikerült csökkenteni az EU-s átlagtól való eltérést. A következő ábrák azt mutatják, hogy a visegrádi négy ország egy főre jutó fogyasztása és beruházása – euróban és folyóáron kifejezve –, illetve külkereskedelmi tevékenysége hogyan viszonyul az EU többi tagállamának átlagához.
43
7. ábra: A visegrádi négyek elmaradása a GDP felhasználásának területein 90% 80%
70%
70%
60%
60%
50%
50%
40% 30% 20%
Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia
40% 30% 20% 10%
0%
0%
80%
Az export elmaradása a négy országban az EU23 átlagához képest
90% 80%
70%
70%
60%
60%
50%
50%
40%
40%
30%
Csehország
30%
20%
Magyarország
20%
10%
Lengyelország
10%
Szlovákia
0% 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
0%
Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
10%
90%
A beruházás elmaradása a négy országban az EU23 átlagához képest
Az import elmaradása a négy országban az EU23 átlagához képest
Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
80%
A fogyasztás elmaradása a a négy országban az EU23 átlagához képest
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
A fogyasztás alakulása terén 1995-ben mind a négy ország hatalmas elmaradással rendelkezett az EU átlagához képest, ami csupán kismértékben csökkent 2004-re, a csatlakozás évére. Az EU csatlakozás évében a lengyel és szlovák fogyasztás esett a legtávolabb az EU átlagtól, a gazdasági válságig Szlovákia meredeken, míg Lengyelország lassabb ütemben közelítette az EU átlagát. A cseh gazdaság fogyasztása áll a legközelebb az EU tagállamok átlagához, a 2004-es lemaradás lassú ütemben csökken, bár az utóbbi két évben kismértékben nőtt a ez az érték. Magyarországon 19952004-ig tartó időszakban viszonylag gyorsan csökkent a lemaradás a fogyasztás területén, a csatlakozást követően lassult a felzárkózás üteme, 2008 óta pedig nő az elmaradás az EU többi országához képest.
44
A beruházások esetében Csehország a többi három országhoz képest kisebb elmaradással rendelkezett csak, de ezen a területen 2004 és 2011 között fokozatos felzárkózás figyelhető meg, ez a folyamat 2010-ben megtört, azóta a cseh beruházások egyre inkább elmaradnak az EU-s átlagtól. A magyar beruházások esetében a csatlakozás óta eltelt időszakban nem lehet felzárkózási folyamatról beszélni, a működőtőke képződés vagy lassuló vagy gyorsuló ütemben távolodik az EU tagállamok átlagától. Szlovákia 2004 óta meredeken közelíti az EU-s átlagot, bár ez a trend 2010-2011 között megfordult. Lengyelországban a 2000-es évek elejére jellemző visszaesés és az EU csatlakozás után a beruházások lassan közelítik a többi tagállam átlagát, e folyamatot a 2007-es válság sem törte meg, csupán lassította. Az export és import alakulásából láthatjuk, hogy a négy állam közül Lengyelország a legkevésbé nyitott gazdaság, a külkereskedelmi zártsága csak kismértékben csökkent. Lengyelországgal ellentétben a szlovák gazdaság a külkereskedelem terén gyors felzárkózást mutat a tagállamokhoz, ezt a folyamatot az EU csatlakozás is elősegítette. Magyarország és a Cseh Köztársaság esetén a felzárkózási folyamat nem ilyen látványos, mindkét ország exportja és importja is lassan közelítette az EU-s átlagot. A különbség a két ország között, hogy míg Csehországban folytatódik a tendencia, addig a magyar külkereskedelmi tevékenység értéke 2008 óta egyre inkább elmarad az EU államok átlagától.
6.1.1.2. Felzárkózás a munkapiaci adatok alapján A munkanélküliségi ráta, a GDP-hez hasonlóan nem nyújt teljesen hű képet egy nemzetgazdaság konkrét helyzetéről, hiszen ez az arányszám önmagában nem ad információt a munkanélküliség típusáról, az oktatási-egészségügyi rendszer hiányosságairól, viszont alkalmas arra, hogy általános következtetést vonjunk le a munkapiaci tendenciákról. A visegrádi országok közül kettő, Lengyelország és a Szlovák Köztársaság rendelkezik a rendszerváltás óta kiugróan magas munkanélküliségi rátával. 2009-ig az EU átlag kétszeresének megfelelő munkanélküliség jellemezte ezt a két országot. A 2004-es EUcsatlakozástól azonban lassú csökkenés indult be. 2009 után a lengyel tendencia megfordult, jelenleg már alacsonyabb ebben az államban a munkanélküliség, mint az EU többi országának átlaga. Szlovákia Lengyelországhoz hasonlóan az évezred eleje óta közelíti az EU tagországok átlagát, mértékében a lengyel adatokhoz képest lassúbb az EU átlaghoz való felzárkózása a munkanélküliség terén. A Cseh Köztársaság és Magyarország esetében a munkanélküliség szintje a rendszerváltás óra eltelt időszakban nem, vagy csak kismértékben 45
haladta meg a többi EU tagállam átlagát, azonban míg Csehország esetén a munkanélküliség tartósan alacsony szintje jelenleg sem éri el az EU 27-ét, addig a magyar munkanélküliségi ráta 2005 és 2009 között fokozatosan távolodott a többi európai uniós országtól, 2009 óta azonban lassú felzárkózás figyelhető meg a mutató értékében. 8. ábra: A visegrádi országok munkanélküliségi rátája az EU23 átlagához viszonyítva 250%
Csehország Magyarország Lengyelország
200%
Szlovákia EU23=100%
150%
100%
50%
0% 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Összegezve megállapítható, hogy a vizsgált országok a munkanélküliség terén az elmúlt tíz évben fokozatosan közelítették az EU országok átlagát. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a bejelentett foglalkoztatottak száma is hasonló dinamikával emelkedett volna. Egy ország munkaerőpiacáról akkor kapunk reálisabb képet, ha a foglalkoztatást is megvizsgáljuk, ugyanis mérsékelt szintű, vagy csökkenő tendenciájú munkanélküliség mellett is lehet egy államban alacsony a foglalkoztatás. Az Eurostat a munkaerőpiac jellemzésére alkalmazott foglalkoztatási rátáját a foglalkoztatottak és a munkaképes korú népesség arányából képzi, így a hányados alacsony szintjének nem csupán a magas munkanélküliség lehet kiváltója, hanem a nagymértékű inaktivitás is. Ebből adódóan jelzésértékű, ha hosszú távon alacsony a foglalkoztatási ráta értéke, hiszen ez az adott ország munkaerőpiacának szerkezeti problémáit sejteti. A következő ábra a visegrádi országok foglalkoztatottsági rátájának alakulását mutatja az EU többi tagállamának átlagában:
46
9. ábra: A foglalkoztatottsági ráta az EU27 átlagában 120% 100% 80% 60%
Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia EU23=100%
40% 20% 0%
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Az ábrából látható, hogy Csehország kivételével a többi ország foglalkoztatási rátája elmarad az EU27 átlagától. Az elmaradás mértéke 2006 óta Szlovákiában, Magyarországon és Lengyelországban kismértékben csökken. Az elmúlt tíz évben a foglalkoztatás terén átütő változás egyik országban sem történt: a többi EU tagállam átlagában a foglalkoztatási ráta gyakorlatilag stagnáló értéket mutat, vagyis a foglalkoztatási ráta értéke valójában ebben az időszakban sem a vizsgált országokban, sem a referenciát jelentő tagállamokban nem változott látványosan: 7. táblázat: A foglalkoztatottsági ráta alakulása a négy országban 2003-2013 Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia
2003
2004
64,7 57,0 51,2 57,7
64,2 56,8 51,7 57,0
2005 2006 2007 64,8 56,9 52,8 57,7
2008 2009
65,3 66,1 66,6 57,4 57,0 56,4 54,5 57,0 59,2 59,4 60,7 62,3 Forrás: Eurostat
65,4 55,0 59,3 60,2
2010 2011 2012
2013
65,0 54,9 58,9 58,8
67,7 58,1 60,0 59,9
65,7 55,4 59,3 59,3
66,5 56,7 59,7 59,7
6.1.1.3. A részindexek meghatározása A leírtakból látható, hogy a vizsgált mutatók terén a cseh gazdaság kiemelkedik a többi vizsgált ország közül, teljesítménye fokozatosan közelíti az EU27 átlagát, míg a munkapiaci adatai kedvezőbbek, mint az EU tagállamok átlaga. A többi három ország reálgazdasági mutatói egyelőre jelentősen elmaradnak az EU27 átlagától. A 2013-ra vonatkozó adatok alapján a részindex kiszámításához 1-10-ig terjedő skálán pontozom az országokat. A pontértékek meghatározásánál azt veszem figyelembe, hogy a négy tagállam hogyan teljesít az EU többi tagállamának átlagos értékeihez képest, ehhez a 8. 47
táblázat nyújt segítséget, mely azt mutatja, hogy az egy főre jutó GDP, a munkanélküliségi és foglalkoztatási ráta a négy vizsgált ország esetében hogyan viszonyul az EU tagállamok átlagához: 8. táblázat: A visegrádi négy ország reálteljesítménye az EU23 tagállamának átlagához viszonyítva Egy főre jutó GDP Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia EU23
Munkanélküliségi ráta
58% 61% 40% 89% 41% 89% 54% 123% 100% 100% Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Foglalkoztatási ráta 106% 91% 94% 94% 100%
Az egy főre jutó GDP esetében mind a négy ország alulmúlja az EU23 átlagát, így e mutatószám esetében a 10 pontot jelenleg az EU 23 átlaga jelenti, e kiinduláshoz viszonyítva egyszerű arányosítással kapjuk meg a visegrádi államokra vonatkozó pontértéket. A munkanélküliség konvergencia-indexhez szükséges pontértékeinek számszerűsítése során figyelembe kell venni, hogy három tagállam – Csehország, Magyarország és Lengyelország – is kedvezőbb értékkel bír, mint az EU tagállamok átlagosan. A Cseh Köztársaság rendelkezik a legjobb teljesítménnyel ezen a területen, a kiinduló 10 pontot ez az ország kapja13. A többi három ország pontszámainak meghatározása a következőképpen történik: első lépésben a szlovák munkanélküliséget pontozzuk, ebben az országban az EU átlag arányában kétszer nagyobb a munkanélküliség, mint Csehországban, így Szlovákia a fele pontszámot, vagyis 5-öt kap. Ez az arányosítás azt jelenti, hogy a munkanélküliség EU átlagában való értékének 62 százalékpontos növekedése a konvergencia részindexét 5 ponttal csökkenti (a 10-es pontértékhez képest), vagyis 1 százalékpontos munkanélküliség növekedés 0,80645 pontos csökkenést okoz a konvergencia indexében. Az egységnyi munkanélküliségváltozás pontértékre való hatásának alapján a magyar és lengyel (7,26) pontszám is meghatározható. A foglalkoztatási ráta Csehországban meghaladja az EU átlagát, ezért a legjobb értéket, a 10 pontot ez az állam kapja. Ha a 10 pontot az EU átlagában kifejezett 106% adja, akkor az 1%-os érték 0,09434 pontszámot jelent, így szorzással meghatározható a többi három ország konvergencia pontszáma is.
13
1 pontot az az ország kapna, mely 10-szer magasabb munkanélküliségi értékkel rendelkezne, mint a legjobb teljesítményű állam.
48
9. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai az EU27 országokhoz való felzárkózás szempontjából Részindexek értéke Cseh Köztársaság Magyarország Lengyelország Szlovák ia
Egy főre jutó GDP
Munkanélküliségi ráta
Foglalkoztatottsági ráta
5,8 10,0 4,0 7,3 4,1 7,3 5,4 5,0 Forrás: Eurostat alapján saját számítás
10,0 8,6 8,9 8,9
6.1.2. A négy tagállam és a referenciacsoportok kapcsolata 6.1.2.1. A visegrádi négyek reálpozíciója 2013-ban Az egy főre jutó GDP (euróban kifejezve, folyóáron) és felhasználási részei (fogyasztás, beruházás, export, import) alapján a klaszteranalízis a következő országcsoportokat képezte 2013-ban14: 1. klaszter: közepesen fejlett klaszter, melybe Belgium, Írország és Hollandia tartozik. E tagállamok egy főre jutó GDP-je, fogyasztása és beruházása közepesen magas a másik két csoporthoz képest, viszont e három országot nagy értékű külkereskedelmi tevékenység jellemzi; exportjuk és importjuk kiemelkedően magas szintű. 2. klaszter: legkevésbé fejlett országcsoport, melybe Görögország, Spanyolország, Olaszország, Portugália, illetve a 2004-ben, 2007-ben és 2013-ban csatlakozott országok sorolhatók. E klaszter jellegzetessége, hogy mind az öt mutató esetén az átlagos teljesítményük nem éri el a közepesen fejlett klaszter átlagának felét sem. 3. klaszter: a legfejlettebb csoport, melyet Dánia, Németország, Franciaország, Ausztria, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság képez. E csoport klaszterátlaga mindegyik mutató esetében a legmagasabb értéket mutatja: 10. táblázat: Klaszterátlagok a GDP és részei alapján Reálmutatók egy főre jutó értéke (€/fő) GDP Fogyasztás Beruházás Export Import Kategória
14
1. klaszter
2. klaszter
3. klaszter
35333 14218 17233 8641 5467 2524 33267 8459 28967 8124 Közepesen Alacsonyan fejlett fejlett Forrás: Eurostat alapján saját számítás
36429 20043 6557 16371 15286 Fejlett
Az analízis eredményét ld: 1. számú melléklet A)
49
A munkapiaci teljesítmény megítéléshez a munkanélküliségi és foglalkoztatottsági ráta alapján képezhetünk csoportokat, ennek eredménye a következő15: 1. klaszter: közepesen fejlett csoport, ide tartozik Szlovénia, Belgium, Bulgária, Ciprus, Franciaország, Írország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Lengyelország, Portugália, Románia és Szlovákia. Ezekben a tagállamokban mind a munkanélküliség, mind a foglalkoztatottság közepes szintű, a másik két klaszterhez viszonyítva. 2. klaszter: fejlett országcsoport, melyet a Cseh Köztársaság, Dánia, Németország, Észtország, Hollandia, Ausztria, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság képez. Ezekben az országokban alacsony a munkanélküliség és relatíve magas a foglalkoztatás. 3.
klaszter:
a
legkevésbé
fejlett
országok
sorolhatók
ide.
Görögországban,
Spanyolországban és Horvátországban 2013-ban kiugróan magas volt a munkanélküliség, melyhez nagyon alacsony foglalkoztatás is társult. 11. táblázat: Klaszterátlagok a munkapiaci adatok alapján Munkapiaci ráták (%)
1. klaszter
2. klaszter
3. klaszter
Munkanélküliségi ráta Foglalkoztatottsági ráta Kategória
11,41 60,97 Közepesen fejlett
7,14 71,3 Fejlett
23,63 52,03 Legalacsonyabban fejlett
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Az egy főre jutó GDP és a munkapiaci adatok alapján az egyes klasztertípusokból (alacsonyan, közepesen fejlett és fejlett) összesen kilenc csoportot képezhetünk az EU tagállamokból, ehhez a következő táblázat nyújt segítséget:
15
Dendogramot ld: 1. számú melléklet B) része.
50
12. táblázat: Az országok besorolása reálfejlettségük alapján 2013-ban
Munkaerőpiaci helyzet alapján:
Országok besorolása Alacsonyan fejlett
Közepesen fejlett
Fejlett
Egy főre jutó GDP alapján: Közepesen fejlett (2)
Alacsonyan fejlett (1) Görögország, Spanyolország, Horvátország (4) Olaszország, Portugália, Magyarország, Szlovákia, Románia, Lengyelország, Szlovénia, Lettország, Litvánia, Málta, Ciprus (7) Csehország, Bulgária, Észtország,
Fejlett (3)
(5) Belgium, Írország
(6) Franciaország
(8) Hollandia
(9) Dánia, Németország, Ausztria, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Az összefoglalásból látható, hogy az (1)-es kategóriában lévő három ország minden területen hátrányban van a többihez képest, magas munkanélküliséggel, alacsony foglalkoztatással és egy főre jutó GDP-vel rendelkező országok tartoznak ide. A (9)-es jelöléssel ellátott országok képviselik az „erősen fejlett” csoportot, ezekben az államokban 2013-ban a munkapiaci értékek jobbak, a jövedelem pedig magasabb volt, mint a többi csoportban. Az (5), (6)-os és (8)-as számmal jelölt csoportok, a két dimenzió alapján, a közepesen fejlett vagy a fejlett klaszterekbe tartoznak, ők testesítik meg a „fejlett” csoportot. A (4) és (7)-es kategóriába pedig az olyan országok tartoznak, ahol alacsony az egy főre jutó GDP, de a munkanélküliségük és foglalkoztatásuk a többi országhoz képest legalább közepes szintű, e tagállamok alkotják a „közepesen fejlett” csoportot. Ebből az összefoglalásból látható, hogy Szlovákiát, Lengyelországot és Magyarországot csupán a kismértékben kedvezőbb munkapiaci adataik választják el a legkevésbé fejlett országoktól. Csehország régiós társaival ellentétben, az egy főre jutó GDP relatív alacsonysága miatt nem került a fejlett országcsoportba. A következő fejezetben azt mutatom be, hogy nem csak egy évre, hanem egy hosszabb – az 2000 és 2013 között eltelt – időszakban milyen országok között helyezkedett el a visegrádi négy állam a legfontosabb reálmutatók vonatkozásában.
51
6.1.2.2. A visegrádi négyek reálpozíciója 2000-2013 között A 2000 és 2013 közötti időszak adatsorainak figyelembevételével az EU 27 tagállama az egy főre jutó GDP alapján, klaszterelemzés segítségével a következő három csoportba sorolható16: az első csoportba azok az országok tartoznak, ahol a vizsgált időszakban magas az egy főre jutó GDP értéke: Belgium, Dánia, Németország, Írország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Ausztria, Finnország, Svédország és az Egyesült Királyság; a második csoportba azok az országok sorolhatók, ahol alacsony a hazai termék nagysága: Bulgária, Horvátország, Románia, Észtország, Lettország, Litvánia, Cseh Köztársaság, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia; a harmadik csoportot a közepes értékű GDP-vel rendelkező országok képzik: Görögország, Spanyolország, Ciprus, Málta, Portugália és Szlovénia. A csoportosításból látható, hogy a visegrádi négy ország a vizsgált mutató alapján az időszak fejletlenebb tagállamaihoz sorolható, de szembetűnő, hogy egyik 2004-ben csatlakozott ország sem érte utol az EU15 országokat. A 2013-as évre vonatkozó klaszterezés ugyanerre az eredményre vezetett, vagyis a visegrádi négyek a csatlakozás óta eltelt időszakban nem tudtak előrébb lépni az EU tagállamokhoz viszonyított fejlettségi szintben, tehát az unióban való részvétel nem segítette elő felzárkózási folyamatukat. A 2000 és 2013 közötti munkapiaci adatok elemzésével is elvégeztem a csoportképzést. A munkanélküliség terén képzett csoportok a következők17: Az első csoportba az alacsony munkanélküliségi rátával rendelkező országok tartoznak: Belgium, Dánia, Németország, Írország, Franciaország, Olaszország, Ciprus, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Románia, Szlovénia, Finnország, Svédország, Egyesült Királyság, Magyarország és a Cseh Köztársaság. A második csoportba azok az országok sorolhatók, amelyek 2008-ig kirívóan magas munkanélküliségi rátával rendelkeztek, ezt követően munkanélküliségük a másik két csoport viszonylatában közepesre csökkent: a három balti állam, Bulgária, Horvátország, Lengyelország és Szlovákia.
16 17
Az alfejezet dendogramját az 1. számú melléklet C) része tartalmazza A munkanélküliségi adatokból létrejövő dendogramot az 1. számú melléklet D) része, a foglalkoztatottsági rátából létrejövőt az E) rész tartalmazza.
52
A harmadik csoportot azok az országok képzik, amelyek 2008-ig relatív közepes munkanélküliséggel jellemezhetőek, viszont 2008 után ugrásszerűen nőtt e ráta mértéke: Görögország és Spanyolország. A foglalkoztatási ráta esetében a csoportok összetétele eltérő: Az első csoportba a magas foglalkoztatású országok tartoznak: Dánia, Hollandia és Svédország. A második csoportba a közepes foglalkoztatási rátájú országok sorolhatók: Németország, Észtország, Írország, Franciaország, Ciprus, Ausztria, Portugália, Szlovénia, Finnország, Egyesült Királyság és Csehország. A harmadik csoportot az alacsony foglalkoztatási rátával rendelkező államok képzik: Belgium, Bulgária, Görögország, Spanyolország, Horvátország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Málta, Románia, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia. Az elemzés átláthatóvá tétele érdekében, az egy főre jutó GDP és a foglalkoztatottsági adatok18 alapján számított klaszterekből összevont referenciacsoportokat lehet létrehozni, így az eddigi besorolások és a négy ország fejlettségbeli pozíciója is egyértelműen látszik. Az említett két dimenzió mentén történő csoportosítást szemlélteti a következő táblázat: 13. táblázat: Az országok csoportosítása reálfejlettségük (egy főre jutó GDP és a foglalkoztatási ráta) alapján az 2000-2013 közötti időszakban
Munkaerőpiaci helyzet alapján:
Országok besorolása Alacsonyan fejlett
Közepesen fejlett
Fejlett
Egy főre jutó GDP alapján: Alacsonyan fejlett Közepesen fejlett Fejlett (1) (2) (3) Bulgária, Horvátország, Görögország, Belgium, Olaszország Lettország, Litvánia, Spanyolország, Málta Románia, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia (4) (5) (6) Észtország, Csehország Ciprus, Portugália, Németország, Írország, Szlovénia Franciaország, Ausztria, Finnország, Egyesült Királyság (7) (8) (9) Dánia, Hollandia, Svédország Forrás: Eurostat alapján saját számítás
A hosszabb időintervallumon való vizsgálat negatívabb képet fest a visegrádi négyekről; a munkapiaci és a jövedelmi adatok alapján Magyarország, Lengyelország és Szlovákia mindkét érték mentén a legkevésbé fejlett országok között foglal helyet ebben az időszakban.
18
Az összevonásra mindenképpen csak két jellemző alapján van lehetőség. Választásom azért esett a foglalkoztatottsági rátára, mert a munkanélküliségi ráta alapján kevésbé „élesen elhatárolhatóak” a csoportok.
53
Csehország helyzete sem olyan előkelő ebben a megközelítésben: a közepesen és alacsonyan fejlett dimenzióban helyezkedik el. A táblázat kilenc alkategóriája a következő csoportokba vonható össze: A legkevésbé fejlett országcsoportba azok az államok tartoznak, melyek sem a GDP, sem a foglalkoztatás terén nem értek el a közepesen fejlett kategóriánál jobb eredményt: ezt az (1), (2) és a (4) jelzésű országok összessége adja. A (3), (5) és (6)-as jelzésű országok közé azok az EU tagállamok tartoznak, amelyek legalább egy területen a fejlett kategóriába esnek; a következőkben ezek az országok prezentálják a „közepes fejlettségű” csoportot. Végül a harmadik csoportot azok a „fejlett” országok jelentik, amelyek a foglalkoztatási és a jövedelmi adataik alapján is jól teljesítettek a vizsgált időszakban; ez a (9)-es jelölt országcsoport. Először nézzük meg, hogy a visegrádi négyek munkanélküliségi és foglalkoztatottsági rátájának alakulása hogyan viszonyult a velük egy csoportban lévők átlagos teljesítményéhez. A következő két ábra ezt szemlélteti: 10. ábra: Az országcsoportok átlagos munkanélküliségi rátája és a visegrádi négyek munkanélküliségi rátájának alakulása 30,0 % 25,0
Fejlett csoport
Közepesen fejlett csoport
Legkevésbé fejlett csoport
Lengyelország
Szlovákia
Csehország
Magyarország 20,0
15,0
10,0
5,0
0,0
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
54
11. ábra: Az országcsoportok átlagos foglalkoztatottsági rátája és a visegrádi négyek foglalkoztatottsági rátájának alakulása 90,0
%
80,0 70,0 60,0 50,0 40,0
Fejlett országcsoport Közepesen fejlett országcsoport Legkevésbé fejlett országcsoport Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia
30,0 20,0 10,0 0,0
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
A munkapiaci adatok alapján Magyarország és a Cseh Köztársaság a klaszterezés első lépése során, az alacsony szintű munkanélküliséggel rendelkező országcsoportba esett, Szlovákia és Lengyelország pedig abba az országcsoportba, amely 2008-ig kirívóan magas, majd azután erősen csökkenő tendenciájú munkanélküliségi rátát tudott felmutatni. Az ábrából látható, hogy cseh munkanélküliség 2007 óta a fejlett országcsoport átlagának megfelelő értékű, míg Magyarország 2007 és 2010 között a legkevésbé fejlett országok átlagához közelített, az utóbbi években pedig a közepesen fejlett országok átlaga körül mozog hazánkban ez a mutatószám. A cseh gazdaság az alacsony munkanélküliség mellett csak relatív közepes szintű foglalkoztatottsággal rendelkezik, de tendenciájában egyre közelebb áll a fejlettebb államok átlagos foglalkoztatottsági értékéhez. A többi három visegrádi ország alacsony foglalkoztatással rendelkezik, e ráta értéke a saját referenciacsoport átlagának megfelelő értékű 2008 óta, az azt megelőző időszakban a legkevésbé fejlett tagállamok átlaga alatt teljesített ez a három ország. A vizsgált négy ország munkapiaci teljesítménye összességében közepesnek mondható: az EU tagállamok egyes csoportjaihoz mérten Csehországot közepes foglalkoztatás és alacsony munkanélküliség jellemzi, Magyarországon alacsony a munkanélküliség, egyúttal a foglalkoztatás is. Szlovákiában és Lengyelországban az alacsony foglalkoztatás mellé közepes szintű munkanélküliség társul. Az adatok alapján a 2004-es EU csatlakozás nem változtatott az egyes országok munkanélküliségi vagy foglalkoztatási tendenciáin, viszont a pénzügyi világválság jelentősen rontott mind a négy ország munkapiaci helyzetén. 55
A következőkben a referenciacsoportok segítségével jellemzem a négy ország teljesítményét, az egy főre jutó GDP és annak egyes részei vonatkozásában19. A következő ábra azt mutatja, hogy a négy tagállam és az egyes csoportok átlagos egy főre jutó GDP-je hogyan alakult ebben az időszakban: 12. ábra: A referenciacsoportok átlagos és a visegrádi négyek egy főre jutó GDP-jének alakulása 2000-2013 40 000 €/fő 35 000 30 000 Fejlett csoport 25 000
Közepesen fejlett csoport Alacsonyan fejlett csoport
20 000
Csehország Magyarország
15 000
Lengyelország 10 000
Szlovákia
5 000 0
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Az ábrából látható, hogy a Cseh Köztársaság és Szlovákia egy főre jutó GDP-je – bár nem éri el a közepesen fejlett csoport átlagát – magasabb szintű a fejletlenebb klaszter átlagánál, míg Lengyelország és Magyarország hazai terméke a legkevésbé fejlett országok átlagának megfelelő értéket mutatott 2005-ig, ezt követően az egy főre jövedelem elmaradt még e fejletlen csoport átlagától is. A GDP felhasználása terén a számítások a következő eredményeket hozták: A GDP felhasználási oldalról való vizsgálata alapján, a fogyasztás és a beruházás területén,
a
kialakult
országcsoportok
nagy
részben
megfelelnek
az
előző
csoportosításnak: az egy főre jutó fogyasztás teljesen megegyezik az előző csoportosításnak, míg a beruházások terén a különbséget az jelenti, hogy Máltát a
19
A csoportképzés részletes eredményét lásd 3. számú melléklet
56
közepes mértékű beruházásokkal rendelkező országok közé sorolhatjuk, illetve Spanyolországot a magas értékű tagállamok közé. A fogyasztás változása a tagállamokban és az országcsoportokban hasonló képet mutat az egy főre jutó GDP alakulásához, de a fogyasztás terén látványosabb a cseh, szlovák és lengyel fejlődés, illetve a magyar lemaradás. Szlovákia és a Cseh Köztársaság fogyasztása 2008 óta közelíti a közepesen fejlett csoport átlagos szintjét, Lengyelország csak kismértékben haladja meg saját klaszterének átlagát, míg Magyarország negatív irányban távolodik ettől az értéktől. A beruházások az előzőektől eltérő képet mutatnak annyiban, hogy e területen a szlovák és cseh gazdaság az elmúlt években elérte, sőt meghaladta a közepes mértékű beruházásokkal rendelkező országcsoport átlagát. Lengyelország és Magyarország a legrosszabb értékkel rendelkező csoport átlagát sem éri el. A két ország közötti különbség az, hogy a lengyel gazdaság egyre kisebb, míg a magyar gazdaság egyre nagyobb mértékben marad el saját klasztere átlagától. A gazdasági nyitottság vizsgálata során más klasztereredmények jöttek létre, az egy főre jutó export és import értékét vizsgálva a következő országcsoportok képezhetők: első csoport: mindkét érték magas Belgiumban, Írországban és Hollandiában; második csoport: mindkét érték alacsony Bulgáriában, Cseh Köztársaságban, Észtországban, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Horvátországban, Olaszországban,
Cipruson,
Lettországban,
Litvániában,
Magyarországon,
Lengyelországban, Portugáliában, Romániában, Szlovéniában, Szlovákiában és az Egyesült Királyságban. Továbbá az import alacsony értékű még Németországban, Máltán és Finnországban; harmadik
csoport:
mindkét
érték
közepes
szintű
Dániában,
Ausztriában
és
Svédországban. Emellett az export közepes értékű még Németországban, Máltán és Finnországban. A külkereskedelmi tevékenység alapján a cseh, a szlovák és a magyar export a legalacsonyabb export értékkel rendelkező országok átlagát ugyan felülmúlja, de még távol esik a közepes exportú országoktól. Lengyelországra kevésbé jellemző a gazdasági nyitottság, sem exportja, sem importja nem éri el a legalacsonyabb szintű klaszterátlagot. Az egyes országok versenyképességét jellemzi, hogy míg mind a négy ország euróban kifejezett export/import értéke elég alacsony, addig Magyarország és Szlovákia esetében az export
57
képviseli a GDP legjelentősebb hányadát: mindkét ország
esetében az exporthányad
meghaladja a 90%-ot. A cseh és lengyel GDP-n belül az export szerepe nem ilyen jelentős. Összességében a négy ország felzárkózási folyamatáról az állapítható meg, hogy az egy főre jutó GDP alapján mind a visegrádi államok a legkevésbé fejlett országcsoportba tartoznak, a cseh és szlovák gazdaság teljesítménye meghaladja ugyan a fejletlenebb országok átlagát, de még nem éri el a közepesen fejlett országokét. E két országra viszont relatív erős beruházási és külkereskedelmi tevékenység jellemző, amely a csatlakozás óta vált dinamikusabbá. A lengyel és magyar gazdaság általában a legalacsonyabb reálmutatókkal jellemezhető országcsoport átlaga körül teljesít, bár Lengyelország lassú ütemben felülteljesíti, míg Magyarország alulteljesíti klasztertársai átlagát. E két ország esetében a csatlakozási év után egyik területen sem tapasztalhatunk lendületesebb növekedést.
6.1.2.3. A részindexek meghatározása A 2000-2013 közötti időszakban a négy visegrádi ország az alacsony teljesítményű klaszterek tagja volt a vizsgált mutatók terén. Ha csak a legutolsó évet vesszük figyelembe, ez az eredmény akkor sem változik: a 2013-as évre vonatkozó, öt mutató alapján végzett klaszteranalízis is a legkevésbé fejlett országok közé sorolja e négy tagállamot. Az egy főre jutó GDP az egyes tagállamokban a következőképpen viszonyul a legkevésbé fejlett klaszter átlagához: Magyarország a saját klaszterátlagának 69,63%-át, Lengyelország a 71,04%-át, Szlovákia a 93,55%-át és a Cseh Köztársaság a 99,86%-át éri el. A cseh és szlovák gazdaság lényegesen jobban közelíti ezen országcsoport átlagát, míg Magyarország és Lengyelország jelentősebben alulmúlja azt. A felzárkózás során a közepes csoport reálteljesítményének elérése komoly lépés lenne mind a négy vizsgált ország részéről. A pontozás során e közepesen fejlett csoport mérőszámainak átlagos értéke jelenti a 10 pontot, a visegrádi négyek pontszámát ennek arányosításával kapjuk meg. A munkapiaci adatok pontozása során összetettebb a helyzet, ennek pontozásakor Csehország kapja a 10 pontot, hiszen alacsonyabb munkanélküliségi rátával rendelkezett 2013-ban, mint a közepesen fejlett országok és a másik három visegrádi ország. A másik három ország esetében a fejlett klasztertől való eltérést vizsgáljuk. Hasonlóképpen járok el a foglalkoztatási ráta értékelése során is, hiszen a cseh gazdaságban a vizsgált évben ez a mutatószám is jobb értéket vett fel. mint a közepesen fejlett csoport átlaga, a többi ország esetében azt számszerűsítem, hogy mennyire közelítik a közepesen fejlett klaszter átlagát a
58
két munkaerőpiaci mutató területén. A leírtak alapján a követező pontszámok jellemzik a négy tagállam teljesítményét: 14. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai az országcsoportokhoz való felzárkózás szempontjából Részindexek értéke Cseh Köztársaság Magyarország Lengyelország Szlovák Köztársaság
Egy főre jutó GDP
Munkanélküliségi ráta
4,0 10,0 2,8 7,2 2,9 7,3 3,8 5,1 Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Foglalkoztatottsági ráta 10,0 8,6 8,9 8,8
6.1.3. A reálkonvergencia vizsgálata az egyes országokon belül A reálkonvergencia elemzésénél első lépésben arra keresem a választ, hogy a vizsgált országokon belüli fejlettségbeli különbségek hogyan alakultak az elmúlt tíz év során. Az egyik leghangsúlyosabb szempont, hogy az EU csatlakozás és az azzal megnyíló támogatásipályázati lehetőségek csökkentették-e az egyes földrajzi régiók közti gazdasági eltéréseket. Ennek érdekében sorrendben azt elemzem, hogy 2000 és 2003 között – illetve 2003 és 2009 majd 2009 és 2013 között –, a vásárlóerő paritáson számított egy főre jutó GDP mutat-e béta és
szigma konvergenciát. Az
elemzés
egységeit
Lengyelországban 16 vajdaság,
Magyarországon 19 megye, Csehországban 14 és Szlovákiában 8 kerület jelentik.
6.1.3.1. A GDP konvergenciája a négy országban 6.1.3.1.1. Reálkonvergencia Magyarországon Az ábra azt mutatja, hogy Magyarország egyes megyéiben a 2000-es egy főre jutó GDPhez képest a 2000 és 2012 közötti átlagos éves GDP növekedési ütem hogyan alakult:
59
13. ábra: Béta konvergencia Magyarországon 2000-2013 között
Éves GDP/fő változás logaritmusa
0,09 0,08 Budapest
0,07 0,06 0,05
y = 0,0042x + 0,0307 R² = 0,0242
0,04 0,03 0,02 0,01 0 6,4
6,6
6,8
7
7,2
7,4
7,6
7,8
8
2000-es GDP logaritmusa
Forrás: KSH alapján saját szerkesztés
2000 és 2013 között az egyes megyék között nem tapasztalható konvergencia, béta értéke pozitív, vagyis Magyarország elmaradottabb régiói nem tudtak felzárkózni a fejlettebbekhez az elmúlt 13 évben20. Amennyiben tagoljuk a vizsgált időintervallumot, tisztább képet kapunk arról, hogy a konvergens, illetve divergens folyamatok mely időszakban érvényesültek. A szakaszolás végpontjai valamely jelentős eseményhez kötődnek: 2000-től a csatlakozásig, a csatlakozás és a gazdasági válság között, majd a krízist követő időszakra bontom fel a 13 évet. A 2000 és 2004 közötti, a 2004 és 2009 közötti, illetve a 2009 és 2013 közötti eredményeket a következő táblázat mutatja: 15. táblázat: Béta és a determinációs együttható értéke Magyarországon Megnevezés
2000-2004
2004-2009
2009-2013
Konstans értéke Béta értéke Determinációs együttható A becslés eredménye a főváros adatai nélkül Konstans értéke Béta értéke Determinációs együttható
0,2081 -0,0139 0,0237
-0,0322 0,009 0,0352
0,0243 0,0021 0,002
2000-2004
2004-2009
2009-2013
20
0,3938 0,1535 -0,0409 -0,0163 0,1073 0,069 Forrás: KSH alapján saját számítás
-0,2186 0,0345 0,2168
Az ábrán látható, hogy az r2 értéke nagyon alacsony, így a 2000. évi GDP és a GDP átlagos növekedési üteme közötti kapcsolat gyenge, más befolyásoló tényezők vizsgálatára van szükség.
60
Ebből láthatjuk, hogy a béta értéke a csatlakozást megelőző négy évben negatív volt, vagyis ekkor jellemző volt a területek közötti különbség csökkenése. Amennyiben a fővárost nem vesszük figyelembe, akkor a fejlettségbeli különbségek nem csak 2004-ig, hanem a gazdasági válságig csökkentek kismértékben. A 12. számú ábrán, külön fekete jelzéssel tüntettem fel a Budapestre vonatkozó adatot. Láthatjuk, hogy mind a kiinduló jövedelem, mind az átlagos éves növekedési ütem alapján a főváros kiemelkedő teljesítményű régió, vagyis egyértelműen látszik a Budapest és a vidék közötti centrum-periféria viszony. Ha a fővárost nem vesszük figyelembe a számítások során, akkor a magyar megyék között, az egy főre jutó GDP terén gyenge felzárkózás figyelhető meg: a béta értéke mind a vizsgált időszak egészében, mind a részintervallumokban negatív szám, kivéve a 2009-től tartó időszakot, amikor a főváros kiküszöbölése fokozta az egyenlőtlenség növekedését. A főváros adatainak figyelembevételével és a kiszűrésével egyaránt elmondható, hogy az EU csatlakozást megelőző négy évben létezett hazánkban béta konvergencia, de ez a lassú felzárkózási ütem hosszabb távon gyakorlatilag megszűnt, az azóta eltelt időszakban már nem beszélhetünk a megyék fejlettsége közötti kiegyenlítődésről. Az 1957-es Római Szerződés egyik sarokköve az a gondolat, hogy az európai integráció lehetetlen a regionális különbségek megszüntetése nélkül. A kohéziós és strukturális alapok célja, hogy az eltéréseket korrigálja. A számítások eredménye alapján ez a cél Magyarországon nem teljesült, az elmaradott és fejlett régiók különbségei csak élesebbé váltak az elmúlt években. Az alábbi diagram mutatja, hogy a budapesti és pesti régió részesedése a GDP-ből a legmagasabb az országban és ez évről-évre növekvő tendenciát mutat:
61
14. ábra: A magyar megyék GDP-hez való hozzájárulása 2000-2013 között 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
0%
Csongrád Békés Bács-Kiskun Szabolcs-Szatmár-Bereg Jász-Nagykun-Szolnok Hajdú-Bihar Nógrád Heves Borsod-Abaúj-Zemplén Tolna Somogy Baranya Zala Vas Győr-Moson-Sopron Veszprém Komárom-Esztergom Fejér Pest Budapest
Forrás: KSH alapján saját szerkesztés
A számításokból összefoglalóan az látszik, hogy Magyarországon 2000 és 2004 között kismértékben ugyan, de tapasztalható volt a felzárkózás az egyes régiók között, ez a tendencia az EU csatlakozás után megfordult, így a „belső konvergencia” nem valósult meg hazánkban. A béta konvergencia hiányából adódóan szigma konvergencia sem létezhet. Az egy főre jutó GDP szórását ennek ellenére is érdemes vizsgálni, hiszen ebből látható, hogy a régiók közötti eltérés milyen trendet mutat: 15. ábra: A magyar megyékre egy főre jutó GDP logaritmusának szórása 2000-2013 között 0,4
σ
0,35 0,3 0,25 0,2 0,15 0,1
fővárossal
főváros nélkül
0,05 0
Forrás: KSH alapján saját szerkesztés
62
A szigma értékének alakulása nem mond ellent a fentebb leírtaknak és pontosabb képet nyújt: 2001-ig tényleg csökkent a megyék közötti különbség, majd ezután lassan és 2004-től gyorsuló ütemben nőtt. A már 2007-től érzékelhető válsággal viszont ismét kiegyenlítettebbé vált a növekedés, tendencia mutatkozott arra, hogy hosszabb távon visszatérjen a 2000-2004 között tapasztalható felzárkózási trend. Ezt a folyamatot a gazdasági világválság megtörte, 2009 óta dinamikusan nő a szigma értéke. 6.1.3.1.2. Reálkonvergencia Lengyelországban Lengyelország 2000 és 2013 közötti béta konvergenciáját a következő ábra mutatja: 16. ábra: Béta konvergencia Lengyelországban 2000-2013 között
GDP/fő változásának logaritmusa
0,08 0,07 Mazóvia
0,06 0,05 0,04 0,03 y = 0,0066x - 0,0051 R² = 0,0784
0,02 0,01 0 9,4
9,6
9,8
10
10,2
10,4
2000-es GDP/fő logaritmusa
Forrás. Central Statistical Office of Poland alapján saját számítás
A vizsgált időszakban a vajdaságok egymástól való fejlettségbeli távolodása jellemző Lengyelországban, az időintervallum felbontása a következő eredményeket adja: 16. táblázat: Béta és a determinációs együttható értéke Lengyelországban Megnevezés
2000-2004
2004-2009
2009-2013
0,0951 -0,0818 -0,0433 Konstans értéke -0,0042 0,0155 0,0088 Béta értéke 0,0108 0,2137 0,1831 Determinációs együttható A becslés eredménye a 2000-2004 2004-2009 2009-2013 főváros adatai nélkül 0,0883 -0,0519 -0,0477 Konstans értéke -0,0035 0,0125 0,0093 Béta értéke 0,0036 0,0821 0,1092 Determinációs együttható Forrás: Central Statistical Office of Poland alapján saját számítás
63
A táblázat adatai alapján Lengyelországban csupán a csatlakozást megelőző évekre jellemző a regionális különbségek kiegyenlítődése, az adatok kismértékben pozitívabb képet festenek a konvergencia (divergencia) mértékéről a főváros és vonzáskörzetének figyelmen kívül hagyásával. A vajdaságok GDP-ből való részesedése kiegyensúlyozottabb, nem kötődik annyira egy régióhoz, mint Magyarország esetében. A következő ábra mutatja, hogy a vajdaságok kiegyensúlyozottabban részesednek a GDP-ből, Lengyelországban valójában két erős gazdasági teljesítményű régió, a Mazóviai és a Sziléziai vajdaság járul hozzá legnagyobb mértékben a GDP-hez: 17. ábra: A lengyel vajdaságok GDP-hez való hozzájárulása 2000-2013 között 100% 90%
WARMIŃSKO-MAZURSKIE POMORSKIE
80%
KUJAWSKO-POMORSKIE OPOLSKIE
70% 60%
DOLNOŚLĄSKIE ZACHODNIOPOMORSKIE WIELKOPOLSKIE
50% 40%
LUBUSKIE ŚWIĘTOKRZYSKIE PODLASKIE
30%
PODKARPACKIE * LUBELSKIE
20% 10%
ŚLĄSKIE * MAŁOPOLSKIE * MAZOWIECKIE
0%
ŁÓDZKIE
Forrás: Central Statistical Office of Poland alapján saját szerkesztés
Összefoglalóan, Lengyelországban nem tapasztalhatunk felzárkózást a regionális különbségek terén, az egyes vajdaságok fejlettsége nem közeledik egymáshoz. Az egy főre jutó GDP logaritmusának szórása itt erőteljesebb romlást mutat Magyarországhoz képest: a 2000-2013 között eltelt időszakban a szigma értéke folyamatosan növekedett. E széttartó tendencia 2004 és 2006, illetve 2008 és 2010 között különösen dinamikus volt.
64
18. ábra: A lengyel vajdaságok esetén az egy főre jutó GDP logaritmusának szórása 2000-2013 0,25
0,2
0,15 σ 0,1 fővárossal
főváros nélkül
0,05
0
Forrás: Central Statistical Office of Poland alapján saját szerkesztés
6.1.3.1.3. Reálkonvergencia Csehországban Az előző két országhoz hasonló képet mutat a Cseh Köztársaság: a béta értéke a vizsgált időszakban pozitív, Magyarországhoz képest nagyobb, Lengyelországhoz képest kisebb mértékű az egyes kerületek széttartása, a következő ábra ezt mutatja a 2000 és 2013 közötti időszakban: 19. ábra: Béta konvergencia Csehországban 2000-2013 közöt 0,05
GDP/fő változásának logaritmusa
0,045 0,04 Prága
0,035 0,03 0,025 0,02
y = 0,005x + 0,0103 R² = 0,0313
0,015 0,01 0,005 0 5
5,2
5,4
5,6
5,8
6
6,2
2000-es GDP/fő logaritmusa
Forrás: Czech Statistical Office alapján saját szerkesztés
65
Csehország esetében is felbontom a 13 évet a 2000 ás a csatlakozás, majd a válságig tartó, végül az azt követő időszakra, ennek eredményei: 17. táblázat: Béta és a determinációs együttható értéke Csehországban Megnevezés
2000-2004
2004-2009
-0,0552 0,0085 Konstans értéke 0,0214 0,0058 Béta értéke 0,1475 0,0281 Determinációs együttható A becslés eredménye a 2000-2004 2004-2009 főváros adatai nélkül 0,3204 0,2204 Konstans értéke -0,0495 -0,0326 Béta értéke 0,1148 0,0801 Determinációs együttható Forrás: Czech Statistical Office alapján saját számítás
2009-2013 0,0539 -0,0074 0,0591 2009-2013 0,022 0,0058 0,003
Amennyiben nem vesszük figyelembe a fővárosi régiót, akkor a teljes vizsgált időszakra a béta értéka -0,0371, vagyis Magyarországhoz hasonlóan itt is erősen érvényesül a centrumperiféria viszony. 2009 óta az országban alacsony szintű kiegyenlítődés tapasztalható, amennyiben a számításokban mellőzzük a prágai régiót, akkor a csatlakozást megelőző időszakban is tapasztalhatjuk a területek közötti különbségek kiegyenlítődését. Csehországban, hazánkhoz hasonlóan Prága és vonzáskörzete járul hozzá legnagyobb mértékben a GDP-hez. A fővárosi régió egy főre jutó GDP-je és annak éves növekedése a többi régióhoz képest nagyon magas. Ha ennek hatását kiszűrjük, akkor Csehország esetében azt tapasztaljuk, hogy a 2000 és 2012 között és a két rész időszakban egyaránt létezett béta konvergencia, vagyis a megyék közötti különbségek csökkentek. A fővárosi régió hozzájárulása a GDP-hez a vizsgált időszakban fokozatos növekedést mutatott: 20. ábra: A cseh kerületek GDP-hez való hozzájárulása 2000-2013 között Moravskoslezský kraj
100%
Zlínský kraj
90%
Olomoucký kraj
80%
Jihomoravský kraj
70%
Vysočina
60%
Pardubický kraj
2013
2012
2011
2010
Jihočeský kraj 2009
0% 2008
Plzeňský kraj 2007
10% 2006
Karlovarský kraj
2005
20%
2004
Ústecký kraj
2003
30%
2002
Liberecký kraj
2001
Královéhradecký kraj
40%
2000
50%
Středočeský kraj Hlavní město Praha
Forrás: Czech Statistical Office alapján saját szerkesztés
66
Csehország esetén az egyes kerületek közötti különbség 2000 és 2008 között lassulva növekedett, 2009-ig a szórást mértékelt csökkenés jellemezte, majd ismét növekedés tapasztalható ezen a területen, a jövedelmi különbségek növekedésében az előző számítások alapján nagymértékben közrejátszik Prágának és vonzáskörzetének gyorsabb mértékű fejlődése. A fővárosi és a vidéki régiók fejlettsége közötti nagymértékű különbséget jelzi az is, hogy a szigma értéke a vizsgált időszakban lényegesen alacsonyabb, ha a szórás számításakor nem vesszük figyelembe a prágai kerületet: 21. ábra: A cseh kerületek esetén az egy főre jutó GDP logaritmusának szórása 2000-2013 0,3 0,25 0,2 σ 0,15
fővárossal főváros nélkül
0,1 0,05
2013
2012
2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2004
2003
2002
2001
2000
0
Forrás: Czech Statistical Office alapján saját szerkesztés
6.1.3.1.4. Reálkonvergencia Szlovákiában Szlovákia régiói közötti felzárkózás a többi gazdaságéhoz hasonlítható: az egyes kerületek fejlettsége közötti különbség évről-évre kismértékben nőtt. A 12 év alatti kiegyenlítődés hiányát a következő ábra mutatja.
GDP/fő változásának logaritmusa
22. ábra: Béta konvergencia Szlovákiában 2000-2013 között 0,08 0,07 0,06 0,05 0,04 0,03 0,02 0,01 0
Pozsony y = 0,0107x - 0,0289 R² = 0,3136
8
8,2
8,4 8,6 8,8 9 2000-es GDP/fő logaritmusa
9,2
9,4
9,6
Forrás: Statistical Office of the Slovak Republic alapján saját szerkesztés
67
A béta értéke a vizsgált 13 évben pozitív, vagyis ebben az időszakban Szlovákiában összességében növekedtek a kerületek közötti különbségek. A vizsgált időszakot három részre bontva a következő eredményeket kapjuk: 18. táblázat: Béta és a determinációs együttható értéke Szlovákiában Megnevezés
2000-2004
2004-2009
2009-2013
-0,0051 -0,1367 0,0731 Konstans értéke 0,0116 0,0217 -0,0039 Béta értéke 0,6612 0,2853 0,1179 Determinációs együttható A becslés eredménye a 2000-2004 2004-2009 2009-2013 főváros adatai nélkül 0,0463 -0,0614 0,1717 Konstans értéke 0,0056 0,132 -0,0147 Béta értéke 0,0844 0,0255 0,3066 Determinációs együttható Forrás: Statistical Office of the Slovak Republic alapján saját számítás
Amennyiben a pozsonyi régiót figyelmen kívül hagyjuk a számítások során, a béta ugyan kedvezőbb értéket mutat (0,0005), de a területekre így is széttartás jellemző a jövedelem terén, kivéve az elmúlt négy évet, amely egy nagyon lassú kiegyenlítődést mutat a kerületek között – Csehországhoz hasonlóan. A szigma konvergencia Szlovákiában a lengyel értékekhez hasonlóan alakul: a vizsgált időszakra a szigma értéke jelentősen romlott, a szórás növekedését néha egy-egy évig kismértékű javulás szakítja meg, de tendenciájában az országra a széttartás jellemző. A divergens tendencia 2010 óta nem érvényesül a pozsonyi régió kihagyásával, ez a főváros és vonzáskörzetének erős befolyását jelzi: 23. ábra: A szlovák kerületek esetén az egy főre jutó GDP logaritmusának szórása 2000-2012 0,5 0,4 0,3 Tengelycím 0,2 0,1
fővárossal főváros nélkül
0
Forrás: Statistical Office of the Slovak Republic alapján saját szerkesztés
Az eddig leírtak alapján a régiók között nem mutatható ki béta és szigma konvergencia, ennek oka lehet, hogy a négy ország közül Szlovákiában a legkiegyenlítettebbek a kerületek fejlettségi viszonyai; de a fővárosi régió jelentőségét mutatja, hogy e kerület figyelembevétele
68
nélkül a szigma értéke jelentősen alacsonyabb, illetve a GDP-hez való hozzájárulás közel harmada e régiónak köszönhető: 24. ábra: A szlovák kerületek GDP-hez való hozzájárulása 2000-2013 között Region of Košice
100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0%
Region of Prešov Region of Banská Bystrica Region of Žilina Region of Nitra Region of Trenčín
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Region of Trnava Region of Bratislava
Forrás: Statistical Office of the Slovak Republic alapján saját szerkesztés
6.1.3.2. A munkanélküliség konvergenciája a négy országban Az egy főre jutó GDP béta és szigma konvergenciájának elemzése alapján a visegrádi országokon belül, az egyes régiók között az EU-hoz való csatlakozás nem indította meg a várt felzárkózási, kiegyenlítődési folyamatot, illetve a 2004 és 2009 közötti időszakban csak mélyítette az elmaradott és fejlett régiók közötti szakadékot, kisebb javulás két országban csak a válságot követő időszakban tapasztalható. A munkapiaci adatok béta és szigma konvergenciája azonban kedvezőbb eredményeket mutat. Itt a béta negatív értéke azt mutatja, hogy az olyan területeken, ahol a kiinduló időpontban magas volt a munkanélküliség, a munkanélküliségi ráta lassabb ütemben nőtt, mint az alacsonyabb értékkel rendelkező régiókban: 19. táblázat: A munkanélküliség konvergenciája a négy országban 2000 és 2013 között Munkanélküliségi ráta
Béta
A felzárkózást mutató mérőszámok Szigma értéke nőtt
csökkent 2000-2005 2005-2008 -0,0482 2008-2010 Magyarország 2010-2011 20112003-2008 2000-2003 -0,0312 Lengyelország 20122008-2012 2000-2003 2003-2006 2006-2007 -0,0343 2007-2008 Cseh Köztársaság 2008-2011 2011-2012 2012-0,0122 2000-2007 2007Szlovák Köztársaság Forrás: Az egyes országok statisztikai hivatalai alapján saját számítás
69
A leggyorsabb ütemben a számítások alapján a magyar gazdaság régiói közelítenek egymáshoz, míg Szlovákia a leggyengébb teljesítményű ország a felzárkózás terén. Bár a béta konvergencia alapján jól teljesít e négy állam, a szigma értéke jelenleg Lengyelország kivételével a többi országban csökken, ez lapot szolgáltathat a béta további javulásához. A szlovák területi munkanélküliségi adatok kiegyenlítődése lassabb ütemű ugyan, de a munkanélküliség szórása 2007 óta – a gazdasági válság ellenére is – fokozatosan csökken. A foglalkoztatottság terén nem állnak rendelkezésre megfelelő mélységben adatok, amely alapján béta konvergenciát lehetne vizsgálni, de a következő ábra az egyes országok NUTS3 szintű régióinak szórásait mutatja a foglalkoztatásra vonatkozóan: 25. ábra: 15-64 éves korosztály területi foglalkoztatásának szórása (%) 2000-2013 12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0
Csehország
Magyarország
Lengyelország
Szlovákia
Forrás: Eurostat
A reálkonvergencia elemzésénél már az uniós összehasonlításban és egyéb vizsgálatánál is felmerül, hogy Magyarország foglalkoztatási adatai elmaradnak a többi tagállamtól. A fenti táblázat alapján a foglalkoztatottság szórása magas mértékű és csak az elmúlt két évben mutat csökkenő tendenciát, vagyis nem csupán alacsony ez az érték Magyarországon, hanem a foglalkoztatás eloszlása sem megfelelő. 2008-2010-ben tapasztalható volt ezen a területen egy erőteljesebb csökkenés, de ezt három évnyi növekedés követte. A szlovák foglalkoztatás szórása hasonlóan magas értéket mutat. A másik két országban a szórás alacsonyabb és összességében csökkenő tendenciát mutat. Ebből a szempontból a Cseh Köztársaságban és Lengyelországban évről-évre javulás tapasztalható a területi egyenlőtlenségek között.
70
6.1.3.3. Összegzés – a részindexek meghatározása A 2000-2013-as időszakban egyik országban sem szignifikáns béta és szigma konvergencia. Csehországban és Szlovákiában 2009 óta lassú kiegyenlítődés figyelhető meg, míg Lengyelországban és Magyarországon csak a csatlakozást megelőző időszakban volt jellemző a területi kiegyenlítődés. A szórások alapján mind a négy ország esetében a jövedelmi különbségek lassan, fokozatosan nőnek az elmaradott és fejlettebb régiók között. Lengyelország és a Szlovák Köztársaság esetében a jövedelmi egyenlőtlenség a vizsgált időintervallum egy-egy időszakában nőtt, majd csökkent, de az időszak egészében jelentős mértékben romlottak a konvergenciára vonatkozó mérőszámok. A vizsgált tizenhárom év alapján azt a következtetést is le lehet levonni, hogy a 2004-es csatlakozás nem mozdította elő a regionális konvergenciát. A béta értékek csak kismértékben változtak, a szigma értékek pedig tovább romlottak a 20042012-es időszakban. Milyen következtetést lehet levonni az eredményekből? A konvergenciát leíró mérőszámok esetében Sala-i Martin és Barro modelljéből indultam ki, akik szerint a gazdaságok általában a konvergencia irányába tartanak, azonban az eredmények hűebben jellemzik Williamson [1965] vagy Kuznets [1955] modelljét. E két elmélet szerint a felzárkózás két lépésben valósul meg: a fejlettség terén először divergencia jellemzi a vizsgált régiókat, csak ezután következik be a relatív szórás csökkenése, vagyis a konvergencia. Amennyiben elfogadjuk ezeket a nézeteket, a visegrádi négyek 2000 és 2012 között a fejlődés e kezdeti, divergens szakaszában voltak, a konvergens időszakba való átfordulás még várat magára. A felzárkózási lehetőségek elemzésénél azonban nem kerülhetjük meg Myrdal, illetve Quah elméleteit, melyek szerint a fejlettebb régiók előnye állandósulhat, az eleve elmaradott területek pedig idővel izolálódnak, a halmozódó oksági láncok miatt a centrumok még fejlettebbek lesznek, míg a perifériák még jobban lemaradnak, vagyis hosszú távon a divergens folyamatok érvényesülnek. [Myrdal, 1957]. A visegrádi négyekre végzett felzárkózási számítások, a fővárosok kiemelkedő teljesítménye nem egyedülálló: az európai és amerikai államok esetében is megfigyelhető ez az állapot. Ha mindezen szerzők vizsgálatait és a dolgozatban bemutatott számításokat figyelembe vesszük, akkor várhatóan a négy ország területi egyenlőtlenségei fokozódni fognak oly módon, hogy ezt a folyamatot gazdaságpolitikai beavatkozás segítségével sem lehet megállítani [Williamson, 1965]. Nemes Nagy már 2005-ös munkájában – inkább térszerkezeti szempontból – mutat rá arra a valószínűsíthető folyamatra, mely ebben a dolgozatban is megjelenik: e szerint az ország
71
egészének európai társaihoz való felzárkózása, regionális polarizálódás mellett fog megvalósulni [Nemes Nagy, 2005]. Az állítást részben támasztják alá az uniós klaszterekre vonatkozó konvergenciaszámítások 2013-ban: a béta értéke mindhárom klaszter esetén negatív, abszolút értékben pedig a közepesen fejlett klaszter esetében a legmagasabb (-0,38), az elmaradott országcsoport béta értéke -0,0214, a fejlett országoké -0,00041. Ez utóbbi államok esetében azonban nagyon alacsony a determinációs együttható értéke, illetve figyelembe kell azt is venni, hogy a 2000. évi, a másik két klaszterhez képest relatív magas fejlettségi szintjükhöz képest kisebb mértékben voltak képesek növekedni. A közepesen és kismértékben fejlett ország-csoportról viszont feltételezhetjük, hogy már elérték a fordulópontot 21. A részindexek meghatározásához az egy főre jutó GDP (fővárosi régió nélküli) béta értékét és a munkanélküliségi ráta esetében a 2000 és 2013 közötti béta értékeket, a foglalkoztatás pontozásához a 2013-as szigma értéket veszem figyelembe. 20. táblázat: A konvergencia-index meghatározásához szükséges reálmutatók értéke Béta értéke Megnevezés
Munkanélküliségi ráta -0,0371 -0,0343 -0,0409 -0,0482 0,0049 -0,0312 0,0005 -0,0122 -0,0224 -0,0414 Forrás: saját számítás
Egy főre jutó GDP
Cseh Köztársaság Magyarország Lengyelország Szlovák Köztársaság Referenciaértékek
A
Szigma értéke
konvergencia-index
számszerűsítéséhez
szükség
van
Foglalkoztatottsági ráta 4,7 7,7 7,6 8,1 8,6
viszonyítási
alapra.
A
referenciaértéket a 6.1.2.2. fejezetben, a GDP és munkaerőpiaci adatok alapján képzett, legkevésbé fejlett országokat tömörítő klaszterre számított béta és szigma értékek fogják képviselni. Ebbe az országcsoportba Bulgária, Horvátország, Románia, Észtország, Lettország, Litvánia és a négy visegrádi állam került besorolásra. A számításokhoz az
21
Ezek a számítások viszont ellentmondanak Williamson [1965] „U” elméletének, mely szerint a fejlett és az elmaradott régiókban alacsonyabbak, a közepes fejlettségű régiókban pedig magasabbak a jövedelmi különbségek. A dolgozatnak nem témája, viszont további vizsgálatok érdekes tárgya lehetne az egyes klaszterek fejlettségbeli egyenlőtlenségeinek vizsgálata. Erre jelenleg terjedelmi okokból és adathiány miatt sincs lehetőség (például Olaszország és Ausztria NUTS3 szintű adatai nem álltak rendelkezésre). A hiányos adatok, illetve egyéb torzító hatások – NUTS3 régiók mérete és száma országonként – miatt a fent feltüntetett adatok inkább csupán becslések arra vonatkozóan, hogy az EU tagállamai esetében milyen mértékű konvergenciával találkozhatunk.
72
Eurostat regionális adatait használtam (Litvánia hiányos sorai miatt nem került beszámításra), az eredmények a következők: Az egy főre jutó GDP-ben a tagállamok NUTS2szintű régiói adatai alapján, 2000 és 2013 között, a 9 országból álló klaszter béta értéke -0,0224. (A regressziós egyenlet y = 0,2543-0,0224x – ahol x a 2000. évi, egy főre jutó GDP logaritmusa, y az éves átlagos növekedés logaritmusa 2000 és 2013 között –, a determinációs együttható értéke 0,2902). A munkanélküliségi ráta nyolc országra (Horvátország és Bulgária hiányos sorai miatt e két
ország
adatai
nem
kerültek
beszámításra),
vonatkozó
béta
értékének
meghatározásához NUTS2 szintű régiókra vonatkozó adatok álltak csak rendelkezésemre. Ezek alapján a klaszter béta értéke -0,0414. (A regressziós egyenlet y = 0,0851-0,0414x – ahol x a 2000. évi munkanélküliségi ráta logaritmusa, y az éves átlagos növekedés logaritmusa 2000 és 2013 között –, a determinációs együttható értéke 0,5111). A foglalkoztatási ráta alapján a viszonyításai alap a legkevésbé fejlett klaszter országainak NUTS2 területi szórás átlaga, melynek értéke 8,6. Az egy főre jutó GDP vonatkozásában a magyar gazdaságban a legerősebb a konvergencia, még a klaszterre jellemző felzárkózási szintet is meghaladja, így Magyarországhoz rendelem a 10 pontot. A munkanélküliségre vonatkozó felzárkózási ütem szintén Magyarország esetében a legkedvezőbb értékű. E mutatónál azonban szem előtt kell tartani, hogy a kiegyenlítődés mögött nem feltétlenül a felzárkózás áll, hanem az, hogy a fejlettebb régiókban relatíve jobban nőtt a munkanélküliség. Ezzel együtt a ez jelenti a 10 pontot, a többi ország részindexét ehhez mérten kapjuk meg. A foglalkoztatás szigma értéke a Cseh Köztársaságban a legalacsonyabb, vagyis e ráta szintén itt mutatja a legerősebb konvergenciát a kerületek között. Az adatok figyelembevételével a következő pontszámok adódnak: 21. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai az országokon belüli konvergencia alapján Részindexek értéke Cseh Köztársaság Magyarország Lengyelország Szlovák Köztársaság
Egy főre jutó GDP
Munkanélküliségi ráta
9,5 7,1 10 10 5,6 6,5 5,1 2,5 Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Foglalkoztatottsági ráta 10,0 6,1 6,2 5,8
73
6.1.4. A reálkonvergencia indexe, a vizsgált országok rangsora Az összefoglalás célja, hogy a vizsgált országok reálgazdasági teljesítményét a kapott részindexek segítségével jellemzem. Ehhez a 9., 14. és 21. táblázatok adatait használom, ezek összegzését mutatja a következő táblázat: 22. táblázat: A reálkonvergenciára vonatkozó pontszámok összesítése a vizsgált országokban
1. vizsgálati szint
Egy főre jutó GDP 5,8
Munkanélküliségi ráta 10,0
Foglalkoztatási ráta 10,0
2. vizsgálati szint
4,0
10,0
10,0
8,0
3. vizsgálati szint
9,5
7,1
10,0
8,9
Átlag
9,0 Munkanélküliségi ráta 7,3
10,0 Foglalkoztatási ráta 8,6
8,5 Átlag
1. vizsgálati szint
6,4 Egy főre jutó GDP 4,0
2. vizsgálati szint
2,8
7,2
8,6
6,2
3. vizsgálati szint
10,0
10,0
6,1
8,7
Átlag
8,2 Munkanélküliségi ráta 7,3
7,8 Foglalkoztatási ráta 8,9
7,2 Átlag
1. vizsgálati szint
5,6 Egy főre jutó GDP 4,1
2. vizsgálati szint
2,9
7,3
8,9
6,4
3. vizsgálati szint
5,6
6,5
6,2
6,1
Átlag
7,0 Munkanélküliségi ráta 5,0
8,0 Foglalkoztatási ráta 8,9
6,4 Átlag
1. vizsgálati szint
4,2 Egy főre jutó GDP 5,4
2. vizsgálati szint
3,8
5,1
8,8
5,9
3. vizsgálati szint
5,1
2,5
5,8
4,5
Átlag
4,8
4,2 Forrás: saját számítás
7,8
5,6
Csehország
Magyarország
Lengyelország
Szlovákia
Átlag 8,6
6,6
6,8
6,4
A reálkonvergenciát jellemző részindexek alapján azt látjuk, hogy a visegrádi négyek pontszáma az EU átlag alapján történő megítéléshez képest romlik, ha a klaszterátlagokat vesszük figyelembe. Míg a négy ország az EU tagállamok átlagához való közeledésben viszonylag magas pontszámot képesek elérni, addig ez az érték mértékben romlik, ha az uniós államok csoportjaihoz való felzárkózást vesszük figyelembe. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy ugyan EU-s szinten nem számítanak a vizsgált államok „elmaradottnak”, a közepes fejlettségű országoktól egyelőre távol helyezkednek el, kivéve a cseh gazdaságot. A Cseh Köztársaság esetén azt tapasztaljuk, hogy az EU tagállamainak átlagos gazdasági teljesítményének megfelelő fejlettségi szinttel rendelkezik, de a tagállamok csoportjaihoz való 74
viszonyítás alapján inkább a közepesen fejlett országok átlagos szintjén van. Az országot a munkaerőpiaci adatok alapján, a többi régiós országhoz képest csak kismértékben jellemzi egyenlőtlenség, viszont az egy főre jutó bruttó jövedelem alapján a konvergencia-folyamatban a széttartó erők bizonyulnak erősebbnek. Összességében a reálgazdasági mutatók alakulásának szempontjából, Csehország a vizsgált régió legstabilabb gazdasága. Az átlagos pontszám alapján Szlovákia az utolsó helyezett, bár lemaradása nagyon csekély Lengyelországhoz
képest.
Az
országnak
az
uniós
átlaghoz
mért
elmaradása
a
munkanélküliség területén a legnagyobb, de a GDP és a foglalkoztatás vonatkozásában is jelentősen alulmúlja az EU27 átlagát, emellett reálgazdasági teljesítménye az EU országcsoportjai közül a legkevésbé fejlett klaszterhez áll legközelebb. A szlovák kerületek közötti fejlettségbeli különbség a munkapiaci adatok esetében a igen magas, és az ország jövedelmét is szélsőséges egyenlőtlenség jellemzi. Magyarország uniós tagállamoktól való elmaradása főként az egy főre jutó GDP esetében kiugró. E mutató tekintetében a többi három ország és az EU átlagát sem éri el, teljesítménye nem csupán a közepesen fejlett, hanem – számításaim alapján – az elmaradott klaszterhez képest is gyengének mondható, viszont az országon belül, a megyék közötti különbségek nem olyan látványosak, mint a többi vizsgált országban. A munkaerőpiaci adatok alapján sem mondható az eddigi felzárkózás sikeresnek, a munkanélküliségi ráta a kismértékben fejlett klaszternek felel meg, a foglalkoztatottsági ráta meg sem közelíti a közepesen fejlett, sőt a legkevésbé fejlett országcsoportot. Ez utóbbi két adat alapján Magyarországot a másik három országhoz képest kevésbé jellemzik a megyék közötti egyenlőtlenségek, bár a felzárkózási adatok mélyebb strukturális rendellenességre utalnak. A reálfejlettség terén Lengyelország pontszáma kissé gyengébb, mint Magyarországé, ennek oka – hasonlóan Magyarországhoz az alacsony jövedelem, és az országra erőteljesen jellemző egyenlőtlenség. Bár az egy főre jutó GDP és a foglalkoztatás csak kismértékben marad el az uniós átlagtól, addig munkanélkülisége kirívóan magas. Munkanélkülisége az elmaradott klaszterét is alulmúlja, míg a másik két mutató szerint Lengyelország teljesítménye alapján az alacsonyan fejlett csoportba sorolható. A részindexek alapján Szlovákia után, ebben az országban találhatóak a legnagyobb eltérések a szegényebb és gazdagabb kerületek között, és főként ez a strukturális elégtelenség okozza a relatív alacsony konvergencia pontszámot.
75
6.2. A nominális konvergencia vizsgálata A következőkben azt vizsgálom, hogyan jellemezhető a vizsgált országok költségvetési és monetáris helyzete a többi EU tagállamhoz, majd az egyes EU országcsoportokhoz képest, végül azt elemzem, hogy a visegrádi négyek hogyan teljesítik a maastricht-i kritériumok által előírt küszöbértékeket.
6.2.1. A visegrádi négyek nominális értékeinek alakulása az EU tagállamokhoz képest 6.2.1.1. A költségvetés hiánya A következő ábra azt szemlélteti, hogy a vizsgált négy ország, illetve az EU többi tagállamának átlagos államháztartási egyenlege hogyan alakult 1995 és 2002 között: 26. ábra: Az államháztartási egyenleg a GDP arányában (%) 0,0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 -2,0 -4,0 -6,0 -8,0 Csehország
-10,0
Magyarország Lengyelország
-12,0
Szlovákia EU23 átlag
-14,0
Forrás: Eurostat
Az ábra alapján elmondható, hogy 2008-ig a négy tagállam lényegesen rosszabb költségvetési egyenleggel rendelkezett, mint az EU többi tagállama átlagosan. 2004 és 2008 között megfigyelhető, hogy a Cseh Köztársaság, Szlovákia és Lengyelország államháztartási egyenlegei egyre közelebb kerültek az átlagos Európai Uniós szinthez, továbbá látható, hogy e három állam költségvetési hiánya 2004 óta az EU-s átlagnak megfelelő irányban mozog, vagyis ezen országok fiskális politikája a többi tagállaméhoz hasonlóan alakult az elmúlt nyolc évben. Magyarország esetében a három másik országgal ellentétben nem érvényesül ez
76
az „együttmozgás”, 2001 óta más költségvetési pályára lépett, mint a többi tagállam (az 1995 és 2013, illetve a 2001-2013-as időszakra számított Pearson-féle r érték gyenge negatív korrelációt mutat az EU átlagos és a magyar költségvetési egyenleg között, míg a többi három ország esetén ez az érték közepes vagy erős és pozitív előjelű). A maastrichti szerződésben megfogalmazott 3%-os küszöbértéket Csehország, Szlovákia és Lengyelország időszakosan képes volt elérni, 2003-tól a deficit mértéke fokozatosan csökkent e három országban; a 2009es év válságkezelése azonban – a többi EU tagállamhoz hasonlóan – újra megnövelte a hiány nagyságát. 2000 óta Magyarországnak először 2011-ben sikerült az államháztartási deficitet 3% alá csökkenteni egyszeri bevételek segítségével. A magánnyugdíj pénztári vagyon figyelembevétele nélkül az egyenleg erősebb deficitet mutat, 7% körüli értékkel. A vizsgált tagállamok költségvetési egyensúlyának megteremtése az EU csatlakozás óta a gazdaságpolitikai tervezésben fokozottan jelen van, hiszen a GMU-hoz való csatlakozás feltétele a fenntartható állami gazdálkodás. 2004 óta Csehország évente átlagosan 0,2 százalékpontot, Lengyelország 0,19 százalékpontot, Szlovákia 0,49 százalékpontot rontott egyenlegén. Magyarország esetében – a 2011-es év egyszeri bevételei nélküli egyenleg figyelembe vételével – a költségvetési egyenleg a csatlakozás óta eltelt időszakban átlagosan 0,56 százalékponttal javult, míg az EU tagállamok átlagos költségvetési hiánya évente átlagosan 0,64 százalékponttal nőtt. Tendenciáját tekintve a visegrádi négyek az EU átlaghoz képest szigorúbb költségvetési politikát követtek az elmúlt nyolc évben: költségvetésük kisebb mértékben romlott vagy akár javult az EU átlagértékéhez képest. Az egyenlegromlások oka, egyik legfontosabb tényezője a gazdasági világválság, amely nem csak a négy vizsgált ország hiánycsökkentő törekvéseit, hanem a többi tagállam addig javuló egyenlegeit is tönkretette. A viszonyítási alapként szolgáló uniós tagállamok átlagának alakulását az egyes országok eltérő teljesítménye, válságkezelése is árnyalja. Az EU integrációs törekvései – a monetáris politikák közösségi szintre emelése, a Task Force ajánlásainak elfogadása, a fiskális paktum aláírása – ellenére az egyes országok költségvetési gazdálkodása sokszínű; az államháztartási hiányok 1995 és 2012 közötti szórása 2-4 százalékpont körül alakult (de például Írországban eléri a 9 százalékpontot), a vizsgált időszakban összességében növekvő trendet mutat: A balti országok esetében a prudens gazdaságpolitikák ellenére, illetve a válság következményeként rohamosan csökkenő GDP növekedési ütem miatt 2008-ra megugrott a deficit mértéke, emellett Észtországban az addig szufficites államháztartási egyenleg 2009-ben deficitessé vált. A hiány mértéke az említett okok ellenére Észtországban és
77
Litvániában a Maastricht-i Szerződés által meghatározott küszöbérték alatt maradt, míg Lettország túllépte azt. Az EU15 esetében kilenc ország rendelkezik 3%-nál magasabb költségvetési hiánnyal. Görögország krónikusan magas államháztartási hiánnyal küzd, az elmúlt 10 év során mindössze egyszer, a 2006-os évben sikerült a deficitet a maastrichti 3%- küszöbérték alá szorítani. Ebből adódóan Görögország az egyetlen állam Magyarországom kívül, mely a pénzügyi-gazdasági
válság
hatásainak
mérséklése
érdekében
nem
alkalmazott
keresletnövelő gazdaságpolitikát. Portugáliában a fiskális szigor eredményeként a költségvetés hiányát 30 év után 2008-ra a legalacsonyabb szintre, 2,6%-ra sikerült leszorítani, így az EU 2008 júliusában, a tervezettnél 1 évvel korábban lezárta a 3 éve tartó túlzott deficit eljárást, a 2009-es évek válságkezelése miatt azonban a hiány mértéke 10% feletti szintre ugrott, s ez az arány azóta is meghaladja a fenntartható nagyságot. Spanyolország, Írország, és az Egyesült Királyság államháztartásai hasonló pályát jártak be az elmúlt időszakban. Franciaország költségvetési hiánya 2009-ben a tervezett 5,6%-ot felülmúlva 7,6%-os lett, az államháztartás egyensúlyának helyreállítását 2012-re tervezték: a cél 2,9%-os hiány elérése volt, azonban ez hosszabb távon kizárta volna egy további gazdaság-élénkítő csomag lehetőségét. E célkitűzések nem valósultak meg, 2012-ben a hiány meghaladta a 4%-ot. Az olasz államháztartás hiánya több éven keresztül meghaladta a maastricht-i kritériumot, a hiányt 2007-2008-ban az előírt 3%-os határ alá csökkentették, a válság hatására a deficit kismértékben nőtt, de 2012-re ismét alacsony szintű lett. Németország, Svédország, Finnország takarékos államok, költségvetésük hiányát következetesen alacsony, szinte egyensúlyi szinten tartják [Tanács véleményei 2009]. A vizsgált négy országban többször is szándék mutatkozott, illetve kísérlet történt az államháztartási reform megvalósítására, de e célt nem sikerült maradéktalanul teljesíteni (a szlovák költségvetés labilitására 2008-ban derült fény, a prosperáló cseh gazdaság 2006-ban elszalasztotta a reform lehetőségét, Lengyelországban a rendszerváltást követő másfél évtizedben rendre problémát okozott az államháztartás alrendszereinek túlzott mérete). A 90es éveket megelőző időszakban a négy országban alkalmazott gazdaságirányítási rendszer állami dominanciájából fakadóan – főleg Magyarország és Lengyelország esetében – a rendszerváltó országokat túlzott redisztribúció jellemezte:
78
27. ábra: A költségvetés kiadásai a GDP arányában (%)
28. ábra: A költségvetés bevételei a GDP arányában (%) 50
60
45 50
40 35
40
30 30 20 10
25
Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia EU23 átlag
Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia EU23 átlag
20 15 10 5 0
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
0
Forrás: Eurostat
Az ábrából leolvasható, hogy az újraelosztás mértéke Lengyelország, Csehország és Szlovákia esetében folyamatosan csökken (2013-ban az EU átlagos kiadásainak és bevételeinek csupán 80-95%-át érik el), vagyis az állami beavatkozás mértéke az uniós átlagot alulmúlja. Ez a kijelentés nem érvényes Magyarországra, ahol mind a kiadások, mind a bevételek meghaladják az EU átlagát, bár a költségvetés kiadásai szerényen csökkennek, a bevételek az elmúlt években 7-8%-kal haladták meg a többi tagállam átlagát. Az államháztartási redisztribúció mértéke alapján a visegrádi négyek – Magyarország kivételével – nagyon lassan csökkentik az állami beavatkozás intenzitását, 2013-ra már nem érheti őket az a vád, hogy az EU tagállamokhoz képest túl nagy az állam kiterjedése.
79
6.2.1.2. Az államadósság Az ábra a visegrádi négyek és az EU tagállamok átlagos államadósságát mutatja a GDP arányában: 29. ábra: Az EU22 átlagos GDP arányos államadóssága és a visegrádi négyek államadóssága (%) 90 80 70 60 50 40 30 20 10
Csehország
Magyarország
Lengyelország
Szlovákia
EU23 átlag
0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Forrás: Eurostat
Az adatok alapján Magyarországnak kirívóan magas az államadóssága mind a régió országaihoz, mind az EU tagállamok átlagos értékéhez képest; hazánkban 1995 óta gyakorlatilag minimális javulás történt ezen a téren, az EU csatlakozás óta eltelt időszak alatt pedig körülbelül évente átlagosan 3 százalékponttal nőtt a GDP-hez viszonyított adósság értéke. Csehország és Szlovákia államadóssága az EU átlagot nem éri el, a többi tagállamhoz hasonlóan a 2008-as válság óta növekszik az államadósság értéke, Lengyelország esetében kisebb mértékű a növekedés, mint az EU többi tagállamában. Az EU országok esetében figyelembe kell azonban venni, hogy az államadósságra vonatkozó relatív szórás 50%-os: Belgium, Írország, Görögország, Olaszország és Portugália esetében az államadósság GDP arányos szintje meghaladja a 100%-ot, valamint Spanyolország, Ciprus és az Egyesült Királyság is 80-90%-os adóssággal rendelkezik. Észtországban, Bulgáriában minimális ez az érték, Lettországban, Litvániában, Romániában és Svédországban pedig fenntartható szintű, 40% alatti. A többi tagállamban 60%-ot meghaladó szintű az államadósság mértéke. Összességében Csehország, Szlovákia és Lengyelország az EU tagállamok átlagához képest kisebb mértékben eladósodott, Magyarországról ugyanez nem mondható el, államadóssága meghaladja a többi tagállam átlagát. 80
6.2.1.3. Az infláció A vizsgált négy országban az infláció 2004 óta megfelel az EU átlagos értékének, kisebbnagyobb kilengések mellett folyamatosan közelíti azt. 2012-ben két kivétellel (Észtország, Magyarország) minden EU országban 4% alatt volt az infláció, az euró-zóna országaiban pedig gyakorlatilag megvalósult az árstabilitás, a 3% alatti az infláció. 30. ábra: HICP éves változása az EU23 és a visegrádi négyek esetében (%) 14,0 Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia EU23 átlag
12,0 10,0 8,0 6,0 4,0 2,0 0,0
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 -2,0
Forrás: Eurostat
6.2.1.4. A részindexek meghatározása 2013-ban a vizsgált nominális mutatók a következőképpen alakultak az EU tagállamok átlagához viszonyítva: Költségvetési hiány: Lengyelország az egyetlen a visegrádi négyek közül, amely 2013ban meghaladta az EU-s átlagot. Államadósság: Magyarország kivételével a visegrádi országok nem érik el az EU átlagos államadósságát. Infláció: ezen a területen mind a négy állam rosszabbul teljesít az EU többi országának átlagánál. Az EU átlagától való eltérések arányosítása során a kiindulópont a költségvetési hiány és az államadósság értékelésénél Csehország, az inflációs pontszámnál pedig Lengyelország, mert 2013-ban az adott területen e két nemzet teljesített a legjobban. Így a 10-es skálán a költségvetési hiány, az államadósság és az infláció területén e két államé a maximális pont, ehhez viszonyítva a többi pontszám a következőképpen alakul: 81
23. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai a nominális értékek EU átlaghoz való viszonyítása alapján Költségvetés hiánya/GDP Cseh Köztársaság Magyarország Lengyelország Szlovákia
Államadósság/GDP
Infláció
%
Pontszám
%
Pontszám
%
Pontszám
-1,2
10
45
10,0
1,4
5,7
1,7 0,8 1,5
4,7 10,0 5,3
-2,5 -4 -2,6
4,8 77,3 5,8 3 55,7 8,1 4,6 54,6 8,2 Forrás: Eurostat alapján saját számítás
6.2.2. A négy tagállam és a referenciacsoportok kapcsolata A reálkonvergencia vizsgálatához hasonlóan a nominális változók alapján, az országcsoportokba való beosztást először egy választott évre, több mutató alapján, majd egy mutató alapján, tendenciáiban mutatom be.
6.2.2.1. A visegrádi négyek nominális pozíciója 2013-ban A nominális értékek alapján kialakított klasztereknél három mutatót veszek figyelembe: a költségvetés GDP arányos hiányát, az államadósság GDP-hez viszonyított szintjét és az inflációt. Az infláció kifejezésére a harmonizált fogyasztói árindexet használom. A PIIGS-országok a számítás során külön csoportot alkotnak, szélsőséges adataik rontják a többi ország csoportba sorolási lehetőségeit, ezért ezek a nagymértékben eladósodott országok egy külön klasztert képeznek, a többi szükséges számítást már e csoport nélkül végzem, melynek eredményét az 1. számú melléklet F) része mutatja. A PIIGS-országokon kívül még két csoportot lehet létrehozni, így a nominális értékek alapján az EU tagállamai három csoportba sorolhatók. Az egyes csoportokba tartozó országokat és a csoportra jellemző átlagokat a következő táblázat foglalja össze:
82
24. táblázat: Klaszterátlagok és országcsoportok az infláció, az államadósság és a költségvetési hiány alapján Megnevezés
1. klaszter
Költségvetési hiány/GDP Államadósság /GDP Infláció Kategória
Csoport országai
2. klaszter
3. klaszter
-6,5
-2,6
-5,7
129,7
64,7
39,5
0,56 Eladósodott
1,31 Közepesen eladósodott Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Belgium, Dánia, Portugália, Írország, Franciaország, Bulgária, Olaszország, Horvátország, Ciprus, Görögország, Finnország, Málta, Spanyolország Litvánia, Németország, Hollandia, Ausztria, Egyesült Királyság, Lettország,, Svédország Forrás: Eurostat alapján saját számítás
2,8 Kismértékben eldósodott
Észtország, Szlovénia, Románia
Észrevehető, hogy a 2. és 3. klaszter közötti különbség az, hogy míg a 2. csoport országainak az államadósság jelent kihívást, addig a 3. klaszterben a költségvetési hiány leküzdése okoz gondot. A számítások alapján a visegrádi négyek 2013-ban nem tartoztak a szélsőségesen eladósodott országok közé, de nem is jellemzi őket olyan gazdálkodási prudencia, mint például Németországot, így a vizsgált tagállamok a csoportosítás alapján megfelelnek az EU átlagának:
bár
nem
takarékosak,
eladósodottságukkal
nem
fenyegetik
az
EU
fenntarthatóságát. Bár a dolgozat egyik célja egy évre vonatkozó konvergencia-index összeállítása, érdemes azt is elemezni, hogy az idő függvényében hogyan alakult a visegrádi négy ország EU tagállami csoportjaiban való pozíciója, ezért a következőkben azt vizsgálom, hogy az egyes mutatók mentén, tendenciáiban hogyan alakult a vizsgált országok helyzete.
6.2.2.2. A visegrádi négyek nominális pozíciója 2000 és 2013 között 6.2.2.2.1. A költségvetési hiány területén A 2000 és 2013 között eltelt időszak költségvetési egyenlegeinek alakulása alapján az EU tagállamokat négy csoportba lehet sorolni22:
22
A klasztereket kifejező dendogrammot az 1. számú melléklet G) része tartalmazza.
83
Az 1. klaszterbe azok az országok tartoznak, amelyek államháztartási hiánya 2000 után csak ritkán volt deficites, és akkor is az előírt 3%-on belül maradt, ezek az országok Finnország, Dánia, Svédország, Észtország és Bulgária. A 2. klaszterbe olyan országok tartoznak, melyek a vizsgált időszakban ugyan deficittel rendelkeztek, de a csoport átlagos hiánya csak a gazdasági válságot követő időszakban érte el a 8-9%-ot, majd a válságkezelő időszak után sikerült az eredeti szintre szorítaniuk az államháztartási deficitet. Ebbe a csoportba tartozik a visegrádi négy országon kívül Szlovénia, Lettország és Litvánia, Ciprus és Málta, a régebbi tagállamok közül Belgium, Németország,
Spanyolország,
Franciaország,
Olaszország,
Hollandia,
Ausztria,
Portugália, Egyesült Királyság és az új csatlakozók (Románia és Horvátország) A 3. klaszter tagjai Írország és Görögország, ahol a válság óta kirívóan magas a költségvetés hiánya. A klaszterátlagok alakulását a következő ábra mutatja: 31. ábra: A költségvetési hiány/GDP (%) alapján képzett klaszterek átlagos alakulása 5,0
0,0 2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
-5,0
-10,0
-15,0
-20,0
Magas hiánnyal rendelkező klaszter Közepes hiánnyal rendelkező klaszter Alacsony hiánnyal rendelkező klaszter Csehország Magyarország Lengyelország
-25,0
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
A vizsgált 13 évnyi időszakra vonatkozó csoportbontás alapján a visegrádi négyek besorolása nem mond ellent a 2013-ra vonatkozó számításoknak: a négy ország a közepes hiánnyal rendelkező klaszterátlagnak megfelelő hiánnyal rendelkezik, bár Magyarország a 2. klaszterre jellemző tendenciát csak a válság óta követi.
84
6.2.2.2.2. Az államadósság területén A GDP arányos államadósság 2000 és 2013 közötti alakulása alapján három csoport képezhető: 1. klaszter: extrém magas államadósságú országok. Ezek Belgium, Görögország és Olaszország, Írország és Portugália. Ezekben a tagállamokban az államadósság mértéke legkésőbb a válságot követően meghaladta a 100%-ot. 2. klaszter: a közepes államadósságú országok: Dánia, Németország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Ciprus és Málta, Lettország és Litvánia, Hollandia, Ausztria, Szlovénia, Finnország, Svédország, az Egyesült Királyság és a visegrádi államok. 3. klaszter: az alacsony államadósságú országok sorolhatók ide. Ebbe a kategóriába csupán három ország – Románia, Bulgária és Észtország – tartozik. A klaszterképzés eredményét az 1. számú melléklet H) része tartalmazza. A klaszterátlagok alakulása a következő ábrán látható: 32. ábra: Az államadósság/GDP arány (%) alakulása a klaszterekben és a visegrádi négyeknél 140,0 120,0 100,0
Alacsonyan eladósodott klaszter Közepesen eladósodott klaszter Eladósodott klaszter Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia
80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Az ábrából látható, hogy Csehország, Lengyelország és Szlovákia államadóssága 2000 és 2013 között szinte végig az alacsony és a közepes államadósságú országok között mozgott. Magyarország esetében az államadósság ebben az időszakban meghaladta a közepes mértékű klaszter értékét, és egyre távolodik a nagymértékben eladósodott klasztertől, melynek adóssága 2007 óta dinamikusan növekszik
85
6.2.2.2.3. Az infláció területén Az infláció alapján képzett csoportok a következőképpen alakultak23: Az 1. klaszter önmagában Románia alkotja, ahol 2004 után sikerült az inflációt 10% alá szorítani. A 2. klaszterbe a relatív magas inflációs rátájú országok tartoznak. Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Bulgária képzik ezt a csoportot. A 3. klasztert az alacsony, 2-3%-os inflációs rátával jellemezhető országok alkotják. A klaszteranalízis Románián kívül a fenti két csoportba sorolta az EU államokat, a klaszterátlagok alapján a 2. és a 3. klaszter között tized százaléknyi az eltérés. A klaszterátlagokra vonatkozó adatokat a következő ábra mutatja: 33. ábra: Az infláció alakulása az egyes klaszterek és a visegrádi négyek esetén 50,0 % 40,0
30,0
Románia
Magyarország
Szlovákia
Közepes inflációjú klaszter
Csehország
Lengyelország
Alacsony inflációjú klaszter
20,0
10,0
0,0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 -10,0
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés
Az infláció terén a 6.2.1.3.-as részfejezetben tárgyaltaknak megfelelő végeredményt kapjuk: az EU átlagát évről-évre jobban közelíti a vizsgált négy ország inflációs rátája, itt sem beszélhetünk szélsőséges inflációs vagy deflációs hatásokról.
6.2.2.3. A részindexek meghatározása A klaszteranalízis alapján a vizsgált négy ország 2013-ban azonos országcsoportban foglal helyet: költségvetési hiányuk és államadósságuk alapján az EU „középmezőnyébe” tartoznak, emellett az infláció sem volt ebben az évben kirívóan magas ezekben az országokban,
23
Dendogramot ld: 1. számú melléklet I) része.
86
Csehország és Lengyelország az alacsony, Szlovákia és Magyarország a közepes szintű inflációval rendelkező országok közé kerültek a dinamikus számítások során. A pontozásnál így az államháztartási adatok vonatkozásában a közepes eladósodású, az inflációesetében pedig az alacsony inflációjú csoport 2013-as, megfelelőadatát veszem referencia alapnak. 25. táblázat: A visegrádi négy ország nominális adatai és a viszonyítási alap értéke Részindexek értéke
Költségvetési hiány/GDP (%)
Államadósság/GDP (%)
Infláció (%)
Cseh Köztársaság
-1,2
45,0
1,4
Magyarország
-2,5
77,3
1,7
Lengyelország
-4,0
55,7
0,8
Szlovák Köztársaság
-2,6
54,6
1,5
Referenciaérték
-3,7
66,8
1,2
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
A költségvetési hiány területén a magyar adat 2012-ben mind az EU átlaghoz, mind a klaszterek átlagához képest jobb értéket mutatott. A legalacsonyabb hiánnyal rendelkező klaszter átlagához viszonyítjuk mind a négy ország hiányát, ez határozza meg az egyes pontértékeket. Az államadósság vonatkozásában Csehország a legkevésbé eladósodott országcsoportba tartozik. A nominális felzárkózás számszerűsítésénél azt veszem figyelembe, hogy e csoporttól milyen messze helyezkedik el a többi három ország, hiszen hosszú távon a fenntartható mértékű, alacsony államadósság elérése a cél. Az inflációs ráta esetén a cseh gazdaság eleve az alacsonyabb inflációs rátát felmutató klaszterben szerepelt, így ennek átlagához viszonyítjuk a többi országot. Az alacsony inflációjú országcsoport átlagos rátája 2012-ben 2,7%, ez lesz a kiinduló 10 pont. A legjobb eredményhez képest a többi részindex a következőképpen alakul: 26. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai az országcsoportokhoz való nominális közeledés szempontjából Részindexek értéke
Költségvetési hiány/GDP (%)
Államadósság/GDP (%)
Infláció (%)
Cseh Köztársaság
10,0
10,0
5,7
Magyarország
4,8
5,8
4,7
Lengyelország
3,0
8,1
10,0
Szlovák Köztársaság
4,6 8,2 Forrás: Eurostat alapján saját számítás
5,3
87
6.2.3. A maastricht-i kritériumok teljesülése a visegrádi négy országban Ebben a fejezetben azt vizsgálom, hogy a négy állam 2012-ben mennyiben teljesítette Maastricht-i szerződés kritériumait. Röviden kitérek arra is, hogy 2012 után milyen irányvonalak érvényesülnek a fiskális pozíció és az infláció területén, történt-e érdemi javulás vagy romlás az elmúlt időszakban.
6.2.3.1. Nominális konvergencia Magyarországon 2012-ben Magyarország a maastricht-i kritériumok fenntartható fiskális pozícióra és árstabilitásra vonatkozó szabályaiból csupán egyet teljesített, GDP arányos költségvetési hiánya nem érte el a 3%-ot. A három küszöbérték teljesítésének alakulása: 34. ábra: Magyarország és a maastricht-i kritériumok 2013-ban Magyarország
Költségvetés hiánya: 2,5%
Küszöbérték Költségvetés hiánya: 3%
Infláció: 1,7%
Államadósság: 77,3%
Infláció: 2,7%
Államadósság: 60%
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés24
A kritériumok megvalósításában Magyarországnak a 2004 óta eltelt időszakban – 2011 és 2012 kivételével – a fenntartható fiskális pozíció elérése jelentette a legnagyobb kihívást, a költségvetési egyensúly fenntarthatatlansága miatt már a csatlakozás évében túlzott deficiteljárás alá került, majd az ECOFIN 2013 júniusában döntött az eljárás megszüntetéséről. A 2012-es és 2013-as évben is 3% alatt volt a költségvetés hiánya, de a javulás mögött nem az államháztartás alrendszereinek reformja, hanem a bevételek növelése (például ágazati különadó) áll.
24
Az Európai Központi bank jelentése alapján 2013-ban az inflációskritérium 2,7% volt.
88
A magyar államháztartás problémái nem új keletűek, a tartós deficit mögött meghúzódó okokat a következőkben lehet összefoglalni:
A hazai államháztartás kulcsproblémája a túlzott redisztribúció, a nemzeti jövedelem magas fokú újraelosztása. 2013-ban az állam GDP arányos kiadása 50%, s ez a magas arány az elmúlt 10 évben nem csökkent. Az állam túl sok jövedelmet és nem megfelelő szerkezetben von el a gazdaságtól. A redisztribúción belül kedvezőtlen a kiadások struktúrája; egyes kiadások nemzetközi összehasonlításban is túl magas mértékűek (pl. az állami vállalatoknak nyújtott támogatások mértéke), mások pedig elmaradnak a kívánatos szinttől (pl. az oktatásra, képzésre szánt összegek). A KSH 2013-as elemzése szerint az oktatásra fordított kiadások 2008 óta jelentős mértékben csökkennek [KSH, 2013a].
Az állami szférában foglalkoztatottak magas aránya (2013-ban az összes foglalkoztatott közel 30%-a a közszférában dolgozott) és a termelékenység szempontjából az állami alkalmazottak indokolatlanul magasabb átlagjövedelme és az ahhoz kapcsolódó közterhek számottevően növelik az állami kiadások mértékét.
Magas a kormányzati fogyasztás szintje (évek óta tartósan a GDP 10%-a), amely eléri a fejlett országok szintjét.
Az állami bevételek tekintetében az újonnan csatlakozott országokhoz képest magas az adók és járulékok szintje, és szerkezetük sem megfelelő. Magasak a munkát terhelő adók, míg a tőkét, tőkenyereséget terhelő adók alacsonyak, vagy nem is léteznek. Az adórendszer így alapvetően teljesítménykorlátozó hatású illetve nem méltányos, nem felel meg az adózási alapelveknek (átláthatóság, egyszerűség, stb.), erősíti a fekete-szürke gazdaságot és adó – különösen ÁFA – csalásra késztet. Az új kormány ígérete ellenére elhalasztotta a vállalati nyereségadó csökkentését, speciális adórendszert vezetett be a KKV szektorban és ennek kompenzálására szektorális különadókat vetett ki. Ez utóbbiakat (pénzintézeteknél, a gyógyszeriparban és az energiaszolgáltatásban) már 2010 előtt is alkalmazták, azonban súlyuk jelentéktelen volt; 2009-ben a GDP 0,5%-át tették ki. 2011-ben a gyógyszeripari cégek különadója közel megkétszereződött, majd 2012-ben a különadók állandósításával az állam ezek mértékét a GDP közel 3%-ára növelte és további fogyasztási típusú (pl. banki, telefonálási és tranzakciós adókat) vezetett be. [European Commission, 2013a].
Fontos probléma a veszteséges állami vállalatok finanszírozása (MÁV, Magyar Posta, MTV,
stb.).
E
vállalatok
fenntartása
hatalmas
folyó
költséget
és
állandó
adósságnövekedést jelent a költségvetés számára. Az állam által nyújtott szubvenciók
89
mértéke a GDP 3-5%-a, amely az euro övezet átlagának többszöröse. Az elmúlt két évben visszaállamosított vállalatok további költségvetési terhet jelentenek későbbi ki nem számítható finanszírozási igényükkel.
Az állam szervezeti felépítésében és feladat-meghatározásában a centralizáció, decentralizáció folyamata nem működik megfelelően. Korábban a bevételeket felső szinten centralizálták, s ezzel ellentétesen egyre több terhet, feladatot helyeztek alsóbb, helyi-önkormányzati szintre. Újabb intézkedések történtek e téren is: jelentős feladat- és vagyonelvonás történt a helyi önkormányzatoktól, ami az utóbbiak pénzügyi stabilitását tovább rontotta. A szociális és közművelődési intézmények, a kórházak és a közoktatás már
megvalósult
illetve
a
lakossági
szolgáltatások
jelentős
körének
(közműszolgáltatások, hulladékgazdálkodás) tervezett államosítása tovább növeli a centralizáció mértékét.
Fontos szerepük van az intézményi hiányosságoknak, melyek miatt a költségvetési tervezés nem működik megfelelően: a terv- és tényadatok folyamatos eltérése miatt évrőlévre utólagos korrekciókra van szükség. Ez az eljárás erősen korlátozza a hatékony tervezést, működést és végrehajtást.
Az államháztartási reform során nem tisztázódott az állam illetve a magánszektor által finanszírozott szolgáltatások köre. Alkalmas példa erre az ingyenes oktatás és az egészségügy; ez utóbbiban elterjedt gyakorlat a hálapénz „intézménye”, így hazánkban vegyes rendszerű, átláthatatlan finanszírozású rendszer jött létre ezeken a területeken [Gáspár et al, 2004]. E felsorolás igazolja Kornai véleményét a paternalista (vagy koraszülött jóléti) államról.
Magyarországnak a rendszerváltás óta nem sikerült kilábalnia a szocializmus örökségéből, nem sikerült elszakadni az állam „bölcsőtől a sírig” történő jelenlététől [Mihályi, 2008]. Az államháztartási egyensúly elérését segítené, ha az ország megfelelő automatikus költségvetési politikát folytatna. A következő ábrán látható a GDP növekedés és a költségvetési egyenleg közötti kapcsolat.
90
35. ábra: Az automatikus költségvetési politika25 Magyarországon 6,0
GDP növekedés Költségvetés hiánya
0,0 -1,0
4,0 -2,0 2,0
-3,0
%
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 -2,0
-5,0
%
-4,0
0,0
-6,0 -7,0
-4,0
-8,0 -6,0 -9,0 -8,0
-10,0
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés Az ábrából kiolvasható, hogy a 2000 és 2013 között eltelt időszakban a gazdaságpolitika nem követte az együttmozgási követelményt: recesszióban megfogta a kiadásokat, míg a fellendülés alatt növelte azokat. Így összességében Magyarországra inkább következetlen, rövid távú költségvetési tervezés jellemző, ami az államháztartás alrendszereinek fenntarthatóságát és az egyes közszolgáltatások minőségét veszélyezteti. A GDP arányos államadósság Magyarországon az elmúlt években 80% körüli értéket vett fel, ennek jelentős oka a forint tartós gyengülése. A csatlakozás óta eltelt időszakban a forint értéke több mint 20%-ot romlott az euróhoz képest. A jelentős gyengülés miatt, a törlesztések és a részben e célra beforgatott magánnyugdíj vagyon ellenére sem csökkent az adósság. Az inflációs kritérium teljesítése nem okoz gondot hazánknak: 2013-ban 1,7% volt és csökkenő tendenciát mutat. A dezinfláció kezdetben a válság óta jellemző csökkenő belső keresletnek, később a kormány rezsicsökkentési programjának volt köszönhető [GKI, 2014].
25
Az automatikus politika akkor megfelelő, ha ez a két érték együtt mozog.
91
6.2.3.2. Nominális konvergencia Csehországban 2012-ben Csehországnak a magas költségvetés hiány és az infláció okozott problémát: 36. ábra: Csehország és a maastricht-i kritériumok 2013-ban Államadósság: 45%
Csehország Küszöbérték
Infláció:1,4%
Költségvetési hiány: 1,2%
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés
Csehország egyik jelentős problémája az államháztartási egyensúly megteremtése, a rendszerváltás óta eltelt közel 20 év alatt nem volt olyan országvezetés, mely érdemben megváltoztatta volna az állami működés struktúráját. Petr Nečas26 miniszterelnökre hárult a feladat, hogy fenntartható költségvetési gazdálkodást alakítson ki. Ennek érdekében 2010 novemberében széleskörű intézkedéscsomagot fogadtak el a parlamentben, aminek alapján a szociális támogatásokat jelentősen megnyirbálták, csökkentették a politikai pártok támogatását és a lakástakarékosság állami támogatását visszamenőlegesen 50 százalékos adóval sújtották. A megszorítások mellett Nečas belekezdett a nyugdíj- és egészségbiztosítási rendszer reformjába. A reformkényszer és a kormányzati lendület ellenére az ellátórendszerek rövid‐ és középtávú finanszírozása egyelőre nem oldódott meg. A közszféra rendszereinek működtetése – beleértve a béreket is – tovább várat magára, miközben a kormány helyzetét az egyre látványosabb társadalmi tiltakozás nehezítette. Bár 2013-ra a költségvetés hiánya a maastricht-i küszöbérték alá csökkent, az államadósság folyamatosan növekszik, emellett az országnak olyan gazdasági program megvalósítására van szüksége, amely előmozdítja a gazdaság növekedését.
26
Petr Nečas a kormány tagjait ért folyamatos korrupciós ügyek miatt 2012 júniusában lemondott.
92
Összességében 2011 óta Csehországban restriktív gazdaságpolitikát folytatnak, melynek eredménye 2013-ban már látszódott: a költségvetés hiánya 1,2% volt, ez az érték várhatóan 2014-ben is tartható. A cseh gazdaságpolitikai döntéshozatalában az automatikus költségvetési politika jól érvényesül: 2000 és 2013 között a GDP növekedési üteme és a költségvetés egyenlege szignifikáns szinten27 együttmozgott: 37. ábra: Az automatikus költségvetési politika Csehországban
6,0
-1,0
4,0
-2,0
2,0
-3,0
%
0,0
%
8,0
0,0
-4,0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
-2,0
-5,0
-4,0
-6,0 GDP növekedése
-6,0
Költségveté egyenlege/GDP
-7,0
Forrás: Eurostat
Látható, hogy fellendülés esetén mindig javult a költségvetés egyenlege, recesszióban pedig romlott, ez alapján a cseh gazdaságpolitika prudens működésre képes, az államháztartási hiány nem, vagy csak kismértékben kötődik politikai ciklusokhoz. A cseh államadósság mértéke ugyan nem éri el a 60%-os küszöbértéket, de évről-évre növekszik, így tendenciájában romló teljesítményt mutat. A növekvő államadósság/GDP arány mögött a rövid lejáratú hitelállomány növekedése és a lassuló GDP növekedés állt. 2013 óta a cseh gazdaság lassan kilábal a recesszióból, az 1% feletti GDP növekedés és a rövid lejáratú hitelállomány csökkenése várhatóan javítani fog az ország eladósodottságán. Az inflációs kritérium teljesítése nem jelentett kihívás a cseh gazdaságnak, a 2013-2014-es időszakban az inflációs ráta nem éri el a 2%-ot.
27
5%-os szignifikancia szint mellett a Pearson-féle korrelációs együttható értéke 0,77 volt.
93
6.2.3.3. Nominális konvergencia Szlovákiában Bár Szlovákia 2009. január 1-je óta az euró-övezet tagja, a Növekedési és Stabilitási Paktum előírásai rá is vonatkoznak, így a gazdaságpolitikai döntéshozatal során a költségvetési fegyelem betartásának és az árstabilitás megvalósításának, majd fenntartásának prioritással kell bírnia. A 2012-es év a nominális konvergencia szempontjából nem kedvezett Szlovákiának: az infláció és a költségvetés hiánya egyaránt meghaladta a maastricht-i küszöbértéket: 38. ábra: Szlovákia és a maastricht-i kritériumok 2013-ban Költségvetés hiánya:2,6%
Szlovákia Küszöbérték
Államadósság: 54,6%
Infláció:1,5%
Forrás: Eurostat
A költségvetési deficit a válság évében jelentősen megnőtt, viszont az azóta eltelt időszakban az egyenleg folyamatosan javul. Ha Szlovákia esetében is megnézzük az automatikus költségvetési politika alkalmazását, azt látjuk, hogy a cseh államháztartásban a fékek-ellenfékek rendszere jól működik28:
28
Szlovákia esetében a korrelációs együttható értéke 0,78, 5%-os szignifikancia szint mellett.
94
39. ábra: Az automatikus költségvetési politika Szlovákiában 12,0
0,0
10,0
-2,0
8,0 -4,0 6,0
2,0
-8,0
%
-6,0
%
4,0
0,0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
-10,0
-2,0 -4,0
GDP változása
-12,0
Költségvetés egyenlege/GDP
-6,0
-14,0
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés
Az adatok alapján a szlovák gazdaság számára az államháztartás fenntarthatósága és az infláció féken tartása kevésbé okoz gondot, mint a többi visegrádi államnak. Ennek oka lehet, hogy Fico – a két nacionalista kormánypárt ideológiai alapjai és az olykor antidemokratikus nyilatkozatai ellenére – komoly figyelmet fordított az EU-val való kapcsolat megerősítésére és az euró minél korábbi bevezetésére. Így Szlovákia gyakorlatilag a csatlakozás óta megközelítette, majd tartotta a maastricht-i kritériumokat, ezért a 2004-ben csatlakozott tíz ország közül a korábbi lemaradását behozva élenjáró lett a nominális konvergencia tekintetében. Szlovákia a legsúlyosabb visszaesés évében – 2009. január 1-jével – vezette be az eurót. Az ország kezdeti tapasztalatai az euró-zónán belül kimondottan kedvezőek: nem következett be az infláció gyorsulása és a versenyképesség mutatói sem romlottak számottevően. Ennek oka, hogy Szlovákia az euró bevezetésére való felkészülés időszakában ügyes monetáris politikát folytatott a nemzeti valuta felértékelődése érdekében. Ez lassította az árfolyam begyűrűzését, az árak és a bérek emelkedését [Neményi-Oblath, 2012]. Az állam gazdálkodásában negatív elem, hogy az államadósság mértéke 2008 óta dinamikusan nő, 2014-re elérte az 55%-ot, így a kormány életbe léptette az „adósságfék” törvényt, ezért már ebben az évben további költségvetési megszorításokkal kell az országnak számolni.
95
Az infláció mértéke 2012 óta folyamatosan csökken, 2013-ban nem érte el a 1,5%-ot, az idei évre további mérséklődés várható.
6.2.3.4. Nominális konvergencia Lengyelországban 2012-ben Csehországhoz és Szlovákiához hasonlóan Lengyelország is a költségvetési egyenleg és az infláció területén lépte túl az előírt értékeket: 40. ábra: Lengyelország és a maastricht-i kritériumok 2013-ban Költségvetési hiány: 4%
Lengyelország Küszöbérték
Infláció: 0,8%
Államadósság: 55,7%
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés
Az adatokból látszik, hogy Lengyelországban a fiskális egyensúly megteremtése a politikai döntéshozók számára kihívást jelent, ennek okai:
Lengyelország figyelmét az Európai Unió Tanácsa többször felhívta arra, hogy mind közép-, mind hosszú távon biztosítani kell a költségvetés egyensúlyát. Lengyelországban jelenleg az állami redisztribúció mértéke elmarad az EU15 tagállamának átlagától: ez ugyan rugalmasabb működést eredményez, viszont az egyensúly megteremtése érdekében nem elég a bevételeket lecsökkenteni, a kiadásokat is le kellene faragni. Az adórendszer tekintetében a munkát terhelő adókulcsok mértéke és az ebből származó bevétel elmarad az EU átlagától, de itt figyelembe kell venni az alacsony foglalkoztatottságot is.
A nyugdíjrendszer a 90-es évek közepére fenntarthatatlanná vált: 1999-ig a nyugdíjakat közpénzből finanszírozták, ami a költségvetésre egyre nagyobb terheket rótt, hiszen a munkanélküliség elől az állástalanok egy része a rokkantsági nyugdíjazásba menekült. A ’99-es nyugdíjreform három pillérre építette a rendszert: a kötelező állami pillérre, amellyel megvalósították az egyéni tőkeszámlás befizetéseket, a kötelező nyugdíjpénztári befizetésekre és az önkéntes nyugdíjpénztárra. Lengyelország e rendszer bevezetésével 96
úttörőnek számított a visegrádi négyek között, azonban a költségvetési deficit növekedése miatt az ország vezetése 2011-ben úgy döntött, hogy a magánnyugdíj pénztári 7,3%-os befizetésekből 5%-ot átvisznek az állami kasszába. Ez ugyan rövidtávon csökkenti az államháztartás hiányát, viszont nem segíti elő a hosszú távú egyensúlyt és kétségessé teszi a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát. Az EU Tanácsa többször felhívta az ország figyelmét a nemzet elöregedésére: a 65 év feletti népesség száma évről-évre nő.
A közszférában foglalkoztatottak aránya megfelel az EU átlagának, de az állami dolgozók átlagos bruttó bére meghaladja a versenyszféra kereseteit, magas szintje akadályozza a költségvetési deficit csökkenését.
Lengyelországban – Magyarországhoz hasonlóan – gondot okoz az államháztartás további részterületeinek (oktatás, egészségügy) és a veszteséges állami vállalatok finanszírozása. A GDP növekedési üteme és a költségvetés egyenlege azonos irányban mozog, ez a
gazdasági döntések következetességére utal. bár érdemi korreláció nem mutatható ki a két adatsor között. Az ábrából látható, hogy recesszióban romlott az egyenleg, míg a fellendülés alatt csökkent a költségvetés hiánya. 41. ábra: Az automatikus költségvetési politika Lengyelországban 8,0
0,0 GDP változása Költségvetés egyenlege/GDP
-1,0
6,0
-2,0
5,0
-3,0
4,0
-4,0
3,0
-5,0
2,0
-6,0
1,0
-7,0
0,0
%
%
7,0
-8,0 1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés
Lengyelország az államháztartás deficitjének 3%-ra való csökkentését 2015-re vállalta, melynek érdekében az adórendszer teljes reformját szándékoznak végrehajtani, és a hiánycsökkentés szigorúbb gazdasági kereteket igényel.
97
Az államadósság mértéke Lengyelországban nem éri el a 60%-ot és 2013-tól csökkenő tendenciát mutat. Az árszínvonal változásában a többi országhoz hasonlóan dezinflációs folyamatot figyelhetünk meg.
6.2.3.5. A részindexek meghatározása 2013-ban a vizsgált tagállamok számára a költségvetési egyensúly elérése okozott gondot: A 2009 óta eltelt években egyik ország sem tudta a válságkezelő intézkedésekből fakadó hiánynövekedést ellensúlyozni. Magyarország a krízis idején nem engedhette meg magának a fiskális expanziót, így könnyebben közelíti a maastricht-i küszöbértéket. A gazdaságpolitikai folyamatok ismeretében mind a négy ország közös jellemzője, hogy az állami gazdálkodás során a kiadások tartósan meghaladják a bevételeket. Államadósság terén Magyarország kilóg a négy állam közül, a másik három országban referenciaérték alatt van az adósság szintje, hazánk tartósan meghaladja azt, a 60%-os érték elérése a közeljövőben nem fog megvalósulni. A recessziót követő lassú kilábalás, a szűkülő kereslet mind a négy országban visszafogta az inflációt. Az elmúlt években a három out-országban jelentős kamatcsökkentést hajtottak végre: Magyarországon 2,4%, Csehországban 2012 októbere óta 0,05% és Lengyelországban 2013 márciusa óta 2,5% a jegybanki alapkamat. A kamatcsökkentésnek hatása hat negyedév után érvényesül a legerőteljesebben, így Magyarországon és Lengyelországban 2014-2015-re magasabb szintű, de a 3%-ot el nem érő infláció prognosztizálható. A küszöbértékek figyelembevétele mellett megállapítható, hogy az államadósság és az államháztartási hiány területén Csehország áll a legközelebb az elvárt értékekhez, így a 10 pontszámot rendeljük hozzá, míg Lengyelország az inflációs kritérium teljesítésében érte el a maximális pontot. E kiindulásokból a többi ország arányosított pontjai a következők: 27. táblázat: A visegrádi négy ország konvergencia-indexhez használt pontszámai a maastricht-i kritériumok teljesítése alapján Részindexek értéke
Költségvetési hiány/GDP
Államadósság/GDP Infláció
Cseh Köztársaság
10,0
10,0
5,7
Magyarország
4,8
5,8
4,7
Lengyelország
3,0
8,1
10,0
4,6 8,2 Szlovák Köztársaság Forrás: Eurostat alapján saját számítás
5,3
98
6.2.4. A nominális konvergencia indexe, a vizsgált országok rangsora A reálkonvergencia számszerűsítéséhez hasonlóan, a nominális konvergenciára vonatkozó eredményeket is összesítem a 23., 26. és 27. táblázatok alapján: 28. táblázat: A nominális konvergenciára vonatkozó pontszámok összesítése a vizsgált országokban Cseh Köztársaság 1. vizsgálati szint
Költségvetési hiány/GDP 10
Államadósság/GDP
Infláció
átlag
10
5,7
8,6
2. vizsgálati szint
10
10
5,7
8,6
3. vizsgálati szint
10
10
5,7
8,6
átlag
10
10
5,7
8,6
Magyarország 1. vizsgálati szint
Költségvetési hiány/GDP 4,8
Államadósság/GDP
Infláció
5,8
4,7
5,1
2. vizsgálati szint
4,8
5,8
4,7
5,1
3. vizsgálati szint
4,8
5,8
4,7
5,1
átlag
4,8
5,8
4,7
5,1
Lengyelország 1. vizsgálati szint
Költségvetési hiány/GDP 3
Államadósság/GDP
Infláció
8,1
10
7,0
2. vizsgálati szint
3
8,1
10
7,0
3. vizsgálati szint
3
8,1
10
7,0
átlag
3
8,1
10
7,0
Szlovák Köztársaság 1. vizsgálati szint
Költségvetési hiány/GDP 4,6
Államadósság/GDP
Infláció
8,2
5,3
6,0
2. vizsgálati szint
4,6
8,2
5,3
6,0
3. vizsgálati szint
4,6
8,2
5,3
6,0
átlag
4,6
8,2
5,3
6,0
Forrás: saját számítás
A nominális konvergencia esetében a 2013-as évben azt tapasztaljuk, hogy a szintek szerinti megkülönböztetés nem vezet eredményre. Ennek oka, hogy ebben az évben az EU és a közepesen eladósodott országcsoport átlagos értékei, illetve a maastricht-i küszöbértékek között minimális az eltérés. Mutatószámonként a maximum 10 százalékpontos különbséget az egyes referencialapoknál a 10 pontos konvergencia pontszámában nem lehet szignifikánsan kifejezni. Természetesen ez az eredmény „évspecifikus”, korábbi évekre számított pontszámok esetén látványosabb a különbség (lásd 4. számú melléklet a 2012-es év 99
eredményeivel). Ebből arra is lehet következtetni, hogy az EU-n belül egyre egyértelműbb jelei vannak az országok közötti nominális értelemben vett konvergenciának. Magyarország utolsó helyezését egyrészt a régiós átlagot jócskán meghaladó államadósságának köszönheti a 2013-as évben, másrészt a rangsorolásban a relatíve magas inflációs ráta és költségvetési hiány is rontott helyzetén.
6.3. A szerkezeti konvergencia A szerkezeti konvergencia vizsgálatánál először azt ismertetem, hogy 2012-ig a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya, a szegénységi ráta és a vállalkozási környezetre vonatkozó mutatószámok terén a visegrádi négyek teljesítménye hogyan viszonyult az EU átlagához. Ezt követi a négy állam országcsoportokba sorolása és a 2012-es év értékelése. Végül az egyes országok társadalmi változásait a térségek rugalmasságának vizsgálatával elemzem.
6.3.1. A négy állam szerkezeti adatainak vizsgálata az EU átlagához képest 6.3.1.1. A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya A következő ábra szemlélteti, hogy a visegrádi négy országban és az EU tagállamokban átlagosan a foglalkoztatottak hány százaléka dolgozik a mezőgazdaságban: 42. ábra: A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya a négy országban és az EU23-ban 25,0
%
Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia EU23 átlaga
20,0
15,0
10,0
5,0
0,0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Forrás: Eurostat
Az ábrán látható, hogy Lengyelországban, mind az EU átlagához, mind a régiós társaihoz képest kirívóan magas a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya, de tendenciájában 100
erőteljesebben csökken, mint a többi tagállamban. Ez az adat részben magyarázza reálkonvergencia esetében vizsgált magas munkanélküliséget 1998 és 2008 között: a mezőgazdaság fokozatos leépítésével átmenetileg nőtt, majd az ipari és tercier szektor megerősödésével csökkent a munkanélküliség. A többi három ország munkanélküliségi adatait azonban nem magyarázza a mezőgazdaság helyzete, az EU átlagához képest Csehországban és Szlovákiában egyaránt alacsony az e szektorban foglalkoztatottak aránya, Magyarországon pedig kismértékben haladja meg azt. Az eddigi konvergencia-elemzések feltételezték, hogy a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya jelenti majd az egyik legfontosabb gátat e tagállamok felzárkózási folyamatában [ICEG, 2005], de a 2000 óta eltelt időszak adatai alapján a visegrádi négy ország esetében a reálkonvergencia szempontjából nem a szerkezet lassú átalakulása képviseli a legjelentősebb akadályt.
6.3.1.2. Az üzleti környezet Az üzleti környezet esetében az „Ease of doing business” mutatójából az összes EU tagállamra csupán 2006-tól állnak adatok rendelkezésre. A négy vizsgált ország és az EU23 átlagos pontértékének alakulását mutatja a következő ábra: 43. ábra: „Ease of doing business” rangsor értékei a visegrádi négyeknél és az EU23-ban 80
pont
70 60 50 40 30
Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia EU23 átlaga
20 10 0 2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
Forrás: „Ease of doing business” rank
Az 5.3.4. fejezetben ismertetett index alacsony pontszám esetén mutat vállalkozásbarát környezetet. A 2006-2013 között eltelt időszakban mind a négy államban kedvezőtlenebbek voltak a vállalkozási körülmények, mint az EU többi tagállamában átlagosan. Az elmúlt két évben Lengyelország jelentősen javított a pozícióján, a Cseh Köztársaságban és Magyarországon hét év alatt kismértékben romlottak a vállalkozási tevékenység feltételei. Az EU átlagához Szlovákia áll a legközelebb. A 2013-as jelentés alapján a következő területek jelentik az egyes országok gyengeségeit:
101
29. táblázat: A visegrádi négyek vállalkozási feltételeinek gyenge és erős pontjai Gyengeségek
vállalkozás indítása; áramhoz való hozzájutás; adófizetés áramhoz való hozzájutás; adófizetés; befektetések támogatása vállalkozás indítása; áramhoz való hozzájutás; adófizetés vállalkozás indítása; befektetések támogatása; külkereskedelem
Csehország
Magyarország
Lengyelország
Szlovákia
Erősségek
vagyon regisztrálása; vállalkozások megszüntetése szerződések érvényesítése
hitel
vagyon regisztrálása
Forrás: EDBR 2013 alapján saját szerkesztés
6.3.1.3. A szegénység 2006 után két államban, Csehországban és Szlovákiában is az EU átlag alatti szintre csökkent a szegények aránya. A lengyel és szlovák gazdaságban az egyes régiók között nagy eltérések mutatkoznak a fejlettségben (lásd 6.3.3. fejezet), de összességében a szegénységi küszöb alatt élők aránya Szlovákia esetében lényegesen alacsonyabb, mint a többi tagállamban, Lengyelország esetében pedig e szegénységi érték megfelel az EU átlagnak. A négy tagállam közül egy ország esetében 2008 óta tartós romlás figyelhető meg: Magyarországon a szegénységi ráta 2012-ben meghaladta a 2005-ös szintet, tendenciájában egyaránt távolodik a régiós társaitól és az EU átlagától. 44. ábra: Szegénységi ráta a visegrádi négy országban és az EU23-ban 45,0 40,0 35,0 30,0 25,0 20,0 15,0 10,0 5,0 0,0
% Csehország Magyarország Lengyelország Szlovákia EU23 átlaga
2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Forrás: Eurostat
102
6.3.1.4. A részindexek meghatározása A mezőgazdasági foglalkoztatottság, a szegénység és az üzleti környezet feltételeinek az EU átlagához való megfelelés alapján megállapítható, hogy Csehország áll a legközelebb az uniós átlaghoz, mind a mezőgazdaságban foglalkoztatottak, mind a szegénység területén, így a konvergencia részindexének meghatározásakor a maximális 10-es pontérték ehhez az országhoz rendelhető. Szlovákiában viszont a vállalkozási környezet a legkedvezőbb, így a 10-es pontszámot ez az állam kapja. 30. táblázat: Szerkezeti konvergencia értékei a négy országban és a referenciaérték Részindexek értéke Cseh Köztársaság Magyarország Lengyelország Szlovák Köztársaság Referenciaérték
Mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya
Vállalkozási környezet
Szegénységi ráta
3,3 65 6,9 54 12,0 55 3,4 46 6,7 39 Forrás: EDBR2013 és Eurostat alapján saját számítás
14,6 33,5 25,8 19,8 26,0
31. táblázat: A szerkezeti konvergencia részpontszámai az EU átlagának figyelembe vételével Részindexek értéke
Mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya
Vállalkozási környezet
Szegénységi ráta
Cseh Köztársaság
10,0
6,0
10,0
Magyarország
4,8
7,2
4,4
Lengyelország
2,8
7,0
5,7
Szlovák Köztársaság
9,7
8,4
7,4
Forrás: EDBR2013 és Eurostat alapján saját számítás
6.3.2. A négy vizsgált ország és a referenciacsoportok kapcsolata Ebben a fejezetben először a konvergenciaindex meghatározásához szükséges 2012-es eredményeket ismertetem, vagyis azt, hogy mely tagállamok teljesítményéhez áll legközelebb a vizsgált négy ország. Ezt követi a felzárkózási folyamat időbeni alakulásának leírása, végül az egyes részindexek meghatározása.
103
6.3.2.1. A visegrádi négyek szerkezeti konvergenciája az EU tagállamok csoportjaihoz 2013-ban 2013-ban a klaszterelemzés alapján két csoportba sorolhatók az EU tagországok (az elemzés eredményét mutató dendogramot az 1. számú melléklet J) része szemlélteti). A csoportképzés alapjául szolgáló változók átlagértékeit és az egyes klaszterekbe tartozó országokat a következő táblázat összesíti: 32. táblázat: Klaszterátlagok és országcsoportok a 2013-as szerkezeti értékek alapján Megnevezés Mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya (%) Vállalkozási környezet Szegénységi ráta (%) Kategória
Csoport országai
1. klaszter
2. klaszter
4,5
11,2
25,7
72,1
22,9 31,1 Fejlett Kevésbé fejlett Belgium, Dánia, Németország, Észtország, Írország, Spanyolország, Franciaország, Bulgária, Görögország, Horvátország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Olaszország, Málta, Románia, Hollandia, Ausztria, Portugália, Csehország, Magyarország, Szlovénia, Finnország, Lengyelország Svédország, Egyesült Királyság, Szlovákia Forrás: EDBR és Eurostat alapján saját számítás
2013-ban a szerkezeti értékek alapján Magyarország, Csehország és Lengyelország a fejletlenebb csoportba került, olyan országok közé, ahol relatíve magas a mezőgazdaság kiterjedtsége, kevésbé vállalkozásbarát az üzleti környezet és viszonylag magas a szegénység. Szlovákia a 2013-as értékek alapján a fejlettebb országok közé tartozik. Az eredmények azt mutatják, hogy a visegrádi négyek a szerkezetváltozás szempontjából gyorsabban közelednek az EU államaihoz, mint a reálfejlettség terén. A következőkben az országok csoportba sorolásával részleteiben elemzem, hogy tendenciáiban történt-e felzárkózás vagy eleve az EUs értékeknek megfelelő teljesítmény jellemezte ezt a négy országot.
6.3.2.2. A visegrádi négyek szerkezeti konvergenciája 2013-ig29 6.3.2.2.1. A mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya A mezőgazdasági foglalkoztatottak területén a klaszterelemzés a 2006-2013-as időszak adatai alapján négy csoportba sorolta az országokat30:
29
Az EDB mutató és a szegénységi ráta korlátozott rendelkezésre állása miatt a szerkezeti tényezőket a 20062013-as időszakra vizsgálom.
104
1. klaszter: alacsony mezőgazdasági foglalkoztatású országok, tehát Ausztria, Finnország, Írország, Csehország, Szlovákia, Spanyolország, Olaszország, Észtország, Ciprus, Belgium, Németország, Egyesült Királyság, Hollandia, Svédország, Málta, Dánia és Franciaország. 2. klaszter: közepes mezőgazdasági foglalkoztatással rendelkező országok, azaz Lettország, Litvánia, Magyarország és Szlovénia. 3. klaszterbe a kiterjedt mezőgazdasággal rendelkező országok tartoznak: Görögország, Portugália, Horvátország és Lengyelország. 4. klaszterbe csupán két ország került, ahol kirívóan magas a mezőgazdasági foglalkoztatás szintje, ezek: Bulgária és Románia. A következő ábrából láthatjuk, hogy a négy országban hogyan alakult ez az érték a négy visegrádi országban a klaszterátlagokhoz képest: 45. ábra: A mezőgazdasági foglalkoztatottak arányának alakulása a visegrádi négyek és az egyes klaszterek esetében 30,0
%
Alacsony foglalkoztatású csoport Közepes foglalkoztatású csoport
25,0
Magas foglalkoztatású csoport
20,0
Kiugróan magas foglalkoztatású csoport Csehország
15,0 10,0
Szlovákia
5,0
Magyarország
0,0
Lengyelország 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Az ábrából kitűnik, hogy Csehország és Szlovákia mezőgazdasági foglalkoztatottságra vonatkozó
értékei
teljesen
megfelelnek
az
EU
legalacsonyabb
mezőgazdasági
foglalkoztatással bíró országcsoportjára jellemző értéknek. Magyarország esetében ez az érték magasabb, a közepes foglalkoztatású klaszter átlagát alulról közelíti. Lengyelországban ez a
30
1. számú melléklet K) része a dendogram.
105
mérőszám felülről közelíti a magas mezőgazdasági foglalkoztatottságú országokat, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma fokozatosan csökken. 6.3.2.2.2. Az üzleti környezet A vállalkozások megfelelő feltételeinek klaszterelemzése három csoportot hozott létre, a klaszterképzés végeredményét az 1. számú melléklet L) része tartalmazza31. 1. klaszter: az alacsony indexű országok, itt a legkedvezőbbek a vállalkozási körülmények.
Ide
tarozik
Ausztria,
Belgium,
Dánia,
Észtország,
Finnország,
Franciaország, Németország, Írország, Lettország, Litvánia, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság. 2. klaszter: közepesen vállalkozóbarát országok, a visegrádi négyeken kívül ide sorolható még Bulgária, Ciprus, Olaszország, Portugália, Románia, Szlovénia és Spanyolország. 3. klaszterbe azok az országok tartoznak, ahol a vállalatok relatív nehéz körülmények között végzik tevékenységüket. Ezek az országok Horvátország, Görögország és Málta. A négy vizsgált tagállam ugyan a második klaszterben foglal helyet, de Csehország és Lengyelország a megfelelő vállalkozói környezet kialakításában rosszabbul teljesít, mint a hasonló fejlettségű országok, bár 2012 óta dinamikus fejlődést mutat ezen a területen. Szlovákia megfelelőbb üzleti környezetet hozott létre, mint a klasztere, de évről-évre ront ezen a pozíción. Magyarország mérőszáma e területen megfelel ugyan a klaszterátlagnak, de 2009 óta romló tendenciát követ.
31
Ciprus és Málta adatai hiányosak voltak, a rendelkezésre álló adataik alapján utólag lettek besorolva az értékeiknek megfelelő klaszterekbe.
106
46. ábra: A visegrádi négyek és a klaszterek átlagos vállalkozói környezetet jellemző pontszáma 120
pont
100
Kedvesző környeztű klaszter
80
Közepesen vállalkozásbarát klaszter Kevésbé vállalkozásbarát klaszter
60
Csehország Magyarország
40 Lengyelország Szlovákia
20
0 2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
Forrás: EDBR alapján saját számítás (Megjegyzés: az alacsonyabb pontszám kedvezőbb környezetet jelent.)
6.3.2.2.3. A szegénység A szegénységi ráta alapján számított klaszterek a következők: Az 1. klaszterbe az alacsony szegénységi rátával rendelkező országok tartoznak: Ausztria,
Belgium,
Csehország,
Dánia,
Észtország,
Finnország,
Franciaország,
Németország, Írország, Olaszország, Hollandia, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság, Ciprus, Málta és Portugália. A 2. klaszterbe tartoznak a közepes mértékben szegény országok, vagyis Görögország, Horvátország32, Lettország, Litvánia, Románia, Magyarország és Lengyelország. A klaszterelemzés dendogramja az 1. számú melléklet M) részében található. A 3. klasztert Bulgária jelenti az EU tagállamokhoz képest extrém magas szegénységi rátájával.
32
Az EBD mutató esetében tapasztalt adathiányhoz hasonlóan itt Horvátország került utólag besorolásra.
107
A visegrádi négyek két külön csoportba kerültek e besorolás alapján: Csehország és Szlovákia a „gazdagabb” országcsoport tagja, míg Lengyelország és Magyarország a szegénység területén közelebb áll például Romániához és Görögországhoz. 47. ábra: A szegénységi ráta alakulása a visegrádi négy országban és az országcsoportokban 70,0
%
Bulgária
60,0
Magyarország Lengyelország
50,0
Csehország 40,0
Szlovákia Alacsonyabb szegénységi rátájú klaszter Magasabb szegénységi rátájú klaszter
30,0 20,0 10,0 0,0 2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
2013
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
Csehország szegénységi rátája alacsonyabb, mint saját klaszterében, társadalmi jólét szempontjából ez az ország a legfejlettebb a négy közül. A szlovák szegénységi arány megfelel a legkevésbé szegény csoport átlagának, 2011 óta Csehországhoz hasonlóan szintén kedvezőbb a szegénységre vonatkozó adata, Lengyelország pedig évről-évre közelíti ez az értéket. Magyarországon a szegénységi ráta 2005-ben még jelentősen alulmúlta a közepesen szegény országok átlagát, 2013-ra az arány értékének növekedésével viszont már túl is haladta azt.
6.3.2.3. A részindexek meghatározása A szerkezeti konvergencia klaszter alapú elemzése során a visegrádi államok eltérő pozíciót foglaltak el. A mezőgazdasági foglalkoztatás területén Csehország és Szlovákia az alacsony, Magyarország a közepes szintű, Lengyelország a magas foglalkoztatású országcsoporthoz
tartozott.
A
konvergencia-index
részadataihoz
így
az
alacsony
foglalkoztatású klaszter 2013-as átlagos értékét választom referencia alapul. A vállalkozási környezet minősége a csoportképzés során mind a négy országban hasonló, így a közepesen
108
kedvező vállalkozási környezettel rendelkező országcsoport átlaga lesz a pontozás alapja. A szegénységi ráta alakulásában Csehország és Szlovákia a kedvezőbb adatú, Lengyelország és Magyarország a magasabb szegénységi rátájú országok közé tartozik, itt a referencia szintet a kevésbé szegény országok átlagos értéke adja. A számításokhoz felhasznált adatokat mutatja a következő táblázat: 33. táblázat: A szerkezeti konvergencia értékei a négy országban és a referenciaérték Részindexek értéke Cseh Köztársaság Magyarország Lengyelország Szlovák Köztársaság Referencia érték
Mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya (%)
Vállalkozási környezet
3,3 65,0 6,9 54,0 12,0 55,0 3,4 46,0 3,1 52,4 Forrás: Eurostat és EDBR alapján saját számítás
Szegénységi ráta (%) 14,6 33,5 25,8 19,8 21,7
2013-ban a mezőgazdasági foglalkoztatottak terén az alacsony mérőszámmal jellemezhető klaszterhez képest Csehországban és Szlovákiában egyaránt kisebb mértékű volt a foglalkoztatás e szektorban. A cseh gazdaság érte el a legalacsonyabb – referenciaértéket is alulmúló – szintet, így a 10-es pontértékkel ruházható fel. Az üzleti környezetre vonatkozó pontszám kialakításánál azt veszem figyelembe, hogy melyik ország mutatószáma van a legközelebb a fejlett vállalkozói körülményekkel rendelkező országok átlagához (a legjobb értékkel rendelkező klaszterátlag jelenti a 10 pontot). A szegénységi ráta pontozásánál Csehországot illeti a maximális pont, mert a szegénységi arány ebben az országban múlta alul legnagyobb mértékben a fejlett klaszter átlagát. Ennek eredményét mutatja a következő számítás: 34. táblázat: A szerkezeti konvergencia részindexei a referenciacsoportokhoz való viszonyítás alapján 2013-ban Részindexek értéke
Mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya
Vállalkozási környezet
9,4 7,1 Cseh Köztársaság 4,5 8,5 Magyarország 2,6 8,4 Lengyelország 9,2 10,0 Szlovák Köztársaság Forrás: EDBR2013 és Eurostat alapján saját számítás
Szegénységi ráta 10,0 4,4 5,7 7,4
A folyamatok vizsgálata alapján azonban fény derült arra, hogy Magyarország a szerkezeti változások során lemarad társaitól és visszarendeződés jellemzi. Lengyelország ugyan e strukturális területen elmaradottabb, mint Csehország és Szlovákia, de fokozatosan küzdi le
109
hátrányát. A Cseh és a Szlovák Köztársaság szinte mindegyik vizsgált területen az EU fejlettebb országcsoportjai közé tartozik.
6.3.3. Szerkezeti konvergencia a négy országon belül Ebben a részben azt vizsgálom, hogy a visegrádi négy országon belül az egyes térségek mennyire rugalmasak, képesek-e krízis után dinamikusan fejlődni. Az egyes országok esetében gyorsítaná a fejlettebb EU tagállamokhoz való felzárkózást, ha a vizsgált tagállamokat többségében fejlődő vagy sikeres térségek alkotnák. Ennek elemzéséhez az egyes országok NUTS2 régióira vonatkozó, háztartási rendelkezésre álló jövedelem alakulását veszem figyelembe. Ezeket az adatokat a 2. számú melléklet tartalmazza33. Az adatokból látszik, hogy 2009-ben – Szlovákia kivételével
34
– csökkent az egy főre jutó jövedelem a
tagállamokban, a krízis ekkor éreztette legjobban a hatását a háztartások életében. A 48. táblázat mutatja az eredményeket. A besorolás lényege, hogy az egyes országokban az régiók átlagos háztartási jövedelméhez képest 2009 előtt és után az adott régió jövedelme kisebb vagy nagyobb volt. Ha mindkét időszakban kisebb, akkor stagnáló térségről, ha mindkét időszakban nagyobb, akkor sikeres térségről beszélünk, az átlag alatti teljesítményt feljavító térségek a fejlődő térségek, az átlaghoz képest romló teljesítményűek a visszaesők.
35. táblázat: A térségek típusai Válság előtt és után is átlagon felüli teljesítmény
Csehország NUTS2 régiói Praha Strední Cechy
Sikeres térségek
Jihozápad Severozápad Válság előtt és után is átlagon aluli teljesítmény
Severovýchod Jihovýchod
Stagnáló térségek
Strední Morava Moravskoslezsko Sikeres térségek aránya
33
25% (8 térségből 2 db)
A rendelkezésre álló jövedelem NUTS2 régióinak adatai sajnos csak 2011-ig elérhetőek, így a számítások nem aktuálisak, de módszertanában alkalmasak arra, hogy ismertesség a területi rugalmasság metódusát. Az adatok ismeretében feltételezhetjük, hogy 2012-2013-ban nem érte olyan sokk egyik országot sem, amely érdemben módosította volna a kategorizálást. 34 Szlovákia esetében a krízistől függetlenül az egyes régiók átlaghoz való viszonyát vesszük figyelembe.
110
Magyarország NUTS2 régiói Közép-Magyarország
Válság előtt és után is átlagon felüli teljesítmény
Közép-Dunántúl
Sikeres térségek
Nyugat-Dunántúl Dél-Dunántúl Válság előtt és után is átlagon aluli teljesítmény
Észak-Magyarország Észak-Alföld
Stagnáló térségek
Dél-Alföld Sikeres térségek aránya
43% (7 régióból 3 db) Lengyelország NUTS2 régiói Lódzkie Mazowieckie Slaskie
Válság előtt és után is átlagon felüli teljesítmény
Wielkopolskie
Sikeres térségek
Zachodniopomorskie Dolnoslaskie Pomorskie Malopolskie Lubelskie Podkarpackie Válság előtt és után is átlagon aluli teljesítmény
Swietokrzyskie Podlaskie
Stagnáló térségek
Lubuskie Opolskie Kujawsko-Pomorskie Warminsko-Mazurskie Sikeres térségek aránya
44% (16 térségből 7 db) Szlovákia NUTS2 régiói
Válság előtt és után is átlagon felüli teljesítmény
Bratislavský kraj
Válság előtt és után is átlagon aluli teljesítmény Sikeres térségek aránya
Sikeres térségek
Západné Slovensko Stredné Slovensko
Stagnáló térségek
Východné Slovensko 25% (4 térségből 1 db)
Forrás: Eurostat alapján saját szerkesztés
A négy ország régióinak eredménye alapján e tagállamokban nem találhatóak fejlődő vagy visszaeső régiók, mert a krízis nem változtatta meg az átlagos teljesítményhez való viszonyt. Ez azt jelenti, hogy a vizsgált négy tagállam régiói merevek, nem reagálnak a külső sokkokra: valamely esemény hatására nem történik nagy visszaesés a jövedelemben, de növekedést sem lehet tapasztalni. 111
Ez a szerkezeti merevség két országban is látványosan érvényesíti hatását, Szlovákiában és Lengyelországban is jelentős az egyes régiók közötti különbség. Európán belül Szlovákiában tapasztalhatók a legnagyobb fejlettségbeli eltérések a régiók között: 1995-ben az egy főre jutó GDP relatív szórása meghaladta az 50%-ot, a foglalkoztatottság és a munkanélküliség is 8-13%-os relatív szórást mutat 1995 és 2008 között, 2008 óta csak kismértékben csökkent ez az érték. A szlovák lakosságot a többi között ez is motiválta az EU-hoz való csatlakozásra, hiszen így 2002 óta rendelkezésére állnak a fejlesztési támogatások. A regionális fejlesztési támogatásról szóló 503/2001. Tt. számú törvény a támogatási célokat a következő négy pontban fogalmazza meg: Szlovákia kiegyenlített gazdasági és szociális fejlődésének biztosítása, a régiók közt fennálló gazdasági és szociális fejlettségbeli különbségek mérséklése és megszüntetése, az alacsony gazdasági teljesítményű és életszínvonalat biztosító régiók keletkezésének megakadályozása, a régiók tartósan fenntartható gazdasági és szociális fejlődésének biztosítása, a szlovák kormánynak továbbra is feladata az uniós források felhasználásának hatékonyabbá tétele, ugyanis a fejletlenebb régiók 2004 óta csak kismértékben tudtak felzárkózni, elmaradásuk a többi régióhoz képest még mindig hatalmas [Lelkes, 2006]. Lengyelországban ez a megosztottság a munkaerőpiacon érvényesül a leglátványosabban:
Lengyelország 2008-ig a visegrádi négyek közül a legmagasabb munkanélküliségi rátával rendelkező ország volt. Az ország az unióhoz való csatlakozást a munkapiaci egyensúlytalanság szempontjából előnyére tudta fordítani: közel 2 millióan vállaltak külföldön munkát, illetve az uniós támogatásokat megfelelően sikerült felhasználni.
2010 óta azonban a munkanélküliségi ráta ismét gyorsulva növekszik, és a területi egyenlőtlenségek is nyilvánvalóbbá váltak. 2004 és 2008 között a lengyel statisztikai hivatal regionális adatai alapján a munkanélküliségi rátára vonatkozó relatív szórás 16%ról 17%-ra nőtt, a legelmaradottabb északi és keleti régió munkanélküliségi rátája 2%-kal magasabb a lengyel átlagnál. Az egy főre jutó GDP alakulása hasonló állapotot tükröz: a relatív szórás négy év alatt 22%-ról 24%-ra nőtt, az említett két régió egy főre jutó GDPje közel 25%-kal marad el az átlagtól. Ezek a számok viszont arra utalnak, hogy bár az EU-s támogatásokkal sikerült elérni a munkanélküliség csökkenését, de az elmaradottabb régiók fejlődése továbbra sem indult el.
112
A munkaerőpiaci viszonyoknak nem kedvez a bérek szórása sem. A lengyel statisztikai hivatal elemzése alapján a vezetők és a diplomások az átlagbér 210%-ának megfelelő bruttó bért kapnak, míg az összes többi – a statisztikai hivatal által képzett – foglalkozási kategória
(műszaki,
képzett
mezőgazdasági
dolgozók,
iparosok,
gépészek
és
alapvégzettséggel rendelkező munkások) keresete átlagosan 25%-kal marad el a bruttó átlagbértől [Central Statistical Office – Poland, 2010]. A bérezési különbségek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a lengyel foglalkoztatási ráta lényeges alacsonyabb, mint az EU átlag, bár ez 2004 óta kismértékű növekedést mutat. Hasonló javulást jelez e téren, hogy míg 2000-ben egy alkalmazottra 2,6 fő eltartása jutott, addig 2010-ben ez a mérőszám már csak 2,3. Ha egy országban sok a sikeres térség, akkor ez egy megfelelő állapot, hiszen egy esetleges válság vagy katasztrófa nem tesz kárt az adott régió jólétében, viszont ha a stagnálás jellemző a térségekre, akkor a rugalmatlanság miatt csökken az esély a felzárkózásra. Szlovákia és Magyarország esetében a régiók csupán negyede, Lengyelország és Csehország esetében a területek kevesebb, mint fele tartozik a sikeres térségek közé. A 10-es pontérték azt jelentené, hogy minden térség sikeres vagy fejlődő. Arányosítással a következő értékeket kapjuk: 36. táblázat: A konvergencia részindexéhez szükséges pontok meghatározása Részindexek értéke
Térségek rugalmassága
% Pontszám 25 2,5 Cseh Köztársaság 43 4,3 Magyarország 44 4,4 Lengyelország 25 2,5 Szlovák Köztársaság Forrás: Eurostat alapján saját számítás
113
6.3.4. A szerkezeti konvergencia indexe, az országok rangsora A 31., 34. és 36. táblázat alapján az egyes országok szerkezeti felzárkózásának mértékét a következő táblázat mutatja: 37. táblázat: A szerkezeti konvergencia indexe Cseh Köztársaság
Mezőgazdasági foglalkoztatottak
Vállalkozási környezet
Szegénységi ráta
átlag
1. vizsgálati szint
10,0
6,0
10,0
8,7
2. vizsgálati szint
9,4
7,1
10,0
8,8
2,5
2,5
2,5
2,5
5,2 Vállalkozási környezet
7,5 Szegénységi ráta
6,7
Magyarország
7,3 Mezőgazdasági foglalkoztatottak
1. vizsgálati szint
4,8
7,2
4,4
5,5
2. vizsgálati szint
4,5
8,5
4,4
5,8
3. vizsgálati szint
4,3
4,3
4,3
4,3
átlag
6,7 Vállalkozási környezet
4,4 Szegénységi ráta
5,2
Lengyelország
4,5 Mezőgazdasági foglalkoztatottak
1. vizsgálati szint
2,8
7,0
5,7
5,2
2. vizsgálati szint
2,6
8,4
5,7
5,6
3. vizsgálati szint
4,4
4,4
4,4
4,4
átlag Szlovák Köztársaság
3,3 Mezőgazdasági foglalkoztatottak
6,6 Vállalkozási környezet
5,3 Szegénységi ráta
5,0
1. vizsgálati szint
9,7
8,4
7,4
8,5
2. vizsgálati szint
9,2
10,0
7,4
8,9
3. vizsgálati szint
2,5
2,5
2,5
2,5
átlag
7,1
7,0 Forrás: saját számítás
5,8
6,6
3. vizsgálati szint
35
átlag
A számítások alapján a cseh és a szlovák gazdaság szerkezeti átalakulása a legütemesebb: a vizsgált időszakban teljesítményük minimum 1 pontértékkel meghaladja a másik két visegrádi országét, mindkét országot alacsony mezőgazdasági foglalkoztatás és szegénységi ráta jellemzi. A cseh és a szlovák gazdaságban egyaránt a régiók merevsége okoz gondot, a vállalkozási feltételek Szlovákiában lényegesen kedvezőbbek, nem csupán cseh társához, hanem Lengyel- és Magyarországhoz képest is.
35
A számítás következetessége miatt 3-as súllyal veszem figyelembe.
114
Csehország érte el a legmagasabb pontszámot – a reál- és nominális konvergencia területeihez hasonlóan – a szerkezeti mutatókban is élenjáró. Lengyelországban a magas mezőgazdasági foglalkoztatottság okozza az alacsony szerkezeti konvergencia-értéket, melyhez még viszonylag magas szegénység és közepesnek mondható vállalkozási környezet társul. Magyarország szerkezeti felzárkózását ellenirányú folyamatok jellemzik: a szegénység (e mérőszám hazánkban a legrosszabb) és a mezőgazdasági foglalkoztatottság újra növekszik, miközben az üzleti környezet feltételei romlanak. E jellemzők mellé merev térségek társulnak, melyek a fejlődés gátját is jelentik.
115
7. EREDMÉNYEK, KÖVETKEZTETÉSEK Ebben a részben a 6. fejezetben kifejtett számítások segítségével mutatom be a kutatás fontosabb megállapításait, igazolom/cáfolom hipotéziseimet. Emlékeztetőül összefoglalom a dolgozat hipotéziseit: H1: Az általánosan alkalmazott konvergencia-mutatók nem eléggé árnyaltak a konvergencia komplex jellegének vizsgálatára, készíthető olyan konvergencia-index, amely a konvergencia jelenségek több aspektusát is képes egyidejűleg tükrözni, a viszonyítási alapok bővítésével az elemzés eltérő konvergencia-eredményekhez vezet. H2: A sikeres fejlődési pálya, az elmaradás behozásának feltétele, hogy a három konvergencia-kategóriában egyszerre legyenek képesek az érintett országok stabil teljesítményre. H3: A négy tagállam EU-hoz való csatlakozása előmozdítja az adott ország gazdasági fejlődését és a szegényebb régiók felzárkózását. H4: Kimutatható a tagállamok közötti gazdasági-társadalmi közeledés. A hipotézisek vizsgálatához, az áttekinthetőség kedvéért a 6. fejezetben elvégzett számítások eredményeit – a 22., 28. és 37. táblázat segítségével – a következő táblázatban összesítettem:
116
38. táblázat: Összesítő táblázat a konvergencia értékeiről Reálkonvergencia
Nominális konvergencia
Egy főre jutó
Munkanélküliségi
Foglalkoztatási
Költségvetési
GDP
ráta
ráta
hiány/GDP
1. vizsgálati szint
5,8
10,0
10,0
2. vizsgálati szint
4,0
10,0
3. vizsgálati szint
9,5
Csehország
Szerkezeti konvergencia Mezőgazdasági
Szegénységi
Államadósság/GDP
Infláció
10
10
5,7
10,0
6,0
10,0
10,0
10
10
5,7
9,4
7,1
10,0
7,1
10,0
10
10
5,7
2,5
2,5
2,5
Egy főre jutó
Munkanélküliségi
Foglalkoztatási
Költségvetési
GDP
ráta
ráta
hiány/GDP
Államadósság/GDP
Infláció
1. vizsgálati szint
4,0
7,3
8,6
4,8
5,8
4,7
4,8
7,2
4,4
2. vizsgálati szint
2,8
7,2
8,6
4,8
5,8
4,7
4,5
8,5
4,4
3. vizsgálati szint
10,0
10,0
6,1
4,8
5,8
4,7
4,3
4,3
4,3
Egy főre jutó
Munkanélküliségi
Foglalkoztatási
Költségvetési
GDP
ráta
ráta
hiány/GDP
Államadósság/GDP
Infláció
1. vizsgálati szint
4,1
7,3
8,9
3
8,1
10
2,8
7,0
5,7
2. vizsgálati szint
2,9
7,3
8,9
3
8,1
10
2,6
8,4
5,7
3. vizsgálati szint
5,6
6,5
6,2
3
8,1
10
4,4
4,4
4,4
Egy főre jutó
Munkanélküliségi
Foglalkoztatási
Költségvetési
GDP
ráta
ráta
hiány/GDP
Államadósság/GDP
Infláció
1. vizsgálati szint
5,4
5,0
8,9
4,6
8,2
5,3
9,7
8,4
7,4
2. vizsgálati szint
3,8
5,1
8,8
4,6
8,2
5,3
9,2
10,0
7,4
3. vizsgálati szint
5,1
2,5
5,8
4,6
8,2
5,3
2,5
2,5
2,5
Magyarország
Lengyelország
Szlovákia
foglalkoztatottak
Mezőgazdasági foglalkoztatottak
Mezőgazdasági foglalkoztatottak
Mezőgazdasági foglalkoztatottak
EDB
EDB
EDB
EDB
ráta
Szegénységi ráta
Szegénységi ráta
Szegénységi ráta
7.1. Az első hipotézis igazolása: komplex index létrehozása Az első hipotézist, miszerint létre lehet hozni olyan indexet, mely komplex módon fejezi ki a tagállamok felzárkózási folyamatának eredményességét, ez lehetővé teszi a vizsgált tagállamok felzárkózásának összetett jellemzését, a vizsgálatok sikerrel igazolták. A második hipotézis bizonyításából látszik, hogy a visegrádi négyek EU-n belüli helyzetének megítélése sokrétű, hiszen mindhárom kategóriában más-más csoportban foglalnak helyet. Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország pozíciója valójában két dimenzió metszeteként fogható fel: e négy állam egyszerre az elmaradott és az adóssággal küzdő országcsoportok tagja, de a szerkezeti mérőszámok terén jól teljesítenek. Még árnyaltabb képet kapunk a négy ország gazdasági-társadalmi jellemzőiről, ha nem csupán azt nézzük meg, hogy mely országcsoportba tartoznak, hanem megkíséreltem szimultán módon, több referencia alapján is értékelni a fejlődési folyamatot. Így a számítások során arra törekedtem, hogy létrehozzak egy olyan mérőszámot, mely egyszerre fejezi ki a következőket: hogyan teljesítenek a visegrádi négyek az EU átlagához képest; mennyire
közelednek
az
egy
kategóriával
fejlettebb/kevésbé
eladósodottabb
országcsoporthoz; csökkenek-e a belső egyenlőtlenségek, közelítik-e a vizsgált nemzetek a maastricht-i küszöbértékeket. E kérdések megválaszolása a 38. táblázat átlagos eredményeiből – további átlagolással – történik, így megkapjuk az egyes országokra érvényes 2013-as konvergencia-indexet:
48. ábra: A konvergencia-index értékei 2013-ban a visegrádi négyeknél 9,0 Konvergencia pontszám
8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0
Csehország
Magyarország
Lengyelország
Szlovákia
Reálkonvergencia
8,5
7,2
6,4
5,6
Nominális konvergencia
8,6
5,1
7,0
6,0
Szerkezeti konvergencia
6,7
5,2
5,0
6,6
Konvergencia-index
7,9
5,8
6,2
6,1
Forrás: A 6. fejezet összesített részindexei alapján saját szerkesztés, az indexek a három vizsgálati szint átlagát, a végső index a három részindex átlagát jelenti.
A dolgozat számszerű elemzései, az ezeket összegző 6.1.4., 6.2.4. és 6.3.4. részfejezetek összefoglalásai segítségével
számított végső index egyértelműen
igazolja harmadik hipotézisemet: létre lehet hozni olyan komplex mérőszámot,mely több szempontból képes a konvergencia-folyamat minősítésére, értékelésére. Az első hipotézis további igazolásához először egy osztályzási rendszert vezetek be: a maximálisan elérhető 10-es pontszámhoz képest a következőképpen osztályozom az egyes országok felzárkózási folyamatát: 0 – 2,9 pont: nincs konvergencia; 3 – 4,9 pont: gyenge konvergencia; 5 – 6,9 pont: közepes konvergencia; 7 – 8,9 pont: erős konvergencia; 9 – 10 pont: kiváló konvergencia. A fenti kategorizálás és az 51. ábra alapján a 2013-as évben Csehországot erős, míg a többi három államot közepes mértékű konvergencia jellemezte. Az ábrához kapcsolódó adattáblából látható, hogy a szerkezeti konvergencia pontszámai rontják a teljes konvergencia-index értékét. 2013-ban a legerősebb felzárkózási értékkel Csehország rendelkezik, őt követi Lengyelország, majd Szlovákia, a sort Magyarország zárja. A
119
következőkben abból a szempontból elemzem az egyes országok felzárkózással kapcsolatban kapott eredményeit, hogy a konvergencia számítások milyen gyengeségeket tártak fel.
7.1.1. Csehország A következő táblázat mutatja a cseh gazdaság felzárkózási folyamatának minőségét. A táblázat szintén a 38. összesítő táblázat eredményei alapján, az előzőekben leírt osztályozás segítségével készült. 39. táblázat: Csehország konvergenciájának jellemzői Szintek/Kategóriák
Reál
Nominál
Szerkezeti
Az EU átlagában Az fejlett csoporthoz képest Belső
erős
erős
erős
erős
erős
erős
erős erős Forrás: saját szerkesztés
nincs
Ebből az összefoglalásból kitűnik, hogy 2013-ra a cseh reálgazdaság fejlettsége megközelíti az EU átlagát, azon belül a fejlettebb klaszter átlagát. A cseh gazdaságot csak kismértékben jellemzik területi egyenlőtlenségek a munkapiac és a bruttó hazai termék értéke alapján. Amennyiben nem csak a 2013-as év teljesítményét vesszük figyelembe, a cseh gazdaság a 2000-2013 közötti időszakban a kevésbé fejlett országok között szerepel, de a reálértékekre vonatkozó indexekből látszik, hogy a vizsgált évre jobb gazdasági pozícióba került. A belső konvergencia terén összességében nem jellemzi jelentős egyenlőtlenség az országot, de a béta és a szigma konvergencia mérőszámai romló tendenciát mutattak. Az adatok alapján a maastricht-i kritériumrendszer teljesítése nem okoz gondot a cseh államnak, erősebb költségvetési restrikcióval elérhető a fenntartható fiskális pozíció. Az EU átlagához és a kismértékben eladósodott országokhoz képest teljesítménye meggyőző. A szerkezeti adatok analízise csak egy területen tárt fel hiányosságot: a cseh NUTS2 térségek merevek, rugalmatlanul reagálnak a külső sokkokra, ami sikeres régiók esetén nem jelent gondot, de a cseh területek háromnegyede stagnáló térség, amelyek nem képesek kilépni ebből a kategóriából. Összességben az ország fejlett munkapiaccal, kismértékű régiós egyenlőtlenséggel rendelkezik, tartós államháztartási problémák nem jellemzik. A cseh gazdaság térségei rendkívül rugalmatlanok, ami a hosszú távú gazdasági alkalmazkodást és fejlődést gátolhatja. A merev térségek mellé társul a fokozódó területi egyenlőtlenség a munkapiac és egy főre jutó jövedelem alakulásában.
120
7.1.2. Magyarország 40. táblázat: Magyarország konvergenciájának jellemzői Magyarország Az EU átlagában A közepesen fejlett csoporthoz képest Belső
Reál
Nominál
Szerkezeti
közepes
közepes
közepes
közepes
közepes
közepes
erős közepes Forrás: saját szerkesztés
gyenge
A táblázat alapján Magyarország reálfejlettsége az EU tagállamok átlagos értékeihez képest nem mutat nagy lemaradást, de az összképet rontja, hogy a közepesen fejlett országcsoporthoz való felzárkózás még várat magára. A területi munkapiaci adatok és a bruttó hazai termék tekintetében az országot egyenlőtlenségek jellemzik. A gyenge államháztartási adatokban az államadósság magas szintje tükröződik. Bár a költségvetés és az infláció terén a maastricht-i küszöbértékek teljesítése részben megvalósult, a magas mértékű eladósodást azonban nem lehet egyszeri bevételnöveléssel kezelni, ennek fenntarthatósága már most megkérdőjeleződött. Mindezek következtében pedig lehetetlenné válik a közeljövőben történő GMU-csatlakozás. A számítások feltárták Magyarország szerkezeti problémáit is: a növekvő szegénység, a romló vállalkozási feltételek és a stagnáló térségek dominanciája miatt hazánk szerkezeti felzárkózási képessége és fejlettsége optimista nézőpontból is csupán közepes szintű. Összefoglalva, a magyar gazdaság eddigi kutatásokban feltárt három kulcsproblémájának fennállását – munkaerőpiac, versenyképesség, államháztartás – a dolgozat elemzései megerősítik. E hiányosságok létezésén túl további problémákra is fényt derült. Magyarországon a szerkezeti átalakulás folyamata megtorpanni látszik; egyre inkább jellemzik regionális egyenlőtlenségek, amit a növekvő szegénységi adatok és a romló vállalati feltételek igazolnak. A lassú strukturális átalakulás, a rugalmatlan és a nem fejlődő térségek túlsúlya a nemzetgazdaságon belül magyarázza a fél-perifériális helyzet állandósulását és a nem megfelelő versenyképességet.
121
7.1.3. Szlovákia 41. táblázat: Szlovákia konvergenciájának jellemzői Az EU átlagában A közepesen fejlett csoporthoz képest Belső
Reál
Nominál
Szerkezeti
közepes
közepes
erős
közepes
közepes
erős
gyenge közepes Forrás: saját szerkesztés
nincs
A fentiek szerint szlovák gazdaság egy főre jutó GDP-je és foglalkoztatási rátája elmarad az EU átlagától, és távol esik a közepesen fejlett klasztertől. A nominális konvergencia értékeiből látszik, hogy a Növekedés és Fiskális Paktum költségvetési fegyelmét Szlovákia be tudja tartani, de az államháztartás problémáira utal, hogy az EU valamint a kevésbé eladósodott országok átlagában is csak közepes nominális teljesítményt produkált,vagyis szlovák gazdaság gyenge pontjaira vonatkozóan a fiskális pozíció fenntarthatatlanságával is figyelembe kell venni. A szerkezeti felzárkózás alapján a szegénység nem olyan jelentős probléma, emellett a magánszféra strukturális átalakulásával Szlovákia a fejlettebb uniós államok közelébe érkezett. E területen viszont a térségi rugalmasság erős fejlesztésre szorul. A területi egyenlőtlenségek meglétét, sőt növekedését megerősítik számításaim, viszont az egész országra jellemző munkanélküliségi és foglalkoztatási szint javuló értékeket mutat. A szegénység a várt eredményeknél kedvezőbb. A szlovák gazdaság régiós különbségei szerkezeti problémákra vezethetők vissza, területeinek 75%-a stagnáló, rugalmatlan térség.
7.1.4. Lengyelország 42. táblázat: Lengyelország konvergenciájának jellemzői Az EU átlagában A közepesen fejlett csoporthoz képest Belső
Reál
Nominál
Szerkezeti
közepes
közepes
közepes
közepes
közepes
közepes
közepes közepes Forrás: saját szerkesztés
gyenge
A lengyel felzárkózási folyamat csak kismértékben múlja felül a magyar konvergenciát. Bár az uniós átlagtól nem marad el jelentősen, a közepesen fejlett csoporthoz lassan zárkózik fel. A lengyel vajdaságok között a munkanélküliség és a jövedelem terén nagyok a különbségek. Ennek oka részben a szerkezeti elmaradottság: magas szegénység, nem megfelelő vállalkozási feltételek jellemzik az országot, akár az egész uniót, akár annak közepesen
fejlett
csoportját
veszem
referenciául.
A
reálgazdasági
lemaradást,
a
122
szerkezetváltozás lassúságát részben magyarázhatja a térségi rugalmatlanság, a stagnáló régiók többsége. Bár Lengyelországot az euró-zónától „csupán” a tartós költségvetési deficit választja el, az EU és a közepesen eladósodott országok viszonylatában Lengyelország eredményei javításra szorulnak. A konvergencia részpontjaiból kirajzolódik, hogy érdemes a konvergencia létezését több szinten és több aspektusból vizsgálni.
7.2. A 2. hipotézis cáfolása: a reál, nominál és szerkezeti konvergenciák összefüggése Ez a rövid összefoglalás átvezet minket a második hipotézis vizsgálatára, mely szerint a reál-, nominál- és szerkezeti konvergencia között van összefüggés, azaz szerkezeti konvergencia nélkül a reálkonvergencia sem valósítható meg; a reálértékek stagnálása vagy romlása pedig rontja a fiskális pozíciót. A négy tagállam eredményeinek elemzése során e hipotézis nem igazolódott, így például gyenge/közepes szerkezeti konvergenciához erős reálfejlettség is társulhatott, illetve fordítva. Az egyes konvergencia típusok közötti összefüggés bizonyításához további kutatások, a számítások bővítése, finomítása szükséges.
7.3. A 3. hipotézis cáfolata: a 2004-es csatlakozás hatása A 6.1.3. részfejezet 15., 16., 17. és 18. táblázatának eredményei alapján a 2004-es csatlakozás és az ezzel megnyíló pályázati-támogatási lehetőségek felhasználásának hatása nem mutatható ki a négy ország esetében. A csatlakozási szándék mögötti, az elmaradott régiók felzárkózását célzó intézkedések a jelen számítások szerint nem voltak hatékonyak. Az említett táblázatban szereplő eredmények alapján az egy főre jutó GDP szórása nőtt, a béta értéke divergenciára utal. A munkanélküliség terén kedvezőbbek az adatok, de az egyes régiók közötti különbség olyan időszakban csökkent, amikor az országos szintű munkanélküliségi ráta nőtt, vagyis nem a fejletlenebb régiók zárkóztak fel, hanem a fejlettebbek helyzete romlott. A térségi rugalmasság vizsgálata hasonló eredményeket hozott: az egy főre jutó jövedelem különbségeit a NUTS2 régiók között sem az EU csatlakozás, sem a 2009-es visszaesés nem változtatta meg érdemben. A négy országra vonatkozó számítások cáfolják, hogy az EU tagság a felzárkózást közvetlenül elősegítené. Az egyes országok reálgazdasági felzárkózása, fejlődése nem
123
gyorsult fel a csatlakozást követő években. Az elmúlt tíz év alatt egyik ország esetében sem mutatható ki bármely konvergencia területen a konvergencia-folyamat javulása, a felzárkózás inkább lassult 2004 óta. Ugyanez mondható el az országokon belüli folyamatokról: a régiók közötti különbségek növekedtek, a számítási eredmények nem utalnak az egyenlőtlenségek mérséklődésére. Természetesen csak egy uniós tagság nélküli alternatíva vizsgálatával győződhetnénk meg a 2004-es csatlakozás valódi eredményességéről. A dolgozat számításai a 2. hipotézist nem támasztják alá. Bár a dolgozatnak nem kitűzött célja az egész Európai Unió hatékonyságának vizsgálata, a feldolgozott adatok és a számítási eredmények azonban alapul szolgálnak további következtetések levonásához.
7.4. A 4. hipotézis vizsgálata: konvergencia az EU tagállamai között Ahogy a bevezetésben is említettem, az Európai Unió nem tekinthető homogén tömbnek, így a gazdasági közösség konvergenciája is többoldalú megközelítést igényel. A nominális értékekben való közeledés értékeléséhez a klaszteranalízis eredményeit veszem figyelembe: a PIIGS-országok szélsőséges adatainak kiküszöbölésével nyert adatok egységes képet mutatnak a tagállamokról: közel húsz országra jellemző a fenntartható szintű fiskális pozíció (4% körüli hiány és 60% körüli államadósság), illetve a 2%-os vagy az alatti inflációs ráta. E szempontból megállapítható a konvergencia. Itt jól kimutatható az EU intézményeinek következetes és szigorú szabályozása, illetve azok nemzeti adaptálása. A tagállamok nem teljesítik ugyan hiánytalanul a fenntarthatóság kritériumait, de az idősorok azt mutatják, hogy törekednek ezek elérésére. A reál- és szerkezeti konvergencia már sokkal heterogénebb képet mutat a 12., 13. és 32. táblázat információi szerint: számításaim alapján már karakteresen elkülöníthető klaszterek képződtek úgy egy évre (2013), mint egy hosszú távú folyamat (2000-2013) tekintetében. Ezen a területen egyértelműen körvonalazható volt három csoport: a fejlett, a közepesen fejlett és az elmaradott klaszter. A klaszteralapú számítások ellentmondanak a 4.1. fejezetben ismertetett kutatási eredményeknek. Bár a béta és szigma konvergencia kimutatható az uniós tagállamok között, a fejlettségbeli különbségek egyértelmű határokat képeznek az országok között. Összességében az unió összes tagállama közötti közeledés csupán a nominális konvergencia esetében igazolódott, a reál- és szerkezeti konvergencia területén markáns 124
eltérések mutatkoznak az egyes országok és országcsoportok között. Tehát a kijelentést ez utóbbi részindexekre jellemző divergens folyamatok miatt részben cáfolom. Az állítás direkt számokkal alátámasztott bizonyítása további kutatások témája lehet.
7.5. A dolgozat tézisei, új eredmények A kutatásnak nem volt kifejezett célja, de a konvergencia-számítások során alkalmazott klaszteranalízis lehetővé tette, hogy az EU tagállamok közeledését is vizsgáljam. Az országok csoportba sorolása alapján egy olyan közösség képe körvonalazódik, melyben az országok között a reál- és szerkezeti fejlettségében vonatkozásában egyre nagyobbak a különbségek, míg a fiskális és monetáris pozíció terén egyre homogénebb országcsoportot alkotnak a tagállamok. A dolgozat konvergencia-számításai egyrészt alátámasztják és magyarázzák, másrészt kiegészítik a hazai szakirodalomban és a nemzetközi elemzésekben tárgyalt gazdasági gyengeségeket, nehézségeket:
Csehország fejlett munkapiaccal, kismértékű régiós egyenlőtlenséggel rendelkező ország, amely fejlettségében közel áll a fejlettebb uniós tagállamokhoz.
Államháztartására
tartós
egyensúlytalanság
jellemző,
államadóssága növekszik, de nem éri el a maastricht-i küszöbértéket. A cseh gazdaság reál- és szerkezeti fejlettsége erős konvergenciát mutat az EU átlagához, azon belül is a fejlett országokhoz. A számítások alapján a cseh gazdaság gyengeségeit gyarapítják a rugalmatlan térségek.
Magyarország felzárkózási folyamata a legpozitívabb nézőpontból is csupán közepes szintű, melynek okai határozottan kirajzolódtak mind a történeti elemzésben, mind a konvergencia-számítások során: a nem fenntartható fiskális pozíció, gyenge versenyképesség és a munkapiac strukturális problémái igazolódtak. Mindezen túl igazolást nyert, hogy Magyarország belső konvergenciája a reál- és szerkezeti mutatók terén igen gyenge; azaz az országot nagymértékű regionális egyenlőtlenségek és merev, nem fejlődő térségek jellemzik. További makroszintű gyengeségként jelenik meg, hogy a szerkezeti átalakulás folyamata megtorpanni látszik; a nem megfelelő vállalkozói környezet és a növekvő szegénység a strukturális fejlődés lassulásának tünetei.
Szlovákia az EU átlaghoz és a közepesen fejlett klaszterhez való felzárkózása a nominális- és reálmutatók tekintetében lassúnak mondható. A számítások
125
igazolták a szlovák gazdaság gyengeségeit: a munkapiaci egyensúlytalanságot és a régiók közötti fejlettségbeli különbségeket. A kutatás azonban rámutatott arra is, hogy a merev térségek ellenére, az EU és a referencia-országok viszonylatában a strukturális felzárkózás relatíve gyors ütemű, a szerkezet változása kedvező tendenciájú.
Lengyelország
esetében
a
konvergencia-számítások
a
nemzetközi
elemzésekben említett problémákon felül további gyengeségekre világítottak rá. A lengyel gazdaság uniós átlaghoz, illetve a közepesen fejlett országcsoporthoz való felzárkózása lassú ütemű, az országot nagyfokú regionális egyenlőtlenség jellemzi. A fenntarthatatlan fiskális pozíció nem csupán a maastricht-i kritériumok teljesítésében jelenik meg, hanem az EU tagállamaihoz és közepesen eladósodott országaihoz képest is gyengébb teljesítményt mutat. A kutatás eredményei felhívják a figyelmet a lengyel gazdaságot érintő további problémára: a lassú szerkezeti fejlődésre, strukturális átalakulásra. Az elemzések és számítások során a következő eredmények fogalmazhatóak meg: 1) A dolgozat legfontosabb eredménye egy olyan komplex konvergencia-index létrehozása, amely a „klasszikus” – ICEG által készített – indexet több szempontból is kiegészíti. Ez a mérőszám tíz mutatóból állt össze: az egy főre jutó GDP-t, a munkanélküliségi rátát, a foglalkoztatási rátát, a költségvetési egyenleg és az államadósság GDP arányos értékét, az inflációt továbbá a mezőgazdasági foglalkoztatottság arányát, a vállalkozási környezet megfelelőségét, a szegénységi rátát, végül a térségi rugalmasságot veszi figyelembe. E felsorolás mutatja, hogy a legfontosabb makrogazdasági mutatószámok (GDP, munkanélküliség, költségvetés, stb.) mellett olyan értékeket is figyelembe vettem, melyeket az eddigi konvergencia elemzések nem alkalmaztak, viszont kifejezetten alkalmasak arra, hogy egy rendszerváltó ország szerkezeti átalakulásának sebességét, strukturális fejlődését jellemezzék. 2) A számítások újszerűségét jelenti a konvergencia szintekre való felbontása és az egyes szintek elemzésének módszertana: Az eddigi elemzések a négy ország esetében csupán annyit vizsgáltak, hogy ezen államok makrogazdasági mutatói hogyan viszonyulnak az uniós átlaghoz. Másik vizsgálati forma a Barro-féle konvergencia-mutatók kiszámítása volt. Meglátásom szerint ez nem nyújt elegendő információt a 126
felzárkózási teljesítmény megítéléséhez, hiszen az EU főbb makromutatóinak szórása több esetben is igen magas, ami indokolja a tagállamok csoportba sorolását és az így keletkező klaszterek viszonyítási alapként történő alkalmazását. A gazdasági felzárkózás értelmezésével foglalkozó nemzetközi szakirodalom (például: Sala-i Martin, Barro, Quah) alapján célszerűnek találtam az analízis további mélyítését. Az eddigi konvergencia vizsgálatok ebből az aspektusból ugyanis nem elemzik az egyes országok konvergenciáját. E harmadik szint kutatásba történő beépítésének szükségességét igazolja, hogy a számítások mind a négy ország esetében több jelentős problémára derítettek fényt. Az elemzés szintekre bontását indokolja, hogy a vizsgálat mélyítésével egyre kedvezőtlenebb felzárkózási eredményt kapunk. Ez azt jelenti, hogy azok az elemzések, melyek a négy ország teljesítményét csak uniós átlagban vizsgálják, optimistább képet festenek ezen államok fejlődéséről, nem világítanak rá, hogy – bár uniós átlagban közepes vagy akár erős mértékű a felzárkózás – ez valójában a közepesen vagy kevésbé fejlett tagállamokhoz való felzárkózást jelenti. Továbbá nem említik, hogy a vizsgált országok belső konvergenciáját tekintve létezik-e tendencia a közeledésre. 3) A belső konvergenciára vonatkozó számítások újszerűségét igazolja, hogy a visegrádi államok gazdasági fejlődésének vizsgálata során eddig sem a hazai, sem a nemzetközi szakirodalom nem alkalmazta a régiók közötti egyenlőtlenségek elemzésére a béta és szigma konvergencia mérőszámait. E számítások eredményei a kutatás szempontjából kiemelkedően fontosak: a visegrádi államok – Csehország kivételével – jelentős területi egyenlőtlenséggel rendelkeznek, amely összességében romló tendenciát mutat. A régiók közötti különbségeket a 2004-es uniós csatlakozás nem csökkentette. A béta és szigma konvergenciához hasonlóan, a négy állam fejlődési tendenciáinak eddigi elemzései nem terjedtek ki a térségek rugalmasságának vizsgálatára, pedig Chapple és Lester modellje alapján magyarázható a belső konvergencia alacsony szintje, vagy szélsőségesebb esetben annak hiánya.
127
A kiinduló hipotézisek és a kutatás végeredményei alapján a következő téziseket fogalmaztam meg: T1: Az értekezésben végigvezetett számításaim alapján létrejövő kiterjesztett konvergencia-index több aspektusú, árnyaltabb elemzést tesz lehetővé az egyes országok felzárkózási teljesítményének vizsgálata során. T2: Az egyes konvergencia kategóriák – szerkezeti-, nominális- és reálkonvergencia – között nem mutatható ki számszerű összefüggés a felzárkózás szempontjából. T3: A 2004-es EU-csatlakozás a vizsgált négy tagállam felzárkózási folyamatát nem mozdította elő, a konvergencia-folyamatra kedvező hatása nem volt. T4: Az EU-országok között a nominális mutatók terén a vizsgált időszakban kimutatható a konvergencia, míg reálfejlettségük és a szerkezeti konvergencia terén
a
tagállamok
közötti
különbségek
markánsak,
egyértelműen
megkülönböztethetőek fejlett, közepesen fejlett és fejletlen országcsoportok.
128
7.6. További kutatási lehetőségek A kutatást több irányban is ki lehet terjeszteni, de a legfontosabb, hogy az ICEG által körvonalazott elemzéseket kibővítve és újragondolva folytatni kellene. A bővítés lehetséges területei: Horizontális bővítés: az egész EU-ra, 28 tagállamra kiterjeszteni a vizsgálatokat, hiszen az elemzések alapján a tagállamok többsége küzd reál-, nominál- vagy szerkezeti lemaradással, a felzárkózás lehetőségét így az ő esetükben is célszerű vizsgálni. Vertikális bővítés: NUTS3 szintű vizsgálatok folytatása, erre a dolgozatban a hiányos adatforrások miatt nem került sor Szerkezeti változás: vizsgálatba bevont indexek és az azokat alkotó részmutatók köre és tartalma. Dimenzionális bővítés: a három konvergencia-kategóriának bővítése a társadalmi-jóléti konvergencia dimenziójával és a demokratizálódási folyamatok, a jogharmonizáció, a szabadságjogok érvényesülésének dimenziójával. Az elemzés időbeni bővítése: az uniós tagállamok felzárkózási folyamatát tendenciájában érdemes vizsgálni, tág időhorizonton keresztül reálisabb képet kapunk a konvergens vagy divergens gazdasági jelenségekről. Ehhez az adatgyűjtés és a számítások automatikussá tételére van szükség. A fenntartható növekedés feltételeinek, mérésére alkalmas mutatószámok körének meghatározása, vizsgálata. A statisztikai módszertan fejlesztése a háromdimenziós statisztikai táblák elemzésére.
129
8. IRODALOMJEGYZÉK (1)
Andor, László (2007): Összehasonlító közgazdaságtan – Globális szemléletben; Zsigmond Király Főiskola, L’Harmattan Kiadó, Budapest
(2)
Andor, László (2010): Eltévedt éllovas – Siker és kudarc a rendszerváltó gazdaságpolitikában; Napvilág Kiadó, Budapest
(3)
Antal, László (2004): Hol volt, hol nem volt. Egyensúly, stabilitás a magyar gazdaságban az ezredforduló után; Mozgó világ, XXX. évfolyam, 8. szám (augusztus)
(4)
Antal, László (2005): A 90-es évek gazdaságpolitikája in Veress József (szerk.): Fejezetek a gazdaságpolitikából; Aula Kiadó Kft. Budapest
(5)
Artner, Annamária – Róna, Péter (2012): Eurosz(k)epszis: Az optimális valutaövezet elmélete és az euró gyakorlata; Köz-Gazdaság VII. évfolyam 1. szám (február)
(6)
Aslund, Anders – Boone, Peter – Johnson, Simon (1996): How to Stabilize – Lessons from Post-Communist Countries; Brooking Papers on Economic Activity 1, Washington
(7)
Az Európai Unió Tanácsa 2005: Az uniós jogszabályok összefoglalói; http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/05/st07/st07619-re01.hu05.pdf (Letöltés: 2012. június 12.)
(8)
Balassa, Béla (1961): The Theory of Economic Integration. Irwin, Homewood; Illinois
(9)
Balogh, Sándor (szerk). (1985): Magyarország a XX. században. Kossuth Könyvkiadó, Budapest
(10) Barna, Ildikó – Székelyi Mária, (2002): Túlélőkészlet az SPSS-hez; Typotex Kiadó, Budapest (11) Barro, Robert J.– Sala-i-Martin, Xavier (1990): Economic Growth and Convergence across the United States; National Bureau of Economic Research, Working Paper No. 3419, Cambridge (12) Barro, Robert J.– Sala-i-Martin, Xavier (1991): Convergence Across States and Regions; Brookings papers on Economic Activity No.1. http://www.brookings.edu/~/media/Projects/BPEA/1991%201/1991a_bpea_barro_salai martin_blanchard_hall.PDF Letöltés: 2015. május 7.
130
(13) Beetsma, Roel M. W. J. – Bovenberg, A. Lans (2001): The Optimality of a Monetary Union without a Fiscal Union; Journal of Money, Credit, and Banking, Vol. 33. No. 2 (May) (14) Békesi, László (2010): A magyar gazdaság helyzetéről, kilátásairól, a gazdaságpolitika dilemmáiról és feladatairól; Élet és irodalom LIV évfolyam, 9. szám (15) Béza, Dániel (2013) (szerk.): Kisvállalkozások finanszírozása; Perfekt Kiadó (16) Bognár, Rita (2011): Az Európai Unió kelet-közép-európai tagállamainak felzárkózása a Monetáris Unióhoz, Doktori értekezés; http://www.gphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Bognar%20Rita%20%20disszertacio.pdf Letöltés: 2014. május 5. (17) Bokros, Lajos (2007): Az állam alkati torzulásainak eredete az átmeneti társadalmakban. A visegrádi országok esete, különös tekintettel Magyarországra in Muraközy László (szerk.): Fecseg a felszín és hallgat a mély – Tudatok és tudatalattik a gazdaságpolitikában; Akadémia Kiadó, Budapest (18) Borkó, Tamás (2004): A stabilitási és Növekedési Egyezmény relevanciája és gazdaságpolitikai jelentősége Magyarország számára; http://icegec.hu/hun/_docs/publikaciok/egyeb/munkafuzet_7.pdf Letöltés: 2005. szeptember 9. (19) Bradley, Robert E.– Sandifer, Edward C. (2012): Cauchy’s Cours d’ analyse – An Annotated Translation; New York, Springer Verlag New York (20) Busch, Bertold (2014): Zehn Jahre Osterweiterung der Europäischen Union. iw-Trends 1/2014; http://www.iwkoeln.de/_storage/asset/161537/storage/master/file/4353264/download/T R-1-2014-Busch.pdf Letöltés: 2015. május 9. (21) Chapple, Karen– Lester, William (2010): The resilient regional labour market? The US case; Cambridge Journal of Regions, Economy and Society, The Resilient Region Vol. 3. No. 1. (22) Chenery, Hollis B. (1960): Patterns of Industrial Growth; Teh American Economis Review, Vol. 50 No. 4. (23) Csaba, László (2006): A fölemelkedő Európa. Akadémia Kiadó, Budapest
131
(24) Csaba, László (2014): A félig tele pohár; Közgazdasági szemle, LXI. évfolyam, 2014. április (25) Csajbók, Attila – Csermely, Ágnes (szerk.) (2002): Az euró bevezetésének várható hasznai, költségei és időzítése; MNB Műhelytanulmányok 24, http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbtanulmanyok /mnbhu_muhelytanulmanyok/mt24.pdf Letöltés: 2013. október 5.) (26) Czech National Bank (2000): Annual Report 2000; https://www.cnb.cz/en/about_cnb/performance/annual_reports/index.html?cnb_ssp=fals e Letöltés 2010. április 5. (27) Central Statistical Office – Poland (2010): Structure of wages http://stat.gov.pl/cps/rde/xbcr/gus/PUBL_ls_structure_of_wages_10_2010.pdf Letöltés: 2012. február 20. (28) Cuaresma, Jesús Crespo –Havettová, Miroslava –Lábaj, Martin (2012): Income Convergence Prospects in Europe: Assessing the Role of Human Capital Dynamics; Department of Economics Working Paper No. 143, Wirtschafts Universität Wien, July 2012 https://epub.wu.ac.at/3597/2/wp143.pdf Letöltés:2015. május 7. (29) Daly, Herman E. (ed.) (1973): Toward A Steady-State Economy; W. H. Freeman&Company (30) Dauderstädt, Michael (2014): Convergence in Crisis – European Integration in Jeopardy; Friedrich Ebert Stiftung, International Policy Analysis, http://library.fes.de/pdf-files/id/ipa/11001.pdf Letöltés: 2015. május 6. (31) Delors, Jacques (1989): Report on economic and monetary union in the European Community, Committee for the Study of Economic and Monetary Union, Report and Collection of Papers; Luxembourg, Office for Official Publications of the European Communities (32) Dethier, Jean-Jacques – Orlowski, Witold (1998): The Setting: Macroeconomics Policy in Hungary in the 1990s in Lajos Bokros – Jean-Jacques Dethier (szerk.): Public Finance Reform during the Transition – The Experience of Hungary; The International Bank for Reconstruction and Development, Washington (33) Dreschler, László (1974): Az életszínvonal mérés és mérhetősége; Statisztikai Kiadó Vállalat, Budapest
132
(34) Ease of doing business (2014): Ease of doing business and distance to frontier (explanation); http://www.doingbusiness.org/~/media/GIAWB/Doing%20Business/Documents/Annua l-Reports/English/DB14-Chapters/DB14-Ease-of-doing-business-and-distance-tofrontier.pdf Letöltés: 2014. június 15. (35) EDBR, 2013: http://www.doingbusiness.org/rankings Letöltés: 2014. június 12. (36) EKB 2013: Az Európai Központi Bank honlapja; a GMU kialakulásának szakaszai. http://www.ecb.int/ecb/history/emu/html/index.hu.html (Letöltés: 2013. január 6.) (37) Emerson, Michael – Gros, Daniel – Italianer, Alexander (1990): One Market, One Money. An evaluation of the potential benefits and and costs of forming an Economic and Monetary Union; Commission of the European Communities, European Economy, No.44. (October) (38) Erdős, Tibor (2003): Fenntartható gazdasági növekedés; Akadémia Kiadó, Budapest (39) European Commission (1985): Completing the Internal Market – White Paper from the Commission to the European Council June 1985 (40) European Commission (2006): European Economy – Convergence Report; 2006 No.1.; http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication497_en.pdf Letöltés: 2014. február 5.) (41) European Commission (2008): European Economy – Convergence Report; 2008 No.3.; http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/publication12574_en.pdf Letöltés: 2014. február 5.) (42) European Commission (2012): A blueprint for a deep and genuine economic and monetary union – Launching a European Debate (Communication from the Commission); COM(2012)777; 30.11.2012, Brussels. http://ec.europa.eu/commission_20102014/president/news/archives/2012/11/pdf/blueprint_en.pdf (43) European Commission (2013a): Macroeconomic Imbalances – Hungary 2013; Directorate-General for Economic and Financial Affairs, Brussels; http://ec.europa.eu/economy_finance/publications/occasional_paper/2013/pdf/ocp137_e n.pdf Letöltés: 2014. június 1.
133
(44) European Comission (2013b): The urban and regional dimension of the crisis Eighth progress report on economic, social and territorial cohesion Report from the Commission June 2013; Brussels; http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/reports/interim8/interim8_e n.pdf Letöltés: 2015. május 27. (45) European Council (1979): Resolution of the European Council of 5th December 1978 on the establishment of the European Monetary System (EMS) and related matters (46) European Council (2011): Conclusions 24/25 March. http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/ec/120296.pdf Letöltés: 2015. május 26. (47) European Union (1992): Treaty on European Union; Official Journal of the European Communities; Volume 35, 31 August 1992 (48) Eurostat (2014): Getting messages across using indicators - A handbook based on experiences from assessing Sustainable Development Indicators; Luxembourg: Publications Office of the European Union, 2014 http://ec.europa.eu/eurostat/documents/3859598/5936409/KS-GQ-12-001-EN.PDF Letöltés: 2016. április 16. (49) Ferkelt, Balázs (2005): Konvergencia az eurózónában a közös pénz bevezetése előtt és után; EU Working Papers 8. évfolyam 4. szám (50) Ferkelt Balázs (2006): A monetáris integráció hatása a területi egyenlőtlenségekre, Doktori értekezés (51) Filipetti, Andrea – Peyrache, Antonio (2013): Is the Convergence Party Over? labour Productivity and the Technology Gap in the EU. Journal of Common Market Studies, 51. (52) Gál, Zsolt (2005): A privatizáció három útja és tanulságai Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon; Fórum Társadalomtudományi Szemle 7. évfolyam 2005/1. szám (53) Gáspár, Pál – Halász, Anita – Lepp-Gazdag, Anikó (2004): Az államháztartás működési problémái; ICEG EC Munkafüzet 3. http://www.icegec.hu/hun/_docs/publikaciok/egyeb/munkafuzet_3.pdf Letöltés: 2007. szeptember 21.
134
(54) Gill, S. Indermit – Raiser, Martin (2012): Europe’s Golden Growth - Restoring the Lustre of the European Economic Model; The World Bank, Washington 2012 http://wwwwds.worldbank.org/external/default/WDSContentServer/WDSP/IB/2012/04/20/000386 194_20120420032146/Rendered/PDF/681680PUB0EPI004019020120Box367902B.pdf Letöltés: 2015. május 7. (55) GKI (2014): Prognózis – Átmeneti javulás, 2014. június 1.; http://www.gki.hu/sites/default/files/users/Petz%20Raymund/prognozis_140602.pdf Letöltés: 2014. június 11. (56) Goecke, Henry (2013): Europa driftet auseinander. Ist dies das Ende der realwirtschaftlichen Konvergenz? iw-Trends, Köln http://www.iwkoeln.de/_storage/asset/138521/storage/master/file/4183921/download/T R-4-2013-Goecke.pdf Letöltés: 2015. május 7. (57) Greenspan, Alan (2009): a zűrzavar kora; HVG Könyvek (58) Gyene, István (2008): A tátrai tigris titkai; Méltányosság Politikaelemző Központ; http://www.meltanyossag.hu/files/meltany/imce/doc/ip-atatraitigris-081103.pdf Letöltés: 2011. november 24. (59) Halpern, László – Neményi, Judit (2000): A konvergencia fiskális feltételei és az Európai Unióhoz való csatlakozás; Közgazdasági Szemle XLVII. évfolyam 2. szám (60) Hamberger, Judit (2001): Rendszerváltás és az állam felbomlása – Csehszlovákia, 19891992; História 2001. 9-10. szám (61) ICEG EC (2005): ICEG Európai Központ és Világgazdaság Az új tagállamok konvergencia-indexe 2005/1 jelentés; http://www.icegmemo.hu/hun/_docs/publikaciok/egyeb/konvergencia05_1.pdf Letöltés: 2014. június 11. (62) IMF (1998a): International Monetary Found Staff Country Report – No 98/36 Czech Republic, IMF Washington (63) IMF (1998b): International Monetary Found Staff Country Report – No 98/60 Slovak Republic; http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/1998/cr9860.pdf Letöltés: 2013. május 3.
135
(64) IMF (2001): International Monetary Found Staff Country Report – No 01/110 Czech Republic, http://www.imf.org/external/pubs/ft/scr/2001/cr01110.pdf Letöltés: 2012. február 3. (65) IMF (2004): Hungary – 2004 Article IV Consultation Preliminary Conclusions (January 30, 2004) https://www.imf.org/external/np/ms/2004/013004.htm Letöltés: 2014. május 31. (66) Jánossy, Ferenc (1975): A gazdasági fejlődés trendvonaláról. Magvető Könyvkiadó, Budapest. (67) Johnson, Simon – Kowalska, Marzena (1994): Poland: The Political Economy of Shock Therapy in Stephan Haggard and Steven B. Webb (eds.): Voting for Reform – Democracy, Political Liberalization and Economic Adjustment; Oxford University Press, New York (68) Kaitila, Ville (2013): Convergence, Income Distribution, and the Economic Crisis in Europe; Etla Working Papers, No. 14. 17 June 2013 http://www.etla.fi/wpcontent/uploads/ETLA-Working-Papers-14.pdf Letöltés: 2015. május 7. (69) Kiss, Balázs (2009): Forradalom bársonyos hangulatban; Múlt-kor történelmi portál; http://mult-kor.hu/20091117_forradalom_barsonyos_hangulatban Letöltés: 2013. október 5. (70) Kiss, Éva (2005): Az Európai Unió a XXI. század elején. Akadémia Kiadó; Budapest (71) Kornai, János (1996): Vergődés és remény; Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest (72) Kornai, János (2005): Közép-Kelet-Európa nagy átalakulása – siker és csalódás; Közgazdasági Szemle, LII. évf., 2005. december (73) Kotosz Balázs (2005): Transzformáció, recesszió és költségvetési politika KeletEurópában – Fejezetek a rendszerváltás költségvetési politikájának elemzéséből, Doktori értekezés (74) Kozma, Ferenc (1998): A félperiféria – Külgazdaság-stratégiai kiindulópont Magyarország számára az ezredvégen; Aula Kiadó, Budapest (75) KSH (2011): A munkaerőpiactól távol maradó 15–61 éves népesség jellemzői; Statisztikai Tükör, V. évfolyam, 74. szám (2011. november 28.
136
(76) KSH (2013a): Óvodától a munkahelyig; Központi Statisztikai Hivatal, 2013. június, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/ovoda_mhely11.pdf Letöltés: 2014. január 3. (77) KSH (2013b): A relatív jövedelmi szegénység és a társadalmi kirekesztődés (Laeken-i indikátorok), 2012; Statisztikai Tükör 2013. szeptember 20. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/laekindikator/laekindikator12m.pdf Letöltés. 2014. június 15. (78) KSH (2014): Sajtószoba – Sajtóközlemények, tájékoztatók 2014. 01. 07. http://www.ksh.hu/sajtoszoba_sajtokozlemenyek_tajekoztatok_2014_01_07 Letöltés: 2014. június 1. (79) Kuznets, Simon (1955): Economic Growth and Income inequality, The American Economic Review, 1. sz. (80) Lelkes, Gábor (2006): Területi egyenlőtlenségek Dél−Szlovákiában az uniós tagság tükrében. Fórum Társadalomtudományi Szemle 2006. 4. sz. (81) Levitt, Theodore (1983): The Globalisatin of Markets. Harvard Business Review MayJune 1983 (82) Losoncz, Miklós (2005): A görög szuverén adósságválság és az Európai Unió in Losoncz Miklós (szerk.) Válság közben, fellendülés előtt; Kautz Gyula Emlékkonferencia, 2010. június 1. elektronikus formában megjelenő kötete. http://kgk.sze.hu/images/dokumentumok/kautzkiadvany2010/losoncz_miklos.pdf (Letöltés: 2014. április 2.) (83) Magyar Köztársaság Kormánya (2009): Válságkezelés és bizalomerősítés – A válságkezelő kormány egyéves cselekvési terve. http://www.euroastra.info/files/Valsagkezeles_es_bizalomerosites_a_Bajnai_kormanypr ogram.pdf Letöltés: 2011. december 14. (84) Mihályi, Péter (2008): Miért beteg a magyar gazdaság?; HVG Kiadó Zrt. , Budapest (85) Mihályi, Péter (2011): Utolérési kísérletek Magyarországon, 1870 – 2030. Magyar Tudományos Akadémia, Közgazdaságtudományi Intézet; Műhelytanulmányok MT-DP 2011/1 http://econ.core.hu/file/download/mtdp/MTDP1101.pdf Letöltés: 2015. május 10.
137
(86) Mitrovits, Miklós (2009): Az önigazgatás bukása – A neoliberális rendszerváltás Lengyelországban; Eszmélet folyóirat, 83. szám, 2009. ősz (87) Mlčoch, Lubomír –Machonin, Pavel – Sojka, Milan (2000): Economic and social changes in Czech society after 1989 – An alternative view; Charles University in Prague, Karolinum Press, Prague (88) MNB (2013): Jelentés a pénzügyi stabilitásról 2013. május; http://www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_stabil/mnbhu_stab _jel_201305/jelentes_penzugyi_stabilitas_201305_hu.pdf Letöltés: 2013. december 8. (89) Molle, Willem (2006): The Economics of European Integration: Theory, Practice, Policy; Ashgate Publishing Limited, Aldershot (90) Mommen, Andre (2004): Magyarország neoliberális forradalma. A kapitalista globalizáció sikertörténete. ‘Eszmélet’ 2004, no. 63 (91) Moravcsik, Andrew (1998): The Choice for Europe – Social Purpose and State Power from Messina to Maastricht; Cornell University Press, New York (92) Morris, Simon Conway (2003): Life’s Solution: Inevitable Humans is a Lonely Universe; Cambridge, Cambridge University Press (93) Mundell, Robert A. (1961): A Theory of Optimum Currency Areas; The American Economc Review, Vol. 51. No. 4. (September) (94) Myrdal, Gunnar (1957): Rich Lands and Poor; the Road to the World Prosperity; New York, Harper and Brothers (95) Nagy, Csaba (2003): Gazdaságpolitikai koordináció és fiskális politika a GMU-ban. Európai füzetek 50. Szakmai összefoglaló a magyar csatlakozási tárgyalások lezárt fejezeteiből. A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa; Budapest (96) Nemes Nagy, József (2005): Fordulatra várva – a regionális egyenlőtlenségek hullámai In: Dövényi-Schweizer (szerk.): A földrajz dimenziói; Budapest MTA FKI pp. 141-158. (97) Neményi, Judit – Oblath, Gábor (2012): Az euró bevezetéséhez kapcsolódó tapasztalatok három közép-kelet-európai országban; Közgazdasági Szemle, LIX. évfolyam 2012. június
138
(98) OECD (1992): OECD – Economic Surveys: Poland 1992; Centre for Co-operationwith Economies in Transition, Organisation for Economic Co-operation and Development (99) OECD (1994): OECD – Economic Surveys: Poland 1994; Centre for Co-operationwith Economies in Transition, Organisation for Economic Co-operation and Development (100) OECD (1993): OECD – Economic Surveys: Hungary 1993; Centre for Cooperationwith Economies in Transition, Organisation for Economic Co-operation and Development (101) OECD (1995): OECD – Economic Surveys: Hungary 1995; Centre for Cooperationwith Economies in Transition, Organisation for Economic Co-operation and Development (102) OECD (1996): OECD – Economic Survey: The Slovak Republic 1995-1996; Economic and Development Review Committee of the OECD, Organisation for Economic Cooperation and Development (103) OECD (1997): OECD – Economic Surveys: Hungary 1997; Centre for Cooperationwith Economies in Transition, Organisation for Economic Co-operation and Development (104) OECD (1998): OECD – Economic Survey: Poland 1997-1998; Special Feature: Privatisation, Pension reform, Labour market; Economic and Development Review Committee of the OECD, Organisation for Economic Co-operation and Development (105) OECD (1999): OECD – Gazdasági Tanulmányok 1998-1999, Magyarország; Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet; Kódex Kiadványszervezési GMK (106) OECD – Economic Survey (2000): Poland 1999-2000; Economic and Development Review Committee of the OECD, Organisation for Economic Co-operation and Development (107) OECD (2001): OECD – Economic Survey: Czech Republic 2000-2001; Economic and Development Review Committee of the OECD, Organisation for Economic Cooperation and Development (108) OECD (2003): OECD – Economic Survey: Czech Republic 2002-2003; Economic and Development Review Committee of the OECD, Organisation for Economic Cooperation and Development
139
(109) OECD (2005): OECD – Economic Surveys: Hungary 2005; Economic and Development Review Committee of the OECD, Organisation for Economic Cooperation and Development (110) OECD (2007): OECD – Economic Survey (2007): Hungary 2005; Economic and Development Review Committee of the OECD, Organisation for Economic Cooperation and Development (111) OECD (2014a): OECD – Economic Survey (2014): Hungary 2005; Economic and Development Review Committee of the OECD, Organisation for Economic Cooperation and Development (112) OECD (2014b):OECD – Economic Survey (2014): Czech Republic 2014; Economic and Development Review Committee of the OECD, Organisation for Economic Cooperation and Development (113) Palánkai, Tibor (2004): Az európai integráció gazdaságtana. Aula Kiadó; Budapest (114) Quah, Danny T. (1993): Galton’s Fallacy and Test of the Convergence Hypothesis; Scandinavian Journal of Economics Vol. 95. No. 1. (115) Rosamond, Ben (2000): Theories of European Integratio; Palgrave Macmillen, Houndsmills (116) Sala-i Martin, Xavier (1995): The Classical Approach to Convergence Analyses; The Economic Journal No. 437; Yale University and Universitat Pompeu Fabra (117) Sass, Magdolna (2005): A növekedés és versenyképesség empirikus tapasztalatai három átalakuló ország példáján; ICEG Vélemény XXVI. http://www.icegecmemo.hu/hun/_docs/velemeny/ICEGVelemeny_24.pdf Letöltés: 2010. április 5. (118) SEA (1987): Official Journal of the European Communities; Volume 30, 29 June 1987 (119) Spinelli, Altiero (1972): The Growth of the European Movement since the Second World War, in: Mark Hodges (ed.): European Integration, Harmondsworth, Penguin. (120) Szentes, Tamás (2005): Világgazdaságtan 1.; Akadémia Kiadó, Budapest (121) Szlávik, János (2007). Környezetgazdaságtan; Typotex Kiadó, Budapest. (122) The Council of the EU (1997): Declaration by the Council of the European Union on Iran (Luxembourg, 29 April 1997); in Christopher Hill – Karen E. Smith (eds.): European Foreign Policy – Key Documents; Oxford University Press, 2005
140
(123) Tóth, Balázs István (2012): Regionális rugalmasság – rugalmas régiók; Tér és Társadalom 26. évfolyam 2. szám (124) Tóthné, Parázsó Lenke (2011): A kutatásmódszertan matematika alapjai; Eszterházy Károly Főiskola, Eger (125) Túry, Gábor – Vida, Krisztina (szerk.): Monitoring jelentés 2010 – Az Európai Unióhoz 2004-2007-ben csatlakozott Tizek teljesítményéről; http://vki3.vki.hu/ujd/Monitoring2010.pdf Letöltés: 2013. április 5. (126) Túry, Gábor – Vida, Krisztina (szerk.): Monitoring jelentés 2011 – Az Európai Unióhoz 2004-2007-ben csatlakozott Tizek teljesítményéről; http://vki3.vki.hu/ujd/Monitoring2011.pdf Letöltés: 2013. április 5. (127) Túry, Gábor – Vida, Krisztina (szerk.): Monitoring jelentés 2012 – Politikai és gazdasági jelentés az EU10 teljesítményéről; NTA KRTK Világgazdasági Intézet; http://www.vki.hu/most_jelent_meg/monitoring_jelentes_2012 Letöltés: 2013. október 8. (128) Új szó (2003): Prágai államháztartási reform; http://ujszo.com/cimkek/velemeny-eshatter/2003/06/25/pragai-allamhaztartasi-reform Letöltés: 2012. február 3. (129) Vojinović, Borut - Sanjaya, Acharya – Próchniak, Mariusz (2009): Convergence Analyses among the Ten European Transition Economies; Hitotsubashi Journal of Economics 50; http://eprints.lib.hokudai.ac.jp/dspace/bitstream/2115/42820/2/sanjaya_HJE50.pdf Letöltés: 2015. május 9. (130) Williamson, Jeffrey G. (1965): Regional inequality and the process of national development; Economic Development and Cultural Change 1965/14. (131) Wisniewski, Anna (2001): Helyzetkép a lengyel gazdaságról a választások után; MTA, Vélemények, Kommentárok, Információk; 2001. október 5. 2. szám (132) Wisniewski, Anna (2008): A gazdasági és monetáris uniós csatlakozás makrogazdasági feltételrendszerének vizsgálata a négy visegrádi ország példáján keresztül; Ph. D. értekezés; http://phd.lib.uni-corvinus.hu/376/1/wisniewski_anna.pdf Letöltés: 2012. november 30. (133) Tanács véleményei (2009):
141
Tanács véleménye (2009. március 10.) a Cseh Köztársaságnak a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:062:0006:0010:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Észtországnak a 2008–2012-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:063:0006:0010:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Lengyelországnak a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:066:0017:0021:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Lettországnak a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:068:0012:0016:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Litvániának a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:070:0008:0012:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Magyarországnak a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:066:0006:0011:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. július 7.) Szlovákiának a 2008–2011-ös időszakra vonatkozó stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:170:0001:0005:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. július 7.) Szlovénia 2008-2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:195:0001:0005:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. július 7.) Belgium 2008–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:166:0001:0006:HU:PDF Letöltés: 2009-10-23 Tanács véleménye (2009. március 10.) Dániának a 2008–2015-ös időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:063:0001:0005:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Finnországnak a 2008–2012-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:068:0001:0005:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Franciaországnak a 2008–2012-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:064:0001:0006:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Görögországnak a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eur-
142
lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:064:0007:0012:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Hollandiának a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:068:0028:0032:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Írországnak a 2008–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:068:0006:0011:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Németországnak a 2008–2012-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:066:0001:0005:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Olaszországnak a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:070:0001:0007:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. július 7.) Ausztria 2008–2013-as időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:166:0007:0011:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Portugáliának a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:070:0013:0018:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) Spanyolországnak a 2008–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:068:0017:0022:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23. Tanács véleménye (2009. március 10.) az Egyesült Királyság 2008/2009–2013/2014-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2009:068:0033:0038:HU:PDF Letöltés: 2009. október 23.
143
9. MELLÉKLETEK 1. számú melléklet: A csoportképzéshez tartozó klaszteranalízisek eredményei A) A 27 tagállam csoportokba sorolása a az egy főre jutó GDP és részei alapján 2013-ban
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
144
B) A 27 tagállam csoportokba sorolása a munkanélküliségi és foglalkoztatási adatok alapján 2013ban
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
145
C) Az EU27 csoportba sorolása az egy főre jutó GDP 2000-2013 közötti alakulása alapján
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
146
D) Az EU27 csoportba sorolása a munkanélküliségi ráta 2000-2013 közötti alakulása alapján
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
147
E) Az EU27 csoportba sorolása a foglalkoztatottsági ráta 2000-2013 közötti alakulása alapján
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
148
F) Az államadósság, az infláció és a költségvetés hiánya alapján képzett klaszterek 2013-ban
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
149
G) Az EU27 csoportba sorolása a GDP arányos költségvetési hiány alapján 2000-2013
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
150
H) Az EU27 csoportba sorolása a GDP arányos államadósság alapján 1995-2012
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
151
I) Az EU27 csoportba sorolása az infláció alapján 2000-2013
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
152
J) Az EU27 csoportba sorolása a mezőgazdasági foglalkoztatottak, a szegénységi ráta és az üzleti környezet alapján
Forrás: EDBR és Eurostat alapján saját számítás
153
K) Az EU27 csoportba sorolása a mezőgazdasági foglalkoztatottak aránya alapján
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
154
L) Az EU27 csoportba sorolása a vállalkozási környezet mutatója alapján
Forrás: EDBR alapján saját számítás
155
M) Az EU27 csoportba sorolása a szegénységi ráta alapján
Forrás: Eurostat alapján saját számítás
156
2. számú melléklet: A visegrádi négyek háztartásainak rendelkezésre álló jövedelme, NUTS2 régiókra, euró/fő Csehország NUTS2 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Praha 4 400 4 900 5 800 5 900 6 200 6 800 7 800 8 300 9 600 9 200 10 000 10 200 Strední Cechy 3 500 3 900 4 600 4 700 5 000 5 500 6 200 6 700 7 900 7 800 8 200 8 400 Jihozápad 3 300 3 700 4 200 4 300 4 500 5 100 5 700 6 100 7 300 7 000 7 200 7 500 Severozápad 3 200 3 500 3 900 4 000 4 100 4 600 5 200 5 500 6 600 6 500 6 800 7 000 Severovýchod 3 300 3 600 4 200 4 100 4 400 5 000 5 500 6 000 7 100 6 900 7 100 7 300 Jihovýchod 3 200 3 600 4 100 4 100 4 400 5 000 5 500 6 100 7 200 7 000 7 300 7 500 Strední Morava 3 100 3 500 4 100 4 100 4 200 4 800 5 500 5 900 6 900 6 700 6 800 7 100 Moravskoslezsko 3 100 3 400 3 900 3 900 4 100 4 700 5 200 5 700 6 900 6 600 6 900 7 200 Térségek átlaga 3 388 3 763 4 350 4 388 4 613 5 188 5 825 6 288 7 438 7 213 7 538 7 775 Magyarország 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 NUTS2 KözépMagyarország 3 600 4 200 5 200 5 600 6 300 7 100 6 600 7 000 6 300 5 400 5 500 6 500 Közép-Dunántúl 2 600 3 100 3 700 3 700 4 000 4 500 4 700 5 200 5 500 5 000 5 100 5 200 Nyugat-Dunántúl 2 900 3 200 3 800 3 800 4 300 4 600 4 500 4 900 5 500 5 200 5 300 5 200 Dél-Dunántúl 2 300 2 600 3 200 3 400 3 500 4 000 4 100 4 500 5 100 4 700 4 800 4 800 Észak-Magyarország 2 100 2 500 3 000 3 100 4 100 3 700 3 800 4 200 4 800 4 600 4 700 4 500 Észak-Alföld 2 000 2 400 2 800 3 000 3 100 3 500 3 600 4 100 4 700 4 400 4 500 4 400 Dél-Alföld 2 300 2 800 3 100 3 300 3 400 3 700 3 800 4 300 4 900 4 600 4 700 4 700 Térségek átlaga 2 543 2 971 3 543 3 700 4 100 4 443 4 443 4 886 5 257 4 843 4 943 5 043 Lengyelország 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 NUTS2 Lódzkie 3 300 3 800 3 800 3 500 3 500 4 200 4 600 5 100 5 900 4 900 5 600 5 700 Mazowieckie 4 300 5 100 4 900 4 400 4 500 5 200 5 700 6 200 7 300 6 500 7 400 7 700 Malopolskie 3 100 3 600 3 500 3 100 3 100 3 700 4 000 4 400 5 100 4 500 5 100 5 200 Slaskie 3 800 4 400 4 300 3 900 3 900 4 600 5 100 5 600 6 500 5 700 6 400 6 600 Lubelskie 2 700 3 200 3 100 2 800 2 900 3 300 3 600 4 000 4 700 4 000 4 500 4 700 Podkarpackie 2 600 3 100 3 000 2 700 2 700 3 100 3 400 3 800 4 400 3 800 4 200 4 200
157
Swietokrzyskie 2 900 3 400 3 300 3 100 3 100 3 500 3 900 4 300 5 100 4 300 4 800 4 900 Podlaskie 2 800 3 400 3 200 2 900 3 000 3 500 3 800 4 200 4 800 4 200 4 600 4 700 Wielkopolskie 3 500 4 200 3 900 3 600 3 700 4 300 4 700 5 100 5 900 5 200 5 800 6 000 Zachodniopomorskie 3 500 4 000 3 900 3 500 3 500 4 100 4 500 4 900 5 800 4 900 5 500 5 500 Lubuskie 3 100 3 600 3 500 3 100 3 200 3 800 4 100 4 600 5 200 4 400 5 000 5 000 Dolnoslaskie 3 500 4 100 4 000 3 500 3 600 4 200 4 600 5 000 5 900 5 100 5 800 5 900 Opolskie 2 700 3 200 3 100 2 800 2 900 3 400 3 800 4 200 5 000 4 400 4 900 5 000 KujawskoPomorskie 3 100 3 700 3 600 3 200 3 300 3 900 4 200 4 600 5 400 4 500 5 000 5 000 WarminskoMazurskie 2 900 3 300 3 200 2 900 3 000 3 500 3 800 4 100 4 800 4 100 4 600 4 800 Pomorskie 3 200 3 800 3 700 3 300 3 300 3 900 4 300 4 800 5 600 4 900 5 400 5 500 Térségek átlaga 3 188 3 744 3 625 3 269 3 325 3 888 4 256 4 681 5 463 4 713 5 288 5 400 Szlovák 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Bratislavský kraj 3 600 3 800 4 300 4 600 5 500 6 600 7 100 8 700 10 100 11 000 10 700 11 300 Západné Slovensko 2 300 2 500 2 800 3 100 3 500 3 900 4 500 5 500 6 700 6 900 7 200 7 500 Stredné Slovensko 2 300 2 400 2 700 2 900 3 300 3 800 4 200 5 400 6 300 6 600 6 900 7 100 Východné Slovensko 2 200 2 300 2 500 2 700 3 100 3 400 3 900 4 700 5 600 5 800 6 200 6 200 Térségek átlaga 2 600 2 750 3 075 3 325 3 850 4 425 4 925 6 075 7 175 7 575 7 750 8 025
Forrás: Eurostat
158
3. számú melléklet: A konvergencia értékei az egyes országokban Reálkonvergencia
Nominális konvergencia
Egy főre jutó GDP
Munkanélküliségi ráta
Foglalkoztatási ráta
Költségvetési hiány/GDP
5,8 4,0 9,5 Egy főre jutó GDP 4,0 2,8 10,0 Egy főre jutó GDP 4,1 2,9 5,6
10,0 10,0 7,1 Munkanélküliségi ráta 7,3 7,2 10,0 Munkanélküliségi ráta 7,3 7,3 6,5
10,0 10,0 10,0 Foglalkoztatási ráta 8,6 8,6 6,1 Foglalkoztatási ráta 8,9 8,9 6,2
10 10 10 Költségvetési hiány/GDP 4,8 4,8 4,8 Költségvetési hiány/GDP 3 3 3
Szlovákia
Egy főre jutó GDP
Munkanélküliségi ráta
Foglalkoztatási ráta
1. vizsgálati szint 2. vizsgálati szint 3. vizsgálati szint
5,4 3,8 5,1
5,0 5,1 2,5
8,9 8,8 5,8
Csehország 1. vizsgálati szint 2. vizsgálati szint 3. vizsgálati szint Magyarország 1. vizsgálati szint 2. vizsgálati szint 3. vizsgálati szint Lengyelország 1. vizsgálati szint 2. vizsgálati szint 3. vizsgálati szint
Szerkezeti konvergencia Mezőgazdasági foglalkoztatottak
Szegénységi ráta
Államadósság/GDP
Infláció
10 10 10
5,7 5,7 5,7
Államadósság/GDP
Infláció
5,8 5,8 5,8
4,7 4,7 4,7
Államadósság/GDP
Infláció
8,1 8,1 8,1
10 10 10
Költségvetési hiány/GDP
Államadósság/GDP
Infláció
Mezőgazdasági foglalkoztatottak
EDB
Szegénységi ráta
4,6 4,6 4,6
8,2 8,2 8,2
5,3 5,3 5,3
9,7 9,2 2,5
8,4 10,0 2,5
7,4 7,4 2,5
10,0 9,4 2,5 Mezőgazdasági foglalkoztatottak 4,8 4,5 4,3 Mezőgazdasági foglalkoztatottak 2,8 2,6 4,4
EDB 6,0 7,1 2,5 EDB 7,2 8,5 4,3 EDB 7,0 8,4 4,4
10,0 10,0 2,5 Szegénységi ráta 4,4 4,4 4,3 Szegénységi ráta 5,7 5,7 4,4
159
4. számú melléklet: A nominális konvergencia pontszámai 2012-ben
1. vizsgálati szint 2. vizsgálati szint 3. vizsgálati szint átlag Szlovák Köztársaság
Költségvetési hiány/GDP 5,2 3,7 5,3 4,7 Költségvetési hiány/GDP 10 7,1 10 9 Költségvetési hiány/GDP 5,6 4 5,6 5,1 Költségvetési hiány/GDP
1. vizsgálati szint 2. vizsgálati szint 3. vizsgálati szint átlag
4,9 3,7 4,9 4,5
Cseh Köztársaság 1. vizsgálati szint 2. vizsgálati szint 3. vizsgálati szint átlag Magyarország 1. vizsgálati szint 2. vizsgálati szint 3. vizsgálati szint átlag Lengyelország
Államadósság/GDP
Infláció
átlag
10 8,3 10 9,4
2,9 2,9 10 5,3
6 5 8,4 6,5
Államadósság/GDP
Infláció
5,8 4,8 5,8 5,5
1,8 1,8 6,1 3,2
Államadósság/GDP
Infláció
8,3 6,9 8,3 7,8
2,7 2,7 9,5 5
Államadósság/GDP
Infláció
8,8 7,3 8,8 8,9
2,7 2,7 9,5 5
5,9 4,6 7,3 5,9
5,5 4,5 7,8 5,9
5,5 4,6 7,7 6
160
5. számú melléklet: A visegrádi négyek gazdaságtörténeti eseményeinek áttekintése (1990-2013) A magyar gazdaságpolitika elmúlt 20 éve
Rendszerváltás és az első tapasztalatok Hazánkban a piacgazdaság kialakításának több mint 30 évét a szocialista gazdaságszervezés kereteibe ágyazott hatékonyságnövelő és a reformellenző intézkedések kettőssége jellemezte. Magyarországon már a 60-as évektől kísérleteztek az addig működő gazdasági rendszer megreformálásával. A szocialista rendszer működési keretei között több kísérlet is teret kapott annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hatékonyságát és növekedési potenciálját fokozzák: a Kádár-kormány a magánszektor fejlesztésére törekedett, melynek érdekében átalakította a falusi (mezőgazdasági) tulajdonviszonyokat. 1968-ban „az új gazdasági mechanizmus” formájában újabb reformkísérletek láttak napvilágot, melyek kedvezőbb adózási feltételeket biztosították és bővítették a működési engedélyre jogosultak körét, illetve a szabadabb gazdálkodási szabályozottság révén a vállalatokat motiválttá tette a profittermelésben. A gazdaságirányítási reform első öt évének pozitív eredményei (az egy főre jutó fogyasztás, az export és import növekedése, az alkatrészhiány csökkenés, a gazdasági teljesítmény növekedése) megkérdőjelezhetetlenek voltak, viszont a beruházási tevékenység nem javult, a hatékonyság sem fokozódott, a külkereskedelmi mérleget pedig állandó ciklikusság jellemezte, amely 1973 után, az olaj- és alapanyagárak robbanása miatt, egyértelműen deficitessé vált. A nem hatékony beruházások és az adósságba jutott vállalatok finanszírozása, illetve a háztartásoktól átvállalt import költségek következtében nem csupán a külső eladósodottság, hanem a belső egyensúlytalanság is hazánk jellemző problémájává vált. A lassú növekedés és az ikerdeficit megjelenése a 80-as években a magángazdálkodás jogi feltételeinek további bővítését eredményezte [Balogh et al, 1985]. 1987-ben a jegybank átalakításával
létrejött
Magyarországon
a
kétszintű
bankrendszer,
majd
az
1989-1991-es
évek
intézkedéssorozatának eredményeként Magyarországon elindult a piacgazdaság kiépítése. A magyar gazdaságitársadalmi rendszer megváltoztatása a volt kommunista országokéhoz képest kevésbé radikális módon ment végbe. Antall Józsefnek – az első demokratikusan választott kormány vezetőjének – gazdasági és intézményi reformjai a fokozatosság elvét követték, miközben az állami szerepvállalás mértéke jelentős maradt az átmenet időszakában [Aslund et al, 1996]. A kormány gazdaságpolitikáját három tényező határozta meg:
gazdasági stabilitás elérése, vagyis az infláció csökkentése, a költségvetési egyensúly megteremtése és a növekedés megalapozása;
a rendszerváltás következményeinek kezelése (munkanélküliség tömegessé válása, költségvetési és pénzügyi rendszer átszervezése);
a piaci reformok folytatása és kiterjesztése (privatizáció és kereskedelempolitika kialakítása, megvalósítása). E tényezők mellett az állami tulajdonban maradt vállalatok számára önálló stratégia kialakítására is szükség volt, s ezen felül a hitelezési rendszer kidolgozása is feladatot jelentett a gazdaságpolitikai döntéshozók számára [OECD, 1993].
A gazdaságpolitikának a fenti területeken való kialakításának szükségességét támasztja alá, hogy 1990 és 1995 között a magyar GDP csökkent, a munkanélküliség fokozatosan emelkedett, a foglalkoztatás romlott. Az egy főre jutó fogyasztás növekedése megtorpant, a reálkeresetek egyre alacsonyabbá váltak. Ezekhez a problémákhoz társult az inflációs nyomás. A fenyegetések erőssége, másrészt a növekedés ösztönzése miatt a
161
gazdaságpolitika ad hoc jellegű beruházásokat eszközölt és sor került a kereskedelmi bankok feltőkésítésére is [OECD, 1995]. A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank elsődleges feladatának az államadósság struktúráját javító stabilizációs stratégia megalkotását tartotta. Ennek érdekében a valutatartalékokat a külső adósság kezeléséhez kötötték, a folyó fizetési mérleg többletének fenntartására törekedtek, továbbá szoros költségvetési és monetáris kontrollt javasoltak. E stabilizációs politika hatására a külföldi közvetlen tőkebefektetések (FDI) mértéke folyamatosan nőtt, viszont e növekedés nem volt képes ellensúlyozni a forint felülértékeltségéből adódó külkereskedelmi mérleg hiányt. Az 1994-es mexikói „Tequila-válság”
36
közvetett hatása, hogy a nemzetközi
bankok bizalmatlanná váltak a jelentős külső egyensúlytalansággal rendelkező országokkal szemben, ezért a folyófizetési mérleg többlete megszűnt [Mommen, 2004]. A növekvő belső fogyasztás tovább rontotta a külkereskedelmi mérleg egyenlegét, a kölcsönök pedig növelték a folyó fizetési mérleg hiányát és az inflációs nyomást. A rendszerváltás egyik következménye, hogy a költségvetés hiányának finanszírozását piaci alapokra helyezték, és mivel a kereskedelmi bankok kevésbé tartották kockázatosnak az állam meghitelezését, mint a magánszféra beruházásaiét, ami tovább növelte a költségvetés hiányát. A deficittel kapcsolatban 1992-re egyértelművé vált, hogy a külső adósság finanszírozásának költségei hatalmas adósság/GDP arányt eredményeztek, s a romló költségvetéssel együtt ez a folyó fizetési mérleg hiányának növekedéséhez vezetett [Dethier-Orlowski, 1998].
Megszorítások és stabilizáció Összességében Magyarország fontosabb makrogazdasági mutatói is válságot tükröztek. A növekvő munkanélküliség és infláció, a csökkenő GDP és az ikerdeficit egyértelmű állami beavatkozást igényeltek. A magyar gazdaság és gazdaságpolitika fontos jellemzője, hogy prioritásában általában nagy hangsúlyt kapott a lakosság anyagi jólétének emelése, dekonjunktúrában pedig az életszínvonal-romlásának lassítása. Másik meghatározó jellemző a paternalista jóléti állam kiépülése. E két tényező figyelembevétele mellett éles váltásnak bizonyult az a megszorító csomag, amely Bokros Lajos nevéhez kötődik. A csomag elsődleges célja a költségvetési hiány lefaragása volt, s ezt célozta a többi között a közszféra leépítése, a behozatali vámkiegészítés emelése, az adók növelése és a nyugdíjrendszer reformja. Mindezek mellett fontos törekvés volt Magyarország nemzetközi versenyképességének fokozása is. Ennek érdekében történt a forint egyszeri 9 %-os leértékelése és a csúszó paritásos árfolyam bevezetése [Kornai, 1996]. Az intézkedéssorozatnak köszönhetően mind a költségvetési hiány, mind a bruttó államadósság mértéke csökkent, a fizetési mérleg egyenlege javult, de a restrikció negatív hozadéka is megjelent: a belső kereslet erőteljesen esett, így a GDP növekedési üteme lelassult. Az egy főre jutó fogyasztás több mint 5%-kal csökkent, a reálbérek meredeken zuhantak ebben az időszakban. A megszorító intézkedések a külföldi befektetők szempontjából pozitív üzenetet hordoztak, így a tőkebeáramlás továbbra is élénk maradt, emellett – a gazdasági növekedés egyetlen megmaradt tényezőjeként – az export növekedett, az alacsony reálbérekből fakadó nemzetközi versenyképesség miatt. Két év alatt olyan jelentős változások történtek, melyek egyrészt közelebb hozták a külső és belső egyensúly megvalósulását, másrészt megteremtették a későbbi növekedés feltételeit [OECD, 1997]. 1997-re már látszódtak a csomag pozitív eredményei: a GDP növekedési üteme meghaladta a
36
A mexikói peso válsága, amely egy gazdasági válságba torkollott.
162
4%-ot, a beruházások és főleg az export növekedett a leglátványosabban (26,4%-kal). Az OECD 1999-es gazdasági elemzése szerint a magyar gazdaság versenyképes volt, 1999 és a 2000-es évre az ország fenntartható növekedési pályára való állását prognosztizálta. E pozitív tendenciák mellett a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet ebben a tanulmányban felhívta a figyelmet arra, hogy további fiskális intézkedésekre van szükség a költségvetési előirányzat tartása érdekében. A tanulmány több olyan strukturális problémára is felhívja a figyelmet, melyek megoldásának hiányában ezek a gondok az elmúlt 10 évben elmélyültek:
a külföldi részvételű, privatizált magyar cégek termelékenysége meghaladta a hazai befektetőkét, így ez utóbbiak alacsonyabb hatékonysággal és piaci részesedéssel termeltek;
a bankszektorban nem indult meg a kis- és középvállalati szektor hitelezése (a nagyvállalatokkal szemben kockázatosabbnak ítélt tevékenység miatt;
a
munkaerőpiac
strukturális
problémái
már
ekkor
szembeötlőek
voltak,
a
tanulmány
a
közmunkaprogramok, korai rokkantnyugdíjazás, átlagos minőségű oktatás veszélyeire hívja fel a figyelmet;
az egészségügy- és a nyugdíjrendszer hibáit is részletesen taglalja az elemzés [OECD, 1999].
2000-2008: az elhibázott döntések időszaka 37
Az előzőek alapján, az 1998-2002-es kormányzati ciklus első két évében – a korábbi évek szigorú stabilizációs lépéseinek hatására is – a magyar makroszintű mutatókban pozitív változás következett be: az infláció és a munkanélküliség csökkent, a költségvetés egyenlege javult, az államadósság fenntartható mértékűvé vált [Mommen, 2004]. Az előrejelzések és az addig sikeresnek bizonyuló stabilizáció ellenére a magyar gazdaság nem lépett rá a fenntartható pályára. Az enyhe keresletszűkítést és az állam csökkenő szerepvállalását erőteljes expanzió és recentralizáció váltotta fel [Antal, 2004]. 2001 után a költségvetés hiánya és az államadósság is növekedett, újra ikerdeficit alakult ki. A nyugdíjreform kivételével elmaradtak a szükséges intézményi reformok. A megtakarítások és ezzel együtt a beruházási ráta is csökkentek, ami hosszú távon a versenyképesség javulását akadályozza, a növekedést pedig visszafogja [Antal, 2005]. 2002-ben folytatódott a bővítő, kiadásnövelő gazdaságpolitika, így tovább romlottak a költségvetési adatok. A költségvetési hiány mellett az államadósság is növekedett, a gazdasági növekedés lelassult, ami 2002-2003-ban az addigi húzóágazatot, az exportot is visszafogta. A közszféra béremelése megnövelte a keresletet, ez a forint felértékelődésével együtt rontotta a folyó fizetési mérleg egyenlegét és a külső versenyképességet is [IMF, 2004]. Az időszak egyik pozitívumát az EU csatlakozás megkezdése, illetve az IMF és az Európai Bizottság által szükségesnek tartott egészségügyi privatizáció lezárása jelentette [Zádor, 2010]. Az OECD 2005-ben kiadott jelentésében a 2003 utáni időszakot összességében pozitívan ítélte meg a hosszú távon mindenképpen kedvező hangsúlyeltolódás miatt: a magyar gazdaság növekedése kiegyensúlyozottabbá vált. A magán- és kormányzati fogyasztás alacsonyabb bővülési üteme ugyan negatívan hatott a GDP-re, de a növekedésben 2003-tól a beruházásnak, majd a következő évben az exportnak is újra jelentős szerep jutott [OECD, 2005]. Az OECD és az IMF az említett két elemzésben egyaránt jelezte, hogy a költségvetési konszolidációnak prioritást kell élveznie a további gazdaságpolitikában.
37
A megszorító csomag nem maradt társadalmi hatások nélkül: az 1998-as választásokat az addigi koalíciós kormány elvesztette, és 1998-ban az első Orbán-kormány kezdte meg tevékenységét.
163
38
A 2004-es csatlakozással Magyarország vállalta , hogy teljesíti a Maastrichti Szerződés kritériumait és belátható időn belül az euró-zóna részévé válik. Ezzel a lépéssel elkezdődött hazánk integrációs folyamata, így a külsőbelső egyensúly megteremtése a mindenkori országvezetés számára elsődleges kihívássá vált. Ennek érdekében 2005 óta a restriktív intézkedések állandósultak. A megszorítások ellenére a költségvetés választásokhoz igazodó ciklikussága nem változott, GDP arányos hiánya csak kismértékben csökkent, az államadósság évről-évre nőtt, a hazai valuta folyamatosan veszített értékéből [European Commission, 2006]. A romló mutatók oka, hogy ebben az időszakban regnáló kormányok a gazdaságot, a 2003-as tendenciák ellenére, az export- és beruházásvezérelt – ezzel egyidejűleg megtakarítást ösztönző – fejlődésről a belső, állami és lakossági fogyasztás mesterséges növelésére épülő pályára állították. Ezt hitelből finanszírozott állami költekezéssel és a termelékenység növekedését meghaladó béremeléssel valósították meg. Jól példázza ezt a lakásépítések- és vásárlások ösztönzését célzó rendszerek formaváltása, amely a polgári kormányzat által bevezetett magas szociálpolitikai támogatás és visszaigényelhető személyi jövedelemadó kedvezménytől eljutott a szocialista kormányzás által preferált, máig ható „olcsó” devizahitelezésig [Békesi, 2010]. A devizában való eladósodás oka, hogy a jegybank ebben az időszakban magas szinten tartotta az alapkamatot, így a hitelezés devizában olcsóbb volt, mint forintban. Például 2007 júniusában a forinthitelek alapkamata (BUBOR) 7,94%, a svájci frank-hitel alapkamata (CHFLIBOR) 1,79%, az euró-hitelek kamata (EURIBOR) pedig 3,38% volt [Béza, 2013]. A 2006-os tavaszi választások után az ország vezetése felismerte a változtatás szükségességét, és ezt a célt szem előtt tartva, a Magyar Nemzeti Bankkal együttműködve készítette el Magyarország Konvergencia Programját, amelyet szeptemberben az Európai Unió Brüsszelben elfogadott, és a terv mielőbbi megvalósítására szólította fel a magyar kormányt. 2007-re a tervezetthez képest jobban javult a költségvetés egyenlege, ami valószínűleg az adóemelésnek és az adóbeszedés hatékonysága javításának volt köszönhető. Az előnyök és a hátrányok mérlegelése alapján mind a hazai, mind a külföldi elemzők túlnyomórészt egyetértettek abban, hogy ezek a megszorító lépések elkerülhetetlenek voltak, bár az intézkedések nem megfelelő szerkezete – a bevételnövelés kiadáscsökkentést jóval meghaladó aránya – miatt a visszarendeződés veszélye [European Commission, 2008]. 2007-2008-ban már egyértelműen látszódtak a kiigazító lépések hatása a reálgazdaságra; a belső kereslet és a foglalkoztatottság csökkent, a növekedés megtorpant. Emellett a költségvetési kiigazítás csak részben mondható sikeresnek:
sürgetővé vált az államháztartás reformja,
az állami fogyasztást tovább kellett volna csökkenteni,
az egészségügyi, az oktatási és a nyugdíjrendszer is reformra szorult [OECD, 2007].
2009-2013: a pénzügyi világválság hatása, elhúzódó recesszió 2008-ban a fejlett világ megélte a 21. század első gazdasági válságát, amely a korábbitól eltérően világméretű pénzügyi válsággal kezdődött. A válság Magyarországot különösen sebezhető állapotban találta, melynek okai:
Közép-Kelet Európa egyik leginkább eladósodott országa volt (2007-ben az államadósság a GDP arányában meghaladta a 60%-ot, a költségvetés hiánya pedig 5%-ot);
38
Magyarország 2004. július 5-én túlzott-deficiteljárás alá került. A nemzetközi elemzések ezzel együtt 2008-as GMU csatlakozási dátumból kiindulva alkották meg értékítéletüket
164
ezért a spekulációk és a tőkekivonás célpontjává vált;
továbbá a válságban az elhúzódó strukturális problémák (kiterjedt jóléti rendszer, adórendszer hibái) kiéleződtek [Andor, 2010].
A valutaválság jeleként, a forint árfolyamának rohamos esése miatt komoly működési zavarok jelentek meg a pénzügyi piacokon. Az államháztartási és pénzügyi problémákat tetézte, hogy a szocialista kormányzat elvesztette politikai hitelességét, ezért Gyurcsány Ferenc lemondását követően 2009 áprilisában felállt a válságkezelő kormány Bajnai Gordon vezetésével, melynek pénzügyminisztere Oszkó Péter lett. A gazdasági döntéshozók elsődleges célja a befektetői bizalom és a pénzügyi piacok megfelelő működésének helyreállítása volt. Ennek érdekében az MNB a válság közvetlen kezeléseként a 2008 októberében 11,5%-ra növelt kamatot fokozatosan decemberre 10%-ra, majd 2009 decemberére 6,25%-ra csökkentette. A pénzügyi rendszer stabilizálása érdekében a kormány a következő lépéseket tervezte:
folyamatos egyeztetést a nemzetközi intézményekkel,
devizahitellel rendelkezők védelme érdekében való fellépést,
a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét érintő egyes törvények módosítását,
a banki hitelezésben érintett ügyfelekre vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályok áttekintését és
a PSZÁF előretekintő felügyeleti jogköreinek megteremtését.
A kormányzat fokozottan tartotta magát a szigorú fiskális politika folytatásához. A magyar államháztartás deficitje és az államadósság mértéke közép- és hosszú távon is korlátozta a magyar gazdaság lehetőségeit, ezért a magyar költségvetésben gyakorlatilag nem volt elégséges mozgástér [Magyar Köztársaság Kormánya, 2009]. Az elkerülhetetlen költségvetési megszorítások legfontosabb területeit és intézkedéseit a következő tartalmazza:
43. táblázat: A Bajnai-kormány intézkedései Terület Közszféra
Nyugdíjrendszer
Szociális támogatások
Adók és járulékok
Intézkedések
közszféra bruttó bértömegének befagyasztása; 13. havi illetmény megszüntetése; önkormányzati támogatások csökkentése;
13. havi nyugdíj ki nem fizetése; 13. havi nyugdíj 2010-től való megszüntetése, helyette GDP-hez kötött nyugdíjprémium bevezetése; korhatár előtti nyugdíj korrigálása;
táppénz 10%-kal való csökkentése; GYES, GYED 2 évre csökkentése; lakástámogatások felfüggesztése;
munkaadói járulék csökkentése; SZJA alsó sávhatárának megemelése; ÁFA kulcs növelése, az alapvető élelmiszerekre 18%-os kulcs bevezetése; összbruttósítás: az adóalap növelése;
Kormányzati takarékosság
miniszterek és államtitkárok fizetésének 15%-kal való csökkentése; állami vezetők külföldi útjainak napidíjának csökkentése; állami vezetők fizetésének maximálása; Forrás: Válságkezelés és bizalomerősítés 2009
165
Az aggregált kereslet és a foglalkoztatás fenntartása érdekében a legfontosabb törekvés az EU strukturális alapjaiból származó források lehívásának gyorsítása és hatékonyabb felhasználása volt, de ez önmagában kevés volt ahhoz, hogy Magyarország rövid távon újra növekedési pályára állhasson. A 2010-es választásokon a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség nyert, kétharmados többséggel alapíthattak kormányt. A kormány kettős kihívásnak kívánt megfelelni:
a negatív előjelű GDP változás megfordítása érdekében gazdaságélénkítés,
a belső és külső eladósodottság kezelése érdekében restrikció és az államháztartás alrendszereinek megreformálása.
Későbbi intézkedéseiket is változó prioritásokkal e kettősség jellemzi, ezért az ellentmondásos gazdaságpolitika következményeként erős piaci bizonytalanság alakult ki39, amit fokozott, hogy 2010 óta kormányzati gyakorlattá vált az EU ellenes kommunikáció; az elmúlt években a gazdaságpolitikai retorika részévé vált a szabadságharc Brüsszel ellen [Csaba, 2014]. A gazdaságpolitikai intézkedéssorozat eredményeit az OECD 2014-es jelentése és az Európai Bizottság 2013-as tanulmánya alapján a következőkben összegezhetők: A 2010-ben és 2011-ben tapasztalható alacsony GDP növekedést 2012-ben recesszió követte; mind a fogyasztás, mind a beruházás csökkent ebben az évben, a növekedés hajtóereje, az export növekedési üteme is visszafogottabbá vált a lassuló világgazdaság miatt. 2013-ban az ország ugyan kilábalt a recesszióból, de a helyreállítás valószínűleg lassú ütemű lesz. Az új adók ugyan segítették a költségvetési deficit csökkenését, de egyúttal aláásták az adórendszer kiszámíthatóságát és az egyszerűségre való törekvést. A versenyképesség növekedésének kulcsát a beruházások és a hatékonyság jelentik. A magas adminisztrációs terhek és a szabályozási bizonytalanság, a verseny korlátozása a telekommunikáció és az energiapiac terén, ennek megvalósulását nem teszik lehetővé. A megfelelő üzleti környezet kialakítását a különadók rendszere nem segíti. A munkanélküliségi ráta és a foglalkoztatás kismértékben javult, melyben jelentős szerepe van a közmunka programnak. A program azonban nem képes a munkanélküliek rendszeres munkába való visszatérésének elősegítésére. Emellett a foglalkoztatási adatokat jelentősen befolyásolja, hogy az elmúlt időszakban számottevően nőtt a külföldön munkát vállalók száma, a KSH 2014-es tájékoztatása szerint 2013-ban 98-99 ezer főre becsülhető a számuk, ami csupán egy év alatt több mint 10%-os növekedést jelent [KSH, 2014]. Bár a 2012 óta állandósult jegybanki alapkamat vágás segítette a kilábalást a recesszióból, hosszútávon a forint további leértékelődéséhez vezet. Mindkét tanulmány több összefüggésben is hangsúlyozza a stabil fiskális politikának, az üzletbarát környezet kialakításának és adórendszer újragondolásának szükségességét [European Commission 2013 és OECD 2014a].
39
Például az egykulcsos személyi jövedelemadó, kereslet-növelő céllal történő bevezetése mellé olyan tételek társultak, mint a különadók rendszere, áfa kulcs emelése, vagy a bankadó, tranzakciós díj bevezetése. Így a költségvetést átrendező, bizonyos területeken expanzív, más területeken restriktív intézkedések érvényesültek.
166
A nyugdíjrendszer második pillérének felszámolásával (a magánnyugdíj rendszer államosításával) 2011-ben a költségvetés egyenlege 4,3%-os többletet ért el, a nyugdíj megtakarítások nélkül azonban az államháztartás hiánnyal zárta volna az évet. A 2012-ben megtett többszöri kiigazításoknak köszönhetően a tervezett hiányszámot Magyarország „túlteljesítette” (-1,9%), így a 2004 óta ellene folyó túlzott deficit-eljárást az Európai Unió Tanácsa megszüntette. 40 A bruttó államadósság a csökkentésre irányuló szándék ellenére is csak nagyon kismértékben apadt, a magánnyugdíj-vagyon adósságállományba történő beforgatásából származó csökkenést a forint gyengülése ellensúlyozta. A válság éve után a folyó fizetési mérleg egyenlege aktívvá vált, ami a következő két év során, 2012-re meghaladta a GDP 1%-át. Ezt a kedvező hatást a belső kereslet gyors visszaesése, a beruházások alacsony szintje, az import csökkenése és a lakosság növekvő megtakarításai váltották ki. Bár a devizahitelek, majd az előtörlesztési akció után a forinthitelek állománya jelentősen csökkent, a devizában történt eladósodottság aránya még mindig jelentős, ami fenntartja az óvatossági megtakarításokat [MNB, 2013].
A Cseh Köztársaság gazdaságpolitikája Rendszerváltás A csehszlovák rendszerváltás közvetlen elindítója a 1989-es „bársonyos forradalom” volt. E váltás lényegében a lakosság egyre gyakoribb utcai kivonulásának volt köszönhető: 1988 augusztusában az 1968-as szovjet bevonulás 20.évfordulója miatt, majd az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának emléknapján, később, 198941
ben Jan Palachra való emlékezés miatt került sor tüntetésekre Prágában. Václav Havel kiszabadítása érdekében és a ’68-as események 21. évfordulója során ismét tüntetők vonultak az utcára. Októberben a csehszlovák vezetés úgy döntött, hogy átengedi a kelet-német menekülteket az NSZK-ba, ezután következett be a november 17-i diáktüntetés, mely kezdetben békésen zajlott, végül az egész országra szétterjedő munkahelyi sztrájk vált belőle és a nagyobb városokban (Brnóban és Pozsonyban) is tízezres tüntetések indultak. A sztrájkok és tüntetések széleskörűvé válásával a kormánynak engednie kellett: a kommunista párt öt konzervatív tagját elmozdították pozíciójából és az ellenzékkel közös szövetségi kormányt alakítottak, törölték az alkotmányból a kommunista párt hatalmára vonatkozó rendeleteket, lebontották a csehszlovák-osztrák határzárat, így Csehszlovákiában is leomlott a vasfüggöny. December 28-án Alexander Dubčeket választották a parlament elnökévé, másnap pedig Václav Havelt köztársasági elnökké [Hamberger, 2001 és Kiss, 2009]. A politikai rendszer átalakítása után lehetőség nyílt a gazdaság reformjára is. A liberalizációs lépések kialakítása Václav Klaus pénzügyminiszterre és Vladimír Dlouhý gazdasági miniszterre vártak. A reform – hasonlóan a lengyelhez – sokkterápiára épült: feloldották az ár- és bérszabályozást, ennek eredményeként hiperinfláció alakult ki az országban, illetve tömegprivatizációt vezettek be. E privatizációs formának a lényege, hogy a csehszlovák lakosok vagyonjegyeket, kuponokat kaptak, melyekkel részvényeket vásárolhattak vagy eladhatták
40
41
Az Európai Unió Tanácsának 2013/315/EU számú 2013. június 21. határozatában a Magyarországon fennálló túlzott hiányról szóló 2004/918/EK határozat hatályon kívül helyezéséről Cseh egyetemista volt, aki 1969. január 16-án kisétált Prága főterére és felgyújtotta magát. Jan Palach így tiltakozott az orosz megszálló csapatok és a kommunista diktatúra ellen. Temetésén 800 000-en vettek részt.
167
befektetési alapoknak. Csehszlovákia költségvetése kiegyensúlyozott, államadóssága fenntartható mértékű volt, így az is megoldhatóvá vált, hogy az önkormányzatok ingyen jussanak állami vagyonhoz. Ezáltal a privatizáció során érvényesülhetett az igazságosság elve, hiszen az államháztartás – Magyarországgal és Lengyelországgal ellentétben – nem kényszerült arra, hogy így növelje az államkassza bevételeit [Gál, 2005]. A gyors magánosítás azonban nem a várt eredményeket hozta: a tulajdonváltás csak jogi érelemben történt meg, a vállalati tulajdonjog jobbára a befektetési alapokhoz került, onnan pedig „átszivárgott” a régi vállalatvezetés kezébe [Bokros, 2007]. E folyamatot tovább fokozta, hogy a befektetési alapok az öt legnagyobb bank tulajdonában voltak, így a bankok egyszerre váltak a vállalatok tulajdonosaivá és hitelezőivé is egyaránt (az így kialakult helyzet is oka volt az 1997-es pénzügyi válságnak). A magánosítás az előbb említett hibái ellenére és a sokkterápia a reálgazdaságban hatékony megoldásnak bizonyult, 1995-re a Cseh Köztársaság a legdinamikusabban fejlődő, és a legkedvezőbb makrogazdasági mutatószámokkal rendelkező országgá nőtte ki magát a régióban: A cseh rendszerváltással és az átmenet tíz évével kapcsolatban azonban több kritika is felmerült:
A privatizáció jogi szabályozása folyamatosan változott, így történhetett meg az előbbiekben ismertetett vállalattulajdonlási probléma Mlčoch véleménye szerint a cseh kultúrában nem alakult ki az az üzleti morál, mely a gazdasági szereplők kooperatív viselkedésével párhuzamosan az erőforrások megfelelő elosztásához vezethetett volna [Mlčoch et al., 2000].
A piacgazdaság kialakulásával azonban életbeléptek azok a motiváló erők, amelyek a megelőző rendszerben nem léteztek, így a vállalatok profit reményében többet termeltek, viszont a fogyasztók többé nem voltak hajlandóak a hazai, silányabb termékeket megvásárolni. Erre lehetőségük is nyílt, hiszen a piacok nyitottá válásával hozzájuthattak a jobb minőségű importtermékekhez is. A vállalatoknál ezért nagy mennyiségű eladhatatlan készletek halmozódtak fel, és lassan a csőd közelébe jutottak. Az államvezetés – a lengyel kormányhoz hasonlóan – nem támogatta a cégeket, prioritásaikban a költségvetési fenntarthatóság fontosabbnak bizonyult [Bokros, 2007]. Egyes elemzők szerint az állam kivonulása a gazdaságból túl gyors volt, az alacsony beavatkozási szint működik ugyan a nyugati demokráciákban, de az átmeneti gazdaságokban az állami beavatkozás mértékének fokozatos csökkentésére van szükség, nem csupán gazdasági, hanem társadalmi és politikai megfontolásokból is.
A harmadik kritikus pont a modernizációs stratégia hiánya. A politikai-gazdasági rendszerváltással párhuzamosan nem következett be az intézményrendszer reformja, a vállalatok magánkézbe kerülése során nem indult meg a tőkebevonás, a beruházások nem indukáltak intenzív növekedést [Mlčoch et al., 2000].
Út a cseh gazdasági válságig 42
1996-ban a cseh gazdasági fellendülés egyedülálló volt az átmeneti országok körében , azonban már korábban is, 1995-ben körvonalazódtak a rendszer hibái. 1994 és 1996 között a külföldi tőke beáramlása és a rögzített árfolyamrendszer miatt az aggregált kereslet folyamatosan nőtt, ami egyrészt inflációt okozott, másrészt a külkereskedelmi mérleg deficitjéhez vezetett. Ezzel párhuzamosan a vállalatvezetők a termelékenységet meghaladó mértékben növelték a béreket, ami szintúgy inflatorikus hatású volt [IMF, 1998a]. A növekvő külső egyensúlytalanság megállítása érdekében az ország vezetése szigorú monetáris és fiskális politikát alkalmazott, melynek keretében:
42
A „cseh csoda” azért is érdekes, mert az átmenet második fázisában, 1993 után a gazdasági növekedés motorját nem csupán a fogyasztás jelentette, a beruházások a GDP közel 30%-át érték el.
168
a cseh korona elleni spekulációs támadás miatt rögzített árfolyamrendszerről áttértek a piszkos árfolyam lebegtetésre, így csökkent a külkereskedelmi mérleg deficitje,
csökkentették az állami kiadásokat,
vámpótlékot és új adónemeket vezettek be,
befagyasztották a közszféra béreit, ami visszafogta a belső keresletet,
emelték a jegybanki alapkamatot [Sass, 2005].
A szigorítással nyilvánvalóvá vált a cseh gazdaság két legnagyobb problémája: a strukturális reformok hiánya és a privatizáció nem megfelelő módja, amely átláthatatlan tulajdonosi viszonyokat és nem költséghatékony működést eredményezett. Az intézkedések eredményeként a cseh gazdaság másfél-két évig recesszióba fordult, de 1999-től már látszódtak a restrikció eredményei, és a cseh gazdaság újra növekedési pályára állt.
Élet a válság után – a „lomha” gazdaság A kedvező külső környezetnek köszönhetően a növekedés elsődleges tényezője az export volt, melynek több mint 50%-át a műszaki és elektronikai cikkek tették ki. Emellett érzékelhető volt, hogy a célországok köre is megváltozott: a fejlett EU tagállamokba irányuló export 18%-kal nőtt, míg a volt szocialista országokba 10%-kal csökkent. A háztartások fogyasztása kisebb mértékben járult hozzá a növekedéshez (2,2%-kal emelkedett 1998hoz képest), a beruházások csökkenése viszont a gazdasági fellendülés ellenére sem torpant meg. Miloš Zeman kormánya a fejlődés elősegítésének érdekében növelte a lakásépítési és infrastrukturális célú kiadásokat, de ez a költségvetési deficit növekedését okozta [Czech National Bank, 2000]. Ennek elkerülése érdekében a következő évben szigorítás következett be, ami valójában annyit jelentett, hogy ezekre a célokra külön alapokat hoztak létre. Ezek finanszírozása a privatizációból befolyt bevételből történt, így csupán a könyvelési metódust és nem a kiadások mértékét változtatták. A gazdasági visszaesésből való kilábalás után Csehországnak lehetősége nyílt arra, hogy közép- és hosszú távon fenntartható növekedési pályára állítsa a gazdaságot, ehhez azonban le kellett volna csökkenteni az állami újraelosztás mértékét, ami a GDP arányában 45% feletti érték volt. Ennek érdekében – a többi volt szocialista országhoz hasonlóan – Csehország vezetésnek is strukturális reformokat kellett volna végrehajtania, különösen az adó- és a nyugdíjrendszeren, emellett a közszféra kiadásainak, az ott dolgozók arányának, az államilag támogatott korai nyugdíjazás mértékének, az állami vállalatok támogatásának csökkentésére lett volna szükség [OECD, 2001]. A felsorolt területekre vonatkozó intézkedések nem szerepeltek sem az 1999-es, sem a 2000-es költségvetési tervekben, a pénzügyminisztérium szerint – ciklikus okok miatt – nem volt lehetőség a deficit csökkentésére, de középtávon a hiány fenntarthatóságát aggasztónak találták [IMF, 2001]. A reformok elmaradása mellett tovább folytatódtak a gazdaságélénkítő intézkedések, amelyek az adatok alapján nem voltak képesek lökést adni a gazdaságnak, viszont a költségvetés hiánya folyamatosan nőtt. A 2002-es választások után Vladimir Špidla vette át Zeman helyét. Kérdéses volt, hogy az új kormányfő folytatja-e elődje költekező politikáját, ahogyan azt a választási kampány során ígérte. A választások után egy évvel azonban egyértelművé vált, hogy gazdaságpolitikájának fókuszában a megszorítások állnak, hiszen a cseh gazdaság makroszintű mutatói fokozatosan romlottak. Špidla államháztartási reformjának főbb sarokkövei:
az általános forgalmi adó körének átstrukturálása,
a lakástakarékossági rendszer állami támogatásának nagymértékű lecsökkentése,
169
ún. minimális adó bevezetése: a nyereség nélkül működő vállalatok is kötelesek az aktuális átlagbér 50%-át befizetni,
a közszféra béreinek befagyasztása, a közalkalmazottak létszámának csökkentése (közel 16.000 fő elbocsátása),
a nyugdíjkorhatár fokozatos, 60-ról 63 évre való emelése,
a megszorításokkal párhuzamosan az adóterhek csökkentése [Új Szó, 2003].
A megelőző kormányokkal szemben többször felmerült az a kritika, hogy gazdasági programjaik nélkülözik a strukturális átalakításokra vonatkozó terveket, s ez az állapot változatlan maradt: az államháztartás alrendszereinek reformját Špidla is megkerülte. A fiskális kiigazítási terv azonban erőteljes társadalmi és politikai ellenállásba ütközött, így 2004 nyarán Špidla lemondott tisztségéről, ugyanakkor kismértékben sikerült a költségvetési hiányt intézkedéseivel lefaragnia. A magas (50%-os) exporthányaddal rendelkező Csehország növekedési lehetőségeit visszafogta az EU fejlett tagállamainak stagnáló gazdasági teljesítménye, ami 2002-2003-ban enyhe deflációt okozott az országban. Az alacsony növekedési képesség miatt a munkanélküliség 7-8% körül állandósult ebben az időszakban, miközben a gazdaságpolitikai döntéshozók lassúsága egyre növekvő külső és belső eladósodást okozott. A megszorító intézkedéseknek köszönhetően ugyan fokozódott az ország tőkevonzó képessége, így több FDI áramlott be, de a hazai vállalatok gyenge teljesítménye ezt ellensúlyozta. Špidla intézkedései nem voltak teljes körűek: a nyugdíjrendszer és az egészségügy reformja még váratott magára [OECD, 2003].
Az EU-csatlakozástól napjainkig Csehország már az EU tagság első évében, a Tanács 2004. július 5-i határozata alapján túlzottdeficit eljárás alá került43, így elkerülhetetlenné vált a költségvetés konszolidációja. Az államháztartási hiány csökkentésére irányuló szándékot tovább erősítette, hogy az ország vezetése célul tűzte ki az euró 2010-es bevezetését. 2004-től mind az EU tanácsa, mind az IMF többször felhívták az ország figyelmét arra, hogy a költségvetési konszolidációt nem csupán bevételi, hanem kiadási oldalon is el kell végezni, illetve a közép- és hosszú távú fenntarthatóság miatt a nyugdíj- és egészségügy reformját minél előbb meg kellett kezdeni. 2005-ben és 2006-ban a cseh gazdaság elsősorban a bővülő export, másodsorban a növekvő hazai kereslet miatt 6-7%-os GDP növekedést ért el alacsony infláció és csökkenő munkanélküliség mellett. A foglalkoztatás növekedése és az alacsony árszínvonal emelkedés miatt a háztartások fogyasztása is nagymértékben nőtt, ami a beruházásokat is fellendítette. Ezeknek a pozitív folyamatoknak köszönhetően Csehország a reálkonvergencia szempontjából gyorsan közelítette az EU15 országának fejlettségi átlagát. A magas GDP növekedés miatt a költségvetési hiány és államadósság GDP-hez viszonyított értéke csökkent. A javuló államháztartási adatok és a gazdaság folyamatosan fejlődő teljesítménye mellett – az anticiklikus politika elvének figyelembevételével – érdemes lett volna ekkor meglépni a szükséges államháztartási reformokat, de a 2006-os választások előszele és a cseh kormányválság miatt a döntéshozók inkább expanzív politikát folytattak.
43
A Cseh Statisztikai Hivatal, az Eurostat és az IMF által közzétett adatokkal ellentétben az EU Tanácsa 12,6%os költségvetési hiányt és 37%-os államadósságot állapított meg 2003-ra. Az eltérés oka elsősorban az, hogy a cseh kormányok 2003-tól egyszeri bevételekkel tartották alacsonyan az államháztartás hiányát, miközben a maastrichti kritérium alapján a hiányt tartósan! kell 3% alá csökkenteni.
170
A választásokat Mirek Topolánek és pártja nyerte, de csak minimális többséggel, ami a parlamenti döntéshozatalban gyakorlatilag patthelyzetet teremtett, így a 2009-ig tartó három év politikai vitáktól volt hangos. Ebben az időszakban a cseh gazdaság továbbra is prosperált, bár az erőteljes keresletnövekedés miatt ekkor már emelkedő infláció mellett, miközben a tervezett államháztartási reformnak csupán néhány eleme – például a vizitdíj, receptfelírási díj és az étkezési hozzájárulás bevezetése, szociális juttatások megnyirbálása – valósult meg a belpolitikai feszültségek miatt, de a gazdaság magas szintű reálteljesítménye miatt ez is elég volt ahhoz, hogy a költségvetés deficitje csökkenjen. A 2008-as gazdasági válság úgy érte el Csehországot, hogy az ország vezetését a soros EU elnökség és folyamatos belpolitikai harcok kötötték le. Topolánek kormánya 2008-ban, év végén még reménykedett abban, hogy megkerülhető az állami intervenció, de 2009 februárjában egyértelműen kezelni kellett a válság hatásait, melynek érdekében:
növelték az állami garanciavállalás mértékét,
csökkentették a vállalkozások terheit,
támogatták a közösségi közlekedést a munkaerő mobilitásának elősegítése érdekében és
növelték a szociális kiadásokat.
Az intézkedéseknek köszönhetően a cseh gazdaság egy év alatt kilábalt a válságból. 2010-re a kedvező német gazdasági növekedés miatt újra fellendült az export, ami lökést adott a gazdasági növekedésnek és a foglalkoztatottságnak. A szükséges állami expanzió miatt viszont a költségvetés deficitje közel 6%-ra nőtt, ezért már 2009-ben a Jan Fischer által vezetett ideiglenes, szakértői kormány megkezdte a restrikciót, melynek keretében:
emelték az ÁFA, a közvetlen adók és a vagyonadó mértékét,
mérsékelték a szociális juttatásokat,
befagyasztották a nyugdíjakat,
csökkentették a kormányzati szektor béreit.
Az intézkedések eredményeként a költségvetés hiánya fokozatosan csökken, lassan eléri a 3%-os küszöbértéket [Túry-Vida, 2010 és 2011]. Az adatokból is látszik, hogy a cseh gazdaság lassan lábal ki a válságból. A GDP csökkenésének lassulását csak az exportnak köszönheti, a gyengén teljesítő gazdaság deflációs veszélynek van kitéve. A potenciális növekedési pályától való elszakadás mindenképpen a kormányzat beavatkozását igényli. A 2014 elején hatalomra került hárompárti koalíció által elfogadott program hivatott a gazdasági problémák orvoslására, e program a következő célokat jelölte meg:
a vállalakozások támogatása, fenntartható növekedés elérése, versenyképesség és munkahelyteremtés;
a közpénzügyek menedzselési hatékonyságának növelése;
korrupció leküzdése;
egészségügyi szolgáltatások színvonalának növelése;
aktív EU-tagság, felkészülés a mielőbbi euró bevezetésre [OECD, 2014b].
171
A szlovák gazdaság a rendszerváltás tól napjainkig Rendszerváltás és a Mečiar kormány A szlovák (csehszlovák) rendszerváltás Magyarországgal ellentétben nem egy lassú szerkezetváltó folyamat és a politikai elit zárt ajtók mögötti tárgyalásainak eredménye, hanem az állampolgárok tüntetéssorozatainak következménye. A reformkísérletek – hazánkhoz hasonlóan – már korábban elkezdődtek. 1968-ban a tervgazdálkodás negatív eredményei, a voluntarista gazdaságirányítás és a társadalmi elégedetlenség diáktüntetésekhez, majd a prágai tavaszhoz vezetett. Természetesen a csehszlovák forradalom is arra a sorsa jutott, mint ’56-os magyar társa: a Varsói Szerződés országainak csapatai bevonultak és leverték. Ezt követően Gustáv Husák került a Csehszlovák Kommunista Párt élére, aki Kádár János konszolidációs politikájával ellentétben, szigorú, diktatórikus politikát folytatott az állami szocialista rendszer fenntartása érdekében. E rendszernek 1989-ben a lakosok tüntetéssorozata, a bársonyos forradalom vetett véget. Így Csehszlovákiában a piacgazdálkodásra való átállás egy hirtelen fordulattal következett be, ami sokkolta a társadalmat és a gazdaságot. Az új rendszerhez illeszkedő politikai, jogi és gazdasági feltételeket három év alatt sikerült megteremteni. Végül 1993-ban Szlovákia függetlenedett Csehországtól. A szlovák állam függetlenségének deklarációja után azzal szembesült, hogy gazdaságilag ugyan önállóvá vált, de gazdaságpolitikai intézményrendszere Prágában maradt. Így megfelelő szakértő gárda és tapasztalatok nélkül kellett szembenéznie a gazdasági-társadalmi kihívásokkal. A szerkezetváltás lebonyolítását tovább nehezítette, hogy a Vladimir Mečiar vezette kormány nem minden esetben járt el demokratikusan. A kormány nacionalista, különutas euro-atlanti politikát folytatott a térség országaival szemben. Mečiar a harmadik megválasztása után belátta, hogy e külgazdasági politika nem folytatódhat tovább, így visszatért az 1993-ban megkezdett, majd a későbbiekben megszakított reformfolyamatokhoz, illetve több nyitottságot tanúsított az Európai Unióval szemben [Bokros, 2007]. Az 1993-as függetlenné válás egy gyors zuhanást eredményezett a nemzetgazdasági teljesítményben, de szerencsére ez az egyszeri hatás nem tartott sokáig, így a térség országai közül ebben az évben Szlovákia produkálta a legmagasabb növekedést és a legalacsonyabb inflációt. E növekedést túlnyomórészt az export fűtötte, de ez a tendencia a további években megváltozott, amikor már a fogyasztás és a beruházás vált a növekedést hajtó tényezővé. 1993 és 1996 között az infláció mértéke 20%-ról 6%-ra csökkent. A következetes pénzügypolitika és a strukturális reformok alátámasztották a növekedést és a stabilizációt [OECD, 1996]. A makroszintű mutatók javulása azonban 1996-ban megtorpant. A mutatók romlásának egyik oka a szerkezet- és rendszerváltás legfontosabb elemeként már 1989-ben megindult privatizáció. Csehszlovákiában, majd a független Szlovákiában a „kuponos privatizáció” rendszere működött, melynek lényege, hogy a kormány által kibocsátott kuponok fejében a vállalkozók és menedzserek közvetlenül megkapták a vállalatokat. A kuponos értékesítést később felváltotta a kötvényes privatizáció. A kormánynak ezzel az volt a célja, hogy egy erős tőkés réteget teremtsen az országban, azonban ez az intézkedés társadalmi feszültségekhez vezetett. A rossz közhangulat jelentette a kisebb problémát, károsabb következményekhez vezetett viszont, hogy az új vállalkozói réteg nem rendelkezett megfelelő vállalatirányítási ismeretekkel és elégséges tőkével, így a külföldi hitelfelvétel maradt az egyetlen lehetőségük [Gál, 2005]. A második ok, hogy a szlovák kereslet hullámzása a 90-es évek első felében a külkereskedelmi mérleg többletéhez, majd 1995-től annak deficitjéhez vezetett. A háztartások fogyasztása ekkor évi 7%-kal, az import
172
közel 20%-kal nőtt, emellett az export növekedési üteme lelassult a nyugat-európai gazdaságok ciklikusságból fakadó pangás és a gyenge szlovák versenyképesség miatt. A szigorú fiskális és monetáris intézkedések eredményeként Szlovákiában a költségvetés 1995-ben gyenge szufficitet ért el, majd 1996-ban a gazdaságpolitika expanzív fordulatot vett, így kevesebb, mint két év alatt a GDP arányos hiány 5% lett. A gazdasági mutatók további romlását eredményezte, hogy a reálbérek a termelékenységet meghaladó mértékben nőttek, ami rontotta a nemzetközi versenyképességet. A bérnövekedés mellett pedig magas szinten – 12-13% között – állandósult a munkanélküliségi ráta; a munkanélküliek több mint fele tartós munkanélküli, vagyis több mint egy éve keresett munkát. A kormány az elszegényedést és a magas munkanélküliséget nem akarta és nem is tudta kezelni. A rendszerváltó országokban, – az eltérő gyökerek miatt – sem akkor, sem napjainkban nincsenek e szociális jelenségek kezelésére egyértelműen hatékony gazdaságpolitikai módszerek [IMF, 1998b].
A változás kora, a Dzurinda-kormány 1998-ban Mečiar elvesztette a választásokat, melynek oka az antiliberális és nacionalista rezsimmel szembeni ellenszenv volt. Helyét Mikulaš Dzurinda vette át, aki azonnal költségvetési kiigazításba fogott: adóemelést hajtott végre és folytatta a privatizációt, a Mečiar-éra alatt kiosztott vagyont külföldieknek újraértékesítette. A szigorú fiskális politikának köszönhetően az ország nemzetgazdasági mutatói javultak, majd a 2002-es választási évhez érve a költségvetés hiánya újra megugrott. Miután Dzurinda ismét megnyerte a választásokat, elhárult az akadály a kiigazító intézkedések továbbvitele elől, reformpolitikáját három kulcskategóriára építette:
Az adórendszerben bevezették az egykulcsos adót, a társasági adó, a személyi jövedelemadó és az ÁFA kulcs is egységesen 19% lett. Eltörölték a kisebb adótípusokat, de ezzel együtt megszüntették a személyi jövedelemadó-kedvezményeket is. Ez a rendszer lényegesen jobban illeszkedett az adózási alapelvekhez, az adórendszer egyszerűbb, átláthatóbb lett és az adók behajtása is könnyebbé vált.
Az egészségügyi és szociális ellátásban a két állami biztosító mellé négy magánbiztosító is társult, kórházakat zártak be és bevezették a vizitdíjat. A munkanélküli segélyezést több mint 30%-kal csökkentették, 25 éves kor alatt pedig teljesen eltörölték. A magas munkanélküliséggel küzdő országban ez hatalmas társadalmi feszültséget okozott, a fejletlenebb keleti országrészben még a hadsereg bevetése is szükségessé vált.
A munkaerőpiacon egyszerűsítették a foglalkoztatási szabályokat és csökkentették a munkaadók adminisztrációs kötelezettségeit, ezzel is elősegítették a foglalkoztatás növekedését. A munkanélküliség fokozatosan csökkent, de ebben szerepet játszott az is, hogy rengeteg munkavállaló külföldön szerzett munkát [Gyene, 2008].
Dzurinda megjelenése a szlovák külpolitika megítélését is megváltoztatta, elindította az országot az európai integráció útján. Az Európai Unió 1997. évi luxemburgi ülésén – ahol nyilvánosságra hozták az EU bővítés koncepcióját – a csatlakozni vágyó országokat két csoportra bontották. Az első csoporttal megkezdődtek az aktív tárgyalások, míg a második csoport – köztük Szlovákia – csak további pozitív változtatások esetén nyithatott az EU csatlakozás felé [The Council of the EU, 1997]. E változások 1998-ban be is következtek, így a következő évben Szlovákia is megkezdhette a konkrét csatlakozási tárgyalásokat. Az európai integrációs próbálkozás során a szlovák országvezetés presztízs kérdésként kezelte, hogy az első besoroláskor csak a második csoportba
173
kerültek, így 1999-től mindent elkövettek annak érdekében, hogy a többi jelölt országhoz mind gazdasági, mind társadalmi szempontból felzárkózzanak. 2004. május 1-jén másik kilenc országgal együtt csatlakozott az Európai Unióhoz.
A szlovák gazdaság a válság előtt és után Dzurinda intézkedéseinek pozitív hozadéka, hogy a szlovák gazdaság makroszintű mutatói egyre közelebb kerültek a fenntartható állapothoz, de ezzel együtt a társadalmi-jóléti különbségek elmélyültek, így a 2006-os választásokon, a jobboldali reformokból kiábrándult társadalom a baloldali Smer felé fordult. Robert Fico a választásokat megelőző politikai retorikája a költségvetés fellazításáról szólt, a valóságban azonban folytatta elődje pragmatikus politikáját, s csupán az egészségügy területén történtek változások: megszüntette a vizitdíjat és feloldotta az egykulcsos adót a gyógyszerekre vonatkozóan. A Dzurinda által megkezdett privatizációs folyamatot is folytatta. A szlovák gazdaság Fico idején lendületesen növekedett. A külföldi befektetések erősödő dinamikájának köszönhetően az ipari fejlődés felfutott, növelve a foglalkoztatottságot. A munkanélküliség ezzel egyidejűleg természetesen csökkent, de ebben szerepet játszott az is, hogy 170 ezer szlovák állampolgár külföldön vállalt munkát. A foglalkoztatottság és a bérek növekedésével párhuzamosan a háztartások fogyasztása is nőtt, viszont a beruházások és az állami vásárlások növekedési üteme lelassult. A belső kereslet bővülése inflatorikus hatású volt ugyan, de ez csak hosszabb távon jelent meg a szlovák gazdaságban. A GDP kibocsátási oldalát vizsgálva a gazdaság motorja a járműipar és az elektronikai összeszerelés lett, ami a külkereskedelemre is hatással volt. A folyó fizetési mérleg deficitje évről-évre csökkent, az export nagyobb mértékben bővült, mint az import. A szlovák gazdaság, fejlődő iparából fakadóan főleg gépekkel és alkatrészekkel kereskedett. Fico – a két nacionalista kormánypárt ideológiai alapjai és az olykor antidemokratikus nyilatkozatai ellenére – komoly figyelmet fordított az EU-val való kapcsolat megerősítésére és az euró minél korábbi bevezetésére. Így Szlovákia gyakorlatilag a csatlakozás óta megközelítette, majd tartotta a maastricht-i kritériumokat, ezért a 2004ben csatlakozott tíz ország közül a korábbi lemaradását behozva élenjáró lett a nominális konvergencia tekintetében. Szlovákia a legsúlyosabb visszaesés évében – 2009. január 1-jével – vezette be az eurót. Az ország kezdeti tapasztalatai az euró-zónán belül kimondottan kedvezőek: nem következett be az infláció gyorsulása és a versenyképesség mutatói sem romlottak számottevően. Ennek oka, hogy Szlovákia az euró bevezetésére való felkészülés időszakában ügyes monetáris politikát folytatott a nemzeti valuta felértékelődése érdekében. Ez lassította az árfolyam begyűrűzését, az árak és a bérek emelkedését [Neményi-Oblath, 2012]. A szlovák gazdaságpolitika járműiparra alapozott növekedési stratégiájának buktatói a világgazdasági válság következtében jelentek meg. A magas exportkitettség miatt Szlovákia lehetőségei a nemzetközi recesszió miatt beszűkültek. A szlovák export fő bázisa Németország, így a német gazdaság visszaesése Szlovákiában is éreztette hatását. A gép- és járműgyártás, emellett a műanyagipar is egy év alatt több mint 20%-kal esett vissza. Mindezek következményeként a több évig tartó intézkedések eredményét megsemmisítve a munkanélküliségi ráta elérte a 12%-ot (míg a megelőző évben a ráta 9,5%-ra csökkent). 110 ezer ember vesztette el állását ebben az évben, így a hazai fogyasztás olyan erős mértékben esett vissza, hogy ez egy rövid deflációs időszakot okozott Szlovákiában.
174
A válság – az euró-zónához történt csatalakozástól teljesen függetlenül – ráirányította a figyelmet Szlovákia költségvetésének rendkívüli sebezhetőségére. A gyors gazdasági növekedés elfedte a költségvetés szerkezeti problémáit, amelyek a válság nyomán kerültek felszínre. Az euró bevezetésének évében a GDP közel 8%-ára nőtt az államháztartási deficit, amit lehet a gazdaság visszaesésével magyarázni, csakhogy a hiány a gazdaság élénkülése nyomán sem mérséklődött számottevően. A válság hatásainak mérséklése céljából a Fico kormány 2008 és 2010 között több fiskális programot is elindított. Az expanzív intézkedések célja a belső kereslet növelése és a munkahelyteremtés volt:
2008-ban 332 millió eurós mentőcsomag a munkahelyek megtartását célozta,
2009 márciusában megvalósították a roncsprémiumot 55 millió euróból 44,
500 ezer euró értékben támogatást nyújtottak a 2008 előtt nyereséges, de a válság miatt eladósodott vállalatoknak.
A foglalkoztatás megtartásának elsődleges célja azonban komoly áldozatot követelt a költségvetéstől: a hiány két év alatt megnégyszereződött. Az mentőcsomagoknak és export lehetőségek újbóli bővülésének köszönhetően a szlovák gazdaság visszaállt a növekedési pályára: 2009-ben a térségben egyedülálló 4% körüli GDP növekedést ért el, bár a munkanélküliségi ráta még mindig a kirívóan magas 14%-on volt [Túry-Vida, 2010]. A 2010-es választásokat a jobboldali Iveta Radičová kormánykoalíciója nyerte, amely azonnal hozzálátott a fiskális kiigazításhoz. A kormányzati lépések három témakör köré csoportosultak: *
a stabilizáció,
*
szerkezeti reformok és a
*
fenntarthatóság.
A stabilizációt – az államháztartási egyensúly újbóli megteremtését – 2011 és 2012-ben két lépésben kívánták megvalósítani: a kiadások lefaragásával és a bevételek lehetséges növelésével. A kormány az állami újraelosztás mértékét a 2004-re már elért 34%-os mértéken kívánta tartani. A bevételeket oly módon kívánták növelni, hogy az ne fogja vissza a növekedést és a vállalati szféra számára is elviselhető legyen. A kiadási oldalon pedig a közszféra 10%-os bércsökkentését, majd a bérek befagyasztását tervezték, valamint a költségesebb kormányzati beruházásokat későbbre halasztását. Az elképzelések között szerepelt az ÁFA kulcs 1%-os növelése és a bankadó bevezetése is. A fenntarthatósági célkitűzés elsősorban a hatékony állami szektort; a még meglévő állami cégek revitalizációját, illetve értékesítését foglalta magában [Túry-Vida, 2011]. A szlovák kormány 2011ben a koalíciós pártok közötti ellentétek következtében megbukott. A botrányoktól sem mentes politikai élet az új pártok megerősödését és az egykori ellenzéki párt, a Smer-SD előretörését hozta. A 2012 márciusában megtartott előrehozott választásokon ismét hatalomra került Fico kormány a többi közép-európai országhoz hasonlóan kényszerpályán mozog, a növekedés a külpiacoknak és az általános pénzügyi és gazdasági hangulatnak van alárendelve. Az államháztartás egyensúlyát megteremteni hivatott fiskális politika kedvező irányban halad, ugyanakkor a megszorítások miatt nem csupán a közszférában, hanem más társadalmi
44
A szlovák állam 55 millió eurót fizetett ki, amelyből 44200 személygépkocsi megvásárlását támogatta. a cél a hazai autógyártás fellendítése volt, de a lakosság a támogatás közel 90%-át külföldi gyártású személygépkocsira fordította, így az intézkedés nem hozta meg a várt eredményt.
175
csoportokban is történtek tiltakozások. Bár a válságból egy év alatt sikerült kilábalnia, a szlovák növekedés lassul, a munkanélküliség 14% körül stagnál.
Lengyelország gazdaságpolitikája A rendszerváltás előzményei Lengyelországban A politikai változások folyamata Az átmeneti gazdaságok rendszerváltásának lényege minden esetben, hogy a merev, diktatúrára alapozott, tervutasításos rendszer helyébe egy piaci koordinációra épülő, független rendszer lépjen, ahol megvalósul a polgári szabadság és a parlamenti demokrácia. Valójában ez Lengyelországban sem történt másként, de ez a nemzet, a többi rendszerváltó országhoz képest más úton indulva – pontosabban némi kitérővel – teremtette meg a piaci, politikai és intézményi liberalizációt. Lengyelországban a politikai rendszerváltás példátlan társadalmi összefogás eredménye. A lengyel rendszerváltó törekvések már 1964-ben fellelhetőek voltak, az alulról szerveződő, kelet-európai viszonylatban a legerősebbnek mondható ellenzéknek köszönhetően. E mozgalom azonban nem a kapitalizmus ideájában találta meg a változás formáját, hanem egy egalitárius, önigazgató rendszert képzelt az akkor fennálló állami szocializmus helyébe. Fő célként azt tűzték ki, hogy a termelési viszonyokat a bürokrácia osztályuralmának megdöntésével kell megváltoztatni. Elképzelésük szerint e rendszerben a vállalat maga döntene a saját termeléséről; a vállalatokat jövedelmezőségük alapján kellene értékelni, így fontossá válna a felvevőpiac szerepe, azaz a fogyasztás struktúrája határozná meg a termelést. A munkásoknak befolyásuk lenne a jövedelmek elosztására. A „munkásdemokrácia” létrehozásának jogalapját abban látták, hogy az értelmiség a munkásságra támaszkodva kikényszerítheti a reformokat. Az elmélet megvalósítására 1980-1981-ben nyílt lehetőség a Szolidaritás mozgalom megalakulásával. A horizontális elv alapján szerveződő, közvetlen demokrácián alapuló, az államtól független Szolidaritásban az állampolgárok abszolút többsége részt vett, a mozgalmon belül azonban rengeteg vita merült fel az új társadalmi rend téziseivel kapcsolatban. 45 E vitáknak az 1981-ben bevezetett hadiállapot vetett véget, ami miatt az ellenzéki mozgalom több képviselője is emigrációba kényszerült, vagy a megfélemlítés miatt visszavonult. A Szolidaritás megmaradt vezetőinek szembe kellett azzal néznie, hogy ha a fennálló rendszert nem sikerült a Szolidaritás hatalmas erejével változásra bírni, akkor e tömegmozgalom nélkül a lehetőségek még szerényebbek lettek, ezért győzött az a felfogás, hogy a pártot nem lehet megkerülni, a politikai kereteken kívül nem lehet rendszert váltani, vagyis a továbbiakban ennek figyelembe vételével kell az új programot kialakítani. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy kizárták a tömegeket a tervezésből és a döntéshozatalból. Ez a fordulat terelte a Szolidaritásból megmaradt vezetőket a piacosítás és a privatizáció gondolata felé. 1988 áprilisában az áremelésekre reagálva sztrájkhullám kezdődött, amelyet a hatalom levert, de augusztusra a hullám újra feléledt és a munkások egymás után sorra tették le a munkát. A hatalomnak két lehetősége maradt: vagy ismét bevezetik a hadiállapotot, vagy tárgyalásokba kezdenek. Végül ez
45
A mozgalom egyes képviselői nem értettek egyet mindenben, a legtöbb nézeteltérést az váltotta ki, hogy a Szolidaritás kongresszusán elfogadott elvek valójában az önkormányzatiság kiterjesztésén alapultak, és a megszavazott elképzelések a munkások önigazgató rendszerét nem hangsúlyozták kellő mértékben. A Szolidaritáson belül két fő ág jelent meg: az önigazgatási elv, illetve az önkormányzatiság követői.
176
utóbbi lehetőséget választották, de a kerekasztal tárgyalások feltételeként a sztrájkok megszüntetését szabták meg46. A kormány és az ellenzék megkezdte a tárgyalásokat, melyek idővel rendszeressé váltak, melyek során az ellenzék is megfogalmazta követelését: a Szolidaritás legalizálását. Kimondatlanul ugyan, de ez akkor történt meg, amikor az állami szakszervezetek vezetője nyilvános tévévitára invitálta Lech Walesát, a Szolidaritás vezetőjét, aki a felmérések alapján megalázó szakmai és retorikai csapást mért ellenfelére. Végül 1989 februárjában megkezdődtek a kerekasztal-tárgyalások, melyek két hónapig tartottak a kormánykoalíció, a Szolidaritás és a katolikus egyház képviselői részvételével. A tárgyalások során megállapodtak az új politikai rendszer kialakításában, mely részben szabad választásokat eredményezett az országban és létrehozták az államfői tisztséget. A változás szimbolikus aktusa volt, mikor 1990. december 22-én Ryszard Kaczorowski ünnepélyes keretek között átadta a „hatalmat" Lech Walesának [Mitrovits, 2009].
Gazdasági rendszerváltás A Központi Bizottság 1988. szeptember 16-án elfogadta a „Nemzetgazdaság konszolidációja tervének elveiről” szóló dokumentumot, melynek alapján megkezdődött a piacgazdaságra való áttérés. Az első fontos lépés a kétszintű bankrendszer létrehozása volt: a Nemzeti Bank helyébe kilenc körzeti bankot hoztak létre és engedélyezték a magánbankok alapítását. Elindították az állami vagyon magánosítását és legalizálták a valutakereskedelmet. A privatizáció során lehetővé vált a vállalatok számára, hogy saját részlegeiket társasági formában tovább működtessék, így a vállalatok menedzsmentjei „kisajátították" az állami tulajdonban lévő gyárakat, amelyek felett már korábban is rendelkeztek [Mitrovits, 2009]. Lengyelországban a piacosítás hiperinflációt okozott, tetőzte a problémát, hogy az ország már a 70-80-as években eladósodott. A liberalizáció eredményeként megindult a termelés, melynek során hatalmas, értékesíthetetlen tartalékok keletkeztek. A kormányzat – a költségvetési hiány és az infláció magas szintje miatt – úgy döntött, hogy nem támogatja a vállalatokat, hanem restriktív intézkedéseket léptetett életbe [Bokros, 2007]. Az intézkedéssorozat Lech Balcerowicz pénzügyminiszter nevéhez köthető, aki az IMF javaslatainak figyelembevételével készítette el tervét, melynek legfőbb célja a közel 600%-os infláció leküzdése és az államháztartási deficit lefaragása volt. A terv öt fontos területen jelölt meg radikális intézkedéseket, a sokkterápia a következő elemeket tartalmazta:
árfolyamrögzítés, vámtételek egységesítése,
az adóterhek emelése, a forgalmi adó kiterjesztése, személyi jövedelemadó bevezetése, büntetés mértékének emelése,
az állami deficit csökkentése, ennek érdekében az ártámogatások jelentős csökkentése,
a refinanszírozási kamatláb emelése, hitelek drágítása, hitelkedvezmények eltörlése,
a kereskedelem további liberalizálása [Johnson and Kowalska, 1994].
46
Valójában megkezdődött a készenléti állapot előkészítése, de ezzel párhuzamosan a lengyel belügyminiszter, Czeslaw Kiszczak titkos tárgyalást folytatott Lech Walesával, melynek célja a kerekasztal-tárgyalások feltételeinek megteremtése volt. A Szovjetunió sem gördített akadályt az ellenzékkel való tárgyalások elé, Gorbacsov üdvözölte az ötletet. A lengyel párt vezetője kifejtette, hogy a gazdasági nehézségek miatt szükséges a demokratizálás, ám megígérte, hogy nem fogják a Szolidaritást legalizálni, és nem engedélyezik a pártalapítást sem, de nem zárta ki, hogy ellenzéki szemléletű képviselőket is bevonjanak a Szejmbe. Igazság szerint a szovjet politikai vezetés éppen úgy nem számolt a hatalom elvesztésével, mint a lengyel.
177
E lépéseket az IMF is támogatta és három éves készenléti hitelt biztosított Lengyelország számára, amelynek folyósítását 1991-ben felfüggesztette a költségvetési hiánycél túllépése miatt. A Balcerowicz-féle sokkterápia hatására az infláció nagymértékben csökkent, de a gazdaság teljesítménye visszaesett, a munkanélküliség növekedett, gyakorlatilag az ország recesszióba süllyedt.
A helyreállítás 1992-től a lengyel gazdaság fokozatosan kilábalt a rendszerváltást követő válságból, lassan növekedési pályára állt. A magánkézbe került vállalatok és a gazdasági szektorok nagy része javuló teljesítményt mutatott: az ipari és a mezőgazdasági termelés 2-3%-kal nőtt, a lakásépítések 48%-kal bővültek; a háztartások fogyasztása 3%-kal, a közösségi fogyasztás 9,5%-kal, az export több mint 10%-kal nőtt. Bár a reálmutatók javultak és az infláció mértéke is csökkent, a gazdaságpolitikai döntéshozók számára a költségvetési egyensúly megteremtése gondokat okozott: nemzetközi viszonylatban kiugróan magas volt az állami újraelosztás mértéke, a kormányzat a GDP 45%-át vonta el és 50%-át forgatta vissza a gazdasági szereplőkhöz. A szociális biztonság megteremtése és a meglévő adósságszolgálat nagy nyomást gyakorolt a költségvetésre, emellett az adórendszer lassú kialakítása miatt 1992-ben még elmaradtak a várt állami bevételek. A deficit csökkentése érdekében a kormány bevételi oldalon avatkozott be, például az importra 6%-os pótdíjat vetettek ki, az addigi forgalmi adót lépésenként kivezették, helyette az általános forgalmi adót vezették be. 1993-ra az ebből és a személyi jövedelemadóból származó bevételek nőttek, így az államháztartás deficitje a GDP 2,3%-ára csökkent [OECD, 1992 és 1994]. 1995-re az ország sikeres kiigazítást hajtott végre, a recesszió rövidebb ideig tartott, mint a többi rendszerváltó országban. A növekedés elsődleges tényezőjét az export jelentette. Lengyelország exportjának közel 70%-a az EU15 tagállamokba és elsősorban Németországba irányult, a volt szovjet tagállamokkal való kereskedelem is megélénkült. A lengyel export bővülése két tényezőnek tulajdonítható: egyrészt a külkereskedelem liberalizációjának,
másrészt
a
lengyel
árak
versenyképességének.
A
vállalati
szférának
nyújtott
adókedvezmények és a közvetlen külföldi tőkebefektetések pozitívan hatottak a beruházási tevékenységre, így 1994-től ez is élénkítette a belföldi keresletet. Az adórendszer fejlődésének köszönhetően az állami bevételek látványosan nőttek, melynek eredményeként a költségvetési deficit a GDP 4%-a alatt maradt. Az adóbevételek közel 50%-a a közvetett adókból származott, csak kisebb részt képviselt a vállalati nyereség és a személyi jövedelemadó. Ez utóbbi mértéke nemzetközi viszonylatban is magasnak mondható, a munkát progresszív adókulccsal terhelték, amit 1994-ben 21-33-48%-ra emeltek. Az ország gazdasági fejlődése azonban nem volt teljes értékű, a munkanélküliség csak 1993-tól mutatott csökkenő tendenciát, de szintje így is 15% felett maradt, illetve a szürke- és feketegazdaság megléte is jelezte a gazdaság strukturális hiányosságait. A lengyel munkanélküliségi ráta jóval a rendszerváltó országok átlaga felett volt, a regisztrált munkanélküliek közel egyharmadát a szürkegazdaság foglalkoztatta, de magasra becsülték a nem regisztrált munkanélküliek számát is. Az infláció ugyan csökkenő tendenciát mutatott, de 1996-ban még mindig 20% felett volt. Ennek oka elsősorban az ár-bér spirál kialakulása volt. Az átlagbérek főleg az állami tulajdonban maradt vállalatoknál nőttek gyorsuló mértékben. A gyors bérnövekedés megállítása érdekében 1995-től, az infláció és a GDP növekedés figyelembevételével, negyedévente meghatározták a maximális béremelés szintjét. E szabályozás fokozottan vonatkozott az állami tulajdonú vállalatokra, az ő esetükben szankcionálták a maximális bérszint túllépését.
178
1995-től megindult az állami tevékenység decentralizációja: több feladat ellátását (útfenntartás, általános egészségügyi ellátás, alapfokú oktatás) 46 nagyvárosba szervezték ki, az önkormányzatok a jövedelem utáni adókból származó részesedésből finanszírozhatták e tevékenységeket [OECD, 1998]. Lengyelország, hasonlóan Magyarországhoz a rendszerváltáskor hatalmas államadóssággal rendelkezett. A lengyel döntéshozók két esetben (1991-ben és 1994-ben) éltek az államadósság elengedésének, illetve átütemezésének lehetőségével, így a 90-es évek végére az adósság fenntartható mértékűvé vált.
A fejlődés lassulása (1997-2004) A lengyel gazdaság a 90-es években dinamikus fejlődést mutatott. A fejlődésben komoly szerepet játszott, hogy a kis- és közepes vállalkozások száma az évtized alatt folyamatosan nőtt, ami beruházásokat indukált, emelte a foglalkoztatottságot, így a fogyasztás is lendületesen nőtt. A belső kereslet növekedése egyrészt – a többi rendszerváltó országhoz képest – magasabb inflációt, másrészt a külkereskedelmi mérleg deficitjét eredményezte. Lengyelországban továbbra is magas volt az állami újraelosztás mértéke, emellett a szigorú fiskális politika 1998-ban fellazult. Az állami tulajdonban lévő vállalatok komoly fizetési hátralékokat halmoztak fel (ezt a későbbiekben sem kellett befizetni), így elmaradtak az állami bevételek. Ráadásul e vállalatok eleve veszteségesen működtek, ami szükségessé tette volna átszervezésüket. A költségvetési gazdálkodásban további problémát jelentett a nyugdíjrendszer, amelyben a betegségi és rokkantsági nyugdíjak magas szintje nagy terhet rótt az államháztartásra. A lengyel gazdaság leggyengébb pontja ebben az időszakban a munkaerőpiac volt: bár a hivatalos munkanélküliségi ráta ugyan „csak” 10% körül volt, a kiterjedt rejtett munkanélküliségre nehéz volt megoldás találni. A gyorsan növekvő reálbérek és a magas adóterhek is a foglalkoztatás akadályát jelentették (1998-ban a munkát terhelő összes adó mértéke a jövedelem 42%-a volt). Ez a vállalatok számára magas munkaköltségeket okozott, ami visszafogta a foglalkoztatási hajlandóságot. Az 1998-1999-es időszakban megtorpant a lengyel gazdaság növekedése, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy az orosz válság és az EU tagállamok stagnálása miatt beszűkültek az exportlehetőségek, illetve az inflációs nyomás elkerülése érdekében a nemzeti bank szigorú monetáris politikát folytatott [OECD, 2000]. A növekedés lassulása miatt látványosabbá váltak a lengyel gazdaság problémái: a munkanélküliség ismét meghaladta a 10%ot, előtérbe került a költségvetés nem megfelelő szerkezete, amely miatt a hiány elérte a GDP 5%-át. A kedvezőtlen konjunktúra miatt a közvetlen tőkebefektetések is kezdtek elmaradni, így a beruházások dinamikája is visszafogottá vált. A költségvetésben nem volt elég mozgástér a gazdaság élénkítéséhez, a monetáris politikának pedig az inflációs céltartás kötötte meg a kezét [Wiesniewski, 2001]. A 2000-es évek elején nem történt érdemi változás ezekben a kérdésekben, a GDP növekedése lassult, a munkanélküliség nőtt, a költségvetési hiány mellé magas államadósság társult, így ikerdeficit alakult ki.
Az EU csatlakozás után A gazdaság lendületvesztését az EU tagság és a világgazdasági kedvező konjunktúra fordította vissza, a csatlakozás hatása 2006-ban már egyértelműen érződött: a megnyíló exportlehetőségek lökést adtak a gazdasági növekedésnek, ez teret biztosított a foglalkoztatásnak 47, így a fogyasztás és a belső kereslet gyorsabb ütemben
47
A foglalkoztatás növekedésével párhuzamosan a munkanélküliség is csökkent, de ebben az is szerepet játszott, hogy az EU csatlakozás után közel 2 millió főre becsülik azok számát, akik külföldön vállaltak munkát.
179
nőtt, mint a megelőző években. 2006-tól a beruházások a GDP közel 20%-át tették ki, ezért a növekedés jelentős tényezőjévé nőtte ki magát. A fellendülés miatt a költségvetés és államadósság GDP arányos mértéke csökkent. Lengyelország ellen a csatlakozás első évében elindult a túlzottdeficit eljárás, a költségvetési hiány leküzdése érdekében a lengyel kormány már a 2004-es konvergencia-programban rögzítette az államháztartási deficit közel 1%-ra való csökkentését. Leszek Miller megválasztása óta folyamatosan halogatta a szükséges államháztartási reform végrehajtását, végül 2004-ben lemondásra kényszerült. Helyét a közgazdászprofesszor, Marek Belka vette át, akinek csak másfél év kormányzás jutott, így nem volt elegendő ideje a Hausner-csomag megvalósítására, amely 2004 és 2007 között közel 13 milliárd eurós költségvetési megtakarítást tervezett. Belkát még két elnök követte a kormányfői poszton, mielőtt stabilizálódott a belpolitikai helyzet és a Tusk-kormány megkezdhette az érdemi reformokat. Az egy-egy évig regnáló kormányok által teremtett, bizonytalan kormányzás mellett a költségvetés deficitje a 2004-2009-es időszakban fokozatosan csökkent. Ez a javulás egyrészt a gazdasági növekedésnek, másrészt egyszeri hatásoknak (a konjunktúra miatti adóbevételek növekedésének és a munkanélküliség csökkenéséből származó kiadások csökkenésének) köszönhető. 2007 után Tusknak sikerült – ha nem is teljesen átfogó reformokat végrehajtani –, a költségvetési fegyelem terén részleges eredményeket elérni. A 2008-as gazdasági válság Lengyelországot kevésbé érintette károsan, mint a többi 2004-ben csatlakozott államot, az EU-ban egyedüliként sikerült elkerülnie a recessziót. Ennek oka elsősorban az volt, hogy az országot kedvező, stabil gazdasági helyzetben érte a krízis, illetve a 2% alatti GDP arányos költségvetési deficit lehetővé tette az gazdaságpolitikai expanziót. Az alacsony exportkitettség miatt a külföldi piacok visszaesése sem húzta magával a lengyel gazdaságot, a kismértékben csökkenő kivitelt ellensúlyozta a zloty leértékelődése. A belső kereslet visszaesését az új adórendszer fogta vissza: a kétkulcsos személyi jövedelemadó élénkítette a fogyasztást. A beruházások növelése érdekében a kormány egyszerűsítette az autópálya-építésre, a közbeszerzésekre és az EU-s támogatások felhasználására vonatkozó eljárási rendet. A magánszféra kevésbé adósodott el devizában, így nem vált szükségessé bankmentő csomagok létrehozása. Bár a recesszió elkerülte az országot, a politikai döntéshozók a hosszú távú eladósodás megelőzésére és a munkaerőpiac problémáinak megoldása érdekében 20,5 milliárd dolláros IMF hitelt vettek igénybe. Tusk második megválasztása után visszatért a szigorú fiskális politikához. 2010-ben meghirdette takarékossági és szerkezetátalakítási intézkedéscsomagját [Túry-Vida, 2010], amely a korábbiaknál határozottabb szerkezeti reformokat ígért, mindenekelőtt az államháztartás, a nyugdíjrendszer, az adózás és a gazdasági szabályozás területén. Gazdaságpolitikájában a hangsúlyt a munkahelyek megőrzésére, a pénzügyi egyensúly fenntartására, a meglévő külpiacok megtartására, valamint a külföldi működő tőke Lengyelországba vonzására helyezte. Lengyelország sikeres fejlődési időszakot élt meg az Európai Unióban eltöltött tíz évben. A válság nem érintette kritikusan Lengyelországot, ugyanakkor a válságkezelési intézkedések sorában előtérbe kerültek az államháztartás konszolidációját, illetve a gazdaság szerkezetének modernizációját elősegítő reformok. A lengyel sikertörténet folytatásának kulcsa az, hogy képes lesz-e elmozdulni fejlesztéspolitikájában a kutatás-fejlesztés és az innováció irányában, hogyan tudja kezelni a meglévő, és az uniós csatlakozással csak alig mérséklődő, regionális és társadalmi feszültségeket.
180
