DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR Állat- és Agrárkörnyezet-tudományi Doktori Iskola
Doktori iskola vezető: Dr. habil. ANDA ANGÉLA DSc. egyetemi tanár Témavezető: Dr. habil. POLGÁR J. PÉTER CSc. egyetemi docens
AZONOS KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT TARTOTT, KÜLÖNBÖZŐ GENOTÍPUSÚ JUHÁLLOMÁNYOK NÉHÁNY ÉRTÉKMÉRŐ TULAJDONSÁGÁNAK VIZSGÁLATA
Készítette: RÁDLI ANDRÁS
Keszthely 2013
1. A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI, CÉLKITŰZÉS A juh tenyésztése minden kontinensen megtalálható, minden terméke hasznosítható, olykor luxus árucikkek alapanyaga. Mint kiskérődző, legelőhasznosító állat, az időszakos istállózás ellenére a legkisebb környezetterhelést okozó gazdasági állataink közé tartozik. A Magyarországon tenyésztett juhok több mint 87 %-a magyar merinó fajta. A hústermelő képesség komplex javításában igen hatékony szerepe lehet a húshasznú fajtáknak, első sorban a végterméknek szánt bárányok előállításában. A magyar merinó fajta bárányai csak közepes-gyenge vágóértékkel értékesíthetők, ellenben a tartás és legeltetés körülményei hazánkban a magyar merinó anyajuhok számára megfelelőek. A hazai juhtenyésztésben a legfontosabb és legígéretesebb keresztezési partnerek vágóbárány előállítás szempontjából a suffolk, texel, charollais, ile de france fajták. A keresztezések elmaradása tovább növeli a magyarországi versenyhátrányt és minőségi lemaradást az Európai Unióban termelő juhállományokkal szemben. Ezért szükséges a keresztezések eredményeit értékelni és a várható többlet hozammal megismertetni a termelőket. A fentiek alapján munkám céljául tűztem ki azonos körülmények között tartott, különböző fajtájú anyajuhok (magyar merinó, német húsmerinó), illetve azok bárányainak (magyar merinó, magyar merinó x charollais F1, német húsmerinó x charollais F1, német húsmerinó) néhány értékmérőjének összehasonlítását extenzív tartásban, legeltetéses körülmények között. A vizsgálatokra a lehetőséget a Dörögdi Mező Kft. juhállománya, valamint a Pannon Egyetem Georgikon Kara biztosította. Vizsgálataimat három témakörben végeztem: 1. legelő gyeptermésének minőségi és mennyiségi vizsgálata, 2. anyajuhok értékmérői, 3. bárányok értékmérői. 2. ANYAG ÉS MÓDSZER
2.1.
Legelő gyeptermésének minőségi és mennyiségi vizsgálata
Méréseimet 2011 áprilisa és júliusa között végeztem el a Dörögdi Mező Kft. kapolcsi állattenyésztő telepén végeztem el. Itt egy 26 ha-os juhlegelő (ősgyep) található, ahol a májusi, a júniusi és a júliusi hónapokban megállapítottam a gyeptermés mennyiségét m2-re vetítve öt ismétlésben. Ezekből körülbelül fél kilogrammos mennyiséget a Pannon Egyetem Georgikon 2
Karának Állattudományi és Állattenyésztési Tanszékének Kísérleti Laboratóriumába, laboratóriumi körülmények között megmértem és kiszámoltam a legelőfű fontosabb beltartalmi paramétereit majd atomabszorpciós spektrométerrel megállapítottuk a legelőfű makro- és mikroelemtartalmát. A júliusi hónapban meghatároztam a legelő botanikai összetételét, ahol figyelembe vettem a növényfajok gyakoriságát az ismétlések számában, valamint az előfordult növényeket rendszertanilag besoroltam. Ezen a legelőn különböző életkorú 20 magyar merinó és 20 fajtatiszta német húsmerinó anyajuh étkességi vizsgálatát végeztem el kizárólag legelőfűre alapozva. Mértem a vizsgált anyajuhok súlyát, 3 egymást követő napon reggel kihajtás előtt, valamint este legelőről behajtáskor a júniusi és a júliusi hónapban. A reggeli és esti mérés után kiszámoltam a súlyváltozást adott nap alapján és megállapítottam a napi takarmányfelvételt, a becsült transzformációs hasznosulással korrigálva is. A súlyok mérése mellett a vizsgálat harmadik napján meghatároztam az anyajuhok kondíciópontszámát.
2.2.
Anyajuhok értékmérői
Anyajuhok esetében arra kerestem a választ, hogyan változik az anyajuhok kondíciópontszáma báránynevelés alatt, az élősúlya az ellés után a legelőre való kihajtáskor, valamint 45 napos legeltetés után a bárányok választásakor. A vizsgálathoz árutermelő magyar merinó, illetve fajtatiszta német húsmerinó genotípusba tartozó anyajuhokat használtam. 486, 2 és 11 éves kor közötti merinó anyajuh (314 magyar merinó; 172 német húsmerinó) adatait dolgoztam fel. A kondíció meghatározása Kilkenny 5-pontos értékelési módszerével, a testsúlyok mérése digitális mérlegen, két tizedes pontossággal történt. Vizsgáltam a genotípus, az életkor és az ellési típus szerepét a kondíciópontszámok illetve testsúlyok esetében a legelőre kihajtáskor, és a bárányok választásakor.
2.3.
Bárányok értékmérői
A bárányok esetében három fő értékmérő tulajdonságot vizsgáltam, amelyek a következők voltak:- bárányok élősúlyának és elhullásának alakulása,- testméretei,vágóértéke. A munka során fajtatiszta (magyar merinó; német húsmerinó) és keresztezett
3
végtermékeket (magyar merinó x charollais F1; német húsmerinó x charollais F1) kívántam összehasonlítani.
2.3.1. Bárányok élősúlyának és elhullásának alakulása
A kutatásaim ezen részében azt vizsgáltam, hogy hogyan változik az élősúly születéstől választásig különböző genotípusú bárányok esetében. A méréseket a Dörögdi Mező Kft. halastói és kapolcsi Állattenyésztő telepein, 2010 áprilisa és júliusa között végeztem el. A vizsgálatban az eddig ismertetett 486 merinó fajtájú (magyar merinó; német húsmerinó) anyajuh 627 báránya szerepelt. Az ellést követően a született bárányokat 4 különböző genotípusba soroltam, amelyek a következők voltak: fajtatiszta német húsmerinó, német húsmerinó x charollais F1, magyar merinó x charollais F1 valamint magyar merinó. A bárányok az ellést követően átlagosan 3 hetet az istállóban töltöttek, miután átkerültek a kapolcsi juhászati telepre. Ott az anyajuhokkal közösen legeltetve tartottam a bárányokat 45 napon keresztül. Születéskor, legelőre kihajtás előtt, valamint a legeltetési időszak után megmértem a bárányok súlyát. A választás közvetlenül a legeltetési időszak letelte után történt. A mért súlyokat összehasonlítottam a bárányok genotípusa, ivara és születési típusa alapján. Születési típus szempontjából megkülönböztettem egyes és ikres bárányokat. A vizsgálat során folyamatosan feljegyeztem az elhullásokat is. A bárányelhullások vizsgálata során megállapítottam a genotípus, az ivar, valamint a születési típus hatását az elléskori, a legelőre kihajtásig és választásig történő elhullásokra. Az elléskori elhullások csoportjába azokat az egyedeket soroltam, amelyek a születést követően 3 napon belül elpusztultak.
2.3.2. Bárányok testméretei
A testméretfelvételezés során a különböző genotípusú bárányok esetében születéstől választásig történő testméretváltozás adatait mértem fel és értékeltem. Születés után közvetlenül valamint választáskor felvettem a legfontosabb testméret adatokat 80 bárány esetében (genotípusonként 20-20 egyed), amelyek a következők voltak: marmagasság, farmagasság, övméret, törzshosszúság, szárkörméret.
4
Marmagasság és farmagasság esetében mérőbotot használtam, míg övméret, törzshosszúság és szárkörméret mérése során mérőszalagot alkalmaztam. A bárányok testméreteinek statisztikai kiértékelésénél a genotípus hatását vizsgáltam. A testméretek mellett kiválasztottam az egymással anatómiailag összefüggő testrészek arányát jobban kifejező testalkati, testalakulási indexeket is, mint: kvadratikussági index, túlnőttségi index, testindex, szerkezeti index, súlyindex és Röhrer-féle testtömeg index.
2.3.3. Bárányok vágóértéke
Kísérletemhez az eddig vizsgálatban szereplő csoportok közül 40 kost genotípusonként 10 egyedet - választottam ki véletlenszerűen. A 40 kiválasztott bárány tartástechnológiája és takarmányozása a választásig az eddigiekben leírtak szerint történt. A választást követően a bárányok átkerültek a taliándörögdi juhászati telepre („hizlalda”), ahol szintén 45 napon keresztül hizlaltam őket. A hizlaldában a bárányok ad libitum nevelő tápot, friss vizet és réti szénát kaptak. A hízlalás végén Hetesre, a Kapos-Ternero Kft. vágóhídjára szállítottam a bárányokat, ahol a vágás és minősítés megtörtént. Szállítás előtt és a vágóhídon egyaránt mérlegeltem az állatokat. A vágás során mértem a nyakalt törzs, a comb, az oldalas, a gerinc, a lapocka és a nyak súlyát. Ezek mellett egyedenként felvettem a gerezna, a fej és a lábvégek súlyát is. A darabolást Ottó-módszer szerint végeztem (Mezőszentgyörgyi, 2000). A vágott test minősítése a S/EUROP minősítő rendszer alapján történt. A vágott testek súlya alapján a bárányokat 2 csoportra osztottam. Külön értékeltem a 13 kg-ot meghaladó, illetve az azt el nem érő egyedeket. A vágóbárányok statisztikai kiértékelésénél a genotípus hatását vizsgáltam.
2.4.
Az adatfeldolgozás módszere Az adatok előkészítéséhez a Microsoft Excel XP (2002) és a Microsoft Word XP
(2002) programokat használtam. A normalitás vizsgálatokhoz KOLGOMOROV-SMIRNOV tesztet és SHAPIROWILK tesztet használtam. Az előzőekben ismertetett értékmérő tulajdonságokat befolyásoló hatások vizsgálata esetében egytényezős varianciaanalízist alkalmaztam (F-próba). Amennyiben az F-próba szignifikáns volt, akkor ott LSD-próbával mutattam ki a tényezők közötti különbségeket. 5
Munkám során az értékmérő tulajdonságok között fenotípusos korrelációt is értékeltem. Az egytényezős varianciaanalízis számításához, a korrelációszámításhoz, valamint a környezeti
tényezők
hatásának
értékeléséhez
az
SPSS
9.0
(1998)
statisztikai
programcsomagot használtam. 3. ÚJ KUTATÁSI EREDMÉNYEK, TÉZISPONTOK A merinó anyajuhok napi legelőfű fogyasztása a vizsgált területen júniusban napi 5,21 kg, júliusban 4,73 kg volt, miközben a felvett gyep összes szárazanyag tartalma 1,13 kg-ról 1,79 kg-ra nőtt. A szoptatás alatti napi legelőfű szükségletet – egy anyajuh számára - júniusban 3,66 m2, júliusban már 7,39 m2 gyepfelület teljes lelegelése biztosította. A magyar merinó és a német húsmerinó anyák által naponta felvett legelőfű mennyisége nem különbözött szignifikáns mértékben.
A 2-9 éves merinó anyajuhok kondíciója és testsúlya 45 napos legeltetés alatt szoptatás közben is javult. A 9 évnél idősebb anyák esetében kondícióromlás tapasztalható. A merinó anyajuhok legelőre kihajtáskori súlya szoros kapcsolatot mutatott a kondícióval (r=0,79 ; P>0,01), a korreláció szorossága a szoptatási időszak végére kis mértékben nőtt (r=0,81 ; P>0,01). A magyar merinó és a német húsmerinó anyajuhok kondíciója a szoptatás alatt azonos tendenciájú és mértékű változást mutatott.
A fajtatiszta merinó bárányok eredményéhez képest (magyar merinó: 22,8 %, német húsmerinó: 30,1 %) a magyar merinó x charollais F1 keresztezés 4 %-kal (18,8 %), míg a német húsmerinó x charollais F1 keresztezés 17 %-kal (13,6 %) csökkentette a választásig mért elhullás arányát.
A szerző meghatározta üzemi körülmények között nevelt magyar merinó, német húsmerinó és ezek charollais fajtával történő keresztezése (F1 bárányok) esetében a báránykori testméreteket, azok növekedési intenzitását és a testarányindexeket. A báránykori testméret növekedési intenzitása a magyar merinó bárányok esetében volt a legnagyobb.
A vizsgált genotípusok esetében a vágási % a magyar merinó x charollais F1 bárányoknál (48,42 %), míg az izomteltség - S/EUROP értékelés alapján - a német húsmerinó x charollais F1 bárányoknál volt jobb. 6
A magyar merinó x charollais F1 keresztezett bárányok valamennyi időpontban mért súly és súlygyarapodási mutatóban (születési súly: 5,29 kg, választási súly: 18,37 kg, nevelés alatti súlygyarapodás: 192 gram/nap) meghaladták a fajtatiszta német húsmerinó bárányok azonos mutatóit (születési súly: 4,37 kg, választási súly: 17,12 kg, nevelés alatti súlygyarapodás: 182 gram/nap), így a magyar merinó árutermelő juhállomány esetében a charollais kosokkal történő fedeztetés alkalmazása javasolható.
4. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE
4.1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények 4.1.1. Konferencia kiadványban, teljes terjedelemben megjelent lektorált közlemények idegen nyelven 1.
Rádli, A. - Polgár, J. P. - Bene, Sz. (2010): Wirkung des Vaters auf die Mastleistung
der Nachkommengruppen von Merinofleischschaflämmern. 19th International Scientific Symposium on Nutrition of Farm Animals, Radenci, Slovenia. ISBN: 978-961-90951-6-4. 302-308 p. 2.
Polgár, J. P. - Rádli, A. - Bene, Sz. (2012): Futteraufnahme der Merinomutterschafe
auf der Weide. 21th International Scientific Symposium on Nutrition of Farm Animals, Radenci, Slovenia. ISBN: 978-961-90951-8-8. 83-90 p.
4.1.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált közlemények 1.
Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2011): Különböző genotípusú bárányok súlyának
alakulása választásig legeltetett állományban. AWETH, VII. 4. 183-189 p. 2.
Polgár J. P. – Rádli A. – Eszterhai Sz. – Bene Sz. (2012): Hazai tenyésztésű és import
merinó kosok ivadékainak gyarapodása. AWETH, VIII. 1. 75-87 p. 3.
Polgár, J. P. - Rádli, A. - Bene, Sz. (2012): Különböző genotípusú legeltetett bárányok
növekedési és vágási eredményei. Állattenyésztés és Takarmányozás, 61. 351-363 p. 4.
Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): Néhány tényező hatása a bárányok születési
és választási súlyára, valamint elhullási mutatóira. Állattenyésztés és Takarmányozás, 61. 364374 p.
7
5.
Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): Néhány tényező hatása az anyajuhok
kondíciójára és testsúlyára a báránynevelés időszakában. Állattenyésztés és Takarmányozás, 61. 375-384 p. 6.
Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): Magyar merinó és német húsmerinó fajtájú
legeltetett anyajuhok étkességének vizsgálata. AWETH, VIII. 2. 198-214 p.
4.1.3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven 1.
Rádli A. – Polgár J. P. – Bene Sz. (2010): Német húsmerinó kosok ivadékvizsgálati
eredményének értékelése. XVI. ITF, 2010. március 25., Keszthely. ISBN-száma: 978-9639639-36-2. 2.
Rádli A. – Polgár J. P. – Bene Sz. (2011): A fajta, az életkor és az ellési típus hatása
anyajuhok kondíciójára. XVII. ITF, 2011. április 21., Keszthely. ISBN-száma: 978-963-963942-3. 3.
Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2011): Különböző genotípusú legeltetett bárányok
vágási eredménye. LIII. Georgikon Napok, Állattenyésztés szekció. 2011. szeptember 29-30., Keszthely. ISBN-száma: 978-963-9639-43-0. 4.
Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2011): Különböző genotípusú bárányok súlyának
alakulása választásig legeltetett állományban. Gödöllői Állattenyésztési Tudományos Napok Kiadványa. 2011. október 13-15., Gödöllő. 5.
Rádli A. – Polgár J. P. – Bene Sz. (2012): Különböző genotípusú és életkorú
anyajuhok étkességének vizsgálata legelős körülmények között. XVIII. ITF, 2012. április 19., Keszthely. ISBN-száma: 978-963-9639-45-4. 6.
Vigh Z. - Rádli A. – Polgár J. P. (2012): Különböző genotípusú legeltetett bárányok
testméretei születéstől választásig. XVIII. ITF, 2012. április 19., Keszthely. ISBN-száma: 978963-9639-45-4.
4.2. Az értekezés témakörén kívüli (egyéb) közlemények 4.2.1. Konferencia kiadványban, teljes terjedelemben megjelent lektorált közlemények idegen nyelven 1.
Bene, Sz. - Rádli, A. - Kiss, B. - Polgár, J. P. - Szabó, F. (2010): Genetic parameters
and breeding values based on weaning results of Hungarian Simmental beef calves. 19th
8
International Scientific Symposium on Nutrition of Farm Animals, 11-12. Nov. 2010, Radenci, Slovenia. ISBN: 978-961-90951-6-4. 309-317.
4.2.2. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált közlemény idegen nyelven 1.
Rádli, A. - Bene, Sz. – Benedek Zs. - Polgár, J. P. (2012): Some valuation
measurement characteristics of blonde D’aquitaine calves in a breeding herd. AWETH, VIII. 2. 191-197 p.
4.2.3. Magyar nyelvű folyóiratban megjelent lektorált cikk 1.
Bene Sz.- Fekete Zs.- Fördős A.- Füller I.-Kiss B.- Rádli A.- Török M.- Wagenhoffer
Zs.- Polgár J. P.- Szabó F. (2009): Különböző genotípusú növendék vágómarhák növekedése, vágóértéke és húsminősége. Állattenyésztés és Takarmányozás, 58. 23–40 p. 2.
Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): A blonde d’Aquitaine borjak néhány
értékmerő tulajdonságának vizsgálata egy tenyészetben. Acta Agraria Kaposvariensis, 16. 2. 29-31 p. 3.
Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): A blonde d’Aquitaine tehenek és borjak
néhány értékmerő tulajdonsága egy tenyészetben. Állattenyésztés és Takarmányozás, 61. 95110 p.
4.2.4. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven 1.
Rádli A. (2009): Eltérő genotípusú választott bárányok gyarapodási teljesítménye.
XXVII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Agrártudományi Szekció, Gödöllő 2009. április 06-08. 2.
Kiss B.- Polgár J. P. - Bene Sz.- Rádli A.- Füller I. (2009): Magyartarka növendék
marha válogatott, csomagolt, érlelt húsának paramétere. XV. ITF, Állattenyésztéstani I. Szekció, 2009. április 16., Keszthely. ISBN-száma: 978-963-9639-33-1. 3.
Polgár J. P. - Húth B. - Kiss B. - Rádli A. - Bene Sz. (2009): Érlelt marhahús
organoleptikus bírálati eredményei. XV. ITF, Állattenyésztéstani I. Szekció, 2009. április 16., Keszthely. ISBN-száma: 978-963-9639-33-1. 4.
Rádli A. - Polgár J. P. - Bene Sz. (2012): A blonde d’Aquitaine borjak néhány
értékmerő tulajdonságának vizsgálata egy tenyészetben. MTA PAB Tudományos Szakbizottság 9
Konferenciája, Állattenyésztési és Takarmányozási Munkabizottság. 2012. május 22., Kaposvár, ISSN szám: 1418-1789. 4.2.5. Egyéb közlemény 1.
Rádli A. (2008): Eltérő genotípusú választott bárányok gyarapodási teljesítménye.
OTDK dolgozat, Gödöllő, 2009. április 06-08. 2.
Polgár J. P. – Rádli A. (2011): Anyajuhok takarmányigénye eltérő termelési feltételek
között, PURINA Szakmai Nap, Somogyaszaló, 2011.01.20. 3.
Polgár J. P. – Rádli A. – Kiss B. – Húth B. (2009): Magyartarka borjú vágása és
kereskedelmi bontása. A Magyartarka, 9. 4. 14-16 p.
10
