DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI
PANNON EGYETEM GEORGIKON KAR NÖVÉNYVÉDELMI INTÉZET ÁLLAT- ÉS AGRÁRKÖRNYEZET-TUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA ISKOLAVEZETŐ DR. HABIL. ANDA ANGÉLA DSC EGYETEMI TANÁR
TÉMAVEZETŐK DR. MARKÓ VIKTOR CSC EGYETEMI DOCENS
DR. KONDOROSY ELŐD CSC EGYETEMI DOCENS
NÖVÉNYVÉDELMI TECHNOLÓGIÁK HATÁSA PÓK (ARANEAE) EGYÜTTESEKRE, FÁS SZÁRÚ KERTÉSZETI KULTÚRÁKBAN
KÉSZÍTETTE KERESZTES BALÁZS
KESZTHELY 2013
1. A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI, CÉLKITŰZÉSEK Az ízeltlábú ragadozók fontos csoportját alkotják a pókok (Araneae), többek között polifág táplálkozásuk, változatos zsákmányszerzési stratégiájuk és a legtöbb agrobiocönózisban nagynak mondható egyedsűrűségük miatt. A pókok a legnagyobb fajgazdagságban és egyedszámban előforduló ízeltlábúak közé tartoznak
az
agroökoszisztémákban,
lombkoronaszintjét
is.
Kevés
beleértve
adat
áll
az
ültetvények
azonban
talaj-
és
rendelkezésre
a
gyümölcsültetvények kártevőire gyakorolt hatásukról, de a laboratóriumi etetési tesztek, valamint jelentős egyedszámuk alapján arra lehet következtetni, hogy fontos
szerepük
lehet
számos
kártevő
faj
szabályozásában.
A
széles
hatásspektrumú inszekticidek használata nagyon erős negatív hatással van a pók populációkra, ezzel szemben a szelektív inszekticidek elhanyagolható, vagy mérsékelt hatást mutatnak. Ezek a szelektív hatóanyagok tehát elősegítik az ültetvényekben kialakuló pók-együttesek fennmaradását, ráadásul, a széles hatásspektrumú hatóanyagokhoz viszonyítva, növelik a fajgazdagságot és egyedsűrűséget. A peszticid használat indirekt módon – zsákmányuk csökkenése miatt – is érinti a pókokat. Míg agrárterületeken erről csupán kevés irodalmi adat áll rendelkezésre, addig természetes ökoszisztémákban, mikroélőhelyeken több vizsgálat is foglalkozott a zsákmánybőség pókok aggregációjára gyakorolt hatásával. Az ültetvények aljnövényzete növeli az adott ökoszisztéma változatosságát. A talajtakaró növények javítják a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait, megőrzik a talajvizet,
csökkentik
a
talajeróziót,
hozzájárulnak
a
gyomelnyomáshoz,
szabályozva és segítve mindezzel a fák növekedését és termelékenységüket. A talajtakaró növények manipulációja emellett hathat az ültetvényben előforduló állatfajok abundanciájára.
2
Szemben a monokultúrákkal, a diverzifikált agrárterületek gyakran jellemezhetők a természetes ellenségek intenzívebb tevékenységével, valamint a kártevők kisebb abundanciájával és kártételével. Az ültetvények talajszintjén kialakított változatos vegetáció alternatív zsákmányt és táplálékot (pollen, nektár) nyújthat, ezen kívül menedéket, telelő helyet és kedvező mikroklímát is biztosíthat a kártevők természetes ellenségeinek. A dolgozat célja a pók-együtteseket (Araneae) fás szárú ültetvényekben kialakító tényezők tanulmányozása volt, és a vizsgált konkrét kérdéskörök a következők voltak: 1.
Különböző hárs és juhar fajok lombkoronáinak pókfaunisztikai vizsgálata összehasonlító
célzattal,
miszerint
ilyen
összetételű
szomszédos
erdősávok képesek lennének-e pótolni az almaültetvények pók-együttesét, egy–egy növényvédelmi kezelést követően (országos kutatás). 2.
Az ültetvények eltérő inszekticid terhelése: pókegyüttesek faunisztikai összetételének és egyedsűrűségének felmérése széles hatásspektrumú inszekticideken alapuló „hagyományos”, szelektív növényvédő szereken alapuló integrált, ökológiai és kezeletlen almaültetvényekben (Anglia – Kent és East Sussex megyék).
3.
A terméskötődés előtti és szüret utáni kezelések (egy új növényvédelmi eljárás, a „szermaradvány-mentes növényvédelem”) pókokra kifejtett hatásának vizsgálata kezeletlen, és folyamatosan kezelt kontroll parcellákkal összehasonlítva (Anglia – East Malling, almaültetvény).
4.
Eltérő talajtakarás (virágzó lágyszárúak telepítése, gyepesítés, fekete ugaros sorközök) kialakításának hatása almaültetvény lombkoronaszintű pók-együtteseire (Újfehértó, almaültetvény).
3
5.
Széles
hatásspektrumú
inszekticides
kezelések
(hagyományos
növényvédelem), biológiai művelés és a művelés alól történő kivonás hatása szőlő parcellák talajfelszíni pók-együtteseire (Kerekegyháza, szőlőültetvény).
2. ANYAG ÉS MÓDSZER 2. 1. Hárs és juharfák pókfaunisztikai kutatása Hárs (Tilia spp.) és juhar (Acer spp.) fák lombkoronaszintű pókegyütteseinek faunaösszetételét vizsgáltuk Magyarországon (Keszthelyen és egyéb dunántúli településeken, 1999–2002; valamint Budapesten és Szolnokon, 2007– 2010). A vizsgált hársfajok a Tilia cordata, T. platyphyllos és T. argentea (T. tomentosa), míg a vizsgált juharfajok az Acer campestre, A. platanoides és az A. pseudoplatanus voltak. Vizsgálataink során három tömeggyűjtési eljárást alkalmaztunk: lombhálózást (a lombháló átmérője 100 cm, mélysége 150 cm, nyelének maximális hossza 290 cm), kopogtatást (a kopogtatóernyő átmérője 75 cm, mélysége 45 cm) és piretroid hatóanyagú inszekticiddel [Karate (lambdacihalotrin)] történő permetezést. 2. 2. Különböző növényvédelmi technológiák hatása angliai almaültetvények pók-együtteseire, azok zsákmányellátottságára, abundanciájára Három angliai almaültetvényt vizsgáltunk (Kent és East Sussex megyékben), két biológiai ültetvényt Robertsbridge-ben (1,5 hektár) és Mardenben (5 hektár), valamint egy kísérleti ültetvényt, East Malling-ban (1,14 hektár). A vizsgálati évek: 2001, 2002, 2004 (mindhárom ültetvény) és 2006 (kísérleti ültetvény). A kísérleti ültetvény az East Malling-i Kutatóintézet területén helyezkedik el, és 1995 tavaszán telepítették.
4
Tizenkét parcellából áll, parcellánként 12 sorból, és soronként 12 törpe növésű almafából. Az ültetvény 12 parcelláján három növényvédelmi technológiát alkalmaztunk, véletlenblokk elrendezésben (kezelésenként négy ismétlés, azaz négy parcella) 2001 és 2006 között. A három növényvédelmi technológia: 1. szermaradvány-mentes (ZERO) technológia; integrált kártevő kezelési program, ahol az alkalmazott peszticidek kevésbé károsak a pókokra, és csak a vegetációs periódus kezdetén alkalmazták őket. A gyümölcsfejlődési időszak során a kártevők és kórokozók elleni védekezés a biológiai ültetvényekben megengedett szabályzókon alapult, 2. hagyományos (CONV) technológia; széles hatásspekrumú inszekticideken alapuló, teljes peszticides kezelések, 3. kezeletlen kontroll (UNTR); nem történt peszticides kezelés. Mindkét biológiai ültetvényben a mintavétel évente hat (egy–egy május eleji és végi, egy–egy június és július közepei és egy–egy szeptember eleji és végi) alkalommal a lombkoronából történt, alkalmankét 150 fa (15 minta / ültetvény x 10 fa / minta) teljes lombozatáról. A kísérleti ültetvényben kopogtatásos módszerrel kéthetente történt gyűjtés a lombozatról, kora májustól kora októberig. Minden mintavételi alkalommal parcellánként 12 fa teljes lombozatáról történt a mintagyűjtés. A lombkoronaszintből kopogtatással vettünk mintát, melyhez kopogtató ernyőt (70 x 43 cm méretű és 50 cm mélységű) használtunk. A kísérleti almaültetvényben (East Malling) talajcsapdás és fűhálózásos gyűjtéseket is végeztünk annak érdekében, hogy felmérjük, milyen kapcsolat lehet a talaj- és a lombkorona-, valamint a gyep- és a lombkoronaszint pók-együttesei között. Parcellánként 3–3 darab Barber-féle talajcsapdát alkalmaztunk, melyek 90 mm átmérőjű, 500 ml űrtartalmú műanyag poharak voltak. Összesen 36 talajcsapdát üzemeltettünk a kísérleti ültetvényben, parcellánként hármat (kezelésenként 12-t). A talajcsapdákat a 4., 6. és 8. sorokba középen, a 6. és 7. fa közé helyeztük le.
5
Ölő és tartósító folyadéknak 50%-os etilénglikolt használtunk, a csapdák fölé 12x15 cm-es műanyag tetőt helyeztünk. A csapdákat április elseje és október 30-a között kéthetente ürítettük. Az aljnövényzet (gyep) szinjéről háromszög alakú fűhálóval gyűjtöttünk, melynek minden oldala 32 cm hosszúságú volt. 100 hálócsapás jelentett egy mintát, parcellánként kettő, így kezelésenként összesen nyolc mintát vettünk áprilistól októberig, havonta. 2. 3. Almaültetvények talajtakarásának hatása a pók-együttesekre Megfigyeléseinket
2002–2007
között
végeztük
az
Újfehértói
Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Kht. almaültetvényében. Az 5,2 ha nagyságú ültetvényben a fákat 1993 tavaszán telepítették. Az ültetvényben hatvanegy sor volt, mindegyik 85–90 fából állt. Az ültetvényen belül öt parcellát alakítottunk ki, ebből négyet használtunk fel ehhez a tanulmányhoz. Három kísérleti parcellában integrált, egyben pedig hagyományos növényvédelmet alkalmaztunk. Minden egyes kísérleti parcella nagyjából egy hektár méretű volt és 11 sor almafából állt, összesen mintegy 935–990 fából, és mindegyik parcella öt, 0,2 ha méretű alparcellára volt feosztva (50x40 m, 11 fasor, 185–200 fa). A parcellákban a sorközök kezelése eltért: 1. az egyik, integrált kártevő kezelésben részesített parcellában (UGAR) a sorokat gyommentesen tartották tárcsázással, 2. a másik, integrált kártevő kezelésben részesített (GYEP) parcellában a megszokott, kaszált gyepet alakították ki, mint zöld takarást; a hagyományos növényvédelemben részesített parcellához hasonlóan, 3. a harmadik, szintén integrált kártevő kezelésben részesített parcellában (VIRÁG kezelés) 3,5 m széles virágos sávokat alakítottak ki a sorban. A lombozati szint pókjait véletlenszerűen kiválasztott fák teljes lombkoronájából vett mintákkal jellemeztük.
6
Mind az öt alparcelláról egy–egy fát kopogtattunk (5 minta / parcella), hetente, kora májustól október közepéig. A lombkoronaszintből kopogtatással vettünk mintát, melyhez egy 70 cm átmérőjű és 50 cm mélységű kopogtató ernyőt használtunk. A kísérleti almaültetvényben talajcsapdás gyűjtéseket is végeztünk annak érdekében, hogy felmérjük, milyen kapcsolat lehet a talaj- és a lombkoronaszint pók-együttesei
között.
Parcellánként
8–8
darab
Barber-féle
talajcsapdát
alkalmaztunk, melyek 80 mm átmérőjű, 300 ml űrtartalmú műanyag poharak voltak. Ölő és tartósító folyadéknak 50%-os etilénglikolt használtunk, a csapdák fölé 12x15 cm-es fém tetőt helyeztünk. A csapdákat április elejétől, október végéig kéthetenként ürítettük. 2. 4. Különböző művelési módok hatása szőlőültetvény talajfelszíni pókegyütteseire Három éven keresztül (1999–2001) talajcsapdázással vizsgáltuk egy szőlőültetvényben különböző művelési módok talajfelszíni pók-együttesekre gyakorolt hatását. A kísérleti terület a Budapesti Corvinus Egyetem, Szőlészeti és Borászati Intézetének 28 éves, 0,9 hektáros kerekegyházi (Kecskemét közelében lévő) szőlő ültetvénye. Az ültetvényben három (egyenként 0,3 hektáros), különböző kezelésben részesített parcellát alakítottak ki: 1. szelektált gyomflórával takart, környezetkímélő növényvédelemben részesített BIOLÓGIAI („BIOL”) parcella, ahol a gyomszabályozást kaszálással oldották meg, 2. hagyományosan művelt, széles hatásspektrumú inszekticidekkel, program szerint kezelt, HAGYOMÁNYOS („HAGY”), üzemi parcella, ahol a sorok herbicides gyomirtásban, a sorközök pedig tárcsázásban részesültek,
7
3. FELHAGYOTT („FELH”) parcella, ahol a vizsgálatok megkezdése előtti három évben semmiféle agrotechnikai, vagy peszticides kezelés nem történt, a sorközöket sem művelték, így magas és változatos volt az ottani gyomflóra. Parcellánként 6–6 darab Barber-féle talajcsapdát alkalmaztunk, melyek 80 mm átmérőjű, 400 ml űrtartalmú műanyag poharak voltak. Ölő és tartósító folyadéknak 50%-os etilénglikolt használtunk, a csapdák fölé 12x15 cm-es fém tetőt helyeztünk. A csapdákat április végétől, október közepéig kéthetenként ürítettük. 2. 5. Az adatok elemzése -
Általános lineáris kevert modell (GLMM).
-
Robusztus Welch ANOVA teszt; az átlagok páronkénti összehasonlítása Games-Howell és Tukey-Kramer post hoc tesztekkel.
-
Korrigált Welch rang teszt; majd a sztochasztikus egyenlőség tesztelése, Bonferroni-féle korrekcióval.
-
Kéttényezős ANOVA; Welch-teszt, kölcsönhatás: Johansen-teszt, TukeyKramer post hoc teszt.
-
Kéttényezős vegyes varianciaanalízis (repeated measures ANOVA); főhatás: Welch-teszt, ismétléses faktor és interakció: Geisser-Greenhouse teszt, post-hoc teszt: Tukey-Kramer teszt.
-
Metrikus ordináció; főkoordináta analízis (PCoA), Horn és Morisita hasonlósági mutatók alapján.
-
Rényi
diverzitás;
a
különböző
skála
paraméterek
esetén
az
összehasonlítás ANOVA teszttel. -
Korreláció-számítás: többszörös lineáris regresszió analízis, Kendall tau és Spermann-féle rangkorelláció.
Szoftver csomagok: IBM SPSS 20.0, RopStat, Syntax 2000, Past 2.02
8
3. ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK, TÉZISPONTOK 1. Elsőként vizsgáltuk hazánkban a különböző hárs (Tilia spp.) és juhar (Acer spp.) fajok pókfaunáját. Munkánk során 21 pókcsalád 93 fajának 3065 egyedét gyűjtöttük be. Hársfákról 1561, míg juharfákról 1504 egyed került elő. Megállapítottuk, hogy összességében a hárs- és juharfák lombkoronájában kialakuló pók-együttesek között nem mutatkozott markáns különbség, sem a fajgazdagság, sem pedig az egyedszám tekintetében, sőt a lombkoronájában kialakuló
pók-együttesek
összetételükben
sem
különültek
el
egymástól.
Vizsgálataink alapján az egyedszámukat és relatív egyedsűrűségeket figyelembe véve, hazánkban a következő genuszoknak, illetve pókfajoknak lehet jelentősebb szerepe a hárs- és juharfák kártevőinek gyérítésében: Philodromus spp., Philodromus rufus (Philodromidae); Theridion spp. (Theridiidae); Araniella spp., Araniella cucurbitina (Araneidae); Anyphaena accentuata (Anyphaenidae); Meioneta rurestris (Linyphiidae). Eredményeinket 14 ország 60 adatközlő szakirodalmával,
valamint
a
saját
angliai
kutatásainkkal
összevetve
megállapítottuk, hogy a két fa nemzetség lombkoronájában kialakuló pókegyüttesek nagy hasonlóságot mutatnak az almaültetvények lombkoronaszintjén kialakuló pók-együttesekkel, így az ültetvények telepítésekor javasolhatók a pókok esetleges rekolonizációját elősegítő hársas-juharos erdősáv kialakítására. 2.
Angliában,
almaültetvényekben
elsőként
végeztünk
átfogó
pókfaunisztikai kutatásokat, eddig mindössze szórványos eredményeket közöltek. Négy kutatási év során három ültetvényből összesen 15023 pókegyedet sikerült begyűjteni, ezt 18 pókcsalád 119 faja adta, ami Nagy-Britannia pókfaunájának 18%-a. Ebből meghatároztuk a faj és egyedszám tekintetében jelentős pókcsaládokat, illetve azt, hogy mely fajok, és genuszok lehetnek jelentősek kártevőgyérítés szempontjából.
9
3. Elsőként végeztünk az East Malling-i Kutatóintézet kísérleti almaültetvényében egy új növényvédelmi technológia, a szermaradvány-mentes (ZERO), integrált növényvédelem keretében vizsgálatokat a lombkorona pókegyütteseivel kapcsolatban. Megállapítottuk, hogy – más hasonló vizsgálatokkal ellentétben – a fajgazdagságban és a pókok egyedsűrűségében a két növényvédelmi technológia (ZERO és HAGY) között nem volt különbség. Eredményeink azt mutatták, hogy az inszekticides kezelések különösen akkor ártalmasak a pókokra, amikor az adultak egyedszám csúcsa figyelhető meg (május, kora június), és különösen a nőstény pókok egyedszámát csökkentik. Ezért az ivararány a nőstényekről a hímek felé tolódik a peszticidekkel kezelt területeken. Megállapítottuk, hogy az egész vegetációs periódusra vonatkoztatva, a kisebb kémiai zavarás (ZERO) nem eredményezett nagyobb teljes éves egyedsűrűséget a széles hatásspektrumú hatóanyagokon alapuló, hagyományos, növényvédelemmel szemben, annak ellenére, hogy májusban ezzel a technológiával nagyobb pók egyedsűrűséget hoztunk létre. Ennek az oka, hogy a vegetációs periódus második felében mind a hét részletesebben tanulmányozott pókcsoport kompenzálta a nagyobb
peszticid
zavarást
a
hagyományos
(CONV)
parcellában,
a
szermaradvány-mentes (ZERO) kezelésekhez viszonyítva. 4. Megállapítottuk, hogy a pók egyedsűrűségnek az ültetvényben két csúcspontja volt, egy tavaszi adult és egy őszi juvenil. Június közepe és augusztus elején a pók egyedsűrűség nagyon kicsi volt minden parcellán. Lényeges különbséget találtunk a adultakból és a fiatal egyedekből álló pók-együttesek összetétele között, és ezzel összefüggésben a tavaszi és őszi pók-együttesek között is, mind a kezelt, mind a kezeletlen parcellákon.
10
Ez arra enged következtetni, hogy jelentős szerkezeti átalakulás megy végbe a pókegyüttesekben a vegetációs periódus során, azaz jelentős eltérések vannak a különböző fajok, és a juvenilis és adult egyedek esetén a betelepülési rátákban, illetve az utódok száma és a halálozási ráták is eltérhetnek a különböző pókfajok esetén. 5. Megállapítottuk, hogy mindegyik évben a pókok második populációs csúcsa körül (szeptember és október első hete) a legfőbb potenciális zsákmány állatok a kabócák (Auchenorrhyncha) voltak, ugyanakkor az Araniella genuszba tartozó pókfajok egyedszáma a levéltetvek (Aphididae) egyedszámának változását követte, így ez a csoport bizonyult a legjobb prediktornak, amit az ’Araniella májusi egyedsűrűsége’ követett. Mindent összevetve az eredmények arra engednek következtetni, hogy a vizsgált parcellákon, az ősz folyamán a pók egyedsűrűség követte a zsákmány egyedsűrűségét, viszont a pók-együttesek májusban megfigyelt mennyiségi viszonyai nem befolyásolták a szeptemberi pókközösség kialakulását. A fentiekből következik, hogy a pókpopulációkra csak rövid ideig hat a peszticidek direkt
toxicitása;
a
peszticid
terhelés
csökkenésével
mindinkább
a
zsákmányellátottság szabályozza a rekolonizációt a vizsgált almaültetvényben. 6. Hazánkban elsőként végeztünk vizsgálatokat almaültetvényben, különböző, integrált növényvédelemben részesített talajtakarási rendszereket tesztelve. Meghatároztuk, hogy azok miképp hatnak elsősorban az ültetvény lombkoronaszintjének
pókfaunájára.
Megállapítottuk,
hogy
a
sorközök
növényborítása egyedül a ’Vadászó fajok’ guildjére hatott jelentősen, rajtuk kívül a virágtelepítés is csak a ’Rejtőzködők’ egyedszámát növelte.
11
A tér- és kerekhálószövő guildek esetén, valószínűleg a ’Vadászok’ megnövekedett egyedszámából adódó kompetíciós és predációs nyomás következtében, a talajtakarás és az ezzel járó nagyobb préda denzitás nem befolyásolta az egyedszámot. 7. A szuperdomináns Carrhotus xanthogramma éves dinamikájából meghatároztuk annak fenológiáját is. Megállapítottuk, hogy a fajnak évi egy nemzedéke fejlődik, és szubadult, vagy azt megelőző stádiumban telel. A C. xanthogramma faj egyedszáma szignifikánsan nőtt az aljnövényzet borításának nagyságát követve, míg a ’nem-C. xanthogramma’ pókok – feltehetően a C. xanthogramma jelenlétének következtében – nem mutattak oly mértékű emelkedést, mint az várható lett volna. 8. A hasonlósági vizsgálatokból megállapítottuk, hogy az UGAR pókegyüttese jelentősen elkülönül a VIRÁG és GYEP kezelésekben megfigyelt együttesektől, de az utóbbi kettő összetételében nincs különbség. A diverzitások vizsgálatából egyértelműen kiderült, hogy a sorközök nagyobb növényborítása és diverzifikálása nem növelte az adult pók-együttesek diverzitását, míg a juvenilis egyedekét egyenesen csökkentette. 9. Megállapítottuk, hogy az összes pók egyedszám legjobb prediktorai a parazitoid darazsak, a kétszárnyúak és a kabócák voltak. Az összes pók egyedszám pozitív korrelációt mutatott mindhárom potenciális préda csoporttal. Ezzel szemben a pókok egyedszáma nem követte az almakártevők egyedszámát, másfelől a pókok jelentősen nagyobb egyedsűrűsége sem eredményezte a megfigyelt kártevők egyedszámának csökkenését.
12
10. A kerekegyházi szőlőültetvényekben végzett vizsgálatunk alapján megállapítható, hogy a biológiai (környezetkímélő) művelés, a sorközök gyepesítésével együtt, kedvezően hat a talajfelszíni pók-együttesek egyedszámára és valószínűleg a fajgazdagságra is. A Hagyományos, széles hatásspektrumú inszekticideken és mechanikai gyomirtáson alapuló termesztéstechnológia viszont körülbelül felére csökkentette a pókok egyedszámát. Az eltérő kezelések egyben megváltoztatják a pók-együttesek dominancia viszonyait, jelentős szerkezeti eltéréseket eredményezve a biológiai termesztés és a másik két kezelés között. 11. Megállapítottuk, hogy két faj (Agroeca pullata, Trochosa terricola) egyik ültetvény típushoz sem kötődött, viszont a legtöbb pókfaj jól érzékelhetően egy adott művelésmódhoz kapcsolódott. A biológiai ültetvényhez kötődő jelentősebb fajok (abc sorrendben) a következők voltak: Xysticus kochi, Xysticus ninni és Zelotes electus. A felhagyott ültetvényhez a Drassyllus pussillus kövipók faj, míg a sorközművelés és inszekticid használat szempontjából hagyományos ültetvényhez a Haplodrassus signifer és a Pardosa agrestis fajok kötődtek. Összességében elmondható, hogy a Biológiai parcella pók-együttese összetételében közelebb állt a hagyományos parcella együtteséhez, mint a felhagyott ültetvényben megfigyelt pók-együtteshez, ami a pók-együttesek kialakulásában, a peszticidek mellett, az ültetvény növényborítottságának, mikroklimatikus viszonyainak a jelentőségére hívja fel a figyelmet. 12. A kerekegyházi szőlőültetvényből kimutatott fajok közül – a kutatás idején – hazánk faunájára újnak bizonyultak a Haplodrassus bohemicus és a Micaria coarctata (mindkettő Gnaphosidae), valamint a Theridion uhligi (Theridiidae) pókfajok.
13
4. TUDOMÁNYOS KÖZLEMÉNYEK JEGYZÉKE 4. 1. Az értekezés témakörében megjelent tudományos közlemények 4. 1. 1. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven • Keresztes B. – Kondorosy E. – Kutyáncsánin Z. (2002): Adatok a hárs és juhar pókfaunájához (Araneae). 48. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2002. március 6–7., Összefoglalók, 44. • Keresztes B. – Markó V. – Mikulás J. (2006): Különböző művelésmód hatása szőlőültetvény pók együtteseire (Araneae). 52. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2006. február 23–24., Összefoglalók, 19. • Keresztes B. – Markó V. – Cross, J. V. (2007): Pók együttesek faunisztikai és szerkezeti feltárása délkelet-angliai almaültetvényekben. 53. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2007. február 20–21., Összefoglalók, 6. • Balázs K. – Mihályi K. – Markó V. – Sallai P. – Fekete Z. – Jenser G. – Tóth M. – Keresztes B. (2008): Biológiai eljárások alkalmazásának lehetőségei az alma védelmében. Kutatási nap Újfehértón, 2008. január 22. Előadás összefoglalók, 5. • Keresztes B. – Markó V. (2008): Alávetés hatása almaültetvények pókegyütteseire. XVIII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 2008. január 30 – február 1., Kiadványban összefoglalóként, 129. • Markó V. – Keresztes B. – Fountain, T. M. – Cross, J. V. (2008): Peszticid terhelés
és
zsákmány-ellátottság
hatása
alma-ültetvények
pók
(Araneae)
együtteseire. 54. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2008. február 27–28., Összefoglalók, 2. • Keresztes B. – Markó V. (2008): Különböző alávetések hatása almaültetvények pók-együtteseire a lombkoronaszinten. IX. Magyar Pókász Találkozó, Kisoroszi, 2008. október 3–5., Összefoglalók, 7.
14
• Keresztes B. – Markó V. (2009): Újabb adatok alávetések hatásáról almaültetvények Növényvédelmi
lombkoronaszintű Fórum,
Keszthely,
pók-együtteseire. 2009.
február
XIX. 4–6.,
Keszthelyi Kiadványban
összefoglalóként, 86. 4. 1. 2. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven • Markó V. – Cross, J. V. – Keresztes B. – Kondorosy E. (2005): A possibility to enhance natural enemies in apple orchards? – Reduced pesticide treatments in an apple orchard at East Malling, U.K. Proceedings of the 6th International Conference on Integrated Fruit Production. Baselga di Piné (Italy), 26–30th September, 2004. Edited by: Jerry Cross & Claudio Ioriatti. IOBC Bulletin, 28: 7, 482. • Markó V. – Keresztes B. – Cross, J. V. – Fountain, T. M. (2008): Postdisturbance recovery of apple orchard spider communities. XXIII. International Congress of Entomology, Durban, South Africa, 6–12th July, 2008. Abstracts. • Markó V. – Keresztes B. (2012): Flower power? Effects of apple orchard groundcover management on arboreal spiders (Araneae). XXIV. International Congress of Entomology, Daegu, Korea, 19–25th August, 2012. Abstracts. 4. 1. 3. Magyar nyelvű, lektorált, tudományos folyóiratban megjelent közlemények • Keresztes B. – Kondorosy E. – Markó V. (2011): Adatok hárs és juhar pókfaunájához (Araneae). Növényvédelem, 47 (10): 413–420. • Keresztes B. – Mikulás J. – Markó V. (2012): Különböző művelési módok hatása egy Kecskemét környéki szőlőültetvény talajfelszíni pók (Araneae) együtteseire. Növényvédelem, 48 (5): 203–213.
15
4. 1. 4. Idegen nyelvű, lektorált, tudományos folyóiratban megjelent közlemények • Markó V. – Keresztes B. – Fountain, T. M. – Cross, J. V.(2009): Prey availability, pesticides and the abundance of orchard spider communities. Biological Control (I. F..: 1,917), 48 (2): 115–124.
4. 2. Az értekezés témakörén kívüli (egyéb) közlemények 4. 2. 1. Konferencia kiadványban megjelent közlemények magyar nyelven • Keresztes B. – Székely B. – Horváth L. (1999): Adatok néhány, a szálastakarmány termő területeken elterjedt pókfaj zsákmánykörének ismeretéhez. IX. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 1999. január 27–29., Összefoglalók, 35. • Keresztes B. (2002): Magfüvesek pókfaunájának vizsgálata. VIII. Ifjúsági Tudományos Fórum, Keszthely, 2002. március 28. elektronikus (CD) kiadvány. • Kocsner N. – Nádasy M. – Keresztes B. – Pekár Sz. (2005): A gombaszúnyogok elleni védekezés entomopatogén nematodákkal. 51. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2005. február 22–23., Összefoglalók, 20. • Keresztes B. – Marczali Zs. – Nádasy M. – Keszthelyi S. (2008): Keszthely környéki burgonyatáblák lombszintjében előforduló hasznos ízeltlábú fajok vizsgálata. 54. Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest, 2008. február 27– 28., Összefoglalók, 73. • Keresztes B. – Nagy V. (2011): A selyemmályva (Abutilon teophrasti [Medicus 1787]) kártevői, különös tekintettel a Liorhyssus hyalinus (Fabricius 1794) üvegszárnyú poloskára. XXI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 2011. január 26–28., Kiadványban összefoglalóként, 82.
16
• Keresztes B. – Varga I. (2012): Adatok a fehér fagyöngy (Viscum album Linnaeus 1753) ízeltlábú faunájához. XXII. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 2012. január 25–27., Kiadványban összefoglalóként, 82. 4. 2. 2. Konferencia kiadványban teljes terjedelemben megjelent közlemények magyar nyelven • Keresztes B. – Sipos J. – Nádasy M. – Buda Cs. – Marczali Zs. – Márton L. (2004): A biológiai védekezés lehetőségei rovarkártevők ellen. Környezeti ártalmak és a légzőrendszer, XIV. országos konferencia, Hévíz, 2004. október 20– 21. Környezeti ártalmak és a légzőrendszer, XIV. kötet, 175–182. • Lehoczky É. – Béres I. – Fischl G. – Nádasy M. – Keresztes B. – Sárkány E. Sz. (2009): Az
ürömlevelű
parlagfű (Ambrosia
artemisiifolia
L.)
hatékony
visszaszorítási lehetőségeinek vizsgálata. XIX. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 2009. február 4–6., Kiadványban teljes terjedelemben 112–114. • Fodor A. – Böszörményi E. – Lehoczky É. – Marczali Zs. – Keresztes B. (2011): Entomopatogén fonálféreg – baktérium szimbiózis filogenetikai analízise legújabb eredményeink tükrében. XXI. Keszthelyi Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 2011. január 26–28., Kiadványban teljes terjedelemben 45–49. • Sepsi E. – Pelczéder T. – Gombai B. – Benczés B. – Keresztes B. – Marczali Zs. (2013): A ZÖLDPAJZS® EK-MŰTRÁGYA hatása liszteske, levéltetű és kétfoltos takácsatka
ellen
használt
természetes
ellenségekre.
XXIII.
Keszthelyi
Növényvédelmi Fórum, Keszthely, 2013. január 23–25., Georgikon for Agriculture (Magyar nyelvű különszám) 16 (1): 146–151.
17
4. 2. 3. Konferencia kiadványban megjelent közlemények idegen nyelven • Keresztes B. – Szinetár Cs. – Takács A. – Fekete A. (2002): Faunal survey of the spiders in area of the Kis-Balaton before inundating of second part. 20 TH European Colloquium of Arachnology, Szombathely, Hungary. 22–26th July, 2002. Abstracts, 66. • Nádasy M. – Sáringer Gy. – Marczali Zs. – Keresztes B. – Németh T. – Horváth J. – Kazinczi G. – Takács A. (2008): Important potato pests in Hungary. Global Potato Conference 2008, New Delhi, India, 9–12th December, 2008. Abstracts, 134. • Nádasy M. – Németh T. – Takács J. – Marczali Zs. – Keresztes B. – Nádasy E. (2009): The past, the present and the future of the Western Corn Rootworm in Hungary. 9th Slovenian Conference On Plant Protection, Nova Gorica, Slovenija, 4–5th March, 2009. Abstracts 123. 4. 2. 4. Konferencia kiadványban teljes terjedelemben megjelent közlemények idegen nyelven • Kocsner N. – Nádasy M. – Szeglet P. – Keresztes B. – Pekár Sz. (2005): Protection against mushroom flies using entomopathogenic nematodes. 7th Slovenian Conference On Plant Protection, Zreče, Slovenija, 8–10th March, 2005. Supplement, 470–474. • Keresztes B. – Nádasy M. – Marczali Zs. (2009): Effect of insecticides as chemical stressors on harmful and useful arthropods of potato fields. 8 th Alps-Adria Scientific Workshop, Neum, Bosnia-Herzegovina, 27. April – 02. May, 2009. Cereal Research Communications 2009/37 Supplement 2, 225–228.
18
• Nádasy, M. – Keresztes, B. – Lehoczky, É. – Marczali, Zs. (2009): Possibilities of biological control with insects against ragweed (Ambrosia artemisiifolia L.). 5th International Plant Protection Symposium at University of Debrecen, 20–22th October, 2009. Debrecen, Hungary. Journal of Agricultural Sciences 2009/38 Supplement, 112–116. • Fodor A. – Böszörményi E. – Keresztes B. – Marczali Zs. – Lehoczky É. (2011): Co-evolutionary aspects of soil-born entomopathogenic nematode-bacterium symbioses. 10th Alps-Adria Scientific Workshop, Opatija, Croatia, 14–19th March, 2011. Növénytermelés (Crop Production) 2011/60 Supplement, 455–458. • Nagy V. – Keresztes B. – Nádasy E. (2011): Study of the pest community of velvetleaf
(Abutilon
teophrasti
Medic.).
63rd
ISCP,
Ghent,
Belgium.
Communications in Agricultural and Applied Biological Sciences 76 (2): 533–536. (http://www.iscp.ugent.be/proceedings%2063.pdf) • Nagy V. – Keresztes B. – Nádasy E. (2012): Study of the biological control possibilities with pests against velvetleaf (Abutilon teophrasti Medic.) in Hungary. 2nd International Symposium of Bio-Pesticides and Ecotoxicological Network, Bangkok, Thailand, 24–26th September, 2012. Full Paper Proceeding Book, 293– 299. 4. 2. 5. Magyar nyelvű, lektorált, tudományos folyóiratban megjelent közlemények • Nagy V. – Keresztes B. (2010): Adatok a selyemmályva (Abutilon theophrasti MEDICUS 1787) kártevő együtteséhez. Növényvédelem, 46 (8): 371–376. • Varga I. – Keresztes B. – Poczai P. (2012): Adatok a fehér fagyöngy (Viscum album) hazai rovarfaunájához. Növényvédelem, 48 (4): 153–164.
19
• Simon F. – Budai P. – Keresztes B. – Marczali Zs. (2012): Egyes dió kártevők összehasonlító vizsgálata üzemi dióültetvényekben és szórvány diófákon. Növényvédelem, 48 (6): 249–256. 4. 2. 6. Egyéb közlemények • Szinetár Cs. – Keresztes B. (2003): A Látrányi Puszta Természetvédelmi Terület pókfaunisztikai (Araneae) vizsgálatának eredményei. Natura Somogyiensis, 5: 59– 76. • Keresztes B. (2009): Ismét felszaporodóban a négylábúatka-félék (Acari: Eriophyoidea). Őstermelő Gazdálkodók Lapja, 3: 65–67.
20
