ANNALES MUSEI NATIONALIS HUNGARICI.
XXV.
1928.
N É H Á N Y A D A T MAGYARORSZÁG EMLŐSFAUNÁ JÁNAK ISMERETÉHEZ. Irta: D E ÉHIK GYULA.
E I N I G E D A T E N Z U R SÄUGETIERKUNDE UNGARNS. Von
D R J.
EHIK.
Microtus agrestis pcmnonicus
ÉHIK
Microtus agrestis pannonicus EHIK, Annal. Mus. Nat. Hungarici X X I , 1924, p. 76.
A Microtus agrestis Levernedii CRESPON tanulmányozásával legutóbb 0 . W E T T S T E I N foglalkozott b e h a t ó a n egyik m u n k á j á b a n . W E T T S T E I N szerint nem lehetetlen, hogy a Microtus agrestis tridentinus D A L PIAZ, pannonicus É H I K és punctus MONTAGU, szabálytalan varietásai a Microtus agrestis 1
Levernedii
CRESPON
alfajnak. 2
A Microtus agrestis pannonicus előzetes leírása ó t a nevezett állat egy második idősebb példányát is sikerült megszereznem, amelyet W E T T S T E I N OTTÓ
és
KOLLER
OTTÓ
urak
szívessége
folytán
összehasonlíthattam
a
bécsi állami m ú z e u m emlősgyüjteményében levő M. aí/resíis-any aggal; tehát ugyanazt az anyagot tanulmányoztam, amelyet W E T T S T E I N idézett helyen feldolgozott. Észleleteim a következők: Legfeltűnőbb volt a Microtus agrestis pannonicus első leírt példányán az egyes szőrök gyűrűsen színezett volta. A bécsi áll. m ú z e u m b a n öt drb skandináviai agrestis-t láttam. Ezek közül kettő öreg, kettő egészen fiatal és egy átmeneti korú fiatal állat volt. Feltűnő és figyelemreméltó sajátság, hogy az öt közül a két egészen fiatal állat szőrözete még nem volt gyűrűzött, az átmeneti korúé gyűrű zött volt, az öreg példányoké m á r nem volt gyűrűzött. Ennek alapján 1
WETTSTEIN, 0.: Beiträge zur Säugetierkunde Europas I I . (Arch. f. Naturg. 92, Abt. A, Heft 3, 1927, p. 87). ÉHIK, J . : Preliminary description of a new Microtus agrestis from Hungary. (Ann. Mus. Nat. Hungarici X X I , 1924, p. 75—78.) 2
igyekeztem a bécsi múzeum gyűjteményében levő tiroli és karintiai agrestis-ok hozzávetőleges korát is megállapítani. A tiroli agr-estis-ék közül, a koponya fejlettségét és az állat nagyságát is figyelembe véve, kettő egészen fiatalnak egy középkorú, de m á r ivarérett állatnak és egy igen öregnek bizonyult. A karintiai agrestis-ek mind ivaréretteknek bizonyultak. A fenti anyaghoz hasonlítva a M. agrestis pannonicus újabb pél dányát, minthogy m á r ennek szőrözete sem gyűrűzött, azt ivarérett állat nak kell tartanom. Különös véletlen folytan sikerült a bécsi anyagban a M. agrestis pannonicus újabb példányával közel egykorú karintiai é s tiroli példányt találnom. A legfontosabb koponyaméretek a következők : ;
1
Condylobasalis hosszúság
Az agykoponya hossza
Zygomatikus szélesség
-
M. a. pannonicus cf, Háromfa, Somogy m. 2 4 0 m m 14*6 m m 13*8 m m M. agrestis sbsp? 9, Trixen, Karintia 23*9 „ 14"2 „ 13"8 „ „
? Trins, T i r o l
24*0
„
135
„
14'6 „
Vagyis a közel egyforma nagy koponyák közül a tiroli a legzömökebb, minthogy agykoponyája jóval rövidebb a koponya zygomatikus szélességénél. A karintiai példány — melynek lelőhelye jóval közeleb van a pannonicus előfordulási helyéhez — agykoponyája majdnem olyan hosszú mint a pannonicus agykoponyája, de annál mégis rövidebb; kopo nyája a pannonicus koponyájához hasonlítva még mindig tarajos. A pan nonicus koponyája jóval simább é s feltűnően d o m b o r ú b b ; dobcsontjai erősebben kiemelkedők. A fogazatban különösebb eltérést nem bírtam felfedezni. Ezek alapján a Microtus agrestis pannonicus ÉHTK leírását a követ kezőkkel egészíthetem k i : A k o p o n y a sima, i n k á b b o v á l i s é s f e l t ű n ő e n dom ború, a dobcsont e r ő s e n kiemelkedő. A supplementáris typus adatai: Háromfa (Somogy megye) 1 9 2 5 , V I I I , cf, No 3 4 4 7 ;
V A S V Á R I M I K L Ó S gyűjtése. A fej é s test hossza 9 4 m m ,
a fark hossza 3 2 mm; a hátulsó láb hossza 17*5 mm; a fül hossza 9*5 mm. A koponya méretei: Condylobasalis hossz 2 4 ' 0 ; zygomatikus széles ség 1 3 * 8 ; interorbitális befüződés 3 * 7 ; az agykoponya szélessége 1 2 * 1 ; az agykoponya magassága (bulla nélkül) 6 ' 0 ; az orrcsontok hossza 6 * 6 ; diastema 7 * 4 ; a mandibula hossza 1 5 2 ; a felső fogsor 6 * 4 ; az alsó fogsor 6*0 mm. -
1
Sajnos, leltári számra nem hivatkozhatom, mert ottlétemkor az anyag, mint WETTSTEIN legfrissebb ajándéka, még nem volt leltározva.
Visszatérve 0 . W E T T S T E I N idézett dolgozatára, inkább azt a nézetét látom beigazoltnak, hogy a karintiai agrestis-ok is jól megkülönböztethető alfajhoz tartoznak; a M. agrestis pannonicus is megmaradhat mint önálló alfaj, legalább is eddigi vizsgálataim alapján ennek az ellenkezőjéről nem vagyok meggyőződve. Épen ezért a karintiai agrestis-ekei, amelyeket 0 . W E T T S T E I N gyűjtött és tanulmányozott behatóan, tiszteletére Microtus agrestis Wettsteini-nek nevezem el. A Microtus agrestis Wettsteini nov. subsp.-t a következőképen jelle m e z h e t n é m : A koponya inkább szögletes, enyhén tarajos, mérsékelten domború. A dobcsont kissé kiemelkedő. Az agykoponya hosszabb a zygo matikus szélességnél, de nem oly feltűnően, mint a M. a. pannonicus-on. Az alfaj typusa a bécsi állami m ú z e u m b a n . Supplementáris typus: Frankenstein bei Ob. Trixen, Karintia ; 1 9 2 6 . V I I . 3 0 ; 9 leg. 0 . W E T T S T E I N , Magyar Nemzeti Múzeum No. 3 6 1 6 . A fej és test hossza 1 1 7 mm; a fark hossza 34"5 m m ; a hátulsó láb hossza 2 1 "3 m m (karom nélkül 19*0 m m ) ; a fül hossza 1 3 m m . A koponya m é r e t e i : condylobasalis hossz 27*1 (27*5); zygomatikus szélesség 15*5 ( 1 5 * 5 ) ;
interorbitális
befűződés
3 ' 7 (3*8);
az
agykoponya
szélessége 12*5 ( 1 2 * 1 ) ; az agykoponya m a g a s s á g a 6*7 (6*7); az nya hossza 16*0 ( 1 6 * 7 ) ; nasalia 8*0 (8*0); diastema
7*9 ( 8 ' 0 ) ;
bula hossza 16*4 (17*0); a felső fogsor hossza 6*9 (7*0); hossza 6*9 (7*0) m m .
agykopo a
az alsó
mandi
fogsor
1
A zárjelbe helyezett számok 0 . W E T T S T E I N m é r e t e i . Méréseimet óramutatós tolómércével végeztem. A kétféle eredmény j ó példa arra, hogy milyen nehéz egyformán mérni !
Microtus rattieeps Méhelyi
n. subsp.
Microtus rattieeps var. Stimmingi MÉHELY, Allait. Közlem. V I I , 1908, p. 12, 4 7 [non NHRG.J.
1 9 2 7 őszén egynéhány csallóközi patkányíejű pockot is vittem magammal Bécsbe, hogy azokat külföldi anyaggal összehasonlíthassam. A bécsi áll. m ú z e u m b a n talált egyetlen lappországi példány a magyar országi példányoktól eltérőnek bizonyult. Nevezetesen a magyar példányokh á t a közepén egy sötétebb barna széles sáv húzódik végig ; a lappországi példány hátán sávnak nyoma sincsen. A magyarországi állatok felső fog sora közel p á r h u z a m o s lefutású, míg a lappországi példányé hátrafelé egymástól távolodik. A felső utolsó zápfogak hátulsó szélei között mért 1
0. WETTSTEIN id. helyen p. 86.
távolság a lappországi koponyán 5 0 mm, a magyarországi koponyákon 3*7 — 4"5 mm között váltakozó. M I L L E R a M. ratticeps-rol többek között a következőket m o n d j a : „In a skin from Western Hungary (B. M. 94. 3. 1. 64) there is a noticeable dark dorsal area extending from forehead to base of tail, rather sharply defined clear blakish brown on nape, elsewhere a mere darkening of normal colour." N E H R I N G 1899-ben a németországi ratticeps-eket, mint új varietást var. Stimmingi n é v alatt vezette be az irodalomba, a koponya nagysága, helyesebben kisebb volta alapján. RÖRIG négyféle színezetű példányokat ir le N é m e t o r s z á g b ó l — ezek között a magyarországiakkal is egyező színűeket — és mind a négyféle színváltozatot Oroszországból származó állatain is megtalálta. Megállapítja, hogy a szín alapján nem lehet a ratticeps-et alfajokra bontani. R Ö R I G magyarországi ratticeps-et nem vizsgált. Gazdag anyagának igen alapos és beható t a n u l m á n y o z á s a után arra az eredményre jut, hogy a N E H R I N G féle M. rattieeps var. Stimmingi sem állja meg mint önálló varietás a helyét és a Stimmingi nevet, mint synonymát a M. rattieeps K E Y S . & R L A S . név alá helyezte. 1
2
3
A magyarországi M. ratticeps-ekkel M É H E L Y foglalkozott alaposab b a n , s t a n u l m á n y á b a n annak a gyanújának ad kiejezést, hogy a hazai rattieeps-ek is a var. Stimmin //i-hez tartoznak. Megjegyzem még, hogy a Stimmingi n é v M I L L E R emlőskatalogusában is a synonymák között szerepel. Ennyi nehézség láttára m á r eleve lemondtam arról, hogy a Récsben látottak és tapasztaltak alapján a magyarországi ratticej)s-Gk a törzs alaktól elválaszthatók lehetnének. M I L L E R idézett sorai azonban nem hagytak nyugton és azért itthon összes hazai példányaimat megvizsgáltam. Az előttem fekvő magyar országi példányok (18 drb) színe kivétel nélkül a British Museum magyar 4
5
1
MILLER, G. S. : Catalogue of the mammals of Western Europe. London 1912.
p. 7 0 8 — 7 0 9 . 2
KEYS,
NEHRING, A. : Das Vorkommen der nordischen Wühlratte (Arvicola rattieeps et BLAS.) in Ostpreussen. (Sitzungsber. Ges. Naturf. Freunde in Berlin 1 8 9 9 ,
p. 6 7 — 7 0 . ) 3
RÖRIG,
G. :
Die nordische Wühlratte,
Arvicola
rattieeps
K E Y S , et B L A S ,
in
Deutschland und ihre Verwandtschaft mit den russischen Arvicoliden. (Arbeiten aus der Kais. Biol. Anstalt f. Land- u. Forstwirtschaft VIII, 1909, p. 4 2 9 — 4 7 2 ) . MÉIIELY, L . : Két új pocokfaj a magyar faunában. (Állattani Közlemények VII, 4
1908, p. 3 — 1 4 ) . 8
M I L L E R , G. S. : 1. c. p. 708.
N É H Á N Y A D A T MAGYAROKSZÁG EMLUSFAUNÁJÁNAK I S M E R E T É H E Z .
199
példányának színével egyező, vagyis m i n d e g y i k n e k a h á t k ö z é p v o n a l a — a d o r s a l i s a r e a — s ö t é t e b b az o l d a l s z í n é n é l * Ezen az alapon ismertem fel két meg nem határozott albino patkányfejű pockot is a régi anyagból, mely példányokon a dorsalis area sötétebb színe, elmosódottan bár, de megmaradt. Minthogy a magyarországi M. ratticeps-et e g y s é g c s e n jellemzi a dorsalis area sötétebb barna színe, mint m á r kialakult földrajzi eltérést új alfaji név illeti meg. Tekintettel arra, hogy a patkányfejű pockot M É H E L Y fedezte fel h a z á n k b a n és először ő foglalkozott vele b e h a t ó a n , az új alfajt tiszteletére Microtus rattieeps 3£éhelyi-nek nevezem el. Az új N°
alfaj
3 3 5 0 / 1 , leg.
typusa: Rajka
(Szigetköz);
1 9 2 5 , I l i ; çf,
M. N . M.
KUNSZT KÁROLY.
A fej és test hossza 1 2 3 m m ; a fark hossza 6 1 m m ; a hátulsó láb hossza 2 0 mm ; a fül hossza 1 4 mm. A koponya méretei : condylobasalis hosszúság 30'1 ; zygomatikus szélesség 1 6 * 3 ; interorbitális befüződés 3*6; az agykoponya szélessége 1 3 ; az agykoponya magassága 7 ; az orrcsontok hossza 8*5 ; diastema 9 3 ; a íelső fogsor hossza 7 2 ; az alsó fogsor hossza 7 0 mm. A megvizsgált anyagból 1 5 drb csallóközi (Somorja) régi példány és 3 drb szigetközi (Rajka) újabb szerzemény. -
*
*
Microtus agrestis pannonicus
ÉHIK.
Microtus agrestis pannonicus ÉHIK, Annal. Mus. Nat. Hungarici XXI, 1921-, p. 76.
Mit Microtus agrestis Levernedii CRESPON befasste sich neuestens eingehend 0 . W E T T S T E I N . Seiner Ansicht nach ist es nicht unmöglich, dass M. agrestis tridentinus D A L P I A Z , pannonicus É H I K und punetus 1
MONTAGU
nur
regellose
Varietäten
von
M.
agrestis
Levernedii
CRESPON
wären. 2
Seit meiner ersten Beschreibung des M. agrestis pannonicus ÉHIK ist es mir gelungen ein zweites, älteres Exemplar zu erhalten, welches ich durch die Freundlichkeit der Herrn Kollegen 0 . W E T T S T E I N und 0 . K O L L E R , in der Lage war mit dem in der Säugetiersammlung des Wiener Staats-Museums befindlichen M. agrestis-Mtxteriíű zu vergleichen. Meine Beobachtungen sind die folgenden:
1
WUTTSTEIN, ü. : Beiträge zur Säugetierkunde Europas II. (Arch. 1. Naturg. 9 2 . Abt. A, Heft 3, 1927, p. 87.) 2
ÉHIK, J . : Preliminary description of a new (Ann. Mus. Nat. Hung. XXT, 1924, p. 7 5 - 7 8 . )
Microtus agrestis from Hungary.
Am auffallendsten war an dem zuerst beschriebenen Exemplar des pannonicus die geringelte F ä r b u n g der einzelnen Haare. Im Wiener Museum sah ich fünf Stück skandinavische agrestis. Darunter waren zwei alte und zwei junge Tiere; eines befand sich im Übergangsalter. Auffallend und bemerkenswert war es, dass unter den fünf Exemplaren die Haare der ganz jungen Tiere noch nicht geringelt waren ; jenes i m Übergangsalter zeigte diese Färbung ; die alten Tiere wiesen selbe nicht mehr auf. A u f Grund dieser Beobachtung b e m ü h t e ich mich das ungefähre Alter der i m Wiener Staatsmuseum befindlichen tiroler und k ä r n t n e r Exemplare zu bestimmen. Unter den tiroler Exem plaren — auch die Entwicklung des Schädels und die Grösse des Tieres berücksichtigend — erwiesen sich zwei als ganz jung, eines war im mitt leren Alter, doch schon geschlechtsreif, und eines ganz alt. Die kärntner Exemplare waren sämmtlich geschlechtsreif. Mit obigen Material verglichen, muss ich das neue Exemplar des M. pannonicus für schon geschlechtsreif halten, da es ebenfalls nicht mehr geringelt ist. Im wiener Material fand ich zufälligerweise k ä r n t n e r und tiroler Exemplare, welche mit dem neuen Exemplar von M. panno nicus gleichen Alters waren . Die wichtigsten Schädelmaasse sind die fol genden : 1
CondylobasalL ä n g e dei länge Schädelkapsel
M. a.pannonicus cf, Háromfa, Com. Somogy 24*0 mm M. agrestis sbsp.?Q, Trixen, Kärnten 23 9 „ ? Trins, T i r o l 24.0 „ -
14*6 mm 14 2 „ 13*5 „ -
Zygomatische Breite
13*8 mm 13 8 „ 14"6 „ -
Wir sehen also, dass zwischen den nahe gleichgrossen Schädeln, derjenige des tiroler Exemplares der gedrungendste ist, da die Schädel kapsel viel kürzer ist als die zygomatische Breite. Die Schädelkapsel des Exemplares aus Kärnten — dessen Fundort viel n ä h e r zum Fundort des pannonicus liegt — ist nur um weniges kürzer, als die Schädelkapsel des pannonicus. Der Schädel des Tieres aus Kärnten, mit dem Schädel des pannonicus verglichen, ist noch immer etwas kantig. Der Schädel des pannonicus ist viel glatter und auffallend konvex ; die Bullae tymp. ragen s t ä r k e r hervor. An den Zähnen konnte ich keine Abweichung erkennen. Auf Grund dieser Beobachtungen möchte ich die Beschreibung des Microtus agrestis pannonicus É H I K mit folgenden Daten ergänzen: D e r
1
Leider kann ich mich auf keine Inventarnummer berufen, denn das Material war zur Zeit meines Besuches, als neuestes Geschenk des Gustos 0. WETTSTEIN noch nicht katalogisiert.
S c h ä d e l ist glatt, mehr oval und a u f f a l l e n d k o n v e x ; die B u l l a e t y m p. r a g e n s t a r k h e r v o r . Die Daten des supplementären Typus sind : Háromfa (Komitat Somogy) 1925, V I I I ; rf, No. 3447 ; leg. N . VASVÁRI. Kopf und Körper länge 94 ; Schwanzlänge 32; Hinterfuss-Sohlenlänge 17*5; Ohrlänge 9*5 mm. Die Maasse des Schädels : Condylobasallänge 24*0; Jochbogenbreite 13*8 ; Interorbitaleinschnürung 3.7 ; Breite der Schädelkapsel 12*1 ; Höhe der Schädelkapsel (ohne Bulla) 6*0; Nasalia 6*6; Diastema 7*4; Mandibularlänge 15*2 ; Länge der oberen Zahnreihe 6*4, der unteren Zahn reihe 6*0 mm. Auf die zitierte Arbeit von W E T T S T E I N zurückkommend, nähere ich mich jener seiner Ansicht, derzufolge die kärntner Exemplare des M. agrestis zu einer leicht zu definierenden Unterart gehören ; wie auch M. agrestis pannonicus als selbständige Unterart zu betrachten ist. Eben deshalb benenne ich die von 0 . W E T T S T E I N in Kärnten gesammelte und eingehend studierte Form von M. agrestis ihm zu Ehren Microtus agrestis Wettsteini. Microtus agrestis Wettsteini n. subsp. möchte ich folgendermassen charakterisieren : Der Schädel ist etwas eckig und kantig, massig konvex ; Bull. tymp. etwas hervorstehend. Die Schädelkapsel ist länger als die zygomatische Breite, doch nicht so auffallend, wie bei M. a. pannonicus. Der Typus der Unterart befindet sich im Wiener Staatsmuseum. Supplementärer Typus: Frankenstein bei Ob. Trixen in Kärnten, 1926, V I I , 30, 9 leg- 0- W E T T S T E I N . Eigentum des Ung. Nat. Museums. No, 3616. Kopf und Körperlänge 117 mm, Schwanzlänge 34*5 mm, HinterfussSohlenlänge 21*3 mm (ohne Krallen 19 mm), Ohrenlänge 13 mm. Die Maasse des Schädels: Condylobasallänge 27*1 (27*5); zygomatische Breite 15*5 (15*5); Interorbitaleinschnürung 3*7 (3*8): Breite der Schä delkapsel 12*5 (12*1); die Höhe der Schädelkapsel 6.7 (6*7); die Länge der Schädelkapsel 16 (16*7); Nasalia 8 (8); Diastema 7*9 (8) ; Mandibularlänge 16*4 (17) ; Länge der oberen Zahnreihe 6*9 (7) ; Länge der unteren Zahnreihe 6*9 (7) mm. Die in den Klammern befindlichen Zahlen sind die Maasse 0. W E T T S T E I N ' S . Meine Messungen habe ich mit Uhrschieb lehren unternommen. Die abweichenden Maasse sind ein gutes Beispiel dafür, wie schwer es ist, bei verschiedenen Messungen gleiche Resultate zu erhalten.
Microttis rattieeps Méhelyi
n. sbsp.
Microtus rattieeps var. Stimmingi MÉHELY, Állatt. Köziem. VII, 1908. p. 12, 47 [non NHBG.].
Im Herbst des Jahres 1 9 2 7 nahm ich einige aus der Csallóköz stammende Wühlratten nach Wien, wo ich selbe mit ausländischem Material vergleichen wollte. Ich fand im wiener Staatsmuseum ein einziges lappländisches Exemplar, welches sich von den ungarischen Exemplaren wesentlich unterschied. I n der Mitte des R ü c k e n s der unga rischen Tiere sehen wir einen breiten dunkelbraunen Streifen ; auf dem Rücken des lappländischen Tieres ist keine Spur eines solchen Streifens zu finden. Die obere Backenzahnreihe der ungarischen Tiere verläuft nahezu parallel ; diejenige des lappländischen Exemplares hingegen divergiert. Die Entfernung zwischen den letzten oberen Backenzähnen — zwischen den hinteren R ä n d e r n gemessen — ist bei dem lappländischen Schädel 5 0 mm, an den ungarischen Schädeln 3*7—4*5 mm. -
1
M I L L E R sagt von M. rattieeps unter anderem Folgendes: „In a skin from Western Hungary (B. M . 9 4 . 3 . 1. 6 4 . ) there is a noticeable dark dorsal area extending from forehead to base of tail, rather sharply defined clear blackish brown on nape, elsewhere a mere darkening of normal colour." NEI-IEING führte die deutsche Form der Nordischen Wühlratte i m Jahre 1899 als neue Varietät unter dem Namen var. Stimmingi in die Literatur ein.- Dies geschah auf Grund der Schädelgrössc. RÖRIG beschreibt viererlei gefärbte Exemplare aus Deutschland, darunter finden sich auch solche deren Farbe mit den ungarischen übereinstimmt. Er fand dieselben Farben auch an russischen Tieren. RÖRIG behauptet, dass man auf Grund der Farbe M. rattieeps nicht i n Unterarten zerlegen kann. Ungarische rattieeps hat RÖRIG nicht untersucht. Nach gründlichem Studium seines sehr reichhaltigen Materials kommt er zum Resultat, dass NEHRLNG'S M. rattieeps var. Stimmingi nicht als selbständige Varietät betrachtet werden kann, und setzte d e m g e m ä s s Stimmingi als 3
Synonym zu M.
1
rattieeps
K E Y S . & BLAS.
MILL EH, G. S. : Catalogue of the mammals of Western Europe, London 1912, p. 708-709. * NEUHING, A. •. Das Vorkommen der nordischen Wühlratte (Arvicola rattieeps K E Y S , ET BLAS.) in Osfpreussen. (Sitzungsber. Ges. Nsturf. Freunde in Berlin 1899, p. 67—70). RÖRIG. G. ; Die nordische Wühlratte, Arvicola rattieeps K E Y S , E T BLAS, in Deutschland und ihre Verwandtschaft mit den russischen Arvicoliden. (Arbeiten aus der Kais. Biol. Anstalt f. Land u. Forstwirtschaft VIII, 1909, p. 429—472). 3
Mit dem Studium der ungarischen M. rattieeps befasste sich M É H E L Y , der i n seiner Arbeit die Vermutung aussprach, dass die ungarischen Tiere ebenfalls zur Varietät Stimmingi gehören. Ich bemerke, dass der Name Stimmingi auch in M I L L E R ' S Werk unter den Synonymen figuriert. Angesichts dieser Schwierigkeiten zweifelte ich schon daran, dass die ungarischen Exemplare der Nordischen W ü h l r a t t e von der Stammform getrennt werden könnten. M I L L E R ' S Zeilen veranlassten mich aber alle ungarischen Exemplare zu untersuchen. Die Farbe sämmtlicher (18 Stück) ungarischer Exemplare stimmt mit der Farbe des im British Museum befindlichen Exemplares überein : bei allen ist die Mittellinie des Rückens — die Dorsalarea — dunkler als die Farbe der Seiten. Demzufolge konnte ich auch noch zwei nicht determinierte albinistische Exemplare aus dem alten Material erkennen, an welchen die dunkle Farbe der Dorsalarea, zwar etwas verschwommen, aber doch zu erkennen war. Da die dunkelbraune Farbe der Dorsalarea die ungarischen Tiere e i n h e i t l i c h charakterisiert, gebührt ihnen, als ausgebildete geogra phische Abweichung ein besonderer Name. M É H E L Y ZU Ehren, der die Nordische W ü h l r a t t e i n Ungarn entdeckte und sich eingehend mit ihr befasste, nenne ich die neue Unterart Microtus rattieeps Méhelyi. 1
Der Typus der neuen Unterart: Ung. Nat. Mus. No. 3350/1, Rajka (Szigetköz), 1925. I I I , cf, leg. K. KUNSZT. Die L ä n g e des Kopfes und des Körpers: 123 m m ; Schwanzlänge: 61 mm; Hinterfuss-Sohlenlänge: 20 mm ; Ohrenlänge 14 mm. Maasse des Schädels: Condylobasallänge 30*1 ; Jochbogenbreite 16'3; Interorbitaleinschnürung 3*6 ; die Breite der Schädelkapsel 13 ; Schädel kapselhöhe 7*0; L ä n g e der Nasalia 8'5; Diastema 9'3; Länge der oberen Backenzahnreihe 7*2 ; Länge der unteren Backenzahnreihe 7'0 mm. Vom geprüften Material stammen 15 Stück aus Somorja (Csallóköz) und 3 Stück aus Rajka (Szigetköz).
1
1908,
MÉHELY, L . : Zwei für Ungarn neue Wühlmäuse. p. 3—14; Resume p. 47—48).
(Állattani Közlemények V I I ,
