Miskei hagyományok Vízkereszttõl sibálásig
Készítette: Kákonyi Anett 8. osztály
2010 -1-
A Vízkereszt a karácsony utáni idõszak, január 6-a, amikor a karácsonyi díszeket leszedik és elrakják a következõ karácsonyi ünnepre. A asszonyok és a gyerekek egyaránt a templomba mennek. Ebben az idõszakban, Vízkereszt napján van a vízszentelés. A plébános a vízbe sót hint, amelyet megáld, ezt nevezzük szenteltvíznek. Az a szokás, hogy ebbõl a vízbõl a templomba járó nép egy kis üveggel visz haza, és otthon a házat, az állatokat ezzel megszentelik. Gyakori volt az otthonokban lévõ szenteltvíztartó, amelybõl a nap folyamán többször is keresztet vethettek. Vannak olyan házak, amelyekben a nagybeteghez papot hívnak a hozzátartozók, ilyenkor a plébános szenteltvízzel keresztet vet a betegre. Az idõsebb asszonyok ünneplõ ruhába mennek a templomba, méghozzá bõszoknyában, amelyet az egyszerûbb ünneplõsök közül öltöttek magukra. Ezeknek az anyaga flokon volt, de sorba kerültek az újabb kékfestõ szoknyák is. A kásmér szoknyák közül inkább a cifrábbat vették fel. Fejükre csépéc (a kontyot ezzel fogták össze) és kendõ került. A hideg, téli idõjárás miatt a réklire belinert (gyapjúból készült, háromszögletû, kendõ) húztak. A fiatalabbak is bõszoknyában jelentek meg a templomba, de inkább a világosabb szoknyákat adták rá a lányokra. Ezeknek a lánykáknak nem kendõt, hanem bársonykát helyeztek a fejükre. A disznótorok november. 11-tõl, Márton naptól kezdõdtek, de általában a januári, februári, hideg napokra estek. A gazdagabbak 2-3 hetente vágtak. Akkorjában mangalicadisznót. A tor reggelén a férfiak már korán gyülekeztek ahhoz a házhoz, ahol a disznóvágáshoz készülõdtek. A disznókhoz a szalmát már elõzõ nap elkészítették, hogy száraz legyen a pörköléshez. Manapság az ilyen reggelek pálinkával kezdõdnek, de ezt régen csak a gazdagabbak tehették meg. A szegényebb családoknál forralt borral koccintottak. Amikor a disznót levágták szalmával pörkölték meg, nem ám gázpörkölõvel, majd lemosták és elkezdték szétszedni. Eközben megérkeztek az asszonyok és a belet kezdték tisztítani. Ezután következett a hurkák, kolbászok megtöltése. Ez idõ alatt a vacsora elkészítése zajlott, ami levesbõl, kahurmából (belsõségekbõl készült -2-
pörkölt), valamint hurkából, kolbászból állt, mivel a disznónak minden részét be kellett osztani a késõbbi idõkre is. E nap jellegzetes süteménye a hájas kifli volt, amit aznap készítettek a disznó hájából. Ezt az ételt búbos kemencében sütötték. A gyerekek már elõre jól laktak ezzel az étellel, mivel a legtöbb családnál a disznótoros szûkös volt. Hájas kifli receptje: Hozzávalók: 70 dkg liszt, 40 dkg tisztított, megdarált háj, 2 kanál tejföl, 1 egész tojás, 1 kanál ecet, 1 csapott kávéskanál só, ugyanennyi cukor, víz. Elkészítése: A hájat 10 dkg liszttel jól eldolgozzuk, és hidegre tesszük. A megmaradt liszttel és a többi elõírt anyaggal rétestésztát készítünk, amit a deszkán jól kidolgozunk, és 15 percig pihentetünk. Utána a tésztát vékonyra kinyújtjuk és a lisztes hájat egyszerre a tésztára kenjük. Az egészet felcsavarjuk, nyújtófával elõbb kicsit ellapítjuk, téglalap alakúra kinyújtjuk, és négyszeresre összehajtjuk. 20 percig hideg helyen pihentetjük. A kinyújtást és a hajtogatást még kétszer megismételjük, most már csak háromszorosra összehajtva, tehát a csavarással együtt összesen négyszer hajtogatjuk. 20 percig ismét pihentetjük.
A vágás hajnalán. ( A képen szerepel: Horváth, azaz Reped János )
A vacsora kezdetét vette. Ilyentájt megérkeztek a maskarába öltözött személyek, a bobákok. Az este nagy vigadozásba torkollott, hisz egy - egy háznál harmonika, vagy hegedû kíséretében zenét szolgáltattak. A harmonikás -3-
zenét Tóth Menyhért, festõmûvész szolgáltatta, mielõtt még nem ismerték el tehetségét. Amikor Menyus bácsi a nagy tél miatt nem tudott eljönni, mert a falu legszélsõ utcájában lakott, akkor Kánya Józsi bácsi hegedûje adta a zenét a mulatozáshoz. Késõbb a bobákok, majd a rokonok is készülõdtek hazafelé. Nekik kisebb csomagot, kóstolót adott a háziasszony. Január hónapjában a nép, különbözõ megfigyeléseket tett. Ilyen például: Január 18-án Piroska napja: Ha Piroska napján fagy, negyven napig el nem hagy. Január 21.-Ágnes napja: Ágnes napi verõfény, jó termésre ad reményt. Január 22.-Vince napja: Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince. Január. 25- Pál napja: Ha Pál fordul köddel, jószág hullik döggel. Február. 2-án: Ha a medve kijön a barlangjából és meglátja árnyékát, megijed attól és visszaszalad, így még hosszú ideig számíthatunk a télre. Amilyen hosszú jégcsapok lógnak az ereszen, olyan hosszúak lesznek a kukoricacsövek. Amikor a földeken már nem lehetett dolgozni, beindult a fonó egészen addig, amíg újból nem lehetett azokat mûvelni. ,,Prijácka”- így nevezték Miskén a fonóházat.
A fonóban. ( A képen szereplõk: Marina néni, Kereki Rózsi, Smiró Rózsi, Czár Pista, Erka néni- Baris Erzsi néni )
Egy baráti társaság – lányok, fiúk vegyesen-, kibéreltek egy tisztaszobát általában egy özvegyasszonynál, és a farsangi idõben, azaz vízkereszttõl -4-
hamvazószerdáig ott gyülekeztek esténként. A lányok fontak, vagy hímeztek, készítették a stafírungjukat. Az asszonyok rokkán dolgoztak, tollat fosztottak, ricinust pucoltak. A ricinusból szappant készítettek, a disznótoros zsiradékok hozzáadásával, ez a házi szappan. Ha a legények közt volt olyan, aki tudott harmonikázni, akkor zeneszóra nótáztak. Késõ este, ha egy legény ,,jóccakát” mondott, valamelyik lánynak illett kikísérni. Elõfordult, hogy az illetõ legény nem tetszett egyik lánynak sem, így nem kísérte ki senki. Akkor a legény hozott egy nagy fonott kosarat otthonról, és bedobta a szobába a többiek közé, jelezve, hogy haragszik, hiszen kosarat kapott. Ilyenkor a gazdasszony összeszidta a lányokat. A házszentelõket is ilyentájt tartották. Az ajtófélfára krétával tüntették fel az évszámot és a három király nevét. Például ebben az évben így írnák fel: 20 G + M + B 10 A három szent király ünnepét, vagyis Gáspár, Menyhért, Boldizsárt is januárban tartják. Vízkereszt elõestéjén (január 5-én estefelé) a gyerekeket, fõleg a kislányokat szépen felöltöztették, fejükre papírból készült koronát helyeztek. Hármas csoportokban felkeresték a szomszédokat, rokonokat. A házakhoz érve a következõ szöveget mondták: ,, - Beengedik-é a háromkirályokat?- kérdezték a gazdasszonytól. - Be-be, csak gyûjenek, alig várjuk má üket! Akkor bementek és elénekelték azt, hogy: - Háromkirályok napján, országunk égy istápján, Dicsérjük énekökke, vigadozó versökke! Szép jel, szép csillag, szép napunk támadt, Szép napunk támadt!” Kaptak valamit, de inkább csak apróságokat: aszalt szívát, égy-égy almát, vagy esetleg narancsot, és tovább álltak. -5-
Februári hónapban végzett megfigyelések: Február. 2- Gyertyaszentelõ Boldogasszony napja: Gyertyaszentelõkor, ha esik a hó, fúj a szél, nem sokáig tart a tél. A vallás terén arról nevezetes, hogyha fénylik a Gyertyaszentelõ a szûrödet vedd elõ. Ez a hiedelem azt jelentette, hogy a téli idõszak folytatódik. Ezt még úgy is mondják, hogyha fénylik a Gyertyaszentelõ, az ízékedet vedd elõ. Ez az ízék kukoricaszár volt. Tehát folytatódik a tél, és azzal még tüzelni kell. Február. 3-Balázs napja: Ha Balázs napon esik, akkor a nyáron jég veri el a termést. Február. 6- Dorottya napja: Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja. Február. 14- Bálint napja: Ha Bálint napján megszólal a pacsirta, s azt mondja: ,,csücsülj be”, akkor még hidegre kell számítani. Február. 29-Zsuzsanna napja: Ha Zsuzsanna napon alacsonyan repül a pacsirta, akkor még hideg idõ várható, de ha magasan száll, akkor közel a jó idõ. Február. 24- Mátyás napja: Mátyás-napkor a hideg idõ jó termést, a szeles idõ kevés tojást jelez. Ebben a hónapban tartják a Balázsáldást is. A templomban a tisztelendõ kétágú fát tart a kezében, amelyek egy-egy gyertyában végzõdnek. A nép kettõs sorban a pap elé járul és ott egyenként áldást kapnak az emberek, amelyben az áll, hogy a torokgyíktól és mindenféle bajtól meg lesznek óvva. A februári hónap a farsangolás ideje is egyben. Különféle települések különbözõ módon tartják meg a farsangot. A bálok már szombaton elkezdõdtek és egészen keddig tartottak. Ilyenkor a lányok a legszebb ruhájukat húzták fel. Még a szegényebb lányok is varrattak új réklit. Ezt a felsõrészt sûrûn díszítették. Síkot, masnit, pillangókat helyeztek a réklire. Ekkor gyakori volt még az is, hogy nem csak bent, hanem kint is táncoltak a szabad téren. Ilyenkor nem csak a bálok, hanem a lakodalmak ideje is volt. Azok az asszonyok, akik nem voltak hivatalosak a lakodalomba, azok leskelõdni jártak. Ez úgy nézett ki, hogy összebeszéltek asszonyok, hogy aznap este összegyûlnek és elmennek ahhoz az épülethez, amelyben zajlott a lagzi. Az épület ablakai alatt padokat helyeztek el -6-
és õk arra álltak. Itt megpletykálták a ruhákat, kibeszélték egyik a másikét. Kibeszélték a másik asszony lányát, ha olyan szegényesen volt felöltözve, vagy éppen akkor, amikor az volt a legszebb. Az asszonyok elõre soha nem tudták, hogy a lányuknak melyik legény fogja csapni a szelet. Elõre elmentek és meglesték, hogy melyik fogja felkérni, táncolni a lányukat és az lesz a võjelöltje. Ha nem tetszett nekik az az illetõ, akkor a bál végén a lány megkapta a magáét. Minden erejükkel azon voltak, hogy lebeszéljék arról a ,,polí” legényrõl, tehát ne foglalkozzon vele. Ilyenkor nemcsak a szépségre mentek, hanem arra is, hogy a jövõben el tudja-e majd tartani a családját a võjelölt vagy nem.
Lakodalmas tánc az utcán. ( Itt ropta a táncot: Ferenc Erka néni, Polyva Kata, Misurnyák Rózsi, Suli Klári, Sánta Béla, Horváth Rózsi - Reped Rózsi ) Márius hónapban történõ megfigyelések: Március. 12 - Gergely napja: Gergely napja ritkán, hogy jó, hideg, szeles, sokszor van hó. Március. 18., 19., és 21., - Sándor, József, Benedek, zsákban hoznak meleget. Március. 25 - Gyümölcsoltó Boldogasszony napja: Gyümölcsoltó hidege, téli hónap megölõje, vagy ha a borz kibújik a lyukból, akkor nem fél többet a hidegtõl. A kertészek ilyenkor a fák beszemzésével foglalkoznak. Tóth Menyhért apja is kertész volt. Õ ingyen vállalta a fák beoltását, ezzel telt az egész vasárnapja. A virágvasárnap elõtti vasárnap a fekete vasárnap. Ilyenkor a -7-
nép gyászba öltözve megy a templomba. Ekkor keresztúti imádságok folytak, mert Jézust Pilátus elítélte, majd keresztre feszítették. A nép a templomban körbejárta a 13 képet, vagy ahol voltak felállítva, ott a stációkat járták, s imádkoztak azokhoz. Végigkísérték Krisztus szenvedését. Húsvétvasárnap elõtt egy héttel a virágvasárnap következett, amikor is barkaággal térnek haza a templomba menõk, ugyanis Jézus ekkor vonult be Jeruzsálembe és õt pálmaággal fogadták, legyezték. Vidám, sokszínû, virágos öltözetben mentek a templomba. Ilyenkor a kislányok poderiskálni mentek. 10-11 éves korig, szépen felöltöztették õket. A misérõl hozott szentelt barkával a kezükben felkeresték a rokonokat, és a következõ dalt énekelték: ,,Poderiska,
Mariska,
krályoviná
,,Poderiska, Mariska, királynak a
lozsicska,
kanala,
igyé szvéti gyúr, nyészé nám léto,
jön a Szent György-nap, hozza a
abi tráva rijásztla, tráva zéléná, visé
nyarat,
koléná,
hogy a füvek nõjenek, térdig érõk
sej-huj zéléní máj.
legyenek, sej-haj, zöld a májusfa.
Dajtyé nám, dajtyé, cso nám mátyé
Adjanak
dajtyé,
fázunk az ablak alatt állni!
lébo námé zima, pod oblokom
Egyik mezítláb, másiknak muszáj,
sztátyi!
harmadik a tarisznyácskát hordja.
Jédoné boszí, druhí zaz moszí,
Adjanak nekünk, adjanak, hímes
trétyi nabok szanyisztricsku noszí.
tojást és két narancsot,
Dajtyé nám, dajtyé, píszanó vajcé aj
mert ha nem adnak nekünk, akkor
dva narancsé,
összetörjük a polcon a fazekakat!”
lébo azs nám nyé dátyé, potrépémé vám na policské hrncé!” -8-
nekünk,
adjanak,
mert
Ilyenkor kis kosarukba apróbb ajándékokat kaptak: mézeskalács-figurát, mákos, vagy diós cukrot, gyümölcsöt: narancsot, vagy almát. Esetleg egy kis labdát, vagy egy csomag cukrot adtak nekik. Majd következett a nagyhét. Hétfõ, kedd, szerda-takarítási napok voltak. Ekkor az ablakokat megtisztították, a függönyöket kimosták. Nem maradt ki a sorból a lányok alsó szoknyáinak mosása sem. A felsõ szoknyák nem voltak moshatóak, mert, ugye ha a kásmér szoknyát kimosnák, az összemosódna és tönkremenne. Ezért az alsók mosásával törõdtek. Amikor ezeket kikeményítették és megszáradtak, akkor az úgynevezett ,,pároví kosík”-ba helyezték azokat. Ez egy nádból készült kosár volt, amibe körülbelül 15 cm magasságban helyezték el a szoknyákat. Következett a nagycsütörtök, amikor is a szentsír díszítésével foglalkoztak. Megkezdõdtek a liturgiák. Ezen a napon este szentmisét tartottak. Ekkor kiválasztottak 12 katolikust, hitbuzgót, akik általában fiúk voltak. Ezeknek a pap a szentmise elõtt megmosta a lábukat, emlékezve arra, ahogy az utolsó vacsorán ezt tette Jézus, a 12 tanítvánnyal. Így dicsõség volt az ide való bekerülés. A nap végén bekötötték a harangokat, mert úgy mondták, hogy 3 órakor, amikor Jézus meghalt, azok elmentek Rómába. Ilyenkor nem szólt harangszó, hanem kereplõt, vagy fakalapácsot használtak. A templomban a hívek kígyózó sorban állva vonultak a pap kezében tartott Krisztus szoborhoz. Itt egyenként Jézus lábát megcsókolták. A szertartás befejezése után virrasztás következett, amikor a hívek csendesen imádkoztak. Ezt sír õrzésnek is nevezték. Nagypéntek délelõtt játszották el a passiót, ahol Jézus szenvedését végigkísérték. A szereplõk a falu lakosaiból kerültek ki. Egyik ilyen játékban Jézust, Budai Marika néni édesapja játszotta. A böjti ételek különfélék voltak: sós vízben fõtt bab, nem ám halászlé. Mákos perka (barátfüle), olajba sült pogácsa (terkedli), sovány, hajában sült krumpli, kukoricakása, gerheny, málé, mákos kukorica.
-9-
A sovány elkészítési módja: A lisztet, egy kevés sót és vizet összegyúrtak, majd elnyújtottak. A tetejét megvizezték, paprikával és sóval meghintették, késsel becsíkozták a tetejét, hogy könnyebben süljön és betették a sütõbe. A hajában sült krumpli elkészítési módja: A krumplit megmosták és hámozás nélkül a kemence szélébe tették. Nem a parázsba helyezték, de ott is jól megsült, nem égett oda. Héját lehámozták, és úgy ették. A kukoricakása elkészítési módja: Ezt az ételt kukoricadarából fõzték, kissé megsózták. Az olajon megpirított hagymát és kevés piros paprikát rátéve, rárakták a kására. A gerheny elkészítési módja: Tejbe élesztõt helyeztek, kevés sót, cukrot kukoricadarával bedagasztották és újból cukrot tettek hozzá. A málé elkészítési módja: Hasonló az elkészítése, mint a gerhenynek azzal a különbséggel, hogy teszünk bele élesztõt, és a kukoricadarát átszitálják. Így jóformán liszt lett belõle. Következõ napon, nagyszombat reggel, a húsvéti kalács sütése volt napirenden. Majd szentmisére mentek. A szertartás közepén a templomba felgyulladtak a fények, és hangos csengettyû és harangzúgással, valamint az orgona megszólalásával jelezték a feltámadást. Ilyenkor azt mondták, hogy a harangok visszajöttek Rómából. Közben egész nap a sonkát fõzték. Miután megfõtt, ebben a lében fõzték meg a tojásokat is. A feltámadási szertartásokat szombaton késõ este tartották. Vasárnap hajnalban Jézus feltámadását ünnepelték. A szentmise elõtt a tûz és a vízszentelés volt. A lányok a legszebb ruhába öltöztek, gyakran még újat is varattak. Fejüket selyemkendõ díszítette. A mise utáni körmenetben a Jézus szobrot csak fehér kesztyûben volt szabad megfogni, és vinni lobogók - 10 -
kíséretében. Egy-egy asszony, a téren lakó, a körmenet alatt hazaszaladt és a házak ablakába gyertyát gyújtott. Húsvét vasárnap a misét reggel 8 órakor tartották. A hívek egyenként vitték a megfõtt sonkát a templomba megszentelni. Az oltár elõ helyezték, szép vászonnal leterítve, kosárba helyezve. Miután a pap megszentelte és a szertartásról hazaértek, csak akkor kezdhették meg az az évi sonkát. Délután 3 órakor litániákat tartottak. Miután Krisztus feltámadt, megkezdõdtek a bálok a kocsmákban. A fiatalok már alig várták ezt, mert ez elõtt 40 napig tilos volt a vigadozás. A bál alatt többször átöltöztek. Inkább olyan ruhákba, amiket nem sajnáltak, mert elõfordult, hogy egy-egy borfolt maradt a szoknyájukon, amit aztán nehezen lehetett rendbe tenni. A vigaszság 11 órakor véget ért. Ebben az idõpontban a zenészek a következõ nótát húzták: „Vak Pali, Vak Pali mindent lát…”. Az ügyesebb lányok húsvét hétfõn már hajnalban felkeltek, míg a lustákat az ágyból öntötték ki a legények. A szorgalmasabb, gazdagabb lányok, szapora kiflit sütöttek és borral kínálták a locsolókat, míg a szegényebbek mákos cukorral és diós cukorral kedveskedtek. Rajtuk slingõt szoknya volt. A fehér szoknyát rózsaszín és kék szalag díszítették. A rékli is fehér volt, háromnegyed ujjas, ami szintén rózsaszín és kék szalaggal volt összehúzva. Hajukba fekete bársonyka volt kötve. A legények is készültek a nagy napra. A fiúknak új inget varrattak a varrónõvel, az az a svajlénával. A szegényebb családból származó legényeknek csak kézelõt és gallért cseréltek, ami hófehér, vagy halványkék volt. Kalapjukon széles szalagok díszelegtek. Bandákba verõdve, lovas kocsival, járták a lányos házakat. Azon versenyeztek, hogy a csoportból ki tudja elõbb megfogadni a zenekart. Aki felkérte, az fizette ki õket. Általában a Hajósi Fúvós zenekar kapta a felkérést. A locsolkodás bádogvödrökkel történt, legtöbbször kint az udvaron a gémeskút mellett, mivel a vizet onnét meríthették. Elõfordult, hogy egy-egy lány jól megfázott, fõleg az, akit az ágyból húztak ki, mivel a víz nagyon hideg volt. Annál a háznál, ahol egy-egy legénynek már meg volt a szíve választottja, ott tovább maradtak. - 11 -
A lányok elfogása. ( A képen szereplõk: Pintyér jani, Puhák Jancsi, Badács Ica- húzzák a
locsolók, Borinkó, Kirsner Mari, Sutri Ica, Subka Jóska )
Az idõsebb locsolók ballonkabátban jártak locsolni. ( A képen szerplõk: Csehák Jani bácsi, Pintyér Jóska, Csatai Jani, Cselik
Feri, Sikécki Pityu, Csincsák Misi, Csatai Zoli; Tivadar-dobos )
A locsolkodás gémeskútból történt. ( A képen szereplõk: Puhák Jancsi, Simer Mari néni, Budai Mari néni, Borinkó,
Sutri Ica néni, Pintyér Jani ) - 12 -
A locsolás egész nap eltartott, habár akik a délután mentek, azt mondták akkoriban, hogy korpát hoztak a házhoz. Ezt szégyennek tartották. Az idõsebbek csak szerényen, szagos vízzel locsoltak, miközben a következõ locsoló verseket mondták:
- „Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág, nézz ki az ablakon, milyen szép a világ. Megöntözlek szépen az ég harmatával, teljék a tarisznya szép piros tojással.” -„Adjon Isten szép húsvéti jó reggelt, Azt hiszem, a háznépe már rég felkelt. Azt hallottam, hogy itt van egy szép virágszál, öntözzük meg, hogy viruljon az a lány.” A lány hímes tojással ajándékozta meg azt a legényt, akivel már régóta szemezgetett. Ez mellé világoskék, kézzel hímzett zsebkendõt ajándékozott a lány, amit a fiú a ruhájára lógatott, mutatva, hogy már van menyasszonya. A tojások festését különbözõ módon végezték. Leginkább hagyma lébe forgatták meg a tojásokat, és utána kerültek rájuk a minták. A különbözõ motívumokat ruhákról, kézzel hímezett zsebkendõkrõl vették le.
A lányok hímes tojással jutalmazzák a legényeket. (A képen szereplõk: Badács Ica, Borinkó, Pintyér jani, Puhák jancsi ) - 13 -
Sajnos manapság ezek a tojások már nincsenek meg, mert akkorjában a belsejüket nem fújták ki, ezért megbüdösödtek. A ruhák szerencsére máig fennmaradtak. Következõ napon tartották az úgynevezett sibáci keddet, ami csak Miskén a szlovákok hagyománya volt. A lányok csoportosan, szépen felöltözve, szövetszoknyákban mentek a fiús házakhoz. A fûzfavesszõt rozmaring ággal vették körül, így jobban csípett az ütlegelés. Azt a fiút, aki hideg vízzel öntözgetett az elõzõ nap, azt jól elpáholták. A sibáló lányokat különbözõ ízû szörpökkel kínálták meg. Ez újdonságként hatott, ugyan is a szódásüveg aljára öntötték a szörpöt, majd erre a víz került. Tehát nem szódavízzel, hanem színes ízesített itallal tudták megkínálni õket. Ez legtöbbször narancs, illetve málna ízû volt. Ezzel zárult a Vízkereszttõl sibálásig tartó idõszak.
A sibálás, ahol a lányok viszonozzák a locsoláskor kapott élményeiket. ( A képeken szereplõk: Badács Ica, Sutri Ica, Borinkó, Kirsner Mari,
Borcsa néni, Puhák jancsi)
- 14 -
