2010.10.17.
Készítette: Kiss Anett
Kísérletek A kísérlet ebben a fejezetben úgy jelenik meg, mint a tudományos megfigyelés egyik módja, ahol a társadalomtudósok igyekeznek jelenségeket megérteni, általánosításokhoz jutni. A kísérlet lényege: 1: teszünk valamit, 2: megfigyeljük a tettnek a következményeit. Arról van szó, hogy a kísérletet végző emberek kiválasztják a kísérleti alanyokat, tesznek velük valamit, majd megfigyelik a tett hatásait. Gyakran előfordul az, hogy nem tudományos emberi vizsgálódás során is kísérletezünk. Erre jó példa az, amikor egy robbanószerkezetet akarunk hatástalanítani, először elvágunk egy huzalt, aztán megfigyeljük, hogy robban-e, ha nem, elvágunk egy másikat. Vannak olyan esetek is, amikor azért kísérletezünk, hogy a körülöttünk lévő világot megértsük: így tanulunk meg enni, kerékpározni, úszni, beszélni.
Kísérletezés céljára alkalmas témák A kísérletek különösen alkalmasak olyan kutatásokban, amelyek viszonylag kis számú és jól meghatározott fogalommal és feltevéssel dolgoznak. A kísérletezés különösen alkalmas a hipotézisek ellenőrzésére. Példa: Tegyük fel, hogy érdeklődünk az afroamerikaiakkal szembeni előítéletek mértékéről és ezek csökkentésére alkalmas módszerekről. Kiindulásként megvizsgálnánk, hogy mennyire előítéletes az afroamerikaiakkal szemben a kísérleti alanyok kiválasztott csoportja. Ezt követően levetítenénk nekik egy filmet arról, hogy az afroamerikaiak milyen jelentős mértékben járultak hozzá a nemzet tudományos, irodalmi, politikai és társadalmi fejlődéséhez. Végül ismét megmérnénk az alanyok afroamerikai-ellenességének mértékét, hogy ebből megállapítsuk, csökkent-e az előítéletességük a film hatására. Általában úgy képzeljük el, hogy a kísérletet laboratóriumba végzik, és ebben a tanulmányban tényleg ilyen környezetben zajlik le a kísérletek többsége.
A klasszikus kísérlet A kísérlet leghagyományosabb típusában 3 fontos összetevő pár szerepel, melyek a kísérletek során kombinálhatóak: • Függő és független változók • Előzetes és utólagos tesztelés vagy mérés • Kontrollcsoportok
A függő és független változók Alapvetően minden kísérlet azt vizsgálja, hogyan hat egy független változó egy függő változóra. A független változó a kísérleti inger képében jelentkezik, ami vagy jelen van, vagy hiányzik, tehát kétértékű, dichotóm változó. Egyszerűbben arról van szó, hogy a modellben a kísérleti vezető összehasonlítja, mi történik a kísérleti inger jelenlétében és ennek híján. Példa: az afroamerikai-ellenes előítélet példájában a függő változó az előítélet, a független változó az afroamerikaiak történelmével való megismerkedés. A kutató feltevése szerint az előítélet az afroamerikaiak történelmének hiányos ismeretén alapul. A kísérlet célja, hogy ennek a hipotézisnek az érvényességét ellenőrizze és tesztelje le. A független változó az ok, és 1
2010.10.17.
Készítette: Kiss Anett
a függő változó az okozat, ebből következik, hogy a film megnézése okozta az előítéletesség megváltozását. A kísérlet szempontjából elengedhetetlen a függő és független változók operacionális meghatározása. Az afroamerikaiakkal szembeni előítélet meghatározásakor kiindulhatunk például egy kérdőív kérdéseire adott válaszokból. A kérdőív kérdései lehetnek: Ki hányszor szól afroamerikai személyhez? Hányszor ért egyet afroamerikai személlyel? Hányszor nem ért egyet afroamerikai személlyel? Hányszor hagyja figyelmen kívül, amit egy afroamerikai személy mond? Mire a kísérlet megkezdődik, addigra a függő és független változók operacionális meghatározásának készen kell lennie. Végül, a kísérlethez meghatározott mérőeszközök és megfigyelések szükségesek.
Előzetes és utólagos mérés A legegyszerűbb kísérleti elrendezések esetén előzetesen megmérjük a függő változó értékét a kísérleti személyeknél, majd kitesszük őket egy ingernek, ezután pedig utólag újra megmérjük a függő változó értékét. Olyan attitűdök kísérleti vizsgálatánál, amilyen az előítélet, egy érvényességgel kapcsolatos, sajátos gyakori problémával kerülünk szembe. Elképzelhető, hogy bár a kísérleti alanyok attitűdje semmit sem változott, mégis mást felelnek a kérdőív kérdéseire a második felvételkor. Azaz, második alkalommal „kozmetikázzák” a válaszaikat, így úgy tűnhet, hogy a film csökkentette az előítélet szintjét, holott ez nem így van.
Kísérleti és kontrollcsoport A legritkább esetben szorítkozik egy laboratóriumi kísérlet az ingerben részesített, egyetlen kísérleti csoport megfigyelésére. Azonban szinte mindig sor kerül egy, az ingerben nem részesülő, kontrollcsoport megfigyelésére. A kontrollcsoport alkalmazása lehetővé teszi, hogy a kísérlet tényleges hatását ellenőrizzük. Az, hogy a társadalomtudományokban kontrollcsoportokra van szükség, F. J. Roethlisberger és W. J. Dickson vizsgálatsorozata (1939) kapcsán lett nyilvánvaló. A 2 kutató az alkalmazotti elégedettséget és teljesítményt vizsgálta Chicago egyik kertvárosában, Hawthorne-ban. Azt igyekeztek kideríteni, hogyan kell a munkafeltételeken változtatni annak érdekében, hogy javuljon az alkalmazottak elégedettsége és nőjön a munka termelékenysége. Javult a termelékenység akkor, amikor javítottak a terem világításán, de ha csökkentették a világítást, akkor is ugyanezt tapasztalták. Rájöttek arra, hogy a szerelőműhely dolgozói inkább a kutatóktól kapott figyelemre reagáltak, nem pedig a javuló munkafeltételekre. Ezt Hawthorne-hatásnak is nevezik. A kontrollcsoportok nélkülözhetetlenné váltak az orvostudományban. Az új gyógyszerek kipróbálásakor a kutatók gyakran placebót (például cukortablettát) adnak egy kontrollcsoportnak. Az ide tartozó betegek sokszor úgy tudják, hogy kísérleti gyógyszereket szednek, ennek hatására sokuk állapota javul. A kontrollcsoport a laboratóriumon kívül bekövetkező események hatása ellen is védelmet nyújthat. (pl.: népszerű afroamerikai nő meggyilkolása – előítélet gyengülése) 2
2010.10.17.
Készítette: Kiss Anett
Bizonyos kísérleti elrendezésekhez egynél több kísérleti vagy kontrollcsoport szükséges. (pl.: az egyik csoport látja a filmet és olvassa is a könyvet az afroamerikaiakról, a másik csoport csak a filmet látja, a harmadik csak a könyvet olvassa, a kontrollcsoport pedig egyiket sem látja és olvassa. Ebből meghatározható lesz az ingerek befolyása külön-külön és együtt is)
A kettős vak kísérlet Az orvosi kísérletekben a kutatók inkább figyelnek meg olyan betegeknél javulást, akik a kísérleti gyógyszert szedik, mint azok között, akik placebót kapnak. A kettős vak kísérlet kiküszöböli ezt a lehetőséget, mert ilyenkor sem a kísérlet alanya, sem a kísérletező nem tudja, hogy melyik a kísérleti és melyik a kontrollcsoport. Példa: a gyógyszerek kiadásáért felelős orvos nem tudhatja, hogy ki kap gyógyszert és ki placebót. Aki pedig tudja, hogy melyik alany, melyik csoportba tartozik, az nem vehet részt a kísérlet lebonyolításában. A társadalomtudományi kísérletekben tovább csökkenti a torzítás veszélyét, ha pontosak és egyértelműek a függő változók operacionális meghatározásai. (Pl.: egy kiscsoport kutató kevésbé téveszti el azt, hogy ki beszél kihez, mint azt, hogy együttműködő vagy versengő szellemű-e valakinek valamilyen megszólalása.)
A kísérleti alanyok kiválasztása A társadalomkutatók többsége egyetemeken és főiskolákon dolgozik, így a legtöbb társadalomtudományi tárgyú laboratóriumi kísérlet alanyai alsóbb éves egyetemi hallgatók. A kísérletező, vagy az óráira járó hallgatókat kéri meg, hogy vegyenek részt kísérletben, vagy az egyetemi újságban hirdeti meg, hogy kísérleti személyeket keres. Az alsóéves egyetemista azonban nem jellemzi jól a teljes népességet. Ennek az a veszélye, hogy bár sok mindent meg fogunk tudni az alsóéves egyetemista attitűdjeiről és cselekedeteiről, de alig tudunk meg valamit az attitűdökről és cselekedetekről általában véve. Ez az esetleges fogyatékosság azonban a magyarázó kutatásban kevésbé jelentős, mint a leíróban. Az általánosíthatóság kérdése mellett a kísérleti alanyok kiválogatásának és a kísérletezésnek a fő szabálya a kísérleti és kontrollcsoport összehasonlíthatóságára vonatkozik. A kontrollcsoport azt mutatja meg, hogy milyen lett volna a kísérleti csoport akkor, ha nem hat rá az inger. Fontos az, hogy a kísérleti és kontrollcsoport hasonlítson egymásra. Ennek több biztosítási módja is létezik: a valószínűségi mintavétel, a randomizáció és az illesztés.
Valószínűségi mintavétel A kutató, a teljes vizsgált alapsokaságból, mint mintavételi keretből kiindulva, két valószínűségi mintát választ. Ha a két valószínűségi minta mindegyike hasonlít arra az alapsokaságra, melyből vettük őket, akkor egymásra is hasonlítanak. A valószínűségi mintavétellel elérhető hasonlóság foka erősen függ a minta elemszámtól. Ezért ritkán használják a kísérleteknél a valószínűségi mintavételt.
3
2010.10.17.
Készítette: Kiss Anett
Randomizáció A randomizáció véghez vihető például úgy, hogy sorban megszámozzuk az alanyokat, és egy véletlenszám-táblázatból számokat választunk, vagy úgy, hogy a kísérletező a páros számúakat a kísérleti, a páratlan számúakat a kontrollcsoportba sorolja. Ha a lehető legkisebb, mindössze 2 alanyt választunk, és őket soroljuk egy érme feldobásával a kísérleti, és a kontrollcsoportba, akkor semmi okunk sincs feltételezni, hogy ők ketten hasonlítanak egymásra. Nagyobb számú alany esetében azonban a randomizáció feltétlenül ajánlható.
Illesztés Ha a kísérleti személyeink között 12 fiatal fehér férfi van, akkor közülük hatot kell véletlenszerűen a kísérleti és hatot a kontrollcsoportba sorolni. Az illesztés folyamata úgy végezhető el a leghatékonyabban, ha a legfontosabb jellemzők alapján egy kvóta-mátrixot készítünk. Az ideális kvóta–mátrix olyan, hogy minden cellájába páros számú elem kerül. A kezdeti nagy csoportban megvizsgáljuk a résztvevők sok tulajdonságát, és valahányszor egymáshoz hasonló párra akadunk, random módon egyiket a kísérleti, másikat a kontrollcsoportba soroljuk. Azokat, akiknél nincs hasonlóság, kihagyhatjuk a vizsgálatból. A két csoportnak összehasonlítónak kell lennie azon változók mentén, amelyek nagy valószínűséggel kapcsolatban állnak a vizsgált függő változóval, vagyis a kísérleti csoportnak ugyanolyannak kell lennie, mint a kontrollcsoportnak. (Pl.: azonos átlagéletkor, azonos bőrszín, azonos társadalmi nem)
Illesztés vagy randomizáció? Két érv szól a randomizáció mellett: Az ember nem mindig tudja előre, melyek lesznek az illesztés szempontjából fontos változók. A kísérleti eredmények értékelésekor szóba jövő statisztikai eljárások legtöbbje randomizációt feltételez. Ezzel szemben elmondható az, hogy a randomizációnak csak akkor van értelme, ha meglehetősen sok alany áll rendelkezésre, kisszámú kísérleti alany esetén az illesztés a jobbik módszer. Lehetséges az is, hogy kombináljuk az illesztést és a randomizációt. Milton Yinger és munkatársai egy kísérletben (1977) fiatal serdülők iskolai előmenetelét vizsgálták, nagyszámú 13-14 éves diákot kellett különféle kísérleti és kontrollcsoportokba sorolniuk úgy, hogy bármely két csoport összehasonlíthatósága biztosítva legyen. A teljes kísérleti létszámból indultak ki, amelyből először, mintegy 15 változó szerinti, nagyjából egynemű rétegeket képeztek. Majd az egyes rétegekből véletlenszerűen sorolták a különféle kísérleti és kontrollcsoportba a diákokat. Így a hagyományos randomizáció javított kiadását használták.
4
2010.10.17.
Készítette: Kiss Anett
Változatok kísérleti elrendezésekre 1. Álkísérletek: olyan kísérletek, melyek nem felelnek meg a kísérleti elrendezésektől elvártaknak. Három elrendezés létezik: a) Egyetlen mérésen alapuló esetelemzés: az, ha valamilyen kísérleti inger alkalmazását követően a kísérleti személyek egyetlen csoportjánál mérik a függő változót. (Pl.: filmvetítés az afroamerikaiak történetéről, majd egy előítéletes kérdőív kitöltése, és végül téves következtetés arról, hogy csökkent a film hatására az előítéletesség.) b) Egycsoportos elő és utóméréses elrendezés: az a hátránya, hogy a függő változónak az előzetes és utólagos mérés között beálló megváltozását okozhatja más tényező is, nemcsak a független változó. (Pl.: tekintélyes afroamerikai nő meggyilkolása, mely után már nem lehetünk biztosak abban, hogy a film, vagy a gyilkosság miatt csökken az előítélet.) c) Statikus csoportok összehasonlítása: egyes kutatásokban van kísérleti és kontrollcsoport, de nincs előteszt. (Pl.: az egyik csoportnak megmutatnánk az afroamerikaiak történetéről szóló filmet, a másiknak nem. Ezután megmérnénk mindkét csoportban az előítéletességet. Lehet, hogy ezek után az eredmény az lenne, hogy a kísérleti csoport előítéletessége az alacsonyabb, mivel ők látták a filmet, azonban nem tudhatjuk azt, hogy a két csoport előítéletszintje kezdetben egyforma volt-e, vagy már a kezdetektől alacsonyabb volt a kísérleti csoporté.) 2. Érvényességi kérdések a kísérletekkel dolgozó kutatásokban: ebben a részben a belső és a külső érvénytelenség forrásait tekintjük át. A belső érvénytelenség forrásai: arra a lehetőségre vonatkozik, hogy a kísérlet alapján levont következtetések esetleg nem mindig pontosan felelnek meg annak, ami a kísérlet során történt. 12 fajta probléma léphet fel: • • •
•
•
•
Történelem: a kísérlet idején bekövetkezhetnek olyan történelmi események, amelyek a kísérlet eredményeit megzavarják. (Pl.: tekintélyes afroamerikai nő meggyilkolása) Érés: az ember folyamatosan változik, fejlődik, e változások pedig befolyásolhatják a kísérleti eredményeket. (Pl.: a kísérletekben elfáradnak, elálmosodnak, megéheznek az emberek) Mérés: a mérés és az újramérés maga is befolyásolhatja az emberek viselkedését, s így összezavarhatja a kísérleti eredményeket. (Pl.: az első mérésnél megadott válaszok megváltoznak a második mérés után, azért mert a kísérlet folyamán rájönnek arra az emberek, hogy mi a célja a kísérletnek, és így egyre jobb színben szeretnék önmagukat feltüntetni) Mérőeszközök: ha a függő változónak többféle mérőeszközét használjuk, hogy lehetnénk biztosak abban, hogy az eredmények összehasonlíthatók? (Pl.: ha maguk a kísérletezők végzik a mérést, az ő kívánalmaik vagy képességeik is változhatnak a kísérlet során.) Közeledés az átlaghoz: bizonyos kísérleteket olyan személyeken érdemes végezni, akik a kiinduláskor szélsőséges értékeket mutatnak. A veszélye az, hogy az alanyok kezdeti szélsőséges helyzetéből eredő elmozdulásokat tévesen tulajdonítjuk a kísérleti inger hatásának. (Pl.: magas embereknek alacsony gyermekük lesz vagy fordítva.) Kiválasztási hibák: semmi értelme az összehasonlításnak, ha a csoportok nem összehasonlíthatók. (Pl.: nem azonos a bőrszínük, vagy az életkoruk.)
5
2010.10.17. •
•
•
•
•
•
Készítette: Kiss Anett
Elhalálozás a kísérletben: sok kísérletből, még mielőtt a végére érnénk, lemaradnak a kísérleti személyek, ami befolyásolja a statisztikai összehasonlításokat és a levont következtetéseket. (Pl.: akik kitartanak az utótesztig, azok kevésbé lesznek előítéletesek.) Sorrendiség: megeshet, hogy bizonytalanság ébred a kísérleti inger és a függő változó időbeli egymásutánja felől. (Pl.: vajon egy adott személy először előítéletes volt, vagy először inger érte őt, amely inger egy film volt, amivel csökkenteni szerették volna az előítéletességét, vagy fordítva? ) A hatások átterjedése: ha a kísérleti és a kontrollcsoport érintkezik egymással, lehetséges, hogy a kísérleti alanyok a kísérleti inger egy részét továbbadják a kontrollcsoportnak. Ezt úgy is mondhatjuk, hogy a kontrollcsoport „szennyeződik”. (Pl.: filmvetítés és utólagos mérés között a kísérleti csoportban lévő alanyok részleteket mesélnek a kontrollcsoportban lévőknek a filmben lévő afroamerikaiak történetéről.) Kárpótlás: a valódi élethelyzetekben végzett kísérleteknél, a kontrollcsoportba tartozó személyeknek sokszor értékesnek tartott dolgokat kell nélkülözniük. Ekkor nyomás léphet fel, valamiféle kárpótlás iránt. (Pl.: orvosi kísérletnél a kórházi személyzet megszánja a kontrollcsoport betegeit és „gyengéd szerető gondoskodásban” részesíti őket.) Kiegyenlítő versengés: valódi élethelyzetekben zajló kísérleteknél a kísérleti ingerben nem részesülő alanyok az inger hiányát megpróbálják kemény munkával pótolni. (Pl.: a kontrollcsoport keményebben dolgozik a matekkal, hogy felül tudják múlni a „kivételezetteket”.) Demoralizálódás: a depriváció érzése másrészt ahhoz is vezet, hogy a kontrollcsoport feladja a küzdelmet. (Pl.: a kontrollcsoport tagjai gyakran abbahagyják a tanulást, rendetlenkednek, dühbe jönnek.)
A belső érvénytelenség további öt lehetséges fajtája is kiküszöbölhető: a kísérleti elrendezés segíti a függő és független változó pontos meghatározását. A kísérleti és kontrollszemélyek elkülönítése, csökkenti a hatások átterjedésének valószínűségét. Adminisztratív ellenőrzéssel meggátolhatók a kontrollcsoportnak nyújtott kárpótlások, a „csak azért is versengés” pedig éppúgy, mint a demoralizálódás, megfigyelhető, és ha fellép, az eredmények értékelésekor számításba tudjuk venni.
Külső érvényesség forrásai: azzal vannak összefüggésben, hogy a kísérleti eredmények hogyan általánosíthatóak a valós világra, vagyis tudnak-e bármit is mondani nekünk a társadalom vadonában zajló életről? A Solomon-féle négycsoportos kísérleti elrendezés képes az inger és a mérés közötti kölcsönhatás kezelésére. A kísérletben 4 csoport szerepel, melyekbe random módon soroljuk be az előzetesen kiválasztott személyeket. Az 1. és a 2. csoport klasszikus kísérletet alkotnak, a 3. csoport kísérleti ingerben részesül, előtesztet azonban nem vesznek fel velük, a 4. csoporttal pedig csak utótesztet vesznek fel. Ha az afroamerikaiak történelméről szóló film valóban csökkenti az előítéleteket, négy dolgot vártunk: o Az 1. csoportban az utólagos méréskor alacsonyabb előítéletességet, mint az előzetes méréskor. o Alacsonyabb előítéletességet az 1. csoportban való utólagos mérésekor, mint a 2. csoport utólagos mérésekor. o A 3. csoport utómérésében alacsonyabb előítéletességet a 2. csoport előtesztjénél. 6
2010.10.17.
Készítette: Kiss Anett
o A 3. csoport utótesztjében alacsonyabb előítéletességet, a 4. csoport utólagos mérési eredménynél.
Példa kísérletre 1. példa: Robert Rosenthal és Leonore Jacobson (1968) a „Harvardi Modulációs Tanulási Teszt”-et vették fel egy egyetem hallgatóival, majd egy összejövetelen megismertették a diákok tanárait a teszt eredményeivel. Megneveztek egyes diákokat, akiknél a teszt eredménye alapján a következő évben a tanulmányi eredmények hirtelen megugrása várható. A kutatói jóslatok, a későbbi pontos IQ eredményekkel egybevetve, pontosnak bizonyultak. A teszt beugratás volt! A kutatói előrejelzés random módon válogatott a jó és a rossz diákok között. Amit a tanároknak mondtak, az valójában nem felelt meg a teszt eredményeinek. A megugrók előmenetele abból fakadt, hogy a tanárok javulást vártak tőlük, bátorították őket. Ezt az elméletet összefoglalva előzetes elvárások elméletének nevezték el. 2. példa: ebben a kísérletben a kutatók azt kívánták megvizsgálni, hogyan befolyásolja a mások véleményének elfogadására való hajlandóságunkat az, ahogyan az ő, és ahogyan a saját képességeinket észleljük. Martha Foschi, G. Keith Warriner, és Stephen D. Hart (1958) a standardok szerepe felől érdeklődött. Kísérletet terveztek négy kísérleti és egy kontrollcsoporttal. Az alanyoknak azt mondták, hogy a kísérletben valamiféle velük született „mintafelismerő képességet” vizsgálnak, ami egyeseknek van, másoknak nincs. A kísérlet során párokban kellett minta felismerési feladatokon dolgozniuk. A valóságban azonban nem létezik semmiféle minta felismerő képesség. A kísérlet célja az volt, hogy eldöntsék, az információ erről a minta felismerő képességről hogyan befolyásolja a résztvevők viselkedését.
„Természetes kísérletek” Egyes kísérleteket a természet tervez el és hajt végre, s mi megfigyelhetjük és elemezhetjük azokat, máskor társadalmi és politikai döntéshozók veszik át a természet szerepét. Pl.: Hurrikán söpör végig egy városon, és lesznek olyanok, akik súlyos anyagi károkat szenvednek, még mások olcsón megússzák az esetet. Vajon milyen magatartásbeli következményei lesznek annak, ha valakit természeti katasztrófa ér? A második világháború befejezése után számos német városban végeztek retrospektív felméréseket a polgári lakosság háború alatti moráljáról. A kutatás fő célja az volt, hogy megállapítsák, milyen hatást gyakoroltak a bombázások a lakosságra. A kutató a „természetes kísérletekben” kénytelen úgy venni a dolgokat, ahogyan azok történnek. Stanislaw Kasl, Rupert Chisolm, és Brenda Eskenazi (1981) úgy döntöttek, hogy a Three Mile szigeti (TMI) atombalesetnek az erőmű munkásaira gyakorolt hatását fogják tanulmányozni. A vizsgálata alapjául egy kérdőíves adatfelvétel szolgált, amelyet azokkal vettek fel, akik a szigeten dolgoztak 1978. március 28-án, mikor a 2-es reaktor hűtőrendszere felmondta a szolgálatot és az urániummag kezdett megolvadni. A kísérlethez választottak még egy másik nukleáris erőművet, és az ottani munkások felmérését használták kontrollcsoportként. A kutatóknak össze kellett hasonlítani a 2 csoport jellemzőit, és az alapján következtetni, hogy egyformák-e. Végül arra jutottak, hogy a 2 csoport nagy mértékben hasonlít egymásra.
7
2010.10.17.
Készítette: Kiss Anett
A kísérleti módszer erősségei és gyengéi A kísérletek a legközvetlenebb eszközök oksági összefüggések tanulmányozására. A kontrollált kísérlet fő előnye az, hogy segítségével a kísérleti változó, illetve a kísérleti változó időbeli hatása az egyéb tényezőktől elkülöníthetővé válik. A másik előnye az, hogy mivel egy-egy kísérlet általában csak szűk területre koncentrál, csak viszonylagosan kevés idő, pénz és kísérleti alany kell hozzá, ezért ugyanazt a kísérletet különböző alanyokkal többször megismételhetjük. A laboratóriumi kísérletek legnagyobb gyengéje mesterséges voltukban rejlik. Nem szükségszerű ugyanis, hogy a laboratóriumi helyzetben kimutatható folyamatok természetes társas helyzetben is bekövetkezik. (Pl.: az afroamerikaiak történetéről szóló film csökkentheti az előítéletet, azonban ha ezt a filmet egy moziban vetítenék le, akkor nem lehetünk benne biztosak, hogy a válogatatlan nézők előítéletét is csökkenti majd.) A kísérletek harmadik előnye az, hogy olyan logikai szigorra nyújtanak alkalmat, amely a megfigyelés egyéb módjainál nehezen érhető el.
8