1/5
Markusovszky Lajos 1815-1893 Markusovszky Lajosra emlékezünk születésének 200. és halálának 122. évfordulóján. 78 év adatott meg neki, hogy – mint felelős közéleti ember – majd – mint országunk első egészségpolitikusa – maradandó alkotások megvalósítója legyen. Életének első szakaszát a lutheránus lelkész apa által meghatározott felvidéki családi légkör, „…a szabad természet, a hegyek, völgyek, a tiszta levegő és tiszta gondolatok szeretetét, a múlt idők eseményein bölcselkedés kultusát oltották be kedély világába, mely végig kísérte őt egész életén át – mondta Hőgyes Endre az 1896 április 27-én, a Magyar Tudományos Akadémián megtartott emlékbeszédében. Iskolái, az orvosi fakultás, a nevelői állás érlelték felelős felnőtté és késztették arra, hogy 1844-ben, doktorrá avatáskor tartott orvosdoktori értekezését, – melyben a nevelés fontosságát fejtegeti az egészség szempontjából – Az orvos, mint nevelő címmel írja meg. . Ennek előzményeként „…a neveléssel szeretettel foglalkozott; úgy tekintette azt, mint egy tudományos problémát, tanítványainak testi és szellemi fejlődéséről rendszeres naplót vezetett – olvasható Hőgyes Endre méltatásában. Sebésznek tanult Pesten és Bécsben, és sebészi ismereteit tudta hasznosítani 1849-ben, a szabadságharc orvos őrnagyaként is. A csatában megsérült Görgey főparancsnok ellátásával, őrzésével őt bízták meg. Szepesi János visszaemlékezésében olvashatjuk, hogy a szabadságharc idején, 1848-49-ben a csinos orvos őrnagy Vas megyében táborozott, és sebesültek ellátás közben segített neki Kis Gyula helybeli földbirtokos Zsófi lánya. Ebből a találkozásból szerelem, és egy életre szóló hűséges szövetség fakadt. Világos után „a kényszerű tétlenség kora” következett az ereje teljében lévő fiatal orvosnak: a Pesti Egyetemen nem kapott sebész állást, megélhetése
2/5
biztosítására családorvosként tevékenykedett. Markusovszky azonban nem viselte el a tétlenséget, 1882-ben így emlékezett vissza az 50-es évekre: „Így - midőn munkásságomat csakugyan meg kellett volna kezdenem – tapasztalván azt, hogy hazám akkori viszonyai tervezett pályámnak nem kedveznek s a tudomány rohamos haladása mellett az élet gyorsan múlik, egy német mondat vezérfonalán indultam, mely azt tanácsolja: „Kannst du nicht selbst ein Licht sein, so trachte dich wenigstens als Leichter nützlich zu machen” …. s látván azt, hogy a magyar orvosi irodalom és nemzeti munkálkodás e téren pang, s nem is azért, mintha kiválóan hivatottnak éreztem volna magamat irodalmi munkásságra, de mivel arra más senki sem vállalkozott, indítottam meg ügybarátaim helybenhagyásával és pártfogásuk mellett az Orvosi Hetilapot, kijelöltem annak czéljait, megalapítottam elveit, irányát és útait s szövetkeztem oly szakférfiakkal, kik az elvet velem osztották s azokat érvényesíteni akarták és tudták is - ez az én művem. Az Orvosi Hetilap – Honi és külföldi gyógyászat és kórbúvárlat közlönye alcímmel, tulajdonos és felelős szerkesztő Markusovszky Lajos – a világ hatodik legrégebbi orvosi folyóirata. Már a folyóirat második évfolyamának (1858) első, és az elsőt követő több száma is fontos tudományos- és kordokumentum. Ezeknek a számoknak a címoldalain olvasható folytatásokban Semmelweis egyetemi tanár A gyermekágyi láz kóroktana című írása. Közismert, hogy Markusovszkynak nem kis erőfeszítésébe került meggyőzni makacs barátját és kollégáját, Semmelweist, korszakos jelentőségű felismerésének publikálására. „Markusovszkvt az O. H. L. (Orvosi Hetilap) vezetésére különösen alkalmassá tették alapos tudományos kiképeztetése saját szakmájában, széles szellemi látköre szakmáján kívül, egyetemes miveltsége az emberi ismeretek különböző ágaiban és kedélyének, gondolkozásának idealizmusa, melyet az mindvégig
3/5
megtartott, továbbá tennivágyása, vas szorgalma és kitartása, mely ha valamihez hozzáfogott, míg azt ki nem vitte, nem nyugodott és végre mély, önzetlen igazi hazaszeretete, mely nem divatos fellángoláson, hanem azon hiten, meggyőződésen alapult, hogy kinek kinek azon a téren, hová élete folyása sodorja, kitartó munkálkodással kötelessége hozzájárulni a nemzeti művelődés nagy munkájához, mert ez adhat csak igazi becset a nemzetben az egyén életének” – olvashatjuk Hőgyes Endre emlékbeszédében. Ezzel egy időben Markusovszky figyelme az orvosképzés felé is fordult. 1846-ig az orvosi karon a képzés nyelve, néhány kivételes esettől eltekintve, latin volt. Egy rövid időszak után – 1848 – az ötvenes évektől a latint a német nyelv váltotta fel. Magyar nyelvű orvosi könyv megírására senki sem vállalkozott akkortájt, sem olvasója sem kiadója nem akadt volna az ilyen kezdeményezésnek. 1860-ban azonban a magyar lett az oktatás nyelve, és egyszerre égető hiány támadt jól megírt magyar nyelvű tankönyvekben. Ez volt az a pillanat, amikor Markusovszky – Széchenyi István nyomdokain haladva – angol mintára, 1863-ban orvosi könyvkiadó-társulatot alapított. A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat „1864-ben elkezdte működését és azóta folyton növekvő erővel egész könyvtárt nyújtott a magyar irodalomnak a legnevesebb külföldi és hazai írók műveiből.” – idézem ismét Hőgyes szavait. Intézeti könyvtáramban megtalálható Mihálkovics Géza Általános boncztan című tankönyvét a Társaság 1880-ban adta ki, ez volt a sorozat 38. kötete. A szerző, aki tagja volt a Társaság igazgatóságának, a könyv előszavát így kezdte: „Haladásunk örvendetes jelének tekinthető azon törekvés, mely magyar orvosi művek megírását tűzte ki czéljául. Ezen jó szándéknak köszöni létrejöttét a jelenlegi munka is, mely, ha egyebet sem volna képes nyújtani, mint azt, hogy az első magyar általános boncztan, a jogos alapot a kiadásra nem nélkülözné.” Tizennégy évvel később, 1894-ben jelent meg Tanhoffer Lajos, A mikroskop és alkalmazása, Az általános szövettani technika vezérfonala című tankönyve a Könyvtár 71. kötetként. Ezekből a számokból arra lehet következtetni, hogy
4/5
Hőgyes joggal beszél 1896-ban, több, mint 30 évvel a Társulat alapítása után jelen időben a könyvek kiadásáról, és hogy évente 2-3 kötet kiadása történt, gondosan sorszámozva. Markusovszkyt a Kiegyezés után, – az Orvosi Hetilappal és a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulattal a háta mögött – Eötvös József, majd Trefort Ágoston miniszterek közvetlen munkatársaként felelős munkát vállal. Ismét Hőgyes Endre emlékbeszédéhez fordulok: „Orvosi kultúránk fejlődése kétségen kívül nagyon sokat köszönhet a sorsnak, mely összehozta e fennkölt gondolkozású férfiakat egymással. Markusovszky orvosi és közegészségügyi reformeszméiben ugyanaz az alapirány, mint Eötvös báró és Trefort reformeszméiben, t. i. kultúránk fejlődés irányát belekapcsolni a nyugati kultúra fejlődés irányába; meghonosítani nálunk a művelt nyugat tudományát és művészetét, úgy azonban, hogy az ne egyszerűen átültetett, hanem önállóan termő és tenyésző növény legyen, mely növekedésében azután lépést tarthasson a külföld tudományával és művészetével. […] 1867-től 1888-ig többet haladt a budapesti egyetem tudományos felszerelés kellő intézetekkel való ellátás dolgában, mint addig, egész fennállása óta, nem is említve azt, hogy ezen időnek folyamán keletkezett a kolozsvári tudományegyetem is, melynek felszerelése is egészen a modern irányban és követelményeknek megfelelőleg indult meg.” – Ime az egészségügy és az oktatás egészét és részleteit is alaposan ismerő, megfelelő hatáskörrel és eszközökkel rendelkező egészségpolitikus. Befejezésül elkerülhetetlenül kínálkozik az összehasonlítás Markusovszky hivatali idejének 25 éve – 1867-1892 – , amely a rendszerváltozásnak is tekinthető kiegyezéssel kezdődött, és az 1989-1990 évi rendszerváltástól napjainkig eltelt idő, vagyis a mi 25 évünk között. Markusovszky 25 évet kapott, hogy a hazai egyetemi oktatást, – és különös hangsúllyal az orvosképzést – a fővárosban felvirágoztassa, valamint, hogy létrehozza, elindítsa a Kolozsvári egyetemet. Munkájának eredményeit ma is élvezzük. A 20. század végi rendszerváltozás után is elmúlt már 25 év, és sajnálattal kell megállapítanunk,
5/5
hogy ebben a történelmi jelentőségű negyedszázadban, néhány elismerésre méltó próbálkozás mellett, – különböző súlyos aránytalanságok és politikai tehetetlenség miatt –egészségügyünk mély válságban vergődik. Feltehetjük a kérdést, hogy hogyan alakulna egészségügyünk, ha Markusovszky Lajos méretű egészségpolitikus élne és dolgozhatna köztünk. Réthelyi Miklós Készült Markusovszky Lajos halála 200. évfordulójának ünnepségére, Vasegerszeg, 2015. április 26
