gyógyHÍRmondó
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
VAS MEGYEI MARKUSOVSZKY LAJOS ÁLTALÁNOS, REHABILITÁCIÓS ÉS GYÓGYFÜRDİ KÓRHÁZ • EGYETEMI OKTATÓKÓRHÁZ
2007. szeptember VII. évfol yam 4.szám
ÍRMONDÓ Tisztelt Olvasó! Sokan tudtuk, tudjuk, sokan mások csak a következı hetekben, hónapokban eszmélnek rá, hogy a közelmúltban Vas megye az elmúlt évtizedek legnagyobb egyéniségét veszítette el István Lajos professzor személyében. A halála okozta gyászban némi vigasztalást nyújt az a biztos tudat, hogy Dr. István Lajos teljes életet élt, és maradandó életmővet hagyott ránk, hagyott az utókorra. Fel sem lehet sorolni mindazt, amiben úttörı szerepet töltött be, amiben elsı volt. Kortársainál elıbb ismerte fel a vérátömlesztés jelentıségét, következésképpen ott bábáskodott a magyar önkéntes véradásmozgalom bölcsıjénél. 1949-ben megalapította Szombathelyen a megyei kórház Vértranszfúziós Szolgálatát. 1953-ban — 31 évesen — az általa létrehozott Haematológiai Osztály osztályvezetı fıorvosa lett. 1968-ben — István Lajos elhivatottságának, szakmai tekintélyének és szervezıképességének eredményeként — átadásra került Szombathel yen az o r szág legmo d er nebb Vértranszfúziós Állomása. Felfedezte a Savaria-haemo-globint. Tagja volt a Markusovszky Kórház legendás fıorvosi karának, amelyet ma már csak „aranycsapatként” emlegetünk. A 80-as évek második felében İ diagnosztizálta az elsı hazai transzfúziós AIDSbeteget. A 90-es években is meg tudott szakmailag újulni, létrehozta a Markusovszky Kórházban a Trombózis Tanácsadó Szolgálatot. A 80-as évek közepén bevitte Vas megyét — a Hazafias Népfront megyei elnökeként — Kelet-Európából elsıként az AlpokAdriai Munkaközösségbe. A 80-as évek végén részt vett Lakitelken az ellenzékiek rendszerváltást elıkészítı találkozóján. 1995-ben megszervezte
és útjára bocsátotta a Vas Megyéért Egyesületet, amelynek elnöke volt haláláig. István professzornak küzdelmes, de szép és tartalmas élete volt. Az Isten különleges adománya, hogy 86. életévében is — halála elıtti néhány hét kivételével — tevékenyen dolgozott, a fiatalokat is megszégyenítı szellemi frissességgel alkotott, az utolsó percig járta az országot, hogy tudását, tapasztalatait átadja a fiatal orvosnemzedéknek. 1942-ben medikusként lépett be a megyei kórház kapuján, és 2007. júliusáig naponta bejárt szeretett intézmé-
nyébe. Az elmúlt évtizedben is — a Trombózis Tanácsadó Szolgálat vezetı fı or vo saként — taj ga vo lt a Markusovszky Kórház fıorvosi karának, bár néhány éve a kórháztól már semmilyen anyagi juttatásban nem részesült. Végül közel 65 évnyi munka után itt is halt meg, a megyei kórházban adta át lelkét Teremtıjének. Nem érte váratlanul a halál, felkészült a végsı távozásra. Utolsó beszélgetésünk alkalmával a betegágyánál az az ér-zés maradt bennem, hogy István professzor feladta a küzdelmet. A beszélgetés során szerzett benyomást még erısítette az is, hogy eltőnt szemébıl a Rá örökké jellemzı csillogás. És ezt követıen néhány nap múlva szíve megszőnt do-
bogni, lelke pedig felszállt az égbe, hogy találkozhasson a Markusovszky Kórház — már ott fenn gyógyító és tanító — „aranycsa-patával”. Eltávozott a kórház „aranycsa-patának” egyik utolsó, sıt talán az utolsó tagja. Sokáig nem értettem meg, hogy egy földbirtokos fia hogyan lehetett 1953ban 31 évesen osztályvezetı fıorvos, majd késıbb a Hazafias Népfront megyei elnöke, hogyan tudott minden alkalommal, minden helyzetben a napi tömény politikától mentes maradni, a mindenkori politika fölé kerekedni. 2007. március 22-én — 85. születésnapi ünnepségén — elmondott életfilozófiája mindenre magyarázatot adott. Mit is mondott Dr. István Lajos azon a — Széchenyi Díj átadását követı — születésnapi ünnepségen ? Az embereknek hidakat kell építeni, kerítéseket kell bontani, barátokat kell szerezni, s az értelmiségnek harangozni kell. És İ ennek az életfilozófiának megfelelıen élt. Rengeteg barátot szerzett, számomra felfoghatatlanul sok szakmai és emberi kapcsolatra tett szert. Neki ez olyan éltetı eleme volt, mint a levegı vagy a víz. Középtávfutó és labdarugó múltjából adódóan István professzor igazi csapatjátékos volt. Az is igaz, hogy emberi és szakmai kvalitásai következtében legtöbbször İ lett, İt választották — hivatalosan vagy spontán — a team vezetıjévé. Tisztelt Olvasó! A kórház vezetése úgy gondolja, hogy Dr. István Lajos szobrának ott a helye a Markusovszky Kórház emlékparkjában Dr. Petı Ernı, Dr. Prugberger József és Dr. Görög Dénes mellett. Méltó emléket kívánunk állítani István professzornak, amelyre a megyei kórház vezetése és a
T a r t a l o m IN MEMORIaM PROF. DR. ISTVÁN LAJOS • dr. batiz anna • dr. perlaky petra • szabó károly • berger judit Semmelweis ünnepély • A sürgısségi betegellátó osztályról Teljesítmények alakulása
gyógyHÍRmondó
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
P r o f . d r. I s t v á n L a j o s 1922 - 2007 2007. augusztus 24-én vettünk végsı bú-csút István professzortól. Ravatalánál Dr. Széll Kálmán, Prof. Dr. Fekete Sándor és Dr. Ács Zoltán mondott búcsúbeszédet.
A fák állva • Dr. Széll Kálmán nyugalmazott osztályvezetı fıorvos
Megdöbbenve és elszorult szívvel állunk István Lajos professzor koporsója elıtt, hogy tıle búcsút véve felidézzük életmővét. Ám az ı életútja és személyisége olyan gazdag volt, hogy róla teljes képet festeni reménytelen vállalkozás lenne, ezért most csak a leglényegesebb mozzanatok felidézésével kell beérnem. István Lajos 1922. március 23-án született a Pest megyei Üllın, de gyermekkorát a Vas megyei Bögötén élte, ahol édesapjának földbirtoka volt. Iskoláit Hosszúperesztegen, a gyıri bencéseknél, a szombathelyi premontreieknél és Sümegen végezte. Már tanulóévei alatt verseket, novellákat írt, s rendszeresen sportolt. Eredetileg magyar-latin tanárnak vagy katonatisztnek készült, ám édesanyja tanácsára a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be, s a pesti Szent Imre kollégium lakója lett. Név szerint is szívesen emlékezett vissza kitőnı középiskolai tanáraira, s kíváló egyetemi professzoraira. Budapesten 1944 ıszén megszőnt az egyetemi oktatás, ezért a menekülni kényszerülı kolozsvári egyetemmel egyesült kar által létrehozott egyetemi zászlóaljjal Breslauba, majd Halle an der Saaleba telepítették, ahol 1945. április elején doktorrá avatták, majd a Kronachban állomásozó nagykanizsai Honvéd Csapatkórházhoz osztották be. Hadifogságba került, majd átmenetileg Bajorországban Mistenfelden körorvosi feladatokat látott el, ahonnét 1945. novemberében hazajött, s a (késıbb Markusovszkyról elnevezett) szombathelyi közkórházba került, ahol ismételten ledoktorált, majd nyugdíjazásáig ebben az általa szeretett intézetben dolgozott.
Gulácsy Zoltán professzor hatására gyermekgyógyász lett, majd meghatározó befolyást gyakorolt rá a Pécsi Orvostudományi Egyetem késıbbi patológus professzora, az akkor Szombathelyen dolgozó híres Romhányi György. Frank Kálmán professzor ösztönzésére kezdett a gyermekkori vérátömlesztéssel és hematológiával foglalkozni. Közben Waltner Károly híres szegedi Gyermeklinikájára kapott meghívást, de származása miatt „az egyetemi ifjúság oktatására alkalmatlannak” találták. Amikor az Országos Vérellátó Szolgálat Központi Intézete Budapesten megnyílt, munkássága révén István Lajos Szombathelyen már két éves tapasztalatokkal rendelkezett. A kórházalapító
Petı Ernı elırelátásának köszönhetıen 1947-ben un. „osztályos”, majd 1949ben — országos elsıként — Kórházi Transzfúziós Szolgálat jött létre, amelyeknek munkájával Petı Ernı István doktort bízta meg. A klinikai hematológiához való vonzódása gyümölcseként 1953-ban az ország elsı hematológiai osztályát alapította meg. Miután a kórház alagsorában mőködı Vérellátó Alközpont az 1965-ös szombathelyi árvíz áldozata lett, megyei segítséggel megépítették az — ezért a munkájáért Ybl díjjal jutalmazott Heckenast János által tervezett — új Vérellátó Alközpontot, amely Budapest után az ország második legnagyobb és legkorszerőbb intézményeként 1968-ban került felavatásra. Ezt az épületet élete egyik fımővének tekintette, s gyermekeit arra figyelmeztette, hogy halála után emlékét ne a temetıben, hanem ebben az épületben keressék. 2
István Lajos mint a gyermekbetegségek, a fertızı betegségek, valamint a hematológia, transzfúziológia és immunológia szakorvosa szakmateremtı szervezı munkáján kívül figyelemreméltó tudományos tevékenységet is folytatott, s a hemofilia tárgykörébıl 1969-ben kandidátusi tudományos fokozatot szerzett. Sokrétő tudományos és gyógyító tevékenységének legfıbb területei a hemofilia, a transzfúziológia, a lymphoma-ellátás, az onkohematológia és a trombózis kutatás volt, de orvostörténelmi és szakmapolitikai kutatásai is figyelemre méltóak voltak. A tudományos munkában különös vonzalma, ráérzı képessége volt az új, a haladó iránt, amely szinte rabul ejtette, s amit buldogként megragadva a legnagyobb emberi odaadással szolgált. A mintegy 300 írott közleményében és fél-ezernyi elıadásában mindig a betegágy mellett kutató orvos szólalt meg. Az egykori elutasítás indoklásával szemben cikkeivel, elıadásaival, könyveivel és könyvfejezeteivel, s nem utolsó sorban a híressé vált országos transzfúziós tanfolyamaival — nem középiskolás fokon — orvosnemzedékeket oktatott. Szüntelenül feszített munkában élt, élete nehézségei idején is mindig a munkába menekült. Ifjú korában fizikai munkát is végzett, s rendszeresen sportolt. A labdarúgás érttette meg vele a csapatmunka jelentıségét. Elıadásaiban eredeti hasonlatai, meglátásai voltak, szerette a harcászatból és a sportból — fıleg a futballból — kölcsönzött példákat, ı maga is katonásan viselkedett. Fáradhatatlan utazó volt, szinte haláláig kül- és belföldön számtalan szereplést vállalt. Számos bel- és külföldi kutatóval, s intézettel (klinikával) alakított ki gyümölcsözı tudományos együttmőködést, több jelentıs tudományos eredménnyel dicsekedhetett. Hatására — fıleg a hemofiliával kapcsolatban — sok beavatkozást elıször Szombathelyen végeztek. Az elsı hazai transzfúziós AIDS felismerése, s az általa elnevezett „hemoglobin Savaria” felfedezése is az ı nevéhez főzıdött. Számos kongreszszus, szimpózium szervezıje, résztvevıje, (vezér)szónoka volt. Markusovszky nyomán nagyra értékelte az ismeretterjesztést is, amit a TITben, a Vöröskeresztben és más civil szervezıdésben rendszeresen folytatott.
gyógyHÍRmondó
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
Közben ıt is meglátogatták a sorscsapások. Kezdetben a származása miatti hátrányokat kellett elviselnie, majd a Németországban végzett szívmőtétét követıen 12 éves elsıszülött fiát vesztette el, azután testvére és sógornıje tragikus körülmények között a Rábába fulladt, így saját élı fia és leánya mellett testvére fiát is örökbe fogadta. Munkahelyi ártalomként krónikus hepatitist kapott, szívinfarktuson és egy szövıdményes mőtéten esett át, melynek során szinte az elvérzés fenyegette. A TIT-ben és a Vöröskeresztben is jelentıs munkát végzett, ám közéleti szereplésének kiemelkedı szakasza a Népfrontban végzett munkássága volt, amelynek 1970 és 1990 között megyei elnökeként, 1989-tıl országos alelnökeként tevékenykedett. Utóbbi minıségében vett részt az elsı és második Laki-teleki találkozón. A rendszerváltozás után, 1992 és 94 között a transzfúziológia miniszteri biztosaként dolgozott, 1990-95-ig két cikluson át a Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság, illetve 1992-tıl 2001-ig a szakmai kollégium elnöke volt. Ezen kívül számos bel- és külföldi tudományos társaság, munkab izo ttság, akad émiai bizo ttság (kezdemé-nyezı) tagja vagy elnöke, majd nyugdíjba vonulása után 1997-tıl a Vas Megyéért Egyesület elnökeként dolgozott. Közéleti tevékenységében mindenkor a magyar nemzet, a határon túli honfitársaink, a trianoni Magyarország, kitüntetetten Vas megye, Szombathely város és szeretett kórháza érdekeit szolgálta. Megélte és támogatta a kultúrát, a mővészeteket és az irodalmat. Szerette a történelmet, tisztelte a magyar orvostörténelem nagyjait, jelesül Markusovszky Lajost, s a kórház egykori kiemelkedı fıorvos vezetıit. Közéleti munkájában is orvos maradt, elıítéletek és győlölet nélküli nemes értelemben vett értelmiségi. A maga által megfogalmazott ars poetikája alapján egész életében az emberek, csoportok, táborok és népek között hidakat akart verni, a jó ügyek érdekében barátokat szerezni és még kilátástalannak tőnı helyzetben sem feledkezhetett meg a közösségteremtı, félelemőzı harangozásról. Szinte felsorolhatatlan a számos bel - és külföldi kitőntetése, de közülük legalább a Munka Érdemérem arany fokozatát, a Köztársasági Érdemérem tiszti keresztjét, a Batthyányi Strattman László és a Széchenyi díjat illik megemlíteni. Élıknek adott ritka kitőntetésként Sümeg Város és Bögöte község
díszpolgári oklevelét is átvehette, a napokban pedig Markusovszky szőkebb pátriája Vaseger-szeg posztumusz díszpolgárává választotta. Mint orvos, magas mércét szabott önmagának. A gyógyítást szakrális tevékenységnek tartotta, amelyet magas etikai-erkölcsi szinten mővelt. Rá a betegek és a kollegák mindenkor s minden helyzetben számíthattak. A kórházban és országosan is szívesen hívták konzíliumokra. Munkatársainak atyja volt, akinek a csoportmunkában tanúsított példaadása, tudása és vezetıi stílusa biztosított tekintélyt. István doktor azok közé az orvosok közé tartozott, akiknek életükben csak egy munkahelyük volt, akik próféták lettek saját hazájukban, és akik nemcsak szerették, de alázatosan szolgálták is anyaintézetüket. Többször csábították Budapestre, külföldre, de a szakma és a szülıföld szeretete miatt képtelen volt elválni gyökereitıl. Szülıt tisztelı gyermekként, házas-
társként, apa és nagyapaként is kimagasló volt. Nagy erıt jelentett számára mindenben mellette álló felesége, gyermekei, unokái és kiegyensúlyozott családi élete. Rendszeretı pontos volta munkájában is megnyilvánult. Némi túlzással pontokba szedett életet élt. Barátságára mindig lehetett számítani. A gáncsoskodást megbocsátotta. A szó nemes értelmében úriember, gentleman volt, aki mindenkin segített, s akitıl távol állt minden durvaság. Hivatása gyakorlása közben szerzett betegségeit nem akarta tudomásul venni. Szinte élete végéig aktívan dolgozott, szervezett, lázasan tevékenykedett, örökké nyüzsgı munkásságával is talán a Halált akarta becsapni. Volt benne valami utánozhatatlan energia, tettvágy, amely jobbító szándékkal folytonos tevékenységre késztette. Teljes életmővet hagyott maga után. „A fák állva halnak meg.” István Lajos is 3
állva halt meg. Érett, gazdag gyümölcsként vált el tılünk, hogy velünk maradhasson. Élete, elvei, értékrendje és európaisága példa lehet a ma embere számára. A temetés mindig egyúttal számvetés is. Elgondolkodhatunk elhalt embertársunk és a saját életünkrıl, halálunkról. Egyáltalán a halál értelmérıl, méginkább értelmetlenségérıl. Mert a halál egy csapásra foszt meg valamenynyi szellemi kincsünktıl. Szellem, lélek nélkül az ember élettelen anyaggá redukálódik. A halál tulajdonképpen a születés és az élet b otránya, paradoxona. Önmagunkat is áltatva, voltaképpen mindannyian halálraítéltként éljük csalóka életünket, amely a halál dimenziójába értelmetlennek tőnik. Mert miért kell meghalnunk, ha egyszer megszülettünk, és miért születünk meg, ha úgyis meg kell halnunk? Kínzó kérdések ezek, amikre csak a túlvilágba vetett hit adhat vigasztaló feloldozást. Ellenkezne a teremtıi isteni logikával, ha a társteremtıként is megtisztelt Istenképmás embert végsı megsemmisülésre rendelte volna az az Isten, aki a teremtés csodája után a világmindenségbe kódolta az energia megmaradását. Az nem lehet, hogy életünket, amely egyszeri alkalom az önmegvalósításra, Sziszüphosz módjaként rendelte volna leélnünk. Ám, ha van túlvilág, akkor a halál már nem végállomást, nem visszafordíthatatlan veszteséget jelent, hanem csak átszálló helyet. Mindannyian egy csónakban evezünk. A meghalt csak elıre megy oda, ahova mindannyian tartunk. A tér és idı korlátaiba zárt evilági ember lelke, felszabadulva a test börtönébıl, egy végtelen, reményeink szerint boldog állapotba kerül. Kübler Ross, a svájci születéső amerikai pszichiáternı, a tanatológia e-gyik prominens képviselıje a halált ahhoz hasonlítja, mint mikor a pillangó elhagyja csúf bábját, s a korábbinál szebb és szabadabb életet kezd. Lajos testvérünk reményeink szerint már találkozott a szentté dicsıült elhalt kisfiával az örök hazában. Ne sajnáljuk hát, hiszen ott már nincs se könny, se fájdalom. Ám még a legoptimistább feltételezés sem oldja fel a családtagok, az özvegy gyászát, amely a végleges elválástól terhes. Az elválás kezdetben fel sem fogható, de késıbb napi teherként, árnyékként kísért éjjelnappal. Ennek feldolgozásában segít a hit, a remény és a szeretet, mely nem csak a továbbélésben, de a síron túli szeretetben is hisz, egyúttal a boldog újratalálkozásban reménykedik. Ezeknek a gondolatoknak jegyében kívánok a gyászoló családnak, s mindenkinek, akiknek István Lajos halála
gyógyHÍRmondó
Fidelitate et caritate • Prof. Dr. Fekete Sándor a Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság elnöke
A Magyar Hematológiai és Transzfúziológiai Társaság nevében búcsúzom Tıled, akit sok éve örökös tiszteletbeli elnökünknek választottunk. Megrendülten búcsúzom Tıled, aki életedben annyi gyızelmet arattál betegségek felett, és akit most mégis elragadott a halál. Fideli„Fid elitate et caritate.” Ez a két szó állt meghívóidon és életedet ez, a hőség, a becsület és az ember szeretete kormányozta. Hőség a szülıföldhöz, hőség a kórházhoz, melyben 65 éve 1942. július 1-én orvosi pályádat kezdted és ahol augusztus 11-én földi pályádat befejezted. Munkásságod itt Szombathelyen teljesedett ki, de kisugárzott az egész országra, sıt a határainkon túlra is. Nincs arra lehetıség, hogy tudományos eredményeid mindegyikét sorjázzam, így közülük csak néhányat emelek ki. Korábban nem látott betegség felismeréséhez, mondhatnók felfedezéséhez kivételes orvosi intuíció kell. Benned ez munkált. Te ismerted fel az elsı magyarországi transzfúziós AIDS-esetet és hirdetted elıadásaiddal az ellene való küzdelmet. Egy hosszú pálya és a kivételes diagnoszta jutalma a hemoglobin Savaria. Te ismerted fel és nevezted el szeretett városodról azt a vérfestéket, ami a szakirodalom tanúsága szerint „visszhangra” talált Szerbiában, Kenyában és az Egyesült Államokban is. Pécs és Szombathely, Sopianae és Savaria, innen indítottátok a magyar lymphoma munkaközösséget. A csonka ország peremvidékén hematológiai centrumot építettél, ahová hematológusok és transz-fúziológusok zarándokoltak. Jöttek Gyırbıl, Kaposvárról, Budapestrıl, Debrecenbıl, de Graztól Erfurtig a határon túlról is tanulni, tapasztalatot szerezni, együtt munkálkodni. „A tudomány szent dolog, mesterektıl tanulni, tanítva tanulni és tanítványoktól is tanulni”- vallottad. „Condita decrescit, vulgata scientia crescit.” Az elrejtett tudás elapad, a másokkal közölt gyarapszik. Megosztottad tudásodat, mindent, amit megtanultál, szétosztottad. Kinyitottad osztályod ajtaját, háziorvos kollegákat hívtál meg vizitjeidre. Munkásságod elismerése, hogy Te voltál az elsı és eddig egyetlen elnökünk, aki nem egyetemen
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
dolgoztál és elıször történt, hogy 16 éve Szombathelyen, tehát nem egyetemi városban rendeztük kongresszusunkat. Írtad és valóban ünnep és mérföldkı volt a magyar és osztrák hematológusok grazi közös kongresszusa. Kizárólag Neked köszönhetjük ennek megvalósulását. Ez volt az elsı AlpokAdria, hematológiai Alpok-Adria mőved. Központi utasításokat megelızve, a hazai hematológiai ellátás javítása és európai szintre emelése érdekében irányításoddal hazai pályán, Bükön tartottuk az elsı hematológiai konszenzus konferenciákat. Mesélted, hogy tíz szombathelyi járókelı közül kilenc ismert, hozzáteszem tisztelt is. Jelenthetem, hogy ugyanilyen arányban ismertek és tiszteltek az osztrák és a német hematológusok, transzfúziológusok is. Tisztelted mestereidet és sokszor méltón emlékeztél a véradó szolgálat és a véralvadás kutatás kiemelkedı elıdeire. Emlékszem arra, midın az ıssejtjeiket felajánlókat donorok helyett doná-
hely, Kıszeg, Körmend, Sárvár, Veszprém, Ajka és Fehérvár, sajátodnak érezted a Pannon tájat. Hiszem, hogy emberséged, odaadó, fáradhatatlan, a jobbért halálod órájáig küzdı jellemed döntı mértékben a bögötei szülıi ház, a felsıperesztegi szőkebb pátria határozta meg. Korábbi leveleiden a transzfúziológusok jelképévé vált flamingó ábrázolás szerepelt. A flamingó fiókáit saját vérével is táplálja. Életed ilyen véradó szolgálat volt. Másokért, nem egyéni érdekek, hanem maradandó értékek mentén, Szombathelyért, Vasért, de a hazai hematológiáért és transzfúzio-lógiáért, annak európai szintre emeléséért. Gyermekként a ma már István-hegynek hívott magaslat kilátójáról tekinthettél körbe, a Társaság elnökeként Szombathelyrıl figyelted és ırizted szakmánk érdekeit. Öt éve foglaltad össze ars poeticadat. Hivatásról, szolgálatról szóltál olyan idıben, amikor a gyógyító munkát mőszakká igyekeznek minısíteni. Ma Szombathelyen, de mondhat-
Útóirat • Dr. Ács Zoltán a Vas Megyéért Egyesület titkára
toroknak, életet adományozóknak hívtad. Hathatós támogatásoddal indult útjára a László Kórház transzplantációs részlege. A kiemelkedı tetteidhez mérhetı, vagy ennél tán még több a hétköznapok szolgálata. „Semper paratus” - mondtad. És valóban mindig készen álltál, egyformán csengett telefonod akár beteg kérte segítséged, akár orvos hívott szakmai tanácsért. A he matológia és transzfúziológia fontos kérdéseivel foglalkoztál: hemofi-liával, egy veleszületett és az egész életen át tartó betegséggel, a raritások helyett a sokak halálát okozó tromboemboliák kérdésével és a véradó mozgalom szervezésével. Hányszor tapasztaltuk, hogy nemes törekvések nem valósulnak meg jó szervezés hiányában. Nálad fáradhatatlanabb és avatottabb szervezıt nem ismertem. Tiszteletreméltó volt, ahogy hátrányos helyzetbe került vagy mellızött embereket segítetted. Szombat 4
Azt mondtad, ez legyen a címe az életedrıl szóló könyvnek, ha már csak halálod után jelenhet meg. Annak a könyvnek, melyen július közepén kezdtünk el dolgozni egy nagylelkő mecénás megrendelésére. Közösen voltunk a nyomdában, hogy Te válaszd ki a neked tetszı könyvformát. Útban hazafelé megkértelek, mondd el ıszintén, mi van veled. Azt mondtad, néhány napon belül kiderül, hogy egy-két éved vagy esetleg egy-két napod van hátra. S valamit sejtetıen azt mondtad, úgy érzed, mintha az utóbbi napokban már többször is ott lettél volna. Aztán leültünk a teraszotokra, s megint a könyv címével foglalkoztunk. Felvetetted, hogy legyen a könyv címe: Városi barázdák. Miért éppen ez — kérdeztem Tıled. S most utóirat kapcsán Téged idézlek a megmaradt hangszalagról. Miután többször végighallgattam beszélgetésünknek ezt a részét, rájöttem, hogy nem gyerek- és fiatalkori emlékeket idézel fel, hanem életed ars poétikáját fogalmazod meg. A következıket mondtad: „Az elsı eszményképeim a kocsisok voltak, két okból. Egyrészt a ló volt gondolkodásuk középpontjában. S míg én a lovat nagyon nehezen tudtam megközelíteni,
gyógyHÍRmondó
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
befolyásolni, azt ık halt szavakkal dirigálták és vezették. Lehettem 7 éves, amikor azt kértem az apámtól, hadd menjek ki a kocsisokkal szántani. Kiértünk a szántóra, leszálltam a bakról, mentem az eke után és néztem a barázdát. A barázda egy csodálatos dolog, mert a földnek a héját fejtette fel elıttem, és olyan rendkívüli világot tárt fel, amit én korábban soha nem láttam. Elıjöttek a kukacok, a darázsfészkek, a szebbnél-szebb kavicsok, a csontmaradványok. Elképzelhetetlen rendben borultak egymásra a hantok. A legnagyobb attrakció az volt, amikor a barázda végén a két ló egyszerre fordult. Ki kellett billenteni az ekét és ugyanolyan mélységben elindítani. És ezt a lovak pontosan tudták. A ló egyformán megy, soha nem siet, nem késik, a másikhoz igazodik, az évek alatt nagyon összeillenek. Nekem ez egy csodálatos élmény volt, meg az is, amikor délben a kocsisoknak kihozták asszonyaik gyalog az elemózsiát, és én is kaptam belıle, s ezzel én is egy kicsit már a felnıtt kategóriába tartoztam. Én itt tanultam meg a közösség elsı hatását, elemeit, az emberi együttélés íratlan szabályait, amit nem a kisbíró dobolt ki, hanem apáról fiúra, aztán anyáról lányra hagyományozódott, s ezt mindenki természetesnek tartotta. Én innen indultam el, ennek a világnak a megismerésére. Aztán késıbb, amikor Szombathelyre kerültem, hosszú ideig lelkiismeretfurdalást okozott, hogy itt voltam a kórházban segédorvos, minden nap fehér ruhába öltözhettem, az apám, meg az öcsém ugyanazokkal a képesítésekkel, mint én, trágyáztak, s lóval szántottak. Óriási ellentmondás feszült bennem. Rájöttem, miután a napi eseményeken túl voltam, hogy ez is egy barázda, egy városi barázda. Itt is megvannak a szabályok, itt is megvannak a barázdán kívüli szellemek, csak nem így hívjuk ıket. Itt is van közösség.” Professzor Úr ! Elnök Úr ! Lajos bátyám ! Bár testben itt hagytál mindanynyiunkat, bízunk abban, hogy szelle-
A sürgısségi ellátás helyzete • Dr. Kıfalvi István intézetvezetı fıorvos A Sürgısségi Tömb kialakításával országosan is egyedülálló vállalkozás valósult meg a Markusovszky Kórházban. Az „egykapus rendszer” kialakításával és a Baleseti-, Helyreállító és Kézsebészeti Osztálynak a Sürgısségi Tömbbe való költöztetésével mind szemléleti, munkaszervezési, mind orvosszakmai szempontból sokkal hatékonyabbá és gyorsabbá vált az ellátás. Rendelkezünk érvényes használatbavételi, mőködési és helikopter fogadására jogosító leszállópálya mőködtetési engedéllyel is. A Sürgısségi Tömb mőködése 2007. július 16-án indult be, s 2007. augusztus 27-ig – 6 hét alatt – 355 beteget láttunk el a fekvıbeteg részlegen, míg ambulánsan közel 4600 beteg fordult meg a Sürgısségi Tömbben. A sürgısségi ellátásban a tárgyi feltételek megteremtésével párhuzamosan egy szemléletváltásnak is be kell következni, hiszen a jövıre nézve nagyon fontos, hogy az ellátás elsısorban betegcentrikus (betegre adaptált) és ne szakmacentrikus legyen. A cél a tömb kialakításával az volt, hogy az akut tünetekkel jelentkezı betegek ellátása, állapotstabilizálása, állapotromlás megakadályozása, vizsgálata az egy helyben lévı teljes diagnosztikus háttérrel, multidiszciplináris szakellátással, a lehetı legrövidebb idıfaktorral, a betegutak lerövidítésével és leegyszerősítésével történjen meg. Fontos, hogy a betegek elıkészítése egy további ellátási szintre minél hatékonyabb legyen, illetve az ambulánsan kezelhetı betegek definitív ellátása minél hamarabb megtörténjen. Az „egykapus egykapus rendszer” rendszer azt jelenti, hogy minden akut és sürgıs ellátást igénylı kórkép esetén a betegeknek a Sürgısségi Tömbben kell jelentkezni. Kivételt képez a szülészet-nıgyógyászati szakma betegeinek, illetve a nem traumás 18 év alatti gyermekeknek az ellátása. A késıbbiekben – megfelelı szakemberképzést követıen – természetesen szóba kerülhet ezen szakmák primér-akut ellátásának integrálása is az „egykapus rendszerbe”. A sürgısségi orvostan egy új szakterület, amely sajátos gondolkodást és ismeretanyagot követel. Miután Magyarországon is csak kialakulóban van az ilyen tudással rendelkezı szakembergárda, így kórházunkban is csak más szakirányú végzettséggel rendelkezı orvosokkal tudjuk átmenetileg hiányukat pótolni. Ez év szeptemberétıl a megbízott osztályvezetı fıorvos elkezdi az osztály állományában lévı orvosoknak a sürgısségi orvostan szakvizsgára való beiskolázását. A triage-ban dolgozó szakdolgozók beiskolázása csak a következı évben indulhat el, mivel a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kara hazánkban elsıként csak 2008-ban teszi lehetıvé a triage-szakdolgozók továbbképzését. A Sürgısségi Betegellátó Osztály (SBO) ( rendelkezik minden olyan orvostechnikai – diagnosztikai és terápiás – feltétellel, amit az akut és sürgıs betegellátás megkövetel. Az SBO fekvı és ambuláns része szoros egységben mőködik. Ennek ellenére – a sürgısségi szakorvosok hiányából fakadóan – az ambuláns tevékenységet az egyes fekvıbeteg osztályok orvosai, döntıen traumatológus és belgyógyász szakorvosok látják el. Éppen ezért a szakmai felügyelet továbbra is az illetı szakmáknál maradt. Szakdolgozói és kisegítı személyzet vonatkozásában viszont önálló személyzet mőködik az ambulancián. A fekvıbeteg részlegen önálló orvosi és szakdolgozói létszámot szerveztünk. Itt a cél az, hogy az orvosok sürgısségi orvostan szakvizsgát tegyenek, és ezt követıen az SBO állományában dolgozó orvosok lássák el priméren a beteget az ambulancián, valamint kezeljék ıket az osztályon, s csak speciális szaktudást igénylı esetben kerüljenek a betegek a fekvıbeteg osztályok szakembereihez. Az SBO beindulásával a betegellátás szervezése
5
gyors és hatékony lett. A betegek a triage-pultnál jelentkeznek be, ahol mindig egy diplomás triagenıvér teljesít szolgálatot. Feladata az osztályozás, sürgısségi fok, iránydiagnózis alapján megfelelı szakellátásra irányítás, illetve az ellátáshoz szükséges szakorvos értesítése. A fekvıbetegek részére 4 ágyas triage fekvıbeteg részleg áll rendelkezésre, ahol maximum 6 órás megfigyelés után lehet dönteni a beteg további sorsáról. Súlyos, életveszélyes állapotú betegek részére rendelkezésre áll a shokktalanító, amely felszereltsége alkalmas az akut életveszélyes állapotok elhárítására és a beteg állapotának a stabilizálására. Helyben van a sürgısségi diagnosztikai háttér, laborcsıposta, digitalis röntgen, CT, ultrahang. Amennyiben a beteg nem engedhetı otthonába, az SBO jól felszerelt, 13 ágyas fekvıbeteg részlegébe kerül – 6-24 órás idıtartamra – további megfigyelés céljából. Ez idı alatt sor kerül a diagnózis pontosítására, állapotstabilizálásra és a továbbhelyezési igény meghatározására. A két korszerően felszerelt sürgısségi mőtı folyamatosan – a nap 24 órájában – a megfelelı szakszemélyzettel kizárólag a sürgısségi ellátást szolgálja ki. A helikopterrel érkezett betegek átvétele, ellátása jól szervezett és épületen belül biztosított. Az ellátáshoz szükséges dokumentumokat – mint mőködési rend, betegutak – elkészítettük. Az SBO munkaszervezete hatékonyabb szakmai munkát és humánerıforrás felhasználást tesz lehetıvé. A szakdolgozói team egymásnak besegít, az orvosok pedig egy helyen könnyen szervezhetıen adnak szakvélemény, konzíliumot. A sürgısségi betegellátás ilyen jellegő megszervezése lehetıvé tette az ügyeleti és készenléti rend átalakítását is. Összevont – betegfelügyeleti jellegő – ügyeleti ellátást sikerült megvalósítani fıleg a belgyógyászati jellegő szakmákban, illetve az ügyeletet készenléttel sikerült kiváltani fıleg néhány manuális jellegő szakmában. Valószínőleg az ügyeleti ellátás további racionalizálására – manuális szakmacsoportok összevonására – lesz szükség a késıbbiekben. A 2007. július 1-vel hatályba lépett új munkaügyi szabályozásoknak megfelelıen szerveztük meg a kórházi ellátást. Ebben jelenleg az okoz átmeneti nehézséget – miután a fekvıbeteg osztályok orvosai látják el a sürgısségi ambuláns tevékenységet – hogy a sürgısségi ellátásban résztvevık – jogszabály alapján – csak mőszakozás formájában láthatják el munkájukat, míg a fekvıbeteg részlegek ügyeleti ellátása a klasszikus ügyeleti formában is megengedett. Ez a kettısség a napközbeni munkában komoly szervezési tevékenységet kíván meg. Objektív gazdasági elemzéseket még nem lehet készíteni. Az azonban tény, hogy sürgısségi ellátás eddig is volt a kórházban, tehát a feladat változatlan, csak most egy magasabb technikai színvonalú, önálló épületben, struktúrában zajlik mindez. Ennek vannak üzemeltetési többletköltségei, de a betegellátás költségeit sem fedezi a jelenlegi finanszírozás. Többek között a baleseti sebészetben a 48 órán belül mőtétre kerülı sérültek „csillagos” HBCS-jével nem rendelkezünk. A világon mindenhol megnıtt az igény a sürgısségi ellátás iránt, így nálunk is számítani kell erre, hiszen az akut betegség nem csak azt jelenti, hogy súlyos vagy nemrég alakult ki, hanem azt is jelentheti, hogy a betegnek az adott pillanatban olyan panasza van, amely feltétlenül orvoslandó, mert ennek elmaradása esetén élete veszélybe kerülhet, vagy maradandó egészségkárosodást szenvedhet. Nyilván egy hatékony struktúrával és progresszív ellátórendszerrel, a kivizsgálás meggyorsításával és a terápia minél korábbi megkezdésével hatékonnyá tehetı a rendszer, ami a betegek szempontjából életminıségben mindenképpen és a kórház szempontjából pedig elıbb-utóbb költséghatékonyságban is mérhetı lesz. A jól szervezett sürgısségi ellátás jó a betegnek és az egészségügyi szakszemélyzetnek, s elıbb-utóbb a leegyszerősített és lerövidített betegutak – és bízzunk benne, a finanszírozás javulása – által költséghatékonyabb lesz az intézménynek is.
gyógyHÍRmondó
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
IN MEMORIAM
Dr. Batiz Anna 1936 - 2007 • Dr. Molnár Zoltán nyugalmazott osztályvezetı fıorvos Gyógyíthatatlan betegségben 2007. június 29-én — egy nappal a 72. életévének betöltése után — elhunyt dr. Batiz Anna radiológus fıorvos. Barátai és munkatársai Anikónak szólították. Több mint négy évtizedes orvosi pályafutását a Vas Megyei Kórházban kezdte, és megszakítás nélkül ott is fejezte be. Szekszárdon született, 1963-ben avatták orvosdoktorrá, 1967-ben röntgenológiából szakképesítést szerzett. 1976-ban adjunktussá, 2003-ban fıorvossá nevezték ki. „Kiváló munkáért” és „Vas Megye Önkormányzata Szolgálatáért Egészségügyi Tagozata” kitüntetetésben részesült. Mindkét kitüntetés becsületes munka bıven megérdemelt elismerése volt. 1966. augusztusában az országos szakmai felügyelettel megbízott intézet ellenırzése során mostoha röntgendiagnosztikai körülményeket talált. A felvett jegyzıkönyv alapján a Vas Megyei Kórház röntgenosztályán 4 orvos, dr. Álmos Sándor fıorvos és 3 szakképzetlen segédorvos dolgozott. A segédorvosok között volt dr. Batiz Anna is. Megjegyzendı, hogy ebben az idıben a Markusovszky Kórház hazánk egyik legnagyobb ágyszámú egészségügyi intézménye (1326 ágy) volt. A szemle a megyei kórházak közötti összehasonlítás során csupán néhánynál tapasztalt hasonló súlyosságú személyi, tárgyi és szakmai elmaradást. Errıl a szintrıl indult a röntgenosztály, és fejlıdött a mai, modern szakmai feltételekkel rendelkezı radiológiai osztállyá. Ebben az úttörı munkában és annak sikerre vitelében dr. Batiz Anna is alapvetı szerepet játszott. A járóbetegek szakellátását biztosító rendelıintézet röntgenrészlegében három évtizeden át dolgozott. Neve egyet jelentett a rendelıintézeti röntgennel, a rendelıintézeté (a RI) pedig dr. Batiz Anikóéval. A betegforgalmi adatok alapján ezen idıszak folyamán mintegy 600.000 beteget látott el, Vas megye lélekszámának kétszeresét !
Orvosi tevékenységébe belevitte szívétlelkét, magatartása példamutató volt. Alaptermészetét a betegekkel való együttérzése határozta meg. Szerette a betegeket, köztük érezte jól magát. Jó szakember, a hagyományos röntgenológia sokat tapasztalt markáns képviselıje volt. Egyéniségének jellemzıit kutatva élete és munkája tükrében, egyértelmően mindent háttérbe szorított az a szembeszökı vonása, hogy neki az élet és a munka egyet jelentett, a munka embere volt. Munkája volt az élete és a munka éltette. Munkája volt az, melyben lelke feloldódni látszott, és melyben kielégülést talált. A betegek ellátását mindig erkölcsi és szakmai kihívásnak tekintette. A lelkiismeretes ember példaképe volt. Mindennapi tevé-kenységében igényes volt önmagával és munkatársaival szemben is. Konfliktusainak nagy része is ebbıl keletkezett. Ha kellet — munkaerıhiány esetén — „cipelte a zongorát”. Szükség esetén asszisztensi feladatokat is ellátott. Kevesen gondolták, de sokan tapasztalták, hogy milyen nagy erı lakozott ebben a törékeny nıben. Szorult helyzetekben segítségére mindig lehetett számítani, akkor is, ha az a saját érdekeit korlátozta vagy sértette. Visszagondolva, segítıkészségével nem ritkán vissza is éltünk. Az unatkozást egyáltalán nem, a nyugalmat alig, a pihenést csak mint kényszerőséget ismerte. Nem tudott nyugodni akkor sem, mikor a papíron „nyugalomba vonult”. A kórházban hiány volt radiológusban, megkérték, és İ örömmel dolgozott tovább. Magányosan élı, zárkózott, szerény, rendkívül érzékeny ember volt. Kevesen voltak, akiket közel engedett magához. Szerette a szépet a mindennapi életben és a természetben is. Sokat olvasott, széles látókörrel rendelkezett és ha tehette utazott. A világ eseményeit naprakészen követte. Mindenrıl volt saját véleménye, melyet társaságban sem rejtett véka alá. Igényelte az igazságot, elvárta, hogy vele szemben is igazságosak, igazmondók legyenek. Kemény vitapartner volt, ha vélt vagy valós igazát védte. Tavaly tavasszal elsötétült az ég. Súlyos klinikai tünetekkel kórházba került. Az elvégzett vizsgálatok rosszindulatú, a tudomány jelen állása szerint gyógyíthatatlannak tartott betegséget állapítottak meg. A baljós hírt nagy lelki nyugalommal fogadta. Áttekintette betegségérıl szóló szakirodalmat, amely a gyógyulást tekintve egyértelmően rosszat jó-solt. Orvosainak korrekt tájékoztatása, néhány kollégája véleményének kikérése után döntött. Az elıre való menekülést választotta: „Ha nem sikerült eddig senkit sem meggyógyítani, én meg fogok gyógyulni”. Elvesztése csak idı kérdésének tőnt. Visszajött ! Letépve oxigén maszkját, suttogva közölte: „Azért sem halok meg!” Állapota rohamosan javult. Tünet- és panaszmentessé vált. Már néhány hét után dolgozni akart. Elfogadta, hogy nem érezné annyira magányosnak magát, ha megtanulna internetezni. A két évvel 6
korábban vásárolt, vadonatúj számítógépét segítséggel használatba vette. Megtanulta a szükséges alapvetı ismereteket, a szövegszerkesztést, az elektronikus levelezést, az internet használatát. Boldogan újságolta, hogy virtuálisan körülnézett a kórházban. Sorra látogatta az osztályok honlapjait. Beszámolt a világ híreirıl. Mielıbb munkába akart állni. Ezirányú kérdéseivel, kéréseivel folyamatosan „bombáz-ta” orvosait. Féléves panaszmentesség után ismét „leszakadt az ég”. Betegsége kiújult. A korábban tapasztaltak alapján, a kórjóslat tudatában vállalta a további kezelést: „A megkezdett úton végig kell mennem!” Hısiesen harcolt, rendületlenül hitt gyógyulásában. A gyilkos kór gyızedelmeskedett. Méltósággal halt meg. Megidézve, megelevenítve dr. Batiz Anna emlékét, úgy érezzük mindnyájan, hogy légies alakjával, szelíden derős mosolyával velünk van most is. Gazdagabbak
Csermelyiné Berger Judit
• Józsa Katalin osztályvezetı gyógytornász Ismét eltávozott közülünk egy olyan ember, aki mint élı történelemkönyv tudott kórházunk régi mőködésérıl, eseményeirıl sokat mesélni. Jutka néni, Csermelyiné Ber-ger Judit fizikoterápiás képesítését Németországban szerezte, ahonnan 1941ben tért haza. Sajnos nem sokáig kamatoztathatta tudását, 1944-ben Auschwitzbe deportálták, ahonnan csak a háború vége után jött haza, elıször Budapestre, majd Szombathelyre. Munkáját ezután kezdte kórházunkban, ahol évtizedekig a fizikoterápia szaktekintélyeként tevékenykedett. Nagy szakértelemmel végezte az elektroterápiás kezeléseket, masszázsok alkalmával ügyes kezét mindenki dicsérte. Büszke volt a Klapp-féle kúszóiskola elsajátítására, mellyel a tartáshibás gyermekeken segített. A Fizikoterápia akkor a II. s z á m ú (baleseti) Sebészeti Osztályhoz tartozott, Jut-ka néni munkájára a rehabilitáció folyamán mindig számítottak. Oktatói tevékenységet is folytatott, tanította a fizikoterápiás asszisztenseket és az ápolónık képzésében is részt vett. 1971-ben ment nyugdíjba, ezt követıen gyógymasszırként tevékenykedett. Igényes volt munkájára, örömmel adta át tudását másoknak. Mindig segíteni akart a rászorulóknak, még betegsége idején is.
gyógyHÍRmondó
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
Dr. Perlaky Petra 1978 - 2007 • Dr. Szupera Zoltán osztályvezetı fıorvos
2007. július 26-án hozzátartozói, rokonai, barátai, és munkatársai vettek végsı búcsút dr. Perlaky Petrától, a Neurológiai Osztály fiatal orvosától. Dr. Perlaky Petra 1978. március 20án született Szombathelyen. Ebben a városban nıtt fel. A Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Karán folytatta. 2002ben szerzete meg az orvosi diplomát. A végzés után a Markusovszky Kórház Neurológiai Osztályán dolgozott, kezdetben rezidensként, majd 2005-tıl szakorvosjelöltként. Akik ismerték és nyomonkövették a pályáját, valamennyien tanúsíthatják, hogy dr. Perlaky Petra különösen tehetséges orvos volt. Annak ellenére, hogy még közel egy év választotta el a szakvizsgától, már birtokában volt mindannak a tudásnak és alapvetı ismeretanyagnak, ami az önálló gyógyító munkához szükséges. Minden feladatát lelkiismeretesen, precízen és magas szakmai szinten látta el. Napi munkája során emberileg is példát mutatott. A gyógyító munkáját mindig embercentrikusan végezte. Ha kellett, akkor lelki támaszt is nyújtott a betegeknek. Szerette a betegeket, és a betegek is szerették ıt. Mindig nagy örömet okozott neki, ha gyógyultan vagy javultan tudta hazabocsátani a betegeit. Dr. Perlaky Petra fogékony volt az új dolgok iránt. Öröm volt látni és tapasztalni azt a nagy érdeklıdést és tudásvágyat, amit az orvostudomány, ezen belül az ideggyógyászat iránt mutatott. Fiatal kora ellenére már magabiztosan és magas szinten tartott elıadásokat tudományos rendezvényeken. Nagyon készült az orvosi hivatásra. Az elıírt gyakorlatok egy részét fáradtsá-
got és energiát nem kímélve Szombathelytıl, családjától távol, az ország legnívósabb intézeteiben töltötte azért, hogy a szakmáját a lehetı legjobban megtanulja. Hatalmas szorgalommal készült a szakvizsgára, és már azt tervezte, hogy szakorvosként az ideggyógyászat melyik szakterületén fejlessze tovább a tudását. Olyan orvos volt, aki nem csak mővelte, hanem szerette is a hivatását, és nagyon sokat tett érte. Mély meggyızıdésem, hogy egy sikeres, és nagyon magas ívő pálya állt elıtte. Három dolgot tartott a hobbijának, autóversenyzés, síelés, olvasás. Mindez jól mutatja, hogy a tehetsége sokoldalú volt. És mindehhez egy vidám, szeretetreméltó, lelkiismeretes, tennivágyó, ugyanakkor szerény és szüleit, valamint családját nagyon szeretı ember társult. Ez a nagyszerő élet ért véget tragikus hirtelenséggel 29 éves korában. Az ember életére és halálára érvényes az a mondás, hogy az ember csak akkor hal meg teljesen és igazán, ha mindenki elfelejtette és nincs már egyetlen ember sem, aki emlékezne rá. Dr. Perlaky Petra emlékét a Markusovszky Kórház és a Neurológiai Osz-
Szabó Károly 1938—2007 • Henits Imre orvosi mőszertechnikai csoportvezetı
A Markusovszky Kórház dolgozói megdöbbenéssel értesültünk arról a szomorú hírrıl, hogy nyugdíjas kollégánk, Szabó Károly 2007. szeptember 6-án elhunyt. Reménykedtünk abban, hogy súlyos betegségébıl ha lassan is, de felépül. Sajnos nem így történt. Szabó Károly 1938-ban született Szombathelyen. 1956-ban érettségizett, 7
1958-ban elektromőszerészi, 1967-ban általános gépésztechnikusi végzettséget szerzett. Az egészségügy szolgálatában 1960. február 6-án kezdett dolgozni. Elvégezte a röntgenkészülékek javításához szükséges szaktanfolyamot és nyugdíjazásáig e-zen a területen tevékenykedett. Munkáját mindig maximális odaadással és lelkesedéssel végezte, a sokszor felmerülı nehézségek ellenére is. Szakmai tudásával hozzájárult a rábízott készülékek folyamatos, üzembiztos mőködéséhez. A kórházi dolgozók bármilyen mőszaki problémával fordulhattak hozzá, lehetıségeihez képest mindenkinek segített. Neve nemcsak a kórházban lett fogalom, hanem szinte az egész Dunántúlon, hiszen a röntgenkészülékek javítása egyet jelentett vele. 1981-ben nevezték ki az Orvosi Mőszertechnikai Csoport élére. A beosztott munkatársaival mindig emberséges, megértı volt. A csoportban dolgozók nagy tudású, lelkiismeretes, de ugyanakkor szigorú, következetes, a munkában hanyagságot nem tőrı fınöknek ismerhették meg. A kezdı munkatársakat beavatta a szakma fortélyaiba, a megszerzett tudását örömmel adta tovább. Oktatóként részt vállalt a röntgenasszisztensi képzésben. A Radiológiai Osztály dolgozói közül nagyon sokan mondhatják magukat a tanítványának. Szaktudását, munkáját számtalan elismeréssel jutalmazták. Ezek közül jelentısebbek: 1985-ben Igazgatói Dicséret, 1987-ben Kiváló Munkáért kitüntetés, 1995-ben Orvosigazgatói Dicséret, 1997-ben Vas Megyei Közgyőlésé-nek az Önkormányzat Szolgálatáért Kitüntetés Oklevél és Emlékplakettje Egészségügyi Tagozat, 2003-ban a Kórház Kiváló Dolgozója. 2003-ig dolgozott a kórházban, de kapcsolata ezután sem szőnt meg a kollégáival, hiszen a felmerülı problémák megoldásában bármikor fordulhattak hozzá segítségért, amit azonnal meg is kaptak. Nyugdíjasként is szinte naponta belátogatott a kórházba, hiszen szeretett felesége halála után második otthonának tekintette azt. Kedves Karcsi ! Nehéz elhinni, hogy többé nem vagy jelen hétköznapjainkban. Hiányoznak a baráti beszélgetések, jó humorod. Szállóigévé vált mondataid nap
gyógyHÍRmondó
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
SEMMELWEIS ÜNNEPSÉG • 2007 2007 • Dr. Baráthné Kerekes Ágnes vezetı oktatási menedzser Semmelweis Ignác születésnapja emlékére és tiszteletére idén is — június 28-án — ünnepséget szervezett kórházunk. A Romhányi-teremben meghívott ünnepi közönséget elsıként Prof. Dr. Márkus Béla az Általános, Ér- és Központ Szeptikus Sebészeti Osztály osztályvezetı fıorvosa, a Tudományos Bizottság titkára köszöntötte. Emlékezı szubjektív gondolatai — túl azon, hogy még sok a tisztázatlan kérdés Semmelweis életútjában — nem nélkülözték a napi aktualitásokat sem. Levezetı elnökként átadta a szót Prof. Dr. Oroszlán Györgynek, a Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály osztályvezetı fıorvosának, a Berzsenyi Dániel Fıiskola tudományos rektorhelyettesének, aki ünnepi elıadásával új és érdekes megvilágításban ismertette a magyar tudós hányatott szakmai és privát életének meghatározó mozzanatait. Beszédét azzal kezdte, hogy volt idı, amikor nem szívesen emlékeztek az „Anyák megmentıjére”, hiszen móresre tanított és bizonyította, hogy a gyógyítás helyett az orvosok őzik halálba a betegeket. Meg nem értettségének legfıbb okai között szerepelt, hogy a nagy felfedezés jelentıségérıl, a gyermekágyi láz okáról és magyarázatáról nem adott tudományos közlést, nem publikálta azokat idıben és hatékonyan. Igazi kultusza csak a múlt század eleji esztendıkre tehetı. Késıbb a tankönyvekbe bekerült a neve, élettörténetébıl filmet, könyvet készítettek. Rávilágított arra, hogy a mai kollégák számára fontos üzenetet hordoz Semmelweis életútja és munkássága. A betegek szolgálata, a jelenségek okainak szüntelen keresése, a tudás másokkal való megosztása, az igazság melletti kiállás ma is egyetemes elvárás. A következıkben Dr. Lakner László fıigazgató fıorvos elismeréseket adott át az ünnep alkalmából. A Kórház Kiváló Orvosa elismerésben részesült Dr. Grasselly Magdolna neonatológus fıorvos, Dr. Pánykó Éva fıorvos, Dr. Horváth Boldizsár, a fıigazga-
tó fıorvos tudományos és oktatási helyettese, Dr. Schneider Ferenc osztályvezetı fıorvos és Dr. Horváth Sándor szülésznıgyógyász adjunktus.
A Kórház Kiváló Szakdolgozója elismerést kapott Simon Ferencné osztályvezetı ápoló, Horváth Istvánné osztályvezetıhelyettes ápoló, Somfalviné Zimits Ilona csoportvezetı asszisztens, Barti Péterné osztályvezetı ápoló és Kovács Gáborné ápoló. A Kórház Kiváló Dolgozója elismerést Szegedi Mária gazdasági vezetı, Kutorné Kopcsándi Erzsébet referens, Tóth Mária elıadó, Bosits Szilvia pénzügyi elıadó és Kocsis Dezsıné bérgazdálkodási elıadó kapott. A 2007. június 16-i autóbusz-baleset lengyel sérültjeinek ellátásában végzett lelkiismeretes munkájáért Fıigazgatói Dicséretben részesült Dr. Bauer Ottó traumatológus adjunktus, Dr. Vándor Balázs traumatológus szakorvos, Dr. Hepp Balázs traumatológus rezidens orvos, Dr. Füredi Árpád mellkassebész adjunktus, Dr. Köves Ilona intenzív és aneszteziológus szakorvos, Dr. Kovács András intenzív és aneszteziológus szakorvosjelölt, Zsoldos Ferencné csoportvezetı ápoló, Németh Erika ápoló, Dallosné Németh Orsolya ápoló, Simon Zsuzsanna ápoló, Lakos Ferencné ápoló, Kecskés Zsuzsanna intenzív ápoló, Braun Erzsébet intenzív ápoló, Nagy Csaba röntgenasszisztens, Barta István röntgen segédasszisztens, Nagy András röntgenasszisztens, Pintér Lászlóné laborasszisztens, Bernáth Tiborné laborasszisztens és Kovácsné Hámori Gyöngyi orvosírnok. Az eddigi lelkiismeretes és jó munkavégzé-
sükért ugyancsak Fıigazgatói Dicséretben részesültek Kajcsos Lászlóné gondnok, Póczáné Veres Judit pénzügyi elıadó, Kiss Tamás gépkocsivezetı, Standi István betanított munkás és Kovács Ágnes közbeszerzési elıadó. Végleges nyugállományba vonulása alkalmából a kórház vezetése a Fıigazgatói Dicsérettel köszönetét fejezte ki Dr. Garai Márta fıorvosnak azért, hogy amikor a Pszichiátriai Osztály nehéz személyi feltételek közé került, munkájával segítette a pszichiátriai ellátás talpraállítását. A Dr. Tiroler Zoltánné elismerı oklevelet és az ezzel járó 105 ezer forintos jutalmat az idén Szilvágyi Imréné takarító, Németh Józsefné segédápoló és Kocsis Lászlóné segédápoló kapták. Címzetes kórházi fıorvos kinevezést kapott Dr. Garda Károly házi 8
gyermekszakorvos, Dr. Németh János fül-
orr-gégész szakorvos, Dr. Vágó Attila háziorvos és Dr. Pusztai Szilveszter háziorvos. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Országos Szervezete a Semmelweis-nap alkalmából elismerésben részesítette Maga Ilona és Horváth Anna ápolókat. Dr. Lakner László külön köszöntötte Máté Péter fımérnököt, aki az Egészségügyi Minisztériumban szervezett Semmelweis emlékünnepségen Pro Sanitate emlékérmet kapott. Az ünnepi program további részében a Kardiológiai Ambulancia ünnepélyes átadása következett, ahol hat vizsgálóhelyiséget és be-tegöltözıket alakított ki, illetve klímaberendezést szereltek fel. Csúcsminıségő szív-ultrahang készülékkel bıvült a gép-, mőszerellátottság. További korszerő eszközbeszerzések folyamatban vannak. Az avatóbeszédet Horváthné Stukics Er-zsébet a Vas Megyei Közgyőlés Egészségügyi, Szociális és Gyermekvédelmi Bizottságának elnöke tartotta. „Ismét együtt dobban a szív” — kezdte mondanivalóját. Az elızményeket említve elmondta, hogy 2005-ben magalkotott Vas Megyei Szívprogram magvalósításában több szervezet — Vas Megyéért Egyesület, Szív Egyesület, ÁNTSZ Vas Megyei Intézete, települési önkormányzatok — tenniakarása nyilvánult meg a hazánkat és megyénket súlytó szívrohamjárvány és a betegek iránti elkötelezettség miatt. A megelızı tevékenység, a szívérrendszeri betegségben szenvedık kezelési lehetıségének komplex javítása során a Markusovszky Kórház is egyre intenzívebb részese a Szívprogram kiteljesedésének. A célok között szerepelt a kardiológiai járóbeteg szakellátás, a szakambulancia bıvítése is. A betegek nagy száma, a vizsgálatok nagyságrendje indokolta a fejlesztést, a hosszú várakozási idı mérséklését.
gyógyHÍRmondó
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
Elsősorban a beteget szolgálni
Kulcslyuk sebészet sebészet • Prof. Dr. Márkus Béla osztályvezetı fıorvos Engedjenek meg számomra két szubjektív megjegyzést. Semmelweis friss diplomás orvosként 1844-1850 között Bécsben az Allge-meines Krankenhausban a szülészeti klinikán dolgozott, amely intézményben és jogutódjában a bécsi új klinikai tömbben 150 évvel késıbb öt hónapot tölthettem el, illetve azon a budapesti orvosegyetemen végeztem, amely tanulmányaim alatt 1969. november 7-én vette fel a Semmelweis nevet. Jól ismertem azt a hierarchikus berendezkedést, gyakorlatot — amely mivel tanait nem ismerték el — Semmelweisnek sok keserőséget okozott. Klinikai fınöke, Johann Klein profeszszor és az egyetem rektora, Anton von Rosas gáncsoskodása lényegében ellehetetlenítette munkáját. Ennyi idıvel késıbb nehéz megállapítani, hogy elıjáróit sértett hiúság, irigység, vagy meg nem értés vezette-e. Tulassay Tivadar professzor, a SOTE rektora az Orvosi Hetilapban ( 2005, 146, 277 l.) a Semmelweis szobor avatása alkalmából tartott beszédének publikációjában megjelölte azokat a tulajdonságait az egyetem névadójának, amelyek követését a fiatal orvosgeneráció számára követendınek gondolt. Visszatérve az osztrák-német hierarchikus berendezkedésre, talán a jelenleg folyamatban lévı reformok elı fogják segíteni a hazánkban is sok helyen követett gyakorlat lebontását. Úgy gondolom, közelíteni fogunk az angol liberálisabb kollegiális viszonyok felé. Talán a teljes liberalizmus sem lenne helyes. Feltételezhetı, hogy az ideális állapot a két véglet között van. Egy biztos, hogy mindkét területen járva külföldön azt tapasztaltam, hogy a vezetı pozíciókra való kiválasztásnál nagyok a követelmények (mőtéti tevékenység, tudományos munka, t u d o má n yo s fo ko z at ). A fi a t a l orvosgeneráció tagjai itthon és külföldön akkor érhetik el céljaikat, ha a Semmelweisre jellemzı „jó értelembe vett törtetés”, meg nem alkuvás, szorgalom, lelkiismeretesség, kitartás és megszállottság megvan, vagy meg lesz bennük. Semmelweis halálának körülményeit még ma is vizsgálják. Lakner László fıigazgató fıorvos is utalt közleményében, hogy nem tisztázott az egyébként baráti köréhez tartozó Balassa János híres sebész és kórházunk névadójának, Markusovszky Lajosnak a szerepe abban, hogy Semmelweis volt barátja, Ferdi-nand Hebra által vezetett bécsi idegklinikára került. Kérdés, hogy az ottani bántalmazásban, vagy egy elıtte szerzett seb elfertızıdését követı sepsisben halt-e meg. Semmelweis rögös életpályája kicsit emlékeztet korunk új modern sebészeti eljárásának, a laparoszkópiának a bevezetéséhez. Böblin-genben Mühe 1985. szeptember 27-én végezte emberen az elsı laparoszkópos cholecystec-tomiat. Mikor az
• Prof. dr. Oroszlán György osztályvezetı fıorvos
elsı mőtéti eredményeirıl Münchenben a Német Sebésztársaság 103. Kongresszusán beszámolt, az elıadás nem váltott ki jelentısebb visszhangot, sıt bírálatokat kapott. A sebészek Semm nıgyógyászt is támadták, aki laparoszkópos appendecto-miát végzett. A fentiek ellenére az új módszer, a „kulcslyuk sebészet” néhány év alatt alapjaiban változtatta meg az eddigi sebészeti gyakorlatot. A francia Mouret, Dubois, Perissat, az amerikai Mc Kernan, Saye munkássága sok követıre talált és néhány év alatt a laparo-szkópos cholecystectomia a cholelithiasis ke-zelésének standardjává vált. Akárcsak, mint Semmelweist az 1900as évek elején, Mühet is „rehabilitálták”, és érdemeit a Német Sebész Társaság emlékérem adományozásával ismerte el 1992. április 21-én. Köszöntımben részletesen nem térnék ki Semmelweisnek a szülészeti szakterületen elért úttörı eredményeire, de lényegében a folyamatokat helyesen állapította meg, és ha az általa használt „bomlott szerves anyag” megfogalmazást a baktérium szóval helyettesítjük, megállapításaival megelızte korát. Lis-ter és Pasteur asepsire és antisepsisre, illetve a baktériumok felfedezésére vonatkozó közlései Semmelweis munkásságának utolsó éveire esnek. Hová jutottunk azóta? Rendelkezésünkre állnak a bakteriális leoltások alapján készült antibiogrammok, korszerő antibiotikumok. Kórházunkban is mőködik Schneider Ferenc fıorvos vezetésével a nosocomialis sur-veillance, preoperativ antibiotikus protokollokat használunk, egyes antibokumokat szérummonitorozás alapján tudunk adni. A szükséges antibiotikumok adása azonban a fi-nanciális problémák miatt idınként dilemmát okoz. A ma egészségügyére a mercantofinanciális indíttatású, juralis kontrollú medicina jellemzı. Mindannyiunk elıtt ismertek az ágyszám csökkentésbıl, a teljesítményvolumen korlátból (TVK), az ügyeleti ellátás nehézségeibıl adódó problémák. Kórházunk ágyszáma annak ellenére csökkent, hogy feladatai nıttek. Amennyiben a management nem találta volna meg a megfelelı megoldást, véleményem szerint sebészeti osztályunkon az elmúlt három hónapban a feladat megoldhatatlan lett volna. A Sebész Szakmai Kollégium javaslatát a súlyponti kórházak ágyszámára vonatkozóan az Egészségügyi Minisztérium nem vette figyelembe és részben ez, részben a TVK drasztikus csökkentése vezetett három kol 9
Július 1-e Semmelweis születésének napja. Az ünneplés mellett ez az emlékezés ideje is. Nem mindig volt ez így. Volt, amikor nem szívesen emlékeztek rá. A család azért nem, mert kissé árnyékba borította tisztes polgári hírnevüket, illetlenül fel-hergelte a fél világ tudósait, aztán még illetlenebb módon elmegyógyintézetben halt meg. A barátok azért nem, mert nem voltak barátai. A magyar orvosok azért nem, mert szíven szúrta az egész orvosi rendet, azt tanította, hogy gyógyítás helyett épp az orvosok őzik halálba pácienseiket. A külföldi szülészek azért nem, mert könyvében és nyílt leveleiben igen erélyesen móresre tanította ıket. Ez volt a helyzet, amikor Semmelweis 1865-ben meghalt. Szánakozással, de megkönnyebbüléssel vették tudomásul korai halálát. Akik tanítását megértették, azok is megkönnyebbültek, nem nyugtalanította
tovább a lelkiismeretüket. Özvegye felvette a Szemerényi nevet, a szülıházakban elhanyagolták az aszeptikus prevenciót s ismét sőrőn haltak a gyermekágyas anyák. Az orvosok megfeledkeztek Ró-la, vagy úgy tettek, mintha nem emlékeznének rá. Két évtizedig tartott ez a dermedt hallgatás. Csodálatos módon a csend akkor tört meg, amikor az 1890-es évek elején a Bécs e-gyik köztemetıjébıl kihantolt földi maradványait a család hazahozatta. S ahogy a Rákóczi-kultusz akkor tetızött hazánkban, amikor a vezérlı fejedelem hamvait Rodostóból hazaszállították, kísérteties Semmelweis esete is. Az ı Thaly Kálmánja egy ifjú orvostörténész, Gyıry Tibor volt, aki sajtó
gyógyHÍRmondó alá rendezte mőveit, prioritási vitát kezdett, szép szobrot állíttatott emlékére, s bizonyította magyarságát. Egyszeriben emlékezni kezdtek rá itthon is, külföldön is, ám ez az emlékezés sem volt egyértelmő. Kezdetét vette az újra felfedezés, az ünneplés, egyben a félremagyarázás és átcsoportosítás. Bécs, miután a felfedezés ott történt, most már magának követelte az anyák megmentıjét. A Semmelweis-kultusz az 1905-1906os esztendıben kulminált. Ezt követıen neve bekerült a tankönyvekbe, de csak rövid pár mondattal, mert a gyermekágyi láz idıközben megszőnt fenyegetı rém lenni. Elsı életrajzírói életének eseményeit Aiszkhülosz tragédiájához hasonlítják, amelyben a fıhıs az istenek és a hatalmán kívül álló erık összeesküvésének esik áldozatul. Élettörténete érzelmes regény- és filmtéma lett. Még száz évvel halála után is sok olyan adat került napvilágra, amelyek új megvilágításba helyezték munkásságát és jelentıségét. De ennél többre volt szükség, meg kellett fosztani a Semmelweis képet a sallangoktól, amelyeket az idı rárakott, elevenné tenni az egyfelıl túlidealizált, másfelıl túl szimplává fakított képet, megtalálni Semmelweis illı helyét az orvoslás történetében. Nehéz feladat volt ez, hiszen túl sok titok vette körül alakját, sok rejtély tette homályossá mőködését. Semmelweis munkásságát jól ismerjük. 1847-ben az akkor alig 29 esztendıs fiatal orvos lángelméje felismert valamit, ami mellett a sokkal tapasztaltabb tanárok gyanútlanul elmentek. Felfigyelt arra, hogy a bécsi I. és II. számú klinika halálozási statisztikájában a gyermekágyi láz megdöbbentı különbséget mutat, az I. számú klinika terhére. Itt dolgozott tanársegédként a rendkívül lelkiismeretes munkát végzı Semmelweis. Ez a csupa szív és tépelıdı tanársegéd volt az elsı, aki felfigyelt a két klinika közötti alapvetı különbségre, ami magyarázatot is adott a halálozás közötti nagy eltérésre. Az I. számú klinikán medikusokat oktattak, akik a napot boncolással kezdték, majd tessék-lássék kézmosás után a szülınıket vizsgálták. A II. számú klinikán a bábákat képezték, akik nem boncoltak. Vagyis a segítı kéz vitte a halálos mérget a szervezetbe, hiszen az utcán szültek között rendkívül ritka volt a gyermekágyi láz. Akkor az okot kell megszüntetni, jelen esetben olyan alapos tisz-tálkodással, amely mentesít a bomlott állatszerves anyag bajt okozó hatásától. A klórvizes kézmosásban azt meg is találta, addig kell sú-rolni a kezet, míg síkossá és szagtalanná válik. Az eredmény nem maradt el, a rettegett rém egyre ritkábban látogatta az I. számú klinika szülıszobáit is, a nagy kérdés megoldottnak látszott. Nem ez történt azonban. Tanársegédi kinevezését nem hosszabbították meg, majd magántanári kinevezését is megakadályozták. Rengeteg támadás érte, nehezen fo-gadták el a fiatal orvos új tanait.
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r Becsapta maga mögött az ajtót, és otthagyta Bécset. Mi lehetett az oka, hogy ez a zseniális felismerés nem kapta meg az azt megérdemlı figyelmet? Hol történt a legnagyobb mulasztás Semmelweis esetében? A közlés súlyos késedelmével. Elhangzottak ugyan nagyszerő elıadások a gyermekágyi láz megelızésérıl, de ez kevés volt. Mindent el kellett volna követnie a számok könyörtelen törvényeivel bizonyítható igazának sorozatos publikálása érdekében. Egyik folyóiratnál sem próbálkozott, pedig tudnia kellett volna, hogy bármilyen nyilvánvaló tudományos igazság csak publikálással kerülhet a köztudatba. Tíz évnek kellett eltelnie, míg végül 1858-ban magyarul, 1861-ben pedig németül is közölte tanait. Ezt a hibáját maga Semmelweis is be-ismerte késıbb. Az 1860-ban megjelent korszakalkotó mővének elıszavában így írt errıl: „Az idık folyására véltem bízhatni, hogy az igazság utat törjön magának. De ebbeli reményem 13 esztendın át nem ment teljesedésbe” Pedig az igazságért harcolni kell, mert gyakran a sokszor elismételt hazugságot hiszik el az emberek. Semmelweis elküldte könyvét minden nevesebb szülészprofeszszornak és a külföldi tudományos testületeknek. Türelmetlenül várta a kritikákat. Hamarosan érkeztek is, de azok zömmel elutasítóak, némelyike lekicsinylı volt. Kapott azonban biztató elismerı szavakat is. Kugelman hannoveri nıorvos így fejezte ki Semmelweis iránt érzett megbecsülését: „Csak nagyon keveseknek jutott osztályrészül, hogy az emberiségnek igaz, nagy és állandó hatású szolgálatot tehessen, és a világ — kevés kivétellel — jótevıit mindig keresztre feszítette, vagy elégette”. Késıbb, mintegy vigasztalásul Heinét idézve így folytatja: „..amikor Pithagoras felfedezte ismert tételét, 100 ökröt áldozott. Azóta félnek az ökrök az igazságtól” De az ilyen hangú levél volt a kevesebb. Ekkor írta meg híressé vált nyílt leveleit, amelyekben elkeseredett, sokszor támadó hangnemben egyáltalán nem kímélte nagytekintélyő ellenfeleit. De sajnos ezek a levelek még híveinek egy részét is elriasztották. A levelek megírásának miértjére ı maga válaszol: „Nincs egyéb mód számomra, hogy véget vessek a gyilkolásnak, mint ellenfeleim kíméletlen leleplezése: akiknek helyén van a szíve nem fog megróni érte, hogy ehhez az eszközhöz nyúlok”. İ, aki egész lelkével győlölte a hazugságot, aki soha nem volt tekintettel arra, hogy árt-e azzal magának, ha megmondja az igazat, nem választhatott más módot, mint hogy nyíltan szemébe vágja igazságát kora akár leghíresebb szakembereinek is. Semmelweis is azok közé a tudósok közé tartozik, akik életükben nem kapták meg a nekik járó elismerést. A hálás utókor a legnagyobb magyar orvosként, az anyák megmentıjeként emlegeti. Életével és munkásságával mit üzen a mai kollégáinak Semmelweis? Azt, hogy az orvos mindig és elsısorban 10 a beteget szolgálja. Hogy ne nyugodjunk bele a ma vál-
Csúcstalálkozó a politikában, és „csúcstalálkozó” a szakmában szakmába n • Dr. Kıfalvi István intézetvezetı fıorvos 2007. augusztus 16-a ismét egy fontos mérföldkı volt kórházunk életében. Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyőlés elnöke és Dr. Ipkovich György, Szombathely megyei jogú város polgármestere munkatársaikkal, frakcióvezetıkkel és szakpolitikusokkal fehér asztal mellett ültek le a város és a megye kapcsolatában — az utóbbi idıben — feszültségeket és félreértéseket okozó kérdések tisztázásához. A munkaebéd során — ahol jelen volt a kórház menedzsmentje is — a város politikusai kifejtették, ragaszkodnak ahhoz, hogy a kórház székhelye ismét Szombathelyen legyen. A megyei vezetés pedig azt a javaslatot tette, hogy három helyet biztosítanak a város számára az intézményirányító konzultatív tanácsban, melynek elnökét is a város delegálná. A kórház részérıl a fıigazgató fıorvos elmondta, hogy minden segítséget fontosnak tart, ami a kórház mőködését elıreviszi és ezért is támogatja, hogy a megye és a város egy együttmőködésben megállapodjon. Végezetül az a megegyezés született, hogy a megye és a város elsı számú vezetıi leülnek egymással és olyan megállapodásra törekednek, melynek egyedüli célja a kórház további fejlesztésének a közös támogatása. Ezt követıen a politikusok és a kórház vezetése közös bejáráson vett részt a Sürgısségi Tömbben. A nap ezen fontos politikai eseményére a mentıhelikopter elsı leszállása tette rá a koronát. A Légimentı Kht ügyvezetı igazgatójával, dr. Túri Péterrel való egyeztetést követıen, megtörtént az elsı próbaleszállás. A Sármellékrıl felszállt helikopterrel most csak a személyzet érkezett, beteget még nem hoztak. A gép 14 óra 20 perckor landolt a Sürgısségi Tömb tetején. Dr. Kunetz Zsombor orvosigazgatót és munkatársait a kórház fıigazgatója, a megye és a város vezetıi fogadták. Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyőlés elnöke, Dr. Ipkovich György, Szombathely polgármestere és Dr. Lakner László fıigazgató fıorvos átadta a kórház engedélyét a leszállóhely használatára, és ettıl kezdve hivatalosan is leszállhatnak itt a mentıhelikopterek. Az országban a mi kórházunk a második, amely a tetın tudja fogadni a légiszállítást bonyolító gépeket. A protokolláris eseményt követıen rövid szakmai bemutató és konzultáció következett. Dr. Kunetz Zsombor és kollégái elismerıen nyilatkoztak mind a jól megközelíthetı leszállóhelyrıl, mind a tömb infrastruktúrájáról. Azt hiszem mindenkit — politikust és dolgozót egyaránt —
gyógyHÍRmondó
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
A teljesítmények alakulása • Dr. Kovács Lajos, a Kontrolling és Informatikai Osztály osztályvezetı fıorvosa 2007. április hónaptól jelentıs változások történtek a magyar egészségügyben és ezen belül kórházunk életében is. Intézményünk aktív ágyszámát a korábbi 1055-rıl 857-re csökkentették. Ezzel párhuzamosan sajnos az intézmény által lejelenthetı, elszámolható súlyszám — HBCs (Homogén Betegség Csoport) — mértékét is szinte hasonló arányban csökkentették. Mindez annak ellenére következett be, hogy megszőnt a Sárvári Kórház és a megyében egyedül csak a Markusovszky Kórház kapott súlyponti minısítést. A TVK (Teljesítmény Volumen Korlát) meghatározása az intézmények számára azt jelenti, hogy az „elıre” meghatározott súlyszám felett bármennyit is jelentünk le, bármennyivel is több eset ellátása történik meg, az OEP nem fizeti ki az ellátott eseteket. A TVK meghatározása mind a járóbeteg ellátásoknál érvényes német pontok esetében, mind pedig a fekvıbetegek lejelentésénél meglévı HBCs esetén meghatározásra került. A súlyszámok új meghatározása azt eredményezte, hogy a tavalyi évben átlagosan havonta ellátott 3600-3700 beteghez tartozó 3700-3800 súlyszámhoz képest az idén áprilistól szeptemberig átlagosan 3360,48 súlyszám került meghatározásra. A finanszírozási év októbertıl szeptemberig terjedı idıszak (mivel a kifizetés, a pénz átutalása 3 hónapos csúszással történik, így a beérkezés idıpontja pénzügyileg januártól decemberig terjed) második fele, az áprilistól szeptemberig terjedı idıszak súlyszám és német pont értéke havi bontásban is meghatározásra került. Az érdekesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az érvényes TVK-át április végén kapta meg intézményünk, és azóta is két alkalommal történt utólagos módosítás, változtatás. A havi ingadozás eloszlása azt eredményezte, hogy a legmagasabb TVK-át májusban kaptuk, míg a legalacsonyabb érték a fekvıellátásoknál a módosítások után a 2700-at alig haladta meg augusztus hónapban. Így a pontos tervezés eleve lehetetlenné válik. Lehetetlen még azért is, mert a kórházakban nem rádiókat, vagy játékokat állítanak elı kötött alkatrészekbıl, hanem emberekkel bánunk, betegeket látunk el, akik a legkülönbözıbb idıpontokban betegszenek meg, jutnak el az orvoshoz, a kórházakhoz. Másodszor az egyes esetek közötti összevonások, az intézmények közötti vándorlások, átfedések nem egy szabályos ciklust követnek. Ezek alapján egy bizonyos, általában
11
5-7 százalékos túltervezés az, ami megengedhetı, még kezelhetı. Azonban még az így történı tervezés alapján is látható volt, hogy bizonyos osztályok, szakmák ellátását nem lehet az átlagos mértékben csökkenteni. Az akut, illetve a daganatos betegek ellátását többek között a szülészeti és a gyermekgyógyászati ellátás biztosítása mellett garantálni kell. Így az elektív ellátást végzı osztályok teljesítményét nagyobb mértékben kellett csökkenteni. Ez azt eredményezte, hogy fıleg a szemészeten a szemlencsék, valamint az ortopédián a csípıprotézis elıjegyzéseinél fél évet is meghaladó elıjegyzési, illetve várólisták alakultak ki a mai napig. Áttérve néhány konkrét példa bemutatására, áprilistól vizsgálva, az intézményi TVK-át az elsı 3 hónapban csak 2-17 százalékban léptük túl a fekvı esetek tekintetében, míg a járó ellátásoknál 16-25 százalék körüli elmaradás mutatkozott. Júliustól azonban a szigorított költségkeretek, esetszám-súlyszám keretek ellenére jelentıs túllépés történt fekvı visszaigazolásnál (28 százalék), míg a járóbeteg ellátásnál a kért növelés, fekvırıl járóra történı átcsoportosítás ellenére még mindig 18 százalék feletti az elmaradás a TVK-tól. Augusztus hónapra hasonló túllépés jósolható a fekvı ellátásoknál, és szinte azonos a járó lejelentéseknél. Mindezek azt eredményezik, hogy a fekvı lejelentés 25 százalékot meghaladó „túllépése” várhatóan július és augusztus hónapokban együttesen kb. 200 millió Ft ki NEM fizetését eredményezi a fekvıbeteg ellátás oldalán, míg a járóbeteg ellátásnál a TVK el nem érésével kb. 60 millió Ft elérhetı bevételtıl esik el kórházunk. A tartósan „túlteljesítı” osztályok között említendı az Általános és Érsebészeti Osztály, annak ellenére, hogy júliusban, illetve augusztusban is a sürgıs és a daganatos ellátáson kívül alig látott el elektív esetet, és amit el is látott, azt fıleg a járó TVK terhére tette, növelve így az esetszámát, illetve német pontját. Jelentıs és tartós fekvı TVK túllép és látható a Gasztroenterológiai és Belgyógyászati Osztálynál is. Itt azonban a járó esetek növelésében, a fekvıbıl járóba történı átcsoportosításánál igazolhatók tartalékok. Az intézményi TVK túllépéséhez hozzájárult a Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály esetszám és súlyszám növekedése a haemodinamikai laboratórium, a katéteres vizsgálatok eseteivel. Itt jegyezném meg, hogy a többszöri miniszteri ígéretek, általánosan elhangzó nyilatkozatok ellenére nem történt meg a súlyponti kórházak, köztük a mi kórházunk ellátási spektrumához, szakmai tevékenységéhez történı TVK módosítás, súly-számrendezés sem. Összességében elmondható, hogy szeptemberben az osztályok számára felosztott TVK-ra, illetve a költségkeretekre jobban oda kell figyelni, az esetleges többleteseteket lehetıség szerint járóban kellene ellátni,
gyógyHÍRmondó
2 0 0 7 . s z e p t e mb e r
2007. június 1. - 2007. augusztus 31. 31 . BELÉPİK
JUBILEUM
ORVOSOK, EGYÉB DIPLOMÁSOK Dr. Pecze Tímea - általános orvos Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály Dr. Horváth Annamária - általános orvos Neurológiai Osztály Dr. Sümegi András - adjunktus Aktív és Krónikus Pszichiátriai Osztály Dr. Tolvaj Balázs - szakorvos Patológiai Osztály Dr. Berkics Katalin - általános orvos Sürgısségi Betegfelvételi Osztály Dr. Kósa Jenı - fıorvos Sürgısségi Betegellátó Osztály Dr. Nagy Eleonóra - jogi ügyintézı Szakmai Igazgatás Siposné Kis Zsuzsanna - gyógyszerész Intézeti és Közforgalmú Gyógyszertár Gyógytornász 1 fı Diplomás ápoló fı Ápoló fı Segédápoló 11 fı Segédasszisztens fı Orvosirnok 12 fı Boncsegéd fı Sterilezı fı
Ezúton is köszöntjük kórházunk azon dolgozóit, akik 2007. június - augusztus hónapban jubileumi jutalomban részesültek !
1 2 4
2
25 ÉVES
30 ÉVES
Udvardiné Varga Ildikó - általános aszszisztens
Gerencsér Ferencné - takarító
Urológiai Sebészeti Osztály - Urológiai Szakrendelés
Kondics Zoltánné - fizioterápiás asszisztens
Pulai Tivadarné - ápoló
Fizioterápiás Osztály
Általános Belgyógyászati Osztály
Gyenese Gyuláné - takarító
Radó Istvánné - diplomás ápoló
Szakmai Igazgatás
Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály
Pörneczi István - raktáros
Lencsák Károlyné - izotóp asszisztens
Raktárgazdálkodási Csoport
Nukleáris Medicina Osztály
Stéger Andrásné - mőtıs
Nagy Károlyné - leltárellenırzési csoportvezetı
Központi Mőtıszolgálat
Szakmai Igazgatás - Leltárellenırzési Csoport
Rozsnyai Erzsébet - ápoló
Takács Zoltánné - audiológiai asszisztens
Sürgısségi Betegellátó Osztály
Lakner Jánosné - takarító
Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Osztály Rehabilitációs Hallásvizsgáló Szakrendelése
Szülészet - Nıgyógyászati Osztály
Pécsi Ágnes - diplomás ápoló
Zsupos Antalné - ápoló
Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály
Tüdıgyógyászati Osztály
Csizmazia Antalné - intenzív ápoló
Molnárné Kocsis Magdolna - ápoló
Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztály
1
Krónikus Belgyógyászati, Geriátriai és Tüdıgyógyászati Osztály
1
Nagyné Burka Valéria - egyetemi okleveles ápoló Általános Belgyógyászati Osztály
Szétag Andrea - osztályvezetı ápoló
KILÉPİK ORVOSOK, EGYÉB DIPLOMÁSOK Dr. Csókay András - osztályvezetı fıorvos Idegsebészeti Osztály Dr. Kardos László - adjunktus Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály Dr. Görgényi Szabolcs - szakorvos Ortopédiai Sebészeti Osztály Dr. Unger Péter - szakorvos Ortopédiai Sebészeti Osztály Dr. Tárczy Csaba - szakorvos Reumatológiai Osztály Dr. Szerb János - szakorvos Reumatológiai Osztály Dr. Garai Márta - fıorvos Aktív és Krónikus Pszichiátriai Osztály Dr. Udvari Margit Csilla - adjunktus Gyermek- és Ifjúságpszichiátriai Gondozó és Szakrendelés Dr. Görög Balázs - általános orvos Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztály Horváth Erzsébet - gyógyszerész Intézeti és Közforgalmú Gyógyszertár Biró Andrea - pszichológus Aktív és Krónikus Pszichiátriai Osztály Gyuk Tamás - finanszírozási osztályvezetı Szakmai Igazgatás Asszisztens 4 fı Ápoló Gyógytornász 1 fı Segédápoló 5 fı Beteghordó 5 fı Takarító Betanított munkavállaló 2 fı Orvosirnok
Gasztroenterológiai és Belgyógyászati Osztály
Mersich Ibolya assztisztens
csoportvezetı
-
Gasztroenterológiai és Belgyógyászati Osztály
Molnár Lívia - laboratóriumi asszisztens Patológiai Osztály
Farkas Tivadarné - leltárellenır
Genetikai Laboratórium
40 ÉVES Dr. Horváth Zoltán - fıorvos Radiológiai Osztály
Papp Béláné - betanított munkás Központi Sterilezı
Joó Lászlóné - takarító Ortopédiai Sebészeti Osztály
Szántó Béláné - gyógyszertári asszisztens Intézeti és Közforgalmú Gyógyszertár
Szakmai Igazgatás - Leltárellenırzési Csoport
40 ÉVES NYUGDIJAZÁS
Székely Ákos István - röntgenasszisztens
Gyuk Tamás - finanszírozási osztályvezetı
Rehabilitációs Osztály - Szentgotthárd
Finanszírozási Osztály
Dr. Turay András - fıorvos Szülészet - Nıgyógyászati Osztály
FELHÍVÁS A Markusovszky Kórház vezetése és a Markusovszky Kórházért Alapítvány Kuratóriuma úgy döntött, hogy a nemrég elhunyt Dr. István Lajos professzor emlékére szobrot állíttat a kórház emlékparkjában. A költségek fedezetére a Kuratórium gyűjtést szervez. Kérjük mindazokat, akik tisztelték és szerették István professzort, adakozzanak az Alapítvány 11747006-20109431 számú számlaszámra, amelyet közvetlenül vagy a kórház Titkárságán keresztül beszerzett csekken lehet
8 fı
átutalni, illetve feladni. Minden forintot elfogadunk, és előre is megköszönünk. A befizetett összeg 20 százaléka az adóalapból leírható. VAS M EG YEI M ARKUSO VSZKY LAJO S ÁLTALÁNO S, REHABI LI TÁCI ÓS ÉS G YÓG YFÜRDİ KÓRHÁZ • EG YETEM I O KTATÓ KÓ RHÁZ l apj a
6 fı
A szerkesztıbizottság elnöke: Dr. Lakner László • A szerkeszıbizottság tagjai: Dr. Bátor György, Csuka Lajosné, Dr. Csiszár Adrienn, Dr. Gagyi Dénesné, Dr.Horváth Boldizsár, Dr.Káldy Zoltán, Dr. Király István, Dr. Kocsis Eszter, Miklósi H. Csaba, Molnár Erzsébet Felelıs kiadó: Dr. Lakner László Felelıs és tervezı szerkesztı: Miklósi H. Csaba Szerkesztıség: 9700 Szombathely, Markusovszky Lajos u. 3. Pf. 143, tel.: 94/312 172 Nyomdai munka: Miklósi H. Csaba • telefon:94/311-542 mellék:5152 • e-mail:
[email protected]
12
