gyógyHÍRmondó
2007. december
VAS MEGYEI MARKUSOVSZKY LAJOS ÁLTALÁNOS, REHABILITÁCIÓS ÉS GYÓGYFÜRDİ KÓRHÁZ • EGYETEMI OKTATÓKÓRHÁZ NONPROFIT ZRT
2007. december VII. évfol yam 5.szám
ÍRMONDÓ , békés kar ács onyi ünnepe, ör ömökben gazdag,
Tisztelt Olvasó! Hozzám intézett levelében B.B. segédápoló a „visszafejlıdı Markusovszky Kórházról” írt. Feltételezem, mindezt nem ı maga találta ki, a környezete sugallatára tette. A sürgısségi tömböt dicsérı betegbe az ott dolgozó H.S. belefojtotta a szót, s el nem ítélhetı módon ócsárolta az ott folyó munkát, tehát a saját maga tevékenységét is. Ezek után ne csodálkozzunk azon, hogy egy külsı szakember egy szakmai konferencián úgy minısítette kórházunkat, hogy nem alkalmas polytraumatizációs központi szerepre, mert rossz a balesetsebészete. Ezek a rosszindulatú, a közösség, a kórház iránt szolidaritást nem mutató dolgozók rontják a Markusovszky Kórház külsı megítélését, piaci pozícióit. Mert a többpénztáras viszonyok között mi is meg fogunk mérettetni, és a rosszakaróink által festett hamis kép miatt esetleg könnyőnek találtatunk, vagyis elıfordulhat az a helyzet, hogy néhány szakmát illetıen az új biztosítási pénztárak nem tesznek szerzıdéses ajánlatot kórházunk számára. Szerencsére azok vannak többségben, akik nem mások malmára hajtják a vizet, hanem áldozatos munkájukkal hozzájárulnak a Markusovszky Kórház fejlıdéséhez, jelenleg is tartó kedvezı megítéléséhez, jó hírnevéhez. İk azok, akik révén a kórház a mai finanszírozási megszorítások közepette is képes volt megtartani pénzügyi egyensúlyát, amikor kórházak adósodnak el, kerülnek csıdbe. İk azok, akiknek egyéni anyagi áldozata is kellett ahhoz, hogy a kórház fejlıdése ne törjön meg. És aki maga is áldozatot hoz, az joggal elvárhatja mások segítségét is. Ez a segítı kéz mindig ott is volt a kórházi ügyekben, és címzett támogatásokban, konszolidációs hitel és önkormányzati pénzügyi támogatás formájában testesült meg. Orvosok, szakdolgozók, pénzügyesek,
mőszakiak és technikai dolgozók pozitív hozzáállásának köszönhetıen sikeres éveket hagytunk magunk mögött. A 2000-ben átadott onkológiai tömbben mára országosan is elismert onkológiai mőhely alakult ki, értve alatta az Onkoradiológiai Osztály munkáját, de értékelve az örökös személyi problémákkal küzdı Haematológiai és Haemosztazeológiai Osztály tevékenységét is. Azóta már a sugárterápiás mőszerpark – lineáris gyorsítók, CTszimulátor – is megújult, elértük azt, hogy ma már európai színvonalú sugárterápiás kezelésre van lehetıség Szombathelyen. A coronária-betegségek terápiájában forradalmi áttörést jelentett a Haemodinamikai Laboratórium beindítása. Túl vagyunk már 1.200 diagnosztikus és terápiás szívkatéterezésen, s nem egy szívinfarktuson átesett beteg látványos gyógyulásán. A CT és 2 rtg-készülék beszerzésével megkezdıdött a radiológiai géppark cseréje. A kórház képét, a betegutak eddigi rendszerét gyökeresen megváltoztatta az idei év nyarán belépı új sürgısségi tömb, amely külsı szakértık szerint is európai minıséget képvisel a modern felszereltséggel bíró ambulanciákkal, sokktalanítóval, UH, Rtg és CTdiagnosztikával, sürgısségi mőtıkkel, sürgısségi osztállyal, az épület tetején lévı helikopterleszállóval, valamint a fedett és zárt mentıbeállókkal. Ebben az épületben európai színvonalú hotelkörülmények közé került a balesetsebészeti osztály elhelyezése is. Régiónkban csak a mi kórházunk alkalmas a polytraumatizáltak ellátására, mert a sürgısségi ellátás mellett minden olyan szakmai profillal – traumatológia, mellkassebészet, idegsebészet, urológiai sebészet, hasi sebészet, érsebészet, fül-orr-gégészet és fej-nyaksebészet, szemészet, arc-, állcsont- és szájsebészet, intenzív ellátás, aneszteziológia – rendelkezünk, amely szükséges egy polytraumatizációs központhoz. Mőszerezettségüket illetıen megújultak a mőtık (mőtıasztalok, mőtılámpák), az aneszteziológia (altatógépek) és az intenzív ellátás (ırzımonitorok). A központi telephelyen az egyes pavilonok közötti fedett közlekedést átjárókkal biztosítottuk. A laboratóriumi géppark színvonalának megırzése mellett olcsóbban szerezzük be a vegyszereket. Méltó körülmények közé került a kórházi gyógyszertár, amely ma már bevételt hozó közforgalmú funkciókat is ellát Szombathelyen, s a következı évtıl Szentgotthárdon is. Jelentıs mőszerfejlesztés történt az elmúlt években több szakmai területen, többek között a tü-
dıgyógyászaton, a szemészeten, a fül-orr-gégészet és fej-nyaksebészetben, a gasztroenterológiai belgyógyászatban, a bırgyógyászaton, a neurológián. Teljes épületrekonstrukció és bıvítés volt a kardiológiai ambulancián mőszerfejlesztéssel egyetemben. Teljes hotelrekonstrukcióra került sor a sebészeti tömb második emeletén, ahova az urológiai sebészet költözött, valamint a sebészeti tömb gyermekgyógyászati szárnyának elsı emeletén. Részleges hotelkomfortosítás volt a bırgyógyászaton és a gasztroenterológiai belgyógyászaton. Az akadálymentes közlekedés biztosítása érdekében a liftek többségét felújítottuk, és számukat bıvítettük. Elkészítettük a kórház fejlesztési tervét, a mai szóhasználattal a Markusovszky Kórház vízióját. Megfogalmaztuk az egytelephelyes kórház koncepcióját, amely szerint minden funkció bekerülne – a szentgotthárdi rehabilitációs osztály kivételével – a központi telephelyre, valamint a Vérellátó telephelyre, s a két területet alagúttal kötnénk össze. Ehhez viszont pályázati pénzekre van szükség, amelynek során 10-12 milliárd forinthoz kívánunk hozzájutni az Európai Uniós forrásokból. Ebben a Vas Megyei Közgyőlés teljes támogatását, köztük a pénzügyi tehervállalás szándékát is bírjuk. Szeretnénk támogatólag magunk mögött tudni Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzatát is. Tisztelt Olvasó! Nehéz éveket, de még nehezebb 2007-es esztendıt tudhatunk magunk mögött. De a nagy próbatételek még ezután következnek. A fejlesztési pénzek nem hullanak az ölünkben, azokért meg kell küzdeni. Ezt a harcot csak összefogással, a kórház kollektívája, a megyei és városi önkormányzat együttesen vívhatják meg. Ebben a munkában nagy fegyelmezettséget, nagy öszszefogást kell tanúsítanunk. A kórház menedzsmentje számít a kórház valamennyi alkalmazottjára, a fıorvostól a betanított munkásig minden dolgozójára. A színvonalas szakmai munka, az összetartás, a dolgozók kitartása eddig is meghozta gyümölcsét, és ez a jövıben sem lehet másképp. Megköszönve a kórház valamennyi dolgozójának 2007. évi áldozatos munkáját, kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és békés, boldog, eredményekben gazdag új esztendıt kívánok a 2008-as évre.
T a r t a l o m Petı Ernı Emlékülés • Prof. Dr. hankiss János • fehérköpenyes óriások 110 éves a szülésznıképzés • team munka a mőtıben • nukleáris medicina in memoriam zelles katalin • szakdolgozók tudományos ülése Bemutatkoznak a kórház új osztályvezetı fıorvosai és az új kórházi lelkész
Dr. Lakner László vezérigazgató fıorvos
gyógyHÍRmondó
2007. december
Tudományos ülés Petı Ernı emlékére • Miklósi H. Csaba Szép számmal győltek egybe a tisztelık 2007. november 22-én a Petı-villa elıtti Emlékparkban, emlékezni kórházunk megalapítójára Dr. Petı Ernıre.
Eltelt egy év, és újra Petı Ernı szobra elıtt emlékezünk és idézzük a múltat – kezdte ünnepi beszédét Prof. Dr. Oroszlán György, a Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály osztályvezetı fıorvosa, a Berzsenyi Dániel
Fıiskola tudományos rektorhelyettese. Majd így folytatta: Petı Ernırıl elsısorban mint a
Vas Megyei Markusovszky Kórház megalapítójáról és újjáteremtıjérıl szoktunk megemlékezni. De mint sebészorvos vagy közéleti személy is meghatározó egyénisége volt korának. Életrajzi adatai ismertek, kitüntetéseit felsorolni is sok. Rendkívül gazdag, sok dicsıséggel és megaláztatással is járó életútjáról könyv is születetett. Egy embert cselekedetein, gondolatain keresztül ismerhetünk meg igazán. Amikor Petı Ernıre emlékezünk, példaképre is emlékezünk. A nagy egyéniségekben mindig van valami, ami korukon túlívelı és irigylésre, követésre méltó. Egy kicsit szeretnénk olyanok is lenni, mint ık, legalábbis azt szeretnénk, ha bennünk is lenne valami abból, ami az ı sajátjuk volt. Így érezzük ezt Petı Ernıvel kapcsolatban is, hiszen közel 50 évvel a halála után is van mondanivalója a ma emberének. Hogyan viselné el a ma megpróbáltatásait, hogyan harcolna igazáért, hogyan gyızné
meg a szőkebb és tágabb környezetében élıket arról, amit ı ma helyesnek tartana. Mert bármennyire is sok év telt el a kórházalapítás óta, sok hasonlóság van az akkori és mai egészségügyben. 1926-ban a megyei közgyőlésen a kórház felépítése érdekében szólalt fel Petı Ernı. Többek között ezt mondta: „Szombathely város közkórházánál az a helyzet, hogy megvannak a jó orvostechnikai segédeszközeink, de a keret hozzá, amit a sürgıs szükség alkotott, ideiglenes, és ezt állandóval, nagyobbal, tehát mindig felvevı képességővel kell felcserélni. Ma a kórházba való küldés és özönlés nagy mérveket öltött nemcsak a fent említettek miatt, hanem az általános elszegényedés és a rossz lakásviszonyok következtében is. A kórházak elıtt azok szőkös viszonyai miatt ma már sokszor nagyobb a tolongás és ácsorgás, mint az élelmiszer bódék elıtt. Grósz Emil kijelentése szerint ez olyan szegénységi bizonyítvány közállapotainkról, mintha például az iskolaköteleseket az iskolába nem tudnák felvenni. Sıt szerény véleményem szerint még ennél is elszomorítóbb jelenség, mert az analfabéta legalább tovább él, a kórházból elutasított esetleg életével lakol.” Vajon hogy harcolna az átgondolatlan teljesítményvolumen korlátozás ellen, meg tudná-e magyarázni munkatársainak, hogy a meglévı kiváló orvostechnikai eszközöket ne a betegek gyógyítására használják, ha már elérték az arra a hónapra kiszabott, az OEP által még kifizetésre kerülı teljesítményt. Az 1934-ben kiadott évkönyv elıszavában, melynek címe „A múlt és jelen Vasvármegye és Szombathely város kórházának életében” így ír: „Nekem még a régi jó világban is mindig az volt a felfogásom, hogy bármilyen hatalmasak legyenek is közkórházunk célszerően megépített téglavárai, s bármily tökéletesek és mintaszerőek annak technikai berendezései, orvosi lelkünk soha nem lehet elég alázatos és szolgálatkész ahhoz, hogy az intézmény létesülése szellemében méltó maradhasson a szenvedı emberiség bizalmára. Ezt ma különösen emlékezetünkbe kell idézni, mert megszőntek azok az idık, amikor a nemzetépítı alkotásvágy közkincs volt! Ma a sokszor célt tévesztett takarékosság jogcímén inkább a közegészségügyi intézmények leépítésén, megszüntetésén gondolkoznak! Többször hallottam mostanában megjegyzéseket, hogy a mi közkórházunk is túlméretezett és nagy luxussal épült.” Hogyan érvelne ma Petı Ernı az irracionális, sematikus, a szakmai kollégiumok véleményét figyelembe nem vevı, íróasztal mellıl eldöntött ágyszámcsökkentéssel szemben? Biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan elszántsággal és bátorsággal hallatná szavát, mint tette azt 60-70 évvel ezelıtt. A jó ügy mellett ma is ki kell állni, és nem az önös érdekek mentén kell cselekedni, szól az üzenet. Meggyızıdéssel vallotta, hogy egy jó közkórházban a betegek gyógyítása mellett a tudományos munka és a fiatal orvosok okta2
tása, továbbképzése is fontos. „A közkórházakban kifejtett tudományos orvosi munka az egyetemet kiegészítı gyakorlati oktatás helyi középpontja”, ahogyan ı fogalmazott 70 évvel ezelıtt. Így teremtette meg az oktatókórház szakmai alapjait is, nem véletlen hát, hogy Magyarország elsı oktatókórháza éppen a szombathelyi lett. Mit tanulhatunk még Petı Ernıtıl? Emberséget, tisztességet, a beteg végtelen szeretetét, a szakma iránt érzett ıszinte alázatot. Ma, amikor mindenki rohan, gyakran még egymás mellett is elsietünk. Pedig ezt a kórházat Petı Ernı idejében az is tette naggyá, hogy az itt dolgozók egymás munkáját megbecsülve, szinte baráti légkörben tudtak dolgozni. Így lehetett nagy teljesítményeket elérni. „A kórházüzem teljesítményeinek legeszményibb része a betegek szenvedéseibıl és az orvosi kar fájdalmat enyhítı törekvéseibıl tevıdik össze. Ebbe jótékony, igaz harmóniát tud önteni a nemes egyéni törekvéseken kívül az a megfelelı miliı, épület és berendezés, amelyet az államhatalom, a vármegye, a város áldozatkészsége teremtett”. Mindig hangsúlyozta a vármegye és a város példamutató együttmőködését, amelynek eredményeként, ha nehezen is, de megvalósult a nagy álom. Késıbb, a 30-as években a kórházat is utolérték az anyagi nehézségek, emiatt nem kevés támadás is érte. İ azonban töretlenül hitt a magyar kórházak ügyének jobbra fordulásában. Adjon erıt ma is az ı hite: „Bíznunk kell a kedvezıen megváltozó jobb jövıben és abban, hogy az államhatalom szomorú kényszerhelyzetébıl kikerülve Magyarország kórházügyét mai mostohaságából ismét ki fogja emelni”. Az ünnepi beszéd után a Vas Megyei Közgyőlés, a Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Markusovszky Kórház, a Vas Megyei Orvosi Kamara és a Szak-
dolgozói Kamara Vas Megyei Szervezetének képviselıi koszorút helyeztek el Petı Ernı szobrának talapzatánál. Ezt követıen az összegyőltek a volt Urológia épületének fıbejáratánál az Annunciáta Szerzetes Ápolónıvérek tiszteletére elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg. Innen a résztvevık a Romhányi-terembe vonultak, ahol Prof. Dr. Salamon Antal, a Tudományos Bizottság elnökének megnyitó beszéde után az idei Petı Ernı Emlékelıadást Prof. Dr. Hankiss János tartotta Nagy szellemek erıterében címmel. Ezt követıen Dr. Lakner László vezérigazgató fıorvos Dr. Petı Ernı Emlékplakettet adományozott az elıadónak, illetve posztumusz Dr. Tiborcz Sándornak, amelyet a jelenlevı özvegye vett
gyógyHÍRmondó
2007. december
gasztroenterológiai endoszkópos laboratóriumot. A nagy orvosoktatók sorába tartozik, több – az ország minden sarkában forgatott és használt – ápolástan tankönyvnek a szerzıje. Kiváló kapcsolatteremtı képessége, empátiás készsége és megalapozott belgyógyászati tudása miatt a kórház a továbbiakban is számít munkájára. Dr. Gagyi Dénes tısgyökeres pécsiként Szombathelyen vert gyökeret. Dr. Frank Kálmán professzor tanítványaként megszervezte a Perinatalis Intenzív Centrumot. A neonatológiát illetıen ma már országos szaktekintély. A Markusovszky Kórházban iskolát te-
át. Hankiss János professzor 1972-ben örökölte meg a nagyhírő Vásárhelyi Béla I. számú Belgyógyászati Osztályát. Hankiss fıorvos a Debreceni Belgyógyászati Klinikán szerzett kandidátusi tudományos fokozatot, majd egy rövid gyıri kitérıvel érkezett Szombathelyre. A kórház vezetése – a közben címzetes egyetemi tanári címet kapott – Hankiss Jánost látta alkalmasnak arra, hogy az 1954ben kettévált belgyógyászatot ismét egyesítse, és klinikai szintő belgyógyászatot valósítson meg Szombathelyen. Az 1978-ban egyesített nagy osztály 1980-ban 151 ágyat mőködtetett, és a belgyógyászat számos szubspecialitását tudta felvonultatni. A pajzsmirigy izotópvizsgálatokra küldött betegeket hozzáértı belgyógyászok véleményezték, az osztályon koroKiváló orvosgárdát nevelt fel. Nagy gondot fordított a nıvérek és mőtısök képzésére. Elindította 1960-ban a Kossuth Zsuzsanna pályázatot, amely azóta is minden évben megmérettetési lehetıséget biztosít a tudományos munkát végzı szakdolgozók számára. Egyik alapítója volt a Nyugat-Dunántúli Sebész Csoportnak, amelynek késıbb titkára és egyik fı szervezıje lett. Sokrétő közéleti munkájából talán a legjelentısebb a vöröskeresztes tevékenység volt. Legendás egyéniségét, emlékét ma is ırzi a szakdolgozók továbbképzését és tudományos munkáját támogató Dr. Tiborcz Sándor Alapítvány, valamint a Dr. Tiborcz Sándor Oktatási Központ. Ezt követıen, a hagyománnyá lett születésnapi jubileumi emlékérmek átadására került sor.
70 éves születésnapi jubileumi emlékérmet nária ırzı is mőködött monitorizálási lehetıséggel. Nefrológus team szervezte meg a tüdıszőréshez társuló proteinuria vizeletszőrést, majd a vesebeteg gondozást, 1982-tıl a peritoneális dialízis kezelést. Az osztályon a daganatellenes kemoterápiás kezelés is elkezdıdött. Az osztály szervezésében belgyógyász, radiológus és érsebész együttmőködésével angiológiai team mőködött. Megkezdıdött a cukorbetegek gondozása. Hankiss professzor kezei alatt tanítványok sora nevelıdött, felügyelete alatt bontogatta szárnyait Dr. Andits Tamás, Dr. Bálint Mária, Dr. Dobos Jenı, Dr. Kulcsár Imre, Dr. Weigl Miklós, Dr. Wenczl Miklós és még sokan mások. Hankiss professzor elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy betöltötte a Dunántúli Belgyógyász Társaság elnöki tisztét. Közben orvosíróként is ismertté vált, a nagyközönség is olvashatta a Szombathelyen megjelent „Hajnali három” címő esszékötetét. A nagy osztály vezetése azonban sok konfliktussal, súrlódással is járt. Nagyon nehéz volt kezelni az orvosok között idınként fellobbanó feszültségeket, és elkezdıdtek az anyagi gondok is az egészségügyben. Végül 1983-ban – 11 éves szombathelyi tevékenység után – Dr. Hankiss János Budapestre távozott. Dr. Tiborcz Sándor 1953-ban hozta létre Szombathelyen a Balesetsebészeti Osztályt. Petı Ernı tanítványa volt. Az İ érdeme volt a Vas megyei baleseti sérültellátás – a szakrendelés, az utókezelés, a rehabilitáció – megszervezése. Az országban elsıként hozott létre osztályán shock- és tetanuszos szobákat.
kapott Dr. Bokor Nándorné Dr. Egyed Ágnes, Dr. Bokor Nándor, Dr. Gagyi Dénes, Dr. Garzuly Ferenc, Dr. Kókai Károly, Dr. Kováts Mária, Dr. Papp Ágnes, Dr. Rohonyi Béla, Dr. Sáfrán Antal, Dr. Szabó László, Dr. Szigetvári Ferencné, Dr. Szipıcs Jenı és Dr. Torjai Valterné Dr. Németh Margit. Dr. Egyed Ágnest egész élete, szakmai munkássága a Vértranszfúziós Állomáshoz kötötte, ahol a nemrég elhunyt István profeszszor tanítványa volt, majd késıbb a jobbkeze lett. Az orvosok transzfúziós és haematológiai továbbképzésének egyik központja hosszú ideig Szombathely volt, s ebben Dr. Egyed Ágnes is elévülhetetlen érdemeket szerzett. Betegsége miatt az emlékérmet leánya, Dr. Bokor Anita vette át. Dr. Bokor Nándor Dr. Zsámbéky Pál fıorvos tanítványaként orvosi munkásságát a Markusovszky Kórházban fejtette ki, és jelenleg is a kórház aktív orvosa. Létrehozta a
3
remtett, precíz és igényes munkára nevelt tanítványai viszik tovább a neonatológiai tevékenységet nyugállományba vonulása miatt. Pedig még mennyire szüksége lett volna a kórháznak, a koraszülötteknek Dr. Gagyi Dénes munkájára! Dr. Garzuly Ferenc tanítómestere Dr. Baltavári László volt, aki mellett 20 évig dolgozva végül megörökölte az osztályvezetı fıorvosi állást. Egyike azon keveseknek, akik a Markusovszky Kórházban végzett tudományos munkájuk eredményeként szereztek kandidátusi tudományos fokozatot. Kevesen
tudják, de az İ nevéhez főzıdik a familiáris meningocerebrovascularis amyloidosis magyar típusának felfedezése. A Patológiai Osztályon eltöltött elıélete és fınöke neuropatológiai érdeklıdése ıt is „megfertızte”, egész életében – a klinikai munka mellett – erısen foglalkoztatták az idegrendszer patológiai kérdései. 20 éves neurológiai osztályvezetı fıorvosi munka után 2003-ban ismét patológusnak állt, és jelenleg is hasznos tagja a Patológiai Osztálynak. A Vas Megye Általános és Rehabilitációs Osztály 2007. február 15-én integrálódott a Markusovszky Kórházzal. Ezzel ránk hárult a szentgotthárdi értékek megırzése, hagyományainak ápolása. Az értékteremtésben elévül-
gyógyHÍRmondó hetetlen érdemei vannak Dr. Kókai Károlynak, nak aki az 1988-as igazgatói kinevezését követıen hallatlan kitartással, szakmai hozzáértéssel megteremtette Szentgotthárdon a hazai rehabilitáció egyik legjelentısebb bázisát. Rövid idı alatt az ország egyik legnagyobb reha-
bilitációs szaktekintélye lett. Szerencsénkre nyugállományba vonulása után is – heti néhány órában – részt vesz a szentgotthárdi rehabilitációs osztály munkájában. Dr. Kováts Mária azon szerencsések közé tartozik, aki a szakma rejtelmeit, fortélyait a legendás szemész fıorvostól, Dr. Miklós Andortól sajátította el. A szakvizsgát követıen került az orvosi munka „tőzvonalába”, a Rendelıintézet szemészeti szakrendelésére. Talán İ sem tudja, hogy hány – több tízezer
2007. december széleskörő szakmai ismereteket, elmélyült szakmai tudást, sok türelmet, beleélési képességet kívánó szemészeti szakrendelésen. A fetisizált fekvıbetegellátás mellett csak İ tudja, hogy hány szemészeti betegnek tudott végleges, befejezett ellátást nyújtani a járóbetegellátás keretében. Egészen biztos, hogy nyugállományba vonulása miatt sok betegnek hiányozni fog tiszteletreméltó egyénisége. Dr. Rohonyi Béla pár éve a Soproni Erzsébet Kórházból érkezett a Markusovszky Kórház Patológiai Osztályára. Mint az egész országban, a patológiai ellátás nálunk is örökös orvoshiánnyal küzd, ezért jól jött a tapasztalt patológus fıorvos segítsége. Szerény, kedves személyiségével könnyen és hamar be-
illeszkedett a munkahelyi kollektívába. Elıélete, nagy szakmai tapasztalata révén értékes tagjává vált a Markusovszky Kórház patológiai team-jének. Munkájára a jövıben is számítunk. Dr. Sáfrán Antal méltó utóda volt Dr. Czeizel János és Dr. Fábrics Zoltán fıorvosoknak. 16 évet dolgozott a Markusovszky Kórházban, és mőködése alatt a Fül-Orr-Gégészeti Osztály a szakmai gyakorlati tevékenység mellett a tudományos munkát illetıen is elismertségre tett szert. Szombathelyi munkássága alatt szerzett kandidátusi tudományos fokozatot. A fül-orr-gégészeten belül egy ritka specialistást, a foniátriát is mővelte. Derős, anekdotázó személyisége kellemes színfoltja
vagy több százezer – betegnek adott gyógyírt, megnyugvást, biztosított gyógyulást végtelen türelmével, empátiás készségével, szakmai tudásával. A nyugállományba vonuló Kováts fıorvosnı mosolygós, derős személyisége bizonyára hiányozni fog a betegeknek. Kevesen vannak azok, akik olyan nagy szeretettel beszélnek tanítómesterükrıl, mint Dr. Papp Ágnes fıorvosnı. A Tanár Úr, Miklós fıorvos keze alatt maga is kiváló szakemberré vált. A szakorvosi vizsga megszerzése után már 40 éve szolgálja a szemészeti betegeket a sokak által lekicsinyelt, ugyanakkor volt a kórház Fıorvosi Karának. Dr. Szabó László Dr. Frank Kálmán professzor szombathelyi tevékenységének fénykorában került a Markusovszky Kórházba. Igazi Frank-tanítvány, ráadásul a Frankhagyaték leggondosabb ápolója, ırzıje. Évtizedekig több gyermekgyógyászati specialitás az İ tevékenysége révén lett országos hírővé. Nagy hozzáértéssel irányította és fogta össze a genetika, s a fejlıdési rendellenességek szakterületét. Pótolhatatlan tevékenységet végzett a gyermekkori endokrin betegségek, fıleg a 4
gyermekkori cukorbetegségben szenvedık kezelésében és gondozásában. A mővelt szakterületeket illetıen jelentıs tudományos tevékenységet fejtett ki. Tagja volt a vezetı hazai genetikai és diabetológiai szakmai testületeknek. Dr. Szigetvári Ferencné az orvost segítı gyógyszerész szakma egyik legkiválóbb helyi képviselıje. 47 éves gyógyszerészi múlt áll mögötte, ebbıl 32 évet töltött a Markusovszky Kórház Gyógyszertárában. A méltatlan, mostoha körülmények, a kórház alagsorá-
ba kényszerített gyógyszertár sem törte meg hitét a kórházi gyógyszerészi munka szépségében. Szorgalma, hivatástudata, a kórházhoz való hősége követendı példa lehetne azoknak a fiatal gyógyszerészeknek a számára, akik a szakmában elsısorban csak a minél több pénzt, az anyagi gyarapodást látják és keresik. Dr. Szipıcs Jenı 70 éves, de már a foglalkozásegészségügy „nagy öregje”. Annak a Dr. Gál László által fémjelzett korosztálynak – bár kétségtelen az egyik legfiatalabb – tagja, akik Szombathelyen az üzemegészségügyi ellátás alapjait lerakták, illetve megteremtették a mőködéshez szükséges szervezeti kereteket. A 46 éves orvosi tevékenységbıl 30 évet a Markusovszky Kórházban töltött el, kezdetben a fıigazgató fıorvos foglalkozásegészségügyi helyetteseként dolgozott, majd orvosigazgató-helyettesként a járóbetegellátást irányí-
gyógyHÍRmondó
2007. december totta. Jelenleg a Foglalkozásegészségügyi Szakszolgálat vezetı fıorvosa. Évtizedek óta motorja a Muraszombat és Szombathely közötti egészségügyi szakmai és sportkapcsolatoknak. Dr. Torjai Valterné Dr. Németh Margit 1962-ben lett a Markusovszky Kórház dolgozója. A nyugdíj mellett még a közelmúltban is vállalt munkát az orvosokban megfogyatkozott Felnıtt Pszichiátriai Gondozóban. Szerencsés ember, mert ismerhette Dr. Tanka Dezsıt, aki korának egyik nagy szakmai tekintélye volt. Kezdı orvos korában Tanka fıorvostól leshette el a rejtelmes pszichiátriai szakma minden csínját-bínját. 1977-tıl a Dr. Faludi Jenıné vezette Felnıtt Pszichiátriai Gondozóban vállalt munkát, sıt 1993-tól 1996-ig vezetı fıorvosa is volt. A Gondozó bár mostoha körülmények között, de megfelelı számú gondozónıvel betegközpontú és családias légkörben látta el feladatát, gondozta és gyógyította a megye nagyszámú pszichiátriai betegét.
75 éves születésnapi jubileumi emlékérmet kapott Dr. Donhoffer Ágnes, Prof. Dr. Cholnoky Péter, Prof. Dr. Illei György és Dr. Kántor Elemér. Dr. Donhoffer Ágnes 17 éves – a Pécsi Orvostudományi Egyetem Anatómiai Intézetben végzett – tudományos és alkotó munka után vállalta a Markusovszky Kórházban a cytodiagnosztikai laboratórium megszervezését és vezetését. Széleskörő nyelvismerete, hazai és külföldi szakmai rendezvényeken tartott elıadásai, tudományos közleményei is hozzájárultak ahhoz, hogy színvonalas szak-
mai munka teremtıdött meg a cytodiagnosztikai laboratóriumban, s így a Donhoffer fıorvosnı által vezetett team nagy segítségére volt a klinikai osztályoknak. A Fıorvosnı nyugállományba vonulását követıen a cytodiagnosztika – a Patológiai Osztály keretében – továbbra is színvonalas tevékenységet végez. A mai jó munka garanciája a Donhoffer fıorvosnı által évtizedekkel ezelıtt lerakott alapok. Mint elıdje, Dr. Frank Kálmán profeszszor, Prof. Dr. Cholnoky Péter is Kerpel Fróniusz Ödön szellemiségét hozta Pécsrıl Szombathelyre. Itt szerzett kandidátusi tudományos fokozatot, s kapott címzetes egyetemi tanári címet. Zseniális meglátással az osztályán dolgozó specialista orvosoknak nagy önállóságot biztosított, s ezzel az egyes szakterületek szinte virágzásnak indultak. Szakmai tudásának és tekintélyének, szerteágazó kapcsolatrendszerének köszönhetıen Szombathely a gyermek-onkohaematológia, valamint az intenzív perinatalis ellátás regionális cent-
bolcs Zoltánnak. Megyei sebész szakfıorvosként jól összefogta a megye sebészeti ellátását, kiváló sebészeket nevelt. Szombathelyi mőködése alatt mindvégig betöltötte a Ma-
ruma lett. Elismertségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szakmája Társaságának elnökségi tagja, a Területi Szervezet és a Szakmai Kollégium elnöke is volt aktív korában. Megalapította Szombathelyen az egészségügyi fıiskolai védını képzést. Legendás nyelvtudása révén szerteágazó nemzetközi szakmai kapcsolatokra is szert tett. Nem megsértve az elıdöket, sem az utódokat, Cholnoky professzor regnálása alatt a Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály virágkorát élte Szombathelyen. Prof. Dr. Illei György kandidátusi tudományos fokozattal a Pécsi Orvostudományi Egyetemrıl érkezett 1973-ban Szombathelyre. Több mint 21 évig dolgozott a Markusovszky Kórházban, ahol címzetes egyetemi tanári címmel tudományos fıigazgató-helyettesként hozzájárult az intézmény tudományos munkája színvonalának emeléséhez, és egyetemi klinikai szintő szülészeti-nıgyógyászati ellátást honosított meg Szombathelyen. Ez szakmai, valamint anyagi és tárgyi értelemben is igaz. Dr. Gerencsér József fıigazgatónak szüksége volt egy olyan karizmatikus, nagy szakmai elismertséggel bíró személyiségre, mint Illei professzor, akinek segítségével 1986-ban elhagyhatta a Szülészet-Nıgyógyászati Osztály a már rég korszerőtlenné váló Bábaképezde épületét, s beköltözhetett az újonnan felépült komplex tömbbe. Dr. Illei György – amellett, hogy kiváló szülész-nıgyógyász orvos – a hazai eukonform fıiskolai
és egyetemi ápolóképzés megteremtıje is. 1994-es nyugállományba vonulását követıen egy újabb életmővet hozott létre Szombathelyen és Pécsett az ápolóképzés korszerősítésével, XXI. századi szintre történı emelésével. Dr. Kántor Elemér 1977-ben budapesti orvosegyetemi klinikai elıélettel és kandidátusi tudományos fokozattal nyerte el a Markusovszky Kórház Általános Sebészeti Osztályának osztályvezetı fıorvosi állását. 18 évet dolgozott a vasi megyeszékhelyen, méltó örököse volt Dr. Petı Ernınek és Dr. Sza5
gyar Sebész Társaság Nyugat-Dunántúli Csoportjának alelnöki tisztét. Tagja volt a Sebész Szakmai Kollégiumnak is. Nevéhez főzıdik 1988-ban a Magyar Sebész Társaság XIV. kongresszusának sikeres megrendezése Szombathelyen. A Markusovszky Kórház részérıl egyik motorja volt az NDK-s egészségügyi intézményi kapcsolatoknak. Oktatóként részese volt Szombathelyen az 1990-ben beinduló egészségügyi fıiskolai képzésnek.
80 éves születésnapi jubileumi emlékplakettet kapott Dr. Mangliár Károly, Dr. Baján Miklósné Dr. Mayer Katalin és Kocsis László. Dr. Mangliár Károly tanítómestere Dr. Tiborcz Sándor fıorvos volt. Tıle sajátította el a balesetsebészeti szakma fortélyait. Hoszszú idıt töltött el a traumatológiai járóbeteg szakellátásban. A rengeteg sérült ellátása megfelelı pszichés és fizikai állóképességet igényelt. Ennek az állóképességnek a fenntartásához nagymértékben hozzájárult Dr. Mangliár fıorvos sportrepülı hobbija. Amilyen hivatástudattal végezte nap-nap után a sérültek
ellátását, gyakorolta szakmáját, ugyanolyan ragaszkodással hódolt sportrepülı szenvedélyének is. A Gyógyászati Segédeszközök Gyárában végzett mellékfoglalkozású munkaviszonya keretében végzett munkája alapján – Dr. Dobos Teréz fıorvosnıvel együtt – az orvosi rehabilitáció úttörıjének tekinthetjük. Férjét követve került Szombathelyre szemész szakorvosként Dr. Mayer Katalin. Katalin Talán maga sem képes felbecsülni, hogy aktív szemészorvosként milyen töméntelen munkát végzett a Rendelıintézet szemészeti szakrendelésén, milyen sok betegnek adott reményt a végleges és részleges gyógyulásra. Ennek a kihívásnak csak az tud megfelelni, aki szakmáját hivatástudattal végzi, aki szereti a betegeket. Mayer doktornıben mindkettı megvolt,
gyógyHÍRmondó nagy alázattal és hivatástudattal végezte munkáját, s a betegekért élt, szerette a betegeket. Ezt egészítette ki az a türelem és precízség, pontosság, amellyel a jó szemészorvosnak rendelkeznie kell. Kocsis László azon kevesek egyike, aki közülünk még ismerte a kórházalapító Petı Ernıt, sıt a legendás igazgató bizalmasa lett. Kocsis László Petı Ernın kívül olyan „nagyokkal” dolgozott együtt, olyan „nagyoktól” tanulta az emberséget, a humánumot, mint Bencze József, Szabolcs Zoltán, Tiborcz Sándor, Czeizel János, Tanka Dezsı, Hutás Imre, Romhányi György, Kneffel Pál, Solymoss Béla, Vásárhelyi Béla, Zoltán Tibor, Zsám-béky Pál, Miklós Andor, Prugberger József, Frank Kálmán és a nemrég elhunyt István Lajos.
Ilyen közegben nevelkedett, és lett a kór-házi szakszervezet, majd az Orvos-Egész-ségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára. Olyan szakszervezeti elnökökkel dolgozhatott együtt, mint Zoltán Tibor, Szabolcs Zoltán, Széll Kálmán, Birosz Béla, Illei György és Cholnoky Péter. Mindig a közösség és az egyén érdekének összehangolását, összecsiszolását tartotta legfontosabb feladatának. Mély humánummal végezte szakszervezeti munkáját. A mai érdekvédelmi szervezetek tisztségviselıi példát vehetnének Kocsis Lászlóról. Dr. Lakner László az ünnepségen köszöntötte Dr. Gelencsér József nyugalmazott fıigazgató fıorvost, akinek 2007. október 23án a megyei közgyőlés ünnepi ülésén a megyei közgyőlés elnöke az újonnan alapított Markusovszky Lajos díjjal ismerte el 22 éves kórházvezetıi munkásságát. Dr. Gelencsér József, az egészségügyi szervezéstan szakorvosa 1969-ben Dr. Cselkó Lászlótól vette át a Markusovszky Kórház vezetését. Az İ idıszakára esett a kórházi rekonstrukciók túlnyomó többsége, és az integrációk révén a kórház nagyüzemmé, közel 1.800 ággyal az ország harmadik legnagyobb kórházává vált. Kiváló – többnyire tudományos minısítéssel rendelkezı – szakembereket hozott Szombathelyre az osztályvezetı fıorvosi állásokba, következésképpen erre az idıszakra esik az oktatókórházi tevékenység fénykora. Az osztályvezetı fıorvosi minıségi utánpótlás biztosítása érdekében jó kapcsolatot alakított ki az orvosegyetemekkel, közöttük is elsısorban a Pécsi Orvostudományi Egyetemmel, amelynek késıbb címzetes egyetemi docense lett. 1991-es nyugállományba vonulását követıen a Markusovszky Kórház fejlıdése megtört, a hanyatlás idıszaka következett. Dr. Gelencsér Józsefet a megyei kórház
2007. december
közel 80 éves történetében a legnagyobb formátumú, koncepciózus fıigazgatójaként tartjuk számon. Dr. Nagy Lajos osztályvezetı fıorvost, centrumigazgatót szintén Dr. Lakner László köszöntötte, aki a központi BatthyányStrattmann László Emlékünnepségen 2007. október 30-án Pro Sanitate díjat kapott az egészségügyi minisztertıl, illetve SchwiegelSchwiegelhofer Ferencné nyugalmazott fizioterápiás asszisztenst, aki az Egészségügyi Miniszter Díszoklevele elismerésben részesült.
NAGY SZELLEMEK ERİTERÉBEN • Prof. Dr. Hankiss János
Kiváló nagy emberek, feltalálók, tudósok indittatása nélkül hol lenne a világ ? Itt állunk, mozgunk, dolgozunk és gyógyulunk ebben a kórházban, mert volt valaki, Petı Ernı, akiben megszületett az elhatározás, és hajlandó volt áldozatot hozni azért, hogy korszerő kórház épüljön a beteg emberek gyógyítására. Szelleme most is jelen van, amikor lázas munka folyik itt, hogy teljesebbé, egyre modernebbé váljék ez a híressé vált kórház. Szétnézünk az udvaron, nagyszerő fejlıdés, új épületek, új specialitások mindenütt, ami azt jelenti, hogy azóta is vannak névtelen Petı Ernık, akik nem hagyták abba a fejlesztés nehéz munkáját, és hisznek abban, hogy küldetésük van, és hiszik azt is, hogy a legnagyobb nehézségek között sem az akadályokon kell fennakadni, hanem folytatni lehet a beteg emberért folyó küzdelmet. Kellenek nagy szellemek, újítók és felfedezık, tudósok, kutatók, gondolkodók, hogy könnyebbé, jobbá váljék az életünk, tökéletesebbé a világ, csökkenjen az emberi szenvedés. Kell Edison, hogy lámpájával világosságot gyújtson, és előzze az ijesztı sötétet. Jenner, Pasteur, Sabin és Salk zseniális oltásai nélkül milliók haltak volna meg himlıben, veszettségben, százezrek senyvednének vastüdıben, és lennének tolószékhez láncolva. Ha Fleming nem akad fenn egy bosszantó körül-
6
ményen – amely mellett tudósok százai mentek el káromkodva, hogy tönkrement a szép baktériumtenyészetük – akkor nem született volna meg a világ talán legcsodálatosabb gyógyszere, a penicillin. De Fleming érdeme még ennél is több. Felnyitotta a kutatók szemét és bátorságot adott nekik, hogy ezen az úton számtalan további nagyszerő antibiotikumot teremtsenek meg. És folytathatnánk kezdeményezı nagy elmékkel, államférfiakat, Szent Istvánt, Mátyás királyt, Kossuthot, Széchényit megidézve, a 48-as és 1956-os hısök elıtt fejet hajtva. Itt, ahol most vagyunk, két nagy orvosra tekinthetünk fel, Petıre, a kórházépítıre és Markusovszkyra, aki egy ország számára munkálkodott éjt nappallá téve, hittel és bizakodással számos területen. És itt most meg kell állnom. A tisztelt jelenlévık jogosan vártak el tılem egy ünnepélyes méltatást mindazokról, akiknek ez a kórház, ez a város és vidék sokat köszönhet. De én egy másfajta igazságkeresésre hívom ki a tisztelt kolleginákat és kollegákat: járjuk körül együtt az emberi nagyságot, a hírességet, lebbentsük fel a fátylat az árnyoldalakról is, és ne tagadjuk el, hogy vannak álnagyságok, hamis érdemek is. Mindezt azért, hogy az igazi nagyok még fényesebben emelkedjenek ki. Kirıl is beszélünk? Ki a nagy ember? Aki nagyot tud ugrani, leggyorsabban futja le a 100-at? Nem! Az legföljebb adottsággal rendelkezı egyén, aki fizikai felépítése miatt egy bizonyos dologban az átlagnál valamivel többet tud. Használ valakinek a világgyıztes teniszezı, bokszoló vagy futó? A világon senkinek, kivéve önmagának. Ki hát a nagy ember? Az, aki többet tesz, mint amire a rend, a jog, az elvárások köteleznék. Ehhez még azt tenném hozzá: az igazi nagy ember az, aki a mások érdekében tesz valami hasznos dolgot. A példakép a nagy ember legkiválóbbja. Sokszor névtelen marad, akire fel lehet nézni. Példakép lehet az is, aki nem talált fel egetverı újdonságot. Így példakép sok orvos, hallgatókat nevelı professzor, klinikát vezetı sebész, belgyógyász, szemész, munkáját mesteri fokon végzı asztalos és lakatos, akitıl tanulni lehet szakmát és emberséget egyaránt. Így példaképünk volt Fornet és Kettesy, Magyar Imre és Romhányi professzor, s nekem számtalan nıvér is, aki gyönyörően bánt a betegeivel. Példakép a postás, aki a veszély tudatában vitte ki idıs emberek pénzét, s a tőzoltó, aki saját élete veszélyeztetésével rontott be az égı házba, hogy kimentsen egy gyereket vagy egy felnıttet. Nekem példakép volt Vogl bácsi, a szombathelyi derék lakatos, akihez mindegyik fiamat odavittem, hogy lássák hogyan kell dolgozni. De elvi megalapozásunknak még ezzel sincs vége. Beszélnünk kell a nagyság gyanús voltáról is! Mert sokszor összetévesztjük a híres embert, az ismert embert a nagy emberrel. Noha a Boston-i vagy Cleveland-i sztársebész semmivel sem nagyszerőbb, mint Bakay vagy Hüttl, esetleg más névtelen magyar sebész, csak sokkal jobb a propagandája, a felszereltsége. Eljutottunk egy pikáns ponthoz, a gyanús hírnévhez. Fiatal korunkban a gazdag agytumorosak (mint pl. Karinthy) elıbbutóbb felkeresték az agysebész-császárt, Olive-
gyógyHÍRmondó
2007. december cronát. Nem tudok olyanról, aki ezáltal nyert volna bármit is. Hírneve – legalábbis számomra – hamis csillogás volt. A fentiek tisztázását azért tartottam fontosnak, hogy az igazi nagyság értékét kiemeljem. Mindezt végiggondoltam, amikor az a megtisztelı felkérés ért, hogy a Dr. Petı Ernı tudományos ülés emlékelıadója leszek. A feladat kötelez, a Markusovszky Kórház hírneve, nagyszerősége színvonalat kíván, vajon megfelel-e ennek visszatérı fia? – ez a kérdés nehezedett rám. A kórházról kell szólnom, nem általánosságban, hanem ahogy én láttam, és ahogy akkor és azóta gondolok rá. Arról vallok, hogyan keresztezte életutam a Markusovszky Kórházét. Markusovszky nevével elıször tanulmányaim folyamán, késıbb az Orvosi Hetilapban találkoztam, amely akkoriban az ország egyetlen neves orvosi lapja volt. Érdemes elgondolkodni azon, hogy akkor ez volt az egyetlen szaklap, ma van vagy 25. Komolyabb, jobb, hatásosabb-e ez a világ avagy csak a fejlıdés mellékhatása ez a sokszínőség? A sokszínőségbıl két folyóiratot ki kell itt emelnem. Egyik a Nemesánszky professzor által szerkesztett LAM, a másik a Gömör professzor vezette RHEUMA INFO. Mindkét lap magasrendő szakmai cikkek mellett mővészettel, alkotással, kultúrával foglalkozik gyönyörő illusztrációkkal. Orvossá válva egyre többet tudtam meg a Szombathelyen folyó munkákból, az Orvosi Hetilapban leközölt cikkekbıl, Széll Kálmán, Cholnoky gondolkodásra késztetı leveleibıl, kollegák elismerésébıl. Magam Debrecenben kezdtem meg az orvosit. Nehezen határoztam. Leginkább az építészmérnöki hivatás tetszett, amellett egy mőtét végignézése révén megbabonázott ez a titokzatos gyógyító küzdelem. Nagy nehezen végül is az építészet mellett kötöttem ki , amikor ránk omlott az ég. Az ország romokban, elhurcoltak százezernyi ártatlan embert, majd Churchill a 23. és 26. aznapi whiskyje és 15. szivarja pöfékelése közben – miközben a már nem teljesen komplett Roosevelt ott szunyókált a tolókocsijában – egyetlen könnyed mozdulattal oda nem dobta az országot egy véres hatalomnak. Mit neki Európa, mit neki 80 millió ember sorsa! „Méltó” volt ez a két – a kultúra iránt totálisan érdektelen – egyén az elsı világháború három, a velejéig gonosz Clémanceauhoz, meg két szolgalelkő társához, akiknek kizárólagosan köszönhetı a második világháború, 10 millió fiatal európai férfi és millió család legyilkoltatása, hiszen gonosztettük, a Trianon-i és a Versailles-i békediktátum nélkül soha nem juthatott volna hatalomra Hitler, és nem következhetett volna be véreskező szadistái rémuralma. Mondhatom csodálatos nép vagyunk, hogy ezek után még megtőrjük, hogy Budapest egyik szép terén ott trónolhat az országtipró Roosevelt szobra, és legalább évente nem átkozzuk el a Clémanceau-féle férgeket. Nos, 45-ben megkezdıdött az új világ. Mindnyájan tudjuk, mivé vált, mi volt, amit szocializmusnak nevezünk. És itt szabadjon egy – talán nem szalonképes – véleményemet elmondanom, hogy rendkívüli nagy tragédia volt ez az uralom. Elsısorban az országot il-
letıen, hogy annyi gonosztettet követtek el az emberek ellen, annyi embert hurcoltak börtönbe, szolgáltatták ki szadista kínzóknak, aláztak meg férfiakat és nıket, hurcoltak el százezreket. És tartottak félelemben egy egész országot. Mindezt a legszebb keresztény ideológia szellemében: „legfıbb érték az ember”, a naplopó nem érdemel támogatást, az egyenlı esély elve, a gyengébb felsegítése, a szegény néposztály felemelése, a mindenkirıl való gondoskodás elve, az általános betegbiztosítás gyakorlata, a minden gyerek kötelezı taníttatása és sorolhatnám. Hibátlan elvek. De a gyakorlat!? Szomorú, hogy ilyenek vagyunk mi emberek, hogy a jó elveket is el tudjuk rontani. Háború után volt, Pesten csak éhezni lehetett. Debrecenbe visszatérve beiratkoztam az orvosi karra. Semmiféle segédeszközöm, könyvem nem volt. Sorra buktam az anatómiai demonstrációkon, ami lelkileg nem viselt meg túlságosan, hiszen nem tehettem róla. A második évben Szalay professzor hívott meg, hogy audiologiával foglalkozzam nála, majd a harmadik-negyedik év között az élettani intézetben délutánonként vizet desztilláltam, ami nem volt épp hívogató az elméleti pálya felé. A sebészet, szemészet, gyerekgyógyászat politikailag elkötelezettek játszótere volt, így „választottam” a belgyógyászatot. Az ott folyó munka, a Fornet professzor által képviselt betegcentrikus gondolkodásmód fokozatosan meghozta a kedvemet, a nıvérek megtanítottak a technikai fogásokra. Fornet professzor is példakép volt számunkra. Egyesek lenéztek minket, mert nem cikkgyártó klinika voltunk, szerencsére a betegek értékelték, hogy a betegágy mellett forgolódtunk. Kórtermi munkám közben akadtam fenn azon, hogy az endokrin betegségeket hátha nem a hormontermelés csökkenése vagy túlhajszoltsága váltja ki, hanem a megtermelt hormonok gyorsabb szöveti elbontása. Ebbıl az ideából született meg egy új koncepció, amelyet sikerült a diabetes insipidusnál igazolnom. Ebbıl írtam meg kandidátusi disszertációmat. Speciális metodikámra felfigyelt a Pasteur Intézet igazgatója, Milhaud professzor, és meghívott intézetébe, hogy az általuk vizsgált új hormonnak, a thyreocalcitoninnak az inaktiválódásával foglalkozzam. 20 dollárral a zsebemben érkeztem Párizsba. A „fényes” intézetben a legnagyobb kínlódással sikerült munkámat végezni. De végül sikerült egy disszertációban összefoglalni tevékenységemet, amelyért megkaptam a kitüntetı tudományos címet, az Assistant Étranger des Hopitaux de Paris rangot. Néhány szót az intézetrıl, amelyben mellettünk dolgozott három Nobel-díjas, Monot, Jacot és egy harmadik, akinek a nevét se tudom. Monot egy erélyes, mokány, izgımozgó egyén volt, mindenhez hozzászólt. Jacot magas, vékony ember volt, csöndesen üldögélt, a legritkábban szólt hozzá tudományos elıadásokhoz. A harmadik eltőnt az érdektelenség ködében. Titokban átszökdöstem a szomszéd klinikára Caroli professzorhoz. Hazajıve a Belklinika megváltozott, Fornet professzor sajnos meghalt, döntenem kellett. Julesz professzor tanácsát kértem, aki azt mondta: „Vagy most pályázz meg egy fıor7
vosi stallumot, vagy maradj a klinikán örök másodembernek.” Így kerültem a Gyıri Megyei Kórház I. Belgyógyászati Osztályára, egy ócska épületbe. Nagy belsı ellenállást legyızve sikerült megalapítani az izotóp labort, amely máig mőködik. Becsületes munkatársaimmal teremtettünk meg egy színvonalasabb belgyógyászatot, mígnem telefonon kerestek Szombathelyrıl, meghívást kaptam az itteni belosztály vezetésére. Nagyon megtisztelt ez a figyelem, de elmondtam, hogy jópár dolgot most indítottam el Gyırben, a várost is nagyon szerettem, nem mehetek el. Elmondták, új épület készül, gyönyörő osztályt kapnék. Megkerestem Vásárhelyi Tanár urat, az osztály vezetıjét, aki bíztatott, elmondta, hogy idıs kora miatt már régen vissza akar vonulni, örülne, ha megpályáznám az állást. Szegedi barátaim beszéltek rá, hogy ırültség el nem fogadni az ország legnagyszerőbb, akkor egyedüli egyetemi oktatókórházának meghívását. Meghajtottam a fejem. Beléptem a nagy szellemek erıterébe. Nem csalódtam, a kórház szakmailag igen magas fokon állt, csupa professzorszintő fıorvos töltötte be a vezetı állásokat. István Lajos, Baltaváry, Cholnoky, Széll Kálmán, Illei, Salamon, Tóth Jenı, Löblovits, Kádas, Donhoffer Ágnes, Gautier Barna és folytathatnám. A másodorvosi garnitúra is elsırangú volt, Garzuly Ferenc, Horváth Ágnes az Idegosztályon, Bokor Nándi a II. Belen, Sándori Klári, Deéri Cili az Intenzíven, Takács Ili a Radiológián, és még számosan. Osztályomon is nagyszerő emberek dolgoztak, Pungor Zsuzsa, Zsolt Nyura, Wenzl Miklós, Dobos Jenı, Prugberger, Weigl, Andics és a fiatalok. Nem hagyhatom ki nagyszerő nıvérgárdánkat, akik a legszorosabb munkatársaink voltak ebben a küzdelemben. Markusovszky, Petı Ernı, Romhányi emléke és szelleme itt élt, figyelmeztetve minket, hogy nem lehet alább adni, semmit nem szabad feladni. Kiteljesítettük a kórház nagy elınyét, a KONZULTATÍV MEDICINÁT, és ezért heti kétszer a radiológussal átnéztük a röntgenképeket, részt vett a vizitjeinken a laborfıorvos, ha elakadtunk, még a patológus fıorvost is megkértük, hogy nagy tapasztalatával segítsen. Az intenzíves kolleginák mindennaposak voltak újraélesztéseinknél. Úgyhogy, ha fejlıdött az osztályunk, úgy nekik is köszönhetjük. Emellett orvosainkat elküldtük neves intézetekbe tanulni kardiológiát, reumatológiát, endokrinológiát, hepatológiát, diabetológiát. Velük aztán kardiológiai szubintenzív részleget alakítottunk ki, majd peritonealis dialysis osztályrészt, késıbb reumatológiát. Egy megyei szintő szőrıvizsgálatot szerveztünk és végeztünk nephrologia, hypertonia, diabetes, mozgásszervek vonatkozásában. Peritoneális dialysisben pár év alatt az ország élvonalába kerültünk. Az ORFI-val igazi jó munkakapcsolatot építettünk ki, amiért hálás vagyok nekik. A kórházvezetés érdeme, hogy támogatta a kapcsolatépítéseket. Így rendszeresen jártak le Schwarzmann, Mosonyi, Antalóczy, Bozsoki, Gömör professzorok teamjeikkel továbbképzéseinkre. Majd minden Dunántúli Belgyógyász Nagygyőlésen elıadtunk, szerepeltünk, sıt rendeztünk is ilyet. Pályám egyik csúcspontja volt,
gyógyHÍRmondó amikor megválasztottak a Társaság elnökének is. Milyen volt a kórház mőködése? Elsırangú. Nagy fegyelem volt – néha talán kissé katonásabb is, mint szerettük volna – nagyszerő, példás volt az együttmőködés az osztályok között, a szakmai munkát a rendszeres klinikopatológiai ülések felügyelték, de átjártunk nemcsak a boncolásokra, de betegeink nagyobb mőtéteire is, az intenzív osztályra, ha átkerültek betegeink, vagy ha konzíliumokra hívtak. Ezek a konzíliumok elsırangúak voltak. A megjelent fıorvosok és másodorvosok nagy lelkiismeretességgel tárgyalták meg egyegy beteg ember ügyét, emberileg is aggódtak betegeikért. Emlékszem, ahogy kínlódtunk egy polyposisos fiatal lányért, akinél minden megtörtént már, de egyre romlott az állapota, és mi gyötrıdtünk tudásunk végessége miatt. Néha éreztük egy-egy hozzátartozó vagy beteg elégedettségét, és ez jó volt. Máskor saját elégedetlenségünk vette el kedvünket. Természetesen nem csak eredményeink voltak, és nem mindig lehettünk elégedettek magunkkal. Máig lelkiismeretfurdalással gondolok két betegünkre, egy juvenilis rheumatoid arthritises kisfiúra és egy hodgkinos fiatal lelkészre. Szakmailag nem követtünk el mulasztást. Hívtuk István Lajost, Marton Évát, az ı javaslataik szerinti modern terápiát alkalmaztunk. A kisfiúnál ORFI konzíliumot kértünk, föl is szállíttattuk, hogy a legmagasabb intézet tudását se hagyjuk ki. Csak a hozzáállásunkban volt a hiba. Tisztességesen ellátták a nıvérek is, mi is megtettük, amit csak lehetett. De nem bíztattuk eléggé a prednisolonoktól felpuffadt szenvedı gyereket, nem ültünk eleget az ágya mellett, nem fogtuk karon, hogy megsétáltassuk a folyosón, hogy lássa, fontos nekünk, kezünkben van a gyógyítása. A lelkészünk bizalommal fordult hozzánk, de alighanem érzıdhetett tétovázásunk, amit az orvos érez, amikor elégtelenné válik. Mit tanulhatunk a nagy orvosoktól, elıdeinktıl? Hogy gyengébb felszereltség, anyagi hiány nem sodorhat passzív feladásba. Azt, hogy tilos lamentálni, tilos belenyugodni. Fejleszteni kell, harcolni betegeink érdekében. S ez ma fokozottan érvényes! Azt, hogy ötletekkel, áldozattal, emberi hozzáállással elıre lehet jutni. Azt, hogy kevesebb lehetıséggel is megpróbálni maximumra törni. Persze könynyebb Amerikában apró eredményeket produkálni, de ne felejtsük el, hogy a nagy találmányok nyomorúságos körülmények között születtek (Koch, Curie). A tudomány óriási fejlıdésen ment át a XX. század közepétıl a mostani idıkig. Az antibiotikumok, a bétablokkolók, majd a többi antihypertensivum, lipoid csökkentı szerek, daganatkezelések, Salk és Sabin csodálatos vaccinatioi, a pacemaker, a stent kezelés, amelyek az infarktus kezelést alapvetıen javították. A mikrosebészet és minimal invasiv eljárások, a radiológia nagyszerő találmányai, UH, CT, MR, PET. VIGYÁZAT: itt azokat soroltam fel, akik nagyszerőek voltak, mégsem kaptak kellı elismerést, Nobel díjat vagy mást. Sokkal jelentéktelenebbeket emeltek ki, és tették „álnaggyá!” Tudásunk a rengeteg új adat, felismerés révén egyre terebélyesedett. Mondhatnám
2007. december úgy is, átlépett a fejünk felett, önhibánkon kívül lemaradtunk. Nem volt más segítség, mint a szakmák felrostozása. Ma már alig beszélhetünk a régi értelemben vett „nagy szakmákról”, mert belgyógyász alig létezhet, a beteg diabetológushoz, gasztroenterológushoz, kardiolgushoz vagy reumatológushoz megy. Önálló szakágazattá vált az onkológia, de mára már az is több ágra szakadt, más ért a solid tumorokhoz és más az onkohaematológiához. Mi következik ebbıl? Hogy igazi polihisztor nem létezhet. A mai nagy ember más, mint a régi! A szubspecialitásokra osztódás újfajta strukturálódást tesz szükségessé. Mikor mi kezdtük, minden belgyógyászati beteg a mi klinikánkra jött, akit operálni kellett, az a sebészeti klinikára. Mára a helyzet megváltozott, a hasi sebész nem vállal angiológiai problémát, a szívsebész teljesen elszakadt a régi sebészettıl. Szétvált az urológia is mőveseállomásra, andrologiára. A radiológus végzi a finomabb kivizsgálásokat és beavatkozásokat. A fülészek közül csak igen kevesen tudnak finom hallásjavító mőtéteket végezni. És folytathatnám. De hogy a beteg, aki kitőnı ellátást kap cukorbetegségére a diabetes-klinikán, más bajjal is küszködik!? S itt jön a nagy dilemma: sok szakorvos meg tudná esetleg oldani a kísérı betegségeket is, de nem meri beállítani a hypercholesterinaemiát vagy kezelni a reumatológiai panaszokat, mert megtámadhatóvá válik, mivel erre szakosodott szakorvosok, intézetek vannak. Ha sikertelen, elmarasztalhatóvá válik. Pláne ma, amikor levitézlett, lecsúszott ügyvédek hada lebzsel a kórházak folyosóin, hogy mint a pióca, a legkisebb problémába is belekössön, és ebbıl nagy pénzeket happoljon el. Óriási hiba, hogy ez a gyakorlat védekezı álláspontra kényszeríti az orvost, aminek fıleg a beteg látja a kárát. Az orvos így kevesebbet ad, mint amit tudna. Nem kockáztat betege érdekében, azaz csak hivatalnoki módon dolgozik, nem adja meg azt a pluszt, amibıl betege profitálhatna. Márpedig az az orvos, aki nem tud, vagy pláne nem mer többet megtenni betegéért, mint ami abszolút kötelezı, az nem méltó arra, hogy a nagy elıdök, Markusovszky, Petı Ernı, Korányi szellemiségének örököse legyen. A szubspecializálódással persze a betegek egy-egy baja értı kezekben van. De kinek a kezében van a beteg összes problémájával, mint panaszoktól megkínzott egyéniség? Az orvos nagyszerően tolja fel az érkatétert, vagy ért a CT-hez, vagy kitőnıen kezeli a szkopokat, aztán leírja, hogy mit látott és ezzel feladatát teljesítve látja. A beteg meg ott áll, kezében egy csomó papír, leletek, adatok, de egyik vizsgáló ajtaján se találja azt a kiírást, hogy a beteg ember gyógyítása. Mi a kiút? A Mayo Klinikán már kitalálták. A beteg idıre megy az orvosához, aki kikérdezi, megvizsgálja, majd elıírja a speciális diagnosztikákat: labor, CT, endokrinológus, mozgásszervi szakorvos, stb. Amikor a leletek összegyőlnek, visszatér orvosához, aki, noha nyilván ügyetlen lett volna a szkopokhoz és nem tudta volna elvégezni az endokrin laborvizsgálatot, de képes volt értékelni az eredményeket, és összesíti mindazt, amit a szakemberek elvégeztek, s ez alapján állapít8
ja meg a diagnózisokat, és írja elı a komplex kezelést. Itt tehát egy szintetizáló orvos kezében volt a beteg, aki támaszkodhat a specialisták precíz adataira. İ a karmester, aki öszszefogja a hangszerszakértıket vagy mővészeket. Ilyen ma a világ, más szakmákban is. Együtt kell mőködni! A gyógyítás team munka, ma már alig képzelhetı el olyan csúcsprofesszor vagy kiemelkedı személyiség, aki mindenhez ért. Nincs egyszerzıs könyv. Elégedjünk meg azzal, hogy a gyógyítás folyamatában egy helyen lelkiismeretes, tisztességes munkát végzünk, és ezzel hozzájárulunk a beteg ember egészsége visszaállításához. De szabadjon itt megzavarnom az ünnepélyességet. A példaképnek értéke mellett van egy veszélye is, ha nagyon elıtérbe lép, ha nagyságával vagy megszerzett, esetleg ügyeskedéssel szerzett hírnevével blokkol egy tudományágat. Nagysága béníthatja a többiek tevékenységét. Gondoljunk csak a nagyhírő Virchowra, aki évtizedekig vetett vissza minden igaz újdonságot, és szinte megbénította a gondolkodást, csírájában elfojtotta a merész ötletet. Vagy célozzunk a hazai szaktekintélyre, aki a veseátültetést évekig lehetetlenné tette, mert annak sikere esetén kiderült volna, hogy saját eredményei hamisak. És még egy izgalmas szempont, hogy távolról sem csak az érdemet jutalmazza a világ. Vajon a Nobel-díj a legkiválóbbakat emeli-e ki? Néha igen, máskor nem. Az irodalmi és béke Nobel-díjnál legritkábban érezzük egyértelmőnek a döntést, de még a tudománynál is sokat bosszankodunk. Mert a szívkatéterért, amelybıl a modern stentkezelés kinıtt, megadták az elismerést. De a pacemakerért, az UH, a CT, A MRI, a PET kidolgozásáért nem járt a díj. Sabin, Salk se kapott, hiába mentett meg százezreket a szörnyő bénulástól. Így hát a példaképnek kiemelteket, a díjazottakat magunknak is le kell mérnünk, nehogy érdemteleneket akarjunk követni. A hírnév nem mindig fejezi ki a nagyságot. Vannak túlértékelt hírességek és vannak csodálatos elmék, akik nem kapták meg a nekik járó elismerést. Ami nagy kár. Ezért kellene megalapítani a kitüntetésbıl kihagyott zsenik panteonját. Eggyel vagyok még adós, az emberi részszel. Azzal, hogy orvosnak lenni nem csak azt jelenti, hogy tudunk kezelni egy mőszert vagy tudjuk sok gyógyszer hatását és mellékhatását. Mert nekünk nem egy betegséget kell gyógyítanunk, hanem a beteg embert. Egy kétségbeejtı helyzetbe került individuumot. Azaz nem csak az a dolgunk, hogy a bekerült betegen alkalmazzuk tudományunk adta lehetıségeket, hanem az, hogy kezünkbe vegyük betegünk sorsát, s próbáljuk ıt legjobb tudásunk és legszebb emberségünk szerint kihúzni a bajból, kezelni és embervoltában gondozni gyógyulásáig. Mit jelent ez? Hogy nem csak a tünetekkel kell foglalkoznunk, hanem a beteg félelmével, elbizonytalanodásával, rettegésével, életföladásával, elkeseredésével is. Ha ezt elhanyagoljuk, rosszabb lesz a legtámadhatatlanabb terápiánk is. Amelyik orvos nem hallgatja meg betege panaszait – még a panaszáradatát is – az nem orvos, legföljebb szakember. Aki
gyógyHÍRmondó
2007. december nem ül le a betege mellé délutánonként, nem beszélget vele, nem igyekszik oldani rettegését, nem próbálja visszaadni bizakodását, nem próbálja felderíteni, nem beszélget el vele betegségérıl és a gyógyítás lépéseirıl, az lehet jó mesterember, de nem igazi orvos. Manapság az orvos legfıbb feladatának azt tőzték ki, hogy spóroljon, amivel lehet, fedezze le minden egyes lépését, hogy ne lehessen anyagilag belekötni. Addig is igazi embergyógyítást csak a legkiválóbbaktól – és legbátrabbaktól – lehet remélni. Ez valami olyan plusz, amire ritkán telik az utolsóig kifacsart orvosember erejébıl. Mondandómat nem hagyhatom abba a reménytelenség szomorúságával. Akarom hinni, hogy a modern orvoslásnak ezeken a problémáin is túlleszünk majd, az orvosokat nem őzik ki külföldre, hanem kellı számú orvost tud eltartani a társadalom ahhoz, hogy ideje legyen betegéhez, foglalkozni tudjon a beteggé vált emberrel is, ne csak egy-egy panaszával vagy egy szervével. Nagy szellemekrıl szóltam, az ı eredményeikrıl. Elemezni próbáltam a nagyság fogalmát, a példakép lélektani képletét. Azt mondtam, hogy az a nagy ember, aki munkájával, ötletével mások hasznára van. És most mégis bonyolítom a kérdést. Nem hiszem, hogy Mozart az embereket akarta boldogítani, amikor apja hajcsárkodására végigbolyongta a félvilágot, vagy hogy Beethoven nem kínos hasi panaszai elıl menekülve és a megsüketüléstıl való félelmében írta szép zeneszámait, amelyek késıbb mégis az emberiség kincseivé váltak, és millióknak szereztek boldogságot. A miért tehát nem meghatározója a nagyságnak. Az életvitel se számít. Ismerjük Balzac nyomorúságos életmódját, éjszakai gyötrıdését kávék és lábfürdık közepette, hogy reggelre meglegyen az anyag. Vagy a perverz Verlainet, aki megrontotta a fiatal Baudlairet. Életük, egyéniségük visszataszító, ellenpélda, mégis a nagy írók, költık közé sorolta be ıket az irodalomtörténet. És még egy kényelmetlen megjegyzés. Manapság nem az lesz a nagy ember, aki valami fontosat alkot, hanem akibıl a hírverés és az üzlet sztárt akar csinálni. Sikeres regényíró lesz az, akinek a könyveit minden kirakatba kiteszik, a könyvesboltokban belebotlik a fölrakott kupacaiba, aki belép. Abból lesz sztár, akit sztárolnak, akit hetenként háromszor odatolnak a képernyı elé. A mai hírességek nem lesznek, hanem csinálják ıket. Lesz-e megint egy tisztább világ érdemekkel szerzett ismertséggel, kiválósággal kiverekedett elismeréssel, értékes eredményekbıl származó hírnévvel? Én remélem, hogy utódaink megérik ezt. Ki hát a jelentıs ember? A hivatalos vélemény szerint az, aki a világot, a társadalmat, az egyes embert valahogy elıre viszi, tápot, eszközt ad a kezébe, amellyel kezelni tudja örömeit és bánatait, és picit eligazodik az élet ıserdejében, függetlenül jóindulatától vagy utálatos voltától, emberi hibáitól, hamis eszméitıl, attól, hogy szimpatikus volt-e vagy visszataszító. Én magam ezt a megfogalmazást nem fogadom el. Különösen a gyógyító szakmára nem. Számomra nagy ember csak olyan lehet, aki
alkotásai, nagyszerő célkitőzése mellett emberileg is példaadó, mint mondjuk Albert Schweitzer, Teréz anya, János pápa vagy Romhányi professzor. Nagy szellemekrıl szóltam, akik meghatároztak egy korszakot, fölfedeztek csodálatos gyógyszereket, kórházat alapítottak. Mégsem azokkal fejezem be, akik szobrot kaptak. Hanem a hétköznapok hıseivel, akik itt élnek közöttünk. Mesteremberek, postások, tőzoltók és mentık. Nıvérek, orvosok, szakszemélyzet, akik kétségbeejtı anyagi viszonyok között küzdenek betegeikért, igyekszenek többet tenni, mint amit a tudomány támogat, gondozzák, ápolják, bíztatják betegeiket. Mindazok, akik végzik munkájukat, hogy másoknak, az elesetteknek és gyengéknek könynyebb legyen. Akik a gyógyszer mellé egy mosolyt, egy reménysugarat is adnak. Most azokra az orvosokra és nıvérekre gondolok, akik tanítottak minket kezdı korunkban vagy tanítványaink voltak, és akik ott állnak majd, ha a sors ránk szabadítja a végzetet. Megfogják a kezünket és azt mondják: „Ne félj! Melletted vagyok.”
Hankiss professzor bevezetıjében hangsúlyozta, hálás, hogy olyan elsırangú intézményben dolgozhatott, mint a Markusovszky Kórház. Sokat tanult az itteni kollegáktól, akikkel igazi mőhelymunka és kollegialitás szellemében dolgozhatott. Tanult a nıvérektıl is helytállást, tisztességet, szakmaszeretetet. A tudományos felolvasás rendhagyó módon „színházi” köntösbe öltözött. Két segítıtársa – a Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztályról Dr. Király Péter és Dr. Bazsó Dóra – közremőködésével kezdetét vette az orvoslás, mint mővészet irodalmi aspektusainak értelmezése. A szenvedı embereken való segítés, az empátia, a biztatás, az újjal, többel való próbálkozás meghaladja az „alkalmazott tudomány” határait a gyógyítás nemes célja érdekében. Hankiss professzor felfogása szerint a mővészet besegít a gyógyításba. Ilyen például a zeneterápia, egy szép vers vagy egy festmény átélése. A SZÉP, mint gyógyító erı helyreállítja a lelki egészséget, örömet szerez és jótékonyan hat. Az irodalom reményt ad, felszabadít a krónikussá vált tehertıl és támogatást nyújt az elkeseredett pillanatokra írónak és olvasónak egyaránt.
Orvoslás, avagy hogy kerül az irodalom csizmája a mőtıasztalra? • Dr. Baráthné Kerekes Ágnes vezetı oktatási menedzser
A Szombathelyi Tudományos Társaság és az MTA Vas Megyei Tudományos Testülete 2007. október 17-én fenti címmel rendezett tudományos ülést a Petı Ernı Orvosi Könyvtárban. A meghívott elıadót, Dr. Hankiss János professzort és a szép számú hallgatóságot Prof. Dr. Oroszlán György, a Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály osztályvezetı fıorvosa, a Berzsenyi Dániel Fıiskola tudományos rektorhelyettese, a Társaság elnöke köszöntötte.
A következıkben a kiadásra váró mőveibıl hallhattunk idézeteket, amelyeket természetesen elıször az orvosi hivatásból merített. Nem törekedhetünk az elıadás részletes bemutatására, de néhány elhangzott bölcsességet, magvas gondolatot megosztunk olvasóinkkal.
„Ha egy kicsit átveszel más fájdalmából, az rajtad is nagyon sokat könnyebbíthet.” „Sok gyógyszer között elvész az egészség.” „Orvosi attitőd az is, hogy a hozzád fordulót akkor is ellátod valamiféle terápiával, ha nem találtál nagyobb bajt, de érzed, másképp nem gyógyul meg.” „A Doktor med. aki elsırangúan tervezi meg és hajtja végre a beteg kivizsgálását és kezelését, de a beteggel nem épít ki emberi kapcsolatot, jó szakember, de nem igazi orvos.” „Az az igazi orvos, akinek este 7-kor, amikor a betegét látja el kiizzadva, eszébe se jut, hogy most kezdıdik el a mozi, amelyre jegye van.”
A rendezvény végén az elıadás anyagából készült kiadványt a szerzı dedikálta a résztvevıknek. Igazi szellemi habfürdıben volt részünk, melynek élményét ezúttal is köszönjük.
9
gyógyHÍRmondó
2007. december
110 éves a szülésznıképzés Szombathelyen
Gyula Vallás- és Közoktatási Miniszter, Radó Kálmán fıispán és dr. Török Sándor polgármester támogatásával, Herczeg és Baumgartner tervei alapján Wälder Alajos vállalkozó építette. Az épület (ahogy a városlakók hívták "a Klinik") kilencven évig (1897-1987) szolgálta a bábaképzést, a szombathelyi és környékbeli nıbetegek szülészeti és nıgyógyászati ellátását.
• Dr. Horváth Boldizsár tudományos és oktatási igazgató fıorvos
A bevezetı elıadást a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar dékánja, Bódis József egyetemi tanár tartotta Bolog-
Dunántúl elsı szülésznıképzıje alapításának 110 éves évfordulóját 2007. október 17-én ünnepelték Szombathelyen. Az évforduló kapcsán a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar Szülésznıi Tanszéke és a Vas Megyei Markusovszky Kórház szervezésében tudományos ülésre került sor. A kongresszuson hazai és külföldi vendégelıadók részvételével értékelték a szülésznıképzés és szülésznıi hivatás jelenlegi hazai és Európai Uniós helyzetét, valamint az egészségügyi reform hatásait a szülészeti ellátásra. A Magyar Nıorvos Társaság Dél és Nyugat-Dunántúli Szekció Kongresszusainak vándorlása elérte Szombathelyt is. A 2006. év elıkészítı, majd törvényalkotó tevékenysége új útra terelte az egészségügyet. A nyugat- és dél-dunántúli régióban 2007. év ıszére már tapasztalatokkal rendelkeztek a kiemelt ellátásra kijelölt súlyponti kórházak, és a struktúra átalakítása után fennmaradt kórházak aktív és krónikus fekvıbeteg-szakellátási lehetıségeirıl, eredményeikrıl, esetleg kudarcaikról. A kongresszus célja kettıs volt. Egyrészt, hogy bemutassa a szülésznıképzés és tevékenység jelenlegi európai helyzetét, különös tekintettel a bolognai folyamatok hatásaira az egységes európai felsıoktatási térséghez. Másrészt az egészségügyi reform elsı lépéseinek gyakorlata alapján a szülészeti ellátás új struktúra kezdeti tapasztalatainak összesítése, megvitatása. A kongresszusra várták a szülészorvosi és szülésznıi tapasztalatokat, eredményeket és kudarcokat egyaránt. A kongresszus bevezetıjeként a volt bábaképezde falán a meghívottak jelenlétében Prof. Dr. Illei György emléktáblát leplezett le.
nai folyamat a paramedicinalis felsıoktatásban címmel. A viszonylag fiatal, alig 15 éves múlttal rendelkezı kar bemutatásával, a jelenlegi oktatási portfóliója ismeretében méltán tekinthetjük a képzıhelyet a hazai paramedicinális felsıoktatás zászlóshajójaként. Csetneki Julianna, a Magyar Ápolási Egyesület Szülésznıi Szekciója Elnöke a magyarországi szülésznıképzés és tevékenység jelenlegi helyzetérıl adott értékelést. Dr. Brenda Ashcroft és Sarah Davies (Directorate of Midwifery. University of Salford Frederick Road Campus) az angol szülésznıképzés és szülésznıi tevékenység helyzetérıl gazdagon illusztrált elıadásban számoltak be. Az elıadásból kiderült, hogy az
Egyesült Királyságban a szülések kb. 70 százalékát szülésznık vezetik. Az angol egészségügyi hatóságok felismerték azt, hogy az alacsony kockázatú várandós kórházi szülésvezetésére a szülésznı a legmegfelelıbb (Maternity Matters, 2007). Angliában magán szülésznıi tevékenység is létezik, melynek tarifája kb. Є 6000. Az Egyesült Királyságban az otthonszülési arány csupán 2,4 százalék. Az angol egészségbiztosító kinyilvánította, hogy 2009-ig minden biztosított számára garantálja a teljes ellátást és a születési hely megválasztásának lehetıségét. Bár a születésszám nı, a szülésznık száma csökken. Angliában további 5.000 szülésznıre van szükség. A marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetem, Szülészet-Nıgyógyászati Klinika vezetıje, Szabó Béla professzor A bábakép-
zés jelenlegi helyzete, az aktuális problémák Romániában címmel foglalta össze az Euró-
A jelenleg irodaházként mőködı elegáns épület bejáratánál elhelyezett márványtáblán az alábbiak olvashatók:
Ezt az épületet, a Dunántúl elsı bábaképezdéjét (Magyar Királyi Bábaképezde Szombathely) széles társadalmi összefogással Wlassics
pai Unió egyik új tagországa szülésznıképzésének helyzetét. Az elıadásból úgy tőnt, hogy Romániában a többciklusú paramedicinális képzés még kialakulóban van. Zoicas Monica (Midwife. Salaj District Hospital, Romania) a Zilah megyei kórházban folyó szülısznıképzésrıl adott tájékoztatást. Két, a Vajdaságban, Zentán praktizáló magyar ajkú és az egészségügyi szakdolgozókat magyarul is oktató kolléganı a szerbiai – 10
az Uniótól eltérı struktúrájú – paramedicinális oktatást és a képzettek kompetenciáit mutatták be „A nıgyógyászati és szülészeti nıvér munkaterületének ismertetése, a vajdasági középiskolák oktatási és nevelési tervei szerint” címmel. A többciklusú képzésre Szerbiában még csak elıkészületek tapasztalhatók. Heike Polleit szülésznıképzés vezetı (FH Joanneum, Alkalmazott Egészségtudományok Szak, Graz), referátumának címe A szü-
lésznıképzés új megközelítése a felsıoktatásban volt. A kolléganı elıadásában több kérdést is felvetett. Mi a szülésznıi tevékenység jövıje? A nık mit várnak el a szülésznıktıl és ez a választás mennyire adekvát? Milyen képességek, tevékenységek és kompetenciák szükségeltetnek e hivatás gyakorlásához? Mivel kell szembenézni egy osztrák szülésznınek? Van-e nemzetközi minta, amihez csatlakozni lehet? Milyen nemzetközi etnikai kihívásoknak kell megfelelni? A gyakorló szülésznı azt is hangsúlyozta, minden várandóság és szülés „egy potenciális aknamezı”, ami olyan terület, amely orvosi ellenırzést, felügyeletet, szabályozást, szükség esetén beavatkozást is igényel. Hangsúlyozta, ha nem képezik magukat, nem fejlesztik tudásukat, nem gyakorolják hivatásukat, a szülésnı csak az orvos segítıje marad. A kompetencia megszerzése a kutatás és oktatás révén valósulhat meg. Ehhez a szülésznıképzést a felsıoktatásba kellett felemelni. Az ún. „bolognai folyamat” és a nemzetközi gyakorlat kedvezı jövıképe kikerülhetetlen. A délutáni szekció Prof. Dr. Bódis József PTE OEC Szülészeti és Nıgyógyászati Klinika vezetıje a Szülészeti és nıgyógyászati ellá-
tás struktúraváltozása 2007. évben DélDunántúlon címő bevezetı referátummal kezdıdött. Elıadásból megismertük a régió 2006. évi szülészeti és nıgyógyászati eredményeit, és véleményét az egészségügyi reform hatásairól. Csatlakozó elıadók a régió osztályvezetı fıorvosai voltak, akik a helyi változásokról számoltak be. A délutáni program utolsó elıadója, Egyed Jenı professzor az országos szakfelügyelet tapasztalatait foglalta össze. Zárásként Prof. Dr. Szabó István, a Szülészeti Szakmai Kollégium elnöke, a grémium állásfoglalását ismertette az egészségügyi reformmal kapcsolatban. A 120-140 fı részvételével tartott kongresszust, az elıadásokat követı élénk vita és a fehér asztal melletti jó hangulatú eszmecsere jellemezte.
gyógyHÍRmondó
2007. december
BEMUTATKOZIK
Dr. Záborszky Zita
1960. június 27-én születtem Tatán. Ebben a városban jártam iskoláimat, itt érettségiztem 1978-ban. Az érettségi közben vírusos agyhártyagyulladásom volt, így abban az évben nem tudtam felvételizni. Akkor még mőszaki pályára készültem. Egy véletlen folytán kerültem dolgozni Szegedre az Orvosi Egyetem Anatómia Intézetébe segédlaboránsként. A napi mosogatási munka mellett bejárhattam az elıadásokra (táblát törölni), a gyakorlatokra. Közben a környezetem is inspirált, hogy próbáljam meg a felvételit az orvosegyetemre. 1979 szeptemberében fellebbezés után, de elkezdhettem az egyetemet. Már harmadéves koromtól az Anatómia Intézetben voltam tudományos diákkörös hallgató, ami nagyon izgalmas feladat volt. Akkor kezdıdtek az immunhisztokémiai vizsgálatok, és a tanszék munkájába bekapcsolódva a gerincvelıi fájdalompályákkal, neurotranszmitterek változásainak kutatásával kezdtem foglalkozni. Késıbb az intézet demostrátoraként az oktatásban is részt vettem. Az egyetem elvégzése után nem volt kétséges, hogy az Anatómia Intézetben szeretnék maradni. Aztán pár év után egyre jobban szerettem volna a betegágy mellett dolgozni. 1988-ban lett erre lehetıségem, akkor már Szombathelyen, az I. számú Belgyógyászaton. Itt azonnal belekerültem a munka sőrőjébe, szakmai Apám, Varga professzor úr és a többi tapasztaltabb kollégám figyelme mellett. Ma úgy emlékszem erre a 6 évre vissza, hogy rengeteget dolgoztunk, ügyeltünk, de mindig volt egymáshoz jó szavunk, mindig számíthattunk egymásra, és mindig tudtunk nevetni valamilyen apróságon. 1993-ban szakvizsgáztam belgyógyászatból. Ezt követıen hoszszas megfontolás után, de úgy döntöttem, hogy a belgyógyászati ambulancia örömeit magam után hagyva az akkori Utókezelıben szeretnék dolgozni. Az osztály meg-
szőnéséig, 1996 decemberéig dolgoztam itt. Közben a rehabilitációs szakvizsga megszerzése végett két évig Szentgotthárdra jártam gyakorlatra. 1998 februárjában szakvizsgáztam mozgásszervi rehabilitációból. Mivel akkor éppen a Reumatológiai Osztályon dolgoztam, és Varga professzornak megígértem, elkezdtem azonnal a reumatológiai szakvizsgához a gyakorlatokat. Közben egy évig a MÁV rendelıben a reumatológiai szakrendelésen dolgoztam. 1999 áprilisában a hegyfalui intézet a kórházzal összevonásra került. Akkor hívott vissza Kovács L. Gábor professzor megbízott osztályvezetıként az akkor induló rehabilitációs osztályra. A mozgásszervi rehabilitációs osztály egy évig mőködött kint, majd az onkológiai tömb átadásakor költözhettünk be mostani helyünkre. Közben 2000 tavaszán a reumatológiai szakvizsgát is megszereztem. Az osztály beindulása után 2002-2004 között a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzser képzésére jártam, 2004 ıszén kaptam másoddiplomát. 2003. februártól 2004. márciusáig a szigetvári kórházban a rehabilitációs osztályon dolgoztam, mellette orvosigazgató voltam. 2004. márciusa óta ismét a Központi Rehabilitációs Osztályon dolgozom osztályvezetıként. A Zrt megalakulása óta a Rehabilitációs Centrum igazgatója lettem. Az Anatómia Intézetben töltött évek óta mindig tanítottam. Elıször az Egyetemen az anatómia-szövettan oktatásában vettem részt, majd a Szegedi Egészségügyi Szakközépiskolában alaptárgyakat, kisklinikumot tanítottam. Szombathelyen is szinte azonnal elkezdtem az akkori Egészségügyi Szakközépiskolában órákat adni, elıször belgyógyászat-gyógyszertant, majd késıbb reumatológiát is. Jelenleg is rendszeresen oktatok a Szentgyörgyi Albert Gimnázium képzésein. A kutatásra az intézeti évek alatt volt lehetıségem, akkor jelentek meg közös munkák az intézet többi dolgozóival együtt végzett kutatásainkról. Az utána következı években erre sajnos kevesebb energiám jutott. Két gyermekem van, András 1985. októberében, nem sokkal a diplomám átvétele után Szegeden született, Péter 1990. februárjában már Szombathelyen. Andris jelenleg kommunikáció szakos fıiskolai hallható Budapesten, Péter most fog érettségizni.
11
Dr. Lukovits Olga
1973-1979 között a Pécsi Orvostudományi Egyetemen folytattam tanulmányaimat, amelynek lezárásaként orvosi diplomát szereztem. 1979 óta a Vas Megyei Markusovszky Kórházban dolgozom. 19791988 között a kórház Neurológiai Osztályán végeztem orvosi munkámat. 1984-ben neurológiai szakvizsgát tettem. Fı feladatom az izombetegségek és perifériás motoneuron megbetegedések diagnosztizálása volt. 1988-ban a Vas Megyei Gyermekidegondozóba kerültem. Az intézményen belüli feladatom a gyermekkorúak idegrendszeri betegségeinek ellátása lett. Munkámban kiemelt jelentıségő az epilepsziás betegségek diagnosztizálása, terápiája és gondozása. 1990-1991-ben neves budapesti gyermekneurológiai osztályokon – Heim Pál Kórház, SOTE I. Gyermekklinika, Betesda Kórház, OITI, Szabadsághegy – bıvítettem ismereteimet és szereztem tapasztalatokat. 1992-ben gyermekneurológiai szakvizsgát tettem. A gyermekek nagyon gyaran mutattak olyan panaszokat és tüneteket, amelyek mögött organikus idegrendszeri betegség nem kimutatható. A korszak, amelyben ezeket a tapasztalatokat győjtöttem – a 80as évek vége, a 90-es évek eleje – jelentıs társadalmi változások idıszaka, a családok nagy számban kerültek átmeneti vagy huzamos ideig tartó válsághelyzetbe. Megfigyeltem, hogy az organikus eltérés nélküli tüneteket mutató gyermekek leggyakrabban krízishelyzetben lévı vagy patológiásan mőködı családokból kerültek ki. Tapasztalataim érdeklıdésemet a családpszichológia és családterápia felé fordították. A 90-es évek elejétıl családterápiás képzésekre és szuperviziókra jártam. 1997-ben esettanulmányomat megvédve családterapeuta címet szereztem. Családterápiás munkámban a rendszerszemléletet használom. A családokkal foglalkozva egyre jobban kezdett érdekelni az interperszonális-intrapszichés jelenségek összefüggése, az emberi kapcsolatok, illetve a kommunikáció megbetegítı és gyógyító szerepe, az emberi lélek tudatos és tudattalan tartományainak világa. A legmeghatározóbb kérdés orvosi pályám ezen szakaszán az volt számomra, hogyan lehet gyógyítani lélektani eszközökkel. A kérdésre válaszokat keresve pszichoterápiás tanulmányokba kezdtem.
gyógyHÍRmondó
1994-1997 között pszichoterapeuta képzésre jártam Tündérhegyre (OPNI Pszichoterápiás Osztálya). A képzésem során a pszichoterápia általános elméletén és gyakorlatán túl a rövid dinamikus pszichoterápiákba nyertem betekintést. A pszichoterápia mőveléséhez saját élményként önismereti terápia szükséges, amelyet 1996-2000 között szereztem meg. 2003-2004-ben pszicho-terapeuta szakvizsgához szükséges képzésen vettem részt, majd 2005-ben pszichoterápiából szakvizsgát tettem. Jelenleg a Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Gondozóban családterapeutaként, pszichoterapeutaként dolgozom, a részleg megbízott vezetıje vagyok. Hetente 6 órában a Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály szakambulanciáin gyermekneurológusként tevékenykedem. A Magyar Gyermekneurológia-Idegsebészeti-, Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Társaság, az Országos Családterápiás Egyesület és a Magyar Epilepsziaellenes Liga tagja vagyok. Orvosi hitvallásomat a következıkben kifejtett gondolatok határozzák meg. Minden betegségnek szomatikus és pszichés szintjei vannak, kialakulásuk szorosan összefügg a környezettel, a családdal, a társadalmi történésekkel. Gyógyító munkám során a beteget próbálom e komplexitasban – rendszerben – szemlélni. A beteggel közösen dolgozunk, hogy a rendszerben egy új egyensúly álljon elı, amely az egészség helyreállítását vagy az adott egészségi állapot megırzését szolgálja. A betegség szimbólum, amelyet a betegnek és orvosnak egyaránt meg kell értenie, hogy a javulás bekövetkezhessen. A gyógyítás, a gyógyulás a beteg és az orvos közös alkotása. A magyar egészségügyet illetıen az a vágyam, hogy olyan társadalmi-gazdasági helyzet határozza meg, amelyben a fenntartható fejlıdés közgazdasági koncepciója a meghatározó.
Dr. Tóth Csaba
1961-ben születtem Sárváron. A sárvári Tinódi Lantos Sebestyén Gimnáziumban érettségiztem, orvosdoktori diplomámat a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szereztem 1986-ban. Az egyetem befejezése után a Markusovszky Kórházban, a Patológiai Osztályon helyezkedtem el, ahol Dr. Brittig Ferenc irányítása alatt egy kiváló szakmai csapatot ismertem meg. 1991-ben kórbonctan-kórszövettan szaktárgyból tettem
2007. december
le elsı szakvizsgámat. Még ebben az évben az Országos Onkológiai Intézetben, Dr. Bodó Miklósnál aspirációs citológiai továbbképzésen vettem részt. Ezt követıen kapcsolódtam be az osztályon folyó aspirációs citológiai vizsgálatokba, majd 2002ben citopatológia szaktárgyból szereztem második szakvizsgámat. 2002-ben, Dr. Csanaky György távozását követıen kaptam megbízást az osztály vezetésére. Csanaky fıorvos magasra tette a szakmai mércét, így nehéz feladatnak néztem elébe, a szakmai színvonal megtartása három szakorvossal nagy kihívás volt. A klinikai osztályokkal, elsısorban az Onkoradiológiai Osztállyal kialakult szakmai kapcsolat a betegek eredményes gyógyulását segítik. A diagnosztika fejlıdése a patológián belül is szükséges és elengedhetetlen, így az osztály a jövıben a szakmai színvonalat csak úgy tudja fenntartani, ha a molekuláris patológiának is teret nyit. 2005-ben a „Kórház kiváló orvosa” kitüntetést kaptam. Nıs vagyok, feleségem Dr. Horváth Erika az egyetem elvégzése óta a Markusovszky Kórház Bırgyógyászati Osztályán dolgozik. Három gyermekünk van, Gergı fıiskolai hallgató, Marcell idén érettségizik, Kristóf hatodik osztályos.
Dr. Huszár Béla
1965-ben érettségiztem a sárospataki Állami Rákóczi Gimnáziumban. Ezt követıen a Debreceni Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára iratkoztam be, ahol, 1971-ben „summa cum laude” minısítéssel végeztem. 1971-ben neurológiai szakorvosi képesítést szereztem, majd 1986-ban idegsebészeti szakorvosi vizsgát tettem jeles eredménnyel. A Markusovszky Kórház Idegsebészeti Osztályára 2005-ben kerültem, ezt megelızıen a Gyıri Petz Aladár Megyei Oktatókórház Idegsebészeti Osztályán dolgoztam mint vezetı konzultáns. Rendszeresen részt vettem úgy a hazai, mint a külföldi neurológiai és idegsebészeti továbbképzéseken és konferenciákon. A Kuopio University Hospital, illetve a Helsinki University Central Hospital Idegsebészeti Osztályain Matti Vapalahti és Juha Hernesniemi professzorok irányítása alatt két alkalommal is bıvíthettem tudásomat. Sebészeti szakmai jártasságom kiterjed a supra- és infratentorialis tumorok, a ge 12
rincvelı és gerinctumorok, a koponya- és gerinctraumák ellátására, a gerincstabilizációs, a shunt, a Janetta mőtétetekre, illetve a trigeminus neuralgia percutan mőtétekre, valamint ezek kezelésére, a lumbalis facet izületek percutan rádiófrekvenciás „denervációjára”. Elektrofiziológiai gyakorlatra tettem szert az EEG, EMG, ENG, kiváltott válaszok vizsgálatában, illetve a transcranialis Doppler vizsgálatokban. Angol orvosi szakmai nyelvismerettel rendelkezem.
Dr. Vidó Sándor
1943. szeptember 1-én születtem Gyulán. 1945-ben került a családunk Kaposvárra, ahol általános és középiskoláimat végeztem. A kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban érettségiztem. Érettségi után a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karára jelentkeztem, ahol 1968-ban orvosi diplomát kaptam. Már egyetemi éveim alatt harmadévtıl tudományos diákköri munkában vettem részt, majd oktattam a Mőtéttani Intézetben dr. Török Béla vezetése alatt. Az egyetem után kerültem a Markusovszky Kórházba, az akkor még általános sebészetet és baleseti sebészetet együttesen ellátó osztályra, amelyet dr. Tiborcz Sándor fıorvos vezetett. Akkoriban az általános sebészet és a baleseti osztály között rendkívül jó munkatársi és emberi viszony volt, kezdetben közös volt az ügyeleti szolgálat is. Tiborcz fıorvos halála után Prof. Dr. Salamon Antal vette át a Baleseti II. sz. Sebészeti Osztály vezetését, majd önállóvá vált, Baleseti Osztály néven. Elsıként kezdtünk csípıizületi protézist operálni, térdtükrözést végezni. Minıségi javulást hozott az 1980-ban átadott Központi Mőtıblokk, az SSBER kialakítása , ahol a társszakmák közösen, magas szinten látták el a polytraumatizáltakat is. 1993-ban neveztek ki az osztályon másod-fıorvosnak, ezt követıen Freiburgban voltam két hónapos tanulmányúton. 1968-tól 2005. októberéig – nyugdíjazásomig – ugyanazon a munkahelyen dolgoztam. 1980-ban Kiváló Munkáért, 2003-ban Vas Megye Egészségügyéért kitüntetésben részesültem. 2007. áprilisától megbízott osztályvezetıként vezetem a Baleseti-, Helyreállító- és Kézsebészeti Osztályt.
gyógyHÍRmondó
2007. december
BEMUTATKOZIK BEMUTATKOZI K
Dr. Schaffer Éva
Molnár Árpád kórházi lelkész
„Jézus, akit szeretsz, beteg!” János 11, 3
Szombathelyen születtem 1954-ben. Szüleim gazdasági vezetıkként dolgoztak, édesanyám a Markusovszky Kórház gondnokhelyettese, majd a Rendelıintézet gazdasági vezetıje volt nyugdíjba vonulásáig. Testvérem mőszerész. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen tanultam és vonzott a már megismert szombathelyi kórház. A Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztályon kaptam szakképzési lehetıséget 1978-ban. Kivételes szerencsének tartom, hogy Dr. Széll Kálmán fıorvos úrtól tanulhattam. Vezetése alatt olyan kollektíva dolgozott, akikkel, az egyébként sok napi munka és ügyelet mellett, az önképzés, rendszeres továbbképzés is gördülékenyen zajlott. Kollégáimtól szakmaszeretetet, segítıkész csapatmunkát láttam. Az évek során a rutin anesztezia idegsebészeti, mellkassebészeti, érsebészeti szakterületekkel bıvült, és a 7 ágyas intenzív részlegbıl 16 ágyas multidiszciplináris intenzív osztállyá alakultunk. 1982-ben szakvizsgáztam Budapesten. Az anesztezia és intenzív terápia folyamatosan megjelenı újabb eljárásait is igyekeztünk bevezetni osztályunk gyakorlatába. 1982-88-ig – gyermekem születéséig – mellékállásban kivonuló orvosként dolgoztam a mentıszolgálatnál, megismertem és hasznos tapasztalatokat szereztem a helyszíni betegellátásról. Angol nyelvi állami nyelvvizsgát tettem. 1991-ben adjunktusi kinevezést kaptam. 1992-tıl kapcsolódtam be az osztályunkon kialakított Fájdalomambulancia tevékenységébe, ehhez kapcsolódó tanfolyamokat végeztem el, majd kollégám távozása óta vezetem. A fájdalomcsillapítás lehetıségeinek megismerése, alkalmazása folyamatosan érdeklıdési körömbe tartozik. 1997-ben fıorvosi kinevezést és osztályvezetı helyettesi megbízást kaptam. Az aneszteziológiai munka koordinálása kapcsán a társszakmák képviselıivel jó együttmőködésre törekedünk. Ettıl az évtıl végzem a szervdonációval kapcsolatos koordinációs teendıket. 1999-tıl szabad idımben a Szombathelyi Hospice Alapítvány egyik orvosaként gyakorlom a palliatív medicinát. 2005-ben kaptam megbízást az osztályvezetıi feladatok ellátására. Nehéz helyzetben, súlyos létszámhiánnyal küzdve, köszönöm elhivatottan dolgozó kollégáimnak, hogy sikerült ezen túljutni, és bízom abban, hogy szakmai igényesség mellett egymásra is figyelı csapat leszünk az intenzív osztály nıvéreivel és aneszteziológus asszisztensnıkkel – nélkülözhetetlen munkatársainkkal – jól együttmőködve. Az orvoskollégák bizalma alapján az Orvosi Kamara Etikai Bizottságának munkájában van módom ismét részt venni.
Lázár nıvérei ezzel a szelíd kéréssel fordultak a Mesterhez. Meg is lett az eredménye könyörgésüknek. Habár késve érkezve hozzájuk, de feltámasztotta halott testvérüket az Úr. 1969-ben érettségiztem Szombathelyen. Ezt követıen öt évig Gyırben tanultam teológiát. 1974-ben szentelt pappá Fábián püspök úr. Az elsı négy évet Zalában töltöttem, mint káplán, azóta Vas megyében lelkipásztorkodom. Legidısebb bátyám Pécsett orvos. İ azt szerette volna, hogy én is orvos legyek. Azonban nagyobb volt a krisztusi-papság vonzása. Ehhez az elsı lökést 7-8 éves koromban kaptam. 1958, talán 59-ben a Szalézi templomban Szentségimádás volt. Brenner János vértanú papunk öccse tartotta a szentmisét és az Igehirdetést. Ekkor éreztem nagy lelkesedést arra, hogy én is hirdessem az Élet Igéit. A másik „lökést” János bátyám adta, aki Brenner János vértanúsága után 1959-ben papi iskolába indult. A vértanúk vére vetımagként sokszoros termést hoz! Hála Istennek, nyolcan vagyunk testvérek. 1991-ben lettem Kám, Alsóújlak és Egervölgy plébánosa. Már fél év múlva elkezdtük az alkoholmentı munkát. 1993 ıszétıl együtt is éltem az alkoholbetegekkel, akik vállalták, hogy alkohol nélküli új életet kezdenek. Persze sok visszaesés történt, de egy-két személyt meg tudtunk menteni. Hogy milyen családias légkör volt, azt bizonyítja, hogy L. Károly nevő betegünk mindig hazakérte magát a kórházból, mert nálunk jobban érezte magát. Ott is halt meg a plébánián 42 évesen. Állami támogatás nélkül tartottuk fenn magunkat, de a Gondviselı ISTEN segített napról-napra. Újmisés zsoltárom a „Vesd az Úrra gondodat, s İ majd gondoskodik rólad!" volt. Nos, ezt az elmúlt l4 év alatt sokszor tapasztaltuk. Alsóújlakon az egyik mise után arról beszélt Csókay doktor úr, hogy vissza kell térnünk a gyermekkori hitünkhöz. Az elmúlt esztendıben ezt jobban megértettem, mert sokszor megszégyenítettek a kicsi hittanosok a hittel mondott imájukkal. Az elmúlt egy évben 11 gyerek születését imádkozták ki! Egy kisbaba születése legalább akkora ajándéka az Istennek, mint a halott Lázár feltámasztása. S ezek a bátor fiúk és leányok minden hittanórán hőségesen könyörögtek: „Jézus, kérek egy kistestvért!” Olyan helyen is lett testvér, ahol én lehetetlennek tartottam. A gyerekek hite nagyobb volt az enyémnél! Uram irgalmazz! 2007. augusztus 1-el András püspök-
13
atya kinevezett kórházi lelkésznek. Amikor megkérdezte, hogy elfogadom-e, elsı pillanatban egy nagyot nyeltem. De eszembe jutott a Mester, aki azt mondta: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ı aratásába.” Most, pár hónap elteltével egyre jobban megszerettem ezt az életmentı munkát. Sok beteg gyermeki hittel imádkozik és nyílik meg az isteni Szeretet és Irgalom elıtt. Egy idıs bácsi vallomása meghatott: „Irigylem azokat, akik tudnak hinni. Sajnos én még nem tartok ott.” Lelkipásztori munkánkat megkönnyíti a személyzet szeretete. Takarítók, ápolók az orvosokkal együtt készségesek és nyitott szívőek. Ha valaki hívni akar, elérhetı vagyok azon a telefonszámon, amely a társalgókban elhelyezett miseplakát alján olvasható, de ide is közzéteszem: 06-30-61-95 474 .
A KÓRHÁZI KÁPOLNA AVATÁSA 2007. december 19-én, szerdán 14 órakor a Sürgısségi Tömb 3. emeletén a kórházi kápolna avatására kerül sor. A kápolnát felszenteli, illetve megáldja a Római Katolikus Egyház részérıl Dr. Veres András megyéspüspök és Molnár Árpád kórházi lelkész, az Evangélikus Egyház részérıl Rostáné Piri Magdolna evangéli-
kus esperes és Gregersen-Labossa György evangélikus lelkész, a Református Egyház részérıl Szakál Péter református esperes és Jakab Bálint Mihály református lelkész, illetve a Baptista Egyház részérıl Révész Árpád baptista lelkész. A Kápolna Krisztus Keresztútjának dombormőves stációit Gregorich Ferenc fafaragó mővész készítette.
gyógyHÍRmondó
2007. december
IN MEMORIAM
Zelles Katalin 1928 - 2007 • Dr. Schneider Ferenc osztályvezetı fıorvos Elment közülünk Zelles Katalin, vagy ahogyan mi ismertük, Kató nıvér. Akik ismerték, tudják, hogy a tiszteletet munkájával, szakértelmével, megingathatatlan becsületességével és hőségével szerezte, és ezért ezt a tiszteletet nem koptatja meg az idı. Számos vele kapcsolatos, kedves anekdotát mesélhetnénk, a Tıle idézett mondatoknál azonban semmi sem jellemzi jobban Kató nıvért. Ápolónıi pályafutását 1949-ben Dr. Pomothy Rudolf által vezetett Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztályon kezdte. Ahogy mesélte, fiatal, tapasztalatlan nıvérként egyik napról a másikra váltották le a kedvesnıvéreket hasonló korú társakkal. Milyen izgalmat éltek át az elsı éjszakai mőszakban? Még leülni se mertek, félve, hogy akkor történik valami a rájuk bízott csecsemıkkel. Az osztály két orvosa, dr. István Lajos és dr. Bíró Ferenc egész éjszaka vigyázták a betegeket, és segítették az új nıvérek munkáját. Tılük tanulták meg a csecsemık és a gyermekek ápolását, gondozását, fürdetését, etetését, gyógyszerelését, injekciózását. A gyakorlati teendık elsajátításával párhuzamosan elméleti oktatásban is részesültek: „hogy tudjuk mit, miért teszünk”. 1950-ben Dr. Frank Kálmán fıorvos vette át a Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály vezetését. „Nála természetes volt, és a legnagyobb erénynek számított az ıszinteség, az egyenesség, a tisztesség és a szorgalom.” Ezek a tulajdonságok vezették Kató nıvért egész életén át. A „Betegápolónıi képesítı” után 1952-ben elvégezte a Frank Kálmán által szervezett okleveles csecsemı- és gyermekápolónıi tanfolyamot. „A továbbképzés szinte kötelezı volt a számunkra. Ezért tekintem szakmai pályafutásom meghatározó helyszínének a Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztályt.” „A gyermekfertızı részleg a mostani belgyógyászati tömb mellett álló úgynevezett ’lapostetıs’ épület volt. A gyermekfertızı
részleg ápolásának vezetését 1968-ban vettem át a nyugdíjba vonuló, nagyon precíz, kiváló munkát végzı Stolzenberger Irma fınıvértıl.” „Az épületet lebontásra ítélték, és az osztályt 1969-ben váratlanul kiköltöztették a 11-es Huszár úti telephelyre. Az új épület állaga sokkal jobb volt az elızınél, tágasabb, világosabb, és olyan átalakításokat végeztek, amelyek igazán alkalmassá tették arra, hogy beteg gyermekeket megfelelıen tudjon ellátni. Mégis a költözés szomorú hangulatban zajlott, inkább kiőzetésnek éltük meg, úgy éreztük, a korábbinál rosszabbak lettek a körülményeink, elvesztettük napi kapcsolatunkat az anyaosztállyal.” „A nıvérek felelıssége is megnıtt, a megszokott munkán kívül még a szobák, berendezések fertıtlenítése (amit megfelelı fertıtlenítı anyagok porlasztása útján végeztünk) is ránk maradt, mert szükség volt a szobákra a betegfelvétel sürgıssége miatt.” 1970-tıl Dr. Schmidt Ottó került a gyermekfertızı osztály élére. 1974-tıl szervezetileg egy osztálynak számított a Fertızı Osztály, de külön személyzete volt a felnıtt- és a gyermekrészlegnek. Délután a helyi laboratórium már egyszerő vizsgálatokat sem végzett el, ezért a soron kívüli laboratóriumi vizsgálatokhoz az anyagot küldönccel kellett beküldeni, illetve sokszor a fınıvérnek kellett eljuttatni a központi laborba, nyáron melegben, télen pedig hóban, sárban. 1978-ban a felnıtt részleg nyugdíjba vonuló fınıvérének helyét nem töltötték be, hanem Kató nıvért bízták meg a két részleg fınıvéri teendıinek ellátásával. Az új beosztásban sok nehézséggel kellett megküzdenie, de megbirkózott a széttagoltság okozta gondokkal. Rendületlenül képezte a fiatal nıvéreket. Semmi sem kerülte el a figyelmét, minden rendellenességet észrevett, és azonnal kijavíttatta. Úgy lehetne jellemezni ezt a nem csak az egészségügyben páratlan értékő tulajdonságot, hogy akire ránézett (lehetett orvos, nıvér, takarítónı), az rögtön tudta, hogy mi a teendıje. A nyolcvanas évek eleje a költözködés éve volt, a hepatitis osztályt kétszer, az általános fertızırészleget egyszer költöztette. Mire nyugdíjba ment – 24 éve – már a két felnıttrészleg egy emeleten volt. „A helyettesem, Magdi ez alatt az idı alatt megtanult mindent, amit meg kellett tanulnia. Nyugodt szívvel hagyhattam el a volt munkahelyemet.” A Markusovszky Kórház Infektológiai Osztálya jubileumi emlékülésén a következı szavakkal fejezte be visszaemlékezését: „Most 55 év távlatából is hálás szívvel gondolok vissza azokra, akik hivatásuk magas fokán tudásukkal, szigorral ugyan, de emberséges magatartásukkal, tisztességükkel megmutatták azt az utat, amelyen járni kell és járni érdemes.” Mi pedig hálás szívvel köszönjük Kató nıvérnek, hogy ezt az utat megmutatta a reá bízott és a Vele együtt dolgozó munkatársaknak. 14
DR. ISTVÁN LAJOS TROMBÓZIS KLUB KLUB • Dr. Horváth Boldizsár tudományos és oktatási igazgató fıorvos A Vas Megyei Trombózis Klub elızménye – tizenkét éve, 1995-ben – Prof. Dr. István Lajos által kezdeményezett és mőködtetet egyfajta asztaltársaság együttgondolkozása volt. A baráti beszélgetések aktualitását az adta, hogy bár korábban is ismertek voltak a hazai ijesztı tromboembóliás adatok, ugyanakkor Magyarországon is megjelent egy elviekben is új megelızı és kezelési lehetıség, az új alvadásgátló (LMWH). A kórházunk releváns adatainak ismeretében helyzetünket a hazai és külföldi adatok tükrében értékeltük. Az alapítók számára érzékelhetı volt, hogy kellı összefogás esetén, a hatékonyabb megelızés, felkutatás és kezelés esetén a kórházi vérrög okozta halálozás jelentısen javítható, közelíthetı a jelentısen jobb egészségügyi kultúrával és ellátórendszerrel rendelkezı országok helyzetéhez. Az elmúlt 12 év következetes együttgondolkodása és gyakorlati törekvése meghozta a várt eredményeket. A kórházi és a hazabocsátást követı tromboembóliás megbetegedés és fıleg halálozás kórházunkban – objektív felmérés szerint – az utóbbi évtizedben több mint felére csökkent. Törekvéseink hazánkban, sıt a környezı országokban is ismertté váltak, így tapasztalatainkat számos hazai és külföldi tudományos rendezvényeken az érintett kollégákkal megoszthattuk. István Lajos professzor sajnálatos halála nem jelenthette, hogy egyik fı mőve, a Vas Megyei Trombózis Klub mőködését befejezi. Az utódok erkölcsi kötelességnek érzik, ennek az országos – talán nemzetközi – kisugárzását fenntartani. E törekvés jegyében a soros Trombózis Klub ülését István Lajos emlékének szentelték, de mintegy a kijelölt úton haladva a folyamatos képzés és továbbképzés jegyében az aktuális tudományt is programba vették. Neves, a tromboembóliás betegségek elismert szakemberét, dr. Pápai Zsuzsanna fıorvosnıt nagyszámú résztvevı hallgatta meg a daganat és a trombózis hajlam aktuális kérdéseirıl. Az ülésen jelenlévı István professzor özvegye és gyermekei örömmel vették át azt az oklevelet, melynek a tanúsítványa az alábbi: „ALAPÍTÓ OKLEVÉL OKLEVÉL A Vas Megyei Trombózis Klub kinyilvánítja azon szándékát, hogy a továbbiakban alapítója nevét felvéve Vas megyei Dr. István Lajos Trombózis Klub néven mőködik tovább. A névfelvétellel a klub tisztelegni kíván a nagyhírő tudós orvosprofesszor alkotása elıtt. Szombathely, 2007. november 20. A trombózis klub alapító tagjai.”
gyógyHÍRmondó
2007. december
Betegünk írta... Az én történetem 2007. szeptember 18-án kezdıdött egy üzemi balesettel, Celldömölkön. A mentı elıször a celldömölki kórházba, majd késıbb mőtétre, a szombathelyi Markusovszky Kórházba szállított. Miután a betegfelvételnél a röntgen, illetve a szükséges vizsgálatok megtörténte után a combnyaktörésemet ellátták, a balesetsebészeti osztályon helyeztek el. Egész nap mőtötték a betegeket az orvosok. Amikor én következtem, jött értem a betegszállító és a legemberségesebb módon, közvetlen beszélgetéssel próbált nyugtatni, illetve beszélgetni velem. Ekkor este 9 óra körül járt már az idı. A mőtı elé kijött az adjunktus úr, és már akkor emberségbıl jelesre vizsgázva érdeklıdött tılem, mi történt velem, majd bevittek a mőtıbe, ahol az altatóorvosról is csak a legjobbat lehet elmondani. A mőtétem kb. két és félórás volt, és ekkor jött az igazi meglepetés. Éjjel folyamatosan jöttek a nıvérek és érdeklıdtek, hogy nincs-e fájdalmam, illetve nincs-e valamire szükségem. Reggel az adjunktus úr bejött, megkérdezte, nincsenek-e fájdalmaim, lázam, megnézte a kötésem. Az elsı naptól fogva jött a gyógytornász, és egy napot sem kihagyva mindent megtett gyógyulásomért. A balesetsebészeten 11 napot töltöttem, és a nıvérekrıl is csak a legjobbat mondhatom el. Emberségbıl jelesre vizsgáztak, kedvesek, közvetlenek, barátságosak, emberségesek voltak. Az egész osztályról és dolgozóiról elmondható a tisztaság, a közvetlen, emberséges ellátás. A nıvérektıl – úgy gondolom – ember jobb ellátást nem várhat el, folyamatosan megtettek mindent azért, hogy a gyógyulásom minél gyorsabb és könnyebb legyen. Az osztály orvosai saját maguk kötözik a betegeket. Nem csak viziten, hanem a folyosón, illetve ahol a betegeket megpillantják, érdeklıdnek állapotukról. Beszélgettünk a szobatársaimmal is errıl az ellátásról, és ıszintén mondva semmi negatív élményünk nem volt. Az utolsó napokban megtanították a trombózis ellen beadni az injekciót, részletesen elmondva, mire figyeljek, hova szúrjak. Mikor visszamentem kontrollra, a nıvérek kedvesen, mosolyogva, ismerısként üdvözöltek, érdeklıdtek az egészségi állapotom felıl. Most belegondolva, a balesetem nem volt egy leányálom, de az osztály dolgozói nagyban hozzájárultak a gyors felépülésemhez. Ma is hálával tudok csak rájuk gondolni. Köszönet mindenért ! Sali Attila
Lezajlott a kórház Integrált Irányítási Rendszerének Rendszerének auditja • Dr. Káldy Zoltán stratégiai és minıségirányítási igazgató Megszokhattuk, hogy minden évben sor kerül a kórház minıségügyi rendszerének auditjára. Az idén november utolsó hetére esett a négy napig tartó vizsgálat, amely összetett jellegénél fogva érintette mindhárom irányítási rendszert. Büszkén jelenthetjük ki, hogy az audit sikeresen zárult, a Markusovszky Kórház egységesen megfelelt a minıségirányítási, a környezetirányítási, valamint a munkahelyi egészség és biztonságvédelmi irányítási rendszerek követelményeinek. A kórházban eddig két tanúsított rendszer mőködött. A minıségirányítási rendszert (MIR) 3 éve tanúsítottuk, idén ennek 3 évre szóló megújítása történt. A MIR segíti az egész kórházat — ezen belül fıleg a vezetést — az irányítási, a betegellátási és a kiszolgáló, támogató feladatok optimális végrehajtásában. Személyekhez kötve határozza meg a feladatokat, felelısségeket, hatásköröket, döntési pontokat. Így a rendszer jobban tervezhetı, mőködtethetı, ellenırizhetı, azaz irányítható. A környezetirányítási rendszer (KIR) egy éve mőködik a kórházban, idén ennek felülvizsgálata történt. Az elızıekhez hasonló elven, de a környezettudatos munkavégzés, a környezetvédelem, a megelızés területén kell az elıírásokat betartani. Az idei év nagy feladata volt az Integrált Irányítási Rendszer harmadik elemének a Munkahelyi Egészség és Biztonságvédelmi Irányítási Rendszer (MEBIR) bevezetése és tanúsítása. A vezetés döntését követıen elsı lépésben kidolgoztuk a szabályozást, amely illeszkedik az integrált rendszer dokumentációs bázisához. Ennek oktatása után lehetett a MEBIR-t mőködtetni. Ez anynyi változást jelentett a kórház életében, hogy a munkavédelem, a tőzvédelem, katasztrófavédelem, sugárvédelem, foglalkozásegészségügyi tevékenység, kórházhigiéne terén elkezdıdött az irányított mőködtetés. Elkészült az aktualizált kockázatértékelés, megújult az egyéni védıeszköz juttatás rendje, tökéletesítettük a veszélyes anyagok kezelésének rendjét, elindítottuk a munkavédelmi képviselık megválasztását. Ha a rendszert jól mőködtetjük, akkor fokozhatjuk dolgozóink, betegeink biztonságát az egészség védelme, a balesetek elkerülése, a foglalkozási betegségek megelızése, a munkahelyi biztonság területén. A MEBIR tanúsításával a kórház kibıvített minıségügyi rendszerét Integrált Irányítási Rendszernek nevezzük. Az elkövetkezendı idıszakban ezt mőködtetni, fejleszteni kell annak érdekében, hogy továbbra is megfeleljünk a szabványok elıírásainak. Kell tennünk ezt azért is, hogy bizonyítani tudjuk betegeink és az együttmőködı háziorvosok, kórházak számára azt a biztonságos betegellátást, ami bizalmukat, elégedettségüket növelheti. Nem utolsó sorban elınyünk származhat majd a betegbiztosítási reform következtében újonnan támasztott finanszírozói követelmények teljesítésében is, továbbá javulhat kórházunk országos megítélése. A fentiek alapján biztosra vehetı, hogy a Markusovszky Kórház vezetése jól döntött, amikor a minıségügyi rendszer fejlesztését határozta el és támogatja azt a jövıben is. Szeretném köszönetemet kifejezni a kórház összes dolgozójának, hogy munkájukkal segítik a „minıség ügyét”, ami többek között a mostani sikeres audithoz is vezetett.
15
ADOMÁNYFÁN ÚJABB LEVÉL • Dr. Baráthné Kerekes Ágnes vezetı oktatási menedzser
İsszel a fák lehullatják leveleiket, és lassan elvesztik lombkoronájukat, de a Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály 2004. évben elkészült adományfája virul, hiszen már a 39. levéllel lett gazdagabb. Gazdagabb lett az osztály is, hiszen újabb adományozó jelentkezett a kis betegek segítségére. Október 2-án ünnepélyes keretek között 1, 2 millió forint értékő betegmegfigyelı monitor átadására került sor a debreceni Grafh Art Kft és Alföldi Nyomda Zrt jóvoltából. Hallhattuk tılük, hogy hozzájuk is közel állnak a gyermekek, és színes – gyermekeknek szóló – kiadványok készítése, kiadása is szerepel portfoliójukban. A kórház vezetése részérıl Dr. Lakner László fıigazgató fıorvos mondott köszönetet, melyhez csatlakozott a Markusovszky Kórházért Alapítvány kuratóriumának elnöke, Dr. Radnai Endre is. Miközben a vékony rézlapból készített levél felkerült az adományozók nevével a folyosó falára festett adományfára, az osztály nevében Prof. Dr. Oroszlán György osztályvezetı fıorvos mondott hálás szavakat, és vette át az értékes készüléket.
A fát – a kórtermek kifestésével egyidıben – a Máltati Szeretetszolgálat mővészcsoportja készítette. Vállalatok 500 ezer forint felett, magánszemélyek 100 ezer forint feletti adománnyal kerülhetnek a megtisztelı helyre. A felajánlásokat az osztály mőszerparkjának bıvítésére, a kórtermek komfortfokozatának javítására fordítják. Kívánjuk, hogy minél lombosabb legyen az adományfa, bár elfér még ott egy kis erdı is.
gyógyHÍRmondó
TEAM MUNKA A MŐTİBEN • Dr. Baráthné Kerekes Ágnes vezetı oktatási menedzser
Október 19-én regionális szakmai konferenciát szerveztünk a mőtıben dolgozó szakdolgozók számára. A program 10 továbbképzési pontot kapott az Egészségügyi Szakképzı és Továbbképzı Bizottságtól. A rendezvényen elsısorban mőtıs és aneszteziológiai szakasszisztensek, mőtıssegédek, higiénés szakemberek vettek részt. Érkeztek érdeklıdık Zalaegerszegrıl és Sopronból is. A nyitó elıadást dr. Nagy István fıorvos tartotta Mit is jelent team munkában dolgozni a mőtıben címmel. A rendkívül frappáns, lényegre törı és jól szemléltetett elıadásában rávilágított arra, hogy mik is a feltételei az összehangolt együttmőködésnek. Kiemelte a felkészülést a feladat elvégzésére, hogy valamennyi résztvevı pontosan tudja és végezze a saját munkáját. A team tagjának folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a csoport többi tagjának munkáját, ismernie kell a kapcsolódási pontokat, hogy segítse mások munkáját, teremtsen kedvezı tárgyi és pszichés feltételeket mások munkavégzéséhez. A betegek biztonságos ellátása, a mőtéti idık csökkentése, optimális anyag- és eszközhasználat, a mőtéti összköltség csökkenése, a jó munkahelyi légkör biztosítja a csapatmunka sikerélményét. A következıkben maguk a MÜTİI TEAM szakdolgozó tagjai, munkaterületüknek megfelelıen mutatták be azt a tevékenységet, amivel a jól szervezett csapatmunkához hozzájárulhatnak.
2007. december Elıadást hallhatunk Péczeli András vezetı mőtıs szakasszisztenstıl, amiben részletesen taglalta mindazokat az elvárásokat, amelyek az összehangolt mőtıi munka kritériumai. Külön hangsúlyozta mőtı és a betegellátó osztályok jó kapcsolatának fontosságát, a folyamatos továbbképzés jelentıségét. Dr. Horváth Sándorné vezetı asszisztens az anesztézia oldaláról mutatta be a közös munkában résztvevı asszisztensek tevékenységét, a munkamenet jellemzıit. Statisztikai adataiból látható volt, hogy egyre több mőtétnél, egyre kevesebb létszámmal kell a kívánalmaknak megfelelni. A körültekintı munkaszervezésnek nagy szerepe van a feladatok maradéktalan elvégzésében. Németh Károlyné asszisztens a higiénikus szemszögébıl tette hozzá mondanivalóját a témához. Kiemelte, hogy a higiénés szemlék, a segítı kapcsolat az osztályokkal, a központi sterilizálóval, mőszakiakkal, mind a csapatmunkát szolgálják. El kell érni azt, hogy a team minden tagja tudni akarja az esetleges hiba (pl. sebfertızés) okát, és megszüntetésében együttmőködjön a higiénikus szakemberekkel. A szünet után dr. Kecskés Lászlóné vezetı asszisztens Új trendek a mőszer és eszközcsomagolásban és a sterilizálásban címmel a szakszerő sterilizálás követelményeit, a különbözı új eljárások folyamatát ismertette szemléletesen. Zanati Endréné csoportvezetı mőtıs szakasszisztens bemutatta, hogy a szülészetnıgyógyászat, illetve gyermeksebészet terüle-
tén hogyan valósul meg a csapatmunka. Elıadásában meggyızıen érzékeltette a tevékenységek láncolatán keresztül a különbözı kompetenciájú munkatársak kacsolódását a mőveletek szakszerő végrehajtásában. A program utolsó elıadásában a Johnson and Johnson Kft képviselıje, Csordás Szabolcs a nosocomiális fertızések megelızésérıl beszélt, melyeket a korszerő kötszerek használata nagyban kiküszöböl. A továbbképzés a visszajelzések alapján mindenkinek nyújtott hasznos ismeretet. Lehetıséget adott betekinteni a különbözı feladatkörök sajátosságaiba, a tudatos együttmőködés betegellátásra gyakorolt jótékony hatásába. 16
Fehérköpenyes Óriások Óriások • Dr. Horváth Boldizsár tudományos és oktatási igazgató fıorvos
A Fehérköpenyes Óriások címő könyv szerzıjét, Dr. Széll Kálmánt a szombathelyi polgárok körében könnyő bemutatni. Aki e könyv bemutatóján megjelent, sokat tud a szerzırıl. Így vagyok én is. Széll Kálmán doktor törzsgyökeres szombathelyi, pontosabban a családi birtok révén herényi születéső. A község ma már városunk része. A Széll család történelmi gyökerei messzi múltból, hazánk történelmébıl erednek. Tudom, hogy sokszor megkérdezik Széll Kálmántól, vajon rokona, leszármazottja-e az azonos nevő hajdani miniszterelnöknek, városunk nagy patrónusának? Talán nem érzik túlzott párhuzamnak, ha megjegyzem, engem is sokszor faggatnak Horváth Boldizsár igazságügy miniszterhez – városunk 48-as vezéralakjához, megyénk elsı akadémikusához – főzıdı rokoni kapcsolatomról. Míg magam rokoni kapcsolattal sajnálatomra nem büszkélkedhetek, addig a mindig szerény, de ısi családjára és hagyományaira joggal büszke könyvszerzı pontosan tudja és ápolja az Árpád-házig visszanyúló Széll és Hertelendi család emlékét. A könyv szerzıje 1926-ban született. Abban az évben vettek végsı búcsút a nagy építésztıl, Antonio Gauditól, és a híres festıtıl, Claude Monettıl. Ebben az évben Angliában már sikeres televízió közvetítést végeztek, és rakétát küldtek az őrbe. Nem biztos, hogy e könyv szerzıje tudja, de ebben az évben számol be Karl Linser a visszér „intravarikózus konyhasó-injekcióval” való kezelésérıl... A szerzı valószínőleg jó csillagzat alatt született, hisz igen sikeres, gazdag szakmai és emberi pályát tudhat magáénak, és bár 81 éves – amint a könyv alapján is látható – szellemi aktivitása nem csökken, munkabírása és annak teljesítménye nem lankad. A több generáción átívelı rendkívülien gazdag szakmai, közéleti tevékenység, amely példás életvezetéssel és stabil családi élettel párosul, bizonyára nem véletlen. A helyi orvostörténet fontos fejezeteit bemutató szerzı autentikus kortársa, vagy elsı generációs követıje a könyvében szereplı kollégáinknak. Széll Kálmán orvosi pályaíve arra az idıszakra esett, amikor a mindig szeretett kórháza, a Markusovszky Kórház számos klinikum vonatkozásában csaknem egyetemi reputációval rendelkezett, úgy is mondható, az idézett idıszak kórházunk aranykora volt. Egyes szakmák, úgymint az „Aneszteziológia és Intenzív Terápia”, a „Haematológia és Transzfúziológia”, a „Gyermekgyógyászat”, és a „Klinikai Laboratórium” vonatkozásában az osztály vezetıjét és az érintett
gyógyHÍRmondó
2007. december
osztály szakmai teljesítményét országosan etalonként és követendıként tartották nyílván. Talán a hallgatóságból nem mindenki tudja, de tény, hogy a ma már nemzetközileg is igen fontos orvosi diszciplína, az aneszteziológia, az altató orvoslás és intenzív betegellátás, azaz a kritikus állapotban lévı betegek orvoslásának intézményes elterjedése hazai gyökerei Szombathelyhez, nevezetesen Széll Kálmán doktor személyéhez kötıdnek. Nyilván nem volt véletlen, hogy e könyv szerzıjét 15 éve – 1992-ben – az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Szakmai Kollégium elnökévé és a szakma országos meghatározó irányító személyiségévé választották. A könyv szerzıje számos igen magas szakmai és közéleti kitüntetés birtokosa, a legfontosabbak: a Munkaérdemrend Arany Fokozata (1983), a Köztársasági Érdemérem Tiszti Keresztje (1992), Pro Sanitatem Savariae (1994), Pro Anaesthesiologiam et Intensiv Therapiam emlékérem (1996), illetve a Pro Universitate (1996). A szerzı irigylésre méltóan igen jó tollú publicista. Fiatal, kezdı orvosként a nagy múltú és jelenleg is az orvosi szakma legjobbként jegyzett Orvosi Hetilapban 29 évesen – 52 éve – 1955-ben már beszámolt 643 gyomorrákos beteg megfigyelésébıl nyert tapasztalatairól. Az Orvosi Bibliográfia tanulsága szerint a szakmaspecifikus közlései száma már 1975-re több mint százra volt tehetı, és ez a korábban tapasztalt lendület máig is tart, hisz a kumulatív írásai száma mára csaknem háromszáz. A sokat tapasztalt orvos feljegyzései döntıen az orvostudományt szolgálják. Dolgozatai kezdetben a sebészeti tevékenységre, elsısorban az akkor jelentıs betegség, a gyomorrák kérdéskörére, de késıbb az érdeklıdése szélesebb tárházát bemutatva, nemcsak a választott szőkebb szakmájára, az intenzív betegellátásra, de annak a holdudvarába tartozó szubspecialitásokra is kitekintve, az orvosi etika és orvostörténelem kérdéskörére is kiterjedt. A könyv szerzıje szívesen és színesen írta le az orvosi tevékenység morális és etika kérdéseit taglaló gondolatait – még aktív gyógyító orvosként – mintegy vállalva az orvoslás általános holisztikus értelmezését és elfogadva a diplomás értelmiség általános küldetését. Ma sokunk – az írásos közlést vállaló orvos – úgy tekint „Az írásos közlés fıbb elvi és gyakorlati kérdései” címő dolgozatára – amely Orvosi Hetilapban 1994-ben jelent meg – mint egyfajta zsinórmértékre. Útmutató a közlemények tartalmi, formai és etikai vonatkozásában. Nagy megnyugvással tapasztalom, hogy ez a dolgozat ma is alapmő az orvosi közlést választók számára. Ugyancsak iránytőként értelmezhetı az „Egészségügyi etika” címő tanulmánya, mely jegyzet formájában ma is országosan ajánlott a paramedicinális szakemberek oktatásában. A Fehérköpenyes Óriások címő könyv a „Magyar Nyugat Történelmi Kiskönyvtára” sorozat 6. kötete. A könyv 160 oldalon olvasmányos módon mutatja be a Vas megyei betegeket ellátó öt orvos életútját.
A kiválasztott kollégák igen különbözık pályát formáltak. Közös jellemzıjük az önzetlenség, a betegeik érdekének minden körülmény közötti vállalása, ahogy a címben és bevezetıben olvasható a „fehér köpenyt viselve” – szimbolikusan is képviselve – az orvoslás elhivatottságát, az orvos szerepét, az egyén és közjó szolgálatát. Az igen eltérı életpályát bejáró kollégák mindegyike megyénktıl távol, a Trianon elıtti Nagymagyarországon, Felvidéken, illetve Erdélyben született, illetve neveltetett. A bemutatott orvosok vagy katonai parancs, vagy munkalehetıség, esetleg földbirtok révén jutottak a mai Magyarország nyugati szegletébe. A példaértékő orvosi életpályák, az itt élık, sokszor szegények önzetlen gyógyítása révén, teljes joggal emeli İket Vas megye nagyjainak arcképcsarnokába. Ma az egészségügyi reform kibontakozásának közepette a szolgáltatást igénybevevık és azt nyújtók egyaránt kitapinthatóan érezhetik az orvoslás, az orvosi hivatás és ellátás devalválódását. E szép hivatást választók és
betegeik, bár érzékelik a politikai akaratot – az egészségügyi ellátást költséghatékonyabbá kell változtatni – de jelenleg még nem tapasztalható a betegek és/vagy a beteg embert ellátók ebbıl fakadó megelégedettsége. Lehet, hogy mindennek is szerepe lehet abban, hogy az egészségügyi ellátáshoz fordulók egy részének az a benyomása, hogy az egészségügyben hiányoznak az önzetlen, magas etikai normával gyógyító, különleges empátiával praktizáló orvosok, az orvoslást kiegészítı ápolók és más paramedicinális területen tevékenykedı szakemberek. Nagy László szerint az orvos született optimista, csak így tud nap mint nap a halállal szembenézni. Az egészségügyi reform végsı eredményét tekintve az abban szereplı egészségügyi dolgozó és egészségügyi hozzájárulást fizetı állampolgár számára egyaránt 17
a jövıre tekintve parancsolón optimista várakozást indikál. A bemutatott orvosokról az objektív adatokon túl, az olvasó, a szerzı személyes élményei révén bıséges és igen színes ismeretekhez jut. Jól jár az, aki – bár hallomásból ismerte az öt fehér köpenyest – a könyvet elolvassa, mert a tanulmányok révén mély benyomásokat szerezhet róluk. Dr. Batthyány-Srattmann László herceg életútja sokak számára jól ismert és mára hivatalosan is elismert. Az orvosi állhatatosság, az önzetlenség – mely szilárd hittel párosult – széles társadalmi akarattal, a „szegények orvosa” boldoggá avatása révén szinte természetes minta az életpálya ismerıi és gyakorlói számára. A herceg általános és orvosetikája zsinórmérceként értékelı. A szerzı tollából az olvasó minden lényeges adatot megismer a körmendi (köpcsényi) szemészorvos életpályájáról. A Markusovszky Kórház megalapítójáról, Dr. Petı Ernırıl az elmúlt évtizedben – alapvetıen István Lajos kezdeményezésére – sok legendát, adatot és egyéb dokumentumot ismerünk. Dr. Széll Kálmán – aki a kórházalapító igazgató méltán kedvelt munkatársa volt – személyes visszaemlékezéssel tiszteleg a kórházalapító és újrateremetı igazgató fıorvos úr tettei és szelleme elıtt. Sokan nem tudják, hogy a két világháború között országosan is jelentıs sebész volt a Körmenden praktizáló Dr. Remetei Filep Ferenc. E könyv méltatója szívesen forgatja Dr. Remeteinek a sebészorvosok és mőtıasszisztensek számára írott könyvét, emlékezve gyermekkorára, amikor a szerzıvel családi körben többször is találkozhatott. Dr. Smidt Lajos 1975-ben halt meg. Az általa alapított múzeum révén nevét Szombathelyen sokan ismerhetik. Az írásból kiderül, ki is volt Smidt Lajos, a jóhírő sebész, magánéletében jó tollú költı. A visszatekintés az utókort megerısíti abban, hogy a sokak által ismert sebész önzetlen orvosként, az utókorra is gondoló, gondoskodó mőgyőjtıként a nevét a „Smidt Múzeum” révén joggal írta be Szombathely történetébe. A múltatat idézı és öt jelentıs orvost bemutató kötet Dr. Szabolcs Zoltán életmővének ismertetésével ér végett. Szabolcs professzor a szerzı által idırendben szerkesztett kötet utolsó alakja, de a szerzı is sugallja, İ volt egyike a legjelentısebbeknek. Hatása máig ér, és szelleme ma is érezhetıen körünkben van. A hazai aneszteziológiai és intenzív terápia alapítójaként számon tartott és ezáltal méltán országosan ismert, a kórházához mindig szorosan kötıdı nyugdíjas, de mindig aktív orvosunknak ma is vannak feladatai. Ilyen feladata volt a minap a sajnálatosan nemrég elhunyt, szeretett régi munkatárstól Dr. István Lajostól az Orvosi Hetilap hasábjain elbúcsúzni. Széll Kálmán fıorvos úrnak, atyai barátomnak a könyv megjelenése alkalmából jó egészséget és továbbiakra is jól forgó tollat kívánok a szombathelyi olvasók örömére, épülésére és szórakoztatására.
gyógyHÍRmondó
A Nukleáris Medicina Osztály szakmai tevékenységérıl • Dr. Bajner Ágnes osztályvezetı fıorvos A nukleáris medicina az orvostudomány azon területe, amely radioaktív izotópokat alkalmaz diagnosztikus és terápiás célból. Az alábbiakban a Markusovszky Kórház Nukleáris Medicina Osztályán jelenleg végzett és a közeljövıben bevezetni kívánt eljárásokat szeretném röviden összefoglalni. Izotópdiagnosztikai módszereink Jelenleg az izotópdiagnosztikai vizsgálatok során szinte kizárólag technécium (Tc99m) izotóppal jelölt vegyületeket használunk. A nukleáris medicina sajátossága a funkcionális képalkotás, a szcintigráfiás felvételeken mindig a vizsgált szerv funkciója tükrözıdik. Az alkalmazott radiofarmakontól függıen vizsgálhatjuk a véráramlás eloszlását, a szerven belül a különbözı mértékben mőködı területek topográfiai eloszlását, az adott szerv kiválasztó mőködését, stb. A vizsgálatok sokszínőségét a specifikus élettani és biokémiai folyamatokat modellezı vegyületek (ún. radiofarmakonok) széles köre biztosítja.
2007. december A Kardiológiai Osztállyal együttmőködésben végzett szívizom-perfúziós SPECT vizsgálatok korszerő lehetıséget biztosítanak a koszorúérszőkületek hemodinamikai jelentıségének kimutatására, az infarctus kiterjedésének megállapítására, viabilis régiók megítélésére. Emellett EKG-kapuzott radionuclid ventriculográfiával a bal kamra ejekciós frakcióját is meg tudjuk határozni. A gastroenterológiai vonatkozású vizsgálataink közül kiemelném a gyulladásos bélbetegségek kimutatására használt leukocyta szcintigráfiát, amelyet az országban csak néhány izotóp laboratórium vállal az in vitro sejtjelzési technika bonyolultsága és idıigényessége miatt. Emellett lehetıség van az epeürülés vizsgálatára, májgócok – haemangioma és focalis nodularis hyperplasia – valamint Meckel-diverticulum kimutatására. Az urológus és a nephrológus kollégák által nagy számban kért, más vizsgálóeljárásokkal nem helyettesíthetı dinamikus és statikus veseszcintigráfiás vizsgálatok információt nyújtanak a vesék mőködésérıl, a veseparenchyma károsodásáról, a vizeletelfolyás akadályozottságáról és renovascularis hypertonia kimutatására is javasolt módszer. Kórházunkban a ventillációs-perfúziós tüdıszcintigráfia gyakran kért vizsgálat tüdıembolia gyanúja esetén. Ehhez – a szakmai korrektség miatt – szükségesnek tartom hozzáfőzni, hogy a legújabb nemzetközi szakmai irányelvek szerint a tüdıszcintigráfia csak azon esetekben javasolt elsı vizsgálatként, amikor a mellkas röntgen felvétel normális és nem áll fenn jelentıs kísérı cardiopulmonalis betegség, különösen COPD. Kóros mellkas röntgen, illetve cardiopulmonalis betegség esetén a CTPA – CT pulmonalis angiográfia – javasolt elsı vizsgálatként pulmonalis embolisatio gyanúja esetén. Az izotópdiagnosztikai vizsgálatok palettáját a jövı év elején induló agyi vérátáramlásos SPECT vizsgálattal tervezzük bıvíteni.
A Markusovszky Kórház egyike az ország azon néhány intézményének, ahol – speciális sugárvédelmi követelményeknek eleget tevı – radiojód terápiás kórtermek kerültek kialakításra. Ennek köszönhetıen a kezelés során a beadandó aktivitásnak nincs hatósági korlátja, az egyes betegek részére kiszámított, individuális aktivitás egyetlen adagban beadható. Az ország legtöbb izotóp laboratóriumában csak ambuláns formában történı radiojód terápiára van lehetıség, amelynek során a beadható aktivitás nem haladhatja meg az 550 MBq-t, ennek következtében a szükséges jódizotóp mennyiség több alkalommal – un. frakcionált kezelés formájában – kerül beadásra, amely szakmailag nem támogatható. A jövı év során egy új izotópterápiás eljárás bevezetése is szerepel a terveink között. Szeretnénk elkezdeni az emlı- és prostatatumoros betegek multiplex, fájdalmas csontáttéteinek palliatív fájdalomcsillapító kezelését.
A Sürgısségi Tömb három hónapja • Dr. Kıfalvi István centrumigazgató, vezérigazgató helyettes
Izotópterápia
Az osztályunkon legnagyobb számban végzett vizsgálat a csontszcintigráfia, amely döntıen onkológiai indikáció miatt – csontáttétek kimutatása céljából – történik, emellett a Reumatológiai Osztály és az Ortopédiai Sebészeti Osztály is gyakran kéri a vizsgálatot az ízületek és csontok gyulladásos folyamatának kimutatása céljából. A nukleáris medicina nélkülözhetetlen az endokrinológiában is. A pajzsmirigyszcintigráfia a pajzsmirigybetegségek kivizsgálásának régóta szerves részét képezi, emellett napjainkra a Tc-99m-MIBI-vel végzett mellékpajzsmirigy-szcintigráfia is bebizonyította létjogosultságát. A mellékpajzsmirigy adenomák preoperatív lokalizálásában a radiológiai módszereknél – az MR-t és CT-t is beleértve – magasabb érzékenységő és fajlagosságú. Kórházunkban a sebészet és a nukleáris medicina legfontosabb kapcsolódási pontját az emlıtumor és a melanoma malignum mőtéti protokolljában ma már alapkövetelményként elıírt ırszem nyirokcsomó biopszia jelenti.
Az izotópterápiás eljárások során lokális, szelektív sugárkezelés történik, a szervezetbe per os vagy intravénásan bejuttatott, a kezelendı szervben szelektíven dúsuló izotóp béta-sugárzása révén. A 2005. óta osztályunkon is rendszeresen végzett radiojód terápia a pajzsmirigy-túlmőködés kezelésének egyik nélkülözhetetlen módszere. A radiojód kezelések a Nukleáris Medicina Osztály és az Endokrinológiai Szakrendelés, illetve az Általános Belgyógyászati Osztály példaértékő együttmőködésével zajlanak, amely biztosítja a magas szakmai színvonalat.
18
A Sürgısségi Tömb indulása óta – azaz 3 hónap alatt – több mint 9 ezer beteg fordult meg az ambulancián. A betegek 55 százaléka a traumatológiai, 30 százaléka belgyógyászati, 4 százaléka sebészeti, 6 százaléka neurológiai megbetegedéssel jelentkezett. Ezen felül elláttunk 1 százalékban szemészeti betegeket is. A többi szakma aránya ennél kevesebb volt. A fekvıbeteg részlegen hetente közel 60 beteg kivizsgálása és ellátása történik. A betegeknek több mint a felét – 24 órás megfigyelést követıen – otthonukba engedték, a többieket pedig más osztályra helyezték át további ellátásra. Helikopter 15 alkalommal landolt a tömb tetején, 12 esetben balesetes sérülteket hozott, 3 esetben betegáthelyezés történt. Az most már egyértelmően kimondható, hogy a Sürgısségi Tömb és Osztály mőködése lerövidíti a betegutakat, felgyorsítja a diagnosztikát, és a betegek közel felénél olyan ellátást ad, amelynek következtében a betegek otthonukba engedhetıek, illetve a járóbetegellátásban történhet a késıbbi ellenırzésük.
gyógyHÍRmondó
2007. december
Szakdolgozóink tudományos ülése • Dr. Baráthné Kerekes Ágnes vezetı oktatási menedzser November 22-én délelıtt megrendeztük a Szakdolgozók Megyei Tudományos Ülését. Hagyományosan itt került sor a 2007. évi
Kossuth Zsuzsanna tudományos pályázat eredményhirdetésére is. A szakmai programot, amelynek címe A korszerő ápolás megvalósulásának lehetıségei, 10 továbbképzési pontra értékelte az Egészségügyi Szakképzési és Továbbképzési Bizottság. Felkért elıadóink különbözı, érdeklıdésre számot tartó témákkal készültek. Dr. Csiszár Adrienn osztályvezetı, az új jogszabályok ápolói vonatkozásairól beszélt. Köcse Tamás mentıtiszt a korszerő reanimáció újabb ismereteirıl számolt be a laikus és a szakember szemszögébıl. A fájdalomcsillapítás elméleti és gyakorlati tudnivalóiról Gagyi Dénesné kórházi fıgyógyszerész adott részletes tájékoztatást. Farkas Györgyné ápoló a gégerák kezelésének, ápolásának lépésenkénti feladatait prezentálta elıadásában. Hallhattuk még a Kyphoplasztika, avagy gyors segítség a porotikus csigolyák összeroppanása címő elıadást, amelyet Szabó Péterné osztályvezetı diplomás ápoló ismertetett. A drogokról és azok jellemzıirıl Dr. Halász Gyöngyi adjunktus adott betekintést.
zattal. A hagyományoknak megfelelıen a Dr. Tiborcz Sándor Alapítvány jutalmát és a Kossuth Zsuzsanna vándorképet kapta elismerésül.
A biológiai kezelés egy éve a Reumatológia Osztályon címő pályázattal második helyezést ért el Kiss Anita osztályvezetı diplomás ápoló és Rövidné Kovács Beatrix diplomás ápoló. Mindketten a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Vas Megyei Szervezetének jutalmát kapták. A Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály diplomás ápolója, Csirkovics Szilvia a Diabeteses gyermek a családban címő pályázatával harmadik helyezést ért el, amit a Magyar Ápolási Egyesület Vas megyei Szervezete jutalmazott. Dicséretben részesült Szücs Zoltánné gyógytornász Szentgotthárdról, aki a Speciális moz-
gásterápia jelentısége a gerincbetegek rehabilitációjában címő mővel pályázott. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Vas Megyei Szervezetének jutalmát kapta. A nem fıiskolai végzettségőek között, a „B” kategóriában dicséretben részesült Breitenbach Istvánné, a Központi Aneszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály intenzív terápiás szakápolója, aki a Dr. Tiborcz Sándor Alapítvány jutalmát kapta. Reméljük jövıre többen és szélesebb körben készítenek tudományos dolgozatot, és nem törik meg az a lendület, amit sok korábbi évben e téren tapasztaltunk. A következı pályázati kiírás 2008 tavaszán lesz esedékes. Már el lehet kezdeni a téma kiválasztását.
Az ápolók pszichés terhelése, a stressz hatása a mindennapi feladatokra • Németh Tamás diplomás ápoló - Idegsebészeti Osztály
A program második részében Dr. Baráthné Kerekes Ágnes vezetı oktatási menedzser a Dr. Tiborcz Sándor Egészségügyi Szakdolgozók Önképzését Támogató Alapítvány ügyvezetıje az Alapítvány elmúlt évi munkájáról és pénzügyi kondícióiról számolt be a hallgatóságnak. A következıkben Dr. Széll Kálmán címzetes egyetemi docens, az Alapítvány tiszteletbeli elnöke kihirdette a 2007. évi Kossuth Zsuzsanna szakdolgozói tudományos pályázat eredményét. Ebben az évben feltőnıen kevés pályázat érkezett. Fıiskolai végzettségőek kategóriájában 5, nem fıiskolai kategóriában 1 pályamővet értékelt a felkért Bíráló Bizottság. A dolgozatok szerzıi többségében kórházunk dolgozói voltak. A fıiskolai végzettségőek között, az „A” kategóriában elsı helyezést ért el Német Tamás diplomás ápoló az Idegsebészeti Osztályról Az ápolók pszichés terhelése, a stressz hatása a mindennapi feladatokra címő pályá-
pédiai Sebészeti Osztály, Reumatológiai Osztály, továbbá a Bırgyógyászati Osztály ápolószemélyzetének segítségét és véleményét vettem igény-be önkitöltıs kérdıív segítségével. A kapott eredmények azt mutatják, hogy a súlyosabb állapotban lévı betegeket ellátó ápolók között a fizikai és pszichés terhelés, a munkahelyi stressz nagyobb mértékben jelenik meg, mint a kevésbé súlyos állapotban lévı betegeket ellátó ápolószemélyzet körében. Valószínő, hogy a súlyosabb betegeket ellátó osztályon dolgozó ápolók nap mint nap szembekerülnek azokkal a helyzetekkel, amelyeket képtelenek megoldani, amelyekbıl való menekülés rengeteg energiát vesz igénybe, amely fokozott szorongást okoz. A fáradt ápoló nem képes az elvárásoknak megfelelni, több a tévedés. Azonban olyan munkakörrıl van szó, amelyben a stressz következményes
Életünk jelentıs részét munkával töltjük, nem mindegy tehát, hogy milyen munkahelyünk fizikai és pszichoszociális környezete. Az emberek ápolása, gondozása feszültséggel telített munka. Az ápolói pálya halmozottan kockázatos a stressz szempontjából. Elıször is nagyon komoly fizikai megterhelést jelent, különösen azokon az osztályokon, ahol magatehetetlen betegeket kell ápolni, emellett nagyon sok nıvér családanya és feleség, amely szintén komoly fizikai és pszichés megterhelés az egyéb nehézségek mellett. Kutatásomban hármas célt tőztem ki. A mindennapos betegellátásban dolgozó ápolókra háruló pszichés terhelés mértékének felmérése a különbözı súlyosságú betegeket ellátó osztályokon. A pszichés terhelés, a stressz kialakulás okainak feltárása a különbözı súlyosságú betegeket ellátó osztályokon, illetve a következı kutatási kérdés megválaszolása: Befolyásolja-e a fokozott pszichés terhelés az ápolószemélyzet pályaelhagyási szándékát? Kutatásomban a Vas Megyei Markusovszky Kórház Általános és Érsebészeti Osztály, Általános Belgyógyászati Osztály, Gasztroenterológiai és Belgyógyászati Osztály, Orto 19
hatása a munkateljesítmény romlásában nem megengedett, hiszen maga a beteg válhat ennek áldozatává. A legtöbb ápoló úgy véli, hogy sem erkölcsileg, sem anyagilag nem becsülik meg munkájukat, ráadásuk egyértelmő elégedetlenség mutatkozik az osztály személyi és tárgyi feltételeivel kapcsolatban. A megkérdezettek többsége családban él, amely fontos védıhálót jelent a munkahelyi problémák feloldásában, a szorongás csökkentésében. Ugyanakkor negatív kritika az, hogy problémájukat, gondjaikat, egyáltalán a munkájuk során felmerülı nehézségeket csak kis mértékben tudják megbeszélni munkatársaikkal, családtagjaikkal, és körülbelül ugyanilyen arányban a feszültséget, szorongást, kimerültséget káros szenvedélyekkel próbálják kompenzálni. A dolgozók a leginkább feszültséget, szorongást okozó tényezınek az osztály ellátási formájától függetlenül egyértelmően a hajszolt munkavégzést, a dokumentációs kötelezettségek halmozódását, illetve a döntési helyzetek magas számát említették. A súlyos betegeket ellátó ápolók szeretnének szakmájukon belül további képzettséget szerezni, a dolgozók szakmájukon belül képzelik el jövıjüket és a pályaelhagyás gondolata csak kis mértékben merült fel. Arra a következtetésre jutottam, hogy érezhetı a nagy fizikai és lelki fáradtság, az objektív nehézségek miatti keserőség. Ennek egyenes arányú következménye az elvárások, az adott lehetıségek egyensúlyzavara miatt állandóan fellépı hiányérzet, feszültség, ami súlyos pszichés terhet ró a dolgozóra. Nem szabad megfeledkezni a dolgozók munkakörülményeinek, igényeinek, a munkavégzés során rájuk nehezedı pszichés és fizikai terhelés mértékének megismerésérıl, javításáról, hiszen e területre befektetett energia a szakmai ellátás színvonalán, a betegellátás minıségén jelentısen meg fog mutatkozni.
gyógyHÍRmondó
2007. december
A legboldogabb karácsonyom Betegeknek, küzdıknek Leveleim, régi képeslapjaim között keresgélve egy karácsonyi üdvözlılapra bukkantam. Ez volt ráírva: „Anya, mi bízunk benned!”, aláírás: Kata, Petra. 198... karácsony. Kezemben tartva a kusza betőkkel írt sorokat, felrémlett elıttem sok karácsony emléke. Szépeké, boldogoké, keserőeké… Azt gondolná az ember, hogy a szeretet ünnepén az emberek egymásnak csak derős, boldog perceket szereznek, szép ajándékokat adnak. Gyerekkorom karácsonyai békések voltak, és az ajándékvásárlás boldog izgalmában teltek. Ezt az érzést vittem magammal a házasságomba, de csak rövid ideig sikerült megıriznem a karácsonyi varázs emlékét. Házasságom negyedik, vagy ötödik évében a férjem – mint eddig – magára vállalta a fenyı beszerzését. Idegeskedtem. Az ünnep nagyon közeledett már, de fa még nem volt, pedig a rávalót, az elképzelt árat már többször is elvitte a családi kasszából. Két pici gyermekkel nem tudtam a fát magam megvenni. Hát vártam. Elérkezett a karácsony napja. A férjem reggel elindult, hogy most egy fél óra alatt szerez karácsonyfát, ne essek már úgy kétségbe. Lassan eltelt a délelıtt, a nap bágyadt sugarai már alig világítottak, amikor imbolygó léptekkel kezében egy nyaláb fenyıággal megérkezett a férjem. Kérdésemre azt válaszolta, hogy ez lesz a fenyıfa, és már főrészelte is a seprő nyelét, drótot hozott és kötözgette az ágakat a seprőnyélre. A türelme és a magával hozott bor hamar elfogyott. Lefeküdt aludni. Sírva folytattam az általa megkezdett munkát, miközben a gyermekeim moccanását figyeltem, nehogy felébredjenek, mielıtt elkészül a karácsonyfa, amire napok, hetek óta annyira vártak. Sikerült feldíszítenem a fát, s alátenni az ajándékokat. Felkeltettem a lányokat, s mielıtt meggyújtottam a gyertyákat és csillagszórókat, megpróbáltam felébreszteni a férjemet. Ingerülten morogta, hogy hagyjam aludni, ıt nem érdekli semmi. A gyerekek csupán potyogó könnyeimbıl gondolhatták, hogy valami nincs rendben, és közelebb bújtak hozzám. Ekkor döntöttem, hogy ezután a karácsony minden gondját inkább magamra vállalom, hogy ilyen többé ne történjen. Teltek az évek. Karácsonyok jöttek, karácsonyok mentek. Szebbek és keserőbbek – vegyesen. A mindkét végén meggyújtott gyertya gyorsabban ég el,
Szikszai Béni Karácsony utá n Nem gyújtottunk gyertyát karácsonykor, fát sem állítottunk. Az éjszaka csendje áradt szét, és a csendben Isten beszélt. Kérdezett: Van-e szívetekben igazi szeretet, vagy csak szeretet-csomag? Van-e szívetekben igazi világosság, vagy csak gyertyafény? Csak hallgattam a csendbıl kizengı szózatot, ahogy repült a világ fölött s újra és újra kérdezett. Sok fénylı gyertya közt szórakoztak az emberek. Nem hallották. És az Úr, Akit ünnepeltek, elhúzódott az ablak mögül (kívül volt), majd halkan távozott, mert İ, a Világosság, a gyertyafényben magára maradt.
férjem meghalt, hármasban maradtunk a gyerekekkel. Majd én megmutatom, hogy kell széppé tenni a karácsonyt! – így indultam neki a következı ünnepnek. Feldíszítettük a fát. Csakhogy ezalatt az ünnepre vásárolt elmaradhatatlan itallal is igyekeztem vidámmá tenni az ünnepet. Mikorra végeztünk az elıkészületekkel, addigra elfogyott a „nedő” és nem fogtam fel, hogy miért olyan szomorú a lányok szeme. Nem megvetés volt, amit láttam bennük, hanem fájdalom. Nem örültek az ajándékoknak, pedig igazán kitettem magamért, nem örültek a finom vacsorának, csak néztek rám szomorúan. Ezt a szomorúságot azután máskor is felfedeztem az arcukon, sajnos egyre gyakrabban. Csak a vak és én nem láttam, hogy a hazahordott üvegek mennyiségével párhuzamosan nı az én gyermekeim bánata. Hosszú kínlódás következett: hová menjek, mitévı legyek, hol tudnának rajtam segíteni. Voltak jó szándékú, nálam többet tudó ismerıseim, akik felajánlották a segítségüket, de sokáig nem volt bátorságom elfogadni. Egy tisztább pillanatomban megkérdeztem a lányaimat, hogy mit szólnának hozzá, ha elfogadnám az ajánlatot, és orvoshoz fordulnék. Bíztattak, és én bevonultam a kórházba. November eleje volt. Minden látogatáskor bejöttek, kedveskedtek valamivel, hozták-vitték a híreket. Egyik nap azzal a hírrel leptek meg, hogy nagyapjuk azt mondta: „Kutyából nem lesz szalonna. Anyátok most kiüdüli magát a kórházban, és amikor hazajön, ott folytatja majd, ahol abbahagyta.” Nagyon rosszul esett a bizalmatlanság, mert én hittem abban, hogy megváltozom és akartam is a gyógyulást. Napokig rossz hangulatban jöttem-mentem, pedig örülhettem volna, mert karácsonyra hazaengedtek a kórházból. Egy új karácsonyra. Fájdalommal, csalódásokkal teli karácsonyok után mi következhet… A lakásban feldíszített fenyı várt, alatta két kis csomag és egy borítékban, karácsonyi üdvözlılapon a lányaim üzenete: „Anyu, mi bízunk benned!” – Kata, Petra. A fa mellett a két csillogó szemő lányom állt. Egymás vállára borulva sírtunk mindannyian. Olyan ajándékot kaptam, amit nem lehet megvásárolni pénzért: bizalmat, a tiszta, ıszinte szeretet megnyilatkozását, amely erıt adott és ad azóta is. Jó pár év telt el, de úgy gondolok vissza erre a napra, mint a legboldogabb, legszebb karácsonyomra. Egy régi AE klubtag Forrás: http://www.alkoholbeteg.hu/olvasmanyok.html
20
gyógyHÍRmondó
2007. december
Magány az ünnepek alatt Sokaknak a karácsony és a szilveszter az év legszomorúbb idıszaka, mert sajnos egyedül maradtak, nincsen kivel ünnepelniük. A magányos emberek között ilyenkor sokan öngyilkosságot követnek el, mert nem bírják elviselni, hogy magukra maradtak. Vannak azonban olyanok is, akik bár családjuk körében ünnepelnek, mégsem tudnak felhıtlenül pihenni, ellazulni, mert az ünnepet stresszként élik meg, esetleg társas magány jut nekik osztályrészül. Nem is gondolnánk, hogy míg legtöbbünk áhítattal állja körbe családjával a karácsonyfát, énekli a Mennybıl az angyalt, majd önfeledten durrogtatja a pezsgısüveget szilveszterkor, vannak olyanok is, akik az ünnep árnyoldalát tapasztalják meg ezekben a percekben. Sokan vannak, akik egyedül kénytelenek eltölteni az ünnepet, akiknek már nincsen senkijük, akik egyedül maradtak, akiknek szerettei tılük távol élnek. Ezek a magányos emberek nem feltétlenül nyugdíjasok. Vannak szinglik is, akik társat nem találván, egyedül fogyasztják el az ünnepi menüt, már ha megfızik maguknak, és nem tekintik a karácsonyt is egy olyan hétköznapnak, mint bármelyik másik. Vagy esetleg nem menekülnek a munkába még ezen a napon is. Akinek már nincs senkije, annak nagyon nehéz feldolgoznia az egyedüllétet és karácsonykor a szerettei elvesztése dupla olyan súllyal nehezedik a vállára, mint máskor. Ismerıseim körében például van olyan idısödı úr, aki retteg az év utolsó hetétıl: felnıtt gyermekei vannak, a neje és a szülei meghaltak, ráadásul felesége annakidején éppen az ünnepek táján hunyt el. Ezért aztán karácsonykor direkt kórházba utaltatja magát, mert ott legalább emberek között lehet, és így túlteheti magát az ünnepek okozta rossz érzésein. Mások az ünnepekkel együtt járó stressztıl szenvednek. A november eleje óta karácsonyi díszben pompázó üzletek vásárlásra ösztönöznek, a „kinek milyen ajándékot vegyek” mizéria, a tolongó tömeg és tusakodás, a nagytakarítás, a sütés-fızés teherként nehezedik rá a legtöbb emberre. Ahhoz, hogy minden idıben kész legyen, rengeteget kell sorban állni, válogatni, vásárolni, fızni. Nem csoda hát, ha sokan feladatként, és nem ünnepként élik meg a karácsonyt. Kevesen vannak, akik ilyenkor valamelyik lelki segélyszolgálat számát tárcsázzák. Pedig inkább itt kellene segítséget kérni a szakemberektıl, mert lehet, hogy a problémákat közös erıvel könnyebben oldhatnánk meg. Vagy talán épp ez a karácsony az, amikor fel kell kerekednünk és a messze élı rokonokat meg kell látogatnunk. Esetleg menjünk el egy kellemes klubba, ahol barátokra tehetünk szert, vagy egyszerően a szépen megterített asztal mellett ülve, beszéljük meg családtagjainkkal a mélyen feszülı problémákat. Forrás: www.harmonet.hu
Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié, /Lennék valakié. Ady Endre
JUBILEUM Ezúton is köszöntjük kórházunk azon dolgozóit, akik 2007. szeptember - november hónapban jubileumi jutalomban részesültek ! asszisztens
25 ÉVES
Központi Laboratórium
Pintér Lászlóné - laboratóriumi asszisztens Dr. Kovács Imre - fıorvos
Központi Laboratórium
Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály
40 ÉVES NYUGDIJAZÁS
Dr. Sipıcz Gusztáv - fıorvos Idegsebészeti Osztály
Kovács Imréné - raktáros
Csemez Miklósné - ápoló
Logisztikai Osztály - Raktárgazdálkodási Csoport
Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztály
Szombathelyi Lászlóné - orvosirnok
Dr. Pácz Miklós - osztályvezetı fıorvos
Általános és Érsebészeti Osztály
Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály
Tóth Lajosné - diplomás ápoló
Horváth Lajosné - osztályvezetı-helyettes ápoló
Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztály
Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály
Imre Tiborné - szakgondozó Bırgyógyászati Osztály - Bır- és Nemibeteg Gondozó
30 ÉVES Bognár Ildikó - betanított munkás Központi Mőtıszolgálat - Sterilizáló
Dr. Kósa Éva - fıorvos Szemészeti Osztály
Dr. Feith Sándor - fıorvos Ortopédiai Sebészeti Osztály
Dr. Mándly Károly - fıorvos Onkoradiológiai Osztály
Dr. Németh László - mb. osztályvezetı fıorvos Sürgısségi Betegellátó Osztály
Dr. Petky Ágnes - fıorvos Szülészet-Nıgyógyászati Osztály
Kovács Éva - ápoló Krónikus Belgyógyászati, Tüdıgyógyászati és Geriátriai Osztály
Körmendi Józsefné - röntgenasszisztens Központi Radiológiai Osztály
Mihályka Gyuláné - ápoló Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály
Nagy Tiborné - osztályvezetı ápoló Ápolási Osztály
Németh Istvánné - osztályvezetı-helyettes ápoló Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály
Németh Józsefné - szakasszisztens
Fülöp István - gipszelı Sürgısségi Betegellátó Osztály
Hábetlerné Bangó Judit - ápoló Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztály
Marton Lászlóné - ápoló Bırgyógyászati Osztály
Sági László - betanított munkás
Orvosi Kamarai hírek
Mőszaki Osztály - Üzemeltetési Csoport
Tisztelt új és régi kamarai tagok !
40 ÉVES Ávár Mária - mőtıs Központi Mőtıszolgálat
Bernáth Tiborné - laboratóriumi asszisztens Központi Laboratórium
Bokor Lajosné - ápoló Gasztroenterológiai és Belgyógyászati Osztály
Csergıffy Tibor - gyógymasszır Fizioterápiás Osztály
Csergıffy Tiborné - gyógymasszır Fizioterápiás Osztály
Dr. Balogh József - osztályvezetı fıorvos Krónikus Belgyógyászati, Tüdıgyógyászati és Geriátriai Osztály
Dr. Molnár István - fıorvos Urológiai Sebészeti Osztály
Fülöp Kálmánné - ápoló Ortopédiai Sebészeti Osztály
Győrő Teréz - ápoló
2007. novemberében a megújult Területi Orvosi Kamara elnöke, Dr. Gábriel András leköszönt. Áldozatos munkáját ezúton is megköszönve, a továbbiakban sok sikert és egészséget kívánunk neki további munkájában, életében. Az új elnök megválasztása a következı hetek, hónapok feladata lesz. Kérném a tagság aktív közremőködését a jelölés és választás sikeres lebonyolításában.
Gasztroenterológiai és Belgyógyászati Osztály
Hoós Józsefné - csoportvezetı mőtıs Központi Mőtıszolgálat
Kovács Gáborné - ápoló Sürgısségi Betegellátó Osztály
Makrainé Németh Margit - laboratóriumi 21
Dr. Király István Területi Orvosi Kamara alelnök
gyógyHÍRmondó
2007. december
2007. szeptember 1. - 2007. november 30. 30 . KILÉPİK ORVOSOK, EGYÉB DIPLOMÁSOK Dr. Kiss Gyula - osztályvezetı fıorvos Baleseti-, Helyreállító és Kézsebészeti Osztály Dr. Cseresnyés János - vezetı fıorvos Felnıtt Pszichiátriai Gondozó és Szakrendelés Dr. Szemlédy Ferenc - vezetı fıorvos Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály Dr. Barta Miklós - fıorvos Központi Radiológiai Osztály Dr. Cooke Justin Paul Lefranc - fıorvos Patológiai Osztály Dr. Farkas Tamás - fıorvos Infektológiai Osztály Dr. Perendy Mária - fıorvos Központi Radiológiai Osztály Dr. Pongrácz Kálmán - fıorvos Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály Dr. Bata László - adjunktus Csecsemı- és Gyermekgyógyászati Osztály Dr. Tamás László - adjunktus Általános és Érsebészeti Osztály Dr. Györei Gabriella - adjunktus Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztály Dr. Alkhaldi Ashraf Adnon - szakorvos Onkoradiológiai Osztály Dr. Szilassy Tekla Mercédesz - szakorvos Rehabilitációs Osztály Szentgotthárd Dr. Zircher Gabriella - szakorvos Füll-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Osztály Dr. Vándor Balázs - szakorvos Baleseti-, Helyreállító és Kézsebészeti Osztály Dr. Tóth Renáta - általános orvos Általános Belgyógyászati Osztály Balogh Krisztina - szakgyógyszerész Közforgalmú Gyógyszertár
Humánpolitikai osztályvezetı fı Oktatási menedzser fı Csoportvezetı asszisztens 1 fı Aneszteziológus asszisztens fı Általános asszisztens fı Fizioterápiás asszisztens 5 fı Gyógymasszır fı Gyógyszertári asszisztens 1 fı Gyógytornász 2 fı Gyógyfoglalkoztató asszisztens fı Orvosirnok 5 fı Röntgenasszisztens fı Kartonozó fı Segédgondozó fı Segédasszisztens fı Tejkonyha vezetı fı Osztályvezetı ápoló fı Osztályvezetı ápoló-helyettes fı Ápoló fı
1 1
3 2
Csecsemıgondozó fı Szülésznı fı Segédápoló 5 fı Mőtıssegéd 7 fı Ápolási asszisztens fı Diplomás ápoló
2 1
1 2
BELÉPİK ORVOSOK, EGYÉB DIPLOMÁSOK Dr. Kiss Zoltán - fıorvos Sürgısségi Betegellátó Osztály Dr. Szücs Gábor - szakorvos Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztály Dr. Edelényi Erzsébet - szakorvos Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztály Dr. Kliment Edit - szakorvos Felnıtt Pszichiátriai Gondozó és Szakrendelés Dr. Kismarosi Tibor - szakorvos Szülészet-Nıgyógyászati Osztály Dr. Balzam Éva - általános orvos Aktív és Krónikus Pszichiátriai Osztály Dr. Dizei Peruin Sára - általános orvos Aktív és Krónikus Pszichiátriai Osztály Dr. Prugberger József - fogorvos Arc-, Állcsont- és Szájsebészeti Osztály Dr. Tóth Armand - általános orvos Ortopédiai Sebészeti Osztály Szendi-Zsigmond Eszter– számviteli osztályvezetı-helyettes Számviteli Osztály Gyógytornász 1 fı Diplomás ápoló fı Ápoló fı Segédápoló 4 fı Gyógymasszır fı Fizioterápiás asszisztens 2 fı Általános asszisztens
2 1 1 1
• Dr. Baráthné Kerekes Ágnes vezetı oktatási menedzser A 38. Egészségügyi Szakdolgozói Országos Kongresszus augusztus 24-25-én Debrecenben került megrendezésre. Az egészségügyi szakellátás idıszerő kérdéseivel, a szőrés, a diagnosztika, a terápia és a rehabilitáció legújabb technikáival, valamint az egészségügyi szakellátást támogató rendszerekkel ismerkedhettek meg az egészségügyi szakdolgozói kongresszus résztvevıi. Kórházunkat az Idegsebészeti Osztályról Németh Tamás, illetve a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Osztályról Farkas Györgyné tudományos elıadásokkal képviselte. Németh Tamás diplomás ápoló Az ápolók pszi-
chés terhelése , a stressz hatása a mindennapi feladatokra címő elıadása Különdíj elismerésben részesült. Farkas Györgyné ápoló A gégerák kezelése, különös tekintettel az ápolói feladatokra címő munkája az Egészségügyi Minisztérium díját – 100 000 Ft – kapta. Meg kell említeni, és köszönet jár Szabó Péternének, az Idegsebészeti Osztály fınıvérnek, aki lelkesen koordinálta, segítette a sikeres szereplést. Valamennyiüknek szívbıl gratulálunk! Reméljük példájukat mások is követik!
1 7
FELHÍVÁS
1
1
2
1
Szakdolgozóink tudományos elismerése
Németh Árpád elnök, Horváth Melinda és Dr. Nagy Lajos tagok személyében 2007. október 25-én megalakult a Vas Megyei Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt Igazgatósága. Október 29-én tartotta alakuló ülését a Zrt Felügyelı Bizottsága, amelynek tagjai Békési Éva, Dr. Engert Zoltán Vendel, Harangozó Bertalan, Horváthné Stukics Erzsébet, Kovács Endre, Nagy Gábor, Pajor András, Preininger Ferenc és Szőcs Gábor. A Felügyelı Bizottság a tagjai sorából Pajor Andrást elnöknek, Harangozó Bertalant elnökhelyettesnek választotta meg.
A Vas Megyei Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt vezetése úgy döntött, hogy a nemrég elhunyt Dr. István Lajos professzor emlékére szobrot állíttat a kórház emlékparkjában. A költségek fedezetére győjtést szerveznek. Kérjük mindazokat, akik tisztelték és szerették István professzort, adakozzanak a Vas Megyei Markusovszky Kórház Non-profit Zrt 1174700620213163 számú számlaszámára. Minden forintot elfogadunk, és elıre is megköszönünk.
1 VAS MEGYEI MARKUSOVSZKY LAJOS ÁLTALÁNOS, REHABILITÁCIÓS ÉS GYÓGYFÜRDİ KÓRHÁZ • EGYETEMI OKTATÓKÓRHÁZ • NONPROFIT ZRT lapja lapj a
1 2 1 6
A szerkesztıbizottság elnöke: Dr. Lakner László • A szerkeszıbizottság tagjai: Dr. Baráthné Kerekes Ágnes, Dr. Bátor György, Csuka L a j o s n é , D r . C s i s z á r A d r i e n n , Dr. Gagyi Dénesné, Dr.Horváth Boldizsár, Dr.Káldy Zoltán, Dr. Király István, Dr. Kocsis Eszter, Dr. Kovács Lajos, Dr. Kıfalvi István, Miklósi H. Csaba, Molnár Erzsébet Felelıs kiadó: Dr. Lakner László Felelıs és tervezı szerkesztı: Miklósi H. Csaba Szerkesztıség: 9700 Szombathely, Markusovszky Lajos u. 3. Pf. 143, tel.: 94/312 172 Nyomdai munka: Miklósi H. Csaba • telefon:94/311-542 mellék:5152 • e-mail:
[email protected]
22
