GYÓGYHÍRMONDÓ
VAS MEGYEI MARKUSOVSZKY LAJOS ÁLTALÁNOS, REHABILITÁCIÓS ÉS GYÓGYFÜRDŐ KÓRHÁZ 2010. JÚLIUS EGYETEMI OKTATÓKÓRHÁZ NONPROFIT ZRT
2010 . j úl i us X. év folyam 3 . szá m
ÍRMONDÓ T ISZTELT O LVASÓ ! Ismét felcsillant a remény az új kormány hivatalba lépésével, hogy valami történik az egészségügyi ágazatban. 20 éve mondjuk, hogy az egészségügyi ellátórendszer úgy rossz, ahogy van, de eddig senkinek, egyetlen kormánynak sem volt bátorsága a meglévő egészségügyi struktúra gyökeres átalakításához. Kisebb horderejű próbálkozások történtek főleg Molnár Lajos és Horváth Ágnes egészségügyi minisztersége idején, de az általuk tett intézkedéseket jobb lenne elfelejteni. De nem tudunk túllépni rajta, mert regnálásuk mély nyomokat hagyott az ágazat életében. Sok kórházban azóta a raktárak tele vannak vizitdíj automatákkal, széfekkel, de a legnagyobb kár azzal történt, hogy befagyasztották a teljesítményeket, s ezzel pénzt vontak ki az egészségügyből, többek között a kórházi szektorból is. Bennünket elsősorban az elmúlt évek pénzkivonásai sújtottak. Szerencsére nem állítattunk be vizitdíj automatákat, széfből is csak minimális készlet halmozódott fel. Ezt a 40 széfet szívesen áruba bocsátjuk, ha van a dolgozók között érdeklődés iránta. Az új kormány az egészségügyi ágazat megmentését is célul tűzte ki. Ma már tudott dolog, hogy az egészségipar – amelynek része az egészségügyi ellátórendszer is – a GDP 7-8 százalékát termeli meg. Tehát egyszerűen nem igaz az, hogy az egészségügy improduktív ágazat. A betegek gyógyítása, a betegek gondozása, állapotromlásuk megakadályozása a humánerőforrás újratermelését jelenti az egészségügy által. Várhatóan a jövőben így tekint a kormány, az új egészségpolitikai vezérkar ágazatunkra. Jelenleg mi hiányzik legjobban az egészségügyből? A válasz egyértelmű, több pénzt kell tenni az ágazatba. Ebben mindenki egyetért, az allokáció módjáról azonban már megoszlanak a vélemények. Véleményem szerint úgy nem lehet az ágazatba pénzt betenni, amely csak az adósságállomány nagyságát veszi figyelembe. Nem lehet sújtani azt a szolgáltatót, aki a dolgozók véráldozatával, izzadságos munkájával őrizte meg likviditását. A gyorssegély – de lehet más módon is nevezni – felosztásánál rengeteg szempontot kell figyelembe venni, mint a kapacitást, a betegforgalmat, a várólisták hosszát, az ellátandó lakosságszámot, az ellátandó lakosság egészségi állapotát, a szolgáltatónál dolgozók jövedelmi színvonalát, s még sok minden mást. Egyre kell nagyon ügyelni, hogy a pénzfelosztás a legigazságosabb legyen. Még ez a feladat lenne a legkönnyebb, ha lenne hozzá pénz. Hiszem és remélem, hogy a kormány ennek pénzügyi forrásait megteremti. De hogyan tovább? Ez már fogósabb kérdés. A jelenlegi betegtömeggel a mostani finanszírozási korlátok közepette képtelenek vagyunk megbirkózni. Ha nincs több pénz, a szol-
gáltatási csomagot karcsúsítani kell, s az abból kikerült ellátásokat az állampolgár vagy teljes áron fizesse meg, vagy kiegészítő biztosítást kössön ezekre az ellátásokra. Ha nincs elég pénz, akkor fel kell számolni a szabad orvosválasztás és intézményválasztás illúziójával, amely rengeteg párhuzamosságát gerjeszt, és a társadalombiztosítás keretén belül ki kell dolgozni a betegutak szigorú rendszerét. Természetesen ehhez szükséges a progresszív betegellátás vertikális rendszerének helyreállítása vagy újjászervezése is. Meg kell vizsgálni minden szolgáltatót és intézményt, és el kell dönteni, hogy mire alkalmas. Lehet, hogy ezzel néhány kórházból szociális intézményt kell csinálni, amely nem valami „lefokozása” egy intézménynek, mert a szociális ellátás nem alávalóbb tevékenység, mint az egészségügyi ellátás. Ezt követően pedig meg kell határozni minden egészségügyi szolgáltató és intézmény kompetenciáját, s a kompetenciával járó kötelezettségét is. Jelenleg a betegek jelentős részét nem azon a szinten látják el, ahol el tudnák és el is kellene látni, hanem legalább egy szinttel feljebb. Az ellátási kötelezettségek maradéktalan teljesítését teljesítményelvű finanszírozás bevezetésével kellene kikényszeríteni azokon a szinteken is, ahol nem így történik. Azt is tudni kell viszont, hogy egy adott kompetenciához megfelelő szakemberekre és orvostechnológiára van szükség. Ugyanakkor a legjobb orvosok és szakdolgozók egyre-másra mennek ki nyugati országokba. Nem elég azonban az ápolóképzést formailag megváltoztatni, hogy hivatásként vállalja fel valaki az ápolást, olyan pályaképet kell felmutatni számára, amely a tanulmányai befejezése után tisztességes megélhetést biztosít. Az orvos esetében más a helyzet, mert képzés még van, de olyan jövedelmet kell biztosítani számára, hogy itthon is meg tudjon élni belőle, és ne kívánkozzon ki csupán a jobb megélhetés kedvéért nyugatra. A kompetens orvostechnológia, illetve az épületállomány megújításának folyamatossága pedig megkívánja az amortizáció visszapótlását is, amely ezideig nem történt meg, és többségében a működési forrásokból pótolták az intézmények. Tisztelt Olvasó! Természetesen még sok más feladat megoldása is vár az egészségpolitikusokra. Azzal is tisztában kell lenni, hogy ezt a rengeteg problémát nem lehet egyszerre megoldani, évek, jó esetben egy évtized kell az egészségügyi ágazat teljes rendbetételéhez. De legalább végre valaki belefogott ebbe a hálatlan feladatba! Ha azt látjuk, az egészségügy átalakítása a betegek és az egészségügyben dolgozók érdekét szolgálja, nekünk az a dolgunk, hogy a jó ügy mellé álljunk, azt támogassuk.
TARTALOM Semmelweis Emlékünnepély • Búcsú prof. dr. Fehér Jánostól Prof. dr. Cholnoky Péter lektori, bírálói és fordítói tapasztalatai az orvosi szaknyelvvel kapcsolatban (II. rész) A szürkehályog-sebészet jelene • Beszámolók konferenciákról, továbbképzésekről • In memoriam: Dr. Egyed Ágnes, Németh Istvánné, Nemsem András
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
A Kórház Címzetes Főorvosa címet Dr. Giczy Sarolta, a Vas Megyei Önkormányzati Hivatal Egészségügyi, Szociális és Ifjúságvédelmi Titkárságának ny. titkárságvezető főorvosa, Dr. Kéri Ilona szombathelyi háziorvos, Dr. Lábdy András szombathelyi házi gyermekorvos és Dr. Sótonyi Tamás szombathelyi házi gyermekorvos kapták meg. Vezérigazgatói Dicséretben részesült Dr. Báger Rózsa, a Neurológiai Osztály adjunktusa, Dr. Borsányi Emese, a Reumatológiai Osztály főorvosa, Büki Andrásné, a Gyermekfogászati Prevenciós Szakellátás csoportvezető asszisztense, Dancsecs Józsefné, a Rehabilitációs Osztály (Szentgotthárd) ápolója, Dr. Ferentzi Judit, a Szemészeti Osztály osztályvezető-helyettes főorvosa, Dr. Horváth Erika, a Bőrgyógyászati Osztály adjunktusa, Dr. Huszár Hermina, a Tüdőgondozó és Tüdőszűrő szakorvosa, Nagy Ivánné, az Onkoradiológiai Osztály ápolója, Nagy László, a Szervezési és Jogi Osztály Központi Nyilvántartó nyomdásza és Németh Margit, az Informatikai Osztály informatikai referense. Dr. Tiroler Zoltánné Elismerő Oklevélben részesült Glatz Gábor, a Gasztroenterológiai és Belgyógyászati Osztály betegkísérője, Kovács Imréné, a Logisztikai Osztály raktárosa, Mersich Tamás, a Központi Műtőszolgálat műtőssegédje, Poór Györgyné, a Központi Gyógyszertár, valamint Sári Katalin, az Általános Belgyógyászati Osztály takarítója. A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara Elismerő Oklevelét Szabó Gyuláné, a Rehabilitációs Osztály (Szentgotthárd) ápolója és dr. Lakner László elnök-vezérigazgató főorvos kapták, amelyet Gombásné Judt Magdolna, a MESzK Vas megyei elnöke adott át. A Patológiai Osztály Kórszövettani Laboratóriumának átadására a nagy esőre való tekintettel a Semmelweis-emlékünnepség folytatásaként a Romhányi-teremben kezdődött. Dr. Lakner László köszöntötte a megjelenteket. Szólt az EU-s pályázatokról, amelynek segítségével elindulhat egy 10 éves rekonstrukciós sorozat, hogy végül a kórház méltó infrastrukturális keretek közé kerüljön. Eddig egy elnyert és 3 beadott pályázaton van túl a kórház, amelynek összértéke 8 milliárd forint, s a saját erőt a Vas Megyei Közgyűlés vállalta fel mindegyik pályázat esetében. A rekonstrukció megkezdése előtt bizonyos funkciókat, szolgáltatásokat a végleges helyükre kell telepíteni, hogy a szakmai átcsoportosításokat meg lehessen valósítani egyes épületek között, illetve épületeken belül. Ennek az előkészítésnek az első lépése a 22 éve üresen álló régi mosodaépületben a Kórszövettani Laboratórium kialakítása. Avatóbeszédet Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke mondott. Közben az eső elállt, s a program a patológiai tömb előtt folytatódott. Az egységet Dr. Tóth Csaba, a Patológiai Osztály mb. osztályvezető főorvos vette át. A köszöntő szavak után, szólt arról, hogy a Kórszövettani Laboratórium átadásával a kórház Patológiai Osztálya a magyar élmezőnybe került, sőt európai mércével is korszerű színvonalat képvisel az átadott új egység. A nemzeti színű szalagot Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, Marton Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke, Dr. Lakner László és Dr. Tóth Csaba vágták át. Ezt követően a Kórszövettani Laboratóriumot Dr. Tóth Csaba mutatta be az érdeklődő közönségnek. Az ünnepség és az avatás állófogadással fejeződött be, ahol pohárköszöntőt Prof. Dr. Nagy Lajos centrumigazgató, a Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa mondott.
S E M M E LW E I S EMLÉKÜNNEPÉLY Dr. Lakner László • elnök-vezérigazgató főorvos A Vas Megyei Markusovszky Kórház Nonprofit Zrt 2010. június 25-én ünnepség keretében emlékezett meg Semmelweis Ignácról, az anyák megmentőjéről. Prof. Dr. Salamon Antal köszöntőjét követően Dr. Lakner László elnök-vezérigazgató főorvos mondott ünnepi beszédet, amelyben méltatta a nagy orvoselőd tevékenységét, példamutató orvosi pályáját. Az ünnepségek történetében először került sor a Vas Megyei Közgyűlés Elnöke Emlékplakettjének átadására. Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke emlékplakettet Csuka Lajosné gazdasági igazgatónak, általános vezérigazgató-helyettesnek, Molnár Erzsébet ápolási igazgatónak, Dr. Németh Lászlónak, a Sürgősségi Betegellátó Osztály mb. osztályvezető főorvosának, Dr. Kovács Beátának, a Központi Radiológiai Osztály mammográfiás profilvezető főorvosának, Józsa Katalinnak, a Fizioterápiás Osztály osztályvezető-helyettesének, vezető gyógytornászának, Molnár Erzsébetnek, ápolási igazgatónak, valamint Halász Szabolcsnak, a Központi Radiológiai Osztály diplomás diagnosztikai képalkotójának adományozott. Ezután minden a hagyományoknak megfelelően folytatódott a kórházi elismerések átadásával. Az elismeréseket Dr. Lakner László elnök-vezérigazgató főorvos mellett Dr. Kőfalvi István orvosigazgató, Csuka Lajosné gazdasági igazgató, Molnár Erzsébet ápolási igazgató, Dr. Radnai Endre, a Vas Megyei Markusovszky Kórházért Alapítvány Kuratóriumának elnöke adták át. Az Év Orvosa elismerő címet Dr. Grasselly Magdolna, a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztály osztályvezető-helyettes főorvosa kapta meg. A Kórház Kiváló Orvosa elismerésben részesültek Dr. Farkasdi József, a Központi Aneszteziológia és Intenzív Betegellátó Osztály adjunktusa, aneszteziológus osztályvezető-helyettes, Prof. Dr. Nagy Lajos centrumigazgató, a Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa, Dr. Pozsgai Zsolt, a Fül-Orr-Gége-Fej-Nyaksebészeti és Arc-Állcsont-Szájsebészeti Osztály szakorvosa, Dr. Varga Eszter, a Reumatológiai Osztály adjunktusa és Dr. Varga Éva, a Pszichiátriai Osztály adjunktusa. A Kórház Kiváló Szakdolgozója címben Bognár Bernadett, a Krónikus Belgyógyászati, Tüdőgyógyászati és Geriátriai Osztály osztályvezető-helyettes ápolója, Bokori Ferencné, a Központi Rehabilitációs Osztály ápolója, Kovács Ilona, az Ideg- és Gerincsebészeti Osztály ápolója, Németh Ferencné, a Neurológiai Osztály EEG Diagnosztikai és Epilepszia Centruma csoportvezető aszszisztense és Némethné Czövek Anikó, a Mellkassebészeti Osztály osztályvezető ápolója részesült. A Kórház Kiváló Dolgozója lett Dr. Csiszár Adrienn, a Munka-, Bérügyi és Humánpolitikai Osztály osztályvezetője, Gelencsér Mária, az Informatikai Osztály osztályvezetője, Hirschl József, a Műszaki Osztály munka- és tűzvédelmi vezetője, Horváth Csabáné, a Fül-Orr-Gége-Fej-Nyaksebészeti és Arc-Állcsont-Szájsebészeti Osztály orvosirnoka és Kiss Tamás, a Műszaki Osztály Gondnoksági Szolgálatának gépkocsivezetője. Az újonnan alapított Kórház Kiváló Kollektívája címet első ízben az Infektológiai Osztály dolgozói vették át.
2
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
Vas Megyei Közgyűlés Elnöke Emlékplakettje Csuka Lajosné, dr. Kovács Beáta, Molnár Erzsébet
A Kórház Kiváló Orvosa dr. Farkasdi József , prof. dr. Nagy Lajos, dr. Pozsgai Zsolt, dr. Varga Éva
A Kórház Kiváló Szakdolgozója Bognár Bernadett, Bokori Ferencné, Németh Ferencné, Némethné Czövek Anikó
Az Év Orvosa Dr. Grasselly Magdolna
A Kórház Kiváló Dolgozója dr. Csiszár Adrienn, Gelencsér Mária, Hirschl József, Horváth Csabáné, Kiss Tamás A Kórház Kiváló Kollektívája: Infektológiai Osztály
Tiroler Zoltánné Elismerő Oklevél Kovács Imréné, Glatz Gábor, Mersich Tamás, Poór Györgyné, Sári Katalin
A Kórház Címzetes Főorvosa
dr. Giczy Sarolta, dr. Kéri Ilona, dr. Lábdy András, dr. Sótonyi Tamás
3
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
Vezérigazgatói Dicséret
dr. Báger Rózsa, dr. Borsányi Emese, Büki Andrásné, Dancsecs Józsefné, dr. Ferentzi Judit, dr. Horváth Erika, Nagy Ivánné, Nagy László, Németh Margit
S EMMELWEIS I GNÁC
AZ ANYÁK MEGMENTŐJE meg az orvosi közvéleményt. Pedig olyan közel volt az igazi kórokozó, a baktérium felismerése. Aztán tetézte a bajt, hogy Semmelweis nem volt egy diplomatikus alkat. Rendkívül érzékeny, ingerlékeny, lobbanékony, ugyanakkor visszahúzódó természetű volt. Nem volt hajlandó semmi kompromisszumra, a fanatikusok magabiztosságával nyilatkoztatta ki örök érvényűnek a gyermekágyi lázról vallott tanait, habozás nélkül bűnözőknek, sőt gyilkosoknak nevezte szülész kollégáit, akik azonnal nem fogadták el Semmelweis állításait. A felfedezés sikeres végigvitelét az is gátolta, hogy Semmelweis a negyvenes életéveiben rohamosan öregedett, s végül elborult az elméje. Az utókor az elmebetegséget igyekezett szépíteni, legendát gyártott hozzá. A legenda szerint Semmelweis műtét közben megsértette a kezét, amelyen keresztül szepszist, vérmérgezést kapott, és a heveny elmezavart a szeptikus állapot váltotta ki. Ennél sokkal durvább dolog történt Semmelweissel. Elmebetegségét szifiliszes eredetű paralízis okozta, amely miatt a pesti orvoskar tanári testülete – szégyellve, hogy elmebeteg van közöttük – gyorsan megszabadult tőle. Egy bécsi elmegyógyintézetbe vitték, de az igazsághoz tartozik, hogy szabályosan tőrbe csalták. A felvételkor a fizikailag is ellenálló Semmelweist megverték, lekötözték, egyes kutatók szerint csontjait törték. A bántalmazás során elszenvedett sérülések elfertőződtek, és 1865. augusztus 21-én Semmelweis szepszisben meghalt. Ugyanaz a betegség végzett az anyák megmentőjével, mint a gyermekágyi lázban meghalt anyákkal. Semmelweis küzdelmes élete példa lehet mindannyiunk számára. A jó ügyért, az igazságért folytatott küzdelem előbb-utóbb sikerre vezet. Semmelweis tanait is elfogadta – bár halála után évtizedekkel – az utókor, és neves elődünket az anyák megmentője névvel illette. Ma az országos egészségpolitikában szerepet vállaló vezetőknek már nem kizárólag az anyákat kell megmenteni, hanem az egész magyar egészségügyet. Ehhez az áldásos, de küzdelmes – sok ellenállással és megnemértettséggel is együttjáró – munkához adjon erőt Semmelweis kitartó, gyötrelmes, krisztusi szenvedésekkel kikövezett élete, aki ugyanakkor – az élet számára megmentett anyák révén – már életében megtapasztalta a sikert, a mindennapos gyógyításban, gyógyulásokban a boldogságot is.
Dr. Lakner László • elnök-vezérigazgató főorvos Tisztelt Ünneplő Közösség! Külföldi vendégek mondják, hogy Semmelweis Ignácot ismerik az egész világon. Azt viszont nem tudják, hogy magyar volt. Talán ez nem is meglepő, mert a 192 éve – 1818. július 1-jén – Budán született – apai ágon szász, anyai ágon sváb ősöktől származó – Semmelweis Bécsben végezte az orvosi tanulmányait, ott kezdte orvosi pályáját, és fiatalon Bécsben – a klórmeszes kézmosás bevezetésével – talált megoldást a gyermekágyi halálozás megelőzésére. Tehát Ő az a néhány magyar orvos egyike, akiket általában külföldön is ismernek. Hogy nem vált teljesen bécsivé, abban közrejátszott a megnemértettség, az emberi butaság, az irigység. A szülészeti klinika vezetője, Klein professzor képtelen volt elfogadni azt, hogy amire addig a szülészek legjobbjai nem találtak évszázadok alatt megoldást, arra egy fiatal orvos, a néhány éves szülészeti gyakorlattal rendelkező Semmelweis megtalálta a választ. A császárvárosból elűzött fiatal szülész így került vissza ismét Magyarországra, először a Rókus Kórház főorvosa, majd a pesti egyetem Szülészeti Klinikájának professzora lett. Semmelweis kristálytiszta logikával megfejtette a gyermekágyi láz problematikáját. Nem volt szüksége méregdrága laboratóriumra, nem vette körül magát asszisztensek hadával. Viszont egyik napról a másikra tapasztalatokat gyűjtött a gyermekágyi láz kialakulásának körülményeiről. Az aprólékos megfigyeléseknek meg is lett az eredménye. A gyermekágyi láz okaként a hullamérget azonosította, amelyet később bomló szerves anyagként nevesített. Szembesült azzal, hogy a gyermekágyi láz valójában szepszis, amelynek kiváltó okát a boncoló orvosok és orvostanhallgatók nem megfelelő higiénés kultúrájában, hozzáállásában találta meg, akik a boncteremből hullarészekkel szennyezett kézzel mentek át a szülészetre, és vizsgálták a gyermekágyas anyákat. Több anyaggal próbálkozott, míg végül a klórmeszet találta a legjobb szernek, amely a bomló szerves anyagokban lévő – gyermekágyi lázat okozó – vegyi anyagokat eliminálja. A túl egyszerű magyarázat és a végtelenül egyszerű eljárás – a klórmeszes kézmosás – nem győzte meg a szülésztársadalmat. Pedig az eredmények rendkívül meggyőzőek voltak. A Semmelweis által bevezetett módszerrel a gyermekágyi láz okozta halálozás a bécsi klinikán 10 százalékról 2 százalékra, Pesten a Szent Rókus Kórházban pedig már 1 százalék alá csökkent. Hol követte el Semmelweis a hibát? Hol követték el a hibát széles e hazában azok a haladó gondolkodású emberek, akik sorra estek áldozatul a maradiságnak? Sok esetben rosszul kommunikálunk, ma azt mondjuk, nem volt jó a PR-tevékenység. Tudomásul kell venni, hogy nem elég valamit jól csinálni, azt „el is kell tudni adni”. Az is igaz, hogy a pozitív eseményeknek, tetteknek nincsen olyan hírértéke, mint a negatív szenzációknak, vagy manapság a bulvárlapok celebekről írt bárgyú híradásainak. Semmelweis – mai szóhasználattal élve – rosszul kommunikálta a szülésztársadalom felé felfedezését. Több, mint egy évtizednek kellett eltelni, hogy tudományos téziseit írásba foglalja. A gyermekágyi láz kórokozójának tartott hullaméreg, illetve bomló szerves anyag sem győzte
Hölgyeim és Uraim ! És végül szólni kell azokról, akikről ez az ünnep szól, Semmelweis méltó utódairól, a mai nap kitüntetettjeiről. Az egészségügyi ágazat mai megalázott helyzetében, a legsúlyosabb anyagi és erkölcsi válság közepette ők azok, akik Semmelweis szellemiségének átörökítői, hivatástudattal, hittel és lélekkel teszik a dolgukat a betegek javára a jelenlegi nehéz helyzetben is. Amikor gratulálok a kitüntetetteknek, egyben rajtuk keresztül megköszönöm a kórház valamennyi tisztességesen dolgozó munkatársának – udvari munkásnak, takarítónak, betanított munkásnak, ügyintézőnek, irodai dolgozónak, segédápolónak, asszisztensnek, ápolónak, gyógytornásznak, fizikusnak, pszichológusnak, gyógypedagógusnak, orvosnak és folytathatnám a munkaköröket – áldozatos tevékenységét. Köszönöm, hogy kitartottak a kórház mellett az elmúlt rendkívüli nehéz évtizedben. Én hiszem és vallom, hogy ennek a kitartásnak, az előző évek kemény munkájának rövidesen meg is lesz az eredménye a kórház egésze, a kórházi dolgozók és nem utolsó sorban a betegek javára. Ehhez a nehéz munkához az Isten adjon elég erőt, ebben a nehéz munkában az Isten segítsen bennünket!
4
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
AVATÓBESZÉD Kovács Ferenc • Vas Megyei Közgyűlés elnöke Tisztelt Vezérigazgató Úr! Tisztelt Kórházi Vezetők! Tisztelt Kórházi Dolgozók! Kedves Vendégek! Tisztelettel köszöntöm Önöket a Vas Megyei Önkormányzat nevében a Vas Megyei Markusovszky Kórház Patológiai Tömbjének avatásán. Az ez alkalommal átadásra kerülő építmény a kórház alapításakor gazdasági tömb céljára megépített mosoda, kazánház és konyhaként funkcionáló épületegyüttes 1000 négyzetméter alapterületén történt teljes körű építészeti felújításnak az eredménye. Az épület felújításával együtt megújult az abban elhelyezett technológia is: speciális burkolatok, rozsdamentes anyagból készült berendezések, speciális helyi elszívások, felvonó, klíma, szennyvízelvezetés, bútorzat és tárolópolc-rendszer biztosítja a jövőben a kor színvonalának megfelelő munkafeltételeket. Szólni kell arról, hogy ez a beruházás nem egyedi, hanem a kórház nagyszabású fejlesztési koncepciójának részeként valósult meg. A fejlesztés folyamán sor kerül a belgyógyászati tömb rekonstrukciójára, amelynek forrása EU-s pályázaton már elnyert 4,786 milliárd forint, s ehhez a tulajdonos megyei önkormányzat 700 millió forint önerővel járult hozzá. A fejlesztési koncepciónk másik nagy céljának megvalósítását szolgálja az ugyancsak EU-s forrásra benyújtott „Korszerű regionális onkológiai hálózat kialakítása” című pályázatunk, amely befogadást nyert. Szintén befogadást nyert a „Korai és speciális rehabilitáció fejlesztése a Markusovszky Kórházban” című pályázat, amelyből az ideggyógyászati épület I. és II. emeletének nyugati szárnya újulhat meg. A Kórház megújításához e két utóbbi esetben is a pályázatok saját erejének biztosításával kíván hozzájárulni a tulajdonos megyei önkormányzat. Amikor fejlesztési terveinkről szólok, feltétlenül hangsúlyoznom kell, hogy ezek a jelentős pénzügyi kötelezettségvállalással járó építészeti és műszaki munkák mindenekelőtt a megyei betegellátás korszerűsítésének és jobb színvonalú ellátásának célját kívánják szolgálni. A ma felavatásra kerülő patológiai tömbben egy épületbe került valamennyi szövettani laboratórium, amelyek képesek kielégíteni a klinikai osztályok – kiemelten az Onkoradiológiai Osztály – növekvő diagnosztikai igényét, amely ugyancsak a betegellátás szakmai színvonalát emeli azáltal is, hogy az itt dolgozó szakembereknek minőségi munkafeltételeket teremt, szolgálva ezzel orvosaink tudományos munkáját, előmenetelét is. Ez alkalommal meg kell emlékeznünk azokról az orvosokról, akik a Vas Megyei Markusovszky Kórház Patológiai Osztályának létrehozásában, fejlesztésében és hírnevének öregbítésében érdemeket szereztek. Az újonnan épült kórházban – 1929-ben – prosecturát (később kórbonctani, mai nevén patológiai osztály) is építettek, melynek az első vezetője Görög Dénes volt. 1944-es deportálása és halála után 1946-ig nem volt az osztálynak vezetője, akkor a híres Romhányi György került a patológia élére, aki mind a hazai, mind a nemzetközi tudósvilágban elismert volt. Miután Ő a pécsi egyetem tanszékvezetője lett, őt követte 1951-ben Solymoss Béla. Mindketten még a központi laboratóriummal együtt vezették a patológiát is. 1954-től Kádas László vette át az osztályt. Ettől kezdve a megye valamenynyi fekvőbeteg intézetének az osztály végzi a kórboncolást, kórszövettani és citológiai vizsgálatokat. Az osztály 1974-ig a most átadásra kerülő épület melletti prosectura szűkös épületében látta el a munkáját. Ekkor alakították ki a sebészeti tömbben a volt központi laboratórium helyén a szövettani laboratóriumot. 1980-ban Kádas főorvos nyugdíjba vonulása után Brittig Ferenc vette át az osztályt. Vezetése alatt továbbra is magas szakmai színvonalú munka folyt, szoros együttműködést alakított ki a POTE Patológiai Intézetével, személyesen Kelényi Gábor professzorral. Bevezette az aspirációs citológiai tűbiopsziát, és elkezdődtek az immunhisztokémiai vizsgálatok. 1995-től a Pécsről érkezett Csanaky György vette át az osztály vezetését, aki a technikai feltételek javítása mellett a sebészeti tömbben modern laboratóriumokat és orvosi szobákat alakíttatott ki. Nagy lépéseket tett a minőségbiztosítás kialakítása terén. A citológia Donhoffer Ágnes vezetésével 19731992-ig önálló osztály volt, ezt Csanaky főorvos integrálta a Patológiai Osztályba. Csanaky főorvos és Kovács Gáborné vezető asszisztens vezetésével bevezetésre került az emlődaganatok diagnosztikájában fontos „nagyblokk” technika, amelyben az országban ma is vezető szerepet töltenek be. Folytatódott a Brittig főorvos által bevezetett elektronmikroszkópos feldolgozás. Az Onkoradiológiai Osztály növekvő igényének megfelelően erőteljesen kiszélesedett az immunhisztokémiai vizsgálatok száma.
Kovács Ferenc, Dr. Lakner László, Dr. Tóth Csaba és Marton Ferenc
Dr. Tóth Csaba bemutatja a tárólópolc-rendszert
Dr. Tóth Csaba és Dr. Brittig Ferenc 2002-ben Csanaky főorvos Svédországba távozását követően Tóth Csaba vette át és jelenleg is ő vezeti az osztályt. Meg kell említeni a neuropatológiai részleget, amely 1964 óta működik, s ma is Prof. Dr. Garzuly Ferenc vezeti az osztály részeként. Külön említést érdemel, hogy a szombathelyi kórbonctanról számos kórház élére a pályáját Szombathelyen kezdő szakember került osztályvezetői beosztásba. Mórocz József Keszthelyre, Farkas Kálmán Pápára, Pálvölgyi Anna Siófokra, Pócza Károly Budapestre az Uzsoki Úti Kórházba került osztályvezetőnek, Hadarits Ferenc kórházunk laboratóriumának vezetője lett. Az orvosi létszám sajnos több kolléga külföldre távozása miatt többször kritikus szintet ért el. Jelenleg 6 szakorvos – néhányan részfoglalkozásúként – és 2 rezidens orvos dolgozik az osztályon. Bízom abban, hogy a mai átadással birtokba adott – modern munkafeltételeket biztosító, korszerű – épület vonzóbbá teszi a Patológiai Osztályt az orvosok számára is, és ezáltal a kórház humánerőforrásának megerősödést is elősegíti. Ezekkel a gondolatokkal adom át Önöknek és Vas megye lakosságának a Vas Megyei Markusovszky Kórház megújult patológiai tömbjét.
5
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
LEKTORI, BÍRÁLÓI ÉS FORDÍTÓI TAPASZTALATAIM SZAKNYELVÜNKKEL KAPCSOLATBAN Prof. Dr. Cholnoky Péter • emeritus főiskolai tanár
TÖBBES SZÁM, EGYES SZÁM A magyar nyelv sajátságának következménye az a jelenség, hogy az alanyt és az állítmányt számban könnyen elfelejtjük egyeztetni. Nyelvünk ugyanis az egynél nagyobb tőszámnevek, a határozatlan számnevek egy része (pl. sok, összes, több) után is egyes számba teszi a főnevet. Mire a mondat leírója az állítmányhoz ér, már csak az él benne, hogy egynél több alanya van. Tíz beteg nem emlékezett korábbi betegségére, nem panaszkodtak fájdalmaikra. Ez csak bocsánatos bűn. Sajnos a számbeli egyeztetés hibás volta az esetek nagy többségében figyelmetlenségből ered. Nyelvművelésünk sajátos vadhajtásai a nyelvhelyességi babonák. nák Szepesy Gyula külön kis könyvecskét szentelt nekik [Szepesy, Gy.: Nyelvi babonák. Gondolat, Budapest, 1986.]. Itt csak néhány olyanra mutatok rá, amely a szaknyelvünkben is gyakran felbukkan.
SZÓVÉGZŐDÉSEK ELHAGYÁSA Mindez a germán nyelveken való egyre intenzívebb, de egyre kritikátlanabb olvasás eredménye. A magyar a latin fő- és mellékneveket korábban szinte változatlan alakban (bár magyaros kiejtéssel) vette át. Tudomásul kell vennünk, hogy nálunk is lassan megindult a latin névszók végének lekopása: még 100 évvel ezelőtt negatívust mondtak a mai negatív helyett; de ennek a lekopásnak vannak következetlenségei is. Az -ális, -áris melléknévi végződést mind a mai napig teljes formájában használjuk, de megindult a rövidülés. Legkirívóbb példa erre a „normál”. A magyar köznyelv ismeri és gyakran használja a latinból közvetlenül átvett „normális” szót. Más formában nem is használhatnánk a szakirodalomban sem. A normál arcvonások, a normál magatartás, a normálérték és társaik mégis lépten-nyomon elénk bukkannak. Eredetük világos: normal value angolul, valaki egyszer csak normálértéknek fordította. Azóta feltartóztathatatlanul terjed. Mégsem kérdezzük meg senkitől eszének épségében kétkedve: hát normál vagy te? A többi hasonló szörnyűség eredete is idegen nyelvekben keresendő. Szubsztrátum lenne helyesen (ötven éve még így is mondták a biokémikusok), ma már a szubsztrát járja. Még következetlenebb a rokon eredetű objektum, szubjektum (senki sem ír objektet vagy szubjektet) mellett a projekt, pláne prodzsekt felbukkanása. Nagyon ritka, szinte finomkodó az egyelőre még helyesebb projektum. Ingadozó a stabil és stabilis, a mobil és mobilis párhuzamos használata, csak rá ne terjedjen a portábilisra meg a kompatibilisra a szóvégi -is elhagyása. Mindez jórészt az angolnak való behódolás szinte kivédhetetlen megnyilvánulása.
A MÚLT IDEJŰ IGENÉV FÖLÖSLEGES ÁLLÍTMÁNYI HASZNÁLATA A határozói igenévi állítmány beteges kerüléséből fakad. Ugyanis több, mint száz éve egyes nyelvművelők németesnek minősítették ezt a szerkezetet. Pedig van rá jó pár magyar példa: pénz számolva, kötél áztatva, asszony verve jó. Hiszen szegény németeknek nincs is a mi -va, -ve végződésű alakzatunknak megfelelő határozói igeneve. A métely oly erősen elterjedt, hogy még olyan kiváló költő is mentegeti magát a „németes” szerkezet használatáért, mint Kányádi Sándor. Köztájékoztatási eszközökben is igen gyakran hallani, hogy a határozói igeneves állítmány használója szégyenkezve csúnyának, hibásnak minősíti. Mindennek eredménye a nyelvészek által tötö-nyelvnek nevezett elsivárosodás. Ez a nyelvtanszagú bevezetés példával világítható meg jól: „Az említett kórélettani jelenségek közül leginkább tanulmányozott a savbázis háztartás.” Nyilvánvaló, hogy általános alany kell ide: „Leginkább tanulmányozták a sav-bázis háztartást”, ha már nem meri leírni azt, hogy van tanulmányozva. A belénk tévesen nevelt félelem szüli azt, hogy „a feltételek biztosítottak” (ez a -tt, azaz tötö) ahelyett, hogy „biztosítva vannak”, vagy még helyesebben: „megvannak”. A szaknyelvben és a hivatalos nyelvben ezrével találhatunk erre a hibára példát. Pedig – mint az idézett, nem éppen épületes tartalmú közmondásból is látszik – tőről metszett magyar szerkezetről van szó.
A KÖZÉPFOK TÚLTENGÉSE Gyakori hiba, hogy nem meri a szerző a melléknevet alapfokban használni (talán fél az egyértelműség felelősségétől?), pl. vérbővebb garatképletek, keményebb máj, nagyobb nyirokcsomó; valószínűleg kissé vérbő garatképletekről, kissé kemény májról, kissé megnagyobbodott nyirokcsomóról van szó.
A TÖBBES SZÁM FÖLÖSLEGES HASZNÁLATA Az anyagneveket, gyűjtőneveket igen gyakran fölöslegesen használják többes számban. Pl. A betegen scarlatiniform exanthemák jelentek meg. A vörhenyes kiütés akár 20000 elemi elváltozásból állhat, akkor is csak egyetlen exanthema marad. Vagy: A beteg leadta oedemáit. Helyesen természetesen oedemáját adta le a beteg még akkor is, ha 10 különböző helyen volt észlelhető a vizenyő. Sok tenger és folyóvíz van a világon, mégsem vizekből, hanem vízből állnak. Nem tojásokért megyünk a piacra, hanem tojásért.
AMI ÉS AMELY FELCSERÉLÉSE Az amely vonatkozó névmástól való hibás idegenkedés következménye. Sajnos már szépirodalmunkba is befészkelte magát a hiba. Nem lenne ez baj, ha a mondat értelmét nem zavarná. Pl. a csecsemő széklete világossá vált, amely (helyesen: ami, hiszen nem a széklet fokozódott, hanem a világossá válás) később fokozódott. Ugyanezen szerző két mondattal alább: A betegen a második héten icterus alakult ki, amely meglepte orvosát. Nyilvánvalóan fordítva kellett volna használni a két vonatkozó névmást, olvasómra bízom, mit is jelent a két mondat, ha szó szerint vesszük.
A HIBÁS -NÁL, -NÉL Ez bizony sokszor németesség. A betegnél tüdőgyulladás alakult ki (helyesen a betegben). A betegnél sárgaságot észleltünk (helyesen a betegen). Nyilvánvalóan a német bei hatása. Vajon az idő és a kiterjedt használat helyessé teheti-e ezt a durva germanizmust?
ŐK, AZOK Valamilyen tévhit folytán az ők szót csak személyekkel, az azok szót csak a maradékkal kapcsolatban merik használni. Pl. A tünetek néha nem szembetűnőek, nehéz felismerni azokat. Nyilvánvalóan őket lenne a helyes, pedig a tünet nem személy!
NÉHÁNY FURCSA SZÓ Pongyola használat folytán vannak meghonosodóban. Így van 4 ujjas máj 4 ujjnyi helyett (a kesztyű lehet 4 ujjas, egy ujját elvesztett embernek ajánlhatjuk); az egyhangúlag és az egyhangúan sem ugyanaz.
(II. rész)
TÁRGYAS IGE UTÁN FÖLÖSLEGES TÁRGY
6
A magyar ige tárgyas (újabban határozott) ragozása már magában is jelzi a tárgyat. Ha a csecsemő nem szereti a főzeléket, kikö-
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
pi azt. Sok nyelvben kötelező kitenni a tárgyesetben lévő névmást, talán az idegen nyelvek felületes tanulása miatt érzik némelyek így helyesnek. Az idézett példamondatban az azt a mondat értelmének megváltozása nélkül elhagyható. Ne szégyelljük használni nyelvünk egyedülálló sajátságait!
A latinos írásmódban az orvosi latinba az ógörögből átkerült megszámlálhatatlan szót is a közel kétezer éves latin hagyományoknak megfelelően kell írnunk, a ch, ph, th, rh, z, y használatával. Ezt bizony meg kell tanulni, nyilván ez a kérdés már nem áll az oktatás középpontjában: így sokszor bukkan fel az aphta (helyesen: aphtha), az olyguria (helyesen oliguria), arrythmia (helyesen: arrhythmia). Nem mellőzhetjük az eredeti latin vagy éppenséggel ógörögből a latinba átvett szavakban az ae és oe kettősbetű használatát, ez a hiba amerikai befolyásra egyre terjedőben van egyébként latinosan leírt szavakban: foetalis (nem fetalis), a helyes fötális vagy még helyesebb magzati mellett. De az is hiba, ha tudálékosságból ae-t használunk akkor is, amikor az eredeti klasszikus nyelvben csak e szerepel. Leggyakoribb példa erre a hibás -paenia a helyes -penia helyett.
HELYESÍRÁS Az orvosi szaknyelv szükségképpen magyar és idegen, elsősorban latin (és velük ógörög), újabban elsősorban angol szavak egyidejű használatára kényszerül. Főleg a szakszavak magyaros és latinos helyesírása okoz sok fejtörést. A 20. század második felében évtizedeken keresztül Brencsán János kilencszer is kiadott műve, az Orvosi szótár [Brencsán, J.: Orvosi szótár. Terra, Budapest, 1969.], illetve a tizedikként kiadott Új orvosi szótár [Brencsán, J.: Új orvosi szótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.] és a benne lefektetett irányelvrendszer számított mérvadónak. Ezek az irányelvek sem adtak mindig egyértelmű eligazítást, a szerző halála után egy ideig nem volt még ez az iránytű sem. A zűrzavar láttán a Magyar Tudományos Akadémia az 1980-as években külön bizottságot nevezett ki a kérdés tanulmányozására és irányelvek kidolgozására. A bizottság többéves munka után bocsátotta ki a Halász Béla, Lőrincze Lajos és Keresztury Dezső nevével fémjelzett állásfoglalást (a továbbiakban: Állásfoglalás), amelyet először az Orvosi Hetilap tett közzé [Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága: Állásfoglalás az orvosi helyesírás ügyében. Orv. Hetil., 1988, 129, 1325-1326.]. Az Állásfoglalás orvosi helyesírási szótár megírását tartja szükségesnek, ez az Akadémiai Kiadó gondozásában 1992-ben el is készült [Fábián, P., Magasi, P.: Orvosi helyesírási szótár. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1991. ]. Az Orvosi Helyesírási Szótár az Állásfoglalás ismertetése után bevezető fejezetet szentel a nyelvi-helyesírási tudnivalóknak is, ebben két különösen csapdás kérdéssel foglalkozik: a magyar toldalékoknak idegen szavakhoz való kapcsolódásával valamint a különírással és egybeírással. Az eligazodást bonyolulttá teszi, hogy az Állásfoglalás a latinos és magyaros írásmód megválasztásában két olyan alapelvet javasol, amelyet tágan lehet értelmezni: ez a köznyelvivé válás mértéke és az írásmű olvasóközönségének szakavatottsága. Mindezek előrebocsátása után ismertetek néhány jellegzetes hibát, amelyet az irányelvek ismeretében el lehetett és kellett volna kerülni.
IDEGEN HELYESÍRÁSSAL ÍRT SZÓ MAGYAR TOLDALÉKKAL Ha megőrizzük is az idegen szó eredeti helyesírását (és ez többek közt a magyar ékezetek mellőzését jelenti), a legtöbb magyar toldalék az idegen szó végén lévő magánhangzót megnyújtja. Ilyenkor tehát ékezetet teszünk az amúgy ékezet nélkül leírt magánhangzóra. A latinos helyesíráshoz való görcsös ragaszkodás folytán sokan nem merik feltenni ezt az ékezetet: aphthak (helyesen aphthák), hernialisatiot (helyesen hernialisatiót), dislocatioval (helyesen dislocatióval). A magyar -val, -vel rag hasonulását az idegen szó utolsó hangzójának kiejtéséhez igazítjuk: vernixszel, displayjel. Az idegen szóhoz kapcsolt toldalék elé csak akkor teszünk kötőjelet, ha az idegen szó végén néma hangzó van: skype-pal. KÜLÖNÍRÁS ÉS EGYBEÍRÁS A magyar helyesírásnak egyébként is egyik legbonyolultabb területe, idegen szavakkal vegyítve még inkább az. Az egyik bizonytalanságot a „hatszótagos” szabály okozza. Ez azt mondja ki, hogy a ragozatlan formában hat szótagot meghaladó, kettőnél több elemből összetett szó írását ésszerűen elhelyezett kötőjellel kell megbontani. Így társadalombiztosítás (hét szótag ugyan, de csak két szóból van összetéve), de verejtékmirigytúlműködés. Bonyolítja a helyzetet az ú.n. mozgószabály; példa: nemi hormon (nem nemihormon!), de nemihormon-termelés. A magyar orvosi szaknyelvben további bizonytalanságot okoz a 20. század két legfontosabb idegen szaknyelvének, az angolnak és a németnek a miénktől eltérő gondolkodásmódja. Az angol nem szívesen írja össze a szóösszetétel elemeit: arteficial kidney heat exchanger system: szolgai tükörfordításban mű vese hő kicserélő rendszer. A német meg gátlástalanul összeírja az egy fogalmat jelölő számtalan elemet. Bár tudatosan sohasem kerestem a csúcstartót, ideírom az általam nyomtatásban látott leghosszabb összetett szakszót: Hypophysennebennierenrindenhormonhaushaltsystem.
LATINOS-MAGYAROS HELYESÍRÁS A latin szakszavak magyaros helyesírása terjedőben van, és ezt az Állásfoglalás az ismeretterjesztő orvosi irodalomban kívánatosnak is tartja. A köznyelvben meghonosodott, valamint a legtöbb társtudomány (kémia, fizika, biokémia, biológia, stb) keretébe tartozó latin eredetű szavakat magyarosan kell írni. Mégis rengeteget találkozni írott vagy vetített szövegben ilyen írásmóddal: expositio, endoscop, cytoplasma. Az ellenkező elhajlásra is bőven van példa. A több szóból álló latin kifejezéseket, különösen pedig ha latinos szórendben állnak, nem szabad magyarosan írni: mégis olvashatunk ilyeneket: diabétesz mellitusz, fraktúra femorisz. Továbbá tilos egy szón belül latinos és magyaros helyesírást alkalmazni: vagy diftéria vagy diphtheria; semmiképpen nem lehet diphtéria. Ha a köznyelvi meghonosodottság foka vitatható, a szerző választhat a kétféle írásmód között, de egy művön belül csak az egyiket használhatja, és jó, ha következetessége a hasonló típusú szavak összességére kiterjed. Mivel ez ellen nagyon sok szerző vét, feltehető, hogy a mű megírásának megkezdésekor nem döntötte el tudatosan, hogy miként is kívánja írni az adott szót vagy szócsoportot. Legyen végig vagy aphtha vagy afta. A latinosan írt kifejezés helyesírásában a latin különírásegybeírás szabályait is be kell tartani. Az in situ, post mortem, sub rosa, a priori, intra partum, dura mater nem írható egybe, mégis szinte csak postmortem vizsgálattal találkozhatunk.
FORDÍTÓI TAPASZTALATOK Pályám korábbi szakaszában gyakrabban lektoráltam mások fordítását a magam által készített fordítások számához képest. Így felfigyelhettem néhány tipikus fordítói hibára. Oly sok magyartalan fordítással találkoztam abban az időben, hogy ezt a tevékenységemet feladtam, hiszen legalább akkora munka a hibás fordítás kijavítása, mint a saját fordítás elkészítése – ha ugyan nem nagyobb.
TÚLZOTT RAGASZKODÁS AZ EREDETI MONDATSZERKEZETHEZ A magyar szórend és mondathangsúly sokkal szabadabb az indoeurópai nyelvekénél, de éppen a szórenddel lehet nyelvünkben árnyalatokat kifejezni. Nézzük meg a következő angol mondatot: The refusal of death and dying leaves us unprepared for our
7
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
cytopenia: más betegség, pl. leukaemia következtében fellépő thrombocytopenia. Példánkban helyesebb lenne a tünetet okozó hypoglycaemia kifejezés. Egyes tévedések már kiirthatatlanul meghonosodtak. Ilyen az angol quality assurance hibás magyar fordítása: minőségbiztosítás. Az első fordító összetévesztette az angol insurance (biztosítás, pl. kár elleni biztosítás) és assurance (=szavatolás) szavakat. A helyes magyar szó a minőségszavatolás lenne, de a hibát utólag már nem lehet kijavítani. Jó egy évtizeddel ezelőtt fordítottam le a Quality assurance in nursing című angol könyvet magyarra. A címben szereplő kifejezést természetesen minőségszavatolással fordítottam. A kiadó, az ezzel foglalkozó szervezetek és oktatók egyként támadtak meg érte. Be kellett adnom a derekamat, csak annyit értem el, hogy különvéleményemnek a könyv fordítói előszavában adhattam hangot.
own death and for the death of our loved one, especially if it is a child who is dying. Fordítása: A halál és a meghalás elutasítása készületlenül hagy minket saját halálunkra és szerettünk halálára, különösen ha egy gyermek az, aki halódik. Ez a fordítás teljesen érthető, de ugyanezt jelenti a következő mondat is. Ha nem akarunk tudni a halálról és a haldoklásról, sajátmagunk és szeretteink halálára maradunk felkészületlenek, kivált, ha a haldokló gyermek. Vagy: A person who dies in the hospital provokes an emanation of profound anxiety…Lehet így is: A személy, aki a kórházban hal meg, mélységes szorongás kisugárzását váltja ki. De lehet így is: Ha kórházban hal meg valaki, szorongást okoz környezete lelkében. A vészt jósló diagnózis közlésével el lehet bizonytalanítani a szülőket. A szülőket a vészt jósló diagnózis közlésével el lehet bizonytalanítani. El lehet bizonytalanítani a szülőket a vészt jósló diagnózis közlésével. A szülőket a vészt jósló diagnózis közlésével lehet elbizonytalanítani. És folytathatnám: a magyar szórend sokkal többet fejez ki, mint az idegen. Más példa: A patient who has cancer is prone to altered coagulation. Egy beteg, akinek rákja van, hajlik a zavart véralvadásra. Persze jobb így: A rákos beteg hajlamos a véralvadás zavarára.
NAGY SZÁMOK HIBÁS FORDÍTÁSA A velem egykorúak a pengő inflációjának pár évében pontosan megtanulták a tíz hárommal maradéktalanul osztható hatványainak nevét: 103 = ezer, 106 = millió, 109 = milliárd, 1012 = billió, 1015 = billiárd, 1018 = trillió, 1021 = trilliárd, 1024 = kvadrillió, ezen számokat meghaladóan jelent meg a stabil forint 1947. augusztus 1-jén. Ezeknek az elnevezéseknek az ismerete megfigyelésem szerint az utóbbi évtizedekben elhalványult. A bizonytalanságot fokozza, hogy az amerikai és a brit elnevezések különböznek egymástól. Ezért fordítják olykor az amerikai angolból a billion szót billiónak (holott ez a milliárd), a trillion szót trilliónak (ez felel meg a magyar billiónak). Mivel egyik angol nyelv sem használja az -árd végű számneveket, még a brit thousand milliont sem merik milliárdnak fordítani, szégyenlősen ezermillióval jelölik, és még magyar szókörnyezetben sem látom az újabban sajnos esedékessé vált billió szót, csak ezer-milliárd szóval jelölik. A hibás fordítás súlyosan értelemzavaró vagy legalább is magyartalan.
EGYES SZÁM – TÖBBES SZÁM Dogs bark. Kutyák ugatnak, helyes fordításban: a kutya ugat. Angol orvosi szakszövegben gyakori hasonló szerkezet hibás fordításáról van szó.
IGEIDŐK FINOMSÁGAI Patients affected by pancreatic cancer have been operated on by a new method since 1999. A hasnyálmirigyrákban szenvedő betegeket 1999 óta új módszerrel operálták; helyesen: operálják. Annak ellenére, hogy a múlt idő egy válfajának tekintjük a present perfectet, itt jelen értelme van. Gyakori hiba a fő- és mellékmondatban szereplő állítmány egymáshoz való viszonyának félreértése. It was observed that the children of short parents were also short. Hibásan: megfigyelték, hogy az alacsony szülők gyermekei is alacsonyak voltak. Helyesen: ...gyermekei is alacsonyak. Magyar sajátság, hogy a mellékmondatban szereplő múlt idő a főmondat állítmányához képest előidejűséget fejez ki, míg a latinban, angolban, németben és még sok más nyelvben két hasonló múlt idő (mint esetünkben) egyidejűséget fejez ki, melyet viszont a magyar a mellékmondat állítmányának jelen idejével érzékeltet.
A LATIN IGÉK MAGYARBA VALÓ ÁTVÉTELÉBEN ERŐSÖDIK AZ ANGOL BEFOLYÁS A magyar nyelv évszázadok óta közvetlenül veszi át a latinból az igéket. Ennek módja egyszerű és következetes: a latin ige imperfectum tövéhez (a gyengébbek kedvéért: a latin ige szótári alakjának első eleméből az -o végződés elhagyásával kapjuk) a tősgyökeresen magyar -ál képzőt tesszük. Ez egyébként magyar főnévből magyar ige képzésére is szolgál mind a mai napig: kapa, kapál; kasza, kaszál. Mivel a latin ige szótári alakjának első eleme tükrözi az igeragozási osztályt, ez a magyarított igében is meglátszik. Így: animo, animare (a-tövű igeragozás): animál; condoleo, condolēre (e-tövű igeragozás): kondoleál; revideo, revidēre (ugyancsak etövű igeragozás): revideál; corrumpo, corrumpĕre (mássalhangzótövű igeragozás): korrumpál; injicio, injicĕre (rövid i-tövű ragozás): injiciál; statuo, statuĕre (u-tövű igeragozás): statuál; definio, definīre (hosszú i-tövű igeragozás): definiál. Ez a mód manapság egyre gyakrabban csorbát szenved. Az egyik ok a latin nyelv oktatásának meggyengülése, így a helyes revideál helyett már hallani a hibás revidiál formát. A másik – és itt sokkal fontosabb – ok az angolnak latinból való átvételében tanúsított eltérő gyakorlata. Az angol a középkor óta még sokkal több szót vett át a latinból, az igék átvételekor legtöbbször nem az imperfectum-tőből indul ki, hanem a szótári alak negyedik eleméből, az ún. supinumból. Ez nem egyezik meg az imperfectum tővel. Így például: deleo, delēre, delevi, deletum (e-tövű igeragozás) a magyar átvétel deleál, az angol átvétel to delete. Igen ám, de a magyar fordító már nem tanult latinul, ezért a to delete angol igét deletál formában ülteti át a magyarba. Ezt az alakot a citogenetikusok már jó néhány évtizede használják, helyesbítésére már semmi remény sincs. Vagy: diluo, diluĕre, dilui, dilutum, legtöbben még diluál igét használnak ennek alapján, de már hallottam az angol to dilute mintájára képzett dilutált alakot is. Itt még talán nem késő a nyelvi függetlenségünk védelme. Talán elkéstünk
IDEGENBŐL VALÓ SZOLGAI VAGY ÉRTELMETLEN FORDÍTÁS Csak példákat hozok fel: A galactosaemia betegségre valaki magyar szót akart kitalálni a közérthetőség kedvéért, az eredmény: anyatejmérgezés. Legalább 3 kifogást lehet felhozni vele szemben. Először is az anyatej, mint olyan, még senkit sem mérgezett meg. Másodszor, az ilyen betegekre nézve valóban mérgező a galaktóz, amely a természetben kizárólag a tejcukor részeként fordul elő, minden tej alkotórésze, az „anya” kiemelése egyszerűen félrevezető. Harmadszor, olyan országban, ahol az anyatejes táplálás gyakorisága még mindig messze van a kívánatostól, ilyen szónak még külön elrettentő hatása is lehet. Az újszülöttkori hypoglycaemiát először az angol irodalomban választották szét két jelenségre: Az általuk asymptomatic hypoglycaemia névvel illetett állapot 20 mg% alatti vércukrot jelent erre utaló tünetek nélkül. Ellenkezője a symptomatic hypoglycaemia, ilyenkor a kémiailag alacsony értéket tünetek is kísérik. Az első magyar fordító szimptómás hypoglycaemiának fordította, holott a mi szaknyelvünk a szimptómás szót akkor használja, ha a jelzett jelenség nem önálló betegség, hanem csak más betegség tünete, szimptómája, pl. szimptómás thrombo-
8
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
az injektál kiirtásával: injicio, injicĕre, injeci, injectum (rövid i-tövű ige); magyaros átvétellel injiciál, angolosan injektál. Vagy: comprimo, comprimĕre, compressi, compressum (mássalhangzó-tövű igeragozás): magyarba átvéve komprimál, az angol azonban to compress, innen kompresszál alak átvételét sugallva – már láttam ezt is. Olykor a kétféle átvétel értelme is különbözik, ilyenkor már semmi értelme az angol közvetítésű forma ellen küzdeni. Exprimo, exprimĕre, expressi, expressum: van magyarul exprimál (=kinyom) és expresszál (~kifejeződésre juttat). Néha a latinhoz kicsit konyító szakember megérzi az angol ige -ate végződése alapján a latin eredetet és a magyarba -ál végződéssel emeli át, legtöbbször helyesen, pl. to operate, magyarul operál. De ugyanezen módon keletkezett a to correlate angol igéből a korrelál (már kiirthatatlan), holott az angol ige a correfero, correferre, corretuli, correlatum latin rendhagyó ige supinumából származik, a hagyományos magyar átvétel korreferál volna. A latinul még tudók éberségén és tettrekészségén múlik, hogy mennyi ilyen eredetileg hibás alak kerül nyelvünkbe. Ez a szőrszálhasogatás persze fölösleges, ha az újonnan megjelenő szónak egyértelmű a mondanivalója.
A SZÜRKEHÁLYOGSEBÉSZET JELENE Dr. Bátor György • osztályvezető főorvos A szürkehályog a tiszta szemlencse elhomályosodása, ami nagyfokú látásromlást okoz. A szürkehályog az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb, általában kétszemes betegség. Az USA-ban, az 52-64 éves kor közötti lakosság 42 százalékánál, 65-74 éves korig kb. 60 százalékban, míg a 75-85 éves kor közötti lakosságnál 91 százalékban fordul elő. Gyógyítása, a szürkehályog műtét ma a világon és hazánkban is a leggyakrabban végzett sebészeti beavatkozás. Magyarországon 2009-ben az összes általános sebészeti műtétek száma 54.660, amely a kis és nagy érsebészeti műtéteket nem tartalmazza. A 2009-es évben országosan az összes szürkehályog műtéti szám pedig 58.605 (oszmk.hu. adatai alapján országos módszertani központ 2009-es statisztikai adatai alapján). A szürkehályog multifaktoriális megbetegedés, kialakulásában szerepet játszik a kor, a nem, táplálkozási szokások, szociális körülmények, alkohol fogyasztás, dohányzás, egyes betegségek, mint diabetes mellitus, hypertonia, UV sugárzás, stb. Noha ezen rizikófaktorok szerepe ismert, mindezekre hatásos prevencióval manapság nem rendelkezünk. Jelenlegi tudásunk szerint nincs olyan gyógyszer, amely az öregkori szürkehályog kialakulását biztosan megelőzné vagy a kezdeti stádiumban levő szürkehályogot megszüntetné vagy a progressziót bizonyítottan megakadályozná. A szürkehályog gyógyítása ezért a műtéti beavatkozás. A mikrosebészeti technikák fejlődése, a műanyag szemlencsék széles skálája, a várható jó optikai rehabilitáció és nem utolsó sorban a betegek elvárása vitathatatlanul előbbrehozta a műtéti indikáció felállításának időpontját. A szürkehályog műtét technikája az utolsó 20 évben jelentős fejlődésen ment keresztül. Mielőtt rátérnék a jelenre, szeretnék egy rövid történelmi áttekintést nyújtani a szürkehályog műtéti gyógyításáról. Vissza kell mennünk az ókori görög és római kultúrához. Chrysippos (Kr.e. 280-206), aki Hyppokratesnél később élt, teljes természetességgel írt a hályogról és a hályogműtétről, mint a hályogszúrásról. Később Aulus Cornelius Celsus (Kr.e. 14- Kr.u. 38) római író az orvostudományról ( De re medica) írott könyvében említi az elhomályosult szemlencse műtéti gyógyítását. Celsus maga is végzett szemészeti műtéteket. Ő volt az első, aki említi a hályog érettségének fogalmát. Celsus a szürkehályog okát egy folyadéknak tulajdonította, amely valamilyen betegség után, esetleg alvás közben felgyülemlett az egyébként üres pupillában. Az operáló orvosnak az a dolga, hogy ezt a levet a szembogárból elvezesse. Ehhez tűt használt, amellyel a szaruhártyán keresztül a szembe szúrt, ezután – Celsus szerint – a hályoghoz kell közelíteni a tűt, megforgatni benne és a hályogot a pupilla alá kell tolni.. A szemlencse elsüllyesztését reklinációnak nevezzük. A lencse elsüllyesztésének ezt a módszerét ebben az időben az indiaiaknál, az arab világban is és a középkorban is alkalmazták. Az arab világból a 980-1037ig élő Avicenna nevét említjük meg, aki a hályog csővel történő leszívását végezte. Olyan leszívó csövet használt, amelynek az egyik vége hegyes, a másik üres gömbben végződik, de mindkettőn nyílás van. A cső kiszívja a vizet a szemből. Borospincében található lopótök kicsinyített változatához hasonlítható. Kis seben keresztül történő beavatkozás szinte zárt rendszerben, amely a mai műtéti technika lényeges eleme, maradt továbbra is. A beavatkozást nem tartották veszélytelennek, mert mint írták, a műszer az egész szemet is kiüríthette. Üvegtest előesés, expulzív vérzés jöhetett létre. A középkorig nem sokat változott a műtéti technika. 1708. április 17én Jean Louis Petit párizsi sebész hurokkal húzza ki a szemlencsét, ezzel sikeresen elvégezte az első igazi hályogműtétet. 1745. április 8-án egy szerencsétlen lefolyású hályogszúrás késztette Jacques Daviel francia sebészorvost a szemlencsének a beteg szeméből történő eltávolítására. Daviel Marsaeilleben egy provence-i remetén a hagyományos módon
A FORDÍTÁS NÉHÁNY ETIKAI KÉRDÉSE A fordító jogilag lefektetett kötelessége, hogy a lefordítandó szöveget a lehető leghűbben fordítsa le a másik nyelvre. Ha a fordító a szakma ismert képviselője, a lefordított mű tartalmával való azonosulását tételezheti fel az olvasó. A fordító olykor kénytelen kilépni szerepéből. Előfordul, hogy tévedés van az eredeti szövegben. Ilyenkor köteles a valóságnak, és nem a szövegnek megfelelően fordítania, zárójelben a fordító megjegyzése feltüntetésével. Ha a fordító olyan állítással szembesül, amellyel nem ért egyet, és úgy véli: kárt okozhat saját véleményének elhallgatása, ugyanígy jár el, helyesebb ilyenkor a fordító véleménye megjegyzés. Ha számos kérdésben nem ért egyet szakmailag a szerzővel, kérheti, hogy a kiadó adjon teret a különvéleményt hangoztató fordítói előszónak. Ha azonban a mű egészével nem ért egyet etikai szempontból, ne vállalja el a fordítást. Például ezért utasítottam vissza annak az amerikai ismeretterjesztő genetikai könyvnek a lefordítását, amely az emberi genom 2000. évi közlése fölötti mámorban íródott és azt magasztalta, hogy hamarosan már újszülöttkorban megállapítható lesz az ember kikerülhetetlen genetikai végzete; az állítás azóta hamisnak is bizonyult.
IDEGENBŐL MAGYARRA VAGY MAGYARBÓL IDEGENBE Hosszú fordítói pályafutásom során nagyobbrészt idegenből fordítottam magyarra, az ellenkező irányú fordításaim tevékenységemnek csupán tört részét tették ki. Sokáig nem mertem szólni arról a megfigyelésemről, hogy a magyarra való fordítást a közhiedelemmel ellentétben lényegesen nehezebbnek éreztem, mint a magyar szöveg idegenbe való átültetését. Meggyőződésemben nemzetközi hírű tekintély erősített meg. Lomb Kató tizenhat nyelven volt képes bármely irányú szinkrontolmácsolásra; munkájáról jó néhány könyvet írt a nyelvtanulástól érzett félelem leküzdésére. Egyik könyvében [Lomb, Kató: Így tanulok nyelveket (Egy tizenhat nyelvű tolmács feljegyzései). 5. kiadás. Könyvmolyképző (Aranytoll), Szeged, 2008.] megindokolja, miért a magyarra, azaz az anyanyelvére történő fordítás esik leginkább nehezére. Bármilyen jól tudjon is valaki idegen nyelven – állítja – amikor magyarból kell fordítania, legfeljebb néhány megoldás jut eszébe. Ha viszont magyarra fordít, anyanyelve szó- és fordulatkincsének egész tárháza tolul fel benne, a választás kínját éli meg, hogy pont a leghelyesebb árnyalatú változatot találja el. Tisztában vagyok vele, hogy az orvos kutatásának, munkájának, megfigyelésének írásba foglalása csupán az élő test felöltöztetéséhez hasonló, mely lényegében nem változtatja meg a ruha alatt rejlő embert. De ennél talán többről van szó: csak a szabatosan, érthetően, helyesen megfogalmazott szöveg képes az orvos mondanivalóját maradéktalanul közvetíteni.
9
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
kentő, szteroid- és antibiotikumos szemcseppet kapnak a műtét után 4-6 hétig. A sebgyógyulás 6 hétig tart, ezután érdemes szemüveget javasolni, ha szükséges. Elmondhatjuk, hogy kórházunkban idáig, mindig a lehető legkorszerűbb, legújabb fajta, az egészségbiztosító által finanszírozott műlencsék kerültek beszerzésre közbeszerzési eljárás keretében. Így tudjuk biztosítani a beteg számára a legkedvezőbb látáseredményt nyújtó műlencse implantációt. A rendelkezésünkre álló műlencsék 1,8-2,6 mmes seben keresztül implantálhatóak a beteg szemébe. Ez úgy történik, hogy a műlencsét egy speciális injektorba helyezzük, amibe a lencsét öszszehajtjuk henger alakú formátummá, majd ily módon implantáljuk az eredeti szemlencse tokzsákjába, ahol a lencse kinyílik és elfoglalja az eredeti helyét, biztosítva a jó látást. Az OEP által finanszírozott szemlencsék un. monofokális műlencsék, ami annyit jelent, hogy tervezni tudjuk a műtét előtt, hogy a beteg az operált szemével közelre, távolra vagy köztes távolságba lásson élesre. Közben korrigáljuk a korábbi fénytörési hibáit, rövidlátását vagy távollátását. A műtét előtt megmérjük a szemtengely hosszát és a szaruhártya fénytörését, és ezek birtokában egy speciális programmal kalkuláljuk a beültetendő műlencse dioptriáját. Újabban lehetőség adódott un. prémium műlencsék beültetésére is. Mik azok a prémium műlencsék, azon felül, hogy ezeket a speciális, prémium szemlencséket az OEP nem finanszírozza, a műlencse beszerzését a betegek vállalják. Azt már megtanultuk, hogy akinek külön távolba látó és külön olvasó szemüvegre van szüksége, ez megoldható egy bifokális vagy újabban multifokális szemüveggel. Megjelentek a multifokális műlencsék és legújabban az alkalmazkodó műlencsék is. A multifokális műlencse hasonlóképpen működik, mint egy jó automata fényképezőgép, amivel a közeli és távoli tárgyakról is egyformán éles képet készít. Az alkalmazkodó műlencse valójában egy monofokális műlencse, ami a szemlencse tokzsákján belül, az accomodatios szemizmok segítségével kisfokú helyzetváltozása jön létre, aminek következtében láthatunk vele közelre vagy távolra, vagy éppen köztes távolságba. Ezekkel a multifokális és accomodatív műlencsékkel a betegek közelre és távolra is egyaránt jól látnak. A multifokális műlencséken kívül megjelentek az un. tórikus műlencsék is, amik a szaruhártya rendellenes, de szabályos astigmatikus fénytörési hibáját korrigálják ki. Az ilyen alakú szaruhártya a végtelenből jövő fényt nem egy pontba gyűjti össze, ezért torzult kép vetül a retinára. Ezt a fénytörési hibát szaruhártya asztigmiának nevezük, és a betegeknek un. cylinderes szemüveget kell viselniük a jó látás eléréséhez. A szürkehályogban és asztigmiában egyaránt szenvedő betegek látása ezért nem válik élessé pusztán a szemlencse „kicserélése” következtében. Az asztigmia egyidejű korrekciójára speciális, tórikus műlencsét alkalmazhatunk, melynek működési elve hasonló a cilinderes szemüvegéhez. Meg kell említenünk, hogy a kórházunk működtetésének jóvoltából az elmúlt években történő átalakulások, megszorítások ellenére-, mellett a szürkehályog műtétek száma éves szinten stagnál, nem csökkent:
hályogszúrást hajtott végre. A beavatkozás nem járt sikerrel, ráadásul a szemlencse összetört részecskéi az elülső szemcsarnokba kerültek. Ezt látva Daviel Jean Louis Petit módszerét követve megnyitotta a szaruhártyát, ily módon az elülső szemcsarnok kiürült, a pupilla átláthatóvá vált. Ezt követően kifejlesztette a lencse eltávolítás kíméletes módszerét, amellyel a hályogszúrás során fellépő komplikációk, mint a bevérzés, gyakori gennyesedés, másodlagos zöldhályog ami a szem elvesztéséhez vagy súlyos károsodásához vezetett, az esetek többségében elkerülhető. Megemlítjük a német Albrech von Graefe-t (1828-1870), akinek nevéhez fűződik a speciális sebkészítési módszer, a lebenyes Graefe-sebzés, amelyhez egy új hályogkést konstruált. Ő még mindig extracapsularis hályogműtétet végzett. Az intracapsuláris hályogműtét elterjesztője és híve Alexander Pagenstecher ( 1828-1879, Wiesbaden). Pályám kezdetekor jó egy pár Graefe-féle lebenyes vagy karéjos sebet volt módom készíteni intracapsuláris szürkehályog műtét során. Hazánkban a 80-as években az intracapsuláris szürkehályog műtét volt elterjedve, ami az egész szemlencse tokkal történő eltávolítását jelenti. Nicholas Harold Lloyd Ridley nevéhez kötődik az első műanyag szemlencse implantáció 1952-ben. Vadászpilóta szemébe plexi darab került, ami a megfigylése alatt a szemet nem izgatta. Ezen megfigyelés vezetett a polimetilmetakrilat alapanyagú műlencse felhasználásához. Magyarországon elsőként 1962-ben Galli Lóránt kezdte el a műlencsebeültetést. 1963-ban Kettesy Aladár javasolja s szürkehályog műtét során az oculopresszió alkalmazását, majd ezt Vörösmarty Dániel fejleszti tovább és elkészíti oculopresszorát, ami több mint 30 éven át a mindennapos gyakorlatban vált használatossá. Charles Kelman, aki a „phaco” atyjának tekinthető, 1967-ben közölte először a szürkehályog műtét ultrahang energiával történő összezúzását és – folyadékkal keverve – eltávolítását. Szlovén származású mérnökkel, Anton Bankoval dolgozott együtt, és fejlesztették ki az első phacoemulsificatort. Páyaválasztásom előtt, egyetemista éveim végén sikerült dr. Valu László – volt szombathelyi osztályvezető főorvos – hagyományos intracapsuláris hályogműtéteit megnézni a Jahn Ferenc Kórházban. Az intracapsularis műtétet követően a beteg + 10,0 – +12,0 D-ás szemüveggel látott jól távolra, ehhez még +3,0 Dioptriával erősebb szemüveget kellett adni olvasáshoz. Pályám kezdetén Dr. Túri Károly főorvos tanítványaként sikerült ezt a műtéti eljárást elsajátítani. A 80-as évek elején – Magyarországon elsők között – Dr. Rácz Péter professzor is elkezdte a műlencse beültetést, így az osztálynak a műlencse beültetésnek megfelelő hagyományai vannak. Közel 20 éve kb. 7-8 mm-es un. limbalis vagy corneo-sclerális seben keresztül történt a szemlencse egészében történő eltávolítása, amelyet a műlencsének a szemlencse tokjába történő implantációja után tovafutó varrattal zártunk. Az utolsó 10 évben kisebb seben keresztül – eleinte 3,2 mm-es; majd újabban 2,2 mm-es seben – szembe áramló speciális szembarát folyadék bevezetése mellett, ultrahang energiával zúzzuk össze a szemlencsét a szemlencse tokján belül (phacoemulsificatio), majd az öszszezúzott szemlencsemaradékot folyadékkal keverve vákuum energiájával távolítjuk el. A szemlencse tokjából finom polírozással a maradék epithelsejteket távolítjuk el az un. utóhályog kialakulásának megelőzése céljából. A műtéti technika előnyös eleme a zárt rendszerben történő beavatkozás, ami jó láthatósági viszonyokat enged meg, mivel a szem alakja nem változik a műtét során, ami a szövődményes rátát jelentősen csökkenti, és a műtét elvégezhetőségét, biztonságát növeli, a fertőzésveszély csökkenését biztosítja. A műtét sebe önzáródó un. alagút-seb (tunnel), amelyet nem szükséges varrni. Az alagútseb lényege, hogy a kis seb zárását a szabályosan készített sebfelület összefekvése biztosítja a normális intraocularis nyomás mellett. A zárt rendszerben történő műtét végzése a műtét alatt is fiziológiás helyzetet biztosít a szem számára, nincs torzulás a szaruhártyán, jó látási viszonyokat teremtve a műtét során. Esetlegesen fellépő vérzés esetén az intraocularis nyomás emelésével a vérzés megszüntethető cauterisatio, égetés vagy egyéb beavatkozás, pl. ér lekötése nélkül. Ezért a szürkehályog műtét vérhígító kezelés mellett is biztonságosan elvégezhető. Nem kell a betegeket átállítani alacsony molekulasúlyú heparinra. A műtétet helyi érzéstelenítésben végezzük, ez rutinszerűen érzéstelenítő szemcsepp, vagy bizonyos esetekben helyi érzéstelenítő injekció a szem körüli szövetekbe adva történik. A műtét a beteg számára fizikailag nem megterhelő. Gyors sebgyógyulás és látás rehabilitáció várható a műtétet követően. A műtét után a betegek gyulladáscsök-
2005 2006 2007 2008 2009
1255 db 1231 db 1082 db 1242db 1262 db
Ennek ellenére a várólistára kerülő betegek száma folyamatosan növekszik, közel 1300 beteg vár szürkehályog műtétre, az előjegyzésünk jelenleg 2012 júniusánál tart. Az igazi megszorítás a 2009-es év szeptemberében kezdődött, amikor az előző kapacitásunk közel 50-60 százalékára csökkent a szürkehályog műtétek száma. De a szemészeti sürgősségi műtétek mai napig is korlátozás nélkül végezhetőek kórházunkban a betegek látásmegőrzése céljából. A szürkehályog műtétek többnyire egynapos sebészeti ellátás keretében történnek kórházunkban. Az új műtéti technika, a gyors látás rehabilitáció, a betegek elvárása és látásigénye is hozzájárul a nagyobb számban történő előjegyzéshez, amit az eddigi finanszírozási kapacitás nem követ. Ez a jelenség nem helyi specialitás, hanem országos, hogy a betegek magasabb számban várnak szürkehályog műtétre, ami finanszírozási kapacitások egyenetlen eloszlásának megfelelően alakul. Így alakulhat ki az a helyzet, hogy országon belül vannak helyek, ahol a szürkehályog műtétre váró betegek száma kevesebb, mint nálunk.
10
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
KONGRESSZUSOK, KONFERENCIÁK, TUDOMÁNYOS ÜLÉSEK, TOVÁBBKÉPZŐK a közgyűlésre és vezetőségválasztásra. A kongresszus záró témakörében a kevésbé gyakori, de sok fejtörést okozó mellékvese betegségeiről számoltak be kollégák a modern képalkotó eljárások alkalmazásával. 2010. április 16-17-én a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztály több dolgozója vett részt a Magyar Gyermekorvosok Társasága Északnyugat Magyarországi Területi Szervezetének tudományos ülésén. Három előadás hangzott el osztályunkról. Dr. Bárdi Edit a daganatos betegségből gyógyultak utánkövetéséről, Dr. Savanya Márta az osztályunkon kezelt két hepatoblastomás betegről, Dr. Sinkó Gabriella pedig szintén az osztályunkon kezelt izolált agyi vasculitisről tartott előadást. Dr. Sinkó Gabriella előadásával a hallgatók által megszavazott III. díjat nyerte el. 2010. április 23-24-én Kőszegen került megrendezésre a „Konzultációs Napok” továbbképző konferencia. A rendezvényen az Északnyugat Magyarországi Területi Szervezethez tartozó megyékből érkeztek a házi gyermekorvosok és a kórházakban dolgozó gyermekgyógyászok. Ez alkalommal a leggyakrabban jelentkező tünetek – láz, fejfájás, hasfájás, sántítás, köhögés, kiütések, megnagyobbodott nyaki nyirokcsomók, eszméletlen beteg – kerültek megbeszélésre. Több meghívott előadó – Cholnoky és Gyurkovits professzor urak, Gárdos főorvos és Szabó Éva főorvos asszony – és kórházunk orvosai – Lukovits főorvosnő, Dr. Vincze Magdolna, De Jonge főorvos és Masát főorvos – tartottak színvonalas vitát és együttgondolkozást indító előadásokat. A mintegy 50 hallgató tesztírással fejezte be a továbbképzést, amelyet a Pécsi Egyetem – mint kötelezően választható továbbképzést – 18 kredit ponttal akkreditált.
CSECSEMŐ– ÉS GYERMEGYÓGYÁSZATI OSZTÁLY Prof. Dr. Oroszlán György • osztályvezető főorvos A Gyermekendokrinológiai Szekció XIX. Tudományos Ülésének rendezési jogát a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Osztály endokrin munkacsoportja kapta. A kongreszszus helyszínének az ősi Savaria 2000 éves falai adtak otthont 2010. április 9-10 között. Dr. Péter Ferenc professzor, a Konferencia Tudományos Bizottsága elnökének segítségével összeállított színvonalas program az ország minden részéről vonzott gyermekendokrinológus kollégákat. 60 regisztrált résztvevő és közel 40 érdeklődő aktívan járult hozzá kongresszusunk sikeréhez. Kollégáink számára egy régóta várt, a konferencia megnyitására napvilágot látott új „Gyermekendokrinológia” könyvvel kedveskedtünk, melyet Péter professzor úr szerkesztett. A megnyitó gondolatai után referátumokat hallhattunk. Elsőként Prof. Dr. Bognár László szemléletes képsorokkal foglalta össze az idegsebészeti beavatkozások gyermekendokrinológiai vonatkozásait. A cryptorchismus sebészeti, illetve endokrinológiai kezelésének szempontjairól Verebély professzor és Muzsnai Ágota referátumai élénk vitát váltottak ki. A klasszikus endokrinológia a hormonszintek alapján állít fel diagnózist, meghatározva a hormon típusát, mennyiségét és termelődésének helyét. A rekombináns DNS technikák az endokrin betegségek molekuláris alapjaihoz, a sejtszinten zajló folyamatokhoz vezetett el. A molekuláris genetika alkalmazásának sokszínűségéről számoltak be kollégák a csatlakozó 5 előadás során.
MOLSZE továbbképzés 2010. május 28. Vörös Gáborné • a MOLSZE elnöke A Magyar Orvosi Laboratóriumi Szakdolgozók Egyesülete és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara In vitro laboratóriumi diagnosztikai tagozata közösen nyújtott be továbbképzési pályázatot Metabolikus szindróma címmel. Mindkét szervezet célja elősegíteni tagjai tudományos, szakmai tevékenységét, képzettségük emelését a laboratóriumi diagnosztika különböző területein. Az ESZTB a maximálisan adható 10 továbbképzési pontra értékelte pályázatunkat. Öt témakör szerepelt a tematikánkban: • Metabolikus szindróma kórélettana. • Inzulin rezisztencia és metabolikus szindróma. • Az atherogén diszlipémia laboratóriumi diagnosztikája. • Diabetes mellitus laboratóriumi diagnosztikája. • Metabolikus szindróma gyerekkorban.
A tudományos ülés hallgatósága A tudománynak szentelt órák után színvonalas társasági programé volt a főszerep. A Tó Vendéglőben Maggie és Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház művészének valamint a tangóharmonikán kísérő Peltzer Géza sanzonestje aratott nagy sikert. A vacsora után a Tímár Trió zenéjére perdült táncra a közönség. Április 10-én a pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy betegségeiről hallhattunk. A tudományos program közben került sor
11
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
Továbbképzéseink szervezésekor mindenkor igyekszünk maximálisan figyelembe venni az országos lefedettség elérését, tagságunk regionális, területi megoszlását. A Szombathelyen megrendezett továbbképzésünkön Vas megye, GyőrMoson-Sopron megye, Zala megye, Veszprém megye klinikai laboratóriumaiban, Vérellátóiban és az ÁNTSZ-ekben dolgozó laboratóriumi asszisztensek, szakasszisztensek, analitikusok vettek részt. Pályázatunk lehetővé tette az ápolás területén dolgozók részvételét is. Ez a továbbképzésünk 2010 első félévében az országban öt helyen – Nyíregyházán, Budapesten, Salgótarjánban, Szegeden és Szombathelyen – került megrendezésre. A Vas Megyei Markusovszky Kórház Romhányi-termében 2010. május 28-án tartottuk regionális továbbképzésünket, melynek 134 regisztrált résztvevője volt. A MOLSZE és a Kamara in vitro laboratóriumi tagozata megalakulása óta mindkét szervezet tagságának térítésmentes, folyamatos továbbképzést biztosít. Előadóknak sikerült megnyernünk az adott téma hazai, illetve helyi reprezentánsait. Itt szeretnék köszönetet mondani elnök-vezérigazgató főorvos úrnak, a gazdasági igazgató asszonynak, hogy szinte minden évben megrendezésre kerülő regionális továbbképzéseinket segítik, támogatják.
volt. Csak azok kaptak igazolást, akik sikeresen végig részt vettek a továbbképzésen. A kurzus nemzetközileg akkreditált, a világ bármely pontján elfogadott diplomát ad, az anyaszervezet Európai Reszusztitációs Tanács (ERC) joggal várta el a pontosságot és a tanfolyam teljes időtartamán való részvételt. A résztvevők a program megkezdése előtt kézhez kapták az előadások jegyzeteit előzetes átolvasásra. A tanfolyam regisztrációval és előadással kezdődött, majd a különböző színekkel jelölt 6 fős csapatok a Magyar Reszusztitációs Társaság oktatóival közösen elkezdték a gyakorlati felkészülést a kijelölt gyakorló helyeken. A kurzus egyik kulcseleme a résztvevők oktatók általi úgynevezett „Folyamatos Értékelése” volt. Ez a hallgatók hozzáállásának, gyakorlati készségeinek, csapatban való működésének folyamatos, minden oktató által történő figyelését, korrigálását jelentette.
ILS újraélesztési kurzus kórházi szakembereinknek 2008. május 21. Dr. Baráthné Kerekes Ágnes • vezető oktatási menedzser Köcse Tamás • vezető mentőtiszt
Az újraélesztési továbbképzés résztvevői A Magyar Reszusztitációs Társaság oktatói elismeréssel nyilatkoztak a tanfolyamon résztvevők elkötelezettségéről. Az egész napos feszített oktatás után végül 11 orvos és 6 egészségügyi szakdolgozó örülhetett elismert teljesítményének. A résztvevők visszajelzése alapján nagyon hasznos és korszerű ismeretekkel, főleg készségekkel lettek gazdagabbak.
Ez év márciusában Köcse Tamás a szombathelyi Mentőállomás vezető mentőtisztje kereste meg kórházunkat jelezve, hogy a Magyar Reszusztitációs Társasággal közösen lehetőség van kihelyezett ILS (Immiadiate Life Support Course) tanfolyam szervezésére és közös lebonyolításra. Az egynapos felkészítő kurzust május 21-ére terveztük. A tanfolyam célja a kórházi újraélesztésben résztvevő, de nem a reszusztitációs (ALS) team tagjaként szereplő szakemberek sajátítsák el a váratlan keringésmegállás helyszínén feltétlen szükséges azonnali teendőket, ideértve a felismerést, az egyszerű eszközökkel történő légútbiztosítást, az alapfokú reszusztitációt, az emelt szintű újraélesztés (ALS) során alkalmazandó leggyakoribb gyógyszereket, valamint az automata és manuális defibrillátor biztonságos alkalmazását. A csoportmunkára alapozott gyakorló helyek kiválasztása, a tanfolyami toborzás és az onlinehoz kötött jelentkeztetések megszervezését követően a Szülészet-Nőgyógyászati Osztályról 6 fő, a Traumatológia Osztályról 6 fő, az Ortopédiai Sebészeti Osztályról 4 fő, a Kardiológiai és Belgyógyászati Osztályról 2 fő, a Gasztroenterológiai és Belgyógyászati Osztályról 1 fő, a Nukleáris Medicina Osztályról 1 fő, illetve a Szakmai Igazgatásról 1 fő részvételére számíthattunk. A 10 000 Ft-os részvételi díjat egy- két kivétellel a fent említett osztályok alapítványai támogatták. A tanfolyam egész napos, nagyon pontos időbeosztású
INFEKTOLÓGIAI VÁNDORGYŰLÉS SZAKDOLGOZÓKNAK
Kőszeg, 2010. június 4-5. Dr. Baráthné Kerekes Ágnes • vezető oktatási menedzser Sági Teodóra • osztályvezető ápoló Az Infektológiai Osztály rendezte a Magyar Infektológiai és Klinikai Mikrobiológiai Társaság szakdolgozóinak 29. Vándorgyűlését 2010. június 4-5-én a kőszegi Csikar-csárdában. Az infektológiai szakdolgozók vándorgyűlését dr. Jákics József dunaújvárosi osztályvezető főorvos, később a Szent László Kórház igazgatóhelyettese indította útjára. Szombathely 1999-ben volt utoljára a rendezvény házigazdája. Ezúttal nem Szombathelyre, hanem Nyugat-Dunántúl egyik leg-
12
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
A rendezvény védnökei megnyitó köszöntőikben hangot adtak a szakmai eszmecsere országos szintű megszervezésének fontosságáról, a szakdolgozók tudományos munkájának elismeréséről. Reményüket fejezték ki, hogy az itt hallott ismeretek, a tanácskozás tanulságai mellett a Vas megyei kisváros, Kőszeg is emlékezetes marad. A továbbiakban – két szekcióban – 11 megyéből 20 előadás hangzott el. Vas megyét, az Infektológiai Osztályról Németh-Szilasi Csilla ápoló képviselte a „Vajon mi okozhatja ezt a betegséget?” című előadással. Főleg a kórházi fertőzésekről, a H1N1 influenza, más különböző fertőző betegségek előfordulásáról, sebkezelésről, izgalmas és tanulságos esetekről számoltak be az előadók. A felmerülő kérdéseket, hozzászólásokat Dr. Schneider Ferenc moderálta, és a program végén összefoglalta, értékelte a tudományos rendezvényt. A legjobb dolgozat – szavazás alapján – jutalomban részesült. Ünnepélyes pillanatok következtek, amikor a Vándorgyűlés míves fa vándorbotját – a jövő évi szervezők nevében – Csitos Józsefné, zalaegerszegi főnővér a házigazda Sági Teodórától átvette. A tudományos ülés közös ebéddel zárult.
A vándorgyűlés szervezői szebb városára, Kőszegre esett a rendezők választása. A Vándorgyűlés védnökei Kovács Ferenc, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke, Huber László, Kőszeg polgármestere és Dr. Lakner László, kórházunk elnök-vezérigazgató főorvosa voltak. A tudományos ülés fő támogatója „Az Infektológia Jövőjéért Vas Megyei Alapítványa” volt. Ezen kívül kiemelt és egyéb támogatók, köztük a Vas Megyei Közgyűlés is hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Dr. Schneider Ferenc osztályvezető főorvos és Sági Teodóra osztályvezető ápoló lelkes csapatukkal, az osztály valamennyi dolgozójával közösen végig azon fáradoztak, hogy a 175 fős vendégsereg a két napban kellemes élményekkel és hasznos ismeretekkel gazdagodjanak. Ebbe még az időjárás is besegített, hiszen ragyogó kiránduló idő fogadta az ország minden részéből érkezőket. A péntek délután a lazítás, feltöltődés ideje volt. A szervezők közös autóbuszos kiránduláson a Kőszegi-hegység irányába kalauzolták a kikapcsolódni vágyókat. A parkolóban hagyva a járműveket, mindenki buzgón nekivágott a meredek erdei ösvénynek, mely néhány száz méter után egy festői tisztás mellett emelkedő Óház-tető kilátóhoz vezetett. A 600 méter magasan fekvő területen a XIII. században a kőszegi Felsővár állt. Feltárták a kapubástya és a lakótorony alapjait, ez utóbbira a millecentenárium évében a város 15 méter magas fatetőzetű kőkilátót emelt. A jó levegő, a gyönyörű kilátás, a közös piknik megérte a fáradságot. Aki akarta, később a város történelmi nevezetességeit is megtekinthette Az esti órákban a zenés, műsoros vacsora lehetőséget adott az élmények megbeszélésre, ismerkedésre, de sokan még táncra is perdültek. A családias légkör, a jó hangulat megalapozta a másnapi program szellemiségét. A szombati nap a szakmai továbbképzés, a tudományos munka jegyében folytatódott. Schneider főorvos a megnyitó előtt szomorú bejelentést tett. Dr. Fehér János professzor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az Orvosi Hetilap főszerkesztője, a Markusovszky-kultusz meghatározó képviselője váratlanul elhunyt. Emlékének adózva egy perces néma felállással adóztak a résztvevők a nagyszerű orvostudós tiszteletére.
Sági Teodóra és Csitos Józsefné a vándorbottal A rendezvénynek mindvégig helyet adó Csikar-csárda kiváló hátteret biztosított a nagy létszámú, két napos program zavartalan és rugalmas lebonyolítására. Talán lassan a „kórházi kihelyezett továbbképző központja” címet is elnyeri, hiszen nem ez az első alkalom, hogy sikeres szakmai rendezvényeinknek ad otthont. Úgy véljük, mindenki jól érezte magát a Vándorgyűlésen, és kamatoztatni tudják majd a megszerzett új ismereteket a betegek szolgálatában. Találkozunk 2011-ben Zalaegerszegen.
13
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
1919-ben alapított kórházunk 90 éves évfordulóján az Orvosi Hetilap 2009-ben kiadott 3 számában a kórház orvosai és szakdolgozói által írt 19 tudományos közlemény megjelenhetett. Kórházunk Markusovszky-emlékünnepségeinek rendszeres résztvevője volt, néhány éve megkapta a Markusovszky-emlékplakettet. Ebből az alkalomból megtartott emlékelőadás is Markusovszky Lajosról és az Orvosi Hetilapról szólt. Rendszeres vendég volt Vasegerszegen is, ahol Markusovszky Lajos földi maradványai nyugszanak. Szakmai tanácsaival segítette a vasegerszegieket a Markusovszky-kultusz ápolásában. Ott bábáskodott a Markusovszky Lajosról és Görgey Artúrról készített szoborcsoport körül is az alkotás fázisaiban. Sőt ez év március 15-én a szoboravató ünnepségen is jelen volt, majd sietett tovább Győrújbarátra, a szeretett szülőfaluba, amelynek díszpolgára volt, s ahol halála után örökre megpihent. Utoljára 2010. május 5-én találkoztunk a budapesti Markusovszky Lajos-emlékünnepségen. Kórházunk 3 tudományos kollektívája kapott Markusovszky Lajos-díjat az Orvosi Hetilapban az elmúlt évben megjelent tudományos dolgozatok közül. Az ünnepség után a Markusovszky-kultusz továbbfejlesztéséről beszélgettünk. Azt terveztük, hogy felkeressük a felvidéki Csorbán Markusovszky Lajos szülőházát, és megkoszorúzzuk a házon elhelyezett emléktáblát. Aztán gondolatban már délnek indultunk Abbáziába, hogy koszorút helyezzünk el annak a szanatóriumnak a falán, ahol meghalt Markusovszky Lajos, s az abbáziai magyarok márványtáblán örökítették meg a nagy magyar orvosszervező emlékét. Dr. Fehér János professzor ezeket a terveket már nem tudja megvalósítani. Viszont én úgy érzem, hogy ezt a feladatot rám hagyta, s nekem kötelességem, hogy mindkét kegyhelyet felkeressem, és Fehér professzor nevében is fejet hajtsak Markusovszky Lajos emléke előtt. És örökül hagyta a Markusovszky-kultusz ápolását is. A Markusovszky Kórház vezetése Vasegerszeg községgel együtt eddig is, de a jövőben Fehér professzor szellemi örökségeként is tovább ápolja Markusovszky Lajos emlékét. Fájó szívvel búcsúzik a Markusovszky Kórház vezetése dr. Fehér János professzortól. Emlékét megőrizzük, szellemi elődjével, Markusovszky Lajoséval együtt ápoljuk.
Búcsúzunk prof. dr. Fehér Jánostól Dr. Lakner László • elnök-vezérigazgató főorvos Egy szakember számra a legszebb halál, ha az hivatása gyakorlása során következik be. Azt szokták mondani, hogy a színész számára a legszebb halál az, ha színpadon fejezi be a földi életet. Dr. Fehér János professzor is orvosi hivatása teljesítése közben 78 évesen távozott az élők sorából. Szépen távozott, de távozása fájdalmas és megrendítő volt, mert sokunknak hiányozni fog, sokak számára nagy űrt hagyott maga után. Mások szerint otthonában érte a váratlan halál. Ha ez így történt, akkor az előbbi csak legenda, amelyeket csak nagy emberekről terjeszt az utókor. Fehér professzor pedig nagy ember, korunk kiemelkedő orvosegyénisége volt, tanított, kutatott és szervezett. Dr. Fehér János professzor kiváló orvos, tudós, nyugállományba vonulásáig a Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikájának igazgatója, a Belgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke volt. A szakmájában rendkívül nagy szaktekintélynek örvendő orvostudós ugyanakkor végtelenül udvarias, figyelmes és szerény emberként élt, kedélyes személyisége a környezetében mindenkit megragadott. Az utolsó pillanatig praktizáló professzornak arra is jutott ideje, hogy a Markusovszky Lajos által 1857-ben alapított Orvosi Hetilapot megmentse. Úgy tűnt, hogy a legrégibb magyar folyóirat, a korát tekintve a világon a hatodik legrégibb kiadású szaklap a rendszerváltás idején megszűnik. Elapadt az Egészségügyi Minisztérium anyagi támogatása, sőt a szakszervezet sem vállalta a tulajdonosi hátteret. Fehér doktor egy Németországban élő magyar származású orvoskollégájával megoldásként létrehozta a Markusovszky Lajos Alapítványt, s ezzel megteremtette az Orvosi Hetilap további megjelentetésének anyagi feltételeit. Főszerkesztőként 1990-től szellemi vezére lett az Orvosi Hetilapnak, s nagy szakmai hozzáértéssel és igyekezettel látta el tudományszervező feladatait. Éjt nappallá téve, fáradságot nem ismerve, fiatalos hévvel és lelkesedéssel dolgozott az Orvosi Hetilap rangjának megőrzése, színvonalának emelése érdekében. És ez annyira sikerült, hogy közreműködésével a magyar nyelvű szaklap édestestvéreként 2007-ben létrejött a Clinical and Experimental Medical Journal nemzetközi szaklap is. Prof. dr. Fehér János méltó utóda volt Markusovszky Lajos örökségének, és az általa 20 éven át szerkesztett Orvosi Hetilap az előző főszerkesztők, a nagy elődök – Hőgyes Endre, Lenhossék Mihály, Vámossy Zoltán és Trencséni Tibor – szellemi értékeit megtartotta, sőt továbbfejlesztette. Az Orvosi Hetilap főszerkesztőjeként, Markusovszky Lajos szellemi örököseként erősen kötődött Vasegerszeghez és kórházunkhoz is. Javaslatára kórházunk 4 éve képviseletet biztosíthat a hetilap szerkesztőségében, amely Fehér professzor hagyatéka szerint a Markusovszky Kórház mindenkori elsőszámú orvosvezetőjét illeti meg. SoA Markusovszky szobornál - 2003 kat fáradozott azért, hogy az
Markusovszky-emlékelőadás - 2007.
14
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
2010. II. félévre akkreditált orvos továbbképzések a Markusovszky Kórházban Megnevezés
Helye
Időpontja
Pető Ernő Könyvtár
2010.09.08 2010.10.13. 2010.11.10. 2010.12. 08.
Tiborcz Sándor Oktatási Központ
2010.09.17. 2010.10.22. 2010.11.19. 2010.12.10
Romhányi-terem
2010.10.06.
Kőszeg, Csikar csárda
2010.10.15.
Belgyógyászati kötelező szintentartó tanfolyam
Romhányi-terem
2010.10. 19-22.
A képalkotó diagnosztika aktuális újdonságai, fókuszban az MR és a sokszeletes CT
Romhányi-terem
2010.10.29.
Az egészségügyi jogszabályváltozások,ellenőrzési tapasztalatok a háziorvosi praxisoknál
Romhányi-terem
2010.11.10.
Diabetológia
Romhányi-terem
2010.11.10.
A belgyógyászat és sebészet határterületei: gyulladásos bélbetegség
Romhányi-terem
2010.11.12.
A gyermekgyógyászat aktuális kérdései
Fül-orr-gégészet aktuális kérdései
Aktualitások az infektológiában Neonatológia
A továbbképzések részleteiről dr. Baráthné Kerekes Ágnes, vezető oktatási menedzsernél lehet érdeklődni.
5353
[email protected]
KÁBÍTÓSZERHASZNÁLAT MEGELŐZÉSE: TÚL AZ EGÉSZSÉGÜGY FELADATAIN Buzás Tibor • klinikai szakpszichológus
prevenció, az illegális és legális drogok kipróbálásának időpontját késleltetni, a droghasználat gyakoriságát csökkenteni, és a visszatérő droghasználatot megakadályozni. Ennek érdekében célunk, hogy a fiatalok egy jobb életminőségről kapjanak képet, és megteremtsük annak feltételét, hogy a résztvevők kialakíthassák a saját alternatív útjukat és képességeiket, melyekkel lehetőségük nyílik egy integráltabb életvitelre és jobb életminőség elérésére. A projekt több tevékenységből áll. Az egyénre szabott, iskolán kívül zajló – tartalmában és helyszínében új – közösségi alapú, kábítószerfogyasztás megelőzősét szolgáló alternatív programok kialakítására szabadidős – drámapedagógiai, meditációs és élménypszichológiai – foglalkozások keretében kerül sor. A program tartalmaz havonta és intézetenként egy-egy intézeten belüli csoportfoglalkozást. A belső csoportokon túl a gyerekek részt vesznek falmászás oktatásban, paintball foglalkozáson és lovasoktatásban. A programokba igyekeztünk beépíteni a drogprevenció modern irányzatait. A prevencióval foglalkozó szakirodalom legújabb kutatásai arra hívják fel a figyelmet, hogy a gyermekotthoni fiataloknál hatékonynak bizonyulnak az alternatív foglalkozások. A gyerekek az ilyen programokban kiszakadnak a mindennapi intézeti életből, a különleges kihívások jobban motiválják őket, így nagyobb lehetőség nyílik a belső, pszichés változásra, saját értékeik megélésére, a csoport megtartó erejének megtapasztalására, és vonzó alternatívákat kapnak a droghasználattal szemben szabadidejük eltöltésére. A projektet a pszichiátriai osztályon a betegekért alapított alapítvány pályázta meg. Szakmai részének kidolgozásában és megvalósításában nagy szerepet kaptak az osztályon dolgozó szakemberek, pszichológus, pszichiáter, szociális munkás. Jelenleg túl vagyunk két félév sikeres lezárásán, és programunk az utolsó harmadba érkezett. A továbbiakban is fontosnak tartunk felvállalni olyan – az egészségügy és a szociális terület határán található – interdiszciplináris feladatokat, melyek a drogbetegek ellátását kiszélesítik, a drogszakambulancia ismertségét fokozzák.
Kórházunk Drog Szakambulanciáján 2003. júliusától végezzük a kábítószer-problémával küzdők gyógyítását. A szakambulancia munkatársaiként 2008 tavaszán kezdtünk foglalkozni a tevékenységi köreink spektrumának lehetséges szélesítésén. Abból indultunk ki, hogy megyénk drogbeteg ellátásában köztudottan lemaradás figyelhető meg, mely az országos drogpolitikai konferenciák során felvázolt statisztikai térképeken is egyértelműen tükröződik. E lemaradás csökkentése érdekében a Markusovszky Kórház Pszichiátriai Osztályához tartozó Drog Szakambulancia stratégiát váltott, ugyanis felismertük, hogy a drogbeteg ellátás minisztériumok közötti együttműködés révén létrejövő interdiszciplináris feladat. A stratégiaváltás első lépésének intézményünk megfelelő kommunikálását tekintjük régiónkban. Az intézményünk kommunikációjában fontos szerepet szánunk a droghasználat szempontjából veszélyeztetett csoportok felkutatásának és a kapcsolatok kiépítésének, amelyek egyik lehetséges formájának a Devianciák elleni küzdelem, a kábítószerkábítószer-használat és függőség megelőzése című drogprevenciós programunkat tekintjük. Ehhez az Elmétől Lélekig Pszichiátriai Betegekért Alapítványon keresztül 2008 szeptemberében pályázatot nyújtottunk be az Új Magyarország Fejlesztési Terv Társadalmi Megújulás Operatív Program támogatási rendszeréhez (TÁMOP-5.2.5.). A benyújtott pályázatot a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Humán Erőforrás Programok Irányító Hatósága támogatásra érdemesnek ítélte. A projekt időtartama 18 hónap, kezdete 2009. március 2. volt, a feladatokat 2010. augusztus 31-ig fogjuk befejezni. A projektben gyermekotthonban élő, átmeneti vagy tartós nevelésben részesülő fiatalok vesznek részt. A Vas Megyei Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat és Gyermekotthon (Szombathely), a Vas Megyei Batthyány Lajos Gyermekotthon és Általános Iskola (Ikervár), az SOS Gyermekfalu, valamint a Nagy László Gyógypedagógiai Intézet (Kőszeg) intézeteiben vezetjük a programokat. A programba 40-45 gyereket vontunk be. Ez intézetenként 10 fős csoportokat jelent. A projekt célkitűzése e nehéz sorsú gyerekek körében végzett drog-
15
GYÓGYHÍRMONDÓ
2010. JÚLIUS
2010. május 20. 20. - 2010. június 30.
véradók kivizsgálásával, egészségvédelmével foglalkozott, de a véradásszervezésben is részt vett. A rendszeresen megtartott transzfúziós tanfolyamok mindegyikén végezte a gyakorlati oktatást. Munkája szenvedélye is volt, csendben nagyon sokat dolgozott. Több mint 15 éven át vezette a kórház haematológiai szakrendelését, ahol naponta 40-50 beteget látott el amellett, hogy az ambulancián rendszeresek voltak a kemotherápiás kezelések és transzfúziók is. Hivatásánál csak hite volt nagyobb és családját szerette jobban. A rengeteg munka mellett kitűnő háziasszony volt, például gyakran cserélte receptjeit. Három gyermekét keresztényi hitben nevelte. Minket, fiatal kollegáit anyaként vezetgetett, támogatott. Szervező készsége még nyugdíjas korában is megmutatkozott, gyakran hívta össze beszélgetésre nyugdíjas volt munkatársait. Ági volt, aki pályám elején megtanította, hogyan kell a beteget szeretettel szolgálni. Ő volt, aki ténylegesen bevezetett a haematológia rejtelmeibe, akitől segítséget kérhettem, aki mindig ott volt, ahol szükség volt rá. Szomorúsággal tölt el, hogy aki annyi beteget meggyógyított, súlyos betegsége miatt oly sokat szenvedett halála előtt, bár szenvedésén a gondos otthoni ápolása sokat enyhített. A megnyugvást az jelentheti, hogy szerető családja, férje, gyermekei és unokái körében tért meg teremtőjéhez. Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében.
BELÉPŐK ÁPOLÓ SEGÉDÁPOLÓ BETANÍTOTT MUNKÁS BETEGKÍSÉRŐ
2 FŐ 3 FŐ 1 FŐ 2 FŐ
KILÉPŐK Dr. Gábor Áron általános orvos • Ortopédiai Sebészeti Osztály MB. OSZTÁLYVEZETŐ-HELYETTES ÁPOLÓ 1 FŐ DIPLOMÁS ÁPOLÓ 1 FŐ 1 FŐ CSOPORTVEZETŐ SZAKASSZISZTENS ÁPOLÓ 4 FŐ 1 FŐ INTENZÍV ÁPOLÓ SEGÉDÁPOLÓ 3 FŐ 1 FŐ INFORMATIKAI REFERENS ORVOSI MŰSZERTECHNIKUS 1 FŐ 3 FŐ BETEGKÍSÉRŐ
Dr. Jáger Rita
IN MEMORIAM
Németh Istvánné (1955 - 2010)
Dr. Egyed Ágnes 2010. március 29-én súlyos, drámai betegségben elhunyt Németh Istvánné 1978. január 1-jén lett a Markusovszky Kórház dolgozója. 1973-ban általános ápolói és asszisztensi végzettséget, majd 1981-ben üzemi ápolói szakképzettséget szerzett. A Markusovszky Kórház Rendelőintézetében dolgozott a foglalkozásegészségügy területén. Az ellátást több egymást váltó orvos mellett végezte, az állandóságot ő biztosította. Precízen vezette az adminisztrációt, pontosan ismerte az előírásokat, a minőségügyi rendszer követelményeit. Mindig kiegyensúlyozott kedvességgel látta el a feladatát. Ismert minden kórházi dolgozót, több generációt is. Férje korán meghalt, gyerekeit egyedül nevelte. Nem könnyű életének nehézségeit méltósággal viselte. Örömteli nyugdíjas éveit sajnos nem érhette meg. Emlékét megőrizzük.
(1937 - 2010)
2010. április 5-én, 72 éves korában elhunyt dr. Egyed Ágnes (dr. Bokor Nándorné) belgyógyász, transzfúziológus szakorvos. 1937. november 27-én Gyöngyösön született. Két testvérével szerető, vallásos családban nőtt fel. Környezete és szülei buzdítására a kitűnő matematikai készséggel rendelkező Ágnes a Pécsi Orvostudományi Egyetemen diplomázott 1962-ben. Házassága a friss diplomás orvost Szombathelyre hozta. A Markusovszky Kórházban az I. Sz. Belgyógyászati Osztályon, Vásárhelyi tanár úr osztályán kezdett dolgozni, majd néhány hónap után a kórház igazgatójának döntése alapján a már akkor országos hírű – István Lajos vezette – Haematológiai Osztályra helyezték. Orvosi pályáját ez az áthelyezés végleg meghatározta. 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig elkötelezett gyógyítója volt fél Dunántúl (Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron, Veszprém megye) haematológiai betegeinek. Alapító tagja és motorja volt több haematológiai munkacsoportnak, különösen a Gyermek Leukaemia Munkacsoportot tartotta szívügyének. Ebben a körben az évek során országosan ismertté vált. Haematológus kollegái tisztelték és szerették, Ágival (mert mindenki így hívta), illetve a személyével kapcsolatos emlékek a mai napig rendszeresen előkerülnek találkozásainkon. Kitűnő diagnoszta volt. Szakmai ismereteivel, nyugodt, kiegyensúlyozott fellépésével és minden mondatában érezhető együttérzésével elnyerte betegei feltétlen bizalmát, tiszteletét. Sok gyermeket is kezelt. Egykori kis betegei ma is szeretettel emlékeznek rá, többükkel nyugdíjas éveiben is tartotta a kapcsolatot. Neve nem csak mint gyógyító orvos volt ismert. Transzfúziológus szakorvosként a közvetlen vérellátásban is tevékenykedett. Elsősorban
Foglalkozásegyészségyügyi Szakellátás dolgozói
Nemsem András (1980 - 2009) 2008. február 4-én lett kórházunk dolgozója, a Pszichiátriai Osztályon dolgozott segédápolóként. Tragikusan gyorsan, fiatalon, 29 évesen halt meg 2009. december 29én. Szeretett a kórházban dolgozni, és őt is becsülték a munkatársai. Nyugodjék békében.
Pszichiátriai Osztály dolgozói VAS MEGYEI MARKUSOVSZKY LAJOS ÁLTALÁNOS, REHABILITÁCIÓS ÉS GYÓGYFÜRDŐ KÓRHÁZ • EGYETEMI OKTATÓKÓRHÁZ • NONPROFIT ZRT lapj a
A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Lakner László A szerkeszőbizottság tagjai: Dr. Baráthné Kerekes Ágnes, Dr. Bátor György, Csuka Lajosné, Dr. Csiszár Adrienn, Dr. Gagyi Dénesné, Dr. Horváth Boldizsár, Dr. Káldy Zoltán, , Dr. Kocsis Eszter, Kovács József, Dr. Kőfalvi István, Marton Cecília, Miklósi H. Csaba, Molnár Erzsébet. Felelős kiadó: Dr. Lakner László. Felelős és tervező szerkesztő: Miklósi H. Csaba. Szerkesztőség: 9700 Szombathely, Markusovszky Lajos u. 5. Pf. 143, tel.: 94/312 172. Nyomdai munka: Miklósi H. Csaba • telefon:94/311-542 mellék: 5537 • e-mail:
[email protected]
16
