Magyarul tanuló lengyel hallgatók köztesnyelvéről különböző beszédaktusokban Sitkei Dóra ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori iskola Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Program 1. évf.
Alapok: • Kommunikáció: választások sorozata a nyelvi lehetőségek közül (↔ nyelvtudás) (vö. Verschueren 1995); • kulturálisan elfogadott módszerek (L1?-L2?-L1L2?) használata a beszélgetés szervezésében (vö. Deppermann 2001); • L2-re (többek között) anyanyelvi (L1) transzfer (Selinker 1972).
A kutatásról: • nyílt végű diskurzuskiegészítő teszt (DCT); • az üdvözlés, a kérés, az ételkínálás, a köszönetnyilvánítás, az el/visszautasítás, az egyet nem értés (véleménykülönbség) kifejezése, a bocsánatkérés, a bókolás és a bókolásra reagálás, a kívánság és a javaslat kifejezése, valamint az ugratás szituációjára; • szituáció-alváltozatok szociopragmatikai (vertikális/hatalmi és horizontális/familiáris interperszonális) tényezők szerint; • 80 egyetemi hallgató L1 lengyel – L2 magyar : magyar válasz; • 30 egyetemi hallgató L1 lengyel : lengyel válasz; • 40 egyetemi hallgató L1 magyar: magyar válasz.
Vizsgálati szempontok: • A következő udvariassági tényezők: • • • •
az arc(ulat)fenyegetés/védelem (Brown–Levinson 1978, 1987; Szili 2004), direktség – indirektség (Brown–Levinson 1987; Szili 2004; Bándli 2015), a szolidaritás kifejezése (Geis–Harlow 1996), a külső és belső módosítók (pl. enyhítő vagy támogató elemek) használata (Blum-Kulka–Olshtain 1984; Trosborg 1995) és • beszédaktus-specifikus tényezők (Blum-Kulka–Olshtain 1984; Blum-Kulka 1987; Blum-Kulka et al. 1989; Szili 2004).
A vizsgált szempontok alapján nincs eltérés: • az üdvözlés, • a köszönetnyilvánítás és • az el/visszautasítás terén a lengyel és a magyar anyanyelvű személyek magyar nyelvű megnyilatkozásaiban.
Az ételkínálás beszédaktusa: - kekszkínálás osztálytársnak/húgnak/tanárnak: Leggyakoribb: L2: Akarsz (egy kekszet)? L1: Chcesz ciastko? („Akarsz kekszet?”); Chcesz jednego? („Akarsz egyet?”) chcieć – „akar” : lexikális elem (30%, 30%, 5%) (arcfenyegetőbb, direktebb) A három alszituáció változatai: L2: Akarsz egy kekszet? /Kekszet? /Szeretne egy kekszet? L1: Chcesz ciastko?/Ciastko?/Czy miałby Pan ochotę na ciastko? ↔ L1 (magyar): Kérsz?/Kérsz?/ Megkínálhatom?
A kérés beszédaktusa: - Italautomatánál pénzváltás – egyetemi hallgató/5 évvel fiatalabb/10 évvel idősebb személy: L2: Elnézést, felválthatsz fémpénzre? L1: Przepraszam, masz może rozmienić? (Szó szerint: „Elnézést, van neked, [amivel] lehet felváltani?”) - könyvvisszakérés osztálytárstól/húgtól: L2: Visszaadhatod a könyvemet?/Visszaadhatnád a könyvemet?, Adj vissza a könyvemet! L1: Możesz mi oddać moją książkę?/Mogłbyś/Mógłbyś mi oddać książkę?, Oddaj mi książkę! móc : „tud”, „-hat/-het” : lexikai/szintaktikai elem (25%, 18%, 25%) (21%, 8%) (belső módosító, indirektebb)
A bocsánatkérés beszédaktusa: - 50 éves nő/egyidős lány/10 éves fiú lábára lépve véletlenül: • L2: Bocsánat! (90%)/Bocsi! (48%)/Bocsi! (55%) • L1: Przepraszam bardzo/Przepraszam/Przepraszam (”I apologize.”) – lexikai transzfer – ↔ L1(magyar): Bocsánat (0%), Bocsi (5%), Bocsi (5%).
Az egyet nem értés beszédaktusa: - Étel finom-e, a beszélg.társ: nem, utána mi: igen: • L2: Szerintem…. (40%) (L1(magyar): 18%) Nem igaz. …. Nem értek egyet. Nagyon finom nekem! Nem egyetértek. Ez jó. (vö. Wierzbicka 2003: „konfrontatív interakciós stílus”) (10%) • L1: Nie, nie zgadzam się, jak dla mnie jest pyszne! („Nem, nem értek egyet, nekem ez nagyon finom!”) – pragmatikai transzfer –
A bókolás beszédaktusa: • L2: Nagyon szép a táskád! Hol vetted? • L1: Masz bardzo ładną torebkę. Gdzie kupiłaś? (30%) – pragmatikai transzfer –
↔ L1(magyar) kevésbé kérdezzük meg, hogy hol vette (17%)
A bókolásra reagálás beszédaktusa: - Szomszédasszony és osztálytárs: „Milyen jól tudsz magyarul!”: L2: Hát, ne így mondjon! Csak próbálok és magyarul olyan nehéz. De szép is! • Köszönöm, de ez nem igaz. Most tanulok. • Ezt hamis. (vö. Wierzbicka 2003: „konfrontatív interakciós stílus”) (5%, 7%) – pragmatikai transzfer –
A kívánság kifejezése: - Szeretnél könyvesboltba bemenni barátnak/húgnak mondva: L2: Bemehetünk a könyvesboltba?/Menj be velem! L1: Możemy wejść na chwilę do tej księgarni? („Be tudunk menni/Bemehetünk egy pillanatra ebbe a könyvesboltba?”)/Chodź do księgarni! („Gyere a könyvesboltba!”) • móc : „tud”, „-hat/-het” : lexikai/szintaktikai elem (25%, 3%) (belső módosító, indirektebb) • „Szeretnék...” ← angol ”I would like to” vagy a feladatkiírás miatt (27%, 3%) ↔L1 (magyar): Menjünk be …!
A javaslattevés beszédaktusa: - Osztálytárs/húg nem érzi jól magát, javaslat: menjen orvoshoz: • L2: Jó lenne, hogy menj el orvoshoz! • L1: Lepiej idź do lekarza. („Jobb, ha elmész az orvoshoz!”)
• lepiej + fn-i igenév: „jobb, ha”– lexikai/szintaktikai elem (12%, 2%) (belső módosító, indirektebb) L1 (magyar): (Szerintem) menj el orvoshoz!/El kéne menned orvoshoz!
Az ugratás(?) beszédaktusa: - barát hihetetlen sikert ért el (pedig nem tanult a dolgozatra): • L2: Gratulálok! (40%) • L1: Gratulacje! – lexikai, pragmatikai transzfer – ↔ L1(magyar): gratuláció kifejezése: 3%
Összegzés, következtetések: • pozitív anyanyelvi (L1) transzfer • negatív anyanyelvi (L1) transzfer: L1→
lexikai/szintaktikai/pragmatikai transzfer
→ L2
• magyartanulás L3: L2-transzfer L2 → L3 (pl. angol negatív transzfer: „I would like to ...”: „Szeretnék …”.)
Irodalom: • Bándli Judit–Maróti Orsolya 2003. Kultúra és nyelvi viselkedés. Japán diákok kérési és visszautasítási stratégiái magyar nyelven. Hungarológiai Évkönyv 4: 137–52.
• Bándli Judit 2015. (Túl) Direkt stratégiák a célnyelvi kommunikációban. THL 2 2015: 1. 5– 14. • Blum-Kulka, Shoshana–Olshtain, Elite 1984. Request and Apologies: A Cross-Cultural Study of Speech Act Realization Patterns (CCSARP). Applied Linguistics 5 (3): 196–213.
• Blum-Kulka, S. 1987. Indirectness and politeness in requests: same or different? Journal of Pragmatics, 11: 131–146. • Blum-Kulka, S. – House, J. – Kasper, G. 1989. Cross-cultural Pragmatics: Requests and Apologies. Alblex Publishing Corporation, Norwood, NJ.
• Boronkai Dóra 2014: A konverzációelemzés alkalmazása az orvos-beteg kommunikáció kutatásában. PORTA LINGUA 2014. Szaknyelvi regiszterek és használati színterek. 17-34. • Brown, P. – Levinson, S. 1978. Universals in language use: Politeness phenomena. In: Goody, E. N. (ed.): Questions and politeness: Strategies in social interaction. Cambridge University Press, Cambridge. • Brown, P. – Levinson, S. 1987. Politeness. Some universals in language use. Cambridge University Press, Cambridge.
• Deppermann, Amulf 2001. Gespräche analysieren (2. durchgesehene Auflage). Leske + Budrich, Opladen. • Geis, Michael L.–Harlow, Linda L. 1996.Politeness strategies in French and English. In: Gass, Susan M.–Neu, Joyce (ed.): Speech acts across cultures: Challenges to Communication in a Second Language. Mouton de Gruyter, Berlin. • Hidasi Judit 2004. Interkulturális kommunikáció. Scolar, Budapest. • Ogiermann, Eva–Suszczyńska, Małgorzata 2011. On Im/politeness Behind the Iron Curtain. In: Politeness Across Cultures. 194–215. • Selinker, Larry 1972. Interlanguage. International Review of Applied Linguistics 10. 209–231. • Suszczyńska, Małgorzata 1999. Apologizing in English, Polish and Hungarian: Different languages, different strategies. Journal of Pragmatics 31: 1053–1065. • Szili Katalin 2002. A magyar nyelv a kultúrák közötti kommunikációban. In: Fóris Ágota–Kárpáti Eszter–Szűcs Tibor (szerk.): A nyelv nevelő szerepe (A XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak válogatott gyűjteménye). Lingua Franca Csoport, Pécs. 83-90. • Szili Katalin 2004. Tetté vált szavak. A beszédaktusok elmélete és gyakorlata. Tinta Könyvkiadó, Budapest. • Trosborg, Anna 1995. Interlanguage Pragmatics: Requests, Complaints, and Apologies. Mouton de Gruyter, Berlin–New York. • Verschueren, Jef 1995. The pragmatic perspective. In: Verschueren, Jef–Ostman, Jan-Ola– Blommaert, Jan (eds.) Handbook of pragmatics: manual. John Benjamins, Amsterdam. 1–19. • Wierzbicka, Anna 2003. Cross-Cultural Pragmatics: The Semantics of Human Interaction (Second edition). New York: Mouton de Gruyter.
Köszönöm a figyelmet! Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek a segítségét, aki valamely módon hozzájárult a kutatásom megvalósításához. AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT
