LENGYELORSZÁG MAGYARUL

LENGYELORSZÁG MAGYARUL n i z a g a M kia

á l o P

Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 1173 Budapest, Pesti út 165.

2010. JÚLIUS 12-22.

IRÁNY GRUNWALD

Lengyelország magyarul

2

Polákia Magazin Buskó András

2010. július 12-22. Irány Grunwald 2010 nagyszabású rendezvényének a grunwaldi csata 600. évfordulója alkalmából megrendezésre kerülő emlékünnepség ígérkezett. Családommal elhatároztuk, hogy idei kirándulásunk során ellátogatunk az 1410. évi csata helyszínére, és útközben felkeresünk néhány szép lengyel várost és műemléket. Nyári túránk során a következő útvonalat jártuk be: 1. nap: július 12. Budapest – Česky Těšín – Cieszyn – Bielsko-Biala 445 km Első nap a kettéválasztott város, a cseh Cesky Tesin és a lengyel Cieszyn látnivalóival ismerkedtünk meg. Nevét Hadrianus pápa 1155-ben kel bullája említi először. A XII. század második harmadában Piastfejedelmi székhely volt. 1291-ben hercege a cseh király hűbérese lett. A XIV. század második felében építette Przemko herceg a dombon emelkedő gótikus várat, amely a Piast-család kihalása után, 1653-an a Habsburgok birtokába került, s ott is maradt egészen 1920-ig, amikor az Olza folyó lett Csehszlovákia és Lengyelország határa. A domboldalban emelkedik Habsburg Károly 1838ban épített vadászkastélya. Az ehhez tartozó, 1840-ben – azóta elpusztult – Orangeriában adott hangversenyt Liszt Ferenc. A Várdombon áll a XI-XII. századi, terméskőből épült Szent Miklós-körtemplom (Rotunda św. Mikołaja). A közelben emelkedik az egykor falaival a magaslatot körülvevő – akkor négytornyos – Piast-vár egyetlen megmaradt tornya. Cieszyn főtérének déli oldalán 1800-ban épült klasszicista városháza áll. A főtér és a főutca sarkán álló, XIV. századi eredetű, majd többször átépített gótikus-barokk Mária Magdolnaplébániatemplomban (kościół św. Marii Magdaleny), egykori domonkos-rendi templom egyik íves falfülkéjében I. Przemyślnek (mások szerint apjának, I. Kázmérnak) fekvő alakos síremléke látható. A templom túloldalán nyíló

plac Dominikański 3. sz. ház volt egykor a tescheni tartománygyűlés székháza. Mária Terézia és II. Frigyes porosz király 1779-ben itt kötötte meg a háborút lezáró tescheni békét. A Reger utcában álló, Larisch palotában (Pałac Larischów) tájmúzeum (Muzeum Śląska Cieszyńskiego) található. Ez Közép-Európa egyik legrégebbi nyilvános múzeuma, ugyanakkor Lengyelország legrégibb ilyen jellegű intézménye. Felső-Szilézia déli határát a Lengyel Kárpátokhoz tartozó Nyugati-Beszkidek alkotja. A régió fővárosa Bielsko-Biała Idei túránk során újból végiglátogattuk nevezetességeit. A Sułkowski hercegek középkori várát a XIX. században átépítettek. A dombtetőn álló, szokatlan megjelenésű, XV. századi eredetű Szent Miklós-templom (Katedra św Mikołaja) 1443-1447 között épült, de 1909-1911 között nyerte mai alakját. A neoreneszánsz városháza 1895-1897 között épült. A város szülötte Schickedanz Albert (Biala, 1846. október 14. – Budapest, 1915. július 11.), német származású magyar műépítész, festő, az eklektikus építészet jeles képviselője, többek között a Millenniumi emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum tervezője. 2. nap: július 13. Bielsko-Biala – Pszczyna – Katowice – Będzin – Częstochowa – Kłobuck – Roszkowice – Byczyna – Słupia pod Kępnem – Kępno – Kalisz 379 km Pszczyna Katowice és Bielsko-Biała között, erdők sűrűjében fekszik. A város a XIII. századtól a Piast-fejedelmek székhelye volt. 1846-ban a książi Hochbergek birtokolták. Az egykori gótikus várat 1870-1876 között Hipolit Destailleur francia építész díszes neoklasszicista stílusban alakította át. A kastélyt 1945-ig a Hochberg-Fürstenstein család lakta, napjainkban enteriőr-múzeum működik falai között. Tychy a sziléziai vajdaságban a felső-sziléziai ipari körzet közepén fekszik, Lengyelország egyik 3


legnagyobb kulturális, tudományos és gazdasági központja. A város első írásos emléke 1467-ből való, 1922-ben Lengyelország része lett. 1939ben németek, majd 1945-ben a Vörös Hadsereg foglalta el. 1945-től ismét Lengyelországhoz tartozik. 1950 után a Felső-Sziléziai Ipari Körzet (Górnośląski Okręg Przemysłowy (GOP)) déli határán épült modern város lett. Erdők sűrűjében, a Poprocańskie-tó közelében fekszik, népszerű kirándulóhely. Lengyelország egyik legnagyobb sörgyárát (Tyskie Browarium) 1627-ben alapították itt. A FIAT autógyárában gyártják a legtöbb autót Lengyelországban, egykor a Magyarországon is népszerűvé vált Fiat 126p sorozatot is itt gyártották. Az egyik új Ford modell a James Bond filmben is feltűnt. Az itt megnyitott szénbánya az ország egyik legnagyobb bányája volt. Mysłowice bánya- és iparváros a Felső-Sziléziai Ipari Körzetben, a Czarna és a Biała Przemsza folyók találkozásánál fekszik. 1683-ben Mysłowicén át utazott keresztül Jan III Sobieski lengyel király a Bécs elleni török hadjárat idején. 1815-1918 között itt volt a három megszálló állam: Oroszország, Németország és Ausztria 4

határa (az „ún. három császár sarka”). Mysłowice Brzęczkowice kerületében – Jan Hlond vasúti bakter és Maria Imiel második gyermekeként – született August Hlond szalézi szerzetes. August Hlond később a német-osztrák-magyar szalézi rendtartomány főnöke, 1926–1946 között poznańgnieznói metropolita érsek, 1946–1948 között varsó-gnieznói metropolita érsek, bíboros lett. 1926–1948 között Lengyelország prímása volt. Katowice Lengyelország legnagyobb agglomerációjának központjában fekszik. A várost fontos főútvonalak szelik át. Ez a terület a XIX. században virágzott a bányászat és a kohászat óriási fejlődése miatt. A várost és környékét 1177-ben Kis-Lengyelországtól leválasztva Sziléziához csatolták. A hányatott sorsú területet 1742-ben Poroszország kebelezi be. 19191921 között három sziléziai felkelés is zajlik, melynek során, népszavazást követően 1922-ben Lengyelországhoz csatolják, és Katowice a sziléziai vajdaság székhelye lesz. A stratégiai tervezés eredményeképpen megalapították a Felső-sziléziai Ipari Körzetet, amely húsz városból és több tíz kisebb helységből áll Felső-Szilézia és a Dąbrówai-

Polákia Magazin

medence területén. Az 1990-es évektől kezdve tervezik egyetlen katowicei metropolisz régió felállítását. 2006. január 19-én 14 város küldöttei aláírták a Felső-Sziléziai Metropolisz-Szövetségről (GZM) szóló deklarációt. Fő látnivalói a Rondo és a Sportcsarnok. Sosnowiec (németül Sosnowitz) a sziléziai vajdaságban fekszik, a felső-sziléziai ipari körzet központja. Sosnowiec a sziléziai fennsíkon, a Dąbrowai medencében helyezkedik el, annak legfontosabb városa. Geológiai szempontból Sosnowiec a felső-sziléziai szénmezőn helyezkedik el, mely az egész felső-sziléziai ipari körzetet, valamint a rybniki szénvidéket felöleli. A város nevét a fenyőerdőkről kapta, melyek 1830-ig a területén nőttek. Sosnowiec legrégebbi épülete a háromszárnyú Sielecki kastély (Zamek Sielecki), amely a Czarna Przemsza bal partján található, 1994-ben városi kezelésbe került, 1999-2002 között felújították és 2002 óta Művészeti Központ és Bányászati Múzeum található benne. Będzin a Dąbrówi medence északi részén, a Czarna Przemsza folyó mentén fekszik. Fő látnivalója a középkori vár. 1589-ben – Báthory

István halálát követően – itt tartották az osztráklengyel tárgyalásokat III. Miksa (1558–1618), osztrák főherceg, a Német Lovagrend nagymestere (Maximilian der Deutschmeister) trónkövetelésével kapcsolatban, melyek végül a Czeladźban aláírt będzini egyezséggel végződtek. Będzin és Częstochowa között a napjainkban szokásos közúti átépítésekbe ütköztünk, és több mint egy órás dugóban araszoltunk tovább a mesterséges tó partján, a Czarna Przemsza folyó völgyében fekvő Siewierz városát érintve. Jobboldalt a Warta-völgy, távolabb a folyón túl a krakkói-częstochowai Jura-hegység húzódik. A XV-XVIII. században önálló hercegség fővárosa, a krakkói püspökök birtokában volt. A város északi határában, a főút mellett található román kori temploma (Kościół pw. św. Jana Chrzciciela w Siewierzu) a XII. század első feléből való. A XV. században plébániatemplom volt, jelenleg a temetőkápolna funkcióját tölti be. A kápolnát az autóútról jól láthattuk. Częstochowa (németül Tschenstochau) DélLengyelországban a Warta-folyó partján fekszik. Elsősorban a magyar alapítású pálos rend híres 5


monostoráról, Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a benne levő középkori eredetű híres fekete madonna képről ismert. A kegyképhez minden évben a világ minden részéről zarándokok ezrei érkeznek. Kłobuck középkori eredetű város. Egykor a Krakkó illetve Wrocław felé vezető kereskedelmi útvonalak közelében feküdt. Feltehetően már az ókori Borostyánkőút is közelében vezethetett. Jan Długosz szerint Szent Márton és Szent Margitplébániatemplomát (kościół parafialny św. Marcina i Małgorzaty) 1144-ben, Skrzynno-i Piotr Dunin alapította feltehetően egy korábbi fa kápolna helyén. A korabeli Szent Margit (július 13.) és Szent Márton (november 11.) napján tartott vásárai messze földön híresek voltak. 1471-ben a kłobucki plébániával kapcsolatos a középkori kłobucki czyjonan (kódex). A XV-XVII. század között jelentős kézműves és kereskedő város. 1870-1917 között elvesztette városi jogait. A második világháború alatt a Német Birodalomhoz tartozott. Az 1950-60-as években környékén sziderites vasércet tárnak fel, amely a város 6

további fejlődését eredményezi. Fő látnivalója a középkori eredetű gótikus-barokk Szent Márton és Szent Margit-plébániatemplom és a Kłobuck-Zagórzében álló neogótikus palota, melyet Christian von Haugwitz porosz miniszter részére 1795-1800 között építettek. Következő tulajdonosai Benedykt Lemański, Henckel von Donnersmarckowie és Aleksander Michajłowicz Romanow herceg voltak. A kastélyt 2004-ben renoválták. Krzepice nevét 1356-ban említik először. A XII. században favár épült itt, melyet a XIV. században kőből építik át, melyből mindössze egy árok maradt fenn. 1357-ben kapja a városi jogokat, melyet csak 1527-ben erősítik meg. 1370-ben Anjou Nagy Lajos, mint újonnan megkoronázott lengyel király Opolei Lászlónak adta hűbérbirtokul. A második világháborúig jelentős zsidó közösség élt a városban. A Szent Jakab apostolról elnevezett plébániatemplomot (Kościół św. Jakuba w Krzepicach) Nagy Kázmér 1357-ben emeltette. A XV. században és a XVII. század második felében átépítették. Jelenlegi formájában a barokk építészet szép emléke.

Polákia Magazin

Roszkowice – a 487. sz. út mellett – kétszintes, neoklasszicista sarokrizalitos, középtornyos udvarháza 1845-ből való, 1914-ben átépítették, 1954-es tűzvész után restaurálták. Neoromán stílusú Szent Antal templomát (kościół katolicki św. Antoniego) 1849-ben Wilhelm von Taubadel (1796-1851) építette. Byczyna két kapubástyával és védfalak gyűrűjével körülvett (XV-XVI. századi) kisváros. Az 1588. január 24-én Byczyna alatt vívott csatában Jan Zamoyski hetman győzelmet aratott a lengyel trónra igényt tartó Miksa osztrák nagyherceg seregei felett, a nagyherceget fogságba ejtette. Słupia pod Kępnem a 11. sz. főútvonalon fekszik. A település fő látnivalója a természeti környezetben álló eklektikus palota és 1870-ben épült neogótikus templom. Baranówban született Wojciech Baranowski (1548 – 1615), a Lengyel Korona alkancellárja, a püspök, az 1608-ben lengyel prímás és Władysław Paweł Fabisz (1819 - 1881) lelkész, a Nagy-Lengyelország déli részén lévő katolikus egyházak történetének kutatója, 1845-1868 között a baranówi Szent András és Szent Lőrinc plébánia plébánosa.

Északnak haladva, Kępnoba értünk. Környékén a bronzkor óra laktak. 1283-ban városi joggal rendelkezik. Miután Brandenburg 1271-ben elfoglalta Gdańsk városát, II. Pomerániai Mściwój Bolesław Pobożny segítségével megszerezte a várost. 1282-ben, az itt megkötött Kępno-i egyezmény értelmében Nagy-Lengyelország fennhatósága alá került a Gdański Pomeránia. A Kępno-i Városháza 1846-ban épült. Ostrzeszów XIV-XV. századi gótikus templomában reneszánsz freskók láthatók. A Benedek-rendi kolostort 1656-ban a svédek elpusztították, fatemplomát felgyújtották. A középkori eredetű Szűz Mária-templom (Kościół Matki Boskiej Wniebowziętej) belsejében értékes reneszánsz freskók találhatók. A Nagy Kázmér (Kazimierz Wielki) által a XIV. században építtetett királyi vár fennmaradt romjai között a Zamkowa/Piekary utca sarkán látható, téglából épült bástya értékes műemlék. Az útvonal parkszerű környezetben kanyarog. Az Antoninban álló Radziwiłł vadászkastélyt 7


1822-1824 között Karl Friedrich Schinkel (1781-1841) építette Antoni Henryk Radziwiłł herceg (1775-1833) számára. A palota fából készült, görögkereszt alaprajzú épület, melyet nyolcszögletű középrészhez négy kisebb szárny hozzácsatolásával nyertek. Homlokzata császári sárga (németül: Kaisergelb) színű. Fryderyk Chopin 1827-ben és 1829-ben kétszer is ellátogatott ide, melyet az épület homlokzatán emléktábla örökít meg. A kastélyt 1939-ben az akkori tulajdonosa, Michael Radziwiłł herceg Hitlernek adományozta, így 1939-1944 a vadászkastély tulajdonosa Adolf Hitler volt. A vadászkastélyt Jerzy WaldorffPreyss h. Nabram (1910-1999) lengyel író, újságíró és zenekritikus erőfeszítésének köszönhetően, 1975-1978 között felújították, szállodát és éttermet alakítottak ki benne, elnyerve az Europa Nostra ’94.-díjat. A vadászkastély körül angolpark és egy tó terül el. A tó közepén lévő fehérmárvány sírkő alatt Antoni Radziwiłł lányai, Frederica Helena és Louise nyugszanak. A kastélypark a 8

„Chopin ősz színeiben” Nemzetközi Fesztivál (Międzynarodowego Festiwalu „Chopin w barwach jesieni”.) helyszíne. Ostrów Wielkopolski nagy vasúti csomópont és ipari központ. A neoreneszánsz városháza harmadik a város történetében. Az első épületet 1828-ban Karl Friedrich Schinkel (1781-1841) tanítványa és munkatársa, Sanssouci Johann Heinrich Häberlin (1799–1866) tervezte. Átépítésére 1862-ben került sor. 1948-ban újabb átépítés következett, modernizálására és restaurálására 1977-1985 illetve 2004-2005 között került sor. A XVIII. századi Szűz Mária, Lengyelország királynéja-templom (Kościół NMP Królowej Polski) értékes műemlék. A középkori eredetű, neogótikus Szent Szaniszló püspöktemplom (Konkatedra św. Stanisława Biskupa Męczennika) pedig szép építészeti emlék. A város északkeleti határában keskeny nyomközű kisvasút kanyarog a szép erdővel körülvett tó mellett. Ostrów Wielkopolskiból egyenesen Kaliszba utaztunk, ahol fáradtságos és nehéz napot követően elfoglaltuk szállásunkat.

Polákia Magazin

3. nap: július 14. Kalisz – Pleszew – Gołuchów a dekorációt is ehhez igazították. Később a – Kalisz – Opatówek – Błaszki – Zduńska Wola Czartoryskiek birtokában volt a kastély. A kastély – Łask – Pabianice – Łódź 201 km mai külsejét 1872-1875 között nyerte el, az akkori tulajdonosnak, Izabella Czartoryska és férje, Jan Kaliszból Pleszewbe utaztunk. A várost 1283- Działyński igényének megfelelően. Izabella Adam ban említik először. Pleszewben 1835-ben Czartoryski, a párizsi emigráns lengyel vezető lánya épült klasszicista stílusú városháza, középkori volt, és Franciaországban végezte tanulmányait. városfalmaradványok láthatók. A gótikus szentélyű A kastély felújítását célzó korai terveket Eugene Szent Flórián-templom (kościół św. Floriana) Viollet-le-Duc francia építész készítette 1871 körül. hajóját a XVIII. század végén fából faragták. A A kastély többi részét az ő veje, Maurice August Templom téren (plac Kościelny) álló, XIV. századi Ouradou alkotta, lengyel építészek tervei alapján. eredetű Keresztelő Szent János-plébániatemplom A várfalba épített építészeti és szobrászati elemeket (Kościół parafialny Ścięcia św. Jana) a XIX. századi Franciaországból és Olaszországból hozták ide. A átépítést követően nyerte mai formáját. várban Izabella Działyńska múzeumot alapított, Pleszewből visszatértünk Gołuchówba, melynek amelyben a párizsi Hotel Lambert értékes legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége az 1560- gyűjteményeit, többek között híres görög vázákat ban épült és a XIX. század második felében francia állította ki. A II. világháború után – a hitleristák reneszánsz stílusban átépített várkastély. A királyt által elrabolt gyűjtemények nagy részét sikerült adó Leszczyński család kezdte építeni, s a XVII. visszaszerezni – 1960-ban nyitott ki a múzeum. században Waclaw Leszczyński bővíttette ki. Jelenleg a Poznańi Nemzeti Múzeum kihelyezett A XIX. században a Działyński család birtokába részlege, enteriőrmúzeum (többek között európai került, amely francia reneszánsz stílusban és lengyel műgyűjtemények, festészeti gyűjtemény, építtetett teljesen új épületeket. A berendezést, ókori görög vázák gyűjteménye) működik 9


10

Polákia Magazin benne. Figyelmet érdemel még a kastély körül faritkaságokból álló kisebb parkarbotérum, az Erdészeti Múzeum is, valamint az európai bölények telepe. Utunk során visszatértünk Kaliszba. Ez a régió második legnagyobb városa a nagy-lengyelországi vajdaságban. A Prosna folyó partján fekszik. A név a Nagy-Lengyelországban használt régi kał szóból ered, mely mocsarat, vizes területet jelent. Az archeológiai kutatások szerint i.e. 8000-től folyamatosan lakott terület. Egyik lengyel város sem dicsekedhet régebbi leírással, mint Kalisz, aminek az írott múltja több mint 1800 éves. Már az időszámításunk szerinti II-ik században Klaudiosz Ptolemaiosz (Κλαύδιος Πτολεμα�ος, latinosan: Claudius Ptolemaeus v. Ptolemaisz Hermeiu) alexandriai görög földrajztudós egyértelműen megemlít egy Calisia nevű várost, a mai Kalisz ősét a 142-147 között írt „Földrajzi vázlatok” (Geographia) című művében. A sok római importból származó lelet arra utal, hogy Kalisz környéke fontos központ volt a borostyán úton. Erődítménnyel rendelkező várkapitánysági település a IX. századtól. A X. században folyik a megerősített város feltételezett újjáépítése. 1106tól III. Ferdeszájú Boleszláv (lengyelül: Bolesław III Krzywousty, 1085-1138) uralja a várost, aki 1102–1138 között Lengyelország fejedelme, 1097– 1107 között Sziléziában, Kis-Lengyelországban és a Lublini földeken uralkodott, miközben bátyja, Zbigniew Nagy-Lengyelországban uralkodott. Apjuk, I. Ulászló Herman 1102-ben bekövetkezett halála után Bolesław Mazovia uralkodója is volt. 1136-tól Kalisz várispán székhelye. 1139-ben zsidók telepednek le Kaliszban. 1190-ben a kaliszi várat a hercegség fővárosának ismerik el, a XIII. században önálló hercegség fővárosa. Magdeburgi mintájú városi privilégiumokat Kalisz kétszer kapott 1253-1260 között. 1257 körül Szemérmes Boleszláv sziléziai városi jogokat ad Kalisznak, 1282-ben II. Przemysł megerősíti a városi jogokat. 1314-ben I. Lokietek Ulászló a várost vajdasági központtá nevezi ki, 1343-ban III. Nagy Kázmér a Német lovagrenddel köt békét Kaliszban. 1426ban felépül a városháza magas tornyával. 1574-ben Karnkowski prímás Kaliszba hívja a jezsuitákat, 1584-ben jezsuita kollégium létesül a városban. A svéd háborúk sem kímélték. 1792-ben hatalmas tűzvész csaknem az egész várost elpusztította, többek között a városházát és a várat is. 17931806 között, Lengyelország második felosztása

során Dél-Poroszország fővárosa lett. A napóleoni hadjárat idején pedig a francia hadsereghez csatlakozó lakosság űzte ki a városból a porosz megszállókat. 1806-1813 között Kalisz a Varsói Nagyhercegség tartományi székhelye. 1813-ban viszont már a cári seregek ostromát kellett a városnak átvészelnie. A XIX. század elején a gazdasági reformokért küzdő Kaliszi politikai párt székhelye. 1815-1914 között a város a kaliszi vajdaság székhelye, majd a Lengyel Királyságban kormányzósági központ (az orosz uralom alatt). Az újkorban vajdasági székhely, a posztókészítés és a bútorkészítés, majd a XIX. században a fonóipar központja. Tudományos és egyházi központ. A közelben telepedett le a Csehországból emigrált cseh testvérek protestáns közössége. 1800-tól megszakítás nélkül működik a Wojciech Bogusławski által alapított színház. 1801-ben épül meg a színház, melyben maga Wojciech Bogusławski is játszott. Wojciech Romuald Bogusławski (1757 – 1829) lengyel színész, színházigazgató és drámaíró, a „lengyel színház atyja”. A lengyel felvilágosodás idején a varsói Nemzeti Színház (Teatr Narodowy) igazgatója volt 1783–1785, 1790–1794 és 1799– 1814 között. Bogusławski Spiró György Az Ikszek című regényének, valamint Az imposztor című drámájának főszereplője. A XIX. század végétől gyors fejlődésnek indult a könnyűipar, 1902-ben megnyílt a Varsó-Kalisz vasútvonal. Az első világháború kitörése idején német-orosz határmenti város lévén, 1914. szeptember 7-én és 22-én a várost csaknem teljesen lerombolták a Hermann Preusker őrnagy parancsnoksága alatt tevékenykedő német csapatok először tüzérségi tűzzel, majd a város felgyújtásával. A Wiatraczny dombon 80 polgári személyt meggyilkoltak (800 túszt megtizedeltek). A német bizottság a várost ért veszteségeket 25 millió aranyrubelre értékelte. A 68 ezer fős lakosságból mindössze 5 ezer marad. 1917-ben kezdték meg újjáépítését, és a mai városközpont, a Piacteret körülvevő házak, a városháza és a Bogusławski Színház ebből az időszakból valók. 1918-1939 között Kalisz járási város, 1939-ben 89 ezer lakossal rendelkezik. 1925-ben nyílik meg az új városháza, a város újjáépül. 1939-1945 között hitleri csapatok szállják meg a várost, a zsidó lakosságot (kb. 30 ezer ember) megsemmisítik. A tömeges megtorlás és kilakoltatás a népességet 43 ezer főre fogyasztja. 1945-1975 között Kalisz újra járási székhely lett. 11


1975-1998 között Kalisz a kaliszi vajdaság fővárosa. 1991 – a város ünnepéül június 11-ét jelölik meg (annak emlékére, hogy ezen a napon erősítette meg II. Przemysł a városi privilégiumokat). 1992-ben alapítják a kaliszi egyházmegyét. 1997-ben II. János Pál pápa látogat a városba. 1999-ben Kalisz járási jogú város lett. A város értékes műemlékekkel és látnivalókkal rendelkezik. Az Óváros legérdekesebb épülete a város északi részében álló, XIII-XIV. századi, több ízben helyreállított, gótikus stílusú Szent Miklós-templom (Katedra św. Mikołaja Biskupa). A bazilikatípusú, klasszicista tornyú templomot 1253ban Jámbor Bolesław (Bolesław Pobożny) nagylengyelországi herceg alapította, és a XIV., valamint a XVI. század folyamán gótikus stílusban át- meg átépítették. Belül barokk jellegű, stukkóit Fontana készítette s a fő látnivalói a főoltár dísze: Krisztus levétele a keresztről c. Rubens-kép 1620-ból. A Szent József tér szélén emelkedik a XIVXV. század közepi gótikus szentélyű, barokk stílusú, 1890-ben átépült Kollegiata, Szent József székeskáptalani templom (Bazylika kolegiacka Wniebowzięcia Najświętszej Marii Panny w 12

Kaliszu, Sanktuarium św. Józefa). Tornyát a XX. század húszas éveiben állították helyre, a templom belseje rokokó-klasszicista jellegű. Az 1500-ban készült, késő gótikus szárnyasoltára, a híres kaliszi poliptichon értékes műemlék. A templomhoz csatlakozó XIV. századi bástya, a Dorotka (Dorottya-bástya) része volt a városfalnak, amelynek maradványai még több helyen előtűnnek a város utcái mentén. A közelében áll a késő barokk stílusú jezsuita (helyőrségi) templom és rendház (Kościół pw. św.św. Stanisława i Wojciecha). 1595ből való, a XVIII. században barokkosították. A bazilikatípusú templomban reneszánsz és barokk közötti átmenetet mutató oltárokat és barokk síremlékek találhatók. A jezsuita iskola és nyomda céljára használt rendház épületében később katonaiskola (garnizon) működött s ma klasszicista stílusú. A jezsuita épületkomplexumhoz tartozik még a gnieznói érsekek XVI. század végén emelt és 1824-25-ben klasszicista stílusban átépített palotája jelenleg vajdasági önkormányzati épület. A Sukiennica utca Prsona folyó felőli végében található a ferencesrendi kolostoregyüttes (Kościół i klasztor franciszkanów). A kolostort

Polákia Magazin

Kegyes Boleszláv és felesége alapította a XIII. században. Templomát egy évszázaddal később gótikus stílusú csarnoktemplommá építették át. A torony és a kolostorépület barokk stílusú, a XIXXX. századi átépítések nyomaival. Belső terének stukkóit Fontana készítette a XVI-XVII. század fordulója táján. Ugyancsak ebben a városrészben található a XVII. század végén épített bernátrendi kolostor, melynek gótikus eredetű, barokkosított templomában rokokó freskók láthatók. Középületei közül az 1920-an épített tornyos, timpanonos, pilaszteres homlokzatdíszítésű, neoklasszicista városháza érdemel figyelmet. Az 1798-ban létesített városi park a legrégibb lengyel közparkok közé tartozik. Az 1835-ben épült Wojciech Bogusławski Színház (Teatr im. Wojciecha Bogusławskiego w Kaliszu) kifinomult fehér klasszicista stukkóival a Prosna folyó partján áll. Kalisz Zawodzie városrészében 2008-ban nyílt meg a koraközépkori Piast-vár életét bemutató szabadtéri múzeum. Kaliszból – tovább folytatva utunkat - Opatówekbe érkeztünk, amely 1870-ig város, kis ipari központ

volt. A bronzkor óta lakott terület. Az ókorban Rómával folytatott élénk kereskedelem idején közelében haladt a kereskedelmi útvonal. 1246ban a Gneznoi Érsekség birtoka. A XIII-XIV. század fordulóján a nemesi, hercegi csatározások, majd 1304-ben a litván betörés idején többször is elpusztult. A XIV. század második felében városi jogokat szerez. Lengyelország harmadik felosztása után porosz uralom alá került, majd a Varsói Hercegség része lett. 1807-ben Józef Zajączek herceg (herb Świnka) lengyel és francia tábornok (1752-1826) tulajdonába került. A XIX. század elejétől Opatówek rohamos fejlődésnek indul. 1810-ben Józef Zajączek átépítteti a prímási palotát, és a parkot is megújítják. 1824-ben Opatowekben szövőgyár épült. A falu fejlődéséről a Párizsban elhunyt lengyel író és drámaíró, Julian Ursyn Niemcewicz (1758-1841) is megemlékezik emlékirataiban. 1902-ben megnyílt a vasútvonal. A település hanyatlásnak indult, a szövőgyár 1910ben bezárt. 1914-ben német csapatok foglalják el, 1918-ban az újjáalakult Lengyelországhoz tartozik. 1919. június 4-én Achille Ratti bíboros, pápai 13

Lengyelország magyarul nuncius (1857– 1939), 1922-től XI. Pius pápaként a Római Katolikus Egyház pápája látogatott Opatówekbe. 1939-1945 között német megszállás alatt állt. A település fő látnivalója a Wojciech Lange tervei szerint 1824-1826 között klasszicista stílusban épült Adolf Fiedler szövőgyár. 1964 óta műemlék, 1981-ben alapított, 1991-ben megnyílt ipartörténeti múzeum (Muzeum Historii Przemysłu w Opatówku). Belsejében ipartörténeti kiállítás és zongoramúzeum működik. Błaszki alapításával kapcsolatos legenda szerint egy pogány szentély állt itt. A város Blasko lovagról kapta a nevét. A monda szerint miután Szent Adalbertet a poroszok megölték, az egyik őt kísérő lovag, Blasko visszatért, és egy csendes helyet keresett magának. Egy ligetben lassan csörgedező patakot talált, és itt építette fel azt a remetelakot, mely körül maga a város kifejlődött. A város első említése 1386-ból való, „Błażkowice” néven említik. Błaszkowiak alapították templomát. 1415-ben Blaschki néven említik. XV. századi fa temploma (kościół drewniany pod wezwaniem Narodzenia Najświętszej Maryi Panny) leégett, a jelenlegi – XVIII. századból való – Szent Anna temploma (Kościół par. p.w. św. Anny w Błaszkach) barokk stílusban épült. A főoltáron lévő Szent Anna oltárképet J. Balukiewicz 1889ben festette. A város kézműipari és kereskedelmi központ volt. A német megszállás idején a város neve Schwarzau lett. Az autónk szinte átsuhant Sieradz településen. A VI. századtól település állt a Warta folyó partján, a mai Sieradz közelében. A város első írásos említése a pápa által Pisában kiadott latin nyelvű gnieznói bullában (Bulla Ex commisso nobis a Deo, ismertebb nevén Bulla gnieźnieńska) fordul elő 1136-ban. Ebben a pápa Gnieznot, önálló lengyel egyházat elismerő Magdeburgi Érsekségi jogokkal ruházta fel. Ez a lengyel történetírás értékes dokumentuma, eredeti földrajzi elnevezéseivel és lengyel helyesírásával értékes nyelvi emlék. A XIII. századtól kezdve fejedelmi, majd a XV-XVIII. század vajdasági székhely. 1793-tól hosszú ideig Poroszországhoz tartozott. A barokk belső berendezésű 1370-ből származó gótikus plébániatemplom (Kolegiata Wszystkich Świętych w Sieradzu) egyik mellékoltárán szép késő gótikus, 1500-ból származó Szentháromság-triptichon van. A XIV. századi eredetű gótikus dominikánus templomot (Podominikański kościół św. Stanisława) barokk stílusban átépítették. Az egykori kolostor kerengőjében XV-XVI. századi képek és szobrok is vannak. 14

Zduńska Wola a Warta jobb oldali mellékfolyója, a Pichna folyó partján fekszik. Első említése 1394ből való, „Zduny” és „Wola” néven említi. 1825ben városi jogokat kapott, pamutipari központ. Fő nevezetessége a klasszicista udvarház (Pałacyk Złotnickiego), amely jelenleg a Városi Hivatal székhelye. 1998-től Szent Maksymilian Kolbe Zduńska Wola patrónusa. A városban álló neobarokk bazilika Szent Maksymilian Sanktuariuma (Bazylika Mniejsza p.w. Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny). Szent Maximilian Kolbe (Zduńska Wola, 1894. január 8. – Auschwitz, 1941. augusztus 14.) lengyel ferences rendi minorita szerzetes, vértanú, 1971. október 17-én VI. Pál pápa boldoggá, majd 1982. október 10-én II. János Pál pápa szentté avatta. Ezt követően Łaskba értünk. 1356-ban faluként említik, 1422-ben városi jogokat kapott. A XVII. század közepéig ipari-kereskedelmi központ. 1793tól porosz terület, 1807-től a Varsói Nagyhercegség (Księstwo Warszawskie), 1815-től a Lengyel Királyság (Królestwo Polskie) része. A XIX-XX. század fordulóján jelentős zsidó gyülekezet élt itt. 1903-tól vasúti kapcsolat létesült. A XX. század elején ipari üzemek létesülnek. A hitleri megszállás idején gettó működik itt, melyben közel négyezer zsidót semmisítenek meg. A város fő látnivalója a gótikus eredetű Boldogságos Szűz Mária és Szent Mihály arkangyal látogatása Erzsébetnél kollegiális temploma (Kolegiata Nawiedzenia NMP i św Michała Archanioła) 1525-ből származik, melyet egy tűzvészt követően 1749-ben építettek újjá. A XVIII. század elejéről való jobb oldali kápolnában látható reneszánsz alabástrom féldombormű (płaskorzeźba Matki Bożej Łaskiej) Andrea della Robbia (1435–1525) firenzei szobrász alkotása. Pabianice ipari város a Dobrzynka folyó partján. Pabianice valószínűleg a X. és XI. század fordulóján keletkezett. Nevét személynévből nyerte, a Fabian (Pabian) név nagyon népszerű volt a szomszédos Csehországban. A belvárosban XIV. századi eredetű, késő reneszánsz Szent Máté-plébániatemplom (Kościół Świętego Mateusza Apostoła i Ewangelisty i św. Wawrzyńca Męczennika) és a krakkói káptalan XVI. századi reneszánsz palotája (dwór obronny kapituły krakowskiej) található. Ez utóbbiban kapott helyet a regionális múzeum gyűjteménye. Az Ender család 1883-ból való eklektikus palotája (pałac rodziny Enderów) ma a járási elöljáróság székhelye.

Polákia Magazin

Pabianicét elhagyva Łódźba érkeztünk. Itt volt a következő szállásunk. Este még ellátogattunk a városközpontba, ahol a Piotrkowska utcában megvacsoráztunk. 4. nap: július 15. Łódź – Zgierz – Warzyce – Piątek – Tum (Łęczyca közelében) – Łęczyca – Kutno – Płock 164 km Reggel Łódź nevezetességeivel ismerkedtünk. A város népessége alapján Lengyelország második legnagyobb városa, lakosainak száma 2004-ben 776 297 fő volt. A Łódź Vajdaság központja. Az ország közepén, łódźi fennsíkon fekszik, mely vízválasztó a Visztula és Odera vízgyűjtő területe között. Nevének eredete nem tisztázott, a számos feltételezés – egyesek szerint a Łodzic nemzetségnévből, mások szerint a łoza (fűzfa) szóból, a Łódka folyó nevéből, a łódź szóból (csónak, ladik) vagy a Włodzisław személynévből ered – a kutatások fényében valótlannak bizonyult. Łódź falut először 1332-ben említik oklevélben,

városi jogokat és ezzel együtt vásárok szervezésére jogot 1423-ban kap. A XVII. század végéig Łódź a włocławeki püspökséghez tartozó kis mezővárosként fejlődik. Ekkor helyi kézműves és kereskedelmi központtá válik. Ennek a periódusnak a tetőpontján, a XVIII. század elején a városka 800 lakost számlált. A svéd támadások miatt a század közepén hanyatlás következett be és a város részben elnéptelenedett. Lengyelország második felosztása során 1793-ban Łódź Poroszországhoz kerül. Ebben az időszakban mindössze 250 lakosa volt, területe a mai Stare Miastóra (óváros) terjedt ki. A XIX. század kezdetén kis műhelyekből fejlődött ki lépésről lépésre a textilipar. 1798-ban az egyházi vagyon szekularizációja következtében állami várossá vált. 1807-től az I. Napóleon által létrehozott Varsói Nagyhercegséghez tartozott, 1815-től pedig a Kongresszusi Lengyelországhoz. 1820-ban a kormány döntése értelmében Łódź csatlakozott az iparvárosok hálózatához, és a posztó- és vászonipar központjának szerepét töltötte be. Ekkor is a városnak még mindössze 800 lakosa volt. Az iparvárosi léthez megvoltak a 15


természeti és jogi feltételek is. Łódź ekkor indult meg az iparvárossá válás útján, vállalkozók és munkások települtek minden lengyel területről, emellett Sziléziából, Burgundiából, Szászországból, Csehországból és Morvaországból. A városi hatóságok 1821 – 1823 között megtervezték és kijelölték a posztókészítők városrészéül a Nowe Miastót (Újváros). Ez a már meglévő Stare Miastótól délre terül el, legfontosabb része a központi fekvésű nyolcszögletű piactér, négy sugarasan szétágazó utcával. A régi piactér mai neve Plac Wolności. 1824–1827 között ismét új városrészt (Łódka) jelöltek ki a Nowe Miastótól délre annak a tengelynek a mentén, melyet az ulica Piotrkowska jelent. Rohamos fejlődés indult meg, néhány évtized alatt az apró helységből, melynek 1830-ban csupán 4 000 lakosa volt, 1865-ben már 40 000, 1900-ban 300 000 és 1914-ben 500 000 polgára volt, ami demográfiai világrekordnak számít. Az orosz-lengyel vámhatárok eltörlése következtében hallatlan mértékben fellendült az Oroszország felé irányuló kelmekivitel. Az 1831-es novemberi 16

felkelés után vámkorlátok és némi stagnálás áll be. Łódź iparvárosi története kezdetén hatalmas manufaktúrák alakultak, többek között a Ludwik Geyer, mely 1828-tól kezdett terjeszkedni, a Lengyel királyság területén az első gyár, 1839ben itt helyezték üzembe az első gőzgépet (mai nevén Biała Fabryka). Az 1830-as években ez volt a Lengyel Királyság legnagyobb üzeme. Łódź termékeit főleg Oroszországba és Kínába exportálja. A XIX. század második felétől azonban újabb konjunktúra kezdődött, melyet a belső piac megnyílása indított. 1865-ben nyílt meg az első vasútvonal a Łódź Fabryczna-től Koluszkiig a VarsóBécs vonalon. Az olcsóbb munkaerő megjelenése, a jobbágyfelszabadítás után és az exportlehetőségek újabb megnyitása (a vám eltörlése Oroszország felé) újabb fellendülést gerjesztett. Ez a sikeres ipar időszaka (Karol Scheibler, Grohman, Izrael Poznański). Megalakultak az első helyi bankok (1872-ben Karol Scheibler kezdeményezésére a Bank Handlowy oraz Towarzystwo Kredytowe m. Łodzi), melyek elsősorban kereskedelmi hitelekkel

Polákia Magazin

foglalkoztak. A varsói bankok is fiókokat nyitottak. Łódź főleg lengyelek, németek, oroszok és zsidók számára a nagy lehetőségek városává vált. Az „ígéret földje” (Zemia obiecana) kifejezés Łódź állandó jelzőjévé vált a publicisztikában, ez a címe a világhírű, Nobel-díjas Władysław Reymont egyik regényének is, melyet a łódźi Kurir Codzienny napilapban nyomtatták ki 1897-1898 között. Könyv formájában 1899-ben jelent meg Varsóban. Az Ígéret földje című regényből 1975-ben film készült Andrzej Wajda rendezésében, Daniel Olbrychski, Andrzej Seweryn, Wojciech Pszoniak főszereplésével. 1905-ben jelentős munkásmegmozdulás zajlott a városban. Lengyelország függetlenségének visszanyerése után, 1919-től kezdve Łódź vajdasági székhely lett. A második világháború és a német megszállás idején tömeges letartóztatások, a nagyszámú łódźi zsidóság gettóba zárása és kipusztítása tették rettegett hellyé a várost. A náci uralom utolsó napjaiban több ezer łódźit égettek el élve egy régi gyárépületben. Łódź hatszázezer polgárának mindössze körülbelül a fele élte túl

a háborút. A háború előtt a város lakosságának több mint harminc százaléka zsidó volt. A háború alatt mind a zsinagógákat, mind a zsidó temetőket lerombolták a németek. Csupán az Új zsidó temető közel százhúszezer sírja került ki épen a rombolásból. Napjainkban ez Európa legnagyobb zsidó temetője. A második világháború befejezésével az elpusztított gettó helyén szép park létesült, megújultak a gyárak, és a romokból modern nagyváros fejlődött. Számos tudományos és kutatóintézet, kulturális és felsőfokú oktatási intézmény működik a városban. Łódź főutcája a Plac Wolnościról indul. Itt áll az 1827-ből való klasszicista városháza valamint Régészeti és Néprajzi Múzeum. A plac Wolnościtól északnyugatra (ul. Ogrodowa 22) található az 1768-ból való, és az Óvárosból áthozott Szent József római katolikus fatemplom. A négy kilométer hosszú ulica Piotrkowska Európa egyik leghosszabb sétálóutcája. Az útvonal mentén eklektikus és szecessziós lakóházak sorakoznak a XIX. és XX. századból. A Piotrowska utca legdélibb szakasza melletti Reymont-parkban (Park 17

Lengyelország magyarul imienia Władysława Reymonta) található a város legjelesebb ipari műemléke, a Fehér-gyár (Biała Fabryka). A XIX. század első felében épült Goyerféle gyár ma a łódźi Központi Textilipari Múzeum, melyet mi is felkerestünk. Lengyelország első köztársasági elnökéről, Gabriel Narutowiczról (1865-1922) elnevezett utcában (ulica Prezydenta Gabriela Narutowicza) áll az 1967-ben emelt, 1200 ülőhelyes Nagy Színház (Teatr Wielki), az Opera (az Új Színház a Tadeusz Kościuszko utcában található). A közelben található a vasúti főpályaudvar. A Poznański család számos palotával rendelkezett. Izrael Poznański neobarokk palotája 1898-ból való (ul. Ogrodowa 15), jelenleg Łódź várostörténeti múzeuma található benne. Maurycy Poznański 1896-ból való palotájában (ul. Więckowskiego 36) jelenleg łódźi szépművészeti múzeum van. Karol Poznański 1904-ből származó neoreneszánsz palotája (ul. Gdańskiej 32) a łódźi zeneakadémia székhelye. Łódźban állatkert, 64 hektáros botanikus kert, egy régi Pálmaház mellett több mint 30 park található. Łódź-t elhagyva Zgierzbe érkeztünk. Első írásos említése 1231-ből való. Régi dokumentumokban Zguyr, Sguir, Segey és Shegrz néven is szerepel (Pallas Nagylexikonban Szgjerzs). A régió legrégibb városa, városi jogait 1318 előtt (feltehetően 1288ban) kapta. 1793-ban, Lengyelország második felosztásakor porosz uralom alá került, 1807-ben a Varsó nagyhercegséghez, majd az 1815. évi bécsi kongresszust követően orosz fennhatóság alá került. Jelentős ipari központtá fejlődött a łódźi ipari körzetben. Fő látnivalói a XIX. századi fa takács házak, és a Városi Fürdő (Łaźnia Miejska), melynek modern és többfunkciós épületét W. Horo decki i F. Michalski 1926-ban tervezte, 1929-ben adták át. A neogótikus Alexandriai Szent Katalintemplom (Kościół św. Katarzyny Aleksandryjskiej) 1910-1924-ben épült. Az Krisztus Király-templom (Kościół Chrystusa Króla) 1907-ből való. Piątek nagyközség Łęczycától keletre, Kutnotól délre található a 702 és 703 számú utak kereszteződésében. Lengyelország geometriai középpontja, ezt emlékmű jelzi. Nevét valószínűleg a péntek napi vásárairól kapta. A második világháború kezdetén a Bzura folyónál vívott elkeseredett harcok során súlyosan érintették a települést. A csata első szakaszában Piątek és a környező falvak a lengyel offenzíva helyszínéül szolgáltak. A lengyel haderők mindössze 1939. 18

szeptember 9-13. között tartották várost. A német megszállás idején a lengyeleket kitelepítették, a zsidó lakosságot megsemmisítő táborokba szállították. 1943-ban a német hatóságok a kvád germán törzs után Quadenstädt névre keresztelte. 1945. január 18-án szabadult fel a német megszállás alól, ezt követően falu maradt. Érdekes építészeti emlék a Tumi bazilika felújított román kori épülete. Tum falu a Łódźi Vajdaságban, Łęczyca központjától mintegy 2,5 km-re keletre fekszik. A VI. és a XII század között a mai falu délnyugati részében vár állt, majd a Bzura jobb partján kereskedelmi központ alakult ki. A Łęczyca közelében, Tumban álló Szent Elekről elnevezett bazilika (Archikolegiata NMP i św. Aleksego w Tumie) a lengyel román stílusú építészet egyik legjobb példája. Közelében található az egykori a korai középkori vár helye. Valószínűleg Vitéz I. Boleszláv (lengyelül: Bolesław I Chrobry, Wielki, 967–1025) Piastházból való lengyel uralkodó Szent Adalberttel együtt itt alapította itt 997-ben Legszentebb Szűz Mária (Najświętsza Maria Panna) és Szent Elek (św. Aleksy) tiszteletére Lengyelország első Benedekrendi apátságát. Ez az apátság 1140-ben Mogilnoba települt át, az itteni kolostor elpusztult és alapjait betemették. Żnini Jakab gnieznoi érsek (Jakub ze Żnina) 1141-ben kezdte meg a régi apátság helyére a kollégiumi épület építését. A munkálatokat Aleksander z Malonne (†1156) 1129-től płocki püspök felügyelte. A templom felszentelésére 1161. május 21-én került sor. A templom felszentelésén – Jakab érsek 1148-ban bekövetkezett halála után az őt követő – János (Jan (Janik) †1167) gnieznoi érsek, valamint az összes lengyel püspök és herceg részt vett. A bazilika patrónusa Szűz Mária és Szent Elek lett. 1181-1547 között itt tartották a tartományi gyűléseket (łęczycki zsinat). A román épület gránitból, homokkőből és helyi építőkövekből épült. Az egyházi funkciója mellett erődként is szolgált. 1241-ben, a tatárdúlás idején leégett, 1293 vagy 1294 pünkösdjén a Witenes (litvánul: Vytenis) nagyherceg által vezetett litvánok bevették; a templomba szorult lakosság fogságba esett. A katedrális délnyugati részén az elpusztult vár nyomai megtalálhatók. Néhány évvel később 1306-ban Łęczycét megszállták a keresztes lovagok, akik 1331-ben újra visszatértek. A kollégiumi templom újra elpusztult. Az ezt követő átépítés a román jelleget megszüntette, a XV. században gótikus stílusban épült át, 1569-ben

Polákia Magazin reneszánsz stílusban átalakították, szép freskókkal díszítették. 1705-ben Łęczycát a svédek szállták meg, a kollégiumot is elpusztították. 1765-1785 között Łubieński prímás kezdeményezésére Kajetan Sołtyk püspök költségére a templomot klasszicista stílusban építették át. A munkálatokat Efraim Szreger építész vezette. Átépültek a tornyok, megújították a főhajót, a nyugati homlokzatot, az ablakokat és a templombelsőt. Az átépítés idején a templommal szemközt kis fatemplom állt, az 1761-ből való Szent Miklós-templom. 1818 vagy 1819 évben I. Sándor cár megszüntette a łęczycki káptalant, s 1915-ig plébániai rangot viselt. 1939 szeptemberében, a Bzurai csata idején a székesegyház északi tornya német tüzérség megfigyelőállásaként működött. A lengyel tüzérség a templomot szétlőtte, és a templomtorony megsemmisült, a templom belsejét tűz emésztette el. Amikor a Lengyel Hadsereg ideiglenesen elfoglalta Łęczyca környékét, a Luftwaffe lebombázta a templomot, a falak, és a mennyezet kiégett. Amikor a németek újra elfoglalták a templomot, a katedrálisból már csak tető nélküli falak maradtak. A templomot a berendezések törmelékei és tetőcserepek borították, a templombelső kifosztották. A világháborút követően csak 1947ben kezdtek hozzá a templom újjáépítéséhez. Voltak olyan tervek is, amelyek szerint a templom alkalmatlan lett volna az újjáépítésre. Ez év július 20án a łódzi megyéspüspök az első misét a templom romjainak eltakarításával kezdte. A következő néhány év az újjáépítéssel telt. Jelenleg a főhajó a román stílusú, az oldalhajók gótikusak. A hajó mennyezete betonból készült. A templom felújítása során, 1954-ben fedezték fel az építmény alatt elhelyezkedő egykori bencés apátság alapfalait. Az első templom felszentelésének 800. évfordulóján, 1961-ben három oltár felszentelésével újra vallási funkciókat töltött be. A templom belső felújítására azonban nem volt elegendő anyagi fedezet. 1992. március 25-én Tum a Lowiczi Egyházkerület része lett, a bazilika visszakapta eredeti rangját és 1993-ban felállították a Łęczycai káptalant. 1999ben, Gnieznoból Szent Adalbert ereklyét hoztak a templomba a szomszédos Szent Miklós-templom kertjében tölgyfát ültettek a szent tiszteletére. 1967-ben Wyszyński prímás és Karol Wojtyła kardinális Tumban tartották a Lengyel Millennium, a kereszténység felvételének 1000. éves évfordulója alkalmából rendezett szertartás sorozat végét.

Łęczyca Łódźtól északra, a Bzura folyó partján fekszik. 1182-ben került sor a lengyel országgyűlés, a szejm első ülésére Łęczycében. Jan Matejko lengyel történelmi festő 1888-ban örökítette meg vászonra festett olajfestményén az eseményt: „W Łęczycy pierwszy sejm - Spisywanie praw. Ukrócenie rozbojów r.p. 1182” (Muzeum Narodowe, Warszawa; letétben a Varsói Királyi Várban). 1267 előtt nyerte el a városi jogokat, a középkorban az egyik legvirulóbb lengyel helységnek számított. Az 1357-1370 között Nagy Kázmér számára épült királyi kastély már a harmadik erődítmény volt a városban. A téglatornyos várat egykor a bebörtönzött főnemeseknek tartották fenn. A gótikus kastélyban néprajzi múzeumot rendeztek be. A múzeum fő látnivalója a vár pincéjében elrejtett kincstár legendás őre, Boruta ördög „tiszteletére” összeállított szokatlan kiállítás. A németekkel 1939. szeptember 8-17. között a Bzura folyónál vívott elkeseredett harcok folyamán a város kétszer gazdát cserélt és nagyon megrongálódott. A „Poznań” hadsereg egységei az ütközetben komoly veszteségeket okoztak a németeknek. Gótikusbarokk plébániatemplom, XVII. században épült Benedek-rendi kolostor mellett jó állapotban maradtak meg az egykori városfalak és a Jakub Kubicki királyi építész által 1788-1790 között épített klasszicista városháza épülete. Kutno 47 ezer lakosú város KözépLengyelországban. A legfontosabb iparágak közé tartozik a gyógyszeripar (Polfarmex Polfa SA és SA), és az élelmiszeripar (POLMOS SA) valamint a gépgyártás és autóipar (Polsad - Renault Trucks. A várost a XII. században alapították, első írásos említése 1301-ből való. 1432-ben kapott városi jogokat. 1626-1629 között, a svéd háborúk során erősen feldúlták. Ez a Kutno gazdasági hanyatlását jelentette. 1809-ben Jan Henryk Dąbrowski (1755– 1818) lengyel tábornok tartózkodott a városban. A második világháború kezdetén, 1939. szeptember 912. között itt zajlott le a német hadjárat legnagyobb csatája, a Bzura-i csata (Bitwa nad Bzurą). A danzigi korridorból visszavonuló lengyel Poznań és Pomorze hadsereg megtámadta az előrenyomuló 8. német hadsereg szárnyát. szeptember 9-én Tadeusz Kutrzeba kapitány parancsnoksága alatt álló „Poznań” hadsereg Edmund Knoll-Kownacki (1891–1953) dandártábornok vezetésével támadást intézett Johannes Albrecht Blaskowitz (1883– 1948) vezette előrenyomuló német 8. hadsereg szárnya ellen. A kutnoi katlanban maradt lengyel csapatok 19


vonalai szeptember 17-én kezdtek összeomlani. A lengyel csapatok halál tusája végül szeptember 21–22.-éig tartott, amikor az utolsó egységeik is letették a fegyvert. A kutnói lengyel csoportosítás felszámolásával a németek megsemmisítették a legnagyobb lengyel csoportosítást, s becslések szerint mintegy 100-140000 foglyot ejtettek. A csatában a német légierő is nagy szerepet kapott. A Luftwaffe egy félelmetes légierő-demonstráció keretében megtörte a lengyelek maradék ellenállását is. A német bombázók megsemmisítették a Bzurán lévő hidakat, így a lengyel hadsereg védtelenül maradt a nyílt terepen. Lengyelország elfoglalása után, 1939-1945 között a Kutno Wartheland székhelye lett. Az 1301-ben alapított, mai alakjában neogótikus Szent Lőrinc-templom (Kościół św Wawrzyńca) és az 1297-ben alapított Szent Szaniszló püspök temploma (Kościół pod wezwaniem św. Stanisława Biskupa Męczennika) a város értékes műemléke. Fő látnivalója a Bonifacy Witkowski (1800-1840) tervei alapján 1843-1845 között épült városháza. Az Állami Zeneiskola az egykori, 1781-1785 között 20

épült palotában kapott helyet. 1920-ban Charles de Gaulle volt a vendége. A palotát szép park övezi. A Bzurai csata Múzeuma (Muzeum Bitwy nad Bzurą) egy XVIII. századi udvarházban kapott helyet a Népek Tavasza parkban (Park im. Wiosny Ludów). A mai Gostynin területén az első települések a XII. és XIII. század során jöttek létre. Első írásos említése 1279-ből való. 1382-ben kapta meg a városi jogokat. A XIV. században fából épült várral és tégla toronnyal rendelkezett. 1439-ben fa kápolna épült (Kaplica pw. św. Jakuba). A kastélyt 1532-ben újították fel, és 1552-ben II. Zsigmond Ágost (I. Ágost) lengyel király itt tartózkodott. III. Vasa Zsigmond lengyel király idején, 1611. december 18-án – testvéreivel, Dimitrijjel és Ivánnal – a várban tartózkodik IV Wasyl Iwanowicz Szujski (ros. Васи�лий IV Иоа�ннович Шу�йский) (1552–1612), aki 1606-1610 között az oroszok cárja volt. 1612. január 20. –november 4. között népfelkelés tör ki Moszkvában, mely elűzi a lengyel csapatokat. 1612. szeptember 12-én Wasyl Iwanowicz Szujski Gostyninban hunyt el. A svéd

Polákia Magazin

háborúk során a város súlyosan megrongálódott. 1793-ban porosz fennhatóság alá kerül, 1807ben a Varsói Nagyhercegség része lett. 1809-ben tűz pusztít a városban. 1815-ben a Kongresszusi Lengyelországhoz került. 1832-ben felépül a vásárcsarnok. A második világháború idején, 1939. szeptember 16-án érték el a Wehrmacht csapatai. A város lakói közül sokakat a dachaui koncentrációs táborba deportáltak. A város 1945. január 18án szabadult fel. Gostynin fő látnivalója a XIV. századi eredetű, szépen felújított vár. A klasszicista városháza 1821-1824 között épült. Aznapi szállásunk Płockban volt. A város Lengyelország középső részén, Mazovia és Kujavia határán, a mazóviai vajdaságban fekszik, a Visztula mentén 738 km-re a forrástól és 319 km-re a baltitengeri torkolattól. A Płock Varsótól mintegy 120 km-re, a Visztula partján, a folyó jobb oldalán, magasparton, Skarpán fekszik. Płock Mazovia legrégibb települése volt, egykori püspökváros. 1075-től püspöki, hercegi, majd I. Ulászló és utódja, Ferdeszájú III. Boleszláv idején királyi székhely. 1138-tól a XV. század végéig a

mazóviai és a płocki hercegek lakóhelye volt. 1237ben nyert városjogot. Ezt követően a litvánok, poroszok és a Német lovagrend hadai dúlták. A mazoviai hercegek székhelyüket előbb Czerskbe, majd a Visztula elkanyarodása után Varsóba tették át. 1495-ben – a hercegi ház kihalása után – a hercegség a krakkói királyra szállt. Varsó lett a főváros, Płock püspökváros maradt. A mai Tumski domb a X. századig a pogány kultusz regionális központja volt. A X. században hercegi megerősített városka épült. 1009-ben behívták Płockba a bencéseket. A város 1031ben elpusztult az orosz Jaroszláv és Msztyiszlav Vlagyimirovics támadása következtében. 1037-1047 között Płock Masław, II. Mieszko vajdája önálló államának fővárosa volt. 1075ben megalapítják a mazóviai püspökséget, melyet később płocki püspökségnek hívnak. Az első püspök Marek volt. 1079-1138 között, I. Ulászló Herman és III. Ferdeszájú Boleszláv uralkodása alatt Płock volt az állam fővárosa. A XI. században jelenik meg először a latin oklevelekben a „Płock” név. 21

Lengyelország magyarul 1130-1144 között a Várhegyen Malonnei Alekszander püspök felépíti a román katedrálist. 1138-ban meghal Ferdeszájú Boleszláv. Płock Mazóvia fővárosa és a mazóviai hercegség székvárosa lesz. 1180-ban a Szent Mihály templom mellett elemi iskola nyílik, amely a középkori iskolák közül egyedül ma is működik (jelenleg mint Stanisława Małachowski általános gimnázium). 1237-ben a város I. Mazóviai Konrádtól lengyel típusú városi privilégiumokat kapott. 1255-ben Mazóviai I. Siemowit megerősíti és kiterjeszti a privilégiumokat. 1262-ben a Mendog vezetésével támadó litván és ruszin hadsereg felégeti a várost. 1286-ban a litvánok és ruszinok újra felgyújtják a várost. 1325-ben I. Lokietek Ulászló vezetése alatt a kislengyelországi lovagok felégetik a várost. 1329-ben Luxemburgi János cseh király és Werner, a német lovagrend nagymestere ostromolja – a płocki hercegség cseh hűbérbirtok lesz 1351-1370 között, Nagy Kázmér uralkodása alatt a płocki hercegség központja. Megépülnek a városfalak, új gótikus vár épül. 1405-ben Alexandra hercegnő, II. Jagello Ulászló nővére és IV. Płocki Siemowit herceg felesége megalapítja a mai napig működő Szent Háromság kórházat. 1410-ben Płock képezi a fő utánpótlási bázist a német lovagrend elleni nagy háborúban. 1435-ben I. Płocki Vladiszláv megújítja a város privilégiumát (chełmi jogok). 1495-ben hunyt el az utolsó płocki herceg, II. Płocki János. A płocki hercegséget a lengyel koronához csatolják – a város a płocki vajdaság és sztarosztaság fővárosa lesz. 1511-ben hatalmas tűzvész pusztítja el a várat és a várost. 1529-ben Bona Sforza királynő kezeibe kerül a sztarosztaság. 1532-ben a támpillérek eltávolítása nyomán összedől a városfalak egy része. 1564-ben a város épületeinek száma elérte a 600-at, ez az akkori Varsóéval összemérhető szám volt. 1603-ban súlyos járvány sújtja, melynek következtében több, mint kétezer lakos hal meg. 1616-ban leégett a város több mint 70%-a. 1625ben újabb járvány szed kétezer áldozatot. 1657-ben a svéd hadsereg pusztítja el Płockot. 1705-ben, a svéd háború idején ismét súlyos pusztítás éri. 17931816 között – Lengyelország második felosztása után – a város porosz megszállás alá kerül és kamara és helytartóság székhelye lesz. 1803-1816 között lebontják a városfalakat és kapukat. 1806-ban a francia hadsereg bevonul Płockba. 1807-ben Płock a Varsói Hercegség egyik 22

részének fővárosa, 1815-ben a Lengyel Királyság vajdasági székhelye lesz. 1811-ben az egykori Szentháromság templom épületében megnyílik a színház. 1820-ban kerül sor a Płocki Tudományos Társaság megalapítására. 1825-ben I. Sándor cár meglátogatja Płockot. 1824-1827 között Jakub Kubicki felépíti a klasszicista városházát. 1831-ben a płocki városházán ülésezik utoljára a Lengyel Királyság forradalmi szejmje. 1837-ben Płock kormányzósági központ lesz. 1836-1839 között hajóhíd épül a Visztulán. 1846-ban megindul a gőzhajózás a Visztulán. 1920 augusztus-18-20. között, a lengyel-szovjet háború idején Płock hősiesen védekezik az orosz támadás ellen. 1921. április 10-én Józef Piłsudski marsall a város hősies védelméért Płock városát kitünteti a Krzyż Walecznych-el (Bátrak keresztje). 1937-1938 között megépül a Visztula állandó vasúti hídja. 1939-ben a várost a III. Birodalomhoz csatolják, a ciechanówi helytartóság járási központjaként Schröttersburggá nevezik át. 1945-ben a lengyel hadsereg és a Vörös Hadsereg felszabadítja a várost a német uralom alól. 1959ben döntés született a Mazóviai PetrokémiaiKöolajfinomító Vállalat megalapításáról (később PKN Orlen). Az 1960-ban megkezdett építése jelentősen fellendítette a város és környéke gazdasági életét. 1975-ben a város vajdasági székhely lesz, új utak, iparvállalatok alakulnak, a város gyorsan épül, jelentős népesség növekedés észlelhető. 1991-ben II. János Pál látogat a városba. 1999-ben Płock járási székhellyé minősül. 2002-ben megkezdődik a második híd építése a Visztulán (ez Lengyelország leghosszabb kábelhídja lesz). Este a Visztula parti dombvonulat, a Skarpa északi oldalán elhelyezkedő Óvárosban sétáltunk. Az ettől kissé elkülönülő dombon, a Wzgórze Tumskién a királyi vár áll. Az Óvárosi főtér (Stary Rynek) a Plac Marcelego Nowotki közepét egykor a gótikus városháza foglalta el, amely azonban nyomtalanul elenyészett. Utódja a tér északnyugati oldalán álló, 1824–1827 között egyemeletes klasszicista stílusban épült városháza, Domenico Merlini tanítványa, Jakub Kubicki (1758-1833) lengyel építész alkotása. Itt tartották 1831. szeptember 23-án az orosz uralom elleni felkelés alatt a Lengyel Királyság lázadó szejmjének utolsó ülését. Oldalához tapad az Odwach, az egykori városi őrség épülete. A barokk homlokzatú, 1356-ban gótikus stílusban épített Szt. Bertalan-plébániatemplom (Kościół Św. Bertłomieja) 1356-ból való. Megépültekor kétszer

Polákia Magazin olyan hosszú volt, mint jelenleg, homlokzata pedig a Visztulára nézett. A templom 1545-ben leégett. A XVII. századi újjáépítésekor a Visztula felöli részt lebontották, a templomtérre néző része pedig barokk jellegű homlokzatot kapott. A templomban XVI. századi polgári sírlapok láthatók. A płocki Wzgórze Tumskién elterülő királyihercegi vár a Visztula fölött emelkedő dombon épült. A domb a pogány időkben kultikus hely volt. A kereszténység felvétele után Vitéz Boleszláv palánkokkal megerősített földvárat emeltetett itt. A vár közepét a XI. században kis körtemplom foglalta el, s mellé épült az uralkodói palota, a palatium. 1079-1139-ig királyi, ezt követően pedig hercegi székhely lett. Gótikus királyi palota-erődítmény épült. 1495-ig őrizte jellegét. A főváros ekkor Varsó lett. A svéd háborúk idején pusztulásnak indult. 1740-1803 között az erődműveket lebontották, s csak néhány régi falrész maradt meg. A várbeli Wieża Zegarowa (Óratorony) a katedrális harangtornya. Ulászló Herman román stílusú palatiuma helyén épült 1353-ban. A tornyot a XVI. században Giovanni Baptista Venetes olasz hadmérnök, a varsói Barbakán építője formálta át. A barokk toronysisakok 1723-1735 között, a toronyóra pedig a XVIII. század végén került a toronyra. A toronyhoz balról XVIII-XIX. századi szárny csatlakozik. Az innen kezdődő keleti szárny középső része foglalja magába a Szt. Adalberttemplom maradványát. A szárny a Visztulára néző Wieża Szalchecka-ban (Lovagok bástyája) végződik. Ez az 1353-ban emelt, 1796-ban egy szinttel alacsonyított bástyatorony volt a Szlachta, a nemesi származásúak börtöne. A bástyához csatlakozó visztulai szárny foglalja magába a Nagy Kázmér uralkodása alatti időkből való palota maradványait. Új épületszárny köti össze az Óratoronnyal. A płocki Mazóviai Miasszonyunk katedrális 11341144 között épült román stílusban. Ebben az időben ez a háromhajós, latin kereszt alaprajzú, bazilika stílusú templom az ország legnagyobb temploma volt. A gótika idejében épült a két homlokzati torony. A szentély apszisát a XVI. század első harmadában reneszánsz stílusban építették át. Az 1531-1535 közötti építések nyomán ez lett az első nagy lengyelországi reneszánsz templom. Andrzej Krycki, Płock püspöke, Lengyelország későbbi prímása építtette. A templomot 19023-ban jelentősen átépítették, homlokzatát a XX. században román kori képében állították helyre. A templom királyi kápolnájában (Kaplica

Królewska) levő I. Ulászló Herman (1040-1102) és fia, Ferdeszájú III. Bolesław (1086-1138) király szarkofágja 1825-ben készült empire stílusban. 5. nap: július 16. Płock – Bielsk – Drobin – Raciąż – Glinojeck – Mława – Nidzica – Olsztynek – Olsztyn 195 km Ötödik nap Płockból folytattuk utunkat. 1410-ben a Mazóviai Vajdaságban fekvő Drobin városában rövid ideig Jagelló Ulászló is itt tartózkodott, útban a grünwali csatába. 1511-ben városi jogokat kapott, 1793-től porosz uralom alatt állt, 1807-ben a Varsói Hercegséghez tartozott, majd 1815-ben a Lengyel Királysághoz került. Az 1863-as felkelés egyik központja volt, s 1869-ben elveszti városi jogait. 1994-től újra város lett. A négyszögletes piactéren néhány XIX. századi ház látható. A gótikus stílusú Rózsafüzér Szűz Mária és Szent Szaniszló püspök templom (gotycki kościół Matki Bożej Różańcowej i św. Stanisława Biskupa) 1477-ben épült. Raciąż település nyomai a X. századig nyúlnak vissza. Egyes források szerint Szent Adalbert 997ben, útban a poroszok felé egy időre Raciążban tartózkodott. A XIII. és a XIV. század között a Raciąż kastellán székhelye volt. 1425-ben városi jogokat kapott, 1495 után megyeszékhely lett. 1512-ben Raciąż a płocki püspök birtokába került. A svéd háborúk idején a város gazdasága összeomlott. Városi jogait 1922-ben nyerte vissza. A jelenlegi kéttornyú, neogótikus stílusú Szent Adalbert-templom (Kościół św. Wojciecha) 1886ben épült. Glinojeck első említése 1403-ból való. A város a 7. számú (E77: Varsó – Gdańsk) és a 60. számú (Plock - Ciechanów) főútvonalak találkozásánál fekszik. A nemesi tulajdonban lévő település az 1859ben alapított Izabelin cukorgyárnak köszönheti fejlődését. A cukorgyár 2009-ben Pfeifer & Langen Polska S.A társaság csoportjához került. A cukorgyár a várostól északra, az E 77. számú főútvonal mellett található. A cukorgyár a főútról is szemmel látható, érdekes ipari létesítmény. Strzegowo (1997. december 31-ig Strzegowo Osada) dinamikusan fejlődő falu, a falusi turizmusra berendezett település. 1349-ben említik először. A Szent Anna fatemplom 1756-ból való. XVIII. századi főoltárát 1959-ben felújították. A templom közelében álló fákat Nagy Kázmér vadászatainak idején ültették. Közelében nemrég 23


24

Polákia Magazin új templom épült. A német megszállás idején zsidó lakosait elpusztították, a háború után a régi zsinagóga leégett. A zsidó temető 2002-ben felújításra került. Mława a középkor óta fontos település. 1426. július 2-án a három mazóviai herceg (V. Siemowit, II. Trojden és I. Ulászló) a hercegi bíróság ülését tartották Mławában. 1429. július 13-án városi jogokat kapott. 1470-ben Mławai Wojciech fia, Jakab beiratkozott a Krakkói Egyetemre. Valószínűleg 1477-ben emelik a Szentháromságplébániatemplomot, az első téglatemplomot a Ryneken. 1485-ben említik először az egyházi iskolát, melynek tanára Miklós volt. 1491-ben II. János herceg a mławai cipészek céhének engedélyt ad a mesterség űzésére. 1495-ben János Albert (Jan Olbracht) királyi várossá nyilvánítja és a lengyel Királysághoz csatolja. A város első ismert polgármesterét, Piotr Czychwlast 1504ben említik. 1521-ben, a porosz háború idején a keresztesek elfoglalták és kifosztották, a városban nagy tűzvész ütött ki. 1545-ben a város területe bővült, Öreg Zsigmond kiváltságot adott a városháza felépítésére. Valószínűleg 1550-ben emelték a mai temetődombon a Szent Lőrinc (kościół pw. Św. Wawrzyńca) fatemplomot. 15721573 között, majd 1661-1662-ben pestisjárvány dúlja. 1659-ben svéd csapatok felégetik. Az 1692. november 23-án kitört tűzvész szinte az egész várost elpusztítja, beleértve a templomot és a városházát is. 1708-1712 között újabb pestisjárvány dúl. 1730-ban II. Ágost lengyel király megerősíti a földmíves céh jogait. 1764-ben Mława városi elöljárósággá válik. 1776. szeptember 19-én nagy tűzvész sújtja. 1782-ben befejeződik a leégett városháza rekonstrukciója. 1795-ben, Lengyelország harmadik felosztását követően porosz uralom alá került. 1797-ben létrejön a zsidó gettó. 1807-ben a Varsói Hercegséghez, 1815-ben a Lengyel Királysághoz csatolják. 1824-ben újabb területekkel gyarapszik. 1837-ben kolerajárvány sújtja. 1856-ban megalapítják a városi kórházat. 1869-ben a cári hatóságok bezárják a járási iskolát. 1877-ben átadják a vasútvonalat, felállítják a vámhivatalt és megnyitják a vasúti járműjavító műhelyt. 1889-ben megalapítják a tűzoltóságot. 1898-ban újabb kolerajárvány pusztít a városban. Az első világháború kezdetén, 1914. júliusaugusztus folyamán tizennégy alkalommal felváltva foglalták el a várost a német és az orosz csapatok.

1917-ben megnyílik a zsidó gimnázium. 1929. december 18-án megnyílik a regionális múzeum. 1930-ban Ignacy Mościcki köztársasági elnök a városba látogatott. 1939-ben kitört a második világháború. A II. világháború kezdeti szakaszában lefolytatott védelmi harcok egyike, a Mławai csata (bitwa pod Mławą) szeptember 1-4. között zajlott. A „Fehér hadműveletet”, más néven a Lengyelország elleni hadjáratot a német hadsereg vezérkari főnöke, Franz Halder tábornok tervezte, és a főparancsnok, Walther von Brauchitsch tábornok irányította. A második világháború kitörésekor a német 3. és a 4. hadsereg egységei megindították a támadásukat a lengyel balti-tengeri kijárat lezárására. Guderian két gyalogoshadtest által támogatott 19. motorizált hadteste visszavonulásra kényszerítette a lengyel 9. gyalogoshadosztályt és a pomerániai lovashadosztályt. A lengyelek a Brda folyó (a Visztula bal oldali mellékfolyója, hossza 238 km, vízgyűjtő területe 4634 km²) mögé vonultak vissza, lerombolván maguk után a hidakat, de a német 3. páncéloshadosztálynak már az invázió első napján sikerült pontonhidakat építenie a folyón, és ennek köszönhetően már a második napon egyesült a 3. és a 4. hadsereg. A német 4. hadsereg kelet felé haladt tovább, a 3. hadsereg pedig dél felé támadott. A kötelékébe tartozó „Kempf ” páncéloshadosztály, amelynek a magját a 7. páncélosezred és a motorizált „Deutchland” SS gyalogosezred képezte, elérte a Mława városa körül kiépített lengyel védelmi vonalat. Az 1939. szeptember 1-3. között lezajlott Mławai csata az Emil Krukowicz-Przedrzymirski tábornok parancsoksága alatt álló Modlin Hadsereg (Armia Modlin) és a Georg von Küchler tábornok vezette német 3. hadsereg között zajlott le. Az SS egységek súlyos veszteségeket szenvedtek, amikor megpróbáltak áttörni a lengyel aknamezők és betonbunkerek között – a lengyel tankelhárítás 8 német tankot kilőtt, 32-t pedig megrongált. A hadosztály parancsnoka kénytelen volt segítséget kérni a 11. és a 61. gyalogoshadosztálytól, és a súlyos harcok a város körül még három napig eltartottak. A lengyelek ezután feladták a várost, de ha nem lett volna ilyen kemény a mławai védelem, a németeknek sikerült volna villámgyorsan, egyenesen Varsóra csapniuk. A Luftwaffe eközben szétbombázta a lengyel vasút-, és úthálózatot, szétforgácsolva ezzel az amúgy is nehézkes lengyel mozgósítást. 25

Lengyelország magyarul A második világháború előestéjén erődítmények sora épült, melynek építészeti emléke a Mławai erőd. 55 betonbunker és fából készült épületek maradtak fenn. A várostól északkeletre, Uniszki Zawadzkie közelében található Mławai csata emlékműve a város védőinek állít emléket. Lengyelország bukását követően a Német Birodalomhoz csatolták. 1942-ben a németek 6500 zsidót gyilkolnak meg. 1945. január 18-án a németek 364 személyt végeztek ki a Kalkówcén lévő kavicsbányában. 1985-ben ünnepélyes látogatást tett a városban Luigi Poggi érsek, a Vatikán képviselője. 1987-ben megalapítják a Szűz Mária, Lengyelország Királynéja plébániát (parafia Matki Bożej Królowej Polski). 1991. június 26-27én Mlawski Pogrom néven elhíresült zavargások törtek ki a városban a romák ellen. 1999-ben Mława járási székhely lett. 2003. október 12-én Mława Városi Tanács díszpolgári címet adományozott II. János Pál pápának. A város fő látnivalója az 1477-ben épült, gótikus stílusú Szentháromság-plébániatemplom, melyet 1882-1886 között kibővítettek és eklektikus

26

stílusban teljesen átépítettek. A városháza a XVIII. század végén, a temetődombon álló Szent Lőrinctemplom 1786-ban épült. Egy XVIII századi fából készült magtárat „Lelewelówka” néven említik. Az 1889-ben épült megyei börtön jelenleg a Fővárosi Levéltár fiókja. A szép vásárcsarnok 1912-ben épült. Warmia-Mazúri Vajdaság határát átlépve a Nida folyó partján fekvő Nidzicában értünk. Nidzica 130 km-re fekszik az orosz határtól, 180 km-re Kalinyingrádtól. Neve földrajzi eredetű, a szláv nid/neid alföldi folyó nevéből származik. Az első forrásokban elnevezése német név volt: Nydenburg, később Neidenburg (vár a Nidanál), melyet később lengyelesen Nibork, Nidbork, Niedzbórz névre változtattak. A város a Mazowsze és a Warmia-Mazury tájegység határán fekszik. Az első védelmi objektumot már a keresztesek alapíthatták itt 1266-1268 körül. Winrich von Kniprode (1310-1382), a Német Lovagrend nagymesterétől (1351–1382) városi jogokat kap, saját címerrel. 1440-ben a lovagok telhetetlensége és fokozódó adóztatása miatt a poroszországi

Polákia Magazin városok és nemesség megkötötték a Porosz Szövetséget. 1453-ban a poroszok fellázadtak a lovagok ellen és segítségül hívták IV. Kázmér lengyel királyt. A tizenhárom éves háború (1454-66) idején Nidzicát a Porosz Szövetség hadai foglalták el. A Porosz Szövetség (lengyelül: Związek Pruski) 1440-ben létrehozott szövetségi tömörülés volt. 53 poroszországi nemes (nemzetiségük szerint poroszok, németek, kasubok), 19 porosz város, köztük Danzig, Elbing és Thorn vett részt benne. Célja a Német Lovagrend Poroszország feletti uralmának megtörése, egyházi-katonai államának felszámolása volt. 1453-ban a nagymester követelte a Szövetség feloszlatását és azt, hogy ismerjék a lovagrend hatalmát. A Szövetség ekkor fellázadt a teuton lovagok ellen, s 1454-ben segítségül hívták IV. Kázmér lengyel királyt, felajánlva neki az országot. 1466-ban a lovagrend teljes vereséget szenvedett, s a thorni békében (pokój toruński) elvesztette országa jelentős részét, mely mint Királyi Poroszország került a lengyel koronához. A toruńi béke után Nidzica egyik része maradt a keresztes állam területének. 1525. április 10-én a protestánssá váló rendi mester Brandenburgi Albert hűséget tett a lengyel királynak és létrehozta a Porosz Hercegséget. Az első világháború kezdetén a Kelet-Poroszország ellen irányuló orosz offenzíva idején kozákok dúlják fel és 1914. augusztus 22-én felégetik a várost. A tannenbergi német győzelem után az orosz elhagyják a várost. A város gyorsan újjáépült és megújult. Az 1920. évi népszavazást követően Németországhoz csatolták, így határmenti várossá vált. 1945 januárjában a 48. szovjet hadsereg Nyikolaj Guszev (Mikołaj Gusiew) altábornagy parancsnoksága alatt feltörve a német erődvonalat a város déli határában, betört a városba és heves utcai harcok során január 21-én elfoglalták a szovjet csapatok. 1945-ben új nevet kapott. Nidzicából a németeket kitelepítték. A várost részben átépítették. 2001-ben a wielbarki vasúti vonalszakaszt megszüntették. A város feletti dombon négyzet alaprajzú kisebb keresztesvár áll. A Német Lovagrend gótikus stílusú külsőtornyos várát a XIV. század végén emelték, majd a XVI. században átépítették. A romos állapotba került várat a XIX. században, majd a második világháború alatt megsemmisült, ezt követően újjáépítették. A vár egy részében ma szálloda üzemel. A Szent Adalbert-templom és a kolostor (kosciół Niepokalanego Poczecia NMP

i św Wojciecha i Klasztorek) értékes műemlék. A főtéren az 1842-ből való klasszicista városháza nyújt látnivalót. A domb tetején Jagelló Ulászló emlékműve magasodik. Olsztynek (1945-ig németül: Hohenstein, poroszul: Likuta Alnāsteini) és a hozzá tartozó közigazgatási egység (gmina) a Mazuri-tóhátság, az ún. Nagytavak vidékén, Lengyelország zöld tüdején helyezkedik el. Olsztynek mint település az ősi porosz nép, szasinok törzse élőhelyén keletkezett. A szomszédos Osterode, ma Ostróda, keresztes lovagok várának a vezérlovagja, Günter von Hochenstein komtúr parancsára 1350-ben megkezdődött a vár építése. A vár körül egy kereskedők és kézművesek lakta település jött létre. A település 1359-ben Winrich von Kniporde nagymestertől városi jogokat kapott és vele együtt – az osterodei keresztes lovagok komtúrja tiszteletére – Hochenstein nevet. A XV. századi lengyel orrásokban „Olstin parvum” néven szerepel. A város – a többi keresztesek által alapított város mintájára – főtérrel, városházával és merőleges utcákkal rendelkezett. A várost városfal veszi körül, amelynek teljes hossza 245 × 170 m és a magassága mintegy 10 m. 1410-ben környékén zajlott le a Német Lovagrend és a Jagelló Ulászló vezette lengyel-litván csapatok között a Lovagrend hatalmát megtörő grunwaldi csata. 1410-ben Olsztynek várát elfoglalták a polgárok, akik elismerték a lengyel király fennhatóságát. 1520-ban a lengyel hadsereg szállja meg és Mikołaj Firlej nagyhetman elismerte a város kiváltságait. 1656-ban a svédek és a tatárok dúlták. 1764-ben a városban született Krzysztof Celestyn Mrongowiusz (1764–1855) evangélikus lelkész és prédikátor, a lengyelség szószólója a porosz uralom alatt. Lengyelország felosztását követően a Tannenberg nevet viselte a porosz uralom idején. 1809-ben Napóleon csapati állomásoztak a városkában. 1914-ben környékén zajlott le az első világháború nagy ütközete, a tannenbergi csata. A tannenbergi csata az első világháború keleti frontján zajlott le az Orosz Birodalom és a Német Birodalom között. Az oroszok kétszeres létszámfölénye ellenére a csatában négy orosz hadtest teljesen megsemmisült, a 2. hadsereg szétszóródott, az 1. hadsereg pedig visszavonulásra kényszerült. Az I. világháború idején Paul Ludwig Hans Anton von Beneckendorff und von Hindenburg (1847– 1934) német tábornok Erich Friedrich Wilhelm Ludendorff (1865-1937) tábornokkal együtt a kelet27

Lengyelország magyarul poroszországi haderő vezetője lett. Ludendorff stratégiai zsenialitásának köszönhetően a nagy orosz túlerővel szemben a Hindenburg vezetése alatt álló német hadsereg briliáns védekezési taktikát mutatott be. A tannenbergi csatában aratott győzelem Hindenburgot nemzeti hőssé tette és megbízták a keleti front főparancsnokságával. Itt erős befolyással rendelkezett az osztrák–magyar csapatok felett is. A II. mazuri tavaki csatában elért győzelemnek köszönhetően már KeletPoroszország megmentőjének tartották. A mai történészek szerint azonban a kevésbé méltányolt Erich Ludendorff tevékenységének kiemelkedő szerepe volt Hindenburg győzelmeiben. Szeptember 2-áig az oroszok közel 50 ezer halottat és sebesültet, valamint 90 ezer hadifoglyot veszítettek. A németeknek 60 vasúti szerelvényre volt szükségük, hogy elszállítsák az oroszoktól zsákmányolt lovakat és felszereléseket, míg ők „alig” 10 000 halottat és sebesültet veszítettek. Hoffmann azt javasolta, hogy a nagyarányú győzelmet nevezték el a közeli Tannenbergnél 1410-ben lezajlott csata után, ahol lengyel és litván harcosok lemészárolták a német lovagokat. A diadal hozzásegítette a központi hatalmakat a háború első hónapjainak túléléséhez, ellensúlyozva a Marne-i vereséget. Ugyanakkor csökkentette az Osztrák–Magyar Monarchiára nehezedő nyomást is, amely a kaotikus mozgósítás és háborús tervezés következtében korai vereségeket szenvedett. A 2. hadsereg megsemmisülése lehetővé tette a németek számára, hogy a Mazuri tavaknál nem sokkal később ismét lesújtsanak. A 8. hadsereg Rennenkampf 1. hadseregét is legyőzte. A város főterén, a városháza előtt egy hatalmas kőoroszlán áll. A szobor a tannenbergi csatában részt vevő 2. Mazaury-i gyalogos hadosztálynak a szimbóluma. A városkától 1,5 km-re, a gdański út mellett romként látható a tannenbergi csata németek által emelt emlékmauzóleuma, melyben a csata német vezérének, Hindenburgnak hamvai voltak. A második világháború idején, 1939-1945 között közelében állították fel a Stalag IB Hohenstein német hadifogolytábort. 1945-ben Olsztynek a szovjet hadsereg támadása következtében szinte teljesen megsemmisült. Ekkor pusztult el a grünwaldi csata emlékműve is, melyet a német csapatok robbantottak fel. A XIX. században a várat iskolai épületté alakították át. Ma is iskolai célokra használják, középfokú 28

iskolák együttese helyezkedik el benne. Az eredeti várból csak a gótikus boltozatú pinceszint maradt meg, valamint északi és keleti szárny védőfalainak részei. Egyik legrégebbi olsztyneki épület a XIV. századi evangélikus templom, melyet valószínűleg 1350 körül építették fel. Olsztynek értékes kincse és különlegessége a Königsbergben 1913-ban megnyitott, és onnan 1940-ben átköltöztetett Néprajzi Múzeum (Park Etnograficzny), 1962-ben újra megnyílt, 1969től Népépítészeti Múzeum, mely Európa egyik legrégebbi szabadtéri múzeuma. A 2001-ben itt megtartott „Rainbow Bridge” nemzetközi fesztivál vendége volt Paulo Coelho brazil író és Shimon Peres izraeli politikus valamint Aleksander Kwaśniewski lengyel elnök. A nap utolsó állomása Olsztyn volt, amely a Mazuri-tóvidék nagy részének, illetve a Warmia jelenlegi fővárosa. Olsztyn 87 km-re fekszik az orosz határtól, és 140 km-re Kalinyingrádtól. Olsztyn a Łyna folyó két partján terül el, s nyugati irányba, külső városrészhez öt nagyobbacska tó csatlakozik. A várost először 1334-ben említik oklevelek a német lovagrend államában. A Łyna partján emelkedő káptalani vár körül kialakult XIV. századi település 1353-ban nyert a káptalantól városjogot, ekkor kapta az Allenstein (a Łyna porosz neve: Alna) nevet, a lengyel Ołsztyn nevet a XIV. századtól kezdték használni. A XIV. században városfalakkal vették körül. A Magas-kapu (Wysoka Brama) az egyetlen hírmondója az egykori városfal hajdani három kapujának. A négyszintes, díszes gótikus pártázatú kaputorony a XIV-XV. században épült. Szent Jakab apostol templomát a XIV század második felében kezdték építeni, ma Lengyelország egyik legszebb téglából épített gótikus temploma. Az 1466. évi toruńi béke határozatával Olsztyn, Warmiával együtt Lengyelországhoz került. A warmiai püspökség Olsztyn környéki részeit a városban székelő káptalani kasztellánus (várnagy) igazgatta. Az 1519-1521-ig tartó háború, melyet a Német Lovagrend robbantott ki, Dél-Warmiát elpusztította. A warmiai káptalan akkori feje a toruńi származású fromborki kanonok, Nikolaus Kopernikusz (lengyelül: Mikołaj Kopernik, latinul: Nicolaus Copernicus), a reneszánsz legnagyobb csillagásza volt. 1516-1519 és 1520-1521-ben töltötte be a káptalani kasztellánus tisztséget, aki lengyeleket telepített le a német lovagok uralma alatt

Polákia Magazin elnémetesedett Warmiában. 1521-ben Kopernikusz vezette az olsztyni kanonoki vár védelmét Hohenzollern Albert, a Német Lovagrend nagymestere seregével szemben. Olsztyn, Warmia és az egész Mazury vidék ezután jogilag ugyan a Királyi Lengyelországhoz tartozott, de 1525-ben lovagrendi nagymesterből lett lengyel hűbéres. Hohenzollern Albert, porosz herceg hatalma alatt maradt. Az 1709-1712 közötti járvány a város lakosságát csaknem teljesen elpusztította. Az olsztyni káptalan támogatásának köszönhetően a XVIII. században sikerült helyreállítani a város helyzetét. Lengyelország 1772. évi első felosztásakor Warmia a Porosz Királysághoz került. 1807-ben Olsztynba látogatott a francia császár. A napóleoni háborúk után a poroszok önkormányzati tartományt hoztak létre és 1818-ban megalapították az olsztyni járást. Az olsztyni Dom Polski (Lengyel ház) a porosz időkben, egészen 1939-ig az itteni lengyelek szervezeteinek székháza, kulturális központja volt. Az első világháború után, 1920-ban a hovatartozás ügyében Warmiában is népszavazást tartottak, de a lengyel lakosok az egyenlőtlen harcban alulmaradtak, és Olsztynt Warmiával együtt Kelet-Poroszország részeként Németországhoz csatolták. 1945. január 22-én Olsztynt elfoglalta a Vörös Hadsereg, néhány napi megszállás után az orosz katonák felgyújtották a várost, az épületek mintegy 40%-a elpusztult. Az ipar és a gazdaság lassan magához tért. Az igazi fellendülést azonban a gumiabroncs gyár létesítése hozta 1967-ben. A város képe gyökeresen megváltozott. Áttörést jelentett a politikai életben a Szolidaritás szakszervezet (lengyelül NSZZ „Solidarność”) megalakulása. A rendkívüli állapot alatt a városban aktív ellenállás volt tapasztalható. 1989 után területi önkormányzat alakult, az első demokratikusan választott vajdasági és városi vezetéssel. A Łyna által leírt kanyarban emelkedő vöröstéglából emelt, oromzatos káptalani várat a XIV. század második felében gótikus stílusban építették. A XVI. században átépítették, délkeleti szárnya pedig csak 1756-1758-ban készült el. A vár Óváros felé néző homlokzatát az Óváros falövezete is védte. Az erőd négyoldalas, szerény méretű épület, melynek északi szárnyán találhatók a lakosztályok, a déli oldalán pedig a szolgálati helyiségek. A várban, napjainkban a Warmia és Mazuria Helytörténeti Múzeuma működik. A vár tövében Kopernikusz szobra található.

Az egykori városfalak értékes maradványa a Magas-kapu (Wysoka Brama). A belvárosban sétálva számos szép műemlékkel találkoztunk. A hajdani szűk főtéren (Rynek) a XIII. században épült fel a Régi Városháza (Stary Ratusz). A nagy tömegű, holland reneszánsz stílusban épített, oromzatos tornyos városháza a XIX-XX. század fordulóján, 1912-16 között épült egy újabb főtéren. Az olsztyni piactéren álló gótikus stílusú, hatalmas, hétszintes, vakárkádokkal díszített homlokzati tornyos Szt. Jakab-katedrális (Katedra św Jakuba) feltehetően 1380-1445 között épült, tornya 15821596 között, hálóboltozata a XVI. században készült. A templom háromhajós, csarnok típusú.A toronyhoz csatlakozó Olchowski-kápolna a XVIII. század elején épült. A XX. század eleji porosz, szecessziós és eklektikus építészet szép példái az óvároson kívül találhatók. 6. nap: július 17. Olsztyn – Grunwald – Stębark – Ostróda – Olsztyn 144 km A nap fő nevezetessége Grunwald (németül Grünfelde) volt. A falu Észak-Lengyelországban, a Warmia-Mazúriai Vajdaságban, Ostróda megyében, Grunwald községben fekszik. A falu Olsztynek városától 13 km-re délnyugatra található. Bár a község központja Gierzwałd falu, a község névadója történelmi jelentősége miatt mégis Grunwald. A falu lengyel neve a német Grünwald név átvétele, amely „zöld erdőt” jelent. Ugyanez a jelentése a litván névnek is. A német Grünfelde név magyar jelentése „zöld mező”. A lengyel nép és a német lovagrendek összecsapása a 15. században érte el tetőpontját, amikor a békeszerető Jagello végső leszámoló csatára kényszerült a keresztes lovagokkal. 1410. július 15-én Stębark (Tannenberg), Faulen (Ułnowo), Grunwald, Łodwigowo (Ludwigsdorf) és a Lubień-tó közötti területen zajlott a grünwaldi csata vagy tannenbergi csata (lengyelül Bitwa pod Grunwaldem), amelynek során a Lengyelország és Litvánia egyesült erővel aratott győzelmet a Német Lovagrend hadai fölött, amely terjeszkedésével már közel másfél évszázada fenyegette a két államot, továbbá más országokat is, mint az orosz fejedelemségeket. Az ütközet az 1409–11-es lengyel–litván– lovagrendi háború keretében zajlott és a lengyellitván szövetséges hadak győzelmével zárult. A 29


30

Polákia Magazin

grünwaldi ütközet a középkor egyik legnagyobb és legvéresebb ütközete, egyes források szerint majdnem negyvenezren haltak meg a harcokban. A győzelem következtében a németek ereje megtört, és ez véget vetett terjeszkedésének, az ún. Drang nach Osten-nek. A csatatéren számos más nép is összeütközött. A szövetséges sereg egy bizonyos hányada nem csak lengyel és litván katonákból tevődött össze, rengeteg orosz is harcolt a csatában. A más nemzetiségű hadak némelyikét saját uralkodójuk vezette. A litvánok tatár lovassága élén Jalal ad-Din, az Arany Horda majdani kánja állt, addig a lengyel had soraiban harcoló moldvaiakat Sándor fejedelem (Alexandru cel Bun) vezérelte. Számos nemzetiség részese volt a híres győzelemnek, de nem lehet csak az egyiküknek tulajdonítani a sikert, valójában a közösen nyerték meg a küzdelmet. A csatát Jan Długosz is megörökíti krónikájában. Sienkiewicz regényéből készült Keresztesek (Kryzaczy; 1960) című lengyel játékfilm Lengyelországban és hazánkban is nagy sikert aratott. A forgatókönyvet – Henryk Sienkiewicz

Kereszteslovagok című regénye nyomán – maga Aleksander Ford írta, közösen Leon Kruczkowskival. A film zenéjét Kazimierz Serocki szerezte. Operatőr: Mieczyslaw Jahoda, a film rendezője. Aleksander Ford. Szereplők: Urszula Modrzynska, Grazyna Staniszewska, Andrzej Szalawski, Henryk Borowski, Aleksander Fogiel, Mieczyslaw Kalenik. A győztesek ugyanakkor a lovagrendi székhelyet a Marienburgot (Máriavár) nem tudták bevenni, egyfelől azért, mert a győzelmüket áldomással ünnepelték, másrészt annyira kimerültek, hogy pihenőt kellett tartaniuk. Az sem kizárt, hogy hasonlóan a német lovagokéhoz, ők is jelentős létszámú veszteséget szenvedtek az emberanyagban, s a sorok rendezése is időt vett el, ami még gátolta a tovább haladást. A falutól 2 km-re fekvő egykori csatamező helyén 1960-ban, az ütközet 550. évfordulóján emlékmúzeumot és emlékparkot létesítettek. Az emlékpark közepén egy dombon monumentális, Jagelló Ulászló harcosai arcával díszített 8 m magas gránitoszlop áll (Jerzy Bandura és Witold 31


Cęckiewicz műve), körülötte 30 m magas szimbolikus zászlóoszlop a lovagrend ellen küzdő három nép: a lengyel, litván és az orosz zászlaját jelképezi. Mellette látható az amfiteátrum, egy kőlapokból kirakott térkép a csapatok elhelyezkedéséről, illetve a Grunwaldi Csata Múzeuma. Az emlékmű közelében található az 1415-ben épült kápolna romja, egy emlékkő, amelyet 1901-ben a németek a Német Lovagrend csapatait vezető Ulrich von Jungingen nagymester emlékére emeltek, valamint az 1939-ben a németek által lerombolt Krakkói Grunwaldi Emlékmű maradványa. Az emlékpark jelentős turisztikai látnivaló, a turizmus igényeit boltok, emléktárgyárusok, étterem elégítik ki. Minden év júliusában itt rendezik meg a grünwaldi csatát felidéző történelmi emlékjátékokat, amely egyben a Nemzetközi Lovag Társaság találkozója. Az emlékműtől 700 m-re délnyugatra 5 m magas halom jelzi, hogy itt állt Jagelló Ulászló király a csata kezdetén, míg 700 m-rel nyugatra, a Jagelló kövének nevezett bevágásban állt a lovagrend 32

által emelt kápolna azon a helyen, ahol Ulrik von Jungingen magymestert halálos kardvágás érte. Ide a németek 1901-ben emlékkövet állítottak. Lengyelországi utazásunk során 2010. július 27én Grunwaldban jártunk, ahol részt vettünk a csata 600. évfordulója alkalmából megrendezett emlékünnepségen. A hatodik centenárium ünnepnapján megrendezett programon 200 ezer néző valamint több mint kétezer lovag vett részt. A reggeli ünnepélyes zászlófelvonáskor már lehetett tudni, hogy kánikulai hőség lesz. Aznap 40 0C hőmérséklet volt, 10 személyt mentők szállítottak a kórházba. A délelőtti programon csak úgy tudtunk részt venni, hogy rendőri felvezetéssel, egy katonai buszt követve jutottunk az emlékmű közelébe. Henryk Jan Kacprzyk, Grunwald polgármestere meghívásával a magyarországi lengyelség képviseletét láttuk el. A reggeli órákban közel tíz kilométeres autósort megelőzve jutottunk az emlékmű közelébe. A magyarországi lengyelek nevében virágot helyeztünk el az emlékmű közelében lévő kápolna romjainál, majd a nagy hőségre való tekintettel elhagytuk az ünnepség

Polákia Magazin

helyszínét. Ekkor még érkeztek a gyalogosok, a parkolási helyhiány miatt közel húsz kilométeres autósor torlódott fel. Az ütközet rekonstrukcióját már nem vártuk meg, meg a tűző napon lehetetlen lett volna tovább tartózkodni. Ennek ellenére nagyszerű élményben volt részünk. Stębark (németül: Tannenberg, azaz „Fenyves hegy”) falu Észak-Lengyelországban, a WarmiaMazúriai Vajdaságban, Ostróda járásban, Grunwald községben. 530 lakosa van. 1410. július 15-én a falutól nem messze zajlott a grünwaldi csata vagy más néven első tannenbergi csata, amelynek során Lengyelország és Litvánia egyesült erővel aratott győzelmet a Német Lovagrend hadai fölött. A győzelem következtében a németek ereje megtört, és ez véget vetett terjeszkedésüknek. 1914-ben, az I. világháború alatt szintén a falu mellett vívták a második tannenbergi csatát, amelynek során Paul von Hindenburg vezetésével Németország fontos győzelmet aratott az Orosz Birodalom felett. A Grunwaldban átélt kánikula miatt átautóztunk Ostródába, amely a Drwęckie-tó partján fekszik, és egyben az ostródai-elblągi tóvidék déli

centruma, az Iławai-tóvidék idegenforgalmi és vízi sportközpontja. Csatornák és folyók sorozata kapcsolja össze a szomszédos tavakkal. 1807-ben rövid ideig Ostródában volt Napóleon főhadiszállása. Az 1945-ben a földdel egyenlővé tett óvárosi negyedben a 1302-ben emelt keresztes lovagvár helyreállított épülettömbje látható. A XIV. században emelt, tűzvész pusztította, 1580ban és 1740-ben helyreállított evangélikus templom értékes műemlék 7. nap: július 18. Olsztyn – Barczewo – Biskupiec – Reszel – Święta Lipka – Kętrzyn – Gierłoż – Giżycko 168 km Szakadó esőben hagytuk el Olsztynt. A következő megállónk a Pisa Warmińska folyó partján fekvő Barczewo volt. Erre is építik az új utat. 1364. július 4-én kapta meg a városi jogokat Jan II Stryprock warmiai püspöktől. A várost négyszögletes, centrális piactérrel tervezték megépíteni. A Rynek északkeleti részén található a XIV. századi eredetű 33


gótikus Szent Anna-plébániatemplom (kościół farny pw. św. Anny), boltozata a XVI. századból vakó. A tér délkeleti részén a ferencesek Szent András-temploma (Kościół św. Andrzeja Apostoła) áll, Szent Antal-kápolnájában Báthory István lengyel király unokaöccsei, somlyai Báthory András (1566–1599) és Boldizsár (1555–1594) érsek szép késő gótikus síremléke található (Wilhelm van den Blocke műve, 1598-ból). A kápolnát Báthory András alapította maga és testvére, Boldizsár számára, mert azt hitte, hogy hamvai itt fognak nyugodni. A plébániatemplomtól északra épület meg a püspökvár, melyben a Warmiai Hercegség egyik őrgrófja lakott. 1772-ben, Lengyelország első felosztása során a város Poroszországhoz, 1871ben pedig az egyesült Németországhoz került. A neogótikus stílusú városháza a XIX. században épült. 1945. január 31-én a várost a szovjet csapatok foglalták el. A lengyel közigazgatás létrejöttét követően a német lakosságot kitoloncolták. A német történelmi Wartembork nevet 1946. szeptember 15-én Nowowiejska névre, 1946ban Nowowiejskre, végül Walenty Barczewski 34

atya emlékére Barczewora változtatták. A város szülötte Feliks Nowowiejski (1877-1946), a Maria Stanisława Konopnicka által írt Rota című hazafias lengyel himnusz zeneszerzője. Családi házában ma kis múzeum működik. Biskupiec a Dymer folyó mellett fekvő helyi ipari központ és rekreációs központ. A város Warmia délkeleti részén található. Várát eredetileg fából építették, majd téglából megújították. A vár első említése 1389-ből való, a Varsó-Königsberg útvonal védelmére épült. A várkastély a tizenhároméves háború idejére már elpusztult. A városi jogokat 1395. október 17-én Henryk Sorbom püspök adományozta Biskupiecnek. A várost több katasztrófa, tűz és pusztítás érte. A XVIII. század elején pestisjárvány tombolt a városban. A hatéves háború (1756-1763) idején a poroszok és az oroszok dúlják. A reformáció előtt Biskupiec a tizennégy érsekség egyikének székhelye volt warmiai kerületben. 1772-ben, Lengyelország első felosztásakor Poroszországhoz került. 1807-ben és 1812-ben (májusban és júniusban) Moszkva felé vonuló francia csapatok állomásoztak a városban.

Polákia Magazin

Napóleon bukása után az oroszok rövid időre elfoglalták a várost. 1872-1975 között járási székhely volt. 1899-ben helyőrség létesült Biskupiecben. Az 1920-ban megtartott népszavazást követően számos lengyel szervezet alakult. A második világháború idején hadifogolytábor létesült a környékén. Fő látnivalója a középkori eredetű Keresztelő Szent János-templom. Újabb állomásunk Reszel (németül: Rößel, korábban: Rössel, poroszul: Rēslis) volt. 1241ben a keresztes lovagok elfoglalták a porosz Bart törzs várát, amit ebben az időben óporosz nyelven Reszelnek neveztek. 1215-ben III. Ince pápa Kulmban (Chełmno) püspökséget alapít, amelynek élére a Valdemár által küldött Keresztély ciszter barátot nevezi ki, aki a kolbatzi kolostorból érkezett. Az új püspökséghez hozzácsatolták az újonnan megtért Sarvabuno porosz nemzetségfő földjét. Mazóviai Konrád herceg 1226-ban behívta az Erdélyből elkergetett Német Lovagrendet, hogy térítse meg a poroszokat, s nem utolsó sorban hódítsa meg számára a területeiket. Ehhez rendelkezésükre bocsátotta Kulm vidékét

a püspökséggel együtt. 1233-ban indult meg a poroszok leigázása és erőszakos megtérítése, amikor Hermann von Balk sereggel tért vissza Németország központi részéről. Mikor a rend hatalma már Livóniára is kiterjedt, megpróbálkozott Északnyugat-Oroszország meghódításával, de vereséget szenvedett (Csúd-tavi csata). Ekkor tört ki az első porosz felkelés (1242-1253) amit csak a lengyelek segítségével tudtak leverni a lovagok. A durbeni csatavesztés után a poroszok másodjára lázadtak fel (második porosz felkelés 1260-1274), de a folyamatosan érkező német és cseh keresztes hadak ellen a poroszok nem tudták felvenni a harcot, és elbuktak. 1283-ban, Suduva leigázása után befejeződött Poroszország alávetése. Reszelben a régi porosz vár elpusztítását követően őrtorony épült. A poroszok a felkelés idején elfoglalták a várat, és öt éven át birtokolták azt. 1247-ben ismét elfoglalták a keresztes lovagok. A keresztesek megerősítették a várat, amely 1261-ig tartott. A második porosz felkelés idején a keresztesek Braniewoba vonultak vissza. A porosz felkelés 1273-ban összeomlott. IV. 35


36

Polákia Magazin Ince pápa már 1243-ban megszüntette a porosz püspökséget. A sorozatos rajtaütések és litván támadások miatt a terület a warmiai püspöké lett, és a dokumentumokban „castrum Ressel” néven említik. Reszel – a warmiai káptalan és a püspök jóvoltából – 1337-ben kapta meg a városi jogokat. 1372-ben megkezdődött a városfal és a három kapu építése. Reszel az 1410. évi grünwaldi csata után Jagelló Ulászló uralma alá került, de rövid idő múlva újra a lovagrendé lett. 1440-ben Reszel alapítója volt a Kwidzynben létrehozott Porosz Szövetségnek. Egy évvel később a lovagrendi seregek elfoglalták, és 1462-ig a warmiai püspököknek hagyták. A tizenhárom éves háború után Warmia a lengyel király fennhatósága alá került és Reszel lengyel határváros lett. Łukasz Watzenrode (1447-1512, Kopernikusz nagybátyja) warmiai püspök 1505ben kezdte meg a város megerősítését. A város lakói 1655-ben megváltották magukat. A reszeli várkastély Ignacy Krasicki warmiai püspök rezidenciájának egyike volt. Reszel Lengyelország első felosztását követően porosz uralom alá került. A várkastélyt börtönné és gabona- és alkoholraktárrá alakították át. 1806 és 1807 során két tűzvész is csaknem az egész várost pusztította. A várost újjáépítették, a városfalakat lebontották, a vár az evangélikus közössé kezére került. 1811. augusztus 21-én került sor Reszelben az utolsó boszorkányégetésre. Az áldozat Barbara Zdunk (1769-1811) volt. Nemcsak boszorkánysággal, de gyújtogatással vádolták, mert 1807-ben a vár leégett, melynek oka mai napig még tisztázatlan. A vár és a történelmi épületek rekonstrukcióját 1956-ban kezdték meg, és a vár felújítására az 1976-1985 közötti időszakban került sor. Fő látnivalója a warmiai püspökök négyzet alakú gótikus várkastélya, amely 1350-1401 között épült. Többszöri kiégést követően 1931-ben újjáépítették, tornyaiban múzeum létesült. 1976-1985 között felújították. A középkori eredetű Szent Péter és Pál-templom építése 1348-ban kezdődött, 1402ben írott források említik. 1774-ben súlyos tűzvész sújtotta, 1806-ban újabb tűz emésztette. A XIX. századi klasszicista Városháza és a középkori eredetű és többször átépített plébánia szép építészeti emlékek. Święta Lipka a lengyelországi Szűz Mária kultusz egyik legfontosabb szentélye. Homlokzata éppen felújítás alatt állt. A város neve „szent hársfát” jelent. A legenda egy csodatévő Szűz Mária-szoborról szól, melyet egy rab 1300-ban

hársfából faragott, majd kiakasztotta az út mellett álló hársfára. 1320-ban e köré építették a Szűz Mária-szobrot tartalmazó kápolnát, mely később, a reformáció idején elpusztult. A Mazúriába látogató turisták Mária kegyhelyet találnak itt, a számos zarándok után „Észak Częstochowa” néven emlegetik. A terület a porosz hercegséghez tartozott, s a XVI. században a szobrot és a kápolnát elpusztították az akkor Poproszországhoz tartozó vidéket uraló protestánsok. 1619-ben egy ideiglenes kápolna épült itt. 1687-1693 között már egy igazi templomot emeltek a jezsuitáknak. Az ellenreformáció idején Święta Lipka katolikus hídfőállás volt a protestáns porosz hercegségben. A templom két korábbi (1400 és 1619 körüli) kápolna helyén, Stefan Sadorski (1581-1640) királyi miniszter kezdeményezésére épült. A kápolnafolyosóval körülvett barokk jezsuita kolostor és a csodálatos, kéttornyú homlokzatú templom értékes látnivaló. A templom Georg Ertly vilnói építész tervei szerint, 1687-93 között épült olasz barokk stílusban. A kerengő és a külső kápolnák 1694-1708 közöttiek. 1729-ben készült el a harangtorony. A templombelsőben 1640 körül keletkezett Szűz Mária kép van. A főoltárt 1712ben készítették, oltárképét B. Pens flamand festő festette. Orgonáját a królewieci (königsbergi) Johann Mosengel készítette. Az orgonaülésen mozgó faragott figurák láthatók. Kovácsmesterség remeke a szép mintázatú barokk kapu. Továbbhaladva Kętrzynbe érkeztünk, amely az egykori porosz Bart törzs földjén fekszik. A keresztes lovagok betörései során számos vár elpusztult, az itt lakók felvették a keresztséget. A pogány poroszokat legyilkolták, a falvaikat és kastélyaikat felgyújtották. 1329-ben a keresztesek építettek őrtornyot a pruszok Rast nevű települése mellett. Közelében már 1330-ban hozzákezdtek a Szent Katalin-templom építéséhez, melyet a XIX. század során bontottak el. Az Olgierd és Kiejstut vezette litván seregekkel folytatott harcok során 1345-ben az őrhely elpusztult. A Keresztes Lovagrend már 1350-ben újjáépítette a telepet, és a XIV. század közepén falakkal körülvett város neve Rastembork (Rastenburg) lett. 1357. november 11én Henning Schindekopf (1330-1370) keresztes lovag városi jogokat adományoz Rastenburgnak. Megépül a Szent György-templom és a keresztesek vára. A várost 13 bástya védte. Megépült a Magasés a Malom-kapu és a Vízi-kapu. A keresztesek idején Kętrzyn (németül: Rastenburg, lengyelül: 37

Lengyelország magyarul Rastembork) a prokurátor (ügyész) székhelye volt. Rastenburg történetében közel 40 prokurátor volt, közülük kettő a későbbiekben betöltötte a nagymesteri tisztséget is. A grunwaldi csata után a rastemburgi prokurátorok közvetlenül a nagymesterek alá tartoztak. A XV. századtól kezdve a Porosz Szövetséghez tartozott, s különösen a XIX. század elején kezdődött el erőszakos németesítése a porosz kereskedők és iparosok letelepedésével. 1454-ben a csatározások következtében a lakosok felgyújtották a várat, és Wolfgang Sauer keresztes prokurátort holtan találták a közeli Malom-tóban. A tizenhároméves háború után Kętrzyn a Porosz Lovagrend határán belül maradt. A Porosz Hercegséget 1525-ben hozta létre Brandenburgi Albert a Német Lovagrend nagymestere. Albert hűségesküt tett II. Zsigmond lengyel királynak, aki megvédte a németekkel szemben. 1942-ben és 1945-ben súlyos bombatámadások érték a várost. A Vörös Hadsereg támadása következtében a vár és az óváros épületei kiégtek. 1945-ben a város Lengyelországhoz került. A lakosok többségét Németországba telepítették. Kezdetben a város megtartotta történelmi nevét, melyet 1946. május 7-én – Wojciech Kętrzyński (1838-1918) Mazúria germanizálása ellen küzdő történész nevéből – Kętrzyn névre változtattak. Az egykori keresztesvár a XVII. századból való, s 1965-ben újjáépített formában múzeumként szolgál. A XIV. századi Szent György-templom az egykori városfalhoz tapadva annak egyben erődítménye is volt. 1359-ben az egykori határőrségi építmény helyén épült. A XV-XVI. században építették át, s ma is hálóboltozatos, gótikus jellegű. A XV. század elején épült meg a második torony (harangtorony). A Szent György templommal szemközti Szent János-templom a régi temetőkápolna, Nagy Iskola céljai építették át, egykor lengyel templomként is szolgált. A Nagy Iskolát Albert herceg alapította 1546-ban. Lengyelországi utunk egyik érdekes látnivalója a Rastemborktól (Kętrzyn vagy Rastenburg) 6 km-re levő Siercze és a Moj-tavak környéki erdőségben, a második világháború idején Gierłożban felépített Hitler főhadiszállás (Kwatera Hitlera; Wolf ’s Lair = Farkastanya) volt. Ez volt 1941-1944 között Adolf Hitler főhadiszállása. A bunkerkomplexumot még a levegőből sem lehetett észrevenni. Az álcázás következtében még a szövetségesek felderítő repülőgépei sem tudták felfedezni. Maguk a németek robbantották fel a Vörös Hadsereg 38

közeledtére. Ma katonai múzeum. A kibontakozó Hitler-ellenes katonatiszti összeesküvés vezetői Claus Philipp Maria Schenk von Stauffenberg (1907–1944) vezérkari tiszttel az élén 1944. július 20-án sikertelen bombamerényletet hajtottak itt végre a Führer ellen. Az összeesküvés, amennyire ez megítélhető, nem rendelkezett egységes politikai programmal, az uralkodó körök különböző csoportjai voltak benne képviselve. Stauffenberget a Hitler elleni merénylet és a sikeres hatalomváltás után magas poszt várta volna az új kormányban. Július 20-án ő vitte be és helyezte el a bombát Hitler főhadiszállására. A bomba Adolf Hitler főhadiszállásán, alig két méterre robbant a Führertől és a Wehrmacht legfontosabb vezetőitől. Ezzel életbe lépett a Valkür Hadművelet, amellyel vezérkari tisztek egy csoportja átvette volna a hatalmat. A Führer elképesztő véletlenek következtében csak enyhe sérülést szenvedett. Ezek után az ezredes által vezetett ellenállási mozgalom megbukott. A sikertelen merénylet után Claus von Stauffenberg ezredes letartóztatták, majd Berlinben három társával együtt kivégezték a „Bendler-block”ban, a Wehrmacht-főparancsnokság udvarán. A merényletet követő megtorló akciókban több mint 5.000 embert tartóztattak le és 200-at ki is végeztek. A Hitler ellen 1944 júniusában elkövetett merénylet majdnem egy évvel lerövidíthette volna a II. világháborút, százezrek életét mentve meg, ám a terv eleve kudarcra volt ítélve A nap végállomása a Nagy-tavak vidékének fő központja, Giżycko (németül: Lötzen, régebben lengyelül: Łuczany, Lec, porposzul: Lēcai) volt. A város festői környezetben fekszik, értékes történelmi múlttal rendelkezik. A város nyugati részében, a Giżycko-csatorna partján, ami a Niegocin- és Mamry-tavat kapcsolja össze, a XIVXVI. századi volt keresztes vár erősen lepusztult építménye látható. A városka templomát a neves német építész, Karl Friedrich Schinkel (1781– 1841) tervezte. Távolabb, a városon túl emelkedik a poroszok által 1844-ben épített, volt Boyenerődítmény, valamint a Piękna Góra üdülőtelep. A Niegocin-tó partján fürdőhely található. A 26 km2-es, 40 m mély Niegocin-tó partján fekszik, a 104 km2-es, 44 m mély Mamrytó (Lengyelország második legnagyobb tava) szomszédságában. A 15 ezer évvel ezelőtti emberi tevékenység nyomaira a Popówka Mała tó környékén bukkantak. A késő bronzkor és a vaskor

Polákia Magazin idején már számos település található a környéken, melyek a tavak közelében vagy azok szigeteire épültek. Giżycko első ismert lakói a pruszok voltak. A terület első írásos említése a II. századból való. Tacitus és Alexandriai Ptolemaiosz említést tesznek a galindok, sudinok és bartok balti-prusz törzseiről, melyek nagyobb települései a borostyánkő útvonal mellett feküdtek. Miután a Német Lovagrend 1277-1283 között elfoglalta a pruszok földjét, 1340-ben erődített települést hozva létre fa-, majd kővárat emelt a Niegocin és Kisajno tavak közötti földszoroson, melyet Lötzennek neveztek el. A keresztesek kegyetlenül pusztították az akkor még pogány pruszokat. Ezt követően német földekről érkezett telepesek népesítették be a környékét. 1525-ben a protestánssá váló rendi mester Brandenburgi Albert hűséget tett a lengyel királynak és létrehozta a Porosz Hercegséget. Lötzen lett a székhelye a hercegi elöljáróságnak, ahol 1612. május 16-án Johann Siegmund Hohenzollern (1572–1619) brandenburgi választófejedelem gyűlést tart. 1612. május 26-án a város címert és pecsétet kapott, Lötzen első polgármestere Paweł Rudzki lett. A svéd Özönvíz idején lengyel és tatár seregek támadtak rá. 1657-ben a tatárok dúlták fel és csak a vár, városháza és a templom élte túl a pusztítást. A város gyakorlatilag megszűnt létezni. Lötzen volt a legszegényebb város Poroszországban. 1710-ben pestis járvány dúl, melyben a városi lakosság szinte teljesen elpusztult. Lötzen 18071812 között az orosz és a napoleoni seregek átvonulásának útvonalába esett. 1807-től lengyel ulánusok állomásoztak a városban. Józef Zajączek (1752-1826) és Jan Henryk Dąbrowski (1755-1818) tábornokok hadtestei állomásoztak benne. 1822-ben hatalmas tűzvész pusztított a városban. 1845-ben Frigyes Vilmos porosz király tett látogatást a városban. 1843-1852 között Leopold Hermann Ludwig von Boyen, porosz tábornagy és hadügyminiszter kezdeményezésére a város határában felépítették az erődöt. 18541857 között megépültek a Mazúri Nagy Tavakat összekötő csatornák, lehetővé téve a hajózást. Javult az úthálózat minősége, vasúti kapcsolatok létesültek. Javult az oktatásügy. A francia-porosz háborúk és 1871-ben Német Császárság létrejötte jelentős változásokat eredményezett. Az I. világháború idején Lötzent kétszer támadták meg az orosz csapatok. Boyen erőd ellenállt az orosz támadásoknak. 1914 ősze és 1915 tele között, a

Mazúri Nagy Tavaknál folytatott csaták idején itt volt Paul von Hindenburg főhadiszállása. 1915. február 13-án, az orosz csapatok elvonulását követően, II. Vilmos császár is járt itt. A két világháború közötti időszakban Lötzen divatos üdülőhellyé vált. 1939. szeptember 1-jén a helyi német helyőrség csapatai megindultak a lengyel Narew vonalak felé. 1941-1944 között a város a Reinhard Gehlen ezredes (a háború után Németországi Szövetségi Köztársaság hírszerző szolgálatának alapítója) vezette úgynevezett „Osttruppen” székhelye volt. A II. Világháborút követően az amerikai Védelmi Minisztérium titokban számos vezető német és olasz tudóst, valamint hírszerző szakembert hozatott az Egyesült Államokba Dél-Amerikán keresztül, s részben a Vatikán segítségével. A Project Paperclip nevet viselő program keretében került Reinhard Gehlen tábornok Amerikába, aki Hitler Szovjetunióval foglalkozó hírszerzőszolgálatát irányította. Gehlen Washingtonban gyakran találkozott Truman elnökkel, valamint William Donovan tábornokkal, aki akkor az OSS (az Office of Strategic Services-nek) az igazgatója volt. De szoros kapcsolatot tartott Gehlen Allen Dullessal is, aki később a CIA élére került. 1946ban létrejött a Central Intelligence Group, amelyet 1947-ben átkereszteltek Central Intelligence Agency-nek, vagyis létrejött a CIA. Reinhard Gehlen német tábornoknak kulcsszerepe volt az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának a létrehozásában is. Az a törvény, amely ezt az intézményt létrehozta, az 1947-es National Security Act, a későbbiek folyamán fontos szerepet játszott abban, hogy a kormányzat számos illegális tevékenységét a nemzetbiztonságra hivatkozva titokban tarthassák, és zavartalanul folytathassák. 1944 decemberének végén érte az első szovjet légitámadás. A tó felől, a jégen keresztül lefolytatott szovjet támadás annyira meglepte a németeket, hogy azok megadták magukat. Négy egymást követő hónapon keresztül értelmetlenül megsemmisült és az oroszok és fosztogatók kirabolták a várost. 1945. május 20-án a szovjetek felállították a lengyel közigazgatást. A lengyel telepesek első csoportjai 1945. február 5-én érkeztek Białystokból. Később egyre nagyobb számban érkeztek a szovjetek által elfoglalt vilniusi és a Szovjetunióba bekebelezett egykori lengyel területekről is. A németeket kitelepítették az Oderán túlra, akik nem akarták elhagyni otthonaikat, lengyel neveket vettek fel. 39

Lengyelország magyarul Ebben az időben a Mazúri területekről németek csoportjai települtek ki Németországba. A város végül is 1946. március 4-én kapta – Gustaw Herman Marcin Gizewiusz, Gisevius (1810–1848) lengyel költő, néprajzkutató, újságíró és kiadó, nemzeti-társadalmi és politikai aktivista után – a Giżycko nevet. 8. nap: július 19. Giżycko – Olecko – Bakałarzewo – Suwałki-Zglini – Suwałki – Wigry – Augustów – Białystok – Tykocin – Góra Strękowa – Wizna – Piątnica – Łomża 364 km Olecko a Lega folyó mellett egy nagy tó partján, a Mazúri tóvidék keleti szélén fekszik. A terület változatos felszínét a jégkorszak gleccserei alakították ki. A város környéki mélyedéseket számos tó töltötte ki. A település észak-nyugati részén a Puszcza Borecka erdőrengetegei terülnek el sajános növény- és állatvilágot alkotva. A Mazúri és az Olecki Földön az ember legkorábbin nyomai i.e. 11 ezer évesek, a paleolit korból valók. Olecko környékén a legtöbb települést Albrecht Hohenzollern (1490-1568), a Német Lovagrend nagymestere, porosz herceg alkapította a XVI. század elején. Az alapító okiratot 1560. január 1én adták ki. Német történészek szerint Albrecht Hohenzollern és Zsigmond Ágost (Zygmunt August) lengyel király találkozójára az itteni vadászkastélyban került sor. Az első világháború idején nagy csaták zajlottak a város környékén. Az 1920. évi népszavazást követően Németországhoz került. 1945. január 21-én a szovjet hadsereg foglalja el, a város 80 %-ban elpusztult. A kilakoltatott német lakosok helyére lengyel telepesek érkeztek. A XVI-XIX. századi város műemlékei közül figyelmet érdemel a szabálytalan trapénz alakú 255 × 215 x 228 × 225 m méretű Rynek, amely Európa egyik legnagyobb piactere. A régi várkomplexum már az óporosz időkben fennállt. A Német Lovagrend idején vadászkastély épült itt. A XVIII. században a várkastély romlásnak indult, 1822-ben teljesen leégett. A XIX. században a várromot eltakarították, és a helyén 1897-ben felépítették a neogótikus járási elöljáróság épületét. Ezt követően értünk a Podlaskie Vajdaság területére. A tartomány Lengyelország „zöld tüdeje”. A Biala-folyó mellett fekszik a térség központja, Bialystok. A vajdaság területén négy 40

nemzeti park (Bialowieza Nemzeti Park) található. Területének 40 %-a természetvédelmi oltalom alatt áll. Bakałarzewo a Nyugat-suwalki Tóvidéken található, a Rospuda folyó mellett fekszik. Első említése 1514-ből való, Öreg Zsigmond (Zygmunt Stary) lengyel király Mikołaj Michnowicz királyi irnok részére kiadott egyik adománylevelével kapcsolatos. A település neve Mikołaj „bakałarz” (tanító) nevéből származik. A lengyel, orosz és belorusz határok közelében fekvő Suwałkit a közeli Wigry-tó melletti kamealduli szerzeterend alapította. 1688-ban említik először. 1710-ben a kamelduli szerzetesek vásárjogot kérnek. 1715-ben a kamelduliak várossá nyilvánítják Suwałkit, 1720. március 20-án Szász II Ágost (August Sas II) lengyel király városi jogokat ad Suwałkinak. 1795-ben a várost porosz csapatok foglalták el. 1807-ben a Varsó Hercegséghez került. 1816-ban alakult meg a Suwałki székhelyű augustowi vajdaság. 1866-ban Suwałki a suwalski gubernátorság székhelye lett. 1919. augusztus 24-én lengyel csapatok vonulnak be a városba. Suwałki a Lengyel Köztársaság határa lett. 1940-ben Suwałki a Német Birodalomhoz került. A németek a helyi értelmiséget betbörtönzik. 1941-ben a németek felállítják a “Stalag I F Sudauen” hadifogolytábort. 1944. október 23-án a német csapatok elhagyják a várost, Suwałkiba bevonulnak a 3. Belorusz Front csapatai. 1945-ben járási, 1975-ben vajdasági székhely lett. 1999-ben elveszti vajdasági város rangját és járási jogú város lesz. 1842-ben itt született Maria Konopnicka (18421910) költőnő, 1849-ben Alfred Wierusz-Kowalski festő (1849 – 1915). 1882-ben itt született Józef Piłsudski marsall második felesége, Aleksandra ze Szczerbińskich Piłsudska, 1915-ben pedig Edward Franciszek Szczepanik (1915–2005) közgazdász és az utolsó lengyel emigráns kormány miniszterelnöke. A város szülötte Andrzej Wajda Oscar-díjas lengyel filmrendező is, aki 1926. március 26-án itt született. Wigryben egy kamelduli kolostor található festői környezetben. A Wigierski Nemzeti Park területén folyik a Czarna Hańcza folyó a Wigry tóba. Karol Wojtyła 1954-ben járt itt először, és a terület szépsége annyira megragadta, hogy 1999-ben a lengyelországi zarándoklata idején visszatért a területre, s két zarándokhelyet is felkeresett a Czarna Hańcza mentén. A kamalduli kolostor a Wigry-tóba benyúló félszigeten található. Az

Polákia Magazin

egykori királyi vadászkastélyt 1667-ben János Kázmér (Jan Kazimierz) lengyel király adta a kamelduli szerzeteseknek. 1671-be tűzvészt követően 1694-ben épültek fel a kolostor épületei Piotr Putini tervei szerint. Mára a kolostor épületét szállodává alakították át. Utunkat folytatva Augustówba értünk, amely nagy üdülő- és vízi sportközpont, az Augustówirengeteg szélén. Három tó veszi körül: a Necko-, Biale és a Sajno-tó. A város fejlődését az 182239 között épített az Augustówi-csatornának köszönheti, amely összekapcsolta a Nyeman és a Visztula vízrendszerét. A XIII. század végén a jelenlegi Augustów területe a jaćwigoké volt, akik 1283-ban vereséget szenvedett a Német Lovagrend lovagjaitól. A jaćwigok bukása után ezek a földek 1422-ig lakatlanok voltak. Ezt követően, a Lengyel Királyság, a Litván Nagyhercegség és a keresztesek között megkötött 1422. évi melnói béke (Pokój melneński) kezdődött be a terület újbóli benépesítése. Augustów alapítása – egy legenda szerint – Zsigmond Ágost és Barbara Radziwiłłówna szerelmének volt köszönhető, és

a király az ő emlékére alapította a várost jelenlegi helyén. Első írásos említése 1496-ból való. 1526ban Jan Radziwiłł vendégfogadót építettett a jelentős kereskedelmi útvonalak kereszteződésében. 1550-ben városfallal vették körül a települést. A város 1557. május 17-én, Zsigmond Ágost lengyel királytól kapta meg a magdeburgi városi jogokat. 1569-ben Augustów a Litván Nagyhercegség területéhez tartozott. A knyszyński előljáróságból leválasztva 1570-ben állították fel a augustowski előljáróságot. A svéd háborúk idején a tatárok perzselik fel. A harmadik északi háború (17001721) idején különböző időben lengyel, svéd, orosz, szász és brandenburgi seregek állomásoztak benne. 1710-ben pestisjárvány pusztította lakóit. 1795ben a poroszok kezére került, 1807-1802 között Napoleon csapatai szállják meg. Az 1815. évi bécsi kongresszus után Augustów a Lengyel Királyság része lett. Az újonnan alapított augustowi vajdaság központja lett. A város klasszicista épületeit Enrico Marconi stílusában építették. 1825-ben kezdték meg az Augustowi-csatorna építését Ignacy Prądzyński tervei szerint. A novemberi felkelés idején súlyos 41


harcok folytak a környéken. A csatorna csak 1839ben épült meg. Az első és második világháború során súlyos pusztulás érte. 1945 júliusában a Vörös Hadsereg, NKVD, SMERSH razziát tartott a környéken, és a lengyel ellenállókat táborokba zárták. A XX. század közepétől a város kedvelt nyári üdülőhely lett. A legrégibb kőépület a főtéren áll, a „Starym Peweksem” (1800-1801), melyben 1812-ben Bonaparte Napoleon is tartózkodott. Augustów keleti, déli és északi részét övezi az Augóstów-rengeteg (Puszcza Augustowska), „Lengyelország Zöld Tüdeje” számos természetvédelmi rezervátummal. Itt játszódtak le az 1831. és 1863. évi felkelés legjelentősebb ütközetei; a hitleri megszállás idején partizánharcok színhelye volt. A várost érinti az Augustówi-csatorna, amely egykor a Visztula és a Nyemen folyót kötötte össze, lengyel termékeket szállítva a Balti-partra. Az 18221839-ben létesült csatorna Biebrzánál kezdődik, majd az Augustówi-erdő tavainak közvetítésével, 100 km után éri el a fehérorosz Hrodnát. A mérnökök élén a lengyel Ignacy Prądzyński állt, s a 42

csatorna jelenleg műemlék, a vízisportok útvonala. A csatorna szerepel az UNESCO Világörökségi listájára pályázó létesítmények sorában. A terveket plk. ing. Ignacy Prądzyński 1824-ben dolgozta ki Jan Maurycy Hauke (1775-1830) tábornok megbízására, akit hasonló kéréssel keresett meg Konstanty nagyherceg. 1830-ban készült el a csatorna, azonban a novemberi felkelés miatt a befejező munkálatok megszakadtak, ráadásul a fehéroroszok a saját szakaszukon szintén nem fejezték be az építkezést. A munkálatokat 1833ban folytatták és 1838-ban kezdték el használni a csatornát. Utunk során áthaladtunk Podlasie fővárosán, Białystokon is. A legendák szerint Białystok a nevét Gediminas litván herceg után kapta 1320 körül. Történelmi forrásokban 1437-ben említik először. 1661-ben Stefan Czarniecki-nek adták a svédek elleni harcban tanúsított szolgálatai jutalmául. Négy évvel később Alexandra lányának hozományaként a Branicki család tulajdonába került. A XVIII. század második felében Jan Klemens Branicki (1689-1771) nagyhetman, fővezér lett a Białystok környékének

Polákia Magazin

hűbérura. 1749-ben Białystok városi jogokat kapott. Az utolsó lengyel királynak, Poniatowski Szaniszlónak Jan Branicki nővére, Izabella volt a felesége. Lengyelország harmadik felosztása után 1795ben először a Porosz királysághoz tartozott, majd a tilsiti béke után, melyet 1807-ben írtak alá, Oroszországhoz került. A XIX. század folyamán a város a textilipar központjává fejlődött. Az 1905-1906. évi megmozdulásokat 1906-ban cári progrom követte, melynek során a város zsidó lakosságát megtizedelték. I. világháború kitörése után 1915. április 20-án pusztító bombázásnak lett a város kitéve. 1915. augusztus 13-án német katonák jelentek meg Białystokban. A város az Ober Ost megszállási övezetbe tartozott, majd 1918 júliusától Litvánia része lett, Dél-Litvánia fővárosa. 1919. február 19-étől visszatért Lengyelországba. 1920ban, amikor a lengyel–szovjet háborúban a szovjet erők lerohanták, a Julian Marchlewski vezette lengyel forradalmi bizottság parancsnoksága volt itt, mely kísérletet tett a Lengyel Szovjet Szocialista Köztársaság kikiáltására.

1920–1939 között a város ismét a független Lengyelország része volt. 1939. szeptemberben a német hadsereg megszállta Białystokot, de azután átengedte a Szovjetuniónak a titkos MolotovRibbentrop egyezmény értelmében, ekkor a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság kebelezte be. 1941. június 27-én ismét német kézre került, amikor megindult az invázió a Szovjetunió ellen. A mintegy 50-60 ezer fős zsidó lakosságot a białystoki gettóba zárták, és 1941 augusztusában kiirtották. 1943. augusztus 16-án gettófelkelés tört ki a náci megszállók ellen, melyet két napig tartómharcok után elfojtottak. Számos antifasiszta csoport alakult Białystokban a megszállás első heteiben. 1941 után számos lengyel-orosz partizánbrigád harcolt a megszállókkal a várost körülvevő erőkben. Białystok a Biała patak partján fekszik. Főleg a XIX. századi részleteket őrző modernizálódó város. A XVIII. században kialakult főtéren, a Ryneken áll az 1745-1761 között emelt – a második világháború után rekonstruált – tornyos barokk városháza, melyben vajdasági múzeum működik. Az 1846-ban emelt klasszicista stílusú 43


44

Polákia Magazin

ortodox Szent Miklós-templom (Kościół św Mikołaja) freksói a XX. század első feléből valók. A Szent Rókus-templomot (Kościół św Rocha) 1927 és 1946 között, Oskar Sosnkowski tervei alapján építették vasbetonból. Az 16171626 között gótikus-reneszánsz stílusban emelt plébániatemplomban (Stary Kościół Farny - Rynek Kościuszki) többek között Branicki nagyhetman síremlélke látható. A kastély melletti neogótikus katedrális (Zespół bazyliki archikatedralnej Wniebowzięcia Najświętszej Maryi Panny) 19001905 között épült. A barokk Branicki-palotát – egykorábbi XV. századi kastély helyén – Tylman van Gameren építette a XVII. században, majd Jan Zygmunt Deybel bővítette ki 1728 és 1758 között. A versailles-i palota szolgált a változtatások mintájául, körülötte pedig egy parkot alakítottak ki. Lengyelország felosztása után I. Sándor cár vette birtokba a kastélyt nyári rezidenciaként. Az épület később a Nemes Kisasszonyok Nevelőintézete lett. A kastély 1920ban a Forradalmi Bizottság székhelye lett. Az épület egy részében a második világháború követően a

város orvosi egyetemének egységeit helyezték el (belső helyiségeit nagymértékben átalakították). A kastély körül franciakert található. A kastéllyal szomszédos, 1755-ben létesült arzenálban jelenleg kiállításokat rendeznek. A város több évszázados történelme, a sok nemzetiség és vallás, kultúra és hagyomány együttléte, a lengyel, belorusz, zsidó, litván és német lakosok találkozása lehetővé tette, hogy a város szülötte, Ludwik Zamnenhof (1859-1917) szemészorvos, filológus megalkossa az univerzális eszperantó nyelvet. Utunkat folytatva a Narew partján fekvő Tykocinba értünk. Tykocin a középkor óta jelentős folyami átkelőhely volt Moszkva és Vilnius felől Poznań és Krakkó irányába, amely 1425-ben kapott városi rangot. 1655-ben a szövetséges hadak ostromolják, Janusz Radziwiłł litván nagyhetmann itt hunyt el. 1656-ban Tykocin és környéke visszatért a Lengyel Királyságba. 1659-ben Stefan Czarnecki, a svédekkel vívott elkeserdett háború hőse kapta meg a lengyel királynak tett szolgálatainak elismeréséül. Később Jan Klemens Branicki lengyel nagyhetman 45

Lengyelország magyarul tulajdonába került át. 1705-ben II. Ágost lengyel király Tykocinban alapítja meg a „Fehér Sas Érdemérmet” a legrégebbi és legnagyobb lengyel kitüntetést. A városka egy 1741-ben bekövetkezett tűzvészt követően újjáépült. Tykocin egykori várának rekonstrukciója jelenleg folyamatban van. A hányatott sors városka misszionáriusok templomát a XVIII. század közepén, a tér keleti oldalán található plébániatemplomot 1750-ben építették. A barokk zsinagóga a XVII-XVIII. századból való. A zsinagógában ma a tykocini múzeum működik. A Piactér közepén áll Lengyelország egyik első emlékműve, melyet 1761-1763 között Stefan Czarniecki hetman (15991665), kiváló hadvezér emlékére emeltek, Pierre Coudray udvari szobrász munkája. A hetman a tykocini járást kapta ajándékul a svéd hadsereg szétzúzásáért a királytól. „Jak Czarniecki do Poznania Po szwedzkim zaborze, Dla ojczyzny ratowania Wrócim się przez morze…”. (Hymn Polski) Góra Strękowa határában – a 64. sz. főút mellett – a második világháború kezdetén lezajlott wiznai csata emlékműve áll a következő felirattal: Przechodniu, powiedz Ojczyźnie, żeśmy walczyli do końca, spełniając swój obowiązek. (Vándor, mondd meg a Hazának, mi végig harcoltunk, teljesítve kötelességünket.) Az út mellett Władysław Raginis (1908-1939) határőr századosnak, a wiznai csata hős parancsnokának síremléke található. Władysław Raginis százados 1970. május 13-án posztumusz megkapta a Háborús Érdemrend Aranykeresztjét (Krzyż Złoty Orderu Wojennego Virtuti Militari) és 2009. szeptember 6-án a Lengyelország Újjászületése Érdemrend Nagykeresztjét (Krzyżem Wielkim Orderu Odrodzenia Polski). Az emlékműtől a Narew medencéje felett emelkedő dombon emlékeztünk a hős lengyel katonákra. A Narewen Wiznánál keltünk át. A város neve az óporosz wizene (rozmarig) vagy a német Wiese(n) (rét) szóból eredhet. Wizna a XI. században Mazóvia (Mazowsze) keleti határánál betörő jaćwingok elleni a stratégiai végvár volt. A Piastok idejében a legtávolabbi hely volt a balti jaćwingok irányában, majdnem pontosan Łomża és Tykocin között a Narew partján. A várat a jaćwingok, a poroszok és a litvánok is gyakran támadták. 46

1379-ben Poroszországgal és Litvániával határos wiski területén székvárosává vált. A Litvániából Krakkóba vezető fontos kereskedelmi útvonalon feküdt. Jagelló Anna (Anna Jagiellonka) és Bona Sforza királynő is tartózkodott benne. A második világháború idején a teljes zsidó lakosságot megsemmisítették. Łomżától észak-keletre, a Wiznai térségében a védelmi harcokra 1939. szeptember 7-10. között került sor. A Wizna környéki heroikus védelmi harcokat a svéd Sabaton zenekar 40:1 című dala örökíti meg. A következő történelmi település Piątnica volt, melynek története a XIV. század végéig nyúlik vissza, amikor megépült itt az első fatemplom. Az 1863. januári felkelés idején a település nagyrészt egyházközségi tulajdonban volt. A felkelés leverését követően a földeket az orosz katonák között osztották szét. Piątnica határában 1865 és az I. világháború között három hatalmas erőd épült a Narew partja közelében. A nap végállomása Łomża volt. A város Lengyelország észak-keleti részén, a Podlasiei vajdaság területén a Narew folyó partján fekszik. 1925. október 28. óta római katolikus egyházmegyei székhely. 1975-1998 között a Łomżai vajdaság és Mazovia keleti részének legjelentősebb székhelye volt. A város 1999. január 1-től a Łomżai járás központja és járási jogú város. 1991. június 5-én II. János Pál pápa látogatott ide. Łomża és észak-kelet Lengyelország legrégebbi műemléke a Szent Mihály és Kerestesző Szent János- plébániatemplom. Az 1504-1525 között épült, gótikus stílusban helyreállított hálóboltozatos templomban a łomżai sztaroszták síremlékei láthatók. A templom hossza 53 m, szélessége 23 m, magassága 19 m. A régi Vásárcsarnok klasszicista stílusú főépülete Alexander-Groff építész által 1822-1823 között épült. A főtéren álló empire városháza 1826-ból való. A helyi sörgyárat 1968ban helyezték üzembe, 2007 óta a dán Royal Unibrew cég tulajdona. 9. nap: július 20. Łomża-Kanarzyce – Ostrołęka – Różan – Pułtusk – Serock – Nowy Dwór Mazowiecki – Varsó 224 km Utunk a Mazóviai Vajdaságban vezetett tovább. Ostrołęka járási jogú város Lengyelországban, a mazóviai vajdaságban, a Narew folyó partján. 1999. óta a Mazóviai Vajdasághoz tartozik, 1975-

Polákia Magazin 1998. között az Ostrołękai Vajdaság fővárosa volt. Jelenleg az Ostrołękai Járás székhelye és járási jogú város. Ostrołęka Lengyelország észak-keleti részén fekszik az észak-mazúriai síkságon a kurp rengeteg szélén. A város területén három folyó folyik keresztül: a Narew, Omulew és a Czeczotka. A város neve: ostre łąki annyit jelent, hogy zord mezők, vagyis olyan területek a folyó mentén, melyeket tavasszal elönti az árvíz. Kb. itt állt az a XI-XII. sz-i földvár (a Narew és Omulew folyók összefolyásánál), amelyből a város keletkezett. Jelenleg már csak egykori földsáncok láthatóak. A mai napig Óvárosnak nevezett rész a földvárnak, az ostrołękai terület első épített emlékének maradványa. A várat 1914-ben Ludwik Sawicki (1893-1983) professzor fedezte fel, állagvédelmi munkálatok során. A földvár tudományos kutatások helye lett. Ennek eredményeképpen 1995-ben elkészült a földvár és a külső vár makettje, mely a „Kurpiowi Kultúra Muzeumában” látható. Ostrołęka neve összekapcsolódik Bem József, „Bem apó” nevével. Az ő állandó jelzője „Ostrołęka véres csillaga”. Részt vett az 1830–31-es lengyel szabadságharcban. 1831 elején, őrnagyként, egy lovasüteg parancsnoka lett. Az ostrołękai csatában tíz ágyú összpontosított tüzével szinte az egész támadó orosz hadsereget feltartóztatta, időt nyerve a lengyel hadtest újrarendeződésére, és bár a vereséget így sem sikerült elkerülni, Jan Skrzynecki tábornok még a csatatéren ezredessé léptette elő. Nevér Petőfi Sándor „Az erdélyi hadsereg” című költeménye is megörökíti. Różan a Mazóviai Vajdaság északi részében, fontos turistaútvonalak mentén helyezkedik el. Több mint hatszáz éves történelemmel büszkélkedhet. 1378-ban kapta meg avárosi jogokat. A Szent Anna-plébániatemplom (Kościół pw. Św. Anny) neogótikus stílusú. A Różant védők második világháborús emlékművét a Plac Obrońców Różana 1991-ben állították fel (Pomnik poświęcony obrońcom ojczyzny wrzesień 1939 r.). Pułtusk a XI-XIII. században Mazóvia határvárosa, püspöki birtok volt. A későbbi századokban kereskedőváros és jezsuita kollégiuma révén jelentős kultúrközpont lett. Történelmi központja a Narwa folyó egyik ága által képzett szigeten fekszik. Piactere az egyik leghosszabb Európában (380 m). A IX-X. században a városban egy régi földvár állt. Utalások szerint a Szent Kereszt dombon valaha egy ősi pogány szentély állt az

akkori telep középpontjában. I Siemowit 1257-ben, városi jogot adott Pułtusknak, melyet többször is megerősítettek. Pułtusk ebben az időben Varsó és Płock után Mazóvia harmadik legnagyobb, városfalakkal övezett városa volt. A XIII-XVIII. században Pułtusk a płocki püspökök tulajdona volt, akik a pułtuski várban laktak. A XV. század első felében a városban felépült a társaskáptalani templom. 1530-ban itt nyílt meg Mazóvia első nyomdája. 1566-tól a jezsuiták telepedtek le, a XVI. század első felétől megnyílt jezsuita iskolában jött létre az első népszínház. 1568-ban Jan Kochanowski költő járt itt. A híres jezsuita iskola tanárai voltak többek között: m.in. ks. Piotr Skarga, Andrzej Bobola és Jakub Wujek, valamint Wojciech Slaski. Jerzy Ossoliński kancellár, Báthory András warmiai püspök, Maciej Kazimierz Sarbiewski költő pedig az iskola diákja volt. 1590-ben a pułtuski várban vendégeskedett Waza III. Zsigmond lengyel király. A nagy északi háborúk idején XII. Károly svéd király 1703-ban Pułtusk alatti lovassági csatában a leverte a kétszerte erősebb szász sereget. Napóleon 1806-ban és 1812-ben kétszer is a város vendége volt. 1806-ban itt került sor a napoleoni francia seregek és az orosz csapatok közötti csatára, amelyet a párzsi diadalív (Arc de Triomphe) is megörökít. Az 1806. december 26-i csatájára Leontyij Leontyjevics Bennigsen herceg körülbelül 40 000–45 000-es serege (128 ágyúval) és Jean Lannes marsall 20.000 francia katonája között került sor. A csata eldöntetlenül ért véget, az oroszok visszavonultak. Az ütközet ugyanazon a napon zajlott le, mint a golymini csata. A pillanatnyi fegyvernyugvás nem tartott sokáig. 1807. február 8-án a két hadsereg a vérzivataros eylaui csatában ütközött meg egymással. A városban a napóleoni idők emléke az egykori invalidus-ház, ebben volt 1806-ban – az oroszokkal folytatott harcok idején – a Napoleon császár vezérkarának székhelye. 1868. január 30-án a közelben ért földet egy meteorit, melyet később pułtuski meteorit néven neveztek el. Darabjai a londi British Museumban, valamint a Lengyel Tudományos Akadémia Varsói Földtani Múzeumában láthatók. Hét évvel késbb hatalmas tűzvész pusztított a városban. Henryk Sienkiewicz varsói újságíró is ellátogatott ekkor ide, és ennek alapján írta meg a Quo Vadis című regényben Róma pusztulását. A II. Köztársaság idején helyőrségi város volt, a 13. gyalogsági ezred (13 Pułk Piechoty) állomásozott itt. A II. világháború folyamán a város 85 %-a elpusztult. 47


48

Polákia Magazin

1985-ben a város megkapta a Lengyelország Újjászületése Érdemérem Tiszti Keresztjét (Krzyż Komandorski Orderu Odrodzenia Polski). Fő látnivalói az újjáépített késő gótikus, téglából épült tornyú városháza melyben Helytörténeti Múzeum található és az eredetileg gótikus, 1560ban reneszánsz stílusban átépített társaskáptalani templom, melyet 1975-ben VI. Pál pápa a basilica minor rangra emelt. A templom 1443-ban épült, majd Velencei Gianbattista reneszánsz stílusban építette át 1551-1556 között. A Narew-parti parkban van a hajdani földvár helyén a XIV. századból származó, eredetileg gótikus püspöki palota, melyben az 1980-as felújítás után a Lengyel Diaszpóra Háza (Dom Polski) kapott helyet. Egykor Waza III. Zsigmond lengyel király, XII. Károly svéd király és I. és II. Sándor orosz cár is tartózkodott benne. Dél felé tartva Serockot érintettük. A XII. század elején fontos átkelőhely volt Mazóviában. 1155ben már állt és 1417-ben kapott városjogot Janusz I Starszy (warszawski) mazóviai hercegtől. Gótikusreneszánsz templomát – kościół Zwiastowania

Najświętszej Maryi Panny (korábban św. Wojciecha) – a XVI. század elején alapították az utolsó mazóviai hercegek. A svéd háború idején 1655-1660 között súlyosan megsérült. 1795-ben pororsz uralom alá került. 1807-től a Varsói Hercegség része, a napóleoni háborúk idején fontos erődtámaszpont volt a mostani fürdőhely. 1815-től orosz uralom alá került. Serock magaslkatáról szép kilátás nyílik az itt egyesülő Narew-Bugra. Délebbre a Nyugati-Bug és a Visztula összefolyásánál az egykori orosz erőd, Modlin található. A két folyó egybeömlése által oltalmazott ponton, a hajdani cári Oroszország és a poroszok által megszállt lengyel területek határán, 18101812 között még Napoleon utasítására kezdték építeni. Az erődöt a későbbiek folyamán az oroszok többször is kibővítették, korszerűsítették. Amikor a náci csapatok 1939 szeptemberében Lengyelországot lerohanták, Varsóval, a Helfélszigettel és a Westerplattéval együtt Modlin is egyik volt azoknak a helyeknek, amelyek még ezután is végsőkig álltak, csak Varsó eleste után kapitulált. Egyedül a barakk kerülete 2800 méter; 49


ez Európa leghosszabb építménye. Az egész erdei helyőrség – 26 ezer fő – elfért falai között, s ma is katonai terület. Az erődöt jelenleg is katonai célokra hasznosítják. Modlintól keletre terül el a Zegrzyński víztároló (Zalew Zegrzyński), amelyet 1964-ben hoztak létre a Narew folyó vízerejét felhasználva. Szállásunk – a korábban már többször is felkeresett – Varsóban volt. Ezen csak áthaladtunk. A moder és jók kiépített úthálózata nehézségeket okoz az idegeneknek.

Mleczna folyócska völgyében már a VIII-IX. században kora középkori városias település, földsánccal körülvett grodzisko alakult ki. A későbbi Radom ennek sáncain kívül fejlődött ki. A X. század második felében indult meg a vár építése. A XII. század második felében fejlődött ki Radom Óvárosa, a Stare Miasto, amely kasztellánusi székhely volt Św. Péter és Szt. Pál tiszteletére emelt fatemplommal. E templom lett a névadója az őstelepülésnek, a grodzisko Piotrówkának. A kasztellánusi székhelyet Radomir személynévről Radomnak nevezték el. Radom neve oklevélben IV. Adorján pápa bulláján, 1155-ben bukkan fel 10. nap: július 21. Varsó – Radom – Szydłowiec először. – Wąchock – Starachowice – Ostrowiec A később Stary Radomnak (Öreg Radom) Świętokrzyski – Krzemionki Opatowskie nevezett település 1300 körül Środa Śląska mintájú – Baltów – Opatów – Sandomierz városjogot kapott, amikor megépült a helység első kőtemploma. 1340-ben III. Kázmér lengyel király Radom Lengyelország középső részén, a Mleczna megalapította a mostani 89 x 116 m területű Rynek folyó partján fekvő város, az ország keleti felének körül elhelyezkedő 0,09 km2 kiterjedésű Nowy – Varsó mellett – legfontosabb közlekedési Radomot (Új Radomot). Nowy Radomot városfalak csomópontja a Góry Świętokrzyskie és a Mazóviai- vették körül, melyben az egyik kapu a Lublini kapu síkság határán. A mostani Rynek közelében, a volt. A várfalakhoz csatlakozott a kasztellánusi vár. 50

Polákia Magazin

20 évvel később Radom magdeburgi városi jogokat kapott. 1360-1370 között Nagy Kázmér városfalakat és királyi várat építettett, megépült a városháza és a Keresztelő Szent János plébániatemplom. A XIV. században emelt, soktornyos, gótikus kerengőjű várkastély (zamek) a kasztellánus székhelye volt. A várkastély a svéd háborúk idején kitört tűzvészben pusztult el, melyet azonban 1787-ben újjáépítettek. A városi várfalakat és bástyákat azonban elbontották. A Rynek délkeleti oldalán álló, 1360-1370 között épült Keresztelő Szt. János-templom Új Radom plébániatemploma eredetileg egyhajós, hármas apszisú, két homlokzati tornyos gótikus csarnoktemplom volt, melyhez később kápolnák épültek. 1630-1633 között készült el a waweli Zsigmond-kápolna hatását magán viselő kupolás reneszánsz kápolna, Jan Kochanowski családjának alapítványa. A templomot 1908-1909ben neogótikus stílusban építették át. Szentélye és néhány részlete továbbra is gótikus maradt. A templomban látható Madonna a kisdeddel

gótikus faszobor a XIV. század végéről származik. A Kochanowski-kápolna reneszánsz stílusú, itt van a XV. század közepéről való gótikus keresztelő kút, valamint egy XVII. század eleji manierista oltár. Az óvárosi piactéren a XIV. században felépült a Św. Wacław-templom. Ez 1802-ben osztrák katonai raktár lett. A régi városházát (Ratusz) 1818-ban bontották le. 1383-ban a Radomba összehívott szejm Lengyelország királyává választotta Hedviget, Nagy Lajos magyar király lányát. 1401-ben Radomban aláírták a Vilnius–radomi uniót, az első uniót Lengyelország és Litvánia között. 80 évvel később Radomba költözött IV. Jagello Kázmér második fia, Kázmér királyfi, aki a Litvániában időző apja távollétében kormányozta az országot. Johann von Tieffen (†Lwow (Lemberg), 1497. augusztus 25.) 1489-1497 között a német lovagrend nagymestere, 1489-ben a radomi várban tette le a fegyvert IV. Jagello Kázmér előtt. 1505-ben a Radomban ülésező szejm kikiáltotta a Nihil novi alkotmányt, valamint kiadta a „Statut Łaski”-t, a lengyel állam első alaptörvény gyűjteményét. 51


52

Polákia Magazin

53


A mostani városháza – három korábban itt állt polgárház helyén – 1545-1547 között épült Henryk Marconi tervei szerint, neoreneszánsz stílusban, kétemeletes attikával. Egy nagyobb és egy kisebb toronnyal kialakított, változatos ablakkiosztású épület. Az épület belső tereit 1941-ben átépítették. A magdeburgi rendszerű városjoggal felruházott Radom egyben kasztellánusi és bírósági székhely is lett. A Bernardinusok temploma és kolostora a korábbi fatemplom és rendház helyén a XVI. század második felében gótikus stílusban épült, majd reneszánsz és barokk elemekkel gazdagították. A XIX. században klasszicista stílusban átépítették. A rend feloszlatása után az épületet börtönként használták. A Szt. Katalin tiszteletére szentelt egyhajós, gótikus téglatemplomtól balra emelkedik a barokk sisakos templomtorony. A templomtól jobbra elterülő kerengőt kápolnák és kolostori épületek szegélyezik. 1613-ban Radom a Kincstári Felügyelőség (stał się siedzibą (Trybunał Skarbowy Radomski) székhelye lett. 1655-1656-ban a svédek foglalták el és dúlták 54

fel a várost. 1656-ban a svéd betörés alatt a Piactér 4. számú házában szállt meg a svéd király, X. Károly Gusztáv svéd király. A várfalakon kívül eső Benedek-rendiek kolostorát a XVII. század végén alapították. A svéd háborúk során elpusztult templomot és kolostort 1691-1733 között kora barokk stílusban Tylman van Gemeren tervei alapján építették újjá. A Szentháromság tiszteletére szentelt, bazilika típusú, háromhajós, oszlopdíszes barokk Kościół Św. Trójcy 1914-1924 között raktárként szolgált. 1701-1706-ban a főleg földműveléssel foglalkozó Radomot újabb svéd támadás érte. 1737-1756 között volt piarista kollégium építése Antonio Solari tervei szerint. 1763-ban a Kincstári Felügyelőséget Varsóba helyezték át. 1767-ben Karol Radziwiłł összehívta Radomba a konzervatív nemesség és főnemesek konföderációját és itt alakult meg – a bari konföderáció ellenében – a Stanisław II August Poniatowski lengyel király reformjait ellenző oroszbarát radomi konföderáció, mely az orosz cárt ismerte el a nemesi köztársaság

Polákia Magazin

garantálójaként. 1787-ben Stanisław II August Poniatowski Radomba összehívta a Jó rend bizottságát (Komisja Dobrego Porządku). Az 1794-es Kościuszko-felkelés elfojtása után, 1795-ben a város a Habsburg-birodalom részeként osztrák igazgatási központ és katonai támaszpont lett. 1810-1812 között Radom a Napóleon által alapított varsói Nagyhercegség határvárosa, majd a Kongresszusi királyság idején a cári Oroszországhoz tartozott, cári kormányzósági székhely lett. 1816-ban alakult meg a sandomierzi vajdaság Radom fővárossal. 1844-ben Radom a radomi kormányzóság fővárosa lett. 1915-1918 között a monarchia csapatai tartották megszállva. 1918-tól az újjáéledő Lengyelország egyik ipari városa lett. 1935-ben Radom vasúti összeköttetést kapott Varsóval. 1939-1945 között Radom a Főkormányzóság (Generalny Gubernatorstwo) radomi kerületének fővárosa. 1945. január 16-án Radom felszabadult a német megszállás alól. 1975-ben adminisztrációs reform keretében Radom a radomi vajdaság székhelye lett. 1976. június 25-én a radomi

munkások tiltakozást kezdtek a kormány és a párt politikája ellen, a város az antikommunista ellenállás ismert központjává vált. 1991-ben II. János Pál pápa tett látogatást a városban. 2002ben Joseph Ratzinger kardinális, a későbbi XVI. Benedek pápa Zygmunt Zimowski püspökké szentelése alkalmából Radomba látogatott. A város főbb látnivalója a Szent Vencel-templom (Kościół św. Wacława) Radom legrégibb és egyben legtalányosabb épülete. A Szt. János plébániatemplomot (Kościół św. Jana Chrzciciela) III. Kázmér alapította. 1360-1370 között gótikus stílusban épült. A Minorita templomot és kolostort (Klasztor i kościół oo. Bernardynów) 1468-ban Jagelló Kázmér a radomi sztarosztával, Dominik Kazanowskival együtt alapította. A Királyi várat 1360-1370 között III. Kázmér építtette. A svéd támadás alatt lerombolták, az épületeknek csak egy része maradt meg: az ún. „Nagy ház” földszintje és pincéje. Az eredetileg gótikus Városháza (Ratusz) a piactér közepén állt. A jelenlegi épületet a XIX. század közepén lebontották. Az új, neoreneszánsz épület Henryk Marconi tervei szerint 1847-1848 55


között épült fel. A vajdasági komisszió épülete 1825-1827 között épült Antonio Corazzi tervei szerint, klasszicista stílusban. Egykor az 1816-ban létrehozott sandomierzi vajdaság hivatalai voltak benne. A vajdaság fővárosa ekkor Radom volt. A Radomi Falumúzeum skanzenjében (Muzeum Wsi Radomskiej) a népi építészetet idéző faházak, szélmalmok és két XVIII. századi udvarház látható. Szép látnivalók találhatók Szydłowiecben is. Első írásos említése 1360-ból származik. Főterén lévő restaurált pártázatos városháza 1602-26 között épült. A város névadó földesúri családja, a Szydłowieckiek alapították a XIVXV. század fordulóján a gótikus és reneszánsz részleteket őrző plébániatemplomot. A templomban az egykori földesurak, a Szydłowieckiek és Radziwiłłek reneszánsz és barokk síremlékei láthatók. Az 1510-1526 között épült és a XVII. században átalakított masszív, nagy tömegű gótikus-reneszánsz szydłowieci vár napjainkban kulturális intézményként működik. 56

A Szentkereszt Vajdaságba átérve Wąchockba érkeztünk, ahol a Kamienna folyócska partján levő XIII. századi alapítású cisztercita apátságot látogattuk meg, amely Lengyelország jeles román-gótikus műemléke. A helységet 1179ben említik először, amikor Gedko (1130-1185) krakkói püspök (1166-1185) megalapította a ciszterciták kolostorát. Az első szerzetesek a francia Morimond apátságból érkeztek Wąchockba. A XIII. században önállósult, és a későbbi századok során a fejedelmi, nemesi és lovagi ajándékoknak köszönhetően Lengyelország egyik leggazdagabb kolostora lett. A cisztercieknek köszönhetően fejlődött a bányaművelés és a fémmegmunkálás. A városka és a kolostor néhányszor elpusztult a tűzvészek és a háborúk során, mint például az 1259-1260 közötti tatárdúlás, a svéd özönvíz és Rákóczi György 1657. évi betörése során. 1819-ben a kolostort megszüntették, épületeit és birtokait államosították. A szerzetesek csak 1951-ben térhettek vissza a kolostorba, amely 1964-ben ismét apátsági rangra emelkedett.

Polákia Magazin

1863. február 3-án oroszok ellen csatára került sor. 1903-ban a Kamienna folyó nagy árvíze elpusztította a vízműveket és elöntötte a városrészt. A német megszállás idején, a város környékén működött a legendás Jan Piwnik (1912-1944) hadnagy parancsnoksága alatt az Armia Krajowa „Ponury” Partizáncsoportja. 1944. június 16-án, Jewłasze faluban esett el. Halála után őrnaggyá léptették elő. Wąchockban az ő emlékműve áll. Wąchock 1994-ben nyerte vissza városi rangját. A kolostor helyiségeiben Walenty Ślusarczyk atya gyűjteményéből 1991-ben alapított Cisztercita Atyák Múzeuma illetve a Nemzeti Felszabítómozgalom Parancsnoksága Múzeumának kiállítása látható. A Kamienna folyó völgyében fekvő Starachowicét kiterjedt erdőségek övezik, melyek a Szentkereszti vadon maradványai. A mai Starachowice helyén egykor huta és kovácsműhely állott, amelyet a XVI. században a Starzechowski család bérelt, valószínűleg innen származik a város neve is. A település 1817-ig a wąchocki ciszterciek birtoka volt, akik 1789-ben nagyolvasztót építettek itt. 1815-től a

huta a Lengyel Királyság tulajdonába került. A XIX. század első felében Starachowice volt a Lengyel királyság legnagyobb vasipari központja a Kamenna folyó mentén fekvő régi lengyel ipari körzet részeként, melyet Stanisław Staszic tervezett és Franciszek Ksawery DruckiLubecki valósított meg. A város 1939-ben alakult meg Wierzbnik, az ipari terület és a tőle délre fekvő falvak egyesítése eredményeképpen. Az új város neve először Starachowice-Wierzbnik volt, 1952-től Starachowice, amikor járási jogokat is kapott. A II. világháború előtt hatalmas központja lett a fegyvergyártásnak – központi ipari körzet, itt gyártották a Bofors licenc alapján az ágyúkat, vasérc bányát nyitottak, nagyolvasztó működött. A háború után új gyárak létesültek, többek között a „Star” teherautó gyár, faipari művek, bazaltolvasztó gyár. A rendszerváltás után az ipari monokultúra és vele a város jelentősége is fokozatosan visszafejlődött. Az autógyárat felvásárolta a német MAN. Az utóbbi években nagy nyomda létesült, mely mintegy 800 embert foglalkoztat. 57


A Szentháromság-templom 1681-ből való, a XIX. század végén teljesen átépítették. Ipari műemlék a XIX. századi Nagyolvasztó, legrégebbi épülete 1840-ből való. Ostrowiec Świętokrzyski a Szentkereszti vajdaságban fekvő iparváros, az Ostowieci járás székhelye. A város szintén a Kamienna folyó mentén fekszik. Városjogokat 1613-ban kapott. A második világháború idején a hitleristák tizenhatezer embert mészároltak itt le, temetőmauzóleum emlékeztet erre. Az Ostrowiec Świętokrzyskie (Szent Kereszthegység) közelében – Ostrówhoz közel, 10 kmre északkeletre –található a Krzemionki neolit kovakőbánya (rezerwat archeologiczny), ahol Európában szinte egyedülálló újabb kőkori (i.e. 4000) kőbányák találhatók, valamint sok, a régi lengyel ipar történetével kapcsolatos érdekes objektum is van. Krzemionkiben található őskori bányászat komplexum a legnagyobb ilyen jellegű létesítmény Európában. Kivételes jelentőségét a jól megőrzött táj és a föld alatti bányák adják. Ezeket a bányákat 1922-ben fedezték fel. A bányákat 58

az újkőkorban és a korai bronzkorban (kb. i.e. 3.900-1.600) használták, de a legtöbb i.e. 29002500 közötti időkből származik. Az itt bányászott tűzköveket 660 km-es sugarú körben szállították tovább. Az aknák száma a számítások szerint több mint 4000, és a mélységük 2-9 m között változik. 1994 óta védett történelmi emlékhely, 1995 óta természetvédelmi terület. Továbbhaladva a népszerű turista látványosság Ostrowiec környékén a 2004-ben alapított dinoszaurusz-park, a JuraPark (Bałtowski Park Jurajski) Bałtówban. A Szent Kereszthegység területén a XX. század 70-es éveiben dinoszaurusz lenyomatokat találtak a sziklákban. Gerard Gierliński, a Varsói Földtani Intézet munkatársa kezdett ásatásokat a területen. Hamarosan az országos napilapok és a tudományos folyóiratok közölték, hogy Felső-jura kori dinoszaurusz-lábnyomokat – Allosaurus, stegosaurs, Camptosaurus és a Compsognathus – találtak itt. A Bałtowi Jurassic Park 2004. augusztus 7-én nyílt meg. 2006 óta a Varsói Állami Földtani Intézet anyagi

Polákia Magazin

támogatásával, kiváló művészek és tudósok együttműködésével dinoszaurusz modelleket készítettek. A Borostyán Útvonal mentén fekvő Opatówban a régmúlt idők számos emléke megmaradt. A város legszebb látnivalója az egykor falakkal, kapukkal, kapubástyákkal körülvett Szent Márton káptalani templom (Kolegiat św. Marcina). Várszerű jellege az északról, nyugatról vagy kielce felől jövő utasok előtt bontakozik ki igazán a Varsói-kapu (Brama Warszawska) és a hozzá csatlakozó falszoros látványával egybekapcsolódva. Nem messze a templomtól található a főtér, a XVI-XVII. századi városházával, és a turisták számára megtekinthető 400 méter hosszú Föld Alatti Turista Útvonallal. 700 éve ide menekült a lakosság a tatár pusztítás elől. Az Opatówka folyó másik partján érdemes megtekinteni a ferences kolostort a barokk templommal, érdekes rokokó szobrokkal. A dombon XV. századi Bendek-rendi kolostor található barokk templommal. Szállásunk Sandomierzben volt, melyet egy korábbi utunk során már érintettük. A város legősibb része a

Visztula magas, szurdokokkal szabdalt balpartjának szegélyén fekszik. A Visztula-hídról csodálatos kilátás nyílik a folyó fölé magasodó városra. A wislánok települése már a Piast-birodalom kialakulása idején kasztellánus székhely volt. A XII. század első harmadában, az 1138-tól kezdődő feudális megosztottság idején részfejedelemség székhelye lett az ukrajnai területek közelében. A lengyel birodalom keleti határa mellett fekvő települést a XII. század folyamán a tatárok. többször is feldúlták. A város fellendülése csak a XIII. század vége felé kezdődhetett meg, ekkor pénzverési és árumegállítási jogot nyert. Szemérmes Boleszláv sandomierzi és krakkói herceg (12431279), felesége Kinga, IV. Béla leánya volt. A város egyháztörténeti emlékekkel bővelkedik. A sandomierzi székesegyháztól nyugatra fekvő, egykor a város területén kívül álló dominikánus Szt. Jakab (Kościół Św. Jakuba) templomot és kolostort 1226-ban Igazságos Kázmér fejedelem leánya, Adelaja építtette. Adelaja szarkofágját 1676-ban egyetlen tölgyfa törzsből faragták, fedele XVI. századi. Értékes a XIII. századi 59


román kori kerámiadíszes kapuzata. 1260-ban a tatárok Sandomierzben 49 dominikánus szerzetes mészároltak le, maradványaik a Mártír-kápolnában nyugszanak. A sandomierzi katedrális – melytől a harangtorony külön áll – az 1259-1260. évi tatár betörés idején elpusztult XI-XII. századi román templom helyén 1360-1382 között épült. A kápolnájában lévő XV. századi bizánci-halicsi freskók Krisztus és Szűz Mária életéből ábrázolnak jeleneteket. A katedrálist hordozó domb szűk területén volt a tatárok által elpusztult első sandomierzi település. A háromhajós gótikus csarnoktemplomot a XV. század közepén átépítették, homlokzatát 1670-ben barokkosították. Szentélyében XV. század eleji bizánci-orosz hatást mutató freskórészletek láthatók. A templom belső berendezései a XVIII. század legelejéről valók. A várost 1362-ben Nagy Kázmér lengyel király uralkodása idején várfalakkal vették körül. A XIV. századi eredetű, reneszánsz pártázatos Opatów-kapu (Brama Opatowska) a nagyrészt 60

lebontott városfalak egyetlen megmaradt gótikus kapuja. Nagy Kázmér lengyel király palotát is építtetett Sandomierzben. A Visztula túlsó partján, a gótikus részleteket őrző nagy kázméri királyi vár egy XI. századi első hercegi palota helyén épült, melyet a XVI. század első felében Öreg Zsigmond lengyel király reneszánsz stílusban átépíttette. Ez egészen a svéd háborúkig ép maradt, és csak a svédek ostroma nyomán indult pusztulásnak. 18281959 között börtönként használták. A XIV. században már fontos Visztula menti kereskedő- és iparváros volt. Takácsairól és posztókészítőiről vált híressé. A kerttel övezett, csúcsíves bejáratú, egyemeletes Długosz-házat az itt kanonokoskodó Jan Długosz (1415-1480) történetíró 1476-ban emeltette lakóház céljára. Az épületben jelenleg Egyháztörténeti Múzeum található. A XVI. század folyamán, a visztulai kereskedelem fénykorában Sandomierz kikötőjében egymást érték a fával, gabonával megrakott dereglyék. Az egykor itt gabonát rakodó visztulai kereskedőbárkák Gdanskig is lehajóztak.

Polákia Magazin

A főtér közepén álló gótikus városháza – itt található a Helytörténeti Múzeum – alsó részének stílusa késő gótikus. 1523-ból való homlokzatát – a vakboltíves harmadik szint fölött – reneszánsz pártázat keretezi. Az 1602-ben épült kollégium, a legrégibb lengyelországi nemesi gimnázium volt, melyet az ellenreformáció idején a jezsuiták létesítettek az ariánusi eszmék visszaszorítása érdekében. Nyugatabbra a XV. századbeli Szt. Pál-templom (Kościół Św. Pawła) a XVII-XVIII. századi barokk átalakításáról tanúskodik. A svéd háborúkkal és a XVIII. századi általános hanyatlással azonban lehunyt Sandomierz szerencsecsillaga. 1809-ben Napóleon Varsói Hercegségének határvárosa lett. Az 1815. évi bécsi kongresszust követően a Királyi Lengyelország területeként a cár uralma alá került. Változatos történelmét követően, a második világháború vége felé Wasyl Fiodorowicz Skopenko (ros. Василий Фёдорович Скопенко; 1912–1945) szovjet ezredesnek úgy megtetszett a műemléki város, hogy nem engedte tüzérséggel lövetni, s parancsára a szovjet csapatok

kézifegyverekkel verték ki a németeket. Amikor Skoponko ezredes az Odera menti harcokban elesett, kívánsága szerint és hálából a sandomierzi temetőben temették el. 11. nap: Sandomierz – Koprzywnica – Łoniów – Cmolas – Kolbuszowa – Rzeszów – Krosno – Budapest 573 km Másnap Koprzywnica városát érintve folytattunk utunkat hazafelé. Edward Komar katolikus lelkész, tarnówi püspök (1872-1943) szülőhelye. Koprzywnica környéke a kereszténység előtti időkben erős tűzkultusz központja volt, napjainkban egykori pogány szokászokat felelevenítve Szent Flórián ünnepét rendezik. A Koprzywianka partjainál már a XII. század elején település található. Régi történelmi leírásokban Pokrzywnica néven szerepel (Koprzywnica név cseh eredetű). 1185-ben II. Kázmér lengyel fejedelem (Igazságos Kázmér, Kazimierz II Sprawiedliwy, 1138–94.) wiślicai, sandomierzi és krakkói herceg 61

Lengyelország magyarul a burgundiai Morimondból cisztercitákat hozott, akik saját tanítványaikat küldték ki több európai kolostorokba. Mikołaj Bogoria Skotnicki (11501238) lovag 1185-ben Koprzywnicát és néhány szentkereszti falvát (pl. Krzcint, Gnieszowicéte és más helységeket) a cisztercitáknak adományozta. 1279-ben Fülöp pápai legátus, fermói püspök a magyarországi Budán megerősíti a Koprzywnicai cisztercitai kolostor apátság tizedszedési jogát a helyi településeken. 1280-ból származó Koprzywnicával kapcsolatos irat szerint Leszek Czarny Koprzywnica alatt győzelmet aratott Leó orosz herceg csapatai felett, mely után Fekete Leszek betört a határszéli területekre, többek között Przeworskóba. A cisztercita rend 1820. évi feloszlatása után Koprzywnica jelentősége csökkent, és 1869-ben elveszítette városi jogait, melyet 2001. január 1-jén nyert újra vissza. 2009. május 12-én Lech Kaczyński a Lengyel Köztársaság elnöke látogatta meg Koprzywnicát. 650 éve, Nagy Kázmér ittartózkodása óta ez volt az első eset, hogy államfő látogatta meg ezt a helységet. Fő látnivalója az egykor ciszterciták Szűz Mária és Szent Flórián-temploma (kościół pw. NMP i św. Floriana), amely a XIII. század első negyedében épült. Az 1241. évi tatárjárás során elpusztult, a XV-XVIII. közötti évszázadokban újjáépült. Későbarokk homlokzattal bővítették, ablakait és belsejét átalakították. A templomhoz kapcsolódó régi cisztercita kolostor keleti szárnyában fennmaradt az egykori XIII. századi káptalanterem, melyben két oszlop tartja a boltozatot. A kolostor többi szárnyát elbontották. A piactéren áll az 1470ben épített Rózsafűzér Szűz Mária templom, melyet a XVII. században barokk stílusban építettek át. Łoniów falu látványossága a XV. századi Szent Miklós-templom (Kościół pw. św. Mikołaja) és az eklektikus stílusú Moszyński-palota, mely 1885ben Antoni Łuszczkiewicz krakkói építész tervei szerint épült. A plébánia már 1319-ben szerepelt a Sandomierzi egyházi jegyzékben. Jan Długosz

62

1440-ben említést tesz łoniówi Szent Miklóstemplomról, amely kőből épült. A Moszyńskipalota neoreneszánsz stílusú épületét kis park övezi. A Kárpátaljai Vajdaságba érve Cmolas községet kerestük fel, ahol a szép falusi fatemplom értékes műemlék. A község élete elválaszthatatlanul összekapcsolódott a természettel és az erdőkkel. Cmolas a famegmunkálásról és az ácsmunkákról volt híres. A XX. század elején jelentősen megnőtt a kivándorlás a Nyugat-Európába és az amerikai kontinensre. Az első vlágháborút követően a független Lengyelországhoz került. Lakosai 1944ben egy új téglatemplom építését tervezték, amely 1957-61 között épült meg. Lendületesen haladva tövább Kolbuszowába értünk, amely a Sandomirzi-völgyben, a Sandomierz-erdő szélén fekszik. Kolbuszowa 1700 óta város. A városon keresztül vezetett a Sandomierz–Przemyśl közötti kereskedelmi útvonal. Műbútor asztalosai hírnévre tettek szert. A második világháború idején jelentős harcok folytak környékén. A Ryneken egy ódon kútház, néhány barokk zömök polgárház, valamint a XVIII. századi zsinagógában lévő Régészeti és néprajzi múzeum érdemel figyelmet. 1939. szeptember 9-től kétnapos csatát vívtak a Lengyel Hadsereg egységei az előrenyomuló német 2. páncélos hadosztály csapataival. A II. világháború alatt Kolbuszowa területén tevékenykedő AK (Armia Krajowa) és a BCh (Bataliony Chłopskie) egységek hozzájárultak a német titkosfegyver, a V-1 és V-2 rakéták titkának megismeréséhez, melyeket a németek a közeli Blizna/Pustków közötti területen teszteltek. 1944 júliusában a Vörös Hadsereg egységei vonultak be a városba, előzőleg a „Vihar” akció keretében az AK helyi osztályai megtámadták a visszavonuló német csapatokat, melynek során a partizánok közül sokan elestek. Rzeszówot és Krosnót érintve, élményekben gazdagon érkeztünk vissza Budapestre. A másfél hetes út során a megtett teljes út hossza 3150 km volt.

Polákia Magazin

63


64

LENGYELORSZÁG MAGYARUL

Recommend Documents