LENGYELORSZÁG MAGYARUL

LENGYELORSZÁG MAGYARUL n i z a g a M kia

á l o P

Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat 1173 Budapest, Pesti út 165.

MAGYAR-LENGYEL BARÁTI KÖR 2009.

Lengyelország magyarul

2

Polákia Magazin Buskó András

2009. október 30. Könyvbemutató A Magyar-Lengyel Baráti Kör összejövetelén Csekovszky Árpádné köszöntötte a megjelenteket. Először egyperces néma csenddel emlékeztünk Ácsné Lenkére, akit 2009. szeptember 17-én helyeztek örök nyugalomra. A halottak napja alkalmából Szombathy Gyula nyugalmazott református lelkipásztor Jézus feltámadásának egy rövid pillanatát érzékeltette az evangéliumokon keresztül. Jézus vasárnap, a zsenge kéve bemutatásának ünnepén feltámad, mintegy első „zsenge” a halottak közül (Mt. 28:6; Mk. 16: 6; Lk. 24:6; Jn. 20:16-17; I. Kor. 15:20, 23; Kol. 1: 18; Jel. 1:5; III. Móz. 23:3-14). Mária Magdaléna elfut az üres sírtól a tanítványokhoz (Jn. 20:1-2). Mária Magdaléna visszaérkezik a sírhoz Péterrel és Jánossal (Jn. 20:3-10). A tanítványok távozása után Mária Magdaléna találkozása Jézussal a sírnál (1.) (Jn. 20:11-18; Mk. 16:9; I. Kor. 15:4) Mária Magdaléna látja az üres sírt, de azt hiszi, hogy Jézus testét ellopták. Péter tanakodik, hogy ez hogy történhetett. János azonban hiszi, hogy Jézus feltámadt. * Buskó András köszöntötte a megjelenteket. A könyvbemutató során Konrad Sutarski – Domonkos László – MEGŐRZÉSRE ÁTVÉVE (UNICUS Kiadó) Megőrzésre átvéve. E különösen hangzó címet adta közös könyvének Konrad Sutarski lengyel költő és Domonkos László magyar író. A húszéves barátságra visszatekintő alkotópáros sajátságos feladatra vállalkozott az Unicus Kiadó igazgatójának, Kemény Andrásnak biztatására. Górcső alá vették annak a viszonylag kevesek által ismert történeti ténynek a következményeit, amely szerint 1920-ban Lengyelország is kapott egy kis részt a történelmi Magyarországból. A szerzők közül Domonkos Lászlóval beszélgettünk. Erről a vidékről a legismertebb település Nedec,

a Beszterce ostroma című Mikszáth-regénynek köszönhetően. A régió Szepes és Árva vármegye, a történelmi Magyarország legészakibb csücskén található, huszonöt falut foglal magában, Budapestnél valamivel nagyobb területen. Akkori lakossága huszonhat-huszonnyolcezres volt. Lengyelország a trianoni szerződést nem írta alá, ezt a területet nem kérte. Lengyel barátaink abból a meggondolásból fogadták mégis el, hogy ha már Magyarországnak meg kell válni ettől a területtől, inkább legyen az övék, mint Csehszlovákiáé. Ráadásul ez egy jelentős részben lakatlan hegyvidéki terület volt, lakossága több száz év óta lengyel, az úgynevezett górál néven ismert hegyi pásztornép. A magyar lakosság száma tényleg elenyésző volt, csak a hivatalnokok, az elöljárók és néhány földbirtokos élt ott. Dacára annak, hogy a régió színlengyel, a terület a több száz éves magyar fennhatóság miatt és a magyarok iránti szeretet következtében őrzi a magyar kultúra számos rekvizitumát. Könyvünkben meg akartuk mutatni, hogy ennek a vidéknek milyen volt a múltja, s hogy főképpen milyen a jelene. Hogyan él az egykori magyar világ a köztudatban? S hogyan fest ennek a területnek a képe most. Konrad Sutarski lengyel költőnek nemcsak nyelvtudása, hanem kapcsolatai is megkönnyítették a munkát. Konrad számos interjút készített, s voltak olyan ismerősei, barátai, helytörténészek, múzeum- és művelődésiház-igazgatók különféle értelmiségiek köréből, akik rengeteget tudtak segíteni. A hagyományos ezeréves lengyel–magyar barátság fantasztikus aurát teremtett, ennek szellemében végig nagyon jó hangulatban, remek időszakot töltöttünk ott, hogy úgy mondjam, a munka szinte magától pörgött. A kötet első részét Kondrad Sutarski írta. Ebben sok a szociografikus és történeti elem, amelyeket beszélgetések alapján és saját „kútfőből” állított össze elmélyült, szociografikus irodalmi riportregényként. Jómagam magyar szemmel elsősorban a jelenről igyekeztem szólni, 3


benyomásaimat, a hangulatokat formálva egyféle esszéisztikus regénnyé, a klasszikus magyar útiesszé hagyományainak megfelelően. Hála Konrad baráti kapcsolatainak és fordításának, az elmélyült beszélgetéseket élvezettel és lendülettel írtam meg. Végül is, amit én magyar szemmel vendégként, Konrad lengyel szemmel otthon látott, azt írtuk meg. Az egykori magyar határon álló gyönyörű nedeci kastélyszállóban az igazgatónő, egy tündéri asszony azt mondta, hogy mi, lengyelek átvettük tőletek megőrzésre ezt a területet. Eszmei szempontból ez tényleg igaz, a legszebb tanulsága a könyvünknek: ott, ahol nincsen tolvaj, ahol senkinek sincs rossz lelkiismerete, ahol nem működnek irántunk megnyilvánuló gyűlölségek és kisebbrendűségi érzések, mint a többi szomszédunk esetében, az ott élt régi nemzetnek, fennhatóságának rekvizitumait, múltjának emlékeit szeretik. S nemcsak a hagyományos lengyel–magyar barátság okán, hanem mert normális, jó légkörű kultúrnemzetről van szó. Nagy becsben tartják a Szent Koronát, Szűz Máriát ábrázoló magyar zászlókat. A kisárvai, lengyelül oravkai, XVIII. századi fatemplomban, 4

amely a világörökség része, ötvenöt magyar szent ábrázolása található. Mivel az ország kilencvennyolc százalékában hitét tartó katolikus, sokkal kisebb a bűnözés, mint Magyarországon. Jobban megbecsülik saját kultúrájukat, s tisztelik nemzeti létüket, mint mi. Voltunk egy Jablonka nevű kisvárosban, ahol ugyanazt a szellemiséget tapasztaltuk, mint amit bármelyik elszakított magyar országrészben irodalmi esteken. S ott ismeretlen az a lengyel nyelvű irodalom, ami nem lengyel szellemű, vagy saját nemzete iránt ellenséges lenne. És naponta ezerszer tapasztaltuk az évszázados magyarbarátság megannyi megnyilvánulását. Ezen a vidéken találkoztunk olyan kilencven-, százéves emberekkel, akik még magyar iskolába jártak, és magyarul elmondták a Nemzeti dalt vagy az üdvözlégy Máriát. Forrás: Pósa Zoltán Falvak megőrzésre átvéve Konrad Sutarski és Domonkos László könyve Szepes és Árva vármegyéről 2009. október 3. 00:00 – MN Online http:// gk.mno.hu/portal/667170

Polákia Magazin

* Ezt követően Kovács István „Egy a lengyel a magyarral” – A szabadságharc ismeretlen lengyel hősei c. könyvéből ismertetésre került SZENT HEDVIG KOVÁCSAI – A hívószó: Świątniki Górne fejezete. Puskás Mária körvezető családja éppen ebből a városkából származik. Świątniki Górne magyar lakói egykor Szent Hedviggel érkeztek Lengyelországba. Krakkó közelében, itt telepedtek le. Templomát a debreceni Nagytemplom mintájára építették fel. A településen mindenki fémművességgel és kovácsés lakatosmesterséggel foglalkozott. * Ezt követően került sor T. Ágoston László – LENKEY HUSZÁROK c. könyvének ismertetésére. T. Ágoston László elmesélte a könyv születésének történetét és a két Lenkey történtét. A szerző sokéves kutatói munkájának eredményeként, családi és levéltári dokumentumok, korabeli újságok és könyvek

segítségével mutatja be Lenkey János és bátyja, Károly életét, valamint a történelmi Lenkey családot. A dokumentumok változtatás nélkül, szó szerint idézve olvashatók a könyvben, ezáltal nemcsak a két nagyszerű ember jellemét, hanem a korabeli magán- és hivatalos levelezések nyelvezetét is megismerhetjük a könyvből. Petőfi Sándor Lenkei százada című verse és Nemeskürty István „Kik érted haltak szent Világszabadság!” című könyve keltette fel a szerző érdeklődését Lenkey János 1848-as honvéd tábornok és fivére, Lenkey Károly honvéd ezredes, a Tiszai Hadsereg hadosztályparancsnoka személye iránt. T. Ágoston László dédapját pedig Zádorfalvi Lenkey Pálnak hívták. Hamarosan előbújt belőle az oknyomozó újságíró, s éveken át tartó levéltári, könyvtári, családi kutatásba kezdett. Ennek eredménye ez a könyv, amely emléket állít a szabadságharc e két méltatlanul elfeledett főtisztjének. A könyv a Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat támogatásával jelent meg. 5


6

Polákia Magazin

7


8

Polákia Magazin Buskó András

2009. szeptember 17. Lengyel szeptember Szeptemberben lengyel hónapot rendeznek hazánkban. A szeptemberi programok fővédnökei Lech Kaczyński lengyel és Sólyom László magyar köztársasági elnökök. Rákoscsabán szeptember 17-én 16 órakor a Katolikus Kör udvarán lévő Lengyel kegyoszlopnál a Lengyel Wysocki Légió, a Magyar Honvédvadász Hagyományőrző és Sport Egyesület és a helyi cserkészcsapatok közreműködésével tartott koszorúzást a XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. Az ünnepségen megjelent Joanna Stempińska excellenciás asszony, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete, Riz Levente, Budapest Főváros XVII. kerület, Rákosmente Önkormányzatának polgármestere és Andrzej Guzik, a Krosnói Járás elöljáró-helyettese. A szeptember 17-i megemlékezésen Fohsz Tivadar alpolgármester mondott ünnepi köszöntőt. Pontosan hetven évvel ezelőtt nyitotta meg a Teleki-kormány hivatalosan is a határt a lengyel menekültek előtt. Magyarország hetven esztendővel ezelőtt befogadta a lengyel menekülteket, a katonák egy része Rákoscsabán lakott. Nagy örömére szolgált, hogy 2009 márciusában a Krosnóban tartott Magyar-Lengyel Barátság Napján átvehette az emléklapot, amelyet azon 70 település kapott, ahol lengyel menekülteket fogadtak be a II. világháború időszakában. Joanna Stempinska lengyel nagykövet asszony a lengyel hónap programjait illetően kiemelte, hogy korábban egy hetes rendezvényt terveztek, azonban egy hónaposra nőtte ki magát a megemlékezéshez kapcsolódó sorozat. Szeptember 17-én, 1939-ben, e napon a Szovjetunió a Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében megtámadta Lengyelországot. Az akkor magyar kormány nagy segítséget nyújtott a lengyel menekülteknek. A magyarok a második világháborúban bizonyították szolidaritásukat, segítették a több mint százezer lengyel menekültet. Működtek hazánkban táborok, kórházak, intézmények.

Az ünnepségen Kandikó László, aki augusztus 13án töltötte be 98. születésnapját mesélt a korabeli eseményekről. Családja a többi rákoscsabaival együtt segítséget nyújtott a lengyel katonák támogatásában. Lengyel menekültek Rákoscsabán emlékkiállítás megnyitója alkalmából Dombóvári Antal helytörténész tartott rövid előadást a menekülttáborról. A háború – kezdetekor, 1939ben a lengyel menekültek közül a rákoscsabai kastélyban, a mai katolikus kör épületében és még néhány környező házban adtak szállást a tiszteknek. 1943-ban szűnt meg a tábor, Dömösre kerültek innen – mondta el Dombóvári Antal rákosmenti helytörténész. Tudomása szerint voltak olyan táborlakók, akik később is tartották a kapcsolatot rákoscsabaiakkal. Érdekesség, hogy az akkori lengyel egészségügyi miniszter ezredesként itt volt – Rákoscsabán, s az a magas rangú katonatiszt is, aki a németek elleni titkos hadsereget szervezte. A legérdekesebb számomra azonban az 1941ben megjelent helyi újság, melyet az akkor itt élő lengyelek szerkesztettek. Száznegyvenvalahány név szerepel benne. Az itt lakó katonák kaptak zsoldot. Ha egy helyi gazda szólt, hogy igényelne 1-2 hónapra 25 munkást, akkor mehettek a földekre is dolgozni. A kiadványban olvashatunk a közkatonák szomorú hangulatáról is, mert – bár ők itt nyugalomban és biztonságban lehettek – nem tudták, mi van otthon, a megszállt Lengyelországban a családjaikkal – tette hozzá Dombóvári Antal. Galambossy Endre plébános úr áldása után a Diadal úti Általános Iskola énekkara énekelte el a Bárkát és a II. János Pál pápáról szóló lengyel dalt. A Kegyoszlopnál és a Katolikus Kör falán elhelyezett emléktáblánál tartott koszorúzást követően Galambossy Endre plébános úr mutatta be a rákoscsabai Nepomuki Szent János római katolikus templomot. A templomban kötött házasságot Jókai Mór és Laborfalvi Róza 1848. augusztus 29-én, melyet egy emléktábla is jelet a templom falán. 9


10

Polákia Magazin

11


12

Polákia Magazin

13


14

Polákia Magazin

15


16

LENGYELORSZÁG MAGYARUL

Recommend Documents